Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsa, az Európai Parlament és az Európai Bizottság elnökei által 2007. december 18-án aláírt humanitárius segélyről szóló európai konszenzusra,

–  tekintettel a Bizottság szolgálatainak a konszenzus végrehajtására irányuló konkrét lépéseket tartalmazó cselekvési tervet létrehozó 2008. május 29-i munkadokumentumára (SEC(2008)1991),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) humanitárius segélyekkel foglalkozó 214. cikkére,

–  tekintettel a humanitárius segítségnyújtásról szóló, 1996. június 20-i 1257/96/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Uniónak a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló, 2009. decemberben naprakésszé tett, 2005. december 23-i iránymutatásaira, valamint a Tanács 2009. december 8-i következtetéseire,

–  tekintettel a polgári védelmi pénzügyi eszköz létrehozásáról szóló, 2007. március 5-i 2007/162/EK, Euratom tanácsi határozatra(2),

–  tekintettel a polgári védelmi pénzügyi eszköz létrehozásáról szóló, 2007. november 8-i 2007/779/EK, Euratom tanácsi határozatra(3),

–  tekintettel a Tanács 2007. decemberi következtetéseire, amelyben felkérik a Bizottságot, hogy a lehető legjobban használja ki közösségi polgári védelmi mechanizmust és erősítse meg még jobban a tagállamok közötti együttműködést,

–  tekintettel Catherine Ashton főképviselő/az Európai Bizottság alelnöke és Kristalina Georgieva, az Európai Bizottság tagja által a Haitin bekövetkezett katasztrófára adott uniós válaszlépésekből levonandó tanulságokról készített közös dokumentumára;

–  tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és Európai Parlamenthez intézett, 2003. szeptember 10-i „Európai Unió és ENSZ: a multilateralizmus választása” című közleményére (COM(2003)0526), amely az EU és az ENSZ közötti kapcsolatok általános erősítését és integrációját kéri a szisztematikus politikai párbeszéd keretében, az erre vonatkozó fokozott együttműködést, jobb irányítást és a válságok hatékonyabb megelőzését, valamint stratégiai partnerségeket sürget a Bizottság és az ENSZ egyes szervezetei között,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, az Unió katasztrófa-elhárítási képességének megerősítéséről szóló, 2008. március 5-i közleményére (COM(2008)0130) és az Európai Parlamentnek az Unió katasztrófa-elhárítási képességének megerősítéséről szóló, 2008. június 19-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, „Uniós stratégia a katasztrófakockázatok csökkentésének támogatására a fejlődő országokban” című, 2009. február 23-i közleményére (COM(2009)0084),

–  tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és Európai Parlamenthez intézett, „Humanitárius élelmiszersegély” című, 2010. március 31-i közleményére (COM(2010)0126),

–  tekintettel a Bizottság szolgálatainak a DG ECHO 2010-re szóló operatív stratégiájáról szóló munkadokumentumára,

–  tekintettel Michel Barnier „Az európai polgári védelmi erő: europe aid” címmel készített jelentésére, amelyet 2006 májusában tettek közzé,

–  tekintettel Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet az ENSZ Közgyűlése 1948. december 10-én fogadott el,

–  tekintettel az 1949-es Genfi Egyezményekre és azok 1977-ben elfogadott kiegészítő jegyzőkönyveire,

–  tekintettel a menekültek jogállásáról szóló, 1951 júliusában elfogadott egyezményre,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, és az ahhoz kapcsolódó, a gyermekek fegyveres konfliktusokban való részvételéről szóló, az ENSZ közgyűlése által 1989. november 20-án elfogadott fakultatív jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az 1999. április 13-án Londonban aláírt élelmiszersegély-egyezményre, amelynek keretében az Európai Közösség kötelezettséget vállalt arra, hogy reagál a fejlődő országokban felmerülő élelmezési vészhelyzetekre és egyéb élelmezési szükségletekre(5),

–  tekintettel a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Mozgalom, valamint a nem kormányzati szervezetek katasztrófahelyzetekre való reagálás esetére 1994-ben elfogadott magatartási kódexre,

