Az Európai Parlament,

–  tekintettel az elefántcsontparti helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen 2010. december 16-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a francia nyelvterületeken belüli demokráciáról, emberi jogokról és szabadságokról szóló 2000. november 3-i Bamakói nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa Elefántcsontpartról szóló vonatkozó határozataira, különösen az 1946. és 1951/2010., valamint az 1967., 1968. és 1975/2011. számú határozatokra,

–  tekintettel Catherine Ashton bárónőnek, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az elefántcsontparti helyzetről szóló nyilatkozataira, különösen a 2011. március 3-i, 10-i, 12-i és 19-i és a 2011. április 1-i nyilatkozatokra,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának 2011. január 31-án megrendezett 3065. ülésén az Elefántcsontparttal kapcsolatosan elfogadott következtetésekre,

–  tekintettel a Tanács 2011/18/KKBP határozatára, valamint a vagyoni eszközök befagyasztásáról és további személyeknek és szervezeteknek az elefántcsontparti helyzet tekintetében hozott korlátozó intézkedések alá vonásáról szóló, 2011. január 14-i 25/2011/EU tanácsi rendeletre,

–  tekintettel az Afrikai Unió Béke és Biztonsági Tanácsának 2011. március 10-én Addisz-Abebában elfogadott határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa Elefántcsontpartról szóló 2011. március 3-i és 11-i nyilatkozataira,

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek az elefántcsontparti erőszakot és emberi jogi jogsértéseket elítélő, 2011. március 18-án kiadott együttes nyilatkozatára,

–  tekintettel Jerzy Buzeknek, a Parlament elnökének 2011. március 18-i nyilatkozatára, amelyben felszólított az elefántcsontparti polgári lakosság elleni erőszak beszüntetésére,

–  tekintettel a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége Bizottsága (ECOWAS) állam- és kormányfői hatóságának az elefántcsontparti helyzetről szóló, 2011. március 25-én Abudzsában elfogadott állásfoglalására,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2011. március 25-i határozatára, amely nemzetközi vizsgálóbizottságot hozott létre az elnökválasztásokat követően Elefántcsontparton elkövetett emberi jogi jogsértések kivizsgálására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az elmúlt négy hónapban Elefántcsontpart mély politikai válságba süllyedt annak következtében, hogy a hivatalban lévő elnök, Laurent Gbagbo nem hajlandó átadni a hatalmat a legitim elnöknek, Alassane Ouattarának, annak ellenére, hogy utóbbi megnyerte a 2010. novemberi elnökválasztásokat, amit az eredmények ENSZ általi hitelesítését követően a nemzetközi közösség is elismert,

B.  mivel a választásokat követő politikai patthelyzet békés megoldására irányuló diplomáciai erőfeszítések, köztük az Afrikai Unió, az ECOWAS és a dél-afrikai elnök kezdeményezései sem jártak sikerrel,

C.  mivel február közepe óta felerősödtek a harcok a fővárosban és az ország nyugati részén, és aggasztó jelentések látnak napvilágot arról, hogy egyre gyakrabban vetnek be nehéztüzérséget polgári személyekkel szemben,

D.  mivel az elmúlt napokban Ouattara elnök köztársasági erői hatalmas offenzívát indítottak az elnök hatalmának visszaállítása céljából, több fontos terület, köztük a politikai főváros, Yamoussoukro és San Pedro (a kakaóexport szempontjából kulcsfontosságú kikötő) felett átvették az ellenőrzést, mivel az Ouattara-párti erők bevonultak Abidjanba, aminek nyomán heves harcokat folytatnak a volt elnökhöz hű erőkkel,

E.  mivel ENSZ-források szerint 2010 decembere óta közel több százan vesztették életüket Elefántcsontparton; mivel a halálos áldozatok valós száma ennél sokkal magasabb is lehet, mivel az ország belső részén zajló erőszakról nem mindig tudósít a média,

F.  mivel az ENSZ békefenntartói és intézményei elleni szándékos támadások háborús bűncselekménynek minősülnek; mivel az ENSZ elefántcsontparti műveletét (ONUCI) folyamatosan fenyegetések és támadások érik a Gbagbót támogató biztonsági erők részéről, miközben a volt elnök gyújtó hangvételű beszédekben erőszakra buzdít az Elefántcsontparton tartózkodó ENSZ-csapatokkal és külföldi személyekkel szemben; mivel több ENSZ-békefenntartó súlyos sérüléseket szenvedett, sőt, egyeseket meg is öltek,

G.  mivel az Elefántcsontparton elkövetett atrocitások, köztük a szexuális bűncselekmények, az erőszakos eltüntetések, a bírósági eljárás nélküli kivégzések és a polgári személyek elleni túlzott és válogatás nélküli erőszak az emberiesség elleni bűncselekményekkel felérő tettek,

