Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak „A KAP jövője 2020-ig: az élelmezési, a természetes erőforrásokat érintő és a területi kihívások kezelése” (COM(2010)0672) című, 2010. november 18-i közleményére,

–  tekintettel a Bizottságnak a „A 2. TSE-ütemterv. Stratégiai dokumentum 2010–2015-re a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak tekintetében (2010–2015)” (COM(2010)0384) című, 2010. július 16-i közleményére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági Közösség és az Amerikai Egyesült Államok között a GATT keretében az olajos magvakról létrejött szándéknyilatkozat aláírásáról szóló, 1993. június 8-i 93/355/EGK tanácsi határozatra(1), amely elfogadta az olajos magvak és fehérjenövények Európai Unióban történő termesztésére és az ilyen növényi termékek egyedi vámtarifáinak felső határát meghatározó Blair–House megállapodást,

–  tekintettel az LMC International által 2009 novemberében a Bizottsághoz benyújtott, „A közös agrárpolitika keretében a fehérjenövények ágazatára alkalmazott intézkedések értékelése” című jelentésre(2),

–  tekintettel az 1431/82/EGK(3) és az 1251/1999/EK(4) tanácsi rendeletre, amelyek különleges intézkedéseket állapítottak meg a fehérjenövények ágazatára, és bevezették a garantált legnagyobb területet, valamint az 1782/2003/EK tanácsi rendeletre(5) és a 73/2009/EK tanácsi rendelet(6) 76–78. cikkére, amelyek előírták a fehérjenövényekre nyújtott egyedi támogatás fokozatos megszüntetését, illetve az 1121/2009/EK bizottsági rendeletre(7), amely részletes szabályokat határozott meg a fehérjenövényekre vonatkozó támogatásról,

–  tekintettel a takarmányok forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló, 767/2009/EK rendeletre(8),

–  tekintettel a 73/2009/EK tanácsi rendelet 68. cikkére, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a területükön támogatást nyújtsanak a fehérjenövényekre, és amellyel kifejezetten Franciaország, Spanyolország, Lengyelország és Finnország élt,

–  tekintettel az Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóságának „A nem engedélyezett GMO-k gazdasági hatása az uniós takarmányimportra és állattenyésztésre” című, 2007. évi tanulmányára,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja, az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) és a Világbank által elvégzett, a mezőgazdasági ismeretekről, tudományról és fejlesztési technológiáról szóló nemzetközi felmérés (IAASTD) globális élelmiszer-ellátásról szóló jelentésében a kutatás és a helyi ismeretek szerepére, különösen a hüvelyes fehérjenövények szerepére vonatkozóan tett ajánlásokra,

–  tekintettel a Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottsága megbízásából a 2010. október 11-én tartott munkaértekezleten ismertetett tanulmányokra,

–  tekintettel a „fenntartható mezőgazdaság és a biogáz: az uniós előírások felülvizsgálatának szükségessége” témában született, 2008. március 12-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0026/2011),

Alapvető tények a fehérjehiányról: kínálat, kereslet és nemzetközi kereskedelem

A.  mivel az EU teljes fehérjenövény-termelése jelenleg az Unió szántóterületének csupán 3%-át foglalja el, és az EU-ban állati takarmányként elfogyasztott fehérjenövények mindössze 30%-át adja, és az elmúlt étvizedben e hiány növekedésére mutató tendencia volt tapasztalható,

B.  mivel egyes tagállamokban jelentős mennyiségű megművelhető földterület marad ugaron minden évben, melynek termelési potenciálja így elvész,

C.  mivel a fehérjenövény-termesztés e jelentős hiánya történetileg a korábban, különösen az Egyesült Államokkal megkötött nemzetközi kereskedelmi megállapodásoktól eredeztethető, amelyek lehetővé tették az EU számára gabonatermelésének védelmét, és ennek fejében megengedték a fehérjenövények és olajos magvak EU-ba történő vámmentes behozatalát (GATT és az 1992-es Blair–House megállapodás), mivel ez az Európai Unión kívül a fehérjenövény-termesztés hatékonyságának jelentős javulásához és új technológiák alkalmazásához kapcsolódott, ami az uniós termelők versenyhátrányához vezetett, akik számára a fehérjenövény-termesztés gazdaságilag nem volt vonzó,

