Az Európai Parlament 2010. december 15-i állásfoglalása a rugalmassági eszköz igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2010)0760 – C7-0398/2010 – 2010/2293(BUD))

P7_TA(2010)0474 A7-0367/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0760 – C7-0398/2010),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1) (2006. május 17-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 27. pontjára,

–  tekintettel a 2011-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezet 2010. október 20-i első olvasatára(2),

–  tekintettel a 2010. november 15-i egyeztető ülés eredményeire,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0367/2010),

A.  mivel a többéves pénzügyi keret felső határértékei – különösen az 1a. alfejezet és a 4. fejezet tekintetében – nem teszik lehetővé uniós prioritások finanszírozását a meglévő eszközök és politikák veszélyeztetése nélkül,

B.  mivel a költségvetési hatóság két ága egyeztetési eljárásban megállapodott a rugalmassági eszköz igénybevételéről – amennyiben átfogó megállapodás érhető el minden rendezendő kérdésben – meghatározott prioritások megerősítésének e két fejezetből történő fedezésére,

1.  megjegyzi, hogy az 1a. alfejezet és a 4. fejezet felső határértékei nem teszik lehetővé a Parlament és a Tanács által kiválasztott prioritások megfelelő finanszírozását korlátozott számú költségvetési jogcím kötelezettségvállalásainak mérsékelt megerősítése ellenére sem,

2.  üdvözli ezért az egyeztetés során létrejött megállapodást a rugalmassági eszköz igénybevételéről az 1a. alfejezet alá tartozó programok – az egész életen át tartó tanulás, illetve a versenyképességi és innovációs program –, valamint a 4. fejezet alá tartozó, Palesztinának nyújtott pénzügyi támogatás, a békefolyamat és az Egyesült Nemzetek Szervezetének a közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala (UNRWA) összességében 105 millió eurós finanszírozásához;

3.  emlékeztet arra, hogy e programok döntő fontosságúak az Unió jövője szempontjából, mivel határozott lendületet adnak a gazdasági tevékenységnek, illetve az Unió globális szerepének;

4.  megismétli, hogy ezen eszköznek a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 27. pontja szerinti igénybevétele újra kiemeli azt a döntő fontosságú igényt, hogy az uniós költségvetésnek egyre rugalmasabbnak kell lennie;

5.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

6.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

a rugalmassági eszköz igénybevételéről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA

− tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen a megállapodás 27. pontjának ötödik bekezdésére,

− tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az Európai Unió 2011. évi általános költségvetésében a rugalmassági eszköz igénybevételre kerül 34 millió EUR összegű kötelezettségvállalási előirányzat biztosításához az 1a. alfejezetben, valamint 71 millió EUR kötelezettségvállalási előirányzat biztosításához a 4. fejezetben.

2. cikk

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

Kelt ,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0372. (3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.

Az Európai Parlament 2010. december 15-i állásfoglalása az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó, a Tanács által módosított általános költségvetési tervezetéről – minden szakasz (17635/2010 – C7-0411/2010 – 2010/2290(BUD))

P7_TA(2010)0475 A7-0369/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz) 314. cikkére és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2007. június 7-i 2007/436/EK, Euratom tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel 2010. március 25-i állásfoglalására a 2011-es költségvetésre vonatkozó prioritásokról(4),

–  tekintettel a 2011. évi költségvetés tervezetéről folytatott háromoldalú egyeztetésre vonatkozó felhatalmazásról szóló 2010. június 15-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéről szóló tanácsi állásponttal kapcsolatos 2010. október 20-i állásfoglalására(6) – minden szakasz,

–  tekintettel 2010. november 25-i állásfoglalására a 2011. évi költségvetésről szóló, jelenleg zajló tárgyalásokról(7),

–  tekintettel a Bizottság által az EUMSz. 314. cikkének (8) bekezdésével összhangban 2010. november 26-án benyújtott, az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének új tervezetére (COM(2010)0750),

–  tekintettel a 2010. december 6-i háromoldalú költségvetési egyeztetés következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács által 2010. december 10-én elfogadott, az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéről szóló álláspontra (17635/2010 – C7-0411/2010),

–  tekintettel eljárási szabályzata 75b. és 75e. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7–0369/2010),

1.  álláspontja szerint, bár a Tanács által módosított költségvetési tervezet nem felel meg maradéktalanul egy fenntartható, egységes és hatékony uniós költségvetés valós igényének, a Parlament célja az, hogy az Uniónak olyan költségvetése legyen, amely a pénzügyi év kezdetétől fogva teljes mértékben és kiszámíthatóan végrehajtható;

2.  úgy véli, hogy az uniós saját források rendszerének változása következtében – amely forrásokat fokozatosan felváltják a tagállami hozzájárulások, és így az államháztartásokra nehezedő túlzott tehernek bizonyulnak – minden korábbinál szükségesebbé válik a rendszer reformja; tudomásul veszi a Bizottság nyilatkozatát; ennek ellenére ismételten kiemeli annak fontosságát, hogy a Bizottság 2011. július 1-jéig érdemi javaslatokat nyújtson be az EU új saját forrásaira vonatkozóan az EUMSz. 311. cikke alapján e folyamat visszafordítása érdekében és felszólítja a Tanácsot, hogy tegyen kötelezettségvállalást arra, hogy a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó tárgyalási folyamat keretében e javaslatokat megvitatja a Parlamenttel a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 3. nyilatkozatának megfelelően;

3.  az EUMSz. 314. cikke (4) bekezdésének megfelelően az előirányzatokkal kapcsolatos bizonyos tartalékokat szükségesnek tart annak érdekében, hogy segítséget lehessen nyújtani a Bizottságnak a költségvetés III. szakasza alatti előirányzatokkal kapcsolatos tájékoztatás és végrehajtásuk átláthatóságának javításában; jóváhagyja a 2011-es évre vonatkozó, a Tanács álláspontja által módosított költségvetési tervezetet 2011-re;

4.  elfogadja a kifizetési előirányzatokkal kapcsolatos, ehhez az állásfoglaláshoz mellékelt együttes nyilatkozatot;

5.  utasítja elnökét, hogy nyilvánítsa véglegesen elfogadottnak a költségvetést, valamint gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetéséről;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a többi érintett intézménynek és szervnek.

MELLÉKLET

A KIFIZETÉSI ELŐIRÁNYZATOKKAL KAPCSOLATOS EGYÜTTES NYILATKOZAT

„Figyelemmel a tagállamok jelenleg is folyó költségvetési konszolidációs erőfeszítéseire, az Európai Parlament és a Tanács egyetért a 2011. évre vonatkozó kifizetési előirányzatoknak a Bizottság által a 2010. november 26-i költségvetési tervezetben javasolt szintjével. Arra kérik a Bizottságot, hogy nyújtson be költségvetés-módosítást, amennyiben a 2011. évi költségvetésben szereplő előirányzatok nem elégségesek az 1a. alfejezetben (Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért), az 1b. alfejezetben (Kohézió a növekedésért és foglalkoztatásért), a 2. fejezetben (A természeti erőforrások megőrzése és kezelése), a 3. fejezetben (Uniós polgárság, szabadság, biztonság és a jog érvényesülése) és a 4. fejezetben (Az EU mint globális szereplő) szereplő kiadások fedezésére.

Az Európai Parlament és a Tanács sürgeti a Bizottságot, hogy legkésőbb 2011. szeptember végéig nyújtson be az 1b. alfejezetbe (Kohézió a növekedésért és foglalkoztatásért) tartozó kifizetési előirányzatok és a 2. fejezetbe tartozó vidékfejlesztés (A természeti erőforrások megőrzése és kezelése) helyzetére vonatkozó aktualizált adatokat és becsléseket, valamint szükség esetén nyújtson be kizárólag erre vonatkozó költségvetés-módosítási tervezetet.

Az Európai Parlament és a Tanács a kifizetési előirányzatok elmaradásának megelőzése érdekében a lehető legrövidebb időn belül állást foglal valamennyi költségvetés-módosítási tervezetről. Az Európai Parlament és a Tanács vállalja továbbá, hogy gyorsan feldolgozza a kifizetési előirányzatok esetleges átcsoportosításait – a pénzügyi keret fejezetei közötti átcsoportosításokat is beleértve – annak érdekében, hogy biztosítsa a költségvetésben szereplő kifizetési előirányzatok lehető legjobb felhasználását és azoknak a tényleges végrehajtással és igényekkel való összehangolását.„

(1) HL L 163., 2007.6.23., 17. o. (2) HL L 248., 2002.9.16., 1. o. (3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0086. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0205. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0372. (7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0433.

Az Európai Parlament 2010. december 15-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Hollandia „EGF/2010/012 NL/Noord Holland ICT” referenciaszámú kérelme) (COM(2010)0685 – C7-0389/2010 – 2010/2279(BUD))

P7_TA(2010)0476 A7-0353/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0685 – C7-0389/2010),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1) (2006. május 17-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 28. pontjára,

–  tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0353/2010),

A.  mivel az Európai Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa az újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket,

B.  mivel az EGAA hatályát a 2009. május 1. után benyújtott kérelmek tekintetében kiterjesztették az olyan munkavállalók támogatására, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat,

C.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi segítségnek dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2006. május 17-i intézményközi megállapodást az EGAA igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében,

D.  mivel Hollandia a hollandiai Noord Holland NUTS II. szintű régióban a NACE Rev. 2 rendszer szerinti 46. ágazatban („Nagykereskedelem (kivéve: jármű motorkerékpár)”) működő két vállalatnál történt 613 elbocsátásra tekintettel, segítséget kért,

E.  mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak,

1.  kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az Alap igénybevételének felgyorsítása érdekében;

2.  emlékeztet az intézmények azon kötelezettségvállalására, hogy zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak az EGAA igénybevételére vonatkozó döntések elfogadására, egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul; hangsúlyozza az EGAA potenciális szerepét az elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci visszailleszkedésében;

3.  hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kell, hogy az EGAA segítse az elbocsátott munkavállalók újbóli munkába állását; megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek megtétele a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében a társaságok felelőssége, sem pedig azokat, amelyek a társaságok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányulnak;

4.  megállapítja, hogy az EGAA-ból történő finanszírozásra javasolt, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjával kapcsolatos tájékoztatás részletes információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy e szolgáltatások milyen módon egészítik ki a strukturális alapokból finanszírozott tevékenységeket; megismétli arra vonatkozó felhívását, hogy az éves jelentések is tartalmazzák ezeknek az adatoknak az összehasonlító értékelését;

5.  üdvözli, hogy az EGAA igénybevételével összefüggésben a Bizottság – miután az Európai Parlament gyakran emlékeztetett arra, hogy az EGAA-t külön egyedi eszközként, saját célokkal és határidőkkel hozták létre, ezért hozzá megfelelő költségvetési sorokat kell rendelni – az Európai Szociális Alap fel nem használt pénzeszközei helyett alternatív forrást javasolt a kifizetési előirányzatok számára;

6.  megjegyzi ugyanakkor, hogy a szóban forgó ügyben az EGAA igénybevételéhez szükséges kifizetési előirányzatokat a kkv-k és az innováció támogatására szánt költségvetési sorból csoportosítják át; sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság súlyos hiányosságokkal hajtja végre a versenyképességi és innovációs programokat, különösen gazdasági válság idején, amely jelentősen megnöveli az ilyen támogatások iránti igényt;

7.  emlékeztet arra, hogy az EGAA működését és hozzáadott értékét a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban létrehozott programok és különféle egyéb eszközök általános értékelésének keretében, a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során kell értékelni;

8.  üdvözli a Bizottság javaslatának új formáját, amely – a Parlament kéréseinek megfelelően – az indokolásban egyértelmű és részletes tájékoztatást nyújt az alkalmazással kapcsolatban, elemzi a jogosultsági kritériumokat és részletezi a jóváhagyás indokait;

9.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

10.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről (Hollandia „EGF/2010/012 NL/Noord Holland ICT” referenciaszámú kérelme)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 28. pontjára,

tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 12. cikke (3) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)  Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) azzal a céllal jött létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a globalizáció hatására a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások következtében elbocsátott munkavállalóknak és segítse őket a munkaerőpiacra történő visszailleszkedésben.

(2)  A 2009. május 1-je után benyújtott kérelmek tekintetében az EGAA hatálya kibővült az olyan munkavállalók támogatásával, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat.

(3)  A 2006. május 17-i intézményközi megállapodás az EGAA igénybevételét évi 500 millió EUR felső korlátig engedélyezi.

(4)  Hollandia a Noord Holland (NL32) NUTS II. szintű régióban a NACE Rev. 2. rendszer szerinti 46. ágazatban („Nagykereskedelem (kivéve: jármű, motorkerékpár)”) működő két vállalatnál történt elbocsátásokra tekintettel 2010. április 8-án az EGAA igénybevételére irányuló kérelmet nyújtott be, 2010. augusztus 5-ig pedig további információkkal egészített ki azt. A kérelem megfelel az 1927/2006/EK rendelet 10. cikkében a pénzügyi hozzájárulás meghatározására vonatkozóan megállapított követelményeknek. A Bizottság ezért 2 557 135 EUR rendelkezésre bocsátására tesz javaslatot.

(5)  Az EGAA-t tehát igénybe kell venni a Hollandia által benyújtott kérelem alapján történő pénzügyi hozzájárulás folyósítása érdekében,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az Európai Unió 2010. évi általános költségvetésének keretein belül igénybe kell venni az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot, hogy a 2 557 135 EUR összeg kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokban rendelkezésre álljon.

2. cikk

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

Kelt,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az Elnök az Elnök

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (2) HL L 406., 2006.12.30., 1. o. (3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (4) HL L 406., 2006.12.30., 1. o.

Az Európai Parlament 2010. december 15-i jogalkotási állásfoglalása a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0105 – C7-0315/2010 – 2010/0067(CNS))

P7_TA(2010)0477 A7-0360/2010

(Különleges jogalkotási eljárás – konzultáció – megerősített együttműködés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0105),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikkének (3) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7–0315/2010),

–  tekintettel a 2010. június 16-i álláspontjára(1), amely szerint jóváhagyja a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló tanácsi határozattervezetet,

–  tekintettel a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló, 2010. július 12-i 2010/405/EU tanácsi határozatra(2),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. július 14-i véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére és 74g. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0360/2010),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikkének (2) bekezdése értelmében;

3.  felhívja a Bizottságot a 2201/2003/EK rendelet módosítására irányuló javaslat benyújtására, amely egy forum necessitatis biztosításáról szóló záradék sürgősségi jelleggel történő hozzáadására korlátozódna, a rendelet ígért, általános felülvizsgálata előtt;

