Az Európai Parlament 2010. október 7-i jogalkotási állásfoglalása a 883/2004/EK rendelet és a 987/2009/EK rendelet harmadik országok e rendeletek által csupán állampolgárságuk miatt nem érintett állampolgáraira való kiterjesztéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából kialakított első olvasatbeli tanácsi álláspontról (11160/4/2010 – C7-0208/2010 – 2007/0152(COD))

P7_TA(2010)0342 A7-0261/2010

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (11160/4/2010 – C7–0208/2010),

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0439),

–  tekintettel az EK-Szerződés 63. cikkének (4) bekezdésére és 67. cikkére, amelyek alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0289/2007),

–  tekintettel 2008. július 9-i álláspontjára(1),

–  tekintettel „A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásai” című, a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2009)0665),

–  tekintettel az EUMSz. 294. cikkének (7) bekezdésére, valamint 79. cikke (2) bekezdésének b) pontjára,

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól („gyűjtőjavaslat”) szóló, 2010. május 5-i állásfoglalására (COM(2009)0665)(2),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. január 16-i véleményére(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 72. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A7-0261/2010),

1.  jóváhagyja a Tanács álláspontját;

2.  megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően fogadták el;

3.  utasítja elnökét, hogy az EUMSz. 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

4.  utasítja főtitkárát, hogy – annak ellenőrzése után, hogy valamennyi eljárás rendben lezajlott – írja alá a jogalkotási aktust, továbbá a Tanács főtitkárával egyetértésben intézkedjék az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételéről;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 294. E, 2009.12.3., 259. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0126. (3) HL C 151., 2008.6.17., 50. o.

Az Európai Parlament 2010. október 7-i határozata Gijs M. de Vries a Számvevőszék tagjává történő kinevezésére irányuló javaslatról (C7-0191/2010 – 2010/0819(NLE))

P7_TA(2010)0344 A7-0255/2010

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az EUMSz. 286. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0191/2010),

–  tekintettel arra, hogy a Költségvetési Ellenőrző Bizottság 2010. szeptember 27-i ülésén meghallgatta a Tanács által a Számvevőszék tagjának javasolt jelöltet,

–  tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A7-0255/2010),

A.  mivel Gijs M. de Vries megfelel az EUMSz. 286. cikkének (1) bekezdésében rögzített feltételeknek,

1.  kedvezően véleményezi a Tanács Gijs M. de Vries számvevőszéki taggá történő kinevezésére irányuló javaslatát;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Számvevőszéknek, valamint az Európai Unió többi intézményének és a tagállamok ellenőrző szerveinek.

Az Európai Parlament 2010. október 7-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a . pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjával összhangban történő felhasználásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Spanyolország „EGF/2010/003 ES/Galicia Textiles” referenciaszámú kérelme) (COM(2010)0437 – C7-0205/2010 – 2010/2136(BUD))

P7_TA(2010)0345 A7-0259/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0437 – C7-0205/2010),

–  tekintettel a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között 2006. május 17-én létrejött intézményközi megállapodásra(1), és különösen annak 28. pontjára,

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2)(EGAA-rendelet),

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0259/2010),

A.  mivel az Európai Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa az újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket,

B.  mivel a 2009. május 1-je után benyújtott kérelmek tekintetében az EGAA hatálya kibővült az olyan munkavállalók támogatásával, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat,

C.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi segítségnek dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2006. május 17-i intézményközi megállapodást a Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében,

D.  mivel Spanyolország segítséget kért Galicia NUTS II régióban a NACE rev 2. szerinti 14. ágazatba („Ruházati termék gyártása”) sorolt 82 vállalattól történt 703 elbocsátással kapcsolatban,

E.  mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak,

1.  kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az Alap igénybevételének felgyorsítása érdekében;

2.  emlékeztet az intézmények azon kötelezettségvállalására, hogy zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak az EGAA igénybevételére vonatkozó döntések elfogadására, egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul; hangsúlyozza az EGAA szerepét az elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci reintegrációjában;

3.  hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kellene, hogy az EGAA segítse az elbocsátott munkavállalók újbóli munkába állását; megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesíti sem azokat az intézkedéseket, amelyek megtétele a társaságok felelőssége a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében, sem a társaságok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket;

4.  megállapítja, hogy az EGAA-ból finanszírozandó szolgáltatások összehangolt, személyre szabott csomagjával kapcsolatos tájékoztatás részletes információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy e szolgáltatások milyen módon egészítik ki a strukturális alapokból finanszírozott tevékenységeket; megismétli arra vonatkozó felhívását, hogy az éves jelentések is tartalmazzák ezeknek az adatoknak az összehasonlító értékelését;

5.  üdvözli, hogy az EGAA igénybevételével összefüggésben a Bizottság a kifizetési előirányzatok forrásaként az ESZA fel nem használt pénzeszközei helyett alternatív forrást javasolt, miután az Európai Parlament gyakran emlékeztetett arra, hogy az EGAA-t különálló, egyedi eszközként hozták létre, saját célkitűzésekkel és határidőkkel, ezért az átcsoportosításhoz megfelelő költségvetési sorokat kell megnevezni;

6.  megjegyzi, hogy a szóban forgó ügyben az EGAA igénybevételéhez szükséges kifizetési előirányzatokat a kkv-k és az innováció támogatására szánt költségvetési sorból csoportosítják át; sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság súlyos hiányosságokkal hajtja végre a versenyképességi és innovációs programokat, holott gazdasági válság idején jelentősen megnő az ilyen támogatások iránti igény;

7.  emlékeztet arra, hogy a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során értékelni kell az EGAA működését és hozzáadott értékét a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban létrehozott programok és különféle egyéb eszközök általános értékelésének keretében;

8.  üdvözli a Bizottság javaslatának új formátumát, amely a Parlament kéréseivel összhangban az indokolásban egyértelmű és részletes tájékoztatást nyújt az alkalmazással kapcsolatban, elemzi a jogosultsági kritériumokat, és elmagyarázza a jóváhagyás okait;

9.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

10.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá e határozatot, és gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjával összhangban történő igénybevételéről (Spanyolország „EGF/2010/003 ES/Galicia Textiles” referenciaszámú kérelme)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3), és különösen annak 28. pontjára,

tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen 12. cikkének (3) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)  Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) azzal a céllal jött létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a globalizáció hatására a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások következtében elbocsátott munkavállalóknak a munkaerőpiacon történő ismételt beilleszkedéshez.

(2)  A 2009. május 1-je után benyújtott kérelmek tekintetében az EGAA hatálya kibővült az olyan munkavállalók támogatásával, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat.

(3)  a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás az EGAA igénybevételét évi 500 millió EUR felső korlátig engedélyezi,

(4)  Spanyolország 2010. február 5-án kérelmet nyújtott be az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételére 82 olyan vállalatban történt elbocsátások tekintetében, amelyek egyetlen NUTS II szintű régióban, Galiciában (ES11), a NACE Rev. 2. 14-es ágazatában (ruházati termék gyártása) tevékenykednek. Ezt a kérelmet 2010. május 11-én további információkkal egészítette ki. A kérelem megfelel a pénzügyi hozzájárulás meghatározásához kapcsolódó – az 1927/2006/EK rendelet 10. cikkében meghatározott – követelményeknek. A Bizottság ezért 1 844 700 EUR mobilizálását javasolja.

(5)  Az EGAA-t tehát igénybe kell venni a Spanyolország által benyújtott kérelemre történő pénzügyi hozzájárulás érdekében,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

Az Európai Unió 2010. évi általános költségvetésében igénybe kell venni az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGF), hogy az 1 844 700 EUR összeg kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokban rendelkezésre álljon.

2. cikk

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

Kelt Brüsszelben,

Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. 1. (2) HL L 406., 2006.12.30., 1. o. 1. (3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. 1. (4) HL L 406., 2006.12.30., 1. o. 1.

Az Európai Parlament 2010. október 7-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjával összhangban történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Dánia „EGF/2009/015 DK/Danfoss Group” referenciaszámú kérelme) (COM(2010)0416 – C7-0200/2010 – 2010/2134(BUD))

P7_TA(2010)0346 A7-0258/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0416 – C7-0200/2010),

–  tekintettel a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1) és különösen annak 28. pontjára,

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2)(EGAA-rendelet),

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0258/2010),

A.  mivel az Európai Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa az újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket,

B.  mivel a 2009. május 1-je után benyújtott kérelmek tekintetében az EGAA hatálya kibővült az olyan munkavállalók támogatásával, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat,

C.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi segítségnek dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2006. május 17-i intézményközi megállapodást a Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében,

D.  mivel Dánia segítséget kért Syddanmark NUTS II régióban a NACE rev 2. szerinti 27. és 28. ágazatba sorolt, a Danfoss-csoporthoz tartozó három vállalatnál történt 1443 elbocsátással kapcsolatban,

E.  mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott támogathatósági követelményeknek,

1.  kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az Alap igénybevételének felgyorsítása érdekében;

2.  emlékeztet az intézmények azon kötelezettségvállalására, hogy zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak az EGAA igénybevételére vonatkozó döntések elfogadására, egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul; hangsúlyozza az EGAA szerepét az elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci reintegrációjában;

3.  hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kellene, hogy az EGAA segítse az elbocsátott munkavállalók újbóli munkába állását; megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesíti sem azokat az intézkedéseket, amelyek megtétele a társaságok felelőssége a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében, sem a társaságok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket;

4.  megállapítja, hogy az EGAA-ból finanszírozandó szolgáltatások összehangolt, személyre szabott csomagjával kapcsolatos tájékoztatás részletes információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy e szolgáltatások milyen módon egészítik ki a strukturális alapokból finanszírozott tevékenységeket; megismétli arra vonatkozó felhívását, hogy az éves jelentések is tartalmazzák ezeknek az adatoknak az összehasonlító értékelését;

5.  üdvözli, hogy az EGAA igénybevételével összefüggésben a Bizottság a kifizetési előirányzatok forrásaként az ESZA fel nem használt pénzeszközei helyett alternatív forrást javasolt, miután az Európai Parlament gyakran emlékeztetett arra, hogy az EGAA-t különálló, egyedi eszközként hozták létre, saját célkitűzésekkel és határidőkkel, ezért az átcsoportosításhoz megfelelő költségvetési sorokat kell megnevezni;

6.  megjegyzi, hogy a szóban forgó ügyben az EGAA igénybevételéhez szükséges kifizetési előirányzatokat a kkv-k és az innováció támogatására szánt költségvetési sorból csoportosítják át; sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság súlyos hiányosságokkal hajtja végre a versenyképességi és innovációs programokat, holott gazdasági válság idején jelentősen megnő az ilyen támogatások iránti igény;

7.  emlékeztet arra, hogy a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során értékelni kell az EGAA működését és hozzáadott értékét a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban létrehozott programok és különféle egyéb eszközök általános értékelésének keretében;

8.  üdvözli a Bizottság javaslatának új formátumát, amely a Parlament kéréseivel összhangban az indokolásban egyértelmű és részletes tájékoztatást nyújt az alkalmazással kapcsolatban, elemzi a jogosultsági kritériumokat, és elmagyarázza a jóváhagyás okait;

9.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

10.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről (Dánia „EGF/2009/015 DK/Danfoss Group” referenciaszámú kérelme)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3), és különösen annak 28. pontjára,

tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen 12. cikkének (3) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)  Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) azzal a céllal jött létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a globalizáció hatására a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások következtében elbocsátott munkavállalóknak a munkaerőpiacon történő ismételt beilleszkedéshez.

(2)  A 2009. május 1-je után benyújtott kérelmek tekintetében az EGAA hatálya kibővült az olyan munkavállalók támogatásával, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat.

(3)  a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás az EGAA igénybevételét évi 500 millió EUR felső korlátig engedélyezi,

(4)  Dánia a Danfoss-csoporttól történt elbocsátások miatt az EGAA igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be. Ez a kérelem megfelel a pénzügyi hozzájárulás meghatározásához kapcsolódó – az 1927/2006/EK rendelet 10. cikkében meghatározott – követelményeknek. A Bizottság ezért 8 893 336 EUR mobilizálását javasolja.

(5)  Az EGAA-t tehát igénybe kell venni a Dánia által benyújtott kérelemre történő pénzügyi támogatás folyósítása érdekében,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

Az Európai Unió 2010. évi általános költségvetésében mobilizálni kell az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGF), hogy az 8 893 336 EUR összeg kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokban rendelkezésre álljon.

2. cikk

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

Kelt Brüsszelben,

Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. 1. (2) HL L 406., 2006.12.30., 1. o. 1. (3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. 1. (4) HL L 406., 2006.12.30., 1. o. 1.

Az Európai Parlament 2010. október 7-i állásfoglalása az európai globalizációs kiigazítási alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a . pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjával összhangban történő felhasználásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Dánia EGF/2009/031 DK/Linak referenciaszámú kérelme) (COM(2010)0417 – C7-0199/2010 – 2010/2133(BUD))

P7_TA(2010)0347 A7-0257/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0417 – C7-0199/2010),

–  tekintettel a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között 2006. május 17-én létrejött intézményközi megállapodásra(1), és különösen annak 28. pontjára,

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2)(EGAA-rendelet),

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0257/2010),

A.  mivel az Európai Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa az újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket,

B.  mivel a 2009. május 1-je után benyújtott kérelmek tekintetében az EGAA hatálya kibővült az olyan munkavállalók támogatásával, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat,

C.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi segítségnek dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2006. május 17-i intézményközi megállapodást a Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében,

D.  mivel Dánia segítséget kért Syddanmark NUTS II régióban az elektronikai és mechanikai ágazatba sorolt Linak vállalattól történt 198 elbocsátással kapcsolatban,

E.  mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott támogathatósági követelményeknek,

1.  kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az Alap igénybevételének felgyorsítása érdekében;

2.  emlékeztet az intézmények azon kötelezettségvállalására, hogy zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak az EGAA igénybevételére vonatkozó döntések elfogadására, egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul; hangsúlyozza az EGAA szerepét az elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci reintegrációjában;

3.  hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kellene, hogy az EGAA segítse az elbocsátott munkavállalók újbóli munkába állását; megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesíti sem azokat az intézkedéseket, amelyek megtétele a társaságok felelőssége a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében, sem a társaságok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket;

4.  megállapítja, hogy az EGAA-ból finanszírozandó szolgáltatások összehangolt, személyre szabott csomagjával kapcsolatos tájékoztatás részletes információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy e szolgáltatások milyen módon egészítik ki a strukturális alapokból finanszírozott tevékenységeket; megismétli arra vonatkozó felhívását, hogy az éves jelentések is tartalmazzák ezeknek az adatoknak az összehasonlító értékelését;

5.  üdvözli, hogy az EGAA igénybevételével összefüggésben a Bizottság a kifizetési előirányzatok forrásaként az ESZA fel nem használt pénzeszközei helyett alternatív forrást javasolt, miután az Európai Parlament gyakran emlékeztetett arra, hogy az EGAA-t különálló, egyedi eszközként hozták létre, saját célkitűzésekkel és határidőkkel, ezért az átcsoportosításhoz megfelelő költségvetési sorokat kell megnevezni;

6.  megjegyzi, hogy a szóban forgó ügyben az EGAA igénybevételéhez szükséges kifizetési előirányzatokat a kkv-k és az innováció támogatására szánt költségvetési sorból csoportosítják át; sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság súlyos hiányosságokkal hajtja végre a versenyképességi és innovációs programokat, holott gazdasági válság idején jelentősen megnő az ilyen támogatások iránti igény;

7.  emlékeztet arra, hogy a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során értékelni kell az EGAA működését és hozzáadott értékét a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban létrehozott programok és különféle egyéb eszközök általános értékelésének keretében;

8.  üdvözli a Bizottság javaslatának új formátumát, amely a Parlament kéréseivel összhangban az indokolásban egyértelmű és részletes tájékoztatást nyújt az alkalmazással kapcsolatban, elemzi a jogosultsági kritériumokat, és elmagyarázza a jóváhagyás okait;

9.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

10.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá e határozatot, és gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről (Dánia EGF/2009/031 DK/Linak referenciaszámú kérelme)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3), és különösen annak 28. pontjára,

tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen 12. cikkének (3) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)  Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) azzal a céllal jött létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a globalizáció hatására a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások következtében elbocsátott munkavállalóknak a munkaerőpiacon történő ismételt beilleszkedéshez.

(2)  A 2009. május 1-je után benyújtott kérelmek tekintetében az EGAA hatálya kibővült az olyan munkavállalók támogatásával, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat.

(3)  a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás az EGAA igénybevételét évi 500 millió EUR felső korlátig engedélyezi,

(4)  Dánia Linak A/S vállalattól történt elbocsátások miatt az EGAA igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be. A kérelem megfelel a pénzügyi hozzájárulás meghatározásához kapcsolódó – az 1927/2006/EK rendelet 10. cikkében meghatározott – követelményeknek. A Bizottság ezért 1 213 508 EUR mobilizálását javasolja.

(5)  Az EGAA-t tehát igénybe kell venni a Dánia által benyújtott kérelemre történő pénzügyi támogatás folyósítása érdekében,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

Az Európai Unió 2010. évi általános költségvetésében mobilizálni kell az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGF), hogy az 1 213 508 EUR összeg kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokban rendelkezésre álljon.

2. cikk

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

Kelt, Brüsszelben

Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. 1. (2) HL L 406., 2006.12.30., 1. o. 1. (3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. 1. (4) HL L 406., 2006.12.30., 1. o. 1.

Az Európai Parlament 2010. október 7-i határozata az Európai Rendőrakadémia 2008-as pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (C7-0198/2009 – 2009/2127(DEC))

P7_TA(2010)0348 A7-0253/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia 2008-as pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,

–  tekintettel a Számvevőszéknek az Európai Rendőrakadémia 2008-as pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az akadémia válaszaival együtt(1),

–  tekintettel a Tanács 2010. február 16-i ajánlására (5827/2010 – C7-0061/2010),

–  tekintettel 2010. május 5-i, a 2008-as pénzügyi évre vonatkozó mentesítést elhalasztó határozatára(2), valamint az Európai Rendőrakadémia igazgatójának válaszaira,

–  tekintettel az EK-Szerződés 276. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 185. cikkére,

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia (CEPOL) létrehozásáról szóló, 2005. szeptember 20-i 2005/681/IB tanácsi határozatra(4), és különösen annak 16. cikkére,

–  tekintettel az 1605/2002/EK, Euratom rendelet 185. cikkében említett szervekre vonatkozó költségvetési keretrendeletről szóló, 2002. november 19-i 2343/2002/EK, Euratom bizottsági rendeletre(5) és különösen annak 94. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 77. cikkére és VI. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A7-0253/2010),

1.  elutasítja az Európai Rendőrakadémia igazgatója mentesítését az akadémia 2008-as pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan(6);

2.  észrevételeit az alábbi állásfoglalásban ismerteti;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot és az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Rendőrakadémia igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon azok közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat).

2.Az Európai Parlament 2010. október 7-i állásfoglalása az Európai Rendőrakadémia 2008-as pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatának szerves részét képező észrevételekkel (C7-0198/2009 – 2009/2127(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia 2008-as pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,

–  tekintettel a Számvevőszéknek az Európai Rendőrakadémia 2008-as pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az akadémia válaszaival együtt(7),

–  tekintettel a Tanács 2010. február 16-i ajánlására (5827/2010 – C7-0061/2010),

–  tekintettel 2010. május 5-i, a 2008-as pénzügyi évre vonatkozó mentesítést elhalasztó határozatára(8), valamint az Európai Rendőrakadémia igazgatójának válaszaira,

–   tekintettel az EK-Szerződés 276. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 185. cikkére,

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia (CEPOL) létrehozásáról szóló, 2005. szeptember 20-i 2005/681/IB tanácsi határozatra(10), és különösen annak 16. cikkére,

–  tekintettel az 1605/2002/EK, Euratom rendelet 185. cikkében említett szervekre vonatkozó költségvetési keretrendeletről szóló, 2002. november 19-i 2343/2002/EK, Euratom bizottsági rendeletre(11) és különösen annak 94. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 77. cikkére és VI. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A7-0253/2010),

A.  mivel az akadémiát 2001-ben hozták létre, és 2006. január 1-jén kezdődő hatállyal a költségvetési rendelet 185. cikke értelmében közösségi szervvé alakították, amelyre a költségvetési keretrendelet ügynökségekre vonatkozó rendelkezései alkalmazandók,

B.  mivel az akadémia 2006-os pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésében a Számvevőszék az elszámolások alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét illetően fenntartásokat fogalmazott meg amiatt, hogy a közbeszerzési eljárások nem feleltek meg a költségvetési rendelet előírásainak,

C.  mivel az akadémia 2007-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésében a Számvevőszék véleményében fenntartásokat fogalmazott meg az elszámolások megbízhatóságát, valamint az azok alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét illetően,

D.  mivel az akadémia 2008-as pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésében a Számvevőszék figyelemfelhívó megjegyzéssel egészítette ki a véleményét, mindazonáltal anélkül, hogy fenntartásokat fogalmazott volna meg a beszámoló megbízhatóságával kapcsolatban, míg az elszámolások alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét illetően véleményében fenntartásokat fogalmazott meg;

E.  mivel a fent említett, 2010. május 5-i határozatában a Parlament a 2008-as pénzügyi évre vonatkozó mentesítés megadásának elhalasztása mellett döntött;

Általános szempontok
Az akadémia ismétlődő súlyos hiányosságai

1.  elfogadhatatlannak tartja, hogy az akadémia ügynökségként való működésének kezdete (azaz 2006) óta küzd azzal, hogy megfeleljen a szabályozási ügynökségektől elvárt helyes igazgatás normáinak; hangsúlyozza, hogy 2006 óta több ellenőrzés is problémákra hívta fel a figyelmet az EU költségvetési rendelete, személyzeti szabályzata és a számviteli rendszer előírásainak az akadémia által történő betartásával kapcsolatban, valamint az akadémia költségvetési gazdálkodással, humánerőforrás-gazdálkodással, közbeszerzési eljárásokkal és a képzések költségeinek elszámolására vonatkozó szabályok betartásával kapcsolatos hiányosságai tekintetében; tudatában van annak, hogy az akadémiával kapcsolatos problémák kiküszöbölése várhatóan csak 2014-től lesz teljes, amikorra az intézmény többéves terve (amelyet az igazgatótanács 2010 májusában hagyott jóvá) várhatóan teljes mértékben megvalósul; ezért nem tudja elfogadni, hogy az akadémiának legalább kilenc évre van szüksége (2006–2014) ahhoz, hogy a helyes igazgatás terén elérje a szabályozási ügynökségektől elvárt megfelelő színvonalat;

Az akadémia vezetése 2006 és 2009 között

2.  elfogadhatatlannak tartja az akadémia korábbi, a Parlament felé az intézmény 2008-as költségvetésének végrehajtásáért felelős igazgatójának felelőtlen munkáját és szakmai alkalmatlanságát; hangsúlyozza a cseh elnökség által 2009. május 18-án közzétett alábbi megállapításokat:

3.  sajnálja, hogy az akadémia igazgatótanácsa nem reagált megfelelően a korábbi igazgató vezetői hibáira, hogy ne rombolja az ügynökségről kialakult képet;

4.  nem tudja elfogadni, hogy az igazgatótanács elsősorban azért nem hozott fegyelmi intézkedéseket, mert a korábbi igazgató élhetett volna a jogorvoslat lehetőségével;

5.  ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a Rendőrakadémia igazgatótanácsa vállalja a felelősséget, és javasolja, hogy azon belül hajtsanak végre változtatásokat, hogy a jövőben ez a helyzet ne állhasson újra elő; kéri, hogy vegyék újra fontolóra a Bizottság álláspontját, azáltal, hogy a Rendőrakadémia és a többi uniós ügynökség igazgatótanácsán belül szavazati jogot és blokkoló kisebbségi jogot biztosítanak számára az ügynökség költségvetési, pénzügyi és adminisztratív irányítására vonatkozó döntések tekintetében;

Szerkezeti hiányosságok

6.  továbbá kétségbe vonja, hogy az akadémia képes lenne teljes mértékben orvosolni az alábbi szerkezeti hiányosságait:

7.  ezért az akadémia szerkezeti és tartós problémáinak konkrét megoldásaként javasolja azon lehetőség mérlegelését, hogy az akadémiát csatolják az Europolhoz; továbbá javasolja, hogy a Számvevőszék vizsgálja felül átfogóan a szabályozási ügynökségeket, és ennek keretében vizsgálja meg többek között a fenntartási, irányítási és működési költségek arányát, valamint értékelje a szerkezeti és egyéb problémák kezelésének módjait, kiegészítve ezzel a Bizottság saját, szabályozási ügynökségekről szóló értékelését;

