Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 174–178. cikkeire,

–  tekintettel a Bizottság „Kohéziós politika: 2010. évi stratégiai jelentés a 2007–2013 közötti időszak programjainak végrehajtásáról” című 2010. március 31-i közleményére (COM(2010)0110),

–  tekintettel a Bizottság „Kohéziós politika: 2010. évi stratégiai jelentés a 2007–2013 közötti időszak programjainak végrehajtásáról” című 2010. március 31-i közleményét kísérő 2010. március 31-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2010)0360),

–  tekintettel a „Kohéziós politika: Válasz a gazdasági válságra, az európai gazdasági fellendülési terv támogatására elfogadott kohéziós politikai intézkedések végrehajtásának felülvizsgálata” című 2010. október 25-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2010)1291),

–  tekintettel a „Régiók 2020-ban: – az EU régiói előtt álló jövőbeli kihívások értékelése” című, 2008. november 14-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2008)2868),

–  tekintettel az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel az Európa 2020 stratégia keretei közötti fenntartható növekedéshez hozzájáruló regionális politikáról szóló, 2011. január 26-i bizottsági közleményre (COM (2011) 0017),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendeletre,(1)

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló 1083/2006/EK tanácsi rendelet, valamint az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló, 2006. december 8-i 1828/2006/EK bizottsági rendeletre, és különösen annak 7. cikkére,(2)

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletnek az energiahatékonyságba és a megújuló energiaforrásokba való lakásberuházások támogathatósága tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. május 6-i 397/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre,(3)

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletnek a marginalizált közösségeket segítő, lakásberuházási intézkedések támogathatósága tekintetében történő módosításáról szóló, 2010. május 19-i 437/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,(4)

–  tekintettel a kohézióra vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról szóló, 2006. október 6-i 2006/702/EK tanácsi határozatra,(5)

–  tekintettel „A strukturális alapokról szóló rendelet végrehajtásáról (2007–2013): a nemzeti kohéziós stratégiákról és az operatív programokról folytatott tárgyalások eredményei” című, 2009. március 24-i állásfoglalására,(6)

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletben szereplő, a kutatás és az innováció számára elkülönített összegek, illetve az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram szinergiáinak a városokban és régiókban, valamint a tagállamokban és az Unióban való megvalósulásáról szóló, 2010. május 20-i állásfoglalására,(7)

–  tekintettel „A valódi területi, társadalmi és gazdasági kohézió kialakításáról az EU-n belül – a globális versenyképesség elengedhetetlen feltétele?” című, 2010. december 14-i állásfoglalására,(8)

–  tekintettel a Bizottság „Források elkülönítése” című, 2007. február 28-i 1. sz. tájékoztatójára (COCOF/2007/0012/00),

–  tekintettel a Bizottság „A 2009-es nemzeti stratégiai jelentések indikatív struktúrája” című, 2009. május 18-i tájékoztatójára (COCOF 09/0018/01),

–  tekintettel a Bizottságnak a kohéziós politikához kapcsolódó programok végrehajtásáról szóló 2010. évi stratégiai jelentéséről szóló, a Külügyek Tanácsa 2010. június 14-i ülésén elfogadott tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának a „Kohéziós politika: 2010. évi stratégiai jelentés a 2007–2013 közötti időszak programjainak végrehajtásáról” című bizottsági közleményről szóló, 2010. december 1–2-i véleményére (RB 159/2010),

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A 2007 és 2013 közötti időszak helyes gyakorlatain alapuló hatékony partnerségek ösztönzése a kohéziós politikai programok irányítása terén” című, 2010. július 14-i véleményére (ECO/258),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére (A7-0111/2011),

A.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 174. cikke értelmében átfogó harmonikus fejlődésének előmozdítása érdekében az Unió úgy alakítja és folytatja tevékenységét, hogy az a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítését eredményezze, és az Unió célját különösen annak kell képeznie, hogy mérsékelje a különböző régiók fejlettségi szintjei közötti egyenlőtlenségeket, valamint a leghátrányosabb helyzetű régiók – például a vidéki területek, az ipari szerkezetváltás által érintett térségek, valamint a súlyos és tartós természeti vagy demográfiai hátrányokkal küzdő régiók – lemaradását, és mivel az Európa 2020 stratégiát figyelembe kell venni annak érdekében, hogy az EU intelligens, fenntartható és inkluzív gazdasággá váljon,

B.  mivel a kohéziós politika valamennyi kormányzati szinten és földrajzi területen döntő fontosságú szerepet tölt be az EU 2020 stratégia céljainak teljes körű megvalósulásában, különösen a foglalkoztatás és a szociális ügyek terén,

C.  mivel az 1083/2006/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: általános rendelet), a kohézióra vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatások (a továbbiakban: stratégiai iránymutatások), a nemzeti stratégiai referenciakeret és az operatív programok biztosítják és hangsúlyozzák a kohéziós politika európai uniós prioritásokkal – Európa és a régiói vonzóbbá tétele beruházási és munkavállalási szempontból, a tudás és az innováció növekedést célzó javítása, valamint több és jobb munkahelyek teremtése – való összhangját garantáló stratégiai dimenzióját,

