Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió és az Öböl-menti Együttműködési Tanács (ÖET) között 1989. február 25-én létrejött együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel az EK és az Öböl-menti Együttműködési Tanács közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló 2008. április 24-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az EGK és az Öböl-menti Együttműködési Tanács között megkötendő szabadkereskedelmi megállapodás jelentőségéről szóló 1990. július 13-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „Az európai biztonsági stratégia végrehajtása – a biztonság megteremtése a változó világban” című , a Tanács által 2008 decemberében jóváhagyott jelentésre,

–  tekintettel az Európai Unió, valamint a földközi-tengeri térség és a Közép-Kelet közötti, a Tanács által 2004 júniusában jóváhagyott stratégiai partnerségre,

–  tekintettel a 2010. június 14-én Luxembourgban tartott 20. Miniszteri Tanács közös közleményére,

–  tekintettel az Unió a Mediterrán Térségért szervezetről szóló 2010. május 10-i jelentésére,

–  tekintettel a 2009. április 29-én Maszkatban tartott 19. Miniszteri Tanács közös közleményére,

–  tekintettel az EU és az ÖET között 1998-ban létrejött együttműködési megállapodás végrehajtását célzó közös cselekvési programra (2010–2013),

–  tekintettel az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, a harmadik országokkal a felsőoktatás területén folytatott megerősített együttműködésről szóló bizottsági közleményre (COM(2001)0385),

–  tekintettel a „Reformok az arab világban: milyen stratégiát alkalmazzon az Európai Unió?” című, 2007. május 10-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a 2001. december 31-én az ománi Muszkatban elfogadott, az ÖET-tagállamok közötti gazdasági megállapodásra és az ÖET 2002. december 21-i, az ÖET-tagállamok közötti vámunió létrehozásáról szóló dohai nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. és 218. cikkére, amelyek értelmében a Tanács a Parlament egyetértését kéri minden olyan nemzetközi megállapodás megkötése előtt, amely a rendes jogalkotási eljárás alkalmazási körébe tartozó területeket érint,

–  tekintettel az emberi jogokról szóló éves jelentésekre,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az egyéneknek, csoportoknak és a társadalmi szervezeteknek az egyetemesen elismert emberi jogok és alapvető szabadságok előmozdításához és védelméhez való jogáról és az ezek iránti felelősségéről szóló 1998-as nyilatkozatára (más néven „az emberi jogok védelmezőiről szóló ENSZ-nyilatkozat”),

–  tekintettel a főképviselő 2011. március 10-i, 15-i és 17-i nyilatkozatára és a Tanács Bahrainről szóló 2011. március 21-i következtetéseire és ezzel összefüggésben hangsúlyozva a véleménynyilvánítás szabadsága és a polgárok békés tüntetésre vonatkozó joga iránti teljes körű támogatását,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A7-0042/2011),

A.  mivel az EU–ÖET kapcsolatok állandó felülvizsgálatára és aktualizálására van szükség a közelmúltban bekövetkezett jelentős és gyorsan kibontakozó helyszíni eseményekre tekintettel, amelynek középpontjában az emberi jogok és a demokrácia iránti törekvésnek kell állnia,

B.  mivel a tüntetők jogszerű demokratikus törekvéseknek adtak hangot több ÖET-államban; mivel a hatóságok által a bahraini tüntetésekre adott erőszakos válasz halálos áldozatokhoz, sebesülésekhez és bebörtönzésekhez vezetett; mivel Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek  és Kuwait  csapatai az ÖET égisze alatt érkeztek az országba a tüntetőkkel szembeni fellépésben való részvétel céljából,

C.  mivel a Perzsa-öböl térségére ma annak figyelembevételével kell gondolni, hogy az Öböl-menti Együttműködési Tanács tagállamaiból álló új gazdasági világhatalom alakul ki, figyelembe véve, hogy az EU az ÖET második legnagyobb kereskedelmi partnere, az ÖET pedig az EU ötödik legnagyobb exportpiaca,

D.  mivel a Perzsa-öböl geopolitikai környezetében világszintű és regionális vonzatú biztonsági kockázatok sűrűsödnek össze (a közel-keleti békefolyamat, az iráni nukleáris program, Irak, Jemen és Darfúr stabilizációja, a terrorizmus és a kalózkodás), és a mai napig az ÖET az egyetlen, a többoldalúságon és együttműködésen alapuló stabil szervezet a régióban,

E.  mivel világszinten az állami vagyonalapok összességének több mint egyharmadát az ÖET-tagállamok adják, és ezek az alapok a válságra válaszul hozzájárultak a globális és az európai pénzügyi rendszer megmentéséhez,

F.  mivel a kölcsönös egymásra utaltságon alapuló, többpólusú világban a Perzsa-öböl térsége kiemelt fontosságú az EU számára, és az ilyen partnerségek képesek megfelelni a politikai és biztonsági kihívásoknak,

G.  mivel a gazdasági struktúrák több ÖET-tagállamban megkezdődött liberalizációs és diverzifikációs folyamata olyan új belső, politikai (alkotmányos reformok, politikai részvétel, intézmények megszilárdulása) és társadalmi (egyesületi kör kialakulása, munkáltatói egyesületek, a nők felelősséggel járó álláshelyekhez való hozzáférése) változásokat vált ki, amelyeket ösztönözni és támogatni kell,

H.  mivel a migráns munkavállalók, különösen a női háztartási alkalmazottak élet- és munkakörülményei bizonytalanok és elfogadhatatlanok, holott e munkavállalók kulcsszerepet játszanak az ÖET-tagállamok gazdasági tevékenységeinek számos területén, és holott az ÖET-államok teljes lakosságának csaknem 40%-át, egyes emírségekének pedig mintegy 80%-át teszik ki,

I.  mivel mind a hat ÖET-tagállam olyan örökletes monarchia, amely csak korlátozott politikai képviseletet biztosít, különösen a nők számára, és az esetek többségében nem rendelkezik választott parlamenttel,

