Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződésre és az Európai Unió Alapjogi Chartájára, amely 2009. december 1-jén lépett hatályba,

–  tekintettel a Bizottságnak „Integrált szabályozás az Európai Unióban” című, 2010. október 8-i közleményére (COM(2010)0543),

–  tekintettel a 2010. szeptember 9-i állásfoglalásra a jogalkotás minőségének javításáról – az Európai Bizottság 15. jelentése a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 9. cikke értelmében(1),

–  tekintettel „A jobb jogalkotásról 2006-ban” című, 2008. október 21-i állásfoglalására(2) a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 9. cikke szerint,

–  tekintettel „A jogalkotás minőségének javításáról 2005-ben: a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazása – 13. éves jelentés” című 2007. szeptember 4-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a jogalkotáshoz kapcsolódó igazgatási költségek minimalizálásáról szóló, 2007. július 10-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel „A jogalkotás minőségének javításáról 2004-ben: a szubszidiaritás elvének alkalmazása – 12. éves jelentés” című 2006. május 16-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel 2004. április 20-i, a közösségi jogi szabályozásra és a konzultációs eljárásokra vonatkozó hatáselemzésről szóló állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a jobb jogalkotásról szóló, 2003. december 16-i intézményközi megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között 2005 novemberében létrejött, a hatásvizsgálatokra vonatkozó intézményközi közös megközelítésre,

–  tekintettel az Európai Számvevőszék 3/2010 sz. különjelentésére,

–  tekintettel az Európai Parlament megbízásából készült, az EU-tagállamokban folytatott hatásvizsgálatokról szóló tanulmány eredményeire,

–  tekintettel a Bizottság 2009. január 15-i hatásvizsgálati iránymutatására és a hozzá tartozó mellékletekre (SEC(2009)0092),

–  tekintettel a Bizottság 2002. június 5-i hatásvizsgálatára (COM(2002)0276),

–  tekintettel a Parlament és a Bizottság közötti, 2010. október 20-i keretmegállapodásra,

–  tekintettel az „Integrált iparpolitika a globalizáció korában: A versenyképesség és fenntarthatóság középpontba állítása” című 2010. október 28-i bizottsági közleményre (COM(2010)0614),

–  tekintettel a Hatásvizsgálati Testület 2010. évre vonatkozó 2011. január 24-i jelentésére (SEC(2011)0126),

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság elnökének az előadóhoz intézett, az anyasági szabadság 20 hétre történő meghosszabbításának hatása kapcsán végzett hatástanulmányból nyert tapasztalatokról szóló, 2010. november 16-i levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7-0159/2011),

A.  mivel a hatásvizsgálatok a jogalkotói eljárás elvárható hatásainak szisztematikus értékelését tartalmazzák,

B.  mivel az átlátható, világos, hatékony és minőségi szabályozási környezet bevezetésének az Európai Unió politikai céljai közé kell tartoznia,

C.  mivel a hatásvizsgálatok pozitívan hozzájárulnak a közösségi jogszabályok minőségének a jobb jogalkotás érdekében történő javításához,

D.  mivel a hatályos uniós jog átültetése és végrehajtása során felmerülő problémák többek között hiányosan megalkotott jogszabályi szövegekre vezethetők vissza, és mivel minden európai jogalkotó testületre közös felelősség hárul,

E.  mivel a Lisszaboni Szerződés horizontális szociális és környezetvédelmi klauzulákat tartalmaz (EUMSZ 9. és 11. cikke), amelyeket figyelembe kell venni az uniós politikák és tevékenységek meghatározása és végrehajtása során, és amelyekhez a javasolt jogszabályok szociális és környezetvédelmi hatásainak mélyreható elemzése szükséges,

F.  mivel a hatásvizsgálatok az új törvények elfogadásakor, valamint a hatályos törvények egyszerűsítésekor és megalkotásakor a társadalmi, gazdasági, ökológiai és egészségügyi hatások, valamint az alapvető jogokkal való összeegyeztethetőségük jobb értékelését szolgálják, és ezáltal hozzájárulhatnak a bürokrácia leépítéséhez, valamint összhangot biztosítanak az uniós politikák és az Európai Tanács által kijelölt átfogó célkitűzések között,