Az Európai Számvevőszék álláspontja

8.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék nem tud eleget tenni a Parlament 2010. május 5-i, a 2008-as pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatának szerves részét képező állásfoglalása(12) 23. bekezdésében foglalt azon kérésének, hogy levél formájában mielőbb közölje véleményét az akadémia cselekvési tervének értékeléséről; szem előtt tartja ugyanakkor a Számvevőszék azon kijelentését, mely szerint 2006 és 2008 közötti éves jelentéseiben már részletesen foglalkozott az akadémiánál feltárt problémákkal;

Az akadémia 2010–2014-es cselekvési terve

9.  megállapítja, hogy az akadémia új igazgatója időben benyújtotta a Parlament fent említett, 2010. május 5-i állásfoglalása 22. bekezdésében kért cselekvési tervet; sajnálja azonban, hogy az akadémia által végrehajtandó konkrét intézkedések nincsenek pontosan vázolva a tervben; szintén sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az akadémia által javasolt mutatók elnagyoltak, és nem minden esetben nyújtanak egyértelműen segítséget a célkitűzések megvalósításának értékeléséhez;

10.  megállapítja, hogy a Parlament cselekvési terv elfogadására irányuló kérésére az akadémia igazgatója és igazgatótanácsa négy évre (2010–2014) becsülte azt az időszakot, amely alatt az akadémiának reálisan teljesítenie kell a Parlament fent említett, 2010. május 5-i állásfoglalásának mellékletében meghatározott célkitűzéseket; ezért nem tudja elfogadni, hogy az akadémiának további négy évre van szüksége ahhoz, hogy a helyes igazgatás terén elérje a szabályozási ügynökségektől elvárt megfelelő színvonalat;

11.  kéri, hogy az akadémia elnöke hathavonta tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot a cselekvési terv végrehajtása terén elért előrehaladásról;

EGYEDI MEGJEGYZÉSEK
A pénzügyi eljárások és az új számviteli rendszer érvényesítése (a költségvetési keretrendelet 43. cikke)

12.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a 2008-ban a régi számviteli rendszerről az eredményszemléletű elszámolásra (ABAC) történő átállás során tapasztalt nehézségek és a megfelelő számviteli rendszer késedelmes bevezetése még mindig veszélyezteti az előző évből áthozott összegekre, a címzett bevételek felhasználására, valamint a 2007-es mérleg bizonyos számadataival való összefüggésekre vonatkozó pénzügyi információk minőségét; mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a pénzügyi folyamatok két kulcsfontosságú szereplője – a számvitelért felelős tisztviselő, valamint a pénzügyekért és a költségvetésért felelős tisztviselő – lemondásából adódóan az akadémia intézkedései 2011-ig késedelmet szenvednek;

13.  hangsúlyozza, hogy a kötelezettségvállalásokból álló minta Számvevőszék általi ellenőrzése (lásd: a Számvevőszék jelentése az akadémia éves beszámolójáról, 15. bekezdés) kimutatta, hogy három esetben nem volt ellenőrzési nyomvonal a pénzügyi teljesítés nyomon követéséhez, és így nem lehetett azok 2008. december 31-i beszámolóban szereplő záró egyenlegét egyeztetni;

14.  hangsúlyozza, hogy a 2006-ra vonatkozó éves különjelentésében a Számvevőszék már jelezte, hogy az akadémia nem állította fel az ahhoz szükséges rendszereket és eljárásokat, hogy képes legyen a pénzügyi keretrendelet ügynökségekre vonatkozó követelményeinek megfelelő pénzügyi beszámoló kidolgozására;

Költségvetési tervezés és nyomon követés

15.  aggodalmát fejezi ki az akadémiának a költségvetés végrehajtásához kapcsolódó tervezés és nyomon követés terén tapasztalt hiányosságai miatt; megjegyzi különösen azt, hogy 2008-ban az akadémia teljes költségvetésének 31%-át át kellett vinni a következő évre; úgy gondolja, hogy az akadémia ezzel kapcsolatban javasolt intézkedései nem megfelelőek és homályosak;

16.  megjegyzi, hogy már a 2007-es pénzügyi évben is törölték az akadémia előző pénzügyi évről áthozott előirányzatainak több mint 20%-át (0,5 millió euró);

Az akadémia tevékenységével kapcsolatos pénzgazdálkodás

17.  aggodalmának ad hangot az akadémia pénzgazdálkodása miatt; megjegyzi, hogy a 2008-as év vonatkozásában a Számvevőszék megállapította, hogy hiányzott:

A közbeszerzésekkel kapcsolatos ellenőrzési környezet

18.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az akadémia folyamatosan nem tartja be a költségvetési rendelet közbeszerzésre vonatkozó szabályait; különösen felhívja a figyelmet a közbeszerzési eljárás során egy olyan szolgáltatási szerződéssel kapcsolatban feltárt szabálytalanságokra, amelynek értéke a 2008-as működési kiadások mintegy 2%-a;

19.  hangsúlyozza, hogy a 2006-ra és a 2007-re vonatkozó éves különjelentéseiben a Számvevőszék már kritikával illette az akadémiát amiatt, hogy nem rendelkezett bizonyos cikkek beszerzésének, valamint adott beszállítók alkalmazásának szükségességét igazoló dokumentumokkal;

A kiadások ellenőrzési környezete

20.  hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék 2008-ban nagyon sok olyan esetet tárt fel, amikor a tanfolyamok és szemináriumok szervezésére fordított kiadásokra – amelyek az akadémia működési kiadásainak jelentős hányadát (64%) teszik ki – vonatkozó adminisztratív és pénzügyi szabályokat nem tartották be; megállapítja, hogy ezek a szabálytalanságok főleg a következőket érintik: hiányoztak az elszámolt költségeket alátámasztó bizonylatok, hiányzott a részvételi igazolás, nem kérték be a szakértők szállás- és utazási költségeinek megtérítéséhez szükséges eredeti számlákat és bizonylatokat; felszólítja az akadémiát, hogy fogadjon el az előzetes és az utólagos ellenőrzésekhez szükséges megfelelő kapacitás biztosítására irányuló intézkedéseket;

21.  aggódik amiatt, hogy a 2006-ra és a 2007-re vonatkozó éves különjelentéseiben a Számvevőszék már megjegyezte, hogy a költségvetési előirányzatokat nem a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban használták fel (az akadémia pénzügyi szabályzatának 25. cikke);

Magánkiadások finanszírozására felhasznált előirányzatok

22.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy még nem kezdődött el a magánkiadások finanszírozására felhasznált előirányzatokra vonatkozó külső ellenőrzés, amelyet az akadémia jelentett be, és egy külső vállalatnak kell elvégeznie; aggódik a késedelem miatt, amely bizonyára nem fogja megkönnyíteni a külső vállalat munkáját;

23.  megjegyzi, hogy a 2010. január 25-i meghallgatást követő válaszában az intézmény akkori igazgatója azt közölte a Költségvetési Ellenőrző Bizottság tagjaival, hogy sikerült behajtani bizonyos pénzösszegeket; megállapítja ugyanakkor, hogy 2007 vonatkozásában 2320,77 angol fontnyi szállítási- és taxiköltséget továbbra sem sikerült behajtani;

24.  megjegyzi, hogy a személyzet általi mobiltelefon- és gépkocsi-használattal kapcsolatos költségek nagyságrendje továbbra sem világos;

25.  hangsúlyozza, hogy a 2007-re vonatkozó éves jelentésében a Számvevőszék már jelezte, hogy az ellenőrök nem tudják felülvizsgálni a 2007-es év során végrehajtott összes kifizetést, mivel a szabálytalan módon magánhasználatra fordított összegeket és a magáncélú kiadások különböző típusait nem lehetett meghatározni;

Humánerőforrás-gazdálkodás: helyettesítő személyzet igénybevétele érzékeny álláshelyekre

26.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy mostanáig helyettesítő alkalmazottak töltöttek be pénzügyi munkaköröket; megállapítja, hogy az akadémia csak 2009-ben tett közzé álláshirdetést egy belső ellenőrzési standardokkal foglalkozó koordinátor felvétele céljából, és hogy az ezen álláshely betöltése céljából folytatandó elbeszélgetéseket akkor 2010 elejére tervezték; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a pénzügyi folyamatok két kulcsfontosságú szereplője – a számvitelért felelős tisztviselő, valamint a pénzügyekért és a költségvetésért felelős tisztviselő – a közelmúltban lemondott;

o
o   o

27.  a mentesítési határozatot kísérő egyéb, horizontális jellegű észrevételek tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2010. május 5-i állásfoglalására(13).

(1) HL C 304., 2009.12.15., 124. o. (2) HL L 252., 2010.9.25., 232. o. (3) HL L 248., 2002.9.16., 1.o. (4) HL L 256., 2005.10.1., 63. o. (5) HL L 357., 2002.12.31., 72. o. (6) Az Európai Rendőrakadémia 2008-as pénzügyi évre szóló beszámolójáról szóló határozatot egy következő ülésen hozzák meg, a parlament eljárási szabályzata VI. melléklete 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának első albekezdésével összhangban. (7) . HL C 304., 2009.12.15., 124. o. (8) HL L 252., 2010.9.25., 232. o. (9) HL L 248., 2002.9.16., 1.o. (10) HL L 256., 2005.10.1., 63. o. (11) HL L 357., 2002.12.31., 72. o. (12) HL L 252., 2010.9.25., 233. o. (13) HL L 252., 2010.9.25., 241. o.

Az Európai Parlament 2010. október 7-i jogalkotási állásfoglalása a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0256 – C7-0134/2010 – 2010/0137(COD))

P7_TA(2010)0349 A7-0256/2010

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0256),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 77. cikke (2) bekezdésének a) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0134/2010),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A7-0256/2010),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. október 7-én került elfogadásra a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló .../2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 1091/2010/EU rendelet.)

Az Európai Parlament 2010. október 7-i állásfoglalása az emberi jogok védelme és a jog érvényesülése terén a Kongói Demokratikus Köztársaságban fennálló hiányosságokról

P7_TA(2010)0350 RC-B7-0524/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságról szóló korábbi állásfoglalásaira, különös tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetről és a nemi erőszakról mint háborús bűncselekményről szóló 2008. január 17-i állásfoglalására(1), valamint a Kongói Demokratikus Köztársaságban fegyveres csoportok által elkövetett szexuális erőszakról és az emberi jogok rendszeres megsértéséről szóló 2009. december 17-i állásfoglalására(2); tekintettel a nemek közötti esélyegyenlőségnek az EU külkapcsolataiban, valamint a béke megszilárdítása és az állami intézményrendszer kiépítése terén történő általános érvényesítéséről szóló 2009. május 7-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi közös irodája által vezetett tényfeltáró misszió 2010. szeptember 24-én közzé tett előzetes jelentésére az Észak-Kivu tartományban található Walikaléban a Kibua-Mpofi tengelyben állomásozó fegyveres csoportok által elkövetett tömeges nemi erőszakról és az emberi jogok más tekintetben történő megsértéséről,

–  tekintettel a 2000 júniusában aláírt Cotonou-i partnerségi megállapodásra,

–  tekintettel a Tanácsnak a Nagy-tavak régiójáról szóló, 2009. október 27-i következtetéseire,

–  tekintettel a Tanácsnak a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén kialakult helyzetről szóló, 2008. október 10-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Tanács 2009. október 19-i 2009/769/KKBP együttes fellépésére az Európai Uniónak a Kongói Demokratikus Köztársaság biztonsági ágazatának reformja keretében folytatott rendfenntartó missziójáról és annak a kongói igazságszolgáltatással való viszonyáról (EUPOL RD Congo) szóló 2007/405/KKBP együttes fellépés módosításáról,

–  tekintettel a biztonsági ágazat reformja céljából 2005 júniusában felállított EUSEC RD Kongó misszióra (A Tanács 2005. május 2-i 2005/355/KKBP együttes fellépése a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) biztonsági ágazatának reformja keretében az Európai Unió tanácsadói és segítségnyújtási missziójáról),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a MONUC megbízatásáról szóló 1856 (2008). számú határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1925 (2010) számú határozatára, amely meghatározza a Kongói Demokratikus Köztársaságban működő ENSZ-misszió (MONUSCO) megbízatását,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nők és gyermekek szexuális és emberi jogainak védelméről és tiszteletben tartásáról szóló 1325. számú határozatára, amely valamennyi állam felelősségét hangsúlyozza abban, hogy véget vessenek a büntetlenségnek és felelősségre vonják az emberiség elleni és háborús bűncselekmények elkövetőit, beleértve a nők és lányok ellen elkövetett nemi erőszak és egyéb erőszakos bűncselekmények elkövetőit,

–  tekintettel a KDK parlamentje által 2006-ban elfogadott, a nemi erőszakról szóló törvényre, amely a nemi erőszakért történő felelősségre vonás felgyorsítását és szigorúbb büntetések kiszabását célozta meg,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsának a fejlesztési együttműködés során a nemek közötti esélyegyenlőség előmozdításáról szóló cselekvési tervére, amelynek célja, hogy az EU partnerországokkal folytatott együttműködése során valamennyi szinten biztosítsa a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítését,

–  tekintettel az ENSZ-főtitkár fegyveres konfliktusok során elkövetett szexuális erőszakkal foglalkozó különleges képviselőjének 2010. márciusi kinevezésére,

–  tekintettel Catherine Ashton főképviselő és Andris Piebalgs uniós fejlesztési biztos 2010. augusztus 27-i közös nyilatkozatára az erőszak újraéledéséről Észak-Kivuban (KDK),

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén az utóbbi időben civil személyek fegyveres csoportok általi tömeges megerőszakolásáról szóló 2010. augusztus 23-i jelentésére,

–  tekintettel az EU a közös biztonság- és védelempolitika keretében való válságkezelői szerepvállalására az ENSZ BT 1325. és 1820. számú határozatai végrehajtásában, amely során a nemek közötti esélyegyenlőség kérdésére szakosodott tanácsadókat küldött a világ különböző pontjain működő összes válságkezelő missziójába;

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Atul Khare, az ENSZ békefenntartásért felelős főtitkárhelyettese jelentette az ENSZ Biztonsági Tanácsának, hogy 2010. július 30. és augusztus 4. között a Kongó keleti részén található bányavidéken 500-nál is többen váltak csoportosan elkövetett tömeges nemi erőszak áldozataivá, köztük fiatal lányok, idős – köztük 75 éves – nők, valamint fiú- és lánygyermekek – a lázadókat és a milíciát vádolják a támadások elkövetésével,

B.  mivel a nemi erőszakot magukban foglaló támadásokra a Luvungi városától csupán néhány mérföldre található ENSZ békefenntartó tábor közelében került sor; mivel úgy tűnik, hogy az ENSZ-dolgozók a 2010. július 30-án kezdődő támadásokat követő napon tudták már, hogy a lázadók elfoglalták Luvungi várost és a környező falvakat Kongó keleti részén, az ENSZ New York-i központjának azonban még két hétig nem volt tudomása az elkövetett nemi erőszakról,

C.  mivel az ENSZ alapokmánya VII. fejezetének megfelelően az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaságban működő misszióját (MONUSCO) megbízatása felhatalmazza arra, hogy valamennyi szükséges eszközt felhasználjon védelmi feladatainak ellátása érdekében, többek között a bármilyen külföldi vagy kongói fegyveres csoport által fizikai erőszak azonnali veszélyének kitett civileknek, humanitárius szervezetek alkalmazottainak és az emberi jogok védelmezőinek tényleges védelme érdekében, valamint arra, hogy támogassa a kormány erőfeszítéseit a büntetlenség elleni küzdelemben, valamint a polgári személyek védelmében a nemzetközi emberi jogi és humanitárius szabályozást sértő cselekményekkel szemben, ideértve a szexuális jellegű és nemen alapuló erőszak valamennyi formáját,

D.  mivel a kongói hadsereg, a Mai Mai milícia, a Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért (FDLR) szervezet, az Igazságért Kongóban Népfront (FPJC) és az Úr Ellenálló Hadserege (LRA) közötti harcok továbbra is elviselhetetlen megpróbáltatásokat és nélkülözést okoznak a civil lakosságnak a Kongói Demokratikus Köztársaságban,

E.  mivel a kongói hadsereg katonái részt vettek több száz polgári személy meggyilkolásában és megerőszakolásában; és mivel a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti területein folytatódik a nemi erőszak, a polgári személyek és a gyermekek erőszakos sorozása, valamint az emberi jogok súlyos megsértése, a lázadó LRA csapatok, az FDLR szervezet harcosai és a kongói hadsereg által egyaránt,

F.  mivel a nemi erőszak háborús fegyverként való használata felháborító módon mindennapivá vált Kelet-Kongóban, ahol tavaly legalább 8300 nemi erőszakot jelentettek be az ENSZ adatai alapján, és számos további eset történt, amelyek bejelentés nélkül maradtak; mivel az ENSZ menekültügyi főbiztosának adatai szerint 2010 első negyedévében legalább 1244 nő jelentette be, hogy nemi erőszakot követtek el rajta, ami napi 14 ilyen esetet jelent; mivel a szexuális és a nemi alapú erőszakot minden esetben háborús bűncselekménynek és emberiesség elleni bűncselekménynek kell tekinteni,

G.  mivel a Kongói Demokratikus Köztársaságban a nemi erőszakot módszeresen használják a fegyveres mozgalmak – köztük az állami hadsereg is – mint terrorháborús taktikát és mint a katonai és gazdasági célok elérését szolgáló eszközt; mivel a nőket szándékosan a családjuk vagy az egész falu szeme láttára támadják meg a közösség megfélemlítésének céljából; az ilyen erőszakos cselekmények eredményeképpen a nők gyakran elveszítik társadalmi pozíciójukat, nem képesek többé gondoskodni gyermekeikről, sőt gyakran életük is veszélybe kerül, mert HIV-vírussal fertőződnek,

H.  mivel a mivel a katonai ügyészek és az ügyészek nem folytattak pártatlan nyomozást az emberi jogok megsértői ellen, ezért a csoportosan elkövetett nemi erőszak olyan hétköznapivá vált a kongóiak számára, hogy „elfogadottá” vált az emberi jogok megsértése az ENSZ „felügyelete” alatt álló területen,

I.  mivel a kongói hadsereg emberi, műszaki és pénzügyi erőforrásai továbbra is elégtelenek feladatainak ellátásához a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti tartományaiban, és ehhez a belső fegyelem és a megfelelő kiképzés hiánya is társul, mindez pedig továbbra is akadályozza abban, hogy betöltse szerepét a lakosság védelmében és a béke helyreállításában,

J.  mivel az elmúlt év folyamán számos nem kormányzati szervezet megfigyelése szerint a KDK-ban egyre inkább elnyomják az emberi jogi aktivistákat, többek között törvénytelenül letartóztatják, üldözik, telefonon fenyegetik őket, és gyakran berendelik őket a titkosszolgálat irodáiba,

K.  mivel a háborús bűnös Bosco Ntagandát még mindig nem tartóztatták le, sőt magas pozícióba emelték a kongói és ruandai erőknek a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén folytatott közös katonai műveletei irányításában; mivel Kongó volt vezetője, Jean-Pierre Bemba Gombo ellen a Nemzetközi Büntetőbíróságon háborús bűnök, köztük nemi erőszak elkövetéséért pert indítottak,

L.  mivel az ásványkincsek illegális kereskedelme a Kongói Demokratikus Köztársaságban számos szereplő számára lehetővé teszi, hogy továbbra is ásványi anyagokat vásároljon a lázadó csoportok által ellenőrzött területekről, így finanszírozva e lázadó csoportokat, és mivel ez a konfliktust tápláló és súlyosbító tényező,

M.  mivel az Egyesült Államokban nemrégiben elfogadott, a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekről szóló törvény kísérletet tesz annak megakadályozására, hogy az egyesült államokbeli fogyasztók olyan mobiltelefont, számítógépet vagy más csúcstechnikát képviselő készüléket vásároljanak, amelyet a lázadók fennhatósága alatt lévő bányákból vásárolt ásványi anyagok felhasználásával állítottak elő egyesült államokbeli cégek; mivel a törvény felszólítja az egyesült államokbeli cégeket, köztük a márkás elektronikai eszközöket és ékszereket gyártókat, valamint az ásványfeldolgozókat, hogy évente tegyenek jelentést az értékpapír- és tőzsdefelügyeletnek, hogy termékeikhez felhasználtak-e olyan aranyat, koltánt vagy kassziteritet, amelyet közvetlenül a Kongói Demokratikus Köztársaságból importáltak, vagy az azt övező kilenc ország valamelyikén keresztül csempésztek be,

1.  határozottan elítéli a 2010. július 30. és augusztus 4. között Észak-Kivuban a Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért nevű szervezet (hutu lázadó csoport) és a Mai Mai milícia tagjai által legalább 500 nő sérelmére elkövetett tömeges nemi erőszakot és egyéb emberi jogi jogsértéseket, valamint az Észak- és Dél-Kivu más területein elkövetett hasonló cselekményeket;

2.  felhívja valamennyi szereplőt a büntetlenség elleni küzdelem fokozására, valamint az erőszak és az emberi jogi visszaélések azonnali beszüntetésére a KDK-ban, különösen Észak-Kivuban; hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy megszűnjön a helyi és külföldi fegyveres csoportok tevékenysége a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén;

3.  felszólítja az ENSZ-t és KDK kormányát, hogy folytassanak pártatlan és mindenre kiterjedő vizsgálatot az események vonatkozásában annak érdekében, hogy az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jogok megsértéséért felelős személyeket felelősségre vonják és – a kongói és nemzetközi törvényeknek megfelelően – igazságszolgáltatás elé állítsák;

4.  mély aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatosan, hogy a MONUSCO nem tudta gyakorolni mandátumát és műveleti szabályzatát annak érdekében, hogy védelmet nyújtson a békefenntartó bázis közelében a fegyveres mozgalmak által elkövetett tömeges nemi erőszak és az emberi jogok megsértésének egyéb formái ellen; elismeri ugyanakkor, hogy a szervezet jelenlétére továbbra is szükség van, és kéri, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést annak biztosítására, hogy maradéktalanul teljesíthesse küldetését a veszélyeztetett személyek védelmében;

5.  felszólítja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy sürgősen tegyen meg minden lehetséges intézkedést a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén élő civil lakosság elleni további támadások tényleges megakadályozása, valamint orvosi, humanitárius és egyéb segítség biztosítása érdekében az áldozatok részére; követeli a MONUSCO új magatartási kódexének valódi végrehajtását és egy, az emberi jogok helyzetének megfigyelésével foglalkozó csoport létrehozását;

6.  hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van a fegyveres konfliktus politikai megoldására; felszólítja a KDK kormányát, hogy a nemzetközi közösséggel és az Afrikai Unióval szoros együttműködésben teremtsen biztonságot és stabilitást a Kongó keleti részén élők számára, valamint a KDK összes fegyveres csoportját, hogy tartsák tiszteletben az emberi jogokat és azonnal csatlakozzanak a békefolyamatról folyó párbeszédhez;

7.  szorgalmazza a nők fokozott és azonnali bevonását a KDK-ban zajló konfliktus megoldásának megtalálására irányuló valamennyi kezdeményezésbe, többek között közvetítőként, tárgyalóként és a konfliktus rendezésére irányuló intézkedések végrehajtásában;

8.  hangsúlyozza, hogy finanszírozandó segélyprogramok középpontjában az igazságszolgáltatási rendszer rehabilitációjának és reformjának (a megelőzési és védelmi dimenzió beépítésével, valamint a szexuális erőszak elkövetőinek büntetlensége elleni küzdelemmel), valamint az áldozatok támogatásának és a társadalomba való újbóli beilleszkedésüknek kell állnia; ebben az összefüggésben kéri, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén elkövetett tömeges nemi erőszak kérdését utalják a Nemzetközi Büntetőbíróság elé;

9.  hangsúlyozza, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság elsődleges humanitárius prioritása a valódi nemzeti hadsereg létrehozása; megismétli, hogy a kiképzésre és tisztességes fizetésekre van szükség a kongói hadsereg reformja és a fegyelem javítása érdekében;

10.  felkéri a KDK parlamentjét, hogy az alkotmánynak megfelelően hozza létre a Nemzeti Emberi Jogi Bizottságot, majd e első lépést követően fogadjon el törvényt az emberi jogi jogsértések áldozatai és szemtanúi, valamint az emberi jogi aktivisták, a segélyszervezetek alkalmazottai és az újságírók védelméről;

11.  felszólítja a Nagy-tavak régió országait, hogy tartsák magas szinten a régió békéjének és stabilitásának a meglévő regionális mechanizmus segítségével történő közös elmozdításával kapcsolatos elkötelezettségüket, és hogy fokozzák a régió gazdasági fejlődésével kapcsolatos erőfeszítéseiket, különös figyelmet szentelve a megbékélésre, az emberek biztonságára, a bíróság előtti elszámoltathatóság javítására, a menekültek és a lakhelyüket az egyes országokon belül elhagyni kényszerült személyek visszatérésére és integrációjára;

12.  kéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy támogassák az EUSEC RD és EUPOL RD misszió tevékenységeit; kéri, hogy a közös biztonsági és védelmi politika keretében folytatott tevékenységek során teljes mértékben biztosítsák a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítését; e tekintetben kéri, hogy az operatív hatékonyság javítása érdekében a civil és katonai missziókban is erőteljesen érvényesítsék a nemek közötti esélyegyenlőség szempontját, mivel az EU kulcsszereplőként jelentős „hozzáadott értéket” biztosíthat a fegyveres konfliktusokban a nőket érintő problémák kezelésében és a konfliktusmegelőzésben;

13.  sajnálja a segélymunkásokkal szembeni erőszak fokozódását, és fejet hajt a humanitárius szervezetek által bizonytalan feltételek között végzett rendkívül nehéz munka előtt;

14.  üdvözli az Egyesült Államok új, a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekről szóló törvényét, és kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vizsgálják meg egy ilyen irányú jogalkotási kezdeményezés lehetőségét; sürgeti a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy a nyersanyag-kitermelő ágazat átláthatóságának javítása és a helyes kormányzás biztosítása érdekében teljes mértékben alkalmazza a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezést (EITI) és azt tartsa is be, kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fokozzák a korrupció elleni küzdelmet a Kongói Demokratikus Köztársaságban, amely továbbra is aláássa az emberi jogokat és hozzájárul azok megsértéséhez;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Afrikai Unió intézményeinek, a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösségnek (SADC), Nagy-tavak régió kormányainak, ideértve a KDK-t és Ruandát, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ fegyveres konfliktusokban elkövetett szexuális erőszak kérdésével foglalkozó különmegbízottjának, az ENSZ humanitárius ügyekért felelős főtitkár-helyettesének és gyorssegélyekkel foglalkozó koordinátorának, az ENSZ Biztonsági Tanácsának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) HL C 41. E, 2009.2.19., 83. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2009)0118. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0372.