–  tekintettel a humanitárius segélyezés 2003. június 17-én Stockholmban elfogadott elveire és helyes gyakorlatára (GHD),

–  tekintettel a Globális Humanitárius Platform által 2007-ben jóváhagyott, az ENSZ és a humanitárius szervezetek közötti partnerségre vonatkozó elvekre,

–  tekintettel az ENSZ 2006. november 27-én felülvizsgált, a katonai és polgári védelmi eszközök katasztrófa esetén történő használatáról szóló iránymutatásaira (oslói iránymutatások),

–  tekintettel a katonai erőforrásoknak bonyolult vészhelyzetekben az ENSZ humanitárius műveletei támogatására történő bevetéséről és a polgári védelemről szóló, 2003. márciusi (MCDA) iránymutatásokra,

–  tekintettel a 2005. január 18-tól 22-ig Kobéban (hiogói prefektúra, Japán) megrendezett, a katasztrófák megelőzéséről szóló világkonferencián elfogadott hiogói cselekvési keretre,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek gyorssegélyezéssel foglalkozó koordinátora és humanitárius ügyekért felelős főtitkárhelyettese 2005 augusztusában adott megbízása alapján készített, a humanitárius segítségnyújtást áttekintő tanulmányra,

–  tekintettel a DARA (Development Assistance Research Associates) által létrehozott „Humanitárius válaszadás 2010” mutatóra, amely azt elemzi és osztályozza, hogy a legnagyobb segélyező országok milyen módon reagálnak a katasztrófákkal, konfliktusokkal és vészhelyzetekkel sújtottak szükségleteire,

–  tekintettel a Vörös Kereszt és a Vörös Félhold 2007-ben Genfben rendezett 30. nemzetközi konferenciáján elfogadott, a katasztrófahelyzetek esetén a nemzetközi fellépésekben alkalmazandó jogszabályok, szabályok és alapelvek nemzetközi programjára (IDRL nemzetközi iránymutatások), és az ennek támogatása érdekében az Európai Unió tagállamai által tett közös kötelezettségvállalásra,

–  tekintettel a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusról szóló, 2007. november 14-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a közelmúltbeli haiti földrengésről szóló, 2010. február 10-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az EU gyorsreagálási képességének kialakításáról szóló, 2010. december 14-i ajánlására(8),

–  tekintettel a segélyszállító hajók elleni izraeli katonai műveletről és a Gázai övezet blokádjáról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a szomáliai humanitárius válságról szóló állásfoglalásra irányuló, Oreste Rossi által az eljárási szabályzat 120. cikke alapján benyújtott javaslatra (B7-0489/2010),

–  tekintettel a harmadik országokban történő humanitárius segítségnyújtásról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0375/2010),

A.   mivel a humanitárius segélyről szóló európai konszenzusban a humanitárius segítségnyújtás vonatkozásában megfogalmazott közös szemlélet az Európai Unió azon szándékát hangsúlyozza, hogy e területen szoros együttműködésre törekszik hatékonyságának optimalizálása érdekében, hogy meg kívánja védeni és elő kívánja mozdítani az emberiesség, a semlegesség, a pártatlanság, és a függetlenség alapvető humanitárius elveit, és határozottan szorgalmazni kívánja a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását,

B.   mivel a konszenzusból következő kötelezettségek a tagállamokra és a Bizottságra is vonatkoznak, és mivel a cselekvési tervben felsorolt intézkedéseket a legtöbb esetben a Bizottságnak és a tagállamoknak összehangoltan kell végrehajtaniuk,

C.   mivel az elsősorban az emberi tevékenységek által okozott éghajlatváltozás hatásainak betudható természeti katasztrófák száma és intenzitása látványosan növekszik, és mivel a fejlett ipari országokat történelmi felelősség terheli; mivel egyre több összetett válság alakul ki, ami számos tényező, köztük a konfliktusok jellegének megváltozása, a rossz kormányzás és az instabil helyzetek következménye; a nemzetközi humanitárius jogot egyre súlyosabban megsértik, és a humanitárius terület beszűkült,