D.  mivel a stratégiai jelentéstétel a kohéziós politika új eszköze, amelyet az általános rendelet a jelenlegi programozási időszakban vezetett be a stratégiai iránymutatások végrehajtásának ellenőrzésére szolgáló eszközként, a stratégiai tartalom növelése, valamint a kohéziós politika átláthatóságának és elszámoltathatóságának előmozdítása céljából, és mivel a következő programozási időszak megtervezése során tanulni kell az eddig megszerzett információkból és tapasztalatokból,

E.  mivel a lisszaboni prioritások meghatározása az a folyamat, amely során a lisszaboni növekedési és foglalkoztatási stratégia tekintetében nyolcvanhat, a konvergencia-célkitűzés alá tartozó régiók tekintetében negyvenhét, a regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés tekintetében pedig harminchárom prioritási témát határoztak meg,

F.  mivel a 2009-es nemzeti stratégiai jelentések vonatkozásában a Bizottság és a tagállamok arra a megállapodásra jutottak, hogy kizárólag az egyes célkitűzések prioritást élvező témáiról cserélnek adatokat, és az adatszolgáltatásra 2009. szeptember 30-i határidőt szabtak meg, amikor a tagállamok még mindig a gazdasági válság hatása alatt álltak, és néhányuknak kezdeti nehézségekkel kellett megküzdeniük a programozási időszak elején, és mivel a 2013-as stratégiai jelentésből várhatóan sokatmondóbb adatokat nyerhetünk,

G.  mivel az európai régiók között továbbra is feltűnő gazdasági, társadalmi és környezeti különbségek vannak, ami részben az utóbbi két bővítés természetes következménye, emellett pedig a globális pénzügyi és gazdasági válság közvetlen hatásaival is magyarázható, jóllehet e különbségek az elmúlt évtizedben a kohéziós politika aktív közreműködésének köszönhetően mérséklődtek, ami elengedhetetlen a versenyképesség és a gazdasági növekedés regionális sajátosságok figyelembevételével történő biztosításához,

H.  mivel a kohéziós politika az európai gazdasági fellendülési terv kulcsfontosságú eleme, bizonyítva a strukturális alapok gazdasági ösztönzőkként a fenntarthatóság és energiahatékonyság terén – különösen a kisvállalkozások számára – betöltött jelentőségét, és mivel a Bizottság 2010-ben felkérést kapott arra, hogy készítsen jelentést a válságra adott európai válasz részeként elfogadott intézkedések megvalósításáról,

1.  üdvözli a Bizottságnak a strukturális alapokból társfinanszírozott kohéziós politikai programok végrehajtásáról szóló stratégiai jelentését; gratulál a tagállamoknak a végrehajtás tekintetében immár bizonyítottan értékes információforrást jelentő első nemzeti stratégiai jelentésük elkészítésére tett erőfeszítéseikért;

2.  hangsúlyozza, hogy összehasonlító elemzések készítésekor figyelembe kell venni, hogy öt tagállam később, egy pedig korábban szolgáltatott adatot; úgy véli, hogy helyesebb volna az egyes tagállamok által elért előrehaladást az uniós átlaggal összehasonlítani;

3.  úgy gondolja, hogy a támogatáselosztás átláthatósága előmozdítja a megfelelő végrehajtást, és kulcsfontosságú előfeltétele a kohéziós politika általános célkitűzései megvalósításának, éppen ezért a végrehajtás valamennyi szakaszában megerősítésre szorul; úgy véli, hogy folytatni kell a kedvezményezettek jegyzékének nyilvánosságra hozatalát, különösen online, mivel ez az átláthatóság javításának hatékony eszköze; úgy gondolja, hogy közösségi iránymutatások meghatározása és a stratégiai jelentéstétel új eszközként való bevezetése a szakpolitikai célkitűzések megvalósítása terén hozzájárult az elszámoltathatóság fokozódásához; ezzel összefüggésben rendszeres politikai vitára szólít fel az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítása, valamint a kohéziós politika hatásainak értékelése érdekében.

