Az Európai Parlament,

–  tekintettel az EUMSZ 313. és 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, valamint a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1),

–  tekintettel az Európa 2020 stratégiáról szóló 2011. február 17-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Bizottság 2011. évre szóló munkaprogramjával kapcsolatos bizottsági közleményről szóló 2010. december 15-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel 2010. október 20-i állásfoglalása a pénzügyi, gazdasági és szociális válságról: a szükséges intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló ajánlások (félidős jelentés)(4),

–  tekintettel a gazdaságirányításról szóló 2010. június 16-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Bizottság által a fent említett, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 46. pontjának értelmében benyújtott, a 2007–2013-as időszakra vonatkozó aktualizált pénzügyi tervezésre,

–  tekintettel az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére,

–  tekintettel a Tanács 2011. február 15-i következtetéseire a 2012. évi költségvetési iránymutatásokról,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0058/2011),

A 2012. évi költségvetés a megerősített európai gazdaságirányítás égisze alatt, az európai szemeszter mechanizmus és az Európa 2020 célkitűzések a növekedés és a foglalkoztatás fellendítésére

1.  álláspontja szerint az Európa 2020 stratégiának elő kell segítenie, hogy Európa megerősödve kerüljön ki a válságból, mégpedig az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés segítségével, amely az öt kiemelt uniós célon alapul, nevezetesen a foglalkoztatás előmozdításán, az innováció, a kutatás és a fejlesztés feltételeinek – és az ezekre irányuló közfinanszírozás – javításán, az éghajlatváltozással és az energiaüggyel kapcsolatos célkitűzések teljesítésén, az oktatás szintjének növelésén és a társadalmi befogadás elősegítésén, mindenekelőtt a szegénység csökkentése révén; emlékeztet rá, hogy a tagállamok maguk hagyták jóvá teljes mértékben ezt az öt célkitűzést;

2.  rámutat arra, hogy bizonyos fokú összhangot kell biztosítani e célkitűzések elérése és az ezekhez európai és nemzeti szinten rendelt források között; továbbra is hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetési politikának összhangban kell lennie ezzel az elvvel; álláspontja szerint az európai szemeszternek mint a megerősített európai gazdaságirányítás új mechanizmusának lehetőséget kell teremtenie annak megvizsgálására, hogy mi lenne ezen öt kiemelt célkitűzés teljesítésének a legjobb módja;

3.  szilárd meggyőződése, hogy az európai szemeszter célja a nemzeti és európai gazdasági és költségvetési politikák fokozottabb koordinációja és összhangja kell hogy legyen; álláspontja szerint az Unió átfogó politikai célkitűzéseinek megfelelőbb szintű megvalósítása érdekében az európai és nemzeti állami beruházások közötti szinergiák javítására kellene összpontosítani; megjegyzi, hogy alapvető eltérések vannak az uniós és a nemzeti költségvetések szerkezete között; úgy véli ugyanakkor, hogy ebben az összefüggésben a közös politikai célkitűzésekre fordított összesített uniós és nemzeti közkiadásokat a lehető leghamarabb meg kellene állapítani;

4.  tudomásul veszi a Tanács aggályát a nemzeti szintű gazdasági és költségvetési korlátokkal kapcsolatban, de emlékeztet rá mindenekelőtt, hogy a Szerződés rendelkezései értelmében az Unió költségvetésében nem jelentkezhet hiány; emlékeztet rá, hogy 2009-ben az összesített államháztartási hiány az egész EU-ban 801 milliárd euró volt, továbbá hogy az EU költségvetése az EU-ban lévő állami összkiadások csupán 2%-át teszi ki;

5.  úgy véli azonban, hogy az Unióban tapasztalható nehéz gazdasági helyzet miatt most fontosabb az uniós költségvetésből származó kiadások megfelelő végrehajtásának és minőségének, valamint a rendelkezésre álló közösségi források optimális felhasználásának biztosítása, mint bármikor; javasolja hogy alaposan vizsgálják felül azokat a sorokat, amelyek korábbi eredményei alacsonyak voltak vagy ahol problémák merültek fel a végrehajtással kapcsolatban;