D.  mivel a segítségnyújtás egyre nehezebbé és veszélyesebbé válik, mivel a humanitárius segélyszervezetek személyzetének biztonsági helyzete egyre rosszabb, és mivel 2008-ban 122 olyan személyt öltek meg, aki humanitárius segélyszervezetben dolgozott,

E.   mivel különös figyelmet kellene szentelni a legkiszolgáltatottabb helyzetű csoportoknak, köztük a nőknek, a gyermekeknek és a lakóhelyük elhagyására kényszerített személyeknek, és mivel a nemi alapú és szexuális indíttatású erőszak súlyosbodása hatalmas probléma a humanitárius helyzetekben, ahol a módszeres erőszakot esetenként háborús fegyverként alkalmazzák,

F.  mivel a humanitárius válságokban a válaszlépésekben részt vevő nem humanitárius szereplők száma egyre növekszik, és ez azt eredményezi, hogy nagy a veszélye a katonai és humanitárius szereplőkre háruló feladatok félreértelmezésének, és elmosódnak a semleges, pártatlan és független humanitárius segítségnyújtás határai,

G.   mivel a Haitin és a Pakisztánban a közelmúltban bekövetkezett tragédiák ismételten rámutattak arra, hogy szükség van az Európai Unió rendelkezésére álló, katasztrófahelyzetek megoldására irányuló eszközök (humanitárius segély és a közösségi polgárvédelmi mechanizmusok) hatékonyság, gyorsaság együttműködés és láthatóság szempontjából történő megerősítésére, és mivel e katasztrófák újra rámutattak arra, hogy létre kell hozni az európai gyorsreagálási képességet,

H.   mivel a globális humanitárius helyzet súlyosbodott, a humanitárius kihívások és szükségletek hatalmasak, és mivel a konszenzus és cselekvési terve végrehajtásának javítására, valamint a globális koordinálásra és a humanitárius segítségnyújtásban kapacitásuknak köszönhetően élen járó országok regionális felelősségét figyelembe véve a terhek megosztására irányuló munka elengedhetetlenül fontos,

I.  mivel a Bizottság humanitárius katasztrófákra előirányzott költségvetését, és különösen az ECHO Főigazgatóság költségvetését az utóbbi öt évben nem csupán befagyasztották, hanem az elkülönített összeg reálértéke is némileg csökkent,

A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus és az ehhez kapcsolódó cselekvési terv

1.  sajnálja, hogy a humanitárius konszenzus a humanitárius partnereken kívül továbbra is kevéssé ismert, és kéri, hogy speciális képzéseket szervezzenek e témáról az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), a tagállami diplomaták és a katonai szereplők körében;

2.   sajnálja, hogy a tagállamokat nem vonják be a konszenzus megvalósításába, és úgy véli, hogy a Tanácson belül a humanitárius segítségnyújtási és élelmiszer-segélyezési munkacsoport (COHAFA) szerepét meg kellene erősíteni a konszenzus megvalósításának jobb nyomon követése – például a konszenzus nemzeti humanitárius stratégiákba történő integrálásáról szóló ülések szervezésével vagy éves tevékenységi jelentések benyújtásával –, valamint a Tanács más munkacsoportjaival és a Politikai és Biztonsági Bizottsággal (PBB) szemben a humanitárius segítségnyújtás ügye melletti kiállásra vonatkozó mandátumának tevékenyebb teljesítése érdekében;

3.   ösztönzi a harmadik országbeli uniós küldöttségeket a konszenzus és cselekvési programja terjesztésének és végrehajtásának elősegítésére a tagállami képviseletek körében;

4.   felszólítja a Bizottságot, vizsgálja meg a konszenzusból eredő kötelezettségek uniós nemzeti parlamentek általi végrehajtására alkalmazott bevált gyakorlatok évente sorra kerülő cseréjének lehetőségét;

5.   javasolja, hogy mivel a beavatkozási területek száma megsokszorozódott, növeljék a humanitárius segélyezés finanszírozását, és kéri, hogy a költségvetési hatóság közvetlenül folyósítsa a vésztartalék összegének egy részét vagy egészét a DG ECHO kezdeti költségvetésének; hangsúlyozza a GNI 7%-ára vonatkozó, 2015-re teljesítendő OECD/DAC-cél konkretizálásának fontosságát;

