Choisissez la langue de votre document :
- bg - български
- es - español
- cs - čeština
- da - dansk
- de - Deutsch
- et - eesti keel
- el - ελληνικά
- en - English
- fr - français
- ga - Gaeilge
- hr - hrvatski
- it - italiano
- lv - latviešu valoda
- lt - lietuvių kalba
- hu - magyar
- mt - Malti
- nl - Nederlands
- pl - polski
- pt - português
- ro - română
- sk - slovenčina
- sl - slovenščina
- fi - suomi
- sv - svenska
|
 Az EU Szolidaritási Alapjának igénybevétele: Portugália – Áradások; Franciaország – Xynthia vihar |
| |||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0578 – C7-0323/2010), – tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1) és különösen annak 26. pontjára, – tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló, 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendeletre(2), – tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott, a Szolidaritási Alapról szóló közös nyilatkozatára, – tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére, – tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0335/2010), 1. jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot; 2. utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában; 3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak. MELLÉKLET AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA xxx az Európai Unió Szolidaritási Alapjának az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 26. pontjával összhangban történő igénybevételéről AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 26. pontjára, tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló, 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendeletre(4), tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, mivel: (1) Az Európai Unió Szolidaritási Alapot (a továbbiakban: Alap) hozott létre, hogy kifejezze szolidaritását a katasztrófák által sújtott régiók lakosságával szemben. (2) A 2006. május 17-i intézményközi megállapodás az Alap igénybevételét évi 1 milliárd eurós felső határig engedélyezi. (3) A 2012/2002/EK rendelet tartalmazza az Alap igénybevételére vonatkozó rendelkezéseket. (4) Portugália az Alap igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be a Madeira szigetén történt földcsuszamlások és áradás okozta katasztrófával kapcsolatban. (5) Franciaország az Alap igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be a Xynthia nevű vihar által okozott katasztrófával kapcsolatban, ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT: 1. cikk Az Európai Unió Szolidaritási Alapjából az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének javára 66 891 540 EUR összeget vesznek igénybe kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok formájában. 2. cikk Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni. Kelt Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről az Elnök az Elnök
| ||||||||||||||||
| A 9/2010. számú költségvetés-módosítási tervezet: az EU Szolidaritási Alapja (árvizek Portugáliában, a Xynthia vihar Franciaországban) - Gazdaságélénkítés: tengeri szélerőmű-hálózati rendszer |
| |||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 314. cikkére, valamint az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 106a. cikkére, – tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 37. és 38. cikkére, – tekintettel az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére, amelyet 2009. december 17-én fogadtak el véglegesen(2), – tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3), – tekintettel a Bizottság által 2010. október 13-án előterjesztett, az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó, 9/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetére (COM(2010)0577), – tekintettel a Tanács által 2010. december 10-én megállapított, a 9/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontra (17633/2010 – C7-0409/2010), – tekintettel eljárási szabályzatának 75b. és 75e. cikkére, – tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0341/2010), A. mivel a 2010. évi általános költségvetésre vonatkozó 9/2010. számú költségvetés-módosítási tervezet az alábbi elemeket tartalmazza:
B. mivel a 9/2010. számú költségvetés-módosítási tervezet célja e költségvetési kiigazítások formális felvétele a 2010. évi költségvetésbe, 1. tudomásul veszi a 9/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetet; 2. módosítás nélkül jóváhagyja a 9/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot, és utasítja elnökét, hogy nyilvánítsa véglegesen elfogadottnak a 8/2010. számú költségvetés-módosítást, valamint gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetéséről; 3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
| ||||||||||||||||||||
| Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: SI/Mura, Szlovénia |
| |||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0582 – C7-0334/2010), – tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1) (2006. május 17-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 28. pontjára, – tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (EGAA-rendelet), – tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére, – tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0336/2010), A. mivel az Európai Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa az újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket, B. mivel az EGAA hatályát a 2009. május 1-je után benyújtott kérelmek tekintetében kiterjesztették az olyan munkavállalók támogatására, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat, C. mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi segítségnek dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2006. május 17-i intézményközi megállapodást az EGAA igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében, D. mivel Szlovénia segítséget kért a ruhaiparban működő Mura, European Fashion Design vállalattól történt 2 554 elbocsátással kapcsolatban, E. mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak, 1. kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az Alap igénybevételének felgyorsítása érdekében; 2. emlékeztet az intézmények azon kötelezettségvállalására, hogy zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak az EGAA igénybevételére vonatkozó döntések elfogadásához, egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul; hangsúlyozza az EGAA potenciális szerepét az elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci visszailleszkedésében; 3. hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kellene, hogy az EGAA segítse az elbocsátott munkavállalók újbóli munkába állását; megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek megtétele a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében a társaságok felelőssége, sem pedig azokat, amelyek a társaságok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányulnak; 4. megállapítja, hogy az EGAA-ból történő finanszírozásra javasolt, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjával kapcsolatos tájékoztatás részletes információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy e szolgáltatások milyen módon egészítik ki a strukturális alapokból finanszírozott tevékenységeket; megismétli arra vonatkozó felhívását, hogy az éves jelentések is tartalmazzák ezeknek az adatoknak az összehasonlító értékelését, beleértve annak elemzését, hogy ezen ideiglenes és személyre szabott szolgáltatások milyen hatással vannak az elbocsátott munkavállalók munkaerőpiacra történő hosszú távú visszailleszkedésére; 5. üdvözli, hogy az EGAA igénybevételével összefüggésben a Bizottság – miután az Európai Parlament gyakran emlékeztetett arra, hogy az EGAA-t külön egyedi eszközként, saját célokkal és határidőkkel hozták létre, ezért hozzá megfelelő költségvetési sorokat kell rendelni, – az Európai Szociális Alap fel nem használt pénzeszközei helyett alternatív forrást javasolt a kifizetési előirányzatok számára; 6. megjegyzi ugyanakkor, hogy a szóban forgó ügyben az EGAA igénybevételéhez szükséges kifizetési előirányzatokat a kkv-k és az innováció támogatására szánt költségvetési sorból csoportosítják át; sajnálatosnak tartja, hogy súlyos hiányosságok észlelhetők a versenyképességi és innovációs programok Bizottság általi végrehajtásában, különösen gazdasági válság idején, amely jelentősen megnöveli az ilyen támogatások iránti igényt; 7. emlékeztet arra, hogy az EGAA működését és hozzáadott értékét a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban létrehozott programok és különféle egyéb eszközök általános értékelésének keretében, a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során kell értékelni; 8. üdvözli a Bizottság javaslatának új formáját, amely – a Parlament kéréseinek megfelelően – az indokolásban egyértelmű és részletes tájékoztatást nyújt az alkalmazással kapcsolatban, elemzi a jogosultsági kritériumokat és részletezi a jóváhagyás indokait; 9. jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot; 10. utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről; 11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak. MELLÉKLET AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA xxx az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről (Szlovénia „EGF/2010/014 SI/Mura” referenciaszámú kérelme) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, tekintettel a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 28. pontjára, tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 12. cikke (3) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, mivel: (1) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) azzal a céllal jött létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a globalizáció hatására a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások következtében elbocsátott munkavállalóknak, és segítse őket a munkaerőpiacra történő visszailleszkedésben. (2) A 2009. május 1. után benyújtott kérelmek tekintetében az EGAA hatálya kibővült az olyan munkavállalók támogatásával, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat. (3) A 2006. május 17-i intézményközi megállapodás az EGAA igénybevételét évi 500 millió EUR felső korlátig engedélyezi. (4) Szlovénia a Mura vállalatnál történt elbocsátásokra tekintettel 2010. április 28-án az EGAA igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be, majd 2010. június 24-án további információkkal egészítette ki azt. A kérelem megfelel az 1927/2006/EK rendelet 10. cikkében a pénzügyi hozzájárulás meghatározására vonatkozóan megállapított követelményeknek. A Bizottság ezért 2 247 940 EUR rendelkezésre bocsátására tesz javaslatot. (5) Az EGAA-t tehát igénybe kell venni a Szlovénia által benyújtott kérelem alapján történő pénzügyi hozzájárulás folyósítása érdekében, ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT: 1. cikk Az Európai Unió 2010. évi általános költségvetésének keretein belül igénybe kell venni az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot, hogy a 2 247 940 EUR összeg kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokban rendelkezésre álljon. 2. cikk Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni. Kelt, Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről az Elnök az Elnök
| ||||||||||||||||
| Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Heidelberger Druckmaschinen AG/Németország |
| |||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0568 – C7-0332/2010), – tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1) (2006. május 17-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 28. pontjára, – tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (EGAA-rendelet), – tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére, – tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0337/2010), A. mivel az Európai Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa az újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket, B. mivel az EGAA hatályát a 2009. május 1-je után benyújtott kérelmek tekintetében kiterjesztették az olyan munkavállalók támogatására, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat, C. mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi segítségnek dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2006. május 17-i intézményközi megállapodást az EGAA igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében, D. mivel Németország segítséget kért a Baden-Württembergben, a nyomdaipari gépgyártásban tevékenykedő Heidelberger Druckmaschinen vállalat négy termelőhelyén lezajlott 1181 elbocsátással kapcsolatban, E. mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak, 1. kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az Alap igénybevételének felgyorsítása érdekében; 2. emlékeztet az intézmények azon kötelezettségvállalására, hogy zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak az EGAA igénybevételére vonatkozó döntések elfogadására, egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul; hangsúlyozza az EGAA potenciális szerepét az elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci visszailleszkedésében; 3. hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kellene, hogy az EGAA segítse az elbocsátott munkavállalók újbóli munkába állását; megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek megtétele a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében a társaságok felelőssége, sem pedig azokat, amelyek a társaságok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányulnak; 4. megállapítja, hogy az EGAA-ból történő finanszírozásra javasolt, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjával kapcsolatos tájékoztatás részletes információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy e szolgáltatások milyen módon egészítik ki a strukturális alapokból finanszírozott tevékenységeket; megismétli arra vonatkozó felhívását, hogy az éves jelentések is tartalmazzák ezeknek az adatoknak az összehasonlító értékelését, beleértve annak elemzését, hogy ezen ideiglenes és személyre szabott szolgáltatások milyen hatással vannak az elbocsátott munkavállalók munkaerőpiacra történő hosszú távú visszailleszkedésére; 5. üdvözli, hogy az EGAA igénybevételével összefüggésben a Bizottság – miután az Európai Parlament gyakran emlékeztetett arra, hogy az EGAA-t külön egyedi eszközként, saját célokkal és határidőkkel hozták létre, ezért hozzá megfelelő költségvetési sorokat kell rendelni – az Európai Szociális Alap fel nem használt pénzeszközei helyett alternatív forrást javasolt a kifizetési előirányzatok számára; 6. megjegyzi ugyanakkor, hogy a szóban forgó ügyben az EGAA igénybevételéhez szükséges kifizetési előirányzatokat a kkv-k és az innováció támogatására szánt költségvetési sorból csoportosítják át; sajnálatosnak tartja, hogy súlyos hiányosságok észlelhetők a versenyképességi és innovációs programok Bizottság általi végrehajtásában, különösen gazdasági válság idején, amely jelentősen megnöveli az ilyen támogatások iránti igényt; 7. emlékeztet arra, hogy az EGAA működését és hozzáadott értékét a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban létrehozott programok és különféle egyéb eszközök általános értékelésének keretében, a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során kell értékelni; 8. üdvözli a Bizottság javaslatának új formáját, amely – a Parlament kéréseinek megfelelően – az indokolásban egyértelmű és részletes tájékoztatást nyújt az alkalmazással kapcsolatban, elemzi a jogosultsági kritériumokat és részletezi a jóváhagyás indokait; 9. jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot; 10. utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről; 11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak. MELLÉKLET AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA xxx az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről (Németország „EGF/2010/018 DE/Heidelberger Druckmaschinen” referenciaszámú kérelme) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 28. pontjára, tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 12. cikke (3) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, mivel: (1) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) azzal a céllal jött létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a globalizáció hatására a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások következtében elbocsátott munkavállalóknak, és segítse őket a munkaerőpiacra történő visszailleszkedésben. (2) A 2009. május 1. után benyújtott kérelmek tekintetében az EGAA hatálya kibővült az olyan munkavállalók támogatásával, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat. (3) A 2006. május 17-i intézményközi megállapodás az EGAA igénybevételét évi 500 millió EUR felső korlátig engedélyezi. (4) Németország a Heidelberger Druckmaschinen vállalatnál történt elbocsátásokra tekintettel 2010. május 27-én az EGAA igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be, majd 2010. július 1-jéig további információkkal egészítette ki azt. A kérelem megfelel az 1927/2006/EK rendelet 10. cikkében a pénzügyi hozzájárulás meghatározására vonatkozóan megállapított követelményeknek. A Bizottság ezért 8 308 555 EUR rendelkezésre bocsátására tesz javaslatot. (5) Az EGAA-t tehát igénybe kell venni a Németország által benyújtott kérelem alapján történő pénzügyi hozzájárulás folyósítása érdekében, ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT: 1. cikk Az Európai Unió 2010. évi általános költségvetésének keretein belül igénybe kell venni az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot, hogy 8 308 555 EUR összeg kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokban rendelkezésre álljon. 2. cikk Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni. Kelt , Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről az elnök az elnök
| ||||||||||||||||
| Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Wielkopolskie - Gépjárműipar/PL |
| |||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0616 – C7-0347/2010), – tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1) (2006. május 17-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 28. pontjára, – tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (EGAA-rendelet), – tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére, – tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0359/2010), A. mivel az Európai Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményeitől sújtott munkavállalóknak, és támogassa az újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket, B. mivel az EGAA hatályát a 2009. május 1-je után benyújtott kérelmek tekintetében kiterjesztették az olyan munkavállalók támogatására, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat, C. mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi segítségnek dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2006. május 17-i intézményközi megállapodást az EGAA igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében, D. mivel Lengyelország a Wielkopolskie NUTS II. szintű régióban a NACE Rev. 2 rendszer szerinti 29. ágazatban („Gépjárművek, pótkocsik és félpótkocsik gyártása”) működő két vállalatnál történt 590 elbocsátásra tekintettel segítséget kért, E. mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak, 1. kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az Alap igénybevételének felgyorsítása érdekében; 2. emlékeztet az intézmények azon kötelezettségvállalására, hogy zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak az EGAA igénybevételére vonatkozó döntések elfogadására, egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul; hangsúlyozza az EGAA potenciális szerepét az elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci visszailleszkedésében; 3. hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kellene, hogy az EGAA segítse az elbocsátott munkavállalók újbóli munkába állását; megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek megtétele a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében a társaságok felelőssége, sem pedig azokat, amelyek a társaságok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányulnak; 4. megállapítja, hogy az EGAA-ból történő finanszírozásra javasolt, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjával kapcsolatos tájékoztatás részletes információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy e szolgáltatások milyen módon egészítik ki a strukturális alapokból finanszírozott tevékenységeket; megismétli arra vonatkozó felhívását, hogy az éves jelentések is tartalmazzák ezeknek az adatoknak az összehasonlító értékelését; 5. üdvözli, hogy az EGAA igénybevételével összefüggésben a Bizottság – miután az Európai Parlament gyakran emlékeztetett arra, hogy az EGAA-t külön egyedi eszközként, saját célokkal és határidőkkel hozták létre, ezért hozzá megfelelő költségvetési sorokat kell rendelni – az Európai Szociális Alap fel nem használt pénzeszközei helyett alternatív forrást javasolt a kifizetési előirányzatok számára; 6. megjegyzi ugyanakkor, hogy a szóban forgó ügyben az EGAA igénybevételéhez szükséges kifizetési előirányzatokat a kkv-k és az innováció támogatására szánt költségvetési sorból csoportosítják át; sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság súlyos hiányosságokkal hajtja végre a versenyképességi és innovációs programokat, különösen gazdasági válság idején, amely jelentősen megnöveli az ilyen támogatások iránti igényt; 7. emlékeztet arra, hogy az EGAA működését és hozzáadott értékét a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban létrehozott programok és különféle egyéb eszközök általános értékelésének keretében, a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során kell értékelni; 8. üdvözli a Bizottság javaslatának új formáját, amely – a Parlament kéréseinek megfelelően – az indokolásban egyértelmű és részletes tájékoztatást nyújt az alkalmazással kapcsolatban, elemzi a jogosultsági kritériumokat és részletezi a jóváhagyás indokait; 9. jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot; 10. utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről; 11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak. MELLÉKLET AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA xxx az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről (Lengyelország „EGF/2010/004 PL/Wielkopolskie Automotive” referenciaszámú kérelme) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 28. pontjára, tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 12. cikke (3) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, mivel: (1) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) azzal a céllal jött létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a globalizáció hatására a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások következtében elbocsátott munkavállalóknak, és segítse őket a munkaerőpiacra történő visszailleszkedésben. (2) A 2009. május 1. után benyújtott kérelmek tekintetében az EGAA hatálya kibővült az olyan munkavállalók támogatásával, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat. (3) A 2006. május 17-i intézményközi megállapodás az EGAA igénybevételét évi 500 millió EUR felső korlátig engedélyezi. (4) Lengyelország a Wielkopolskie (PL41) NUTS II. szintű régióban a NACE rev. 2 rendszer szerinti 29. ágazatban („Gépjárművek, pótkocsik és félpótkocsik gyártása”) működő két vállalatnál történt elbocsátásokra tekintettel 2010. február 5-én kérelmet nyújtott be az EGAA igénybevételére, majd 2010. július 6-ig további információkkal egészítette ki azt. A kérelem megfelel az 1927/2006/EK rendelet 10. cikkében a pénzügyi hozzájárulás meghatározására vonatkozóan megállapított követelményeknek. A Bizottság ezért 633 077 EUR rendelkezésre bocsátására tesz javaslatot. (5) Az EGAA-t tehát igénybe kell venni a Lengyelország által benyújtott kérelem alapján történő pénzügyi hozzájárulás folyósítása érdekében, ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT: 1. cikk Az Európai Unió 2010. évi általános költségvetésének keretein belül igénybe kell venni az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot, hogy a 633 077 EUR összeg kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokban rendelkezésre álljon. 2. cikk Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni. Kelt, Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről az Elnök az Elnök
| ||||||||||||||||
| Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele – Aragónia/Spanyolország: Kiskereskedelem |
| |||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0615 – C7-0346/2010), – tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1) (2006. május 17-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 28. pontjára, – tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (EGAA-rendelet), – tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére, – tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0358/2010), A. mivel az Európai Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményeitől sújtott munkavállalóknak, és támogassa az újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket, B. mivel az EGAA hatályát a 2009. május 1-je után benyújtott kérelmek tekintetében kiterjesztették az olyan munkavállalók támogatására, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat, C. mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi segítségnek dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2006. május 17-i intézményközi megállapodást az EGAA igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében, D. mivel Spanyolország az Aragónia NUTS II. szintű régióban a NACE Rev. 2 rendszer szerinti 47. ágazatban („Kiskereskedelem, kivéve: gépjármű, motorkerékpár”) működő 593 vállalatnál történt 1154 elbocsátásra tekintettel segítséget kért, E. mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak, 1. kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az Alap igénybevételének felgyorsítása érdekében; 2. emlékeztet az intézmények azon kötelezettségvállalására, hogy zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak az EGAA igénybevételére vonatkozó döntések elfogadásához, egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul; hangsúlyozza az EGAA potenciális szerepét az elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci visszailleszkedésében; 3. hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kell, hogy az EGAA segítse az elbocsátott munkavállalók újbóli munkába állását; megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek megtétele a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében a társaságok felelőssége, sem pedig azokat, amelyek a társaságok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányulnak; 4. megállapítja, hogy az EGAA-ból történő finanszírozásra javasolt, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjával kapcsolatos tájékoztatás részletes információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy e szolgáltatások milyen módon egészítik ki a strukturális alapokból finanszírozott tevékenységeket; megismétli arra vonatkozó felhívását, hogy az éves jelentések is tartalmazzák ezeknek az adatoknak az összehasonlító értékelését; 5. üdvözli, hogy az EGAA igénybevételével összefüggésben a Bizottság – miután az Európai Parlament gyakran emlékeztetett arra, hogy az EGAA-t külön egyedi eszközként, saját célokkal és határidőkkel hozták létre, ezért hozzá megfelelő költségvetési sorokat kell rendelni – az Európai Szociális Alap fel nem használt pénzeszközei helyett alternatív forrást javasolt a kifizetési előirányzatok számára; 6. megjegyzi ugyanakkor, hogy a szóban forgó ügyben az EGAA igénybevételéhez szükséges kifizetési előirányzatokat a kkv-k és az innováció támogatására szánt költségvetési sorból csoportosítják át; sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság súlyos hiányosságokkal hajtja végre a versenyképességi és innovációs programokat, különösen gazdasági válság idején, amely jelentősen megnöveli az ilyen támogatások iránti igényt; 7. emlékeztet arra, hogy az EGAA működését és hozzáadott értékét a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban létrehozott programok és különféle egyéb eszközök általános értékelésének keretében, a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során kell értékelni; 8. üdvözli a Bizottság javaslatának új formáját, amely – a Parlament kéréseinek megfelelően – az indokolásban egyértelmű és részletes tájékoztatást nyújt az alkalmazással kapcsolatban, elemzi a jogosultsági kritériumokat és részletezi a jóváhagyás indokait; 9. jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot; 10. utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről; 11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak. MELLÉKLET AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA xxx az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. alapján történő igénybevételéről (Spanyolország „EGF/2010/016 ES/Aragón Retail trade” referenciaszámú kérelme) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 28. pontjára, tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 12. cikke (3) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, mivel: (1) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) azzal a céllal jött létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a globalizáció hatására a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások következtében elbocsátott munkavállalóknak, és segítse őket a munkaerőpiacra történő visszailleszkedésben. (2) A 2009. május 1-je után benyújtott kérelmek tekintetében az EGAA hatálya kibővült az olyan munkavállalók támogatásával, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat. (3) A 2006. május 17-i intézményközi megállapodás az EGAA igénybevételét évi 500 millió EUR felső korlátig engedélyezi. (4) Spanyolország az Aragónia (ES24) NUTS II. szintű régióban a NACE Rev. 2. rendszer szerinti 47. ágazatban („Kiskereskedelem, kivéve: gépjármű, motorkerékpár”) működő 593 vállalatnál történt elbocsátásokra tekintettel 2010. május 6-án kérelmet nyújtott be az EGAA igénybevételére, 2010. július 1-jéig pedig további információkkal egészítette ki azt. A kérelem megfelel az 1927/2006/EK rendelet 10. cikkében a pénzügyi hozzájárulás meghatározására vonatkozóan megállapított követelményeknek. A Bizottság ezért 1 560 000 EUR rendelkezésre bocsátására tesz javaslatot. (5) Az EGAA-t tehát igénybe kell venni a Spanyolország által benyújtott kérelem alapján történő pénzügyi hozzájárulás folyósítása érdekében, ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT: 1. cikk Az Európai Unió 2010. évi általános költségvetésének keretein belül igénybe kell venni az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot, hogy az 1 560 000 EUR összeg kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokban rendelkezésre álljon. 2. cikk Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni. Kelt, Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről az Elnök az Elnök