G.  mivel a Bizottság a Hatásvizsgálati Testületet (IAB) függetlennek tartja, holott az a Bizottság elnökének felügyelete alatt áll, a különböző főigazgatóságok magas rangú tisztviselőiből tevődik össze és a főtitkárhelyettes elnökletével működik; mivel ez elfogultságot és ezáltal a szükséges pártatlanság sérülését eredményezi,

H.  mivel a Parlament többször felemelte szavát az Európai Unióban lefolytatott független hatásvizsgálatok igénybevétele érdekében,

I.  mivel a Bizottság által végzett hatásvizsgálatok minőségének színvonala nem egyenletes és mivel a Bizottság hatásvizsgálatai gyakran inkább a jogszabályi javaslatok létjogosultságát szolgálják, semmint a tények objektív mérlegelését,

J.  mivel a hatásvizsgálatok az európai jogi aktusok és szakpolitikák kidolgozása és hatálybalépése elé szükségtelen bürokratikus akadályokat is gördíthetnek,

K.  mivel a Parlament, a Tanács és a Bizottság a 2003. december 16-i intézményközi megállapodásban, a hatásvizsgálatokra vonatkozó, 2005 novemberében létrejött intézményközi közös megközelítésben, valamint a Parlament és a Bizottság közötti 2010. október 20-i keretmegállapodásban arra kötelezte magát, hogy kialakítja a jobb jogalkotásra vonatkozó menetrendet, illetve mivel ezen állásfoglalás konkrét javaslatokat tartalmaz a hatásvizsgálatok javítására,

L.  mivel a Bizottság újszerű megközelítést alkalmaz az iparpolitikában, amelynek következtében a gazdaságot érintő jelentős hatások kiváltására alkalmas minden politikai javaslatot alaposan elemezni kell a versenyképességre való hatásuk szempontjából,

A hatásvizsgálatokkal szemben támasztott európai szintű általános követelmények

1.  hangsúlyozza, hogy a hatásvizsgálatok az egész politikai ciklus alatt az intelligens és jobb jogalkotás megvalósításának fontos segédeszközét jelentik, amellyel az uniós jogalkotó határozottan élhet annak érdekében, hogy cselekvési lehetőségeinek gazdasági, szociális, környezeti és egészségügyi következményeit, továbbá az állampolgárok alapvető jogaira gyakorolt hatását jobban meg lehessen becsülni, figyelemmel arra is, hogy a költség/haszon elemzés csupán egy kritérium a sok közül;

2.  üdvözli az „intelligens szabályozásról” szóló közleményt és hangsúlyozza, hogy a hatásvizsgálatoknak kulcsszerepet kell betölteniük a jogszabályok tervezésétől kiinduló, a végrehajtásukon, foganatosításukon és értékelésükön át egészen a felülvizsgálatukig terjedő döntéshozatali ciklus egészében; hangsúlyozza a jogalkotási javaslatok tervezési szakaszában az átgondolt és kimerítő információkon alapuló döntéshozatal jelentőségét, mivel ez jobb minőséget eredményez és megrövidíti a jogalkotási folyamatot;

3.  hangsúlyozza, hogy a magas színvonalú jogalkotás, illetve a jogszabályok megfelelő átültetése, alkalmazása és végrehajtása előfeltételeként alapos hatásvizsgálatokra van szükség;

4.  aláhúzza, hogy a hatásvizsgálat készítése semmilyen módon nem helyettesítheti a politikai vitát és a jogalkotó demokratikus döntési folyamatát, hanem pusztán egy politikai döntés technikai előkészítését szolgálja,

5.  kiemeli, hogy a hatásvizsgálatokat a politikák kialakításának korai szakaszában kell elvégezni; hangsúlyozza, hogy teljesen függetlennek kell lenniük és mindig a lehetséges hatások alapos és objektív elemzésén kell alapulniuk;

6.  hangsúlyozza, hogy a jobb jogalkotásról szóló intézményközi megállapodással a társjogalkotók bármilyen lényeges módosítás elfogadása előtt hatásvizsgálatok lefolytatását vállalták, amennyiben azt a jogalkotási eljáráshoz megfelelőnek és szükségesnek ítélik;

7.  szükségesnek tartja valamennyi szakpolitikai terület tekintetében külső szakértők, valamint az összes érdekelt csoport bevonását a hatásvizsgálati folyamatba az objektivitás és függetlenség biztosítása érdekében; ebben az összefüggésben hangsúlyozza a nyilvános konzultáció és a független hatásvizsgálat közötti alapvető különbséget; megállapítja, hogy a hatásvizsgálat végleges eredménye és a minőségellenőrzés felett az európai uniós intézményeknek kell rendelkezniük annak biztosítása érdekében, hogy ezeket ugyanazon magas szinten végzik;