6.   felszólít reális költségvetések készítésére, amelyekben a természeti katasztrófák vagy humanitárius intézkedések esetére az előző években bekövetkezett kiadások többszöri tapasztalata alapján különítik el az előirányzatokat;

7.   további erőfeszítések megtételére szólít fel a természeti vagy más típusú katasztrófákat követő műveletek finanszírozásának felgyorsítása, valamint a költségvetési végrehajtásra vonatkozó döntéshozatali és engedélyezési eljárások egyszerűsítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a műveletek gyors kezdeti finanszírozásának biztosítása érdekében a Bizottság szolgálatainak szorosan együtt kell működniük az Európai Külügyi Szolgálattal;

8.   emlékeztet a kiegyensúlyozott, átfogó reagálás fenntartásának fontosságára, miközben külön figyelmet kell fordítani az „elfelejtett válságokra”;

9.   kéri a finanszírozás növelését és a képességek és a források fejlesztését annak érdekében, hogy a humanitárius segítségnyújtás és a polgári védelem kizárólag polgári feladat maradhasson;

10.   támogatja a NOHA (a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos képzést biztosító egyetemek első, európai szintű hálózata) fontos szerepét, amelyet a legveszélyeztetettebb csoportok igényeinek megfelelve a világ humanitárius helyzetével kapcsolatos tudatosság növelésében és különösen az európai politika elősegítésében játszik fiatal európaiak oktatása és képzése révén;

Humanitárius elvek, nemzetközi humanitárius jog és a humanitárius térség védelme

11.  megerősíti a konszenzusban szereplő humanitárius elveket és célkitűzéseket; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió humanitárius segélye nem válságkezelési eszköz, és sajnálja, hogy egyre inkább politikai színezetet ölt a humanitárius segélyezés, valamint sajnálja ennek a humanitárius térség tiszteletben tartására gyakorolt hatásait;

12.   úgy véli, hogy az Európai Unió Lisszaboni Szerződésben rögzített külső tevékenységeinek tiszteletben kell tartaniuk a humanitárius segítségnyújtásról szóló európai konszenzusban szereplő elveket és kötelezettségeket, továbbá úgy gondolja, hogy az Uniónak mint fő nemzetközi adományozónak politikai súlya és befolyása tükrében szüntelenül támogatnia kell a humanitárius elveket;

13.   felszólítja továbbá a katasztrófaelhárításban vagy a humanitárius műveletekben részt vevő katonai és polgári személyzetet és humanitárius dolgozókat, hogy a semlegesség, függetlenség és pártatlanság elvének megfelelően végezzék tevékenységüket;

14.   üdvözli a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló uniós iránymutatások 2009. decemberi felülvizsgálatát, és úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak meghatározó politikai szerepet kell játszaniuk ezen iránymutatások végrehajtásában; reméli továbbá, hogy az EKSZ-nél külön képzést fognak tartani a nemzetközi humanitárius jogról;

15.  kéri, hogy a Bizottság gondoskodjon arról, hogy biztosítsanak további pénzeszközöket a nemzetközi humanitárius jog előmozdítására irányuló tevékenységekre, és annak helyi terjesztésére a fegyverviselők, a fiatalok, a politikai osztály és a civil társadalom körében;

16.   emlékeztet arra, hogy a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos, 2003. júniusban elfogadott elvek és bevált gyakorlatok hangsúlyozzák, hogy a humanitárius válságokra adott nemzetközi válaszlépésekre vonatkozóan pénzügyi beszámolót kell készíteni, és a válaszlépéseket rendszeresen értékelni kell, ideértve az adományozók hatékonyságát is, továbbá hangsúlyozza, hogy az értékelésekről széles körű konzultációkat kell folytatni, különösen a humanitárius terület szereplőivel;

