Az Európai Parlament 2011. január 19-i állásfoglalása az Európai Unión belüli nemzetközi örökbefogadásról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a gyermekek jogairól szóló, az ENSZ Közgyűlése által 1989. november 20-án elfogadott ENSZ-egyezményre, és különösen annak 21. cikkére,
– tekintettel a gyermekek örökbefogadásáról szóló 1967-es európai egyezményre,
– tekintettel a gyermekek védelméről és az országok közötti örökbefogadás vonatkozásában történő együttműködésről szóló (1993. május 29-én, Hágában aláírt) egyezményre, valamint a gyermekek jogainak gyakorlásáról szóló, 1996. január 25-én elfogadott európai egyezményre (Európai szerződések sorozat, 160. szám),
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikkére,
– tekintettel az EU-Szerződés 3. cikkének (3) és (5) bekezdésére,
– tekintettel a kiskorúak örökbefogadása tekintetében a jogalkotás és a tagállamok közötti együttműködés javításáról szóló, 1996. december 12-i állásfoglalására(1),
– tekintettel „Az EU gyermekjogi stratégiája felé” című, 2008. január 16-i állásfoglalására(2),
– tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és a 110. cikkének (4) bekezdésére,
A. mivel alapvető fontosságú minden gyermek jóléte és a gyermekek érdekeinek megóvása, és mivel a gyermekek jogainak védelme az Európai Unió célkitűzései között szerepel,
B. mivel az örökbefogadás kérdése a tagállamok hatáskörébe tartozik, amelyek a gyermekek érdekeinek figyelembevételével hajtják végre a vonatkozó eljárásokat,
C. mivel már léteznek a gyermekvédelemmel és a szülői felelősséggel foglalkozó egyezmények, úgymint különösen a kiskorúak örökbefogadásáról szóló 1967-es európai egyezmény, amelynek célja a tagállamok törvényeinek egymáshoz közelítése abban az esetben, amikor az örökbefogadás a gyermek másik országba költöztetésével jár, illetve a gyermekek védelméről és az országok közötti örökbefogadás vonatkozásában történő együttműködésről szóló 1993-as egyezmény (Hágai Egyezmény),
D. mivel valamennyi uniós tagállam aláírta a Hágai Egyezményt,
E. mivel a Hágai Egyezménynek köszönhetően jelentős előrelépések történtek,
F. mivel a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és a Hágai Egyezmény szerint a család a társadalom alapvető egysége, az esetek túlnyomó többségében a gyermekek fejlődésének és jólétének természetes közege, valamint a gyermekek gondozására választott elsődleges színtér,
G. mivel amennyiben a gyermekek gondozása nem oldható meg elsődlegesen a családon belül, az örökbefogadás jelentheti az egyik természetes másodlagos lehetőséget, az intézményekben történő elhelyezésnek pedig a legvégső esetben alkalmazott megoldásként kell szolgálnia,
H. mivel Európában jelentős a bizonytalan gyermekkor, és különösképpen az elhagyott és intézményben elhelyezett gyermekek problémája, melyet a lehető legkomolyabban kell kezelni,
I. mivel az EU-ban továbbra is problémát okoz a gyermekek jogainak megsértése, a gyermekek elleni erőszak, valamint az örökbefogadás, prostitúció, illegális munka, kényszerházasság, utcai koldulás céljából vagy egyéb más illegális célból végzett gyermekkereskedelem,
J. mivel fontos a gyermekek családhoz való jogának védelme, és annak biztosítása, hogy a gyermekek ne kényszerüljenek hosszú időre árvaházakba,
K. mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével kötelező érvényűvé vált az Európai Unió Alapjogi Chartája; mivel a Charta 24. cikke értelmében a „gyermekeknek joguk van a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz”; továbbá, mivel a Lisszaboni Szerződés 3. cikke kimondja, hogy az Unió célkitűzései között szerepel „a gyermekek jogainak védelme”,
1. felszólít arra, hogy a nemzetközi egyezményeknek megfelelően tanulmányozzák a nemzetközi örökbefogadással kapcsolatos stratégiák uniós szintű összehangolását a tájékoztatási szolgáltatások, az országok közötti örökbefogadás előkészítése, a nemzetközi örökbefogadásra vonatkozó kérelmek feldolgozása, valamint az örökbefogadást követő szolgáltatások tekintetében nyújtott segítség elmélyítése érdekében, figyelembe véve, hogy a gyermekek jogainak védelmével foglalkozó összes nemzetközi egyezmény elismeri az árva vagy elhagyott gyermekek családhoz és védelemhez való jogát;
2. felszólítja a Bizottságot, hogy uniós szinten vegye figyelembe a nemzeti rendszerek működését;
3. úgy véli, hogy ahol csak lehetséges, a gyermek érdekében prioritásként kell kezelni a gyermek származása szerinti országban történő örökbefogadást, alternatív megoldásnak tekintve a családi gondozást (például nevelőcsaládok, bentlakás), vagy a nemzetközi örökbefogadási eljárás során talált családhoz való elhelyezést, a vonatkozó nemzeti jogszabályokkal és a nemzetközi megállapodásokkal összhangban, és hogy az intézményeknél történő elhelyezés csak átmeneti megoldásként alkalmazható;
4. hangsúlyozza, hogy a gyermekek jogainak hosszú távú védelme tekintetében a nemzetközi örökbefogadást kérelmező család származási helye szerinti nemzeti szabályozást kell alkalmazni;
5. sürgeti, hogy a tagállamok és a Bizottság – a Hágai Konferenciával, az Európa Tanáccsal és a gyermekvédelmi szervezetekkel együttműködésben – hozzanak létre egy, az átláthatóságot, valamint a gyermekek elhagyása és örökbefogadása – beleértve a nemzetközi örökbefogadást – terén megfigyelhető trend hatékony nyomon követését biztosító keretet, és hangolják össze tevékenységeiket az örökbeadás céljából végzett gyermekkereskedelem megelőzése érdekében;
6. felszólítja az uniós intézményeket, hogy töltsenek be aktívabb szerepet a Hágai Konferenciában, és gyakoroljanak nyomást a Konferenciára a nemzetközi örökbefogadási eljárások javítása, egyszerűsítése és előmozdítása, valamint a szükségtelen bürokrácia megszüntetése érdekében, elkötelezve magukat a harmadik országokból származó gyermekek jogainak megóvására;
7. felszólítja az illetékes nemzeti hatóságokat, hogy készítsenek időszaki jelentéseket a gyermekek származása szerinti tagállam számára a nemzetközi örökbefogadás keretében örökbefogadott gyermekek fejlődéséről;
8. felszólítja a tagállamokat, hogy ismerjék el a pszichológiai, érzelmi, fizikai és szociális/nevelési következményeit annak, amikor egy gyermeket eltávolítanak a származási helyétől, és biztosítsanak megfelelő segítséget az örökbefogadó szülők és az örökbefogadott gyermek számára;
9. sürgeti a tagállamokat, hogy fordítsanak különleges figyelmet a sajátos igényű, például orvosi gondozást igénylő vagy fogyatékkal élő gyermekekre;
10. elismeri, hogy az eljárási biztosítékok és az örökbefogadással kapcsolatos dokumentumok, többek között a születési anyakönyvi kivonat megfelelő ellenőrzése segíti a gyermek védelmét azon jogsértésekkel szemben, amelyek a gyermek korával vagy személyazonosságával kapcsolatos kételyek miatt következnek be; úgy véli, hogy egy megbízható anyakönyvi nyilvántartás gátat szabhat az örökbeadás céljából végzett gyermekkereskedelemnek, és felszólít az örökbefogadáshoz szükséges dokumentumok kölcsönös elismerését elősegítő jogi megoldások vizsgálatára;
11. felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy vállaljanak aktív szerepet az örökbeadás céljából végzett gyermekkereskedelem elleni küzdelemben;
12. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Hágai Konferenciának, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.