H.  mivel a Római Statútum 12. cikkének (3) bekezdése alapján a kormány által 2003. április 18-án benyújtott nyilatkozatban Elefántcsontpart elfogadta a Nemzetközi Büntetőbíróságnak az ország területén 2002. szeptember 19. után elkövetett bűncselekményekről szóló ítéletét; mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze továbbra is előzetes vizsgálatot folytat Elefántcsontpart ellen,

I.  mivel a jogállamiság tiszteletben tartása egyre inkább rosszabbodik Elefántcsontparton, mivel egyre több korlátozás tapasztalható a szólásszabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság terén,

J.  mivel Elefántcsontpart gazdasági helyzete súlyos hanyatlásnak indult az elmúlt négy hónap során, miután Laurent Gbagbo törvénytelen államosításokat hajtott végre a bankszektorban és a kakaóágazatban, valamint önkényesen pénzeszközöket és magántulajdont sajátított ki; mivel az IMF a közelmúltban figyelmeztetett az elefántcsontparti helyzetnek az egész nyugat-afrikai térséget érintő súlyos és negatív gazdasági következményeire,

K.  mivel az országban uralkodó általános félelem miatt a becslések szerint egymillió ember hagyta el lakóhelyét, az országon belül maradva vagy szomszédos országokba, így Libériába, Ghánába, Togóba, Maliba vagy Guineába menekülve,

L.  mivel a Bizottság 2011. március 17-én ötszörösére növelte az EU által Elefántcsontpartnak nyújtott humanitárius segítséget;

M.  mivel az ENSZ BT egyhangúlag elfogadott 1975/2011. sz. határozata sürgeti Laurent Gbagbót, hogy haladéktalanul álljon félre, valamint felszólít a polgári lakosság elleni erőszak azonnali beszüntetésére, és egyidejűleg célzott pénzügyi és utazással kapcsolatos szankciókat vet ki Laurent Gbagbo, felesége és három társa ellen,

1.  elítéli Gbagbo volt elnöknek és támogatóinak az elefántcsontparti nép akaratának erőszakos megsértésére irányuló kísérleteit; ismételten felszólítja Laurent Gbagbót, hogy mondjon le, és haladéktalanul adja át a hatalmat Alassane Ouattarának; e tekintetben üdvözli az 1975/2011. számú határozat elfogadását, amelyben az ENSZ Biztonsági Tanácsa az elefántcsontparti választásokat követő válság kezdete óta az eddigi leghatározottabb nyilatkozatot tette, és azonnali távozásra szólította fel Laurent Gbagbót;

2.  sajnálja, hogy – az Afrikai Unió által javasoltakat is ideértve – nem született diplomáciai megoldás, valamint azt, hogy a választásokat követő válságot az erőszak és a fegyveres konfrontáció jellemzi;

3.  elismerését fejezi ki a nyugat-afrikai nők által közzétett felhívással kapcsolatban, amelyben sürgetik az elefántcsontparti politikai konfliktus békés rendezését és az országon belüli, polgári személyek elleni erőszak elkövetőinek bíróság elé állítását; sajnálja, hogy a női szervezetek, illetve a vallási és közösségi vezetők nem tettek elegendő erőfeszítést a belső nyomásgyakorlás, valamint az országban tapasztalható politikai patthelyzet békés megoldását célzó közvetítés előmozdítása érdekében;

4.  emlékeztet arra, hogy a demokratikus legitimitás egyedüli forrása az általános választójog, és hogy Alassane Ouattara megválasztása az elefántcsontparti nép szuverén akaratát tükrözi; sürgeti az összes elefántcsontparti intézményt, ideértve az Elefántcsontparti Védelmi és Biztonsági Erőket (FDSCI), hogy haladéktalanul fogadják el a demokratikusan megválasztott Ouattara elnök és kormánya hatalmát;

5.  a lehető leghatározottabban elítéli az erőszak eszkalálódását Elefántcsontparton, különösen a nehéztüzérség polgári személyek elleni használatát és az ezt követő jelentős emberáldozatokat; legmélyebb szolidaritását fejezi ki az Elefántcsontparton elkövetett igazságtalanságok és erőszak valamennyi ártatlan áldozatával és azok családjával; hangsúlyozza, hogy a polgári személyekkel, köztük nőkkel, gyermekekkel és az országuk elhagyására kényszerült emberekkel szemben elkövetett erőszakot nem fogják eltűrni, és azt azonnal be kell szüntetni;

6.  határozottan elítéli a polgári lakossággal szemben elkövetett emberi jogi és nemzetközi humanitárius jogi jogsértéseket, ideértve a bírósági eljárás nélküli gyilkosságokat és a szexuális erőszakot; megjegyzi, hogy az ENSZ BT szerint ezek a tettek emberiesség elleni bűncselekményekkel érhetnek fel; határozottan elutasítja a média gyűlöletkeltésre történő felhasználását; felhív a véleménynyilvánításhoz való jog gyakorlásának útjában álló valamennyi korlátozás megszüntetésére; elítéli négy személynek, köztük két uniós állampolgárnak egy, a Gbagbót támogató erők ellenőrzése alatt álló területen elhelyezkedő abidjani szállodából történő elrablását, és azonnali szabadon bocsátásukra szólít fel;