Az Európai Parlament 2010. október 7-i állásfoglalása a halálbüntetés elleni világnapról

P7_TA(2010)0351 RC-B7-0541/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményhez csatolt, a halálbüntetés eltörléséről szóló 1983. április 28-i 6. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának a halálbüntetés eltörlésére irányuló, 1989. december 15-i második fakultatív jegyzőkönyvére,

–  ekintettel a halálbüntetés eltörléséről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a halálbüntetésre vonatkozó egyetemes moratóriumról szóló 2007. április 26-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel 2009. november 26-i, „Kína: a kisebbségi jogok és a halálbüntetés alkalmazása” című állásfoglalására(2), 2008 november 20-i, a „halálbüntetés Nigériában” című állásfoglalására(3), a líbiai kivégzésekről szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására(4), az Észak-Koreáról szóló, 2010. július 8-i állásfoglalására(5), az Iránról szóló, 2009. október 22-i állásfoglalására(6), az Iránról szóló, 2010. február 10-i állásfoglalására(7), „az emberi jogok Iránban - Szakineh Mohammadi Astiani és Zahra Bahrami ügye” című, 2010. szeptember 8-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumot sürgető, 2007. december 18-i 62/149 (2007) számú határozatára, valamint az ENSZ Közgyűlése 63/168 számú határozatára, amely sürgeti az ENSZ Közgyűlése által 2008. december 18-án elfogadott 62/149 (2007) számú közgyűlési határozat végrehajtását,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló, a Közgyűléshez intézett 2010. augusztus 11-i jelentésére (A/65/280),

–  tekintettel az ENSZ főtitkárnak az Emberi Jogi Tanács tizenötödik üléséhez intézett, a halálbüntetés kérdéséről szóló 2010. július 16-i jelentésére (A/HRC/15/19),

–  tekintettel a főképviselőnek/Bizottság alelnökének az emberi jogi politikáról szóló, a 2010. június 16-i plenáris ülésen elmondott beszédére, amely emlékeztet arra, hogy a halálbüntetés világszerte történő eltörlése kiemelt jelentőségű kérdés az Európai Unió és személyesen a főképviselő számára is,

–  tekintettel Jerzy Buzeknek, az Európai Parlament elnökének 2009. október 19-i nyilatkozatára, amelyben határozottan felszólított a halálbüntetés eltörlésére,

–  tekintettel a 2010. február 24. és 26. között Genfben megrendezett, a halálbüntetés elleni negyedik világkongresszus által elfogadott zárónyilatkozatra, amely a halálbüntetés egyetemes eltörlését kéri,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Bizottsága által 2008-ban elfogadott határozatra, az EBESZ parlamenti közgyűlésének a halálbüntetésre vonatkozó moratóriumról szóló 2009. évi állásfoglalására, valamint más regionális – többek között az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága által indított – kezdeményezésekre,

–  tekintettel a Tanács 2008. június 16-án elfogadott, a halálbüntetésről szóló uniós iránymutatások felülvizsgált és frissített változatára,

–  tekintettel a halálbüntetés elleni világnapra és minden év október 10-ének a halálbüntetés elleni európai nappá nyilvánítására,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió határozottan elkötelezte magát a halálbüntetés egyetemes eltörlése mellett, és ezen elv egyetemes elfogadtatására törekszik,

B.  mivel az EU a halálbüntetés elleni globális küzdelem vezető intézményi szereplője, és az e területen folytatott tevékenységei az emberi jogokkal kapcsolatos külpolitikájának egyik kulcsfontosságú prioritását képezik; mivel ugyanakkor az EU járul hozzá legnagyobb mértékben a világszerte a halálbüntetés eltörléséért tevékenykedő civil társadalmi szervezetek erőfeszítéseinek támogatásához,

C.  mivel a halálbüntetés a legkegyetlenebb, legembertelenebb és legmegalázóbb büntetés, amely megsérti az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában is rögzített, az élethez való jogot, és a halálbüntetést kimondó ítélet révén kialakuló fogva tartási körülmények a kínzás olyan formáját testesítik meg, amely elfogadhatatlan az emberi jogokat tiszteletben tartó államok számára,

D.  mivel különböző tanulmányok bizonyítják, hogy a halálbüntetésnek nincs hatása az elkövetett erőszakos bűncselekmények számára,

E.  mivel bizonyítékok vannak arra, hogy a halálbüntetés elsősorban a hátrányos helyzetű embereket érinti,

F.  mivel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez csatolt 6. és 13. jegyzőkönyv rendelkezései tiltják az Európa Tanács tagállamainak a halálbüntetés alkalmazását,

G.  mivel az EU célja az, harmadik országok is moratóriumokat vezessenek be a halálbüntetés végrehajtása tekintetében, és idővel eltöröljék azt, illetve ratifikálják a vonatkozó nemzetközi ENSZ és más okmányokat és különösen a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának második fakultatív jegyzőkönyvét, amely a halálbüntetés eltörléséről rendelkezik,

H.  mivel a halálbüntetés eltörlése az 1994 óta több mint 15 millió eurós átfogó keretből világszerte 30-nál is több projektet finanszírozó demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) alapján nyújtott segítségnyújtás egyik tematikus prioritása,

I.  mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően az Európai Parlamentnek egyetértését kell adnia a kereskedelmi megállapodások megkötéséhez és általánosságban a harmadik országokkal megkötendő nemzetközi megállapodásokhoz,

J.  mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság alapokmánya és a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék (ICTY), a Ruandában elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi büntető törvényszék, a Sierra Leonéval foglalkozó Különleges Bíróság, a súlyos bűncselekményekkel foglalkozó dili (kelet-timori) különleges bizottságok és a kambodzsai bíróság rendkívüli kamarái (ECCC) még az e törvényszékek joghatósága alá tartozó, a nemzetközi közösség által legsúlyosabbnak tartott bűncselekmények, a háborús bűnök elkövetése, az emberiesség elleni bűncselekmények és népirtás elkövetése esetén is kizárják a halálbüntetést,

K.  mivel 2007-ben az ENSZ elfogadta a 62/149 (2007) és 63/168 (2007) számú, történelmi jelentőségű határozatokat, amelyek világszerte sürgetik a kivégzésekre vonatkozó moratóriumot, és végső céljuk a halálbüntetés eltörlése, és ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a határozatokat támogató országok száma nőtt, és így a 63/168 (2007) számú határozatot elsöprő többséggel, 106 támogató, 46 ellenszavazat és 34 tartózkodás mellett fogadták el,

L.  mivel a halálbüntetés elleni negyedik világkongresszus, amelyre 2010 februárjában, Genfben került sor, a de facto eltörléspárti államokat arra hívta fel, hogy törvényben töröljék el a halálbüntetést, az eltörléspárti országokat arra, hogy a halálbüntetés egyetemes eltörlésének kérdését építsék be nemzetközi kapcsolataikba, a nemzetközi és regionális szervezeteket pedig arra, hogy a támogassák az egyetemes eltörlést azáltal, hogy a kivégzésekre vonatkozó moratóriumot illetően állásfoglalást fogadnak el,

M.  mivel a halálbüntetést jogilag vagy gyakorlatilag világszerte 154 állam törölte el, ezek közül 96 állam minden bűncselekmény esetén, 8 állam rendkívüli – például háborús – bűncselekmények esetére tartja fenn, 6 állam moratóriumot hirdetett a kivégzésekre, 44 pedig gyakorlatilag eltörléspárti (azaz ezen országokban legalább 10 éve nem hajtottak végre kivégzést, vagy kötelezettséget vállaltak a halálbüntetés alkalmazásának mellőzésére),

N.  mivel a halálbüntetést különböző bűncselekmények esetére fenntartó több mint 100 ország törvényen kívül helyezte a fiatalkorú elkövetők kivégzését; hangsúlyozván ugyanakkor, hogy néhány ország a nemzetközi jogot, különösen pedig a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 6. cikkének (5) bekezdését súlyosan megsértve továbbra is végez ki kiskorú elkövetőket; hangsúlyozván különösen, hogy Iránban a legmagasabb a fogva tartott kiskorúak aránya,

O.  mivel bizonyított, hogy jelenleg világszerte több tucat európai polgár ül siralomházban vagy számíthat halálbüntetésre, és e tekintetben hangsúlyozni kell az európai polgárok lehetséges kivégzésére adott európai reakciók megszilárdításának és megerősítésének szükségességét,

P.  mivel Borisz Grizlov, az Oroszországi Föderáció dumájának elnöke 2010. március 23-án, Moszkvában, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése monitoring bizottságának tagjaival való találkozóján elmondta, hogy Oroszország az országban fennálló terrorfenyegetés miatt nem ratifikálta az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez csatolt, a halálbüntetés eltörléséről szóló hatodik jegyzőkönyvet,

Q.  üdvözölvén, hogy 2010. február 11-én a kirgiz parlament elfogadta a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának a halálbüntetés eltörléséről szóló második fakultatív jegyzőkönyvét, és hogy 2010. május 21-én az ideiglenes kirgiz kormány közzétette az alkotmány végleges tervezetét, amely többek között tiltja a halálbüntetést, és amelyet azóta el is fogadtak,

R.  mivel a világon 43 ország továbbra is alkalmazza a halálbüntetést, és a legtöbb kivégzést Kína, Irán és Irak hajtotta végre; mivel csupán Kínában 5 000 embert végeztek ki, ami a világban végrehajtott kivégzések 88%-ának felel meg; Iránban legalább 402 embert, Irakban legalább 77 embert, Szaúd-Arábiában pedig legalább 69-et végeztek ki,

S.  mivel Irán még mindig alkalmazza a megkövezés általi halálbüntetést, amely ellentétes a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának második fakultatív jegyzőkönyvével,

T.  mivel az észak-koreai állami hatóságok rendszeresen hajtanak végre állami öldökléseket, az igazságszolgáltatási rendszer az államnak van alárendelve, és a halálbüntetést az államellenes bűncselekmények széles köre esetén alkalmazzák és hatályát a büntető törvénykönyvben időnként kiterjesztik, és polgárokat – köztük gyermekeket – kényszerítenek arra, hogy a nyilvános kivégzéseken részt vegyenek,

U.  mivel Japánban a fogva tartottakat, azok rokonait és ügyvédeit egészen a végzetes nap elérkeztéig bizonytalanságban tartják,

V.  mivel az iraki Elnöki Tanács a közelmúltban ratifikálta legalább 900 rab, köztük nők és gyermekek halálos ítéletét,

W.  kiemelvén, hogy Fehéroroszország az egyetlen európai ország, amely még mindig a gyakorlatban is alkalmazza a halálbüntetést; mivel mind az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése, mind az Európai Unió többször is felszólította Fehéroroszországot a halálbüntetés eltörlésére; mivel Fehéroroszországban a halálbüntetés részletei titkosak, a büntetőeljárások tisztességével kapcsolatban súlyos kételyek merülnek fel, és a büntetés-végrehajtásról szóló törvénykönyv értelmében a halálbüntetést golyó által, titokban hajtják végre, a büntetés-végrehajtási intézet vezetése tájékoztatja a bírót a kivégzésekről, a rokonokat pedig a bíró tájékoztatja; mivel a kivégzett személy holttestét nem adják ki a családnak, és a temetés helyszínét nem közlik velük,

X.  mivel az Amerikai Egyesült Államok 50 tagállama közül 35 államban létezik halálbüntetés, noha ezek közül 4 államban már 1976 óta nem hajtottak végre kivégzéseket; mivel 2009-ben, a 2007 szeptembere és 2008 májusa között érvényben lévő de facto moratórium lejárta után 52-re emelkedett a kivégzések száma, jóllehet az Amerikai Egyesült Államokban hozott halálos ítéletek száma már hetedik éve folyamatosan, egészen 106-ra csökkent,

Y.  üdvözölve a tényt, hogy bizonyos államok, köztük Montana, Új-Mexikó, New Jersey, New York, Észak-Karolina és Kentucky a kivégzésekre vonatkozó moratóriumok bevezetésével vagy a halálbüntetés eltörlésével változtattak a halálbüntetéssel kapcsolatos álláspontjukon, ugyanakkor elítélve Teresa Lewis virginiai és Holly Woodot alabamai kivégzését annak ellenére, hogy mindketten bizonyítottan értelmi fogyatékosok voltak, továbbá hangsúlyozva a Pennsylvaniában halálos ítélete végrehajtására váró Mumia Abu-Jamal és Georgiában Troy Davis esetét,

1.  megismétli azt a régóta hangoztatott álláspontját, hogy minden esetben és minden körülmények között ellenzi a halálbüntetést, és ismételten hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés eltörlése hozzájárul az emberi méltóság kibontakoztatásához és az emberi jogok fokozatos fejlődéséhez;

2.  elítél minden kivégzést, függetlenül attól, hogy hol kerül rájuk sor; határozottan felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy gyakoroljanak nyomást az ENSZ kivégzésekre vonatkozó egyetemes moratóriumról szóló határozatának végrehajtása érdekében, hogy minden olyan államban megszűnjön a halálbüntetés, ahol még alkalmazzák azt; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek lépéseket a halálbüntetés alkalmazásának fokozatos korlátozása érdekében, ugyanakkor ennek eléréséig is ragaszkodjanak ahhoz, hogy a kivégzésekre a nemzetközi minimumkövetelményeknek megfelelően kerüljön sor; súlyos aggodalmának ad hangot a halálbüntetés kiskorúakkal, valamint szellemi és értelmi fogyatékos személyekkel szembeni alkalmazása miatt, és követeli, hogy alkalmazásának haladéktalanul vessenek véget;

3.  sürgeti az EU-t, hogy a diplomácia és a fejlesztési segítségnyújtás terén rendelkezésére álló valamennyi eszközzel munkálkodjon a halálbüntetés megszüntetésén;

4.  felszólítja a halálbüntetést alkalmazó országokat, hogy azonnali hatállyal hirdessenek moratóriumot a kivégzésekre vonatkozóan; továbbra is arra buzdítja például Kínát, Egyiptomot, Iránt, Malajziát, Szudánt, Thaiföldet és Vietnamot, hogy tegyenek közzé hivatalos statisztikákat a halálbüntetés általuk történő alkalmazását illetően; felszólítja Észak-Koreát a nyilvános kivégzések azonnali és végleges beszüntetésére;

5.  felhívja Japánt, hogy a halálbüntetéssel kapcsolatos rendszerbe vigyen átláthatóságot;

6.  azokat az államokat, amelyek még nem törölték el a halálbüntetést, a halálra ítéltek jogait védő, az ENSZ gazdasági és szociális tanácsa által előírt biztosítékok betartására ösztönzi; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy azokat az országokat, amelyek ezt még nem tették meg, ösztönözzék a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának második fakultatív jegyzőkönyvének aláírására, és ugyanígy azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, ösztönözzék az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez csatolt, a halálbüntetésről szóló 13. sz. jegyzőkönyv aláírására;

7.  felszólítja az EBESZ-tagállamokat, különösen az Egyesült Államokat és Fehéroroszországot, hogy hirdessenek azonnali moratóriumot a kivégzésekre vonatkozóan;

8.  felszólítja Kazahsztánt és Lettországot, hogy módosítsák nemzeti szabályozásuk azon rendelkezéseit, amelyek rendkívüli körülmények esetén még mindig lehetővé teszik halálbüntetés kiszabását;

9.  határozottan arra ösztönzi az EU-tagállamokat és a 2007. és 2008. évi ENSZ-közgyűlési határozatok támogatóit, hogy egy régiókon átnyúló szövetség keretében az ENSZ 65. közgyűlésén terjesszék elő a halálbüntetés kérdésköréről szóló, elsősorban az alábbiakra összpontosító harmadik határozatot:

10.  felszólítja az EBESZ-ben részt vevő, a halálbüntetést még alkalmazó országokat, hogy az Európa Tanáccsal együttműködve ösztönözzék a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalát, valamint az EBESZ misszióit a halálbüntetéssel szembeni figyelemfelkeltő tevékenységek folytatására, különösen a média, a bűnüldöző szervek, a politikai döntéshozók és a közvélemény körében;

11.  felhívja az EBESZ-ben részt vevő, a halálbüntetést még alkalmazó államokat, hogy a halálbüntetésre vonatkozó adatokat kezeljék átlátható módon, az EBESZ kötelezettségvállalásaival összhangban nyilvánosságra hozva a halálra ítéltek vagy kivégzettek személyazonosságát és a halálbüntetésre vonatkozó statisztikákat;

12.  sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, az európai külügyi szolgálat létrehozása kapcsán is, valamint különös tekintettel arra, hogy több tucatnyi európai állampolgárra szabtak ki halálbüntetést harmadik országokban, nyújtsanak iránymutatást egy, a halálbüntetésre vonatkozó átfogó és hatékony európai politikát illetően, amelynek szilárd és megerősített mechanizmusokat kell tartalmaznia az azonosítási rendszer, a jogi segítségnyújtás, valamint az uniós jogi beavatkozás és diplomáciai képviseletek tekintetében;

13.  továbbra is ösztönzi a halálbüntetés megszüntetése érdekében tevékenykedő nem kormányzati szervezetek (pl.: Hands Off Cain, Amnesty International, Penal Reform International, World Coalition Against the Death Penalty, International Helsinki Federation for Human Rights, Sant'Egidio, Reprieve) munkáját; üdvözli és támogatja a halálbüntetés elleni küzdelmet célzó uniós eszközökről szóló, az EU és a nem kormányzati szervezetek közötti 12. emberi jogi fórumon megfogalmazott ajánlásokat;

14.  elkötelezi magát a halálbüntetés kérdéskörének nyomon követése mellett, valamint amellett, hogy egyes egyedi eseteket illetően kapcsolatba lép az adott ország hatóságaival, továbbá hogy megvizsgálja a halálbüntetést fenntartó államok kapcsán elképzelhető kezdeményezéseket, illetve az ilyen országokba irányuló eseti küldöttségek indításának lehetőségét azzal a céllal, hogy a kormányzati hatóságokat a kivégzések felfüggesztésére, majd hosszabb távon a halálbüntetés megszüntetésére ösztönözze;

15.  kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a halálbüntetést máig alkalmazó vagy a halálbüntetés megszüntetéséig a kivégzésekre vonatkozó moratóriumot alá nem író országokkal kötendő megállapodások alkalmával erőteljesen szorgalmazzák a halálbüntetés megszüntetését;

16.  kéri az EU főképviselőjét/a Bizottság alelnökét és a tagállamokat, hogy továbbra is azonos álláspontot képviseljenek, és tartsák szem előtt, hogy a határozat fő politikai tartalmaként az egész világra kiterjedő moratóriumnak kell szerepelnie, ami kulcsfontosságú lépés a halálbüntetés teljes megszüntetése felé;

17.  kéri elsősorban az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét/a Bizottság alelnökét, hogy tegyen bizonyságot az általa a halálbüntetés eltörlésének tulajdonított politikai prioritásról azáltal, hogy a halálbüntetést még alkalmazó államokkal folytatott politikai megbeszéléseken rendre felveti e kérdést, valamint személyesen is rendszeresen eljár azok nevében, akiket a kivégzés közvetlen veszélye fenyeget;

18.  emlékeztet rá, hogy a halálbüntetés teljes megszüntetése továbbra is az EU emberi jogi politikájának egyik fő célkitűzése; ez a cél csak az országok közötti szoros együttműködés, oktatás, figyelemfelkeltés, valamint hatékony és tényleges fellépés révén érhető el;

19.  bátorítja az erre irányuló regionális együttműködést; kiemeli, hogy Mongólia például 2010 januárjában hivatalosan moratóriumot hirdetett a kivégzések végrehajtására, és ennek pozitív hozadékaként több, a halálbüntetést fenntartó ország is vizsgálni kezdte e büntetés alkotmányosságát;

20.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az EU emberi jogi politikájának jelenlegi felülvizsgálata során tárják fel a halálbüntetésre vonatkozó uniós iránymutatások végrehajtásának és hatékonyságának javítására vonatkozó módozatokat, különös tekintettel az iránymutatások 2011-re tervezett felülvizsgálatára;

21.  sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a halálbüntetés elleni világ- és európai napot használják fel többek között Szakine Mohammadi Astiani, Zahara Bahrami, Mumia Abu-Jamal, Troy Davis, Oleg Griskovsztov, Andrej Burgyikó, Ibrahim Hamidi, Suliamon Olyfemi és Sziti Zainab Binti Duhri Rupa ügyének ismertetésére;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ-közgyűlés elnökének, valamint az ENSZ-tagállamok kormányainak.

(1) HL C 74. E, 2008.3.20., 775. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2009)0105. (3) HL C 16. E, 2010.1.22., 71. o. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0246. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0290. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2009)0060. (7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0016. (8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0310.

