Az Európai Parlament 2011. március 24-i jogalkotási állásfoglalása a Moldovai Köztársaságnak szánt autonóm kereskedelmi kedvezmények bevezetéséről szóló 55/2008/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0649 – C7-0364/2010 – 2010/0318(COD))

P7_TA(2011)0104 A7-0041/2011

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0649),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkének (2) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0364/2010),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére és 46. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A7–0041/2011),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2011. március 24-én került elfogadásra a Moldovai Köztársaságnak szánt autonóm kereskedelmi kedvezmények bevezetéséről szóló 55/2008/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló .../2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 581/2011/EU rendelet.)

Az Európai Parlament 2011. március 24-i jogalkotási állásfoglalása az általános tarifális preferenciák rendszerének 2009. január 1-jétől 2011. december 31-ig történő alkalmazásáról szóló 732/2008/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0142 – C7-0135/2010 – 2010/0140(COD))

P7_TA(2011)0105 A7-0051/2011

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0142),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamentnek (C7–0135/2010),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7–0051/2011),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy késedelem nélkül nyújtson be az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról szóló új rendeletre irányuló javaslatot;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2011. március 24-én került elfogadásra az általános tarifális preferenciák rendszerének 2009. január 1-jétől 2011. december 31-ig történő alkalmazásáról szóló 732/2008/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló .../2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 512/2011/EU rendelet.)

Az Európai Parlament 2011. március 24-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács és az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott határozattervezete az egyrészről az Amerikai Egyesült Államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti légiközlekedési megállapodás módosításáról szóló jegyzőkönyv megkötéséről (15381/2010 – C7-0385/2010 – 2010/0112(NLE))

P7_TA(2011)0106 A7-0046/2011

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács és az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott határozattervezetre (15381/2010),

–  tekintettel az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti, 2007. évi légiközledési megállapodás módosításáról szóló jegyzőkönyvtervezetre (09913/2010),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikke (2) bekezdése, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontja, valamint 218. cikke (8) bekezdésének első albekezdésének megfelelően a Tanács által benyújtott egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0385/2010),

–  tekintettel az EU és az USA közötti légügyi megállapodásról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (8) bekezdésére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ajánlására (A7-0046/2011),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, illetve az Egyesült Államok Kongresszusának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0239.

Az Európai Parlament 2011. március 24-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács és az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott határozattervezet egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről Kanada közötti légiközlekedési megállapodás megkötéséről (15380/2010 – C7-0386/2010 – 2009/0018(NLE))

P7_TA(2011)0107 A7-0045/2011

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott határozattervezetére (15380/2010),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről Kanada közötti légiközlekedési megállapodás tervezetére (08303/10/2009),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikke (2) bekezdése, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontja, valamint 218. cikke (8) bekezdésének első albekezdése alapján a Tanács által benyújtott egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0386/2010),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (8) bekezdésére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ajánlására (A7-0045/2011),

1.  jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Kanada kormányának és parlamentjének.

Az Európai Parlament 2011. március 24-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Vietnami Szocialista Köztársaság kormánya között a légi közlekedési szolgáltatások bizonyos kérdéseiről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (14876/2010 – C7-0366/2010 – 2007/0082(NLE))

P7_TA(2011)0108 A7-0044/2011

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács határozattervezetére (14876/2010),

–  tekintettel az Európai Unió és a Vietnami Szocialista Köztársaság kormánya között a légi szolgáltatások bizonyos kérdéseiről szóló megállapodástervezetre (07170/2009),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikke (2) bekezdése és 218. cikke (6) bekezdésének második albekezdése a) pontjának értelmében a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0366/2010),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (8) bekezdésére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ajánlására (A7-0044/2011),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Vietnami Szocialista Köztársaság kormányának és parlamentjének.

Az Európai Parlament 2011. március 24-i állásfoglalása az Európai Unió és az Öböl-menti Együttműködési Tanács közötti kapcsolatokról (2010/2233(INI))

P7_TA(2011)0109 A7-0042/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió és az Öböl-menti Együttműködési Tanács (ÖET) között 1989. február 25-én létrejött együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel az EK és az Öböl-menti Együttműködési Tanács közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló 2008. április 24-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az EGK és az Öböl-menti Együttműködési Tanács között megkötendő szabadkereskedelmi megállapodás jelentőségéről szóló 1990. július 13-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „Az európai biztonsági stratégia végrehajtása – a biztonság megteremtése a változó világban” című , a Tanács által 2008 decemberében jóváhagyott jelentésre,

–  tekintettel az Európai Unió, valamint a földközi-tengeri térség és a Közép-Kelet közötti, a Tanács által 2004 júniusában jóváhagyott stratégiai partnerségre,

–  tekintettel a 2010. június 14-én Luxembourgban tartott 20. Miniszteri Tanács közös közleményére,

–  tekintettel az Unió a Mediterrán Térségért szervezetről szóló 2010. május 10-i jelentésére,

–  tekintettel a 2009. április 29-én Maszkatban tartott 19. Miniszteri Tanács közös közleményére,

–  tekintettel az EU és az ÖET között 1998-ban létrejött együttműködési megállapodás végrehajtását célzó közös cselekvési programra (2010–2013),

–  tekintettel az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, a harmadik országokkal a felsőoktatás területén folytatott megerősített együttműködésről szóló bizottsági közleményre (COM(2001)0385),

–  tekintettel a „Reformok az arab világban: milyen stratégiát alkalmazzon az Európai Unió?” című, 2007. május 10-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a 2001. december 31-én az ománi Muszkatban elfogadott, az ÖET-tagállamok közötti gazdasági megállapodásra és az ÖET 2002. december 21-i, az ÖET-tagállamok közötti vámunió létrehozásáról szóló dohai nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. és 218. cikkére, amelyek értelmében a Tanács a Parlament egyetértését kéri minden olyan nemzetközi megállapodás megkötése előtt, amely a rendes jogalkotási eljárás alkalmazási körébe tartozó területeket érint,

–  tekintettel az emberi jogokról szóló éves jelentésekre,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az egyéneknek, csoportoknak és a társadalmi szervezeteknek az egyetemesen elismert emberi jogok és alapvető szabadságok előmozdításához és védelméhez való jogáról és az ezek iránti felelősségéről szóló 1998-as nyilatkozatára (más néven „az emberi jogok védelmezőiről szóló ENSZ-nyilatkozat”),

–  tekintettel a főképviselő 2011. március 10-i, 15-i és 17-i nyilatkozatára és a Tanács Bahrainről szóló 2011. március 21-i következtetéseire és ezzel összefüggésben hangsúlyozva a véleménynyilvánítás szabadsága és a polgárok békés tüntetésre vonatkozó joga iránti teljes körű támogatását,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A7-0042/2011),

A.  mivel az EU–ÖET kapcsolatok állandó felülvizsgálatára és aktualizálására van szükség a közelmúltban bekövetkezett jelentős és gyorsan kibontakozó helyszíni eseményekre tekintettel, amelynek középpontjában az emberi jogok és a demokrácia iránti törekvésnek kell állnia,

B.  mivel a tüntetők jogszerű demokratikus törekvéseknek adtak hangot több ÖET-államban; mivel a hatóságok által a bahraini tüntetésekre adott erőszakos válasz halálos áldozatokhoz, sebesülésekhez és bebörtönzésekhez vezetett; mivel Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek  és Kuwait  csapatai az ÖET égisze alatt érkeztek az országba a tüntetőkkel szembeni fellépésben való részvétel céljából,

C.  mivel a Perzsa-öböl térségére ma annak figyelembevételével kell gondolni, hogy az Öböl-menti Együttműködési Tanács tagállamaiból álló új gazdasági világhatalom alakul ki, figyelembe véve, hogy az EU az ÖET második legnagyobb kereskedelmi partnere, az ÖET pedig az EU ötödik legnagyobb exportpiaca,

D.  mivel a Perzsa-öböl geopolitikai környezetében világszintű és regionális vonzatú biztonsági kockázatok sűrűsödnek össze (a közel-keleti békefolyamat, az iráni nukleáris program, Irak, Jemen és Darfúr stabilizációja, a terrorizmus és a kalózkodás), és a mai napig az ÖET az egyetlen, a többoldalúságon és együttműködésen alapuló stabil szervezet a régióban,

E.  mivel világszinten az állami vagyonalapok összességének több mint egyharmadát az ÖET-tagállamok adják, és ezek az alapok a válságra válaszul hozzájárultak a globális és az európai pénzügyi rendszer megmentéséhez,

F.  mivel a kölcsönös egymásra utaltságon alapuló, többpólusú világban a Perzsa-öböl térsége kiemelt fontosságú az EU számára, és az ilyen partnerségek képesek megfelelni a politikai és biztonsági kihívásoknak,

G.  mivel a gazdasági struktúrák több ÖET-tagállamban megkezdődött liberalizációs és diverzifikációs folyamata olyan új belső, politikai (alkotmányos reformok, politikai részvétel, intézmények megszilárdulása) és társadalmi (egyesületi kör kialakulása, munkáltatói egyesületek, a nők felelősséggel járó álláshelyekhez való hozzáférése) változásokat vált ki, amelyeket ösztönözni és támogatni kell,

H.  mivel a migráns munkavállalók, különösen a női háztartási alkalmazottak élet- és munkakörülményei bizonytalanok és elfogadhatatlanok, holott e munkavállalók kulcsszerepet játszanak az ÖET-tagállamok gazdasági tevékenységeinek számos területén, és holott az ÖET-államok teljes lakosságának csaknem 40%-át, egyes emírségekének pedig mintegy 80%-át teszik ki,

I.  mivel mind a hat ÖET-tagállam olyan örökletes monarchia, amely csak korlátozott politikai képviseletet biztosít, különösen a nők számára, és az esetek többségében nem rendelkezik választott parlamenttel,

J.  mivel az ÖET-tagállamok Európai Unió déli szomszédságában lévő országokban való befektetéseinek jelentősége és a közös kihívások az Európa, a földközi-tengeri térség és a Perzsa-öböl térsége közötti együttműködési szinergiák kialakítására hív fel,

K.  mivel az ÖET-tagállamok gazdaságföldrajzi orientációjának az Ázsia felé történő – az ázsiai piacok (Kína, India, Szingapúr, Japán, a Fülöp-szigetek és Dél-Korea) növekvő szénhidrogén-kereslete által kiváltott – eltolódása jelenleg a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok diverzifikálódásához vezet, amelyet szabadkereskedelmi megállapodások és a politikai párbeszéd fejlődése erősítenek meg,

L.  mivel az ÖET-tagállamok kulcsszerepet játszanak a globális színtéren, ami arra készteti az ÖET-t, hogy az Európai Unióval közös érdekei legyenek a nemzetközi stabilizáció és a globális gazdasági irányítás területén,

M.  tekintettel az ÖET-országoknak az arab és muzulmán világban gyakorolt egyre növekvő befolyására, valamint a kultúrák közti párbeszédben játszott fontos szerepére,

N.  mivel a 20 évvel ezelőtt megkezdett tárgyalások, amelyek az EU és az ÖET közötti szabadkereskedelmi megállapodásra irányulnak, a mai napig az Európai Unió által folytatott legrégebbi, még le nem zárt kereskedelmi tárgyalások,