J.  mivel az ÖET-tagállamok Európai Unió déli szomszédságában lévő országokban való befektetéseinek jelentősége és a közös kihívások az Európa, a földközi-tengeri térség és a Perzsa-öböl térsége közötti együttműködési szinergiák kialakítására hív fel,

K.  mivel az ÖET-tagállamok gazdaságföldrajzi orientációjának az Ázsia felé történő – az ázsiai piacok (Kína, India, Szingapúr, Japán, a Fülöp-szigetek és Dél-Korea) növekvő szénhidrogén-kereslete által kiváltott – eltolódása jelenleg a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok diverzifikálódásához vezet, amelyet szabadkereskedelmi megállapodások és a politikai párbeszéd fejlődése erősítenek meg,

L.  mivel az ÖET-tagállamok kulcsszerepet játszanak a globális színtéren, ami arra készteti az ÖET-t, hogy az Európai Unióval közös érdekei legyenek a nemzetközi stabilizáció és a globális gazdasági irányítás területén,

M.  tekintettel az ÖET-országoknak az arab és muzulmán világban gyakorolt egyre növekvő befolyására, valamint a kultúrák közti párbeszédben játszott fontos szerepére,

N.  mivel a 20 évvel ezelőtt megkezdett tárgyalások, amelyek az EU és az ÖET közötti szabadkereskedelmi megállapodásra irányulnak, a mai napig az Európai Unió által folytatott legrégebbi, még le nem zárt kereskedelmi tárgyalások,

O.  mivel az Európai Uniónak egyértelműen állást kell foglalnia és hosszú távon el kell köteleznie magát a Perzsa-öböl térségében, ezáltal megnövelve láthatóságát és megszilárdítva stratégiai jelenlétét a térségben,

P.  mivel a politikai záradékok – különösen az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó záradék – beillesztése szerves részét képezi az Unió és valamely harmadik fél közötti valamennyi kereskedelmi megállapodásnak,

Q.  mivel az Uniónak korlátozott a jelenléte a régióban, továbbá olyan elképzelés él Európáról, amely a legtöbbször összekeveredik a fejlett és hosszú múltra visszatekintő kapcsolatokkal rendelkező tagállamokról alkotott képpel,

R.  mivel az Európai Unió szakértelemmel rendelkezik az intézményi kapacitások erősítése, az oktatás és a kutatás, a megújuló energiaforrásból megvalósuló energiatermelés fejlesztése és a környezetvédelem, a technikai és szabályozási háttér, valamint a szomszédsági stabilitás és az általános biztonság kérdéseiről folytatott politikai és diplomáciai párbeszéd területén,

1.  emlékeztet arra, hogy az Unió és az ÖET közötti szabadkereskedelmi megállapodás megkötése továbbra is prioritást élvez, és egy esetleges kudarc ellentétes lenne a két fél érdekeivel; hangsúlyozza, hogy e megállapodás megkötése a multilateralizmust és az integrációt választó két csoportosulás hitelességének kölcsönös elismerését jelenti majd;

2.  úgy véli, hogy tekintettel az Unió korlátozott jelenlétére a Perzsa-öböl térségében, az új uniós külkapcsolati apparátus részeként integrált kommunikációs politika alkalmazásával kellene hozzájárulni ahhoz, hogy a Perzsa-öböl országai célzott és hatékony tájékoztatást kapjanak az Unióról;

3.  úgy véli, hogy az Európai Uniónak az ÖET-tel való kapcsolatai erősítését, a regionális integrációs folyamat támogatását és az ÖET-államokkal való kétoldalú kapcsolatok ösztönzését célzó stratégiát kell kidolgoznia a régió tekintetében;

4.  hangsúlyozza, hogy célja olyan stratégiai partnerség létrehozása az ÖET-tel és annak tagállamaival, amely megfelel a két csoportosulás nemzetközi színtéren játszott szerepének; hangsúlyozza e célból egy, az állam- és kormányfők szintjén tartandó időszakos csúcstalálkozó létrehozatalának fontosságát, függetlenül a jelenleg zajló tárgyalásokon elért haladástól;

5.  hangsúlyozza továbbá az egyenlő partnerség fontosságát az együttműködés és párbeszéd tekintetében, szem előtt tartva a két szervezet közti különbségeket és a különböző ágazatokban való együttműködés és párbeszéd bővítésének lehetőségeit;

6.  felhív arra, hogy az Európai Külügyi Szolgálaton (EKSZ) belül biztosítsanak több emberi erőforrást a régió számára, és nyissanak valamennyi ÖET-tagállamban újabb uniós diplomáciai képviseleteket, ezáltal hozzájárulva az EU ismertebbé tételéhez, a politikai párbeszéd megkönnyítéséhez és az uniós fellépés hatékonyságának megerősítéséhez; kitart amellett, hogy ezen erőforrásoknak mindenekelőtt az EKSZ-en belüli átcsoportosítás révén kell létrejönniük; felhívja az ezen országokban diplomáciai képviselettel rendelkező uniós tagállamokat, hogy az uniós politikával összhangban cselekedjenek; hangsúlyozza, hogy az Unióval való együttműködésüket fokozni kívánó ÖET-államok tekintetében alkalmazott differenciált kétoldalú megközelítés csak a többoldalú keret kiegészítéseként és megerősítéseként szolgálhat; ezért felhívja a Bizottságot és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy vizsgálják meg az említett kétoldalú együttműködésben rejlő lehetőségeket;