6.  véleménye szerint az Unió költségvetése hozzáadott értéket jelent a nemzeti állami kiadásokhoz azzal, hogy kezdeményez, támogat és kiegészít beruházásokat azon szakpolitikák területén, amelyek az Európa 2020 központi elemeit képezik; úgy véli továbbá, hogy az Unió költségvetése alapvető szerepet játszik abban, hogy segítséget nyújt az Uniónak, hogy kilábaljon a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságból azon képessége révén, hogy katalizátor szerepet tölt be a beruházások, a növekedés és a munkahelyek fellendítésében; álláspontja szerint az uniós költségvetés legalábbis enyhíthetné a jelenlegi megszorító nemzeti költségvetési politikák hatásait, amellett, hogy támogatja a nemzeti kormányok erőfeszítéseit; hangasúlyozza továbbá, hogy újraelosztó jellegénél fogva az uniós költségvetés szintjének csökkentése káros hatással lehet az európai szolidaritásra és kedvezőtlenül befolyásolhatja a gazdasági fejlődés ütemét számos tagállamban; úgy véli, hogy egy pusztán „nettó befizető”/„nettó haszonélvező” megközelítés nem veszi kellőképpen figyelembe az uniós országok közötti továbbgyűrűző hatásokat, és így aláássa a közös uniós politikai célokat;

7.  emlékeztet rá, hogy az Európa 2020 stratégia hét kiemelt célkitűzésének megvalósítása igen nagy mennyiségű – az uniós költségvetés felülvizsgálatáról szóló bizottsági közlemény (COM(2010)0700) becslése szerint 2020-ig nem kevesebb mint 1800 milliárd eurós – előretekintő beruházást tesz szükségessé; hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia egyik legfontosabb célkitűzése – azaz a munkahelyek és a magas minőségű foglalkoztatás előmozdítása valamennyi európai számára – csak akkor valósulhat meg, ha a tudásalapú társadalmat célzó oktatásba, kutatás-fejlesztésbe, innovációba, kkv-kba, illetve a környezetbarát és új technológiába történő szükséges beruházások most valósulnak meg, és azokat nem halasztják későbbre; megújított politikai kompromisszumot sürget, amely ötvözi az államháztartási hiány és az adósság csökkentését az ilyen jellegű beruházások előmozdításával; kijelenti, hogy az uniós költségvetés hatásának növelése és a gazdasági válságra adott uniós válaszadáshoz való hozzájárulás céljából hajlandó feltárni az EU költségvetése és az EBB fellépései közötti szinergiák erősítését szolgáló meglévő eszközök kibővítésének lehetséges módozatait, a hosszú távú beruházások támogatása érdekében; üdvözli továbbá, hogy a Bizottság nyilvános konzultációt kezd az Európa 2020 projektkötvény-kezdeményezésről;

8.  ezért ellenzi a költségvetési előirányzatok korlátozására vagy csökkentésére irányuló kísérletet az Európa 2020 stratégia öt kiemelt célkitűzésének és hét kiemelt kezdeményezésének megvalósításával kapcsolatban; megjegyzi, hogy az ilyen kísérletek a kívánt céllal ellenkező hatást érnének el, és valószínűleg az Európa 2020 stratégia kudarcát eredményeznék, ahogyan az a Lisszaboni Stratégia esetében történt; álláspontja szerint az Európa 2020 stratégia csak akkor lehet hiteles, ha megfelelő finanszírozásban részesül, és emlékeztet rá, hogy a Parlament számos alkalommal felvetette ezt a súlyos politikai aggályt; ismét határozottan kéri a Bizottságot, hogy pontosítsa a kiemelt kezdeményezések költségvetési vonatkozásait és tájékoztassa a Parlamentet az Európa 2020 stratégia végrehajtásához szükséges költségvetési eszközökről;

