Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 165. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 14. cikkére,

–  tekintettel a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, különösen annak 3., 18. és 29. cikkére,

–  tekintettel a fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az egész életen át tartó tanulás terén cselekvési program létrehozásáról szóló 2006. november 15-i 1720/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel a „Kora gyermekkori nevelés és gondozás: hogy minden gyermek szilárdan megalapozhassa jövőjét'című bizottsági közleményre (COM(2011)0066),

–  tekintettel a Tanácsnak és a Parlamentnek szóló „Hatékonyság és igazságosság az európai oktatási és képzési rendszerekben” című bizottsági közleményre (COM(2006)0481),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a kora gyermekkori oktatásról és nevelésről szóló, 2010. január 20-i véleményére(2),

–  tekintettel az oktatás és képzés szociális dimenzióiról szóló 2010. május 11-i tanácsi következtetésekre(3),

–  tekintettel a migráns hátterű gyermekek oktatásáról szóló 2009. november 26-i tanácsi következtetésekre(4),

–  tekintettel a Tanács 2009. május 12-i következtetéseire az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”)(5),

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 2008. november 21-én elfogadott, a fiatalok felkészítése a XXI. századra: az iskolák tekintetében folyó európai együttműködés programjáról szóló következtetésekre(6),

–  tekintettel a Barcelonában ülésező Európai Tanács 2002. március 15-i és 16-i következtetéseire,

–  tekintettel a tanárképzés minőségének javításáról szóló, 2008. szeptember 23-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel 2009. március 24-i állásfoglalására a „Többnyelvűség: európai tőke és közös elkötelezettség'című közleményről(8),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A7-0099/2011),

A.  mivel a gyermekek korai oktatása lefekteti az egész életen át tartó sikeres tanulásuk alapjait, ami kulcsfontosságú az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából,

B.  mivel kisgyermekkorban a gyermekekben különösen nagy a tudásszomj, készek a tanulásra és könnyen is tanulnak, és ebben a korban alakulnak ki olyan fontos készségek, mint a beszéd- és kifejezőkészség, valamint a szociális kompetenciák; mivel ebben az életkorban teremtődnek meg a későbbi iskolai és munkahelyi előmenetel alapjai,

C.  mivel az EU országaiban a kora gyermekkori oktatást és nevelést (ECEC) számos módon biztosítják, és ezzel kapcsolatban a „minőség” sokféle meghatározása van érvényben, ami erősen függ az államok és régiók kulturális értékeitől és a „gyermekkor” általuk használt definíciójától,

D.  mivel egyértelmű kapcsolat áll fenn a szegénység, a hátrányos helyzet és a gyenge iskolai teljesítmény között, mivel bebizonyosodott, hogy a szegény és sérülékeny családok számára a leghasznosabb az ECEC-szolgáltatásokhoz való hozzáférés; és a hátrányos helyzetű csoportok a rendelkezésre állással és megfizethetőséggel kapcsolatos okok miatt kisebb valószínűséggel törekszenek arra, hogy hozzáférjenek az ECEC-szolgáltatásokhoz,

E.  mivel az ECEC felé általában kisebb figyelem és kevesebb beruházás irányul, mint az oktatás bármely más szintje felé, holott egyértelműen bizonyított, hogy az ebbe való beruházás megtérül,

F.  mivel az ECEC célkitűzéseit gyakran munkaerő-piaci megfontolások motiválták, és túlzott hangsúly került a dolgozó nők számának növelésére irányuló igényre, míg a gyermekek igényei és legjobb érdekei háttérbe szorultak,

G.  mivel sok család komoly nehézségekbe ütközik, ha össze kell egyeztetnie a családi kötelezettségeket a munkahelyi követelményekkel, tekintettel a munkaerőpiac jelenlegi változásaira, például a munkavállalók számára előírt atipikus és rugalmas munkaidő-modellek kialakítására és a bizonytalan foglalkoztatási formák terjedésére,

H.  mivel közvetlen kapcsolat áll fenn a szülők és gyermekek jóléte és a kisgyermekekre vonatkozó szolgáltatások kínálatának mennyisége és minősége között,

I.  mivel a gyermekgondozás hagyományosan természetes női tevékenységnek számít, ezért az ECEC területét a női alkalmazottak dominanciája jellemzi,

J.  mivel az alkalmazottak képesítése tagállamonként és szolgáltató-típusonként jelentősen változik, és számos tagállamban az iskolai előkészítő oktatást nyújtóktól nem követelik meg, hogy egyedi képesítéssel rendelkező alkalmazottakat foglalkoztassanak,