Közös keret a segélynyújtásra
A segély minősége

17.   emlékeztet arra, hogy a segítségnyújtásnak kizárólag az azonosított szükségleten és a veszélyeztetettség mértékén kell alapulnia, és hogy a segítség minőségét és mennyiségét mindenekelőtt a kezdeti felmérés határozza meg, amely még tökéletesítésre szorul, mindenekelőtt a veszélyeztetettséggel kapcsolatos kritériumok alkalmazásának tekintetében, különösen ami a nőket, a gyerekeket és a fogyatékkal élőket illeti;

18.   emlékeztet arra, hogy a kedvezményezettek valódi és állandó bevonása a segélyek kezelésébe – ha lehet, a segélyek kezelésében való részvételük – a humanitárius válaszlépések minőségének egyik alapfeltétele, különösen az elhúzódó válságok esetében;

19.   kitart amellett, hogy a természeti vagy ember okozta katasztrófák esetén az EU részéről érkező segítség célja a helyi gazdaság támogatása legyen, többek között – amennyire csak lehetséges – a helyben vagy a régióban termelt élelmiszerek vásárlása révén, valamint azáltal, hogy biztosítják a gazdálkodók számára a szükséges eszközöket;

20.   felhív a különböző szereplők által alkalmazott módszerek összehangolására, és ösztönzi az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatalát (OCHA) a közös módszertani keret meghatározására irányuló munkája folytatására, amely külön hangsúlyt fektet a hatékony és gyors beavatkozásra, és amennyire lehetséges, folyamatosan bevonja a helyi szereplőket, köztük a nem állami szereplőket is;

21.   erőteljesen támogatja a Bizottság munkájának folytatását az ágazati területeken, úgymint az élelmezés, a védelem, a nemek közötti egyenlőség és a szexuális erőszak területén, valamint a menekültekkel, a hazatérőkkel és az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyekkel kapcsolatban, és felhív a nemek közötti egyenlőség dimenziójának és a reproduktív egészség kérdésének szisztematikus integrálására az elsősegélyt nyújtó egészségügyi szolgáltatások terén adott humanitárius válaszlépésekbe;

22.   felszólítja a Tanácsot, hogy részletesen dolgozza ki, hogyan teljesíthető a Barnier-jelentés arra vonatkozó ajánlása, hogy Európa legkülső régióit használják – nem kizárólagos jelleggel – támogató bázisként azzal a céllal, hogy a létfontosságú termékek és logisztika előzetes odatelepítése révén az Európai Unió területén kívül biztosítandó, sürgős humanitárius beavatkozás esetén meg lehessen könnyíteni a rendelkezésre álló európai emberi és anyagi erőforrások bevetését;

23.   bátorítja a Bizottságot, hogy továbbra is foglalkozzon a humanitárius segítségnyújtásnak a segélyben részesített területeken kifejtett lehetséges negatív hatásával – különösen a gazdasági és társadalmi struktúrák esetleges destabilizálódásával és a természeti környezetre gyakorolt hatással –, és felszólítja, hogy dolgozzon ki megfelelő stratégiákat, hogy e hatásokat már a projekttervezés szakaszában figyelembe lehessen venni;

A partnerség sokszínűsége és minősége

24.   felhív a nemzetközi humanitárius programok finanszírozásában és végrehajtásában tevékenyen részt vevő szervezetek − ENSZ, Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Mozgalom és nem kormányzati szervezetek − sokféleségének tiszteletben tartására, valamint ösztönzi a helyi szereplők képességeinek fokozását célzó erőfeszítéseket; felszólít az összes érintett szereplő megfelelő koordinálására és a köztük zajló információcserére;

25.   felszólítja valamennyi kormányszervet, hogy tartsák tiszteletben a nem kormányzati szervezetek jelentős szerepét a források magánadományokból történő növelésében;