Végrehajtás

4.  megjegyzi, hogy a kiválasztott projektek pénzügyi volumene a jelentések szerint 93,4 milliárd euró, ami a jelenlegi időszakban elérhető uniós források 27,1%-át teszi ki, és hogy ez az átlag egyaránt vonatkozik a kohéziós politika három célkitűzésére, a lisszaboni célkitűzésekre, valamint a közösségi stratégiai iránymutatások megvalósítása terén elért előrehaladásra; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az előrehaladás országonként és témánként nagyon eltérő mértékű, hiszen kilenc tagállam esetében 40%-ot meghaladja, 4 tagállam esetében pedig 20% alatt van az összesített kiválasztási arány;

5.  újólag megismétli, hogy értékeli azokat a nemzeti erőfeszítéseket, amelyek eredményeként a konvergenciarégiókban a rendelkezésre álló pénzeszközök 65%-át, a regionális versenyképességi és foglalkoztatási régiókban pedig annak 82%-át különítették el átlagosan a lisszaboni menetrend megvalósítására szolgáló kiadásokra, meghaladva ezzel az eredetileg kért szinteket; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a jelentések szerint összesen 63 milliárd eurót különítettek el a lisszaboni célkitűzés projektjeire, és hogy a projektkiválasztás a lisszaboni célkitűzések tekintetében ugyanolyan ütemű, vagy valamelyest gyorsabb, mint más tevékenységek esetében, és ezért arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a jövőben is különítsenek el erőforrásokat az EU 2020 stratégiát támogató projektekre;

6.  megjegyzi, hogy a közösségi stratégiai iránymutatásokhoz kapcsolódó témakörök közül a „Területi dimenzió” témában a leggyorsabb (30%), „A növekedést szolgáló tudás és innováció fejlesztése” témában átlag feletti, két másik témában viszont 27,1% alatti az előrehaladás, valamint, hogy a lisszaboni célkitűzés projektjei esetében a konvergencia-célkitűzés és a regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés tekintetében egyaránt átlag feletti, az európai területi együttműködésre vonatkozó célkitűzés esetében azonban csak 20,5%-os a kiválasztási arány; sajnálja, hogy mivel a helyi kimenetekre és eredményekre vonatkozóan nincsenek valamennyi tagállamról adatok, a szakpolitikák végrehajtásának elemzése a stratégiai jelentésben súlyos korlátokba ütközik; ezért felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül igazgatási jelentéstételi követelményeit, és felkéri a tagállamokat, hogy fegyelmezettebben járjanak el a programok végrehajtásával kapcsolatos adatszolgáltatás terén;

7.  a gazdasági válság és a növekvő munkanélküliség kapcsán üdvözli a „Több és jobb munkahely” iránymutatáshoz kapcsolódó projektek végrehajtása terén eddig elért előrelépéseket; mindazonáltal határozottan javasolja, hogy a Bizottság vezessen be olyan módozatokat a tagállamokkal való együttműködés számára, amelyek megkönnyítik, hogy a szükséges finanszírozás gyorsan mobilizálható és az erőforrás-hatékony és versenyképes gazdaság megvalósítása – többek között az EU 2020 stratégia és annak különösen a foglalkoztatással és a szociális ügyekkel kapcsolatos célkitűzései, azaz a növekedés és a magas szintű foglalkoztatást biztosító, társadalmi és területi kohéziót teremtő gazdaság – céljából hatékonyan elosztható legyen annak érdekében, hogy fellendítse a növekedést és a termelékenységet, valamint javítsa az európai foglalkoztatási teljesítményt;

8.  üdvözli, hogy az ESZA megfelelő támogatást nyújt a munkaerő-piaci reformok megvalósításához, és hatékony eszköznek bizonyul, amely hozzájárul a passzív munkaerő-piaci politikák aktívvá, sőt megelőző jellegűvé tételéhez; felszólítja a tagállamokat, hogy folytassák azokat a strukturális reformokat, amelyek megvédik a munkaerőpiacokat a lehetséges jövőbeni válságoktól;

  9. felszólítja a tagállamokat, hogy érjenek el előrelépést a nemi szegregáció és az egyenlőtlenségek – például a bérkülönbségek, valamint a döntéshozatali pozíciókban tapasztalható alulreprezentáltság – mérséklése, a munka és a családi élet összeegyeztethetőségének megkönnyítése, és – mivel a nők jelentős hányadát érintik a bizonytalan munkafeltételek – a bizonytalan munkák rendes munkaviszonnyá való átalakításának ösztönzése révén a munkaerőpiacok regionális szintű támogatására irányuló társfinanszírozott intézkedések és tevékenységek végrehajtásában;

10.  hangsúlyozza, hogy fontos javítani, valamint megfizethetővé tenni az azokban a hátrányos helyzetű mikrorégiókban meglévő infrastruktúrákat és szolgáltatásokat, ahol nagy számban élnek társadalmilag perifériára szorult emberek (pl. romák);

  11. hangsúlyozza általában a közlekedés területi, gazdasági és társadalmi kohézió biztosítása terén játszott fontos szerepét; aggódik amiatt, hogy a vasúti ágazatban eszközölt beruházások nem a tervek szerint haladnak, és elmaradnak a közúti ágazatban megvalósított előrehaladás mögött, azaz nem járulnak hozzá megfelelő mértékben a közlekedés szén-dioxid-mentesítéséhez; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy hátráltatja az intermodális európai közlekedési rendszer létrehozását az, ha aránytalanság alakul ki a különféle közlekedési módok vonatkozásában tervezett beruházások között, és megállapítja, hogy a végrehajtás további késedelme elmélyítheti az egyenlőtlenségeket;