Az Európai Parlament 2010. október 7-i állásfoglalása az európai olajfeltárással és -kitermeléssel kapcsolatos európai uniós fellépésről

P7_TA(2010)0352 B7-0540/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 11. és 191. cikkére,

–  tekintettel a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az 1992. május 21-i, a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43/EGK tanácsi irányelvben létrehozott Natura 2000 hálózatra(1), és a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv)(2), mint az európai tengeri élővilág sokféleségének elsődleges védelmezési eszközére,

–  tekintettel az európai tengerpartok és tengerek vizeinek kedvező és jó környezeti állapotának elérésére irányuló célokra és követelményekre, amelyeket a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (vízügyi keretirányelv)(3) és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv rögzít,

–  tekintettel az EU biodiverzitási cselekvési tervére(4),

–  tekintettel a Deepwater Horizon fúrótoronyból származó olajszivárgásra a Mexikói-öbölben,

–  tekintettel az EU vizeiben lévő olajfúró tornyokra,

–  tekintettel a 2010. szeptember 7-én a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre a Deepwater Horizon olajszivárgás következményeiről az Európai Unióra nézve, és az uniós fellépésről az európai olajfeltárás és -kitermelés vonatkozásában (O-0122/2010 - B7-0470/2010, O-0123/2010-B7-0551/2010),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikke (5) bekezdésére és 110. cikke (2) bekezdésére,

A.  mivel a Mexikói-öbölben történt Deepwater Horizon olajszivárgás fényében rendkívül fontos, hogy az Európai Unió és tagállamai sürgősen megvizsgálják az európai olajkitermelés és -feltárás minden aspektusát, és tegyék meg a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy az EU vizein ne történhessen egy ilyen környezeti katasztrófa;

B.  mivel az európai olajkitermelés vonatkozásában az elővigyázatosság, a környezetvédelem és a biztonság legmagasabb foka olyan kiemelkedően fontos szempont, mely minden uniós fellépés alapját képezi ezen a területen,

C.  mivel az olajfúrás és -feltárás nagy része az Északi-tenger vizein zajlik,

D.  mivel az uniós vizek olyan országokkal is határosak, melyek nem tagjai az Európai Uniónak, és amelyekre nézve az uniós jog nem írja elő a felelősségre és az okozott kár orvoslására vonatkozó, megfelelő rendelkezések tiszteletben tartását,

E.  mivel erőfeszítéseket tesznek az olajfúrások és -feltárások a tengerek mélyebb és távolabbi pontjaira történő kiterjesztésére, ami a műveletek irányítása és nyomon követése szempontjából fokozottabb kockázatokkal jár;

1.  együttérzését fejezi ki a Deepwater Horizon olajszivárgás okozta katasztrófa áldozataival és sürgeti, hogy az EU nyújtson technikai tanácsadást és támogatást e katasztrófára válaszul;

2.  elismeri, hogy a tengeri kőolaj- és gázkitermelés továbbra is jelentős mértékben hozzájárulhat az Unióban az ellátás biztonságához, elismeri továbbá az európai iparág jó biztonsági mutatóit;

3.  felismeri annak szükségét, hogy mielőbb fogadjanak el egy olajszennyezésre vonatkozó közös, európai, határokon átnyúló, katasztrófamegelőzési és -elhárítási rendszert;

4.  szorgalmazza, hogy a Bizottság az év végén nyújtson be a Mexikói-öböl környezeti szennyezettségének mértékét és az öböl biológiai állapotát értékelő jelentést;

5.  felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse figyelemmel azon vizsgálatok eredményeit, melyeket az Egyesült Államok hatóságai a Mexikói-öbölben történt katasztrófához vezető emberi, természeti és technológiai tényezőkre vonatkozóan végeztek, hogy levonhassák a szükséges következtetéseket, és megakadályozhassák hasonló események előfordulását az uniós tengeri vizekben és parti tengervizekben lévő olajfúró-szigeteken;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki az olajfúrószigetekre vonatkozó, szigorú balesetmegelőzési politikákat, valamint hogy terjessze ki a SEVESO II irányelv(5) hatályát az olajfúrótornyokra is;

7.  külön felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az EU azonnali reagálóképességét a parttól távoli olajfúró berendezéseken is történő balesetek esetén, és a tagállamokkal együttműködve dolgozzon ki egy európai akció tervet; megjegyzi, hogy külön figyelmet kell szentelni az Északi-sarkvidéknek, tekintettel sebezhetőségére és az éghajlatváltozás enyhítésében játszott szerepére; megjegyzi továbbá, hogy a földközi-, a balti- és az északi-tengeri területeket is figyelembe kell venni;

8.  üdvözli a Bizottság EU vizeken történő olajfúrásokra vonatkozó stressztesztjét; felszólítja az EU-szintű szabályozási keretben felmerülő hiányosságok és gyengeségek azonosítására, és hogy elemzését minél hamarabb tegye hozzáférhetővé a parlament számára;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a jelenlegi jogszabályokat, melyek alapján a parttól távoli olajkitermelésre vonatkozó engedély tulajdonosa harmadik személy számára bérbe adhat berendezést, hogy biztosítva legyen, hogy a későbbi polgári peres eljárásoknál könnyebben megállapítható legyen a felelősség az emberi életben és a környezetben okozott kárért az olyan balesetek és katasztrófák esetén, amelyek parttól távoli olajfúró-szigeteken történtek;

10.  sürgeti a Bizottságot, hogy a szabályozási keret felülvizsgálatát követően a lehető legkorábban küldjön meg a Parlamentnek minden olyan jogalkotási javaslatot, amit az európai olajkitermelésre és -feltárásra, valamint a tengerfenék kiaknázását szolgáló más módszerekre alkalmazható szabályozási rendszerben, például a környezeti felelősségről szóló irányelvben(6), a SEVESO II irányelvben és más európai jogszabályokban azonosított hiányosságok orvoslása céljából szükségesnek lát;

11.  úgy véli, hogy e tekintetben a környezetvédelmi felelősségre vonatkozó jelenleg érvényben lévő jogszabályokban több fontos hiányosság van, és felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg a jelenlegi uniós jogszabályok tartalmának felülvizsgálatát és hatáskörének kiterjesztését (beleértve a környezeti felelősségről szóló irányelvet és a SEVESO II irányelvet, valamint az Erika és a harmadik tengerbiztonsági csomagot), és/vagy bármilyen szükséges új jogszabály bevezetését, figyelembe véve a parttól távoli olajfeltárással járó valamennyi veszélyt, és erősítse meg az olajbalesetek esetén alkalmazandó felelősségi szabályokat;

12.  rámutat, hogy az olajkatasztrófák esetében nem áll rendelkezésre kártérítési alap, és felszólítja a Bizottságot, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelvbe illesszen be a kötelező pénzügyi biztosítékról szóló rendelkezéseket;

13.  szorgalmazza, hogy a Bizottság csökkentse a környezeti felelősségről szóló irányelvben rögzített károkozási küszöbértéket, és terjessze ki az irányelv hatályát a tengervizeknek okozott károkra is;

14.  felszólítja a Bizottságot, hogy a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó irányelv(7) jelenleg folyó felülvizsgálata során biztosítsa, hogy a tengerfenéken folytatott valamennyi tevékenység hatását kötelező jelleggel vizsgálják, illetve szavatolják a környezeti hatásvizsgálatok minőségét, valamint azt, hogy a tengerfenéki fúráshoz hasonló rendkívül veszélyes tevékenységeket nem engedélyezik olyan esetben, ha a környezeti hatásvizsgálat szerint a kockázatokat nem lehet megfelelő módon csökkenteni;

15.  úgy véli, továbbá, hogy bármely jogalkotási javaslatnak olyan átfogó jogi keretet kell biztosítania, amely:

16.  felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogszabályt annak biztosítására, hogy egységesen szigorú biztonsági szabványokat alkalmazzanak valamennyi EU-s olajfúrószigeten, illetve az EU és harmadik országok általi fúrási műveletek során, az Atlanti-óceán partvonalától a Fekete-tengerig; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Nemzetközi Tengerészeti Szervezettel (IMO) együttműködve erősítsék meg a nemzetközi biztonsági és ellenőrzési szabályokat, valamint előírásokat;

17.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az „ellenőrzést végzők ellenőrzését” szolgáló hatékony felügyeleti rendszer létrehozásának lehetőségét, és szükségesnek látja a vizsgálati módszerek és a minimális kötelező uniós biztonsági szabályok mielőbbi megerősítését;

18.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az olajfúrószigetek környezeti hatásvizsgálatára vonatkozó, a környezeti hatásvizsgálatról, a stratégiai környezeti vizsgálatról(8) és az élőhelyek védelméről szóló irányelv valamennyi rendelkezését tagállam szerte egységesen alkalmazzák;

19.  úgy véli, hogy az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (EMSA) megbízatását a hajókról a parttól távoli berendezésekre is ki kellene terjeszteni; bármely új feladat átruházásának tükröződnie kell az EMSA költségvetésében és személyzetének létszámában;

20.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen közzé éves jelentést, amelyet a tagállamok hatóságaival és független szakértőivel együttműködve készít el, és amely felméri az uniós tengeri vizekben és parti tengervizekben működő berendezések és parttól távoli olajfúró-szigetek technikai biztonságát;

21.  úgy véli, rendkívül fontos, hogy a Bizottság minden, az EU-ban történő parttól távoli feltárással kapcsolatos pénzügyi és felelősségre vonatkozó kérdést vizsgáljon meg, és amennyiben szükséges, az egész EU-ra érvényes kötelező biztosítási vagy egyéb megfelelő eszközöket vezessen be, például egy erre a célra létrehozott speciális európai alapot, amelyet a parttól távoli berendezések működtetőitől származó kötelező hozzájárulásokból tartanának fent; úgy véli, bármely ilyen eszköznek figyelembe kell venni az ilyen üzemeltetők felelősségét, és biztosítania kell, hogy az üzemeltetőknek megfelelő biztosításuk legyen, vagy más pénzügyi garanciákkal rendelkezzenek, és biztosítani tudják a helyreállítást és a kárpótlást az okozott környezeti kár vonatkozásában, és további pénzügyi garanciákat is biztosítaniuk kell, például alapok formájában, olyan esetekre, amikor az üzemeltetők pénzügyi garanciája nem elég a helyreállítás és kárpótlás kifizetésére;

22.  sürgeti a Bizottságot, hogy fontolja meg a kötelező EU-szintű biztosítási rendszerek bevezetését, melyek egy esetleges olajszivárgás esetén az érintett vállalkozások kárpótlását szolgálnák;

23.  sürgeti a Bizottságot, hogy – megfelelően figyelembe véve e téren a hatályos nemzetközi és nemzeti jogszabályokat – vizsgálja meg az olajfúráshoz használatos meglévő infrastruktúra leállítását, és tisztázza, ha kell, jogszabályokkal, az üzemeltetők felelősségét a biztonságos eltávolításért, valamint arra nézve, hogy egy parttól távoli infrastruktúra leállításából eredő bármely környezeti kárért, valamint egy parttól távoli infrastruktúrából vagy fúrószigetből, annak leállítását követően származó bármely környezeti kárért ők felelnek;

24.  felszólítja a Bizottságot, hogy a vállalatok számára vezessen be egy szigorú és kötelező keretet a környezeti, társadalmi és irányítási gyakorlatokról szóló információk közzététele tekintetében, illetve hogy vegyen fontolóra az intézményi befektetők vállalatokkal szembeni kötelezettségvállalásának fokozásával kapcsolatos intézkedéseket a nem megfelelő környezeti gyakorlatokból eredő befektetési kockázatok tekintetében;

25.  tudomásul veszi az Egyesült Királyság Egészségügyi és Biztonsági Hivatalának (UK Health and Safety Executive) az északi-tengeri munkakörülményekről szóló jelentését, amely szerint az elmúlt év során kétszeresére emelkedett a halálos kimenetelű és súlyos sérülések száma; felszólítja a Bizottságot ezen állítások kivizsgálására, valamint arra, hogy tegyen lépéseket a parttól távoli fúrásoknál dolgozók egészségének és biztonságának magas színvonalon történő biztosítására;

26.  felszólítja a Bizottságot, hogy aktív szerepet töltsön be annak biztosításában, hogy a harmadik országok által folytatott tevékenységek és az olaj-kitermelési projektek a lehető legnagyobb mértékben tegyenek eleget a szigorú környezetvédelmi előírásoknak, valamint arra, hogy rendelkezzen jól meghatározott kárpótlási mechanizmusokról a harmadik országok parttól távoli, az EU határainál folyó olajkitermelése által okozott bármilyen kár megtérítésére;

27.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 206., 1992.7.22., 7. o. (2) HL L 164., 2008.6.25., 19. o. (3) HL L 327., 2000.12.22., 1. o. (4) SEC(2006)0607 és (2006)0621. (5) Az Európai Parlament és a Tanács 2003/105/EK irányelve (2003. december 16.) a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló 96/82/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 345., 2003.12.31., 97. o.). (6) Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 21-i, a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelve (HL L 143., 2004.4.30., 56. o.) (7) 85/337/EGK módosított irányelv. (8) A bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27-i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 197., 2001.7.21., 30. o.).

Az Európai Parlament 2010. október 7-i állásfoglalása a Biológiai Sokféleség Egyezmény (CBD) részes feleinek 2010. október 18–29. között Nagoyában (Japánban) tartandó 10. konferenciájára készülő uniós stratégiai célkitűzésekről

P7_TA(2010)0353 B7-0536/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezménye (CBD) részes feleinek 2010. október 18–29. között Nagoyában, Japánban tartandó 10. konferenciájára (COP 10),

–  tekintettel a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett kérdésre a Biológiai Sokféleség Egyezmény (CBD) részes feleinek a 2010. október 18. és 29. között Nagoyában (Japánban) tartandó 10. konferenciájára készülő uniós stratégiai célkitűzésekről (O-0111/2010 – B7-0467/2010, O-0112/2010 – B7-0468/2010),

–  tekintettel a 2001-es göteborgi európai csúcstalálkozóra, ahol megegyezés született arról, hogy 2010-re az Unió fenntartható fejlődési stratégiájának részeként megállítják a biológiai sokféleség csökkenését,

–  tekintettel az Európai Tanács 2010. március 25–26-i következtetéseire, különösen azok (14) bekezdésére,

–  tekintettel a Biológiai Sokféleség Egyezmény végrehajtását felülvizsgáló nyitott eseti munkacsoport 2010. május 24–28-i harmadik üléséről készült jelentésére és a 2010 utáni stratégiai terv tervezetére,

–  tekintettel a hozzáféréssel és a haszonmegosztással foglalkozó nyitott eseti munkacsoport kilencedik ülésének jelentéseire és a hozzáférésről (2010. március 22–28-i) és haszonmegosztásról szóló jegyzőkönyv tervezetére (a cali és a montreali mellékletekre),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Biológiai Sokféleség Egyezmény a biodiverzitás védelmét szolgáló legátfogóbb globális megállapodás; mivel az egyezményt 193 fél írta alá, köztük a 27 uniós tagállam és az Európai Unió,

B.  mivel az ENSZ által meghirdetett „Biológiai sokféleség nemzetközi éve” politikai lendületet kell hogy adjon a Biológiai Sokféleség Egyezmény mindhárom célkitűzése végrehajtásának megerősítéséhez: a biológiai sokféleség megőrzéséhez, annak fenntartható használatához, valamint a genetikai források használatából származó haszon igazságos és kiegyensúlyozott elosztásához,

C.  mivel a Világbank becslései szerint 60 millió őslakos teljes mértékben az erdőktől függ; mivel az erdőirtás az egyik legfőbb akadálya a millenniumi fejlesztési célok teljesítésének, mert megszűnnek az erdőkhöz kapcsolódó ökoszisztéma- szolgáltatások (például az esők, a talajerózió megelőzése és a víztisztítás),

D.  mivel a kék szénről szóló jelentés (amelyet 2009 októberében tett közzé a FAO, az UNEP és az IUCN) szerint a tengerparti területek (a túlhalászás, a mangrovék kiirtása és az eutrofizáció következtében történő) pusztulása és a tengeri élőhelyek tönkretétele jelentős mértékben veszélyezteti az óceánok szén-dioxid-megkötő képességét, és ezért az éghajlat-változási politika tekintetében e két jelenség komoly aggodalomra ad okot,

E.  mivel orvosolni kell a Biológiai Sokféleség Egyezmény munkaprogramjainak végrehajtásában tapasztalható jelentős hiányosságokat,

F.  mivel a biológiai sokféleség védelme kulcstényező a millenniumi fejlesztési célok elérése szempontjából, és mivel a 2010-re kitűzött biodiverzitási cél 2006-ban új elemként bekerült a 7. millenniumi fejlesztési célról szóló szakaszba (a környezeti fenntarthatóság biztosítása),

G.  mivel az ENSZ Közgyűlése 2010-et a biológiai sokféleség nemzetközi évének nyilvánította; mivel a biológiai sokféleség 2010-es nemzetközi napjának témája: „A biológiai sokféleség a fejlesztés és a szegénység enyhítésének szolgálatában”,

H.  mivel a világ szegényeinek 70%-a vidéki területeken él, és fennmaradásuk, valamint jólétük közvetlenül függ a biológiai sokféleségtől, és mivel a városi szegények számára szintén fontos tényező a biodiverzitás az olyan ökoszisztéma-szolgáltatások szempontjából, mint a levegő- és vízminőség fenntartása és a hulladéklebontás,

Sürgősen cselekedni kell

1.  rendkívül aggasztónak tartja, hogy sem a biológiai sokféleség csökkenésének ütemét jelentősen mérsékelni célzó 2010-es globális biodiverzitási célkitűzés, sem a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását célzó uniós célkitűzés nem teljesült;

2.  rendkívül aggasztónak tartja, hogy a nemzetközi politika napirendje nem tükrözi, hogy mennyire sürgető a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása;

3.  aggasztja a genetikai források illegális használatának folyamatos terjedése és a biokalózkodás világszerte elterjedt jelensége;

4.  hangsúlyozza, hogy megfelelő források és politikai akarat mellett léteznek eszközök a biológiai sokféleség csökkenésének szélesebb körű mérséklésére; meggyőződése, hogy sok a kapcsolódási pont az éghajlat védelme, a millenniumi fejlesztési célok elérése és a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása között;

5.  felhívja a Bizottságot és a tagországokat, hogy vállaljanak vezető szerepet a COP 10-en annak érdekében, hogy meggyőzzék a részt vevő feleket a fellépés sürgősségéről; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy álláspontjukat még a COP 10 előtt minél hamarabb tegyék nyilvánossá;

6.  annak érdekében, hogy ilyen vezető szerepet játszhassanak, határozottan sürgeti a Bizottságot és a tagországokat, hogy egységes nézetet alakítsanak ki, és növeljék saját belső döntéshozó folyamataik sebességét és hatékonyságát, hogy rövid időn belül meg tudjanak egyezni egy belső uniós álláspontban a COP 10-re és több időt és erőforrást fordíthassanak a harmadik országokkal kapcsolatos diplomáciai erőfeszítéseikre;

7.  következetlennek és sajnálatosnak tartja, hogy a fogadó ország, Japán más fórumok, köztük a CITES és az IWC keretében lényeges előrelépéseket akadályozott meg a veszélyeztetett tengeri fajok, például a kékúszójú tonhal és a bálnák védelme terén;

Gazdaság

8.   hangsúlyozza, hogy a folyamatban lévő tanulmányok – például „Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana (TEEB)” című tanulmány – becslése szerint a biológiai sokféleség csökkenéséből származó jóléti veszteség jelenleg mintegy 50 milliárd eurós (valamivel a GDP 1%-a alatti) összeget tesz ki évente, amely 2050-re 14 billió euróra avagy a becsült éves GDP 7%-ára fog emelkedni; hangsúlyozza, hogy a TEEB tanulmány szerint a biológiai sokféleség megőrzésére fordított befektetések megtérülése akár 100-szor nagyobb;

9.  azon a véleményen van, hogy a COP 10 során meghozandó döntéseknek tükrözniük kell különösen a TEEB tanulmány eredményeit, és figyelembe kell venniük az abban megfogalmazott ajánlásokat, azaz hogy a nemzeti elszámolások jelenítsék meg a biológiai sokféleség csökkenéséből származó költségeket és a biológiai sokféleség értékét; hangsúlyozza, hogy máskülönben lehetetlen lesz nyomon követni a biológiai sokféleség jelenlegi válságának pénzügyi és gazdasági következményeit; hangsúlyozza, hogy több figyelmet kell fordítani az olyan piaci eszközök vizsgálatára és értékelésére, mint például az élőhelybankok és a fizetős ökoszisztéma-szolgáltatások, elősegítendő a biológiai sokféleséget szolgáló megfelelő pénzforrások biztosítását;

10.  hangsúlyozza az ökoszolgáltatások pénzben kifejezett értékét pontosan felmérő módszerek kidolgozásának és finomításának és így a biológiai sokféleség csökkenésével összefüggő költségek meghatározásának fontosságát; megállapítja, hogy ez értékes adatokat biztosíthatna a döntéshozók tájékozódásához és a tudatosságot növelő kampányok kidolgozásához, valamint hozzájárulna a szélesebb körű nyilvános vitákhoz;

11.  hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség és az ökoszsisztémák mindannyiunk javát szolgálják és közös értékeknek tekintendők; ugyanakkor aggodalommal állapítja meg, hogy a helyi közösségek azokért a szolgáltatásokért, amelyek nyújtását elősegítik, gyakran alig vagy egyáltalán nem részesülnek anyagi ellenszolgáltatásban, annak ellenére, hogy éppen őket sújtja leginkább a biológiai sokféleség szűkülése és az ökoszisztéma-szolgáltatások összeomlása; ezért szorgalmazza, hogy a döntéshozók Nagojában olyan politikai eszközöket határozzanak meg, amelyek célja a természeti javak egyenlőtlen elosztásának orvoslása, továbbá hogy dolgozzák ki azokat a módszereket, amelyekkel pénzügyi és technikai támogatást lehet nyújtani a természeti erőforrásokkal való megfelelő gazdálkodás iránt elkötelezett közösségek és egyének számára;

A Biológiai Sokféleség Egyezményre (CBD) vonatkozó stratégiai terv
Átfogó célkitűzések 2020-ra és jövőkép 2050-re

12.  sürgeti a Bizottságot és a tagországokat, hogy támogassanak egy általános, a CBD-re vonatkozó nagyratörő célkitűzést 2020-ra: a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását és a biológiai sokféleség, illetve az ökoszisztéma-szolgáltatások értékének és hasznának kiegyensúlyozott elosztását; sürgeti a Bizottságot és a tagországokat, hogy kötelezzék el magukat egy 2050-es jövőkép mellett, biztosítva az ökoszisztémák védelmét, megfelelő értékelését és helyreállítását;

Stratégiai célok és a 2020-as kiemelt célok

13.  felhívja a Bizottságot és a tagországokat, hogy támogassanak mérhető, nagyratörő, realisztikus és határidőkhöz kötött részcélokat, különösen annak biztosítására, hogy 2020-ra:

Mutatók

14.  hangsúlyozza a tudományos adatokon alapuló konkrét mutatók elfogadásának szükségességét a stratégiai célok és célkitűzések megvalósulásának méréséhez;

15.  üdvözli az olyan eszközök alkalmazását az Unióban, mint a Biológiai Sokféleség Európai Információs Rendszerének (BISE) portálja és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által kidolgozott alapadatok; azon a véleményen van, hogy ezek olyan átvihető eszközök, amelyek növelhetik az egyezmény alapján hozott intézkedések és nemzetközi megállapodások hatékonyságát;

A genetikai erőforrásokhoz való hozzáférés és a haszonmegosztás

16.  megállapítja, hogy az egyezmény 2010 utáni időszakra szóló stratégiai tervéről nem érhető el szélesebb körű megállapodás anélkül, hogy a COP 10 során sikeresen le ne zárulnának a hozzáférés és a haszonmegosztás nemzetközi rendszeréről szóló tárgyalások, amelyek eredményeként létrejönne a CBD jogilag kötelező, illetve nem kötelező érvényű rendelkezéseket tartalmazó jegyzőkönyve;

17.  megerősíti az új növényfajták oltalmáról szóló nemzetközi egyezménynek megfelelően hangsúlyozza a „tenyésztőkre vonatkozó mentesség” fenntartásának szükségességét;

18.  hangsúlyozza, hogy a hozzáférésről és haszonmegosztásról szóló jegyzőkönyvnek biztosítania kell a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférés tekintetében az átláthatóságot, a jogbiztonságot és a kiszámíthatóságot, valamint a genetikai erőforrások és származékaik, illetve a genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó tradicionális ismeretek használatából származó haszon tisztességes és méltányos megosztását;

19.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretekhez való hozzáférés tekintetében az őslakos és helyi közösségek szabad, tájékoztatáson alapuló és előzetes hozzájárulása elvének a jegyzőkönyvbe történő belefoglalását;

20.  elismeri, hogy a genetikai erőforrásokhoz kapcsolódó hagyományos ismeretek egyaránt fontosak a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható használata, valamint a genetikai erőforrások használatából származó haszon tisztességes és méltányos megosztása szempontjából, és ezért azokra megfelelő módon ki kell térnie a hozzáférést és haszonmegosztást szabályozó jegyzőkönyvnek az őshonos népek jogainak védelméről szóló ENSZ-nyilatkozattal összhangban;

21.  ezért felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot a nyilvánosság számára hozzáférhető hagyományos ismeretekből származó haszon megosztásáról, valamint a genetikai erőforrások származékainak használatából eredő haszon megosztásáról, a genetikai erőforrások felhasználásának ellenőrzéséről, figyelemmel kíséréséről és jelentéséről, továbbá a genetikai erőforrások felhasználói és szolgáltatói között kölcsönösen megállapított feltételekre vonatkozóan hozott rendelkezésekről szóló cali szövegtervezet elfogadására;

22.  elismeri az országok egymásrautaltságát az élelmiszerekben és a mezőgazdaságban használt genetikai erőforrásokat illetően, valamint ezen erőforrások jelentőségét a világ élelmezésbiztonsága tekintetében, és ezért annak szükségességét, hogy ezeket a genetikai erőforrásokat a genetikai erőforrásokhoz való hozzáféréssel és a haszon megosztásával kapcsolatos nemzetközi rendszerre irányuló tárgyalások során figyelembe vegyék;

23.  elismeri, hogy nézeteltérések vannak a jövőbeli, hozzáférésről és haszonmegosztásról szóló jegyzőkönyv visszamenőleges hatályú alkalmazását illetően, és sürgeti a feleket, hogy találjanak megvalósítható és méltányos megoldásokat a jogos aggályokra való válaszadás érdekében;

Tematikus munkaprogram – tengeri és tengerparti biológiai sokféleség

24.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy különösen támogassák az olyan irányú törekvéseket, melyek a nemzeti fennhatóságon belüli és kívüli, ökológiailag és biológiailag fontos tengeri területek és fajok azonosítására és védelmére összpontosítanak;

Tematikus munkaprogram – védett területek

25.  elismeri, hogy fontos előrelépés figyelhető meg a védett területekre vonatkozó munkaprogram végrehajtásában; kiemeli ugyanakkor, hogy még számos tennivaló maradt a program teljes megvalósításáig;

26.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak róla, hogy a COP 10 részes feleinél elsőbbséget élvezzen a védett területek megfelelő módon történő támogatásának és igazgatásának megerősítése, illetve hangsúlyozzák az e területek kínálta előnyöket a főbb döntéshozók előtt, és adott esetekben kérjék a támogatások növelését;