26.  támogatja az ENSZ szintjén a humanitárius reformok folytatását, és felhív a humanitárius koordinátorok rendszerének megerősítésére, a nagyobb átláthatóságra, a kedvezményezettek szempontjainak fokozottabb figyelembevételére, az összevont pénzeszközök (pooled funds) használatának nagyobb rugalmasságára és bizonyos javításokra a klaszter-megközelítésben (ágazati felelősség) és az ENSZ-főképviselő ajánlásai alapján, valamint megerősítve az átláthatósági és elszámoltathatósági elveket, elsősorban a helyi struktúrákkal és a nem állami szereplőkkel való koordináció, az ágazatok közötti aspektusok figyelembevétele és a klaszterek közötti koordináció szintjén;

Az együttműködés koordinálása nemzetközi és európai szinten

27.   megerősíti, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete, különösen az OCHA központi szerepet játszik a nemzetközi humanitárius fellépések összehangolásában;

28.   üdvözli azokat a kezdeményezéseket, amelyek nagyobb koherenciát kívánnak biztosítani a válságokra adott válaszok különböző európai eszközei számára, valamint üdvözli a humanitárius segélyezés és a polgári védelem egyetlen főigazgatóságon belüli egyesítését; ugyanakkor sürgeti, hogy ezek mandátumait, szerepeit és forrásait egyértelműen különítsék el;

29.   kéri, hogy a Tanács és a Bizottság pontos és átlátható szabályokat alkosson meg az EKSZ és Bizottság közötti együttműködés és koordináció területén az Európai Unió területén kívül bekövetkező súlyos válsághelyzetek esetére, és tevékenyen munkálkodjon az EU jelenlétének láthatóságán, ami a helyszíneken felhasznált forrásokat és képességeket illeti;

30.   emlékeztet arra, hogy az Európai Unió külső gyermekjogi stratégiájának Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és különösen annak 3., 16., 18., 23., 25., 26. és 29. cikkében, továbbá a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményben és fakultatív jegyzőkönyveiben meghatározott értékeken kell alapulnia;

A polgári védelem, valamint katonai eszközök és képességek igénybevétele

31.   megerősíti, hogy a katonai és a humanitárius szereplők mandátumait – különösen a természeti katasztrófáktól és fegyveres konfliktusoktól sújtott térségekben – továbbra is jól el kell különíteni egymástól, valamint hogy alapvető fontosságú, hogy a katonai eszközök és erőforrások használatára kizárólag rendkívül korlátozott esetekben és végszükség esetén kerüljön sor, csupán a humanitárius segélyezési művelet támogatásaként, az ENSZ iránymutatásaival összhangban (MCDA iránymutatások és oslói iránymutatások)(10);

32.   emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a humanitárius segítségnyújtást és a polgári védelmet tisztán polgári feladatnak kell tekinteni, és ennek megfelelően kell végrehajtani;

33.  kéri a Bizottságot, hogy indítson az Európai Unió külpolitikáján belül a humanitárius segélyezés speciális jellegére irányuló figyelemfelhívó kampányokat, és kéri, hogy a tagállamok győződjenek meg arról, hogy fegyveres erőik tiszteletben tartják és alkalmazzák az ENSZ iránymutatásait; úgy véli továbbá, hogy a katonai és humanitárius szereplők között párbeszédre van szükség a kölcsönös megértés elősegítése érdekében;

34.   megerősíti, hogy a humanitárius válságok során a polgári védelmi eszközök igénybevételének a szükségleten kell alapulnia, és a humanitárius segély kiegészítéseként azzal koherensnek kell lennie, valamint megerősíti, hogy természeti katasztrófák esetén ezek az eszközök bizonyos fokig hozzájárulhatnak a humanitárius fellépésekhez, ha alkalmazásuk megfelel az Ügynökségközi Állandó Bizottság (IASC) vonatkozó elveinek;

35.   kéri, hogy a Bizottság terjesszen elő nagyratörő jogalkotási javaslatokat az európai polgári védelmi erő létrehozásáról, amelyek a polgári védelem jelenlegi közösségi mechanizmusának optimalizálására, valamint a meglévő nemzeti eszközök kölcsönössé tételére épülnek, és ily módon nem gerjesztenek jelentős többletköltségeket, és az előkészítő kezdeményezések keretében kipróbált és ellenőrzött rendszereken alapulnak; a polgári védelmi erők finanszírozását a humanitárius vészhelyzetek finanszírozásán felül kell biztosítani;