4.  felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

5.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás Módosítás 1 Rendeletre irányuló javaslat 2 bevezető hivatkozás tekintettel a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés jóváhagyásáról szóló, [...]-i [...] tanácsi határozatra,7 tekintettel a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló, 2010. július 12-i 2010/405/EU tanácsi határozatra1, ____________________ 7 HL L […]., […]., […]. o. ____________________ 1 HL L 189., 2010.7.22., 12. o. Módosítás 2 Rendeletre irányuló javaslat 1 preambulumbekezdés (1)  Az Unió azt a célt tűzte maga elé, hogy fenntartja és fejleszti az Uniót mint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget, ahol biztosított a személyek szabad mozgása. E térség fokozatos kialakítása érdekében az Uniónak a határon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben való igazságügyi együttműködésre vonatkozó intézkedéseket kell elfogadnia. (1)  Az Unió azt a célt tűzte maga elé, hogy fenntartja és fejleszti az Uniót mint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget, ahol biztosított a személyek szabad mozgása. E térség fokozatos kialakítása érdekében az Unió a határon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben való igazságügyi együttműködésre vonatkozó intézkedéseket fogad el, különösen, ha ez a belső piac megfelelő működéséhez szükséges. Módosítás 3 Rendeletre irányuló javaslat 2 preambulumbekezdés (2)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Tanács fogadja el a több államra kiterjedő vonatkozású családjogi intézkedéseket. (2)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikkével összhangban ezeknek az intézkedéseknek magukban kell foglalniuk a tagállamokban alkalmazandó kollíziós szabályok összeegyeztethetőségének biztosítását célzó intézkedéseket. Módosítás 4 Rendeletre irányuló javaslat 6 preambulumbekezdés (6)  Ezt követően Bulgária, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Magyarország, Ausztria, Románia és Szlovénia kérést intézett a Bizottsághoz, mely szerint megerősített együttműködést kívánnak létrehozni egymás közt a házassági ügyekben alkalmazandó jog területén, és felkérték a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot ebből a célból a Tanácsnak. (6)  Ezt követően Belgium, Bulgária, Németország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Lettország, Luxemburg, Magyarország, Málta, Ausztria, Portugália, Románia és Szlovénia kérést intézett a Bizottsághoz, mely szerint megerősített együttműködést kívánnak létrehozni egymás között a házassági ügyekben alkalmazandó jog területén. 2010. március 3-án Görögország visszavonta kérelmét. Módosítás 5 Rendeletre irányuló javaslat 7 preambulumbekezdés (7)  A Tanács [...]-án,-én fogadta el [...] határozatát a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról. (7)  A Tanács 2010. július 12-én fogadta el 2010/405/EU határozatát a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról. Módosítás 6 Rendeletre irányuló javaslat 8 preambulumbekezdés (8)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 328. cikkének (1) bekezdése szerint megerősített együttműködés annak létrehozásakor valamennyi tagállam számára nyitva áll, feltéve, hogy azok megfelelnek az együttműködésre felhatalmazó határozatban megállapított részvételi feltételeknek. Az együttműködés bármely későbbi időpontban is nyitva áll mindazon tagállamok számára, amelyek e feltételek mellett az annak keretében már elfogadott jogi aktusoknak is megfelelnek. (8)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 328. cikkének (1) bekezdése szerint megerősített együttműködés annak létrehozásakor valamennyi tagállam számára nyitva áll, feltéve, hogy azok megfelelnek az együttműködésre felhatalmazó határozatban megállapított részvételi feltételeknek. Az együttműködés bármely későbbi időpontban is nyitva áll mindazon tagállamok számára, amelyek e feltételek mellett az annak keretében már elfogadott jogi aktusoknak is megfelelnek. A Bizottság és a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamoknak gondoskodniuk kell annak előmozdításáról, hogy az együttműködésben a lehető legtöbb tagállam részt vegyen. E rendelet a Szerződéseknek megfelelően csak a részt vevő tagállamokban kötelező teljes egészében és alkalmazandó közvetlenül. Módosítás 7 Rendeletre irányuló javaslat 9 a preambulumbekezdés (új) (9a)  E rendelet tárgyi hatályának és rendelkező részének összhangban kell lennie a 2201/2003/EK rendelettel. Nem alkalmazható azonban a házasság érvénytelenítésére. Ezt a rendeletet csak a házassági kötelékek felbontására vagy lazítására lehet alkalmazni. Az e rendelet kollíziós szabályai által meghatározott jog alkalmazandó a házasság felbontásának és a különválás alapjára. A jogképességgel és a házasság érvényességével kapcsolatos előzetes kérdések esetében, valamint az olyan kérdések, mint a házasság felbontásának vagy a különválásnak a vagyonjogi következményei, a név, a szülői felelősség, a tartási kötelezettségek vagy egyéb járulékos vonatkozások esetében az adott részt vevő tagállam kollíziós szabályai alkalmazandók. Módosítás 8 Rendeletre irányuló javaslat 10 preambulumbekezdés (10)  E rendelet területi hatályának egyértelmű kijelölése érdekében meg kell határozni azokat a tagállamokat, amelyek részt vesznek a megerősített együttműködésben. (10)  E rendelet területi hatályának egyértelmű kijelölése érdekében az 1. cikk (2) bekezdésének megfelelően meg kell határozni azokat a tagállamokat, amelyek részt vesznek a megerősített együttműködésben. Módosítás 9 Rendeletre irányuló javaslat 10 a preambulumbekezdés (új) (10a)  E rendeletnek egyetemesnek kell lennie, abban az értelmében, hogy egységes kollíziós szabályai kijelölhetik valamely részt vevő tagállam jogát, valamely részt nem vevő tagállam jogát, vagy olyan állam jogát, amely nem tagja az Európai Uniónak. Módosítás 10 Rendeletre irányuló javaslat 11 preambulumbekezdés (11)  Ez a rendelet az eljáró bíróság jellegére tekintet nélkül alkalmazandó. (11)  Ez a rendelet az eljáró bíróság jellegére tekintet nélkül alkalmazandó. Adott esetben a bíróságokat a 2201/2003/EK rendelettel összhangban kell megkeresettnek tekinteni. Módosítás 11 Rendeletre irányuló javaslat 12 preambulumbekezdés (12)  Annak érdekében, hogy a házaspárnak lehetősége legyen a hozzájuk legközelebb álló jogot megválasztani, illetve hogy választási lehetőség hiányában mégis ez a jog legyen alkalmazandó házasságuk felbontása vagy különválásuk során, akkor is ezt a jogot kell alkalmazni, ha ez nem valamelyik részt vevő tagállam joga. Amennyiben egy másik tagállam joga alkalmazandó, a polgári és kereskedelmi ügyekben Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról szóló, 2001. május 28-i 2001/470/EK határozattal10 létrehozott hálózat segítheti a bíróságokat a külföldi jog tartalmáról való tájékozódásban. (12)  Annak érdekében, hogy a házaspárnak lehetősége legyen a hozzájuk legközelebb álló jogot megválasztani, illetve hogy választási lehetőség hiányában mégis ez a jog legyen alkalmazandó házasságuk felbontása vagy különválásuk során, akkor is ezt a jogot kell alkalmazni, ha ez nem valamelyik részt vevő tagállam joga. Amennyiben egy másik tagállam joga alkalmazandó, a 2009. június 18-i 568/2009/EK határozattal módosított2, a polgári és kereskedelmi ügyekben az Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról szóló, 2001. május 28-i 2001/470/EK tanácsi határozattal létrehozott hálózat1 segítheti a bíróságokat a külföldi jog tartalmáról való tájékozódásban. ____________________ 10 HL L 174., 2001.6.27., 25.o. ____________________ 1HL L 174., 2001.6.27., 25. o. 2 HL L 168., 2009.6.30., 35. o. Módosítás 12 Rendeletre irányuló javaslat 13 preambulumbekezdés (13)  Az európai polgárok mobilitásának növekedésével egyrészt nagyobb rugalmasságra, másrészt nagyobb jogbiztonságra van szükség. E célkitűzésnek való megfelelés érdekében e rendeletnek erősítenie kell a felek autonómiáját a házasság felbontása és a különválás terén, bizonyos mértékű lehetőséget teremtve a házasság felbontása és a különválás eljárására alkalmazandó jog megválasztására. E lehetőség azonban nem terjedhet ki a házasság érvénytelenítésére, amely szorosan kapcsolódik a házasság érvényességének feltételeihez, és melynek tekintetében nem célszerű a feleknek autonómiát adni. (13)  Az európai polgárok mobilitásának növekedésével egyrészt nagyobb rugalmasságra, másrészt nagyobb jogbiztonságra van szükség. E célkitűzésnek való megfelelés érdekében e rendeletnek erősítenie kell a felek autonómiáját a házasság felbontása és a különválás terén, bizonyos mértékű lehetőséget teremtve a házasság felbontása és a különválás eljárására alkalmazandó jog megválasztására. Módosítás 13 Rendeletre irányuló javaslat 14 preambulumbekezdés (14)  A házastársaknak lehetőségük volna olyan jogot választani a házasság felbontására és a különválásra irányuló eljáráshoz, amellyel különleges kapcsolatban állnak, illetve választhatnák az eljáró bíróság országa szerinti jogot. A házastársak által választott jog összhangban kell hogy álljon a szerződésekben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában meghatározott alapvető jogokkal. Az a lehetőség, hogy megválasszák a házasság felbontására vagy a különválásra alkalmazandó jogot, nem sértheti a gyermek érdekének elsődlegességét. (14)  A házastársaknak lehetőségük volna azon ország jogát választani a házasság felbontására és a különválásra irányuló eljáráshoz, amellyel különleges kapcsolatban állnak, illetve választhatnák az eljáró bíróság országa szerinti jogot. A házastársak által választott jognak összhangban kell állnia a Szerződésekben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert alapvető jogokkal. Módosítás 14 Rendeletre irányuló javaslat 15 preambulumbekezdés (15)  Az alkalmazandó jog meghatározása előtt fontos, hogy a házastársak megismerjék a nemzeti és az uniós jog lényeges elemeit, valamint a házasság felbontására vagy a különválásra alkalmazandó joggal kapcsolatos legújabb fejleményeket. E megfelelő, minőségi információkhoz való hozzáférés biztosítása érdekében a Bizottság rendszeresen frissíti interneten elérhető nyilvános információs rendszerét, melyet a 2001/470/EK tanácsi határozat hozott létre. (15)  Az alkalmazandó jog meghatározása előtt fontos, hogy a házastársak megismerjék a nemzeti és az uniós jog lényeges elemeit, valamint a házasság felbontására vagy a különválásra alkalmazandó joggal kapcsolatos legújabb fejleményeket. E megfelelő, minőségi információkhoz való hozzáférés biztosítása érdekében a Bizottság rendszeresen frissíti az 568/2009/EK határozattal módosított 2001/470/EK tanácsi határozat által létrehozott, az interneten elérhető nyilvános információs rendszerében található információkat. Módosítás 15 Rendeletre irányuló javaslat 15 a preambulumbekezdés (új) (15a)  Amennyiben a házastársak nem tudnak az alkalmazandó jogról megállapodni, közvetítői eljárásnak kell alávetniük magukat, amely legalább egy, bejegyzett közvetítővel lefolytatott konzultációt is magában foglal. Módosítás 16 Rendeletre irányuló javaslat 16 preambulumbekezdés (16)  A két házastárs tudatos választása e rendelet lényeges elve. Mindkét házastársnak pontosan tudnia kell, hogy milyen jogi és szociális következményei vannak az alkalmazandó jog megválasztásának. Az a lehetőség, hogy közös megegyezéssel kiválasszák az alkalmazandó jogot, nem sértheti a két házastárs jogait és esélyegyenlőségét. E tekintetben a nemzeti bíráknak tisztában kell lenniük annak fontosságával, hogy a két házastárs az alkalmazandó jog megválasztására vonatkozó megállapodás jogi következményeinek tudatában válasszon. (16)  A házastársak tudatos választása e rendelet lényeges elve. Mindkét házastársnak pontosan tudnia kell, hogy milyen jogi és szociális következményei vannak az alkalmazandó jog megválasztásának. Az a lehetőség, hogy közös megegyezéssel válasszák meg az alkalmazandó jogot, nem sértheti a két házastárs jogait és esélyegyenlőségét. Ezért a részt vevő tagállamok bíráinak tisztában kell lenniük annak fontosságával, hogy a házastársak az alkalmazandó jog megválasztására vonatkozó megállapodás jogi következményeinek tudatában válasszanak. Módosítás 17 Rendeletre irányuló javaslat 17 preambulumbekezdés (17)  Indokolt bevezetni egyes biztosítékokat annak érdekében, hogy a házastársak tudatában legyenek választásuk következményeinek. Az alkalmazandó jogra vonatkozó megállapodást írásban kell rögzíteni, dátummal ellátni, melyet alá kell írnia a két félnek. Amennyiben annak a részt vevő államnak a joga, amelyben a házastársak szokásos tartózkodási helye található, további alaki szabályokat ír elő, tiszteletben kell tartani ezeket a szabályokat. Ilyen kiegészítő alaki szabályok lehetnek azon részt vevő tagállamokban, ahol a megállapodást házassági szerződésbe kell foglalni. (17)  Az anyagi és az alaki érvényességre vonatkozó szabályokat úgy kell megállapítani, hogy azok megkönnyítsék a házastársak számára a tudatos választást, valamint hogy a jogbiztonság és az igazságszolgáltatáshoz való joguk biztosítása érdekében tiszteletben tartsák a hozzájárulásukat. Az alaki érvényességre vonatkozóan indokolt bevezetni egyes biztosítékokat annak érdekében, hogy a házastársak tudatában legyenek választásuk következményeinek. Az alkalmazandó jogra vonatkozó megállapodást írásban kell rögzíteni, dátummal ellátni, melyet alá kell írnia a két félnek. Amennyiben azonban annak a részt vevő tagállamnak a joga, amelyben a megállapodás megkötésének időpontjában a házastársak szokásos tartózkodási helye található, kiegészítő alaki szabályokat ír elő, ezeket a szabályokat tiszteletben kell tartani. Ilyen kiegészítő alaki szabályok lehetnek azon részt vevő tagállamokban, ahol a megállapodást házassági szerződésbe kell foglalni. Ha a megállapodás megkötésének időpontjában a házastársak szokásos tartózkodási helye eltérő alaki szabályokat előíró, különböző részt vevő tagországokban van, akkor elegendő ezen országok közül az egyik alaki szabályainak megfelelni. Amennyiben a megállapodás megkötésének időpontjában csak az egyik házastárs szokásos tartózkodási helye található olyan részt vevő tagállamban, amely kiegészítő alaki szabályokat ír elő, ezeket a szabályokat kell tiszteletben tartani . Módosítás 19 Rendeletre irányuló javaslat 19 preambulumbekezdés (19)  Arra az esetre, ha nem választják meg az alkalmazandó jogot, e rendeletnek egy sor kapcsoló tényező alapján harmonizált kollíziós szabályokat kell megállapítania a házastársaknak az érintett joghoz fűződő szoros kapcsolata alapján annak érdekében, hogy megfelelő jogbiztonságot és kiszámíthatóságot biztosítson, és megakadályozza, hogy az egyik házastárs a másikat megelőzve kezdeményezze a válást egy olyan jog alapján, amelyet előnyösebbnek tart saját érdekei védelmének szempontjából. E kapcsoló tényezőket oly módon választották meg, hogy a házasság felbontására vagy különválásra irányuló eljárást olyan jog szerint folytassák le, amelyhez a házastársakat szoros kötelékek fűzik; e tényezők elsősorban a házastársak szokásos tartózkodási helyét veszik figyelembe. (19)  Arra az esetre, ha nem választják meg az alkalmazandó jogot, e rendeletnek egy sor kapcsoló tényező alapján harmonizált kollíziós szabályokat kell megállapítania a házastársaknak az érintett joghoz fűződő szoros kapcsolata alapján annak érdekében, hogy megfelelő jogbiztonságot és kiszámíthatóságot biztosítson, és megakadályozza, hogy az egyik házastárs a másikat megelőzve kezdeményezze a válást egy olyan jog alapján, amelyet előnyösebbnek tart saját érdekei védelmének szempontjából. E kapcsoló tényezőket úgy kell megválasztani, hogy biztosítható legyen, hogy a házasságfelbontással vagy különválással kapcsolatos eljárásokat olyan jog szabályozza, amellyel a házastársak szoros kapcsolatban vannak. Módosítás 20 Rendeletre irányuló javaslat 19 a preambulumbekezdés (új) (19a)  Amikor e rendelet valamely állam jogának alkalmazása céljából az állampolgárságra hivatkozik kapcsoló tényezőként, a többes állampolgárság kérdésének kezelését a nemzeti jognak kell meghatároznia, amelynek azonban teljes mértékben figyelembe kell vennie az Európai Unió általános elveit. Módosítás 21 Rendeletre irányuló javaslat 19 b preambulumbekezdés (új) (19b)  Amennyiben a bíróságot a különválás házasságfelbontássá történő változtatása céljából keresik meg, és a felek nem választották meg az alkalmazandó jogot, akkor a különválásra alkalmazott jogot kell alkalmazni a házasság felbontására is. Ez a fajta folytonosság segítené a felek számára a kiszámíthatóságot, és növelné a jogbiztonságot. Ha a különválásra alkalmazott jog nem rendelkezik a különválás házasságfelbontássá történő változtatásáról, akkor a házasság felbontására a felek jogválasztása hiányában alkalmazandó kollíziós szabályoknak kell vonatkozniuk. Ez nem akadályozhatja meg a házastársakat abban, hogy e rendeletben meghatározott egyéb szabályok alapján kérelmezzék a házasság felbontását. Módosítás 22 Rendeletre irányuló javaslat 20 preambulumbekezdés (20)  Bizonyos esetekben mindig az eljáró bíróság országa szerinti jogot kell alkalmazni, például ha az alkalmazandó jog nem teszi lehetővé a válást, vagy az egyik házastársnak neme miatt nem biztosít azonos jogokat a házasság felbontására vagy különválásra irányuló eljáráshoz. (20)  Bizonyos esetekben mindig az eljáró bíróság országa szerinti jogot kell alkalmazni, például ha az alkalmazandó jog nem teszi lehetővé a válást, vagy az egyik házastársnak neme miatt nem biztosít azonos jogokat a házasság felbontására vagy különválásra irányuló eljáráshoz. Ez azonban nem érintheti a közrendi záradékot (ordre public). Módosítás 23 Rendeletre irányuló javaslat 21 preambulumbekezdés (21)  Kivételes körülmények között, a közérdekre vonatkozó megfontolások alapján a részt vevő tagállamok bíróságai számára lehetővé kell tenni a külföldi jog figyelmen kívül hagyását, ha valamely konkrét esetben annak alkalmazása nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen lenne az eljáró bíróság országának közrendjével. A bíróságok ugyanakkor nem alkalmazhatják a közrenddel kapcsolatos kivételt egy másik tagállam jogának kizárása céljából, ha ez sértené az Európai Unió Alapjogi Chartáját és különösen annak 21. cikkét, amely a diszkrimináció minden formájának tilalmáról rendelkezik. (21)  Kivételes körülmények között, a közérdekre vonatkozó megfontolások alapján a részt vevő tagállamok bíróságai számára lehetővé kell tenni a külföldi jogi rendelkezések figyelmen kívül hagyását, ha valamely konkrét esetben annak alkalmazása nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen lenne az eljáró bíróság országának közrendjével. A bíróságok ugyanakkor nem alkalmazhatják a közrenddel kapcsolatos kivételt egy másik állam joga rendelkezésének kizárása céljából, ha ez sértené az Európai Unió Alapjogi Chartáját és különösen annak 21. cikkét, amely a diszkrimináció minden formájának tilalmáról rendelkezik. Módosítás 24 Rendeletre irányuló javaslat 21 a preambulumbekezdés (új) (21a)  Amennyiben e rendelet arra a körülményre hivatkozik, hogy az eljáró bíróság szerinti részt vevő tagállam joga nem rendelkezik a házasság felbontásáról, ezt úgy kell értelmezni, hogy az adott tagállam joga nem tartalmazza a házasság felbontásának jogintézményét. Ilyen esetben a bíróság nem kötelezhető arra, hogy jelen rendelet értelmében házasságfelbontást hirdessen ki. Amennyiben e rendelet arra a körülményre hivatkozik, hogy az eljáró bíróság szerinti részt vevő tagállam joga a szóban forgó házasságot a felbontási eljárás céljából nem tekinti érvényesnek, ezt többek között úgy kell értelmezni, hogy az adott tagállam joga szerint ilyen házasság nem létezik. Ilyen esetben a bíróság nem kötelezhető arra, hogy jelen rendelet értelmében házasságfelbontást vagy különválást mondjon ki. Módosítás 25 Rendeletre irányuló javaslat 22 preambulumbekezdés (22)  Mivel vannak olyan államok és részt vevő tagállamok, amelyekben két vagy több jogrendszer vagy szabályozás vonatkozik az e rendelet által szabályozott kérdésekre, szükség van olyan rendelkezésre, amely szabályozza e rendelet alkalmazandóságának mértékét ezen államok és részt vevő tagállamok különböző területi egységeiben. (22)  Mivel vannak olyan államok és részt vevő tagállamok, amelyekben két vagy több jogrendszer vagy szabályrendszer vonatkozik az e rendelet által szabályozott kérdésekre, szükség van olyan rendelkezésre, amely szabályozza e rendelet alkalmazandóságának mértékét ezen államok és részt vevő tagállamok különböző területi egységeiben, illetve e rendelet alkalmazandóságának mértékét a személyek különböző kategóriái tekintetében ezen államokban és részt vevő tagállamokban. Módosítás 26 Rendeletre irányuló javaslat 22 a preambulumbekezdés (új) (22a)  Amennyiben nincsenek szabályok az alkalmazandó jog kijelölésére, akkor azoknak a házastársaknak, akik az egyikük állampolgársága szerinti állam jogát választották, és ha ez az állam több, a házasság felbontására vonatkozóan saját jogrendszerrel vagy szabályozással rendelkező területi egységet tartalmaz, azt is meg kell jelölniük, hogy melyik területi egység jogában egyeztek meg. Módosítás 29 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 1 a bekezdés (új) (1a)  A rendelet nem vonatkozik az alábbi kérdésekre, akkor sem, ha azok házasság felbontására, illetve különválásra irányuló eljárások keretein belül csupán előzetes kérdésként merülnek fel: (a) természetes személyek jogképessége; (b) házasság létezése, érvényessége vagy elismertetése; (c) házasság érvénytelenítése; (d) házastársak neve; (e) a házasság vagyonjogi következményei; (f) szülői felelősség; (g) tartási kötelezettségek; (h) hitelek vagy örökösödések. Módosítás 30 Rendeletre irányuló javaslat 1 cikk – 2 bekezdés (2)  E rendelet alkalmazásában „részt vevő tagállam” minden olyan tagállam, amely részt vesz a házasság felbontására vagy a különválásra irányuló eljárások során alkalmazandó jogról szóló megerősített együttműködésben, a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló, [...]-i [...] tanácsi határozat alapján. (2)  E rendelet alkalmazásában „részt vevő tagállam”: minden olyan tagállam, amely részt vesz a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jogról szóló megerősített együttműködésben, a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló, 2010. július 12-i 2010/405/EU tanácsi határozat vagy egy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 331. cikke (1) bekezdésének második vagy harmadik albekezdésének megfelelően elfogadott határozat alapján. Módosítás 31 Rendeletre irányuló javaslat 1 a cikk (új) 1a. cikk Kapcsolat a 2201/2003/EK rendelettel E rendelet nem érinti a 2201/2003/EK rendelet alkalmazását. Módosítás 32 Rendeletre irányuló javaslat 1 b cikk (új) 1b. cikk Fogalommeghatározás E rendelet alkalmazásában „bíróság”: a részt vevő tagállamok valamennyi, az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekben hatáskörrel rendelkező hatósága. Módosítás 34 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész (1)  A házastársak közös megegyezéssel megválaszthatják a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jogot, feltéve, hogy ez a jog összhangban áll a szerződésekben és az Európai Unió alapjogi chartájában meghatározott alapvető jogokkal és a közrend elvével, különös tekintettel a következőkre: (1)  A házastársak megállapodhatnak a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog kijelöléséről, feltéve, hogy ez az alábbi jogok egyike: Módosítás 39 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 3 bekezdés (3)  A (2) bekezdésben említett megállapodást írásba kell foglalni, dátummal kell ellátni, és azt mindkét házastársnak alá kell írnia. A megállapodás tartós rögzítését biztosító, elektronikus módon történő bármely közlés egyenértékű az írásos formával. (3)  Amennyiben az eljáró bíróság országa szerinti jog úgy rendelkezik, a házastársak a bíróság előtt az eljárás során is kijelölhetik az alkalmazandó jogot. Ebben az esetben a bíróság az eljáró bíróság országa szerinti jognak megfelelően jegyzőkönyvbe veszi a kijelölés tényét. Amennyiben annak a részt vevő államnak a joga, amelyben a megállapodás megkötésének időpontjában a házastársak szokásos tartózkodási helye található, további alaki szabályokat ír elő az ilyen típusú megállapodások tekintetében, alkalmazni kell ezeket a szabályokat. Amennyiben a házastársak szokásos tartózkodási helye különböző részt vevő tagállamokban van, és e tagállamok jogai különböző alaki szabályokat írnak elő, alaki szempontból érvényes a megállapodás, ha megfelel az ezen országok egyikének jogában rögzített feltételeknek. Módosítás 40 Rendeletre irányuló javaslat 3 cikk – 4 bekezdés (4)  Ha az eljáró bíróság országa szerinti jog lehetővé teszi, a házastársak az eljárás során a bíróság előtt is kijelölhetik az alkalmazandó jogot. Ebben az esetben a bíróság az eljáró bíróság országa szerinti jognak megfelelően jegyzőkönyvbe veszi a kijelölés tényét. törölve Módosítás 41 Rendeletre irányuló javaslat 3 a cikk (új) 3a. cikk Hozzájárulás és anyagi érvényesség 1.  A jogválasztásról szóló megállapodás vagy valamely megállapodási feltétel meglétét és érvényességét azon jog határozza meg, amely a megállapodás vagy megállapodási feltétel érvényessége esetében e rendelet alapján irányadó lenne. 2.  A házastárs azonban annak megállapítása érdekében, hogy hozzájárulását nem adta meg, hivatkozhat azon ország jogára, amelyben a bíróság megkeresése időpontjában szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, ha a körülményekből az tűnik ki, hogy nem lenne ésszerű magatartásának következményeit az (1) bekezdésben meghatározott jognak megfelelően meghatározni. Módosítás 42 Rendeletre irányuló javaslat 3 b cikk (új) 3b. cikk Alaki érvényesség 1.  A 3. cikk (1) és (2) bekezdésében említett megállapodást írásba kell foglalni, dátummal kell ellátni, és azt mindkét házastársnak alá kell írnia. A megállapodás tartós rögzítését biztosító, elektronikus módon történő bármely közlés az írásos formával egyenértékű. 2.  Amennyiben azonban annak a részt vevő tagállamnak a joga, amelyben a megállapodás megkötésének időpontjában a házastársak szokásos tartózkodási helye található, kiegészítő alaki szabályokat ír elő az ilyen típusú megállapodások tekintetében, ezeket a szabályokat alkalmazni kell. 3.  Amennyiben a megállapodás megkötése időpontjában a házastársak szokásos tartózkodási helye különböző részt vevő tagállamokban van, és ezen államok jogai különböző alaki szabályokat írnak elő, alaki szempontból akkor érvényes a megállapodás, ha megfelel az ezen országok egyikének jogában rögzített feltételeknek. 4.  Amennyiben a megállapodás megkötésének időpontjában csak az egyik házastárs szokásos tartózkodási helye található részt vevő tagállamban, és ez az állam kiegészítő alaki szabályokat ír elő az ilyen típusú megállapodások tekintetében, ezeket a szabályokat kell alkalmazni. Módosítás 43 Rendeletre irányuló javaslat 4 a cikk (új) 4a. cikk A különválás házasságfelbontássá történő változtatása 1.  A különválás házasságfelbontássá történő változtatása esetén a házasság felbontására a különválásra alkalmazott jogot kell alkalmazni, kivéve, ha a felek a 3. cikknek megfelelően másként állapodtak meg. 2.  Ha azonban a különválásra alkalmazott jog nem rendelkezik a különválás házasságfelbontássá történő változtatásáról, akkor a 4. cikk alkalmazandó, kivéve, ha a felek a 3. cikknek megfelelően másként állapodtak meg. Módosítás 45 Rendeletre irányuló javaslat 7 a cikk (új) 7a. cikk Eltérések a nemzeti jogban E rendeletben semmi nem kötelezi a jogában a házasság felbontásáról nem rendelkező vagy a szóban forgó házasság érvényességét a felbontási eljárások céljából el nem ismerő részt vevő tagállamok bíróságait arra, hogy e rendeletet alkalmazva házasságfelbontást mondjanak ki. Módosítás 46 Rendeletre irányuló javaslat 8 cikk Egynél több jogrendszerrel rendelkező országok Két vagy több jogrendszerrel rendelkező államok – területek szerint 1.  Ha egy állam több olyan területi egységből áll, amelyek mindegyike saját jogszabályokkal rendelkezik a házasság felbontása és a különválás tekintetében, úgy az egyes területi egységeket államként kell kezelni az e rendelet alapján alkalmazandó jog megállapítása céljából. 1.  Ha egy állam több olyan területi egységből áll, amelyek mindegyike saját jogszabályokkal rendelkezik a házasság felbontása és a különválás tekintetében, úgy az egyes területi egységeket államként kell kezelni az e rendelet alapján alkalmazandó jog megállapítása céljából. 1a.  Ilyen államok esetében: a) az adott államban lévő szokásos tartózkodási helyre való bármely hivatkozás az adott állam valamely területi egységén belüli szokásos tartózkodási helyre vonatkozik, b) az állampolgárságra történő bármely hivatkozás az adott állam joga által meghatározott területi egységre, vagy vonatkozó szabályok hiányában a házastársak által választott területi egységre, vagy választás hiányában arra a területi egységre vonatkozik, amelyhez az egyik vagy mindkét házastársat a legszorosabb kapcsolat fűzi. Módosítás 47 Rendeletre irányuló javaslat 8 a cikk (új) 8a. cikk Két vagy több jogrendszerrel rendelkező államok – személyközi kollíziók Olyan államok esetében, amelyek az e rendelet által szabályozott kérdések tekintetében a személyek különböző kategóriáira vonatkozóan két vagy több jogrendszerrel vagy szabályrendszerrel rendelkeznek, az állam jogára történő hivatkozás az adott állam hatályos szabályai által kijelölt jogrendszerre vonatkozik. Ilyen szabályok hiányában az a jogrendszer vagy szabályrendszer alkalmazandó, amelyhez az egyik vagy mindkét házastársat a legszorosabb kapcsolat fűzi. Módosítás 48 Rendeletre irányuló javaslat 8 b cikk (új) 8b. cikk E rendelet alkalmazásának mellőzése belső kollízió esetén Az olyan részt vevő tagállamok, ahol különböző jogrendszerek vagy szabályrendszerek alkalmazandók az e rendelet által szabályozott kérdésekre, nem kötelezhetők e rendelet alkalmazására a kizárólag az ilyen különböző jogrendszerek vagy szabályrendszerek között felmerülő kollíziók esetén. Módosítás 49 Rendeletre irányuló javaslat 9 cikk – 1 bekezdés – a pont a) az alkalmazandó jog megválasztásáról szóló megállapodásra vonatkozó alaki szabályok; valamint a) az alkalmazandó jog megválasztásáról szóló megállapodásra vonatkozó alaki előírások a 3b. cikk (2)–(4) bekezdésének megfelelően; valamint Módosítás 51 Rendeletre irányuló javaslat 10 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés Ha egy részt vevő állam joga szerint e rendelet alkalmazási időpontját megelőzően kötöttek az alkalmazandó jog megválasztására vonatkozó megállapodást, ez a megállapodás hatályba lép, ha megfelel a 3. cikk (3) bekezdésének első albekezdésében szereplő feltételeknek. Ha azonban e rendelet alkalmazási időpontját megelőzően kötöttek az alkalmazandó jog megválasztására vonatkozó megállapodást, ez a megállapodás is érvényes, amennyiben összhangban van a 3a. és 3b. cikkel. Módosítás 52 Rendeletre irányuló javaslat 11 cikk – 1 bekezdés (1)  Ez a rendelet nem érinti azoknak a kétoldalú vagy többoldalú egyezményeknek az alkalmazását, amelyeknek e rendelet elfogadásakor egy vagy több részt vevő tagállam részes fele, és amelyek – a részt vevő tagállamok az Európai Unió működéséről szóló szerződés 351. cikke szerinti kötelezettségeinek sérelme nélkül – az e rendelet által szabályozott kérdésekre vonatkoznak. (1)  Ez a rendelet nem érinti azoknak a nemzetközi egyezményeknek az alkalmazását, amelyeknek e rendelet, vagy az 1. cikk (2) bekezdésében említett határozat elfogadásakor egy vagy több részt vevő tagállam részes fele, és amelyek a házasság felbontására vagy a különválásra vonatkozó kollíziós szabályokat állapítanak meg. Módosítás 53 Rendeletre irányuló javaslat 11 cikk – 2 bekezdés (2)  Az (1) bekezdéssel ellentétben a részt vevő tagállamok között ez a rendelet élvez elsőbbséget azokkal az egyezményekkel szemben, amelyek az e rendelet által szabályozott kérdésekre vonatkoznak, és amelyeknek a részt vevő tagállamok részes felei. (2)  Az e rendeletben szabályozott kérdések vonatkozásában azonban e rendelet – mint a részt vevő tagállamok közötti rendelet – elsőbbséget élvez a kizárólag két vagy több részt vevő tagállam között megkötött egyezményekkel szemben. Módosítás 54 Rendeletre irányuló javaslat 12 cikk – 1 bekezdés A Bizottság legkésőbb [e rendelet alkalmazási időpontja után öt évvel] jelentést nyújt be e rendelet alkalmazásáról az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. Adott esetben ezt a jelentést a rendelet módosítására irányuló javaslatok kísérik. 1.  A Bizottság legkésőbb e rendelet alkalmazási időpontja után öt évvel és azt követően ötévente jelentést nyújt be e rendelet alkalmazásáról az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. Adott esetben ezt a jelentést a rendelet kiigazítására irányuló javaslatok kísérik. Módosítás 55 Rendeletre irányuló javaslat 12 cikk – 1 a bekezdés (új) 1a.  A részt vevő tagállamok ennek érdekében közlik a Bizottsággal az e rendeletnek a bíróságaik általi alkalmazására vonatkozó információkat. Módosítás 56 Rendeletre irányuló javaslat 13 cikk – 2 a bekezdés (új) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 331. cikke (1) bekezdése második vagy harmadik albekezdésének megfelelően elfogadott határozat szerint részt vevő tagállamok számára ez a rendelet a vonatkozó határozatban megjelölt dátumtól kezdődően alkalmazandó.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0216. (2) HL L 189., 2010.7.22., 12. o.

Az Európai Parlament 2010. december 15-i jogalkotási állásfoglalása a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0289 – C7-0143/2010 – 2010/0160(COD))

P7_TA(2010)0478 A7-0340/2010

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0289),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0143/2010),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2010. november 19-i véleményére(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. december 8-i véleményére(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2010. december 8-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A7-0340/2010),

1.  jóváhagyja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. december 15-én került elfogadásra a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosításáról szóló .../2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 513/2011/EU rendelet.)

(1) HL C 337., 2010.12.14., 1. o. (2) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Az Európai Parlament 2010. december 15-i jogalkotási állásfoglalása a 71/317/EGK, a 71/347/EGK, a 71/349/EGK, a 74/148/EGK, a 75/33/EGK, a 76/765/EGK, a 76/766/EGK és a 86/217/EGK mérésügyi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0801 – C6-0467/2008 – 2008/0227(COD))

P7_TA(2010)0479 A7-0050/2010

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0801),

–  tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 95. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0467/2008),

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól szóló, a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2009)0665),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére és 114. cikkére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. május 14-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2010. november 10-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A7-0050/2010),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Parlament, a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt közös nyilatkozatát;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. december 15-én került elfogadásra a 71/317/EGK, a 71/347/EGK, a 71/349/EGK, a 74/148/EGK, a 75/33/EGK, a 76/765/EGK, a 76/766/EGK és a 86/217/EGK mérésügyi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló 2011/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2011/17/EU irányelv.)

MELLÉKLET

A Parlament, a Tanács és a Bizottság nyilatkozata

A mérőműszerekről szóló 2004/22/EK irányelv 25. cikkével összhangban az Európai Parlament és a Tanács felkéri a Bizottságot, hogy 2011. április 30-ig készítsen jelentést a szóban forgó irányelv végrehajtásáról, és adott esetben nyújtson be jogalkotási javaslatot.

Ezzel összefüggésben és a jogalkotás minősége javításának elvével összhangban (adott esetben hatásvizsgálatot és nyilvános konzultációt is magában foglaló) felmérés készül annak meghatározása céljából, hogy szükséges-e, és ha igen, milyen mértékben a 2004/22/EK irányelv hatályának kiterjesztése annak érdekében, hogy a hatálya alá tartozzon a jelenleg a 71/317/EGK, 71/347/EGK, 74/148/EGK, 75/33/EGK, 76/765/EGK, 76/766/EGK és 86/217/EGK irányelv által szabályozott bármely mérőműszer.

Az említett irányelvek hatályon kívül helyezésére kijelölt időpontot az értékelés eredményének megfelelően szintén újra megvizsgálják majd az Unió mérőműszerek terén való fellépése következetességének biztosítása érdekében.

(1) HL C 277., 2009.11.17., 49. o.

Az Európai Parlament 2010. december 15-i jogalkotási állásfoglalása a polgári kezdeményezésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0119 – C7-0089/2010 – 2010/0074(COD))

P7_TA(2010)0480 A7-0350/2010

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0119),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 11. cikkének (4) bekezdésére,

–  tekintettel az EK-Szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és az EUMSz. 24. cikkének első bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0089/2010),

–  tekintettel az EUMSz. 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. július 14-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2010. június 10-i véleményére(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2010. december 8-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és a Petíciós Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A7-0350/2010),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Tanács elnökségének és a Bizottságnak ezen állásfoglaláshoz mellékelt nyilatkozatait;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. december 15-én került elfogadásra a polgári kezdeményezésről szóló 2011/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 211/2011/EU rendelet.)

MELLÉKLET

Nyilatkozatok

A Bizottság nyilatkozatai

–I –

A Bizottság pontos tájékoztatást nyújt a nyilvánosságnak a polgári kezdeményezésről. Az Unió valamennyi hivatalos nyelvén felhasználóbarát átfogó ismertetőt fog kidolgozni a polgári kezdeményezésről és azt folyamatosan aktualizálja. Az ismertető a Bizottságnak a polgári kezdeményezésről szóló weboldalán lesz elérhető. A Bizottság emellett a polgári kezdeményezések nyilvátartásba vétele és feldolgozása során – szükség esetén – támogatást és útmutatást nyújt a szervezőknek. A szervezők ezen túlmenően kérhetik, hogy a Bizottság értesítse őket a kezdeményezés által érintett területeken már folyamatban lévő vagy a jövőben tervezett jogalkotási javaslatokról.

–II –

A szervezőknek – a javasolt kezdeményezés valamely hivatalos nyelven történő nyilvántartásba vételét követően- a támogatási nyilatkozatok összegyűjtése során bármikor jogukban áll felkérni a Bizottságot, hogy vegye nyilvántartásba a javasolt kezdeményezés valamely más hivatalos nyelvű fordítását. A fordításért a szervezők felelnek. A Bizottság az új nyelvi változatok nyilvántartásba vételét megelőzően végzett ellenőrzés során meggyőződik arról, hogy az eredeti szöveg és az új nyelvi változatok címe, tárgya és célkitűzései között nincsen nyilvánvaló és jelentős ellentmondás.

A Tanács belga elnökségének nyilatkozata

Az elnökség törekedni fog annak biztosítására, hogy a lehető leghamarabb – de legkésőbb egy évvel a rendelet hatálybalépésére vonatkozóan magában a rendeletben előirányzott időpontt követően – meghozzák az e rendelet alkalmazásához szükséges intézkedéseket.

(1) A Hivatalos Lapban még nem jelent meg. (2) HL C 267., 2010.10.1., 57. o.