7.  emlékeztet az ÖET-tagállamok többségében az elmúlt években lezajlott társadalmi és politikai változásokra; arra bátorítja a Perzsa-öböl államait, hogy folytassák erőfeszítéseiket, és tegyenek további lépéseket az emberi jogok előmozdítása, valamint a megkülönböztetés minden formája – többek között a nemen, a szexuális irányultságon vagy a valláson alapuló megkülönböztetés – elleni küzdelem terén; felhívja az ÖET tagállamait, hogy biztosítsák és mozdítsák elő a – többek között vallási – kisebbségek jogait, a nők és férfiak közötti esélyegyenlőséget, a munkajogot – többek között a migráns munkavállalók jogait –, valamint a lelkiismereti, szólás- és véleménynyilvánítási szabadságot; ösztönzi az EU és az ÖET közötti, e témákra vonatkozó folyamatos párbeszédet; felhívja az ÖET tagállamait, hogy pozitívabb módon működjenek együtt a civil társadalommal, és támogassák a helyi struktúrák és egyesületek kialakítását; különösen felszólítja az ÖET-tagállamokat arra, hogy:

8.  felhívja az Öböl-menti Együttműködési Tanácsban részt vevő valamennyi tagállamot, hogy ismerje el a demokratikus reformra irányuló és továbbra is folytatódó népmozgalmat a szélesebb térségben, és felszólítja őket az országaikban a szerveződő civil társadalmi csoportokkal szembeni teljes körű elkötelezettségre a ténylegesen megvalósuló, békés demokratikus átalakulásnak a térségben lévő partnerországokkal együttesen és az Európai Unió teljes körű támogatása mellett történő előmozdítása céljából;

9.  mély aggodalmát fejezi ki a bahraini hatóságok erőszakos válasza és a tüntetőkkel szemben alkalmazott erőszak, valamint a külföldi csapatoknak az ÖET égisze alatt a tüntetőkkel szembeni fellépése miatt; mivel ez éles ellentétben áll az ÖET által a szabadságot és demokráciát követelő líbiai polgárok védelméhez nyújtott támogatással; a békés tüntetőkkel szembeni erőszak azonnali megszüntetésére és olyan politikai párbeszédre hív fel, amely az országban szükséges további politikai reformokhoz vezethet;

10.  felhívja az ÖET-államok kormányait, hogy működjenek együtt a régióban felmerülő emberi jogi problémák kezelése érdekében, különösen az alábbi kérdésekkel kapcsolatban: a férfiak és nők közti egyenlőség, a „bidun” hontalan személyek csoportja, a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságának korlátozása, beleértve a szakszervezeti jogok korlátozását is, a független igazságszolgáltatás és a tisztességes és gyors bírósági tárgyaláshoz való jog biztosításának szükségessége; felszólít az ÖET-államokkal való párbeszéd javasolt megerősítésére annak érdekében, hogy az magába foglalja az emberi jogok kérdésének technikai és politikai szintű megvitatását is;

11.  felhívja az ÖET-országokat, hogy vonják vissza a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezménnyel, valamint a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezménnyel kapcsolatosan megfogalmazott, esetlegesen még érvényes fenntartásaikat, továbbá felhívja az ÖET valamennyi államát, hogy ratifikálják a gyermekek jogairól szóló egyezmény és a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény fakultatív jegyzőkönyveit; hangsúlyozza továbbá a migráns munkavállalókról szóló ENSZ-egyezmény és a 97. és 143. számú ILO-egyezmény ratifikálásának és végrehajtásának fontosságát;

12.  bátorítja az EU-t, hogy az ÖET-vel közösen vizsgálják meg – és tegyenek javaslatokat –, miként lehet felszámolni azokat a korlátokat, amelyek a régióban élő vallási kisebbségek tagjait gátolják a vallás szabadságára vonatkozó alapvető jog maradéktalan és hatékony – akár egyénileg, akár közösségben, nyilvánosan vagy magánkörökben történő – gyakorlásában;

13.  hangsúlyozza a kultúrák és vallások közötti párbeszéd fontosságát; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió és az ÖET kifejezésre juttatták közös elkötelezettségüket a tolerancia, az önmérséklet és a békés egymás mellett élés értékeinek előmozdítása és védelme mellett;

14.  bátorítja a kormányokat és a meglévő parlamenti közgyűléseket, hogy tegyenek azonnali lépéseket a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának, valamint a szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányának korlátozó fenntartások nélkül történő ratifikálása érdekében, valamint működjenek együtt az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának tematikus mechanizmusaival, és látogatás céljával hívják meg a helyszínre e mechanizmusok képviselőit, különösen a bírák és az ügyvédek függetlenségével foglalkozó különmegbízottat;

15.  emlékeztet arra, hogy az EU ellenzi a halálbüntetés alkalmazását, és hogy a Parlament e gyakorlatra vonatkozóan általános moratórium bevezetését kéri; e tekintetben helyteleníti, hogy a halálbüntetés még az ÖET valamennyi tagállamában érvényben van; arra kéri ezen államokat, hogy a kivégzésekre vonatkozóan vezessenek be moratóriumot; felhívja különösen a lefejezést, a megkövezést, a keresztre feszítést, a megostorozást és a megcsonkítást alkalmazó államokat, hogy vessenek véget e gyakorlatoknak;

16.  tudomásul veszi a Miniszterek Tanácsa által 2010. június 14-én elfogadott hároméves közös cselekvési programot, amelynek célja, hogy – többek között a kutatókat, a tudományos világ szereplőit és az üzletembereket összekapcsoló hálózat létrehozása révén megerősítsen számos, kölcsönös érdekű stratégiai területen folytatott együttműködést; ugyanakkor kifejezi amiatti sajnálatát, hogy hiányzik a nyitott, rendszeres és építő jellegű politikai párbeszédnek szentelt irányvonal;

17.  úgy véli, hogy e közös cselekvési program végrehajtását körültekintő és részletes finanszírozási tervnek kell kísérnie, és gondoskodni kell arról, hogy mind Brüsszelben, mind pedig az ÖET tagállamaiban kifejezetten e feladatokkal megbízott személyi állomány álljon rendelkezésre; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy biztosított legyen a program átláthatósága, valamint az érintett államigazgatások és intézmények számára hozzáférhető, széles körben terjesztett tájékoztatás; kéri, hogy a hároméves időszak elteltével készüljön értékelés az elért eredményekről, és amennyiben azok kielégítőeknek bizonyulnak, vegyék fontolóra egy EU-ÖET együttműködési ügynökség felállításának lehetőségét;