O.  mivel az Európai Uniónak egyértelműen állást kell foglalnia és hosszú távon el kell köteleznie magát a Perzsa-öböl térségében, ezáltal megnövelve láthatóságát és megszilárdítva stratégiai jelenlétét a térségben,

P.  mivel a politikai záradékok – különösen az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó záradék – beillesztése szerves részét képezi az Unió és valamely harmadik fél közötti valamennyi kereskedelmi megállapodásnak,

Q.  mivel az Uniónak korlátozott a jelenléte a régióban, továbbá olyan elképzelés él Európáról, amely a legtöbbször összekeveredik a fejlett és hosszú múltra visszatekintő kapcsolatokkal rendelkező tagállamokról alkotott képpel,

R.  mivel az Európai Unió szakértelemmel rendelkezik az intézményi kapacitások erősítése, az oktatás és a kutatás, a megújuló energiaforrásból megvalósuló energiatermelés fejlesztése és a környezetvédelem, a technikai és szabályozási háttér, valamint a szomszédsági stabilitás és az általános biztonság kérdéseiről folytatott politikai és diplomáciai párbeszéd területén,

1.  emlékeztet arra, hogy az Unió és az ÖET közötti szabadkereskedelmi megállapodás megkötése továbbra is prioritást élvez, és egy esetleges kudarc ellentétes lenne a két fél érdekeivel; hangsúlyozza, hogy e megállapodás megkötése a multilateralizmust és az integrációt választó két csoportosulás hitelességének kölcsönös elismerését jelenti majd;

2.  úgy véli, hogy tekintettel az Unió korlátozott jelenlétére a Perzsa-öböl térségében, az új uniós külkapcsolati apparátus részeként integrált kommunikációs politika alkalmazásával kellene hozzájárulni ahhoz, hogy a Perzsa-öböl országai célzott és hatékony tájékoztatást kapjanak az Unióról;

3.  úgy véli, hogy az Európai Uniónak az ÖET-tel való kapcsolatai erősítését, a regionális integrációs folyamat támogatását és az ÖET-államokkal való kétoldalú kapcsolatok ösztönzését célzó stratégiát kell kidolgoznia a régió tekintetében;

4.  hangsúlyozza, hogy célja olyan stratégiai partnerség létrehozása az ÖET-tel és annak tagállamaival, amely megfelel a két csoportosulás nemzetközi színtéren játszott szerepének; hangsúlyozza e célból egy, az állam- és kormányfők szintjén tartandó időszakos csúcstalálkozó létrehozatalának fontosságát, függetlenül a jelenleg zajló tárgyalásokon elért haladástól;

5.  hangsúlyozza továbbá az egyenlő partnerség fontosságát az együttműködés és párbeszéd tekintetében, szem előtt tartva a két szervezet közti különbségeket és a különböző ágazatokban való együttműködés és párbeszéd bővítésének lehetőségeit;

6.  felhív arra, hogy az Európai Külügyi Szolgálaton (EKSZ) belül biztosítsanak több emberi erőforrást a régió számára, és nyissanak valamennyi ÖET-tagállamban újabb uniós diplomáciai képviseleteket, ezáltal hozzájárulva az EU ismertebbé tételéhez, a politikai párbeszéd megkönnyítéséhez és az uniós fellépés hatékonyságának megerősítéséhez; kitart amellett, hogy ezen erőforrásoknak mindenekelőtt az EKSZ-en belüli átcsoportosítás révén kell létrejönniük; felhívja az ezen országokban diplomáciai képviselettel rendelkező uniós tagállamokat, hogy az uniós politikával összhangban cselekedjenek; hangsúlyozza, hogy az Unióval való együttműködésüket fokozni kívánó ÖET-államok tekintetében alkalmazott differenciált kétoldalú megközelítés csak a többoldalú keret kiegészítéseként és megerősítéseként szolgálhat; ezért felhívja a Bizottságot és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy vizsgálják meg az említett kétoldalú együttműködésben rejlő lehetőségeket;

7.  emlékeztet az ÖET-tagállamok többségében az elmúlt években lezajlott társadalmi és politikai változásokra; arra bátorítja a Perzsa-öböl államait, hogy folytassák erőfeszítéseiket, és tegyenek további lépéseket az emberi jogok előmozdítása, valamint a megkülönböztetés minden formája – többek között a nemen, a szexuális irányultságon vagy a valláson alapuló megkülönböztetés – elleni küzdelem terén; felhívja az ÖET tagállamait, hogy biztosítsák és mozdítsák elő a – többek között vallási – kisebbségek jogait, a nők és férfiak közötti esélyegyenlőséget, a munkajogot – többek között a migráns munkavállalók jogait –, valamint a lelkiismereti, szólás- és véleménynyilvánítási szabadságot; ösztönzi az EU és az ÖET közötti, e témákra vonatkozó folyamatos párbeszédet; felhívja az ÖET tagállamait, hogy pozitívabb módon működjenek együtt a civil társadalommal, és támogassák a helyi struktúrák és egyesületek kialakítását; különösen felszólítja az ÖET-tagállamokat arra, hogy:

8.  felhívja az Öböl-menti Együttműködési Tanácsban részt vevő valamennyi tagállamot, hogy ismerje el a demokratikus reformra irányuló és továbbra is folytatódó népmozgalmat a szélesebb térségben, és felszólítja őket az országaikban a szerveződő civil társadalmi csoportokkal szembeni teljes körű elkötelezettségre a ténylegesen megvalósuló, békés demokratikus átalakulásnak a térségben lévő partnerországokkal együttesen és az Európai Unió teljes körű támogatása mellett történő előmozdítása céljából;

9.  mély aggodalmát fejezi ki a bahraini hatóságok erőszakos válasza és a tüntetőkkel szemben alkalmazott erőszak, valamint a külföldi csapatoknak az ÖET égisze alatt a tüntetőkkel szembeni fellépése miatt; mivel ez éles ellentétben áll az ÖET által a szabadságot és demokráciát követelő líbiai polgárok védelméhez nyújtott támogatással; a békés tüntetőkkel szembeni erőszak azonnali megszüntetésére és olyan politikai párbeszédre hív fel, amely az országban szükséges további politikai reformokhoz vezethet;

10.  felhívja az ÖET-államok kormányait, hogy működjenek együtt a régióban felmerülő emberi jogi problémák kezelése érdekében, különösen az alábbi kérdésekkel kapcsolatban: a férfiak és nők közti egyenlőség, a „bidun” hontalan személyek csoportja, a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságának korlátozása, beleértve a szakszervezeti jogok korlátozását is, a független igazságszolgáltatás és a tisztességes és gyors bírósági tárgyaláshoz való jog biztosításának szükségessége; felszólít az ÖET-államokkal való párbeszéd javasolt megerősítésére annak érdekében, hogy az magába foglalja az emberi jogok kérdésének technikai és politikai szintű megvitatását is;

11.  felhívja az ÖET-országokat, hogy vonják vissza a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezménnyel, valamint a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezménnyel kapcsolatosan megfogalmazott, esetlegesen még érvényes fenntartásaikat, továbbá felhívja az ÖET valamennyi államát, hogy ratifikálják a gyermekek jogairól szóló egyezmény és a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény fakultatív jegyzőkönyveit; hangsúlyozza továbbá a migráns munkavállalókról szóló ENSZ-egyezmény és a 97. és 143. számú ILO-egyezmény ratifikálásának és végrehajtásának fontosságát;

12.  bátorítja az EU-t, hogy az ÖET-vel közösen vizsgálják meg – és tegyenek javaslatokat –, miként lehet felszámolni azokat a korlátokat, amelyek a régióban élő vallási kisebbségek tagjait gátolják a vallás szabadságára vonatkozó alapvető jog maradéktalan és hatékony – akár egyénileg, akár közösségben, nyilvánosan vagy magánkörökben történő – gyakorlásában;

13.  hangsúlyozza a kultúrák és vallások közötti párbeszéd fontosságát; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió és az ÖET kifejezésre juttatták közös elkötelezettségüket a tolerancia, az önmérséklet és a békés egymás mellett élés értékeinek előmozdítása és védelme mellett;

14.  bátorítja a kormányokat és a meglévő parlamenti közgyűléseket, hogy tegyenek azonnali lépéseket a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának, valamint a szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányának korlátozó fenntartások nélkül történő ratifikálása érdekében, valamint működjenek együtt az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának tematikus mechanizmusaival, és látogatás céljával hívják meg a helyszínre e mechanizmusok képviselőit, különösen a bírák és az ügyvédek függetlenségével foglalkozó különmegbízottat;

15.  emlékeztet arra, hogy az EU ellenzi a halálbüntetés alkalmazását, és hogy a Parlament e gyakorlatra vonatkozóan általános moratórium bevezetését kéri; e tekintetben helyteleníti, hogy a halálbüntetés még az ÖET valamennyi tagállamában érvényben van; arra kéri ezen államokat, hogy a kivégzésekre vonatkozóan vezessenek be moratóriumot; felhívja különösen a lefejezést, a megkövezést, a keresztre feszítést, a megostorozást és a megcsonkítást alkalmazó államokat, hogy vessenek véget e gyakorlatoknak;

16.  tudomásul veszi a Miniszterek Tanácsa által 2010. június 14-én elfogadott hároméves közös cselekvési programot, amelynek célja, hogy – többek között a kutatókat, a tudományos világ szereplőit és az üzletembereket összekapcsoló hálózat létrehozása révén megerősítsen számos, kölcsönös érdekű stratégiai területen folytatott együttműködést; ugyanakkor kifejezi amiatti sajnálatát, hogy hiányzik a nyitott, rendszeres és építő jellegű politikai párbeszédnek szentelt irányvonal;

17.  úgy véli, hogy e közös cselekvési program végrehajtását körültekintő és részletes finanszírozási tervnek kell kísérnie, és gondoskodni kell arról, hogy mind Brüsszelben, mind pedig az ÖET tagállamaiban kifejezetten e feladatokkal megbízott személyi állomány álljon rendelkezésre; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy biztosított legyen a program átláthatósága, valamint az érintett államigazgatások és intézmények számára hozzáférhető, széles körben terjesztett tájékoztatás; kéri, hogy a hároméves időszak elteltével készüljön értékelés az elért eredményekről, és amennyiben azok kielégítőeknek bizonyulnak, vegyék fontolóra egy EU-ÖET együttműködési ügynökség felállításának lehetőségét;

18.  kéri az EU-t, hogy az ÖET országaival kapcsolatos együttműködési programjaiban összpontosítson jobban a civil társadalmi szervezetekre, és támogassa a nők és a fiatalok szerepvállalását;

19.  hangot ad a Perzsa-öböl térségét érintő fegyverkezési verseny miatti mély aggodalmának; felhívja az Európai Uniót az ÖET-tagállamokkal történő, a közös érdekű régiós biztonsági kérdésekre vonatkozó stratégiai párbeszéd kialakítására (a közel-keleti békefolyamat, az iráni nukleáris tevékenység, Irak, Jemen és Darfúr stabilizációja, a terrorizmus és a kalózkodás), valamint arra, hogy a Perzsa-öböl országaival partnerségben végül járuljon hozzá a közel-keleti regionális biztonsági struktúra kiépítéséhez;