9.  rámutat, hogy a költségvetési intézkedések nem az egyetlen tényezői az Európa 2020 stratégiában szereplő célkitűzések elérésének, hiszen a költségvetési erőfeszítéseket az egyszerűsítésre irányuló konkrét javaslatokkal kell kiegyensúlyozni a célok eléréséhez szükséges környezet kialakítása érdekében a foglalkoztatás, a kutatás, az innováció –köztük a zöld és energetikai technológiák – terén; ugyanígy meg van arról is győződve, hogy az Európa 2020 célkitűzések – többek között új, „zöld” munkahelyek teremtése – elérése nem csupán a költségvetés megnövelésén, hanem a meglévő uniós politikáknak (mint például a KAP) a fenntarthatósági kritériumokat kellően figyelembe vevő minőségi áthangsúlyozásán is múlik;

10.  álláspontja szerint ezenkívül a 2012-re vonatkozó költségvetési előirányzatokat, beleértve az Európa 2020 stratégia megvalósításához közvetlenül nem kapcsolódó területek előirányzatait, megfelelő szinten kell tartani az uniós politikák folytonosságának és az uniós célkitűzések elérésének a jelenlegi gazdasági válság időtartamán jóval túlmutató biztosítása érdekében;

11.  felszólít az EU belső és külső politikái közötti nagyobb koherenciára, amely számol a globális fejlemények által az Unió gazdasági természeti és ipari környezetére, versenyképességére és foglalkoztatására gyakorolt jelentős hatással; hangsúlyozza, hogy az EU-nak biztosítani kell a szükséges pénzügyi eszközöket ahhoz, hogy megfelelő választ tudjon adni a fokozódó nemzetközi kihívásokra és hatékonyan meg tudja védeni és elő tudja mozdítani közös érdekeit és fő értékeit , az emberi jogokat, a demokráciát, a jogállamiságot, az alapvető szabadságjogokat és a környezetvédelmet; emlékeztet, hogy egy szerény mértékű uniós kiadási többlet gyakran arányosan nagyobb megtakarításokat tehet lehetővé tagállami szinten;

12.  úgy véli, hogy az EU-nak fontos szerepet kell játszania az arab országok segítésében és pénzügyi támogatásában, eme országok demokratikus átmenetének, valamint gazdasági és társadalmi átalakulásának e történelmi pillanatában; e tekintetben üdvözli a Bizottság „A partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című közleményét (COM(2011)0200));

13.  sajnálattal veszi tudomásul az első európai szemeszter parlamenti vonatkozásainak hiányát annak ellenére, hogy az Európai Parlament és a 27 nemzeti parlament szerepet játszanak saját költségvetési eljárásaikban; ezzel szemben szilárd meggyőződése, hogy a fokozottabb parlamenti részvétel nagymértékben javítaná egy ilyen folyamat demokratikus jellegét és átláthatóságát; támogatja a Költségvetési Bizottság kezdeményezését első lépésben a nemzeti parlamentekkel történő találkozó megszervezésére a tagállamok és az Unió 2012-es költségvetései általános pontjainak megvitatása érdekében;

14.  üdvözli a magyar és a lengyel elnökség nyilvános kötelezettségvállalását, hogy 2011-ben költségvetési kérdésekről szóló nyílt és konstruktív párbeszédet kezdjen a Parlamenttel; ismételten hangsúlyozza, hogy hajlandó szorosan együttműködni a Tanáccsal és a Bizottsággal, a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseivel teljes összhangban; elvárja, hogy a jelenlegi iránymutatásokat teljes mértékben vegyék figyelembe a 2012-es költségvetési eljárás során;