18.  kéri az EU-t, hogy az ÖET országaival kapcsolatos együttműködési programjaiban összpontosítson jobban a civil társadalmi szervezetekre, és támogassa a nők és a fiatalok szerepvállalását;

19.  hangot ad a Perzsa-öböl térségét érintő fegyverkezési verseny miatti mély aggodalmának; felhívja az Európai Uniót az ÖET-tagállamokkal történő, a közös érdekű régiós biztonsági kérdésekre vonatkozó stratégiai párbeszéd kialakítására (a közel-keleti békefolyamat, az iráni nukleáris tevékenység, Irak, Jemen és Darfúr stabilizációja, a terrorizmus és a kalózkodás), valamint arra, hogy a Perzsa-öböl országaival partnerségben végül járuljon hozzá a közel-keleti regionális biztonsági struktúra kiépítéséhez;

20.  emlékeztet arra, hogy az ÖET tagállamai a térség jelentős szereplői; hangsúlyozza, hogy az EU és az ÖET közös érdeke a béke és a stabilitás előmozdítása a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és a Szomáliai-félszigeten, valamint általánosságban is; felszólítja a partnereket, hogy e közös érdekeket követve erősítsék meg az együttműködést;

21.  tudomásul veszi az ÖET Abu Dzabi-ban 2011. március 7-én megfogalmazott nyilatkozatát, amely szerint „a Miniszteri Tanács azt kéri, hogy a Biztonsági Tanács tegye meg a szükséges lépéseket a polgárok védelme érdekében, ideértve a líbiai repüléstilalmi övezet bevezetését”, amely nyilatkozat hozzájárult az Arab Ligának, majd az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának az ezen övezet iránti támogatásukat kifejező határozatához;

22.  megismétli, hogy támogatja az ÖET egyik tagállama által elindított, és az Arab Ligának, valamint az Iszlám Konferencia Szervezetének valamennyi tagállama által jóváhagyott arab békekezdeményezést; kéri az ÖET tagállamait, hogy folytassák közvetítői erőfeszítéseiket, és támogassák az izraeli–palesztin békefolyamatot; felszólít az EU és az ÖET erőfeszítéseinek közös megújítására annak érdekében, hogy a palesztin területek megszállásának tárgyalások útján véget lehessen vetni, és továbbra is kifejezi teljes támogatását az izraeli–palesztin konfliktus kétállamos megoldása mellett; hangsúlyozza, hogy az EU és az ÖET közös érdeke együtt fáradozni azon, hogy a Közel-Kelet térségében igazságos és tartós béke jöhessen létre; javasolja ezzel összefüggésben, hogy tegyék rendszeresebbé az egyeztetést a Kvartett és az Arab Liga ellenőrző bizottsága között; emlékeztet arra, hogy a palesztin nép első számú adományozója az Unió; elismeri, hogy az ÖET tagállamai támogatják a palesztin menekülteket és az Egyesült Nemzetek Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatalát (UNRWA); kéri az ÖET tagállamait, hogy jobban járuljanak hozzá a palesztin intézmények megerősítéséhez és a gazdasági fejlődéshez – ami a Palesztin Hatóság kormányzati programjának részét képezi –, és fontolják meg, hogy szükség esetén a meglévő nemzetközi támogatási mechanizmusokon keresztül pénzügyi hozzájárulásokat biztosítanak;

23.  üdvözli az ÖET-en belüli integrációs folyamat folytatását (vámunió, közös piac és végül közös valuta); arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az ÖET titkársága részére egy együttműködési keret közösen történő meghatározására annak érdekében, hogy megoszthassa az intézmények megszilárdítása, az adminisztratív kapacitások, valamint a szabályozási és vitarendezési mechanizmusok területén szerzett tapasztalatait; hangsúlyozza, hogy e megközelítés hozzájárulhat a szerepvállalási folyamat fellendítéséhez;

24.  üdvözli az ÖET-tagállamok parlamentjeinek elnökei által 2010. november 23-án, Abu Dhabiban tartott találkozójukon hozott határozatot, amelynek értelmében megkezdik az ÖET tevékenységeinek és végrehajtási rendelkezéseinek átvilágítását, és létrehozzák az ÖET-tagállamok parlamentáris intézményeinek éves konferenciáját; üdvözli, hogy a közeljövőben felállítják az Európai Parlamenttel fenntartott kapcsolatokért felelős parlamentközi küldöttséget; meggyőződése, hogy a széles kiterjedésű parlamentáris együttműködés jelentős mértékben hozzájárul majd a két csoport közötti stratégiai partnerség kibontakoztatásához;

Kereskedelmi kapcsolatok

25.  emlékeztet az EK és az ÖET közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló, 2008. április 24-i állásfoglalására, amelyet az európai parlamenti képviselők 96%-a támogatott; megállapítja, hogy az állásfoglalásban felvetett kérdések – így a piacokhoz való kölcsönös hozzáférés, a szellemi tulajdonjogok hatékony védelme, a szolgáltatásnyújtás előtti nem vámjellegű akadályok elhárítása, a fenntartható fejlődés előmozdítása és a nemzetközi egyezmények betartása – továbbra is időszerűek;

26.  mélységesen fájlalja, hogy az EU–ÖET közötti szabadkereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalások több ízben hosszas késedelmet szenvedtek, és sajnálatának ad hangot az ÖET azon határozata miatt, hogy e tárgyalásokat 2008-ban felfüggesztik; úgy véli, hogy elérkezett az idő a végleges megoldás megtalálását célzó tárgyalások folytatására annak érdekében, hogy a két fél társadalma és üzleti közössége akadálytalanul élvezhesse a tárgyalások sikeréből származó, lehető legnagyobb előnyöket;