20.  emlékeztet arra, hogy az ÖET tagállamai a térség jelentős szereplői; hangsúlyozza, hogy az EU és az ÖET közös érdeke a béke és a stabilitás előmozdítása a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és a Szomáliai-félszigeten, valamint általánosságban is; felszólítja a partnereket, hogy e közös érdekeket követve erősítsék meg az együttműködést;

21.  tudomásul veszi az ÖET Abu Dzabi-ban 2011. március 7-én megfogalmazott nyilatkozatát, amely szerint „a Miniszteri Tanács azt kéri, hogy a Biztonsági Tanács tegye meg a szükséges lépéseket a polgárok védelme érdekében, ideértve a líbiai repüléstilalmi övezet bevezetését”, amely nyilatkozat hozzájárult az Arab Ligának, majd az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának az ezen övezet iránti támogatásukat kifejező határozatához;

22.  megismétli, hogy támogatja az ÖET egyik tagállama által elindított, és az Arab Ligának, valamint az Iszlám Konferencia Szervezetének valamennyi tagállama által jóváhagyott arab békekezdeményezést; kéri az ÖET tagállamait, hogy folytassák közvetítői erőfeszítéseiket, és támogassák az izraeli–palesztin békefolyamatot; felszólít az EU és az ÖET erőfeszítéseinek közös megújítására annak érdekében, hogy a palesztin területek megszállásának tárgyalások útján véget lehessen vetni, és továbbra is kifejezi teljes támogatását az izraeli–palesztin konfliktus kétállamos megoldása mellett; hangsúlyozza, hogy az EU és az ÖET közös érdeke együtt fáradozni azon, hogy a Közel-Kelet térségében igazságos és tartós béke jöhessen létre; javasolja ezzel összefüggésben, hogy tegyék rendszeresebbé az egyeztetést a Kvartett és az Arab Liga ellenőrző bizottsága között; emlékeztet arra, hogy a palesztin nép első számú adományozója az Unió; elismeri, hogy az ÖET tagállamai támogatják a palesztin menekülteket és az Egyesült Nemzetek Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatalát (UNRWA); kéri az ÖET tagállamait, hogy jobban járuljanak hozzá a palesztin intézmények megerősítéséhez és a gazdasági fejlődéshez – ami a Palesztin Hatóság kormányzati programjának részét képezi –, és fontolják meg, hogy szükség esetén a meglévő nemzetközi támogatási mechanizmusokon keresztül pénzügyi hozzájárulásokat biztosítanak;

23.  üdvözli az ÖET-en belüli integrációs folyamat folytatását (vámunió, közös piac és végül közös valuta); arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az ÖET titkársága részére egy együttműködési keret közösen történő meghatározására annak érdekében, hogy megoszthassa az intézmények megszilárdítása, az adminisztratív kapacitások, valamint a szabályozási és vitarendezési mechanizmusok területén szerzett tapasztalatait; hangsúlyozza, hogy e megközelítés hozzájárulhat a szerepvállalási folyamat fellendítéséhez;

24.  üdvözli az ÖET-tagállamok parlamentjeinek elnökei által 2010. november 23-án, Abu Dhabiban tartott találkozójukon hozott határozatot, amelynek értelmében megkezdik az ÖET tevékenységeinek és végrehajtási rendelkezéseinek átvilágítását, és létrehozzák az ÖET-tagállamok parlamentáris intézményeinek éves konferenciáját; üdvözli, hogy a közeljövőben felállítják az Európai Parlamenttel fenntartott kapcsolatokért felelős parlamentközi küldöttséget; meggyőződése, hogy a széles kiterjedésű parlamentáris együttműködés jelentős mértékben hozzájárul majd a két csoport közötti stratégiai partnerség kibontakoztatásához;

Kereskedelmi kapcsolatok

25.  emlékeztet az EK és az ÖET közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló, 2008. április 24-i állásfoglalására, amelyet az európai parlamenti képviselők 96%-a támogatott; megállapítja, hogy az állásfoglalásban felvetett kérdések – így a piacokhoz való kölcsönös hozzáférés, a szellemi tulajdonjogok hatékony védelme, a szolgáltatásnyújtás előtti nem vámjellegű akadályok elhárítása, a fenntartható fejlődés előmozdítása és a nemzetközi egyezmények betartása – továbbra is időszerűek;

26.  mélységesen fájlalja, hogy az EU–ÖET közötti szabadkereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalások több ízben hosszas késedelmet szenvedtek, és sajnálatának ad hangot az ÖET azon határozata miatt, hogy e tárgyalásokat 2008-ban felfüggesztik; úgy véli, hogy elérkezett az idő a végleges megoldás megtalálását célzó tárgyalások folytatására annak érdekében, hogy a két fél társadalma és üzleti közössége akadálytalanul élvezhesse a tárgyalások sikeréből származó, lehető legnagyobb előnyöket;

27.  sajnálja, hogy a térséget az olajellátással, kereskedelmi lehetőségekkel és regionális stabilitással kapcsolatos stratégiai jelentősége ellenére az EU elhanyagolta;

28.  megállapítja, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás 20 évnyi tárgyalás után még mindig megkötésre vár; tudomása van arról, hogy az ÖET néhány állama elutasítja az emberi jogokkal és az illegális bevándorlással kapcsolatos záradékokat;

29.  úgy véli, hogy a térség stratégiai jelentőségére figyelemmel a szabadkereskedelmi megállapodást nem csupán a jólét kereskedelmen keresztüli fokozására szolgáló eszköznek, hanem a geopolitikai stabilitást erősítő eszköznek is kell tekinteni;

30.  megállapítja, hogy az ÖET jelenleg az EU hatodik legnagyobb exportpiaca, és az EU jelenleg az ÖET legfontosabb kereskedelmi partnere; megállapítja, hogy a már eddig is intenzív kereskedelem ellenére lehetőség van annak további elmélyítésére és a két fél közötti diverzifikáció fokozására, tekintettel az uniós piac méretére és ÖET-államok azon erőfeszítéseire, hogy kivitelüket diverzifikálják; megállapítja, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás új lehetőségeket teremtene a technikai együttműködés és segítségnyújtás számára is; úgy véli, hogy az EU–ÖET szabadkereskedelmi megállapodás megkötése nagymértékben elősegítené a kapcsolatok szorosabbá válását és a további diverzifikációt;

31.  rámutat, hogy mivel az ÖET-államok az olajtól való függésük mérséklésére irányuló gazdasági diverzifikáció irányába haladnak, a szolgáltatások kereskedelmének és a befektetéseknek a fokozása az ÖET gazdaságainak fejlődését támogató tényező lehetne;

32.  üdvözli, hogy az elmúlt két évtizedben az EU és az ÖET közötti gazdasági kapcsolatok egyre intenzívebbé váltak, és hogy a két fél közötti kereskedelem nagyságrendje a szabadkereskedelmi megállapodás megkötésének elmaradása ellenére jelentősen bővült; ezt annak a jeleként értékeli, hogy egy szabadkereskedelmi megállapodás tovább serkentené e természetes növekedést, és azt egy nyitottabb, kiszámíthatóbb és biztonságosabb környezetbe ágyazná be;

33.  megállapítja, hogy a szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos munka oroszlánrészét már elvégezték, és úgy ítéli meg, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás jelenlegi hatálya jelentős előnyöket kínál mindkét fél számára; ezért felhívja mindkét felet, hogy e szabadkereskedelmi megállapodást a két régió és azok lakossága számára kiemelt és fontos törekvésnek tekintse; úgy ítéli meg, hogy az EU-nak és az ÖET-nek vannak közös érdekei és szükségletei, valamint hogy az EU által a regionális integrációval kapcsolatban megszerzett tapasztalat a Perzsa-öböl számára ötletforrásként szolgálhat; e tekintetben úgy véli, hogy az EU értékes technikai segítségnyújtással szolgálhat;

34.  hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési eljárásokban az átláthatóság hiánya, valamint a külföldi befektetők szolgáltatási ágazatba való belépése előtti akadályok jelentős mértékben gátolhatják a megállapodás megkötését, hacsak nem orvosolják mindezt;

35.  határozottan úgy véli, hogy az EU–ÖET közötti szabadkereskedelmi megállapodás mindkét fél számára jelentős előnyökkel járna; úgy ítéli meg, hogy az EU-val kötött szabadkereskedelmi megállapodás az ÖET gazdasági integrációját bátorítaná, valamint hogy az ÖET vámuniójának létrehozását követően nagyobb lendületet adhat az olyan fontos projektek számára, mint az ÖET közös piaca és a közös valutával rendelkező ÖET monetáris unió; úgy véli, hogy az ÖET profitálhatna az egységes piac kialakítására irányuló uniós folyamat és a közös valuta EU általi elfogadása során levont tanulságokból;

36.  kifejezetten támogatja az Unió főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, Catherine Ashtonnak a 2010. júniusában megrendezett EU–ÖET közös miniszteri találkozón, majd az ENSZ Közgyűlés miniszteri találkozójához kapcsolódó, 2010. szeptember 22-i EU–ÖET ülésen is elhangzott üzenetét, miszerint az EU kész megtenni a végső erőfeszítést e tárgyalások lezárása érdekében; szintén üdvözli, hogy válaszában az ÖET is megerősítette a tárgyalások lezárására irányuló óhaját;

37.  elismeri, hogy egyes ÖET-államok érzékenyek a kiviteli vámokra, ugyanakkor sajnálatának ad hangot az ÖET tárgyalóinak azon közelmúltbeli döntése miatt, hogy e tekintetben visszatérnek a 2008. évi álláspontjukhoz, azaz e kérdés rendezését kihagynák a szabadkereskedelmi megállapodásból; határozottan úgy ítéli meg, hogy jelenleg egyetlen szabadkereskedelmi megállapodás sem hagyhatja figyelmen kívül a kiviteli vámok kérdését, és hogy a WTO szabályai értelmében a szabadkereskedelmi megállapodásoknak mind a behozatal, mind a kivitel jelentős liberalizálását kell előirányozniuk;

38.  ajánlja, hogy az EU szánjon több forrást az ÖET-re, az iparosodott és egyéb, magas jövedelmű országokkal folytatott együttműködés eszközén (ICIHI) keresztül, amelyet láthatóbbá kell tenni, és amelynek a helyi közigazgatás többek között kereskedelmi kérdésekre irányuló képzésére alkalmas kereskedelmi programokra kell összpontosítania;

39.  emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés nyomán a nemzetközi kereskedelmi politika az EU külpolitikai eszközeinek egyike, és ekképpen az Unió az általa kötött valamennyi nemzetközi megállapodásban elengedhetetlenül szükséges a demokratikus értékek és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a szociális és környezetvédelmi dimenzió; ezért kéri, hogy valamennyi jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodásba iktassanak be hatékony és végrehajtható emberi jogi záradékot;