8.  kiáll a hatásvizsgálatok kidolgozása során alkalmazott átláthatóság legmagasabb foka mellett, amely többek között a javasolt jogszabályokra vonatkozó átfogó ütemterv korai közzétételét is jelenti, mivel ez biztosítja valamennyi érdekelt fél számára a jogalkotási folyamatokhoz való egyenlő hozzáférést; úgy véli ezért, hogy a Bizottság rendelkezésére álló konzultációs időszakot 12 hétre kell növelni;

9.  úgy véli, hogy a közigazgatási szervek vagy azok függő vállalkozásai által támogatott projektekhez vagy jogszabályokhoz kapcsolódó környezeti hatásvizsgálatokat az illetékes szerv nem hagyhatja jóvá;

10.  a javasolt jogszabályok nemzeti jogra és közpolitikára gyakorolt hatásának értékelése szempontjából alapvetőnek tartja, hogy a tagállamok előzetesen áttanulmányozzák a hatásvizsgálatokat; kiterjedtebb utólagos értékelésre és a megfelelési táblázatok kötelezővé tételének mérlegelésére szólít fel az uniós jogszabályok tagállamok általi helyes végrehajtásának, valamint annak biztosítása érdekében, hogy e jogszabályok révén elérhetők a kijelölt célok;

11.  úgy véli, hogy a hatásvizsgálat megfelelő eszköz a bizottsági javaslatok jelentőségének, és különösen a szubszidiaritás és arányosság elvének való megfelelés igazolására, valamint arra is, hogy a társjogalkotók és a közvélemény számára érthetőbb magyarázattal szolgáljanak egy adott intézkedés mögött meghúzódó okokról;

12.  hangsúlyozza, hogy egy jó hatásvizsgálat kulcsfontosságú eleme a probléma felismerés, az érintett felek konzultációja, az elérendő célok meghatározása, valamint a stratégiai cselekvési lehetőségek kidolgozása;

13.  fontosnak tartja, hogy az új jogszabályi javaslatokat mindig kísérje hatásvizsgálat; utal arra, hogy ez adott esetben a közösségi jog egyszerűsítéseire és átdolgozására, illetve adott esetben a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra és végrehajtási jogi aktusokra is vonatkozhat az EUMSZ 290. és 291. cikkének rendelkezései szerint;

14.  úgy véli, a hatásvizsgálat a törvényhozási eljárás részét képező „élő dokumentum”; hangsúlyozza, hogy megfelelő rugalmasságot kell garantálni annak érdekében, hogy további hatásvizsgálatokat lehessen elvégezni a jogalkotási folyamat során;

15.  kéri, hogy az integrált megközelítés elvéhez híven a hatásvizsgálatok ne kizárólag a költség/haszon elemzésre összpontosítsanak, hanem vegyenek figyelembe egy sor kritériumot annak érdekében, hogy a jogalkotó a lehető legteljesebb képet kapja; ebben az összefüggésben utal a 2003. december 16-i intézményközi megállapodásban és a 2005-ös közös megközelítésben említett gazdasági, szociális és ökológiai aspektusokra, amelyeket ugyanazon értékelésben együtt kell figyelembe venni; hangsúlyozza e tekintetben annak szükségességét, hogy biztosítani kell valamennyi célkitűzésének figyelembevételével a politikák és fellépések közötti következetességet, valamint az EUMSZ 7. cikkében foglalt hatáskör-átruházás elvének való megfelelést;

16.  arra ösztönöz, hogy a hatásvizsgálatok keretében mindig végezzenek költség-haszon elemzést, azaz vizsgálják meg az összes kiadással járó program és intézkedés költséghatékonyságát, valamint a kis- és középvállalatokra (kkv-k) gyakorolt lehetséges hatásokat; ebben az összefüggésben kéri a 2008-as, kisvállalkozásokat érintő európai intézkedéscsomagban (Small Business Act) megfogalmazott kkv-teszt következetes alkalmazását; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy minden új, a kkv-kat terhelő jogszabály esetében a rájuk vonatkozó szabályozási teher csökkentése érdekében körültekintő felmérést kellene készíteni a hatályos szabályozásról;