27.  sajnálja, hogy a térséget az olajellátással, kereskedelmi lehetőségekkel és regionális stabilitással kapcsolatos stratégiai jelentősége ellenére az EU elhanyagolta;

28.  megállapítja, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás 20 évnyi tárgyalás után még mindig megkötésre vár; tudomása van arról, hogy az ÖET néhány állama elutasítja az emberi jogokkal és az illegális bevándorlással kapcsolatos záradékokat;

29.  úgy véli, hogy a térség stratégiai jelentőségére figyelemmel a szabadkereskedelmi megállapodást nem csupán a jólét kereskedelmen keresztüli fokozására szolgáló eszköznek, hanem a geopolitikai stabilitást erősítő eszköznek is kell tekinteni;

30.  megállapítja, hogy az ÖET jelenleg az EU hatodik legnagyobb exportpiaca, és az EU jelenleg az ÖET legfontosabb kereskedelmi partnere; megállapítja, hogy a már eddig is intenzív kereskedelem ellenére lehetőség van annak további elmélyítésére és a két fél közötti diverzifikáció fokozására, tekintettel az uniós piac méretére és ÖET-államok azon erőfeszítéseire, hogy kivitelüket diverzifikálják; megállapítja, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás új lehetőségeket teremtene a technikai együttműködés és segítségnyújtás számára is; úgy véli, hogy az EU–ÖET szabadkereskedelmi megállapodás megkötése nagymértékben elősegítené a kapcsolatok szorosabbá válását és a további diverzifikációt;

31.  rámutat, hogy mivel az ÖET-államok az olajtól való függésük mérséklésére irányuló gazdasági diverzifikáció irányába haladnak, a szolgáltatások kereskedelmének és a befektetéseknek a fokozása az ÖET gazdaságainak fejlődését támogató tényező lehetne;

32.  üdvözli, hogy az elmúlt két évtizedben az EU és az ÖET közötti gazdasági kapcsolatok egyre intenzívebbé váltak, és hogy a két fél közötti kereskedelem nagyságrendje a szabadkereskedelmi megállapodás megkötésének elmaradása ellenére jelentősen bővült; ezt annak a jeleként értékeli, hogy egy szabadkereskedelmi megállapodás tovább serkentené e természetes növekedést, és azt egy nyitottabb, kiszámíthatóbb és biztonságosabb környezetbe ágyazná be;

33.  megállapítja, hogy a szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos munka oroszlánrészét már elvégezték, és úgy ítéli meg, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás jelenlegi hatálya jelentős előnyöket kínál mindkét fél számára; ezért felhívja mindkét felet, hogy e szabadkereskedelmi megállapodást a két régió és azok lakossága számára kiemelt és fontos törekvésnek tekintse; úgy ítéli meg, hogy az EU-nak és az ÖET-nek vannak közös érdekei és szükségletei, valamint hogy az EU által a regionális integrációval kapcsolatban megszerzett tapasztalat a Perzsa-öböl számára ötletforrásként szolgálhat; e tekintetben úgy véli, hogy az EU értékes technikai segítségnyújtással szolgálhat;

34.  hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési eljárásokban az átláthatóság hiánya, valamint a külföldi befektetők szolgáltatási ágazatba való belépése előtti akadályok jelentős mértékben gátolhatják a megállapodás megkötését, hacsak nem orvosolják mindezt;

35.  határozottan úgy véli, hogy az EU–ÖET közötti szabadkereskedelmi megállapodás mindkét fél számára jelentős előnyökkel járna; úgy ítéli meg, hogy az EU-val kötött szabadkereskedelmi megállapodás az ÖET gazdasági integrációját bátorítaná, valamint hogy az ÖET vámuniójának létrehozását követően nagyobb lendületet adhat az olyan fontos projektek számára, mint az ÖET közös piaca és a közös valutával rendelkező ÖET monetáris unió; úgy véli, hogy az ÖET profitálhatna az egységes piac kialakítására irányuló uniós folyamat és a közös valuta EU általi elfogadása során levont tanulságokból;

36.  kifejezetten támogatja az Unió főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, Catherine Ashtonnak a 2010. júniusában megrendezett EU–ÖET közös miniszteri találkozón, majd az ENSZ Közgyűlés miniszteri találkozójához kapcsolódó, 2010. szeptember 22-i EU–ÖET ülésen is elhangzott üzenetét, miszerint az EU kész megtenni a végső erőfeszítést e tárgyalások lezárása érdekében; szintén üdvözli, hogy válaszában az ÖET is megerősítette a tárgyalások lezárására irányuló óhaját;

37.  elismeri, hogy egyes ÖET-államok érzékenyek a kiviteli vámokra, ugyanakkor sajnálatának ad hangot az ÖET tárgyalóinak azon közelmúltbeli döntése miatt, hogy e tekintetben visszatérnek a 2008. évi álláspontjukhoz, azaz e kérdés rendezését kihagynák a szabadkereskedelmi megállapodásból; határozottan úgy ítéli meg, hogy jelenleg egyetlen szabadkereskedelmi megállapodás sem hagyhatja figyelmen kívül a kiviteli vámok kérdését, és hogy a WTO szabályai értelmében a szabadkereskedelmi megállapodásoknak mind a behozatal, mind a kivitel jelentős liberalizálását kell előirányozniuk;

38.  ajánlja, hogy az EU szánjon több forrást az ÖET-re, az iparosodott és egyéb, magas jövedelmű országokkal folytatott együttműködés eszközén (ICIHI) keresztül, amelyet láthatóbbá kell tenni, és amelynek a helyi közigazgatás többek között kereskedelmi kérdésekre irányuló képzésére alkalmas kereskedelmi programokra kell összpontosítania;