40.  megállapítja, hogy az ÖET hat államában 15 millió migráns munkavállaló van, valamint hogy e munkavállalók a teljes lakosság 40%-át teszik ki; emlékeztet az Öböl-menti államokban a migráns munkavállalók bizonytalan helyzetére, amelyre az ILO is felhívta a figyelmet, és támogatja az ILO-nak a térségben a minimálbérre vonatkozó, annak elkerülése érdekében tett felhívását, hogy a hazai és migráns munkavállalók helyzete tovább romoljék; támogatja továbbá minden munkavállaló azon jogát, hogy érdekeik megóvása érdekében szakszervezeteket alapítsanak és azok tagjai közé lépjenek;

41.  kitart amellett, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában megállapított demokratikus elveket és alapvető jogokat tiszteletben kell tartani; arra buzdítja az ÖET tagállamait, hogy küzdjenek a nőkkel szembeni megkülönböztetés és a gyermekek – különösen munkaerő-piaci – kizsákmányolása ellen, valamint hogy hatékonyan hajtsák végre a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról, valamint a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményeket;

42.  úgy véli, hogy a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezmények, a korrupció elleni ENSZ-egyezmények, valamint a munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezmény által létrehozott keret ÖET tagállamok általi ratifikálása és végrehajtása alapvető szerepet kell, hogy játsszon a szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozóan folytatott tárgyalásban;

43.  úgy véli, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás megkötése a kapacitás bővítésének biztosítása és az intézményi keret, többek között az ÖET-titkárság kiépítése révén jelentős mértékben javítaná az uniós tagállamok és az ÖET-államok között meglévő kapcsolatokat, és hozzáadott értéket teremtene a jelenlegi közös cselekvési programhoz; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az ÖET államaiban az EU diplomáciai jelenléte továbbra is minimális, és ragaszkodik ahhoz, hogy az új Európai Külügyi Szolgálat keretében az EU növeli majd a régión belüli diplomáciai jelenlétét, többek között a hat ÖET-állam mindegyikében uniós küldöttség létrehozásával, szoros együttműködésben az uniós tagállamoknak az ÖET-országokban meglévő nemzeti diplomáciai szolgálataival annak érdekében, hogy a régióban együttesen megszerzett tapasztalataikat a legjobban kiaknázzák; úgy véli, hogy a komolyabb diplomáciai jelenlét nagymértékben javítaná a szabadkereskedelmi megállapodás gyors megkötésének és későbbi végrehajtásának esélyeit;

44.  javasolja, hogy az EU és az ÖET között rendszeres állam- és kormányfői csúcstalálkozókra kerüljön sor; hangsúlyozza, hogy e csúcstalálkozók igen számottevően javíthatnák az EU és az ÖET közötti politikai, pénzügyi, gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat; határozottan arra ösztönzi mind az EU, mind az ÖET vezető politikai döntéshozóit, hogy rendszeresen ülésezzenek a közös érdekek együttes meghatározása és előmozdítása érdekében, ekként növelve a szabadkereskedelmi megállapodás közeljövőben való megkötésének és aláírásának valószínűségét; úgy véli, hogy mind az EU, mind az ÖET vezető politikai döntéshozóinak a szabadkereskedelmi megállapodás megkötésétől és aláírásától függetlenül lépéseket kell tenniük e csúcstalálkozók irányában;

45.  üdvözli, hogy az EU és az ÖET az elmúlt években egymás fontos beruházási partnereivé váltak és hogy az ÖET Irakkal és Jemennel együtt az EU-ban 2008-ban a legnagyobb befektető volt; úgy ítéli meg, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás megkötése, vagy legalábbis a tárgyalások hivatalos újrafelvétele minden bizonnyal megnyitja az utat olyan további megállapodások előtt, amelyek ösztönzik és lehetővé teszik a kölcsönös külföldi közvetlen befektetéseket a külföldi tulajdonszerzés akadályainak elhárítása és a befektetővédelem érdekében; emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a külföldi közvetlen befektetések immár az EU hatáskörébe tartoznak, és így a hamarosan megkötendő EU–ÖET szabadkereskedelmi megállapodás hatályát tovább bővítik; megjegyzi, hogy minden jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodás mindkét oldalon új befektetési lehetőségeket nyitna meg, miközben növeli az ÖET arra irányuló lehetőségeit, hogy teljesítse az uniós befektetési megállapodás jelöltjeként a kritériumokat a jövőbeli uniós befektetési politikán belül;

46.  rámutat arra, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás eredményeként az ÖET-vámtarifák mérséklése növelné a transznacionális vállalkozások kifelé irányuló befektetéseinek vonzerejét; meggyőződése, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás a szolgáltatásokkal összefüggő befektetések fokozódását fogja eredményezni, ami kedvező lesz az ÖET-államok és uniós tagállamok fejlődésére;

47.  javasolja, hogy az EU és az ÖET közötti kereskedelmi kapcsolatok minden formájában az eurót alkalmazzák; üdvözli, hogy megalakulása óta az ÖET kifejezte a vám- és monetáris unió létrehozása iránti szándékát; megállapítja, hogy míg az előbbi 2009-ben hatályba lépett, a közös valutára vonatkozó tárgyalások jelenleg folynak;

48.  megállapítja, hogy az EU általános preferenciarendszere (GSP) keretében jelenleg mind a hat ÖET-állam kedvezményes feltételekkel juthat be az uniós piacra; hangsúlyozza, hogy minden ÖET-államnak – a 2008. július 22-i 732/2008/EK tanácsi rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében – nemcsak hogy ratifikálnia, hanem hatékonyan végre is kell hajtania a rendelet III. mellékletében felsorolt mind a 27 ILO- és ENSZ-egyezményt; úgy véli, hogy a térség gazdasági fejlődési szintjének ismeretében a szabadkereskedelmi megállapodás jobb eszköz lenne a kereskedelmi előnyök régión belüli elosztására;

49.  megerősíti, hogy az ÖET-tel fenntartott kapcsolatok terén az EU elsődleges céljául a szabadkereskedelmi megállapodás megkötését kell kitűzni, amely egy lényeges térségenkénti szabadkereskedelmi megállapodás lesz; ennek bekövetkeztéig – és az ÖET néhány főbb kereskedelmi partnere által tett lépések ismeretében – arra buzdítja a főképviselőt/alelnököt és a kereskedelemért felelős biztost, hogy mérjék fel az ÖET-államokkal való jövőbeli kereskedelmi kapcsolatokat illető alternatív megközelítéseket, nevezetesen az olyan kétoldalú megállapodások lehetőségét, amelyek az EU és azon Öböl-menti államok között jönnének létre, amelyek már késznek mutatkoznak az EU-val szembeni, komolyabb kötelezettségvállalásra, figyelemmel az Öböl-menti államok heterogén gazdaságaira, ezen államoknak a pénzügyi válságra adott különböző reakcióira, valamint az egyéb kereskedelmi partnerekkel fenntartott kapcsolataikra;

Energiaügy

50.  üdvözli az Európai Unió és annak földközi-tengeri partnerei között az energiaügy terén folytatott jelentős együttműködést, amelyet mára a megújuló energiákra is kiterjesztettek; úgy véli, hogy az azonos érdekek, a technológiai know-how, a finanszírozás és az energiaforrások (nap, szél) bősége folytán ösztönözni kell a három földrajzi övezet között e tevékenységi ágazatban fennálló szinergiákat; üdvözli az EU–ÖET szakértői hálózat létrehozását a környezetbarát energiaforrások tekintetében, amelyek az ÖET-tagállamok számára elsődleges érdekké váltak;

51.  megjegyzi, hogy tekintettel a Perzsa-öböl országai és a földközi-tengeri térség déli partvonala mentén fekvő országok közötti stratégiai, gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatokra – de egyúttal a Perzsa-öböl országainak a földközi-tengeri országokra gyakorolt egyre erőteljesebb befolyására is –, fontolóra lehetne venni az ÖET és az Unió a Mediterrán Térségért szervezet közötti strukturált partnerség létrehozását, és hogy az Európai Uniónak aktívan el kellene magát köteleznie egy efféle, minden fél számára kedvező projekt előmozdítása mellett;

52.  elismerően nyilatkozik az EU–ÖET energiaügyi szakértői csoport által a különösen a földgáz, az energiahatékonyság és a nukleáris biztonság vonatkozásában elvégzett munkáról;

53.  felhívja a Bizottságot, hogy az éghajlatváltozás okozta kihívásokra és az energiafogyasztás mindkét régióban tapasztalható növekedésére tekintettel kezelje az energiahatékonyságot a fejlesztés egyik központi területeként, és bővítse az együttműködést az energiahatékonysági kérdésekben;

54.  elismeri, hogy a fosszilis tüzelőanyagok jelenleg fedezik az EU energiaszükségletének nagy részét; mindazonáltal megállapítja, hogy az EU jövőbeli olajszükségletét több tényező – többek között az EU energia- és éghajlat-politikája, az ellátási költségek, az árak ingadozása és a (például az energiahatékonyságot és az elektromos mobilitást érintő) ipari fejlődés – is befolyásolja majd, amelyek összességében a jövőbeli kereslet és a termelési kapacitás bővítéséhez szükséges upstream/downstream beruházások tekintetében hosszú távon bizonytalanságokat eredményeznek majd;

55.  kéri, hogy a kiszámítható kőolajpiacokhoz fűződő közös érdekek tiszteletben tartása érdekében biztosítsák a jövőbeli kereslet és kínálat alakulására vonatkozó, a kőolajjal és a gázzal kapcsolatos adatok nagyobb átláthatóságát ezért üdvözli a kőolajra vonatkozó adatokkal kapcsolatos közös kezdeményezés jelentőségét;

56.  melegen üdvözli a közös miniszteri találkozó eltökéltségét a környezetvédelem és az éghajlatváltozás terén folytatott együttműködés szorosabbra fűzését célzó munka mellett;

57.  elismeri, hogy az ÖET földgáz- és cseppfolyósítottföldgáz-tartalékok potenciáljának bővítésére irányuló erőfeszítései összhangban állnak az EU azon törekvésével, hogy energiaforrásait és -ellátási útvonalait diverzifikálja; ezért hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy új LNG-termináloknak a déli gázfolyosóba történő bekapcsolása révén növeljék a cseppfolyósított földgáz behozatalát az EU-ba, és az ÖET-vel vezeték formájában, közvetlenül vagy a jelenlegi és tervezett vezetékekhez – például az AGP-hez és a Nabuccóhoz – való csatlakozással kapcsolatot hozzanak létre;

58.  bátorítja ÖET tagállamait, hogy hangolják össze a földgáz cseppfolyósítási technikáinak kifejlesztését európai partnereikkel annak érdekében, hogy ez a technika szervesebben beépülhessen az európai energiaszerkezetbe; hangsúlyozza, hogy az ÖET a földgáz cseppfolyósítását az elégetett gázok légkörbe való kibocsátásának alternatív módszereként is felhasználhatná;

59.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak az előállítás, az átvitel és a rendszerösszekötés legújabb technológiáinak felhasználásával módja van beruházásokat eszközölni az ÖET energiatermelési kapacitásába; bátorítja e tekintetben a jövőbeli együttműködést, és különösen az elektromos hálózatok és az intelligens hálózati rendszertechnikák beépítését;