27.  hangsúlyozza, hogy miként az az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában alapelvként szerepel, az Európai Bizottságnak, az ENSZ-nek és a nemzeti parkok és védett területek kijelölésével kapcsolatos jegyzőkönyvek részes államainak gondoskodniuk kell egy olyan jogi rendelkezésről, mely biztosítja az őslakosoknak mint hagyományos földtulajdonosoknak földtulajdonhoz fűződő jogaik jogi és törvényi védelmét, társadalmi tevékenységeik megtartását és földtulajdonuk hagyományos használatát, és hivatalosan elismeri jogaikat a jelenlegi irányítási modellekben;

28.  hangsúlyozza, hogy a védett területekről szóló nyilatkozatokon és a megőrzésre irányuló stratégiákon belül jegyzőkönyvet kell kialakítani, melyben meghatározásra kerül a szerves trópusi rendszerek, és azon belül a víz fogalma;

A biológiai sokféleség és az éghajlatváltozás

29.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a biológiai sokféleség védelmét az éghajlati politikákba is bevonják, és maximálisan kihasználják a két célkitűzéssel együtt járó előnyöket; hangsúlyozza továbbá, hogy a biológiai sokféleség megőrzésére fordított pénzügyi hozzájárulásnak a gyakorlatban kedvező a hatása az éghajlatváltozás enyhítését és az ahhoz való alkalmazkodást célzó stratégiákra, különösen, mivel a legtöbb állam és különösen a fejlődő országok által az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) keretében benyújtott alkalmazkodási terv rendkívüli fontosságot tulajdonít az ökoszisztéma ellenálló képessége megerősítésének; ezért további erőfeszítések megtételére szólít fel annak érdekében, hogy növeljék az együttműködést, és még több kapcsolatot hozzanak létre a biológiai sokféleségre és az éghajlatra vonatkozó szakpolitikák, különösképpen az UNFCCC és az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezménye (CBD) között; e vonatkozásban kéri, hogy a CBD titkársága kapjon megbízást arra, hogy közreműködjön az UNFCCC keretén belüli munkában;

30.  megerősíti a biológiai sokféleség és az ellenálló ökoszisztémák rendkívüli fontosságát az éghajlatváltozás enyhítése és az ahhoz való alkalmazkodás szempontjából, tekintve, hogy a szárazföldi és a tengeri ökoszisztémák jelenleg az emberi eredetű CO2-kibocsátás mintegy felét nyelik el;

31.  hangsúlyozza, hogy az ökoszisztéma ellenálló képességét védeni kell a genetikailag módosított szervezetek széles körű kibocsátásának megelőzésére irányuló intézkedések révén, teljes mértékben figyelembe véve a biológiai biztonságról szóló Cartagena Jegyzőkönyv rendelkezéseit;

A biológiai sokféleség beépítése a fejlesztési politikába

32.  üdvözli a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatos kormányközi platform (IPBES) létrehozását, amelynek követnie kell az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) által kidolgozott modellt;

33.  hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség védelmére és a szegénység csökkentésére irányuló programoknak a szegényekkel kapcsolatos prioritásokkal kell foglalkozniuk, és nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a helyi szinten működő környezetgazdálkodásra, a biológiai sokféleség erőforrásaihoz való hozzáférés biztosítására, a földreformra és a szokásjogon alapuló tulajdonjog elismerésére;

34.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a fejlődő országok kapacitásbővítésének és a biológiai sokféleség csökkenésével járó várható negatív hatásokkal kapcsolatos tudásbázisának növelése érdekében adjon új lendületet az éghajlatváltozás elleni globális szövetségnek és az azt támogató rendszereknek, és ezt építse be a fejlesztési tervekbe és költségvetésekbe; felszólítja az Uniót, hogy fejlesztési együttműködési stratégiájában teljes körűen használja fel a millenniumi ökoszisztéma-felmérés eredményeit;

35.  emlékeztet arra, hogy a világ lakosságának 80%-a hagyományos, növényalapú gyógyszereket használ, valamint hogy a biológiai sokféleség, amelynek köszönhetően a hagyományos gyógyszerekhez és számos szintetikus gyógyszerhez szükséges alapanyagok rendelkezésre állnak, sok fejlődő országban segíthet az egészségügyi ellátás nemzeti költségeinek csökkentésében; sürgeti ezért a COP-10 résztvevőit, hogy lépjenek fel a biokalózkodás ellen; hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség védelme közvetlenül kapcsolódik a 6. millenniumi fejlesztési cél eléréséhez;

36.  kéri, hogy a Bizottság regionális és országstratégiai dokumentumaiba építsenek be olyan célzott intézkedéseket, amelyek célja, hogy hivatalosan elismerjék a vidéki népesség és az őslakos népek jogát ahhoz, hogy a természeti erőforrásokat kezeljék és saját hasznukra fordítsák;

37.  meggyőződése, hogy a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások károsításának elkerülése érdekében a támogatások reformja (a mezőgazdaságban, a halászatban és az energiaszektorban) kulcsfontosságú az Unión belül a fejlesztési politikák összehangolása szempontjából; ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a fejlődő országokban a káros hatású (elsősorban az üzemanyag-, az élelmiszer- és a vízügyi ágazatot érintő) támogatások megszüntetését olyan mechanizmusoknak kell kísérniük, amelyek kárpótolják azokat a szegény rétegeket, amelyeket hátrányosan érint e támogatások azonnali megszüntetése;

38.  támogatja a biológiai sokféleségről szóló nemzeti stratégiák és cselekvési tervek annak érdekében történő felhasználását, hogy a biológiai sokféleség hozzájárulása beépüljön a fejlesztésbe és a szegénység mérséklésébe;

39.  hangsúlyozza a biológiai sokféleség jelentőségét az olyan betegségek kialakulásának csökkentésében, mint a malária, amelyről kimutatták, hogy kevésbé elterjedt a még erdővel borított területeken, ahol többféle madárfaj él;

40.  hangsúlyozza, hogy az ökológiai termelés hozzájárul a talaj, a víz és a biológiai sokféleség megőrzéséhez, miközben biztosítja az egészséges táplálkozáshoz szükséges változatosságot; sürgeti ezért a fenntartható mezőgazdaságba való beruházások növelését az élelmiszer-ellátás biztonságának javítása és a szegénység csökkentése érdekében;

Bioüzemanyagok

41.  kiemeli, hogy a COP 10 során el kell fogadni egy, a bioüzemanyagokra vonatkozó ajánlást; emlékeztet, hogy különösen fontos a bioüzemanyagok biológiai sokféleségre gyakorolt közvetlen és a közvetett hatásainak felmérése; hangsúlyozza továbbá, hogy tanúsítási és fenntarthatósági kritériumokat kell kialakítani a bioüzemanyagokra vonatkozóan;

Invazív idegen fajok

42.  a sürgős intézkedések vonatkozásában felhívja a figyelmet az ökoszisztémában már komoly egyensúlyhiányt okozó, a biológiai sokféleség egészét tekintve különösen kedvezőtlen következményekkel járó invazív idegen fajok elleni fellépés elsődleges szükségességére;

Finanszírozás

43.  hangsúlyozza, hogy jelentős mértékben növelni kell a biológiai sokféleség védelmére fordított globális költségvetést, különösen nagy hangsúlyt fektetve a már létező finanszírozási forrásokra, illetve emellett az új, innovatív forrásokra is, beleértve ebbe az új, innovatív, piaci alapú eszközöket;

44.  ennélfogva felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a COP 10 konferenciát jóval megelőzve tegyék nyilvánossá a CBD céljainak elérése érdekében tett pénzügyi kötelezettségvállalásaikat;

45.  meggyőződése, hogy csupán a közkiadások nem elegendőek a Biológiai Sokféleség Egyezmény céljának eléréséhez, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a vállalati szociális felelősségvállalás a biológiai sokféleségre is vonatkozzon;

46.  az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtanáról szóló tanulmány eredményei alapján felszólít, hogy a COP 10 konferenciát használják fel a magánszféra számára történő üzenetküldésre a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló küzdelemhez való csatlakozás gazdasági hasznaival kapcsolatosan;

47.  hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az üzleti kötelezettségvállalásról való döntésbe nem csupán önkéntes kötelezettségvállalásoknak kell beletartoznia, hanem különösen fontosak az információnyújtással és az információhoz való hozzáféréssel, valamint az őslakosoknak és a helyi közösségeknek a folyamatos párbeszéd létrehozásánál történő tekintetbevételével kapcsolatos kötelezettségek is;

48.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat az ökoszisztéma-szolgáltatások megfizetését és a magánfinanszírozás mozgósítását előirányzó innovatív rendszerek kialakítására, valamint kéri e rendszerek alkalmazását, az érintett ökoszisztéma védelmének maximális biztosítása mellett;

49.  hangsúlyozza ugyanakkor, hogy e rendszerek alkalmazásakor figyelembe kell venni a legutóbbi pénzügyi válság tanulságait, és a szén-dioxid-kibocsátás kereskedelmi rendszerének hiányosságait is; hangsúlyozza továbbá, hogy ezeknek a korlátozásoknak a figyelembevételét külön meg kell említeni a pénzügyi innovációval foglalkozó különleges munkacsoport megbízatásában;

50.  úgy ítéli meg, hogy az éghajlati politikák pénzügyi eszközeit, mint például a REDD+-t, a gyorsított finanszírozást, a tiszta fejlesztési mechanizmust (CDM) és az együttes végrehajtást (JI) meg kell változtatni oly módon, hogy azok minél inkább a biológiai sokféleség és az emberi jogok, valamint az őslakosok jogainak védelmét szolgálják, és egyúttal biztosítani tudják a biológiai sokféleséggel együtt járó előnyöket;

51.  hangsúlyozza továbbá, hogy a reformok részeként az ENSZ-nek új, biomalapú meghatározást kell adnia az erdők fogalmára, tükrözve a mind a biológiai sokféleségben, mind a különböző biomok szén-dioxid-értékeiben található jelentős különbségeket, világosan elkülönítve az őshonos erdőket a fa monokultúrák és nem őshonos fajok által jellemzett erdőktől; sürgeti ennélfogva a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ebben az irányban dolgozzanak tovább a Tudományos és Műszaki Tanácsadó Testületben (SBSTA);

52.  szükségesnek tartja továbbá, hogy a piacra kerülő termékek végső ára a külső költségeket is magában foglalja, mint például a biológiai sokféleségben okozott kárt, vagy a biológiai sokféleség támogatása kapcsán felmerülő költségeket;

Kapcsolódási pontok a három riói egyezmény között

53.  úgy ítéli meg, hogy a Rióban aláírt három, a biológiai sokféleséggel (CBD), az éghajlatváltozással (UNFCCC) és a sivatagosodás elleni küzdelemmel kapcsolatos (UNCCD) egyezmény egymást erősítő hatását növelni kell;

54.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan támogassák a 2012-ben, a Rio+20 találkozó részeként tartandó, a három riói egyezményhez csatlakozó felek közötti magas szintű találkozó ötletét;

A biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudományos-szakpolitikai platform (IPBES) és ismeretmegosztás

55.  üdvözli a 2010 júniusában Busanban, a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudományos-szakpolitikai platform (IPBES) kialakításáról szóló kormányok közötti megállapodást; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak az IPBES 2011-ben minél hamarabb történő tényleges felállításáról; úgy véli, hogy – mivel az IPBES eredményessége az uniós és nemzetközi kutatások minőségének függvénye – különösen fontos, hogy az EU és tagállamai elegendő forrást biztosítsanak a biológiai sokféleség védelmére irányuló kutatásokhoz;

56.  felszólít a biológiai sokféleséghez, annak értékéhez és működéséhez kapcsolódó ismeretek és technológiák fejlesztésére és szélesebb körű megosztására;

Koordinált megközelítés

57.  kitart amellett, hogy a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban kulcsfontosságú a kereskedés tárgyát képező termék fenntarthatósága; e tekintetben kiemeli annak szükségét, hogy a Kereskedelmi Világszervezet jövőbeli megállapodásai a nem kereskedelmi szempontokra is kiterjedjenek, beleértve a termelési módszereket és a biológiai sokféleség tiszteletben tartását is;

58.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a harmadik országokkal való kapcsolataikba foglalják bele a környezetvédelmi elemeket is, és folytassák a „zöld diplomáciát”;

59.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a CBD stratégiai tervének 2010-es kiemelt, frissített célja, amely a CBD nagoyai COP 10 konferenciáján kerül elfogadásra, a jövőben egyben a 7. millenniumi fejlesztési cél frissített célkitűzése legyen, és azt elengedhetetlenül szükséges célkitűzésként támogassák ezeknek az alapvető fontosságú céloknak a 2015-re kitűzött eléréséhez; hangsúlyozza annak elsődleges fontosságát, hogy a Bizottság és a tagállamok felismerjék a millenniumi fejlesztési célok közötti számos szinergiát és kölcsönös összefüggést, és egyként kezeljék azokat.

o
o   o

60.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Biológiai Sokféleség Egyezményt aláíró felek kormányainak és parlamentjeinek, valamint a CBD titkárságának.

Az Európai Parlament 2010. október 7-i állásfoglalása a Bázel II-ről és a tőkekövetelményekről szóló irányelvek (CRD 4) felülvizsgálatáról (2010/2074(INI))

P7_TA(2010)0354 A7-0251/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tőkekövetelményekről szóló irányelvekre(1) és a 2006/48/EK, a 2006/49/EK és a 2007/64/EK irányelvnek a központi hitelintézetek kapcsolt bankjai, egyes szavatolótőke-elemek, nagykockázat-vállalások, felügyeleti szabályok és válságkezelés tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/111/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelvnek a kereskedési könyvre és az újra-értékpapírosításra vonatkozó tőkekövetelmények, továbbá a javadalmazási politikák felügyeleti felülvizsgálata tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2009)0362),

–  tekintettel a tőkekövetelmény-irányelv esetleges további változásairól szóló, 2010. április 26-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

–  tekintettel a Bázel II. megállapodásra(3),

–  tekintettel a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságnak a bankrendszer rugalmasságának erősítéséről(4) és a likviditási kockázat mérésére, normáira és felügyeletére vonatkozó nemzetközi keretről(5) szóló konzultációs dokumentumaira,

–  tekintettel a Pénzügyi Stabilitási Testület dokumentumaira,

–  tekintettel a G-20-ak washingtoni, londoni és pittsburghi csúcstalálkozóján kiadott nyilatkozataira,

–  tekintettel a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről szóló 2010. június 15-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az elnökök csoportja és a felügyeleti igazgatók 2010. szeptember 12-én tett bejelentésére a magasabb globális minimum tőkekövetelményekről,

–  tekintettel a banki ágazatban a határokon átnyúló válságkezelés európai uniós keretéről szóló, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, az Európai Bíróságnak és az Európai Központi Banknak szóló bizottsági közleményre (COM(2009)0561) és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2009)1407),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, valamint az Európai Központi Bankhoz intézett, a bankszanálási alapokról szóló közleményére (COM(2010)0254),

–  tekintettel az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló, 2008. november 3-i 1126/2008/EK bizottsági rendeletre(7),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0251/2010),

A.  mivel az erős, stabil és hatékony pénzpiacok és pénzintézetek létfontosságúak az EU különböző gazdasági szereplői finanszírozási szükségleteinek kielégítése, valamint az európai gazdasági növekedés, foglalkoztatás, innováció és versenyképesség növelése szempontjából, mivel a finanszírozási funkció különösen fontos a gazdasági fellendülés érdekében; mivel a pénzügyi ágazat szabályozási reformjának a pénzügyi stabilitást és a fenntartható növekedést kell céloznia,

B.  mivel a felülvizsgált, szigorúbb tőkekövetelményeket a gazdasági ciklusok és a most zajló gazdasági fellendülés megfelelő figyelembe vételével kell elfogadni,

C.  mivel a Bázeli Bizottság nem teszi lehetővé az összes érdekelt fél érdekeinek vagy a viszonosság elvének az érvényesítését,

D.  mivel valamennyi pénzügyi piacot, szereplőt és eszközt, valamint a rendszerben fontos szerepet betöltő összes pénzügyi infrastruktúrát – például a fizetési, kiegyenlítési és elszámolási rendszereket, mechanizmusokat és fórumokat, és az ezekhez kapcsolódó értékpapír-kezelési szolgáltatásokat – felügyelni és szabályozni kell az alapvető közjónak számító pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében; mivel a válság rávilágított arra, hogy a bankok tőkéje egyértelműen elégtelen a hitelképesség és fizetőképesség szempontjából,

E.  mivel a prudenciális standardokat erősíteni kell és megfelelően be kell tartatni, és foglalkozni kell a tőkemennyiség és -minőség, a likviditáskezelés hiányosságaival, a belső modellek gyengeségeivel, valamint a Bázel II. és a tőkekövetelményekről szóló irányelv ciklikusságot elősegítő jellegével, amelyeket a válság tárt fel,

F.  mivel ki kell terjeszteni a felügyeleti szervek rendelkezésére álló minimális válságkezelési beavatkozási eszközök körét,

G.  mivel törekedni kell arra, hogy egyértelműen elkülönítsék vagy elhatárolják egymástól a lakossági és a befektetési banki tevékenységeket annak érdekében, hogy a biztosított betéteket ne használják biztosítékként a kereskedelmi tevékenységekhez,

H.  mivel az új standardoknak figyelembe kell venniük a bankok méretét és kockázati profilját, valamint üzleti modelljét,

I.  mivel azonban kellően figyelembe kell venni a felülvizsgált Bázel II. keretrendszer, valamint a reálgazdaságra és a gazdasági növekedésre vonatkozó más szabályozási kezdeményezések releváns elemeinek halmozott hatását,

J.  mivel a korábban példátlan piaci és szabályozási kudarcok arra ösztönözték a G20 csoportot, hogy londoni, pittsburghi és torontói találkozójukon elhatározták, hogy javítják a tőkeminőséget, erősítik a kockázati fedezetet, enyhítik a prociklikusságot, előrelátó tartalékképzést vezetnek be a hitelezési veszteségek fedezésére, gátolják a túlzott arányú tőkeáttétel-képzést, a Basel-II kockázat alapú keretrendszerét kiegészítő tőkeáttételi arányt vezetnek be az 1. pillér szerinti kezelésre való áttérés céljával, valamint szigorítják a likviditási követelményeket,

K.  mivel Európa a tőkekövetelményekről szóló irányelvet a különböző üzleti modellben működő összes hitelintézetre és befektetési cégre alkalmazza; mivel más országok a Basel II. szabályainak alkalmazását bizonyos számú, meghatározott üzleti modell szerint működő bankra korlátozzák; mivel ezek az alkalmazási kör terén mutatkozó különbségek aggodalmat keltenek a kompatibilitás, az egyenlő versenyfeltételek és az esetleges szabályozási arbitrázs kockázata tekintetében,

L.  mivel léteznek fontos európai sajátosságok, úgymint az a tény, hogy az európai vállalati szektort túlnyomórészt banki kölcsönökből finanszírozzák; mivel a felülvizsgált bázeli szabályoknak kellően figyelembe kell venniük e sajátosságokat, mivel kívánatos volna, ha a banki hitelezés célzottabb lenne egyes specializált területeken, mint például a kkv-k hitelezése terén, és ha a nagyobb vállalatokat ösztönözve lennének arra, hogy közvetlenül bocsássanak ki kötvényeket a befektetők számára,

M.  mivel a bankok sajátos kockázati profilját és az európai bankszektor sokszínűségét figyelmen kívül hagyó univerzális megközelítés káros az európai banki ágazatra, és következésképpen káros lehet a gazdasági növekedésre és a gazdasági fellendülésre,

N.  mivel az Unióban jelenleg folyik a pénzügyi szabályozás széles körű reformja, a reformok között összhangnak kell lennie, és ezen túlmenően a végrehajtási menetrendeknek is figyelembe kell venniük az intézkedések reálgazdaságra gyakorolt halmozott hatásait, és azok nem gátolhatják a gazdasági fellendülést,

O.  mivel a jó minőségű, közös globális számviteli standardok irányába mutató konvergencia elengedhetetlen az azonos versenyfeltétek fenntartása és az adatok globális összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében; mivel ezeket standardokat a válság tanulságait tükröző módon megfelelően fejleszteni kell,

P.  mivel az összes illetékes hatóságnak figyelembe kell vennie a „tartalom fontosabb a formánál” elv szigorú betartásának szükségességét a nem megfelelő eredmények elkerülése érdekében,

Q.  mivel a számviteli célra történő beszámolás és a szabályozói és adózási célra történő adatszolgáltatás nemzetközi konvergenciája elengedhetetlen annak biztosításához, hogy a felügyeletek és a befektetők ugyanazokat az átlátható és egyértelmű információkat kapják meg, és mivel a minimálisra kell korlátozni a kettős adatszolgáltatást, mivel ez nem zárja ki a prudenciális szűrőket, amennyiben azok az összes mérlegben megjelennek,

R.  mivel a bankoknak fokozottabban a reálgazdaságot kiszolgáló fő üzleti tevékenységekre kellene összpontosítaniuk; mivel a Bázeli Bizottságnak és Bizottságnak ösztönözniük kellene ezt,

S.  mivel a Basel II. felülvizsgálatával összefüggő reformoknak az Európai Parlament által javasolt módon a bankfelügyelet szerkezeti reformjával párhuzamosan kell történnie, és végső soron a 2. pillérbe tartozó intézkedések kidolgozásához és következetes végrehajtásához kell vezetnie,

Általános kérdések

1.  üdvözli a G-20-aknak a pénzügyi válságra válaszként a tőkemennyiség és -minőség emelésére, likviditáskezelési standardok bevezetésére, a ciklikusságot elősegítő jelleg kezelésére és az általános prudenciális standardok továbbfejlesztésére vonatkozó kötelezettségvállalását;

2.  üdvözli a Bázeli Bizottság és az Európai Bizottság erőfeszítéseit; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a tőkekövetelményekre vonatkozó új szabályok kidolgozásakor és alkalmazásakor gondosan kell eljárni, hatásaikat pedig a szélesebb körű szabályozási keretben kell elemezni;

3.  aggályait fejezi ki az aktuális javaslatban megmutatkozó strukturális deficittel és egyensúlyhiánnyal, illetve a gazdasági fellendülés és a gazdasági növekedés visszafogásának kockázatával kapcsolatban; úgy véli, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetet figyelembe véve szükség lesz majd annak ellenőrzésére, hogy a bankok nem hárítják-e tovább a benyújtandó javaslatokból eredő költségeket a pénzügyi szolgáltatások végfelhasználóira;

4.  hangsúlyozza, hogy a stressztesztek eredményei és a kiegészítő tőkeszükségletek nyilvánosságra hozatalával meg kell erősíteni az együttműködést a felügyeleti felülvizsgálati folyamat (2. pillér) és a nyilvánosságra hozatal (3. pillér) között;

5.  emlékeztet az európai bankszektor fontos sajátosságaira, úgymint a különféle jogi formában működő üzleti modellek sokféleségére és arra a tényre, hogy a vállalati szektor finanszírozása túlnyomórészt banki kölcsönökből történik, kéri ezért a javasolt új szabályok mikro- és makrogazdaságra gyakorolt következményeinek átfogó vizsgálatát;

6.  sürgeti a Bázeli Bizottságot és az Európai Bizottságot, hogy vegye megfelelően figyelembe e sajátosságokat és a bankszektort érintő kockázatok különböző típusait; hangsúlyozza, hogy a felülvizsgált Bázel II. szabályokban egyértelmű különbséget kell tenni a befektetési tevékenység és a hagyományos lakossági banki szolgáltatások, valamint a tranzakciós szolgáltatások között;

7.  felszólítja a Bizottságot, hogy legyen proaktívabb a Bázel II. szabályok reformfolyamatában az európai érdekek aktív előmozdítása és védelme, valamint a tagállami megközelítések összehangolása céljából annak érdekében, hogy az európai gazdaság számára a legkedvezőbb eredményeket lehessen elérni, továbbá hogy rendszeres jelentésekben tájékoztassa a Parlamentet a folyamatban lévő tárgyalások állásáról, és vonja be a Parlamentet a tárgyalási folyamatba;

8.  elismeri az egyenlő nemzetközi versenyfeltételek kialakítása és a szabályozói arbitrázs elkerülése céljából folytatott nemzetközi együttműködés és koordináció fontosságát; rámutat azonban arra, hogy e cél miatt az európai gazdaság és az európai bankszektor nem kerülhet versenyhátrányba, és úgy véli, hogy meg kell őrizni a bankszektor sokszínűségét;

9.  hangsúlyozza, hogy az európai gazdaság fellendítéséhez dinamikus pénzpiacokra van szükség, amelyek képesek a beruházások és innovációk finanszírozására; figyelmeztet arra, hogy nem szabad olyan szabályokat és előírásokat bevezetni, amelyek új hitelszűkét eredményeznének, destabilizálva ezzel a gazdasági fejlődést és az európai munkaerőpiacokat;

10.  hangsúlyozza, hogy a bázeli és a G20-folyamatban részt vevő valamennyi fél egyértelmű és egységes végrehajtási menetrend iránti teljes elkötelezettsége a sikeres reform előfeltétele, amely egyenlő versenyfeltételeket biztosít, és megelőzi a szabályozási arbitrázst; sürgeti a Bizottságot és a Bázeli Bizottságot, hogy biztosítsák a közösen megállapított standardok összehangolt alkalmazását;