Fenntarthatóság és felelősségvállalás a 2012-es uniós költségvetés központjában

15.  megjegyzi, hogy a 2012. évre a 2007–2013-ra vonatkozó többéves pénzügyi keret 147,55 milliárd euró teljes szintű kötelezettségvállalási előirányzatot és 141,36 milliárd euró teljes szintű kifizetési előirányzatot ír elő; emlékeztet rá, hogy ezek az összegek egyébként jóval alacsonyabbak (kötelezettségvállalási előirányzatok esetében körülbelül 25 milliárd euró, míg kifizetési előirányzatok esetében mintegy 22 milliárd euró), mint a saját forrásokról szóló hatályos határozatban meghatározott felső határérték;

16.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság által 2011. január 31-én benyújtott pénzügyi programozás indikatív referenciakeret-összeget jelent az egyes meglévő uniós programokra és fellépésekre vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatokra; megjegyzi, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatok átfogó szintje 147,88 milliárd euró lehet;

17.  hangsúlyozza, hogy ezek az adatok mind a Parlament, mind a Tanács által a programok és fellépések jóváhagyásakor elfogadott többéves átfogó összegek éves bontását jelentik; hangsúlyozza, hogy az előirányzott éves összegek olyan előirányzatokat képviselnek, amelyek lehetővé teszik az uniós célok és prioritások megvalósítását, konkrétan az Európa 2020 összefüggésében; elismeri azonban, hogy bizonyos mozgástér rendelkezésre állhat a többéves pénzügyi keret bizonyos fejezetei alatt, tekintettel arra, hogy a Bizottság az év azon részén ideiglenes, indikatív számadatokat terjesztett elő (különösen a 2. fejezet alatt);

18.   rámutat arra, hogy a 2012-es költségvetés a jelenlegi többéves pénzügyi keret hét költségvetése közül a hatodik; úgy véli, hogy ezért a költségvetési hatóság két ága mostanra világos képet kapott a létező többéves programokkal kapcsolatos hiányosságokról és pozitív fejleményekről; megjegyzi, hogy a legtöbb együttdöntési eljárás alá tartozó programnak már megtörtént a félidős felülvizsgálata,és felhívja a Bizottságot, hogy ismertesse e felülvizsgálatok minden költségvetési következményét; hangsúlyozza, hogy ebben az összefüggésben a Parlament eltökélt, hogy – amennyiben uniós politikai prioritások megerősítése és támogatása, illetve új politikai igények teljesítése érdekében szükségesnek bizonyul és a szakbizottságokkal szoros együttműködésben – teljes mértékben igénybe vegye többek között az intézményközi megállapodás 37. pontját (amely 5%-os jogalkotási rugalmassági mozgásteret enged);

19.  rámutat, hogy a többéves pénzügyi keret valamennyi fejezete alatt hagyott megfelelő szintű kerettartalék nem az egyetlen megoldás az előre nem látható körülmények kezelésére; rámutat a többéves pénzügyi keret bizonyos fejezeteinek – különösen az 1a., 3b. és 4. fejezeteinek –jelenlegi alulfinanszírozottságára a szükségletekhez és a tagállamok által jóváhagyott uniós politikai prioritásokhoz képest; úgy véli, hogy a Tanács 2012-re vonatkozó költségvetési iránymutatásait megalapozó megközelítés nem tükröz hosszú távú perspektívát, és előre nem látható események vagy új politikai prioritások megjelenése esetén veszélyeztetheti a meglévő fellépéseket és programokat; hangsúlyozza, hogy a számos észak-afrikai országban jelenleg zajló események is ebbe az irányba mutatnak, és felkéri a Bizottságot, hogy mérje fel, hogy miképpen lehetne felhasználni a meglévő uniós finanszírozási eszközöket a demokratikus törekvések támogatására;