| ||||||||||||||||
| Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Comunidad Valenciana – Textilek/Spanyolország |
| |||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0613 – C7-0345/2010), – tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1) (2006. május 17-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 28. pontjára, – tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (EGAA-rendelet), – tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére, – tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0357/2010), A. mivel az Európai Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményeitől sújtott munkavállalóknak, és támogassa az újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket, B. mivel az EGAA hatályát a 2009. május 1-je után benyújtott kérelmek tekintetében kiterjesztették az olyan munkavállalók támogatására, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat, C. mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi segítségnek dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2006. május 17-i intézményközi megállapodást az EGAA igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében, D. mivel Spanyolország a Comunidad Valenciana NUTS II. szintű régióban a NACE Rev 2. rendszer szerinti 13. ágazatban („Textilgyártás”) működő 143 vállalatnál történt 350 elbocsátásra tekintettel segítséget kért, E. mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak, 1. kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az Alap igénybevételének felgyorsítása érdekében; 2. emlékeztet az intézmények azon kötelezettségvállalására, hogy zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak az EGAA igénybevételére vonatkozó döntések elfogadására, egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul; hangsúlyozza az EGAA potenciális szerepét az elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci visszailleszkedésében; 3. hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kell, hogy az EGAA segítse az elbocsátott munkavállalók újbóli munkába állását; megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek megtétele a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében a társaságok felelőssége, sem pedig azokat, amelyek a társaságok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányulnak; 4. megállapítja, hogy az EGAA-ból történő finanszírozásra javasolt, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjával kapcsolatos tájékoztatás részletes információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy e szolgáltatások milyen módon egészítik ki a strukturális alapokból finanszírozott tevékenységeket; megismétli arra vonatkozó felhívását, hogy az éves jelentések is tartalmazzák ezeknek az adatoknak az összehasonlító értékelését; 5. üdvözli, hogy az EGAA igénybevételével összefüggésben a Bizottság – miután az Európai Parlament gyakran emlékeztetett arra, hogy az EGAA-t külön egyedi eszközként, saját célokkal és határidőkkel hozták létre, ezért hozzá megfelelő költségvetési sorokat kell rendelni – az Európai Szociális Alap fel nem használt pénzeszközei helyett alternatív forrást javasolt a kifizetési előirányzatok számára; 6. megjegyzi ugyanakkor, hogy a szóban forgó ügyben az EGAA igénybevételéhez szükséges kifizetési előirányzatokat a kkv-k és az innováció támogatására szánt költségvetési sorból csoportosítják át; sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság súlyos hiányosságokkal hajtja végre a versenyképességi és innovációs programokat, különösen gazdasági válság idején, amely jelentősen megnöveli az ilyen támogatások iránti igényt; 7. emlékeztet arra, hogy az EGAA működését és hozzáadott értékét a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban létrehozott programok és különféle egyéb eszközök általános értékelésének keretében, a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során kell értékelni; 8. üdvözli a Bizottság javaslatának új formáját, amely – a Parlament kéréseinek megfelelően – az indokolásban egyértelmű és részletes tájékoztatást nyújt az alkalmazással kapcsolatban, elemzi a jogosultsági kritériumokat és részletezi a jóváhagyás indokait; 9. jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot; 10. utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről; 11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak. MELLÉKLET AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA xxx az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről (Spanyolország „EGF/2010/009 ES/Comunidad Valenciana Textiles” referenciaszámú kérelme) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 28. pontjára, tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 12. cikke (3) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, mivel: (1) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) azzal a céllal jött létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a globalizáció hatására a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások következtében elbocsátott munkavállalóknak, és segítse őket a munkaerőpiacra történő visszailleszkedésben. (2) A 2009. május 1-je után benyújtott kérelmek tekintetében az EGAA hatálya kibővült az olyan munkavállalók támogatásával, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat. (3) A 2006. május 17-i intézményközi megállapodás az EGAA igénybevételét évi 500 millió EUR felső korlátig engedélyezi. (4) Spanyolország a Comunidad Valenciana (ES52) NUTS II. szintű régióban a NACE Rev. 2. rendszer szerinti 13. ágazatban („textilgyártás”) működő 143 vállalatnál történt elbocsátásokra tekintettel 2010. március 22-én az EGAA igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be, 2010. június 17-ig pedig további információkkal egészítette ki azt. A kérelem megfelel az 1927/2006/EK rendelet 10. cikkében a pénzügyi hozzájárulás meghatározására vonatkozóan megállapított követelményeknek. A Bizottság ezért 2 059 466 EUR rendelkezésre bocsátására tesz javaslatot. (5) Az EGAA-t tehát igénybe kell venni a Spanyolország által benyújtott kérelem alapján történő pénzügyi hozzájárulás folyósítása érdekében, ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT: 1. cikk Az Európai Unió 2010. évi általános költségvetésének keretein belül igénybe kell venni az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot, hogy a 2 059 466 EUR összeg kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokban rendelkezésre álljon. 2. cikk Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni. Kelt, Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről az elnök az elnök
| ||||||||||||||||
| Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Comunidad Valenciana – Terméskő/Spanyolország |
| |||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0617 – C7-0344/2010), – tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1) (2006. május 17-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 28. pontjára, – tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (EGAA-rendelet), – tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére, – tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0356/2010), A. mivel az Európai Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa az újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket, B. mivel az EGAA hatályát a 2009. május 1-je után benyújtott kérelmek tekintetében kiterjesztették az olyan munkavállalók támogatására, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat, C. mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi segítségnek dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2006. május 17-i intézményközi megállapodást az EGAA igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében, D. mivel Spanyolország a Comunidad Valenciana NUTS II. szintű régióban a NACE Rev. 2. rendszer szerinti 23. ágazatban („Egyéb nemfém ásványi termékek gyártása”) működő 66 vállalatnál történt 300 elbocsátásra tekintettel segítséget kért, E. mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak, 1. kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az Alap igénybevételének felgyorsítása érdekében; 2. emlékeztet az intézmények azon kötelezettségvállalására, hogy zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak az EGAA igénybevételére vonatkozó döntések elfogadásához, egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul; hangsúlyozza az EGAA potenciális szerepét az elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci visszailleszkedésében; 3. hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kell, hogy az EGAA segítse az elbocsátott munkavállalók újbóli munkába állását; megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek megtétele a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében a társaságok felelőssége, sem pedig azokat, amelyek a társaságok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányulnak; 4. megállapítja, hogy az EGAA-ból történő finanszírozásra javasolt, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjával kapcsolatos tájékoztatás részletes információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy e szolgáltatások milyen módon egészítik ki a strukturális alapokból finanszírozott tevékenységeket; megismétli arra vonatkozó felhívását, hogy az éves jelentések is tartalmazzák ezeknek az adatoknak az összehasonlító értékelését; 5. üdvözli, hogy az EGAA igénybevételével összefüggésben a Bizottság – miután az Európai Parlament gyakran emlékeztetett arra, hogy az EGAA-t külön egyedi eszközként, saját célokkal és határidőkkel hozták létre, ezért hozzá megfelelő költségvetési sorokat kell rendelni – az Európai Szociális Alap fel nem használt pénzeszközei helyett alternatív forrást javasolt a kifizetési előirányzatok számára; 6. megjegyzi ugyanakkor, hogy a szóban forgó ügyben az EGAA igénybevételéhez szükséges kifizetési előirányzatokat a kkv-k és az innováció támogatására szánt költségvetési sorból csoportosítják át; sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság súlyos hiányosságokkal hajtja végre a versenyképességi és innovációs programokat, különösen gazdasági válság idején, amely jelentősen megnöveli az ilyen támogatások iránti igényt; 7. emlékeztet arra, hogy az EGAA működését és hozzáadott értékét a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban létrehozott programok és különféle egyéb eszközök általános értékelésének keretében, a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során kell értékelni; 8. üdvözli a Bizottság javaslatának új formáját, amely – a Parlament kéréseinek megfelelően – az indokolásban egyértelmű és részletes tájékoztatást nyújt az alkalmazással kapcsolatban, elemzi a jogosultsági kritériumokat és részletezi a jóváhagyás indokait; 9. jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot; 10. utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről; 11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak. MELLÉKLET AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA xxx az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről (Spanyolország „EGF/2010/005 ES/Comunidad Valenciana Natural Stone” referenciaszámú kérelme) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 28. pontjára, tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 12. cikke (3) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, mivel: (1) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) azzal a céllal jött létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a globalizáció hatására a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások következtében elbocsátott munkavállalóknak, és segítse őket a munkaerőpiacra történő visszailleszkedésben. (2) A 2009. május 1-je után benyújtott kérelmek tekintetében az EGAA hatálya kibővült az olyan munkavállalók támogatásával, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat. (3) A 2006. május 17-i intézményközi megállapodás az EGAA igénybevételét évi 500 millió EUR felső korlátig engedélyezi. (4) Spanyolország egyetlen NUTS II. szintű régióban, Comunidad Valencianában (ES52), a NACE Rev. 2. rendszer szerinti 23. ágazatban („Egyéb nemfém ásványi termékek gyártása”) működő 66 vállalatnál történt elbocsátásokra tekintettel 2010. március 9-én az EGAA igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be, 2010. május 25-ig pedig további információkkal egészítette ki azt. A kérelem megfelel az 1927/2006/EK rendelet 10. cikkében a pénzügyi hozzájárulás meghatározására vonatkozóan megállapított követelményeknek. A Bizottság ezért 1 422 850 EUR rendelkezésre bocsátására tesz javaslatot. (5) Az EGAA-t tehát igénybe kell venni a Spanyolország által benyújtott kérelem alapján történő pénzügyi hozzájárulás folyósítása érdekében, ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT: 1. cikk Az Európai Unió 2010. évi általános költségvetésének keretein belül igénybe kell venni az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot, hogy az 1 422 850 EUR összeg kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokban rendelkezésre álljon. 2. cikk Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni. Kelt, Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről az elnök az elnök
| ||||||||||||||||
| Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Lear/Spanyolország |
| |||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0625 – C7-0360/2010), – tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1) (2006. május 17-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 28. pontjára, – tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (EGAA-rendelet), – tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére, – tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0351/2010), A. mivel az Európai Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa az újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket, B. mivel az EGAA hatályát a 2009. május 1-je után benyújtott kérelmek tekintetében kiterjesztették az olyan munkavállalók támogatására, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat, C. mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók számára nyújtott pénzügyi segítségnek dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2006. május 17-i intézményközi megállapodást az EGAA igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében, D. mivel Spanyolország az autóalkatrész-gyártással foglalkozó Lear Automotive (EEDS) Spanyolország, S.L. Sociedad Unipersonal vállalatnál történt 508 elbocsátásra tekintettel segítséget kért, E. mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak, 1. kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az Alap igénybevételének felgyorsítása érdekében; 2. emlékeztet az intézmények azon kötelezettségvállalására, hogy zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak az EGAA igénybevételére vonatkozó döntések elfogadására, egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul; hangsúlyozza az EGAA potenciális szerepét az elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci visszailleszkedésében; 3. hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kellene, hogy az EGAA segítse az elbocsátott munkavállalók újbóli munkába állását; megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek megtétele a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében a társaságok felelőssége, sem pedig azokat, amelyek a társaságok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányulnak; 4. megállapítja, hogy az EGAA-ból történő finanszírozásra javasolt, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjával kapcsolatos tájékoztatás részletes információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy e szolgáltatások milyen módon egészítik ki a strukturális alapokból finanszírozott tevékenységeket; megismétli arra vonatkozó felhívását, hogy az éves jelentések is tartalmazzák ezeknek az adatoknak az összehasonlító értékelését, beleértve annak elemzését, hogy ezen ideiglenes és személyre szabott szolgáltatások milyen hatással vannak az elbocsátott munkavállalók munkaerőpiacra történő hosszú távú visszailleszkedésére; 5. üdvözli, hogy az EGAA igénybevételével összefüggésben a Bizottság – miután az Európai Parlament gyakran emlékeztette, hogy az EGAA-t külön egyedi eszközként, saját célokkal és határidőkkel hozták létre, ezért hozzá megfelelő költségvetési sorokat kell rendelni – az Európai Szociális Alap fel nem használt pénzeszközei helyett alternatív forrást javasolt a kifizetési előirányzatok számára; 6. megjegyzi ugyanakkor, hogy a szóban forgó ügyben az EGAA igénybevételéhez szükséges kifizetési előirányzatokat a kkv-k és az innováció támogatására szánt költségvetési sorból csoportosítják át; sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság súlyos hiányosságokkal hajtja végre a versenyképességi és innovációs programokat, különösen gazdasági válság idején, amely jelentősen megnöveli az ilyen támogatások iránti igényt; 7. emlékeztet arra, hogy az EGAA működését és hozzáadott értékét a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban létrehozott programok és különféle egyéb eszközök általános értékelésének keretében, a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során kell értékelni; 8. üdvözli a Bizottság javaslatának új formáját, amely – a Parlament kéréseinek megfelelően – az indokolásban egyértelmű és részletes tájékoztatást nyújt az alkalmazással kapcsolatban, elemzi a jogosultsági kritériumokat és részletezi a jóváhagyás indokait; 9. jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot; 10. utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről; 11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak. MELLÉKLET AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA xxx az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről (Spanyolország „EGF/2010/023 ES/Lear” referenciaszámú kérelme) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 28. pontjára, tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 12. cikke (3) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, mivel: (1) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) azzal a céllal jött létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a globalizáció hatására a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások következtében elbocsátott munkavállalóknak, és segítse őket a munkaerőpiacra történő visszailleszkedésben. (2) A 2009. május 1-je után benyújtott kérelmek tekintetében az EGAA hatálya kibővült az olyan munkavállalók támogatásával, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat. (3) A 2006. május 17-i intézményközi megállapodás az EGAA igénybevételét évi 500 millió EUR felső korlátig engedélyezi. (4) Spanyolország a Lear vállalatnál történt elbocsátásokra tekintettel 2010. július 23-án kérelmet nyújtott be az EGAA igénybevételére, majd 2010. augusztus 10-én további információkkal egészítette ki azt. A kérelem megfelel az 1927/2006/EK rendelet 10. cikkében a pénzügyi hozzájárulás meghatározására vonatkozóan megállapított követelményeknek. A Bizottság ezért 382 200 EUR rendelkezésre bocsátására tesz javaslatot. (5) Az EGAA-t tehát igénybe kell venni a Spanyolország által benyújtott kérelem alapján történő pénzügyi hozzájárulás folyósítása érdekében, ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT: 1. cikk Az Európai Unió 2010. évi általános költségvetésének keretein belül igénybe kell venni az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot, hogy a 382 200 EUR összeg kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokban rendelkezésre álljon. 2. cikk Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni. Kelt, Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről az Elnök az Elnök
| ||||||||||||||||
| Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: H. Cegielski-Poznan/Lengyelország |
| |||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0631 – C7-0361/2010), – tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1) (2006. május 17-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 28. pontjára, – tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (EGAA-rendelet), – tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére, – tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0352/2010), A. mivel az Európai Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa az újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket, B. mivel az EGAA hatályát a 2009. május 1-je után benyújtott kérelmek tekintetében kiterjesztették az olyan munkavállalók támogatására, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat, C. mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi segítségnek dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2006. május 17-i intézményközi megállapodást az EGAA igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében, D. mivel Lengyelország segítséget kért a tengerhajózási dízelmotorokat gyártó H. Cegielski-Poznań vállalatnál és annak négy beszállítójánál történt 189 elbocsátással kapcsolatban, E. mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak, 1. kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az Alap igénybevételének felgyorsítása érdekében; 2. emlékeztet az intézmények azon kötelezettségvállalására, hogy zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak az EGAA igénybevételére vonatkozó döntések elfogadására, egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul; hangsúlyozza az EGAA potenciális szerepét az elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci visszailleszkedésében; 3. hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kellene, hogy az EGAA segítse az elbocsátott munkavállalók újbóli munkába állását; megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek megtétele a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében a társaságok felelőssége, sem pedig azokat, amelyek a társaságok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányulnak; 4. megállapítja, hogy az EGAA-ból történő finanszírozásra javasolt, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjával kapcsolatos tájékoztatás részletes információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy e szolgáltatások milyen módon egészítik ki a strukturális alapokból finanszírozott tevékenységeket; megismétli arra vonatkozó felhívását, hogy az éves jelentések is tartalmazzák ezeknek az adatoknak az összehasonlító értékelését, beleértve annak elemzését, hogy ezen ideiglenes és személyre szabott szolgáltatások milyen hatással vannak az elbocsátott munkavállalók munkaerőpiacra történő hosszú távú visszailleszkedésére; 5. üdvözli, hogy az EGAA igénybevételével összefüggésben a Bizottság – miután az Európai Parlament gyakran emlékeztette, hogy az EGAA-t külön egyedi eszközként, saját célokkal és határidőkkel hozták létre, ezért hozzá megfelelő költségvetési sorokat kell rendelni – az Európai Szociális Alap fel nem használt pénzeszközei helyett alternatív forrást javasolt a kifizetési előirányzatok számára; 6. megjegyzi ugyanakkor, hogy a szóban forgó ügyben az EGAA igénybevételéhez szükséges kifizetési előirányzatokat a kkv-k és az innováció támogatására szánt költségvetési sorból csoportosítják át; sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság súlyos hiányosságokkal hajtja végre a versenyképességi és innovációs programokat, különösen gazdasági válság idején, amely jelentősen megnöveli az ilyen támogatások iránti igényt; 7. emlékeztet arra, hogy az EGAA működését és hozzáadott értékét a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban létrehozott programok és különféle egyéb eszközök általános értékelésének keretében a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során kell értékelni; 8. üdvözli a Bizottság javaslatának új formáját, amely – a Parlament kéréseinek megfelelően – az indokolásban egyértelmű és részletes tájékoztatást nyújt az alkalmazással kapcsolatban, elemzi a jogosultsági kritériumokat és részletezi a jóváhagyás indokait; 9. jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot; 10. utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről; 11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak. MELLÉKLET AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA xxxx az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről (Lengyelország „EGF/2010/006 PL/H.Cegielski-Poznań” referenciaszámú kérelme) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3), és különösen annak 28. pontjára, tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 12. cikke (3) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, mivel: (1) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) azzal a céllal jött létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a globalizáció hatására a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások következtében elbocsátott munkavállalóknak és segítse őket a munkaerőpiacra történő visszailleszkedésben. (2) A 2009. május 1. után benyújtott kérelmek tekintetében az EGAA hatálya kibővült az olyan munkavállalók támogatásával, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat. (3) A 2006. május 17-i intézményközi megállapodás az EGAA igénybevételét évi 500 millió EUR felső korlátig engedélyezi. (4) Lengyelország a H. Cegielski-Poznań Poland S.A. vállalatnál történt elbocsátásokra tekintettel 2010. március 8-án az EGAA igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be, 2010. augusztus 10-ig pedig további információkkal egészítette ki azt. A kérelem megfelel az 1927/2006/EK rendelet 10. cikkében a pénzügyi hozzájárulás meghatározására vonatkozóan megállapított követelményeknek. A Bizottság ezért 114 250 EUR rendelkezésre bocsátására tesz javaslatot. (5) Az EGAA-t tehát igénybe kell venni a Lengyelország által benyújtott kérelem alapján történő pénzügyi hozzájárulás biztosítása érdekében, ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT: 1. cikk Az Európai Unió 2010. évi általános költségvetésének keretein belül igénybe kell venni az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot, hogy a 114 250 EUR összeg kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokban rendelkezésre álljon. 2. cikk Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni. Kelt, az Európai Parlament részéről a Tanács részéről az elnök az elnök
| ||||||||||||||||
| A 2003/109/EK irányelv hatályának a nemzetközi védelmet élvező személyekre történő kiterjesztése ***I |
| ||||||||||
| |||||||||||
(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat) Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0298), – tekintettel az EK-Szerződés 63. cikkének (3) és (4) bekezdésére, amelyek alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0196/2007), – tekintettel a 2008. április 23-i állásfoglalására(1), – tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól” című közleményére (COM(2009)0665), – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére és 79. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjára, – tekintettel a Tanács képviselőjének 2010. november 18-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban, – tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére, – tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A7-0347/2010), 1. elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot; 2. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni; 3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek. Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. december 14-én került elfogadásra a 2003/109/EK tanácsi irányelv hatályának a nemzetközi védelmet élvező személyekre történő kiterjesztése tekintetében történő módosításáról szóló 2011/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2011/51/EU irányelv.)
| |||||||||||
| Az Európai Unió és Grúzia közötti, a vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás *** |
| ||||||
(Egyetértés) Az Európai Parlament, – tekintettel a tanácsi határozatra irányuló tervezetre (11324/2010), – tekintettel az Európai Unió és Grúzia közötti, a vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás tervezetére (10304/2010), – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 77. cikke (2) bekezdésének a) pontja és 218. cikke (6) bekezdésének második albekezdése a) pontjának értelmében a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0391/2010), – tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére, valamint 90. cikke (8) bekezdésére, – tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására és a Külügyi Bizottság véleményére (A7-0345/2010), 1. egyetért a megállapodás megkötésével; 2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és Grúzia kormányának és parlamentjének. | |||||||