11.  emlékeztet arra, hogy a Basel II. megállapodás és annak közelgő felülvizsgálata célja szerint globális standard; ezért rendkívül aggályosnak tartja, hogy a válságra adott válaszként elfogadott különböző nemzeti jogszabályokban (különösen az Egyesült Államok tőzsdei reformról és fogyasztóvédelemről szóló törvénye – Wall Street Reform and Consumer Protection Act –, amely korlátozza a külső minősítések elismerését) meghatározott korlátozások e globális standard alkalmazásának súlyos széttöredezését eredményeznék; ezért sürgeti a Bázeli Bizottságot és a Bizottságot, hogy alaposan értékeljék e jogszabályokat és vonják le következtetéseiket e jogszabályoknak a Basel II. szabályok végrehajtásával és a Basel II. felülvizsgálatáról folyó tárgyalásokkal kapcsolatban, és sürgeti a Bizottságot, hogy az eredményekről számoljon be a Parlamentnek;

12.  sürgeti a Bizottságot, hogy pontosítsa a külső minősítések szerepét a likviditási tartalékok vonatkozásában, valamint biztosítsa, hogy bármely egyéb, számításba vehető kritérium nem korlátozza a likviditási tartalékként felhasználható eszközök skáláját; sürgeti továbbá, hogy bármely egyéb, elfogadásra kerülő kritérium helyettesítse a külső minősítéseket és ne kiegészítse azokat, ezáltal biztosítva a nemzetközileg azonos versenyfeltételeket;

13.  sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza a transzatlanti pénzügyi szabályozásról folytatott párbeszédet az Egyesült Államokkal;

14.  hangsúlyozza, hogy a végrehajtási menetrendnek tükröznie kell a felülvizsgált standardoknak az ágazatra, a reálgazdaságnak történő hitelezési képességére, valamint az európai fellendülési folyamatra gyakorolt összesített hatását; tudomásul veszi a Bázeli Bizottság bejelentését a menetrend felülvizsgálatáról az új standardokra való zökkenőmentes átállás biztosítása érdekében;

15.  emlékeztet a Parlament mint demokratikusan megválasztott európai testület tárgyalásokba való bevonásának szükségességére, és szorgalmazza, hogy a Bizottság és a Bázeli Bizottság tegye meg a Parlament állandó bevonása érdekében szükséges lépéseket;

16.  emlékeztet a szabályozói tőke számítási módszertanának szempontjai mögött meghúzódó összefüggések tekintetében alapul vett banki feltételezések korlátaival kapcsolatos aggályaira; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a bankok által az IRB-módszer alkalmazásával végzett belső értékelések megfelelő felügyeleti ellenőrzésének és nyomon követésének fontosságát; megjegyzi továbbá, hogy ügyelni kell arra, hogy ne vezessenek be olyan intézkedéseket, amelyek a kívánatossal ellentétes irányba ösztönözhetnek;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy új európai pénzügyi felügyeleti rendszer és az Európai Rendszerkockázati Testület felállításával folytassa a bankszektor uniós felügyeletének további javítását;

18.  szorgalmazza a felülvizsgált Basel II. szabályok reálgazdaságra gyakorolt valószínűsíthető hatásának teljes körű, az új szabályok végrehajtását megelőző, Bizottság általi értékelését, külön összpontosítva a kkv-k finanszírozására és a bankszektor stresszhelyzetekben mutatott rugalmasságára;

19.  szükségesnek tartja a felügyeletek rendelkezésére álló válságkezelési beavatkozási eszközök kibővítését a 2006/48/EK irányelv 136. cikkén túl, legalább a következő hatáskörökkel: az alaptőke, a likviditás, az üzleti tevékenység struktúrája és a belső folyamatok kiigazításának megkövetelése; irányítási változtatások ajánlása vagy előírása; a banki engedélyek időtartamának korlátozása; „living will”, azaz csődhelyzetben alkalmazandó intézkedések előzetes kidolgozása; teljes vagy részleges eladás kikényszerítése; hídbank vagy jó bank/rossz bank felosztás létrehozása; adósság-részvény csereügyletek megkövetelése a piaci érték megfelelő csökkentésével; a nyereség és az osztalék visszatartásának előírása és korlátozások bevezetése a tőkekövetelmények megszilárdítása és annak biztosítása érdekében, hogy előbb a részvényesek fizessenek, aztán az adófizetők; a rendszer szempontjából fontos műveletek folytonosságának biztosítása érdekében az eszközök és források átszervezése és egyéb intézményekre történő átruházása; kritériumok meghatározása az értéküket vesztett eszközök értékelésére; ideiglenes állami irányítás; csődbe ment bankok felszámolása;

20.  felkéri a Bizottságot, hogy hozzon létre ösztönzőket a bankszektor számára a kockázatok és az eredmény hosszú távú következményekre figyelemmel történő kezelésére, és a bankok arra való ösztönzésére, hogy aktívan és folyamatosan érdekeltek legyenek abban, hogy a kölcsönöket az értékpapírosítástól vagy mérlegen kívüli struktúráktól való indokolatlan függés nélkül saját könyveikben tartsák nyilván, és teljes mértékben konszolidáljanak egyes olyan mérlegen kívüli tételeket, mint a különleges célú gazdasági egységek;

21.  megjegyzi, hogy a hosszú távú – például az energiaelosztó infrastruktúrákra irányuló – beruházások az értékpapírosításra támaszkodnak;

22.  javaslata szerint a Bázeli Bizottságot, az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezetét (IOSCO), a Nemzetközi Számviteli Standard Testületet (IASB) stb. egyetlen globális szervezetbe – esetleg az IMF-be – kellene tömöríteni a pénzügyi világ megfelelő szervezetének kialakítása és annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi érintett fél vegyen részt a szabályok kialakításában, és hogy legyen elegendő kapacitás a szabályok végrehajtásának ellenőrzésére;

23.  véleménye szerint foglalkozni kell azon pénzintézetek kérdésével, amelyek „túl nagyok ahhoz, hogy megbukjanak”, és ezért a tőkekövetelményeknek és a ciklikusság ellensúlyozására szolgáló tartalékoknak a pénzintézet méretével, kockázati szintjével és üzleti modelljével arányosaknak kell lenniük;

Tőkeminőség

24.  támogatja a tőkeminőség és -szint válságra reagálva történő emelésére irányuló kezdeményezést és tudomásul veszi a Bázeli Bizottság 2010. szeptember 12-i, a minimális tőkekövetelmények növeléséről, egy tőkemegőrzési tartalék bevezetéséről, illetve a törzsrészvények arányának emeléséről szóló döntését; emlékeztet arra, hogy ez a kérdés szorosan kapcsolódik a számviteli szabályokhoz, így egységes megközelítést igényel, szem előtt tartva ezenkívül a globális konvergenciát;

25.  tudomásul veszi a Bázeli Bizottság 2010. július végi döntését, amelyben lehetővé tette a kisebbségi érdekeltségek, halasztott adókövetelések és más pénzintézetekbe történő befektetések bizonyos formájú prudens elismerésének engedélyezésére vonatkozó döntését; véleménye szerint további kiigazítások helyénvalók lehetnek;

26.  hangsúlyozza, hogy az egyenlő versenyfeltételek garantálása érdekében és a nem részvénytársasági formájú üzleti modellek – különösen a szövetkezetek, takarékszövetkezetek és takarékpénztárak – kedvezőtlenebb helyzetbe hozásának megelőzésére a tőke fogalmát a jogi formától függetlenül kiegyensúlyozottan, a tőkeinstrumentumok minősége (azaz állandó jelleg, veszteségelvonó képesség, a kifizetés rugalmassága) alapján kell meghatározni;

27.  szorgalmazza, hogy a Bázeli Bizottság és a Bizottság az elismerhető tőkeinstrumentumok fogalmának meghatározásakor megfelelően vegye figyelembe az európai bankszektor jelentős hányadát kitevő, nem részvénytársasági formában működő vállalatok (azaz a szövetkezetek, takarékszövetkezetek és takarékpénztárak) szükségleteit és sajátosságait;

28.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az 1. szint szerinti szavatoló tőkére vonatkozó javasolt elismerési kritériumokat és a jegyzéket korlátozza azon kritériumokra, amelyek a tőke minőségének biztosításához szükségesek (azaz az állandó jelleg, veszteségelvonó képesség, kifizetés rugalmassága);

29.  szorgalmazza, hogy a Bázeli Bizottság és a Bizottság biztosítsa, hogy a konszolidált tőkeszámítások során kiegyensúlyozottan és prudens módon vegyék számításba a kockázatot és a tőkét egyaránt, továbbá hogy megfelelő módon ismerjék el az egy bankcsoporton belüli hitelintézetek számára közvetlen hozzájárulásból, kisebbségi tulajdonosoktól származó egyedi tőkét (azaz a kisebbségi érdekeltségeket), továbbá a regionális szövetkezetek és takarékpénztárak központi intézményben való tőkerészesedését ne akadályozzák (azaz ne vonják le a saját forrásokból);

30.  hangsúlyozza a feltételes tőke válság alatt játszott fontos szerepét; sürgeti a Bizottságot és a Bázeli Bizottságot, hogy ismerjék el a rugalmas feltételes tőke válsághelyzetekben betöltött szerepét, és felügyeljék az átváltható hiteleszközök piaci elfogadottságát;

31.  kéri a Bizottságot, hogy az esetleges versenyhátrányok elkerülése érdekében megfelelően vegye figyelembe az adózási és a számviteli célokat szolgáló mérleg között fennálló eltéréseket;

32.  kéri a Bázeli Bizottságot és a Bizottságot, hogy tisztázzák a kölcsönös pénzügyi keresztrészesedésre vonatkozó megállapodások kezelését;

33.  kéri a Bizottságot, hogy a volatilitás és a ciklikus folyamatok korlátok között tartása érdekében fontolja meg a nem megvalósult nyereségek és veszteségek közötti kiegyensúlyozott kezelést;

34.  sürgeti a Bizottságot, hogy végezzen átfogó felmérést a válság előtti és utáni tőkeeszközökről a konkrét tőkeeszközök fontosságának és válsághelyzeti relevanciájuk értékelése érdekében;

Likviditási standardok

35.  a válság kiváltotta válaszlépések kulcsfontosságú összetevőjének tekinti a kiváló minőségű likviditási standardok kialakítását; véleménye szerint a likviditási standardoknak kellően differenciáltnak kell lenniük, hogy figyelembe vegyék a bankok üzleti modelljét és kockázati profilját; véleménye szerint el kell ismerni, hogy egy adott eszköz kockázata az idő és a kezeléséhez alkalmazott mechanizmus függvényében változhat;

36.  megjegyzi, hogy a lejárati transzformáció természetszerűleg hosszú/rövid likviditási kockázatnak teszi ki a bankokat;

37.  álláspontja szerint annak érdekében, hogy ne kerüljenek hátrányos helyzetbe az olyan pénzügyi konglomerátumként elismert bankok, amelyek részesedéssel rendelkeznek biztosítótársaságokban, a bankok és a biztosítótársaságok közötti saját források megkettőzésének kérdésével a pénzügyi konglomerátumokról szóló irányelvben foglalt jelenlegi rendszer keretében foglalkozni kell;

38.  sürgeti a Bázeli Bizottságot és a Bizottságot, hogy vizsgálják meg újra a likviditási és finanszírozási arány meghatározását;

39.  álláspontja szerint a likvid eszközzel való fedezettség arányának jobban figyelembe kell vennie az elismerhető eszközök likviditási tartalékban való koncentrálódásának kockázatát, ösztönöznie kell a diverzifikációt, és vissza kell tartania az egy adott eszközosztályba történő túlzó koncentrációtól (beleértve az államadósságot is); úgy véli, hogy a likviditási tartalékokat a lehetőségekhez képest olyan eszközöknek kell alkotniuk, amelyek jelentős stresszhelyzetekben is megőrzik likviditásukat, és hogy ez az arány – amennyiben megfelelően állapítják meg – fokozza az intézmények likviditási kockázatokkal szembeni rugalmasságát;

40.  sürgeti a Bizottságot, hogy szavatolja, hogy a 4. tőkekövetelmény-irányelv felülvizsgálatára irányuló soron következő javaslatában a mérlegen kívüli kötelezettségekre vonatkozzanak likviditási követelmények;

41.  arra az esetre, ha strukturális likviditási standardokat határoznának meg (azaz „nettó stabil finanszírozási arányt”), felhív az Európára jellemző stabil finanszírozási források (azaz a fedezett kötvények – Pfandbriefe) figyelembe vételére; álláspontja szerint a befogadó tagországok nemzeti hatóságainak mindenkor hozzáférést kell biztosítani a fiókvállalat likviditási helyzetével kapcsolatos információkhoz;

42.  kéri a Bizottságot, hogy az Európai Központi Bank monetáris politikai műveletekre szolgáló elfogadható eszközeinek (visszavásárlási eszköz) jelenlegi meghatározását figyelembe véve határozza meg a jó minőségű likvid eszközökre vonatkozó kritériumokat;

43.  sürgeti a Bizottságot, hogy valamennyi euróövezetbeli államadósságot tekintsen jó minőségű likvid eszköznek függetlenül azok konkrét minősítésétől, ezzel csökkentve a hitelminősítő ügynökségek tevékenységeinek aránytalan hatásait;

44.  felhívja azonban a figyelmet annak lehetőségére, hogy a jó minőségű likvid eszközök válsághelyzetben gyorsan elveszíthetik likviditásukat, és ezért felhívja a hitelintézeteket, hogy végezzenek a likvid eszközökkel való fedezettség arányán és a nettó stabil finanszírozási arányon túlmutató stresszteszteket;

45.  felszólítja a Bizottságot és a Bázeli Bizottságot, hogy a likviditási követelményekkel kapcsolatban megfelelően vegye figyelembe a bankok egy csoportján vagy hálózatán belüli jogi személyeket; felhív arra, hogy az ilyen csoportokon vagy hálózatokon belüli tranzakciókat és kötelezettségvállalásokat kockázatérzékenyen, illetve adott esetben a harmadik felek közötti tranzakcióktól és kötelezettségvállalásoktól különbözően kezeljék;

A ciklikusság ellensúlyozását szolgáló intézkedések

46.  üdvözli a túlzott hitelállomány-növekedés és a hitelbuborékok kockázatának mérséklését célzó erőfeszítést;

47.  aggályosnak tartja a rögzített, bankspecifikus tőkemegőrzési tartalék jelenleg javasolt formájában esetlegesen ciklikusságot elősegítő jellegét; álláspontja szerint mind a tőkemegőrzési tartalékoknak, mind a ciklikusság ellensúlyozását lehetővé tevő tartalékoknak képesnek kell lenniük a veszteségek felszívására stresszhelyzet idején; álláspontja szerint ahhoz, hogy a tartalékok valóban hatékonyak legyenek, párhuzamosan kell őket kijelölni és kialakítani;

48.  üdvözli a harmonizált makrogazdasági változók készletének a ciklikusság hathatós ellensúlyozását lehetővé tevő tartalékok képzése érdekében történő azonosítására tett kísérletet;

49.  elismeri az előrelátó tartalékképzés (a várható veszteségeket figyelembe vevő megközelítés) mint a ciklikusságot elősegítő jelleget mérséklő lehetséges további intézkedés előnyeit, és ösztönzi a várható hitelezési veszteségek üzleti ciklusra tekintettel történő elszámolását;

50.  úgy ítéli meg, hogy a közeljövőben felállítandó Európai Bankfelügyeleti Hatóságnak vezető szerepet kell játszania a tőkekövetelmények és anticiklikus tőkepufferek uniós szintű előírásaival kapcsolatos intézkedések kidolgozásában és végrehajtásában;

51.  szorgalmazza a számviteli és szabályozói célra történő beszámolás nemzetközi konvergenciáját – különösen a várható veszteségeknek a közzétett eredményben történő figyelembe vétele tekintetében – a válság tanulságainak figyelembe vétele és annak biztosítása érdekében, hogy ugyanazokat az egyértelmű és átlátható szabályokat használják a felügyeleteknek és a befektetőknek szóló információk előállításakor; figyelmeztet a kettős beszámolás minimalizálásának szükségességére; úgy véli, hogy az efféle erőfeszítéseknek olyan újításokra kell épülniük, mint a szabályozási oldal vagy a prudenciális szűrők, és tovább kell vizsgálniuk ezen újítások felhasználásának lehetőségét;

52.  rámutat arra, hogy az anticiklikus szabályozáshoz összehangolt kritériumokra van szükség ahhoz, hogy a felügyeleti hatóságok a pénzügyi piacok és a piaci környezet átfogó és alapos ellenőrzését biztosítani tudják, beleértve többek között a teljes információcserét, a jogszabályok összehangolását, valamint a kitettség és a kockázat valós idejű megfigyelését, többek között a pénzpiaci tranzakciókra nézve kötelező eseménynapló révén;

Tőkeáttételi arány (LR)

53.  tekintettel a pénzügyi rendszer összetettségére, tudomásul veszi a túlzott tőkeáttétel képzése és a túlzott kockázatvállalás elleni lehetséges fékként a tőkeáttételi arány koncepcióját; figyelmeztet arra, hogy ahhoz, hogy az egységes, átalányos tőkeáttételi arány hatékony legyen, oly módon kell az súlyozni, hogy jelezze a hitelintézetek üzleti modelljei és kockázati profiljai közötti különbségeket;

54.  álláspontja szerint ennek az aránynak – eredményességéhez – a mérlegen kívüli tételeket és a származtatott eszközöket is mind tartalmaznia kell, egyértelműen meghatározottnak, egyszerűnek és nemzetközileg összehasonlíthatónak kell lennie, valamint figyelembe kell vennie a szabályozói nettósítást és a nemzetközi szinten létező, különféle számviteli standardokat;

55.  aggályosnak tekinti azonban azt, hogy a nyers tőkeáttételi arány önmagában nem venné eléggé figyelembe a kockázatot, és büntetné a hagyományos alacsony kockázatú banki szolgáltatásokat (mint a lakossági, a vállalati és az ingatlanfinanszírozási, valamint a tranzakciós banki szolgáltatásokat) nyújtó cégeket, illetve azokat a gazdaságokat, amelyekben a vállalati szektor finanszírozása túlnyomórészt hitelekből történik; hangsúlyozza a tőkeáttételben történő változások és a tőkeáttétel általános szintjei felügyelő hatóságok általi nyomon követésének fontosságát, mivel a jelentős változások járulékos kockázatot jelezhetnek; aggodalmát fejezi ki amiatt is, hogy a „nyers” (nem differenciált) tőkeáttételi arány önmagában kedvezőtlen ösztönzőket teremthet, amely a pénzügyi eszközöket kockázatosabb kitettségek felé mozdítja;

56.  kéri a Bázeli Bizottságot és a Bizottságot, hogy megfelelően mérjék fel a az 1. és 2. szintre alkalmazható tőkeáttételi arányok lehetőségeit, kellőképpen figyelembe véve az uniós bankszektor sajátosságait;

57.  kéri a Bázeli Bizottságot és a Bizottságot, hogy vizsgálják meg az egyes üzletágak, a kockázattal súlyozott teljes eszközállományok (RWA) és a portfóliók jegyzési korlátai meghatározásának lehetőségét; úgy véli, hogy ebben az összefüggésben az eszközök nettó vagy bruttó összegekkénti értékelését kell figyelembe venni;

58.  kéri továbbá a Bázeli Bizottságot és a Bizottságot, hogy a szabályozási beavatkozásnál használt határértékek révén vizsgálja meg a nyers tőkeáttételi arányon belüli arányosságot;

59.  tudomásul veszi a Bázeli Bizottság döntését egy nyomon követési időszak meghatározásáról a 2. pillérben az 1. pillér szerinti kezelésre való áttérés céljából; sürgeti a Bizottságot, hogy a 4. tőkekövetelmény-irányelvre vonatkozó jogalkotási javaslatba foglaljon bele egy felülvizsgálati záradékot;

60.  megjegyzi, hogy a tőkeáttételi arány szükséges eszköz a bankok teljes kitettségének mérésére, de arra kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan szabályozó eszközöket, melyek célja a túlzott tőkeáttétel hatékony korlátozása (különösen a rövid távú és nagykereskedelmi finanszírozástól való túlzott függés);

61.  szorgalmazza a tőkeáttételi arány alternatív formáinak további megfontolását a 2. pillérben; rámutat arra, hogy a tőkeáttételi aránynak például rugalmas határa lehetne, és a felügyelő hatóságoknak döntési jogköre lenne e határok megsértése esetén;

62.  szorgalmazza annak a Bizottság általi biztosítást, hogy a tőkeáttételi arány ne eredményezzen a pénzügyi válság révén középpontba került típusú, nem megfelelő értékpapírosítást vagy helyettesítőket és kevesebb hitelt, különösen a reálgazdaságban történő hitelezés esetén (a bankok számára ezek a tőkeáttételi arány csökkentését szolgáló lehetséges eszközök);

Partner-hitelkockázat (CCR)

63.  javított standardokat szorgalmaz a stressztesztek, a visszamérések (back-tests) és a rossz irányú kockázatok kezelése tekintetében, valamint azoknak a hosszú távú társadalmi és környezeti kockázatoknak a felmérését, melyek a vállalatok és projektek banki hitelekhez való jutásából erednek;

64.  sürgeti a Bázeli Bizottságot és a Bizottságot, hogy a bankokkal szerződő felek romló hitelminőségéből fakadó hitelértékelési kiigazítások kockázatainak jobb kezelésére keressenek alternatívákat;

65.  úgy véli, hogy a nemteljesítési csereügyleteket (CDS) nem szabad a tőkekövetelmények megkerülésére használni;

66.  szorgalmazza, hogy a partnerkockázat-kezelés legyen kockázatarányos és a nem központilag elszámolt ügyletek esetén legyen magasabb a tőkekövetelmény, mint a központi szerződő félen keresztül bonyolított ügyletek esetén, feltéve, hogy a központi szerződő fél megfelel az európai jogszabályokban meghatározandó, magas szintű követelményeknek, egyidejűleg figyelembe véve a nemzetközi szinten megállapított standardokat, kellő figyelemmel a kereskedelmi tevékenysége fedezetéül származtatott ügyleteket használó vállalati szektor lehetséges költségeire; szorgalmazza a legmagasabb normákra való ösztönzést a kétoldalú klíring esetén;

67.  hangsúlyozza, hogy a válság rámutatott arra, hogy a pénzintézetek közötti összefonódás nagyobb, mint a pénzintézetek és a vállalatok közötti összefonódás, és álláspontja szerint a partner-hitelkockázat tőkekövetelményének szigorúbbnak kell lennie a pénzintézetek más pénzintézeteknek való kitettsége esetén, és tükröznie kell, hogy e kockázat időben dinamikus természetű; hangsúlyozza, hogy a jelentős résztvevők közötti ügyletek esetleges koncentrálódásának felfedezéséhez és a tőkekövetelményekre vonatkozó szabályozói intézkedések megtételéhez az összefonódás figyelmes nyomon követése szükséges;

o
o   o

68.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az eurocsoportnak és az Európai Központi Banknak.

(1) A 2006/48/EK irányelv (HL L 177., 2006.6.30., 1. o.) és a 2006/49/EK irányelv (HL L 177., 2006.6.30., 201. o.). (2) HL L 302., 2009.11.17., 97. o. (3) Basel II: International Convergence of Capital Measurement and Capital Standards: A Revised Framework (Bázel II: A tőkeszabályozási intézkedések és tőkeszabványok nemzetközi konvergenciája: Felülvizsgált keretrendszer) – 2006. júniusi átfogó változat, http://www.bis.org/publ/bcbs128.htm. (4) A Bázeli Bizottság konzultatív javaslatai a bankszektor rugalmasságának erősítésére, 2009. december 17., http://www.bis.org/press/p091217.htm. (5) A Bázeli Bizottság 2009. december 16-i konzultatív javaslatai a likviditási kockázat mérésére, normáira és felügyeletére vonatkozó nemzetközi keretre vonatkozólag, http://www.biz.org/publ/bcbs165.htm. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0206. (7) HL L 320., 2008.11.29., 1. o.