D.  mivel a jelenleg a felhasznált, növényi fehérjében gazdag nyersanyagok 70%-át (2009-ben 42 millió tonna) – elsősorban a szójalisztet – importálják, mégpedig főként Brazíliából, Argentínából és az USA-ból hozzák be, és e behozatal kb. 60%-a (26 millió tonna) a finomított növényi olaj előállítása során keletkező melléktermék és túlnyomó részét állati takarmányliszt (különösen szójaliszt) formájában kerül felhasználásra,

E.  mivel az előállított mennyiség nagyon alacsony, az európai összetett-takarmányipar évente csak 2 millió tonnányi fehérjenövényt használ fel, holott a becslések szerint közel évi 20 millió tonnát is fel tudna használni,

F.  mivel ezek a behozatalok 20 millió, EU-n kívül megművelt hektárnak vagy az EU szántóterülete több mint 10%-ának felelnek meg, és mivel ezekre a termelőkre nem ugyanazok a környezetvédelmi, egészségügyi és GMO-szabályozási kötöttségek vonatkoznak, mint az európai termelőkre,

G.  mivel a dél-amerikai szállítóknál megjelenő olyan új ügyfelek, mint Kína, amely a termelési feltételek tekintetében nem követel annyit, mint az Európai Unió, és a meglehetősen átláthatatlan ellátási stratégia hosszú távon gyengíthetik a piacok stabilitását és az uniós ellátási láncot,

H.  mivel az állati takarmánynak szánt fehérjenövények nagymértékű behozatala az EU egész állattenyésztési ágazatát rendkívül sebezhetővé tette az áringadozással és a kereskedelem torzulásaival szemben, és mivel nemzetközi versenyképessége veszélybe kerül a takarmányozás céljára bevezetett fehérjenövények járulékos költségei miatt, amelyek a nem engedélyezett GMO-k elhanyagolható mértékű jelenlétével szembeni „nulla tolerancia” politika keretében hozandó technikai megoldások hiányára vezethetők vissza,

I.  mivel a szója- és kukoricaimport hiányosságai újabb plusz terhet rónak az EU állattenyésztő és takarmányágazatára, és veszélyeztetik a hazai hústermelés gazdasági életképességét,

J.  mivel az EU-ban termesztett hüvelyes takarmánynövények (lucerna, lóhere, baltacim stb.) és vetőmagkultúrák (borsó, szója, csillagfürt, lóbab, bükköny stb.) csekély arányának következményeként a növényi fehérje kutatására vonatkozó európai uniós programok száma az 1980-as 50-ről 2010-re 15-re csökkent, továbbá mellőzték a képzést és a hazai fehérjenövény-termeléssel kapcsolatos gyakorlati tapasztalat megszerzését, ami miatt az EU-ban alacsony az innováció és a regionális viszonyokhoz igazított vetőmagtermesztés szintje,

K.  mivel az EU nagymértékben függ a harmadik országokból behozott szójababtól és kukoricától, és mivel e termények ellátásának nem engedélyezett GMO-k elhanyagolható mértékű jelenléte miatti legkisebb mértékű megszakadása is nagyon költséges lehet az európai takarmányipar számára,

L.  mivel a kutatási politika csak akkor bizonyulhat sikeresnek, ha közép- és hosszú távú kötelezettségvállalások születnek, ami a fehérjenövényeket illetően egyelőre nem történt meg,

M.  mivel a mezőgazdasági termelőknek a kiegyensúlyozott vetésforgó és a legelők megfelelő használata révén a növénytermesztést és az állattenyésztést összekötő fenntartható gyakorlatokkal kapcsolatos ismeretei veszendőbe mehetnek, és mivel ezen kívül a hazai fehérjenövények minősége nem biztosítja a különböző állattenyésztési ágazatokban szükséges összetett takarmányok minőségét,

N.  mivel ahhoz, hogy a fehérjenövények a növénytermesztési rendszerek tartós elemeivé váljanak, az ilyen növényekből származó jövedelmeket rövid távon növelni kell, nevezetesen meghatározott KAP-támogatásokon keresztül,