Az Európai Parlament 2010. december 15-i állásfoglalása a Bizottság 2011. évre szóló munkaprogramjáról szóló bizottsági közleményről

P7_TA(2010)0481 RC-B7-0688/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „Bizottság munkaprogramja a 2011. évre” című bizottsági közleményre (COM(2010)0623),

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló legutóbbi keretmegállapodásra, és különösen annak 4. mellékletére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel alapvetően fontos, hogy az Európai Parlament és a Bizottság közötti párbeszédre időben sor kerüljön annak érdekében, hogy megfelelő erőfeszítéseket lehessen fordítani a jövő évet és az elkövetkező éveket érintő legfőbb uniós stratégiai célkitűzések meghatározására,

B.  mivel a legfontosabb politikai célkitűzéseket meg kell feleltetni a rendelkezésre álló pénzügyi forrásoknak,

C.  mivel a szubszidiaritás elvének megfelelően az európai politikának és fellépéseknek a tagállami fellépésekkel együtt valódi hatást lehet és kell gyakorolniuk a polgárok abban történő támogatására, hogy képesek legyenek elébe menni a gyorsan változó társadalmi körülményeknek és reagálni tudjanak azokra,

D.  mivel a 2011-es év alapvető fontosságú lesz az Unió jövőbeli sikeressége szempontjából, illetve jelentős kihívás elé állítja az Európai Bizottságot és magát az Uniót is,

E.  mivel a pénzügyi válság továbbra is jelentős hatásokat gyakorol a tagállamok gazdaságára, és mind nemzeti, mind uniós szinten mélyreható kiigazításokra van szükség; mivel a válságból való teljes kilábaláshoz a fenntartható növekedésre és a munkahelyteremtésre vonatkozó közös európai stratégiára van szükség, amelyet megfelelő hatáskörökkel és forrásokkal kell ellátni,

1.  megjegyzi, hogy a jelenlegi munkaprogram az első, amelyet az új programozási ciklus alapján fogadnak majd el, és hangsúlyozza, hogy a Bizottsággal kezdeményezett párbeszédet el kell mélyíteni a legfőbb politikai célkitűzések és a költségvetés közötti nyilvánvaló kapcsolat erősítése érdekében, hogy előbbiek uniós szintű finanszírozásban részesülhessenek;

2.  sürgeti a Bizottságot, hogy vállaljon kötelezettséget egy realisztikus és működőképes programozási folyamat végrehajtására, amelynek hatékonynak és a gyakorlatba átültethetőnek kell lennie, valamint amelyet a korábbiaknál megfelelőbb módon kell végrehajtani; ezenkívül egyértelműbb menetrendet sürget az előterjesztendő főbb javaslatok vonatkozásában;

3.  sürgeti a Bizottságot, hogy a közösségi vívmányokat a lehető leghamarabb, egyértelmű menetrend alapján igazítsa hozzá az EUMSz. 290. és 291. cikkének rendelkezéseihez;

Bevezetés

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető legteljesebb mértékben éljen jogi hatásköreivel és politikai tekintélyével; figyelmeztet rá, hogy az Európai Unió hatékony működése mindaddig nem biztosított, amíg a Bizottság nem azonosítja, elemzi és támogatja az Unió és a polgárok általános érdekeit, valamint nem teljesíti megfelelően feladatát, vagyis a szerződések és az uniós jog alkalmazásának felügyeletét,

5.  megállapítja, hogy a pénzügyi válság megoldását és az európai gazdaság fellendítését célzó eddigi erőfeszítések egyáltalán nem érik el a szükséges szintet; nehezményezi, hogy a munkaprogram nem tartalmaz a munkahelyteremtésre irányuló további intézkedéseket; ezért felszólítja a Bizottságot annak részletes kifejtésére, hogy kezdeményezései és javaslatai hogyan néznek szembe a kihívással;

6.  úgy véli, hogy versenyképességének javítása és a növekedés újbóli beindítása érdekében az Uniónak haladéktalanul foglalkoznia kell a strukturális reformokkal; úgy véli továbbá, hogy az infrastruktúra korszerűsítése (beleértve a szélessávot), a kutatás, fejlesztés és innováció terén megvalósuló fokozottabb erőfeszítések, a megfelelő mennyiségű, gazdaságos és tiszta energiát biztosító szakpolitika, az innováció és az új technológiák kifejlesztése, valamint az oktatás és képzés minősége mind a stratégia központi elemeit képezik;

7.  üdvözli, hogy a munkaprogram prioritásként kezeli az európai gazdasági kormányzás reformját; figyelmeztet arra, hogy az euró jövője kérdésessé válhat, amennyiben az Unió nem képes olyan hiteles gazdaságpolitika kidolgozására, elsősorban az euróövezetben, amely hatékony és eredményes költségvetési politikát biztosít, és helyreállítja a növekedést; kitart amellett, hogy a reformnak teljes mértékben figyelembe kell vennie a Parlament 2010. október 20-i állásfoglalásában kifejtett álláspontját, és a reform céljaként a Lisszaboni Szerződés 3. cikkének megfelelően az Unió gazdasági és társadalmi célkitűzéseinek előmozdítását kell kitűzni;

8.  emlékeztet arra, hogy az Európai Parlamentet és a Tanácsot mint a költségvetési hatóság két ágát egyformán be kell vonni az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus igénybevétele esetén; kéri, hogy mihamarabb terjesszenek elő javaslatokat a következőkre vonatkozóan: a válságrendezési mechanizmus állandóvá tétele (pl. az európai monetáris alap létrehozása), az Európa 2020 stratégiának a hosszú távú makrogazdasági keretbe történő beillesztése, a korábbi parlamenti jelentésekben leírtak szerint az államadósság egy részének kölcsönös kibocsátása és az erre vonatkozó kötvények bevezetése irányában tett első lépések megtétele, valamint az euróövezet egységes külső képviseletének biztosítása; a Szerződés mélyreható módosítása helyett a Szerződés olyan, pusztán csekély mértékű módosítását támogatja, amely jogalapot biztosít egy ilyen mechanizmus számára;

9.  kitart amellett, hogy a Bizottságnak sürgősen javaslatokat kell előterjesztenie a jelenlegi pénzügyi keret felülvizsgálatára vonatkozóan; kijelenti, hogy a 2013 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretnek tükröznie kell e kibővült hatásköröket is; sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő ambiciózus befektetési javaslatot az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérése, a munkahelyteremtés, a növekedés serkentése és az európai polgárok biztonságának garantálása érdekében; úgy véli, hogy az említett keretnek feltétlenül rugalmasnak kell lennie, és hogy az uniós költségvetésnek lehetővé kell tennie alternatív pénzforrások (források elkülönítése, projektekhez kapcsolódó kötvények stb.) bevonását is;

10.  emlékeztet rá, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadásához a Parlament egyetértése szükséges; felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő a Parlamentnek a következő többéves pénzügyi keret előkészítésében és megtárgyalásában játszott szerepéről szóló intézményközi megállapodás mihamarabbi elfogadását;

11.  határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy 2011 júniusában, az új többéves pénzügyi keretről szóló parlamenti álláspont elfogadását követően terjesszen elő bátor és innovatív javaslatokat a saját források rendszerének érdemi felülvizsgálatára vonatkozóan, hogy olyan rendszer jöhessen létre, amely méltányos, egyértelmű, átlátható, és az adóteher szempontjából semleges az uniós állampolgárok számára; határozottan úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret és a saját források kérdése összefügg, azokról azonos időben, nyílt intézményközi vita alapján, a nemzeti parlamentek szoros bevonásával kell dönteni, és a döntést nem lehet tovább halogatni;

12.  hangsúlyozza, hogy a reálgazdaságba történő beruházások elősegítésével a kohéziós politika a gazdasági válság kezelésének egyik legfontosabb uniós eszköze; ebben az összefüggésben üdvözli a Bizottság által a kohéziós politikával kapcsolatos intézkedések európai gazdaságélénkítési terv keretében történő végrehajtásáról készített első értékelést, amely hangsúlyozza e politika kulcsfontosságú szerepét a válság hatásainak ellensúlyozására irányuló folyamatban; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika és az Európa 2020 stratégia három kiemelt célkitűzése között megkérdőjelezhetetlen kapcsolat áll fenn, amely elősegíti a magasabb szintű intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést, ugyanakkor előmozdítja a 271 uniós régió harmonikus fejlődését;

A növekedés újraindítása a munkahelyteremtés érdekében: gyorsuló ütemben 2020 felé

13.  tudomásul veszi az „európai szemeszter” elindítását; véleménye szerint a Parlament bizottságainak jelentősebb szerepet kell kapniuk, hogy a fontosabb célkitűzések megvalósításáról szóló „év végi jelentések” és az ezeket követő képviselőcsoporti (közös) állásfoglalások elkészítésével igazolják szakértelmüket;

14.  sajnálja, hogy az európai szemeszterre és a gazdasági kormányzásról szóló csomagra irányuló javaslatok kevés lehetőséget biztosítanak az európai demokratikus ellenőrzésre, és kitart amellett, hogy a Parlamentet mindkét esetben messzemenően be kell vonni;

Pénzügyi szabályozás: a reform befejezése

15.  kéri a Bizottságot, hogy minél előbb terjesszen elő javaslatokat a piaci visszaélésről szóló irányelv, valamint a pénzügyi eszközök piacáról szóló irányelv átdolgozásáról; megjegyzi, hogy a Bizottságnak nem szabad megfeledkeznie az általa benyújtandó javaslatok esetleg összeadódó hatásairól annak biztosítása érdekében, hogy azok fokozzák a pénzügyi ágazat stabilitását, átláthatóságát és elszámoltathatóságát, valamint képességét arra, hogy a növekedés és a munkahelyteremtés tekintetében a reálgazdaságot szolgálja;

16.  kéri, hogy a bankszektoron belüli válságkezelésről szóló jogalkotási kezdeményezést hangolják össze a versenypolitikára vonatkozó szabályokkal annak érdekében, hogy átfogó válságkezelési keretrendszer jöjjön létre, amely a magánszférára és a közszférára egyaránt kiterjed, és védi az adófizetőket; úgy véli, hogy a hitelminősítő intézetekre vonatkozó rendeletnek foglalkoznia kell az ágazaton belüli versenyhiánnyal, és kéri a Bizottságot, hogy a Parlament közelmúltbeli kérésére vizsgálja meg egy független európai hitelminősítő intézet létrehozásának és a független állami intézmények hitelminősítések kiadásába való jobb bevonásának lehetőségét;

Intelligens növekedés

17.  kéri, hogy a Bizottság terjesszen elő átfogó cselekvési tervet, ütemtervvel és célkitűzésekkel együtt, hogy a nyílt és virágzó digitális társadalom érdekében létrejöhessen az online tartalmak és szolgáltatások egységes piaca, valamint hogy át lehessen hidalni a digitális szakadékot;

18.  hangsúlyozza, hogy a digitális menetrend és az információs és kommunikációs technológiákba történő beruházás döntő fontosságú Európa hosszú távú versenyképessége szempontjából, és sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a kommunikáció belső piacának folyamatos liberalizálása révén folytassák az új generációs hálózatok piaci elterjesztését és azok elérhetővé tételét az Európai Unión belüli innováció fellendítése érdekében;

19.  határozottan ösztönzi a Bizottságot, hogy a nyolcadik keretprogramon belül mozdítsa elő a tudást és az innovációt a félidős felülvizsgálatra hivatkozva, és emlékeztet arra, hogy mennyire fontos az Európai Parlament számára, hogy lehetőséget kapjon saját prioritásainak kinyilvánítására a nyolcadik keretprogram 2012-ben történő elfogadását megelőzően;

20.  üdvözli a Bizottság Innovatív Unióra vonatkozó célkitűzését, amelynek része az állami kutatási, fejlesztési és innovációs támogatások kereteinek felülvizsgálata, az EBB és a kockázati tőke szerepének fokozása mellett; elismeri a közbeszerzések potenciális szerepét az innováció ösztönzésében;

21.  sürgeti a Bizottságot, hogy csökkentse a K+F programokkal kapcsolatos bürokratikus terheket, és növelje az innovatív cégek részvételi arányát a projektekben; úgy véli, hogy a Bizottságnak az európai kutatás, fejlesztés és innováció fellendítése érdekében jobban kellene támogatnia a PPP konstrukciókat;

22.  hangsúlyozza, hogy nagy jelentőséget kellene tulajdonítani a 2013–2020-as időszakra vonatkozó, az oktatás, kultúra, audiovizuális politika, ifjúság és polgárság területén megvalósítandó új többéves programoknak, amelyeket várhatóan 2011-ben terjesztenek elő; úgy véli, hogy az e programok keretében megvalósuló fellépéseknek és intézkedéseknek meg kell felelniük az európai polgárok szükségleteinek, és megfelelő és hatékony költségvetési kereten kell alapulniuk.

Fenntartható növekedés

23.  hangsúlyozza az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó irányadó kezdeményezés stratégiai jelentőségét, és sürgeti a Bizottságot, hogy minél előbb terjesszen elő – az Európa 2020 stratégia és a gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere keretében – ambiciózus javaslatot a kötelező célkitűzések elérése és konkrét kritériumoknak való megfelelés érdekében; továbbá felhívja a Bizottságot olyan szabályozás megalkotására, amelynek révén az Európai Unió kibocsátása tovább csökkenthető;

24.  úgy véli, hogy elsődleges célkitűzésként kellene kezelni az olyan, már meglévő jogalkotási eszközök megfelelő és működőképes végrehajtását, mint a harmadik energiacsomag, és teljes mértékben támogatja a 2050-es stratégiát, az intelligens energiahálózatokat és az ellátásbiztonságra vonatkozó kezdeményezéseket;

25.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható gazdasági növekedéshez nélkülözhetetlen az energiabiztonság a zavartalan ellátás, a szerződéses megállapodások tiszteletben tartása, a tisztességes piaci ár és a túl kevés termelőtől való függés elkerülése biztosítása érdekében;

26.  úgy véli, hogy az Európa új iparpolitikájáról szóló közleményt hatékony intézkedéseknek kell követniük, különösen annak érdekében, hogy megtörténjék a kívánt elmozdulás az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és fenntartható gazdaság felé, és biztosított legyen a 20%-os uniós energiahatékonysági célkitűzés elérése;

27.  hangsúlyozza, hogy kiemelt célkitűzés az éghajlatváltozás enyhítése és az ahhoz való alkalmazkodás, amely az európai ipar és a kkv-k versenyképességére is kedvező hatást gyakorol;

28.  üdvözli a fehér könyv közzétételével kapcsolatos kiemelt célkitűzéseket, és sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a TEN-T iránymutatások felülvizsgálatának és korszerűsített finanszírozási mechanizmusainak előkészítését az Európa 2020 stratégiával és az uniós költségvetés felülvizsgálatával összhangban;

29.  kezdettől fogva fenntartja, hogy a KAP reformfolyamatának erős, tisztességes, ténylegesen közös és többfunkciós politikát kell eredményeznie, amely megfelel a fogyasztók és a termelők elvárásainak és hatékony módon biztosítja a „közérdeket”, különösen az élelmezésbiztonságot, valamint szavatolja az EU önellátó képességét az élelmiszerek terén;

30.  emlékeztet arra, hogy a közös agrárpolitika 2013 utáni jövőjéről szóló 2010. július 8-i állásfoglalásában sürgette, hogy a KAP számára a 2013. évi költségvetésben elkülönített összeget tartsák legalább ugyanazon a szinten a következő pénzügyi programozási időszakban;

31.  szorgalmazza, hogy a harmadik országokból importált agrártermékeket csak akkor engedjék be az EU-ba, ha azokat az európai fogyasztóvédelmi, állatjóléti és környezetvédelmi normáknak, valamint a minimális szociális normáknak megfelelően állították elő; hangsúlyozza, hogy a két- vagy többoldalú kereskedelemi megállapodások megkötése nem érintheti hátrányosan az uniós mezőgazdasági termelőket;

32.  sürgeti a Bizottságot, hogy a Számvevőszék cukorpiaci reformról szóló jelentésének eredményei fényében tekintse át hatásvizsgálati eljárásait annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi értékelés elkészítése során a legjobb és legidőszerűbb információkat használják fel, ami alapvető fontosságú lesz a jövőbeli kétoldalú kereskedelmi megállapodások által az uniós gazdaság kulcsfontosságú ágazataira gyakorolt hatások értékelésekor;

33.  üdvözli az integrált tengerészeti politika végrehajtására irányuló, soron következő bizottsági javaslatokat, például a tengeri területrendezési keretre irányuló javaslatot, valamint a part menti területek és a tengerrel kapcsolatos ágazatok fenntartható növekedéséről szóló közleményt és a tengerfelügyelet integrációjáról szóló közleményt; hangsúlyozza azonban, hogy az integrált uniós tengerpolitika végrehajtásának finanszírozását a közösségi költségvetésből kell biztosítani, a politikában érintett valamennyi terület arányos hozzájárulása révén;

Inkluzív növekedés

34.  úgy véli, hogy az inkluzív növekedést csak a munkahelyen belül valamennyi munkavállalót megillető azonos bánásmódra, illetve a valamennyi vállalkozást megillető egyenlő versenyfeltételekre lehet építeni; úgy véli, hogy a Bizottság munkaprogramjának javaslatokat kellene tartalmaznia ezen alapelvek szavatolására, és kitart amellett, hogy az egységes piacról szóló jogszabályról szóló közlemény szerinti, a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv végrehajtásáról szóló jogalkotási javaslatnak egyértelművé kell tennie az alapvető szociális jogok gyakorlását;

35.  kéri, hogy a Bizottság terjesszen elő javaslatot a munkavállalóknak a vállalat bevételéből való pénzügyi részesedésére vonatkozóan;

36.  kéri a Bizottságot, hogy az új készségekről és munkahelyekről és a szegénység elleni európai platformról szóló jelentéseiben vizsgálja meg azokat a sajátos nehézségeket, amelyekkel a nők szembesülnek, különösen pedig, hogy a szegénység leküzdésének eszközeként mozdítsa elő a munkahelyi egyenlőséget, és bátorítsa a nők vállalkozóvá válását olyan intézkedések révén, amelyek a bevált gyakorlatok megosztásán alapulnak;

37.  szilárd meggyőződése, hogy a nemek közötti bérszakadék megszüntetése továbbra is valós kihívás marad, és megismétli az Európai Parlament 2008-as állásfoglalásában a Bizottsághoz intézett azon kéréseit, hogy nyújtson be a Parlamentnek jogalkotási javaslatot a férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének alkalmazásához kapcsolódó jelenlegi szabályozás felülvizsgálatáról, figyelembe véve a Parlament 2008-as állásfoglalásának mellékletében foglalt ajánlásokat;

38.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a szociális partnerek véleményét a nyugdíjak területén, és biztosítsa, hogy a fehér könyv az ipar mindkét oldalának elvárásait tükrözi, ideértve az első pillér erősítését;

39.  üdvözli az EURES foglalkoztatási portál reformját, amelynek révén az információk és a foglalkoztatási tanácsadás hozzáférhetőbbé válnak a fiatal munkavállalók számára, ugyanakkor sajnálja, hogy az erre irányuló javaslatot 2012-re halasztották, miközben a fiataloknak most van rá szükségük;

40.  nagyobb eredményességet és teljesítményt kér két főbb uniós képzési ügynökség, a CEDEFOP – Európai Szakképzés-fejlesztési Központ – és az ETF – Európai Képzési Alapítvány – tekintetében;

Az egységes piacban rejlő növekedési lehetőségek felszabadítása

41.  határozottan támogatja a piac szélesebb körű integrációját, mert az segít megszüntetni a – Monti professzor által azonosított – fennálló hiányosságokat, és növeli az európai polgárok, a munkavállalók, a kisvállalkozások és a fogyasztók bizalmát; üdvözli az egységes piacról szóló jogszabály közzétételét, ám véleménye szerint merészebb és konkrétabb javaslatokra lenne szükség; kéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő egyértelmű prioritásokat és jogalkotási javaslatokat;

42.  sürgeti az uniós közbeszerzés jogalkotási keretének korszerűsítését az irányelvek és a kormányzati beszerzési megállapodás összehangolásával, és egyértelműbb menetrendet szorgalmaz a jövő évre;

43.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a következetességet az európai szerződésjog és a fogyasztók jogairól szóló irányelv között; alapvető fontosságúnak tartja a Bizottság fogyasztókkal kapcsolatos egyértelmű politikai stratégiájának integrált módon történő, sürgős kialakítását, még 2011-ben, és nem 2014-ben, ahogy jelenleg javasolják;

44.  támogatja a szervezett utazási formákról szóló irányelv felülvizsgálatát, valamint az általános termékbiztonságról szóló irányelv piacfelügyeletre összpontosító felülvizsgálatát;

45.  hangsúlyozza, hogy szükség van az Unió termékbiztonságára vonatkozó, hatékony jogi keretre; támogatja az általános termékbiztonságról szóló irányelv felülvizsgálatát, amelyre vonatkozóan egyértelműbb ütemtervet kell meghatározni, összhangban az új jogszabályi keret felülvizsgálatával; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a CE jelölési rendszert annak biztosítása érdekében, hogy a CE jelölést a fogyasztók termékbiztonsági jelölésnek tekinthessék;

46.  hangsúlyozza, hogy a polgárjogi kezdeményezések alapvető jelentőségűek az egységes piac fellendítéséhez; támogatja a Bizottság fellépéseit a polgári igazságszolgáltatás tekintetében, és sürgeti a polgárjogi eszközök e-igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáigazítását;

47.  kéri, hogy szülessék végleges megoldás az európai szabadalom létrehozását körülvevő problémák tekintetében, továbbá kéri a Bizottságot, hogy – amennyiben szükséges – terjesszen elő a megerősített együttműködésről szóló javaslatot;

48.  mélyen sajnálja, hogy nem született jogalkotási kezdeményezés a kabotázsra vonatkozóan, valamint hogy a vasúti piac – többek között a hazai utasok piacát érintő – megnyitása 2012-re tolódott; ismételten hangot ad a Parlament szilárd meggyőződésének, hogy átfogó utasjogi politikát kell fenntartani és kidolgozni Európában;

A polgárközpontú program végrehajtása: szabadság, biztonság és jogérvényesülés

49.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nem születtek konkrét javaslatok az emberi jogokról és a megkülönböztetésmentességről szóló horizontális irányelvről, valamint amiatt, hogy a megkülönböztetésmentesség kérdését meg sem említik; felszólítja a Bizottságot arra, hogy minél hamarabb lépjen fel a megkülönböztetésmentességről szóló irányelv előtt álló akadályok felszámolása érdekében;

50.  kéri, hogy készüljön a menekültüggyel kapcsolatos Unión belüli szolidaritás fokozására irányuló közleménytervezet, ugyanakkor – tekintettel arra, hogy az Uniónak 2012-re közös menekültügyi politikával kellene rendelkeznie – sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a menekültüggyel kapcsolatban nincsenek jogalkotási javaslatok;

51.  javaslatokat kér a migráció témájában; emlékeztet arra, hogy a javasolt be- és kiléptetési rendszer a vízuminformációs rendszer (VIS) és a Schengeni Információs Rendszer második generációja (SIS II.) sikerén fog múlni, bár a SIS II. még nem teljesen működőképes;

52.  hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével nagyratörő alapjogi politikára van szükség, valamint, hogy a chartában foglalt alapvető jogokat a lehető legjobban érvényre kell juttatni; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa minden egyes jogalkotási kezdeményezés alapvető jogokkal való összeegyeztethetőségét, továbbá garantálja, hogy az európai uniós jog végrehajtásakor a tagállamok tiszteletben tartják a chartát; kéri, hogy erősítsék meg a nyomon követési kapacitásokat, és az Alapjogi Charta megsértése esetén alkalmazzák a szerződésben szereplő mechanizmusokat;

53.  hangsúlyozza, hogy a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben teljes mértékben tiszteletben kell tartani az uniós polgárok jogait és szabadságait, és hogy az adatvédelem és a jogorvoslathoz való jog alapvető fontosságúak a hiteles és hatékony biztonságpolitika kialakítása szempontjából; úgy véli, hogy a bűncselekmények számának növekedése a szervezett bűnözéssel és a számítógépes biztonsággal kapcsolatos több közösségi tervet tesz szükségessé;

54.  üdvözli a bűncselekmények áldozatainak jogairól, és mindenekelőtt a jogi támogatáshoz és a jogsegélyhez való jogról szóló javaslatot, de sajnálja, hogy ez az egyetlen előirányzott intézkedés; felszólít arra, hogy dolgozzák ki az eljárási jogokról szóló ütemterv fennmaradó intézkedéseinek egyértelmű menetrendjét;

55.  üdvözli, hogy 2011-ben új átfogó jogi keret jön létre a személyes adatok védelmére az Európai Unióban: hangsúlyozza, hogy valamennyi javaslatot – ideértve az utas-nyilvántartási adatállományra (PNR) vonatkozó és a terrorizmus finanszírozásának felderítését (TFTP) célzó uniós programot is – alaposan tanulmányozni fog abból a szempontból, hogy nem sértik-e az alapvető jogokat;

56.  üdvözli a polgári jogra vonatkozó javaslatokat, azonban felkéri a Bizottságot, hogy a különböző tagállamokban élő uniós polgárok számára biztosítandó közös normák kialakítása érdekében fontolja meg a polgári és a büntetőjog területén alkalmazott uniós vívmányok felülvizsgálatának felgyorsítását, valamint hogy tegyen jelentést a Parlamentnek;

57.  támogatja a munka és a családi élet összeegyeztetését szolgáló kezdeményezéseket, így – többek között – a szülői szabadság minimális időtartamát rögzítő intézkedéseket, a rugalmas munkaidő mind nőkre, mind férfiakra érvényes szabályozásának elősegítését, valamint az otthoni gondozást végzők esetében a szakmai tevékenység és a gondozás összeegyeztethetőségének támogatását;

58.  sajnálja, hogy a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködéssel – az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság egyik kiemelt témakörével – kapcsolatos jelenlegi uniós vívmányok Lisszaboni Szerződéshez igazítása területén a Bizottság késlekedik jogalkotási javaslatok előterjesztésével;

59.  úgy véli, hogy a Lisszaboni Szerződés elfogadását követően kulcsfontosságúvá vált a jogi keret felülvizsgálata, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a felülvizsgálat csak 2012–2013-ra van tervbe véve; kitart amellett, hogy a bel- és igazságügyi területen működő valamennyi ügynökségnek hatékonyan és – ami a legfontosabb – elszámoltatható módon kell működnie;

Európa a világban: súlyunknak megfelelő szerepvállalás a globális színtéren

60.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió egyik kulcsfontosságú célkitűzése a globális színtéren az emberi jogok előmozdítása a világban, és hogy a jobb kereskedelmi kapcsolatok és a megerősített fejlesztési segítségnyújtás elősegítheti az előrelépés ösztönzését ezen a területen;

61.  felszólítja a Bizottságot, hogy tartsa fenn a bővítési folyamat lendületét;

62.  hangsúlyozza, hogy üdvözölné új kezdeményezések előterjesztését az alábbi területeken:

63.  véleménye szerint annak érdekében, hogy az EU eredményesen közvetítse értékeit és elveit, és szomszédságában hozzájáruljon a politikai stabilitáshoz és a gazdasági fejlődéshez, az Uniónak Európa-szerte támogatnia kell a fiatal demokráciákat, és erősítenie kell kapcsolatait a partnereivel; felszólítja a Bizottságot, hogy véglegesítse az európai szomszédságpolitika (ENP) felülvizsgálatát, célul tűzve ki a politikai törekvések és a pénzügyi eszközök közötti nagyobb összhang biztosítását; úgy véli, meg kell erősíteni az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó feltétel alkalmazását a szomszédokkal való kapcsolatokban;

64.  sürgeti a Bizottságot, hogy kezelje fokozottabb prioritásként az élelmezésbiztonságot Afrikában; hangsúlyozza az agrárszektor fenntartható módon történő megerősítését Afrikában; ezzel összefüggésben sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítson a hitel- és pénzügyi szolgáltatásokhoz történő szélesebb körű hozzáférést a szegények számára Afrikában; sürgeti a Bizottságot, hogy segítsen elő intézkedéseket az afrikai kontinensen belüli kereskedelem fellendítésére, beleértve a regionális gazdasági közösségeket és az afrikai kontinens infrastruktúrájának javítását célzó továbbfejlesztett támogatási csomagokat;

65.  felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen éves jelentést a millenniumi fejlesztési célok 2015-ig történő megvalósítása terén elért eredményekről, továbbá kötelezze a tagállamokat arra, hogy teljesítsék azt a vállalásukat, miszerint bruttó nemzeti jövedelmük 0,7%-át hivatalos fejlesztési támogatásra fordítják, és ellenőrizze e vállalásokat;

66.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatban jelenleg zajló tárgyalások keretében ismételten a középpontba kellene állítani a fejlesztési dimenziót;

67.  felhívja a Bizottságot, hogy tevékenyen működjön közre annak érdekében, hogy a folyamatban levő WTO-tárgyalásokon érezhető előrelépés történjen és a dohai forduló minél előbb lezárulhasson; hangsúlyozza, hogy nagy jelentősége van a meglévő kétoldalú és regionális szabadkereskedelmi megállapodások erősítésének és újabbak megkötésének, ám ez csak kiegészítő stratégiának tekinthető és nem lehet a többoldalú keret alternatívája;

68.  emlékeztet arra, hogy a multilateralizmusnak továbbra is elsődleges prioritásnak kell maradnia az Unió számára, és követeli, hogy a jelenleg és a jövőben zajló kereskedelmi tárgyalások során tartsák tiszteletben a fejlődő országok egyedi és differenciált kezelésének elvét; szilárd meggyőződése, hogy a kiegyensúlyozottabb és tisztességesebb gazdasági rendszer kiépítése érdekében szükség van a fejlődés és a szegénység felszámolása szolgálatában álló, egy új globális kormányzás részét képező, hatékony és megújított többoldalú kereskedelmi keretre;

69.  hangsúlyozza, hogy a harmadik országokból származó importárukat csak abban az esetben szabadna forgalmazni az EU piacán, ha azok megfelelnek az európai fogyasztóvédelmi előírásoknak; úgy véli, hogy a nemzetközi tárgyalások során a Bizottságnak ragaszkodnia kellene ahhoz, hogy kereskedelmi partnereink tartsák be az európai környezetvédelmi, szociális és munkaügyi normákat;

70.  felszólít arra, hogy az Unió által aláírt nemzetközi kereskedelmi megállapodásokba illesszenek be egy záradékot a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatban; úgy véli, hogy e záradéknak a következőket kell tartalmaznia: jelentéstételt és átláthatóságot a vállalatok számára, a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettség a vállalkozások és a vállalkozáscsoportok számára, a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó kötelezettségek bizonyítható megsértései esetén vizsgálat indítása, valamint az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférés a vállalati tevékenységek áldozatai számára;

71.  kéri a Bizottságot, hogy az Egyesült Államok új, a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekről szóló törvénye alapján dolgozzon ki jogalkotási kezdeményezést, mellyel megerősítené az átláthatóságot és a helyes kormányzást a fejlődő országok nyersanyag-kitermelő iparágai tekintetében; felszólítja a Bizottságot, hogy határozottabban lépjen fel a korrupció ellen ezekben az országokban, mivel az fenyegeti az emberi jogokat és a helyes kormányzást;

A cselekvéstől az eredményig: az uniós szakpolitikákban rejlő lehetőségek maximális kamatoztatása

72.  kéri a Bizottságot, hogy minél előbb terjesszen be javaslatokat az OLAF-ra vonatkozó szabályozás módosítása céljával;

