Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel az Európai Tanács 2010. június 14-i ülésének következtetéseit tartalmazó dokumentumra, amelyben a Bizottság felkérést kapott, hogy 2011 júniusáig dolgozza ki az atlanti régióra vonatkozó európai stratégiát,

–  tekintettel a Bizottság által az atlanti régióra vonatkozó európai stratégiáról szóló közlemény összeállítása céljából kezdeményezett nyilvános konzultációra,

–  tekintettel a balti-tengeri régióra és a Duna-régióra vonatkozó uniós stratégiákra,

–  tekintettel az 5. kohéziós jelentés következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke és az Európai Unió működéséről szóló szerződés XVIII. címe az Európai Unió egyik céljaként tűzi ki a területi kohéziót,

B.  mivel az EU-tagállamok közül öt található az Atlanti-óceán partján: Franciaország, Írország, Portugália, Spanyolország és az Egyesült Királyság,

C.  mivel az atlanti régió sajátos jellemzőkkel bír, nevezetesen az alábbiakkal:

D.  mivel ezek a sajátosságok a nemzeti határokon átívelő iránymutatásokat és európai szinten adott politikai válaszokat tesznek szükségessé,

E.  mivel a Tanács 2010 júniusában arra kérte a Bizottságot, hogy 2011 júniusáig dolgozzon ki az atlanti régióra vonatkozó uniós stratégiát, és mivel a Bizottság közleménye várhatóan 2011-ben fog megjelenni,

1.  kéri a Bizottságot, hogy mihamarabb alakítsa ki az atlanti régióra vonatkozó uniós stratégiát, méghozzá oly módon, hogy az a tengeri és területi kérdésekkel foglalkozó integrált stratégia legyen;

2.  úgy véli, hogy e stratégiát a kohéziós politika területi együttműködésre vonatkozó célkitűzése (3. célkitűzés) keretében kellene meghatározni, és alapjául a kapcsolódó kérdésekre összpontosító, adott területre vonatkozó különböző kormányzati szintű politikák jobb összehangolását célzó, integrált, több témakörön átívelő, területi megközelítésnek kellene szolgálnia; meggyőződése, hogy az európai területi együttműködés a civil társadalom döntéshozatali folyamatban és a konkrét lépések megvalósításában való fokozottabb részvétele révén jelentős mértékben hozzájárulhat az atlanti régión belüli integrációs folyamat felgyorsításához;

3.  hangsúlyozza, hogy az uniós makroregionális stratégiák fontos többletértéke a többszintű együttműködésben, a koordinációban és a rendelkezésre álló finanszírozás hatékonyabb stratégiai beruházásában mutatkozik meg, nem pedig a további erőforrások előirányzásában; kiemeli a svéd elnökség következtetéseit, amelyek szerint nincs szükség újabb intézményekre, újabb jogszabályokra és újabb költségvetésre;

4.  kéri, hogy e stratégia legyen nyitott minden olyan uniós régió előtt, amely az Atlanti-óceán partján fekszik, ideértve Makaronézia legkülső régióit is;

5.  úgy véli, hogy a stratégia külső dimenziója az atlanti régiók geostratégiai helyzete miatt erősíthető meg, különösen a tengerbiztonság és -felügyelet terén, valamint a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok vonatkozásában; úgy véli, hogy a nemzetközi együttműködésre és a háromoldalú együttműködési kezdeményezésekre is ki kell térni;

6.  úgy véli, hogy e stratégiának javítania kell a kitűzött célok és az elérésükre szolgáló eszközök összehangolását, szoros összefüggésben az Európa 2020 stratégiával és a 2013 utáni uniós politikákkal; ezzel összefüggésben emlékeztet rá, hogy a stratégia az uniós források hatékonyabb felhasználását célozza, és nem törekszik a kiadások növelésére;

7.  kéri, hogy a stratégia kapcsolódjon az EU regionális politikájához és integrált tengerpolitikájához, továbbá úgy véli, hogy a stratégiának elő kell mozdítania a többi uniós politikával, például a transzeurópai közlekedési hálózatokkal, a közös halászati politikával, az éghajlattal és környezettel kapcsolatos fellépésekkel, a kutatási és fejlesztési keretprogrammal, az energiapolitikával stb. való szinergiákat;