12.  emlékeztet arra, hogy a kohéziós és strukturális alapok 2007–2013-as előirányzatainak mintegy 23,7%-át (82 milliárd euró) szánják a közlekedésre, de csak a felét fogják TEN-T projektjeire költeni (17 milliárd eurót a TEN-T prioritási hálózatra és 27,2 milliárd eurót az átfogó részre), a másik felét pedig elkülönítik a TEN-T térképeken nem jelölt nemzeti, regionális és helyi projektekbe való befektetésre; hangsúlyozza, hogy a közlekedés számára előirányzott kohéziós és strukturális alapokat úgy osztják fel a közlekedési hálózatok és módok között, hogy nem veszik kellően figyelembe az Európai Unió célkitűzéseit;

  13. a területi együttműködéssel összefüggésben felhívja a figyelmet arra a tendenciára, hogy a határokon átnyúló projekteket és általában a vasúti projekteket késedelemmel indítják el, és hangsúlyozza a TEN-T hálózat európai hozzáadott értékét, amely különösen nyilvánvaló a projektek határokon átnyúló részeiben, valamint a nemzeti közúti, vasúti és belvízi hajóúti projektekkel való összekapcsolódásában; e tekintetben javasolja, hogy társadalmi-gazdasági, földrajzi, demográfiai és kulturális szempontok alapján foglalják rendszerbe a bevált módszerek közös platformjainak bevezetését;

14.  örvendetesnek tartja, hogy a lakásépítések és a marginalizált közösségeknek szóló lakásépítési projektek terén az energiahatékonysággal és megújuló energiával kapcsolatos beruházási költségeket bevonták a támogatási programba, amelynek végrehajtása számos régióban sikeresnek bizonyult, és amelyet a jövőben is folytatni kell;

15.   felhív a programok hatékonyabb végrehajtására a környezetvédelmi ágazatban, nevezetesen a hozzáadott európai értéket képviselő, egymást átfedő területeken, mint például az éghajlatváltozás leküzdésére, mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló intézkedések, a tisztább és alacsony széntartalmú technológiákba való beruházások, a levegő- és vízszennyezés csökkentését és a biológiai sokféleség védelmét célzó intézkedések, a vasúti hálózatok bővítése, az energiahatékonyság – különösen az építőipari ágazatban – és a megújuló energiaforrások előmozdítása az EU energetikai és éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzéseinek 2020-ig való teljesítésére törekedve és zöld munkahelyek létrehozásának előmozdítása érdekében;

16.  felszólít a környezeti katasztrófák megelőzéséhez és/vagy a gyors reagáláshoz hozzájáruló alapok felhasználására, és kéri a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a beruházásokat a megelőzés, valamint a fertőzött ipari övezetek és földterületek helyreállítása érdekében, mivel e téren a végrehajtás egyelőre korlátozott fokú;

17.  sajnálja, hogy késlekedik a projektkiválasztás olyan stratégiai területeken, mint a vasúti közlekedés, egyes energetikai és környezeti beruházások, a digitális gazdaság, a társadalmi befogadás, az irányítás, valamint a kapacitásépítés, és kéri a késedelem okainak mélyreható vizsgálatát, és felszólítja a tagállamokat, hogy vonják be a régióikat azoknak a területeknek a szorosabb nyomon követésére, ahol fokozott erőfeszítésekre van szükség; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az abszorpció magasabb volt az európai területi együttműködési programok környezeti projektjei tekintetében, és ezzel összefüggésben kiemeli az együttműködés egyértelmű hozzáadott értékét; hangsúlyozza ugyanakkor annak lehetőségét, hogy a tagállamok felzárkóztak olyan területeken, ahol korábban lemaradtak a végrehajtásban, és hogy ennek következtében az ebben a szakaszban bekövetkezett késedelmek nem feltétlenül tükrözik a programozási időszak általános minőségét; kiemeli ezzel összefüggésben a felvevőképesség fokozódását és a kohéziós politika költségvetési végrehajtásának felgyorsítását 2010 során, ami többek között a közelmúlt jogalkotási módosításainak és az operatív programok teljes kibontakozásának köszönhető, mivel a Bizottság végre jóváhagyta az utolsó igazgatási és ellenőrzési rendszereket is;

18.  úgy véli, hogy haladéktalanul korrekciós intézkedéseket kell tenni az egyes prioritást élvező területen mutatott gyenge teljesítmény kijavítása érdekében; javasolja a projektkiválasztás tekintetében jelentős késedelmeket produkáló területek végrehajtási problémáinak mélyreható elemzését, és ezzel összefüggésben felszólítja a tagállamokat, hogy a késedelemmel érintett témákban fokozzák a projektkiválasztás javítására irányuló erőfeszítéseket, valamint hogy gyorsítsák fel minden kiválasztott projekt végrehajtását, a megállapított célkitűzések meghiúsulása kockázatának elkerülése érdekében;