17.  kéri, hogy a hatásvizsgálatok keretében a versenyképességre jelentős hatásokkal járó minden politikai javaslatot alapos elemzésnek vessenek alá; ezen kívül kéri, hogy a továbbiakban végezzenek alapos értékelést az uniós jogszabályoknak az európai gazdaság versenyképességére gyakorolt hatásairól; utal arra, hogy a Bizottság a globalizáció korában megvalósuló integrált iparpolitikáról szóló közleményében ilyen eljárást is kilátásába helyezett;

18.  hangsúlyozza, hogy le kell vonni a tanulságot a jelenlegi jogszabályok utólagos értékeléséből és az Európai Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatának elemzéséből, valamint hogy az egyes politikai területeken rendelkezésre álló stratégiai választások tekintetében megfelelő konzultációkra van szükség, mielőtt új jogszabályra irányuló javaslat születne;

19.  arra ösztönöz, hogy a hatásvizsgálatokban európai szinten annak a kérdésnek is utána kell járni, hogy egy európai megoldás esetén mi képviseli az európai hozzáadott értéket, vagyis milyen költségmegtakarítás merül fel, illetve a tagállamokban milyen többletköltségek keletkeznek, amennyiben nincs európai megoldás;

20.  úgy véli, hogy a hatásvizsgálatok során figyelembe kell venni az EU gazdasági partnerségeire gyakorolt hatást, valamint annak következményeit, hogy a nemzetközi normák helyett egy konkrét európai normára esik a választás;

21.  kiemeli, hogy a hatásvizsgálatoknak a jogalkotó számára rendelkezésre álló valamennyi alternatívát fel kell mutatniuk, amelyek mellett mindig komolyan mérlegelni kell annak lehetőségét is, hogy ne kerüljön sor cselekvésre;

22.  hangsúlyozza, hogy a hatásvizsgálatok nem vezethetnek a jogalkotási eljárásban több bürokráciához és szükségtelen késedelemhez; megbízható eredmény felmutatásához azonban elengedő időt kell szánni a hatásvizsgálatokra; ebben az összefüggésben kiemeli, hogy a hatásvizsgálatokkal nem szabad visszaélni és arra használni őket, hogy nem kívánt jogszabályokat akadályozzanak meg; arra ösztönöz ezért, hogy teremtsék meg az ahhoz szükséges technikai és igazgatási feltételeket, hogy a hatásvizsgálatok gyorsan és időben elkészüljenek, például olyan eszközök révén, mint a keretmegállapodások, a gyorsított tenderek és a saját források optimalizált felhasználása;

23.  a legjobb gyakorlatok elv értelmében arra hív fel, hogy használják fel az olyan más országok tapasztalatát, amelyekben már évek óta végeznek hatásvizsgálatokat a hatásvizsgálatok Európai Unió szintjén történő további javítása érdekében;

24.  kéri, hogy az egész jogalkotási folyamat során a hatásvizsgálatokat folyamatosan frissítsék azért, hogy az e folyamat alatt fellépő változásokat figyelembe tudják venni;

25.  hangsúlyozza, hogy a hatásvizsgálatokra nem csak egy jogszabályszöveg elfogadása előtt (ex ante) kell sorra kerülniük, hanem sokkal inkább azt követően is (ex post); emlékeztet arra, hogy ez szükséges annak jobb megítélhetőségéhez, hogy egy norma célkitűzései valójában megvalósultak-e, illetve egy jogi aktust mennyiben kell kiigazítani, illetve hatályában fenntartani; kiemeli ugyanakkor, hogy az utólagos értékelés semmiképp sem helyettesítheti a Bizottságra a „szerződések őreként” háruló azon kötelezettséget, hogy hatékonyan és időben ellenőrizze az uniós jog tagállamok általi végrehajtását;

26.  hangsúlyozza, a Bizottság elsődleges felelőssége, hogy a Szerződések értelmében kezdeményezési jogköre gyakorlásakor a javaslataival kapcsolatban kiváló minőségű hatásvizsgálatokat végezzen;

Előrelépési lehetőség az Európai Bizottság szintjén

27.  elismeri, hogy a Bizottság az elmúlt években optimalizálta hatásvizsgálatait, de hangsúlyozza, hogy még van javítanivaló;