K.  mivel uniós szinten igen kevés olyan kutatás folyt a kisgyermekek oktatásával kapcsolatban, amely megalapozhatná az uniós szintű ECEC-politikák kialakítását és végrehajtását,

Gyermekközpontú megközelítés

1.  üdvözli a barcelonai Európai Tanács következtetéseiben megállapított célkitűzéseket, melyek értelmében „2010-re a három év és az iskolaköteles kor közötti gyermekek legalább 90 %-a, és a három év alatti gyermekek legalább 33 %-a számára gyermekgondozási ellátást nyújtanak”; ugyanakkor úgy véli, hogy a Tanácsnak és a Bizottságnak felül kell vizsgálnia és aktualizálnia kell ezeket a célkitűzéseket annak érdekében, hogy az ECEC-politikák középpontjába a gyermekek szükségletei és legjobb érdekei kerüljenek;

2.  elismeri, hogy az Európa 2020 stratégia, amely a foglalkoztatás bővítése, az iskolából való kimaradás arányainak csökkentése és a szegénység visszaszorítása révén törekszik a befogadó társadalom megteremtésére, csak akkor valósítható meg, ha valamennyi gyermek számára biztosítjuk a megfelelő indulást az életben;

3.  megjegyzi, hogy a gyermekkor első évei kritikusak a kognitív, szenzomotoros fejlődés, az érzelmi és személyiségfejlődés, valamint a nyelv elsajátítása szempontjából, illetve lefektetik az egész életen át tartó tanulás alapjait; elismeri, hogy az ECEC támogatja a gyermekek egészséges lelki és testi fejlődését, amely segíti őket abban, hogy kiegyensúlyozottabb személyekké váljanak; ezért javasolja a tagállamoknak, hogy vegyék fontolóra a beiskolázás előtti kötelező óvodai év bevezetését;

4.  hangsúlyozza, hogy az egészséges életmód – például az egészséges táplálkozás és a megfelelő és kiegyensúlyozott testmozgás – korai kialakulása jelentősen befolyásolja a testi és szellemi fejlődést, és az egész életen át tartó egészség kulcstényezője lehet; óv attól, hogy a gyermekek túl korán olyan intenzív sporttevékenységeket folytassanak, amelyek legfőbb célja a jó eredmények elérése;

5.  ismételten felhívja a figyelmet az iskoláskor előtti tanulás általános jelentőségére, különös tekintettel a nyelvtudás megszerzésére, valamint a többnyelvűségre és a nyelvi sokféleségre;

6.  támogatja az innovatív pedagógiai modellek alkalmazását és támogatását a nyelvoktatás területén, mindenekelőtt azon többnyelvű bölcsődékben és óvodákban, amelyek a regionális és kisebbségi nyelvek, valamint a szomszédos országok nyelveinek oktatását középpontba helyezve a 2002-ben Barcelonában kitűzött célokat szolgálják;

7.  felhívja a figyelmet az óvodák nyitvatartási idején kívül a gyermekek gondozását ellátó képzési intézmények (napközi otthonok) fontosságára;

8.  hangsúlyozza, hogy az oktatáson és a gondozáson túl valamennyi gyermeknek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a játékhoz;

Az ECEC mindenkire kiterjedő biztosítása

9.  megjegyzi, hogy a 2009. május 12-i tanácsi következtetések értelmében az oktatás terén jelentkező hátrányokat magas színvonalú kisgyermekkori neveléssel, célzott támogatással és a befogadó oktatás előmozdításával kell kiküszöbölni;

10.  elismeri, hogy míg a hátrányos helyzetű csoportok további segítségben részesülhetnek, az ECEC biztosításának általánosan ki kell terjednie valamennyi szülőre és gyermekre, függetlenül hátterükre vagy pénzügyi helyzetükre;

11.  hangsúlyozza, hogy adott esetben a fogyatékkal élő gyermekeknek is részesülniük kell az általános ECEC-szolgáltatásokból, és hogy szükség esetén további szakértői segítséget kell nyújtani számukra;

12.  sürgeti a tagállamokat az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményének mielőbbi végrehajtására;

13.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak lehetővé kellene tenniük, hogy az iskoláskor alatti gyermekekkel kapcsolatos pedagógiai koncepciók és gyakorlatok esetében sokféle megközelítésmód érvényesülhessen;

Kötelezettségvállalás a szülők irányában

14.  hangsúlyozza, hogy az anyák és apák egyenjogú partnerekként együttműködnek az ECEC-ben; elismeri, hogy az ECEC-szolgáltatásoknak a teljes körű részvételen kell alapulniuk, azokba be kell vonni az alkalmazottakat, a szülőket és ahol lehetséges, magukat a gyermekeket is;