Alapvető megállapítások a fehérjehiány csökkentésében rejlő előnyökről

O.  mivel az EU-ban a gabonák, fehérjék és olajos magvak kínálata és fogyasztása közötti egyensúly újbóli kialakítása jelentős gazdasági előnnyel járna a mezőgazdasági termelőkre, valamint az élelmiszer- és takarmányágazatra nézve, emellett javítaná az egészséges, jó minőségű élelmiszerek választékát a fogyasztók számára, ha a KAP közelgő reformjának politikai kerete teljes körűen foglalkozna a bizottsági közleményben kiemelt új kihívásokkal,

P.  mivel a különböző ösztönző intézkedések által megengedett valamennyi lehetőséget a gabonák, fehérjenövények és olajos magvak emberi fogyasztásának előmozdítására kellene használni, az előbbieket pedig a továbbiakban a földrajzi területre jellemző vagy hagyományos termékek védelmére létrehozott mezőgazdasági termékminőségi rendszernek kellene védenie, segítve ezzel az ezen árukból készült helyi és regionális élelmiszerek megőrzését,

Q.  mivel, az éghajlatváltozással összefüggésben, a fehérjenövények termesztése a nitrogén asszimilálása és talajban történő megkötése (akár havi 100 kg N/ha mennyiségben), valamint a szén-dioxidénál 310-szer nagyobb felmelegedést fokozó képességgel rendelkező dinitrogén-oxidot tartalmazó nitrogéntartalmú műtrágyák alkalmazásának ebből következő csökkenése révén számottevően csökkentheti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását,

R.  mivel az unós „GL-pro” program bebizonyította, hogy a vetésforgóban minden negyedik évben fehérjenövényeket ültetve jelentősen, nagyjából 10–15%-kal csökken a szén-dioxid-kibocsátás és csökken az ózontermelés,

S.  mivel a talaj termékenysége szempontjából a kiterjesztett vetésforgórendszerek és vetésforgók részeként a szántóterületen nagyobb arányban termesztett fehérjenövények elősegítik a tápanyagok kiegyensúlyozottabb tárolását, a talajsavasodás csökkenését, a betegségekkel szembeni fokozott ellenállást és a jobb talajszerkezetet (beleértve a talajkezelés nagyobb energiahatékonyságát), kevesebb gyomirtó használatát és nagyobb biodiverzitást a beporzás elősegítésére,

T.  mivel a vetésforgóban ültetett növénykultúrák száma csökkenti a betegségek valószínűségét és a gyomok elterjedését, ennél fogva a növényvédelmi kezelések szükségességét is, és mivel a vetésforgórendszer részeként a fehérjenövények nagyobb arányban történő termesztése 10%-kal csökkentheti az energiafogyasztást,

U.  mivel a vízgazdálkodás szempontjából különösen a hüvelyes növények – például fű- és herefélék állandó keveréke vagy gabonafélék és fehérjenövények keverékei – állati takarmány termesztése terén történő alkalmazása és a tartós talajborítottság lényegesen csökkenteni képes a tápanyagok – különösen a nitrátok és foszfátok – felszín alatti vizekbe mosódását,

V.  mivel a mezőgazdaság biológiai sokfélesége szempontjából az európai éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodó fehérjenövények – például paszuly, szója, borsó, lencse, csillagfürtök, csicseriborsó, lucerna, lóhere, mézontófűfajok, szarvaskerep és baltacim – jelentősen stabilizálni és növelni fogják a sokféleséget a termesztési rendszerben,

W.  mivel a fehérjetermelés és a globális élelmezésbiztonság szempontjából megfelelőbb egyensúlyt kell elérni a növényi és állati fehérjék termelése között, különösen, ami az intenzív állatifehérje-termeléshez jelenleg elfogyasztott energia, víz és külső erőforrások mennyiségét illeti, szemben az emberi fogyasztásra szánt fehérjenövények termesztésével, mindig a világ élelmezési egyensúlyát tartva elsősorban szem előtt,

X.  mivel számos uniós politika kihat az EU fehérjeellátására, és mivel a Bizottságnak elemeznie kell az Unión belüli és azon kívüli GMO-termeléssel, a bioüzemanyagok fejlődésével, valamint az állati takarmányokban alkalmazott állati eredetű fehérjék teljes tilalmának újraértékelésével kapcsolatban felmerülő kérdéseket,

Y.  mivel az őshonos fehérjenövények felhasználása mellett a nem behozott, összetett takarmányok minőségét is javítani lehet az olajos magvak, mint például a szója-, illetve napraforgómag és repceolaj melléktermékeinek felhasználása révén,