Ipar és nyersanyagok

60.  hangsúlyozza az EU és az ÖET közötti megbízható partnerség jelentőségét a nyersanyagok felhasználása és az azokhoz való hozzáférés tekintetében; támogatja az áruk nyílt piacát és a nem vámjellegű akadályok eltörlését; üdvözli azokat a szabadkereskedelmi tárgyalások során tett eddigi erőfeszítéseket, amelyek célja a biztonságos és fenntartható nyersanyagellátás;

61.  közös erőfeszítésekre szólít fel a spekuláció és a nyersanyagár-ingadozás leküzdése érdekében, amelynek eszköze az átláthatóság fokozása és a származtatott termékek tőzsdén kívüli kereskedelmének felügyelete; üdvözli ezzel összefüggésben az OPEC közelmúltban tett, a származtatott termékek ÖET általi kereskedelmének szigorúbb ellenőrzésére vonatkozó felhívását, valamint Franciaország erőfeszítéseit, amelyek célja a nyersanyagokkal kapcsolatos spekuláció felszámolása a G20 keretein belül;

Kutatás-fejlesztés és innováció

62.  rámutat az ÖET-tel folytatott, a kutatási és technológiai programokkal kapcsolatos kétoldalú együttműködés elmélyítésének jelentőségére, különös hangsúlyt fektetve az új tudásalapú iparágakra, többek között a megújuló energiaforrások, a szén-dioxid-kivonási és -tárolási technológiák, az olaj- és gázderivatívák, az energiahatékonyság és a biomassza területén; kéri, hogy alakítsanak ki együttműködést, amely kiterjed a technológiák átadására, és amely biztonságos, fenntartható nyersanyagellátással társul;

63.  kéri, hogy erősítsék meg az együttműködést egyrészt az Európai Kutatási Tanács (ERC) és az Európai Technológiai Intézet (EIT), másrészt az ÖET között, egyúttal a régiók között e téren folytatott tudományos párbeszéd és együttműködés megerősítése és előmozdítása érdekében is;

Oktatás

64.  emlékeztet arra, hogy az ÖET-tagállamok az oktatást nemzeti prioritássá tették, mivel nagy szükség van az emberi erőforrásokra (elégtelen oktatói kar), a korszerű képzésekre (elégtelenség a munkaerő-piaci változásokhoz való alkalmazkodásban) és a minőségi programokra (metodológia és elavult didaktikai anyagok), valamint az új technológiák alkalmazására; felhív a hatóságok hiányosságok kezelése érdekében tett erőfeszítéseinek aktív támogatására, továbbá arra, hogy tegyenek javaslatot egy ambiciózus együttműködésre a felsőoktatás, valamint a középfokú és alapfokú oktatás területén, amely nagyobb hozzáférést biztosít az oktatáshoz a férfiak és a nők számára egyaránt;

65.  hangsúlyozza, hogy az együttműködés keretében további támogatást kell biztosítani az egyetemi hallgatók és oktatók, valamint a szakemberek cseréjével kapcsolatos programokra; sajnálja, hogy az Erasmus Mundus program jóformán ismeretlen az egész régióban, főként a tájékoztatás hiánya miatt; üdvözli az egyetemi partnerkapcsolatok kialakítása és csereprogramok megvalósítása céljával francia, brit és német egyetemek által tett kezdeményezéseket, emlékeztet ugyanakkor arra, hogy Európa e téren továbbra is elmarad az Egyesült Államok és Ázsia mögött; kéri a Bizottságot, hogy jelöljön ki tájékoztatási napokat az európai tudományos oktatás és kutatás helyszíni előmozdítására; ragaszkodik ahhoz, hogy e csereprogramok célszemélyei egyetemi hallgatók és oktatók, kutatók és az egyetemi hivatali személyzet tagjai legyenek, és hogy biztosítani kell a nemek kiegyensúlyozott arányú képviseletét; úgy véli, hogy csereprogramokat kell létrehozni a fiatalabb korcsoportok számára is, a középfokú iskolák diákjait és a felsőfokú oktatási intézmények hallgatóit megcélozva;

66.  üdvözli az Európai Bizottság által támogatott, a nyilvános diplomáciával és a tudatosságfokozó tevékenységekkel kapcsolatos „Al-Dzsizr” elnevezésű projektet, amely rendkívül hasznosnak bizonyult; bátorítja ezzel összefüggésben a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő/a Bizottság alelnöke szolgálatait, hogy vizsgálják meg a nyilvános diplomáciai tevékenységek bővítésének lehetőségét e régióban, ahol még mindig nem értik világosan az EU szerepét, és ahol e hiányosság megszüntetésére csak szűkös eszközök állnak rendelkezésre; hangsúlyozza egy jobb tájékoztatási stratégia kialakításának – és ennek keretében az EU politikáinak és álláspontjainak arabul történő kifejtésének – jelentőségét, hogy a régióban minél szélesebb körben találhasson meghallgatásra;

67.  hangsúlyozza, hogy a tájékozatlanság oka az EU és az ÖET közötti együttműködési programok hiánya a média terén; kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő intézkedéseket az EÖT-államokkal e téren folytatandó szorosabb együttműködés megteremtése, és ennek révén az Unió régióbeli láthatóságának növelése, valamint egymás kölcsönös megértésének előmozdítása érdekében;

68.  úgy véli, hogy fontos feladat az Európában a Perzsa-öböl országaival kapcsolatos kutatások és oktatás terén tapasztalható hiányosságok felszámolása; bátorítja az arab világ szóban forgó részének jelenkori kérdéseivel foglalkozó oktatási programok indítását az európai egyetemeken; úgy véli, hogy a régió egyetemein ugyancsak lehetőséget kell adni az Európai Unióval kapcsolatos oktatási programok látogatására;

o
o   o

69.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Unió Tanácsa elnökének, az Európai Bizottság elnökének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ÖET titkárságának, valamint az ÖET-tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 259. E, 2009.10.29., 83. o. (2) HL C 231., 1990.9.17., 216. o. (3) HL C 76. E, 2008.3.27., 100. o.

Az Európai Parlament 2011. március 24-i határozata az Európai Központi Bank Igazgatósága egy tagjának kinevezéséről szóló tanácsi ajánlásról (00003/2011 – C7-0058/2011 – 2011/0802(NLE))

P7_TA(2011)0110 A7-0064/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács 2011. február 15-i ajánlására (00003/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 283. cikke (2) bekezdésének második albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7–0058/2011),

–  tekintettel eljárási szabályzata 109. cikkére,

–  tekintettel Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0064/2011),

A.  mivel az Európai Tanács 2011. február 18-i levelében konzultált az Európai Parlamenttel Peter Praetnek 2011. június 1-jétől nyolcéves hivatali időre az Európai Központi Bank Igazgatósága tagjává történő kinevezéséről,

B.  mivel a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága ezt követően megkezdte a jelölt igazoló iratainak értékelését, különös tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 283. cikkének (2) bekezdésében megállapított követelményekre és az EKB-nak a Szerződés 130. cikke szerinti teljes függetlensége szükségességére, és mivel értékelésének elvégzésekor a bizottság megkapta a jelölt önéletrajzát, a részére kiküldött kérdésekre adott válaszaival együtt,

C.  mivel a bizottság ezt követően, 2011. március 16-án másfél órás meghallgatáson meghallgatta a jelöltet, aki ennek során nyitó nyilatkozatot tett, majd válaszolt a bizottság tagjai által feltett kérdésekre,

1.  kedvező véleményt nyilvánít a Peter Praetnek az Európai Központi Bank Igazgatósága tagjává történő kinevezésére irányuló tanácsi ajánlásról;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Tanácsnak és a Tanácsnak.

Az Európai Parlament 2011. március 24-i állásfoglalása az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) főigazgatójának kinevezéséről

P7_TA(2011)0111 B7-0222/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) részéről érkezett 2011. március 10-i levélre,

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(1) 51. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel arra, hogy 2011. március 17-i ülésén a Gazdasági és Monetáris Bizottság meghallgatta az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) felügyelői testülete által kiválasztott jelöltet,

–  tekintettel eljárási szabályzata 120. cikkére,

A.  mivel Farkas Ádám megfelel az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 51. cikkének (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek,

1.  jóváhagyja Farkas Ádám kinevezését az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) főigazgatójának;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) felé.

(1) HL L 331., 2010.12.15., 12. o.

Az Európai Parlament 2011. március 24-i állásfoglalása az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) főigazgatójának kinevezéséről

P7_TA(2011)0112 B7-0221/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) részéről érkezett 2011. március 10-i levélre,

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(1) 51. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel arra, hogy 2011. március 17-i ülésén a Gazdasági és Monetáris Bizottság meghallgatta az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) felügyelői testülete által kiválasztott jelöltet,

–  tekintettel eljárási szabályzata 120. cikkére,

A.  mivel Carlos Montalvo megfelel az 1094/2010/EU rendelet 51. cikkének (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek,

1.  jóváhagyja Carlos Montalvo kinevezését az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) főigazgatójának;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) felé.

(1) HL L 331., 2010.12.15., 48. o.

Az Európai Parlament 2011. március 24-i állásfoglalása az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) főigazgatójának kinevezéséről

P7_TA(2011)0113 B7-0200/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) részéről érkezett 2011. február 28-i levélre,

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(1) 51. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel arra, hogy 2011. március 17-i ülésén a Gazdasági és Monetáris Bizottság meghallgatta az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) felügyelői testülete által kiválasztott jelöltet,

–  tekintettel eljárási szabályzata 120. cikkére,

A.  mivel Verena Ross megfelel az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 51. cikkének (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek,

1.  jóváhagyja Verena Ross kinevezését az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) főigazgatójának;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) felé.

(1) HL L 331., 2010.12.15., 84. o.