73.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak nyitottabban kellene fogadnia a pénzügyminiszterek által aláírt nemzeti igazgatási nyilatkozatokat; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak sürgetnie kellene a tagállamokat ilyen nyilatkozatok kibocsátására; átfogó és felhasználóbarát online adatbázisok bevezetésére szólít fel;

74.  ezért az uniós programok módszeres, rendszeres és független értékelését szorgalmazza – a belső politikák és a fejlesztési segítségnyújtás terén egyaránt – annak biztosítása érdekében, hogy költséghatékonyan elérjék a kívánt eredményeket annak érdekében, hogy:

75.  úgy véli, hogy az európai irányelvek szabályos és időben történő átültetése és végrehajtása különösen fontos a polgárok európai uniós tevékenységekkel szembeni bizalmatlanságának eloszlatása érdekében; úgy véli, hogy ez a Bizottság és a tagállamok között hatékony együttműködést tesz szükségessé;

76.  szorgalmazza, hogy egyszerűsítsék az európai uniós jogalkotást, és hangsúlyozza, hogy a jogalkotást megelőző hatásvizsgálatoknak elfogulatlannak és hatékonyabbnak kell lenniük, és figyelembe kell venniük a későbbi végrehajtást is; határozottan támogatja a Bizottság ésszerű szabályozásra irányuló projektjével kapcsolatos folyamatos erőfeszítéseit;

77.  üdvözli, hogy a hatásvizsgálatokban a Bizottság több figyelmet fordít majd a versenyképességi szempontokra, és hangsúlyozza a több elemből álló jogszabályok versenyképességre gyakorolt együttes hatásaira vonatkozó értékelés („megfelelőségi ellenőrzések”) fontosságát;

o
o   o

78.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

Az Európai Parlament 2010. december 15-i állásfoglalása az Afrika és az EU közötti stratégiai partnerség jövőjéről a 3. EU–Afrika csúcstalálkozót követően

P7_TA(2010)0482 RC-B7-0693/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az állam- és kormányfők 2010. november 30-i tripoli nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Parlament és a Pánafrikai Parlament 2010. november 27-i előzetes csúcstalálkozóján tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló Szerződés 177–181. cikkeire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az Afrika és az EU közötti partnerség alapja a két fél összehangolt lehetőségei kihasználásának közös érdeke,

B.  mivel a tripoli nyilatkozat a különböző vezetők azon akaratát fejezi ki, hogy megszilárdítják a három évvel ezelőtt a két földrész között létrehozott stratégiai partnerséget annak érdekében, hogy együtt nézzenek szembe a közös kihívásokkal, és a fenntartható gazdasági fejlődést Afrika valamennyi lakosának előnyére fordítsák,

C.  mivel a fejlesztési támogatások több mint a felét az Európai Unió nyújtja, és az EU továbbra is Afrika legfontosabb kereskedelmi partnere,

D.  mivel Afrika bővíti partnerkapcsolatait, különösen Ázsia és Latin-Amerika nagy országai körében,

1.  üdvözli a 2010 és 2013 közötti időszakra vonatkozó stratégiai cselekvési terv és az annak keretébe foglalt partnerségek elfogadását, és reméli, hogy a terv hozzáadott értékkel járul majd hozzá a Cotonoui Megállapodás és az „Unió a mediterrán térségért” által elért eredményekhez, és hogy a földrészek közötti kapcsolatokra vonatkozó nagyratörő megközelítés kifejeződése;

2.  úgy véli, hogy az Afrika–EU közös stratégia alapelveit úgy kell kidolgozni, hogy a szegénység elleni fellépés, a méltányos jövedelem és megélhetés biztosítása érdekében támogassák a fejlődő országok fenntartható szükségleteit, valamint az alapvető emberi jogok – többek között a társadalmi, gazdasági és környezeti jogok – tiszteletben tartását;

3.  reméli, hogy levonják a tanulságokat a 2008 és 2010 közötti időszakra vonatkozó első stratégiai terv végrehajtása során tapasztalt nehézségekből, és hogy az állam- és kormányfők zárónyilatkozatában elvi szinten kifejezésre juttatott szándék kézzelfogható cselekvésben is testet ölt;

4.  érdekes gondolatnak tartja, hogy a magánszektor és a civil társadalom számára egyaránt lehetővé kellene tenni – különösen az afrikai fél részéről – hogy az eddigieknél hatékonyabban járuljon hozzá a stratégiához;

1.Partnerség. Béke és biztonság

5.  elismeri továbbá a növekedést és fejlődést szolgáló regionális integráció jelentőségét, és hangsúlyozza különösen a tripoli nyilatkozat azon kötelezettségvállalását, hogy a béke és a biztonság afrikai struktúráját a regionális szervezetekkel szoros együttműködésben teljesen működőképessé teszik;

6.  üdvözli a „béke és a biztonság afrikai struktúrájának” megvalósítása során az afrikai földrész békével és biztonsággal kapcsolatos nehézségeinek leküzdése érdekében elért eredményeket; hangsúlyozza ezzel kapcsolatban az afrikai békefenntartó műveletek kiszámítható és fenntartható finanszírozásának jelentőségét, a helyi ellenállási képesség kiépítésének szükségességét és a fegyveres konfliktusokban a civil lakosság védelme melletti eltökéltséget;

7.  úgy véli, hogy a tartós béke alapvető feltétele a konfliktusmegelőzési politika, és hogy a fenntartható fejlesztési politikát alkalmazva a konfliktusok szerkezeti okait kell felszámolni az afrikai lakosság alapvető szükségleteinek kielégítése, a munkanélküliség és a társadalmi és gazdasági igazságtalanságok elleni küzdelem, valamint a nyersanyag-kitermelésre vonatkozó kezdeményezések átláthatóságának figyelembevétele érdekében;

8.  véleménye szerint az, hogy az Egyesült Államokban elfogadták a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekről szóló új törvényt, igen jelentős lépés az afrikai ásványkincsek polgárháborúkat és konfliktusokat szító illegális kitermelése ellen vívott küzdelemben; úgy véli, hogy a Bizottságnak és a Tanácsnak is hasonló javaslatokat kell benyújtania, hogy biztosítható legyen az uniós piacra behozott ásványkincsek nyomon követhetősége, a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés (EITI) figyelembevétele mellett;

2.Partnerség. Demokratikus kormányzás és emberi jogok

9.  kéri az Európai Uniót és az Afrikai Uniót, hogy együtt adjanak választ a legégetőbb – például a politikai válságokra való reagálással, illetve a gazdasági irányítás támogatásával kapcsolatos – kérdésekre annak érdekében, hogy a kormányzásról és az emberi jogokról folytatott párbeszéd újonnan létrehozott platformjának felhasználásával közös kormányzati programokat dolgozzanak ki;

10.  üdvözli Afrika és az EU közös elkötelezettségét az olyan alapelvek iránt, mint az emberi jogok, a demokratikus elvek, a jogállamiság tiszteletben tartása és a terrorizmus minden formájának elítélése;

11.  megjegyzi, hogy az állam- és kormányfők nyilatkozatukban leszögezik, hogy „egyesíteni kívánják erőiket (…) az emberi jogok mindkét földrészen biztosítandó védelme érdekében”; hangsúlyozza e jogok egyetemes jellegét, és hogy ezt az elvet különösen érvényre kell juttatni a „demokratikus kormányzás és emberi jogok partnersége” keretében tervezett fellépések során;

12.   a demokratikus kormányzás és az emberi jogok melletti elkötelezettségére tekintettel erősen nehezményezi, hogy Robert Mugabe meghívást kapott a 3. Afrika–EU csúcstalálkozóra és azon aktívan részt is vett; felszólítja valamennyi szereplőt, hogy a jövőben képviseljenek határozottabb politikai álláspontot, és ezzel egyértelműen közvetítsék a jogállamiságba és a demokráciába vetett szilárd hitüket;

13.  ragaszkodik hozzá, hogy a különböző partnerségek keretei között folytatott valamennyi fellépésre a nemi hovatartozás, a faji vagy etnikai származás, vallás vagy egyéb meggyőződés, fogyaték, életkor vagy szexuális irányultság alapján történő, illetve a HIV-vel/AIDS-szel élő embereket sújtó hátrányos megkülönböztetéstől mentesen kerüljön sor;

14.  egyetért a Pánafrikai Parlament felhívásával, amely szerint az Afrikai Unió minden országának ratifikálnia kell az Afrikai Unió demokráciáról, választásokról és kormányzásról szóló chartáját;

15.  hangsúlyozza, hogy az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy arra szólította fel az afrikai vezetőket, hogy támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróságot és „teljes mértékben álljanak ki a büntetlenség elleni küzdelem elve mellett”;

16.  nyomatékosan kéri az EU-t és az AU-t, hogy vállaljanak együttműködési kötelezettséget annak érdekében, hogy Afrika és Európa összehangoltabban tudjon fellépni a mérvadó nemzetközi testületekben, közöttük az ENSZ-ben is;

3.Partnerség. Kereskedelem, regionális integráció és infrastruktúra

17.  üdvözli az Európai Unió és az Afrika Unió között létrejött megállapodást, amelynek értelmében párbeszédet indítanak annak érdekében, hogy megoldások születhessenek a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos közös aggályaik tekintetében; elismeri, hogy a regionális integráció, a kereskedelem és a beruházások alapvető jelentőséggel bírnak a gazdasági stabilitás és a fenntartható növekedés szempontjából;

18.  nyomatékosan kéri az EU-t és az AU-t, hogy működjenek együtt a nyersanyagok fenntartható kiaknázása terén, különös hangsúlyt helyezve a kapacitásépítésre, a kormányzásra, az infrastruktúrák fejlesztésére, a beruházásokra, a geológiai szakismeretekre és hozzáértésre, valamint a bányászatra vonatkozó szerződések átláthatóságára; e tekintetben felszólít a nyersanyagokkal kapcsolatos, környezetvédelmi szempontból megfelelő és társadalmilag fenntartható politikák bevezetésére, amelyek a helyi lakosság javát is szolgálják;

19.  határozottan felszólítja az Afrikai Unió valamennyi tagállamát, hogy könnyítsék meg egy kedvező jogi és adóügyi keret létrehozását, amelynek eredménye egyrészt a gazdasági növekedés bátorítása és a közvetlen külföldi befektetések vonzása, másrészt pedig a korrupció felszámolása, valamint a közigazgatási formaságok és a hivatali visszásságok csökkentése;

20.  nyomatékosan kéri az afrikai és uniós vezetőket, hogy tartsák tiszteletben a Tripoliban tett kötelezettségvállalást, és a stratégiát az afrikai kontinensen belüli kereskedelem fellendítésére szolgáló eszközként használják fel, ideértve a regionális gazdasági közösségek számára nyújtott és az Afrikán belüli infrastruktúra-hálózatok javítását célzó, aktualizált támogatási csomagokat is;

4.Partnerség. Millenniumi fejlesztési célok

21.  tudomásul veszi az Európai Unió országai által vállalt kötelezettség megújítását, amely szerint 2015-ig megvalósítják, hogy bruttó hazai termékük 0,7%-át a fejlesztést szolgáló állami támogatásra fordítják, ami nélkülözhetetlen, ha 2015-ig teljesíteni akarják a millenniumi fejlesztési célokat;

22.  különösen ügyelni fog arra, hogy a millenniumi fejlesztési célok elérése valamennyi partnerség teljesítése során a középpontban álljon;

23.  emlékeztet arra, hogy a millenniumi fejlesztési célok elérése szempontjából döntő fontosságú a célzott intézkedések foganatosítása az anyák, az újszülöttek és a gyermekek egészsége, a nemek egyenjogúsága, az oktatás, a földpolitika, a fenntartható fejlődés, a vízhez és a csatornázáshoz való hozzáférés terén és a fogyatékkal élő személyekkel kapcsolatban; bátorítja az oktatásügy és az egészségügy terén elkezdett programok folyamatos megvalósítását;

24.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy Afrika-szerte szavatolni kell az élelmezésbiztonságot, valamint kiemeli, hogy fenntartható módon meg kell erősíteni az afrikai mezőgazdasági és halászati ágazatot, különösen ami a mezőgazdasági kistermelőket és kisüzemi halászokat illeti;

25.  emlékeztet a mezőgazdaságnak az afrikai nemzeti gazdaságokban betöltött meghatározó szerepére; hangsúlyozza ezért az egészségügyi és növény-egészségügyi szabványok összehangolásának, valamint az afrikai mezőgazdasági ágazat kapacitásépítésének központi szerepét;

26.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a csúcstalálkozón nem tértek ki az afrikai mezőgazdasági földterületeknek a kormány támogatását élvező egyes külföldi befektetők általi felvásárlására, mivel ha ezt a kérdést nem kezelik megfelelő módon, akkor veszélyeztetheti a helyi élelmezésbiztonságot, valamint súlyos és messzemenő következményekhez vezethet;

27.  úgy véli, hogy az afrikai és az uniós vezetőknek meg kell mutatniuk valódi elkötelezettségüket egy olyan mechanizmus bevezetése mellett, amely megakadályozza a jogszerűtlen tőkekiáramlást és az adókikerülést, elősegíti a teljes átláthatóságot és az országonkénti jelentéstételt, valamint fokozza a nemzetközi nyomást minden olyan joghatóságra, amely adott esetben elnézi az adókikerülést vagy az adócsalást;

5.Partnerség. Energiaügy

28.  úgy véli, hogy a megújuló energia Afrika gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából alapvetően fontos, és hangsúlyozza, hogy Barroso elnök Afrika energetikai zöld forradalmát szorgalmazta;

29.  üdvözli Afrika és az EU együttműködési programját a megújuló energiák terén, valamint a 2010 szeptemberében Bécsben tartott magas szintű ülésen jóváhagyott, 2020-ig teljesítendő politikai célkitűzéseket, amelyek értelmében többek között további százmillió afrikai polgárnak kell hozzáférést biztosítani a korszerű és fenntartható energetikai szolgáltatásokhoz, meg kell kettőzni az Afrikán belüli országokat egymással összekapcsoló, határokon átnyúló villamosenergia-összeköttetések teljesítőképességét, ugyancsak meg kell kettőzni a földgáz használatát Afrikában, fokozni kell a megújuló energiaforrások igénybevételét Afrikában, és e földrészen valamennyi ágazatban javítani kell az energiahatékonyságot;

6.Partnerség. Éghajlatváltozás

30.  kéri az Európai Uniót és az Afrikai Uniót, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket az erdőirtás és az erdőpusztulás következtében keletkezett kibocsátás csökkentése érdekében;

31.  emlékeztet az EU kötelezettségvállalására, amely szerint 2010 és 2012 között 7,2 milliárd eurót szentel majd az éghajlatváltozással kapcsolatos sürgős projektekre és kezdeményezésekre, amely összeg jelentős része Afrika számára áll majd rendelkezésre;

32.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás először és legsúlyosabban a világ legszegényebb népeit sújtja, és felszólítja valamennyi szereplőt, hogy támogassák a fejlődő országokat az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásban, és hogy növekedésüket a szegénység felszámolása érdekében alacsony szén-dioxid-kibocsátás mellett biztosítsák;

33.  megjegyzi, hogy a globális éghajlatváltozásról szóló egyezmény sikerre vitele döntő fontosságú a szegénység felszámolása szempontjából, és ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a természeti erőforrásokban – a napban, a szélben, a folyókban és az árapályban – , amelyekben sok afrikai ország bővelkedik, óriási lehetőségek rejlenek;

7.Partnerség. Migráció, mobilitás és foglalkoztatás;

34.  felhívja a figyelmet a migráció pozitív hatásaira, és nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az illegális migráció negatív hatásainak csökkentéséhez konkrét ütemtervvel rendelkező közös stratégiára és célzott projektekre van szükség;

35.  emlékeztet valamennyi partner kötelezettségvállalására, amelynek célja több és jobb minőségű munkahely teremtése a fenntartható és befogadó növekedés előmozdítása révén;

36.  üdvözli a diákok és egyetemi oktatók mobilitását célzó meglévő programok megerősítését, valamint az olyan kezdeményezéseket, mint például a pánafrikai egyetem vagy az oktatási rendszerek és programok összehangolására irányuló kezdeményezés;

37.  úgy véli, hogy az agyelszívás komoly gond Afrika számára, és hogy az országukat elhagyó szakemberek számára erős ösztönzőket kellene teremteni, hogy visszatérjenek és szaktudásukat származási országukban kamatoztassák;

8.Partnerség. Tudomány, információs társadalom és űrkutatás

38.  üdvözli, hogy vezető tisztviselők és miniszterek részvételével magas szintű politikai párbeszéd indult a tudományos és technológiai együttműködés megerősítése érdekében azzal a céllal, hogy Afrikában felgyorsítsa a gazdasági növekedés és a társadalmi fejlődés ütemét;

Általános megjegyzések

39.  megjegyzi, hogy Szudán nem képviselteti magát, mert hatóságai nem tekintik magukra nézve kötelezőnek az állam- és kormányfők tripoli nyilatkozatát, és e nyilatkozatnak megfelelően szeretné, ha a 2005-ös békeszerződés valamennyi elemét alkalmaznák, tehát a 2011 januárjára tervezett népszavazást is, amelynek lehetővé kell tennie a dél-szudániak számára, hogy dönthessenek jövőjükről;

40.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Unió egyes nagyobb tagállamainak állam- és kormányfői nem tudtak részt venni az Afrika–Európai Unió csúcstalálkozón;

41.  sajnálja, hogy az Afrika–EU közös stratégiát nem egészíti ki pénzügyi terv, és ismételten kéri az EFA uniós költségvetésbe való bevonását az egyes partnerségek megvalósításához felhasznált különböző pénzügyi eszközök felhasználási lehetőségeire vonatkozó parlamenti ellenőrzés biztosítása érdekében;

42.  kéri a miniszteri szervek fokozottabb bevonását a stratégia végrehajtásába;

43.  kéri a Pánafrikai Parlamentet és az Európai Parlamentet, hogy éljen felügyeleti szerepével a stratégiai cselekvési terv végrehajtása során;

44.  kéri az afrikai és az európai uniós országok parlamentjeit, hogy vizsgálják és vitassák meg a stratégiai tervet;

o
o   o

45.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az EU Tanácsának és Bizottságának, az AU Tanácsának és Bizottságának, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek és a Pánafrikai Parlamentnek.

Az Európai Parlament 2010. december 15-i állásfoglalása az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2009–2010) – intézményi szempontok a Lisszaboni Szerződés után (2009/2161(INI))

P7_TA(2010)0483 A7-0344/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés preambulumára, nevezetesen a második, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik francia bekezdéseire,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, 3. cikke (3) albekezdésének második francia bekezdésére, valamint 6. és 7. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2000. december 7-i, 2007. december 12-én Strasbourgban kihirdetett Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményre (EJEE),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégiáról szóló bizottsági közleményre (COM(2010)0573),

–  tekintettel az Európa Tanácsnak és az ENSZ-nek valamennyi, az alapvető jogokkal kapcsolatos egyezményére és ajánlására, beleértve a szakosodott ellenőrző testületeket is,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága határozataira és joggyakorlatára,

–  tekintettel az Európa Tanács és az Európai Unió közötti egyetértési megállapodásra(1),

–  tekintettel a polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európáról szóló stockholmi programra,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) tevékenységére és éves jelentéseire,

–  tekintettel nem kormányzati szervezetek emberi jogokról szóló jelentéseire,

–  tekintettel az Európai Parlament által 2010. június 21–22-én rendezett, az Alapjogi Chartának a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség fejlődésére gyakorolt hatásáról szóló nyilvános meghallgatására,

–  tekintettel 2009. január 14-i állásfoglalására az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2004–2008)(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A7-0344/2010),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke értelmében az Unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a szolidaritás, a jogállamiság, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának oszthatatlan és egyetemes értékközösségén alapul, s így az Európai Unió területén élő valamennyi személyre, ideértve a kisebbségekhez tartozó személyeket is vonatkozik; mivel minden európai politika – azok külső dimenzióját is beleértve – általános céljának a jogok hatékony védelmének és előmozdításának kell lennie, ami elengedhetetlen feltétele az Európai Unió konszolidációjának, és ami hozzájárul a béke, az emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal kapcsolatos értékek és az emberek jóléte előmozdításához,

B.  mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése új helyzetet teremtett az Európai Unióban az emberi jogokat illetően, azáltal, hogy az Alapjogi Chartát (a továbbiakban: a Charta) jogilag kötelezővé tette, s ezáltal alapvető értékekből konkrét jogokat hozott létre; mivel elfogadása óta a Charta az európai bíróságok ítélkezési gyakorlatának inspirációs forrásává vált; mivel a Bizottság éves jelentést tett közzé a Charta végrehajtásáról, és az Alapjogi Ügynökség éves jelentéseiben szerepelnie kell a Chartán alapuló alapvető jogok előmozdításának és végrehajtásának,

C.  mivel mind az uniós intézményekben, mind a tagállamokban szükség van az alapvető jogok valódi kultúrájának létrehozására, ösztönzésére és megerősítésére, különösen akkor, amikor ezek az intézmények és országok uniós jogszabályokat alkalmaznak és hajtanak végre, akár az unión belül, akár harmadik országok viszonylatában,

D.  mivel az Európai Parlament eljárási szabályzata értelmében évente megvizsgálhatja és értékelheti az alapvető jogok helyzetét, és ajánlásokat tehet,

A Lisszaboni Szerződés utáni időszak új alapjogi szerkezete

1.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok hatékony védelme és előmozdítása a demokrácia és a jogállamiság alapja az EU-ban, valamint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség megszilárdításának elengedhetetlen feltétele, illetve azt, hogy ehhez a különböző (nemzetközi, európai, nemzeti, regionális és helyi) szinteken történő fellépésre van szükség; továbbá hangsúlyozza a regionális és helyi hatóságoknak az ilyen jogok végrehajtása és előmozdítása során betölthető szerepét; ezért felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamok kormányait és parlamentjeit, hogy a Lisszaboni Szerződés által létrehozott új intézményi és jogi keretre alapozva alakítsanak ki az Unió számára olyan átfogó belső emberi jogi politikát, amely mind nemzeti, mind uniós szinten hatékony elszámoltathatósági mechanizmusokat biztosít az emberi jogok megsértéseinek kezelésére;

2.  felhívja a figyelmet állásfoglalásaira, valamint 2009 folyamán folytatott vitával egybekötött szóbeli kérdéseire és az ezen időszak alatt végrehajtott küldetések vizsgálati eredményeire olyan konkrét alapjogokról, mint a magánélet, a méltóság és a személyes adatok védelme, a kínzás tilalma, a gondolkodás szabadsága, a lelkiismereti- és vallásszabadság, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága, a sajtó- és médiaszabadság, a diszkriminációmentesség és a kisebbségi nyelvek használata, illetve a romák helyzetéről, a szabad mozgásról, a roma nőkről, az azonos neműek közötti házassággal és a bejegyzett élettársi kapcsolattal szembeni diszkriminációról, a kiskorúakról, a bevándorlókat befogadó központokról, valamint a foglyoknak a CIA kiadatási programja értelmében történő állítólagos illegális fogva tartásáról; hangsúlyozza, hogy ezek az állásfoglalások a Chartában foglalt értékeket tükrözik, megmutatják egyértelmű elkötelezettségét az alapvető jogok mindennapi védelme tekintetében, és politikai üzenete van az EU valamennyi polgára, a tagállamok, az uniós intézmények, valamint a nemzetközi partnerek felé;

3.  sajnálja, hogy a Tanács és a Bizottság nem vette figyelembe az Európai Parlamentnek az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatáról szóló 2007. évi jelentésében(3) foglalt ajánlások egyikét sem, valamint hogy nem osztották meg az Európai Parlamenttel az EU és az Egyesült Államok között e tárgyban folytatott megbeszélésekkel kapcsolatos információkat;

4.  szükségesnek tartja a Lisszaboni Szerződést követő időszakban az alapvető jogok védelme területén történt fejleményre való reagálást, és ebben a vonatkozásban ezen állásfoglalás célja rávilágítani az intézményeknek és mechanizmusoknak az alapvető jogok új, európai szerkezetében játszott szerepére;

5.  megismétli, hogy a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépése alapvetően megváltoztatta az EU jogi arculatát, amelynek egyre inkább egy közös értékeken és elveken alapuló politikai közösséggé kellene formálódnia; ezért üdvözli az alapvető jogok védelmének új, többszintű, több forrásból eredő uniós rendszerét, melynek érvényesítése számos mechanizmus révén történik, beleértve a jogilag kötelező erejű Chartát; az EJEE (az emberi jogok európai egyezménye) által garantált jogokat, melynek elismerése az Uniónak az egyezményhez való csatlakozási kötelezettségéből fakad, a tagállamok alkotmányos hagyományain alapuló jogokat és e jogok az EJEB és a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelő értelmezését;

6.  megerősíti, hogy a Charta jogi értéke azonos a Szerződésekével és az alapvető jogok legmodernebb kodifikációját képviseli, megfelelő egyensúlyt biztosítva jogok és szolidaritás között, magában foglalva az állampolgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogokat, valamint „harmadik generációs” jogokat (azaz a megfelelő ügyintézéshez, az tájékozódás szabadságához, az egészséges környezethez és a fogyasztóvédelemhez való jogokat); úgy véli, hogy az EU-nak szabályozási keretet kell létrehoznia az alapvető jogoknak a vállalkozások általi megsértése elleni védelme céljából;

7.  hangsúlyozza, hogy a Charta beillesztése az elsődleges uniós jogba, jóllehet nem bővíti az Unió hatáskörét és figyelembe veszi az 51. cikkben rögzített szubszidiaritás elvét, új kötelezettségeket ró a döntéshozó és végrehajtó intézményekre és a tagállamokra az uniós jogszabályok nemzeti szintű végrehajtása során, és hogy a Charta rendelkezései így közvetlenül végrehajthatóak lettek az európai és nemzeti bíróságok által; felszólítja az uniós intézményeket és tagállamokat, hogy növeljék az ellenőrzésért és végrehajtásért felelős különféle szerveik közötti koherenciát a létrehozott átfogó keret hatékony alkalmazása érdekében, erősítsék meg az Unión belüli ellenőrző mechanizmust, illetve a korai előrejelző rendszert, például az egyetemes időszakos felülvizsgálati mechanizmust is;

8.  emlékeztet rá, hogy az EU alapvető értékeinek tisztelete és az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelme és előmozdítása közös alapot jelent az Unió harmadik országokkal való kapcsolataiban, és kiemeli, hogy az EU-t e tekintetben is köti a Charta; ezzel kapcsolatban emlékeztet rá, hogy a demokrácia és a jogállamiság előmozdítása együtt jár az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletével, védelmével és előmozdításával; hangsúlyozza, hogy az EU új intézményi struktúráján belül az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) csak abban az esetben kínálhat lehetőséget a koherencia és a hatékonyság javítására az emberi jogok és a demokrácia előmozdítására irányuló külpolitikai erőfeszítések vonatkozásában, ha támogatást kap az emberi jogokon alapuló szemléletnek a szolgálat struktúrája, forrásai és tevékenységei tekintetében való alkalmazása; hangsúlyozza, hogy az Unió vezető szerepet játszik a világban az emberi jogok előmozdítása terén; e tekintetben felhívja az EU-t, hogy a nemzetközi megállapodásokban biztosítsa az emberi jogokra vonatkozó záradékok hatékonyságát, és a harmadik országokkal kötött megállapodások során vegye figyelembe a Chartában szereplő elveket, valamint arra, hogy őrizze meg a belső és külső emberi jogi politikájának koherenciáját;

9.  megerősíti, hogy az Európai Unió EJEE-hez történő csatlakozása az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelmének minimális szintjét képezi Európában, és egy, az emberi jogok érvényesítésére szolgáló további mechanizmust biztosít, nevezetesen azt a lehetőséget, hogy panaszt tegyenek az EJEB-nél az emberi jogok az Európai Unió valamely intézménye vagy az uniós jogszabályokat végrehajtó tagállam intézkedéséből eredő megsértésével kapcsolatban, amelyre az EJEE hatálya is kiterjed; és hogy az EJEB joggyakorlata megfelelő, a Bíróság e téren alkalmazott joggyakorlatát kiegészítő hozzájárulást nyújt az EU-nak az alapvető szabadságok tiszteletben tartására és előmozdítására, az állampolgári jogokra, igazságügyre és belügyekre vonatkozó, jelenlegi és jövőbeli fellépéséhez;

10.  felszólítja az EU valamennyi tagállamát és az Európa Tanácsot, hogy fejezzék ki egyértelmű politikai elkötelezettségüket és támogatási szándékukat a csatlakozási folyamat és megállapodás tekintetében, valamint – hangsúlyozva a fő érdekelt felekkel történő megfelelő konzultációt – biztosítsák a csatlakozási folyamat átláthatóságát; felszólítja a Bizottságot, hogy méltányos határidőn belül zárja le belső konzultációit, valamint az Európa Tanáccsal folytatott tárgyalásait, és a csatlakozási folyamat befejezése és az emberi jogok legmagasabb szintű védelmének európai biztosítása érdekében találjon megfelelő megoldást a fő technikai kérdésekre;