39.  emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés nyomán a nemzetközi kereskedelmi politika az EU külpolitikai eszközeinek egyike, és ekképpen az Unió az általa kötött valamennyi nemzetközi megállapodásban elengedhetetlenül szükséges a demokratikus értékek és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a szociális és környezetvédelmi dimenzió; ezért kéri, hogy valamennyi jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodásba iktassanak be hatékony és végrehajtható emberi jogi záradékot;

40.  megállapítja, hogy az ÖET hat államában 15 millió migráns munkavállaló van, valamint hogy e munkavállalók a teljes lakosság 40%-át teszik ki; emlékeztet az Öböl-menti államokban a migráns munkavállalók bizonytalan helyzetére, amelyre az ILO is felhívta a figyelmet, és támogatja az ILO-nak a térségben a minimálbérre vonatkozó, annak elkerülése érdekében tett felhívását, hogy a hazai és migráns munkavállalók helyzete tovább romoljék; támogatja továbbá minden munkavállaló azon jogát, hogy érdekeik megóvása érdekében szakszervezeteket alapítsanak és azok tagjai közé lépjenek;

41.  kitart amellett, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában megállapított demokratikus elveket és alapvető jogokat tiszteletben kell tartani; arra buzdítja az ÖET tagállamait, hogy küzdjenek a nőkkel szembeni megkülönböztetés és a gyermekek – különösen munkaerő-piaci – kizsákmányolása ellen, valamint hogy hatékonyan hajtsák végre a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról, valamint a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményeket;

42.  úgy véli, hogy a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezmények, a korrupció elleni ENSZ-egyezmények, valamint a munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezmény által létrehozott keret ÖET tagállamok általi ratifikálása és végrehajtása alapvető szerepet kell, hogy játsszon a szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozóan folytatott tárgyalásban;

43.  úgy véli, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás megkötése a kapacitás bővítésének biztosítása és az intézményi keret, többek között az ÖET-titkárság kiépítése révén jelentős mértékben javítaná az uniós tagállamok és az ÖET-államok között meglévő kapcsolatokat, és hozzáadott értéket teremtene a jelenlegi közös cselekvési programhoz; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az ÖET államaiban az EU diplomáciai jelenléte továbbra is minimális, és ragaszkodik ahhoz, hogy az új Európai Külügyi Szolgálat keretében az EU növeli majd a régión belüli diplomáciai jelenlétét, többek között a hat ÖET-állam mindegyikében uniós küldöttség létrehozásával, szoros együttműködésben az uniós tagállamoknak az ÖET-országokban meglévő nemzeti diplomáciai szolgálataival annak érdekében, hogy a régióban együttesen megszerzett tapasztalataikat a legjobban kiaknázzák; úgy véli, hogy a komolyabb diplomáciai jelenlét nagymértékben javítaná a szabadkereskedelmi megállapodás gyors megkötésének és későbbi végrehajtásának esélyeit;

44.  javasolja, hogy az EU és az ÖET között rendszeres állam- és kormányfői csúcstalálkozókra kerüljön sor; hangsúlyozza, hogy e csúcstalálkozók igen számottevően javíthatnák az EU és az ÖET közötti politikai, pénzügyi, gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat; határozottan arra ösztönzi mind az EU, mind az ÖET vezető politikai döntéshozóit, hogy rendszeresen ülésezzenek a közös érdekek együttes meghatározása és előmozdítása érdekében, ekként növelve a szabadkereskedelmi megállapodás közeljövőben való megkötésének és aláírásának valószínűségét; úgy véli, hogy mind az EU, mind az ÖET vezető politikai döntéshozóinak a szabadkereskedelmi megállapodás megkötésétől és aláírásától függetlenül lépéseket kell tenniük e csúcstalálkozók irányában;

45.  üdvözli, hogy az EU és az ÖET az elmúlt években egymás fontos beruházási partnereivé váltak és hogy az ÖET Irakkal és Jemennel együtt az EU-ban 2008-ban a legnagyobb befektető volt; úgy ítéli meg, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás megkötése, vagy legalábbis a tárgyalások hivatalos újrafelvétele minden bizonnyal megnyitja az utat olyan további megállapodások előtt, amelyek ösztönzik és lehetővé teszik a kölcsönös külföldi közvetlen befektetéseket a külföldi tulajdonszerzés akadályainak elhárítása és a befektetővédelem érdekében; emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a külföldi közvetlen befektetések immár az EU hatáskörébe tartoznak, és így a hamarosan megkötendő EU–ÖET szabadkereskedelmi megállapodás hatályát tovább bővítik; megjegyzi, hogy minden jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodás mindkét oldalon új befektetési lehetőségeket nyitna meg, miközben növeli az ÖET arra irányuló lehetőségeit, hogy teljesítse az uniós befektetési megállapodás jelöltjeként a kritériumokat a jövőbeli uniós befektetési politikán belül;

46.  rámutat arra, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás eredményeként az ÖET-vámtarifák mérséklése növelné a transznacionális vállalkozások kifelé irányuló befektetéseinek vonzerejét; meggyőződése, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás a szolgáltatásokkal összefüggő befektetések fokozódását fogja eredményezni, ami kedvező lesz az ÖET-államok és uniós tagállamok fejlődésére;

47.  javasolja, hogy az EU és az ÖET közötti kereskedelmi kapcsolatok minden formájában az eurót alkalmazzák; üdvözli, hogy megalakulása óta az ÖET kifejezte a vám- és monetáris unió létrehozása iránti szándékát; megállapítja, hogy míg az előbbi 2009-ben hatályba lépett, a közös valutára vonatkozó tárgyalások jelenleg folynak;

48.  megállapítja, hogy az EU általános preferenciarendszere (GSP) keretében jelenleg mind a hat ÖET-állam kedvezményes feltételekkel juthat be az uniós piacra; hangsúlyozza, hogy minden ÖET-államnak – a 2008. július 22-i 732/2008/EK tanácsi rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében – nemcsak hogy ratifikálnia, hanem hatékonyan végre is kell hajtania a rendelet III. mellékletében felsorolt mind a 27 ILO- és ENSZ-egyezményt; úgy véli, hogy a térség gazdasági fejlődési szintjének ismeretében a szabadkereskedelmi megállapodás jobb eszköz lenne a kereskedelmi előnyök régión belüli elosztására;