| Az EU gyorsreagálási képessége |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Lisszaboni Szerződés 196. cikkére, amely kimondja, hogy „az Unió ösztönzi a tagállamok közötti együttműködést a természeti vagy ember okozta katasztrófák megelőzését és az azokkal szembeni védekezést szolgáló rendszerek hatékonyságának javítása érdekében”, valamint hogy „az Unió tevékenységének célja a nemzetközi szintű polgári védelmi intézkedések koherenciájának előmozdítása”, – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 214. cikkére, amely kimondja, hogy az Unió humanitárius segítségnyújtási intézkedései arra irányulnak, „hogy a harmadik országok lakosainak, akik természeti vagy ember okozta katasztrófák áldozataivá váltak, eseti támogatást, segítséget és védelmet nyújtsanak”, és hogy a műveletek során „tiszteletben kell tartani a nemzetközi jog elveit, a pártatlanság és a semlegesség követelményét, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát”, – tekintettel a 2007 decemberében az Európai Unió Tanácsa, az Európai Parlament és az Európai Bizottság elnökei által aláírt, a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusra, valamint a konszenzus végrehajtása érdekében a Bizottság által 2008 májusában előterjesztett cselekvési tervre, – tekintettel a Tanács 2007. decemberi következtetéseire, amelyben felkéri a Bizottságot, hogy a lehető legjobban használja ki a közösségi polgári védelmi mechanizmust, és erősítse tovább a tagállamok közötti együttműködést, – tekintettel a katonaság és a polgári védelem rendelkezésére álló eszközöknek katasztrófa esetén történő felhasználásáról szóló, 2006. november 27-én felülvizsgált iránymutatásokra (az oslói iránymutatásokra), – tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, „Uniós stratégia a katasztrófakockázatok csökkentésének támogatására a fejlődő országokban” című, 2009. február 23-i közleményére, – tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Az Unió katasztrófa-elhárítási képességének megerősítése” című, 2008 márciusi közleményére (COM(2008)0130) és az Európai Parlament 2008. június 19-i állásfoglalására az Unió katasztrófa-elhárítási képességének megerősítéséről(1), – tekintettel Michael Barnier „Az európai polgári védelmi erő: europe aid” című, 2006. május 9-i jelentésére; – tekintettel az Európai Parlament 2010. február 10-i, a közelmúltban Haitin történt földrengésről szóló állásfoglalására(2), – tekintettel a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzéséről szóló 2010. szeptember 21-i állásfoglalására, – tekintettel Anneli Jäätteenmäki, Charles Goerens, Louis Michel, Marielle De Sarnez és Frédérique Ries által 2010. március 23-án az ALDE képviselőcsoport nevében, az eljárási szabályzat 121. cikkének (1) bekezdésének megfelelően benyújtott, az EU gyorsreagálási képességének kialakításáról szóló ajánlásra irányuló javaslatra (B7-0228/2010), – tekintettel eljárási szabályzata 121. cikkének (3) bekezdésére, – tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A7-0332/2010), A. mivel világszerte egyre gyakoribbak a jelentős emberi, gazdasági és környezeti károkat okozó katasztrófák; mivel a világ több részén – főként az éghajlatváltozás hatásaként – egyre gyakrabban fordulnak elő ilyen válságok, amelyek hatása és kiterjedése is egyre nagyobb; és mivel az Európai Unió jelentős erőfeszítéseket tesz azért, hogy kezelje e válságokat, B. mivel az Európai Unión belüli és kívüli beavatkozások megtöbbszöröződtek és gyakoribbá váltak, és ezt tovább nehezíti a globális pénzügyi helyzet és a költségvetési megszorítások sora, ezért még nagyobb szükség van a műveletek költséghatékonyságának növelésére; C. mivel egyszerre műveleti és pénzügyi előnyökkel is járhat az eszközök megosztása az EU polgári védelmi mechanizmusában résztvevő 31 ország között (EU 27-ek, Norvégia, Lichtenstein, Horvátország és Izland) vagy a tagállamok közötti megerősített együttműködés keretében; D. mivel a Bizottság humanitárius katasztrófákra előirányzott költségvetését, és különösen az ECHO főigazgatóság költségvetését az utóbbi öt évben nem csupán befagyasztották, hanem az elkülönített összeg reálértéke is kissé csökkent; E. mivel az elmúlt években előrehaladást sikerült elérni egy koherensebb uniós katasztrófakezelés irányába, mégpedig a polgári védelmi mechanizmus progresszív megerősítése, a polgári védelem és a humanitárius segélyezés közötti jobb interakció/koordináció révén, valamint annak felismerése által, hogy a katasztrófa integrált megközelítése nem csak a reagálást jelenti, hanem a megelőzést és a készenlétet is. F. mivel az Európai Unió Haiti földrengésre adott válasza nem csak gyors, jelentős és széles körű humanitárius segélyezési beavatkozást hanem a polgári védelmi mechanizmus aktiválását is kiváltotta, ami most először tudott azonnal két modult felállítani (egy víztisztító egységet és egy fejlett orvosi egységet), amelyeket az EU gyors reagálású válaszadási képességének 2008. évi előkészítő fellépésén keresztül finanszíroztak, G. mivel a közelmúltbeli válságok tanulságai továbbra is azt mutatják, hogy az EU katasztrófára adott válaszát a hatékonyság, koordináció és láthatóság szempontjából egyaránt javítani kell, és e katasztrófák ismét rámutattak az európai gyorsreagálási képesség (az európai polgári védelmi erő) kialakításának szükségességére, H. mivel döntő fontosságú az EU hitelessége szempontjából, hogy képes legyen megóvni polgárai életét és tulajdonát; 1. a következő ajánlásokat intézi a Tanácshoz:
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Bizottságnak.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| A pénzügyi eszközök kereskedelmének szabályozása – „dark pool”-ok stb. |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a pénzügyi eszközök piacairól szóló 2004/39/EK irányelvre (MiFID)(1), – tekintettel a bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról (piaci visszaélés) szóló 2003/6/EK irányelvre(2), – tekintettel a G20-ak 2009. április 2-i londoni, 2009. szeptember 25-i pittsburghi és 2010. június 26–27-i torontói nyilatkozataira, – tekintettel az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottságának (CESR) a MiFID felülvizsgálata keretében a részvénypiacok vonatkozásában az Európai Bizottsághoz intézett technikai tanácsaira (hiv.: CESR/10-394), – tekintettel a CESR-nek a MiFID felülvizsgálata keretében az ügyletek bejelentése vonatkozásában az Európai Bizottsághoz intézett technikai tanácsaira (hiv.: CESR/10-292), – tekintettel a CESR-nek a MiFID felülvizsgálata keretében a befektetők védelme és közvetítők vonatkozásában az Európai Bizottsághoz intézett technikai tanácsaira (hiv.: CESR/10-417), – tekintettel a CESR-nek az európai részvénypiacok mikrostrukturális kérdéseivel kapcsolatos hozzájárulásra vonatkozó felhívására (hiv.: CESR/10-142), – tekintettel a francia gazdasági, ipari és foglalkoztatásügyi miniszternek benyújtott, a MiFID 2010. februártól kezdődő felülvizsgálatáról szóló jelentésre, – tekintettel az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezetének (IOSCO) a „Közvetlen elektronikus hozzáféréssel kapcsolatos politikákról” szóló 2009. februári konzultációs jelentésére, – tekintettel a CPSS és az IOSCO központi ügyfelekre vonatkozó, 2004. novemberi ajánlásaira, – tekintettel az amerikai értékpapír-piaci felügyeletnek a részvénypiacok szerkezetére vonatkozó koncepcióját tartalmazó közleményére (No. 34-61358; ügyirat száma: S7-02-10), – tekintettel a CESR-nek a MiFID felülvizsgálata keretében az Európai Bizottsághoz intézett technikai tanácsaira és az Európai Bizottság kiegészítő tájékoztatásra irányuló kérésére adott válaszokra (hiv.: CESR/10-802, hiv.: CESR/10-799, hiv.: CESR/10-808, hiv.: CESR/10-859, hiv.: CESR/10-860), – tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére, – tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7–0326/2010), A. mivel a G20-ak úgy rendelkeztek, hogy az ésszerű szabályozásnak és a hatékony felügyeletnek ki kell terjednie valamennyi pénzügyi intézményre, pénzügyi termékre és területre, és megállapodtak abban, hogy valamennyi szabványosított tőzsdén kívüli (OTC) származékos ügyletre vonatkozó szerződéssel tőzsdén vagy adott esetben elektronikus kereskedelmi platformokon kell kereskedni, B. mivel az átláthatóság hiánya és a pénzügyi rendszer kockázati mintáinak ezzel együtt járó homályossága súlyosbító tényező volt a pénzügyi válságban, megkönnyítve az általános bizalmatlanság elterjedését, ezáltal hozzájárulva a likviditás drasztikus csökkenéséhez, C. mivel a MiFID hatálybalépésekor a legfőbb cél a fogyasztóvédelem, az – elsősorban az árképzési mechanizmusokkal kapcsolatos – átláthatóság, hatékony és likvid piacok és az egyenlő versenyfeltételek kialakítása volt, amelyeket még nem sikerült elérni, ezért továbbra is elsőbbséget kell kapniuk; mivel a pénzügyi válságot követően a MiFID felülvizsgálata során elsőbbséget kell kapnia a rendszerszintű kockázatok korlátozásának is, D. mivel a MiFID változtatásainak mindig figyelembe kell venniük, hogy az irányelv fontos szerepet játszik a tőkeáramlásoknak a reálgazdaságba történő irányítása terén, ennélfogva hatással lehet a munkahelyekre, a befektetésekre és a nyugdíjakra, E. mivel a kereskedés mennyiségének 40%-a még mindig tőzsdén kívül zajlik; mivel a piaci szereplőket ösztönözni kell, hogy szervezett kereskedési helyszíneken kereskedjenek, F. mivel a kereskedés előtti átláthatósági követelmények alóli mentességek MiFID-be történő belefoglalása és az MTF-ek és a „dark pool”-ok létrehozása a szabályozottabb és átláthatóbb helyszínek felé való elmozdulás megkönnyítése céljából történt, G. mivel a MiFID úgy határozza meg a tőzsdén kívüli ügyleteket, hogy azok jellemzője, hogy eseti és rendszertelen jellegűek, nagybani ügyfelek között bonyolódnak, és olyan üzleti viszony részét képezik, amelyet önmagában a szokásos piaci méretet meghaladó ügyletek jellemeznek, és ahol az ügyleteket az érintett vállalkozás által rendszeres internalizálóként ügymenetében általában használt rendszereken kívül hajtják végre, H. mivel annak ellenére, hogy a MiFID mentességeket biztosít, hogy lehetővé tegye a „dark” kereskedést a szervezett piacokon, és az MTF-ek és rendszeres internalizálók (SI-k) létrehozása, valamint a tőzsdén kívüli kereskedés rendszertelenként és eseti jellegűként történő meghatározása ellenére a nem SI-alapon folyó, tőzsdén kívüli kereskedés aránya a CESR/10-394 szerinti összes jelentett kereskedés 38%-ával továbbra is magas, és ez az arány nem csökkent a MiFID végrehajtása óta, mivel ezért a MiFID-ben foglalt szabályok és mentességek szigorúbb és hatékonyabb végrehajtását kell biztosítani, I. mivel az értékpapírpiac széttöredezése az átláthatóságnak a „dark pool”-ok és a BCN-ek növekedése miatti csökkenése, a kereskedésre szolgáló helyszínek mind a tőzsdén, mind azon kívül megnövekedett száma és a mindinkább technológiavezérelt kereskedelem miatt nem kívánt hatással van a likviditásra és a piac hatékonyságára, továbbá az átlagos ügyletnagyságot a 2006-os 22 266 euróról 2009-re 9 923 euróra csökkentette, növelve az ügyletek végfelhasználóknál felmerülő teljes költségét, J. mivel az ügyletek méretének csökkenése oda vezetett, hogy a piaci szereplők kevésbé voltak képesek arra, hogy egy adott piacon azonnal teljesítsék a nagy összegre szóló megbízásokat, és a nagy összegre szóló megbízások piaci hatásának megakadályozására való törekvés ösztönözte a „dark pool” kereskedés terjedését; mivel az EGT-beli részvények szervezett piacokon történő teljes kereskedelmének kevesebb mint 10%-a esetében veszik igénybe a MiFID-ben foglalt, kereskedés előtti átláthatósági követelmények alóli mentességeket (CESR/10-394), mivel a MiFID-ben foglalt e mentességek lehetővé teszik a „dark pool” kereskedést, ami átláthatóbb és szabályozottabb választási lehetőség a tőzsdén kívüli (OTC) „dark pool” kereskedéshez képest, de mivel az OTC-ügyletek, beleértve a BCN-ek elegendő szabályozásának hiánya versenyelőnyt jelent az OTC számára és ösztönzi a sötétben való („dark”) kereskedés növekedését, aláásva általában a piac átláthatóságát; mivel jelenleg a kereskedés összesen mintegy felére nem vonatkoznak kereskedés előtti átláthatósági követelmények, de a tőzsdén kívüli ügyletek fele az átlagos piaci méret alatti és nem kell megvédeni a piaci hatástól, K. mivel az egyenlő versenyfeltételek biztosítása céljából a BCN-eket üzleti modelljeik mélyreható vizsgálatának kell alávetni annak biztosítására, hogy amikor olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek azt jelentik, hogy lényegében szabályozott piacként (RM), multilaterális kereskedési rendszerként (MTF) vagy rendszeres internalizálóként működnek, ennek megfelelően szabályozzák őket, L. mivel nem bizonyosodtak be a verseny előnyei egy versenyképesebb és innovatív kereskedési infrastruktúra tekintetében, hiszen a teljes ügyleti költségek nem csökkentek és az átláthatatlanság növekedett, miközben ugyanakkor egyértelmű, hogy nincs megfelelően biztosítva minden résztvevő számára a minőség és az integritás egy széttöredezettebb piaci környezetben, M. mivel a HFT állítólag likviditást biztosít a pénzügyi piacok számára, hasznos lenne annak megállapítása, hogy kockázatokkal járnak-e az elektronikus megbízási rendszerek és az, hogy a kereskedési mennyiségek jelentős, az Egyesült Államokban 70%-osra becsült része HFT-stratégiáknak (high-frequency trading, azaz magas fordulatszámon történő kereskedés) tulajdonítható, különösen az egyesült államokbeli értékpapír-felügyeletnek (Securities and Exchange Commission) az egyesült államokbeli tőzsde 2010. május 6-i hirtelen összeomlásával kapcsolatos következtetéseire való tekintettel, N. mivel a HFT-stratégiák viszonylag új jelenségnek számítanak Európában és jelenleg becslések alapján mennyiség szerint a piac 35%-át teszik ki, O. mivel a kereskedés előtti és utáni jelentések révén valamennyi eszközosztály tekintetében nagyobb mértékű átláthatóságot kellene kialakítani, hogy javuljon a felmerülő problémák kialakulásának és mértékének korai előrejelzése, valamint az árképzési folyamat hatékonysága, továbbá erősödjön a piac szereplői közötti bizalom, P. mivel a G20-ak 2009. szeptember 24–25-i pittsburghi határozata megállapította, hogy „valamennyi szabványosított tőzsdén kívüli (OTC) származékos ügyletre vonatkozó szerződéssel tőzsdén vagy elektronikus kereskedelmi platformokon kell kereskedni”, Q. mivel a tagállamok közötti eltérő végrehajtás a MiFID keretének hiányos alkalmazásához vezetett, MIFID kereskedési helyszínek 1. elismeri, hogy a piaci infrastruktúrák rugalmasak voltak a válság idején, és felhívja a Bizottságot, hogy mindazonáltal valamennyi kereskedési helyszín és elszámolási rendszer vonatkozásában erősítse meg a piaci infrastruktúrákat, hogy azok az összesített ügyletek nagyobb átláthatósága, rugalmassága és jobb szabályozási felügyelete révén képesek legyenek a jövőbeli kockázatok kezelésére; 2. üdvözli a Bizottság tőzsdén kívüli származékos ügyletekről, központi szereplőkről és kereskedési helyekről szóló rendeletre irányuló javaslatát mint annak szükséges előfeltételét, hogy növekedjen a pénzügyi eszközök piacának átláthatósága és biztonsága, és úgy tekinti, hogy ez az első lépés a jelentős mértékű, tőzsdén kívüli (OTC) kereskedésnek a MiFID szabályozása alá tartozó kereskedési helyszínek felé történő elmozdítása irányába; 3. az egyenlő bánásmód érdekében javasolja, hogy az MTF-ek ugyanolyan szintű felügyelet hatálya alá tartozzanak, és ennélfogva hasonlóképpen legyenek szabályozva, mint az MTF-ek közötti verseny, és hogy a szabályozott piacok egyenlő versenyfeltételek alapján működjenek, miközben megjegyzi, hogy az MTF-ek fontos szerepet játszanak a piaci belépés szempontjából; 4. kéri az Európai Értékpapír-piaci Hatóságtól (ESMA) a rendszeres internalizáló (SI) rendszer működésének és céljának vizsgálatát és e kategória szabályozási módjának javítását annak biztosítása érdekében, hogy ezt a rendszert használják a pénzügyi partnerekkel kétoldalú alapon lebonyolított megbízások teljesítésére; 5. kéri, hogy a portfóliókezelési szolgáltatást nyújtó és portfóliókezelőként működő befektetési vállalkozások megbízásait kezelő befektetési vállalkozások tegyenek eleget a legjobb teljesítésre vonatkozó kötelezettségüknek, függetlenül attól, hogy a MiFID a portfóliókezelőt elfogadható partnerként sorolja-e be; 6. felszólítja az ESMA-t annak vizsgálatára, hogy a megbízásonkénti legjobb teljesítést hatékonyabban kell-e támogatnia egy, az adatok rendelkezésre állására vonatkozó szabályozásnak – úgy a kereskedést követően, mint a teljesítés minősége vonatkozásában, és a piaci technológia (például a megbízások átirányítására szolgáló eszközök (order routers) és helyszíni összeköttetések) tekintetében; 7. a MiFID-ben foglalt előírások gondos végrehajtására szólít fel annak biztosítása érdekében, hogy a szabályozott piacokkal, az MTF-ekkel vagy az SI-vel egyenértékű tevékenységet folytató BCN-ek ennek megfelelően legyenek szabályozva, és a végrehajtás megkönnyítése érdekében ragaszkodik ahhoz, hogy minden BCN-től megköveteljék valamennyi szükséges információnak az illetékes hatóságok számára való benyújtását, beleértve az alábbiakat:
8. kéri a részvények tőzsdén kívüli kereskedésének vizsgálatát és a tőzsdén kívüli kereskedés szabályozási módjának javítását annak biztosítása céljából, hogy növekedjen a szabályozott piacok és az MTF-ek használata a multilaterális alapú megbízások teljesítése során, illetve az SI használata a kétoldalú megbízások teljesítése során, és hogy jelentősen csökkenjen a tőzsdén kívüli értékpapír-kereskedés aránya; 9. kéri, hogy a Bizottság vizsgálja meg a „dark pool” ügyletekre vonatkozó legkisebb megbízási mennyiség megállapításának hatásait, valamint azt, hogy ennek szigorúan érvényt lehetne-e szerezni, hogy az árfeltárás érdekében fenn lehessen tartani a látható helyszíneken zajló megfelelő kereskedési forgalmat; Kereskedés előtti átláthatósági követelmények alóli mentességek 10. felszólítja a Bizottságot a MiFID-ben jelenleg szereplő, kereskedés előtti átláthatósági követelmények alóli mentességek alábbi célokból történő felülvizsgálatára:
11. a kereskedés előtti átláthatósági követelmények alóli mentességek tagállamokban történő egységes alkalmazását kéri a végrehajtási különbségek csökkentése érdekében, amelyek bizonytalanságot, szabályozási önkényt és egyenlőtlen versenyfeltételeket eredményezhetnek; véleménye szerint erre az ESMA által megállapított technikai szabványok megfelelő eszközként szolgálhatnának, ami összhangban van a pénzügyi szolgáltatások egységes szabályozásának elvével; CT-rendszer (Consolidated Tape, a tőzsdén jegyzett részvények legutóbbi eladási árát és volumenét folyamatosan kijelző elektronikus rendszer) 12. üdvözli a piaci szereplők közelmúltbeli bejelentését, mely szerint szét fogják választani a kereskedés előtti és utáni adataikat, és további erőfeszítésekre szólít fel a közös adatszabványok megteremtése és az adatok hozzáférhetőségének javítása érdekében; 13. felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre munkacsoportot a piaci adatok európai konszolidálását gátló akadályok leküzdése és különösen az adatokkal kapcsolatos jelentések gyenge minőségének orvoslása érdekében, ami valamennyi ügyletet érint; 14. felhívja az ESMA-t, hogy hozzon létre közös jelentési szabványokat és formátumokat valamennyi kereskedés utáni, mind a szervezett kereskedési helyszínekre, mind az OTC-re vonatkozó adat jelentésére az adatok konszolidálásának segítése érdekében; 15. kéri, hogy valamennyi jelentést tevő helyszín számára tegyék kötelezővé a kereskedés utáni és a kereskedés előtti adatok szétválasztását, hogy az információkat üzletileg ésszerű és összehasonlítható áron az összes piaci szereplő rendelkezésére lehessen bocsátani; valamint kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg jóváhagyott közzétételi intézkedések (APA) meghonosítását annak érdekében, hogy minőségi szabványokat vezessen be az OTC kereskedésre vonatkozó közzétételek tekintetében és csökkentse azon helyszínek számát, amelyek felé az ügyletekről jelenteni lehet, valamint az internetes oldalak használatát, mivel azok gátolják a konszolidációt; 16. felszólít a halasztott közzétételre vonatkozó időbeli korlátozás szigorítására az ügyletek létrejöttüket követő huszonnégy órán belüli, szabályozóknak történő jelentése érdekében; azon a véleményen van, hogy az ügyletek közzététele tekintetében rendes körülmények között az egy percnél hosszabb késedelem elfogadhatatlannak tekintendő; 17. úgy ítéli meg, hogy kulcsfontosságú az OTC kereskedés összeomlásának és üzleti modelljeinek elemzése, ezért egyedi jelzések bevezetésére szólít fel az OTC ügyletek kereskedés előtti és utáni átláthatósága vonatkozásában az OTC ügyletek jellegzetességeinek jobb megértése és annak értékelése érdekében, hogy melyek azok az ügyletek, amelyeket sajátos jellemzőik miatt indokolt tőzsdén kívüli kereskedésben végrehajtani; Mikrostrukturális kérdések 18. ragaszkodik hozzá, hogy a hirtelen összeomlásokat követően valamennyi kereskedési platformnak tudnia kelljen bizonyítani a nemzeti felügyeleti hatóságok számára azt, hogy technológiái és ellenőrzési rendszerei képesek megbirkózni a 2010. május 6-án tapasztalt, a rendszert elárasztó megbízásmennyiséggel, annak biztosítása érdekében, hogy szélsőséges körülmények között sikeresen tudják kezelni a HFT-vel és az algoritmikus kereskedéssel kapcsolatos tevékenységeket, és hogy bizonyítékát adják annak, hogy a nap végéig képesek újra előállítani megbízási nyilvántartásaikat, hogy a szokatlan piaci tevékenység okai tetten érhetők legyenek és bármely gyanítható piaci visszaélés azonosítható legyen; 19. felszólítja az ESMA-t az algoritmikus kereskedés és a HFT piaci költségeinek és előnyeinek, valamint az egyéb piaci felhasználókra, különösen az intézményi befektetőkre gyakorolt hatásainak vizsgálatára annak megállapítása céljából, hogy az automatikusan előidézett jelentős piaci forgalom valódi likviditással látja-e el a piacot, és hogy ennek milyen hatása van az árfeltárás egészére, valamint hogy milyen visszaélési lehetőségeket kínál a HFT a piaci árak manipulálása révén – ami a piaci szereplők közti egyenlőtlen versenyfeltételek kialakulását eredményezné –, és milyen hatással van a piaci stabilitás egészére; 20. felszólít az ún. „layering” vagy „quote stuffing” gyakorlatának kifejezetten piaci visszaélésként való meghatározására; 21. felszólít annak kivizsgálására, hogy szabályozni kell-e a HFT-stratégiákat követő vállalatokat annak biztosítása érdekében, hogy az általuk alkalmazott algoritmusok folyamatos szabályozási felügyeletére megbízható rendszereket és ellenőrző mechanizmusokat alkalmazzanak, hogy e vállalatok képesek legyenek a valós idejű lezáratlan pozíciók és a tőkeáttétel napon belüli nyomon követésére és lekérdezésére, valamint annak bizonyítására, hogy kivételes események esetére stabil irányítási eljárásokkal rendelkeznek; 22. felszólít a HFT kapcsán felmerülő kihívások piacfigyeléssel kapcsolatos vetületének vizsgálatára; elismeri, hogy a potenciálisan visszaélő jellegű magatartás észlelése és nyomon követése érdekében a szabályozóknak megfelelő eszközökre van szükségük; ennek figyelembevételével felszólít arra, hogy a szabályozott piacok és az MTF-ek által kapott valamennyi megbízásról, valamint az e platformokon végrehajtott ügyletekről készüljön jelentés az illetékes hatóságok számára; 23. kéri, hogy az együttes szerverelhelyezést – akár közvetlenül, akár külső adatszolgáltatók révén – lehetővé tevő valamennyi kereskedési helyszín gondoskodjon valamennyi érintett ügyfél számára az egyenlő hozzáférés biztosításáról, lehetőleg azonos időbeli hozzáférést garantáló infrastrukturális feltételekkel, a MiFID-ben körvonalazott megkülönböztetésmentes gyakorlatnak való megfelelés érdekében; 24. felszólítja a szabályozókat a szponzorált hozzáférés biztosításának figyelemmel kísérésére és szabályozására, és felhívja a Bizottságot többek közt a következő további intézkedések megfontolására:
25. a biztosítékok szükséges alkalmazása ellenére annak további vizsgálatára kéri az ESMA-t, hogy a szponzorált hozzáférés túlmegy-e a megkülönböztetésmentes hozzáférés határán; 26. felszólítja a Bizottságot a közvetlen elektronikus hozzáféréssel – beleértve a szponzorált hozzáférést is – kapcsolatos elvek elfogadására, amelyeket az IOSCO technikai bizottsága jelenleg dolgoz ki, és amelyek a szponzorált hozzáférésre jogosult ügyfelek kiválasztási feltételeire, valamint a platform, a tag és az ügyfél közti szerződéses kapcsolatra fognak vonatkozni, és megállapítják ezek feladatait a hozzáférés megfelelő ellenőrzés és szűrők mellett megvalósuló felhasználása tekintetében; 27. úgy véli, hogy a befektetőkkel szembeni egyenlő bánásmódra vonatkozó elvnek való megfelelés érdekében kifejezetten meg kell szüntetni az ún. „flash order”-ek (villámmegbízások) gyakorlatát; 28. felszólítja az ESMA-t a díjstruktúrák megvizsgálására annak biztosítása érdekében, hogy a teljesítési díjak, a kiegészítő díjak, a befektetési vállalkozások jutalékai és bármely egyéb kapcsolódó ösztönzők átláthatóak, megkülönböztetésmentesek és a megbízható árképzésnek megfelelőek legyenek, valamint kialakításuk és végrehajtásuk ne ösztönözze a nem megfelelő célokból történő kereskedést, valamint annak értékelésére, hogy a megbízásokat adó felhasználók fizessenek-e minimális díjat, függetlenül a megbízások teljesülésétől, mivel a megbízásokat a piaci infrastruktúrának fel kell dolgoznia; 29. javasolja, hogy az ESMA végezze el az ún. „maker/taker” árképzési modell vizsgálatát annak meghatározása érdekében, hogy a kedvezőbb „maker” díjszabási struktúra bármely kedvezményezettjére is kiterjedjenek-e a hivatalos árjegyzőkre vonatkozó kötelezettségek és felügyelet; 30. kéri, hogy az ESMA lássa el az amerikai típusú, hirtelen bekövetkező összeomlások megakadályozására valamennyi európai kereskedési helyszínen egyszerre működésbe lépő megbízható, a volatilitást megszakító eszközök és „áramkör-megszakítók” felügyeletét, valamint kéri ezen eszközök végrehajtási aktusok révén történő meghatározását; Hatály 31. kéri, hogy egy szabályozatlan piaci szereplő se rendelkezhessen közvetlen vagy szűrés nélküli szponzorált hozzáféréssel a kereskedési helyszínekhez, és hogy a saját számlára kereskedő jelentős piaci szereplők legyenek kötelesek a szabályozónál bejegyeztetni magukat, illetve stabilitási okokból hozzájárulni kereskedési tevékenységük megfelelő szintű felügyeletéhez és ellenőrzéséhez; 32. kéri, hogy a nem szabályozott vállalkozások algoritmikus kereskedési stratégiák alkalmazásával saját számlára végzett kereskedési tevékenységeiket kizárólag szabályozott pénzügyi partnereken keresztül bonyolíthassák; 33. felszólít a MiFID-ben szabályozott átláthatósági rendszer hatályának kiterjesztésére annak érdekében, hogy az valamennyi „részvényhez hasonló” eszközre – beleértve a letéti igazolásokat (DR), a tőzsdén kereskedett alapokat (ETF), a tőzsdén kereskedett árucikkeket (EDC) és az igazolásokat – kiterjedjen; 34. kéri a Bizottságtól és az ESMA-tól a kereskedés előtti és utáni átláthatóság követelményének valamennyi, jelentős másodlagos kereskedelem – beleértve az állam- és vállalati kötvények piacait és a CCP hatálya alá tartozó derivatívákat is – tárgyát képező, nem részvényjellegű pénzügyi eszköz vonatkozásában való bevezetésének és oly módon való alkalmazásának megfontolását, amely szükség esetén különbséget tesz a különböző eszközosztályok között, ugyanakkor együtt jár a tőzsdén kívüli származékos termékek további szabványosítását előmozdító intézkedésekkel a nagyobb mértékű átláthatóság érdekében; 35. azon a véleményen van, hogy tekintettel az európai részvényekre vonatkozó adatminőséggel és kereskedés utáni adatok konszolidációjával kapcsolatban tapasztalt problémákra, a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a nem részvényjellegű termékekre vonatkozó kereskedés utáni adatok könnyen konszolidálható formában álljanak rendelkezésre; 36. támogatja a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy a MiFID rendelkezéseinek szélesebb körét alkalmazza a származékos eszközökre, mivel kereskedelmük mindinkább a szervezett kereskedési helyszínekre tevődik át, és egyre nagyobb mértékű szabványosítási és központi elszámolási követelmények vonatkoznak rájuk; 37. felhívja a Bizottságot egy annak biztosítását célzó javaslat benyújtására, hogy mindazok az OTC származékos ügyletek, amelyek szabványosíthatók, adott esetben tőzsdéken vagy elektronikus kereskedési platformokon kerüljenek forgalmazásra annak biztosítása érdekében, hogy ezen ügyletek árképzése átlátható, tisztességes, hatékony és összeférhetetlenségtől mentes legyen; 38. kéri az IOSCO elszámolóházakra, értékpapír-elszámolási rendszerekre és rendszerkockázati szempontból fontos fizetési rendszerekre vonatkozó szabványainak felülvizsgálatát a piacok átláthatóságának fokozása érdekében; 39. szükségesnek tartja, hogy a különböző fizikai és pénzügyi árupiacok szabályozói ugyanazokhoz az adatokhoz férjenek hozzá a tendenciák és kapcsolódások azonosítása érdekében, és felhívja a Bizottságot mind az Unión belüli, mind a globális szinten tett erőfeszítések összehangolására; o 40. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Központi Banknak.