20.  úgy véli ezzel szemben, hogy az intézményközi megállapodásban rögzített különböző rugalmassági mechanizmusok (mint például a kiadások fejezetek közötti mozgatása vagy a rugalmassági eszköz igénybevétele) olyan eszközök, amelyeket teljes mértékben ki kellene használni; emlékeztet rá, hogy ezeket a mechanizmusokat 2007 óta minden évben igénybe kellett venni annak érdekében, hogy választ lehessen adni a felmerült különféle kihívásokra; azt várja a Bizottságtól, hogy teljes mértékben működjön együtt ezen mechanizmusok igénybevétele során, továbbá az igénybevétellel kapcsolatos aránytalanul hosszú és nehézkes tárgyalások elkerülése érdekében már korai szakaszban kezdje meg az erre irányuló tárgyalásokat;

21.  hangsúlyozza ebben az összefüggésben, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatok szigorú ellenőrzés alatt tartása nemcsak jelentős átcsoportosításokat és a prioritások újbóli meghatározását teszi szükségessé, hanem a lehetséges negatív prioritások és megtakarítások intézmények által történő közös meghatározását is; határozottan sürgeti a szakbizottságait, hogy komolyan kezdjenek hozzá egyértelmű politikai prioritások meghatározásához az EU valamennyi politikai területén; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy ennek érdekében fokozottabb költségvetési rugalmasságra van szükség, illetve hogy az Európai Unió működőképességéhez a TPK felülvizsgálatára (például a jelenlegi TPK fejezetei közötti ellentételezésre) is szükség lehet, nem csupán az új kihívásokkal való szembenézés, hanem az intézmények közötti döntéshozatali folyamat elősegítése szempontjából, annak érdekében, hogy a költségvetési forrásokat hozzá lehessen igazítani a változó körülményekhez és a kiemelt célkitűzésekhez; hangsúlyozza, hogy e folyamatnak teljes mértékben átláthatónak kell lennie;

22.  hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően számos uniós szintű politika megerősödésének és új hatáskörök kialakításának logikusan az EU pénzügyi kapacitásának bővülését kellene maga után vonnia, ami aligha történt meg a 2011-ben, a szerződés hatálybalépését követő első évben; emlékezteti a Tanácsot és a Bizottságot a 2011-es költségvetéshez csatolt politikai nyilatkozatra, amelynek értelmében a 2012-es költségvetési tervezet előkészítésekor a Bizottság megvizsgálja a Lisszaboni Szerződés prioritási területei megerősítésének lehetőségeit, és részletesen értékeli a szükségleteket; azt várja a Bizottságtól, hogy álljon be a sorba, és javasolja például, hogy a Lisszaboni Szerződéshez kapcsolódó sikeres kísérleti projekteket és előkészítő intézkedéseket alakítsák többéves programokká;

23.  úgy véli, hogy a Bizottság megközelítése, amelynek értelmében a decentralizált uniós ügynökségek támogatásait az uniós költségvetésből határozza meg, megbízható, és megfelelő ösztönzőket nyújt; hangsúlyozza, hogy az uniós ügynökségek költségvetési előirányzatai messziről sem korlátozódnak csupán adminisztratív kiadásokra, hanem e helyett hozzájárulnak az Európa 2020 célok és általában az uniós célkitűzések eléréséhez, a jogalkotási hatóság által meghatározottak szerint; ismételten hangsúlyozza, hogy az új álláshelyekre irányuló kérelmeket alaposan meg kell vizsgálni az újonnan kijelölt feladatok függvényében; teljesítményük romlásának megelőzése érdekében azonban hangsúlyozza azon ügynökségek megfelelő finanszírozását, amelyek feladatai megnövekedtek; konkrét megközelítést sürget a szakmai tapasztalattal rendelkező, szakértői tudományos személyzet felvétele tekintetében, különösen ha ezen álláshelyek finanszírozása kizárólag díjakból történik, és így az uniós költségvetés szempontjából semlegesek; támogatja az intézményközi munkacsoport által az ügynökségek jövőjével kapcsolatban végzett munkát, amely munkacsoportot 2009 elején hozták létre, és várakozással tekint következtetései elé, különös tekintettel a fent említett pontokra;