11.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hívják fel a figyelmet az EJEE-hez való csatlakozás előnyeire, és a pályázók által teljesítendő követelményekre azáltal, hogy e további mechanizmus hatásairól és megfelelő alkalmazásáról iránymutatásokat dolgoznak ki annak érdekében, hogy azt valamennyi érintett szakember továbbképzésébe beemelve hatékonyan és eredményesen használhassák;

12.  üdvözli továbbá a Lisszaboni Szerződés által teremtett új, horizontális kötelezettséget a társadalmi kirekesztés és a diszkrimináció leküzdésére, valamint a társadalmi igazságosság és szociális védelem, a nők és férfiak közötti egyenlőség, a magán- és családi élet tiszteletben tartása, a nemzedékek közötti szolidaritás és a gyermek jogai védelmének előmozdítására, valamint üdvözli egy közös menekültügyi és bevándorlási szakpolitika kidolgozását, az emberkereskedelem elleni fellépést, illetve a kisebbségekhez tartozó személyekre való egyértelmű utalást, amely az Unió egy másik alapértékét tükrözi; üdvözli továbbá azt a tényt, hogy az Unió jogi személyiséget szerzett, amelynek eredményeképpen nemzetközi szerződésekhez csatlakozhat, a jogi védelemben történt változást, mely annak köszönhető, hogy a Bíróság hatáskörét kiterjesztették az alapvető jogok védelmére nyilvánvalóan vonatkozó területekre, mint például a rendőrségi és igazságügyi együttműködés a büntetőjog területén, az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szerepének megerősödését az európai döntéshozatali folyamatban, különösen az uniós politikák a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségében történő végrehajtásának értékelésében, az európai polgárok jelentősebb szerepét, akik most már az európai polgári kezdeményezés révén EU-jogszabályokat kezdeményezhetnek, valamint az intézményeknek az érdekképviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal fenntartandó, nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédre vonatkozó intézményi kötelezettségét (EUSz. 11. cikk (2) bekezdés);

13.  felszólít a Stockholmi Program nemzetközi és európai emberi jogi jogszabályokkal összhangban történő végrehajtására, amely program a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó stratégiai iránymutatások megállapítása révén a Szerződésből eredő kötelezettségeket és elveket ülteti át a gyakorlatba;

Az új alapjogi szerkezetet végrehajtó intézmények

14.  úgy véli, hogy az európai intézmények gyakran párhuzamosan cselekedtek az alapvető jogok védelmének területén, és ezért kéri, mérlegeljék az eddigi intézkedéseket és törekedjenek az intézmények közötti jobb együttműködésre, például az emberi jogok Európai Unión belüli helyzetének éves ellenőrzésével kapcsolatos intézményközi együttműködés létrehozása révén annak érdekében, hogy valamennyi intézmény építhessen a többi intézmény jelentéseire;

15.  tudomásul veszi a Bizottságon belül létrehozott új, „a jogérvényesülésért, az alapvető jogokért és az uniós polgárságért” elnevezésű tárcát, mely jelzi a Bizottság elkötelezettségét az alapvető jogok és szabadságok területén tett erőfeszítései tekintetében és pozitív válaszát a Parlament ismételt kéréseire ezen a területen; a jogérvényesülés és a biztonság ilyetén szétválasztása nem erősítheti meg azt a rosszul értelmezett dichotómiát, amely minden ember emberi jogai védelmének szükségessége és biztonsága szavatolásának szükségessége között feszül; az új biztosnak különös figyelmet kell fordítania az illegális migráció és a terrorizmus elleni küzdelemre irányuló uniós politikákra, a biztosok testületének maradéktalan támogatása pedig elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az új biztos megtarthassa tekintélyét;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy a 2013. évet tegye az uniós polgárság európai évévé annak érdekében, hogy az európai uniós polgárságról szóló vitának lendületet adjon, és az uniós polgárokat tájékoztassa jogaikról, különösen a Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséből eredő új jogokról;

17.  az új felelős biztostól konkrét intézkedéseket vár, összhangban az eddig kinyilvánított szándékokkal: üdvözli különösen és legfőképpen az alapvető jogokra vonatkozó hatásvizsgálat bevezetésére irányuló elkötelezettséget minden új jogszabályi javaslat esetén; a jogalkotási folyamat felügyeletét, annak biztosítása érdekében, hogy a végső szövegek összhangban legyenek a Chartával; a „zéró tolerancia” politikájának alkalmazását a Charta megsértése esetén, alapos vizsgálat folytatását és jogsértési eljárások kezdeményezését abban az esetben, ha a tagállamok az uniós jogszabályok alkalmazása során megszegik emberi jogi kötelezettségeiket; továbbá annak biztosítását, hogy az uniós polgárok megfelelő tájékoztatást kapjanak az új alapjogi szerkezetről; szorgalmazza az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkéről szóló 2003. évi közlemény (COM(2003)0606) nyomon követését annak érdekében, hogy az emberi jogok lehetséges megsértésének problémáira átlátható és koherens foglalkozási módokat határozzanak meg, valamint azt, hogy az új emberi jogi szerkezet alapján megfelelő módon alkalmazza az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkét;

18.  emlékezteti a Bizottságot, hogy ellenőrizni kell, hogy az összes új jogalkotási javaslattervezet teljesíti-e a Chartában foglaltakat, és e tekintetben a már létező eszközöket is ellenőrizni kell; javasolja, hogy a bizottsági javaslatokat kísérő hatásvizsgálatoknak világosan jelezniük kelljen, hogy azok a javaslatok eleget tesznek-e a Chartában foglaltaknak, így ez a szempont szerves része lesz a jogalkotási javaslattervezetek előterjesztésének; emlékezteti a Bizottságot, hogy kifejezetten feladata az érintett felek bevonása széles körű konzultáció révén, az Unió fellépései következetességének és átláthatóságának biztosítása érdekében (EUSz., 11. cikk (3) bekezdés); hangsúlyozza e tekintetben az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége platformjának fontosságát, amely kiemelkedő forrást jelent e feladat teljesítéséhez;

19.  emlékezteti a Bizottságot, hogy folytasson objektív vizsgálatokat és kezdeményezzen jogsértési eljárást minden olyan esetben, amikor egy tagállam az uniós jogszabályok végrehajtása során megsérti a Chartában rögzített jogokat; emlékezteti továbbá a Bizottságot arra, hogy a tagállamoktól megbízható adatok és tények szolgáltatását kérje, és gyűjtsön információt a nem kormányzati szervezetektől származó forrásokból is, valamint kérjen adatokat a FRA-tól és más emberi jogi szervezetektől;

20.  felhívja a figyelmet arra, hogy néhány tagállamban a közelmúltban új erőre kapott a nacionalizmus, az idegengyűlölet és a diszkrimináció, és hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak központi szerepet kellene vállalnia az alapvető jogok e lehetséges megsértéseinek megelőzése és leküzdése érdekében;

21.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság évente ellenőrzi a Chartában foglaltak teljesülését, és megjegyzi, hogy ezen ellenőrző jelentéseknek tartalmazniuk kell a különböző jogok végrehajtásának értékelését, az Unió legsebezhetőbb csoportjainak helyzetére rávilágító és a legvitatottabb kérdéseket taglaló értékelést, nemzeti és uniós szinten a védelem terén mutatkozó hiányosságokat, a legfontosabb tendenciákat és szerkezeti problémákat azzal a céllal, hogy konkrét kezdeményezésekre és intézkedésekre tegyenek javaslatot, és javasolja a bevált gyakorlatoknak a tagállamok számára történő terjesztését;

22.  üdvözli a Bizottságnak az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégiáról szóló nyilatkozatát, amely többek között említi a megelőző megközelítést a tényleges megvalósításban, az alapvető jogokról szóló belső képzést, az alapvető jogok szempontjainak következetes, a hatásvizsgálati testület általi ellenőrzését a bizottsági hatásvizsgálatokban, valamint az e tekintetben szükséges, a különböző helyzetekhez igazított, célzott tájékoztatási intézkedéseket; üdvözli továbbá, hogy az említett bizottsági közlemény hangsúlyozza az 1993. évi koppenhágai Európai Tanács által rögzített politikai csatlakozási kritérium fontosságát, amely a tagjelölt országok számára feltételként írja elő, hogy a demokráciát, jogállamiságot, az emberi jogok tiszteletben tartását és a kisebbségek védelmét biztosító stabil intézményekkel rendelkezzenek; e kritérium megtartása támogatja az alapvető jogok védelmét a leendő tagállamokban;

23.  felszólítja a Bizottságot, hogy konkrét jogalkotási javaslattervezetek révén érvényesítse a Szerződésben és a Chartában rögzített értékeket és elveket és a Stockholmi Programban megjelölt stratégiát, e tevékenység során pedig vegye figyelembe az EJEB joggyakorlatát; sürgeti továbbá a jelenlegi vívmányok „lisszabonizálását” a rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén, valamint a demokratikus elszámoltathatóság megerősítését a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében;

24.  javasolja, hogy a jogérvényesülésért, az alapvető jogokért és az uniós polgárságért felelős biztosok és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság között alakítsanak ki munkakapcsolatot úgy, hogy a biztosokat rendszeresen meghívják véleménycserére az alapvető jogokkal kapcsolatos aktuális kérdésekről és fejleményekről;

25.  hangsúlyozza, hogy az Európai Parlamentnek is meg kell erősítenie az alapvető jogokra vonatkozó, önálló hatásvizsgálatait a jogalkotási folyamatbeli jogalkotási javaslatokkal és módosításokkal kapcsolatban annak érdekében, hogy következetesebbé váljanak, nevezetesen a Parlament eljárási szabályzata 36. cikkében rögzített lehetőségeknek a Chartára való kiterjesztése révén, és ki kell kérnie a Jogi Szolgálat véleményét az alapvető jogokkal kapcsolatos uniós problémákra vonatkozó jogi kérdésekben;

26.  felszólítja a Tanácsot, hogy alkalmazkodjon a Szerződés által megkívánt változásokhoz, és a jogalkotás során tegyen eleget a Chartában foglaltaknak; ezért üdvözli a Tanácsnak az alapvető jogokkal és az állampolgársággal, illetve a személyek szabad mozgásával foglalkozó állandó munkacsoport létrejöttét, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ennek az új testületnek széles körű megbizatása legyen, amelybe beletartozik bármely, uniós vagy tagállami jelentőséggel bíró alapvető jogokkal kapcsolatos probléma, és hogy fórumot biztosítson az emberi jogokkal kapcsolatos ügyek belső, tanácsi véleménycserére, valamint hogy az új testület az Európai Parlamenttel kapcsolatban is legyen átlátható és hatékony;

27.  megerősíti a Bizottságnak az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégiáról szóló közleményében említett „Közös hatásvizsgálati megközelítés” elnevezésű intézményközi megállapodást(4), amely leszögezi, hogy a Parlament és a Tanács felelős saját módosításai hatásának értékeléséért;

28.  felszólítja a Tanácsot, hogy biztosítson széles körű megbízatást az alapvető jogokkal és az állampolgársággal, illetve a személyek szabad mozgásával foglalkozó állandó tanácsi munkacsoport számára, amelybe beletartozhat például (az ENSZ-egyezmény alapján létrehozott testületek ajánlásain, különleges eljárásokon és mechanizmusokon felül) a FRA jelentéseinek megvitatása és az azokra való válaszadás, az uniós eszközök és politikák külső emberi jogi hatásának értékelése a Tanács emberi jogi munkacsoportjával együttműködésben, az emberi jogi mandátummal nem, de emberi jogi hatással rendelkező ügynökségekkel (pl. EBB vagy FRONTEX) való koordináció biztosítása, a nemzetközi emberi jogi aktusoknak az Unió vagy tagállamok általi aláírásának, ratifikálásának és betartásának vizsgálata és a Tanács belső emberi jogokról szóló eszmecseréihez fórum biztosítása;

29.  felszólít a demokratikus ellenőrzéshez való, a szerződéseken alapuló jogának tiszteletben tartására; kitart amellett, hogy az alapvető jogokkal, többek között az elszámoltathatósággal kapcsolatos intézmények közötti hatékonyabb együttműködés előmozdítása érdekében fokozni kell az átláthatóságot és a dokumentumokhoz való hozzáférést az uniós intézmények között; hangsúlyozza az EU-n belüli emberi jogokkal kapcsolatos állásfoglalásainak nyomon követésében és más uniós intézmények munkájának értékelésében és fellépésüket vagy a fellépés elmulasztásáért való elszámoltathatóság terén betöltött szerepét a területen történt fejlemények felmérésekor (például éves jelentésekben), ötvözve a politikai üzeneteket egy tényeken alapuló szemlélettel; hangsúlyozza az EUMSz. 218. cikke (10) bekezdésében foglalt jogát, amelynek megfelelően az Unió és a harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek közötti nemzetközi megállapodások megkötésére irányuló eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell;

30.  ismételten megerősíti a Bíróság fokozott szerepét annak biztosításában, hogy valamennyi, az uniós jogot végrehajtó uniós intézmény, ügynökség és tagállam ennek megfelelően tiszteletben tartja a Chartát, és megjegyzi, hogy a Bíróságnak ezzel lehetősége nyílik az alapvető jogokra vonatkozó joggyakorlatának megerősítésére és fejlesztésére; hangsúlyozza a nemzeti bíróságok, a Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága közötti kialakított együttműködés szükségét, e területen a joggyakorlat koherens rendszerének további fejlesztése érdekében;

31.  hangsúlyozza az Alapjogi Ügynökség szerepét az Unión belüli alapvető emberi jogok folyamatos megfigyelése terén, és a Lisszaboni Szerződés hatásait ezen a téren, elemzést, segítséget és szakértelmet biztosítva, mely feladat minőséget, objektivitást, tényleges pártatlanságot és átláthatóságot igényel; felszólítja a Bizottságot az Alapjogi Ügynökség megbizatásának megerősítésére és felülvizsgálatára annak érdekében, hogy munkáját hozzáigazítsa a Lisszaboni Szerződésen és az Alapjogi Chartán alapuló új követelményekhez; rámutat, hogy a felülvizsgált megbizatáson belül az Alapjogi Ügynökség ellenőrző szerepét a csatlakozó országokra is ki kell terjeszteni; ezért a Charta végrehajtását követően a megnövekedett feladatok ellátására megfelelő forrásokra van szükség; megismétli arra irányuló kérését, hogy teljes mértékben részt vehessen az Alapjogi Ügynökség többéves programjának felülvizsgálatában; üdvözli az Alapjogi Ügynökség éves jelentésének melléklettel való kiegészítését, mely tükrözi a nemzetközi emberi jogi eszközök tagállamok általi ratifikálását;

32.  hangsúlyozza, hogy az Alapjogi Ügynökség fő feladata az alapvető jogokkal kapcsolatos tényekkel és adatokkal ellátni a döntéshozó intézményeket, és e célból információt és adatokat gyűjt és elemez, valamint igyekszik tudományos kutatásokkal és alapos módszertanon alapuló felmérésekkel, tematikus és éves jelentések közzétételével, hálózatépítéssel és a civil társadalommal való párbeszéd ösztönzésével felkelteni a figyelmet; üdvözli a 2009. évre vonatkozó éves jelentését és igyekezetét, hogy összehasonlító áttekintést nyújtson, kiemelve a bevált gyakorlatokat a 27 tagállamban;

33.  felszólítja az EU döntéshozó intézményeit, hogy a jogalkotási tevékenység előkészítő szakaszában, valamint a döntéshozó és/vagy nyomon követési folyamatok során használják az Alapjogi Ügynökség által biztosított adatokat és tényeket, és legyenek állandó és szoros együttműködésben az Alapjogi Ügynökséggel, bevonva annak nem kormányzati szervezeti platformját;

34.  felszólítja az összes európai ügynökséget, hogy tartsák fenn elkötelezettségüket az alapvető jogok védelme mellett, és hogy minden tevékenységük során vegyék figyelembe az alapjogi megközelítést; felszólítja továbbá az Európai Uniót, hogy e tekintetben biztosítsa ügynökségei teljes jogi elszámoltathatóságát;

35.  azon a véleményen van, hogy a FRONTEX-nek strukturált együttműködést kell kialakítania az alapvető jogokkal, migránsokkal és menedékkérőkkel foglalkozó ügynökségekkel és az ENSZ menekültügyi főbiztosságával (UNHCR), az emberi jogok védelmére kiható műveletek megkönnyítése érdekében; üdvözli a FRONTEX és az Alapjogi Ügynökség közötti 2010-ben aláírt megállapodást;

36.  hangsúlyozza a tényt, hogy az Unió és a tagállamok saját felelősségi körükön belül megosztott kötelezettségekkel rendelkeznek az emberi és alapvető jogok megvalósítása és betartatása területén, a szubszidiaritás elvével összhangban, és ez a megosztott felelősség és hatáskör egyszerre lehetőséget és kötelezettséget is jelent a tagállamok részéről;kiemeli a nemzeti parlamentek fokozott szerepét, melyet a Lisszaboni Szerződés biztosít nekik, és támogatja egy formális, valamint az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti folyamatos párbeszéd létesítését;

37.  emlékezteti a tagállamokat, hogy kötelességük kérésre megbízható adatokat és tényeket szolgáltatniuk a Bizottságnak, a szerződések őrének;

38.  kiemeli a bírói testületek fontosságát a tagállamokban, mely testületek elsődleges szerepet játszanak az alapvető jogok teljesítésének biztosításában és érvényre juttatásában, és ezért sürgeti a bíróságokhoz való könnyű hozzáférés támogatását és az eljárások ésszerű hosszának biztosítását, az alapvető és emberi jogok védelmének erősítése érdekében; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek erőfeszítéseket a nemzeti bíróknak az alapvető jogok és szabadságok területén jelenleg is folyó képzése tekintetében, beleértve a területen a Lisszaboni Szerződés nyomán felmerülő új szempontokat;

39.  meggyőződése szerint az uniós fellépésekben az alapvető jogok megsértésével nem csupán azok bekövetkezte után kell foglalkozni, hanem meg kell kísérelni a jogsértés megelőzését is; ezért felszólít egy az alapjogoknak az EU-ban és a tagországokban bekövetkező sérülése lehetőségének korai felismerését célzó mechanizmus megfontolására, az ilyen jogsértést jelentő intézkedések átmeneti befagyasztására, gyorsított jogi eljárásra annak eldöntése érdekében, hogy egy adott intézkedés ütközik-e az EU alapjogaival, és szankciók alkalmazására abban az esetben, ha ezeket az intézkedéseket a közösségi joggal ellentétes módon mégis megvalósítják;

40.  felszólítja az EU intézményeit és a tagállamokat, hogy kettőzzék meg a figyelem felkeltésére és a megfelelő tájékoztatásra irányuló erőfeszítéseiket, mivel az alapvető jogokat hatékonyabban lehet védeni, ha maguk az egyének is ismerik saját jogaikat és az azok védelmére szolgáló mechanizmusokat; felszólít a civil szervek és az érintett nem kormányzati szervezetek tapasztalatainak aktív használatára, és a folyamatos munkakapcsolatok folytatására minden ilyen szervvel az új alapjogi szerkezet végrehajtásában és konkrét esetek kezelésében;

41.  megerősíti azon jogát, hogy éves jelentést készítsen az alapvető jogok helyzetéről az Unióban, az uniós intézményekkel, ügynökségekkel vagy a tagállamokkal együtt foglalkozva az alapvető jogok kérdésével, amennyiben azt szükségesnek ítéli meg;

Nemzetközi szervezetekkel való együttműködés az új alapjogi szerkezeten belül

42.  javasolja, hogy találjanak új módszereket az uniós intézmények és ügynökségek számára az alapvető jogok és szabadságok védelme iránt elkötelezett nemzetközi szervezetekkel való jobb együttműködés érdekében, és használják ki jobban, valamint tereljék hatékonyabb mederbe a területen szerzett tapasztalatokat;

43.  felszólítja az EU intézményeit, hogy használják ki az Európa Tanács és az Európai Unió közötti Egyetértési megállapodás minden lehetőségét, az európai szintű nagyobb szinergia és következetesség érdekében, és javasolja az Európa Tanács által kifejlesztett, az emberi jogokat ellenőrző mechanizmusok, szabványok és megállapítások szakértelmének jobb kihasználását, elkerülve ezáltal a párhuzamos munkavégzést; ismételten megerősíti annak szükségességét, hogy az Unió jobban részt vegyen az Európa Tanács emberi jogi biztosának munkájában, és hogy ezt a munkát a szabadság, a jog érvényesülése és a biztonság területén megvalósított szakpolitikák során nagyobb mértékben vegye figyelembe;

44.  felszólítja az Unió tagállamait, hogy írják alá és ratifikálják az Európa Tanács és az ENSZ emberi jogokkal kapcsolatos egyezményeit és a további, fakultatív jegyzőkönyveket: többek között a (módosított) Európai Szociális Chartát, az Európa Tanács egyezményét az emberkereskedelem elleni fellépésről, a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezményt, az Európa Tanács Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, valamint a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések és bánásmódok elleni ENSZ-egyezményt, a menekültek jogállásával kapcsolatos ENSZ-egyezményt, a valamennyi migráns munkavállaló és családtagjaik védelméről szóló ENSZ-egyezményt, a szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményt és az emberkereskedelem és -csempészet elleni fellépésről szóló két jegyzőkönyvét, a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményt, az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét, és a fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményt; javasolja továbbá, hogy az európai jogalkotási folyamatban jobban figyelembe kell venni a nemzetközi dokumentumokat, és többet kell utalni azokra;

45.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy megfelelő figyelmet fordítsanak az ENSZ különböző ellenőrző mechanizmusaira, és az ENSZ emberi jogi szervezeteinek megállapításaira, és javasolja, hogy a tagállamokra vonatkozó ajánlásaikat kövessék figyelemmel; rámutat az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa egyetemes időszakos felülvizsgálatának fontosságára; javasolja az ENSZ emberi jogi, illetve menekültügyi főbiztosaival való együttműködést; és üdvözli az ENSZ emberi jogi főbiztosának első európai regionális irodájának megnyitását Brüsszelben;

46.  hangsúlyozza a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (ODIHR), az EBESZ-nek a média szabadságáért, illetve az emberkereskedelem elleni küzdelemért felelős különleges képviselőjének, valamint a nemzeti kisebbségi főbiztos fontos szerepét és aktív munkáját;

47.  felszólítja az ENSZ Biztonsági Tanácsában részes tagállamokat, hogy biztosítsanak eljárási jogi garanciákat a feltételezett terrorista csoportok vagy személyek listába vétele vagy arról való törlése tekintetében, amint azt az EU Bíróságának vonatkozó esetjoga megköveteli;

Az új korszak legsürgetőbb kihívásai

48.  hangsúlyozza, hogy az új szerkezetet aszerint értékelik, hogy a legsürgetőbb kérdéseket és a leggyakrabban ismétlődő jogsértéseket hogyan kezelik a felelős intézmények mind a tagállamokban, mind pedig uniós szinten, egyben külkapcsolatai tekintetében;

49.  emlékeztet az alapvető jogokra vonatkozó valamennyi állásfoglalására és vitájára, valamint a küldöttségek 2009. évi eredményeire, amelyek megmutatták, hogy számos, az alapvető jogok megsértésével kapcsolatos kiemelkedő kérdés és konkrét eset van, melyek sürgős, konkrét lépéseket, közép távú stratégiákat és hosszú távú megoldásokat, valamint uniós intézmények által végzett nyomon követést igényelnek; mint például:

o
o   o

50.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalását az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ-nek, az Európa Tanácsnak és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

(1) CM(2007)74. (2) HL C 46E., 2010.2.24., 48. o. (3) HL C 287 E., 2007.11.29., 309.o. (4) 14901/05. számú tanácsi dokumentum, 2005.11.24.

Az Európai Parlament 2010. december 15-i állásfoglalása a reklámok fogyasztói viselkedésre gyakorolt hatásáról (2010/2052(INI))

P7_TA(2010)0484 A7-0338/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, 2006. december 12-i 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 2010. március 10-i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv),

–  tekintettel a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet)(4),

–  tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára, és különösen annak 7. (a magánélet és a családi élet tiszteletben tartása) és 8. cikkére (a személyes adatok védelme),

–  tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i, 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel a fogyasztóvédelemről szóló, 2010. március 9-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel 2010. március 9-i állásfoglalására a belső piaci eredménytábláról(9),

–  tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK irányelv és a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK irányelv átültetéséről, végrehajtásáról és érvényesítéséről szóló, 2009. január 13-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a belső piaci eredménytábláról szóló, 2008. november 18-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a marketingtevékenységeknek és a reklámoknak a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásáról szóló, 2008. szeptember 3-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel „Az egységes piac fogyasztói eredményeinek monitorozása: a fogyasztói piacok eredménytáblájának második kiadása ”című, 2009. január 28-i bizottsági közleményre (COM(2009)0025) és az azt kísérő, „A másodlagos fogyasztói piacok eredménytáblája” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2009)0076),

–  tekintettel „A fogyasztói piacok eredménytáblája – hazai fogyasztók a belső piacon – a kiskereskedelmi belső piac integrációjának monitorozása és a tagállamok fogyasztói környezetének teljesítményértékelése” című, 2010. március 29-i szolgálati munkadokumentumra (SEC(2010)0385),

–  tekintettel a fogyasztók belső piacon történő védelméről szóló, a Bizottság által az Eurobarométer 298. különszámában 2008 októberében közzétett jelentésre,

–  tekintettel a határokon átnyúló eladásokkal szembeni viselkedésről és a fogyasztók védelméről szóló, a Bizottság által az Eurobarométer 282. különszámában 2010 márciusában közzétett elemző jelentésre,

–   tekintettel a digitális környezethez igazodó médiaműveltség európai megközelítésére (COM(2007)0833),

–   tekintettel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv alkalmazására vonatkozó bizottsági iránymutatásokra (SEC(2009)1666),

–  tekintettel az internetes viselkedésen alapuló reklámokról szóló, az adatvédelemről szóló 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport által 2010. június 22-én elfogadott, 2/2010. sz. véleményre,

–  tekintettel az internetes közösségi hálózatokról szóló, az adatvédelemről szóló 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport által 2009. június 12-én elfogadott, 5/2009. sz. véleményre,

–   tekintettel az informatika és a szabadságjogok kérdésével foglalkozó francia nemzeti bizottság 2009. február 5-i, „A célzott internetes reklámok” című közleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0338/2010),

A.  mivel a reklámok ösztönzik a versenyt és a versenyképességet, valószínűleg korlátozzák az erőfölényes helyzettel való visszaéléseket és bátorítják az innovációt a belső piacon, és ennek következtében a fogyasztók javát szolgálják, különösen a választék növelése, az árak csökkentése és az új termékekre vonatkozó információk biztosítása révén,

B.  mivel a reklámok fontos, sőt gyakran alapvető jelentőségű bevételi forrást jelentenek a dinamikus és versenyképes médiatáj számára, és aktívan hozzájárulnak a sokszínű és független európai sajtóhoz,

C.  mivel egyes reklámgyakorlatok mindemellett káros hatással is lehetnek a belső piacra és a fogyasztókra nézve (tisztességtelen gyakorlatok, a közösségi és magánéleti térbe való behatolás, célzott reklámok, a piacra lépési korlátok és a belső piac torzítása),

D.  mivel továbbra is küzdeni kell a reklámok terén tapasztalható tisztességtelen gyakorlatok ellen, hiszen az Eurobarométer 29. különszáma szerint az még mindig gyakran előfordul,

E.  mivel a kommunikációs eszközök, különösen az internet, a közösségi hálózatok, fórumok és blogok fejlődése, komoly hatást gyakorol a reklámokra a felhasználók fokozódó mobilitása és a digitális termékek gyors terjedése révén,

F.  mivel a reklámüzenetek burjánzása miatti bizonyos fokú fogyasztói fásultság következtében manapság nagy a kísértés az új kommunikációs technológiák kereskedelmi célú üzenetek terjesztésére történő alkalmazására oly módon is, hogy ezen üzenetek kereskedelmi jellege nincs egyértelműen megjelölve, és így alkalmasak a fogyasztók félrevezetésére,

G.  mivel az új online, illetve mobilkészülékeket alkalmazó reklámozási gyakorlatok kifejlesztése számos olyan problémát okoz, amelyekkel foglalkozni kell a felhasználók magas szintű védelmének biztosítása érdekében,

H.  mivel az online reklámozás fontos gazdasági szerepet játszik, különösen az ingyenes szolgáltatások finanszírozása révén, és mivel e reklámtípus egyre nagyobb mértékben terjed,