28.  ebben az összefüggésben utal a Bizottság által 2006-ban létrehozott Hatásvizsgálati Testületre (Impact Assessment Board - IAB), amely alapvetően a Bizottság saját hatásvizsgálatainak továbbfejlesztéséért felelős;

29.  kiemeli, hogy a hatásvizsgálatokért felelős bizottság tagjai csak formálisan függetlenek, mivel azokat jelenleg a Bizottság elnöke jelöli ki, utasítja és ezért teljes függetlenségről nem lehet beszélni; kéri ezért, hogy az IAB tagjait az Európai Parlament és a Tanács a kijelölés előtt vizsgálja meg és kéri, hogy a jövőben ne legyenek alárendelve a Bizottság elnöke utasításainak; felszólít arra, hogy az IAB és a szakértők munkája nyilvánosság előtt folyjon a lehető legnagyobb átláthatóság mellett annak érdekében, hogy függetlenségüket a gyakorlatban igazolni lehessen;

30.  ösztönzi valamennyi szakpolitikai terület tekintetében külső szakértők, valamint az összes érdekelt csoport bevonását az IAB munkájába; kéri, hogy Bizottságon kívüli, nem utasítható szakértőket alkalmazzanak;

31.  az Európai Parlamentnek és különösen a tárgyban illetékes parlamenti bizottságoknak a teljes hatásvizsgálati folyamatba és az IAB munkájába történő korai és átfogó bevonását ösztönzi például tájékoztatás és közbenső jelentések révén; felhívja a Bizottságot, hogy lássa el a Parlamentet és a Tanácsot kettő-négy oldalas összefoglalókkal a teljes hatásvizsgálattal együtt – adott esetben a hatásvizsgálat elmaradását megindokló határozattal együtt – a jogalkotási javaslat benyújtásakor annak megállapíthatósága érdekében, hogy minden lényeges kérdés napirendre kerül anélkül, hogy a vizsgálat függetlensége veszélyeztetve lenne a tényleges értékelés befolyásolása révén;

32.  megállapítja, hogy a Bizottságnak hatásvizsgálatai készítése során is konzultálnia kellene a tagállamokkal, mivel azoknak az irányelveket később át kell ültetniük nemzeti jogukba, és a nemzeti közigazgatási hatóságok általában jobban tudják, hogy a jogszabályok milyen hatást váltanak ki a gyakorlatban;

33.  hangsúlyozza, hogy a teljes és objektív hatásvizsgálaton alapuló intelligens szabályozás továbbra is az európai intézmények és a tagállamok közös hatáskörébe tartozik majd, és ezért a Bizottságnak figyelembe kell vennie az Európai Parlamenttől, a Régiók Bizottságától, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságtól, valamint a tagállamoktól kapott visszajelzéseket;

34.  utal arra, hogy egy hatásvizsgálat végleges elfogadása előtt az ideiglenes eredményeket mindig külső vizsgálatnak kellene alávetni; ebben az összefüggésben nyilvánosan hozzáférhető ellenőrzési dokumentumokat kér;

35.  utal az Európai Számvevőszék kritikájára, miszerint a Bizottság olykor már akkor is belefog jogalkotási kezdeményezésekbe, amikor a hatásvizsgálat folyamata még nem zárult le; továbbá megjegyzi azt a kritikai észrevételt is, hogy a politikai alternatívák nem kapnak azonos figyelmet; hangsúlyozza, hogy a hatásvizsgálati eljárás során alaposan meg kell fontolni valamennyi lehetőséget;

36.  több átláthatóságot kér azon összes szakértő és egyéb résztvevő személyének és érdekeltségi nyilatkozatainak közzététele révén, akik a hatásvizsgálat folyamatában közreműködtek;

37.  a nyilvános konzultációkra tekintettel arra ösztönöz, hogy az érdekképviseleteket korán értesítsék egy tervezett konzultációról; arra ösztönöz továbbá, hogy az érdekképviseleteknek legyen arra is alkalmuk a nyilvános konzultációk során, hogy kommentálják a hatásvizsgálatokat, mégpedig időben, még mielőtt a Bizottság mindenkori javaslatát közzéteszik;

38.  kéri, hogy a Bizottság által felhasznált adatok legyenek megbízhatóak és összehasonlíthatók;