19.  úgy gondolja, hogy a humántőke-fejlesztésre, az egészség előmozdítására, a betegségek megelőzésének elősegítésére, az esélyegyenlőség biztosítására, a munkaerőpiacok támogatására, valamint a társadalmi befogadás erősítésére irányuló tevékenységek tekintetében néhány esetben különösen szükséges a gyors projektkiválasztás és végrehajtás, valamint a biztosított források általában jobb felhasználása, különösen a gazdasági válság negatív hatásainak leküzdése érdekében;

20.  hangsúlyozza, hogy számos tagállam megerősítette, hogy az elkülönítési gyakorlat következtében megkövetelt fegyelem javította a programtervezés minőségét és célzottságát; ezen túlmenően megállapítja, hogy a tagállamok egyhangúlag úgy vélték, hogy a lisszaboni stratégiához kapcsolódó nemzeti stratégiai referenciakereteikben és operatív programjaikban az alapvető prioritások fenntartása a legjobb eszköz arra, hogy leküzdjék a válságot, továbbá ismét megerősítették az e dokumentumokban meghatározott közép- és hosszú távú célkitűzések relevanciáját;

A végrehajtásban rejlő kihívások

21.  hangsúlyozza, hogy egyes területeken alapvető előfeltételek – így például bizonyos beavatkozási területek esetében az egyszerűbb nemzeti szintű alkalmazási eljárások, a világos nemzeti prioritások, az uniós jogszabályok időben történő átvétele, vagy a konszolidált intézményi és igazgatási kapacitás, a finanszírozástervezési eszközökre vonatkozó egyszerűbb szabályok – hiánya, valamint a túlzott mértékű tagállami bürokrácia hátráltatja a projektek hatékony kiválasztását és végrehajtását; ennélfogva felszólítja a tagállamokat és a régiókat, hogy e kihívások leküzdésével, és különösen az állami támogatással, a közbeszerzéssel és a környezetvédelmi szabályokkal összefüggő jogi keret kiigazításával segítsék elő a szakpolitikák végrehajtását, és hajtsanak végre intézményi reformokat;

22.  emlékeztet arra, hogy a szakpolitika végrehajtása terén tapasztalt jelentős késedelem főként az alábbi tényezők következménye: a társfinanszírozáshoz rendelkezésre álló állami források szűkössége a tagállamokban; 10 a. hangsúlyozza, hogy a friss információk hiánya miatt a következő programozási időszakra vonatkozó tervezést nem támasztják alá megfelelő statisztikai adatok; a FEMM bizottság nevében

23.  sajnálja, hogy bár a stratégiai jelentésnek hangsúlyoznia kellene, mennyiben járulnak hozzá a strukturális alapból társfinanszírozott programok a kohéziós politika célkitűzéseinek végrehajtásához, a jelentés nem tartalmaz átfogó adatokat a 2009-ig fennálló regionális eltérésekről;

A gazdasági válságra adandó válasz

24.  üdvözli a „Kohéziós politika: Válasz a gazdasági válságra, az európai gazdasági fellendülési terv támogatására elfogadott kohéziós politikai intézkedések végrehajtásának felülvizsgálata” című bizottsági szolgálati munkadokumentum publikálását; hangsúlyozza, hogy ez az áttekintés elsősorban a nemzeti stratégiai jelentésekben szereplő információkra épít; felszólítja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok pontos információkat szolgáltatnak;

25.  megállapítja, hogy a globális pénzügyi és gazdasági válság és a jelenlegi gazdasági lassulás közepette az EU kohéziós politikája egyértelműen hozzájárul az európai gazdaságélénkítési tervhez, mivel a reálgazdasági beruházások legnagyobb közösségi forrását jelenti, és immár bizonyítottan rugalmas és megfelelő választ biztosít a társadalmi-gazdasági környezet gyors romlására; hangsúlyozza, hogy a tagállamok értékelték azt, hogy a válságintézkedéseket egyéni szükségleteikhez lehetett igazítani; felszólít ugyanakkor a szabályok rugalmasságának fokozására és összetettségének mérséklésére a válság leküzdése érdekében, és ösztönzi a tagállamokat, hogy haladéktalanul éljenek a Bizottság által biztosított összes intézkedéssel a konkrét igényekhez igazodó, megfelelő és kellő időben történő válaszadás, valamint a válságból való sikeres kilábalás érdekében, a hosszú távú fenntartható fejlődés megvalósítása céljából, a versenyképesség, a foglalkoztatás és az európai régiók vonzerejének erősítése által;

26.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy további erőfeszítéseket tegyenek az európai gazdasági fellendülési terv keretében megvalósított, kifejezetten a kohéziós politikához tartozó intézkedések általános hatásainak felmérését akadályozó nehézségek leküzdése érdekében, és sajnálja, hogy ebből adódóan a felülvizsgálat csak nemzeti szinten végrehajtott konkrét példákba nyújthat némi bepillantást; ennek ellenére üdvözli a bevált gyakorlatok elemzését és a jelentésben bemutatott első következtetéseket;