15.  hangsúlyozza, hogy az elegendő időtartamú szülési szabadság és apasági szabadság biztosítása, valamint a hatékony és rugalmas munkaerő-piaci politika végrehajtása a hatékony ECEC-politika lényeges összetevője;

16.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy indítsanak szülői oktatási programokat, és a további segítségre szoruló szülők számára adott esetben biztosítsanak egyébfajta támogatásokat, például otthoni támogató szolgáltatásokat; úgy véli, hogy emellett a bölcsődékben könnyen hozzáférhető és ingyenes helyszíni tanácsadási lehetőségeket kell biztosítani a szülők számára;

17.  hangsúlyozza, hogy a kulturális tevékenységek gazdagítják a gyermekek életét, előmozdítják a kultúrák közötti párbeszédet, valamint fejlesztik a nyitottságot és a toleranciát; ezzel összefüggésben emlékeztet, mennyire fontos, hogy a gyermekgondozók interkulturális programokat szervezzenek a gyermekek és szüleik részvételével;

18.  utal arra, hogy még mindig nem minden tagállam teszi lehetővé a törvényes tartózkodási jogcímmel nem rendelkező szülők gyermekeinek korai oktatáshoz való hozzáférését;

19.  felszólítja a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé a menedékkérők, a menekültek, a kiegészítő védelmet élvezők, illetve a humanitárius okokból kivételes tartózkodási engedéllyel rendelkezők gyermekeinek korai oktatáshoz való hozzáférését annak érdekében, hogy ne romoljanak már eleve az életkilátásaik;

A szolgáltatások jobb integrációja

20.  ösztönzi a tagállamokat, hogy integrálják az ECEC-szolgáltatásokat, támogassák azok elindítását és a hozzájuk kapcsolódó tevékenységeket, és biztosítsák a korai gyermekkorral kapcsolatos szakpolitikákon és programokon dolgozó különböző intézmények és minisztériumok közti hatékonyabb együttműködést és koordinációt;

21.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő autonómiát a kora gyermekkori neveléssel foglalkozó intézményeknek annak érdekében, hogy megtarthassák önállóságukat és kreativitásukat a gyermekek jólétét szolgáló megoldások keresése során;

22.  hangsúlyozza a helyi jellegű, innovatív ECEC-szolgáltatások fontosságát, amelyek összefogják a közösség azon tagjait, akik az egészségügyi, a szociális, az oktatási, a kulturális és egyéb ágazatokban dolgoznak;

23.  felhívja a tagállamokat, hogy a helyi közigazgatással és nonprofit szervezetekkel együttműködve mozdítsák elő és finanszírozzák azon intézkedéseket és projekteket, amelyek célja ECEC-szolgáltatások nyújtása a hátrányos társadalmi csoportokhoz tartozó gyermekek számára, valamint e szolgáltatások nyomon követése és értékelése;

24.  elismeri, hogy figyelemmel kell lenni a családok eltérő életkörülményeinek sokféleségére és az azzal együtt járó eltérő szükségletekre, és üdvözli a sokszínű, rugalmas és innovatív kínálatot a kora gyermekkori oktatás és gondozás terén;

25.  felszólít az ECEC-szolgáltatások közös célokat és értékeket hangsúlyozó, a tagállamok kulturális sokféleségét tiszteletben tartó európai keretének létrehozására;

Gazdasági előnyök

26.  hangsúlyozza, hogy bizonytalan gazdasági helyzetben nem szabad háttérbe szorítani a jelentősebb beruházásokat a kora gyermekkori nevelés terén; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak megfelelő forrásokat kell fordítaniuk az ECEC-szolgáltatásokra;

27.  megerősíti, hogy bebizonyosodott, az ECEC-re irányuló beruházások gazdasági és társadalmi haszna a későbbiekben megmutatkozik, például a megerősödött munkaerőnek köszönhetően megnövekedett adóbefizetések, a jövőbeli egészségügyi költségek csökkenése, az alacsonyabb bűnözési arányok és az antiszociális viselkedés ritkább előfordulása formájában; hangsúlyozza, hogy a megelőzés hatékonyabb és költségtakarékosabb eszköz, mint a későbbi beavatkozás;

28.  elismeri, hogy a minőségi kisgyermekkori oktatás segíthet a korai iskolaelhagyások számának csökkentésében, a hátrányos helyzetű társadalmi és kulturális csoportokhoz tartozó gyermekek oktatásbeli hátrányainak felszámolásában, valamint az azokból adódó, és az egész társadalmat érintő társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében; megjegyzi, hogy a sérülékeny társadalmi csoportokhoz tartozó fiatalok kiemelt kockázatnak vannak kitéve;