39.  felszólítja a Bizottságot, hogy a hatásvizsgálatokban szisztematikusan vizsgálja a jogszabályjavaslatokból adódó adminisztrációs terhet, és mindig egyértelműen jelezze, hogy a vizsgált lehetőségek közül melyik csökkenti leginkább az adminisztrációs terhet, illetve melyik teremt a lehető legkevesebb új bürokratikus feladatot;

40.  utal arra, hogy hátrányos a hatásvizsgálat eredményét valamely jogalkotási javaslattal egy időben előterjeszteni, mivel ezáltal az a benyomás alakul ki, hogy a hatásvizsgálat elsősorban egy bizottsági javaslat igazolását szolgálja; ezért a jogalkotási folyamat valamennyi fázisában a dokumentumok korai közzétételére tesz javaslatot, többek között még a Bizottság szolgálatain belüli konzultáció megkezdése előtt közzé kellene tenni az IAB által jóváhagyott végleges bizottsági hatásvizsgálatot;

41.  azt javasolja, hogy a Bizottság egy külön sorozatban tegye közzé az általa végrehajtott hatásvizsgálatokat, így könnyen lehet hivatkozni rájuk és a felhasználok is egyszerűen rákereshetnek az anyagokra egy külön e célból létrehozott honlapon;

42.  a Bizottság részéről az elfogadott jogi aktusok utólagos értékelését kéri; megismétli ugyanakkor, hogy az utólagos értékelés semmiképp sem helyettesítheti a Bizottságra a „szerződések őreként” háruló azon fenti kötelezettséget, hogy ellenőrizze az uniós jog tagállamok általi végrehajtását;

43.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen részletes állásfoglalást a Parlament által végzett hatásvizsgálatokról;

Előrelépési lehetőség az Európai Parlament szintjén

44.  felszólítja a bizottságokat, hogy következetesebben alkalmazza a Parlament már meglévő, saját hatásvizsgálati eszközét; emlékeztet arra, hogy külön költségvetési sor áll rendelkezésre a hatásvizsgálatok elkészítésére; különösen indokoltnak tartja a parlamenti hatásvizsgálatot akkor, ha az eredeti jelentésbe jelentős változtatásokat vezetnek be;

45.  emlékeztet rá továbbá, hogy a hatásvizsgálatoknak nem feltétlenül hosszadalmas tanulmány formájában kell megjelennie, hanem sokkal inkább korlátozott terjedelmű tanulmányok, műhelyek és szakértői meghallgatások keretében;

46.  úgy véli, hogy a Parlamentnek sablon preambulumbekezdést kellene mindenkor beiktatnia jogalkotási állásfoglalásaiba, amellyel hivatkozik az uniós intézmények által végzett valamennyi hatásvizsgálat megfontolásaira a szóban forgó jogszabály szempontjából lényeges területeken;

47.  utal arra, hogy számára és bizottságai számára már most is rendelkezésére állnak a Bizottság hatásvizsgálatainak vizsgálatát szolgáló mechanizmusok; úgy véli, hogy a Parlament által folytatott ellenőrzés érdemi kiegészítéseként szolgálna az, ha a Bizottság bemutatná az illetékes szakbizottságoknak a hatásvizsgálatot; megjegyzi, hogy az ellenőrzést más formában is lehet végezni, erre többek között kiegészítő hatásvizsgálatok révén, további elemzések, a Bizottság saját hatásvizsgálatainak szakértők által történő felülvizsgálata és a független szakértőkkel folytatott külön ülések megrendezése útján kerülhet sor; kiemeli, hogy ebben az összefüggésben koherens módon tovább kell fejleszteni szakosztályainak munkáját;

48.  kiemeli, hogy a Parlament saját hatásvizsgálatait a Bizottság hatásvizsgálataihoz képest kiegészítésként kell számításba venni;

49.  kéri, hogy parlamenti és különösen bizottsági szinten szisztematikusan és a lehető legkorábban végezzék el a Bizottság hatásvizsgálataival való kapcsolat elemzését;

50.  kiemeli, hogy a Parlament saját hatásvizsgálatáról szóló döntést illetékes bizottságában az előadó bevonása mellett kell meghozni; arra ösztönöz, hogy az eljárási szabályzatot úgy módosítsák, hogy hatásvizsgálatra már a bizottsági tagok egynegyede is megbízást adhasson;

51.  ösztönzi valamennyi bizottságát, hogy egy jogalkotási javaslat véleményezése előtt folytassanak alapos konzultációt a Bizottsággal a hatásvizsgálat tekintetében;