27.  úgy véli, hogy a válságból való kilábalás jelei gyengék, Európának pedig az elkövetkező években meg kell küzdenie strukturális gyengeségeivel, többek között kohéziós politikai beavatkozások, valamint különösen a kutatás és fejlesztés, az innováció, az oktatás és a versenyképességük biztosítása szempontjából valamennyi ágazat számára hasznos technológiák kifejlesztése terén megvalósított célzott beruházások révén; ezért hangsúlyozza, hogy mélyrehatóan elemezni kell a válság leküzdésére irányuló intézkedések hatását, és hozzáférhető strukturális támogatást kell biztosítani, hiszen ez egy hatékony eszköz, amelynek célja a régiók segítése a gazdasági és társadalmi átalakulásban, valamint a gazdasági, társadalmi és területi kohézió és a szolidaritás előmozdításában;

Szinergiák megteremtése, valamint a regionális politikához köthető források ágazati elaprózódásának elkerülése

28.  egyetért a Tanács 2010. évi stratégiai jelentésről szóló következtetéseiben megfogalmazott nézettel, amely szerint tényleges hozzáadott értéket jelent az, ha egységes stratégiai megközelítést alkalmaznak a strukturális alapok tekintetében; emlékeztet arra, hogy minden egyes alapnak saját szabályokra van szüksége ahhoz, hogy a konkrét helyzetekben sikeres beavatkozásokat lehessen tenni a helyszínen; hangsúlyozza továbbá, hogy a válságot követő időszakban meg kell erősíteni az állami költségvetéseket, és növelni kell a szinergiákat, valamint az összes elérhető finanszírozási forrás (az uniós, a nemzeti, vagy az EIB által kínált eszközök) hatásait;

29.  hangsúlyozza, hogy a strukturális alapok és egyéb ágazati szakpolitikai eszközök, valamint ezen eszközök és a nemzeti, regionális és helyi erőforrások közötti szinergiák létfontosságúak, és értékes összeköttetéseket teremtenek, elősegítve egymás kölcsönös megerősítését, a programok fenntartható végrehajtását és a területi kohézió megvalósítását; elismeri, hogy a 2007–2013-as időszakra vonatkozó elkülönítési rendelkezések révén a kohéziós politika felkészültebb a kutatási és innovációs politikákkal való szinergiák megteremtésére; hangsúlyozza, hogy a kohéziós alapokat fel lehetne használni a kutatási infrastruktúra fejlesztésére, a kutatási támogatásokhoz való hozzáféréshez szükséges fejlettségi szint biztosítása érdekében; szintén hangsúlyozza az ERFA, az ESZA és az EMVA közötti szinergiák előnyeit; megjegyzi, hogy a tapasztalatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy a gazdasági fellépésekhez nyújtott ERFA-finanszírozás hatékonyságának maximalizálása érdekében elengedhetetlen az ESZA által finanszírozott programok sikeres végrehajtása; emlékeztet ezzel összefüggésben a keresztfinanszírozásban rejlő lehetőségekre, amelyeket még mindig nem aknáznak ki teljesen; a következő stratégia jelentésre tekintettel felkéri a Bizottságot, hogy jelentésben foglalkozzon a strukturális alapok közötti kölcsönhatással, valamint a strukturális alapok és egyéb uniós pénzügyi eszközök közötti kapcsolattal;

Nyomon követés és értékelés

30.  hangsúlyozza, hogy a technikai segítségnyújtás, a figyelemmel kísérés és az értékelés ösztönzi a szakpolitikával kapcsolatos ismeretek bővítését, és a hatékony pénzügyi ellenőrzéssel együtt hozzájárul majd a végrehajtás minőségének javításához;

31.  sajnálja, hogy csak 19 tagállam jelentése foglalkozik az alapmutatókkal, ezért jelenleg nem kapunk az egész Uniót lefedő, világos képet a szakpolitika helyi hatásáról; határozottan arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a stratégiai jelentéstétel következő, 2012 és 2013 közötti szakaszában alkalmazzák az alapmutatókat; felszólítja a Bizottságot, hogy lépjen közbe és biztosítson támogatást a tagállamok és a régiók számára abban, hogy időszerű, koherens és hiánytalan adatokkal szolgáljanak;

32.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak hatékony és állandó nyomon követési és ellenőrzési rendszereket kell biztosítania a strukturális alapok végrehajtási rendszere irányításának és hatékonyságának javítása érdekében; felszólítja a Bizottságot a tagállamok által elért előrehaladás ellenőrzése következetességének és minőségének javítására, azáltal, hogy az összehasonlítás és az eredményorientáltság megkönnyítése érdekében a következő programozási időszakra vonatkozóan a nemzeti stratégiai jelentésekben kötelezővé teszi az alapmutatók minimális készletének alkalmazását, és részletesebb iránymutatásokat nyújt;