Z.  mivel az importált fehérje – elsősorban szójapogácsa – hüvelyes takarmánynövényekkel vagy olajos magvakkal történő helyettesítése révén jelentősen módosulhatnak az állattenyésztési módszerek, és így javulhat a mezőgazdasági termékek minősége (a szabványos termék a termékdokumentáció módosítását követően minősített termékké válhat) és a termelők jövedelme,

AA.  mivel a feldolgozott állati fehérjéknek a nem kérődző állatok takarmányában való felhasználásáról szóló tilalmat a szivacsos agyvelőbántalom-válság nyomán vezették be a TSE-vel való fertőződés megelőzése érdekében; mivel ezt a tilalmat csakis tudományosan megállapított tényekre és megfelelő mennyiségű elővigyázatossági és ellenőrző intézkedésre alapozva szabad feloldani; mivel e feltételek alapján meg kell fontolni a vágóhidi hulladékból származó feldolgozott állati fehérjéknek az együregű gyomrú állatok (sertés és baromfi) élelmezésére való felhasználását, amennyiben az összetevők emberi fogyasztásra jóváhagyott húsból származnak, és a fajon belüli újrahasznosításra, illetve a mesterséges kannibalizmusra vonatkozó tilalmat teljes mértékben betartják és ellenőrzik,

Alapvető megállapítások a bizottsági közleményre válaszul: az ajánlások és igények alapjának előkészítése

AB.  mivel a 2010. november 17-én közzétett bizottsági közlemény egyértelműen kiemeli, hogy egy integráltabb vetésforgórendszer keretében a fehérjenövények termesztésének fokozására van szükség,

AC.  mivel a FAO, a Bizottság és a tagállami illetékes hatóságok által elvégzett különböző tanulmányok rámutattak, hogy az EU mezőgazdaságában a fehérjenövények fokozott alkalmazása magában rejti azt a lehetőséget, hogy az állati takarmányok kínálata megbízhatóbbá válik az agrár-környezetvédelmi intézkedések kihasználása révén,

AD.  mivel a fehérjenövények termesztése több téren is előnyökkel jár a mezőgazdák számára: a haszonállatok takarmányának előállítása során az olyan vegyes telepítéseknél, mint a gabona, vagy a bab, az emberi fogyasztásra szánt fehérjék előállításánál és a fenntartható gazdálkodás minden formájánál,

AE.  mivel a tagállamok az agrár-környezetvédelmi programok, valamint a termelési rendszerek és az élelmiszerek minőségének javítását szolgáló, „68. cikk szerinti” intézkedések részeként jelenleg egyedi támogatást nyújthatnak a fehérjenövények termesztéséhez,

AF.  mivel a takarmány és energia előállítását szolgáló gabona- és kukoricatermesztés mellett a kiterjesztett vetésforgórendszerek, a gazdaság területén alkalmazott vegyes növénytermesztés és a fű- és herefélék keverékeinek alkalmazása környezeti és agronómiai előnyökkel járhat, elő kell mozdítani, mert a hüvelyes növények vetésforgórendszer részeként végzett termesztése megelőzheti a betegségeket és regenerálhatja a talajt, továbbá jótékony hatással lehet a beporzó populációkra és az éghajlatváltozás ellen is segíthet,

AG.  mivel a nagyobb közép-európai terméshozam termőföldeket szabadít fel egész Európában és lehetővé teszi, hogy Európa-szerte áthelyeződjön a növények, és különösen a fehérjenövények termesztése,

AH.  mivel az élelmiszeripari termékek árának a közelmúltban még szeszélyesebbé vált ingadozása miatt komoly aggályok merültek fel az európai állattenyésztés versenyképességét, a fehérjenövény-behozataltól való erős függését illetően; mivel az EU-nak érdemi stratégiai fejlesztési tervre van szüksége a fehérjenövények és a KAP új kihívásaira (éghajlatváltozás, a természeti erőforrások jobb felhasználása) adott válaszban játszott sajátos szerepük tekintetében; mivel a fehérjehiány csökkentése komolyabb erőfeszítéseket követel meg a jobb kutatás és tenyésztés terén, illetve a fehérjenövény-termesztésre, -tárolásra és -feldolgozásra megfelelő infrastruktúra javítását szolgáló intézkedéseket; mivel megfontolható az olajos magvak és a bioüzemanyag előállításából származó melléktermékek felhasználása állati takarmányként, feltéve, hogy szigorú szabályokat tartanak be az elővigyázatosság elvének teljes körű alkalmazása, valamint az emberi és állati egészségre jelentett kockázatok kiküszöbölése érdekében,