49.  megerősíti, hogy az ÖET-tel fenntartott kapcsolatok terén az EU elsődleges céljául a szabadkereskedelmi megállapodás megkötését kell kitűzni, amely egy lényeges térségenkénti szabadkereskedelmi megállapodás lesz; ennek bekövetkeztéig – és az ÖET néhány főbb kereskedelmi partnere által tett lépések ismeretében – arra buzdítja a főképviselőt/alelnököt és a kereskedelemért felelős biztost, hogy mérjék fel az ÖET-államokkal való jövőbeli kereskedelmi kapcsolatokat illető alternatív megközelítéseket, nevezetesen az olyan kétoldalú megállapodások lehetőségét, amelyek az EU és azon Öböl-menti államok között jönnének létre, amelyek már késznek mutatkoznak az EU-val szembeni, komolyabb kötelezettségvállalásra, figyelemmel az Öböl-menti államok heterogén gazdaságaira, ezen államoknak a pénzügyi válságra adott különböző reakcióira, valamint az egyéb kereskedelmi partnerekkel fenntartott kapcsolataikra;

Energiaügy

50.  üdvözli az Európai Unió és annak földközi-tengeri partnerei között az energiaügy terén folytatott jelentős együttműködést, amelyet mára a megújuló energiákra is kiterjesztettek; úgy véli, hogy az azonos érdekek, a technológiai know-how, a finanszírozás és az energiaforrások (nap, szél) bősége folytán ösztönözni kell a három földrajzi övezet között e tevékenységi ágazatban fennálló szinergiákat; üdvözli az EU–ÖET szakértői hálózat létrehozását a környezetbarát energiaforrások tekintetében, amelyek az ÖET-tagállamok számára elsődleges érdekké váltak;

51.  megjegyzi, hogy tekintettel a Perzsa-öböl országai és a földközi-tengeri térség déli partvonala mentén fekvő országok közötti stratégiai, gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatokra – de egyúttal a Perzsa-öböl országainak a földközi-tengeri országokra gyakorolt egyre erőteljesebb befolyására is –, fontolóra lehetne venni az ÖET és az Unió a Mediterrán Térségért szervezet közötti strukturált partnerség létrehozását, és hogy az Európai Uniónak aktívan el kellene magát köteleznie egy efféle, minden fél számára kedvező projekt előmozdítása mellett;

52.  elismerően nyilatkozik az EU–ÖET energiaügyi szakértői csoport által a különösen a földgáz, az energiahatékonyság és a nukleáris biztonság vonatkozásában elvégzett munkáról;

53.  felhívja a Bizottságot, hogy az éghajlatváltozás okozta kihívásokra és az energiafogyasztás mindkét régióban tapasztalható növekedésére tekintettel kezelje az energiahatékonyságot a fejlesztés egyik központi területeként, és bővítse az együttműködést az energiahatékonysági kérdésekben;

54.  elismeri, hogy a fosszilis tüzelőanyagok jelenleg fedezik az EU energiaszükségletének nagy részét; mindazonáltal megállapítja, hogy az EU jövőbeli olajszükségletét több tényező – többek között az EU energia- és éghajlat-politikája, az ellátási költségek, az árak ingadozása és a (például az energiahatékonyságot és az elektromos mobilitást érintő) ipari fejlődés – is befolyásolja majd, amelyek összességében a jövőbeli kereslet és a termelési kapacitás bővítéséhez szükséges upstream/downstream beruházások tekintetében hosszú távon bizonytalanságokat eredményeznek majd;

55.  kéri, hogy a kiszámítható kőolajpiacokhoz fűződő közös érdekek tiszteletben tartása érdekében biztosítsák a jövőbeli kereslet és kínálat alakulására vonatkozó, a kőolajjal és a gázzal kapcsolatos adatok nagyobb átláthatóságát ezért üdvözli a kőolajra vonatkozó adatokkal kapcsolatos közös kezdeményezés jelentőségét;

56.  melegen üdvözli a közös miniszteri találkozó eltökéltségét a környezetvédelem és az éghajlatváltozás terén folytatott együttműködés szorosabbra fűzését célzó munka mellett;

57.  elismeri, hogy az ÖET földgáz- és cseppfolyósítottföldgáz-tartalékok potenciáljának bővítésére irányuló erőfeszítései összhangban állnak az EU azon törekvésével, hogy energiaforrásait és -ellátási útvonalait diverzifikálja; ezért hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy új LNG-termináloknak a déli gázfolyosóba történő bekapcsolása révén növeljék a cseppfolyósított földgáz behozatalát az EU-ba, és az ÖET-vel vezeték formájában, közvetlenül vagy a jelenlegi és tervezett vezetékekhez – például az AGP-hez és a Nabuccóhoz – való csatlakozással kapcsolatot hozzanak létre;

58.  bátorítja ÖET tagállamait, hogy hangolják össze a földgáz cseppfolyósítási technikáinak kifejlesztését európai partnereikkel annak érdekében, hogy ez a technika szervesebben beépülhessen az európai energiaszerkezetbe; hangsúlyozza, hogy az ÖET a földgáz cseppfolyósítását az elégetett gázok légkörbe való kibocsátásának alternatív módszereként is felhasználhatná;

59.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak az előállítás, az átvitel és a rendszerösszekötés legújabb technológiáinak felhasználásával módja van beruházásokat eszközölni az ÖET energiatermelési kapacitásába; bátorítja e tekintetben a jövőbeli együttműködést, és különösen az elektromos hálózatok és az intelligens hálózati rendszertechnikák beépítését;