I.  mivel az internetezők érdeklődéséhez igazított, célzott (kontextuális, személyre szabott, viselkedés alapú) reklám súlyos támadást jelent a magánélet védelme ellen abban az esetben, ha magában foglalja az egyének nyomon követését (cookie-k, profilok létrehozása, földrajzi helymeghatározás révén), amelyhez nem adta előzetesen önszántából kifejezett hozzájárulását a fogyasztó,

J.  mivel a reklámüzenetek személyre szabása nem vezethet a személyes adatok és a magánélet védelmére vonatkozó jogszabályokat sértő, erőszakos reklámozáshoz,

K.  mivel a szellemi, fizikai vagy pszichés betegségük, koruk vagy hiszékenységük miatt leginkább kiszolgáltatott személyeket – például a gyermekeket, serdülőket, időseket vagy társadalmi-gazdasági helyzetük miatt sérülékeny (például rendkívül nagy adóssággal rendelkező) embereket – nagyobb védelemben kell részesíteni,

L.  elismerve, hogy továbbra sincs elegendő információ a reklámozás új, átfogóbb és szélesebb körben elterjedt formáinak pontos társadalmi-pszichológiai hatásáról, különös tekintettel azok helyzetére, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy megvásárolják az e reklámok által hirdetett termékeket és szolgáltatásokat,

M.  mivel egyes termékek – például a dohány, az alkohol, a gyógyszerek és az online szerencsejátékok – sajátos jellege az internetes reklámozás megfelelő szabályozását igényli a visszaélések, a függőség és a hamisítás megakadályozása érdekében,

N.  mivel a reklámok erőteljes katalizátorként működhetnek a fajgyűlöleten, nemi előítéleteken és idegengyűlöleten alapuló sztereotípiák és előítéletek elleni küzdelemben,

O.  mivel a reklámok gyakran elfogult és/vagy becsmérlő üzeneteket közvetítenek, amelyek fenntartják a nemekkel kapcsolatos, sztereotípiákon alapuló előítéleteket, aláásva ezáltal az egyenlőtlenségek felszámolására irányuló esélyegyenlőségi stratégiákat,

A meglévő jogalkotási és nem jogalkotási keret értékelése

1.  úgy véli, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv alapvető jogi keretet biztosít a megtévesztő és agresszív reklámok elleni küzdelem számára a vállalkozások és a fogyasztók kapcsolatában, elismeri, hogy annak teljes körű értékelésére még nincs mód, azonban már most nyilvánvaló a végrehajtással és az értelmezéssel kapcsolatos számos nehézség (különösen az új, mindenütt jelen levő reklámozási formák esetében), amint azt az Európai Bíróság ítélete is mutatja, mely szerint egyes nemzeti intézkedések túllépik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet, ami megkérdőjelezheti az irányelv hatékonyságát;

2.  hangsúlyozza, hogy az értelmezés és a nemzeti szinten történő alkalmazás terén tapasztalható különbségek miatt nem sikerült elérni a kívánt harmonizációs szintet, jogbizonytalanságot okozva ezzel és aláásva a határokon átnyúló kereskedelmet a belső piacon;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy rendszeresen frissítse, pontosítsa és erősítse a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv végrehajtására vonatkozó iránymutatásait, és gondoskodjon arról, hogy azok le legyenek fordítva az EU hivatalos nyelveire, és felhívja a tagállamokat, hogy a lehető legnagyobb mértékben tartsák tiszteletben ezeket az iránymutatásokat;

4.  üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy 2010 novemberében véglegesíti és közzéteszi a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv átültetése céljából elfogadott nemzeti intézkedések adatbázisát, az alkalmazandó ítélkezési gyakorlatot és más vonatkozó dokumentumokat;

5.  emlékeztet, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatálya csak az üzleti vállalkozások és a fogyasztók kapcsolatára terjed ki, és a megtévesztő és összehasonlító reklámra vonatkozó irányelv foglalkozik a vállalkozások közötti kapcsolatokkal; hangsúlyozza, hogy bizonyos szervezetek – például a nem kormányzati szervezetek és az érdekcsoportok – nem esnek sem a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv, sem pedig a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelv hatálya alá; kéri ezért a Bizottságot, hogy készítsen külön elemzést a megtévesztő reklámok hatásáról, azon csoportokkal foglalkozva, amelyekre nyilvánvalóan nem vonatkozik egyik irányelv sem; felhívja a tagállamokat, hogy javítsák maguk között a koordinációt, illetve biztosítsanak megfelelő megoldásokat az EU-n belüli, határokon átnyúló megtévesztő reklámoknak kitett csoportok számára;

6.  üdvözli a tagállamok által végzett, összehangolt ellenőrzési intézkedéseket („sweep”); kéri, hogy ismételjék meg ezeket és bővítsék ki alkalmazási területüket; kéri a Bizottságot, hogy tegyen jelentést a Parlamentnek a sweepek eredményeiről, és szükség esetén készítsen elő további lépéseket a belső piacnak a fogyasztók érdekében történő tökéletesítése céljából;

7.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák illetékes hatóságaik számára a hatékony fellépésükhöz szükséges pénzügyi, emberi és technológiai eszközöket és erőforrásokat; sürgeti a Bizottságot, hogy a fogyasztóvédelmi együttműködési hálózat tapasztalatai alapján mozdítsa elő még jobban a nemzeti hatóságok közötti együttműködést és javítsa ellenőrzésük hatékonyságát;

8.  kéri a Bizottságot, hogy készítsen elemzést a nemzeti fogyasztóvédelmi hatóságok kötelezettségeiről és ellenőrzési feladatairól, valamint ossza meg a bevált gyakorlatokat e hatóságok munkája hatékonyságának növelése érdekében;

9.  felkéri a Bizottságot, hogy terjessze ki a 2006/2004/EK rendelet hatályát a hamisításra és az illegális termékekre, valamint fokozza a tagállamok között e rendelet értelmében folyó információcserét, a jogellenes reklámozással összefüggő csalások elleni küzdelem javítása érdekében;

10.  az önszabályozást a meglévő jogalkotási keret dinamikus, rugalmas és felelős kiegészítésének tekinti; javasolja, hogy az önszabályozási testületekkel még nem rendelkező tagállamok könnyítsék meg ezek – más tagállamoktól származó bevált gyakorlatok alapján történő – létrehozását és/vagy hivatalosan is ismerjék el azokat;

11.  hangsúlyozza azonban az önszabályozás korlátait, nevezetesen hogy az semmi esetre sem helyettesítheti a jogszabályokat, különösen a fogyasztók személyes adatainak védelmét szolgáló szabályok kidolgozása, valamint az ilyen szabályok be nem tartása esetén alkalmazandó szankciók tekintetében;

12.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy értékeljék a médiára, valamint az új információs és kommunikációs technológiákra vonatkozó nemzeti magatartási kódexek végrehajtását; kéri a tagállamokat, hogy értékeljék a nemzeti önszabályozó testületek hatékonyságát;

13.  hangsúlyozza a széles körű és kiterjedt reklámozás hatásával és hatókörével együtt járó társadalmi felelősséget, és hangsúlyozza a reklámcégek szerepét a vállalati tudatosság és felelősségvállalás kultúrájának kialakításában;

14.  ösztönzi a jogszabályok kialakításában érintett különböző szereplőkkel folytatandó konzultációt;

15.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelő eszközökkel biztosítsák, hogy a média- és reklámszakemberek tiszteletben tartsák az emberi méltóságot, és helyezkedjenek szembe a közvetlen vagy közvetett diszkriminációval vagy sztereotip ábrázolással, illetve nemük, faji, etnikai, vallási hovatartozásuk vagy világnézetük, fogyatékosságuk, életkoruk vagy szexuális irányultságuk miatt mások gyűlöletére való felbujtással;

16.  felszólítja az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvet még nem alkalmazó tagállamokat, hogy késedelem nélkül tegyék meg ezt; érdeklődéssel várja az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv alkalmazásáról szóló bizottsági jelentés közzétételét, és kiemeli, hogy figyelembe kell venni az új technológiák (például az IP-címen keresztül történő televíziós sugárzás) alkalmazását;

Az internet és az új technológiák fejlődéséből eredő problémák

17.  sajnálja, hogy a közösségi kapcsolatépítő hálózatokon, fórumokon és blogokon olvasható, az egyszerű véleménynyilvánítástól tartalmuk alapján jól elkülöníthető megjegyzések terjesztésével „bújtatott” reklámok alakultak ki az interneten, amelyekre nem vonatkozik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv (fogyasztók közötti kapcsolatok); úgy véli, hogy fennáll viszont annak kockázata, hogy a fogyasztók rossz döntéseket hoznak abban a hitben, hogy a döntéseik alapjául szolgáló információk objektív forrásból származnak; elítéli azokat az eseteket, amikor egyes vállalkozások közvetlenül vagy közvetetten olyan fogyasztóktól származónak tűnő üzenetek vagy kommentek terjesztésére buzdító tevékenységeket finanszíroznak, amelyek valójában reklámok vagy kereskedelmi jellegű üzenetek, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv megfelelő végrehajtását e területen;

18.  javasolja, hogy a tagállamok ösztönözzék a rejtett reklámok jelentette veszélyekkel kapcsolatban képzésben részesült megfigyelők/moderátorok alkalmazását a fórumokon, és a fogyasztók figyelmét ezekre a rejtett reklámozási formákra felhívó tájékoztató kampányok folytatását;

19.  rámutat, hogy a bújtatott reklám elleni európai szintű kampány rendkívül fontos a piacon való rendteremtés és a fogyasztói bizalom növelése szempontjából, mivel egyes szakmabeliek számára ez a versenyszabályok elferdítésének, illetve a saját vállalatuk költségek nélküli mesterséges túlértékelésének, vagy akár versenytársuk tisztességtelen megrágalmazásának eszközéül szolgálhat;

20.  osztja a fogyasztók magánélete elleni támadást jelentő, viselkedéshez szabott reklámok és erőszakos reklámozási gyakorlatok (e-mailek tartalmának elolvasása, a közösségi oldalak és a földrajzi helymeghatározás felhasználása, célzott reklámok) rutinszerű használatával kapcsolatos aggodalmakat;

21.  hangsúlyozza, hogy a tartalomszolgáltatással és reklámtevékenységgel egyaránt foglalkozó vállalkozások kockázatot jelentenek (a kétféle tevékenység során gyűjtött adatok esetleges összefésülése miatt); kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a különböző adatgyűjtési szintek közötti átjárhatatlanságot;

22.  hangsúlyozza, hogy a fogyasztókat egyértelműen, érthetően és teljes körűen tájékoztatni kell adataik gyűjtéséről, kezeléséről és felhasználásáról, és sürgeti a hirdetőket, hogy törekedjenek felhasználóbarát regisztrációs űrlapok rendszeresítésére; megjegyzi, hogy ezeket a személyes adatokat kizárólag a fogyasztó kifejezett hozzájárulásával lehet megőrizni és felhasználni;

23.  kiemeli a fogyasztók teljes körű tájékoztatásának szükségességét, amikor az illető reklámokat fogad el a viselkedésen alapuló marketingtechnikákból eredő árengedményekért cserébe;

24.  hangsúlyozza, hogy a személyes adatokat érintő jövőbeli technológiai megoldásokba szokásszerűen be kell építeni a magánélet védelmének elemeit; úgy véli, hogy az új technológiák fejlesztőinek a fejlesztési folyamat kezdetétől fogva integrálniuk kell a legszigorúbb követelményeknek megfelelő és a „beépített magánélet-védelem” („privacy by design”) koncepciójára hivatkozó adatbiztonságot és -védelmet;

25.  felhívja a Bizottságot, hogy tekintse át a különféle (jogalkotási és nem jogalkotási) eszközöket és határozza meg az európai uniós szintű technikai lehetőségeket az alábbi intézkedések tényleges végrehajtása érdekében:

Sebezhető csoportok védelme

26.  felszólítja a Bizottságot, hogy 2012-ig készítsen részletes elemzést arról, hogy milyen hatással vannak a megtévesztő és agresszív reklámok a kiszolgáltatott fogyasztókra, különösen a gyermekekre és a serdülőkre, illetve garantálja a gyermekek és serdülők védelmére vonatkozó jogszabályok megfelelő alkalmazását;

27.  kéri a Bizottságot, hogy – prioritásként kezelve – készítsen alapos tanulmányt a reklámok pontos társadalmi-pszichológiai hatásairól, tekintettel az újonnan kifejlesztett technikák alkalmazására;

28.  hangsúlyozza, hogy a gyermekek és serdülők különösen sebezhető csoportok alkotnak, hiszen rendkívül befogadóak és érdeklődőek, éretlenek, szabad akaratuk korlátozott és erősen befolyásolhatók, különösen az új kommunikációs eszközök és technológiák használata révén;

29.  sürgeti a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a kiszolgáltatott fogyasztók, például a gyermekek nagyobb fokú védelmét, ösztönözzék a médiát arra, hogy korlátozzák a gyermekeknek szánt TV-reklámokat a főként fiatalok által nézett televízió-műsorok (például gyermekeknek szóló oktatóműsorok, rajzfilmek stb.) idejére, tekintettel arra, hogy néhány tagállam már elfogadott hasonló intézkedéseket;

30.  követeli, hogy a gyermekek egyetlen sajátos érdeklődési területe se képezhesse célzott reklámok tárgyát;

31.   felhívja a figyelmet a fogyasztók utánzási késztetetésnek való kiszolgáltatottságára, ami nem kívánt magatartási formákhoz, erőszakhoz, feszültségekhez, csalódásokhoz, szorongáshoz, káros szenvedélyekhez (dohányzás, drog), táplálkozási zavarokhoz – például anorexia nervosához és bulimiához – és a lelki egyensúly felborulásához vezethet; felkéri a reklámügynökségeket és médiaszakembereket, hogy tekintettel a reklámok gyermekekre és fiatalokra gyakorolt befolyására, gondolják át a szélsőségesen vékony (férfi- vagy női) modellek alkalmazását a külső megjelenésre, testi tökéletlenségre, korra és testsúlyra vonatkozó káros üzenetek elkerülése érdekében;

A nemek közötti egyenlőség és az emberi méltóság biztosítása a reklámokban

32.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek megfelelő lépéseket annak biztosítására, hogy a marketing és a reklámozás nemen, valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés nélkül garantálja az emberi méltóság tiszteletben tartását;

33.  úgy véli, hogy a reklám hatékony eszköze lehet a sztereotípiákkal szembeni fellépésnek, és segítheti a rasszizmus, a szexizmus és a diszkrimináció elleni küzdelmet, amely elengedhetetlen a mai multikulturális társadalmakban; kéri a Bizottságot, a tagállamokat és a reklámszakmát, hogy erősítsék meg a szakképzési és oktatási tevékenységeket, mivel ezek is segítik a sztereotípiákon való túllépést, a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet, és előmozdítják a nemek közötti egyenlőséget, különösen fiatalkortól kezdve; külön kéri a tagállamokat, hogy alakítsanak ki szoros együttműködést a marketing-, kommunikációs és reklámszakmai képzést nyújtó, már működő intézményekkel annak előmozdítása érdekében, hogy az ágazat jövőbeli szakemberei színvonalas képzésben részesüljenek;

34.  sürgeti a Bizottságot, hogy ösztönözze az összehasonlító kutatást és az adatgyűjtést a tagállamokban a reklám- és marketingtartalmak által sugallt nőkép vonatkozásában, valamint azonosítsa a hatékony és a nemek közötti egyenlőséget támogató hirdetésekre vonatkozó bevált gyakorlatokat;

35.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a reklámok nemek közötti egyenlőség alakulására és más területekre gyakorolt hatásainak értékelésével foglalkozó felhasználói és/vagy fogyasztói szervezetek szerepét, és ösztönözzék az e szervezetekkel való kapcsolatfelvételt;

36.  hangsúlyozza, hogy a reklámok gyakran hátrányosan megkülönböztető és/vagy a méltóságot sértő üzeneteket hordoznak, melyek a legkülönbözőbb nemi sztereotípiákra épülnek, és ez akadályozza a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiák érvényesülését; kéri a Bizottságot, a tagállamokat, a civil társadalmat és a reklámszakma önszabályozó testületeit, hogy szoros együttműködésben lépjenek fel az ilyen gyakorlatok ellen az emberi méltóságnak és becsületnek a marketing- és reklámszakma általi tiszteletben tartását garantáló hatékony eszközök alkalmazása révén;

37.  hangsúlyozza, hogy mivel a fogyasztási cikkek reklámja közvetlenül kapcsolódik a sajtóhoz, a rádióhoz és a televízióhoz, melynek elválaszthatatlan alkotóeleme, és mivel a termékelhelyezés formájában közvetett módon jelen van a filmiparban és televíziós sorozatokban, a tisztességes reklámozásnak és az egészséges szerepmodellek népszerűsítésének lehet pozitív hatása a társadalmi felfogásra olyan kérdésekben, mint a nemi szerepek, az emberi testről alkotott kép és a normalitás; ösztönzi a reklámkészítőket, hogy legyenek konstruktívabbak a reklámok terén a nők és férfiak pozitív társadalmi, szakmai, családi és közéleti szerepének tudatosítása érdekében;

A különböző szereplők oktatása és tájékoztatása

38.  hangsúlyozza, hogy az átláthatóság és a fogyasztók tájékoztatása alapvető fontosságú a reklámok összefüggésében, és hogy kritikus megközelítést kell kialakítani a fogyasztókban a médiával szemben, az onnan származó tartalmak tekintetében;

39.  felszólítja a Bizottságot, hogy:

40.  felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki közös iránymutatásokat a kkv-k számára, illetve a tagállamokat, hogy ösztönözzék nemzeti hatóságaikat és/vagy önszabályozó testületeiket, hogy nyújtsanak tanácsadó szolgáltatásokat a kkv-k számára, illetve folytassanak tájékoztatási kampányokat, amelyek célja a kkv-k figyelmeztetése a reklámozás tekintetében fennálló jogi kötelezettségeikre;

o
o   o

41.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 149., 2005.6.11., 22. o. (2) HL L 376., 2006.12.27., 21. o. (3) HL L 95., 2010.4.15., 1. o. (4) HL L 364., 2004.12.9., 1. o. (5) HL L 281., 1995.11.23., 31. o. (6) HL L 201., 2002.7.31., 37. o. (7) HL L 178., 2000.7.17., 1. o. (8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0046. (9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0051. (10) HL C 46. E, 2010.2.24., 26. o. (11) HL C 16. E, 2010.2.22., 5. o. (12) HL C 295. E, 2009.12.4., 43. o. (13) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0051.

Az Európai Parlament 2010. december 15-i állásfoglalása az energiahatékonysági cselekvési terv felülvizsgálatáról (2010/2107(INI))

P7_TA(2010)0485 A7-0331/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság „Energiahatékonysági cselekvési terv: a lehetőségek kihasználása” című, 2006. október 19-i közleményére (COM(2006)0545),

–  tekintettel a Bizottság „2020-ra 20-20% – Az éghajlatváltozásból származó lehetőségek Európa számára” című, 2008. január 23-i közleményére (COM(2008)0030),

–  tekintettel a Bizottság „Energiahatékonyság: a 20%-os cél elérése” című, 2008. november 13-i közleményére (COM(2008)0772),

–  tekintettel a Bizottság „Európai Energiapolitika” című 2007. január 10-i közleményére (COM(2007)0001), valamint a Bizottság „Az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálata – az Európai Unió cselekvési terve az energiaellátás biztonsága és az energiapolitikai szolidaritás terén” című, 2008. november 13-i közleményére és a közleményhez mellékelt dokumentumokra (COM(2008)0781),

–  tekintettel az energiaágazatbeli projektek közösségi pénzügyi támogatásán alapuló gazdaságélénkítő program létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 663/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (az európai energiaipari gazdaságélénkítő program)(1),

–  tekintettel az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról, valamint a 93/76/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. április 5-i 2006/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (az energiaszolgáltatási irányelv)(2),

–  tekintettel az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről szóló, 2010. május 19-i 2010/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézéséről szóló, 2009. november 25-i 1222/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel az épületek energiateljesítményéről szóló, 2010. május 19-i 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel az intelligens közlekedési rendszereknek a közúti közlekedés területén történő kiépítésére, valamint a más közlekedési módokhoz való kapcsolódására vonatkozó keretről szóló, 2010. július 7-i 2010/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel „A 2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégia felé” című, 2010. május 7-i bizottsági helyzetfelmérő dokumentumra,

–  tekintettel a „Cégautók adóztatása. Támogatások, jólét és gazdaság” című, a Bizottság felkérésére készített független tanulmányra(9),

–  tekintettel az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálatáról szóló 2009. február 3-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 170. cikkének (1) bekezdésére, amelynek értelmében az Unió hozzájárul a transzeurópai hálózatok létrehozatalához és fejlesztéséhez a közlekedési, a távközlési és az energiaipari infrastruktúra területén,

–  tekintettel az energiahatékony és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés elősegítése érdekében az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásáról szóló, 2010. május 6-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája 34. cikkének a társadalmi kirekesztésre és a szegénység leküzdésére vonatkozó (3) bekezdésére, amelynek értelmében az Unió mindazok számára tisztes megélhetést biztosít, akik nem rendelkeznek az ehhez elégséges pénzeszközökkel,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 194. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7–0331/2010),

A.  mivel az energiahatékonyság és az energiatakarékosság a CO2 és más kibocsátások csökkentésének legköltséghatékonyabb és leggyorsabb módja; mivel a tüzelőanyag-szegénységet stratégiai szinten kell kezelni az épületek és berendezések magas szintű energiahatékonyságának biztosítása révén; mivel az energiahatékonyság az Európa 2020 stratégia és a 2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégia egyik legfőbb célkitűzése; mivel a közintézmények erőforrásai jelenleg nem igazodnak e törekvésekhez,

B.  mivel az energiatakarékosság kulcsfontosságú az energiaellátás biztonságának fokozása érdekében, pl. a 20%-os energiamegtakarítási célkitűzés elérésével tizenöt Nabucco gázvezetéknyi energia takarítható meg,

C.  mivel az energiatakarékosság jelentős gazdasági előnyöket hozhat a végfelhasználóknak és az egész gazdaságnak, beleértve olyan társadalmi előnyöket, mint akár 1 millió új álláshely létrehozása 2020-ig; mivel az uniós energiabehozatal nő, és 2007-ben 332 milliárd eurót tett ki, továbbá a Bizottság adatai szerint az energiamegtakarításból származó haszon háztartásonként évente meghaladhatja az 1000 eurót is, amely összeget a gazdaság más területein újra be lehetne fektetni, valamint az energiahatékonysági cél sikeres megvalósításával az EU kb. 100 milliárd eurót takaríthat meg, és évi 800 millió tonnával csökkentheti a károsanyag-kibocsátást; mivel ezért az energiamegtakarítási és energiahatékonysági politikák jelentik a megoldást az energiaszegénységre,

D.  mivel az energiaárak jövőbeni változásai arra ösztönözhetik az embereket, hogy csökkentsék energiafogyasztásukat; ezért jelentős mértékű energiahatékonysági előnyöket lehet elérni, ha hatékonyabb közös infrastruktúrák bevezetését ösztönzik az épületekben, a fűtési rendszerekben és a közlekedési ágazatban, ahol az energiafelhasználás javítására irányuló döntések az egyének és a vállalatok ellenőrzésén és befolyásán kívül esnek,

E.  mivel tudományos bizonyítékok egyértelműen támogatják az erőfeszítések többek között regionális és helyi szinten történő fokozásának szükségességét a 20%-os energiahatékonysági cél 2020-ra történő megvalósítása érdekében, mivel a folyamat jelenlegi ütemében e célnak csupán megközelítőleg a fele fog teljesülni 2020-ra, annak ellenére, hogy az ennek eléréséhez szükséges gyakorlatok és technológiák már rendelkezésre állnak,

F.  mivel ugyan uniós és nemzeti szinten már számos, energiamegtakarítást célzó jogszabályi rendelkezés létezik, ezek közül nem mindegyik éri el a kívánt eredményt,

G.  mivel az energiahatékonyságba való befektetések megtérülési ideje viszonylag rövid az egyéb befektetésekhez képest, és a befektetések jelentős számú olyan új munkahelyet képesek teremteni a vidéki és a városi területeken, amelyek nagy részét – különösen az építőiparban, illetve a kkv-kban – nem lehet kiszervezni, ugyanakkor megvalósulásokhoz szükség van a figyelemfelkeltésre és a szakképzett munkaerőre,

H.  mivel az energiahatékonyági intézkedések pénzügyi ösztönzése céljából az állami alapok feltöltődő pénzügyi eszközökben való felhasználása költségvetési megszorítások idején azzal az előnnyel jár, hogy hosszabb időn át lehetővé válik ezen alapok nagy részének fenntartása,

I.  mivel a fokozott energiafogyasztás egyik fontos gerjesztője a keresleti oldal, és határozottan szükség van az energiahatékonyabb termékeket sújtó piaci és szabályozási korlátok legyőzésére és használatuk előmozdítására annak érdekében, hogy a növekvő energiafogyasztást el lehessen választani a gazdasági növekedéstől,

J.  mivel számos akadály áll az energiamegtakarítási lehetőségek teljes kiaknázásának útjában, többek között az előzetes beruházási költségek, a megfelelő finanszírozási források hiánya, a tudatosság hiánya, az ösztönzők megosztása, pl. a főbérlők és az albérlők között, valamint az egyértelműség hiánya azon a téren, hogy ki a felelős az energiamegtakarítás végrehajtásáért,

K.  mivel egyéb kiemelt jelentőségű területeken – mint a megújuló energiák és a levegőminőség – a kötelező célkitűzésekről bebizonyosodott, hogy uniós és nemzeti szinten hajtóerőt jelentenek, és biztosítják azt a tulajdonosi szemléletet és figyelmet, amelyre az egyes szakpolitikákon belüli megfelelő törekvések és az azok megvalósítására irányuló elszántság biztosításához szükség van,

L.  mivel az energiamegtakarítás terén az előrehaladást gátolja a 20%-os célkitűzés elérésével kapcsolatos elszámoltathatóság és elkötelezettség hiánya,

M.  mivel az EU-ban az épületekre esik az energiafogyasztás 40%-a és az üvegházhatást előidéző gázkibocsátások 36%-a, továbbá mivel az építőipar az uniós GDP 12%-át előállítva az EU gazdaságának jelentős részét képviseli; mivel a meglévő épületek átalakításának üteme túlságosan lassú, és mivel még hiányoznak az energiafogyasztásuk csökkentésére irányuló megfelelő intézkedések; mivel a meglévő épületállomány tekintetében végzett nagy léptékű felújítások számának és mértékének növekedése elengedhetetlen ahhoz, hogy elérhetők legyenek az EU éghajlatváltozással és energiával kapcsolatos 2020-ra és 2050-re kitűzött céljai, ugyanakkor jelentős számú helyi munkahelyet teremt és ezáltal nagymértékben hozzájárul az EU gazdasági fellendüléséhez, és mivel mind a meglévő, mind az új épületek esetében a külső térelhatárolókkal, valamint technikai rendszerekkel és berendezésekkel kapcsolatos olyan energiahatékonysági megoldások állnak már rendelkezésre, amelyek jelentős energiamegtakarítást eredményeznek,

N.  mivel az otthonok nincsenek felkészítve az éghajlatváltozásra: minden országban vannak olyan otthonok, amelyek nyáron nem kellően hűvösek, illetve előfordulnak olyanok, amelyek télen nem kellően melegek (Olaszországban, Lettországban, Lengyelországban és Cipruson több mint 15%-uk, illetve Portugáliában 50%-uk ilyen), valamint a Ciprushoz és Olaszországhoz hasonló országokban a házak építésénél nem számoltak hideg téllel,

O.  mivel az ipari villanymotorok világszerte az előállított villamos energia 30–40%-át használják fel, és mivel az adott motorrendszerek megfelelő optimalizálása a sebesség szabályozásával és egyéb eszközökkel az elfogyasztott energia 30–60%-át megtakaríthatja,

P.  mivel az energiaszegénység 50–125 millió európai polgárt érint, és ezek az adatok tovább növekedhetnek a gazdasági válsággal és az energiaárak emelkedésével; mivel az energiaszegénység okai, amelyek a háztartások alacsony jövedelemszintje, az elégtelen fűtési és szigetelési színvonal és megfizethetetlen energiaárak együttesét jelentik, az egész EU-ban egységesek; hangsúlyozza, hogy az energiamegtakarítási és energiahatékonysági politikák jelentik a stratégiai megoldást az energiaszegénységre,

Q.  mivel a közlekedés Európa teljes üvegházhatású gázkibocsátásának legalább 30%-áért felelős, ezért a hagyományosan fosszilis üzemanyaggal működő autóktól a megújuló energiával működő, zöld technológiájú járművek irányába való elmozdulás hozzájárulna a CO2-kibocsátás jelentős csökkentéséhez, valamint alternatív energiatárolási lehetőségeket teremtene, lehetővé téve a villamosenergia-hálózatok számára, hogy megbirkózzanak a megújuló energiaforrások termelése terén tapasztalható ingadozással,