Az Európai Parlament 2011. március 24-i állásfoglalása a 2012-es pénzügyi évre szóló költségvetés elkészítésére vonatkozó általános iránymutatásokról (2011/2042(BUD))

P7_TA(2011)0114 A7-0058/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az EUMSZ 313. és 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, valamint a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1),

–  tekintettel az Európa 2020 stratégiáról szóló 2011. február 17-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Bizottság 2011. évre szóló munkaprogramjával kapcsolatos bizottsági közleményről szóló 2010. december 15-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel 2010. október 20-i állásfoglalása a pénzügyi, gazdasági és szociális válságról: a szükséges intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló ajánlások (félidős jelentés)(4),

–  tekintettel a gazdaságirányításról szóló 2010. június 16-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Bizottság által a fent említett, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 46. pontjának értelmében benyújtott, a 2007–2013-as időszakra vonatkozó aktualizált pénzügyi tervezésre,

–  tekintettel az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére,

–  tekintettel a Tanács 2011. február 15-i következtetéseire a 2012. évi költségvetési iránymutatásokról,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0058/2011),

A 2012. évi költségvetés a megerősített európai gazdaságirányítás égisze alatt, az európai szemeszter mechanizmus és az Európa 2020 célkitűzések a növekedés és a foglalkoztatás fellendítésére

1.  álláspontja szerint az Európa 2020 stratégiának elő kell segítenie, hogy Európa megerősödve kerüljön ki a válságból, mégpedig az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés segítségével, amely az öt kiemelt uniós célon alapul, nevezetesen a foglalkoztatás előmozdításán, az innováció, a kutatás és a fejlesztés feltételeinek – és az ezekre irányuló közfinanszírozás – javításán, az éghajlatváltozással és az energiaüggyel kapcsolatos célkitűzések teljesítésén, az oktatás szintjének növelésén és a társadalmi befogadás elősegítésén, mindenekelőtt a szegénység csökkentése révén; emlékeztet rá, hogy a tagállamok maguk hagyták jóvá teljes mértékben ezt az öt célkitűzést;

2.  rámutat arra, hogy bizonyos fokú összhangot kell biztosítani e célkitűzések elérése és az ezekhez európai és nemzeti szinten rendelt források között; továbbra is hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetési politikának összhangban kell lennie ezzel az elvvel; álláspontja szerint az európai szemeszternek mint a megerősített európai gazdaságirányítás új mechanizmusának lehetőséget kell teremtenie annak megvizsgálására, hogy mi lenne ezen öt kiemelt célkitűzés teljesítésének a legjobb módja;

3.  szilárd meggyőződése, hogy az európai szemeszter célja a nemzeti és európai gazdasági és költségvetési politikák fokozottabb koordinációja és összhangja kell hogy legyen; álláspontja szerint az Unió átfogó politikai célkitűzéseinek megfelelőbb szintű megvalósítása érdekében az európai és nemzeti állami beruházások közötti szinergiák javítására kellene összpontosítani; megjegyzi, hogy alapvető eltérések vannak az uniós és a nemzeti költségvetések szerkezete között; úgy véli ugyanakkor, hogy ebben az összefüggésben a közös politikai célkitűzésekre fordított összesített uniós és nemzeti közkiadásokat a lehető leghamarabb meg kellene állapítani;

4.  tudomásul veszi a Tanács aggályát a nemzeti szintű gazdasági és költségvetési korlátokkal kapcsolatban, de emlékeztet rá mindenekelőtt, hogy a Szerződés rendelkezései értelmében az Unió költségvetésében nem jelentkezhet hiány; emlékeztet rá, hogy 2009-ben az összesített államháztartási hiány az egész EU-ban 801 milliárd euró volt, továbbá hogy az EU költségvetése az EU-ban lévő állami összkiadások csupán 2%-át teszi ki;

5.  úgy véli azonban, hogy az Unióban tapasztalható nehéz gazdasági helyzet miatt most fontosabb az uniós költségvetésből származó kiadások megfelelő végrehajtásának és minőségének, valamint a rendelkezésre álló közösségi források optimális felhasználásának biztosítása, mint bármikor; javasolja hogy alaposan vizsgálják felül azokat a sorokat, amelyek korábbi eredményei alacsonyak voltak vagy ahol problémák merültek fel a végrehajtással kapcsolatban;

6.  véleménye szerint az Unió költségvetése hozzáadott értéket jelent a nemzeti állami kiadásokhoz azzal, hogy kezdeményez, támogat és kiegészít beruházásokat azon szakpolitikák területén, amelyek az Európa 2020 központi elemeit képezik; úgy véli továbbá, hogy az Unió költségvetése alapvető szerepet játszik abban, hogy segítséget nyújt az Uniónak, hogy kilábaljon a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságból azon képessége révén, hogy katalizátor szerepet tölt be a beruházások, a növekedés és a munkahelyek fellendítésében; álláspontja szerint az uniós költségvetés legalábbis enyhíthetné a jelenlegi megszorító nemzeti költségvetési politikák hatásait, amellett, hogy támogatja a nemzeti kormányok erőfeszítéseit; hangasúlyozza továbbá, hogy újraelosztó jellegénél fogva az uniós költségvetés szintjének csökkentése káros hatással lehet az európai szolidaritásra és kedvezőtlenül befolyásolhatja a gazdasági fejlődés ütemét számos tagállamban; úgy véli, hogy egy pusztán „nettó befizető”/„nettó haszonélvező” megközelítés nem veszi kellőképpen figyelembe az uniós országok közötti továbbgyűrűző hatásokat, és így aláássa a közös uniós politikai célokat;

7.  emlékeztet rá, hogy az Európa 2020 stratégia hét kiemelt célkitűzésének megvalósítása igen nagy mennyiségű – az uniós költségvetés felülvizsgálatáról szóló bizottsági közlemény (COM(2010)0700) becslése szerint 2020-ig nem kevesebb mint 1800 milliárd eurós – előretekintő beruházást tesz szükségessé; hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia egyik legfontosabb célkitűzése – azaz a munkahelyek és a magas minőségű foglalkoztatás előmozdítása valamennyi európai számára – csak akkor valósulhat meg, ha a tudásalapú társadalmat célzó oktatásba, kutatás-fejlesztésbe, innovációba, kkv-kba, illetve a környezetbarát és új technológiába történő szükséges beruházások most valósulnak meg, és azokat nem halasztják későbbre; megújított politikai kompromisszumot sürget, amely ötvözi az államháztartási hiány és az adósság csökkentését az ilyen jellegű beruházások előmozdításával; kijelenti, hogy az uniós költségvetés hatásának növelése és a gazdasági válságra adott uniós válaszadáshoz való hozzájárulás céljából hajlandó feltárni az EU költségvetése és az EBB fellépései közötti szinergiák erősítését szolgáló meglévő eszközök kibővítésének lehetséges módozatait, a hosszú távú beruházások támogatása érdekében; üdvözli továbbá, hogy a Bizottság nyilvános konzultációt kezd az Európa 2020 projektkötvény-kezdeményezésről;

8.  ezért ellenzi a költségvetési előirányzatok korlátozására vagy csökkentésére irányuló kísérletet az Európa 2020 stratégia öt kiemelt célkitűzésének és hét kiemelt kezdeményezésének megvalósításával kapcsolatban; megjegyzi, hogy az ilyen kísérletek a kívánt céllal ellenkező hatást érnének el, és valószínűleg az Európa 2020 stratégia kudarcát eredményeznék, ahogyan az a Lisszaboni Stratégia esetében történt; álláspontja szerint az Európa 2020 stratégia csak akkor lehet hiteles, ha megfelelő finanszírozásban részesül, és emlékeztet rá, hogy a Parlament számos alkalommal felvetette ezt a súlyos politikai aggályt; ismét határozottan kéri a Bizottságot, hogy pontosítsa a kiemelt kezdeményezések költségvetési vonatkozásait és tájékoztassa a Parlamentet az Európa 2020 stratégia végrehajtásához szükséges költségvetési eszközökről;

9.  rámutat, hogy a költségvetési intézkedések nem az egyetlen tényezői az Európa 2020 stratégiában szereplő célkitűzések elérésének, hiszen a költségvetési erőfeszítéseket az egyszerűsítésre irányuló konkrét javaslatokkal kell kiegyensúlyozni a célok eléréséhez szükséges környezet kialakítása érdekében a foglalkoztatás, a kutatás, az innováció –köztük a zöld és energetikai technológiák – terén; ugyanígy meg van arról is győződve, hogy az Európa 2020 célkitűzések – többek között új, „zöld” munkahelyek teremtése – elérése nem csupán a költségvetés megnövelésén, hanem a meglévő uniós politikáknak (mint például a KAP) a fenntarthatósági kritériumokat kellően figyelembe vevő minőségi áthangsúlyozásán is múlik;

10.  álláspontja szerint ezenkívül a 2012-re vonatkozó költségvetési előirányzatokat, beleértve az Európa 2020 stratégia megvalósításához közvetlenül nem kapcsolódó területek előirányzatait, megfelelő szinten kell tartani az uniós politikák folytonosságának és az uniós célkitűzések elérésének a jelenlegi gazdasági válság időtartamán jóval túlmutató biztosítása érdekében;

11.  felszólít az EU belső és külső politikái közötti nagyobb koherenciára, amely számol a globális fejlemények által az Unió gazdasági természeti és ipari környezetére, versenyképességére és foglalkoztatására gyakorolt jelentős hatással; hangsúlyozza, hogy az EU-nak biztosítani kell a szükséges pénzügyi eszközöket ahhoz, hogy megfelelő választ tudjon adni a fokozódó nemzetközi kihívásokra és hatékonyan meg tudja védeni és elő tudja mozdítani közös érdekeit és fő értékeit , az emberi jogokat, a demokráciát, a jogállamiságot, az alapvető szabadságjogokat és a környezetvédelmet; emlékeztet, hogy egy szerény mértékű uniós kiadási többlet gyakran arányosan nagyobb megtakarításokat tehet lehetővé tagállami szinten;

12.  úgy véli, hogy az EU-nak fontos szerepet kell játszania az arab országok segítésében és pénzügyi támogatásában, eme országok demokratikus átmenetének, valamint gazdasági és társadalmi átalakulásának e történelmi pillanatában; e tekintetben üdvözli a Bizottság „A partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című közleményét (COM(2011)0200));

13.  sajnálattal veszi tudomásul az első európai szemeszter parlamenti vonatkozásainak hiányát annak ellenére, hogy az Európai Parlament és a 27 nemzeti parlament szerepet játszanak saját költségvetési eljárásaikban; ezzel szemben szilárd meggyőződése, hogy a fokozottabb parlamenti részvétel nagymértékben javítaná egy ilyen folyamat demokratikus jellegét és átláthatóságát; támogatja a Költségvetési Bizottság kezdeményezését első lépésben a nemzeti parlamentekkel történő találkozó megszervezésére a tagállamok és az Unió 2012-es költségvetései általános pontjainak megvitatása érdekében;

14.  üdvözli a magyar és a lengyel elnökség nyilvános kötelezettségvállalását, hogy 2011-ben költségvetési kérdésekről szóló nyílt és konstruktív párbeszédet kezdjen a Parlamenttel; ismételten hangsúlyozza, hogy hajlandó szorosan együttműködni a Tanáccsal és a Bizottsággal, a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseivel teljes összhangban; elvárja, hogy a jelenlegi iránymutatásokat teljes mértékben vegyék figyelembe a 2012-es költségvetési eljárás során;

Fenntarthatóság és felelősségvállalás a 2012-es uniós költségvetés központjában

15.  megjegyzi, hogy a 2012. évre a 2007–2013-ra vonatkozó többéves pénzügyi keret 147,55 milliárd euró teljes szintű kötelezettségvállalási előirányzatot és 141,36 milliárd euró teljes szintű kifizetési előirányzatot ír elő; emlékeztet rá, hogy ezek az összegek egyébként jóval alacsonyabbak (kötelezettségvállalási előirányzatok esetében körülbelül 25 milliárd euró, míg kifizetési előirányzatok esetében mintegy 22 milliárd euró), mint a saját forrásokról szóló hatályos határozatban meghatározott felső határérték;

16.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság által 2011. január 31-én benyújtott pénzügyi programozás indikatív referenciakeret-összeget jelent az egyes meglévő uniós programokra és fellépésekre vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatokra; megjegyzi, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatok átfogó szintje 147,88 milliárd euró lehet;