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| A vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris biztonság Európai Unión belüli megerősítése – az EU CBRN cselekvési terve |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 2. cikkének (5) bekezdésére, valamint 67., 74., 196. és 222. cikkére, – tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, – tekintettel a kémiai, biológiai, radiológiai vagy nukleáris terroristafenyegetések következményeinek megelőzése és korlátozása érdekében történő Európai Unión belüli együttműködés javításáról szóló, 2002. december 20-i tanácsi és bizottsági programra (CBRN 2002 program)(1), – tekintettel a terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2002. június 13-i 2002/475/IB tanácsi kerethatározatra(2) és annak a 2008/919/IB tanácsi kerethatározattal történt módosítására(3), – tekintettel a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedésének megakadályozásáról szóló 2003-as EU-stratégiára, – tekintettel az „Egy biztonságos Európa egy jobb világban” című 2003-as európai biztonsági stratégiára, amelyet a brüsszeli Európai Tanács 2003. december 12-én hagyott jóvá, valamint az EU 2010-es belső biztonsági stratégiájára(4) és az arról szóló bizottsági közleményre (COM(2010)0673), – tekintettel a terrorfenyegetések és terrortámadások következményeivel foglalkozó 2004-es uniós szolidaritási programra(5), – tekintettel a brüsszeli Európai Tanács által 2005. december 1-jén elfogadott 2005-ös terrorizmus elleni uniós stratégiára(6) és az azt végrehajtó cselekvési tervre(7), – tekintettel a 2005. január 18–22. között Japánban megrendezett, a katasztrófák csökkentéséről szóló világkonferencián elfogadott hyogói cselekvési keretre (2005–2015)(8), – tekintettel a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramra(9), különösen abból a CBRN Emap projekthez nyújtott finanszírozásra(10), – tekintettel a polgári védelmi pénzügyi eszköz létrehozásáról szóló, 2007. március 5-i 2007/162/EK, Euratom tanácsi határozatra(11), – tekintettel a közösségi polgári védelmi mechanizmus létrehozásáról szóló, 2007. november 8-i 2007/779/EK, Euratom tanácsi határozatra (átdolgozás)(12), – tekintettel a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló, 2009. május 5-i 428/2009/EK tanácsi rendeletre(13), – tekintettel az európai kritikus infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről, valamint védelmük javítása szükségességének értékeléséről szóló, 2008. december 8-i 2008/114/EK tanácsi irányelvre(14), különösen a határokon átnyúló hatást kiváltó intézkedések esetén, amely – többek között – iránymutatásokat állapít meg a kritikus infrastruktúrák uniós szintű védelmére szolgáló kapacitások növelésével kapcsolatos integrált megközelítésre vonatkozóan, ideértve a létfontosságú infrastruktúrák figyelmeztető információs hálózatát (CIWIN), valamint javaslattételi és koordinációs feladattal ruházza fel a Bizottságot e kritikus infrastruktúrák védelmének javítása érdekében, – tekintettel a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris biztonság Európai Unión belüli megerősítése – az EU CBRN cselekvési terve című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2009)0273), – tekintettel a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris (CBRN) biztonság európai unióbeli növeléséről és az uniós CBRN cselekvési terv jóváhagyásáról szóló 2009. november 30-i tanácsi következtetésekre(15), – tekintettel a stockholmi programra (A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa)(16), – tekintettel „Az EU terrorizmusellenes politikája: legfőbb eredmények és jövőbeni kihívások” című közleményre (COM(2010)0386), – tekintettel „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása a polgárok szolgálatában – A stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési terv” című bizottsági közleményre (COM(2010)0171), – tekintettel a CBRN témáival, valamint a katasztrófamegelőzéssel és -elhárítással foglalkozó korábbi állásfoglalásaira, és ennek kapcsán a közelmúltbeli, haiti földrengésről szóló 2010. február 10-i állásfoglalására(17), amely egy uniós polgári védelmi erő létrehozására szólít fel, – tekintettel a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepcióról szóló bizottsági közleményről szóló, 2010. szeptember 21-i állásfoglalására(18), – tekintettel a CBRN-támadás esetén a felkészültségről és a reagálásról szóló tanácsi következtetéstervezetekre irányuló, a Tanács elnökségének 2010. október 25-i felülvizsgált javaslatára, amelyet az EU CBRN cselekvési tervében(19) foglalt vészhelyzeti tervezés javítását célzó H.29. sz. cselekvésben meghatározott célok alapján vázoltak fel, a Tanács által 2010. november 8-án elfogadottak szerint, – tekintettel A katasztrófákra adott uniós válasz erősítése felé: a polgári védelem és a humanitárius segítségnyújtás szerepe című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2010)0600), – tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére, – tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Külügyi Bizottság véleményére (A7-0349/2010), A. mivel az EU hivatkozhat a CBRN-programokban való hosszú távú, a 2001. október 19-i genti Európai Tanács és a 2001. december 13–14-i laekeni Európai Tanács következtetéseivel kezdődő szerepvállalására; mivel a CBRN-programot 2002-ben fogadták el, majd azt 2004-ben felváltotta az EU szolidaritási programja, és mivel az új uniós CBRN cselekvési tervet a Tanács 2009. november 12-én elfogadta, B. mivel a CBRN-katasztrófák – akár balesetből, akár terrortámadásból erednek – komoly fenyegetést jelentenek az EU-ban élők biztonságára és egészségére, hiszen az alapvető infrastruktúrák és a kormányzati kapacitások összeomlása révén hatást gyakorolnak életükre, a környezetre és vagyonukra, ideértve a kulturális örökségüket, valamint a társadalom működésére is egy vagy több uniós tagállamban, C. mivel a Tanács és a Bizottság egybehangzó becslései szerint a CBRN-anyagokhoz köthető incidensek száma – beleértve a terrorista cselekményeket is – eddig viszonylag alacsony, és mivel a CBRN-anyagokhoz köthető katasztrófák többsége ipari balesetekre vagy a veszélyes kórokozók számának növekedésére és globális elterjedésére vezethető vissza, D. mivel folyamatosan fennáll a veszélye a CBRN-katasztrófák európai uniós területen történő bekövetkezésének, legyen szó balesetről vagy szándékos cselekményről, és ez súlyosan veszélyezteti az alapvető jogok és szabadságok maradéktalan érvényesülését, továbbá ellentétes a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség kialakításának és fejlesztésének ígéretével, E. mivel a legnagyobb CBRN-veszély a CBRN-anyagok terrorszervezetek általi terjesztéséből ered, és mivel ezért egy fontos intézkedés az atomfegyverek elterjedését megakadályozó szabályok megerősítésére és a leszerelésre vonatkozik, valamennyi vonatkozó szerződés és nemzetközi megállapodás általános és teljes végrehajtása (például az Atomsorompó Szerződés a vegyi fegyverekről szóló egyezmény és a biológiai fegyverekről szóló egyezmény), továbbá a hasadóanyagok fegyverkészítés céljából való előállítását tiltó egyezményről szóló megállapodás tető alá hozása révén, F. mivel a fegyverek és robbanóanyagok, valamint a nukleáris, biológiai és vegyi fegyverek illegális célból történő előállítása, birtoklása, megvásárlása, szállítása, eladása és használata, továbbá a biológiai és vegyi fegyverekre irányuló kutatás és fejlesztés és a robbanóanyagok, tűzfegyverek és más fegyverek előállításának és használatának oktatása része a terrorizmus és a terroristakiképzés uniós definíciójának, amire a 2002/475/IB és a 2008/919/IB tanácsi kerethatározatok is utalnak, G. mivel a CBRN-anyagokra vonatkozó intézkedések az EU terrorizmus elleni stratégiájának sarokkövei, és mivel ezért 2009. november 30-án a Tanács elfogadta az EU CBRN cselekvési tervét, H. mivel a piacon a vásárlók számára széles körben elérhető bizonyos vegyi anyagok nem rendeltetésszerű, házi készítésű robbanóanyagok prekurzoraiként történő felhasználásának problémája terrorista cselekmények és más bűncselekmények sorozatát indíthatja el az EU-ban; mivel ez szükségessé teszi a robbanóanyag-prekurzorok forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2010)0473) végrehajtásának szigorú nyomon követését és ellenőrzését, I. mivel a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően a felelősségek új egyensúlyi rendszere alakul ki a védelmi szakértelem területén is egyrészt a különböző uniós intézmények, másrészt az EU és tagállamai között; mivel egy ilyen új keretrendszer létrehozása hosszú folyamat, ami a közös értékekben és célokban való egyetértést igényel, J. mivel elviekben a tagállamok felelnek a CBRN-politikáért, de mivel mindemellett uniós szinten szoros együttműködésre és összehangolásra van szükség, K. mivel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létrehozása lehetőségeket kínál az EU átfogó válságkezelésének javítására a Stabilitási Eszköz (IfS) keretébe tartozó cselekvések révén, L. mivel az uniós CBRN cselekvési terv révén hatékony együttműködésnek kell kialakulnia a CBRN-kockázatok kezelésére és a szükséges válaszlépések kidolgozására vonatkozó nemzeti és uniós kezdeményezések között, amelynek révén egyszerre erősödik a Bizottság és a tagállamok közti horizontális és az uniós szintű és nemzeti eszközök közötti vertikális koordináció, növelve az információmegosztás és a bevált gyakorlatok cseréjének hatékonyságát és sebességét, elősegítve elemzési jelentések készítését minden szakaszban, a közös tervezést, az operatív eljárások kidolgozását, az operatív gyakorlatokat és a meglévő erőforrások költséghatékony csoportosítását, M. mivel számos uniós bűnüldöző ügynökség kap szerepet a CBRN-intézkedésekben, például az Europol az európai bombaadatbázis és a robbanóanyagok, valamint a CBRN-anyagok korai előrejelzési rendszerének kidolgozása révén; mivel emiatt megfelelő eljárásokat kell kialakítani az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek ellenőrzési jogának gyakorlására, amint azt például az EUMSz. 88. cikke is előírja, N. mivel az EU-ban és globálisan egyre gyakrabban előfordulnak egészségügyi kockázatok és a velük kapcsolatos veszélyes kórokozók, amint azt a H1N1-járvány közelmúltbeli kitörése is bizonyítja, O. mivel többek között a határokon átnyúló CBRN-események környezetszennyezést és -fertőzést okozhatnak, ami helyreállítási és méregtelenítési stratégiák beillesztését teszi szükségessé az uniós CBRN-szakpolitikába, P. mivel az új uniós CBRN-szakpolitika általános célja, hogy „csökkentse az Európai Unió polgárainak váratlan CBRN-események miatti veszélyeztetettségét”, és mivel ez „a váratlanul bekövetkező CBRN-események valószínűségének csökkentésével, valamint – amennyiben bekövetkeznek – hatásaik csökkentésével” érhető el, Q. mivel a Bizottság „az Unió szerepe a globális egészségügy terén” című közleményében(20) elismeri, hogy az intézkedéseket a gyors válaszadás érdekében uniós szinten és globálisan kell összehangolni, valamint kötelezettséget vállal a járványokra – többek között a bioterrorizmushoz hasonló szándékos cselekvésekre – vonatkozó készültségi és válaszadási mechanizmusok javítására, R. mivel a nukleáris technológiához és elődeihez képest a biológiai anyagok (pl. a lépfene) olcsóbbak, könnyebben beszerezhetők és terjeszthetők, ami lehetővé teszi az egészségre és a környezetre – többek között a mezőgazdaságra és az élelmiszerellátásra –szörnyű, hosszú távú kockázatot jelentő nem megszokott terrortámadások kivitelezését, S. mivel az elsőként beavatkozó szervezetek, többek között a rendőrség, a tűzoltóság és a mentőszolgálat a személyes biztonság kockáztatása nélkül nem tud a CBRN-esemény helyszínén segíteni az áldozatoknak, amennyiben orvosi ellenintézkedések és megfelelő képzés formájában nem kapott a kitettség előtt védelmet, T. mivel az orvosi ellenintézkedések regionális tartalékkészletei a közegészség védelme és a gazdasági megfontolások kiegyensúlyozása révén megfelelő védelmet nyújtanak a polgároknak, és egyben biztosítják a tagállami felelősséget és szolidaritást is, U. mivel az Egészségügyi Világszervezet globális vészjelző és elhárító programja(21) révén próbálja megerősíteni a biológiai biztonságot, valamint a veszélyes és újonnan megjelenő kórokozókkal kapcsolatos járványok kitörésére való készültséget, V. mivel tagállamain és a Bizottságon keresztül az EU aktív résztvevője a globális egészségbiztonsági kezdeményezés azt célzó megbeszéléseinek, hogy összehangolt globális fellépés történjen a közegészségügyi készültség megerősítése, valamint a nemzetközi biológiai, vegyi és radionukleáris terrorizmus fenyegetésére való válaszadás terén, W. mivel a vegyi, biológiai, radiológiai, valamint a nukleáris biztonságot nem csupán terrortámadások vagy gondatlanság fenyegetik, hanem a tenger mélyére dobott második világháborús vegyi fegyverek és az EU-ban található nukleárishulladék-telepek által jelenleg szennyezett területek is, X. mivel a megfelelő szintű vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris biztonság az EU-ban függ a harmadik országokban alkalmazott biztonsági szinttől is, Y. mivel az új terrorcselekmények tervezése során használt új technológiákból eredően új fenyegetések érhetik a biztonságot, és közben a biztonsági előírásokat nem illesztik elég gyorsan a technológiai fejlődéshez, Z. mivel a szükséges és kielégítő biztonsági követelmények meghatározásához a jelenleg érvényes különböző biztonsági előírások alapos felülvizsgálatára van szükség, AA. mivel az új uniós CBRN cselekvési terv három fő részből áll: megelőzés, felderítés, felkészültség és reagálás, továbbá tartalmaz egy negyedik fejezetet a CBRN megelőzésre, felderítésre és reagálásra vonatkozó fellépésekről; és mivel a kockázatértékelési tanulmányok, válaszok és ellenintézkedések megfelelő végrehajtásának biztosításához alapvetően fontos, hogy mindegyik szakasz jelentőségét elismerjük a CBRN-anyagokkal foglalkozó átfogó és határokon átnyúló megközelítés elfogadásakor, például a mérhető célok és fellépések megfelelő elosztása révén minden egyes szakaszban, AB. mivel a jelenlegi uniós CBRN cselekvési tervben a Bizottság által javasolt és a Tanács által végrehajtott módosítások gyengítik a cselekvési tervet, megszüntetve a tagállami kötelezettségvállalás kötelező voltát és enyhítve az elrendelt intézkedéseket, amelyek közül így sok nemzeti szinten marad, ahelyett, hogy uniós hatáskört kapna, továbbá gyengítik végrehajtásuk Bizottság által történő nyomon követését és ellenőrzését is, néha elmulasztva még a Bizottság „érdekelt félként” való szerepeltetését is a tagállamok mellett, Általános iránymutatások 1. megjegyzi, hogy az uniós CBRN cselekvési terv túllép a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően a tagállamok és az EU között kialakult új hatáskörmegosztáson, amint azt az EUSz. 5. cikke az átruházás, a szubszidiaritás és az arányosság elve kapcsán kimondja; rámutat arra, hogy az uniós CBRN cselekvési terv a megosztott belső hatáskörök területéhez tartozik a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége, a közös biztonsági kérdések és a közlekedés (EUMSz. 4. cikk); a polgári védelmi intézkedések (EUMSz. 196. cikk) és az Unió külső fellépései (EUSz 21. és 22. cikk) vonatkozásában; 2. rámutat azonban, hogy a közös CBRN biztonsági rendszer kivitelezésének nem szabad csökkentenie a tagállamok ezen a politikai területen meglévő hatáskörét; 3. úgy véli, hogy a cselekvési terv a nemzeti és európai kezdeményezések összekapcsolásának fontos eszköze a CBRN (vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris) fenyegetések elleni küzdelemben; 4. elismeri, hogy rendkívül fontos a vonatkozó szakértelem átadása, valamint a biztonságra és a védelemre irányuló, az EU intézményei által végrehajtott és/vagy tagállami erőfeszítések megkettőzésének, töredezettségének és inkonzisztenciájának elkerülése, hiszen az élethez való alapvető jog van fenyegetve és óvatlanság és a lazaság következményei nem ismernek határokat; 5. hangsúlyozza, hogy az EU-nak olyan egyedi mechanizmusok (szabályozási, jogalkotási vagy nem jogalkotási eszközök) létrehozásával kell erősítenie a közös megközelítést a CBRN megelőzés, felderítés és reagálás terén, amelyek kötelező együttműködést és segítségnyújtást írnak elő baleset vagy terrortámadás okozta CBRN-katasztrófák esetén; emlékeztet arra, hogy az uniós intézmények fő célja a nemzeti és nemzetközi válaszadás hatékonyságának biztosítása CBRN-balesetek vagy terrortámadások esetén, az uniós szolidaritás alapján, koordinált módon, a Bizottság égisze alatt és páneurópai megoldások révén; 6. emlékeztet arra, hogy az uniós CBRN cselekvési terv lehetőséget kínál arra, hogy az EU és tagállamai megtalálják az ahhoz szükséges jogalkotási eszközöket, hogy ténylegesen alkalmazzák az EUMSz. 222. cikkében szereplő szolidaritási záradékot, és hogy a tagállamokat tájékoztatni kell egymás terveiről és bevált gyakorlatairól az akár véletlenül, akár szándékosan előidézett CBRN-katasztrófák kezelése és elhárítása érdekében, hogy összehangolt és hatékony segítséget tudjanak nyújtani egymásnak; 7. hangsúlyozza, hogy erősíteni kell a Bizottság normatív és szabályozási beavatkozásainak hatókörét, hiszen az uniós CBRN cselekvési terv jelenlegi változata meglehetősen bizonytalan szerepet szán neki számos hivatkozott cél és fellépés kapcsán; sürgeti ezért, hogy a Bizottság terjesszen elő jogalkotási javaslatokat, lehetőleg a cselekvési tervben szereplő valamennyi területen; hangsúlyozza továbbá, hogy csak akkor lehet áthidalni az egyes tagállamok által tett erőfeszítések között tátongó szakadékokat, ha a Bizottságnak erős szabályozói szerepet biztosítunk; 8. sürgeti, hogy a tagállamok CBRN-ellenőrzésre vonatkozó kötelezettségvállalásai lépjenek túl a bevált gyakorlatok és információk egyszerű megosztásán, és a technológiákat és infrastruktúrákat is osszák meg/egyesítsék a megkettőződés és az erőforrások pazarlásának elkerülése, továbbá az uniós szintű, értékes és költséghatékony szinergiák kialakítása érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy állapodjanak meg a CBRN katasztrófák észlelésének és megelőzésének, valamint a CBRN anyagok EU-n belüli szállításának módszertanáról és a válaszlépésekről, beleértve a CBRN-hez kapcsolódó információk megosztását és a határokon átnyúló segítségnyújtást is; 9. bátorítja a belső biztonság terén előrehaladottabb államokat, hogy e terület érzékeny és egyértelműen nemzeti jellege ellenére osszák meg információikat, technológiájukat és infrastruktúrájukat, és kezdjenek a fentiek szerint közös stratégiai projekteket; kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hozzanak létre rendszeresen frissített adatbázist a CBRN-incidensek esetén a tagállamok rendelkezésére álló orvosi ellenintézkedésekről, segítsék elő a meglévő kapacitások megosztását és gondoskodjanak a fent nevezett ellenintézkedések megtérülő megvásárlására vonatkozó összehangolt politikáról; 10. uniós minőségi és biztonsági előírások kidolgozására, valamint egy CBRN biztonsági felszerelések és technológiák hitelesítését végző uniós rendszer és laboratóriumi hálózat létrehozására hív fel; rámutat, hogy az ártalmas anyagokat is felhasználó létesítményekben alkalmazott személyzet tekintetében szigorú biztonsági előírásokat és munkaerő-felvételi eljárásokat kell alkalmazni; felszólít a legjobb tudás és szakértelem megosztására és felhasználására, mind a polgári, mind pedig a katonai területről; hangsúlyozza, hogy – ismét a Bizottság vezetésével – az alkalmazott kutatás és az uniós dimenzióval bíró nagy demonstrációs programok végrehajtása érdekében biztosítani kell a szükséges kutatási és fejlesztési támogatást, és – figyelembe véve e piac töredezettségét – a polgári biztonság területén uniós iparpolitikára van szükség, amely ösztönzi a vállalkozások közti együttműködést az EU-ban, és növelni kell a kis- és középvállalkozások/kis- és közepes méretű iparágak számára nyújtott támogatást, mivel azok az innovációs tevékenységek jelentős részét adják a hetedik keretprogram „Biztonság” témájában, továbbá erőfeszítéseket kell tenni az európai vállalkozások közötti együttműködés (különösen a határokon átnyúló együttműködés) ösztönzésére; olyan átfogó projektirányítási kapacitás kialakulását szeretné látni, amely képes kezelni a CBRN biztonsági projektek valamennyi szempontját, és kiterjed a CBRN-fenyegetés teljes ciklusára (megelőzés, felderítés és reagálás); felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot egy, az európai biovédelmi ipar fejlesztését célzó stratégiára vonatkozóan; 11. üdvözli, hogy a Bizottság, az ESA és az EDA között létrejött, a biztonsági és védelmi kutatásokra vonatkozó európai keret-együttműködés (EFC) égisze alatt foglalkoztak a CBRN elleni védelemmel; hangsúlyozza, hogy a Bizottság által a hetedik keretprogram részeként eszközölt, védelmi kutatással és technológiával kapcsolatos beruházások, illetve a polgári biztonsággal kapcsolatos kutatási beruházások közötti kiegészítő jelleg összehangolása és a szinergia érdekében az EFC-n belül, valamint a nemzeti és uniós szintű cselekvések keretében megvalósuló információcserére vonatkozó jogi feltételek hatékony javítására van szükség, az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjának (2007–2013) végrehajtására irányuló Együttműködés egyedi programról szóló, 2006. december 19-i, 2006/971/EK tanácsi határozatban(22) megállapítottakkal összhangban; európai dimenzióval rendelkező, a létesítmények biztonságára vonatkozó alkalmazott kutatás megkezdésére szólít fel a helyi közösségek és a környezet védelme érdekében, továbbá nagyléptékű demonstrációs programok elindítására; ösztönzi a CBRN fenyegetések elleni küzdelemre szakosodott szakértői központok létrehozását és a kutatók mobilitását; 12. ragaszkodik ahhoz, hogy vezessenek be megfelelő biztosítékokat és biztonsági intézkedéseket a tagállamok közös adatbázisai és az érzékeny kutatási adatok kezelése tekintetében, mert az adatbiztonságon alapuló megközelítés elősegítené az együttműködés megerősödését, valamint a tagállamok hatóságai és szervei közötti információcserét; 13. hangsúlyozza a fokozott felkészültség fontosságát, továbbá a nemzeti képességek és vagyon rendszeres felmérésére, valamint a tagállamok közötti közös gyakorlatok végrehajtására szólít fel; 14. egy európai válságreagálási mechanizmus sürgős létrehozására szólít fel, amely a Bizottság szolgálataira épül, és amely összehangolja a polgári és katonai eszközöket annak érdekében, hogy az EU gyors választ tudjon adni a CBRN-katasztrófák kezelése terén; ismét felhív a jelenlegi uniós polgári védelmi mechanizmuson alapuló uniós polgári védelmi erő létrehozására, melynek keretében az Unió egyesíteni tudja a vészhelyzeti segítségnyújtáshoz – beleértve a 24 órán belül történő humanitárius segítségnyújtást is, amennyiben CBRN-katasztrófa történik az EU területén vagy azon kívül – szükséges erőforrásokat; hangsúlyozza, hogy a vészhelyzetek proaktív megelőzését/valós idejű ellenőrzését és a CBRN-katasztrófák kezelése érdekében történő operatív kötelezettségvállalásokat/koordinálást lehetővé tevő megfelelő és hatékony hálózat létrehozása érdekében megfelelő kapcsolatokat és partnerséget kell kialakítani az Europol, az Interpol és a tagállamok nemzeti bűnüldöző hatóságai között, és a Bizottság részére is jelentést kell tenni; emlékeztet „A katasztrófákra adott uniós válasz erősítése felé: Europe aid” című, 2006. évi Barnier-jelentésre, amelyet a Parlament határozottan támogatott, és e tekintetben üdvözli a Bizottság arra irányuló új hajlandóságát, hogy létrehozza az Európai Vészhelyzeti Reagálási Kapacitást, amint azt „A katasztrófákra adott uniós válasz erősítése felé: a polgári védelem és a humanitárius segítségnyújtás szerepe”(23) című bizottsági közlemény (COM(2010)0600) tartalmazza; 15. felhív a technológiák katonai-polgári kettős felhasználására, hiszen az szinergiák lehetőségét hordozza magában; bátorítja az együttműködést – jól meghatározott stratégiai együttműködés keretei között, a bevált gyakorlatok cseréje, a szakértők közötti szervezett párbeszéd és a kapacitások közös fejlesztése révén – az Európai Védelmi Ügynökséggel, a NATO országaival (közöttük az USA-val és Kanadával), valamint a CBNR biztonság terén élenjáró harmadik országokkal; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a CBNR biztonsággal kapcsolatos incidensek megelőzése és az ellenük folytatott küzdelem keretében az Európai Unió tagállamai közös gyakorlatokat hajtsanak végre, amelyekben részt vesznek a fegyveres erők, a polgári védelem erői és a polgári védelem uniós mechanizmusa; 16. megjegyzi, hogy most a 2007/779/EK, Euratom tanácsi határozaton alapuló jelenlegi uniós polgári védelmi mechanizmus a megfelelő eszköz a CBRN-katasztrófák kezelésére, és hangsúlyozza, hogy e struktúrának kell fórumot biztosítania a CBRN-katasztrófákra való felkészülésre és válaszadásra vonatkozó, vészhelyzeti döntések meghozatalához; megjegyzi azonban, hogy e cél elérése és a megfelelő megelőzés és felderítés biztosítása érdekében együttműködést kell kialakítani a polgári védelmi szervezetekkel, a hírszerzéssel és a bűnüldöző hatóságokkal, valamint a biztonsági szolgálatokkal, a katonai hírszerző és végrehajtó központokkal minden tagállamban és uniós szinten is, például a Polgári Tervezési és Végrehajtási Szolgálattal, a Politikai és Biztonsági Bizottsággal és a Közös Helyzetértékelő Központtal (SitCen); emlékeztet továbbá a Belső Biztonságra Vonatkozó Operatív Együttműködéssel Foglalkozó Állandó Bizottság (COSI) szerepére, amelynek feladata, hogy elősegítse, támogassa és erősítse a tagállamok illetékes nemzeti hatóságai közötti operatív együttműködést a belső biztonság terén; 17. emlékeztet arra, hogy a Közös Helyzetelemző Központot (SitCen) az új Külügyi Szolgálaton belül helyezték el, és személyzete jórészt a tagállami hírszerző és rendvédelmi szolgálatoktól származik; hangsúlyozza, hogy a központ szerepe rendkívül fontos a nemzeti válságkezelő központok támogatása szempontjából; 18. felszólítja a tagállamokat, hogy – a Bizottság felügyelete mellett – hangolják össze erőfeszítéseiket, és ezáltal fokozzák a polgári védelem terén meglévő eszközök, képességek és technológiák interoperabilitását, az új szolidaritási záradék hatékony alkalmazása érdekében egy CRBN-katasztrófa bekövetkezése esetén; 19. hangsúlyozza, hogy az uniós polgári védelmi kapacitás erősítésének magában kell foglalnia a kettős használatú technológiák, infrastruktúrák és képességek feltárását, valamint a stratégiai együttműködést az Európai Védelmi Ügynökséggel (EDA), az Európai Űrügynökséggel (ESA), a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel (IAEA), a Vegyifegyver-tilalmi Szervezettel (OPCW) és más kiemelkedő nemzetközi CBRN-központokkal és programokkal; 20. sürgeti a tagállamokat, hogy jelöljenek ki vagy hozzanak létre egy olyan nemzeti hatóságot, amely CBRN-támadás vagy -katasztrófa esetén a fő koordinátor szerepét töltené be az összes érintett nemzeti és helyi intézmény között, és felelős lenne az ilyen esemény elhárítására tett minden ellenintézkedésért; 21. egyetért azzal a megállapítással, hogy a kémiai, biológiai, radiológiai vagy nukleáris (CBRN) támadások komoly veszélyt jelentenek az EU-ban élők biztonsága számára; ezért minden olyan intézkedést támogat, amely a CBRN-támadásokkal szemben nagyobb védelmet nyújt; 22. hangsúlyozza, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet a nemzetközi emberi jogi jogszabályok, az alapvető jogokra vonatkozó európai jogszabályok, valamint a kapcsolódó elvek és értékek teljes körű tiszteletben tartása mellett kell folytatni, ideértve a jogállamiság elvét is; emlékeztet, hogy tiszteletben kell tartani a környezettel kapcsolatos ügyekben a nyilvánosság információhoz való hozzáféréséről, döntéshozatalban történő részvételéről és a bírósági felülvizsgálathoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény elveit; 23. emlékeztet, hogy annak megakadályozása, hogy a terroristák hozzáférjenek CBRN-anyagokhoz, fő prioritás mind a jelenlegi 2005-ös terrorizmus elleni uniós stratégiában, mind a következőben, valamint a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedésének megakadályozásáról szóló 2003-as uniós stratégiában is; kéri ezért, hogy az EU terrorizmus elleni koordinátora készítsen rendszeresen jelentést a Parlament számára, a megfelelő és illetékes uniós ügynökségek és szakértők segítségével, minden lehetséges Unión belüli vagy az uniós polgárokat és érdekeket máshol veszélyeztető CBRN-kockázat és fenyegetés mértékéről; ragaszkodik ahhoz, hogy tovább kell pontosítani a terrorizmus elleni küzdelemben részt vevő különböző uniós és nemzeti szervek szerepét; elismeri ennek kapcsán a COSI és a SitCen szerepét a koordinálásban; kéri a Parlamentet, mint az EU egyetlen közvetlenül, demokratikusan megválasztott testületét, hogy jogosultságai keretében biztosítsa e két testület demokratikus ellenőrzését, és ennek érdekében haladéktalanul és teljes körűen tájékozódjon tevékenységükről oly módon, hogy továbbra is biztonságosan működhessenek; 24. sürgeti az uniós intézményeket, hogy őrizzék meg a demokratikus ellenőrzést és az átláthatóságot az uniós CBRN cselekvési terv valamennyi részének kidolgozásában és végrehajtásában, tiszteletben tartva a közbiztonságra és a CBRN-katasztrófákhoz kapcsolódó hétköznapi veszélyekre vonatkozó összes információhoz és releváns dokumentumhoz való nyilvános hozzáférés jogát; 25. felszólít arra, hogy érvényesítsék a CBRN cselekvési tervben szereplő intézkedéseket az EU valamennyi külpolitikai, harmadik országokkal való gazdasági együttműködési és politikai párbeszédre irányuló eszközében (beleértve az uniós tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni záradékokat is); sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy harmadik országokkal folytatott politikai és gazdasági párbeszédeik során minden rendelkezésre álló eszközt vessenek be a CBRN-balesetek felderítésére és megelőzésére – ideértve az információk megosztását –, valamint kezelésére vonatkozó előírások elterjesztésére a harmadik országokban, amint azt a cselekvési terv is tartalmazza; 26. hangsúlyozza, hogy az Európai Unión belüli és kívüli biztonság között szoros kapcsolat áll fenn és az úgynevezett „tükörhatás” érvényesül; üdvözli ezzel kapcsolatban a CBRN regionális kiválósági központok fellépését az Európai Unión kívüli, feszültségekkel terhes övezetekben, amely fellépés célja a szakértői munka hálózattá fejlesztése, a CBNR-anyagok kivitele során végzett ellenőrzés kapacitásának javítása és az ilyen anyagokkal való illegális kereskedelem megelőzése, valamint a nevezett államok jogszabályozási eszközeinek megerősítése és az e téren folytatott regionális együttműködés fokozása; bátorítja, hogy Európában a kötelező biztonsági és bizalmassági szabályok tiszteletben tartásával képezzenek ki a kockázatokat jelentő országokkal foglalkozó nemzetközi szakértőket; 27. sürgeti az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy álljanak ellen a további szabályozás alól kibújni kívánó ipar és más érdekelt felek részéről érkező, várható nyomásnak (amely az uniós CBRN cselekvési terv bizottsági és tanácsi változatának összevetéséből egyértelműen kiviláglik); úgy véli, hogy komolyan figyelembe kell venni a javasolt szabályozási intézkedések minőségével és hatásával kapcsolatos iparági aggodalmakat, nem tévesztve ugyanakkor szem elől azt, hogy az Európában élő emberek élethez, szabadsághoz és biztonsághoz való joga és társadalmaik lehetnek veszélyben; hangsúlyozza a CBRN-anyagok egész EU-ra kiterjedő felügyelete és védelme biztosításának, valamint a baleset által vagy szándékosan előidézett katasztrófákra adott uniós válaszlépések hatékonyságának elsőbbségét, valamint az ilyen fenyegetések megszüntetése érdekében végzett munka fontosságát; 28. felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben vegyenek részt az uniós CBRN cselekvési terv végrehajtásának szakaszaiban, e vonatkozásban együttműködve a cselekvési tervben foglalt fellépéseket és célokat konkrét lépésekre lefordító uniós szervekkel, hogy a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris biztonság minden tagállamban garantált legyen; Megelőzés 29. kéri a Bizottságot, hogy a CBRN-anyagok uniós listáinak összeállításával és rendszeres frissítésével kapcsolatban vállalja a fő egyeztető és ellenőrző szerepét, miáltal a Bizottságnak kellene egy ésszerű ütemtervet meghatároznia; kitart amellett, hogy a listáknak minden egyes CBRN-anyag vonatkozásában tartalmazniuk kell a lehetséges megelőző és válaszintézkedéseket, az adott anyag veszélyességével és lehetséges rosszindulatú felhasználásával és a sebezhetőséggel összhangban; 30. véleménye szerint az uniós CBRN cselekvési tervnek a veszélyes CBRN-létesítményekre vonatkozó értékelési kritériumok esetén szigorúbb kockázatalapú normákat kell meghatároznia, és hangsúlyozza a nemzeti hatóságoknak ezen létesítmények rendszeres ellenőrzésével kapcsolatos szerepét és feladatát, mivel a Tanács által módosított és elfogadott cselekvési tervben szereplő „kritériumok” önmagukban egyszerűen nem elegendők, és megdöbbentően alacsony normákat szabnak meg, ami a CBRN-anyagokat kezelő szervezetekre, érintett tagállami hatóságok és uniós szervek alacsony szintű felelősségével párosul; megjegyzi továbbá, hogy minden meghozott intézkedésnek arányosnak kell lennie a valószínűsíthető kockázattal; 31. hangsúlyozza, hogy a veszélyes CBRN-létesítményekre vonatkozó biztonsági intézkedéseknek és követelményeknek az egész Unió területén pusztán „helyes gyakorlatokat tárgyaló dokumentumok” helyett uniós szabályozás hatálya alá kell tartozniuk, az uniós szerveket, a tagállami hatóságokat és a veszélyes CBRN-anyagokat kezelő szervezeteket bevonó, következetes konzultációs eljárás révén; sürgeti, hogy e szabályozás elfogadásáig és hatálybalépéséig a Bizottság kapjon nagyobb ellenőrző és felügyeleti szerepet; 32. üdvözli a Közös Kutatóközpont (JRC) által a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) programjainak és nukleáris ellenőrzéseinek támogatására tett kezdeményezéseket; javasolja az adatbázisok és a kutatási eredmények kölcsönös cseréjét a tagállamok hasonló adatbázisaival és kutatási eredményeivel; 33. támogatja az olyan stratégiák kidolgozását, amelyek célja a vállalkozások, a tudományos és egyetemi szféra és a pénzintézetek ösztönzése arra, hogy munkájuk és tevékenységeik során fordítsanak figyelmet a CBRN anyagok elterjedésével és forgalmával kapcsolatos kockázatokra; véleménye szerint általánosan érvényes, hogy a bizalmas jelleg bizonyos biztonsági intézkedések hatékonyságának lényeges összetevője, ezért törekedni kell az intézkedések működőképességét veszélyeztethető bármely adatkiszivárgás kiküszöbölésére; 34. úgy véli, hogy a veszélyes CBRN-anyagokat kezelő szervezetek tevékenységét a Bizottságnak és a tagállami hatóságoknak kell felügyelniük, és gondoskodniuk kell arról, hogy e szervezetek megfeleljenek a kockázatokon alapuló biztonsági és közbiztonsági normáknak, ami azt jelenti, hogy rendszeresen el kell végezni a veszélyes telephelyek megfelelő ellenőrzését; 35. úgy véli, hogy az uniós CBRN cselekvési terv „Megelőzés” című részét úgy kellene módosítani, hogy az biztosítsa, hogy a vegyipar a veszélyes vegyi anyagokat kevésbé veszélyes alternatívákkal helyettesítse, amennyiben az tudományos, technológiai és környezetvédelmi szempontból lehetséges és a biztonság egyértelműen nő; elismeri, hogy az ilyen helyettesítésnek lehetnek gazdasági költségei és hatásai az adott iparágban, azonban sürgeti az EU-t, a tagállamokat és a magánszektort, hogy helyezzék előtérbe az uniós polgárok biztonságát; javasolja speciális kapcsolat kialakítását a hatályos REACH rendelettel(24), amire a cselekvési terv Bizottság által előterjesztett változata helyesen törekedett is; felhívja a Bizottságot, hogy ezzel kapcsolatosan készítsen tanulmányt a REACH rendelet végrehajtásáról; 36. hangsúlyozza, hogy a CBRN-anyagokkal kapcsolatos legnagyobb kockázatok a CBRN-anyagok terroristák révén történő elterjedéséből fakadnak; hangsúlyozza ezért, hogy a nemzetközi ellenőrző rendszereket hatékonyabbá kell tenni, továbbá javítani kell a határ- és exportellenőrzéseket; 37. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ösztönözzék valamennyi tagállamot a vegyi fegyverekről szóló egyezmény (CWC) és a biológiai fegyverekről szóló egyezmény (BWC) aláírására és az egyezményekből eredő kötelezettségeik teljesítésére, továbbá arra, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a BWC kiegészítő hitelesítési jegyzőkönyvének támogatására, amely tartalmazza a veszélyes biológiai anyagok és kórokozók jegyzékét, valamint rendelkezéseket fogalmaz meg a közzétételi nyilatkozatokra és az ellenőrző vizsgálatokra vonatkozóan; egyúttal arra sürgeti a tagállamokat, a Tanácsot, a Bizottságot és a nemzetközi közösséget, hogy a CWC hitelesítési mellékletének részeként állítsák össze a potenciálisan ártalmas vegyi anyagok jegyzékét, a fehér foszfort is ideértve; 38. felszólítja továbbá a Bizottságot és a Tanácsot, hogy folytassák tevékenységeik fokozását a szerződésrendszer támogatása érdekében, különös tekintettel a vegyi anyagokról és a biológiai fegyverekről szóló egyezményekre, ezért felszólítja az EU valamennyi tagállamát, hogy vezessenek be szigorú tilalmat a biológiai és vegyi fegyverek előállítására és alkalmazására vonatkozóan, és szereljék le saját fegyvereiket; 39. mivel tudatában van annak, hogy az elterjedés megnöveli a terrorista csoportok birtokába jutás veszélyét, bátorítja az EU-t, hogy folytassa erőfeszítéseit a nukleáris terrorizmus elleni küzdelem jogi kereteinek egyetemessé tétele érdekében, és bizonyosodjon meg a hatályos jogszabályok tiszteletben tartásáról; a nukleáris és radioaktív anyagok kereskedelme elleni küzdelem jegyében támogatja a – például a Földközi-tenger medencéjében fekvő – harmadik országokkal való együttműködést célzó projekteket; kéri, hogy az EU tegye egyetemessé a vegyi fegyverek betiltásáról szóló egyezményt és a biológiai fegyverek betiltására vonatkozó normatívát, tekintettel a biológiai és vegyifegyver-tilalmi egyezmény felülvizsgálatáról 2011-ben tartandó konferenciára; 40. kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be összehasonlítható adatokat, valamint a veszélyes CBRN-anyagok védelme és ellenőrzésének fokozása tekintetében az iparágakban tapasztalható európai helyzet átfogó értékelését, amely a vegyi fegyverekről szóló egyezmény, a biológiai fegyverekről szóló egyezmény és a CBRN-anyagokkal kapcsolatos egyéb nemzetközi eszközök végrehajtására vonatkozó valamennyi nemzeti jogszabály áttekintését is magában foglalja; ezen áttekintésnek be kell számolnia arról is, hogy a tagállamok és az iparágak milyen mértékben teljesítik nemzetközi kötelezettségeiket; ugyanakkor elismeri, hogy olyan végrehajtási intézkedések, mint például a biológiai és a vegyi fegyverekről szóló egyezmények, elégtelennek bizonyulhatnak a CBRN-anyagok nem állami szereplők – nevezetesen terrorista hálózatok – általi alkalmazásából eredő kockázatok kezelésére; 41. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy támogassa az uránt tartalmazó fegyverek fejlesztésének, előállításának, felhalmozásának, átadásának és alkalmazásának tilalmáról, valamint e fegyverek megsemmisítéséről szóló, meglévő egyezménytervezetet, és terjessze ezt az egyezményt az ENSZ tagországai elé aláírásra és ratifikálásra; felszólítja az EU tagállamait és az ENSZ-tagországokat, hogy vezessenek be moratóriumot a szegényített uránt tartalmazó fegyverek alkalmazására mindaddig, amíg megállapodás nem születik e fegyverek globális tilalmáról; 42. ösztönzi a tömegpusztító fegyverek finanszírozása elleni intézkedések bevezetését, a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem érdekében létrehozott mechanizmusok modelljét alapul véve; 43. üdvözli a Bizottságnak a Stabilitási Eszköz keretében tett intézkedéseit, amelyek célja a CBRN-tevékenységek kezelése; véleménye szerint e tevékenységek kiegészítik a cselekvési tervet, és felszólítja a Bizottságot, hogy a projekteket terjessze ki más térségekre a volt Szovjetunión kívül is (SEDE); a Stabilitási Eszköz keretében szerzett tapasztalatokra építve felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen közzé ajánlattételi felhívást a polgári laboratóriumok biztonságának és védelmének megerősítése céljából, a fegyverek jövőbeni terjedésének megelőzése érdekében; 44. úgy véli, hogy az uniós CBRN cselekvési tervnek egyértelműen szorgalmaznia kell a mind a 27 tagállamban végrehajtandó biztonsági képzésre és szabványelőírásokra vonatkozó uniós iránymutatások kidolgozását, és biztosítania kell, hogy a veszélyes CBRN-anyagokat kezelő biztonsági személyzet – ideértve azon iparágak és kutatóközpontok személyzetét is, amelyekben a veszélyes CBRN-anyagok jelen vannak – külön képzési programban részesüljön, és hogy meghatározzák a CBRN-tisztviselőkkel szemben követelményeket (szerep, hatáskör, képzés); hangsúlyozza, hogy biztonsági és tudatosságnövelő képzést kell biztosítani azok számára, akik részt vesznek az első válaszlépések végrehajtásában; 45. hangsúlyozza, hogy az uniós CBRN cselekvési terv jövőbeli rövid távú felülvizsgálata során nem egyszerűen az érintett iparágak önszabályozását kell előmozdítani, és pusztán magatartási kódexek elfogadását kell javasolni az iparágak számára, hanem ténylegesen fel kell szólítani a Bizottságot arra, hogy dolgozzon ki a veszélyes CBRN-anyagokat kezelő ágazatokra alkalmazandó európai iránymutatásokat és szabályozást; 46. rendkívül fontosnak tartja a veszélyes CBRN-anyagokkal összefüggő valamennyi ügylet szoros nyomon követését az EU-ban, és az iparnak az ügyletek bejelentésére történő egyszerű „ösztönzése” helyett a Bizottságnak és a tagállamoknak az ügyletek szabályozására és nyomon követésére irányuló megfelelő jogi kereteken kellene dolgozniuk, ezáltal növelve a biztonság szintjét és garantálva valamennyi gyanús ügylet, valamint a CBRN-anyagokat érintő hiány vagy lopás megfelelő és gyors bejelentését; hangsúlyozza, hogy e rendeleteknek meg kell teremteniük a CBRN-anyagokat kezelő valamennyi ágazat teljes átláthatóságának megfelelő alapját, elszámoltathatóvá téve az iparágakat az ilyen ügyletekért; úgy véli, hogy figyelmet kell fordítani a magánszféra szereplőire abban a tekintetben, hogy mennyire képesek érvényt szerezni a jelentéstételi kötelezettségük ellenőrzésére vonatkozó jogszabályoknak és előírásoknak, amelyek célja, hogy megfelelő felügyeletet gyakoroljanak felettük; 47. hangsúlyozza, hogy a CBRN-anyagok szállításának és tárolásának biztonságossá tétele kétségkívül és szükségszerűen részét képezi az arra irányuló folyamatnak, hogy a lehető leginkább megnehezítsék az ezen anyagokhoz való hozzáférést, ily módon kezelve a CBRN-hez fűződő biztonsági problémákat; 48. hangsúlyozza, hogy a vegyi anyagok internetes kereskedelmével kapcsolatos kockázatok miatt további kutatásokra és egyedi fellépésekre van szükség; 49. kéri a tagállamok és a Bizottság szerepeinek tisztázását az import/export szabályozás erősítése tekintetében; kéri a tagállamokat, hogy hajtsák végre és biztosítsák a hatályos nemzetközi szabályok alkalmazását, illetve a Bizottságot, hogy töltsön be ellenőrző szerepet, mérje fel és számoljon be a megfelelésről; megjegyzi, hogy a technológia fejlődését figyelembe véve fontosnak tartja, hogy sor kerüljön a vonatkozó jogszabályok és előírások felülvizsgálatára és módosítására a CBRN-anyagok beszerzése, behozatala, értékesítése, biztonságos tárolása és szállítása tekintetében; 50. hangsúlyozza, hogy tekintettel az európai országokban a postai csomagokban elhelyezett robbanóanyagokkal végrehajtott terrorcselekményekre, a küldemények kezelésével foglalkozó összes postai szolgáltató esetében meg kell erősíteni a meglévő ellenőrzési és biztonsági mechanizmusokat, illetve azokat létre kell hozni ott, ahol hiányoznak. Felderítés 51. felhívja a Bizottságot, hogy a tagállami hatóságokkal együttműködve készítsen tanulmányt a CBRN-felderítés tényleges helyzetének és az atomerőművek biztonságosságának felmérésére az EU-ban és a szomszédságában, baleset vagy szándékos terrortámadás bekövetkezése esetén; arra biztatja a Bizottságot, hogy e felmérés eredményeire építve dolgozzon ki közös uniós iránymutatásokat arról, hogyan kell kezelni az ilyen baleseteket vagy szándékos támadásokat, ezen belül megtalálva az eszközöket annak biztosítására, hogy a tagállamok megfelelő emberi és anyagi erőforrásokat fordítsanak erre az erőfeszítésre; 52. kéri a Megfigyelő és Információs Központ (MIC) szerepének megerősítését, amelyet korábban azzal a céllal hoztak létre az uniós polgári védelmi mechanizmus keretében, hogy biztosítsa az információk és a helyes gyakorlatok tagállamok közötti megfelelő cseréjét, amely páneurópai szabványok kialakulását eredményezi a CBRN-tevékenységek felderítésében; 53. kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon, értékelje és évente tegyen jelentést a Parlamentnek a tagállamok megfelelőségéről, és kéri a nemzeti hatóságokat annak biztosítására, hogy a veszélyes CBRN-anyagokat kezelő érintett iparágak és szervezetek kövessék és teljesítsék a szabályokat és iránymutatásokat; 54. alapvető fontosságúnak tartja megfelelő tanulmányok elkészítését – ezen belül az információcserét és az együttműködést gyorsító és megkönnyítő, ezáltal a közbiztonságot érintő fenyegetésre adott válaszlépések hatását fokozó módszerek értékelését – az összes érintett nemzeti és uniós szerv és érdekelt fél kötelező jellegű bevonása érdekében; Felkészültség és reagálás 55. kéri a Tanácsot, hogy a vészhelyzeti tervezés vonatkozásában a Bizottságot bízza meg a „koordinátor” szerepkörének betöltésével, hogy ellenőrző szerepet játszhasson, és ezáltal biztosítsa a helyi és nemzeti vészhelyzeti tervek meglétét; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak el kell látnia e tervek őrzőjének szerepét is, hogy a legjobb helyzetbe kerüljön a lehetséges hiányosságok azonosításához, és a megfelelő – az illetékes hatóságoknál gyorsabb – fellépéshez; 56. üdvözli a szándékot az EU polgári védelmi kapacitásának erősítésére; mindazonáltal megállapítja, hogy számos uniós tagállam honvédelmi minisztériuma szerez magas szintű gyakorlati tapasztalatot a CBRN-katasztrófák kezelésében; e tekintetben felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy osszák meg egymással a bevált gyakorlatokat, és áldozzanak többet a polgári és a katonai szakértelem kiterjedt összehangolására; 57. szorgalmazza, hogy a Bizottság, tekintettel a közös közbeszerzési projektekre, folytassa azon szükségletek meghatározását, amelyeket a polgári védelmi kapacitás javítása érdekében ki kell elégíteni; e tekintetben arra szólít fel, hogy különös figyelmet kell fordítani a CBRN-anyagokkal kapcsolatos készenléttel és reagáló képességgel – többek között egészségügyi ellenintézkedésekkel – kapcsolatos uniós szükségletek meghatározására, s ennek során az egészségügyi ellenintézkedéseknek egy CBRN-esemény esetén való elérhetőségét mind uniós, mind pedig tagállami szinten értékelni kell; 58. kéri, hogy a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris biztonsággal kapcsolatos veszélyhelyzetekkel kapcsolatban szervezzenek az uniós tagállamok számára, illetve tagállamok és harmadik országok számára közös megelőző gyakorlatokat; 59. üdvözli a CBRN-incidenseket vagy támadásokat szimuláló uniós szintű gyakorlatokra vonatkozó tervet, és hangsúlyozza, hogy az uniós CBRN cselekvési tervnek gondoskodnia kell arról, hogy e gyakorlatok eredményei és értékelése hozzájáruljanak a páneurópai szabványok kialakításáról folytatandó folyamatos párbeszédbe; 60. felhívja a figyelmet arra, hogy a Bizottságnak kell vezető szerepet játszania a szükségleteken alapuló, ellenintézkedési kapacitásra vonatkozó szabványok meghatározásában; hangsúlyozza, hogy csak így lehet elérni a lehető legmagasabb biztonsági szintet az EU teljes területén, mivel ez lenne az egyetlen mód annak biztosítására, hogy valamennyi tagállam azonos iránymutatásokat kövessen és azonos elveket alkalmazzon a kapacitások kiépítése és a megfelelő emberi és anyagi erőforrások véletlen vagy szándékos katasztrófákra való reagálásra történő felkészítése során; 61. hangsúlyozza, hogy az európai polgári védelmi mechanizmus koordinálásával, a közösen elfogadott uniós iránymutatásokkal összhangban és az EU finanszírozásában létre kell hozni a reagáláshoz szükséges erőforrások – akár orvosi, vagy más szükséges felszerelés – regionális/uniós szintű tartalékkészleteit, amelynek mérete a lehető legnagyobb mértékben tükrözi a fenyegetettség aktuális szintjét; hangsúlyozza a tartalékkészletek gondos kezelésének fontosságát annak biztosítása érdekében, hogy a reagáláshoz szükséges erőforrások, orvosi vagy egyéb szükséges berendezések tökéletesen működőképesek és korszerűek, valamint a legfrissebb technológiát képviselik; sürgeti, hogy ezen uniós/regionális erőforrás-felhalmozás megvalósulásáig az uniós CBRN cselekvési terv a szolidaritási záradék gyakorlatba való átültetésével mutasson utat arra vonatkozólag, hogy CBRN-baleset vagy terrortámadás esetén a tagállamok hogyan oszthatnák meg az ellenintézkedéseket és az erőforrásokat; hangsúlyozza, hogy egy adott uniós tagállam csak az érintett ország illetékes hatóságainak kérésére nyújthat segítséget, és nem sértheti a tagállam saját polgárainak megvédésére való képességét; 62. sürgeti az Európai Szolidaritási Alapra vonatkozó szabályok felülvizsgálatát annak érdekében, hogy az hozzáférhetőbbé váljon természeti katasztrófák, illetve rendelkezésre álljon ipari és ember által okozott katasztrófák esetén, és felszólítja a tagállamokat, hogy használják fel a Strukturális Alapból rendelkezésre álló forrásokat a fokozott megelőzés és felkészültség biztosítására; 63. baleset, CBRN-anyagok kijutásának vagy szándékos felhasználásának szerencsétlen eshetőségére való felkészülés érdekében felhívja a Bizottságot, hogy alakítson ki olyan jelentéstételi mechanizmusokat, amelyek kapcsolatot teremtenek az uniós polgári védelmi mechanizmus és az egészségügy, a környezetvédelem, az élelmiszertermelés és az állatjólét területén működő más, megfelelő uniós korai figyelmeztető rendszerek között; emellett felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre az információk és elemzések nemzetközi szervezetekkel – mint például az Egészségügyi Világszervezettel, a Meteorológiai Világszervezettel és az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezettel – való cseréjére szolgáló mechanizmusokat; 64. kéri szakosodott uniós/regionális reagálási csoportok – többek között orvosi személyzet, bűnüldözési személyzet és katonai állomány – létrehozását, és megállapítja, hogy e csoportok felállítása után rendszeres speciális képzési és operatív gyakorlatokat kell tervezni; 65. felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson kellő mértékű finanszírozást azzal a céllal, hogy jobb eszközöket fejlesszenek ki a biológiai anyagok felderítésére és azonosítására támadás vagy egyéb incidens bekövetkezése esetén; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a felderítésre jelenleg használatos eszközök korlátozott kapacitással és gyorsasággal működnek, ami miatt vészhelyzet esetén értékes idő vész el; hangsúlyozza, hogy a vészhelyzetekben fellépő személyzetet megfelelő felszereléssel kell ellátni, és orvosi szempontból előzetes védelmet kell biztosítani számukra, annak érdekében, hogy maximális személyes védelem mellett fejthessék ki tevékenységüket a katasztrófa sújtotta területen, ahol ártalmas kórokozók is előfordulhatnak; hangsúlyozza, hogy a kórházakban és az incidens áldozatait fogadó egyéb létesítményekben szintén korszerű eszközökre van szükség az anyagok azonosítására és diagnosztikai célokra; 66. felszólítja az információgyűjtésben érintett különböző uniós és nemzeti szerveket, hogy vizsgálják felül szervezeti felépítésüket, és ahol hiányosságot tapasztalnak, azt pótolják megfelelő emberekkel, akik tapasztalattal és ismeretekkel rendelkeznek a CBRN-fenyegetések és -kockázatok azonosítása és értékelése terén; 67. felhívja a Bizottságot, hogy a CBRN-anyagokkal kapcsolatos veszélyek és kockázatok értékeléséről rendszeresen számoljon be az Európai Parlamentnek; 68. felhív európai szintű képzési és figyelemfelkeltő programok indítására figyelembe véve, hogy az internet kínálta lehetőségek a polgárok CBRN kérdésekben történő tájékoztatásának kulcsfontosságú forrásai; hangsúlyozza a riasztási mechanizmusok összehangolásának fontosságát és az uniós polgárok gyors tájékoztatására a CBRN-események vonatkozásában; érdeklődéssel veszi tudomásul a Közös Kutatóközponton belüli, a nukleáris biztonság európai képzési központjának megvalósíthatóságáról szóló tanulmányt; Környezetvédelmi és egészségügyi következmények 69. megjegyzi, hogy a H1N1-járvány idején szervezetlen túlköltekezés történt a vakcinák tekintetében, üdvözli az „A H1N1-járvány tanulságai egészségügyi biztonság az Európai Unióban” című tanácsi következtetés-tervezetet (12665/2010), mely fontolóra veszi az oltóanyagok és vírusellenes gyógyszerek közös beszerzésére irányuló mechanizmus kifejlesztését, amit a tagállamokban önkéntes alapon alkalmaznának, és ösztönzi a tagállamokat, hogy együtt dolgozzanak ki többek között a meglévő kapacitások megosztására és az orvosi ellenintézkedések költséghatékony beszerzésének összehangolására irányuló készenléti megoldásokat, és közben biztosítsanak magas szintű CBRN-készenlétet az egész EU-ban; 70. megjegyzi, hogy az uniós jogszabályok (a 2006/965/EK tanácsi határozattal módosított 90/424/EGK tanácsi határozat) biztosítják a fertőző állatbetegségek, beleértve a zoonózisok felszámolása, az ellenük való védekezés és figyelemmel kísérésük közösségi megközelítését, többek között az állatok fertőzéstől való védelmére szolgáló állatorvosi ellenintézkedések beszerzését és felhalmozását; sajnálja, hogy az EU lakosságának a veszélyes biológiai kórokozóktól való védelmére szolgáló orvosi ellenintézkedések beszerzésének és felhalmozásának összehangolása tekintetében nem létezik ilyen közösségi megközelítés; 71. rámutat, hogy egy biológiai kórokozókkal – például, de nem kizárólag a lépfenével – kapcsolatos esemény vagy támadás évtizedekre megfertőzi az érintett területet és súlyosan károsítja a növények, az állatok és az emberek életét és egészségét, mellyel hosszú távú gazdasági költségeket okoz; felszólítja a Bizottságot, hogy illesszen be helyreállítási és méregtelenítési stratégiákat a CBRN-szakpolitikába; 72. hangsúlyozza, hogy egy CBRN-anyagokkal kapcsolatos, a talaj és/vagy az ivóvíz-ellátást befolyásoló esemény potenciálisan pusztító és nagy horderejű következményekkel jár az érintett területen élő összes ember egészségére és jólétére nézve; felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós CBRN cselekvési terv meghatározásakor ezt vegye figyelembe; 73. hangsúlyozza a vízalapú fertőzési események – melyek közé tartozik a környezetszennyezés, a talajszennyezés, a hulladékkezelés és/vagy a radioaktív anyagok kibocsátása – hatékony ellenőrzése biztosításának jelentőségét; 74. sajnálja, hogy az uniós CBRN cselekvési tervről szóló, erősen a felfedezésre és megelőzésre összpontosító bizottsági közleményben és tanácsi következtetésekben nem fordítanak elég figyelmet a készenlétre és a válaszadásra; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a közegészség és a környezet védelméhez abban az esetben szükséges készenléti és válaszadási mechanizmusok kifejlesztésére, ha az EU területén ténylegesen CBRN-esemény történne; 75. sajnálja, hogy a CBRN cselekvési terv nem tartalmaz olyan intézkedéseket, amelyek biztosítanák a radiológiai és nukleáris létesítmények és anyagok biztonságát, és javítanák a különböző radiológiai vészhelyzetek és a lakosságra, valamint a környezetre gyakorolt hatásuk elleni válaszadási terveket; 76. riasztónak tartja azokat az eseteket, amikor magánszemélyek és aktivisták különböző európai újrafeldolgozó létesítményből nukleáris hulladékanyagot tudtak szerezni, és sürgős összehangolt fellépésre szólít fel a radioaktív és nukleáris anyagok és létesítmények biztonságának fokozása érdekében; 77. sajnálja, hogy a CBRN cselekvési tervről szóló bizottsági közlemény és tanácsi következtetések nem összpontosítanak tömegközlekedési hálózatok, valamint felhasználóik egészségének megfelelő védelmére, tekintettel az elmúlt évek tömegközlekedést célzó számos terrortámadására és a CBRN-eseményeknek a CBRN-anyagok szállításakor való bekövetkeztének általában fokozott kockázatára; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a CBRN-eseményeknél elsőként beavatkozó szervezetek kitettség előtti védelmét, valamint az áldozatok kitettség utáni ellátását, különösen a biológiai kórokozók tekintetében; 78. rámutat, hogy egy CBRN-esemény hosszú távú hatást gyakorolhat az élelmezési célú növények növekedésére és így potenciálisan káros hatást gyakorol az EU élelmiszerbiztonságára; felkéri a Bizottságot, hogy az uniós CBRN cselekvési terv meghatározásakor ezt vegye figyelembe; 79. ösztönzi a legjobb gyakorlatok megosztását olyan országokkal – például az Egyesült Államokkal, Ausztráliával és Indiával –, melyek szakértelemre tettek szert a CBRN-nel kapcsolatos kockázatelemzés, megelőzés, felfedezés, tájékoztatás és válaszadás területén; 80. közös politikákat ösztönöz a vegyi, biológiai, radiológiai vagy nukleáris szennyezés által érintett földterületek rehabilitációja érdekében, hogy a talaj és a földterület a lehető leghamarabb újra használható legyen, csökkentve az egészségi és a környezeti kockázatokat; 81. felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fontolják meg olyan válaszadási modellek kialakítását, amelyek egy CBRN-esemény bekövetkeztekor az ideális választ adják, és amelyekben különös figyelmet fordítanak a képzési intézményeknek, a betegellátási intézményeknek és az időskori gondozóközpontoknak; 82. felszólítja a tagállamokat, hogy a CBRN-eseményre vonatkozó evakuálási tervek meghatározásakor fordítsanak különös figyelmet az idősek, a gyermekek, az egészségügyi ellátásban részesülők, fogyatékkal élő személyek és egyéb sérülékeny csoportok igényeire; 83. felszólítja a tagállamokat, hogy helyezzenek különleges hangsúlyt olyan polgári védelmi menedékek építésére a köz- és állami intézményeken belül, valamint helyi és regionális szinten, amelyekben az európai lakosság katasztrófa esetén menedéket lelhet; 84. sürgeti a Bizottságot, hogy törekedjen a közös minimális biztonsági normákról szóló megállapodást kötni olyan harmadik szomszédos országokkal, melyek területén olyan anyagok vannak, amelyek baleset esetén komoly veszélyt jelenthetnek a környezeti és emberi biztonságra az EU-n belül; 85. felszólítja a Bizottságot, hogy cselekvési tervében biztosítsa a biztonsági intézkedések technológiai fejlődéshez való rugalmasabb hozzáillesztését; 86. sürgeti a Bizottságot, hogy részletesen vizsgálja meg a meglévő biztonsági intézkedéseket a környezetre és az egészségre gyakorolt hatásuk tekintetében, és biztosítsa, hogy új intézkedéseket kizárólag egy ilyen, rendszeres időközönként elvégzett vizsgálat eredményei alapján vezessenek be; o 87. felszólítja a tagállamokat, hogy készítsenek a mától 2013-ig – amikor az uniós CBRN cselekvési terv felülvizsgálata lesz – terjedő időszakra vonatkozó uniós CBRN-útmutatót, melyben meghatározzák azokat a kihívásokat és politikai válaszokat, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság folyamatában és az adott időpontig elért haladás tekintetében rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet; 88. felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy sürgősen vizsgálja felül, és alkalmazza ajánlásainak megfelelően az uniós CBRN cselekvési tervet, és várja annak gyors végrehajtását; emellett arra sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a következő EU CBRN cselekvési tervet legalább egy évvel azt megelőzően terjesszék a Parlament elé, hogy az a végrehajtási szakaszába lépne, annak érdekében, hogy a Parlament kellő időben véleményt alkothasson; 89. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Helyes kormányzás és az EU regionális politikája |