AI.  mivel a takarmánybehozatalra vonatkozó nulla tolerancia problémáját illetően további vitára szükség, és mivel a gyakorlatban megvalósítható megoldási lehetőségeket kell kidolgozni,

AJ.  mivel a mezőgazdasági és ipari termékek útvonalai sok tekintetben összekapcsolódnak, és a bioüzemanyag-termelés egyes melléktermékei takarmányozási célokra is alkalmasak,

1.  felszólítja a Bizottságot, hogy közép- vagy hosszú távban gondolkodjon a fehérjékre vonatkozó politikájának felülvizsgálatakor, ugyanakkor biztosítsa, hogy a KAP reformjára irányuló jogalkotási javaslatai tartalmazzanak megfelelő és megbízható új intézkedéseket és eszközöket, melyek a jelenlegi fehérjehiány és áringadozás jelentős mérséklése érdekében támogatják a termelőket a javított vetésforgó-rendszerek kialakításában;

2.  felszólítja a Bizottságot, hogy gyorsan nyújtson be jelentést a Parlamenthez és a Tanácshoz az EU hazai fehérjenövény-termesztésének új politikai eszközök révén történő növelésére kínálkozó lehetőségekről és opciókról, (beleértve az olajos magvak és melléktermékeik használatát, valamint azt, hogy a behozatal milyen mértékig helyettesíthető), a mezőgazdasági termelők jövedelmére gyakorolt esetleges hatásról, arról, hogy e lehetőségek milyen módon járulnak hozzá az éghajlatváltozás csökkentéséhez, milyen hatásuk lenne a biológiai sokféleségre és a talaj termékenységére, és milyen potenciállal rendelkeznek az ásványi műtrágyák és növényvédő szerek szükséges külső bevitelének csökkentése terén;

3.  felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen jelentést az importált takarmányban lévő, Európában nem engedélyezett GMO-kra vonatkozó zéró tolerancia szabály hatásáról, különös figyelemmel a határértékek bevezetésének lehetőségére és gyakorlati alkalmazásukra;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy 2013-ig tartsa fenn a szárított takarmány piacának közös szervezését e kulcsfontosságú ágazat – mely rendkívül fontos a fehérjetartalmú takarmánynak az állattenyésztési ágazat számára való előállításában – folyamatos fennmaradása érdekében;

5.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a fehérjenövény-vetőmagok termesztésével és ellátásával kapcsolatos kutatást az EU-ban, beleértve a járványvédelemhez tett hozzájárulásukat, és tegyen javaslatokat az ismeretterjesztési szolgáltatások javítására, valamint – a vidékfejlesztés keretében – a mezőgazdasági termelőknek a vetésforgó és a gazdaság területén történő takarmány-előállítást szolgáló vegyes növénytermesztés alkalmazása terén nyújtott képzés javításának módjaira;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy a vidékfejlesztés előmozdításának keretében dolgozzon ki olyan intézkedéseket, amelyek az állattenyésztési ágazaton belül ösztönzik a magas színvonalú biológiai anyaggal és termelékenységi potenciállal rendelkező állatok számának növekedését, és az optimális táplálkozási minták bevezetésével kapcsolatos helyes gyakorlatok terjesztését, azzal a céllal, hogy biztosítva legyen az állatok takrmányozására használt fehérjenövények megfeleő terméshozama;

7.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az állati takarmány előállítását szolgáló fejlettebb, decentralizált eszközöket bevezető vidékfejlesztési intézkedések keretére, amely a helyi és regionális növényfajtákon, e fajták tárolásán, illetve a vetőmagok kiválogatásán és fejlesztésen alapul;