A kifizetések szintje, a fennálló kötelezettségvállalások (RAL) és az uniós költségvetés finanszírozása

24.  megjegyzi, hogy a kifizetések 2012-es szintje közvetlenül az előző évek jogi és politikai kötelezettségvállalásainak függvénye lesz; úgy véli, hogy a 2011-es költségvetés szintjéhez képest emelkedés várható, ami összhangban van a 2007–2013-as programozási időszak általános kifizetési profiljával (lásd a mellékletben található táblázatokat);

25.  hangsúlyozza, hogy sürgősen foglalkozni kell a 2010 végén fennálló kötelezettségvállalások (RAL) növekvő szintjének kérdésével (194 milliárd euró, lásd a mellékletben található táblázatot); sajnálja a Tanács hozzáállását, hogy a kifizetések szintjét a priori határozza meg, tekintet nélkül az aktuális szükségletek pontos értékelésére; kiemeli, hogy a RAL szintje különösen magas az 1. fejezet alatt; nem tartja fenntartható megoldásnak a Tanács alternatíváját, amely a RAL szintjének csökkentése érdekében az uniós költségvetési kötelezettségvállalások csökkentését jelenti, mivel ez káros hatással lenne a korábban elfogadott uniós célkitűzések és prioritások megvalósítására; kiemeli erre vonatkozóan, hogy a Tanács kötelezettséget vállat egy, a Parlamenttel közös nyilatkozat kiadása mellett, amely a 2011-ben felmerülő kifizetési igények teljesítésének költségvetés-módosítással történő lehetőségével foglalkozik;

26.  hangsúlyozza, hogy a fennálló kötelezettségvállalások bizonyos szintje elkerülhetetlen többéves programok végrehajtásakor, és hogy az ilyen kötelezettségvállalások létezése természetükből fakadóan megfelelő kifizetéseket tesz szükségessé; kéri ezért a kötelezettségvállalások és kifizetések közötti rendezett kapcsolat fenntartását, és minden tőle telhetőt meg fog tenni a költségvetési eljárás során a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok közötti eltérések csökkentésére;

27.  osztja a Tanács álláspontját a reális költségvetés-készítés szorgalmazásáról; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy költségvetési tervezete ezt az elvet vegye alapul; megjegyzi azonban, hogy a múltbeli végrehajtás, amely az elmúlt években javult, egyes esetekben nem nyújt nagyon pontos útmutatást a 2012-es szükségletekhez, mivel 2012-ben fel lehet gyorsítani egyes programok végrehajtását és ezzel együtt a kifizetési szükségletek is nőnek; egyetért a Tanács felhívásával, hogy a tagállamok nyújtsanak jobb végrehajtási előrejelzéseket, nevezetesen a nem teljes mértékű végrehajtás elkerülése érdekében, és véleménye szerint az erőfeszítések oroszlánrészét e tekintetben maguknak a tagállamoknak kell elvégezniük, mivel a Bizottság költségvetés-tervezetének szintjét elsősorban saját előrejelzéseik (különösen a 2. fejezet alatt) és végrehajtási kapacitásuk határozza meg; emlékeztet rá, hogy a tagállamok a Bizottsággal együtt az uniós finanszírozás több mint 80%-át kezelik közösen; emlékezteti a tagállamokat az uniós források kedvezményezettjeire érvényes pénzügyi szabályok meghatározásával és érvényesítésével kapcsolatos jogi felelősségükre;

28.  rámutat, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta a pénzügyi érdekek védelme is a tagállamok hatáskörébe került; kiemeli az Európai Számvevőszék megállapításait, mely szerint egyes tagállamokban nem teljesen hatékonyak az irányítási és ellenőrzési rendszerek, emlékeztet továbbá arra, hogy a strukturális alapokra hibásan elköltött több milliárd eurót térítették még vissza; megjegyzi, hogy a Regionális Főigazgatóság aktuális éves jelentése nem tudta megállapítani a tagállami kiadások jogosságát és rendszerességét, amiatt, hogy egyes tagállamok nem tettek eleget a jelentéseik időben történő benyújtására vonatkozó kötelezettségeinek; rámutat, hogy az uniós költségvetés tagállamok általi jelenlegi alulfinanszírozása miatt a Parlament az uniós projektek között kénytelen lesz negatív prioritásokat is megállapítani, és ennek megfelelően csökkenteni azok költségvetését;