52.  aláhúzza, hogy a hatásvizsgálatoknak a parlamenti jogalkotási folyamat során is jelentőségük van; arra ösztönzi a Parlamentet, hogy a lényeges módosító indítványoknál a jogalkotási folyamat minden fázisában vizsgálja meg a hatásvizsgálatok lehetőségét; arra utal, hogy ez nem vezethet hosszú késedelmekhez;

53.  kéri továbbá, hogy az európai parlamenti képviselők kérhessenek a parlamenti munkájukkal kapcsolatos tényekről vagy statisztikákról kisebb terjedelmű tanulmányokat, és azt javasolja, hogy a jelenlegi feladatainak kibővítése révén az Európai Parlament könyvtára készítse el ezeket a tanulmányokat;

54.  felszólítja ezért a Parlamentet, hogy fogadjon el terveket arra, hogy könyvtára ezt a szolgáltatást nyújthassa a képviselőknek; hangsúlyozza, hogy a szigorú szabályok alapján, – a kutatással foglalkozó bizottságokkal együttműködésben összeállított – tervezetnek a parlamenti könyvtárakban alkalmazott bevált gyakorlatot kell alapul vennie;

Az önálló hatásvizsgálat struktúrájának megteremtése az Európai Parlament számára, illetve perspektívák felrajzolása

55.  aláhúzza azt a jelentőséget, amelyet a hatásvizsgálat egységes mechanizmusa a saját politikaformálásának minőségére és koherenciájára kifejthet;

56.  ezért integrált hatásvizsgálati folyamat felépítését kéri az Európai Parlamenten belül; ebben az összefüggésben közös rendszer és módszertan alapján a hatásvizsgálat olyan közös eljárásának kifejlesztését javasolja, amelyet minden bizottság használ;

57.  sürgeti, hogy ennek egy önálló, a Parlament saját erőforrásait igénybe vevő szervezet keretén belül kell megvalósulnia, például bevonva a könyvtárt és a szakpolitikai osztályokat, illetve külső szakértőket – például a hatásvizsgálatokat végző nemzeti szervezetek rendelkezésre bocsátott tisztviselőit – eseti alapon az egyes hatásvizsgálatok tekintetében; e szervezetek és szakértők az Európai Parlament képviselőiből álló felügyelőbizottságnak tartoznának felelősséggel;

58.  felszólít arra, hogy ehhez hozzák létre a szükséges adminisztratív szervezetet, biztosítva, hogy e szervezet költségvetési szempontból semleges hatású legyen, vagyis a meglévő erőforrások felhasználásán alapuljon;

59.  aláhúzza, hogy hosszú távú megbeszéléseket kell folytatni annak lehetőségéről, hogy az európai intézmények a hatásvizsgálatokkal kapcsolatban közös megközelítést alkalmazzanak; emlékeztet arra, hogy már a 2003. december 16-i intézményközi megállapodás, valamint a hatásvizsgálatokra vonatkozó, 2005 novemberében létrejött intézményközi közös megközelítés is felszólított arra, hogy az európai intézmények hatásvizsgálatakor kövessenek közös módszertani eljárást;

60.  sajnálattal tölti el, hogy az Európai Bizottság jelenleg elutasítóan viszonyul azon elképzeléshez, amely szerint az európai intézményeknek a hatásvizsgálatokkal kapcsolatban közös megközelítést alkalmazzanak;

61.  utal arra, hogy a Tanács eddig alig használta a hatásvizsgálat eszközét; kéri ezért a Tanácsot, hogy a hatásvizsgálatokat is intenzívebben használja fel az uniós jogalkotáshoz való hozzájárulás minőségének javítása érdekében, a hatásvizsgálatokra vonatkozó említett intézményközi közös megközelítéssel összhangban; hangsúlyozza, hogy a teljes és objektív hatásvizsgálaton alapuló intelligens szabályozás továbbra is az uniós intézmények és a tagállamok közös hatáskörébe tartozik majd;

o
o   o

62.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek: P7_TA(2010)0311. (2) HL C 15. E, 2010.1.21., 16. o. (3) HL C 187. E, 2008.7.24., 67. o. (4) HL C 175. E, 2008.7.10., 124. o. (5) HL C 297. E, 2006.12.7, 128. o. (6) HL C 104. E, 2004.4.30., 146. o.