17.  hangsúlyozza, hogy ezek az adatok mind a Parlament, mind a Tanács által a programok és fellépések jóváhagyásakor elfogadott többéves átfogó összegek éves bontását jelentik; hangsúlyozza, hogy az előirányzott éves összegek olyan előirányzatokat képviselnek, amelyek lehetővé teszik az uniós célok és prioritások megvalósítását, konkrétan az Európa 2020 összefüggésében; elismeri azonban, hogy bizonyos mozgástér rendelkezésre állhat a többéves pénzügyi keret bizonyos fejezetei alatt, tekintettel arra, hogy a Bizottság az év azon részén ideiglenes, indikatív számadatokat terjesztett elő (különösen a 2. fejezet alatt);

18.   rámutat arra, hogy a 2012-es költségvetés a jelenlegi többéves pénzügyi keret hét költségvetése közül a hatodik; úgy véli, hogy ezért a költségvetési hatóság két ága mostanra világos képet kapott a létező többéves programokkal kapcsolatos hiányosságokról és pozitív fejleményekről; megjegyzi, hogy a legtöbb együttdöntési eljárás alá tartozó programnak már megtörtént a félidős felülvizsgálata,és felhívja a Bizottságot, hogy ismertesse e felülvizsgálatok minden költségvetési következményét; hangsúlyozza, hogy ebben az összefüggésben a Parlament eltökélt, hogy – amennyiben uniós politikai prioritások megerősítése és támogatása, illetve új politikai igények teljesítése érdekében szükségesnek bizonyul és a szakbizottságokkal szoros együttműködésben – teljes mértékben igénybe vegye többek között az intézményközi megállapodás 37. pontját (amely 5%-os jogalkotási rugalmassági mozgásteret enged);

19.  rámutat, hogy a többéves pénzügyi keret valamennyi fejezete alatt hagyott megfelelő szintű kerettartalék nem az egyetlen megoldás az előre nem látható körülmények kezelésére; rámutat a többéves pénzügyi keret bizonyos fejezeteinek – különösen az 1a., 3b. és 4. fejezeteinek –jelenlegi alulfinanszírozottságára a szükségletekhez és a tagállamok által jóváhagyott uniós politikai prioritásokhoz képest; úgy véli, hogy a Tanács 2012-re vonatkozó költségvetési iránymutatásait megalapozó megközelítés nem tükröz hosszú távú perspektívát, és előre nem látható események vagy új politikai prioritások megjelenése esetén veszélyeztetheti a meglévő fellépéseket és programokat; hangsúlyozza, hogy a számos észak-afrikai országban jelenleg zajló események is ebbe az irányba mutatnak, és felkéri a Bizottságot, hogy mérje fel, hogy miképpen lehetne felhasználni a meglévő uniós finanszírozási eszközöket a demokratikus törekvések támogatására;

20.  úgy véli ezzel szemben, hogy az intézményközi megállapodásban rögzített különböző rugalmassági mechanizmusok (mint például a kiadások fejezetek közötti mozgatása vagy a rugalmassági eszköz igénybevétele) olyan eszközök, amelyeket teljes mértékben ki kellene használni; emlékeztet rá, hogy ezeket a mechanizmusokat 2007 óta minden évben igénybe kellett venni annak érdekében, hogy választ lehessen adni a felmerült különféle kihívásokra; azt várja a Bizottságtól, hogy teljes mértékben működjön együtt ezen mechanizmusok igénybevétele során, továbbá az igénybevétellel kapcsolatos aránytalanul hosszú és nehézkes tárgyalások elkerülése érdekében már korai szakaszban kezdje meg az erre irányuló tárgyalásokat;

21.  hangsúlyozza ebben az összefüggésben, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatok szigorú ellenőrzés alatt tartása nemcsak jelentős átcsoportosításokat és a prioritások újbóli meghatározását teszi szükségessé, hanem a lehetséges negatív prioritások és megtakarítások intézmények által történő közös meghatározását is; határozottan sürgeti a szakbizottságait, hogy komolyan kezdjenek hozzá egyértelmű politikai prioritások meghatározásához az EU valamennyi politikai területén; felhívja azonban a figyelmet arra, hogy ennek érdekében fokozottabb költségvetési rugalmasságra van szükség, illetve hogy az Európai Unió működőképességéhez a TPK felülvizsgálatára (például a jelenlegi TPK fejezetei közötti ellentételezésre) is szükség lehet, nem csupán az új kihívásokkal való szembenézés, hanem az intézmények közötti döntéshozatali folyamat elősegítése szempontjából, annak érdekében, hogy a költségvetési forrásokat hozzá lehessen igazítani a változó körülményekhez és a kiemelt célkitűzésekhez; hangsúlyozza, hogy e folyamatnak teljes mértékben átláthatónak kell lennie;

22.  hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően számos uniós szintű politika megerősödésének és új hatáskörök kialakításának logikusan az EU pénzügyi kapacitásának bővülését kellene maga után vonnia, ami aligha történt meg a 2011-ben, a szerződés hatálybalépését követő első évben; emlékezteti a Tanácsot és a Bizottságot a 2011-es költségvetéshez csatolt politikai nyilatkozatra, amelynek értelmében a 2012-es költségvetési tervezet előkészítésekor a Bizottság megvizsgálja a Lisszaboni Szerződés prioritási területei megerősítésének lehetőségeit, és részletesen értékeli a szükségleteket; azt várja a Bizottságtól, hogy álljon be a sorba, és javasolja például, hogy a Lisszaboni Szerződéshez kapcsolódó sikeres kísérleti projekteket és előkészítő intézkedéseket alakítsák többéves programokká;

23.  úgy véli, hogy a Bizottság megközelítése, amelynek értelmében a decentralizált uniós ügynökségek támogatásait az uniós költségvetésből határozza meg, megbízható, és megfelelő ösztönzőket nyújt; hangsúlyozza, hogy az uniós ügynökségek költségvetési előirányzatai messziről sem korlátozódnak csupán adminisztratív kiadásokra, hanem e helyett hozzájárulnak az Európa 2020 célok és általában az uniós célkitűzések eléréséhez, a jogalkotási hatóság által meghatározottak szerint; ismételten hangsúlyozza, hogy az új álláshelyekre irányuló kérelmeket alaposan meg kell vizsgálni az újonnan kijelölt feladatok függvényében; teljesítményük romlásának megelőzése érdekében azonban hangsúlyozza azon ügynökségek megfelelő finanszírozását, amelyek feladatai megnövekedtek; konkrét megközelítést sürget a szakmai tapasztalattal rendelkező, szakértői tudományos személyzet felvétele tekintetében, különösen ha ezen álláshelyek finanszírozása kizárólag díjakból történik, és így az uniós költségvetés szempontjából semlegesek; támogatja az intézményközi munkacsoport által az ügynökségek jövőjével kapcsolatban végzett munkát, amely munkacsoportot 2009 elején hozták létre, és várakozással tekint következtetései elé, különös tekintettel a fent említett pontokra;

A kifizetések szintje, a fennálló kötelezettségvállalások (RAL) és az uniós költségvetés finanszírozása

24.  megjegyzi, hogy a kifizetések 2012-es szintje közvetlenül az előző évek jogi és politikai kötelezettségvállalásainak függvénye lesz; úgy véli, hogy a 2011-es költségvetés szintjéhez képest emelkedés várható, ami összhangban van a 2007–2013-as programozási időszak általános kifizetési profiljával (lásd a mellékletben található táblázatokat);

25.  hangsúlyozza, hogy sürgősen foglalkozni kell a 2010 végén fennálló kötelezettségvállalások (RAL) növekvő szintjének kérdésével (194 milliárd euró, lásd a mellékletben található táblázatot); sajnálja a Tanács hozzáállását, hogy a kifizetések szintjét a priori határozza meg, tekintet nélkül az aktuális szükségletek pontos értékelésére; kiemeli, hogy a RAL szintje különösen magas az 1. fejezet alatt; nem tartja fenntartható megoldásnak a Tanács alternatíváját, amely a RAL szintjének csökkentése érdekében az uniós költségvetési kötelezettségvállalások csökkentését jelenti, mivel ez káros hatással lenne a korábban elfogadott uniós célkitűzések és prioritások megvalósítására; kiemeli erre vonatkozóan, hogy a Tanács kötelezettséget vállat egy, a Parlamenttel közös nyilatkozat kiadása mellett, amely a 2011-ben felmerülő kifizetési igények teljesítésének költségvetés-módosítással történő lehetőségével foglalkozik;

26.  hangsúlyozza, hogy a fennálló kötelezettségvállalások bizonyos szintje elkerülhetetlen többéves programok végrehajtásakor, és hogy az ilyen kötelezettségvállalások létezése természetükből fakadóan megfelelő kifizetéseket tesz szükségessé; kéri ezért a kötelezettségvállalások és kifizetések közötti rendezett kapcsolat fenntartását, és minden tőle telhetőt meg fog tenni a költségvetési eljárás során a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok közötti eltérések csökkentésére;

27.  osztja a Tanács álláspontját a reális költségvetés-készítés szorgalmazásáról; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy költségvetési tervezete ezt az elvet vegye alapul; megjegyzi azonban, hogy a múltbeli végrehajtás, amely az elmúlt években javult, egyes esetekben nem nyújt nagyon pontos útmutatást a 2012-es szükségletekhez, mivel 2012-ben fel lehet gyorsítani egyes programok végrehajtását és ezzel együtt a kifizetési szükségletek is nőnek; egyetért a Tanács felhívásával, hogy a tagállamok nyújtsanak jobb végrehajtási előrejelzéseket, nevezetesen a nem teljes mértékű végrehajtás elkerülése érdekében, és véleménye szerint az erőfeszítések oroszlánrészét e tekintetben maguknak a tagállamoknak kell elvégezniük, mivel a Bizottság költségvetés-tervezetének szintjét elsősorban saját előrejelzéseik (különösen a 2. fejezet alatt) és végrehajtási kapacitásuk határozza meg; emlékeztet rá, hogy a tagállamok a Bizottsággal együtt az uniós finanszírozás több mint 80%-át kezelik közösen; emlékezteti a tagállamokat az uniós források kedvezményezettjeire érvényes pénzügyi szabályok meghatározásával és érvényesítésével kapcsolatos jogi felelősségükre;

28.  rámutat, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta a pénzügyi érdekek védelme is a tagállamok hatáskörébe került; kiemeli az Európai Számvevőszék megállapításait, mely szerint egyes tagállamokban nem teljesen hatékonyak az irányítási és ellenőrzési rendszerek, emlékeztet továbbá arra, hogy a strukturális alapokra hibásan elköltött több milliárd eurót térítették még vissza; megjegyzi, hogy a Regionális Főigazgatóság aktuális éves jelentése nem tudta megállapítani a tagállami kiadások jogosságát és rendszerességét, amiatt, hogy egyes tagállamok nem tettek eleget a jelentéseik időben történő benyújtására vonatkozó kötelezettségeinek; rámutat, hogy az uniós költségvetés tagállamok általi jelenlegi alulfinanszírozása miatt a Parlament az uniós projektek között kénytelen lesz negatív prioritásokat is megállapítani, és ennek megfelelően csökkenteni azok költségvetését;