| |||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 174–178. cikkeire, – tekintettel az Európai Unió általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendelet felülvizsgálatára irányuló 2010. május 28-i bizottsági javaslatra (COM(2010)0260), – tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendeletre(1), – tekintettel a nemzeti és regionális szintű kormányzásról és partnerségről, valamint a regionális politika terén projektek megalapozásáról szóló, 2008. október 21-i állásfoglalására(2), – tekintettel a regionális politika és annak finanszírozása átláthatóságáról szóló 2010. június 15-i állásfoglalására(3), – tekintettel a Régiók Bizottsága 2009. június 17–18-i, többszintű kormányzásról szóló fehér könyvére és a konzultációs jelentésre; – tekintettel a 2010. március 16–17-i, malagai nem hivatalos miniszteri ülés következtetéseire; – tekintettel a Bizottság „a tagállamok és a Bizottság feladatai a strukturális alapok és a kohéziós alap megosztott igazgatásával kapcsolatban – helyzetleírás és kilátások a 2006. utáni programozási időszakra'című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, 2004. szeptember 6-i közleményére ( COM(2004) 0580), – tekintettel a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó kohéziós politikai stratégiákról és programokról folytatott tárgyalások eredményeiről szóló a 2008. május 14-i bizottsági közleményre (COM(2008)0301), – tekintettel az Európai Számvevőszék a 2006-os és 2008-as pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, – tekintettel a Bizottság 2008. február 19-i „A Bizottságnak a megosztott irányítású strukturális intézkedésekre vonatkozó felügyeleti szerepének megerősítésére irányuló cselekvési terv” című közleményére (COM(2008)0097), – tekintettel a Bizottság 2009. február 3-i „Jelentés a Bizottság megosztott irányítású strukturális intézkedésekre vonatkozó felügyeleti szerepének megerősítésére irányuló cselekvési terv végrehajtásáról” című közleményére (COM(2009)0042), – tekintettel Samecki és Špidla biztosok 2009. október 28-i, a Bizottsághoz szóló közleményére, amely időszaki jelentést ad a Bizottságnak a megosztott irányítású strukturális intézkedésekre vonatkozó felügyeleti szerepének megerősítésére irányuló cselekvési terv (SEC(2009)1463) nyomon követéséről, – tekintettel a Bizottság 2010. február 18-i „a Bizottságnak a megosztott irányítású strukturális intézkedésekre vonatkozó felügyeleti szerepének megerősítésére irányuló cselekvési tervének megvalósításáról szóló jelentés” című közleményére (COM(2010)0052), – tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére, – tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0280/2010), A. mivel a kohéziós politika végrehajtása nagymértékben decentralizált, és a nemzeti szint alatti hatóságok felelősségvállalásának ösztönzésén alapszik, B. mivel a kohéziós politika elsődleges szerepet játszik a többszintű kormányzás megvalósításában, azáltal, hogy bevonja a nemzeti szint alatti hatóságokat a viták törvényhozás előtti szakaszába, ezáltal javítva a döntéshozási folyamatok minőségét, C. mivel a többszintű kormányzás alatt az Unió, a tagállamok, valamint a helyi és regionális hatóságok, valamint a szociális és gazdasági partnerek és a nem kormányzati szervezetek összehangolt, partnerségen és társfinanszírozáson alapuló fellépését kell érteni, melynek célja az Európai Unió politikáinak kidolgozása és végrehajtása, és mivel ez a meghatározás a felelősségi köröknek a különböző kormányzati szintek közötti megosztását is magában foglalja, D. mivel az Európai Számvevőszék 2006-os jelentése kimutatta, hogy a kohéziós politika ellenőrzési rendszerei nem voltak elég hatékonyak, 12%-os hibázási aránnyal a megtérített költségekben, és a 2008-as jelentés, amelyben a költségek 11%-os jogtalan megtérítése szerepel, megerősítette ezeket az adatokat, E. mivel a Bizottságnak erősítenie kell ellenőrző szerepét a hibák csökkentése végett, javítania kell az ellenőrzés rendszerét, és növelnie kell a nemzeti szint alatti hatóságoknak és kedvezményezetteknek nyújtott segítséget, amely lépések hosszútávon mind az eredményközpontúbb, felhasználóbarát szabályozáshoz vezetnek, F. mivel a finanszírozási kérelmekkel kapcsolatos eljárások túl bonyolultak, a felesleges ellenőrzések pedig azzal a veszéllyel járnak, hogy a potenciális kedvezményezettek elfordulnak a kohéziós politikától, G. mivel a honfitársaink által a közszolgáltatások tárgyában (például tömegközlekedés, ivóvíz, közegészségügy, szociális lakások és közoktatás) elvárt konkrét megoldásokat csak felelősségteljes kormányzással az alábbi két kiegészítő rendszer bevonásával lehet elérni: egyrészt az intézményi rendszer, amely rendelkezik az állam, valamint a regionális és helyi hatóságok között a hatáskörök és a költségvetés megosztásáról, másrészt a partnerségi rendszer, amely egy adott területen összehozza valamennyi érintett köz- és magánszereplőt, H. mivel a partnerségnek az összes érintett közösségre és csoportra ki kell terjednie, a nagyobb legitimitás, a garantált átláthatóság és a pénzeszközök jobb felhasználása révén előnyöket és hozzáadott értéket teremthet a kohéziós politika végrehajtása terén, továbbá a partnerséget az általa képviselt társadalmi és polgári értékek szempontjából is értékelni kell, I. mivel az integrált megközelítésnek, ha szembe kíván nézni a helyi és regionális kihívásokkal, tekintettel kell lennie a területi sajátosságokra (földrajzi és természeti hátrányok, elnéptelenedés, legkülső régió stb.), A többszintű irányítás alkalmazása 1. üdvözli az RB többszintű kormányzásról szóló fehér könyvét és a nemzeti szint alatti támogatás elismerését a Lisszaboni Szerződésben; hangsúlyozza, hogy a többszintű megközelítést nem csak vertikálisan kellene alkalmazni, hanem horizontálisan is, az azonos szintű szereplők között, minden megosztott hatáskörű Uniós politika esetében, beleértve a kohéziós politikát is; 2. üdvözli a 2010. márciusi malagai nem hivatalos miniszteri ülés következtetéseit, és úgy véli, hogy a többszintű kormányzás előfeltétele a területi kohézió elérésének Európában; kéri, hogy tegyék ezt az elvet kötelezővé a tagállamokban azon szabályozási területeken, amelyeknek jelentős a területi hatása, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban kiegyensúlyozott területi fejlődés menjen végbe; rámutat, hogy ezen intézkedésnek semmiképp sem szabad körülményesebb eljárásokhoz vezetnie; 3. úgy véli, hogy a megfelelő többszintű kormányzásnak alulról felfelé irányuló („bottom-up”) megközelítésen kell alapulnia, mely figyelembe veszi az egyes tagállamokban alkalmazott eltérő igazgatási gyakorlatokat; felszólítja a tagállamokat, hogy azonosítsák a kormányzás különböző szinteken való alkalmazásának leghatékonyabb eszközeit és javítsák a regionális és helyi hatóságokkal, illetve a közösségi közigazgatással való együttműködést, például a közigazgatás különböző szintjein dolgozó tisztviselők részvételével tartott, a Bizottsággal közösen szervezett rendszeres találkozók révén, vagy a hatalom különböző illetékességi szintjeire kiterjedő önkéntes európai területi paktumok bevezetésével; 4. azt ajánlja, hogy a különböző érintett szereplőknek a politikai döntéshozatal elején történő bevonásával oly módon rendszeresítsék a területi hatás elemzését, hogy érthetővé váljanak a közösségi jogalkotási és nem jogalkotási javaslatoknak a területekre gyakorolt gazdasági, társadalmi és környezeti hatásai; 5. hangsúlyozza, hogy a többszintű kormányzás lehetővé teszi a területi együttműködésben rejlő lehetőségek hatékonyabb kihasználását, a határok két oldalán lévő magán- és közszereplők között létrejött kapcsolatoknak köszönhetően; sürgeti azon tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy minél hamarabb hozzák meg a szükséges intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik az európai területi együttműködési csoportosulások megalakítását; ajánlja, hogy a Bizottság támogassa az információcserét a már létező és a jelenleg formálódó EGTC-k között a meglévő programok keretében; üdvözli a Régiók Bizottsága által az európai területi együttműködési csoportosulások kapcsán elvégzett munka jó minőségét, és felszólít rendelkezésre álló eszközeinek – különösen a lisszaboni folyamatot nyomon követő platform és a szubszidiaritás elvét ellenőrző hálózat – igénybevételére a legjobb gyakorlatok régiók és tagállamok közötti cseréjének előmozdítására, a célkitűzések és a szükséges tervezési intézkedések közös azonosítása és meghatározása, végül pedig a kohéziós politika eredményeinek összehasonlító értékelése érdekében; 6. felkéri a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy fokozzák az integrált megközelítés alkalmazását a jelenlegi programozási időszakban; javasolja, hogy tegyék kötelezővé ezt a megközelítést a jövőbeni kohéziós politikára nézve; úgy véli, hogy egy rugalmas és integrált megközelítésnek nemcsak a területfejlesztés gazdasági, társadalmi és környezeti szempontjait kell figyelembe vennie, hanem lehetővé kell tennie a különböző partnerek érdekeinek összehangolását is a területi sajátosságok fényében, a helyi és regionális kihívásokkal való szembenézés érdekében; 7. kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki útmutatót a köz- és magánszereplők számára arról, miként lehet átültetni a gyakorlatba a többszintű kormányzás és az integrált megközelítés elveit; javasolja, hogy a fenti két megközelítési mód ismertebbé tételét célzó tevékenységet az ERFA technika segítségnyújtás keretéből finanszírozzák; 8. ajánlja, hogy a Régiók Bizottsága használja fel a 2011-es nyílt napokat, és amennyiben ez még lehetséges, a 2010-es nyílt napokat a többszintű kormányzás előmozdítását elősegítő legmegfelelőbb eszközök azonosításáról szóló vita ösztönzésére és elmélyítésére; javasolja egy európai többszintű kormányzási címke létrehozását és bevezetését az EU összes régiójában 2011-től; 9. megállapítja, hogy a decentralizált mechanizmusok a többszintű irányítás döntő fontosságú elemei; felhívja a tagállamokat és a régiókat, hogy az egyszerűsítés szükségességére való tekintettel, amennyiben indokolt, az operatív programok egy részének végrehajtását delegálják másra, és a globális támogatásokat megfelelőbb módon használják fel; felkéri őket, hogy a jogalkotás és a költségvetés szintjén sürgősen tegyék meg a decentralizálás érdekében szükséges intézkedéseket, hogy a többszintű kormányzás rendszere hatékonyan és a partnerség és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával működhessen; hangsúlyozza, hogy a regionális és helyi hatóságokat, különösen a jogalkotási hatáskörökkel rendelkező hatóságokat jobban be kell vonni a munkába, mivel ők ismerik legjobban a régiójuk lehetőségeit és szükségleteit, és ezáltal hozzájárulhatnak a kohéziós politika jobb végrehajtásához; 10. ösztönzi a tagállamokat, hogy már a korai szakaszban vonják be az érintett régiós és helyi hatóságokat, továbbá a civil társadalom szereplőit az Uniós jogalkotásról, valamint a strukturális alapokból részesülő programokról folyó egyeztetésbe, lehetővé téve, hogy időben kezdetét vegye a kormányzat különböző szintjei közti dialógus; szorgalmazza a fenti hatóságok a nemzeti képviselőkkel egyenjogú félként való részvételét a felelős döntéshozó testületekben; 11. hangsúlyozza, hogy a források hatékony felhasználása és a maximális hatás elérése érdekében megfelelő igazgatási kapacitásokra van szükség mind uniós, mind regionális szinten; ezért kéri a Bizottságot, hogy bővítse igazgatási kapacitásait a kohéziós politika hozzáadott értékének növelése és a fellépések fenntarthatóságának biztosítása érdekében, valamint felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a megfelelő igazgatási struktúrákat és humán erőforrásokat a toborzás, a javadalmazás, a képzés, az erőforrások, az eljárások, az átláthatóság és a hozzáférhetőség területén; 12. ezen felül kéri a tagállamokat, hogy szükség esetén fokozzák a régiós és helyi hatóságok szerepét a programok előkészítésében, igazgatásában és végrehajtásában, továbbá erősítsék meg a rendelkezésre álló eszközöket; ajánlja a helyi együttműködéseken alapuló helyi fejlesztési módszerek alkalmazását a kohéziós politikában, különösen a városi, vidéki és határokon átnyúló projektek esetében; felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a hasonló egyedi gazdasági növekedési potenciállal rendelkező régiók közötti partnerségi kapcsolatok kialakítását, és gondoskodjon arról, hogy a makroregionális együttműködés koordinálása céljából megfelelő, uniós szintű keret álljon rendelkezésre; 13. úgy véli, hogy a partnerség és a társfinanszírozás elve erősíti a nemzeti szint alatti hatóságok felelősségvállalását a kohéziós politika végrehajtásában; emlékeztet a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás alapelvei melletti elkötelezettségére, és kéri, hogy ezeket a közkiadások gazdasági válság miatti korlátozása ellenére is tartsák be; 14. javasolja a partnerség gyakorlatának megerősítését, és kéri a Bizottságot, hogy szolgáljon egyetértésben elfogadott meghatározással a partnerség fogalmáról, amely a regionális és helyi hatóságokkal és a civil társadalom szereplőivel kiépített valódi partnerség feltétele; kéri a Bizottságot, hogy külön e célra szánt értékelő módszerek kidolgozása révén szigorúan ellenőrizze a fenti elv betartását, és terjessze a bevált gyakorlatot ezen a területen az információs és telekommunikációs eszközök révén; emlékeztet arra, hogy a strukturális alapok programozásának és végrehajtásának valamennyi szakaszában a partnerség hozzájárulhat a hatékonysághoz, az eredményességhez, a legitimitáshoz és az átláthatósághoz, valamint növelheti a programok eredményeivel kapcsolatos elkötelezettséget és felelősségvállalást; hangsúlyozza az önkéntesség partnerségi folyamatban betöltött fontos szerepét; 15. felhívja a figyelmet a lakossággal a civil társadalmat képviselő szervezeteken és nem kormányzati szervezeteken keresztül folytatott konzultáció kötelező jellegére javaslataik figyelembevétele érdekében, és kiemeli, hogy a civil társadalom részvétele segíti a döntéshozatali folyamat legitimálását; megjegyzi, hogy a közvéleménynek az operációs programok (2007–2013) előkészítő szakaszába történő bevonására irányuló erőfeszítések nem hozták meg a remélt sikereket; felkéri a Bizottságot, hogy határozza meg a helyes gyakorlatokat és tegye lehetővé alkalmazásukat annak érdekében, hogy a következő programozási időszakban a nyilvánosság bevonása hatékonyabb legyen; 16. kéri a többszintű kormányzás elvének alkalmazását az Európa 2020 stratégia kialakításának és végrehajtásának minden szakaszában, hogy a szabályozás megalkotásában azok a régiós és helyi hatóságok is részt vegyenek, amelyeknek azt meg kell valósítaniuk; ezzel összefüggésben emlékeztet a helyi és regionális hatóságoknak az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos területi megállapodásáról szóló javaslatra, amelynek célja a régiók és az önkormányzatok ösztönzése a 2020 stratégia céljainak sikeres megvalósításához való hozzájárulásra; 17. javasolja, hogy a Bizottság újból elemezze az Európai Parlament által kezdeményezett „Erasmus a választott helyi és regionális képviselők számára” elnevezésű kísérleti projekt végrehajtásának lehetőségeit, és a javasolt projektek színvonalának emelése és a hatékonysági célkitűzés teljesítése érdekében felszólítja a Bizottságot, hogy az ERFA operatív technikai segítségnyújtási költségvetési keretéből hozzon létre képzési és mobilitási rendszert a kohéziós politika programjait működtető helyi és regionális szereplők, valamint azon partnerek számára, akik az integrált megközelítések és a többszintű irányítás végrehajtásában szakértelemmel rendelkeznek; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson eszközöket ezen kezdeményezések számára, és fokozza a regionális és helyi hatóságokkal való – a Régiók Bizottságán keresztül is történő – hálózatépítést; 18. úgy véli, hogy a régiók európai hálózatainak ki kellene terjeszteniük tevékenységüket a kormányzást és a partnerséget érintő helyes gyakorlatok területére, nagyobb hangsúlyt kellene helyezniük a korábbi programciklusokból szerzett politikai és stratégiai tapasztalatokra, valamint az EU összes nyelvén biztosítaniuk kellene a nyilvános hozzáférést a legjobb gyakorlatok cseréjével kapcsolatos kulcsfontosságú információkhoz, hozzájárulva ezzel a helyes gyakorlatok tényleges megvalósításának biztosításához; A Bizottság regionális és helyi hatóságok támogatásában betöltött szerepének megerősítése 19. úgy véli, hogy régiós és helyi szint növekvő szerepével együtt a Bizottság felügyelő szerepét is erősíteni kell, inkább az ellenőrző rendszerek, semmint egyes projektek felülvizsgálatára összpontosítva; e tekintetben kéri a nemzeti szervek európai tanúsítási rendszerének létrehozását; sürgeti a Bizottságot, hogy teljesítse a megfelelőség-értékelési jelentések jóváhagyását, hogy elkerülje a kifizetések késlekedését és a források elvesztését a kötelezettség megszűnése miatt, és 2012-ig álljon elő javaslattal az elfogadható hibakockázatról; 20. üdvözli a Bizottság jelentésének észrevételeit a 2010. februári cselekvési tervvel kapcsolatban, és az eddig megkezdett helyesbítő és preventív intézkedéseket; kéri a Regionális Politikai Főigazgatóságot, hogy folytassa ezt a gyakorlatot a megvalósítás egész ideje alatt, hogy megtartsa a cselekvési terv keltette lendületet; 21. hangsúlyozza, hogy jobban kell koordinálni az európai kezdeményezéseket a kohéziós politika és a strukturális politika területén annak érdekében, hogy ne kockáztassák a regionális politika egységét; kéri a Bizottságon belül a kohéziós politikáért és a strukturális politikáért felelős REGIO főigazgatóság és a vonatkozó ágazati kezdeményezésekért felelős főigazgatóságok közti koordináció megerősítését; kéri, hogy tekintettel a regionális és helyi közösségek jogainak a Lisszaboni Szerződésből fakadó megerősítésére, e közösségeket vonják be jobban a politikák kidolgozásába, a Bizottság szintjén, a projektekért felelősök felelősségének növelése érdekében: követeli továbbá, hogy a Bizottság helyben, fokozottan ellenőrizze az eredményeket, hogy jobban lehessen értékelni a projekt struktúráinak, valamint a tevékenységeknek a hatékonyságát a kitűzött célokhoz képest; 22. kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg az „oktatók képzése” kezdeményezést az irányító és igazoló hatóságok számára; hangsúlyozza, hogy folyamatos ellenőrzéssel kellene biztosítani azt, hogy a képzések tartalmai valóban és kiegyensúlyozott módon eljussanak az alsóbb szintekre, nem felejtkezve el a helyi szereplőktől; 23. sürgeti a Bizottságot, hogy minél előbb indítsa el az SFC 2007 informatikai rendszer új portálját, amely közvetlen hozzáférést biztosít a strukturális alapok összes érintettjének a számukra fontos információhoz; ajánlja, hogy a tagállamok tegyék elérhetővé a tudnivalókat erről a lehetőségről a regionális és helyi hatóságok, valamint a végső kedvezményezettek számára, és azokat terjesszék közöttük; 24. kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre további technikai segítségnyújtási mechanizmusokat a megvalósítás során felmerülő problémákkal kapcsolatos ismeretek regionális és helyi szinten való terjesztésére, különösen azokban a tagállamokban, amelyekben a 2000 és 2006 közötti kohéziós politikához kapcsolódó programok Bizottság által elvégzett utólagos értékelése szerint tartósan problémát okoz a kohéziós politikai programok végrehajtásához szükséges igazgatási kapacitások biztosítása; 25. kéri az egységes információs és ellenőrzési modell (SISA) szabályszerű alkalmazását az auditálás minden szintjén, a kétszeres auditálás és túlzott ellenőrzés elkerülése érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy adjon ki egy kézikönyvet az egységes ellenőrzésről, amely tartalmaz minden eddigi útmutatót; 26. felkéri a tagállamokat a pénzügyi tervezési eszközök szélesebb körű használatára a projektek minőségének javítása és a magánszereplők – különösen a kis- és középvállalkozások – részvételének növelése érdekében az európai projektekben; kéri a Bizottságot, hogy tegye egyszerűbbé ezen eszközök működésének szabályait, mivel jelenlegi összetettségük megnehezíti a használatukat; 27. meggyőződése, hogy az eljárások betartása nem lehet a beavatkozások minőségének kárára; kéri a Bizottságot, hogy a jövőben eredményközpontúbb szakpolitikát hozzon létre, amely inkább a minőségi teljesítményre és a stratégiai projektek fejlesztésére összpontosít, mint az ellenőrzésre; ezért kéri a Bizottságot, hogy a jobb nyomon követési és értékelési rendszerek érdekében fejlesszen ki objektív és mérhető indikátorokat, amelyek Unió-szerte összehasonlíthatóak, és fontolja meg alaposan, hogy gazdasági válság esetén a szabályok rugalmasságára van szükség; 28. hangsúlyozza, hogy az egyértelmű és átlátható eljárások alkalmazása a helyes kormányzás egyik eleme; ezért üdvözli a költségvetési rendeletnek és a strukturális alapok szabályozásának folyamatban lévő egyszerűsítését, és arra kéri a tagállamokat, hogy szigorúan tartsák be a felülvizsgált költségvetési rendelet előírásait, és hozzák nyilvánosságra a strukturális alapok végső kedvezményezettjeivel kapcsolatos információkat; sürgeti a Bizottságot, hogy érthető, későbbi gyakori módosításokat nem igénylő szabályokat javasoljon; kéri az alapok egyszerűbb felépítését 2013 után, nem a gazdasági válság okán, hanem a jövőbeni kohéziós politika általános elveként, az alapok felhasználásának megkönnyítése céljából, valamint javasolja, hogy a további adminisztrációs terhek elkerülése érdekében – melyek a szóba jöhető partnereket visszariaszthatják a projektekben való részvételtől – nagyobb átláthatóság és rugalmasság érvényesüljön az európai alapok felhasználása tekintetében; 29. üdvözli a Bizottságnak a kohéziós politikai programok végrehajtásáról szóló 2010. évi stratégiai jelentését, mivel a politikaformálási folyamat számára fontos információkkal szolgál; úgy véli, hogy e jelentés megállapításait komolyan figyelembe kell venni a kohéziós programok hatékony végrehajtásának javítását célzó javaslatok kidolgozásakor is; 30. emlékeztet arra, hogy erős és jól finanszírozott kohéziós politikához kötődik, amely harmonikusan biztosítja az Európai Unió valamennyi régiójának fejlődését; kéri, hogy e politika pénzügyi eszközei maradjanak meg 2013 után, és minden nemzeti szintre történő visszaemelési kísérletet utasítsanak el; 31. kéri a Bizottságot, hogy alkalmazza a differenciálás és az arányosság elveit a jövőbeni szabályozásban és igazítsa a követelményeket a programok nagyságához és a partnerek sajátosságaihoz, különösen, ha kisebb, helyi hatóságokról van szó; kéri az átalányösszegek szélesebb körű használatát minden alap esetében, különösen az általános költségek és a technikai segítségnyújtás esetén; javasolja, hogy az innovatív projektek ösztönzése érdekében esetükben gondoskodjanak rugalmasabb értékelési kritériumokról, és enyhítsenek a kísérleti projektek ellenőrzési követelményein; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy az alapok helyes felhasználása mellett elkötelezett és azt sikeresen biztosító tagállamokkal közösen dolgozza ki a „bizalmi szerződés” elvét; 32. javasolja a strukturális alapok szabályainak mélyebb harmonizációját és integrációját, a jövőbeni minél inkább felhasználóbarát politika felépítése érdekében, elkerülve a projektek feldarabolását rész-projektekre, amelyek különböző alapoknál pályáznak; ajánlja, hogy ne csak a kiadások rendszerességén legyen hangsúly, hanem a beavatkozások minőségén is, és a forrásokat az irányításban való segítségnyújtás hatékonyabbá tételére koncentrálják; 33. felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb terjesszen elő javaslatokat a következő programozási időszakra vonatkozó rendelkezéseket illetően, fogadja el a végrehajtási rendeletet, dolgozza ki a szükséges iránymutatásokat, és megfelelő időben biztosítsa a vonatkozó képzéseket, valamint segítse elő az operatív programok tárgyalási és jóváhagyási folyamatát annak érdekében, hogy elkerüljön mindennemű késedelmet a kohéziós politika végrehajtásában, és az alapok 2013 utáni felhasználásában; o 34. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamoknak.
| ||||||||||||||
| A bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatának létrehozása ***I |
| |||||||
| ||||||||
(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat) Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2009)0322), – tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, 63. cikke 3. pontjának b) alpontjára és 66. cikkére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0055/2009), – tekintettel a Bizottságnak „A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közleményére (COM(2009)0665), – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (3) bekezdésére, 74. cikkére és 79. cikke (2) bekezdésének c) pontjára, – tekintettel a Tanács képviselőjének 2010. december 1-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban, – tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére, – tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A7–0342/2010), 1. elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot; 2. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni; 3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek. Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. december 14-én került elfogadásra a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatának létrehozásáról szóló 377/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló 2011/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 493/2011/EU rendelet.) | ||||||||
| Az európai védelmi határozat ***I |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat) Az Európai Parlament, – tekintettel a tagállamok egy csoportjának kezdeményezésére (00002/2010), – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 76. cikkének b) pontjára, 82. cikke (1) bekezdése második albekezdésének d) pontjára és 289. cikkének (4) bekezdésére, amelyek alapján a Tanács a jogalkotási aktus tervezetét a Parlament elé terjesztette (C7-0006/2010), – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) és (15) bekezdésére, – tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére, – tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv értelmében egy nemzeti parlament által benyújtott, indokolással ellátott véleményre arra vonatkozóan, hogy a jogalkotási aktus tervezete nem áll összhangban a szubszidiaritás elvével, – tekintettel a nemzeti parlamentek által a jogalkotási aktus tervezetére vonatkozóan benyújtott észrevételekre, – tekintettel eljárási szabályzatának 37., 44. és 55. cikkére, – tekintettel az eljárási szabályzat 51. cikke alapján az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság által folytatott közös tanácskozásokra, – tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7-0354/2010), 1. elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot; 2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek. Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. december 14-én került elfogadásra az európai védelmi határozatról szóló 2011/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 82. cikke (1) bekezdésének a) és d) pontjára, tekintettel a Belga Királyság, a Bolgár Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Portugál Köztársaság, Románia, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság kezdeményezésére, a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való továbbítását követően, rendes jogalkotási eljárás keretében(1), mivel: (1) Az Európai Unió célul tűzte ki a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fenntartását és fejlesztését. (2) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 82. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az Unióban a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés a bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul. (3) Az Európai Tanács által 2009. december 10–11-i ülésén elfogadott stockholmi program szerint a kölcsönös elismerés kiterjedhetne az igazságszolgáltatási jellegű ítéletek és határozatok valamennyi típusára, amelyek a jogrendszertől függően büntető- vagy közigazgatási ítéletek és határozatok lehetnek. A program továbbá felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak megvizsgálására, hogy miként lehet javítani az áldozatok védelmét szolgáló jogszabályokon és gyakorlati támogató intézkedéseken. A program emellett rámutat arra, hogy a bűncselekmények áldozatai olyan különleges védelmi intézkedésekben részesülhetnek, amelyeknek az egész Unióban hatályosaknak kell lenniük. Ez az irányelv az áldozatok jogaira vonatkozó koherens és átfogó intézkedéscsomag részét képezi. (4) A nők elleni erőszak felszámolásáról szóló 2009. november 26-i európai parlamenti állásfoglalás felhívja a tagállamokat, hogy javítsák a nőkkel szembeni erőszak valamennyi formája elleni küzdelmet célzó nemzeti jogszabályaikat és politikáikat, és hogy lépjenek fel a nőkkel szembeni erőszak okai ellen, nevezetesen megelőző intézkedések révén, és felhívja az Uniót, hogy biztosítsa a segítséghez és támogatáshoz való jogot az erőszak valamennyi áldozata számára. Az Európai Parlament „A nők és férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2009” című 2010. február 10-i állásfoglalása támogatja az áldozatok érdekében európai védelmi határozat bevezetésére vonatkozó javaslatot. (5) A belső határok nélküli közös igazságszolgáltatási térségben szükséges biztosítani, hogy az adott tagállamban valamely természetes személynek biztosított védelmet bármely azon tagállamban is fenntartsák, amelybe az adott személy utazik vagy utazott. Biztosítani kell továbbá azt is, hogy az uniós polgárok tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogának az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkének (2) bekezdése és az EUMSZ 21. cikke szerinti jogszerű gyakorlása ne eredményezze védelmük megszűnését. (6) E célkitűzések elérése érdekében ezen irányelvnek meg kell határoznia azokat a szabályokat, amelyek alapján az egyik tagállam („kibocsátó állam”) joga alapján elfogadott egyes védelmi intézkedéseken alapuló védelem kiterjeszthető azon másik tagállamra is, amelyben a védett személy lakni vagy tartózkodni kíván („végrehajtó állam”) ▌. (7) Ez az irányelv figyelembe veszi a tagállamok eltérő jogi hagyományait és azt, hogy hatékony védelem biztosítható a büntetőbíróságtól eltérő hatóság által hozott védelmi határozatok alapján. Az irányelv nem kötelez a védelmi intézkedések elfogadására vonatkozó nemzeti rendszerek módosítására. (8) Ez az irányelv olyan védelmi intézkedésekre vonatkozik, amelyek egy személy valamely más személy olyan bűncselekményével szembeni védelmét célozzák, amely bármilyen módon veszélyeztetheti az adott személy életét, testi és lelki épségét és nemi integritását, továbbá méltóságát és személyi szabadságát, így például azáltal, hogy megakadályozzák a zaklatás valamennyi formáját, az emberrablást, a követést és a közvetett kényszer egyéb formáit, továbbá megelőzik az újabb bűncselekményeket és enyhítik a korábbi bűncselekmények következményeit. A védett személy e személyes jogai olyan alapvető értékeknek felelnek meg, amelyeket minden tagállam elismer és támogat. Hangsúlyozni kell, hogy ez az irányelv olyan védelmi intézkedésekre alkalmazandó, amelyek – az érintett bűncselekménytípusok sajátosságait figyelembe véve – valamennyi áldozat, és nem csak a nemi alapú erőszak áldozatainak védelmét célozzák. (9) Függetlenül attól, hogy a szóban forgó határozatot elfogadó igazságügyi vagy annak megfelelő hatóság büntető, polgári vagy közigazgatási jellegű-e, ezt az irányelvet olyan védelmi intézkedésekre kell alkalmazni, amelyeket büntetőeljárás vagy bármely egyéb eljárás keretében olyan cselekmény tekintetében hoztak, amely valamely, elsősorban büntetőügyekben joghatósággal rendelkező bíróság előtti eljárás tárgyát képezte vagy képezhette volna. (10) Ezt az irányelvet a bűncselekmények tényleges vagy lehetséges áldozatainak védelme érdekében hozott védelmi intézkedésekre kell alkalmazni; az nem vonatkozik a tanúvédelem céljából hozott intézkedésekre. (11) Ha az irányelv értelmében vett védelmi intézkedést az elsődlegesen védett személy valamely hozzátartozójának védelmére rendelik el, e hozzátartozó európai védelmi határozat kibocsátását is kérelmezheti, és az rá vonatkozóan kibocsátható az irányelvben meghatározott feltételek teljesülése esetén. (12) Az európai védelmi határozat kibocsátására irányuló kérelmeket megfelelő gyorsasággal kell feldolgozni, figyelembe véve az adott eset egyedi körülményeit, ideértve az ügy sürgősségét, a védett személy végrehajtó állam területére érkezésének várható időpontját, valamint lehetőség szerint a védett személyt érintő kockázat mértékét. (13) Ha a veszélyeztető személyt vagy a védett személyt az irányelv értelmében tájékoztatni kell, ezt a tájékoztatást az adott személy gyámjának vagy képviselőjének is meg kell adni, ha van ilyen. Emellett kellő figyelmet kell fordítani arra, hogy a védett személy, a veszélyeztető személy, illetve az eljárás során őket képviselő személy az ezen irányelv szerinti tájékoztatást egy általa értett nyelven kapja meg. (14) Az európai védelmi határozat kibocsátására, illetve elismerésére irányuló eljárások során a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak megfelelően figyelembe kell venniük az áldozatok, közöttük a különösen kiszolgáltatottak, például a kiskorúak vagy fogyatékkal élők szükségleteit. (15) Ezen irányelv alkalmazásában a védelmi intézkedések a kölcsönös elismerés elvének az ítéletekre és próbaidőt megállapító határozatokra való, a próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók felügyelete céljából történő alkalmazásáról szóló, 2008. november 27-i 2008/947/IB tanácsi kerethatározat(2)2. cikkében meghatározott ítéleten vagy a kölcsönös elismerés elvének az Európai Unió tagállamai közötti, az előzetes letartóztatás alternatívájaként felügyeleti intézkedéseket elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról szóló, 2009. október 23-i 2009/829/IB tanácsi kerethatározat(3)4. cikkében meghatározott felügyeleti intézkedéseket elrendelő határozaton alapulnak. (16) Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikkének, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikke (2) bekezdésének megfelelően a veszélyeztető személynek a védelmi intézkedés elfogadásához vezető eljárás során vagy az európai védelmi határozat kibocsátása előtt lehetőséget kell biztosítani a meghallgatásra és a védelmi intézkedés