7.  kitart amellett, hogy nem lehet helye büntetlenségnek, és mindent el kell követni annak érdekében, hogy a polgári lakosság ellen elkövetett bűncselekmények összes felelősét azonosítsák és állítsák bíróság elé, nemzetközi szinten is; e tekintetben üdvözli, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa vizsgálóbizottságot hozott létre; megjegyzi, hogy az ENSZ BT jelezte, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság határozhat joghatóságáról az elefántcsontparti helyzet vonatkozásában; felhív minden elefántcsontparti szereplőt, hogy az igazságszolgáltatás érdekében működjenek együtt ezekkel a testületekkel; felhívja az EU-t, hogy e vizsgálatokhoz adjon meg minden szükséges támogatást;

8.  határozottan elítéli az ONUCI és az EU ellen irányuló megfélemlítést és obstrukciót,

9.  üdvözli a vízumtilalmat és vagyoni eszközök befagyasztását magában foglaló, célzott kiegészítő szankciókat, amelyeket az ENSZ BT, az Afrikai Unió és az Európai Unió Tanácsa fogadott el mindazon személyekkel és szervezetekkel szemben, akik vagy amelyek nem hajlandók elismerni a törvényesen megválasztott elnök hatalmát, továbbá üdvözli a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap azon döntését, mely szerint nem tárgyalnak a törvénytelen kormánnyal; hangsúlyozza, hogy e szankciók a törvényes hatóságok hatalomba való visszatéréséig érvényben maradnak;

10.  üdvözli, hogy az ENSZ BT 1975/2011. számú határozata visszavonta az ONUCI-nek adott arra vonatkozó felhatalmazását, hogy minden rendelkezésére álló eszközt használjon fel a polgári lakosság védelmére vonatkozó megbízatásának végrehajtása, és azon belül a nehézfegyverek további használatának megakadályozása érdekében, és kifejezte, hogy teljes körűen támogatja az ENSZ Biztonsági Tanácsát egy ilyen akcióban; e tekintetben kéri az ONUCI kapacitásainak gyors és jelentős megerősítését az elefántcsontparti polgári lakosság hatékony védelmének biztosítása érdekében;

11.  megjegyzi, hogy az ONUCI, megbízatásának megfelelően a francia Licorne-haderő segítségével és az ENSZ főtitkár kérésére lépéseket tett Abidjanban a nehéztüzérség használatának leállítására, valamint a polgári lakosság és az ENSZ munkatársainak védelmére vonatkozóan;

12.  elismeri és támogatja az Afrikai Unió és az ECOWAS égisze alatt a konfrontáció megelőzése érdekében a közvetítésre tett erőfeszítéseket, és ismételten felszólítja az összes elefántcsontparti politikai erőt a békés és demokratikus politikai átmenet iránti elkötelezettségük kimutatására és ezáltal a további vérontás megelőzésére; kifejezi támogatását az Afrikai Uniónak a válság átfogó békés megoldására irányuló terve iránt, és hangsúlyozza, hogy minden afrikai országnak egységet kell mutatnia és összehangoltan kell fellépnie annak érdekében, hogy helyreállhasson a béke Elefántcsontparton;

13.  felszólítja Ouattara elnököt, hogy mozdítsa elő a békefolyamatot és a nemzeti megbékélést, ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a háborús és emberiesség elleni bűncselekmények esetében nincs elévülés;

14.  mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Elefántcsontparton és a vele szomszédos országokban, különösen Líbiában romlik a humanitárius helyzet; felhív minden elefántcsontparti szereplőt, hogy biztosítsák a helyszíni humanitárius szervezetek számára az ország valamennyi részébe történő biztonságos és akadálytalan bejutást; üdvözli Georgieva biztos bejelentését, mely szerint az EU elkötelezte magát a humanitárius válság megoldására irányuló segítség mellett;

15.  hangsúlyozza, hogy azonnali nemzetközi politikai cselekvésre van szükség az Elefántcsontparton kialakult humanitárius helyzet kezelésére és a régión belüli újabb migrációs válság elkerülésére, továbbá felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hangolják össze erőfeszítéseiket a többi nemzetközi adományozóval; felhívja a nemzetközi közösséget, hogy teljesítse az általa ígért humanitárius segítséget annak érdekében, hogy reagálni lehessen Elefántcsontpart és a szomszédos országok lakosságának égető szükségleteire;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ Biztonsági Tanácsának és főtitkárának, az Egyesült Nemzetek elefántcsontparti műveletének, az Afrikai Unió intézményeinek, az ECOWAS-nak, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek, az uniós tagállamok kormányainak, valamint Alassane Ouattarának, Elefántcsontpart megválasztott elnökének.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0492.