8.  alapvető fontosságúnak tartja a stratégia területi dimenzióját, és úgy véli, hogy ez hozzájárul majd az EU területi kohéziójához; úgy véli továbbá, hogy e területi dimenziónak kell megoldania elsősorban a közlekedési és energiahálózatok kiépítését és összekapcsolását, a tengeri energiatermelés fejlesztését, a városi és vidéki területek fejlesztését, valamint a szárazföld és a tenger, illetve a tenger és a szárazföldön belüli vizek közötti összeköttetés erősítését;

9.  ismételten hangsúlyozza, hogy javítani kell a tengerparti atlanti régiók elérhetőségét, fokozni kell a személyek, áruk és szolgáltatások mozgását e régiókban a belső piac és a kohéziós politika célkitűzéseinek megvalósítása érdekében, különösen a rövid távú tengeri hajózás és tengeri gyorsforgalmi útvonalak fejlesztése révén;

10.  emlékeztet rá, hogy a tengeri dimenzió a stratégia prioritásai közé tartozik, különösen a tengeri medencéken alapuló megközelítés következtében;

11.  határozottan javasolja, hogy az Európai Bizottság segítse elő és támogassa a Gijón–Nantes útvonalhoz hasonló tengeri útvonalak tervezését és kialakítását, mivel ily módon javíthatók és sokrétűbbé tehetők a transzeurópai közlekedési hálózatok, befolyásolhatók a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok, ösztönözhető a kikötők gazdasági tevékenysége, erősíthető az idegenforgalom, valamint csökkenthető a CO2-kibocsátás;

12.  úgy véli, hogy e stratégia keretében megoldást lehetne keresni az alábbi, közös problémákra: tengeri energia, környezet és éghajlatváltozás (ideértve a hajók által okozott tengerszennyezés megelőzését és felszámolását), közlekedés és közlekedési összeköttetések, biztonság, védelem és felügyelet, kutatás, innováció, kreatív iparágak, kultúra, szabadidő és idegenforgalom, tengeri szolgáltatások és képzés, halászat és tengeri élelmiszer-termékek ágazata;

13.  úgy véli, hogy a stratégiának fejlesztenie kell az érintett uniós, nemzeti, regionális és helyi politikák közötti szinergiákat, ezért az uniós, nemzeti, regionális és helyi hatóságok szorosabb bevonásán alapuló, megújult többszintű irányításra van szükség;

14.  reméli, hogy a stratégia a helyi hatóságoktól kiinduló, alulról építkező megközelítést követ majd, amely bevonja az összes érintett felet; rendkívül fontosnak tartja a regionális és helyi közhatóságok, a tagállamok, az Európai Unió, az érintett magánszemélyek és a civil társadalmi szervezetek (köztük az érintett régióközi hálózatok és szervezetek) bevonását a stratégia megtervezésébe és végrehajtásába;

15.  fontosnak tartja, hogy a stratégia keretén belül folytatott együttműködés elsősorban és leginkább az érintett felek igényein alapuljon, ezért úgy véli, hogy konszenzussal kell dönteni a politikai prioritásokról;

16.  úgy véli, hogy az európai területi együttműködési csoportosulás (EGTC) az atlanti régióra vonatkozó uniós stratégia keretében folytatott együttműködés elősegítésének hasznos eszköze lehet;

17.  úgy véli, hogy a stratégiát 2014-től kezdődően kell végrehajtani, és össze kell egyeztetni a következő többéves pénzügyi kerettel, valamint egy olyan, európai szinten kialakított cselekvési tervvel kell kiegészülnie, amely strukturáló projektek listáját tartalmazza;

18.  úgy véli, hogy a stratégia belső és külső dimenzióinak a meglévő közösségi források az atlanti régióban, közös prioritások alapján történő felhasználását kell eredményezniük;

19.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be egyszerűsített szabályokat a stratégia végrehajtásának elősegítése és a vele járó adminisztratív terhek csökkentése céljából;

20.  felkéri a Bizottságot, hogy szorosan működjön együtt az Európai Parlamenttel az atlanti régióra vonatkozó uniós stratégia fejlesztési prioritásainak meghatározásában, és kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen tájékoztassa az Európai Parlamentet és konzultáljon vele a stratégia végrehajtásának állásáról;

21.  saját kezdeményezésű jelentés keretében fogja kifejteni a Bizottság közleményével kapcsolatos álláspontját;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és a többi érintett intézménynek.