Bevált gyakorlatok

33.  úgy véli, hogy a szakpolitikák végrehajtása során hangsúlyozni kell a bevált gyakorlatokat és a kölcsönös tanulást, és elő kell mozdítani a bevált gyakorlatok cseréjét, valamint meg kell erősíteni az igazgatási kapacitásokat, különösen a helyi és a regionális hatóságok tekintetében, a hatékonyság és eredményesség fokozása és a korábban elkövetett hibák megismétlésének elkerülése érdekében;

34.  ösztönzi a nemzeti jelentéstétellel kapcsolatos olyan bevált gyakorlatokat, mint például az alapmutatók alkalmazása, jelentéstétel az eredményekről és a kimenetekről, valamint a nemzeti és az uniós politikák közötti szinergiákról, nyilvános viták és konzultációk szervezése az érintettekkel, a jelentések benyújtása a nemzeti parlamenteknek véleményezés céljából és a jelentések közzététele kormányzati weboldalakon (amellett, hogy a jelentések egyértelmű és tömör terminológiát alkalmaznak), mivel ezek javítják a jelentéstétel minőségét és növelik a tagállamokban tevékenykedő érintettek felelősségét; mindenképpen szükségesnek tartja a bevált gyakorlatok alkalmazását olyan régiókban, ahol alacsony a finanszírozási programok kihasználtsága vagy hatékonysága;

35.  üdvözli, hogy a Bizottság meghatározza azt, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságok miként igazíthatják a regionális operatív programokat az EU 2020 fenntartható növekedésre vonatkozó célkitűzéseihez, és hogyan lehet az alkalmazott módszereket még inkább az intelligens növekedésre vonatkozó célkitűzésekre összpontosítani ebben a programozási időszakban; felszólítja a tagállamokat, hogy haladéktalanul cselekedjenek, fektessenek be többet a fenntartható fejlődésbe, az intelligens növekedésbe és a nemek közötti egyenlőség munkaerőpiacon történő biztosításába, valamint hatékonyabban használják fel a pénzeszközöket; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy indítson vitát annak mélyrehatóbb vizsgálatáról, hogy a kohéziós politika a jelenlegi, 2007–2013 közötti időszakban hogyan járulhatna hozzá az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához;

Következtetések és ajánlások

36.  hangsúlyozza a kkv-k mint innovatív szereplők jelentőségét a gazdaság szempontjából, és kiemeli, hogy fejleszteni kell ezt az ágazatot – többek között a kisvállalkozói intézkedéscsomag végrehajtásán keresztül –, elő kell segíteni a kkv-k finanszírozáshoz és működési tőkéhez való hozzáférését, valamint ösztönzi kell a kkv-ket innovációs projektekben való részvételre, versenyképességük megerősítése és foglalkoztatási lehetőségeik kiszélesítése érdekében; hangsúlyozza, hogy számos társadalmi és gazdasági előnnyel jár a hatóságok, kkv-k, üzleti hálózatok, kutatóintézetek és klaszterek közötti helyi és regionális szintű együttműködés, valamint a meglévő erőforrások hatékony felhasználása, beleértve az uniós finanszírozási eszközöket (Jeremie) mint a kkv-k tőkeerejének növelésére szolgáló eszközöket; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a hitelfinanszírozás tekintetében növelni kell a jogbiztonságot azáltal, hogy a pénzügyi közvetítők és a kedvező feltételeket kínáló bankok olyan feltételeket tudjanak meghatározni az innovatív pénzügyi eszközökre vonatkozóan, amelyek az egész programozási időszakban érvényesek maradnak;

37.  határozottan úgy véli, hogy a jó kormányzás európai, nemzeti és helyi szinten, valamint a kormányzás különböző szintjei közötti hatékony koordináció alapvető jelentőségű a döntéshozatali eljárás minőségének biztosítása, a stratégiai tervezés, valamint a strukturális és kohéziós alapok abszorpciós kapacitásának javítása, és ezáltal a kohéziós politika sikeres és hatékony megvalósítása szempontjából; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Szerződéssel, valamint a szubszidiaritás és az együttműködéselvével összhangban javítsák és szorgalmazzák a többszintű kormányzást; ezért hangsúlyozza a valódi partnerségi stratégia fontosságát, vertikálisan és horizontálisan egyaránt, és javasolja a partnerségek minőségének értékelését, emlékeztetve arra, hogy a partnerségek egyszerűsödéshez vezethetnek, különösen a projektkiválasztás folyamata tekintetében; felhívja a tagállamokat, hogy a nemzeti szint alatti szinteket a kezdetektől vonják be a beruházási prioritások meghatározásába, és magába a döntéshozatali eljárásba is, valamint hogy a civil társadalmi szereplőkkel és a közösségek képviselőivel együtt integrálják őket a programok végrehajtásába; ezzel összefüggésben javasolja „a helyi és regionális önkormányzatok Európa 2020 stratégiára vonatkozó területi paktumának” létrehozását minden tagállamban;