29.  megjegyzi, hogy a Regionális Főigazgatóság aktuális éves jelentése nem tudta megállapítani a tagállami kiadások jogosságát és rendszerességét, amiatt, hogy egyes tagállamok nem tettek eleget a jelentéseik időben történő benyújtására vonatkozó kötelezettségeinek; nem tartja relevánsnak a Tanács aggályait e „haszon” szintje és időzítése tekintetében az uniós költségvetés finanszírozásával kapcsolatos érzékeny mögöttes politikai kérdés kezelésében; inkább azon a véleményen van, hogy „n” év el nem költött kifizetéseit át kellene vinni a következő költségvetési évre („n+1”), ahelyett, hogy azt levonnák a tagállamok nemzeti hozzájárulásainak számításaiból; ezért határozottan sürgeti, hogy a Bizottság terjesszen elő ambiciózus javaslatokat új és valódi saját források létrehozására annak érdekében, hogy az Uniónak valós és önálló pénzforrások álljanak maradéktalanul rendelkezésére; ragaszkodik továbbá ahhoz, hogy bármilyen saját új forrásnak átfogó hatásvizsgálaton kell alapulnia, és az EU versenyképességének és gazdasági növekedésének megerősítését szolgáló eszközök kialakítására kell irányulnia; kéri a Tanácsot, hogy konstruktívan működjön együtt az EU méltányos és új saját forrásairól folyó vitában;

Az uniós költségvetés III. szakasza alatti igazgatási kiadások

30.  tudomásul veszi a pénzügyi tervezésért és költségvetésért felelős biztos 2011. február 3-i levelét, amelyben megerősíti a Bizottság elkötelezettségét a személyzeti állomány 0%-os növelése mellett és azon törekvését, hogy a (2011 képesti) nominális növekedést korlátozza az 5. fejezet alatti igazgatási előirányzatokban; tudatában van azonban annak, hogy míg az EU hatáskörei egyre bővülnek, ez a tendencia hosszú távon nem fenntartható, és hátrányos hatással lehet az uniós fellépések gyors és hatékony végrehajtására;

31.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg kiszervezési politikájának és az egyre nagyobb számú szerződéses alkalmazott foglalkoztatásával kapcsolatos megközelítésének az európai közigazgatás minőségére és függetlenségére gyakorolt hosszú távú hatásait; hangsúlyozza, hogy ez megtakarításokat eredményez a fizetések és nyugdíjak terén, olyan helyzethez vezet, ahol a Bizottság által alkalmazott személyzet egyre nagyobb része nem szerepel az intézmény létszámtervében; emlékeztet rá, hogy a bérszínvonalat azok a jogilag kötelező érvényű megállapodások határozzák meg, amelyeket a Bizottságnak maradéktalanul be kell tartania;

32.  felhívja a figyelmet arra, hogy a többéves programok esetében bizonyos igazgatási kiadások (beleértve a végrehajtó ügynökségekét) szerepelnek a programok átfogó pénzügyi keretében az ún. „működési kiadásokkal” együtt; rámutat arra, hogy a Tanács azon szokása, hogy az igazgatási költségek csökkentése érdekében ezeket a költségvetési sorokat horizontálisan csökkenti, óhatatlanul módosítja az ezen programok esetében együttdöntéssel megállapított teljes pénzügyi keretet, és ezzel kockáztatja megvalósításuk gyors és minőségi végrehajtását;

o
o   o

33.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek.

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0068. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0481. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0376. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0224.