vitatására. (17) Annak megelőzése érdekében, hogy a végrehajtó államban bűncselekményt vagy újabb bűncselekményt kövessenek el az áldozat ellen, a végrehajtó állam számára jogalapot kell biztosítani a korábban a kibocsátó államban az áldozat javára elfogadott határozat elismeréséhez, elkerülve ezzel annak szükségességét, hogy az áldozat új eljárást indítson, vagy a végrehajtó államban ismét előterjessze a bizonyítékokat, mintha a kibocsátó államban nem fogadtak volna el ilyen határozatot. Az európai védelmi határozatnak a végrehajtó állam általi elismerése többek között azt jelenti, hogy a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága – az ezen irányelvben meghatározott korlátozásokkal – elfogadja a kibocsátó állam által hozott védelmi intézkedés létezését és érvényességét, elismeri az európai védelmi határozatban ismertetett tényállást, és egyetért azzal, hogy védelmet kell nyújtani, illetve nemzeti jogával összhangban azt fenn kell tartani. (18) Ezen irányelv meghatározott számú kötelezettséget, illetve tilalmat tartalmaz, amelyeket a kibocsátó államban történő előírásukat és az európai védelmi határozatba való belefoglalásukat követően a végrehajtó államban – az ezen irányelvben meghatározott korlátozásokra figyelemmel – el kell fogadni és végre kell hajtani. Nemzeti szinten egyéb típusú védelmi intézkedések is létezhetnek, így például – amennyiben azt a nemzeti jogszabályok előírják – a veszélyeztető személy kötelezése arra, hogy meghatározott helyen tartózkodjon. Ilyen intézkedéseket a kibocsátó államban az ezen irányelv értelmében esetlegesen európai védelmi határozat alapját képező valamely védelmi intézkedés elfogadásához vezető eljárás keretében írhatnak elő. (19) Mivel a tagállamokban más-más (polgári, büntető- vagy közigazgatási) hatóságok rendelkeznek hatáskörrel a védelmi intézkedések elfogadására és végrehajtására, indokolt, hogy a tagállamok között ezen irányelv alapján kialakított együttműködési mechanizmus fokozottan rugalmas legyen. Ezért a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának nem kell minden esetben ugyanazt a védelmi intézkedést meghoznia, mint amelyet a kibocsátó állam elfogadott, hanem mérlegelési jogkörében bármely olyan intézkedést elfogadhat, amelyet a kibocsátó államban elfogadott és az európai védelmi határozatban ismertetett védelmi intézkedésre tekintettel hasonló esetben a védett személy védelmének fenntartása céljából nemzeti joga szerint megfelelőnek és célszerűnek ítélne. (20) Az ezen irányelv által meghatározott kötelezettségek vagy tilalmak közé tartoznak többek között a védett és a veszélyeztető személy közötti személyes vagy távolról történő érintkezést például meghatározott feltételeknek az ilyen érintkezésre való előírása vagy a közlés tartalmának szabályozása révén korlátozó intézkedések. (21) A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának tájékoztatnia kell a veszélyeztető személyt, a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságát és a védett személyt az európai védelmi határozat alapján hozott valamennyi intézkedésről. A veszélyeztető személy értesítésekor kellőképpen figyelembe kell venni a védett személy azon érdekét, hogy a lakcímét, illetve az egyéb elérhetőségi adatait ne fedjék fel. Ezeket az adatokat nem szabad feltüntetni az értesítésben, feltéve, hogy a veszélyeztető személlyel szemben végrehajtási intézkedésként előírt kötelezettség vagy tilalom nem foglalja magában a lakcímet vagy az egyéb elérhetőségi adatokat. (22) Amennyiben a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatósága visszavonta az európai védelmi határozatot, a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának meg kell szüntetnie az európai védelmi határozat végrehajtása érdekében általa elfogadott intézkedéseket, azonban – önállóan, saját nemzeti jogával összhangban – bármely védelmi intézkedést elfogadhat nemzeti joga alapján az érintett személy védelme érdekében. (23) Mivel ezen irányelv hatálya olyan esetekre terjed ki, amelyekben a védett személy utazik egy másik tagállamba, ezen irányelv rendelkezéseinek végrehajtása a veszélyeztető személlyel szemben kiszabott fő-, felfüggesztett, alternatív, feltételes vagy mellékbüntetések, illetve biztonsági intézkedések tekintetében nem ruházza fel hatáskörrel a végrehajtó államot, ha a veszélyeztető személy továbbra is a védelmi intézkedést elrendelő államban tartózkodik. (24) Adott esetben – a nemzeti jogszabályokkal és eljárásokkal összhangban – lehetővé kell tenni az elektronikus eszközök használatát az ezen irányelv alkalmazásában elfogadott intézkedések gyakorlati megvalósítása céljából. (25) A védett személy védelmét biztosító hatóságok együttműködésének keretében a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának értesítenie kell a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságát a végrehajtó államban az európai védelmi határozat végrehajtása érdekében elfogadott intézkedések bármilyen megsértéséről. E tájékoztatásnak lehetővé kell tennie a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatósága számára, hogy azonnal dönthessen bármilyen szükséges válaszlépésről az államában a veszélyeztető személlyel szemben alkalmazott védelmi intézkedés tekintetében. Ez a válaszlépés lehet adott esetben az eredetileg – például az előzetes letartóztatás alternatívájaként, vagy a büntetés feltételes felfüggesztéséből következően – elfogadott, szabadságelvonással nem járó intézkedések szabadságelvonással járó intézkedéssel való felváltása. Természetesen ez a döntés – mivel nem egy új bűncselekménnyel kapcsolatos új büntetőjogi szankció kiszabását jelenti – nem akadályozza meg a végrehajtó államot abban, hogy adott esetben büntetőjogi vagy nem büntetőjogi szankciókat szabjon ki az európai védelmi határozat végrehajtása érdekében elfogadott intézkedések megsértése esetén. (26) Tekintve a tagállamok különböző jogi hagyományait, ha a végrehajtó államban nem kérelmezhető védelmi intézkedés az európai védelmi határozatban ismertetett tényálláshoz hasonló esetben, a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának jelentést kell tennie a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának az európai védelmi határozatban ismertetett védelmi intézkedés általa észlelt bármilyen megsértéséről. (27) Ahhoz, hogy ezt az irányelvet minden egyes esetben zökkenőmentesen lehessen alkalmazni, a kibocsátó és a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságainak hatáskörüket ezen irányelv rendelkezéseinek megfelelően kell gyakorolniuk, figyelembe véve a kétszeres büntetés tilalmának elvét. (28) A védett személy nem kötelezhető az európai védelmi határozat elismerésével kapcsolatos – hasonló esetben a nemzeti szinten felmerülőkhöz képest aránytalanul magas – költségek viselésére. Az irányelv végrehajtása során a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az európai védelmi határozat elismerését követően és annak közvetlen következményeként a védett személynek ne kelljen további nemzeti eljárásokat kezdeményeznie ahhoz, hogy a végrehajtó hatóság olyan intézkedés meghozataláról határozzon, amely a nemzeti jogszabályok alapján hasonló esetben a védett személy védelme érdekében meghozható lenne. (29) Figyelembe véve az irányelv alapját képező kölcsönös elismerés elvét, a tagállamoknak e jogi eszköz alkalmazása során a lehető legnagyobb mértékben ösztönözniük kell a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti közvetlen kapcsolatfelvételt. (30) Az igazságszolgáltatás függetlenségének és az igazságszolgáltatási rendszerek Unió-szerte eltérő felépítésének sérelme nélkül a tagállamoknak mérlegelniük kell, hogy az európai védelmi határozat kibocsátására vagy elismerésére irányuló eljárásokban érintett bírók, ügyészek, rendőrök és igazságügyi alkalmazottak továbbképzéséért felelős személyek számára előírják az irányelv célkitűzéseire vonatkozó megfelelő képzések biztosítását. (31) Az irányelv alkalmazása értékelésének elősegítése érdekében a tagállamoknak közölniük kell a Bizottsággal az európai védelmi határozattal kapcsolatos nemzeti eljárások alkalmazására vonatkozó lényeges adatokat, legalább a kérelmezett, kibocsátott és/vagy elismert európai védelmi határozatok számát. E tekintetben egyéb típusú – például az érintett bűncselekménytípusokra vonatkozó – adatok is hasznosak lehetnének. (32) Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a veszélyben lévő személyek védelmét a tagállamok egyoldalúan nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a szóban forgó helyzetek határokon átnyúló jellege, valamint az intézkedések léptéke és lehetséges hatásai miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket fogadhat el az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az ezen cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. (33) Ezen irányelvnek elő kell segítenie a veszélyben lévő személyek védelmét, ezzel kiegészítve – de nem érintve – az e területen már elfogadott eszközöket, például a 2008/947/IB és a 2009/829/IB tanácsi kerethatározatot. (34) Ha egy védelmi intézkedéssel kapcsolatos határozat a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet(4), a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet(5), továbbá a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló 1996. évi hágai egyezmény(6) hatálya alá tartozik, akkor e határozatot annak a jogi eszköznek a rendelkezéseivel összhangban kell elismerni és végrehajtani. (35) A tagállamoknak és a Bizottságnak adott esetben az európai védelmi határozattal kapcsolatos információkat is bele kell foglalniuk a bűncselekmények áldozatainak védelméről szóló, meglévő oktató és felvilágosító kampányokba. (36) Az ezen irányelv végrehajtása során feldolgozott személyes adatokat a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló, 2008. november 27-i 2008/977/IB tanácsi kerethatározatnak(7), valamint az Európa Tanácsnak az egyének személyes adataik gépi feldolgozása során való védelméről szóló, 1981. január 28-i – valamennyi tagállam által elfogadott – egyezményében megállapított elveknek megfelelő védelemben kell részesíteni. (37) Ezen irányelvnek az EUSZ 6. cikkével összhangban tiszteletben kell tartania az Európai Unió Alapjogi Chartája és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény által biztosított alapvető jogokat. (38) Ezen irányelv végrehajtása során a tagállamoknak törekedniük arra, hogy figyelembe vegyék a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményben (CEDAW) foglalt jogokat és elveket, ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: 1. cikk Célkitűzés Ezen irányelv meghatározza azokat a szabályokat, amelyek alapján azon tagállam igazságügyi vagy annak megfelelő hatóságai, amelyben védelmi intézkedést hoztak egy személy valamely más személy olyan bűncselekménye elleni védelme érdekében, amely veszélyeztetheti az érintett személy életét, testi vagy lelki épségét és méltóságát, személyi szabadságát vagy nemi integritását, európai védelmi határozatot bocsáthatnak ki, amely lehetővé teszi valamely más tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága számára, hogy e tagállam területén fenntartsa az érintett személy védelmét olyan cselekménynek a kibocsátó államban való elkövetését követően, amely valamely, elsősorban büntetőügyekben joghatósággal rendelkező bíróság előtti eljárás tárgyát képezte vagy képezhette volna. 2. cikk Fogalommeghatározások
5. „kibocsátó állam”: azon tagállam, amelyben az európai védelmi határozat kibocsátásának alapját képező védelmi intézkedést ▌meghozták; 6. „végrehajtó állam”: azon tagállam, amelynek az európai védelmi határozatot elismerés céljából továbbították; 7. „felügyeletet gyakorló állam”: azon tagállam, amelynek a 2008/947/IB tanácsi kerethatározat 2. cikkében meghatározott ítéletet vagy a 2009/829/IB tanácsi kerethatározat 4. cikkében meghatározott, felügyeleti intézkedéseket elrendelő határozatot továbbították. ▌ 3. cikk A hatáskörrel rendelkező hatóságok kijelölése (1) Minden tagállam tájékoztatja a Bizottságot arról, hogy a nemzeti joga szerint mely igazságügyi vagy annak megfelelő hatóság vagy hatóságok rendelkeznek hatáskörrel az európai védelmi határozat ezen irányelv szerinti kibocsátására és elismerésére, ha az adott tagállam a kibocsátó, illetve a végrehajtó állam. ▌ (2) A Bizottság a részére eljuttatott tájékoztatást valamennyi tagállam számára ▌rendelkezésre bocsátja. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az (1) bekezdésben említett adatokkal kapcsolatos valamennyi változásról. 4. cikk A központi hatóság részvétele (1) Minden tagállam kijelölhet egy vagy – ha jogrendszere úgy rendelkezik – több központi hatóságot a hatáskörrel rendelkező hatóságainak segítése céljából. (2) Ha belső igazságszolgáltatási rendszerének felépítése következtében szükséges, a tagállam megbízhatja központi hatóságát vagy hatóságait az európai védelmi határozatok hatósági továbbításával és átvételével, továbbá az ezekkel kapcsolatos minden egyéb hivatalos levelezéssel. Következésképpen a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti valamennyi tájékoztatásra, konzultációra, információcserére, vizsgálatra és értesítésre szükség esetén az érintett tagállam kijelölt központi hatóságának vagy hatóságainak segítségével kerülhet sor. (3) Azon tagállamok, amelyek élni kívánnak az e cikkben biztosított lehetőségekkel, eljuttatják a Bizottsághoz az általuk kijelölt központi hatóságra vagy központi hatóságokra vonatkozó információkat. Ez a nyilatkozat a kibocsátó állam minden hatóságára nézve kötelező. 5. cikk A nemzeti jog szerinti védelmi intézkedés meglétének feltétele
6. cikk Európai védelmi határozat kibocsátása (1) Európai védelmi határozatot lehet kibocsátani abban az esetben, ha a védett személy úgy dönt, hogy valamely másik tagállamba teszi át lakóhelyét, vagy már ott lakik, vagy ha a védett személy úgy dönt, hogy valamely másik tagállamban kíván tartózkodni, vagy már ott tartózkodik. Az európai védelmi határozat kibocsátásáról való döntés meghozatalakor a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának figyelembe kell vennie többek között azon időszak vagy időszakok hosszát, amelyek során a védett személy a végrehajtó államban kíván tartózkodni, valamint a védelem szükségességének mértékét. (2) A kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatósága kizárólag a védett személy kérelmére és annak ellenőrzését követően bocsáthat ki európai védelmi határozatot, hogy a védelmi intézkedés megfelel az 5. cikkben meghatározott valamennyi követelménynek. (3) A védett személy ▌az európai védelmi határozat kibocsátására vonatkozó kérelmét a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságához vagy a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságához nyújthatja be. Ha e kérelmet a végrehajtó államban nyújtják be, a hatáskörrel rendelkező hatósága a kérelmet a lehető legrövidebb időn belül továbbítja a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának ▌. (4) Az európai védelmi határozat kibocsátása előtt biztosítani kell a veszélyeztető személy részére a meghallgatáshoz való jogot és a védelmi intézkedés vitatásának jogát, ha e jogokat nem gyakorolhatta a védelmi intézkedés elfogadásához vezető eljárás során. (5) Ha a hatáskörrel rendelkező hatóság az 5. cikkben említett kötelezettségek vagy tilalmak közül egyet vagy többet előíró védelmi intézkedést fogad el, a nemzeti joga által előírt eljárások keretében bármely megfelelő formában tájékoztatja a védett személyt arról, hogy ha másik tagállamba kíván utazni, lehetősége van európai védelmi határozat kibocsátását kérelmezni, valamint arról, hogy melyek a kérelem alapvető feltételei. A hatóság azt javasolja a védett személynek, hogy a kibocsátó állam területének elhagyása előtt nyújtsa be kérelmét. (6) A (2) és a (3) bekezdésben említett kérelmet a védett személy nevében a gyámja vagy képviselője is benyújthatja, amennyiben van ilyen. (7) Az európai védelmi határozat kibocsátására irányuló kérelem elutasítása esetén a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatósága tájékoztatja a védett személyt a határozattal szemben adott esetben rendelkezésre álló, nemzeti jog szerinti jogorvoslati lehetőségekről. 7. cikk Az európai védelmi határozat formája és tartalma
8. cikk Továbbítási eljárás (1) A kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatósága bármely olyan, írásban dokumentált módon továbbíthatja az európai védelmi határozatot a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának, amely lehetővé teszi a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága számára a határozat hitelességének megállapítását. Az említett, hatáskörrel rendelkező hatóságok minden hivatalos közlést közvetlenül küldenek meg egymásnak. (2) Ha a végrehajtó vagy a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatósága nem ismert a másik állam hatáskörrel rendelkező hatósága számára, ez utóbbi minden szükséges vizsgálatot lefolytat – az Európai Igazságügyi Hálózatról szóló, 2008. december 16-i 2008/976/IB tanácsi határozatban(8) említett Európai Igazságügyi Hálózat kapcsolattartóinak, az Eurojust nemzeti tagjainak vagy az Eurojuston belüli koordinációval foglalkozó nemzeti rendszer tagjainak bevonásával végzett vizsgálatokat is ideértve – annak érdekében, hogy megkapja a szükséges tájékoztatást. (3) Ha a végrehajtó államnak az európai védelmi határozatot kézhez vevő hatósága nem rendelkezik hatáskörrel a határozat elismerésére, hivatalból továbbítja az európai védelmi határozatot a hatáskörrel rendelkező hatóságnak, és erről bármely, írásban dokumentált módon haladéktalanul tájékoztatja a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságát. 9. cikk A végrehajtó államban hozott intézkedések (1) A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága a 8. cikkel összhangban továbbított európai védelmi határozat kézhezvételekor indokolatlan késedelem nélkül elismeri e határozatot, és határoz a nemzeti joga alapján hasonló esetben rendelkezésre álló bármely intézkedés meghozataláról a védett személy védelmének biztosítása érdekében, kivéve, ha úgy határoz, hogy a 10. cikkben említett, az elismerés megtagadására vonatkozó indokok valamelyikére hivatkozik. (2) A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága által az (1) bekezdéssel összhangban meghozott intézkedésnek, valamint bármely, a 11. cikkben említett további határozat alapján hozott intézkedésnek a lehető legnagyobb mértékben meg kell felelnie a kibocsátó országban elrendelt védelmi intézkedésnek. (3) A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága haladéktalanul tájékoztatja a veszélyeztető személyt, a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságát és a védett személyt az (1) bekezdés alapján hozott bármely intézkedésről, valamint az intézkedés megsértésének a nemzeti jog szerint és a 11. cikk (2) bekezdésével összhangban lehetséges jogi következményéről. A védett személy lakcímét és egyéb elérhetőségeit nem szabad a veszélyeztető személy tudomására hozni, kivéve, ha ez az (1) bekezdés alapján elfogadott intézkedés végrehajtásához szükséges. (4) Ha a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága úgy ítéli meg, hogy a 7. cikkel összhangban az európai védelmi határozattal együtt továbbított adatok hiányosak, erről bármely, írásban dokumentált módon haladéktalanul értesíti a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságát és egyúttal ésszerű határidőt állapít meg a részére a hiányzó adatok rendelkezésre bocsátására. 10. cikk Az európai védelmi határozat elismerése megtagadásának indokai ▌ (1) A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága a következő esetekben tagadhatja meg az európai védelmi határozat elismerését:
(2) Ha a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága a fenti indokok egyike alapján megtagadja az európai védelmi határozat elismerését,
11. cikk Irányadó jog és hatáskör a végrehajtó államban (1) A végrehajtó állam az európai védelmi határozat elismerését követően hatáskörrel rendelkezik intézkedések elfogadására és végrehajtására ezen államban. A 9. cikk (1) bekezdésében említett határozat elfogadására és végrehajtására a végrehajtó állam jogát kell alkalmazni, beleértve a végrehajtó államban az európai védelmi határozattal kapcsolatban elfogadott határozatokkal szembeni jogorvoslatra vonatkozó szabályokat is. (2) A végrehajtó állam által az európai védelmi határozat elismerését követően hozott intézkedések közül egynek vagy többnek a megsértése esetén a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága az (1) bekezdés alapján hatáskörrel rendelkezik az alábbiak tekintetében:
(3) Abban az esetben, ha nemzeti szinten nem hozható meg a végrehajtó állam által hasonló esetben meghozható intézkedés, a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága jelentést tesz a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának az európai védelmi határozatban ismertetett védelmi intézkedés általa észlelt bármilyen megsértéséről. 12. cikk Értesítés az intézkedés megsértése esetén A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága értesíti a kibocsátó állam vagy a felügyeletet gyakorló állam hatáskörrel rendelkező hatóságát az európai védelmi határozat alapján hozott intézkedés vagy intézkedések bármilyen megsértéséről. Az értesítést a II. mellékletben meghatározott formanyomtatvány útján kell megtenni. 13. cikk Hatáskör a kibocsátó államban (1) A kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatósága kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a következő határozatok meghozatalára:
(2) Az (1) bekezdés alapján hozott határozatokra a kibocsátó állam joga alkalmazandó. (3) Ha a 2008/947/IB tanácsi kerethatározat 2. cikkében meghatározott ítéletet vagy a 2009/829/IB tanácsi kerethatározat 4. cikkében meghatározott, felügyeleti intézkedéseket elrendelő határozatot már továbbították vagy az európai védelmi határozat kibocsátását követően továbbítják egy másik tagállamnak, a későbbi határozatokat az említett kerethatározatok rendelkezéseinek megfelelően kell meghozni. (4) A kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatósága késedelem nélkül tájékoztatja a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságát az (1) bekezdéssel összhangban hozott valamennyi határozatról. (5) Ha a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatósága az (1) bekezdés a) pontjával összhangban hatályon kívül helyezte vagy visszavonta az európai védelmi határozatot, a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága megszünteti a 9. cikk (1) bekezdésével összhangban elfogadott intézkedéseket, amint a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságától megfelelő értesítést kapott. (6) Ha a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatósága az (1) bekezdés a) pontjának megfelelően módosította az európai védelmi határozatot, a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága adott esetben:
14. cikk Az európai védelmi határozat alapján hozott intézkedések megszüntetésének indokai (1) A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága megszüntetheti az európai védelmi határozat végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket:
(2) A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága haladéktalanul tájékoztatja a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságát és – amennyiben lehetséges – a védett személyt az ilyen határozatról. (3) Az intézkedéseknek az (1) bekezdés b) pontja szerinti megszüntetését megelőzően a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága tájékoztatást kérhet a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságától arra vonatkozóan, hogy az európai védelmi határozatban előírt védelemre szükség van-e még az adott eset körülményei között. A kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatósága e kérelemnek késedelem nélkül eleget tesz. 15. cikk Az európai védelmi határozat elismerésének elsőbbsége Az európai védelmi határozatot ugyanolyan elsőbbséggel kell elismerni, mint amilyet hasonló, nemzeti szintű ügyben alkalmaznának, figyelembe véve az adott eset egyedi körülményeit, ideértve az ügy sürgősségét, a védett személy végrehajtó állam területére érkezésének várható időpontját, valamint lehetőség szerint a védett személyt érintő kockázat mértékét. ▌ 16. cikk A hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti konzultációk A kibocsátó állam és a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságai adott esetben konzultálhatnak egymással ezen irányelv zökkenőmentes és hatékony alkalmazásának megkönnyítése érdekében. 17. cikk Nyelvek (1) A kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatósága elkészíti az európai védelmi határozat fordítását a végrehajtó állam hivatalos nyelvén, illetve hivatalos nyelveinek egyikén. (2) A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága elkészíti a 12. cikkben említett formanyomtatvány fordítását a kibocsátó állam hivatalos nyelvén, illetve hivatalos nyelveinek egyikén. (3) A Bizottságnál letétbe helyezett nyilatkozatban bármely tagállam kijelentheti ezen irányelv elfogadásakor vagy valamely későbbi időpontban, hogy elfogadja az Unió más hivatalos nyelvén, illetve nyelvein készült fordítást is. 18. cikk Költségek Az ezen irányelv alkalmazásából eredő költségeket – a kizárólag a kibocsátó állam területén felmerülő költségek kivételével – nemzeti jogával összhangban a végrehajtó állam viseli. 19. cikk Az egyéb megállapodásokkal és egyezményekkel való kapcsolat (1) A tagállamok folytathatják az ezen irányelv hatálybalépésének időpontjában hatályban lévő két- vagy többoldalú megállapodások vagy egyezmények alkalmazását, amennyiben ezek lehetővé teszik ezen irányelv célkitűzéseinek kiterjesztését vagy bővítését, és hozzájárulnak a védelmi intézkedések meghozatalával kapcsolatos eljárások egyszerűsítéséhez vagy megkönnyítéséhez. (2) A tagállamok az ezen irányelv hatálybalépése után is köthetnek két- vagy többoldalú megállapodásokat vagy egyezményeket, amennyiben ezek lehetővé teszik ezen irányelv célkitűzéseinek kiterjesztését vagy bővítését, és hozzájárulnak a védelmi intézkedések meghozatalával kapcsolatos eljárások egyszerűsítéséhez vagy megkönnyítéséhez. (3) A tagállamok…-ig*(9), értesítik a ▌Bizottságot azokról az (1) bekezdésben említett, meglévő megállapodásokról és egyezményekről, amelyeket továbbra is alkalmazni kívánnak. A tagállamok ezenfelül minden új – a (2) bekezdésben említett – megállapodásról vagy egyezményről az azok aláírását követő három hónapon belül értesítik ▌a Bizottságot. 20. cikk Az egyéb jogi aktusokkal való kapcsolat (1) Ez az irányelv nem érinti a 2001/44/EK rendelet, a 2201/2003/EK rendelet, továbbá a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló 1996. évi hágai egyezmény és a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló 1980. évi hágai egyezmény alkalmazását. (2) Ez az irányelv nem érinti a 2008/947/IB és a 2009/829/IB tanácsi kerethatározat alkalmazását. 21. cikk Végrehajtás (1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb …-ig*(10) megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot. Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. (2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el. 22. cikk Adatgyűjtés Az irányelv alkalmazása értékelésének elősegítése érdekében a tagállamoknak közölniük kell a Bizottsággal az európai védelmi határozattal kapcsolatos nemzeti eljárások alkalmazása szempontjából releváns – legalább a kérelmezett, kibocsátott és/vagy elismert európai védelmi határozatok számára vonatkozó – adatokat. 23. cikk Felülvizsgálat A Bizottság …-ig(11)* jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv alkalmazásáról. A jelentéshez szükség esetén jogalkotási javaslatokat csatolnak. 24. cikk Hatálybalépés Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napját követő huszadik napon lép hatályba. Kelt az Európai Parlament részéről a Tanács részéről az elnök az elnök I.MELLÉKLET EURÓPAI VÉDELMI HATÁROZAT (az alábbi irányelv 7. cikkének megfelelően) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS …-i 2011/…/EU IRÁNYELVE AZ EURÓPAI VÉDELMI HATÁROZATRÓL(12) A formanyomtatványon szereplő adatok megfelelően bizalmas kezelését biztosítani kell
II.MELLÉKLET FORMANYOMTATVÁNY (az alábbi irányelv 12. cikkének megfelelően) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS …-i 2011/…/EU IRÁNYELVE AZ EURÓPAI VÉDELMI HATÁROZATRÓL(13) ÉRTESÍTÉS AZ EURÓPAI VÉDELMI HATÁROZAT ALAPJÁN HOZOTT VÉDELMI INTÉZKEDÉS MEGSZEGÉSÉRŐL A formanyomtatványon szereplő információk megfelelően bizalmas kezelését biztosítani kell
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Emberkereskedelem ***I |
| |||||||
| ||||||||
(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat) Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0095), – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 82. cikkének (2) bekezdésére és 83. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0087/2010), – tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére, – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére, – tekintettel a nemzeti parlamentek által a jogalkotási aktus tervezetére vonatkozóan benyújtott észrevételekre, – tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. október 21-i véleményére, – a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően, – tekintettel a Tanács képviselőjének 2010. november 25-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban, – tekintettel eljárási szabályzata 55. és 37. cikkére, – tekintettel az eljárási szabályzat 51. cikke alapján az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság közös tanácskozásaira, – tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7-0348/2010), 1. jóváhagyja első olvasatban az alábbi álláspontot; 2. felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni; 3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek. Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. december 14-én került elfogadásra az emberkereskedelem megelőzéséről, továbbá az ellene folyó küzdelemről és az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló 2011/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2011/36/EU irányelv.) | ||||||||
| Az Európai Unió és Grúzia közötti, az engedély nélkül tartózkodó személyek visszafogadásáról szóló megállapodás *** |
| ||||||