R.  mivel becslések szerint Európában a lakásállomány 69%-ában a tulajdonosok laknak, illetve 17%-át magánszemélyek bérlik többnyire magánszemély-tulajdonosoktól, és mivel a magántulajdonú lakások területén pénzügyi nehézségekbe ütközik az energetikai felújítások megvalósítása,

S.  mivel a jelenlegi gazdasági válság eredményeképpen felgyorsulhat az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és energiahatékony gazdaságra való áttérés, valamint változás történhet a polgárok energiafogyasztással kapcsolatos magatartása terén,

T.  mivel az új élvonalbeli technológiák kifejlesztése és forgalomba hozatala elengedhetetlen a fenntartható energiatermelés és a hatékonyabb energiafelhasználás szempontjából,

U.  mivel a megújuló energia végső energiafogyasztásban való 20%-os arányának elérésére vonatkozó, 2020-ig teljesítendő kötelező célkitűzés csak akkor érhető el, ha foglalkoznak a meglévő épületállománnyal,

V.  mivel az európai vállalatok bámulatos eredményeket értek el az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése terén, valamint – ami még fontosabb – azt illetően is, hogy innovatív termékek és megoldások révén az egész európai társadalomban és szerte a világon lehetővé váljon a kibocsátás csökkentése,

W.  mivel meg kell őrizni a nemzetközi versenynek kitett, energiaigényes európai vállalatok versenyképességét,

A meglévő jogszabályok tiszteletben tartása és végrehajtása

1.  sürgeti a tagállamokat, a helyi hatóságokat és különösen a Bizottságot, hogy fordítsanak kellő figyelmet az energiahatékonyságra, valamint bocsássák rendelkezésre az ezzel kapcsolatos törekvéseik eléréséhez szükséges (személyzeti és pénzügyi) erőforrásokat;

2.  az energiahatékonyságot be kell illeszteni valamennyi lényeges politikaterületbe, mint például a finanszírozásba, a vidék- és városfejlesztésbe, a közlekedésbe, a mezőgazdaságba, az iparpolitikába és az oktatásba;

3.  sürgeti a Bizottságot, hogy a 2010. február 4-i energiaügyi csúcstalálkozót megelőzően kellő idővel, a felülvizsgált energiahatékonysági cselekvési terv (EEAP) keretében nyújtson be értékelést a jelenlegi szabályozás végrehajtásáról; úgy véli, hogy az értékelés eredményei alapján az EEAP-nak tartalmaznia kellene egyrészt a Bizottság által előterjesztendő intézkedéseket a hiányosság pótlására az átfogó energiahatékonysági cél 2020-ig történő elérése érdekében, például egyedi energiahatékonysági célokat, amelyek 2020-ig uniós szinten legalább 20%-os energiahatékonysági javulásra vonatkoznak, és amelyek tekintetbe veszik a tagállamok relatív kiindulási helyzetét és nemzeti körülményeit, másrészt az egyes tagállamok nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervének előzetes jóváhagyását; úgy véli, hogy az ilyen kiegészítő intézkedéseknek méltányosnak és mérhetőnek kell lenniük, valamint tényleges és követlen hatással kell bírniuk a nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek végrehajtására; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el közös módszert a nemzeti energiahatékonysági célkitűzések mérésére és e célkitűzések megvalósítása terén tett előrehaladás nyomon követésére;

4.  nagy jelentőséget tulajdonít az európai szintű tervezési folyamatoknak; az energiahatékonyságnak megfelelő figyelmet kell kapnia a 2011–2020 közötti időszakra szóló energiaügyi cselekvési tervben; az új európai energiahatékonysági cselekvési tervet a lehető leghamarabb elő kell terjeszteni, és az energiahatékonyságnak fontos szerepet kell játszania a 2050-re alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó energiarendszer és gazdaság kialakítására irányuló jövőbeli útitervben;

5.  felszólítja az EU-t, hogy fogadjon el kötelező érvényű célkitűzést az energiahatékonyság 2020-ig legalább 20%-kal való növelésére, ily módon előmozdítva a fenntartható és zöld gazdaságra való áttérést;

6.  úgy véli, hogy az energiahatékonysági cselekvési tervnek olyan nagyratörő és az energiaellátási lánc egészére összpontosító tervnek kell lennie, amely összegzi a 2006-os cselekvési terv valamennyi intézkedésével elért eredményeket, megerősíti a 2006-os cselekvési tervben szereplő, még folyamatban lévő energiahatékonysági intézkedések végrehajtását, továbbá a 2020-as cél teljesítéséhez szükséges további költséghatékony intézkedéseket, valamint a szubszidiaritásra és arányosságra vonatkozó követelményekkel összhangban álló elveket tartalmaz;

7.  felszólítja a Bizottságot, hogy az új energiahatékonysági cselekvési tervet a kiszolgáltatott helyzetű energiafogyasztók szükségleteinek figyelembevételével dolgozza ki; megállapítja, hogy leginkább az energiafogyasztók érzékelnék az energiahatékonyság javításával járó előnyöket, azonban nem rendelkeznek elegendő forrással a szükséges beruházások elvégzéséhez; sürgeti a tagállamokat, hogy az energiaszegénység csökkentése érdekében fogadjanak el megfelelő intézkedéseket és hatékony szakpolitikai fellépéseket, például nemzeti cselekvési terveket vagy célzott szociális intézkedéseket, és rendszeresen tegyenek jelentést a kérdés kezelésére irányuló fellépéseikről; üdvözli, hogy az Energiaügyi Tanács napirendre tűzi az energiaszegénység problémáját és támogatja a belga elnökség e tekintetben tett erőfeszítéseit; felkéri a Bizottságot, hogy valamennyi energiapolitikába foglalja bele az energiaszegénység elleni küzdelmet;

8.  szorgalmazza az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv (ESD) 2011-ben történő felülvizsgálatát, amely kiterjed egy 2020-ig meghosszabbított időkeretre és a nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek és végrehajtásuk kritikus értékelésére, beleértve azon közös jelentéstételi normákat, amelyek tartalmazzák a finanszírozáshoz hasonló puha és támogatási eszközöket tartalmazó – például valamennyi vonatkozó energiahatékonysági politikát érintő – kötelező érvényű minimális elemeket; az egyes tagállamok intézkedéseinek értékelése és rangsorba állítása, továbbá – adott esetben és ahol bebizonyosodik, hogy csökkenti a tagállamokra nehezedő terheket – az ESD-ből származó, illetve az energiafogyasztásról szóló címkézésre és a környezetbarát tervezésre vonatkozó jelentéstételi kötelezettségek összevonása;

9.  sürgeti a tagállamokat, hogy gyorsan és hatékonyan hajtsák végre a piacfelügyeleti és megfelelés-ellenőrzési programokat az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló 2009/125/EK irányelv, az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről szóló 2010/30/EU irányelv és a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézéséről szóló 1222/2009/EK rendelet tekintetében, és sürgeti a Bizottságot, hogy segítse elő és kövesse nyomon e programok végrehajtását, és szükség esetén indítson jogsértési eljárást;

10.  javasolja, hogy a nemzeti hatáskörbe tartozó piacfelügyelet által támasztott kihívások és annak fontossága ismeretében a Bizottságnak elő kell segítenie az együttműködést és az információk megosztását a tagállamok között, mégpedig nyilvános uniós adatbázis létrehozásával, amely a vizsgálati eredményeket és a tagállamok által nem megfelelőnek nyilvánított termékeket tartalmazná, valamint az azt biztosító intézkedések meghozatalával, hogy az egyik tagállamban nem megfelelőnek nyilvánított terméket gyorsan kivonják mind a 27 tagállam piacáról;

11.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a felülvizsgált energiahatékonysági címkézésről szóló irányelv hatálybalépését követően, a jogszabályban megállapított 2014-es határidő előtt értékelje az új energiahatékonysági címkézési grafikai tervek és a hirdetésekben az energiacímkézési rendszerre való kötelező utalás hatását a fogyasztói magatartásra, valamint szükség esetén hozzon további intézkedéseket azok hatékonyságának növelése céljából;

12.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassanak olyan intézkedéseket, amelyek felhívják a valamennyi szakaszban (fennálló energiateljesítmény értékelése, energiahatékony megoldások tervezése és végrehajtása, energiahatékony működés és karbantartás) érintett érdekeltek és valamennyi szakmai szereplő figyelmét és elmélyítik ismereteiket az energiahatékonysági kérdések területén;

13.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül az energiamegtakarítás és az energiahatékonyság növelése céljából bevezetett jogszabályok hatékonyságát;

14.  úgy véli, hogy az ipari ágazattal kötött hosszú távú megállapodások biztosítják az energiahatékonysági követelményeknek való nagyfokú megfelelést, és ezáltal lehetővé válik az energiahatékonyság évi 2%-os javulása;

Energiaipari infrastruktúra (termelés és szállítás)

15.  úgy véli, hogy fokozottabban kell összpontosítani a rendszerrel kapcsolatos olyan innovációkra, mint az intelligens hálózatok (nemcsak a villamos áram, hanem a fűtés és hűtés esetében is), az intelligens fogyasztásmérés, a biogázt is megában foglaló gázhálózatok és az energiatárolás, amelyek megkönnyíthetik az energiahatékonyságot a túlterheltség csökkentése, a hálózatról való lekapcsolás eseteinek csökkenése, a megújuló technológiák integrálásának megkönnyítése, beleértve a decentralizált termelést, a tartaléktermelési követelmények csökkentése és a tárolási kapacitások fokozása és rugalmasabbá tétele révén; kéri, hogy biztosítják, hogy a végső fogyasztók méltányos arányban részesüljenek ezen előnyökből;

16.  kiemeli, hogy a távfűtési és távhűtési hálózatok hozzájárulnak az energiahatékony gazdaság 2050-ig történő megvalósításához, és hangsúlyozza, hogy az ágazatok közötti szinergiákra épülő, egyértelmű és átfogó hőtermelési és hőhasznosítási (ipari hő, lakossági fűtés, hűtés) stratégiára van szükség (beleértve egy teljesítménymutatókon alapuló módszert a távfűtési és távhűtési hálózatok esetében); sürgeti a Bizottságot, hogy folytasson vizsgálatot ezek hatékonyságának növelésével kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy ezeket a hálózatokat meg kell nyitni a verseny előtt; megjegyzi, hogy az épületállomány energiahatékonyságot célzó fejlesztéseinek eredményeképpen csökkenni fog a fűtési hőigény, amit akkor lehet beszámítani, ha értékelik a távfűtési kapacitást;

17.  hangsúlyozza az ellátási oldali energiahatékonyság meghatározó szerepét; rámutat arra, hogy a szállítás és az elosztás jelentősen hozzájárul az energiaveszteséghez (nevezetesen a generátorokban és transzformátorokban, valamint az átvitel során a túlzottan magas ellenállás miatt), továbbá hogy az egyik energianemből a másikba történő túlzottan hosszú átalakítási láncolatok lerövidítése nagy megtakarítási forrást jelent; hangsúlyozza a mikro-termelés, a decentralizált és diverzifikált termelés lehetséges szerepét az ellátásbiztonság garantálásában és a veszteségek csökkentésében; úgy véli, hogy az infrastruktúra fejlesztésére irányuló ösztönzőket kell teremteni, és felkéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a kihasználatlan megtakarítási lehetőségek feltárására, többek között az erőművekre vonatkozó fenntarthatósági jelentések bevezetésével és az erőművek kiegészítő felszereléssel való utólagos ellátását és korszerűsítését lehetővé tévő intézkedések meghozatalával;

18.  hangsúlyozza, hogy a forrásnál, azaz az elsődleges energiatermelésben elért energiahatékonyság után fontos célnak kell tekinteni a hálózatokon történő szállítás során felmerülő (villamos)energiaveszteség kezelését; a decentralizáltabb termelési rendszer irányába történő elmozdulás csökkenti a szállítási távolságokat, és így a szállítás során bekövetkező energiaveszteséget is;

19.  sürgeti a kőolajipari vállalatokat az egész EU-n belül, hogy a fáklyázás során növeljék az energia-visszanyerést;

20.  úgy véli, hogy fokozottabb hangsúlyt kell fektetni az energiarendszerek általános hatékonyságának növelésére és különösen a hővesztés csökkentésére; ezért felszólít a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelésről (CHP) szóló irányelvnek a 2011-es munkaprogram keretében történő felülvizsgálatára, hogy előmozdítsa a nagy hatásfokú CHP-t, a mikro-CHP-t, az ipari hulladékhő hasznosítását és a távfűtést/-hűtést oly módon, hogy a tagállamokat a fűtéshez és hűtéshez szükséges villamos energia terén jelentkező energiakereslet tekintetében integrált tervezés bevezetésével szilárd és kedvező keretszabályozás kialakítására ösztönzi, továbbá hogy a CHP számára elsődleges hozzáférést biztosít a villamosenergia-hálózathoz, hasznosítja az ipari hőt és támogatja a nagy hatásfokú CHP, a mikro-CHP és a távfűtés épületekben való alkalmazását, továbbá a CHP számára fenntartható finanszírozást nyújt például a tagállamok általi pénzügyi ösztönzők bevezetésének szorgalmazása révén;

21.  hangsúlyozza az elosztott kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés (CHP) vagy a trigenerációs hálózat jelentőségét, amely gyakorlatilag a teljes energiahatékonyság megkétszereződését teszi lehetővé; továbbá a hő és a hűtés tárolása a csúcsidőszakokban növelheti a hálózat rugalmasságát, így lehetővé téve villamos energia termelését és hő tárolását azokban az időszakokban, amikor a termelés meghaladja a helyi igényeket;

22.  felszólítja a tagállamokat, hogy ne csak a nagy hatásfokú, kapcsolt ipari energiatermelést támogassák többek között a fosszilis tüzelőanyagról a biomasszára való áttéréssel, hanem a távfűtési infrastruktúrákkal rendelkezők esetében segítsék elő a CHP alkalmazását is megfelelő finanszírozási és szabályozási intézkedések révén a távfűtőrendszerek kiépítésének és helyreállításának támogatásával;

23.  szükségesnek tartja, hogy a hulladékkezelési folyamatok során a biogáz- és hőveszteség elkerülhető legyen gőz és/vagy villamos energia visszanyerése és termelése révén; nem lenne szabad engedélyt adni olyan hulladékkezelő üzemeknek, amelyekben semmilyen formában nem zajlik hővisszanyerés vagy energiatermelés;

24.  üdvözli az intelligens hálózatokkal és intelligens fogyasztásmérőkkel kapcsolatban a Bizottságnál jelenleg zajló munkát; az intelligens hálózatok és intelligens fogyasztásmérők tekintetében fontosnak tartja hosszú távú, szilárd és összehangolt szabályozási környezet biztosítását; sürgeti a Bizottságot, hogy a magánélet védelmére, az adatkezelésre és a frekvenciákra vonatkozó követelményekre is kiterjedő közös standardok megállapításával támogassa és ösztönözze az intelligens hálózatok és az intelligens fogyasztásmérők fejlesztését; javasolja, hogy a Bizottságon belül működő, intelligens hálózatokkal foglalkozó munkacsoport kellőképpen vegye figyelembe valamennyi érdekelt fél véleményét; kéri a Bizottságot, hogy a munkája terén elért haladásról rendszeresen nyújtson be jelentést a Parlamentnek;

25.  üdvözli a Bizottságnak az egységes energiahálózat megteremtésére irányuló munkáját, és ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be konkrét javaslatokat az elsődleges infrastrukturális projekteket érintő engedélyezési eljárás egyszerűsítésére és felgyorsítására;

26.  felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza az EU és az energiahálózat-üzemeltetők közötti együttműködést (megerősítve az ENTSO szerepét) azzal a céllal, hogy javítsák a hálózatok határokon átnyúló összekapcsolását és teljesítményét;

27.  kéri a Bizottságot, hogy támogassa és mozdítsa elő egy európai nagyfeszültségű egyenáram-hálózat létrehozását és fejlesztését, amely optimalizálni tudja a megújuló energiaforrások, különösen a szél- és a vízenergia hasznosítását; ez a hálózat biztosítaná az energia kis energiaveszteséggel történő szállítását hosszú távolságokra, miközben lehetővé tenné az összes megújuló energiaforrás összekapcsolását;

Városfejlesztés és épületek

28.  támogatja a többszintű és decentralizált megközelítést az energiahatékonysági politika terén; kiemeli, hogy az energiahatékonyság döntő szerepet játszhat a városi és vidéki térségek fejlesztésében; hangsúlyozza, hogy növelni kell az olyan kezdeményezések támogatását, amelyek az energiahatékonyság növelése és az üvegházhatást előidéző gázkibocsátások csökkentése érdekében a helyi és regionális szintre összpontosulnak, mint például a Polgármesterek Szövetsége és az intelligens városok kezdeményezések; hangsúlyozza az energiahatékonysággal kapcsolatos legjobb gyakorlatok önkormányzatok és regionális hatóságok szintjén való előmozdításában és végrehajtásában rejlő lehetőségeket; ezenkívül a kohéziós politikának az EU 2020 stratégiával történő összhangba hozatala hozzájárulhat a tagállamok és térségek intelligens és fenntartható növekedéséhez;

29.  felhívja a Bizottságot, hogy a közigazgatási épületekkel, köztük az iskolákkal kezdve mérje fel, milyen lehetőségek rejlenek a meglévő épületekben az energiahatékonyság terén, és tegyen javaslatot az épületek primerenergia-fogyasztásának csökkentésére vonatkozó költséghatékony célkitűzésre; felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre megvalósítható programokat nagyléptékű felújítások támogatására, amelyek eredményeként az energiafogyasztás kezdeti 50%-os csökkentése érhető el a felújítás előtti teljesítményhez képest, és ahol a pénzügyi és/vagy költségvetési vagy egyéb támogatás mértéke arányosan kapcsolódik a javulás mértékéhez; kéri, hogy a tagállamoktól követeljék meg meghatározott éves felújítási célértékek energiahatékonysági nemzeti cselekvési terveikbe történő beépítését, és sürgeti a Bizottságot, hogy javasoljon szakpolitikai alternatívákat arra nézve, hogy hogyan valósítható meg a megközelítőleg nulla energiamérlegű épületállomány a 2050-es energetikai útiterv keretében;

30.  felszólítja a Bizottságot, hogy az épületekkel kapcsolatos politika hatókörét terjessze ki az ökonegyedekre is annak biztosítása érdekében, hogy az erőforrások helyi szintű optimalizálása révén csökkenjen az épületek primerenergia-fogyasztása és csökkenjenek a fogyasztókat terhelő költségek;

31.  elengedhetetlennek tartja, hogy az energiaszegény háztartások otthonaiban a lehető legenergiahatékonyabb színvonalú fejlesztéseket hajtsanak végre anélkül, hogy növekedne az energiaszegény háztartások napi kiadása; hangsúlyozza, hogy ehhez gyakran tekintélyes beruházásokra van szükség az otthonokban, ugyanakkor számos nem energetikai előnyt is maga után von, pl. csökken a halálozás, javul az általános jólét, csökken az eladósodottság mértéke, valamint a beltéri szennyezettség és a hőstressz csökkenésével mérséklődnek az egészségügyi kiadások;

32.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a beruházások besorolását annak érdekében, hogy értékeljék az energiateljesítményre vonatkozó tanúsítványok minőségét; felszólítja a Bizottságot, hogy ezen értékelések alapján dolgozzon ki iránymutatásokat a tagállamok részére annak érdekében, hogy biztosítsák az energiateljesítményre vonatkozó tagállami tanúsítványok minőségét és az energiahatékonyság javítása céljából – az említett tanúsítványok ajánlásainak eredményeképpen – végrehajtott intézkedések színvonalát;

33.  meggyőződése, hogy az energiatakarékossági célok teljesítése érdekében alapvető fontosságú, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságok vezető szerepet vállaljanak; felkéri a hatóságokat, hogy lépjenek jóval túl az épületek energiateljesítményéről szóló irányelvben meghatározott követelményeken, különösen – ha az technikailag és anyagilag megvalósítható – a meglévő épületállományuk oly mértékű mihamarabbi felújítása révén, hogy azok energiafelhasználása közel nulla legyen; másrészt elismeri, hogy a meglévő költségvetési megszorítások, különösen helyi és regionális szinten gyakran akadályozzák a közigazgatási intézményeket abban, hogy a jövőre gondolva beruházzanak; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a probléma kezelése érdekében mozdítsák elő és támogassák az innovatív megoldások kidolgozását, többek között az energiateljesítményre vonatkozó szerződésekkel vagy a piacalapú eszközökkel, továbbá azáltal, hogy felkérik az állami hatóságokat, hogy többéves költségvetési keretekben mérlegeljék a költségmegtakarításokat, amennyiben ezt idáig még nem tették meg;

34.  elismeri az Európai Unió úttörő szerepét; úgy véli, hogy az uniós intézményeknek és ügynökségeknek példát kell mutatniuk – különösen azon épületek esetében, amelyekben megállapítottan energiahatékonysági potenciál rejlik – azzal, hogy az intézmények energiafogyasztásával kapcsolatban végzett szélesebb körű vizsgálat részeként ezeket az épületeket 2019-re költséghatékony módon úgy újítják fel, hogy energiamérlegük megközelítőleg nulla legyen;

35.  elismeri az épületekben rejlő energiamegtakarítási lehetőségeket, a városi és vidéki térségekben egyaránt; megállapítja, hogy számos akadály áll az energetikai korszerűsítések útjában, elsősorban a lakossági ágazatban, mint például az előzetes költségek, a megosztott ösztönzők vagy a társasházak esetében zajló összetett tárgyalási folyamat; kéri az említett akadályokat megszüntető innovatív megoldások kidolgozását, például kerületi felújítási terveket, pénzügyi ösztönzőket és technikai támogatást; hangsúlyozza, hogy az uniós rendszereknek ösztönzőket kell nyújtaniuk az épületek jogszabályban előírt minimumkövetelményeket meghaladó felújításához, és kizárólag az energiahatékonysági potenciállal rendelkező épületeket kell érinteniük; kéri a gazdaságosabb, ugyanakkor nagymértékű energiamegtakarítást biztosító felújítási technikák támogatását;

36.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az energiafogyasztás és az energiaköltségek visszaszorítását célzó nagy léptékű felújítások támogatásával mérsékeljék a szegényebb háztartások magas tüzelőanyag-költségeit; kéri az illetékes helyi, regionális, nemzeti és uniós hatóságokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a szociális lakásokra annak biztosításával, hogy az energiatakarékossági beruházások további költségeit ne hárítsák tovább a kiszolgáltatott bérlőkre;

37.  felkéri a Bizottságot, hogy a soron következő innovációs stratégia keretében támogassa az épületfelújításokat elősegítő új kezdeményezéseket, például az energiahatékony/nulla kibocsátású városokban az energiahatékonyság terén megvalósuló innovációs partnerségeket;

38.  ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák azon gyenge energiateljesítményű, nem műemlék jellegű épületek lecserélését, amelyek esetében a felújítás nem lenne fenntartható vagy költséghatékony;

39.  felszólítja a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a képesített és/vagy akkreditált szakértők által független módon kiadott energiateljesítményre vonatkozó tanúsítványok bevezetését, és alakítsanak ki a műszaki tanácsadáshoz és segítséghez hozzáférést biztosító egyablakos ügyintézést, valamint regionális, nemzeti és európai szinten rendelkezésre álló pénzügyi ösztönzőket;

40.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az energetikai átvilágítás, valamint a strukturált energiagazdálkodási folyamatok szélesebb körű alkalmazását a vállalatoknál és az ipari célú épületeknél, és dolgozzanak ki mechanizmusokat a kkv-k segítése érdekében; ezzel támogatva a nemzeti rendszerek vagy önkéntes megállapodások megerősítését vagy létrehozását;

41.  felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamok elégedetlenkedésének elkerülésére vessen be minden szükséges erőforrást annak érdekében, hogy széles körben konzultációt folytasson, még azelőtt, hogy 2011. június 30-ig előterjesztené az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv szerinti, a minimális energiateljesítményre vonatkozó követelmények költségek szempontjából optimális szintjeinek kiszámítására vonatkozó, összehasonlító módszertani keretet; úgy véli, hogy az összehasonlító módszertan – amint hatályba lép – arra fogja ösztönözni a piaci szereplőket, hogy energiahatékony megoldásokba fektessenek be;

42.  kéri a Bizottságot, hogy 2012-ig a közvilágítás tekintetében tegyen javaslatot a helyi hatóságok által bevezetendő energiafogyasztási referenciaértékekre vagy előírásokra, ideértve az intelligensebb ellenőrzések alkalmazását és az energiamegtakarítás-felhasználási mintákat is; szorgalmazza, hogy ezek az intézkedések tartalmazzák a világítóberendezések teljes élettartama alatt felmerülő költségek meghatározását a világítóberendezésekre vonatkozó valamennyi közbeszerzés esetében;

43.  sürgeti a tagállamokat, hogy módszeresen alkalmazzanak energiahatékony közbeszerzési gyakorlatokat; a közbeszerzés során az energiahatékonyság rendszeres bírálati szempontként történő figyelembevétele és az államilag finanszírozott projektek feltételéül történő kitűzése jelentős lökést adna ennek a politikának;

IKT és termékek

44.  felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan termékpolitikát, amely a különböző politikai eszközök kialakításának, felülvizsgálatának és végrehajtásának megfelelőbb koordinálásán keresztül biztosítja a nagyobb fokú egységességet a környezetvédelmi termékpolitikák között, annak érdekében, hogy előmozdítsa a nagyobb mértékű dinamizmust a piaci átalakulásban és az energiamegtakarítással kapcsolatos, értelmesebb fogyasztói információkat; felszólítja ennélfogva a Bizottságot a környezetbarát tervezésről és az energiacímkézésről szóló irányelvek együttes felülvizsgálatára (azaz arra, hogy hozza előre az energiacímkézésről szóló irányelv felülvizsgálatának időpontját); ideális esetben az ökocímkézésre és a környezetbarát közbeszerezésre vonatkozó szabályokat azonos időpontban kellene felülvizsgálni, valamint a környezetbarát tervezésre és az energiacímkézésre vonatkozó intézkedésekkel összehangoltan végrehajtani;

45.  felszólít a környezetbarát tervezésről és az energiafogyasztást mutató címkézésről szóló irányelvek gyors és megfelelő végrehajtására, és sajnálatát fejezi ki a jelentős csúszások miatt; javasolja világosabb és szigorúbb elfogadási határidők kitűzését olyan végrehajtási vagy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előterjesztésével ,amelyeknek hatálya kiterjed az új, energiával kapcsolatos termékekre sajnálja, hogy a Bizottság mindeddig nem használta ki teljes mértékben a környezetbarát tervezésről szóló irányelvben rejlő lehetőségeket, és határozott meggyőződése, hogy az irányelv hatályának több termékre kellene kiterjednie, beleértve adott esetben az új háztartási berendezéseket, az információs és kommunikációs technológiát, az épületekben felhasznált, energiával kapcsolatos termékeket (például az ipari villanymotorokat, a gépeket, légkondicionálókat, hőcserélőket, fűtő- és világítóberendezéseket és a szivattyúkat), az ipari és mezőgazdasági berendezéseket és a víz hatékony felhasználására szolgáló termékeket; felhívja a Bizottságot, hogy a végrehajtási aktusok elfogadása során vegye figyelembe a fogyasztási cikkek és a beruházási javak közötti különbségeket, és a végrehajtási jogi aktusok kibocsátása előtt igazolják azok energiamegtakarítási potenciálját és gyakorlati megvalósíthatóságát; sürgeti, hogy a környezetbarát tervezésről szóló irányelvben foglalt, energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények minden termék esetében foglalják magukban a teljes élettartam alatt felmerülő költségekre és az üvegházhatást okozó gázkibocsátásra vonatkozó előírásokat, az újrafeldolgozási költségeket is beleértve;

46.  felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós jogszabályok hatékony végrehajtása és a szinergiák elsősorban a fogyasztókért történő kiaknázása érdekében vonja össze a hatályos európai jogszabályokat, például a környezetbarát tervezésről szóló irányelvet és az energiafogyasztást mutató címkézésről szóló irányelvet;

47.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen konkrét kezdeményezéseket – például jogalkotási intézkedések révén – a termékek erőforrás-hatékonyságának javítására; megállapítja, hogy az erőforrás-hatékonyság javítása az energiahatékonyság jelentős javulásához is vezetne;

48.  hangsúlyozza, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az energiahatékonysági normák következményeinek elemzésére, ideértve a végtermékek ára és minősége közötti összefüggést, az energiahatékonyság hatásait és előnyeit a fogyasztók szempontjából; elismeri, hogy a Bizottság mindezen hatásokat vizsgálja, de hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak több erőfeszítést kell tenniük a kommunikáció tekintetében és valamennyi – köztük az importból származó (ld. energiahatékony izzók) – termék ellenőrzése érdekében;

49.  ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az egységes műszaki előírások jelentik a megfelelő eszközt az energiahatékony termékek, szivattyúk és motorok stb. piaci bevezetésének eléréséhez;

