Az Európai Parlament,

–  tekintettel a gyermekek jogairól szóló, az ENSZ Közgyűlése által 1989. november 20-án elfogadott ENSZ-egyezményre, és különösen annak 21. cikkére,

–  tekintettel a gyermekek örökbefogadásáról szóló 1967-es európai egyezményre,

–  tekintettel a gyermekek védelméről és az országok közötti örökbefogadás vonatkozásában történő együttműködésről szóló (1993. május 29-én, Hágában aláírt) egyezményre, valamint a gyermekek jogainak gyakorlásáról szóló, 1996. január 25-én elfogadott európai egyezményre (Európai szerződések sorozat, 160. szám),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikkére,

–  tekintettel az EU-Szerződés 3. cikkének (3) és (5) bekezdésére,

–  tekintettel a kiskorúak örökbefogadása tekintetében a jogalkotás és a tagállamok közötti együttműködés javításáról szóló, 1996. december 12-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel „Az EU gyermekjogi stratégiája felé” című, 2008. január 16-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és a 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel alapvető fontosságú minden gyermek jóléte és a gyermekek érdekeinek megóvása, és mivel a gyermekek jogainak védelme az Európai Unió célkitűzései között szerepel,

B.  mivel az örökbefogadás kérdése a tagállamok hatáskörébe tartozik, amelyek a gyermekek érdekeinek figyelembevételével hajtják végre a vonatkozó eljárásokat,

C.  mivel már léteznek a gyermekvédelemmel és a szülői felelősséggel foglalkozó egyezmények, úgymint különösen a kiskorúak örökbefogadásáról szóló 1967-es európai egyezmény, amelynek célja a tagállamok törvényeinek egymáshoz közelítése abban az esetben, amikor az örökbefogadás a gyermek másik országba költöztetésével jár, illetve a gyermekek védelméről és az országok közötti örökbefogadás vonatkozásában történő együttműködésről szóló 1993-as egyezmény (Hágai Egyezmény),

D.  mivel valamennyi uniós tagállam aláírta a Hágai Egyezményt,

E.  mivel a Hágai Egyezménynek köszönhetően jelentős előrelépések történtek,

F.  mivel a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és a Hágai Egyezmény szerint a család a társadalom alapvető egysége, az esetek túlnyomó többségében a gyermekek fejlődésének és jólétének természetes közege, valamint a gyermekek gondozására választott elsődleges színtér,

G.  mivel amennyiben a gyermekek gondozása nem oldható meg elsődlegesen a családon belül, az örökbefogadás jelentheti az egyik természetes másodlagos lehetőséget, az intézményekben történő elhelyezésnek pedig a legvégső esetben alkalmazott megoldásként kell szolgálnia,

H.  mivel Európában jelentős a bizonytalan gyermekkor, és különösképpen az elhagyott és intézményben elhelyezett gyermekek problémája, melyet a lehető legkomolyabban kell kezelni,

I.  mivel az EU-ban továbbra is problémát okoz a gyermekek jogainak megsértése, a gyermekek elleni erőszak, valamint az örökbefogadás, prostitúció, illegális munka, kényszerházasság, utcai koldulás céljából vagy egyéb más illegális célból végzett gyermekkereskedelem,

J.  mivel fontos a gyermekek családhoz való jogának védelme, és annak biztosítása, hogy a gyermekek ne kényszerüljenek hosszú időre árvaházakba,

K.  mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével kötelező érvényűvé vált az Európai Unió Alapjogi Chartája; mivel a Charta 24. cikke értelmében a „gyermekeknek joguk van a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz”; továbbá, mivel a Lisszaboni Szerződés 3. cikke kimondja, hogy az Unió célkitűzései között szerepel „a gyermekek jogainak védelme”,

1.  felszólít arra, hogy a nemzetközi egyezményeknek megfelelően tanulmányozzák a nemzetközi örökbefogadással kapcsolatos stratégiák uniós szintű összehangolását a tájékoztatási szolgáltatások, az országok közötti örökbefogadás előkészítése, a nemzetközi örökbefogadásra vonatkozó kérelmek feldolgozása, valamint az örökbefogadást követő szolgáltatások tekintetében nyújtott segítség elmélyítése érdekében, figyelembe véve, hogy a gyermekek jogainak védelmével foglalkozó összes nemzetközi egyezmény elismeri az árva vagy elhagyott gyermekek családhoz és védelemhez való jogát;

2.  felszólítja a Bizottságot, hogy uniós szinten vegye figyelembe a nemzeti rendszerek működését;

3.  úgy véli, hogy ahol csak lehetséges, a gyermek érdekében prioritásként kell kezelni a gyermek származása szerinti országban történő örökbefogadást, alternatív megoldásnak tekintve a családi gondozást (például nevelőcsaládok, bentlakás), vagy a nemzetközi örökbefogadási eljárás során talált családhoz való elhelyezést, a vonatkozó nemzeti jogszabályokkal és a nemzetközi megállapodásokkal összhangban, és hogy az intézményeknél történő elhelyezés csak átmeneti megoldásként alkalmazható;

4.  hangsúlyozza, hogy a gyermekek jogainak hosszú távú védelme tekintetében a nemzetközi örökbefogadást kérelmező család származási helye szerinti nemzeti szabályozást kell alkalmazni;

5.  sürgeti, hogy a tagállamok és a Bizottság – a Hágai Konferenciával, az Európa Tanáccsal és a gyermekvédelmi szervezetekkel együttműködésben – hozzanak létre egy, az átláthatóságot, valamint a gyermekek elhagyása és örökbefogadása – beleértve a nemzetközi örökbefogadást – terén megfigyelhető trend hatékony nyomon követését biztosító keretet, és hangolják össze tevékenységeiket az örökbeadás céljából végzett gyermekkereskedelem megelőzése érdekében;

6.  felszólítja az uniós intézményeket, hogy töltsenek be aktívabb szerepet a Hágai Konferenciában, és gyakoroljanak nyomást a Konferenciára a nemzetközi örökbefogadási eljárások javítása, egyszerűsítése és előmozdítása, valamint a szükségtelen bürokrácia megszüntetése érdekében, elkötelezve magukat a harmadik országokból származó gyermekek jogainak megóvására;

7.  felszólítja az illetékes nemzeti hatóságokat, hogy készítsenek időszaki jelentéseket a gyermekek származása szerinti tagállam számára a nemzetközi örökbefogadás keretében örökbefogadott gyermekek fejlődéséről;

8.  felszólítja a tagállamokat, hogy ismerjék el a pszichológiai, érzelmi, fizikai és szociális/nevelési következményeit annak, amikor egy gyermeket eltávolítanak a származási helyétől, és biztosítsanak megfelelő segítséget az örökbefogadó szülők és az örökbefogadott gyermek számára;

9.  sürgeti a tagállamokat, hogy fordítsanak különleges figyelmet a sajátos igényű, például orvosi gondozást igénylő vagy fogyatékkal élő gyermekekre;

10.  elismeri, hogy az eljárási biztosítékok és az örökbefogadással kapcsolatos dokumentumok, többek között a születési anyakönyvi kivonat megfelelő ellenőrzése segíti a gyermek védelmét azon jogsértésekkel szemben, amelyek a gyermek korával vagy személyazonosságával kapcsolatos kételyek miatt következnek be; úgy véli, hogy egy megbízható anyakönyvi nyilvántartás gátat szabhat az örökbeadás céljából végzett gyermekkereskedelemnek, és felszólít az örökbefogadáshoz szükséges dokumentumok kölcsönös elismerését elősegítő jogi megoldások vizsgálatára;

11.  felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy vállaljanak aktív szerepet az örökbeadás céljából végzett gyermekkereskedelem elleni küzdelemben;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Hágai Konferenciának, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 20, 1997.1.20., 176.o. (2) HL C 41 E, 2009.2.19., 24.o.