Az Európai Parlament 2010. október 7-i állásfoglalása a Szubszaharai Afrika országainak egészségügyi ellátórendszereiről és az egészségügy globális helyzetéről (2010/2070(INI))

P7_TA(2010)0355 A7-0245/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának az egészséghez való jogot alapvető jogként elismerő 25. cikkére,

–  tekintettel arra a mindenkit megillető jogra, hogy a testi és lelki egészség általa elérhető legmagasabb szintjét élvezhesse,

–  tekintettel az 1987-es bamakói kezdeményezésre, és annak az „Egészséget mindenkinek 2000-ben” elnevezésű célkitűzésére,

–  tekintettel az alapvető egészségügyi ellátás fogalmát meghatározó 1978-as alma-atai nyilatkozatra,

–  tekintettel az egészség előmozdítását célzó 1986-os ottawai chartára,

–  tekintettel a Nemzetközi Gyermeksegélyezési Alapnak – a WHO által 1987-ben elfogadott –ajánlására, amelynek célja az alapvető egészségügyi ellátás politikájának felélesztése és a gyermekhalandóság leküzdése,

–  tekintettel „Az afrikai kölcsönös egészségpénztárak támogatására irányuló stratégiák” címmel tartott 1998-as abidjani platformra,

–  tekintettel az ENSZ által 2000-ben kitűzött millenniumi fejlesztési célokra (MFC), amelyek tárgya többek között az emberi fejlődés (egészségügy és oktatás), a víz és az energia, a vidékfejlesztés, a mezőgazdaság és az élelmiszerbiztonság, és különös tekintettel az 1., 4., 5., 6. és 8. célkitűzésekre,

–  tekintettel a 2000. június 23-i – 2005. június 25-én felülvizsgált – cotonou-i megállapodásokra,

–  tekintettel a 2005 decemberében az európai fejlesztési konszenzusban meghatározott európai uniós prioritásokra,

–  tekintettel az afrikai alapvető egészségügyi ellátásról és egészségügyi rendszerekről tartott 2008-as ouagadougou-i nemzetközi konferenciára, valamint az azon részt vevő államfők kötelezettségvállalására, amely szerint az egészségügyre fordítandó forrásokat nemzeti költségvetéseik legalább 15%-ára emelik fel,

–  tekintettel a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió (UEMOA) nyilatkozataira, amelyek célja a lakosság javát szolgáló általános egészségbiztosítási rendszer létrehozása, és tekintettel a fent nevezett Unió 2009. június 26-i 7/2009. számú rendeletére, amely szabályokat állapít meg az UEMOA keretei között működő szociális biztonsági kölcsönös segélypénztárak tekintetében,

–  tekintettel a 2008–2013 közötti időszakot lefedő 10. Európai Fejlesztési Alapra és a Tanács 2005. decemberi határozatára,

–  tekintettel a „Konzorcium” (G8, BIT, OMS, BM, FMI, OCDE) konferenciáját követő 2007-es párizsi nyilatkozatra az egészségbiztosításról,

–  tekintettel az EU–Afrika Vagyonkezelői Alap 2007 áprilisában meghatározott prioritásaira, és különösen az afrikai infrastruktúra-hálózatok fejlesztését célzó vonatkozásaira,

–  tekintettel a nemzetközi egészségügyi partnerségre vonatkozó 2007. szeptember 5-i londoni átfogó kezdeményezésre, amelynek célja a külső támogatás összehangolásának javítása két- és többoldalú szinten,

–  tekintettel a G8-ak 2007. júniusi csúcstalálkozójára és az „egészségügyi gondoskodást célzó kezdeményezés” meghirdetésére a fenntartható, méltányos, a szegények érdekeit szolgáló, mindenkire kiterjedő egészségügyi finanszírozási rendszerek fejlesztése érdekében,

–  tekintettel az Európai Unió új fejlesztési együttműködési finanszírozási eszközére (ICD),

–  tekintettel az Európai Unió Számvevőszékének (10/2008. sz.) különjelentésére a Szubszaharai Afrika országaiban működő egészségügyi szolgálatok számára folyósított európai támogatásokról,

–  tekintettel az Afrikai Unió/Európai Unió 2007 decemberében Lisszabonban meghatározott közös egészségügyi stratégiájára,

–  tekintettel az Elnökség/Bizottság nem hivatalos közös dokumentumára, amelyet a fejlesztési miniszterek 2008 szeptemberében Bordeaux-ban tartott informális találkozóján fogadtak el a fejlődő országok egészségbiztosítási és egészségügyi rendszereinek finanszírozása tárgyában,

–  tekintettel az egészségügyi kutatásról szóló 2008-as algíri nyilatkozatra,

–  tekintettel a higiéniáról és a tisztálkodásról szóló 2008-as ethekwini nyilatkozatra,

–  tekintettel az egészségügy és a környezet afrikai állapotáról szóló 2008-as libreville-i nyilatkozatra,

–  tekintettel az emberi egészséget védő hulladékgazdálkodásról szóló 2008-as bali nyilatkozatra,

–  tekintettel a 2008 októberében tartott oslói konferencia következtetéseire azon irányadó elvekről, amelyek révén lehetővé válik az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek – azaz a határokon átnyúló vagy át nem nyúló konfliktusok, üldöztetések, természeti katasztrófák, fejlesztési projektek következtében akaratuk ellenére kitelepített személyek – jogainak érvényesítése,

–  tekintettel a EuropAID 2009–2013 közötti időszakra meghatározott célkitűzéseire,

–  tekintettel a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága által a szokásjogról készített tanulmányra, amely az egészségügyet olyan nemzetközi humanitárius szokásjogként határozza meg, amelyet be kell tartani,

–  tekintettel a Betegsegélyzők Nemzetközi Szövetsége (2009. júniusi) nyilatkozatára, amelynek tárgya a betegsegélyezés helye az általános egészségvédelmi rendszerekben,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal STEP I és II (Stratégiák és technikák a társadalmi kirekesztés és a szegénység ellen) programjai keretében végzett munkára, amely a szociális védelem kiterjesztésére irányuló újító stratégiák révén törekszik a társadalmi kirekesztés leküzdésére, a szegénység csökkentésére és a tisztességes munka előmozdítására,

–  tekintettel az afrikai kölcsönös egészségpénztárak fejlesztésében részt vevő szereplők egyeztető testületének 2009-es yaoundéi nyilatkozatára, amely szerint az alacsony és közepes jövedelmű országokban az általános egészségbiztosítás a kölcsönös egészségpénztárak révén valósítható meg,

–  tekintettel az ENSZ-szervezetek főtitkáraiból álló tanács 2009. áprilisi, az általános szociális védelem megteremtésére irányuló globális kezdeményezésére, amelynek alapja olyan lényeges társadalmi juttatások és alapvető szociális – közöttük egészségügyi – szolgáltatások összefüggő és jól szervezett együttese, amelyekhez minden polgár számára hozzáférést kellene biztosítani,

–  tekintettel az EU–AKCS közös parlamenti közgyűlés 2009. december 3-i munkájára, és többek között a közegészségügy helyzetére elkerülhetetlenül káros hatást gyakoroló mezőgazdasági és éghajlat-változási problémákról szóló állásfoglalására, valamint „Az éghajlat és Afrika fejlődése” című kezdeményezésre,

–  tekintettel a Bizottság 2010. március 31-i (COM(2010)0128) sz. közleményére, amelynek célja az Európai Unió szerepének előmozdítása a globális egészségügy terén,

–  tekintettel a 3011. Külügyek Tanácsa 2010. május 10-i következtetéseire az Európai Unió szerepéről a globális egészségügy terén,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0245/2010),

A.  mivel az egészségügy terén felhasznált vertikális alapoknak köszönhetően sikerült a nagy járványok – közöttük a tuberkulózis, a malária stb. – okozta magas elhalálozási arányokat csökkenteni, és mivel ebben a tekintetben az erőfeszítések folytatására van szükség,

B.  mivel a nemzetközi közösségnek, ideértve az EU-t is, támogatnia kell az államokat nemzeti egészségpolitikai törekvéseik megvalósításában, és ezen intézkedések középpontjába az állami hatóságok által finanszírozott és mindenki számára hozzáférhető egészségügyi szolgáltatásokat kell állítani;

C.  mivel az alapszintű egészségügyi rendszereknek minden betegség kezelését biztosítaniuk kell, és mivel ebből következően a horizontális és a vertikális megközelítés egyaránt szükséges, és kiegészítik egymást,

D.  mivel egy jól felépített horizontális megközelítés lehetővé teszi olyan biztosítási rendszerek (kölcsönös egészségpénztárak, mikrobiztosítók) számításba vételét, amelyek kedvezményezettjei saját egészségük letéteményeseivé válnak,

E.  mivel az egészség sem Afrikában, sem másutt nem áru, és mivel az egészségbiztosításban nonprofit módozatokat kell kidolgozni, amelyek alapját a szolidaritás és a demokrácia értékei képezik,

F.  mivel a 90-es években Afrikában számos kezdeményezés látott napvilágot egészségbiztosítási rendszerek létrehozása tekintetében, és mivel az e kezdeményezésekben tetten érhető társadalmi változást fenn kell tartani,

G.  mivel az egyes angol, francia és afrikai nyelvű országokban használatos terminológia eltérő és nem mindig fedi ugyanazt a fogalmat, és míg egyesek „kölcsönös egészségpénztárakról” beszélnek (mutual health organisations), addig mások „Community Based Health insurance”-ről (közösségi alapú egészségbiztosításról) vagy „egészségügyi mikrobiztosításról”, és e kifejezések az egészségügyi szolgáltatások költségei egy részének vagy egészének fedezése érdekében a kockázatok közös vállalásán alapuló szolidaritási intézkedések széles spektrumát fedik le,

H.  mivel a „kölcsönös” kifejezésben a hangsúly a társadalmi mozgalomra és a csoport tagjainak közös cselekvésére helyeződik, és mivel a „biztosítás” kifejezés a következőkön alapul: 1) előzetes, azaz a kockázatok megvalósulása előtti befizetések, 2) kockázatmegosztás, valamint 3) a garancia fogalma; mivel az abidjani platform szerint (1998) a kölcsönös egészségpénztárat a szolidaritáson és a demokratikus részvételen alapuló autonóm, nonprofit egyesületként lehet meghatározni, amelynek célkitűzése az, hogy alapvetően a tagok befizetéseiből keletkező források felhasználása révén javítsa a tagok és családjuk minőségi egészségügyi szolgáltatásokhoz történő hozzáférését, ugyanakkor egészségtervezést végezzen és kölcsönös segítséget is nyújtson,

I.  tekintettel azon szociális és humanitárius körülményekre, amelyek között egyes népcsoportok élnek, az állampolgárok nem mindig értik az egészségtervezés fogalmát, és ennek következtében azt sem, hogy miért hasznosak az olyan betegségek biztosítására szolgáló befizetések, amelyek nem feltétlenül következnek be, annál is inkább, mivel mindenféle civil szervezet ezzel párhuzamosan segélyeket oszt és ingyenes egészségügyi szolgáltatásokat nyújt, valamint gyógyszereket ad,

J.  mivel a szubszaharai afrikai diaszpóra fogékonnyá vált a kölcsönös egészségpénztárak hasznossága és jelentősége iránt azon befogadó országokban, amelyekben e pénztárak magas fejlettségi szinten működnek, és mivel a diaszpóra gyakran különleges kapcsolatban marad a származási országgal,

K.  mivel Afrikában lehetetlen egységes egészségügyi rendszert meghonosítani, Európától eltérően, ahol az általános szociális biztonsági rendszerek közötti különbségek és a kötelező jellegű társadalombiztosítási rendszerek egyidejű jelenlétéről beszélhetünk;

1.  emlékeztet arra, hogy az egészségügy tükrözi az államok társadalmi-gazdasági szintjét, valamint a demokrácia és a kormányzás minőségét;

2.  emlékeztet arra, hogy a Szubszaharai Afrika országainak gazdaságára meghatározó befolyást gyakorolnak egyes külső tényezők, például a nemzetközi piaci szabályok, az együttműködési politikák, a pénzügyi válság, az éghajlatváltozás, a nagy gyógyszergyárak politikája és a nagy nemzetközi pénzintézetek politikája;

3.  hangsúlyozza, hogy a fent említett meghatározó külső tényezők drámaian csökkenthetik a megfelelő kormányzásra és a lakosság egészségi állapotának mélyreható javítására törekvő országok mozgásterét;

4.  emlékeztet arra, hogy az egészséghez való egyetemes jog átfedésben áll más jogterületekkel, például az egészségügyi és szociális joggal, a munkajoggal és a polgári joggal;

5.  emlékezteti a nemzetközi közösséget a millenniumi célok iránti kötelezettségeire, és az Európai Uniót azon vállalására, hogy Szubszaharai Afrikában fokozza az egészségügyi szolgáltatásokhoz nyújtott segítségét;

6.  emlékeztet a nőket megillető azon jogra, hogy korlátozás nélkül dönthetnek a szexuális egészségükkel kapcsolatos kérdésekben, legyen szó akár gyermeknemzésről, fogamzásgátlásról, magzatelhajtásról vagy nemi úton terjedő betegségekről; elítéli a női nemi szervek megcsonkítását és azokat a durva erőszakcselekményeket, amelyeknek a nők a nemi erőszak háborús fegyverként való alkalmazása következtében továbbra is áldozatai; következésképp amellett érvel, hogy egy horizontális megközelítés révén a nőknek biztosítani kell a vonatkozó egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférés jogát, és felszólít egy olyan diagonális megközelítés alkalmazására, amely lehetővé teszi az egészségügy e területének kiemelt támogatását;

7.  emlékeztet arra, hogy minden gyermeknek hozzáférési joga van az oltási és immunizálási programokhoz; emlékeztet továbbá arra, hogy évente 8,8 millió öt éven aluli gyermek hal meg megelőzhető és gyógyítható betegségekben (az áldozatok fele Szubszaharai Afrikában);

8.  emlékeztet arra, hogy Szubszaharai Afrikában a csecsemőhalandóság legfőbb okozója a tüdőgyulladás és a hasmenés;

9.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy európai alapokból részesülő és afrikai lakossági csoportok számára egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó magánszervezetek valláserkölcsi okokból korlátozhatnak egyes ápolási vagy megelőzési gyakorlatokat a reproduktív egészség terén;

10.  hangsúlyozza, hogy az európai alapokból részesülő magánszervezeteknek a szexuális egészség terén az alapvető jogok, az emberi méltóság és az egyén szabadságának tiszteletben tartása mellett kell szolgáltatásokat nyújtaniuk;

11.  elítéli a szektás szervezetek terjedését, amelyek a legsérülékenyebb lakosságcsoportok hiszékenységével visszaélve egészségügyi ál-ellátást nyújtanak, miközben a helyi hatóságok semmit sem tesznek velük szemben;

12.  nyugtalanságának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a politikai nehézségekkel és a megfelelő kormányzás terén hiányosságokkal küzdő országokban az egészség egyre több helyen kereskedelmi áruvá válik és terjed a kétsebességes orvosi ellátás;

13.  támogatja a konfliktusok által sújtott övezetekben fellépő nem-kormányzati szervezetek gyakran csodálatra méltó munkáját, de hangsúlyozza, hogy ez a sürgősségi munka nem állandósítható, és nem helyettesítheti a fenntartható egészségügyi és biztosítási rendszereket;

14.  hangsúlyozza a nem állami szereplőknek – többek között a vallási szervezeteknek és azon belül a nonprofit magánkórházaknak – a népegészség javításában és az egészségügyi ismeretek előmozdításában betöltött rendkívül fontos szerepét;

15.  kéri, hogy a megbízható és tartós eredmények elérése érdekében a Bizottság támogassa a nemzeti egészségügyi rendszerek hatékonysági és méltányossági kritériumok szerint történő megerősítését, mégpedig egy olyan módszer segítségével, amely a közérdeket helyezi a középpontba, és amely szerint a köz- és a magánszféra partnersége fontos az egészségügyi ágazat számára, ideértve a nonprofit ágazatot is;

16.  megállapítja, hogy a Szubszaharai Afrika lakosságának nagy része – főként a vidéki térségekben – az alapszintű egészségügyi ellátás és gyógyszerek költségeit sem képes fedezni;

17.  mély aggodalommal tölti el, hogy az afrikai gyógyszerpiacon lejárt vagy hamis gyógyszerek vannak forgalomban, és hogy a nemzeti hatóságok és a nemzetközi közösség erre nemigen reagál;

18.  aggodalommal tölti el, hogy rendkívül nagy hiány van jól képzett egészségügyi szakemberekből, valamint az, hogy számos orvos elhagyja országát; javasolja, hogy többszöri belépésre jogosító vízumot állítsanak ki számukra, hogy Európában tovább képezhessék magukat, de tevékenységük súlypontja eközben Afrikában maradhasson;

19.  sajnálja, hogy számos afrikai országban nincs elég képzett egészségügyi dolgozó (orvos, ápoló, gyógyszerész), valamint azt, hogy sokukat az európai országokban foglalkoztatják, ezáltal megfosztva ezen országokat a fejlődésükhöz szükséges felbecsülhetetlen értékű erőforrástól;

20.  hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban folyamatosan nő a gyermekek körében a rákos megbetegedések száma, és kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze az olyan tájékoztató kampányokat, amelyek a korai felismerést és a hatékony kezelést célozzák meg;

21.  üdvözli, hogy a szociális, gazdasági és politikai nehézségek ellenére több fekete-afrikai ország olyan politikák bevezetésére törekszik, amelyek lehetővé tehetik legalább az alapvető egészségügyi ellátás javítását, illetve a lakosság ahhoz való hozzáférését; kéri az Európai Bizottságot, hogy az egészségügy esetében részletesen értékelje az egészségügy javulása terén az egyes országok általános költségvetése számára nyújtott finanszírozási mechanizmus segítségével elért eredményeket (gyermekágyi és gyermekhalálozás); kéri ezen kívül egyéb finanszírozási mechanizmusok fontolóra vételét;

22.  emlékeztet arra, hogy az egészségpolitikában fontos helyet foglal el az egészségügyi és higiénés ismeretek terjesztése;

23.  úgy véli, hogy a térség államaiban működőképes, szociális szempontból hatékony és megfizethető egészségügyi szolgáltatásokat kell kialakítani, amelyek választ adnak egyúttal az egészségügyi ellátás iránti szükségletek szervezésével, tehát a kölcsönös egészségpénztáraknak az egészségügyi rendszerben betöltött helyével kapcsolatos kérdésekre is; úgy véli, hogy a népesség-nyilvántartás létrehozása ennek a lépésnek előfeltétele;

24.  hangsúlyozza, hogy a helyi hatóságok alapvető szerepet játszanak a megelőzés fokozása és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés terén;

25.  üdvözli a vertikális alapoknak köszönhetően az adományozók vonzása tekintetében elért sikereket és a nagy járványok – például az AIDS, a tuberkulózis, a malária, a gyermekbénulás és más súlyos betegségek – visszaszorítása terén elért előrehaladást; ragaszkodik ugyanakkor ahhoz, hogy ez a vertikális megközelítés semmiképpen se helyettesítse a horizontális és fenntartható megközelítést az alapvető egészségügyi ellátás terén;

26.  emlékeztet arra, hogy a térség népességének életkörülményeit és egészségi állapotát fenntartható módon kizárólag az alapvető egészségügyi ellátást biztosító rendszer horizontális megközelítése révén lehet javítani, amelyben az állami hatóságok mellett számos egyéb szereplő is közreműködik;

27.  hangsúlyozza annak csekély valószínűségét, hogy ezek az államok pusztán adóbevételeikből a közeljövőben finanszírozni tudják nemzeti egészségügyi rendszereiket, ezért vegyes finanszírozási megoldást kell találni; és emlékeztet arra, hogy a társfinanszírozás kedvező mozgatóerőt kínál ahhoz, hogy a partnerországok valóban sajátjuknak érezzék a projekteket;

28.  üdvözli, hogy bizonyos vertikális alapok diagonális megközelítést alkalmaznak, forrásaik egy részét a fent említett járványok által sújtott országok egészségügyi rendszereinek megszilárdítására fordítva; kiemeli ugyanakkor a partnerintézményi rendszeren és a folyamatos tapasztalatcserén alapuló, elsősorban a kórházak, továbbá az északi és déli féltekéről származó, az állami és a magánszférában dolgozó szakemberek közötti – többek között a távgyógyítás révén megvalósuló – egészségügyi együttműködés elősegítésének szükségességét, előnyben részesítve a helyi egészségügyi szakképzést;

29.  úgy véli, hogy az egészségügyi politika meghatározása és végrehajtásának irányítása érdekében a főbb szereplőknek helyi, országos és nemzetközi szinten stratégiai szövetséget kell kötniük, és elengedhetetlenül fontos, hogy a kormány, az egészségügyi szolgáltatók és a kölcsönös egészségpénztárak között intézményi párbeszéd folyjon;

30.  a WHO-hoz hasonlóan úgy véli, hogy az egészségügyi ellátásnak a szolgáltatások közvetlen kifizetése helyett az ellátásban részesülők előzetes befizetésein és a forráselosztáson alapuló társadalombiztosításra kell épülnie, valamint hogy a mindenkire kiterjedő egészségbiztosítást célzó reformok az ellátáshoz való egyenlő hozzáférés javításának szükséges feltételei;

31.  úgy véli, hogy az egészségbiztosítási rendszer hozzájárulhat az egészségügyi rendszer pénzügyi megszilárdításához, és hogy minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy helyi szinten létrejöjjenek e rendszer hatékony szerkezeti egységei;

32.  elismeri, hogy alapvetően két rendszer létezik, amely képes ingyenes és a megfelelő helyen történő egészségügyi ellátást biztosítani, nevezetesen az adókból finanszírozott általános szociális biztonsági rendszer és a kötelező érvényű társadalombiztosítási rendszer;

33.  úgy véli, hogy az egészségbiztosítási rendszernek szolidárisnak kell lennie, és környezetének kulturális, társadalmi és politikai összefüggésrendszeréhez kell igazodnia, nem építhető tehát sem külső modell puszta átvételére, sem a gyarmati múlt változatlan örökségére;

34.  úgy véli, hogy az egészségbiztosítási rendszernek mindenki számára biztosítania kell az ellátást, nonprofit jellegűnek kell lennie és általános részvételen kell alapulnia;

35.  úgy véli, hogy az egészségbiztosítási rendszer segítséget nyújthat az állam egészségügyi politikájának tesztelésében és formálásában, miközben ez kedvezményezettjei javát szolgálja;

36.  úgy véli, hogy a kölcsönös egészségpénztárak rendszere a szolidaritás értékeire támaszkodó társadalmi berendezkedés megteremtése és a mindenki számára hozzáférhető ellátás biztosítása szempontjából is a legmegfelelőbb;

37.  úgy véli, hogy a kölcsönös egészségpénztárak fontos szerepet játszanak a társadalmi kohézió javításában, a minőségi egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés érdekében való fellépés képessége tekintetében és a polgároknak az egészségügyi politikák irányvonalainak kialakításában és azok végrehajtásákban való igazi részvételében, miközben szorosan összekapcsolódnak a formális szociális védelmi rendszerekkel;

38.  leszögezi, hogy a kölcsönös egészségpénztáraknak sikerült a biztosítási szakmákat a nem-hivatalos gazdaságban tevékenykedő – a hivatalos rendszereken és az üzletszerű tevékenységet folytató biztosítók hálózatán kívül rekedt – lakosságcsoportok társadalmi-gazdasági jellegzetességeihez igazítaniuk, ezért megfelelő választ képesek adni az általános egészségbiztosítás célkitűzésével kapcsolatos kihívásra az alacsony és közepes jövedelmű országokban;

39.  hangsúlyozza, hogy a kölcsönös egészségpénztárak elsődleges célja nem az állami feladatok átvállalása, hanem alternatívát kínálnak az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést gátló akadályok leküzdése tekintetében, és jobb hozzáférést tesznek lehetővé a minőségi egészségügyi szolgáltatásokhoz minden polgár számára (tekintet nélkül a jövedelmére), és eközben az államot is ismételt befektetésre ösztönzik ezen a területen;

40.  támogatja a helyi igényeket és körülményeket ismerő néhány ország azon erőfeszítéseit, amelyek az ágazati (mezőgazdasági termelők, kávétermelők, nők csoportjai, egyazon városrész lakói), etnikai, közösségi vagy akár a hagyományos formákra (például a tontina) épülő kezdeményezéseket támogatják;

41.  megállapítja, hogy különböző országokban – például Burundiban, Burkina Fasóban, a Zöld-foki szigeteken, Szenegálban, Beninben, Ruandában, Tanzániában, Ghánában, Nigériában, Guineában vagy Kamerunban – olykor teljesen eltérő rendszereket vezettek be, mégis mindegyikük meghozza gyümölcseit;

42.  rendkívül fontosnak tartja e rendszereknek a szolidaritás értékeihez és az afrikai kultúrához történő igazítását, mivel Afrikában a „család” tág fogalom, ami felveti a nyugati világban hanyatlófélben levő kölcsönös segélyezés kedvezményezettjeinek számával kapcsolatos kérdést;

43.  hangsúlyozza, hogy a szubszaharai afrikai diaszpóra összekötő szerepkört tölthetne be honfitársaiknál az adott országokban található kölcsönös egészségpénztárak iránti érdeklődés felkeltésében és azok meghonosításában;

44.  hangsúlyozza a biztosítási rendszerek és a horizontális egészségügyi ellátási szerkezet kölcsönös függését, hiszen a lakosság nem láthatja az egészségbiztosítási hozzájárulás értelmét, ha nem garantált az ellátáshoz és a gyógyszerekhez való hozzáférés;

45.  meggyőződése, hogy a biztosításra építő megközelítés a lakosság érdeklődésének megfelelő programok révén történő, széles körű felkeltését teszi szükségessé;