29.  hangsúlyozza, hogy a minőségi ECEC-szolgáltatások a szegénység elleni intézkedések eszközeinek széles skáláját felvonultató erős jóléti rendszer kiegészítői és nem helyettesítői; felhívja a tagállamokat, hogy kezeljék a szociális szegénységet;

Alkalmazottak és minőségi szolgáltatások

30.  hangsúlyozza, hogy az iskoláskor előtti életkor a gyermek érzelmi és szociális fejlődésének legfontosabb szakasza, és ezért az iskoláskor alatti gyermekekkel foglalkozóknak megfelelő képesítésekkel kell rendelkezniük; kiemeli, hogy az alkalmazottak felvételekor a legfontosabb szempont a gyermekek jóléte és biztonsága;

31.  rámutat, hogy a korai beavatkozást célzó programok pozitív hatásai hosszú távon csak akkor tarthatók fenn, ha azokat minőségi alap- és középfokú képzés követi;

32.  elismeri, hogy az ECEC-szolgáltatások minőségét úgy lehet a legnagyobb mértékben befolyásolni, ha a gyermekekkel képesített és jól képzett alkalmazottak foglalkoznak, ezért felhívja a tagállamokat, hogy az ECEC területén dolgozók számára vezessenek be elismert képesítéseket, és ezáltal emeljék a szakmai színvonalat; rámutat arra, hogy a minőséget más tényezők, köztük az egy gondozóra jutó gyermekek száma, a csoportok mérete és a tantervek is befolyásolhatják;

33.  elismeri, hogy több kapcsolatra és módszerátadásra van szükség az ECEC területén dolgozó nevelők és általános iskolai tanítók között, középpontba helyezve a tanítási módszerek folyamatosságát;

34.  felhívja a tagállamokat, hogy az ECEC-szolgáltatások fejlesztése érdekében dolgozzanak ki mechanizmusokat a nyújtott szolgáltatások értékelésére és a minőségi normák betartásának biztosítására;

35.  kéri, hogy az európai képesítési keretrendszer végrehajtásának keretében a szakképzés minőségét és ezáltal az oktatási eredményeket tartsák szem előtt; kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák az ECEC területén dolgozók folyamatos továbbképzését annak érdekében, hogy bővíthessék és naprakésszé tehessék specifikus képességeiket;

36.  annak biztosítására ösztönzi a tagállamokat, hogy az ECEC területén dolgozó valamennyi képesített alkalmazott bére ideális esetben feleljen meg az alapfokú oktatásban dolgozó tanárok fizetésének;

37.  felhívja a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a gyermekgondozói munka nemek szempontjából való kiegyensúlyozatlanságának problémájával olyan politikák végrehajtása révén, amelyek növelik az ECEC-képzésekben részt vevő férfiak számát;

Kutatás és a legjobb gyakorlatok cseréje

38.  rámutat arra, hogy annak ellenére, hogy egyes tagállamokban rendelkezésre állnak a kisgyermekekkel kapcsolatban (többek között a National Association for the Education of Young Children, UNICEF, International Early Years Education Journal, OECD stb. által összeállított) empirikus adatok, még mindig további ismeretekre van szükség, hogy jobban megértsük a gyermekek korai oktatás alatti fejlődését; ezért Unió-szerte további kutatások végzését, továbbá az elért eredmények egész Unióra kiterjedő cseréjét kéri, figyelembe véve a tagállamok kulturális sokszínűségét;

39.  sajnálja, hogy az EU strukturális alapjai és az olyan programok, mint a Comenius, amelyek lehetővé teszik az oktatók számára, hogy az egész Unióra kiterjedő csereprogramokban vegyenek részt, nincsenek kellőképpen kihasználva; felhívja a tagállamokat, hogy növeljék az ilyen programok és alapok ismertségét az ECEC területén dolgozó oktatók körében;

40.  üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy a nyitott koordinációs módszeren keresztül előmozdítja a bevált intézkedések és gyakorlatok azonosítását és cseréjét, a kora gyermekkori nevelésről és gondozásról szóló közleményében említetteknek megfelelően és ajánlja, hogy a meglévő ECEC-programok továbbfejlesztése érdekében a tagállamok működjenek együtt és osszák meg egymással bevált gyakorlataikat;

o
o   o

41.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 327., 2006.11.24., 45. o. (2) HL C 339., 2010.12.14., 1. o. (3) HL C 135., 2010.5.26., 2. o. (4) HL C 301., 2009.12.11., 5. o. (5) HL C 119., 2009.5.28., 2. o. (6) HL C 319., 2008.12.13., 20. o. (7) HL C 8. E, 2010.1.14., 12. o. (8) HL C 117. E, 2010.5.6., 59. o.