Ipar és nyersanyagok

60.  hangsúlyozza az EU és az ÖET közötti megbízható partnerség jelentőségét a nyersanyagok felhasználása és az azokhoz való hozzáférés tekintetében; támogatja az áruk nyílt piacát és a nem vámjellegű akadályok eltörlését; üdvözli azokat a szabadkereskedelmi tárgyalások során tett eddigi erőfeszítéseket, amelyek célja a biztonságos és fenntartható nyersanyagellátás;

61.  közös erőfeszítésekre szólít fel a spekuláció és a nyersanyagár-ingadozás leküzdése érdekében, amelynek eszköze az átláthatóság fokozása és a származtatott termékek tőzsdén kívüli kereskedelmének felügyelete; üdvözli ezzel összefüggésben az OPEC közelmúltban tett, a származtatott termékek ÖET általi kereskedelmének szigorúbb ellenőrzésére vonatkozó felhívását, valamint Franciaország erőfeszítéseit, amelyek célja a nyersanyagokkal kapcsolatos spekuláció felszámolása a G20 keretein belül;

Kutatás-fejlesztés és innováció

62.  rámutat az ÖET-tel folytatott, a kutatási és technológiai programokkal kapcsolatos kétoldalú együttműködés elmélyítésének jelentőségére, különös hangsúlyt fektetve az új tudásalapú iparágakra, többek között a megújuló energiaforrások, a szén-dioxid-kivonási és -tárolási technológiák, az olaj- és gázderivatívák, az energiahatékonyság és a biomassza területén; kéri, hogy alakítsanak ki együttműködést, amely kiterjed a technológiák átadására, és amely biztonságos, fenntartható nyersanyagellátással társul;

63.  kéri, hogy erősítsék meg az együttműködést egyrészt az Európai Kutatási Tanács (ERC) és az Európai Technológiai Intézet (EIT), másrészt az ÖET között, egyúttal a régiók között e téren folytatott tudományos párbeszéd és együttműködés megerősítése és előmozdítása érdekében is;

Oktatás

64.  emlékeztet arra, hogy az ÖET-tagállamok az oktatást nemzeti prioritássá tették, mivel nagy szükség van az emberi erőforrásokra (elégtelen oktatói kar), a korszerű képzésekre (elégtelenség a munkaerő-piaci változásokhoz való alkalmazkodásban) és a minőségi programokra (metodológia és elavult didaktikai anyagok), valamint az új technológiák alkalmazására; felhív a hatóságok hiányosságok kezelése érdekében tett erőfeszítéseinek aktív támogatására, továbbá arra, hogy tegyenek javaslatot egy ambiciózus együttműködésre a felsőoktatás, valamint a középfokú és alapfokú oktatás területén, amely nagyobb hozzáférést biztosít az oktatáshoz a férfiak és a nők számára egyaránt;

65.  hangsúlyozza, hogy az együttműködés keretében további támogatást kell biztosítani az egyetemi hallgatók és oktatók, valamint a szakemberek cseréjével kapcsolatos programokra; sajnálja, hogy az Erasmus Mundus program jóformán ismeretlen az egész régióban, főként a tájékoztatás hiánya miatt; üdvözli az egyetemi partnerkapcsolatok kialakítása és csereprogramok megvalósítása céljával francia, brit és német egyetemek által tett kezdeményezéseket, emlékeztet ugyanakkor arra, hogy Európa e téren továbbra is elmarad az Egyesült Államok és Ázsia mögött; kéri a Bizottságot, hogy jelöljön ki tájékoztatási napokat az európai tudományos oktatás és kutatás helyszíni előmozdítására; ragaszkodik ahhoz, hogy e csereprogramok célszemélyei egyetemi hallgatók és oktatók, kutatók és az egyetemi hivatali személyzet tagjai legyenek, és hogy biztosítani kell a nemek kiegyensúlyozott arányú képviseletét; úgy véli, hogy csereprogramokat kell létrehozni a fiatalabb korcsoportok számára is, a középfokú iskolák diákjait és a felsőfokú oktatási intézmények hallgatóit megcélozva;

66.  üdvözli az Európai Bizottság által támogatott, a nyilvános diplomáciával és a tudatosságfokozó tevékenységekkel kapcsolatos „Al-Dzsizr” elnevezésű projektet, amely rendkívül hasznosnak bizonyult; bátorítja ezzel összefüggésben a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő/a Bizottság alelnöke szolgálatait, hogy vizsgálják meg a nyilvános diplomáciai tevékenységek bővítésének lehetőségét e régióban, ahol még mindig nem értik világosan az EU szerepét, és ahol e hiányosság megszüntetésére csak szűkös eszközök állnak rendelkezésre; hangsúlyozza egy jobb tájékoztatási stratégia kialakításának – és ennek keretében az EU politikáinak és álláspontjainak arabul történő kifejtésének – jelentőségét, hogy a régióban minél szélesebb körben találhasson meghallgatásra;

67.  hangsúlyozza, hogy a tájékozatlanság oka az EU és az ÖET közötti együttműködési programok hiánya a média terén; kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő intézkedéseket az EÖT-államokkal e téren folytatandó szorosabb együttműködés megteremtése, és ennek révén az Unió régióbeli láthatóságának növelése, valamint egymás kölcsönös megértésének előmozdítása érdekében;

68.  úgy véli, hogy fontos feladat az Európában a Perzsa-öböl országaival kapcsolatos kutatások és oktatás terén tapasztalható hiányosságok felszámolása; bátorítja az arab világ szóban forgó részének jelenkori kérdéseivel foglalkozó oktatási programok indítását az európai egyetemeken; úgy véli, hogy a régió egyetemein ugyancsak lehetőséget kell adni az Európai Unióval kapcsolatos oktatási programok látogatására;

o
o   o

69.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Unió Tanácsa elnökének, az Európai Bizottság elnökének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ÖET titkárságának, valamint az ÖET-tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 259. E, 2009.10.29., 83. o. (2) HL C 231., 1990.9.17., 216. o. (3) HL C 76. E, 2008.3.27., 100. o.