50.  felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a jogszabályok a termékekre, a rendszerekre és ezek energiafelhasználására vonatkozzanak, továbbá szükségesnek tartja, hogy az uniós polgárok – köztük az érintett értékesítési szakemberek – fokozottan tisztában legyenek a fogyasztási cikkek és az energiával kapcsolatos termékek energia- és erőforrás-hatékonyságával; úgy véli, hogy az energiafogyasztás értékelésekor az egyes termékeket és alkotórészeket teljes egészként kell vizsgálni, és nem egyenként;

51.  hangsúlyozza, hogy Európának élen kell járnia az energiával kapcsolatos internetes technológiák és alacsony szén-dioxid-kibocsátású IKT-alkalmazások és -technológiák kidolgozásában; hangsúlyozza, hogy az információs és kommunikációs technológiák fontos szerepet játszhatnak – és kell is játszaniuk – a felelősségteljes energiafogyasztás előmozdításában a háztartásokban, a közlekedésben, az energiatermelésben és -elosztásban, valamint magában az információs és kommunikációs technológiai ágazatban (amely a villamosenergia-fogyasztás körülbelül 8%-áért felelős); ezért szorgalmazza különösen az adatközpontok energiahatékonysági potenciáljának felmérését; úgy véli, hogy az innováció fokozottabb támogatásával egyidejűleg csökkenteni kell a kérelmezőkre nehezedő bürokratikus terheket is; elismeri, hogy támogatni kell az IKT-ágazat és a legnagyobb kibocsátó ágazatok közötti partnerségeket az említett ágazatok energiahatékonyságának és kibocsátásának javítása érdekében;

52.  hangsúlyozza, hogy a társadalomnak az intelligens fogyasztásmérések előnyeiről történő tájékoztatása létfontosságú azok sikeréhez; emlékeztet arra, hogy a Parlament „Új digitális menetrend kialakítása Európa számára: 2015.eu” című saját kezdeményezésű jelentésében szakpolitikai célkitűzésként szerepel, hogy az európai otthonok 50%-ában 2015-ig intelligens fogyasztásmérők felszerelésére kerüljön sor; üdvözli az intelligens fogyasztásmérőkkel foglalkozó munkacsoport munkáját, és kéri a Bizottságot, hogy 2011 előtt nyújtson be ajánlásokat annak érdekében, hogy:

53.  megállapítja, hogy a technológiai fejlődés olyan lehetőségeket nyithat meg, amelyek az ugrásszerű változást okoznak az energiahatékonyság terén; felkéri a Bizottságot, hogy a SET-tervbe foglaljon bele az energia- és erőforrás-hatékonyságot elősegítő technológiák, anyagok – például az építőipar vagy a gépgyártás számára – és termékek – például a rendkívül alacsony energiaigényű világítási rendszerek vagy a nyomtatható elektronika – fejlesztésére és támogatására vonatkozó irányvonalat; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javasoljanak ösztönzőket és programokat a különösen innovatív technológiák számára, ideértve a célzott kutatást és fejlesztést, a kissorozat-gyártást stb.;

54.  az energiahatékonyság előmozdítása érdekében felszólítja a Bizottságot, hogy a nemzeti energiaszabályozó hatóságokkal partnerségben kapcsolja össze az intelligens hálózatokkal és intelligens fogyasztásmérőkkel kapcsolatos munkáját a villamosenergia-fogyasztás csökkentését célzó árazási ösztönzőkkel (differenciált árazás) és a fokozott – például óránkénti alapú – árrugalmassággal a nemzeti díjszabásokban, és emlékeztet a tagállamok harmadik energiacsomagban foglalt azon kötelezettségére, hogy innovatív árazási formulákat kell kidolgozniuk;

55.  intézkedéseket kér a kívánttal ellentétes eredményt kiváltó hatások kezelésére annak biztosítása céljából, hogy a technikai fejlődés hatását ne oltsa ki az energiaárak csökkentését előirányzó nyomás és a megnövekedett fogyasztás;

Közlekedés

56.  kéri a Bizottságot, hogy a közlekedésről tegyen közzé egy nagyratörő fehér könyvet annak érdekében, hogy ki lehessen dolgozni a fenntartható európai közlekedéspolitikát, amely támogatja az energiahatékony új technológiák bevezetését, és esetlegesen villamosítással vagy más módokon csökkenti a fosszilis tüzelőanyagoktól, különösen a kőolajtól való függőséget; e tekintetben támogatja a nagyobb mértékű energiatudatosságot az infrastruktúrában és a területrendezésben;

57.  úgy ítéli meg, hogy a közlekedésből származó kibocsátások kezeléséhez sürgősen szükség van minden eszközre, beleértve a gépjármű- és az üzemanyagadót, a címkézést, a hatékonysági minimumkövetelményeket és a tömegközlekedés javítására és ösztönzésére tett intézkedéseket;

58.  hangsúlyozza, hogy az információs és kommunikációs technológiák alkalmazása a közúti közlekedési ágazatban, valamint annak az egyéb közlekedési módokkal fennálló kapcsolódási pontjain jelentősen hozzájárul majd a közúti közlekedés energiahatékonyságának, biztonságának és biztonságosságának javításához, különösen akkor, ha az logisztikai fejlesztésekkel és a közlekedés egyéb racionalizálásával párosul, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az Unió egészén belül az e-fuvarozás és az intelligens közlekedési rendszerek összehangolt és hatékony alkalmazását;

59.  hangsúlyozza, hogy a fent említett energiahatékonysági célok elérése érdekében kulcsfontosságú a közlekedési ágazatba, főleg a vasúti és városi közlekedési rendszerekbe történő befektetés az energiaigényesebb rendszerek használatának a lehető legkisebbre való csökkentése céljából;

60.  hangsúlyozza, hogy szükség van a teljes közlekedési rendszer energiahatékonyságának növelésére a nagy energiaigényű közlekedési módoktól – mint például a kamionoktól és személygépkocsiktól – az alacsony energiaigényűek– mint például az utasok esetében a vasút, a kerékpár és a gyaloglás, a fuvarozás esetében pedig a vasút és a környezetbarát hajózás – felé történő elmozdulást jelentő modális váltás révén;

61.  elismeri, hogy a gépjárművek nagyobb üzemanyag-hatékonysága jelentősen csökkentheti az üzemanyag-fogyasztást, kéri az Európai Bizottságot, hogy értékelje a különböző közlekedési módokra vonatkozó kibocsátási előírások elérése terén történt előrehaladást, és hogy adott esetben további célkitűzések meghatározásával és – például a mobil légkondicionáló berendezésekre vonatkozó – további energiahatékonysági normák támogatásával biztosítson hosszú távú tervezési horizontot elsősorban a gépjárműiparban és a közúti közlekedésben, továbbá véleménye szerint az Uniónak a világelsőséget kell megcéloznia az energiahatékonysági előnyök megvalósításában; megállapítja, hogy a fogyasztók tájékoztatása és a reklám fontos szerepet játszhat abban, hogy a fogyasztók figyelmét a hatékonyabb vásárlási döntésekre és vezetési szokásokra irányítsa;

62.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az energiahatékonyságot javító innovatív eszközök (pl. tehergépkocsik számára spoilerek és a jobb aerodinamika vagy működés egyéb formái) valamennyi közlekedési mód számára történő költséghatékony kifejlesztését és használatát;

63.  ebben az összefüggésben a biztonság terén tett engedmények nélkül bátorítja az energiahatékony gumiabroncsok használatát, és kéri a Bizottságot, hogy határozzon meg az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeket a hatóságok által beszerzett gépjárművek és gumiabroncsaik tekintetében;kéri a Bizottságot, hogy 2011 végéig terjesszen elő egy stratégiát a tehergépjárművek üzemanyag-fogyasztásának és CO2-kibocsátásának csökkentésére, amivel jelenleg alig foglalkoznak;

64.  felkéri a Bizottságot, hogy fontolja meg a személygépkocsik uniós szintű egységes és kötelező címkézését, ami pozitív hatással lehet a piaci verseny torzulásának enyhítésére, növelheti az európai polgárok tudatosságát, valamint elősegítheti az energiafogyasztást és a gépjárművek szennyezőanyag-kibocsátását csökkentő technológiai innovációt; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a javasolt egységes címkézés kiterjesztését oly módon, hogy az az elektromos és hibridjárműveket is magában foglalja;

65.  felszólítja a Bizottságot, hogy – legkésőbb 2011 közepéig – biztosítsa az elektromos járművek fejlesztésének keretfeltételeit, elsősorban ami az infrastruktúrák és a töltőtechnológiák standardizálását illeti, ami biztosítani fogja az infrastruktúrák interoperabilitását és biztonságát, és támogassa a töltőinfrastruktúra létrehozását a tagállamokban; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy dolgozzon ki harmonizált követelményeket az elektromos járművek jóváhagyására vonatkozóan, különös tekintettel a dolgozók és a végfelhasználók egészségére és biztonságára; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson hasonló keretfeltételeket az üzemanyagcellákkal vagy más, fenntarthatóbb energiaforrással működő járművek fejlesztéséhez;

66.  megismétli, hogy támogatni kell az intermodális közlekedéssel kapcsolatos megoldásokat, valamint az intelligens közlekedési rendszerek fejlesztését annak érdekében, hogy a közlekedési ágazatban energiát lehessen megtakarítani (ideértve a forgalmi torlódással kapcsolatos díjakat, a közlekedésirányítási információs technológiákat, a vasúti infrastruktúrát stb.)

67.  kéri a tagállamokat, hogy töröljék el az olyan adórendszereket, amelyek a nem üzemanyag-hatékony gépjárművek vásárlását ösztönzik, és váltsák fel azokat olyan adórendszerekkel, amelyek az üzemanyag-hatékony gépjárművek megvásárlását ösztönzik;

68.  elismeri, hogy a moduláris tehergépjármű-szerelvények alkalmazása fenntartható megoldás, amely hozzájárul a közúti közlekedési ágazat magasabb energiahatékonysági szintjéhez; elismeri továbbá, hogy a moduláris tehergépjármű-szerelvények által az országhatárok átlépésekor tapasztalt eltérő szabályozások hátrányosan érintik e közúti közlekedési mód fokozott használatát; felszólítja a Bizottságot annak kivizsgálására, hogy mely szabályozási eltérések hidalhatók át könnyedén, és miként biztosítható fokozott mértékben a moduláris tehergépjármű-szerelvények határokon átnyúló közlekedése;

69.  úgy véli, hogy az árjelzők döntő fontosságúak az energiahatékonyság növelésében, és hogy a felülvizsgált energiaadóztatásnak a felülvizsgált energiahatékonysági cselekvési terv részét kell képeznie, mivel az energia-megtakarítások előmozdításának legköltséghatékonyabb módja a gazdasági eszközök alkalmazása;

Ösztönzők és finanszírozás

70.  emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat az ún. „trias energetica”-ra, amelynek értelmében az energiakeresletet csökkenteni kell, mielőtt megállapodás születne a további energiaellátásba történő bármiféle beruházásról;

71.  felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést a meglévő épületállomány vonatkozásában az energiahatékonyság fokozására irányuló további pénzügyi támogatás szükségességéről, amelyben egyúttal értékeli a jelenlegi pénzügyi eszközöket; a Bizottságnak javaslatokat kellene tennie arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet létrehozni a feltöltődő pénzügyi eszközök uniós keretét az olyan kiegészítő energiahatékonysági intézkedések elősegítése érdekében, amelyek támogatják vagy garantálják a már létező nemzeti rendszereket és elosztási csatornákat (például kockázatmegosztás révén), és bátorítják a tagállamokban az energiahetékonysági programok kidolgozását és javítását; kéri a Bizottságot, hogy az EEAP politikai alternatíváin belül tegyen javaslatokat arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne biztosítani az energiahatékonysági alapok meglétét nemzeti, regionális vagy helyi szinten; véleménye szerint ezek az alapok például pénzügyi közvetítőkön keresztül fontos szerepet játszhatnának ezen eszközök kialakításában, amelyek finanszírozási lehetőségeket biztosítanának a magántulajdonosoknak, kkv-knak és energiaszolgáltató vállalatoknak; támogatja azt az elképzelést, hogy ezek az eszközök nagyobb támogatást nyújtsanak a nagyobb igénybevételt jelentő energiatakarékossági projektek számára;

72.  úgy véli, hogy e keret kidolgozása közben figyelmet kell fordítani a tagállamokban rendelkezésre álló valamennyi pénzügyi forrásra, annak érdekében, hogy szinergiák jöjjenek létre, valamint elkerüljék a többi pénzügyi eszközzel való átfedéseket;

73.  üdvözli, hogy az Európa 2020 stratégia keretében támogatást kapott az adóterhelés súlypontjának az energia- és környezetvédelmi adók felé történő elmozdítása, ami az energiahatékonyság és a munkahelyteremtés felé mutató ösztönzőket teremthet a fogyasztók és az ipar számára; felkéri a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra az energiahatékonysági felújítási munkákra vonatkozó HÉA-kulcsok csökkentésének lehetőségét;

74.  felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be éves jelentést arról, hogy országos szinten hoztak-e létre olyan megfelelő (adózási vagy támogatásokhoz köthető) ösztönzőket – és azt milyen módon tették –, amilyen például a magánszférában és a kkv-k esetében a csekély, 10 000 eurót nem meghaladó értékű gazdasági javak értékcsökkenési leírása, illetve az ipari ágazatban az első évben 50%-os progresszív értékcsökkenési leírás vagy a megfelelő beruházási ösztönzők és kutatási támogatások létrehozása az energiahatékonysági intézkedések előmozdítása érdekében;

75.  hangsúlyozza, hogy az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerében az erőforrások hatalmas lehetősége rejlik az energiahatékonysági befektetések számára; elismeri, hogy az EU kibocsátási kvótáinak elárverezéséből több milliárd euró bevétel származik majd; emlékeztet arra, hogy a kibocsátáskereskedelmi irányelv szerint e bevételek legalább 50%-át alkalmazkodási és enyhtő intézkedésekre – ezen belül energiahatékonyságra – kell fordítani; hangsúlyozza, hogy ezeket a bevételeket, valamint a szén-dioxid-adóból befolyó bevételeket kiemelten kell kezelni a költséghatékony energiahatékonysági finanszírozás és a technológiaterjesztés összefüggésében; ezen túlmenően megállapítja, hogy az uniós társaságok főként Kínában és Indiában többmilliós nagyságrendben vásárolnak a tiszta fejlesztési mechanizmusból származó egységeket, miközben beruházhatnának a tiszta fejlesztési mechanizmusba a legkevésbé fejlett országokban, vagy saját országukban is végrehajthatnának energiahatékonysági beruházásokat;

76.  úgy véli, hogy a fenti keretnek figyelembe kell vennie az állami pénzügyi közvetítők által nyújtott, meglévő feltöltődő pénzügyi eszközökkel kapcsolatos tapasztalatokat, magába kell foglalnia a meglévő uniós alapokat, valamint a keretet úgy kell kidolgozni, hogy vonzzon más állami vagy magánalapot annak érdekében, hogy a lehető legerősebb ösztönző hatást fejtse ki; úgy véli, hogy az Európai Bizottság nem lehet mindig minden pénzügyi erőforrás egyedüli forrása; felszólítja a Bizottságot, hogy vállaljon központi szerepet mind az állami, mind pedig a magán pénzügyi intézményekben rendelkezésre álló finanszírozás felszabadításában és serkentésében; úgy véli, hogy a Bizottságnak ösztönöznie kell az Európai Beruházási Bankhoz hasonló pénzügyi intézményeket, valamint a finanszírozási programokat, annak érdekében, hogy kiemelten kezeljék az innovatív energiahatékonysági kezdeményezéseket, különösen akkor, ha ezek hozzájárulnak olyan egyéb uniós célokhoz, amilyen például a foglalkoztatás növelése;

77.  elismeri, hogy az előfinanszírozás hiánya az épület-átalakítások egyik legfőbb akadálya a lakhatási és a kkv-ágazatban, és felszólítja a Bizottságot, hogy soroljon fel az említett probléma leküzdésére szolgáló innovatív megoldásokat és legjobb gyakorlatokat, amilyenek például a megtakarítás alapú fizetésre vonatkozó sikeres mechanizmusok, a feltöltődő alapok és a környezetbarát befektetési bankok (a németországi KfW, illetve a franciaországi Caisse Depots mintájára);

78.  elismeri, hogy az energiahatékonyság megvalósítása előtt álló egyik legnagyobb akadályt helyi és regionális szinten az előzetes beruházás szükséges volta jelenti; meggyőződése, hogy bármely uniós szinten hozott intézkedésnek megfelelően figyelembe kell vennie az önkormányzatoknál és az egyes régiókban jelentkező hatásokat és költségvetési korlátokat; ezért ajánlja a Bizottságnak, hogy az energiaügyi fejlesztési iránymutatások kidolgozásához folytasson konzultációt a helyi és regionális képviselőkkel, valamint biztosítson pénzügyi támogatást a létező energiaforrásokat és a strukturális alapokat felhasználó innovatív programok révén a helyi és regionális szintű programok számára;

79.  üdvözli ebben a tekintetben a Parlament és a Tanács között létrejött azon megállapodást, amely szerint az EEGP-rendelet szerinti le nem kötött pénzeszközök kerüljenek felhasználásra a helyi és regionális szintű, energiahatékonyságra és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó kezdeményezések támogatását szolgáló célzott pénzügyi eszköz létrehozatalához;megjegyzi ugyanakkor, hogy az energiahatékonysági beruházások jelentős munkahelyteremtő potenciáljuk ellenére is méltatlanul csekély támogatásban részesülnek az Európai Gazdaságélénkítési Programban;

80.  hangsúlyozza, hogy javítani kell a meglévő uniós alapok, például az ERFA és az EMVA energiahatékonysági intézkedéseket szolgáló felhasználását; sürgeti a tagállamokat, hogy működési programjaikban kapjon prioritást az energiahatékonyság, valamint felkéri a Bizottságot és a nemzeti hatóságokat, hogy dolgozzanak ki a strukturális alapok energiahatékonysági intézkedésekre való felhasználását megkönnyítő eszközöket, például jobb információáramlás biztosítását helyi szinten vagy egyablakos ügyintézés létrehozását, végezetül emlékeztet arra, hogy ezeket az intézkedéseket értékelni kell, és hogy ebben az értékelésben az energiahatékonyság javításának fontos paraméternek kell lennie;

81.  a kohéziós és regionális politika, valamint az uniós pénzügyi terv várható felülvizsgálatának tükrében felszólít arra, hogy az energiamegtakarítás épüljön be az európai uniós támogatások feltételrendszerébe, és annak a lehetőségnek a figyelembevételére, hogy a nemzeti juttatások eddigieknél nagyobb részét fordítsák energiahatékonyságra és megújuló energiával kapcsolatos intézkedésekre;

82.  felszólítja a Bizottságot, hogy használja fel a félidős felülvizsgálatot annak érdekében, hogy több forrást fordítson az energiahatékonysági programokra, valamint mozdítsa elő annak lehetőségét, hogy az ERFA 15%-át az energiahatékonyságra fordítsák;

83.  hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális hatóságok szintjén műszaki segítségnyújtást és pénzügyi tervezést kell kialakítani annak érdekében, hogy támogassák a helyi érintetteket projektjeik elindításában, például az EBB „ELENA” műszaki segítségnyújtási eszközének és az energiaszolgáltató vállalatok tapasztalatai kiaknázásának révén;

84.  kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg a finanszírozási lehetőségeket (például az ELENA-konstrukciót), továbbá fontolja meg kiegészítő lehetőségek létrehozatalát az Intelligens Energia elnevezésű program keretében;

85.  hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyságra vonatkozó politikáknak arra kell irányulniuk, hogy a lehető legtöbb – akár állami, akár magán – felet bevonjanak azért, hogy a lehető legnagyobb fellendítő hatás valósulhasson meg, továbbá munkahelyek jöjjenek létre, hozzájárulhassanak a fokozottan környezetbarát növekedéshez és ösztönözzék az energiahatékonyság versenyképes, összekapcsolt és fenntartható európai piacát;

86.  megállapítja, hogy az energetikai vállalatok arra történő kötelezése, hogy eleget tegyenek az energiamegtakarítási kötelezettségeknek, további finanszírozási forrásokat biztosítana az energiahatékonysági intézkedésekhez, amilyenek például az átvitelirendszer-üzemeltetők vagy az elosztórendszer-üzemeltetők esetében alkalmazott átutalási díjak, kötelezettségeik teljesítésének egyik formájaként a szolgáltatók által rendelkezésre bocsátott források, illetve a követelmények teljesítésének elmulasztása esetén fizetett pénzbírságok;

87.  megállapítja, hogy miközben az energiamegtakarítási célú befektetések megvalósításához szükséges előzetes tőke jelentős részének a magánszektorból kell érkeznie, állami beavatkozásra van szükség a piaci elégtelenségek leküzdésének elősegítésére, valamint annak biztosítására, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra való átállás időben megtörténjen ahhoz, hogy teljesüljenek a megújuló energiával és a kibocsátás-csökkentéssel kapcsolatos uniós célkitűzések;

88.  felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő azokat az unós intézkedéseket, amelyek célja a tapasztalt (nemzeti és nemzetközi) pénzügyi közvetítők által nyújtott technikai segítség támogatása annak érdekében, hogy:

89.  elismeri, hogy a jól működő energiapiac ösztönzi az energiamegtakarításokat; felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen értékelést és jelentést az energetikai vállalatoknak, ezen belül az energetikai szolgáltató vállalatoknak az energiahatékonyság előmozdításában vállalt szerepéről, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak olyan hatékony intézkedéseket, amelyek arra ösztönzik az energetikai vállalatokat, hogy beruházzanak az energiahatékonyságba, és megkönnyítsék a végfelhasználói energiahatékonyság javítását; felhívja a Bizottságot, hogy adjon ki a bevált gyakorlaton alapuló ajánlásokat, amelyekből a tagállamok kiválaszthatják a saját belföldi helyzetük szempontjából legalkalmasabb modellt (például fehér tanúsítási rendszer, adókedvezmények, közvetlen ösztönzők stb.);

90.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat, valamint a helyi és regionális kormányzati szinteket, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a különféle típusú és valamennyi ágazatban – kiváltképpen az épületekkel kapcsolatos értéklánc egészében és a kkv-kben – tevékenykedő energiahatékonysági szakértők – de különösen a közvetítő technikusok – oktatásának és képzésének javítására az építőipari szakmák készségeinek fejlesztése érdekében; ezáltal teremtve helyi szintű zöld munkahelyeket, valamint elősegítve az ambiciózus energiahatékonysági jogszabályok végrehajtását; ezzel összefüggésben szorgalmazza a strukturális és kohéziós alapok képzési célokra történő teljes körű kiaknázását és azok mértékének fokozására;

91.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg olyan innovatív szabályozási módok alkalmazhatóságát, amelyek hatékonyan kapcsolhatják össze az új tagállamok jelentős energia-megtakarítási lehetőségeit a fejlettebb tagállamok tőke- és technológiai potenciáljával;

92.  hangsúlyozza, hogy javítani kell az energetikai szolgáltatások piacainak kialakítását; kéri a Bizottságot, hogy az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv felülvizsgálata során fontolja meg olyan hatékony intézkedések bevezetését, amelyek az energiateljesítményre szóló szerződések elősegítését célozzák a magánszektorban; úgy véli, hogy sok tekintetben az energiaszolgáltató vállalatok vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy segítséget nyújtsanak a háztartásoknak és a kkv-knak abban, hogy leküzdjék a magas kezdeti beruházási költségek jelentette akadályokat a meglévő épületek energiahatékonyságának javítását célzó felújítása során; javasolja, hogy a Bizottság készítsen egy tanulmányt azzal a céllal, hogy értékelje a tagállamokban alkalmazott legjobb gyakorlatokat, valamint meghatározza, hogy milyen tényezők akadályozzák vagy korlátozzák a pénzügyi mechanizmusban rejlő lehetőségek teljes kiaknázását;

93.  rámutat arra, hogy a vállalkozások innovációs erőfeszítéseik révén kiemelkedő szerepet játszanak az energiatakarékosságra vonatkozó intézkedések kidolgozása és megvalósítása terén; reméli, hogy a strukturális finanszírozás az energiahatékonyság terén folyó projektekben történő aktív részvételre ösztönzi majd a vállalkozásokat;

94.  megismétli kérését, hogy az európai szomszédságpolitikán belül erősítsék meg az energiahatékonysági fejezetet, és szisztematikusan térjenek ki a kérdésre az EU és harmadik országok közötti párbeszédek során;

95.  elismeri azon lehetőségeket és potenciált, amely az európai vállalkozások számára az energiahatékony technológiák fejlesztéséből, gyártásából és forgalomba hozatalából adódnak (pl. a motorok és hajtóművek, a világítás, az elektromos berendezések stb. területén történő alkalmazás során);

96.  ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az innovatív technológiák fejlesztése és piaci bevezetése alapot szolgáltat az energiahatékonyság valamennyi alkalmazási területen történő javításához, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez és a megújuló energiák felhasználási arányának növeléséhez;

97.  ragaszkodik hozzá, hogy az energiahatékonyságnak elődleges célt kell képeznie a következő, nyolcadik kutatási keretprogramban;

98.  felszólítja a Bizottságot, hogy az energiahatékonyságot a 8. kutatási keretprogram egyik kulcsfontosságú prioritásaként kezelje, és jelentős eszközöket különítsen el a jelenlegi Intelligens Energia programhoz hasonló energiahatékonysági alprogramok számára; hangsúlyozza, hogy az energetika terén a kutatásra, fejlesztésre és demonstrációkra szánt forrásokat 2020-ra a jelenlegi szinthez képest meg kell növelni, ideértve a jövőbeni uniós költségvetésben különösen a megújuló energiára, az intelligens hálózatokra és az energiahatékonyságra elkülönített források jelentős növelését;

99.  úgy ítéli meg, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi tárgyalások összefüggésében nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani az energiamegtakarítási intézkedéseknek; meggyőződése, hogy a nagyra törő energiahatékonysági politikák jobban megvalósíthatók, és kevésbé befolyásolják a versenyképességet, ha azokat nemzetközi szinten összehangolják; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a soron következő cancúni tárgyalásokon győzze meg az EU nemzetközi partnereit az összehangolt energiahatékonysági intézkedések szükségességéről;

100.  támogatja a G20-ak csoportjának Torontóban megrendezett csúcstalálkozóján 2010. június 27-én kiadott nyilatkozatában foglalt, a fosszilis tüzelőanyagokra nyújtott támogatások középtávon történő fokozatos megszüntetésére irányuló felhívását, és rámutat arra, hogy ez több milliárd eurót szabadítana fel, amit át lehetne csoportosítani az energiahatékonyságot támogató intézkedésekre, ezáltal sokkal eredményesebben járulva hozzá az unió stratégiai energetikai célkitűzéseihez, azaz a fenntarthatósághoz, a versenyképességhez és az ellátás biztonságához;

101.  úgy véli, hogy az energetikai párbeszéd társadalmi dimenzióját, amely kiterjed az emberi jogokra, az energiaszegénységre és az alacsony jövedelmű fogyasztók védelmére, mindig figyelembe kell venni az energiapolitikák kidolgozása során;

102.  tudomásul veszi, hogy az energiahatékonyságra vonatkozó politikák az energiafogyasztás csökkentése tekintetében eddig nem vették kellőképpen figyelembe a társadalmi elfogadásra vonatkozó tényezőket; hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyság mérése sikerének szempontjából nem csupán a felhasználók magatartása meghatározó, hanem a fogyasztók bizalmának megerősítése is; kéri, hogy a jövőbeli energiahatékonysági cselekvési terv a társadalmi elfogadás erősítése érdekében tartalmazzon további támogató intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális szintek kulcsfontosságú szerepet játszanak a konszenzus kialakítása tekintetében;

103.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság és a tagállamok intenzívebb tájékoztatási politikát érvényesítsenek valamennyi érintett féllel szemben az energiahatékonysággal és az energiamegtakarítással kapcsolatos kérdésekben, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák és még inkább segítsék elő az energiahatékonyságot és az energiamegtakarítási kérdéseket érintő információkhoz való hozzáférést;

o
o   o

104.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 200., 2009.7.31., 31. o. (2) HL L 114., 2006.4.27., 64. o. (3) HL L 153., 2010.6.18., 1. o. (4) HL L 342., 2009.12.22., 46. o. (5) HL L 285., 2009.10.31., 10. o. (6) HL L 153., 2010.6.18., 13. o. (7) HL L 140., 2009.6.5., 16. o. (8) HL L 207., 2010.8.6., 1. o. (9) Copenhagen Economics, http://ec.europa.eu/taxation_customs/resources/documents/taxation/gen_info/economic_analysis/tax_papers/taxation_paper_22_en.pdf (10) HL C 67. E, 2010.3.18., 16. o. (11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0153.