(Egyetértés) Az Európai Parlament, – tekintettel a tanácsi határozatra irányuló tervezetre (15507/2010), – tekintettel az Európai Unió és Grúzia közötti, az engedély nélkül tartózkodó személyek visszafogadásáról szóló megállapodás tervezetére (14654/2010), – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 79. cikke (3) bekezdése és 218. cikke (6) bekezdésének második albekezdése a) pontjának értelmében a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0392/2010), – tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikke (8) bekezdésére, – tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására és a Külügyi Bizottság véleményére (A7-0346/2010), 1. egyetért a megállapodás megkötésével; 2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és Grúzia kormányának és parlamentjének. | |||||||
| Területi, társadalmi és gazdasági kohézió |
| |||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unióról szóló szerződést és az Európai Közösséget létrehozó szerződést módosító Lisszaboni Szerződésre, és különösen annak I. és XVIII. címére, – tekintettel a 2010. március 25-26-i Európai Tanács következtetéseire, – tekintettel a Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához címzett, „Globális Európa: nemzetközi versenyképesség – Hozzájárulás az EU növekedési és munkahely-teremtési stratégiájához” című bizottsági közleményre (COM(2006)0567), – tekintettel az OECD 2009-es éves jelentésére, – tekintettel az OECD LEED partnerségek és helyi irányítás fóruma által 2006-ban kiadott „Eredményes partnerségek: útmutató” című kiadványára, – tekintettel a globális versenyképességről szóló 2009–2010-es jelentésre (Világgazdasági Fórum, Genf, Svájc, 2009), – tekintettel az „Egy megújult kohéziós politika menetrendje – helyi érdekű megközelítés az európai uniós kihívásoknak és elvárásoknak való megfelelés érdekében” című független jelentésre, amelyet Danuta Hübner, regionális politikáért felelős biztos megbízásából Fabrizio Barca készített 2009 áprilisában, – tekintettel az Európai Települések és Régiók Tanácsa által készített „Az EU kohéziós politikájának jövője” című szakpolitikai dokumentumra (Brüsszel, 2009. december), – tekintettel az Európai Régiók Gyűlésének 2007. november 8-án az olaszországi Udinében tartott közgyűlésén elfogadott, a 2013 utáni időszakra vonatkozó regionális politikáról szóló állásfoglalására, – tekintettel a Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó kohéziós politikai stratégiákról és programokról folytatott tárgyalások eredményeiről szóló bizottsági közleményre (COM(2008)0301), – tekintettel „A strukturális alapokról szóló rendelet végrehatása (2007–2013): a nemzeti kohéziós stratégiákról és az operatív programokról folytatott tárgyalások eredményei” című 2009. március 24-i állásfoglalására(1), – tekintettel a regionális politika terén alkalmazott bevált gyakorlatokról és a strukturális alapok felhasználásának akadályairól szóló 2009. március 24-i állásfoglalására(2), – tekintettel a nemzeti és regionális szintű kormányzásról és partnerségről, valamint a regionális politika terén a projektek megalapozásáról szóló 2008. október 21-i állásfoglalására(3), – tekintettel a területi kohéziót és a kohéziós politika jövőbeli reformját érintő vita állásáról szóló zöld könyvvel kapcsolatos 2009. március 24-i állásfoglalására(4), – tekintettel az Európa 2020 stratégiáról szóló 2010. június 16-i állásfoglalására(5), – tekintettel a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik jelentésre (COM(2007)0273), – tekintettel a Bizottságnak a strukturális alapok végrehajtásáról szóló 20. éves jelentésére (2008) (COM(2009)0617), – tekintettel a Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett „A magán- és állami beruházások mobilizálása a gazdasági fellendülés és a hosszú távú szerkezeti változások érdekében: a köz-magán társulások fejlesztése” című bizottsági közleményre (COM(2009)0615), – tekintettel az állami támogatás 2005–2009 közötti reformjáról szóló 2006. február 14-i állásfoglalásának 37. pontjára(6), – tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére, – tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0309/2010), A. mivel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke értelmében a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, valamint a tagállamok közötti szolidaritás előmozdítása az Európai Unió egyik célkitűzése, B. mivel az Európai Unió globális szinten csak akkor lehet versenyképes, ha teljesítményét a belpolitika úgy támogatja, hogy képes legyen egy fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású, a biológiai sokféleséget tiszteletben tartó gazdaság megvalósításán keresztül olyan recessziós időszakokban is szembenézni a globális kihívásokkal, amelyek során kiderül, hogy a kevésbé fejlett régiók kevésbé tudják versenyképességüket visszanyerni, C. mivel a versenyképesség és a kohézió egymásnak nem mond ellent és a kettő nem összeférhetetlen, hanem egymást kiegészítő elemeket tartalmaz, D. mivel az Unióban a konvergencia területén elért jelentős előrelépések ellenére az EU régiói között megfigyelhető tendencia a területi egyenlőtlenségek kiéleződése, például a hozzáférhetőség terén és különösen a strukturálisan hátrányos helyzetű régiókban, továbbá a régiókon és az uniós területeken belül is, ami területi szegregációhoz vezethet és elmélyítheti az EU régióinak jóléti szintjei között meglévő különbségeket és csökkentheti az EU általános versenyképességét, E. mivel az OECD 2009-es éves jelentésében ajánlásokat fogalmazott meg a hosszú távú növekedésre vonatkozóan, középpontba állítva az adózás, az infrastruktúrába, az oktatásba és a munkaerőbe történő beruházás, valamint a termelői piacok szabályozásának fontosságát, így hangsúlyozva szerepüket, F. mivel a Világgazdasági Fórum globális versenyképességről szóló 2009–2010–es jelentésében – más jelentésekhez hasonlóan – rámutatott az infrastruktúra, mint a 12 pillér közül a második olyan pillér meghatározó szerepére, amelynek alapján a globális versenyképességet megállapítják, és rávilágított, hogy a minőségi infrastruktúra létfontosságú a távolság hatásának csökkentésében, a külföldi befektetések az adott térségbe vonzásában, valamint a gazdasági fejlődés lehetséges voltának biztosításában, G. mivel a versenyképességet csak az egész EU-ban ténylegesen fenntartható gazdasági fejlődéssel lehet elérni, H. mivel a K+F-fel és az innovációval foglalkozó, a Hampton Court-i csúcstalálkozót követően felállított, Esko Aho vezette független szakértői csoport „Egy innovatív Európa megteremtése” című jelentése azonosítja azokat a legfontosabb területeket – e-egészségügy, gyógyszerek, közlekedés és logisztika, környezetvédelem, digitális tartalom, energia és biztonság –, ahol működhet az innováció piaca, és a közérdek jelentős szerepet játszhat, I. mivel az Európa 2020 stratégia céljainak teljesítése érdekében szükséges, hogy a fejlődési szintek és korlátok közötti különbségeket elismerjék, valamint hogy olyan célokat tűzzenek ki, amelyek a valós helyzetet és azon igényeket tükrözik, amelyek meghatározására a különböző kormányzati szinteken lévő valamennyi érdekelt féllel történt konzultáció után került sor, J. mivel az Európai Tanács 2010 márciusi ülésén elismerte a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, és többek között az infrastruktúra fejlesztésének fontosságát az Európa 2020 stratégia sikerének biztosításában, olyan körülmények között, amikor az új stratégia a gazdasági fejlődésben mutatkozó akadályok leküzdését célozza meg, K. mivel a kohéziós politika hatékony eszköznek bizonyult a pénzügyi válságból eredő társadalmi-gazdasági kihívások rugalmas kezelésére, L. mivel a versenyképesség alapfeltételeit a jó infrastruktúrán kívül mindenekelőtt a kutatási, innovációs és technológiafejlesztési területek támogatása, valamint a régiókban élő emberek ennek megfelelő szintű képzése alkotja, M. mivel a régiók létfontosságú szerepet fognak betölteni abban, hogy a válság emberekre gyakorolt hatásait korlátozzák, ezért a partnerségi elvhez és a szakpolitikák különböző típusai területi hatásának előzetes értékelésére szolgáló megfelelő eszközök alkalmazásához kell fordulniuk, hogy szembenézhessenek nagyobb kihívásokkal, például a globalizációhoz, a demográfiai változásokhoz és a régiók ebből adódó elnéptelenedéséhez, az éghajlatváltozáshoz, az energiával összefüggő kérdésekhez, a biológiai sokféleség védelméhez, valamint a válság kapcsán felmerülő kihívásokhoz történő alkalmazkodással, N. mivel a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó kohéziós politikai stratégiákról és programokról folytatott tárgyalások eredménye a programok minőségének és a részes felek részvételének vonatkozásában a kormányzás minden szintjén növekedést mutat, ily módon előrelépést jelent a lisszaboni célkitűzések teljesítése felé a gazdasági versenyképesség és a foglalkoztatás terén, O. mivel a kohéziós politika reformjának az európai politikák közötti nagyobb összefüggés, azok összehangolása és szinergiája révén kell megerősítenie ezt a politikát, ugyanakkor nem szabad az Unió fenntartható fejlődéssel kapcsolatos igényei és célkitűzései alapján egyik politikát sem a másik alá rendelni, P. mivel a helyi és regionális szereplők kohéziós politikában való részvételét a gazdasági fejlődés és a társadalmi integráció elősegítését célzó regionális és helyi stratégiáik tükrözik, Q. mivel a kapacitásfejlesztés – ideértve az infrastruktúra minden típusát – támogatja a lemaradt régiók gazdasági versenyképességét, és lehetővé teszi az oktatáshoz, a kutatáshoz és az innovációhoz való hozzáférést, R. mivel bár az említett eszközrendszer bizonyos elemei, például az azonos időtartam és a lisszaboni menetrenddel való összhang lehetővé teszi a szinergiákat, továbbra is vannak különbségek, például az eltérő jogalap, a tematikus kontra területi hangsúly, valamint a megosztott és centralizált irányítás terén, A kohéziós politika, mint a globális versenyképesség elengedhetetlen feltétele 1. hangsúlyozza az EU kohéziós politikája által elért eredményeket, valamint azt, hogy ennek végrehajtása elengedhetetlen a régiók közötti egyenlőtlenségek megszüntetését, versenyképességük fokozását, a strukturális reformok beindításának elősegítését, valamint a régióknak a globális gazdasági környezethez való alkalmazkodási képességének fokozását szolgáló eszköz, az Európa 2020 stratégia sikere szempontjából; 2. méltányolja, hogy a 2007–2013-as időszakban a teljes pénzügyi előirányzatból valamennyi tagállam jelentős összeget szánt a kutatásra és fejlesztésre, az innovációra, valamint a tudásalapú gazdaság kialakítására, aminek következtében 246 nemzeti, illetve regionális operatív programra került sor, amelyek keretében körülbelül 86 milliárd eurót irányoztak elő kutatásra és innovációra; ebből 50 milliárd euró már rendelkezésre áll alapkutatási és fejlesztési, valamint innovációs tevékenységekre; hangsúlyozza, hogy mivel a kutatás és az innováció alapvetően fontos az EU nemzetközi kihívásokkal szembeni versenyképességének fejlesztése érdekében, folytatni kell e területeken a beruházásokat és szabályos időközönként fel kell mérni az elért eredményeken alapuló előrehaladást; a következő programozási időszakra vonatkozóan javasolja, hogy a tagállamok és a Bizottság különítsenek el elegendő forrást a strukturális alapokból a kutatásra és az innovációra, különösen a fenntartható innovációra, és erősítsék meg a kutatási kapacitásokat; hangsúlyozza, hogy eredményes modelleket kell támogatni és alkalmazni a tudásháromszögben, és hogy a vállalkozásokkal, a kutatóintézetekkel, az egyetemekkel és a hatóságokkal együttműködésben biztosítani kell a regionális kutatás és innováció stratégiai keretének fenntartható fejlesztését; kiemeli, hogy a tudásintenzív regionális innovációs klaszterek lehetőségeket rejtenek magukban a regionális versenyképesség mobilizálására, és a strukturális alapok és a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram jobb koordinációjára hív fel; 3. hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika forrásai koncentrációjának javítása biztosíthatja e politika jelentős hozzájárulását a versenyképesség, az innováció és a foglalkoztatás fejlődéséhez az EU-ban; 4. hangsúlyozza a kormányzás valamennyi szintjén a közszférának, valamint a privát szférának a kohéziós politika végrehajtása során a bizalom és a szolidaritás recesszió idején történő visszaszerzése, valamint ezt követően az állami befektetésekhez – főként az infrastrukturális beruházásokhoz, új technológiákhoz és a humánerőforráshoz – való hozzáférés tekintetében az esélyegyenlőség megvalósítása és a fenntartható fejlődés biztosítása terén betöltött létfontosságú szerepét; 5. hangsúlyozza, hogy az EU régióinak gazdasági versenyképessége szorosan összefügg a megfelelő foglalkoztatási szint, az iskolázott és szakképzett munkaerő, a szociális biztonság és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés meglétével; e tekintetben megjegyzi, hogy a kohéziós politika által a társadalmi kohézióhoz nyújtott támogatás globális léptékben növeli e politika jelentőségét az általános regionális versenyképesség szempontjából; 6. úgy véli, hogy egy olyan kohéziós politika, amely a Szerződések szellemének megfelelően csökkenti a fejlődésbeli különbségeket és felkészíti a régiókat a globalizáció, a demográfiai változás, a vidéki térségek elnéptelenedése, az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség védelme által támasztott kihívásokkal való szembenézésre, miközben figyelembe veszi a régiók jellegzetes erős és gyenge pontjait, alapvető fontosságúnak bizonyult az európai integráció folyamata szempontjából; 7. rámutat, hogy a kutatás, a fejlesztés és az innovációs és kohéziós politikák között létrehozott szinergiák fokozása révén az Európa 2020 stratégia kihívásainak jobban meg lehet felelni; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikának fontos szerepet kell betöltenie az Európa 2020 stratégia végrehajtásában, mivel ösztönzőleg hat az egész Európát átfogó strukturális változásra és támogatja a létfontosságú beruházások prioritásait valamennyi – helyi, regionális, nemzeti és határokon átnyúló – szinten és biztosítja a társadalmi, gazdasági és területi kohéziót; rámutat azonban arra is, hogy bár a kohéziós politika prioritásainak meg kell felelniük az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek, a politikának továbbra is függetlennek és olyannak kell maradnia, amely befogadja a regionális sajátosságokat és támogatja a gyengébb és leginkább rászorult régiókat társadalmi-gazdasági nehézségeik és természeti hátrányaik leküzdésében és az egyenlőtlenségek csökkentésében; úgy véli, hogy a kohéziós politika már működő irányvonalai folytonosságának biztosítása megőrzi a kutatás, fejlesztés és innováció regionális dimenzióját és új munkahelyeket teremt az innovatív ágazatokban; Területi kohézió – az uniós politikák helyi szintű hatásának tükröződése 8. támogatja a területi kohézióról szóló zöld könyvben kifejtett álláspontot a versenyképességet illetően, miszerint az „más területekkel való kapcsolatok kiépítésétől is függ, amelyek segítségével biztosítható a közös előnyök összehangolt és fenntartható kihasználása” és amely lehetővé teszi az EU területi sokféleségében rejlő lehetőségek felszabadítását; ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy a közlekedés megfelelő és összehangolt működése és az elégséges telekommunikációs hozzáférés, valamint adott esetben az energia, az egészségügy, a kutatás, az oktatás, a környezetvédelem és az infrastruktúra kölcsönössé tétele alapvető feltételei a versenyképesség megerősítésének; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő konkrét javaslatokat a területi kohézió célkitűzésének meghatározására és következetes végrehajtására; 9. úgy véli, hogy a kohéziós politika kidolgozása és végrehajtása terén a tagállamoknak támogatniuk kell a helyi érdekű megközelítést; elismeri, hogy a régiók szerepe tagállamonként, politikai és közigazgatási felépítésüktől függően eltérő; kéri, hogy az EUMSz.-ben rögzített megerősített és szélesebb értelemben vett szubszidiaritás elvét megfelelően alkalmazzák, valamint azt, hogy a jelenlegi programozási időszakban a decentralizáció elvének a helyi hatósági szintre történő előmozdítása révén érjenek el javulást az alapok jobb felhasználásának céljából; e tekintetben kontraproduktívnak tartja, hogy a régiók a kohéziós politika rendelkezésére álló teljes költségvetésének átlagosan csak 30,5%-át, míg a fennmaradó részt a központi kormányzatok kezelik; ezért úgy véli, hogy a jövőben a partnerségi elv jelentős megerősítésre szorul; 10. úgy véli, hogy különösen a határ menti területek jelentenek nehézségeket, amelyekkel az EU a határok megnyitása, az egységes piac megvalósítása és a globalizáció kihívásai kapcsán szembesül; hangsúlyozza, hogy e területek versenyképességi deficitet szenvedhetnek az egymással versengő adó- és jóléti rendszerek, az összetett közigazgatási megállapodások, valamint a régiók és államok közötti migrációs hullámok miatt; hangsúlyozza, hogy fontos a határokon átnyúló együttműködéshez és a többszintű kormányzáshoz szükséges eszközök fejlesztése, és kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze az információk és a helyes gyakorlatok cseréjét; 11. rámutat, hogy a területi kohézió több ágazatot átfogó, horizontális jellegű, ennélfogva az uniós politikáknak elő kell segíteniük megvalósítását; megismétli, hogy ez a koncepció nem korlátozódik a regionális politika hatásaira, hanem a fenntartható fejlődésre irányuló és regionális szinten kézzelfogható eredményeket kínáló többi uniós politikával való összhangra is hangsúlyt helyez, a regionális lehetőségek konkrét formáinak fejlesztése, teljes mértékű kihasználása és területi hatása fokozása céljából, a régiók versenyképességének és vonzerejének fokozása és a területi kohézió megvalósítása érdekében; úgy véli, hogy a „koncentráció, együttműködés és kapcsolat” a területi kohézió kulcsfontosságú koordinátái a kiegyensúlyozottabb területi fejlődés elérése érdekében az Európai Unióban; 12. hangsúlyozza, hogy a többszintű irányítás maga után vonja a programokért vállalt felelősség átruházását, ami lehetővé teszi a területi együttműködés potenciáljának jobb kihasználását, ezért annak érdekében, hogy az Unió koherens és eredményorientált intézkedések alkalmazásával, meghatározott regionális és helyi prioritások megállapítása mellett képes legyen közös célkitűzések követésére, végre kell hajtani a többszintű irányítás elveit; 13. üdvözli az URBAN és a LEADER kezdeményezések eredményeit, és hangsúlyozza, hogy szükség van ez utóbbiak során gyűjtött tapasztalatok és az azokhoz fűződő legjobb gyakorlatok felhasználására az egyes régiók szükségleteinek megfelelő, integrált vidéki–városi fejlesztés keretének nyújtása céljából; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, illetve javasoljon olyan munkamódszereket, amelyek előmozdítják a városi–vidéki partnerséget, a vidéki területek elnéptelenedése elleni küzdelmet, és amelyek ugyanakkor ösztönzőleg hatnak a fenntartható városfejlesztésre, mivel az EU népességének mintegy 80%-a városi területeken él; hangsúlyozza, hogy a regionális gazdaságfejlesztésben mind a városi, mind a vidéki területek dinamikus szerepet játszanak, és hangsúlyozza, hogy a következő programozási időszakban szükség van a városi, valamint elővárosi projektekbe történő beruházásokra és a vidéki projektek jobb koordinációjára; A kohéziós politika hatásának maximalizálása a gazdasági versenyképesség növelése érdekében 14. a kohéziós politika tartalmának meghatározása szempontjából kulcsfontosságú elvnek tekinti a partnerséget, ahol az alulról felfelé építkező megközelítés növeli a közigazgatási kapacitásokat és fokozza a programozási folyamat minőségét; úgy véli, hogy a kormányzás minden szintjének kohéziós, kiegészítő és produktív szerepet kell betöltenie az EU gazdasági versenyképességének növelésében; felhívja a Bizottságot, hogy a regionális és helyi hatóságokkal való valódi partnerségek létrehozásának biztosítása és a legjobb gyakorlatok régiók közötti cseréjének megkönnyítése érdekében adja meg a partnerségi elv fogalmának világosabb meghatározását; 15. emlékeztet arra, hogy a társfinanszírozás a kohéziós politika felelősségteljes irányításának egyik alapelve; kéri, hogy a gazdasági válság miatt korlátozott közkiadások ellenére azt továbbra is alkalmazzák; 16. kiemeli a vállalkozói készség előmozdításának és a kis- és középvállalkozások (kkv-k) támogatásának szükségességét, miközben elismeri a gazdasági versenyképesség és a munkahelyteremtés ösztönzésében betöltött alapvető fontosságú szerepüket; hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni és meg kell erősíteni az európai versenyképességet segítő uniós eszközök szerepét az adminisztratív eljárások ésszerűsítése, különösen a kkv-k számára a finanszírozáshoz való hozzáférés megkönnyítése, az intelligens, fenntartható és integratív növekedéshez kapcsolódó célok elérésén alapuló innovatív ösztönző mechanizmusok bevezetése és az Európai Beruházási Bankkal és más pénzintézetekkel folytatandó szorosabb együttműködés előmozdítása érdekében; e tekintetben elismeri a pénzügyi tervezési eszközök által képviselt hozzáadott értéket és ösztönzi ezek, valamint a feltöltődő pénzalapok és globális támogatások minél szélesebb körű igénybevételét a pozitív szinergiák megvalósítása és az eredmények maximalizálása érdekében; felhív továbbá a kockázati tőkéhez és a mikrofinanszírozáshoz való egyszerűsített hozzáférésre is; 17. hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika hatékony végrehajtása erőteljesen függ annak kialakításától, és ezért döntő fontosságú a jövőbeni kohéziós politika kialakítása és végrehajtása során a helyi és regionális hatóságok korai szakaszban történő bevonása; hangsúlyozza továbbá a hatóságok közötti horizontális és vertikális partnerségek létrehozásának szükségességét minden szinten, egy minél hatékonyabb, többszintű irányítás megvalósítása érdekében; emlékeztet, hogy a többszintű kormányzás a kohéziós politika egyik legfontosabb elve, valamint arra, hogy alapvető fontosságú a döntéshozatali folyamat minőségének biztosítása; e tekintetben hangsúlyozza a regionális hatóságok és a Régiók Bizottsága közötti partnerség jelentőségét; 18. megelégedéssel veszi tudomásul a 1083/2006/EK tanácsi rendelet módosítását, amely egyszerűsíti a strukturális alapok és a Kohéziós Alap felhasználására vonatkozó eljárásokat és felszólítja a Bizottságot az eljárások további egyszerűsítésére a rugalmasság biztosítására, valamint a finanszírozás kedvezményezettjeire nehezedő adminisztratív terhek csökkentésére azért, hogy a hatóságok időben és a megfelelő források felhasználásával tudják kezelni a főbb kihívásokat; úgy véli, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerség valódi támogatást nyújthat a helyi és regionális szintű erőfeszítések kiegészítése révén, és felhívja a Bizottságot, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerség megszilárdítására a kohéziós politika keretében konkrét javaslatokat terjesszen elő; 19. hangsúlyozza mindenekelőtt a lemaradt régiókat célzó projektek további támogatásának fontosságát a különbségek felszámolása érdekében, hogy a mostani programozási időszakra várt hatást fenn lehessen tartani, valamint hogy az összhangban legyen a kezdeti becslésekkel; megjegyzi, hogy a hozzáférhetőség és az infrastrukturális szolgáltatások javítása elősegíti a belső piacon lemaradt régiók versenyképesebbé tételét, és ily módon hozzájárul az EU egészének külső versenyképességéhez is; úgy véli, hogy e támogatás visszavonásával csökkenne a kezdeti eredmények pozitív hatása; 20. hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika alapvetően a legkevésbé fejlett régiókat helyezi előtérbe, ugyanakkor valamennyi európai régióra is irányul, függetlenül azok fejlettségi szintjétől; hangsúlyozza tehát, hogy ösztönözni kell a regionális versenyképesség és a foglalkoztatás célkitűzését; ismételten hangsúlyozza, hogy egy erőteljes és megfelelően finanszírozott, mind abszolút, mind relatív értékét tekintve legalább a jelenlegivel egyenértékű költségvetéssel rendelkező kohéziós politika előfeltétele az Európa 2020 stratégia céljai elérésének, az intelligens, fenntartható és integratív gazdaság, az EU globális szintű versenyképessé tétele, valamint valamennyi régió harmonikus fejlődésének biztosítása és a társadalmi, gazdasági és területi kohézió célkitűzésének elérése érdekében; 21. úgy véli, hogy továbbra is a GDP-t kell használni a régióknak a kohéziós politika keretében nyújtott támogatásra való jogosultság megállapításának fő kritériumaként, míg emellett egyéb mérhető mutatókat is lehet használni, ha azok relevánsnak bizonyulnak, biztosítva ugyanakkor, hogy a nemzeti hatóságok a döntéshozatal megfelelő szintjén olyan további mutatókat is alkalmazhassanak, amelyek figyelembe veszik a régiók és városok egyedi sajátosságait; 22. hangsúlyozza, hogy az alapok odaítélésénél fontos figyelembe venni például a parti régiók, a legkülső hegyi területek, az elnéptelenedő régiók vagy távoli, határokon átnyúló városok, régiók egyéni jellegzetességeit; ösztönzi a régiókat, hogy kezdeményezzék regionális sajátosságaik kiaknázását; felhívja a Bizottságot, hogy a különböző pénzügyi eszközöket tegye alkalmassá arra, hogy rövid és középtávon hozzáadott érték jöjjön létre, figyelembe véve a gazdasági és pénzügyi válság hatásait is; 23. arra ösztönzi a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a pénzügyi tervezés területén jelentkező új lehetőségeket a kohéziós politika eredményességének és hatásának javítása és a kiválasztott projektek által a lehető legjobb eredmények elérése érdekében; 24. hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőség pozitív hatását az EU gazdasági növekedésére és társadalmi kohéziójára, következésképpen versenyképességére is; A kohéziós politika mint a 2013 utáni időszak kulcspolitikája 25. hangsúlyozza a regionális fejlesztés és a területi kohézió Európában betöltött döntő szerepét – európai hozzáadott értéküknél fogva – az EU gazdasági versenyképességének fokozásában és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításában, kiemelvén a helyalapú megközelítést mint a gazdasági egyensúly elérésének egyik fő útját; 26. hangsúlyozza a strukturális alapok alkalmazására irányuló integrált megközelítés szükségességét, mivel ez fontos eszköz, amely segít a régióknak a fenntartható növekedés, a foglalkoztatás és a jólét elérésében; 27. kiemeli, hogy továbbra is átmeneti intézkedéseket kell fenntartani az elért fejlődési szint megszilárdítása és fokozása céljából, amely sérülne akkor, ha a finanszírozás egy adott célkitűzés megvalósítását követően jelentősen csökkenne; rámutat, hogy ily módon a hasonló helyzetben levő régióknak egyenlő bánásmód biztosítható, ami a programok hatékony szervezését is lehetővé teszi; 28. emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai emberek elvárásai szükségleteiken, különösen a megfelelő infrastruktúrához és minőségi közszolgáltatásokhoz való hozzáférés iránti igényen alapulnak, amelyet igazságosan és megengedhető áron kell biztosítani valamennyi európai polgár számára, tekintet nélkül arra, hogy hol élnek és dolgoznak; hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani az esélyegyenlőség elvét és kiemeli, hogy a strukturális alapokból finanszírozott valamennyi infrastruktúrát és projektet hozzáférhetővé kell tenni a fogyatékkal élők számára; 29. rámutat arra, hogy a tudás és az innováció – mint a jövőbeli gazdasági növekedés és az európai versenyképesség előmozdítója – megszilárdításához elengedhetetlen az oktatás minőségének javítása, a kutatási eredmények hasznosítása, az innováció és a tudásátadás ösztönzése az Unióban, az információs és kommunikációs technológiák maradéktalan kiaknázása, valamint az innovatív ötletek új termékekben és szolgáltatásokban való felhasználásának biztosítása, amelyek növekedést és minőségi munkahelyeket teremtenek, és segítenek megbirkózni az Európában és a világban végbemenő társadalmi változásokból fakadó kihívásokkal; elengedhetetlen továbbá a vállalkozói szellem ösztönzése, a felhasználók szükségleteire és a piac lehetőségeire fordított kiemelt figyelem, valamint az elérhető és megfelelő finanszírozás biztosítása, amelyben alapvető szerepet kapnak a strukturális alapok; 30. kiemeli, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió lehetőséget biztosít a kutatás, a fejlesztés és az innováció teljes potenciáljának kiaknázására és annak biztosítására, hogy az európaiak jobb életszínvonalon éljenek és jobban bízzanak az EU-ban; a kutatásba, fejlesztésbe és innovációba való szelektív és kombinált beruházásnak figyelembe kell vennie a regionális és városi kapacitásokat és potenciálokat, és intézményfejlesztési és kapacitásbővítő programokkal kell segítenie az olyan kulcsfontosságú területek fejlesztését, mint például az e-egészségügy, a gyógyszerek, a közlekedés és logisztika, a környezetvédelem, a digitális tartalom, az energia és a biztonság; 31. úgy véli, a kohéziós politika keretében a kutatásra, fejlesztésre és innovációra előirányozott alapok egy részét arra kell használni, hogy Európa megszerezze vagy megőrizze vezető szerepét a világban azokban az ágazatokban, amelyekben már versenyelőnyt élvez és amelyekben új lehetőségei nyíltak globális vezetővé válni; 32. úgy véli, hogy a belső piac konszolidációja érdekében olyan, a verseny európai szintű ösztönzését célzó konkrét különleges intézkedésekre van szükség, amelyek a tagállamok között nem eredményeznek egyenlőtlenségeket; úgy véli, hogy ezáltal elérhető a megfelelő stabilitás és gazdasági fellendülés európai szinten; 33. ajánlja a tagállamoknak és a Bizottságnak, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a két vagy több operatív programot is lefedő, nagy projektek támogatására, amelyek európai szintű hatása jelentős, hozzáadott értéket teremtenek, minőségi új munkahelyeket hoznak létre és biztosítják a régiók fenntartható fejlődését; 34. úgy véli, hogy a kohéziós politikát olyan intézkedések bevezetése révén kell folytatni, amelyek a lehető legtöbb munkahelyet teremtik és lehetővé teszik a helyi humán erőforrás hasznosítását és folyamatos továbbképzését, magas termelékenységet biztosítva ezáltal; 35. kijelenti, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megvalósítása a világszintű gazdasági versenyképesség szükséges, de nem elégséges feltétele, ehhez a kulcsfontosságú területeken, mint például az energia, a környezetvédelem, az infrastruktúra, az oktatás, a kutatás és fejlesztés, a kreatív iparágak és szolgáltatások, a logisztika és a közlekedés terén jelentős befektetésekre van szükség; o 36. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
| ||||||||||||||||||||
| Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat |