Az Európai Parlament,

–  tekintettel a hulladékokról szóló 1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelvre(1), és különösen annak 4. cikkére,

–  tekintettel a veszélyes hulladékokról szóló 1991. december 12-i 91/689/EGK tanácsi irányelvre(2), és különösen annak 2. cikkére,

–  tekintettel a hulladéklerakókról szóló 1999. április 26-i 1999/31/EK tanácsi irányelvre(3), és különösen annak 11. cikkére és II. mellékletére,

–  tekintettel a hulladékokról szóló felülvizsgált keretirányelvre (2008/98/EK)(4), különösen annak 17. és 18. cikkére,

–  tekintettel a 75/442/EGK tanácsi irányelvre (hulladékokról szóló keretirányelv) vonatkozó nyomon követési jelentésről szóló, 2003. november 19-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz címzett, a hulladékgazdálkodásról szóló irányelvek alkalmazásával kapcsolatos közleményről szóló 1998. szeptember 16-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Petíciós Bizottság 2010. április 28. és 30. között az olaszországi Campania régióba tett tényfeltáró látogatásáról szóló munkadokumentumra(7),

–  tekintettel az Olasz Köztársaság 2008. július 14-én közzétett 123/2008. sz. törvényére,

–  tekintettel a környezet büntetőjog általi védelméről szóló 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel az Európai Bíróság által a C-135/05. számú ügyben 2007. április 26-án hozott ítéletre,

–  tekintettel az Európai Bíróság által a C-297/08. számú ügyben 2010. március 4-én hozott ítéletre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. és 260. cikkére,

–  tekintettel a környezettel kapcsolatos egyes tervek és programok kidolgozásánál a nyilvánosság részvételéről szóló 2003. május 26-i 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9), és különösen annak 2. cikkére,

–  tekintettel az Aarhusi Egyezményre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel a Campania tartományt sújtó hulladékválság a legösszetettebb fejezete az Olaszország számos régióját, többek között Laziót, Calabriát és Szicíliát érintő problematikus hulladékkezelési válságnak, mivel az 1990-es években hulladékügyi vészhelyzetet hirdettek ki, és mivel különleges hatáskörrel és forrásokkal rendelkező kormánybiztosokat jelöltek ki,

B.  mivel a 2009. december 31-i 195. számú olaszországi törvényerejű rendelet hivatalosan felfüggeszti a rendkívüli állapotot, és ezen időponttól kezdődően a hulladék kezelésével a tartományi hatóságokat bízza meg,

C.  mivel 2010. október 5-én a Parlament Petíciós Bizottsága elfogadta a régió hulladékkezelési problémáival foglalkozó számos petíció kézhezvétele nyomán 2010. április 28. és 30. között az olaszországi Campania régióba tett tényfeltáró látogatásról szóló munkadokumentumot,

D.  mivel a 2007 nyári válságot követően, nem sokkal a Petíciós Bizottság tényfeltáró látogatásáról szóló jelentés elfogadása után újabb válsághelyzet alakult ki; mivel az ebből következő rendkívüli intézkedéseket, mint például az új hulladéklerakók megnyitását, tömeges tiltakozások követték,

E.  mivel az első megoldást – amelynek alapján a fűtésre nem alkalmas anyagok kivonása után fűtésre alkalmas ún. „ökobálákat”, illetve szerves hulladékot hoztak volna létre – nem megfelelően hajtották végre, és a hulladékbálákat nem lehetett ártalmatlanítani; továbbá mivel a hulladékszűrés és -szelektálás hiánya miatt a becslések szerint több mint hétmillió tonna nem megfelelő minőségű „ökobálát” állítottak elő,

F.  mivel az első hulladékégetőt csak 2010 márciusában helyezték üzembe Acerrában, és mivel működését akadályozta a hulladék szétválogatására és kezelésére szolgáló megfelelő infrastruktúra hiánya, és továbbra is fennállnak az aggályok az égetési folyamatból származó mérgező hamu ártalmatlanításával kapcsolatban,

G.  mivel minimális előrelépés történt a hulladékmennyiség csökkentése, valamint a háztartási hulladék újrahasznosítása terén, és mivel a háztartási és egyéb hulladékot továbbra is válogatás nélkül a hulladéklerakókba helyezik, egyes esetekben láthatóan különböző típusú ipari hulladékokkal keverve,

H.  mivel számos hulladéklerakót stratégiai fontosságú területté nyilvánítottak, és így a polgárokat, a polgármestereket és a helyi hatóságokat, többek között a rendőrséget is, megakadályozták annak ellenőrzésében, hogy ténylegesen mi kerül a lerakókba,

I.  mivel a hulladékválság fő jellemzője a szabályozástól és az ellenőrzésektől való eltérés gyakorlata, beleértve többek között a környezeti hatásvizsgálatok és a közbeszerzési jogszabályok alóli mentesség biztosítását; mivel biztosokat jelöltek ki a létesítmények, hulladéklerakók és hulladékégetők helyszínének kijelölésére és a szerződő felek kiválasztására, anélkül, hogy döntéseikről megfelelően konzultálnának a helyi hatóságokkal és a lakossággal, illetve azokról tájékoztatnák őket; továbbá mivel a hulladékhelyzet vészhelyzeti biztosok által történő kezelésének rendszerét kemény bírálatok érték, és ennek következtében számos bírósági vizsgálat van folyamatban, továbbá átláthatóságának és az intézményi ellenőrzések hiánya miatt a rendszert a lakosság körében sokan inkább a probléma részének, mintsem megoldásának tekintik,

J.  mivel az Aarhusi Egyezmény értelmében a polgároknak joguk van a területükön fennálló helyzetről tájékozódni, és a hatóságok feladata, hogy tájékoztatást nyújtsanak, és a polgárokat arra ösztönözzék, hogy felelős hozzáállást és magatartást tanúsítsanak; mivel a 2003/35/EK irányelv értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a nyilvánosság kellő időben tényleges lehetőséget kapjon az elkészítendő tervek és programok előkészítésében és módosításában, illetve felülvizsgálatában való részvételre,

K.  mivel nem fordítottak megfelelő figyelmet a helyzet ellen tiltakozó vagy alternatív megközelítéseket javasló polgárokra; mivel a nemzeti politikai hatóságok a hulladéklerakókat és az acerrai hulladékégetőt szigorú katonai ellenőrzés alá vonták; mivel a közelmúltban letartóztatásokra is sor került az üggyel kapcsolatos nyilvános tüntetések során, ami azt mutatja, hogy a polgári elégedetlenség fokozódásával a polgárok és a hatóságok közötti viszony megromlott,

L.  mivel a Bizottság 2007-ben úgy határozott, hogy a 2006–2013 közötti finanszírozási időszakra a hulladékokkal kapcsolatos projektekre elkülönített hozzájárulásból 135 millió euró, valamint a 2000–2006 közötti finanszírozási időszakból további 10,5 millió euró kifizetését a biztosi rendszer felszámolásáig felfüggeszti,

M.  mivel a városok zömében minimális előrelépés történt a hulladékmennyiség csökkentése és a háztartási hulladék újrahasznosítása terén; mivel bizonyos városokban jelentős előrelépés történt a háztartási hulladék szétválogatása és összegyűjtése terén, jóllehet a hulladékokról szóló új keretirányelv (2008/98/EK) iránymutatásaival ellentétben a jelenlegi hulladékciklus még mindig leginkább a hulladéklerakókra és a hulladékégetésre támaszkodik; mivel jelenleg zajlik egy hulladékkezelési terv értékelése annak megállapítása érdekében, hogy megfelel-e a hulladékkezelésről szóló uniós szabályozás elveinek a kezelési hierarchia és a lerakóhelyek és a hulladékégetés biztonságos alkalmazásának tekintetében,

N.  mivel a háztartási hulladék minősége és a veszélyes hulladék illegális lerakókba történő helyezése ellenőrizetlen, valamint mivel az a tény, hogy a Chiaianóhoz hasonló területeken létesítendő hulladéklerakók helyszínének kijelölése során nem vették kellően figyelembe a geológiai és hidrológiai tényezőket, ami a környező talaj és a talajvízkészletek szennyezésének magas kockázatát idézte elő; mivel a fentiek a hulladékokról szóló keretirányelv 17. és 18. cikke, valamint a hulladéklerakókról szóló irányelv megsértésének minősülnek,

O.  mivel a C-135/05. sz. ügyben hozott 2007. április 26-i ítéletében az Európai Bíróság kijelentette egyrészt, hogy azáltal, hogy az Olasz Köztársaság elmulasztotta meghozni a szükséges intézkedéseket konkrétan annak biztosítására, hogy a hulladékok hasznosítása vagy ártalmatlanítása ne veszélyeztesse az emberek egészségét és az alkalmazott folyamatok vagy eljárások ne károsítsák a környezetet, másrészt, hogy elmulasztotta megtiltani a hulladékok ellenőrizetlen elvezetését vagy lerakását, illetve ellenőrizetlen ártalmatlanítását, nem teljesítette a közösségi jog szerinti kötelességeit; mivel a Bíróság a C-297/08. sz. ügyben nemrégiben, 2010. március 4-én hozott ítéletében úgy határozott, hogy a Campania tartományra vonatkozó nem minden szükséges intézkedés meghozatalával az Olasz Köztársaság nem teljesítette a 2006/12/EK irányelv 4. és 5. cikkében foglaltak szerinti kötelességeit,

P.  mivel a Bíróság határozata ellenére a Bizottság még nem kapta meg Campania tartomány hulladékkezelési tervének végleges változatát; mivel a Parlament azonban tudomásul vette a 2010. december 31-i határidő lejárta után benyújtott előzetes hulladékkezelési tervet,

Q.  mivel a Parlament a hulladékkezelésről szóló irányelvek végrehajtásával kapcsolatos 1998. szeptember 16-i állásfoglalásában már felszólított jogsértési eljárások rendszeres kezdeményezésére a kérdéses irányelvek valamennyi előírásának betartását elmulasztó tagállamok ellen, továbbá szorgalmazta a Bíróság elé vitt tagállami esetekről negyedévente összeállított lista benyújtását, ideértve azokat az eseteket tartalmazó listát, amelyekben a Bíróság már döntést hozott, illetve amelyekkel kapcsolatban a Bíróság már kivetett bírságot; továbbá mivel a hulladékokról szóló keretirányelvvel kapcsolatos 2003. november 19-i állásfoglalásában felszólított a hatályos hulladékgazdálkodási jogszabályok végrehajtásának alapos és következetes nyomon követésére és koordinálására,

1.  felhív az uniós előírásoknak is megfelelő fenntartható megoldás sürgős kidolgozására, nevezetesen olyan hulladékkezelési terv megvalósítására, amely a 2008/98/EK irányelvben foglaltak értelmében alapvetőnek tekinti a hulladékciklus hierarchiájának tiszteletben tartását; felkéri a Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassa a fejleményekről, beleértve a hulladékkezelési terv megavalósítását és a 2010. március 4-i bírósági határozat és az uniós szabályozás betartását;

2.  rámutat arra, hogy Campaniában a hulladékkezelésről szóló uniós jogszabályok betartása igen határozott erőfeszítéseket tesz szükségessé a hulladék mennyiségének csökkentésére, valamint megfelelő infrastruktúra biztosításával a hulladékmegelőzés és -csökkentés, az újrafelhasználás és az újrahasznosítás közötti egyensúly megteremtésére, továbbá megjegyzi, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szerves hulladék visszanyerésére, különösen ebben a nagymértékben mezőgazdasági jellegű régióban; javasolja az adatok ellenőrzését, valamint a bevált gyakorlatok cseréjét lehetővé tevő rendszer létrehozását;

3.  véleménye szerint az olasz hatóságok által hozott kivételes jellegű hosszú távú intézkedések – ideértve különleges biztosok kinevezését vagy a hadsereg irányítása alatt lévő „stratégiai érdekű” hulladéklerakók kijelölését – eredménytelennek bizonyultak, és félő, hogy a hulladékkezelés átláthatóságának hiánya a közintézmények részéről nemhogy csökkentette, hanem ösztönözte a szervezett bűnözői csoportok megjelenését a térség hivatalos hulladékkezelése és az ipari hulladék illegálisan történő ártalmatlanítása szempontjából egyaránt; ezért sürgeti a különböző illetékes hatóságokat, hogy biztosítsanak sokkal nagyobb mértékű átláthatóságot;

4.  hangsúlyozza a bizalom újonnan történő kiépítésének fontosságát a polgárok és a különböző érintett hatóságok, illetve a különböző kormányzati szintek közötti strukturált párbeszéd révén; elítéli, hogy a hatóságok az új hulladéklerakók megnyitása ellen békésen tüntető személyek közül néhány ellen büntetőjogi eljárást indítottak, továbbá hogy a biztonsági alakulatok erőszakot alkalmaztak a tüntetők ellen; meggyőződése, hogy a térség hulladékkezeléssel kapcsolatos problémáira adandó fenntartható megoldás csupán a nyilvánosság egész folyamatban történő aktív részvételének és tájékoztatásának biztosításával jöhet létre;

5.  ismételten kifejezésre juttatja, hogy a Bizottság mindaddig visszatartja a Campania számára elkülönített strukturális alapokat, amíg nem születik az uniós szabályozásnak ténylegesen megfelelő hulladékkezelési terv;

6.  felhívja a figyelmet a telepeken, különösen a Taverna del Ré-i telepen felhalmozódott 7 millió tonna úgynevezett „ökobálára”, amelyek tartalmát jelenleg vizsgálják, és kiemeli ezek eltávolításának és ártalmatlanításának elsődleges célként való kezelését, amint tartalmuk pontos megállapítására sor kerül; hangsúlyozza, hogy az „ökobálák” ártalmatlanítását a megfelelő kezelési módszerek alkalmazásával és a hulladékkezelési terv keretében kell végrehajtani úgy, hogy minden egyes kezelési folyamat esetében egyértelműen meg kell határozni a helyszínt, és törvényes gyakorlatot kell alkalmazni;

7.  jelzi, hogy sürgősen foglalkozni kell a vegyes és azonosítatlan hulladéknak a ferandellei lerakó közelében való nyílt és illegális lerakásával, továbbá sürgeti szigorú kezelési ellenőrzések bevezetését; emlékezteti az illetékes hatóságokat, hogy az IED/IPPC-irányelv (2010/75/EU irányelv) teljes körű betartása érdekében szigorú ellenőrzést kell kidolgozniuk a különféle típusú ipari hulladék kezelésére, függetlenül azok származásától; emellett megjegyzi, hogy a külön erre a célra kijelölendő telepeket a vonatkozó uniós irányelvek rendelkezéseivel összhangban kell meghatározni, biztosítva a megfelelő infrastruktúrát az ipari, különleges és mérgező hulladékok számára; magyarázatot kér a tekintetben, hogy miért nincs használatban a szerves hulladékok befogadására tervezett lerakótelep, és felszólít annak használatba vételére, amennyiben az megfelel a hulladékkezelési irányelvben meghatározott szempontoknak; szorgalmazza az engedéllyel nem rendelkező, magánkézben lévő hulladéklerakók felügyeltét és az uniós szabályoknak való megfelelés biztosítását szolgáló megfelelő fellépéseket sürget;

8.  sajnálatát fejezi ki a Vezúv Nemzeti Park természetvédelmi területein, nevezetesen Terzignóban felállított hulladéklerakók miatt; határozottan ellenez bármilyen, ezeknek a hulladékrerakóknak a bővítésére irányuló tervet, és üdvözli azt a határozatot, miszerint Terzignóban (Cava Vitiello) nem kerül sor egy második hulladéklerakó létesítésére;

9.  megjegyzi, hogy a Bizottság kijelentette, hogy a hulladéklerakók Natura 2000 területeken történő kijelölése önmagában nem sérti az uniós szabályozást, és hozzáteszi, hogy a nemzeti parkokban, Natura 2000 területeken, valamint az UNESCO világörökségei helyszínein tervezett vagy már működésben lévő helyszínek megfelelnek az uniós jogszabályoknak; felveti annak kérdését, hogy vajon mindez jelent-e ökológiai, illetve egészségügyi kockázatokat; álláspontja szerint hulladéklerakók védett természeti vagy kulturális helyszínekre történő telepítése nincs összhangban a környezetvédelmi jogszabályokkal; kéri a Bizottságot, hogy módosítsa az uniós hulladékgazdálkodási jogszabályokat, hogy azok kategorikusan megtiltsák a hulladéklerakóknak a Natura 2000 területeken való létesítését; javasolja a Bizottságnak, hogy forduljon a Bírósághoz tiltó végzés meghozatala érdekében, amennyiben bővítik a természetvédelmi területeken már meglévő hulladéklerakókat, illetve a Natura 2000 területeken újakat létesítenek;

10.  sürgeti az olasz kormányt, hogy az uniós jogszabályoknak megfelelően járjon el ebben az ügyben, nevezetesen tartsa be az Európai Bíróság két legutóbbi ítéletét, tartsa be az ennek következtében a Bizottság által a jogszabályoknak való megfelelésre megszabott határidőket és szüntesse meg az uniós jogszabályok megsértését a közösségi vívmányok minden szinten történő tiszteletben tartásárának biztosítására irányuló intézkedések meghozatalával kapcsolatos kötelességének megfelelően;

11.  sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt az illetékes olasz hatóságok által tett erőfeszítések felügyeletére a hulladék megfelelő összegyűjtésének, különválasztásának és kezelésének biztosítása érdekében, például rendszeres ellenőrzések végrehajtásával, továbbá hogy szorgalmazza, hogy a területi hatóságok nyújtsanak be hiteles hulladékkezelési tervet; sürgeti a Bizottságot, hogy hívjon meg európai parlamenti küldöttséget az ellenőrzésekben történő részvételre;

12.  hangsúlyozza, hogy a hulladékciklus kidolgozása és végrehajtása az olasz hatóságok felelőssége; úgy ítéli meg, hogy a különböző hulladékfajtákkal szennyezett campaniai telepek megtisztításával járó költségeket nem az adófizetőknek kellene viselniük, hanem a „szennyező fizet” elvet alkalmazva azoknak, akik a szennyezést előidézték;

13.  megjegyzi, hogy Olaszország nem adott tájékoztatást a 2010. december 26-ára kiszabott határidőn belül a környezet büntetőjog általi védelméről szóló 2008/99/EK irányelv átültetéséről, ugyanakkor elvárja Olaszországtól, hogy maradéktalanul betartsa az irányelvet, illetve az irányelvben felsorolt hulladékkal kapcsolatos szabálysértésekért megfelelő szankciókat szabjon ki, ideértve azokat a jogi személyeket is, amelyek esetében ezek a feltételek teljesülnek;

14.  sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse figyelemmel a fejleményeket és éljen a ráruházott hatáskörökkel, beleértve pénzügyi szankciókra irányuló további intézkedés foganatosítását is (az EUMSZ 260. cikke szerint), oly módon, hogy biztosítsa, hogy a campaniai hatóságok haladéktalanul hajtsák végre a Bíróság vonatkozó ítéletét, a Bíróság C-304/02. sz. ügyben (az Európai Közösségek Bizottsága kontra Francia Köztársaság[2005] ECR I-6263) hozott, 2005. július 12-i ítéletében foglalt döntésnek megfelelően, különös tekintettel annak biztosítására, hogy a meglévő hulladéklerakók megfeleljenek az uniós jogszabályoknak;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint Olaszország kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 194., 1975.7.25., 39. o. (2) HL L 377., 1991.12.31., 20. o. (3) HL L 182., 1999.7.16., 1. o. (4) HL L 312., 2008.11.22., 3. o. (5) HL C 87. E, 2004.4.7., 400. o. (6) HL C 313., 1998.10.12., 99. o. (7) PETI_DT(2010)442870. (8) HL L 328., 2008.12.6., 28. o. (9) HL L 156., 2003.6.25., 17. o.