38.  úgy gondolja, hogy a rendelkezések és az eljárások egyszerűsítésének hozzá kell járulnia a pénzeszközök elosztásának és kifizetésének felgyorsításához, ezért folytatni kell azt, és hogy a folyamat eredményeképpen a 2013-at követő időszakban uniós és nemzeti szinten egyaránt javulnia kell a szabályozásnak, anélkül, hogy ez jelentősebb nehézségeket okozna a kedvezményezettek számára; úgy véli, hogy a regionális politikát még inkább a felhasználók igényeihez kell igazítani, és hogy az egyszerűsítés során csökkenteni kell a szükségtelen igazgatási akadályokat és költségeket, csakúgy, mint a szakpolitikai célok elérését hátráltató egyéb akadályokat, továbbá lehetővé kell tenni a jelenlegi ügyintézési gyakorlat zavaros és téves értelmezésének elkerülését, emellett rugalmasabbá kell tenni a projektirányítást, valamint biztosítani kell az ellenőrzések összehangolását és a szakpolitika eredményességének fokozását; sajnálja, hogy sok támogatás nem kerül felhasználásra a fölösleges bürokrácia és a gyakran változó, túlbonyolított szabályozás miatt, valamint azért, mert az eljárások nincsenek összehangolva; úgy véli, hogy meg kell találni az egyensúlyt az egyszerűsítés és a szabályok és eljárások szilárdságának biztosítása között;

39.  felszólítja a tagállamokat és a regionális hatóságokat a kapacitásépítés támogatására és az adminisztratív terhek csökkentésére, valamint különösen arra, hogy biztosítsák a projektek nemzeti hozzájárulásokon keresztül történő társfinanszírozását, és szükség esetén vezessenek be különféle finanszírozási eszközöket a támogatások abszorpciójának növelése érdekében, illetve azért, hogy elkerülhetővé váljanak további jelentős beruházási késedelmek;

40.  támogatja a Bizottság azon elképzeléseit, melyek célja, hogy a strukturális alapok végrehajtásakor fokozottabban összpontosítson az eredményorientáltságra, és úgy véli, hogy – a végrehajtás nyomon követésének értékes eszközeként – a stratégiai jelentéstétel megteremti a szakértői felülvizsgálat és az uniós szintű stratégiai vita alapját; az összehasonlítható és megbízható adatokra épülő stratégiai jelentéstétel minőségének javítása érdekében arra ösztönzi a tagállamokat, hogy még inkább analitikus és stratégiai jellegű megközelítést kövessenek a nemzeti jelentések kidolgozása során, középpontba helyezve a célkitűzéseket, az eredményeket és a stratégiai előrelépéseket, és időszerű, pontos információkkal szolgáljanak az alapmutatókról és a megállapított célokról; ezért hangsúlyozza, hogy a 2013-as stratégiai jelentésnek eredményorientáltnak kell lennie, és rendkívül sok statisztikai adat bemutatása helyett a programok vonatkozásában nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a programok hatékonysága, a kimenetek, az eredmények és a korai hatások minőségi szempontú elemzésére;

41.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a 2007 és 2013 közötti időszakra szóló pénzügyi terv és a kohéziós politika félidős felülvizsgálata lehetőségét megragadva biztosítsák az európai alapok jobb felhasználását a 2011 és 2013 közötti időszakban;

42.  felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy a következő programozási időszak elején esetlegesen felmerülő kezdeti nehézségek leküzdése érdekében, a jövőbeli kohéziós politikáról folytatandó következő tárgyalási fordulóra való tekintettel, segítsék elő a kulcsfontosságú dokumentumok – pl. többéves pénzügyi keret, rendeletek – gyors véglegesítését;

43.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jövőbeli kohéziós politika számára megfelelő finanszírozási forrásokat fognak biztosítani; úgy véli, hogy a kohéziós politika nem tekinthető egyszerűen az ágazati szakpolitikák céljainak elérésére szolgáló eszköznek, mivel egy olyan közösségi politikáról van szó, amely lényeges hozzáadott értéket teremt, és saját létjogosultsággal rendelkezik, amely nem más, mint a gazdasági, társadalmi és területi kohézió biztosítása; ezért hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikának függetlennek kell maradnia, illetve jelenlegi alapjait és elveit nem módosíthatja ágazati szétforgácsolódás;

o
o   o

44.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamoknak.

(1) HL L 210., 2006.7.31., 25. o. (2) HL L 371., 2006.12.27., 1. o. (3) HL L 126., 2009.5.21., 3. o. (4) HL L 132., 2010.5.29., 1. o. (5) HL L 291., 2006.10.21., 11. o. (6) HL C 117. E, 2010.5.6., 79.o. (7) HL C 161. E, 2011.5.31., 104. o. (8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0473.