8.  felszólítja a Bizottságot, hogy végezze el a jelenlegi behozatali vámtarifák és kereskedelmi megállapodások különböző olajos magvakra és fehérjenövényekre gyakorolt hatásainak értékelését, és nyújtson be részletes jogi tanulmányt a Parlamenthez és a Tanácshoz az európai fehérjenövény-termesztésre vonatkozó Blair House megállapodások jelenlegi hatályáról;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa az uniós piac zavartalan szója-ellátását azáltal, hogy technikai megoldást nyújt az Unióba importált, élelmiszer és takarmány céljára termesztett fehérjenövényekbenkismértékben jelen lévő GMO-kra; emlékeztet arra, hogy a szójaimport hiányosságai újabb plusz terhet rónak az EU állattenyésztő és takarmány-ágazataira, és veszélyeztetik a hazai húsgyártás gazdasági életképességét;

10.  felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve fontolja meg, hogy a KAP-ra irányuló jogalkotási javaslatai tartalmazzák ezen kívül a fehérjenövényekből álló vetésforgó alkalmazására ösztönzést, mint a növénybetegségek elleni óvintézkedést, a jobb mezőgazdasági gyakorlatokhoz tett hozzájárulást, és az olyan új kihívásokat, mint az élelmiszerbiztonság, az éghajlatváltozás, az erőforrások kezelése, stb;

11.  felszólítja a Bizottságot, hogy fogadjon el megfelelő intézkedéseket olyan piaci körülmények megteremtése érdekében, amelyek a helyi termékeket részesítik előnyben az importált termékek helyett, és amelyek megfelelnek a takarmányipar előírásainak, beleértve a GMO-mentes rövid ellátási láncokra és a tanúsított termelésre vonatkozó modellek bevezetését; elismeri, hogy a helyi és közeli gazdálkodás a környezet szemontjából előnyösebb;

12.  felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot a Parlamenthez és a Tanácshoz, mely engedélyezi a vágóhídi hulladékból származó feldolgozott állati fehérjéknek az együregű gyomrú állatok (sertés és baromfi) élelmezésére való felhasználását, amennyiben az összetevők emberi fogyasztásra jóváhagyott húsból származnak, és a fajon belüli újrahasznosításra, illetve a mesterséges kannibalizmusra vonatkozó tilalmat teljes mértékben betartják és ellenőrzik;

13.  felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be konkrét keretprogramot a decentralizált mezőgazdasági és vidékfejlesztési kutatás céljára, és javítsa az európai és nemzetközi együttműködést, beleértve a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó fehérjenövények nemesítésének javítását szolgáló, a gazdaságban zajló képzési programokat, innovatív területté téve ezt a különböző tagállamokban;

14.  felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon összefüggő, átfogó politikai megközelítésmódot a mezőgazdasági-környezetvédelmi szabályoknak az Unióban forgalmazott élelmiszeripari termékekre való alkalmazásáról a géntechnológiával módosított fehérjenövények behozatalát illetően;

15.  kéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre egy olyan, az Európai Unióba behozott fehérjenövények származását ellenőrző mechanizmust, amely mindenekelőtt felfedné a származási országban alkalmazott termesztési gyakorlat fenntarthatóságát, ideértve a földhasználat megváltoztatását, illetve a fenntartható vízhasználatot és a géntechnológiával módosított szervezetek használatát; hangsúlyozza, hogy rendszeres helyszíni ellenőrzésre is szükség van e cél érdekében;

16.  felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg, hogy a KAP-ra irányuló jogalkotási javaslatai tartalmazzanak a vetésforgókban fehérjenövényeket termesztő termelők számára biztosított támogatást, mivel ez hozzájárul az üvegházhatást okozó gázok, illetve az EU fehérjenövény-hiányának csökkentéséhez, ugyanakkor segíti a járványvédelmet és fokozza a talaj termőképességét;

17.  felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be olyan ösztönzés-alapú intézkedéseket, amelyek elősegítik a parlagon hagyott területek termelésbe való bevonását, amely területek jelentősen hozzájárulhatnak az EU-ban tapasztalható fehérjehiány csökkentéséhez;

o
o   o

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 147., 1993.6.18., 25. o. (2) http://ec.europa.eu/agriculture/eval/reports/protein_crops/index_en.htm (3) HL L 162., 1982.6.12., 28. o. (4) HL L 160., 1999.6.26., 1.o. (5) HL L 270., 2003.10.21., 1. o. (6) HL L 30., 2009.1.31., 16. o. (7) HL L 316., 2009.12.2., 27. o. (8) HL L 229., 2009.9.1., 1. o. (9) HL C 66. E, 2009.3.20., 29. o.