46.  kéri a Bizottságot, hogy programjaiban a hangsúlyt továbbra is azokra a kézzelfogható projektekre fektesse, amelyek középpontjában az egészség meghatározó társadalmi-gazdasági tényezői – az ivóvíz, a közúti infrastruktúra, az élelmiszerbiztonság, a tisztességes lakhatás és munka, a környezetvédelem és az éghajlatváltozás elleni küzdelem – állnak;

47.  felhívja a tagállamokat és az európai laboratóriumokat, hogy a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (TRIPS) rendelkezéseinek megfelelően alakítson ki „partnerségen alapuló megközelítést”, amely tiszteletben tartja a szabadalmak védelmét a fejlett piacokon és magában foglalja az önkéntes licenciaszerződéseket, az egészségügyi programok támogatását, a technológiaátadást valamint a helyi termelési kapacitás növelését, illetve amely (többszintű vagy differenciált árképzés révén) lehetővé teszi a gyógyszerárak csökkentését az alacsony jövedelmű országok számára;

48.  kéri az EU-t, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokba ne emelje be a szellemi tulajdonra vonatkozó rendelkezéseket, amelyek további gátat vetnek az alapvető gyógyszerekhez való hozzáférésnek; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a TRIPS-megállapodásról és a közegészségügyről szóló 2001. évi dohai nyilatkozat alapján az EU kötelezettséget vállalt, hogy a közegészségügyet kereskedelmi érdekei elé helyezi, és felkéri az EU-t, hogy az AKCS-országok vonatkozásában a gazdasági partnerségi megállapodásokat használja fel a dohai nyilatkozat szerinti rugalmassági intézkedések végrehajtásának elősegítésére;

49.  átlátható egészségügyi finanszírozási mutatók – pl. a betegségekkel járó népgazdasági költségek (ellátás és munkakiesés), gyermekágyi és gyermekhalandósági ráta, népesség, adott országra jellemző jövedelemszint stb. – kidolgozását kéri a Bizottságtól az egyes országokra vonatkozóan;

50.  kéri a Bizottságot, hogy támogassa a horizontális egészségügyi modellt, és egészségügyi politikája alapelvei kidolgozásakor tartsa szem előtt, hogy egészségvédelmi mechanizmusként a kölcsönös egészségpénztáraknak – egyéb módszerekkel együttesen alkalmazva – kiemelt szerepük van az egészségbiztosítási fedezet kiterjesztésében;

51.  felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa az egészségügyi ellátórendszerekhez történő hozzáférést bizonyos, az egészségügyi ellátáshoz nehezen hozzáférő csoportok, például a pásztorok számára;

52.  kéri a Bizottságot, hogy a HIV/AIDS, tuberkulózis és malária elleni küzdelmet célzó globális alap 2010 októberében, New York-ban tartandó ülésén határozott álláspontot képviseljen, és kötelezze el magát konkrét projektek mellett a 2011–2013-as időszakban;

53.  kéri a Bizottságot, hogy a vertikális alapoknak nyújtott támogatását egészítse ki ajánlásokkal az érintett országok alapellátásának harántirányú támogatására irányuló erőfeszítések érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy fogalmazzon meg ajánlásokat a vertikális alapok számára, hogy azok dolgozzanak ki a partnerországok részére középtávú exitstratégiákat a meghatározott célkitűzések fokozatos teljesítésének megfelelően;

54.  kéri a Bizottságot, hogy biztosítson nagyobb koherenciát a külpolitika terén, és készítsen közleményt a fejlesztési együttműködés keretében megvalósuló szociális védelemről, amint azt a Tanács a foglalkoztatás uniós fejlesztési együttműködés révén történő ösztönzéséről szóló következtetéseiben is javasolja (2007. június 21.); úgy véli, hogy e közleményt egy konkrét, időben behatárolt és megfelelő forrásokkal rendelkező ütemtervnek kell kísérnie;

55.  felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Unió partnerországaiban támogassa az egészségügyi kártya meghonosítását, és szervezze meg – igény szerint regionális szinten – az érintett országokkal e terület igényeinek és eszközeinek összehangolását;

56.  felszólítja a Bizottságot, hogy az egészségügyi ellátás érdekében teljesített humanitárius akció keretében végzett fellépéseket vonja be a horizontális egészségügyi rendszer megerősítésébe, figyelembe véve az LRRD megközelítést (a segélyezés, a helyreállítás és a fejlesztés összekapcsolása);

57.  kéri az Európai Uniót, hogy juttassa érvényre azt a potenciált, amelyet a kölcsönös egészségpénztárak képviselnek az egészségbiztosítási szolgáltatások iránti kereslet megszervezése terén, és támogassa a számos létező kölcsönösségi kezdeményezést, melyek célja az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés előmozdítása;

58.  felhívja a tagállamokat, hogy szakértelmüktől függően nyújtsanak nagyobb fokú technikai és pénzügyi segítséget a fejlődő országok kormányai számára, a szociális védelmi rendszerek kiépítése és kiszélesítése érdekében;

59.  sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és a nemzetközi pénzintézeteket, például az EBB-t, hogy támogassák a kölcsönös egészségpénztárak rendszerét és azok finanszírozását, például hitelgaranciákkal, a kórházi beruházások (társ)finanszírozásával, az egészségügyi dolgozók fizetése egészének vagy egy részének finanszírozásával;

60.  felhívja az európai biztosítótársaságokat, bankokat és kölcsönös egészségpénztárakat, hogy adják át a biztosítás több mint kétszáz évnyi történelme során felhalmozott tudásukat és szakértelmüket a fejlődő országok új biztosítási rendszerei számára; kéri a Bizottságot, hogy aktívan támogassa és könnyítse meg az ilyen tipusú kezdeményezéseket;

61.  felhívja az Európai Uniót, hogy aktívan támogassa a tartós, alapvető egészségügyi infrastruktúrák – kórházak és rendelőintézetek, gyógyszertárak – fejlesztését, az egészségügyi szakemberek képzését és a gyógyszerekhez való hozzáférést;

62.  kéri a Bizottságtól annak biztosítását, hogy a reproduktív egészségre vonatkozó európai politikát az európai alapokból támogatásban részesülő valamennyi szervezet mozdítsa elő;

63.  kéri a Bizottságot, hogy gyakoroljon nyomást a tagállamokra az együttműködési támogatások terén vállalt kötelezettségeik betartására; különösen sajnálja, hogy egyes tagállamok nem mondanak le GDP-jük 0,56%-áról a nemzetközi együttműködés céljaira;

64.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a fejlesztési célú kiadások legalább 20%-át az egészségügyi alapellátásra és az alapfokú oktatásra fordítsák, növeljék a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelmet célzó globális alapnak és a többi, az egészségügyi rendszerek megerősítését célzó programnak nyújtott támogatást, és kezeljék elsőbbségi kérdésként az anyák egészségét és a csecsemőhalandóság ügyét;

65.  kéri a Bizottságot, hogy a 2015-ig mindenképpen teljesítendő millenniumi célok elérése érdekében tett kötelezettségvállalásai keretében a Szubszaharai Afrikában biztosított egészségügyi szolgáltatásokhoz nyújtott fejlesztési támogatásai tekintetében igazodjon a Számvevőszék hozzá intézett megállapításaihoz és ajánlásaihoz (10/2008 sz. dokumentum);

66.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament 2010. október 7-i állásfoglalása az EU 2013 utáni kohéziós és regionális politikájáról

P7_TA(2010)0356 B7-0539/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel a 2010. március 25-26-i Európai Tanács következtetéseire,

–  tekintettel a 2010. június 17-i Európai Tanács következtetéseire (EUCO 13/10), és különösen az Európa 2020 stratégia elfogadására;

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság 2010. július 13. ülésén jóváhagyott tárgyalási álláspontra,

–  tekintettel a Bizottságnak a kohéziós politikához kapcsolódó programok végrehajtásáról szóló 2010. évi stratégiai jelentéséről szóló, a Külügyek Tanácsa 2010. június 14-i luxemburgi ülésén elfogadott tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a 2010. július 14-én a Bizottsághoz intézett, az EU 2013 utáni kohéziós és regionális politikájával kapcsolatos kérdésre (O-0110/2010 – B7-0466/2010),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikke (5) bekezdésére és 110. cikke (2) bekezdésére,

1.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika, melynek célja, hogy a növekedési potenciálnak a gazdasági, szociális és területi kohézió megvalósítása érdekében történő mobilizálása révén csökkentse az európai régiók fejlődési szintjei közti egyenlőtlenségeket, kulcsfontosságúnak bizonyult az európai integráció folyamata szempontjából, valamint hogy a kohéziós politika európai hozzáadott értékeket tartalmazó politika, amely elősegíti a modernizációra és a fenntartható fejlődés megvalósítására irányuló törekvéseket, és egyben az európai szolidaritás kifejeződése, valamint hogy ezek a jellemzők a Szerződésekkel összhangban az Unió egészére kiterjedő és teljes területén végrehajtott, valamennyi régiót felölelő regionális politikát tesznek szükségessé;

2.  megjegyzi, hogy az Európai Unió előtt álló rövid és hosszú távú kihívások jelenlegi megsokszorozódása(1) szükségessé teszi egy olyan, a helyzethez igazított EU2020-stratégia elfogadását, amely képes a stabil és fenntartható növekedésnek és munkahelyteremtésnek kedvező kereteket teremteni Európában; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika végrehajtása e stratégia sikerének elengedhetetlen feltétele, ugyanakkor e politikának meg kell őriznie függetlenségét és azt a szerepét, hogy keretet biztosítson az európai politikák közti erős szinergiák létrehozásához;

3.  elutasít minden olyan kísérletet, amelynek célja, hogy e politikát ismét nemzeti hatáskörbe vonja; továbbá úgy véli, hogy mivel a jelenlegi pénzügyi keret jelentős hatást gyakorol a regionális fejlesztésre, az uniós költségvetés javasolt felülvizsgálata során és a jövőbeli pénzügyi keret kialakításakor minden tekintetben figyelembe kell venni a regionális dimenziót, továbbá hogy egy megbízható pénzügyi háttérrel rendelkező, erőteljes uniós regionális politika a szociális, gazdasági és területi kohézió megvalósításának alapvető feltétele;

4.  felhívja a figyelmet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés előírásaival összhangban a területi kohézió a területi fejlesztés célirányos megközelítését is magában foglalja, amely szinergiák létrehozásával és a regionális politikai erőforrások ágazati szétforgácsolódásának elkerülésével többközpontú fejlesztést biztosít, melynek érdekében megfelelő rugalmasságra is szükség van a regionális sajátosságok összeegyeztetése és a fejletlenebb régiók a társadalmi-gazdasági nehézségek leküzdésére irányuló erőfeszítéseinek támogatása érdekében; úgy véli, hogy a legkülsőbb régiókra, a határmenti régiókra, a sajátos földrajzi jellemzőkkel rendelkező régiókra és az egyéb, egyedi fejlődési kihívásokkal szembenéző régiókra továbbra is egyedi előírások alkalmazandók;

5.  hangsúlyozza a korábbi tapasztalatok, legjobb gyakorlatok és korábbi sikeres közösségi kezdeményezések figyelembe vételének szükségességét a kohéziós politika városi dimenziójának célirányosabb megközelítése érdekében; hangsúlyozza továbbá, hogy a városok dinamikus szerepet játszanak a regionális gazdasági fejlődésben azáltal, hogy gazdaságilag ösztönzik a környező vidéki területeket, és ezért úgy véli, hogy a következő programozási időszakban pénzügyi forrásokat kell kiutalni a városi, valamint elővárosi projektekbe történő beruházásokra, s véleménye szerint meg kell fontolni, hogy mely eszköz alkalmas e célok eléréséhez;

6.  hangsúlyozza, hogy a többszintű kormányzás a kohéziós politika egyik kulcsfontosságú alapelve, mely nélkülözhetetlen a döntéshozatali eljárás, a stratégiai tervezés és a célkitűzések végrehajtása minőségének biztosítása szempontjából; ezért úgy véli, hogy a jövőben kötelezővé kell tenni a politikák végrehajtásának integrált megközelítését; úgy véli továbbá, hogy a szubszidiaritás elvének az EUMSz.-ben meghatározott megerősített és szélesebb értelemben vett formája, valamint a partnerség pontosabban definiált elve és az átláthatóság az uniós politikák megfelelő végrehajtásának alapvető elemei, melyeket ezért meg kell erősíteni;

7.  úgy véli, hogy a jelenlegi célkitűzések alapvető kialakításán nem kell változtatni, a területi együttműködést pedig, amely egyértelmű európai hozzáadott értékkel rendelkezik, fokozni kell, míg az egyéb intézkedéseket, köztük a források elkülönítését és a helyes gyakorlatokat értékelni, a közös problémákat és azok megoldását pedig azonosítani kell; úgy véli, hogy az említett intézkedések magukba foglalhatnák közös célkitűzések meghatározását és a közös erőforrások ésszerű használatát is, a kiadásokat pedig olyan prioritásokra kellene összpontosítani, amelyek európai hozzáadott értéket képviselnek;

8.  felhív arra, hogy a 2013 utáni időszakra vonatkozó kohéziós politika kialakítása kínáljon egy olyan, egyszerű, méltányos és átlátható átmeneti rendszert, amely figyelembe veszi a korábbi tapasztalatokat és az érintett régiók szociális és gazdasági helyzetének legutóbbi tendenciáit, valamint tegye lehetővé e régiók számára, hogy továbbra is növekedési és fejlődési pályájukon maradhassanak;

9.  úgy véli, hogy továbbra is a GDP-t kell használni a regionális politikai segítségnyújtásra való jogosultság megállapításának fő kritériumaként, míg emellett egyéb mérhető indikátorokat lehet használni, ha azok relevánsnak bizonyulnak, biztosítva ugyanakkor, hogy a nemzeti hatóságok a döntéshozatal megfelelő szintjén egyéb, olyan indikátorokat alkalmazzanak, amelyek figyelembe veszik a régiók és városok egyedi sajátosságait;

10.  ragaszkodik hozzá, hogy az Európai Szociális Alap továbbra is a kohéziós politika keretein belüli alapokra vonatkozó általános rendelkezésekkel kapcsolatos rendelet keretében maradjon, de saját szabályokkal működjön;

11.  felszólít a vidékfejlesztésnek a kohéziós fejlesztési célkitűzésekkel a KAP második pillérének keretében történő összehangolására és regionális szinten való kezelésére annak biztosítása érdekében, hogy a vidékfejlesztés a szükségletekhez igazodjon;

12.  szeretné, ha a kohéziós politika és annak végrehajtási rendszere eredményorientáltabb volna és fokozott hatékonyságra törekedne, valamint optimális egyensúlyt alakítana ki a teljesítmény minősége és a pénzügyi ellenőrzés között; rámutat, hogy ehhez a nyomon követési és értékelési rendszerek jelentős javítása, az adminisztratív kapacitás fokozott hatékonysága és hatékonyabb hibacsökkentés szükséges, valamint olyan objektív és mérhető indikátorok azonosítása, amelyek az EU szintjén összehasonlíthatók;

13.  osztja azt a nézetet, mely szerint a politikák végrehajtásának egyszerűsítését folytatni kell, illetve azt a nemzeti és regionális eljárások egyszerűsítésével kell kiegészíteni; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy ki kell alakítani az eljárások egyszerűsége és hatékonysága, illetve a hatékony pénzügyi igazgatás megfelelő egyensúlyát, abban a reményben, hogy így a kohéziós politika felhasználóbarát, a köztudatban fokozottabban jelenlévő szakpolitikává válik;

14.  ösztönzi a pénzügyi tervezési eszközök, a forgóalapok és a globális támogatások igénybevételét, és felszólít a kockázati tőkéhez és a mikrofinanszírozáshoz való hozzáférés egyszerűsítésére; úgy véli, hogy a tagállamoknak jobban igénybe kellene venniük a rendelkezésre álló technikai támogatási forrásokat a helyi és regionális hatóságok és egyéb érdekelt felek, különösen a nem kormányzati szervezetek és KKV-k kapacitásainak fokozása érdekében;

15.  úgy véli, hogy a regionális fejlesztési politika az Unió gazdasági, szociális és területi fejlesztésének központi eleme, és ezért politikai platformként hivatalos minisztériumi struktúrát érdemel, továbbá hogy a Bizottság igazgatási és politikatervező szerepét szintén fokozni kell;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Lásd a „Régiók 2020-ban – az EU régiói előtt álló jövőbeli kihívások értékelése” (2008. november) című bizottsági munkadokumentumot.

Az Európai Parlament 2010. október 7-i állásfoglalása az Európai Szociális Alap jövőjéről az Európai Szociális Alap jövőjéről

P7_TA(2010)0357 B7-0535/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel az Európai Tanács 2010. március 25-i és 26-i következtetéseire,

–  tekintettel a 2010. június 17-i Európai Tanács következtetéseire (EUCO 13/10), és különösen az Európa 2020 stratégia elfogadására;

–  tekintettel az oktatásnak a válság ezen időszaka alatt játszott szerepéről szóló 2010-es OECD jelentésre,

–  tekintettel a Bizottságnak a kohéziós politikához kapcsolódó programok végrehajtásáról szóló 2010. évi stratégiai jelentéséről szóló, a Külügyek Tanácsa 2010. június 14-i luxemburgi ülésén elfogadott tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló Szerződés (EUMSz.) 6. cikke e) pontjára,

–  tekintettel az EUMSz. 156. cikkére,

–  tekintettel az EUMSz. 162. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

1.  tudomásul veszi az Európai Szociális Alap (ESZA) által a foglalkoztatás és a munkalehetőségek javításában játszott kulcsfontosságú szerepet, amellyel elősegíti a munkavállalók munkaerőpiacba történő beilleszkedését, illetve azt, hogy a munkavállalók készségeit hozzáigazítsák a munkaerőpiac igényeihez, valamint erősíti a szociális integrációt;

2.  felhívja a figyelmet az Európai Parlament által elfogadott négy foglalkoztatási iránymutatásra, és üdvözli, hogy a célkitűzések magukban foglalják a foglalkoztatás elősegítését, illetve a szegénység elleni küzdelmet a munka világába való beilleszkedés képzésen keresztül történő megvalósítása összefüggésében;

3.  hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 célértékeinek és céljainak elérése irányába tett lényegi előrelépés, különösen a foglalkoztatás és a szociális ügyek terén alapvetően fontos, ha a stratégiánál a hitelesség a szempont;

4.  úgy véli, hogy az Európa 2020 célértékeit és céljait ezen eszköz használata révén el lehet érni, a KKV-k támogatása és az oktatási rendszerek, valamint a szakoktatás és képzés (VET) KKV-k szükségleteihez történő igazítása által;

5.  úgy véli, hogy a megfelelően működő munkaerőpiacokra és társadalmi feltételekre történő erőteljesebb koncentráció alapvetően fontos ahhoz, hogy fellendüljön a növekedés és a termelékenység, illetve hogy javuljon a foglalkoztatási teljesítmény Európában;

6.  úgy véli továbbá, hogy az Európa 2020 célértékeinek elérése érdekében jelentős hangsúlyt kell fektetni az oktatási rendszerek és a VET aktualizálására, a megfelelő szintű munkára, köztük a bizonytalan és be nem jelentett munkaviszony elleni küzdelemre, a nemek közötti egyenlőségre és a munka és a magánélet összeegyeztetése feltételeinek megteremtésére, illetve annak biztosítására, hogy a jelenleg a munkaerőpiacról kiszorult emberek ismét beléphessenek oda;

7.  úgy véli, hogy az ESZA-t meg kell erősíteni az Európa 2020 stratégia fő mozgatórugójaként; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok használják fel az ESZA-t a készségekbe, foglalkoztatásba, képzésbe és átképzési tevékenységekbe történő beruházásra, több és jobb munkahelyek megteremtése érdekében;

8.  úgy véli, hogy az ESZA hatékonysága azon képességétől függ, hogy alkalmazkodni tud- e a helyi és területi sajátosságokból adódó különböző problémákhoz; ezért ösztönzi annak céljai meghatározása során az alulról felfelé történő megközelítéseket;

9.  úgy véli, hogy a szociális és területi kohézió elérésének előfeltétele a fenntartható gazdasági növekedés és az európai munkahely-teremtési politikák;

10.  felhívja a figyelmet, hogy míg a területi kohézió fontos, még nagyobb szükség van további erőfeszítésekre a szociális kohézió elérésére a Szerződések, különösen az EUMSz. 9. cikke szövegének és szellemének megfelelően;

11.  hangsúlyozza, hogy az uniós regionális politika és az uniós szociális politika összefüggenek, és hogy mindkettő alapvetően fontos az Európa 2020 stratégia sikere szempontjából, valamint felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson világos keretet minden európai politika és a strukturális alapok közötti erőteljes szinergiák létrehozására;

12.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót meg kell erősíteni a foglalkoztathatóság és a munkalehetőségek javításával, magas szintű foglalkoztatottságot ösztönözve és több, illetve jobb munkalehetőséget biztosítva;

13.  hangsúlyozza ezért annak fontosságát, hogy minden lehetséges erőfeszítést meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy az uniós politikák és eszközök koordinált és kölcsönösen egymást támogató módon együttműködjenek annak érdekében, hogy hozzásegítsék az embereket Európában ahhoz, hogy minőségi munkahelyeket találjanak, előrehaladjanak a karrierjükben, az aktív munkával töltött életbe képzésen keresztül történő integráción keresztül kiemelkedjenek a szegénységből, elkerüljék a szociális kirekesztés valamennyi formáját, és általában előnyük származzon a jövőbeli növekedésből;

14.  elismeri, hogy a szociális célok fő támogatási eszközei továbbra is a strukturális alapok; arra kéri a Bizottságot, hogy mozdítsák elő a más programokkal való szinergiákat és támogassák a többéves keretprogramok – például a Daphne, a Progress, a Közegészségügyi program és az Európa a polgárokért program – közötti következetességet;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a strukturális alapok potenciálját különösen az ellenőrzések egyszerűsítése, rugalmasság és az eljárások, valamint a nyomonkövetés javítása révén, valamint a társadalmi integráció dimenziójának megerősítését, azzal a céllal, hogy segítséget nyújtsanak a tagállamoknak a foglalkoztatási és szociálpolitikák eredményeinek javításában és fenntartható növekedés megteremtésében; hangsúlyozza, hogy az ESZÁ-t átláthatóbbá kell tenni a finanszírozások elhelyezése tekintetében annak érdekében, hogy az Európai Unió erőfeszítéseinek valós láthatóságot biztosíthassanak a foglalkoztatás javára;

16.  hangsúlyozza az ESZA fontosságát, amelyet a munkanélküliség elleni küzdelemben, valamint a munkavállalók oktatásának és egész életen át tartó szakképzésének javításában (különösen a jelenlegi foglalkoztatási válságban), valamint a szegénység és kirekesztés elleni küzdelemben kulcsfontosságú eszközként játszik;

17.  az a véleménye, hogy az ESZA munkavállalók foglalkoztathatóságának és alkalmazkodóképességének javításában játszott szerepét erősíteni kell; felhívja a Bizottságot, hogy fontoljon meg minden potenciális politikai lehetőséget az ESZA hozzájárulásának fellendítéséhez a strukturális alapok jövőbeli szerkezetének összefüggésében az Európai Unió társadalmi modelljének növelése érdekében; úgy véli, hogy jelentős előnyei vannak annak, hogy az ESZA továbbra is a finanszírozásról szóló általános rendelkezésekről szóló alapvető szabályozás alá tartozzon, de saját szabályokkal rendelkezzen;

18.  úgy véli, hogy a személyek belső piacon történő szabad mozgásának következményeként az EU bizonyos területein, és különösen a nagyobb városokban új problémák jelennek meg az önmaguk ellátására képtelen személyek sürgősségi szociális ellátásával összefüggésben, amelyek további terheket rónak a hajléktalan vagy a társadalom peremére szorult csoportok számára sürgősségi támogatást nyújtó állami és (jótékonysági) magánszolgáltatókra;

19.  hangsúlyozza, hogy a partnerségi elv hozzájárul az átláthatósághoz és egyszerűsítéshez, és hogy a partnereknek ezért felhatalmazással kell rendelkezniük, hogy megfelelően betöltsék szerepüket; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy tovább kell erősíteni a partnerségi megközelítést az ESZA-támogatásnak a partnerek kapacitásépítéséhez és képzéséhez történő nyújtása révén;

20.  úgy véli, hogy az ESZA-nak a társadalmi és generációk közötti szolidaritás, valamint egy befogadóbb társadalom szegénység csökkentésének céljával történő megteremtésének iránymutatójaként kulcsfontosságú szerepe van a gazdasági növekedés szociális dimenziójának és a polgároknak a társadalomban, valamint a munkaerőpiacon történő aktív részvételének elősegítésében, és ezáltal az esélyegyenlőség javításában mindenki számára;

21.  úgy véli, hogy a szegénység és a szociális kirekesztés elleni küzdelem 2010-es európai éve eredményei segíthetnek a Bizottságnak, hogy az ESZA-támogatást hatékonyabban célozza a szegénység és a szociális kirekesztés elleni küzdelemre az EU-ban, a jövőbeli munkahelyek érdekében történő jobb oktatás támogatása révén;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.