36.   úgy véli, hogy az európai polgári védelmi erő keretében néhány tagállam vállalhatná, hogy önkéntes alapon előre meghatározott, alapvető polgári védelmi modulokat bocsát rendelkezésre, amelyek készen állnának az azonnali beavatkozásra a megfigyelési és tájékoztatási központ (MIC) által koordinált uniós műveletek keretében, továbbá úgy véli, hogy a nemzeti szinten nagyrészt már létező modulok legtöbbje a tagállamok ellenőrzése alatt maradna, és készenléti alapon történő bevetésük alkotná az Unión kívül vagy belül bekövetkező katasztrófákra reagáló uniós polgári védelem magját;

A segély folyamatossága
Katasztrófakockázatok csökkentése és éghajlatváltozás

37.   üdvözli, hogy 2009 februárjában új európai stratégiát fogadtak el a katasztrófakockázatok csökkentésének támogatására a fejlődő országokban; ezzel összefüggésben sürgeti, hogy a Bizottság a kedvezményezett országok nemzeti kormányaival, a helyi hatóságokkal és a civil társadalmi szervezetekkel együtt dolgozzon ki a katasztrófamegelőzés és a reagálás kezelésének kapacitására vonatkozó programokat, és felhív e stratégia gyors végrehajtására;

38.  kéri, hogy tegyenek jelentős erőfeszítéseket a katasztrófakockázatok dimenziójának a fejlesztési támogatásra és a humanitárius segélyre vonatkozó politikákba történő szisztematikusabb integrálása érdekében;

39.  javasolja, hogy jelentős mértékben növeljék az e dimenzióra elkülönített összegeket, és hangsúlyozza, hogy fontos a kisléptékű finanszírozások fenntartása a kontextust tiszteletben tartó megközelítés, valamint a projektek helyi tulajdonosi szerkezetének biztosítása érdekében;

40.  kéri, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással összefüggő menetrendet jobban hangolják össze a katasztrófakockázatokkal kapcsolatos tevékenységekkel;

A segélyezés, a helyreállítás és a fejlesztés összekapcsolása

41.  sajnálja, hogy az azonnali segély, a rehabilitáció és a fejlesztés közötti kapcsolat terén a konkrét előrelépések továbbra is korlátozottak az elmúlt években tett számos politikai vállalás megsokszorozódása ellenére;

42.   hangsúlyozza a vészhelyzeti szakaszból a fejlesztési szakaszba történő, megfelelően időzített átmenet fontosságát, amely egyedi kritériumokon és a szükségletek alapos felmérésén alapul;

43.   kéri a források növelését a segítségnyújtás folyamatossága érdekében és a meglévő pénzügyi eszközök rugalmasságára és kiegészítő jellegére való összpontosítást a vészhelyzeti szakaszból a fejlesztési szakaszba való átmenet során;

44.  szót emel amellett, hogy javítsák a humanitárius szervezetek és a fejlesztési ügynökségek közötti párbeszédet és koordinációt a beavatkozások helyszínén és a megfelelő szolgálatoknál az európai intézmények és a tagállamok szintjén;

o
o   o

45.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint az Egyesült Nemzetek Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatalának (OCHA).

(1) HL L 163., 1996.7.2., 1. o. (2) HL L 71., 2007.3.10., 9. o. (3) HL L 314., 2007.12.1., 9. o. (4) HL C 286. E, 2009.11.27., 15. o. (5) HL L 163., 2000.7.4., 37. o. (6) HL C 282. E, 2008.11.6., 273. o. (7) HL C 341. E, 2010.12.16., 5. o.. (8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0465. (9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0235. (10) MCDA iránymutatások: A katonai erőforrásoknak bonyolult vészhelyzetekben az ENSZ humanitárius műveletei támogatására történő bevetéséről és a polgári védelemről szóló iránymutatások; 2003. március. Oslói iránymutatások: Iránymutatások a külföldi katonai és polgári védelmi eszközök katasztrófasegélyezés esetén történő alkalmazásáról; 2007. november.