29.  megjegyzi, hogy a Regionális Főigazgatóság aktuális éves jelentése nem tudta megállapítani a tagállami kiadások jogosságát és rendszerességét, amiatt, hogy egyes tagállamok nem tettek eleget a jelentéseik időben történő benyújtására vonatkozó kötelezettségeinek; nem tartja relevánsnak a Tanács aggályait e „haszon” szintje és időzítése tekintetében az uniós költségvetés finanszírozásával kapcsolatos érzékeny mögöttes politikai kérdés kezelésében; inkább azon a véleményen van, hogy „n” év el nem költött kifizetéseit át kellene vinni a következő költségvetési évre („n+1”), ahelyett, hogy azt levonnák a tagállamok nemzeti hozzájárulásainak számításaiból; ezért határozottan sürgeti, hogy a Bizottság terjesszen elő ambiciózus javaslatokat új és valódi saját források létrehozására annak érdekében, hogy az Uniónak valós és önálló pénzforrások álljanak maradéktalanul rendelkezésére; ragaszkodik továbbá ahhoz, hogy bármilyen saját új forrásnak átfogó hatásvizsgálaton kell alapulnia, és az EU versenyképességének és gazdasági növekedésének megerősítését szolgáló eszközök kialakítására kell irányulnia; kéri a Tanácsot, hogy konstruktívan működjön együtt az EU méltányos és új saját forrásairól folyó vitában;

Az uniós költségvetés III. szakasza alatti igazgatási kiadások

30.  tudomásul veszi a pénzügyi tervezésért és költségvetésért felelős biztos 2011. február 3-i levelét, amelyben megerősíti a Bizottság elkötelezettségét a személyzeti állomány 0%-os növelése mellett és azon törekvését, hogy a (2011 képesti) nominális növekedést korlátozza az 5. fejezet alatti igazgatási előirányzatokban; tudatában van azonban annak, hogy míg az EU hatáskörei egyre bővülnek, ez a tendencia hosszú távon nem fenntartható, és hátrányos hatással lehet az uniós fellépések gyors és hatékony végrehajtására;

31.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg kiszervezési politikájának és az egyre nagyobb számú szerződéses alkalmazott foglalkoztatásával kapcsolatos megközelítésének az európai közigazgatás minőségére és függetlenségére gyakorolt hosszú távú hatásait; hangsúlyozza, hogy ez megtakarításokat eredményez a fizetések és nyugdíjak terén, olyan helyzethez vezet, ahol a Bizottság által alkalmazott személyzet egyre nagyobb része nem szerepel az intézmény létszámtervében; emlékeztet rá, hogy a bérszínvonalat azok a jogilag kötelező érvényű megállapodások határozzák meg, amelyeket a Bizottságnak maradéktalanul be kell tartania;

32.  felhívja a figyelmet arra, hogy a többéves programok esetében bizonyos igazgatási kiadások (beleértve a végrehajtó ügynökségekét) szerepelnek a programok átfogó pénzügyi keretében az ún. „működési kiadásokkal” együtt; rámutat arra, hogy a Tanács azon szokása, hogy az igazgatási költségek csökkentése érdekében ezeket a költségvetési sorokat horizontálisan csökkenti, óhatatlanul módosítja az ezen programok esetében együttdöntéssel megállapított teljes pénzügyi keretet, és ezzel kockáztatja megvalósításuk gyors és minőségi végrehajtását;

o
o   o

33.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek.

MELLÉKLET

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0068. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0481. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0376. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0224.

Az Európai Parlament 2011. március 24-i jogalkotási állásfoglalása a harmadik országok állampolgárainak valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országokból származó, a tagállamok területén legálisan tartózkodó munkavállalók közös jogairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2007)0638 – C6-0470/2007 – 2007/0229(COD))

P7_TA(2011)0115 A7-0265/2010

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0638),

–  tekintettel az EK-Szerződés 63. cikkének 3a) pontjára és 67. cikkére, amelyek alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6–0470/2007),

–  tekintettel a 2008. november 20-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Bizottságnak „A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közleményére (COM(2009)0665),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére és 79. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjára,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. július 9-i véleményére(2)

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2008. június 18-i véleményére(3)

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére és 56. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0265/2010),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2011. március 24-én került elfogadásra a harmadik országok állampolgárainak valamely tagállamban való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országokból származó, valamely tagállamban legálisan tartózkodó munkavállalók közös jogairól szóló 2011/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
[122. módosítás, amennyiben másképp nem jelölt]

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 79. cikke (2) bekezdésének a) és b)pontjára,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

▌

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(4),

tekintettel a Régiók Bizottsága véleményére(5),

rendes jogalkotási eljárás keretében(6),

mivel:

(1)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fokozatos létrehozása céljából rendelkezik a menekültügy, a bevándorlás és a harmadik országok állampolgárai jogainak védelme terén elfogadandó intézkedésekről.

(2)  Az Európai Tanács – az 1999. október 15-én és 16-án Tamperében tartott rendkívüli ülésén – elismerte a harmadik országok állampolgárainak beutazási és tartózkodási feltételeire irányadó nemzeti jogszabályok harmonizációjának szükségességét. Ezzel kapcsolatban többek között megállapította, hogy az Uniónak méltányos bánásmódot kell biztosítania a harmadik országoknak valamely tagállamban legálisan tartózkodó állampolgárai számára, és nyomatékosabb integrációs politikát kell alkalmaznia annak érdekében, hogy ezek a személyek az uniós polgárokat megillető jogokhoz és őket terhelő kötelezettségekhez hasonló jogokban és kötelezettségekben részesüljenek. Az Európai Tanács ennek megfelelően felkérte a Tanácsot, hogy a Bizottság javaslatai alapján rövid időn belül fogadja el a megfelelő jogi eszközöket. A tamperei célok megvalósításának szükségességét az Európai Tanács által 2009. december 10–11-én elfogadott Stockholmi Program(7) is megerősítette.

(3)  ▌Az összevont kérelmezési eljárásra vonatkozó rendelkezések – amely eljárás eredményeképpen egyetlen közigazgatási aktus keretében a tartózkodási és a munkavállalási engedélyt is magában foglaló kombinált okiratot állítanak ki – várhatóan hozzájárulnak a jelenleg a tagállamokban alkalmazandó ▌szabályok egyszerűsítéséhez és összehangolásához. Számos tagállam vezetett már be ilyen eljárási egyszerűsítést, így az eljárások mind a migránsok, mind a munkaadóik szempontjából hatékonyabbá váltak, és a tartózkodás és munkavállalás jogszerűségének ellenőrzése is egyszerűsödött.

(4)  A tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy a területükre való első belépés engedélyezésére, kellő időben, összevont engedélyt vagy – amennyiben ilyen engedélyt kizárólag a saját területükön adnak – vízumot állítsanak ki.

(5)  Meg kell állapítani az összevont engedély iránti kérelem elbírálására irányadó eljárási szabályokat. Olyan eljárásokat kell létrehozni, amelyek – figyelembe véve a tagállami közigazgatások szokásos leterheltségét – hatékonyak és működőképesek, valamint – az érintettek megfelelő jogbiztonsága érdekében – átláthatóak és méltányosak.

(6)  Az összevont engedély iránti kérelem elutasítására alapot adó feltételeknek és szempontoknak objektívnek kell lenniük, és a nemzeti jogban kell ezeket meghatározni, beleértve az uniós preferencia elvének betartására vonatkozó kötelezettséget is, amelyet különösen a 2003. április 16-i és a 2005. április 25-i csatlakozási okmány vonatkozó rendelkezései fogalmaznak meg. Az elutasításról szóló határozatot minden esetben megfelelően indokolni kell.

(7)  Az összevont engedélyt a harmadik országok állampolgárai tartózkodási engedélye egységes formátumának megállapításáról szóló, 2002. június 13-i 1030/2002/EK tanácsi rendeletnek(8) megfelelően kell kiállítani, lehetővé téve, hogy a tagállamok kiegészítő információkat tüntessenek fel, különösen arra vonatkozóan, hogy az adott személy számára engedélyezett-e a munkavállalás. A tagállamoknak – többek között a migráció hatékonyabb ellenőrzése érdekében – nemcsak az összevont engedélyen, hanem valamennyi kiállított tartózkodási engedélyen fel kell tüntetniük a munkavállalás engedélyezésére vonatkozó információkat, függetlenül az engedély típusától és attól, hogy milyen jogcímen engedélyezték a harmadik ország állampolgárának valamely tagállamban való tartózkodását és ▌munkavállalását.

(8)  A tagállamok annak meghatározására vonatkozó kötelezettsége, hogy az összevont engedély iránti kérelmet a harmadik ország állampolgárának vagy az ő munkáltatójának kell-e benyújtania, nem érintheti azokat a szabályokat, amelyek mindkét fél eljárásban való részvételét írják elő. A tagállamnak kell eldöntenie, hogy az összevont engedély iránti kérelmet a fogadó tagállamban vagy a harmadik országból kell-e benyújtani. Amennyiben a harmadik ország állampolgára nem nyújthatja be a kérelmet a harmadik országból, a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a kérelmet a fogadó tagállamban a munkáltató is benyújthassa.

(9)  Ezen irányelvnek a nem munkavállalási célra kiállított tartózkodási engedélyekre vonatkozó rendelkezései kizárólag ezen engedélyek formátumát szabályozhatják, és nem érinthetik a tartózkodás engedélyezésére és az ilyen engedélyek kiállítására irányuló eljárásokra vonatkozó nemzeti vagy uniós szabályokat.

(10)  Ezen irányelvnek az összevont kérelmezési eljárásra és az összevont engedélyre vonatkozó rendelkezései nem vonatkozhatnak az egységes és a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumokra.

(11)  A kérelemről szóló határozat meghozatalára vonatkozó határidő nem foglalhatja magában a szakmai képesítések elismeréséhez vagy a vízumok kiadásához szükséges időt. Ez az irányelv nem sértheti az oklevelek elismerésére vonatkozó nemzeti eljárásokat.

(12)  Az ezen irányelv szerinti illetékes hatóság kijelölése nem sértheti más hatóságoknak és – adott esetben – a szociális partnereknek a kérelem elbírálásával és az arról szóló határozat meghozatalával kapcsolatos szerepét és feladatait.

(13)  Ezen irányelv rendelkezései nem érintik a tagállamok azon hatáskörét, hogy harmadik országok állampolgárai munkavállalási célú tartózkodásának engedélyezéséről döntsenek, beleértve a kiadható tartózkodási engedélyek számát is.

(14)  A harmadik országok azon állampolgárainak, akik érvényes úti okmánnyal és valamely, a schengeni vívmányokat teljes körűen alkalmazó tagállam által kiállított összevont engedéllyel rendelkeznek, legfeljebb három hónapig tartó időtartamra meg kell engedni a schengeni vívmányokat teljes körűen alkalmazó tagállamok területére való belépést és az azon belüli szabad mozgást, a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex)(9) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és a schengeni vívmányok – a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény (Schengeni Végrehajtási Egyezmény)(10) – 21. cikke alapján.

(15)  Uniós jog hiányában előfordulhat, hogy a harmadik országok állampolgárai eltérő jogokkal rendelkeznek attól függően, hogy melyik tagállamban dolgoznak, és milyen állampolgárságúak. ▌A következetes bevándorláspolitika továbbfejlesztése, az uniós polgárok és harmadik országok valamely tagállamban legálisan munkát vállaló állampolgárainak jogai között fennálló különbségek csökkentése, és a bevándorlásra vonatkozó jelenlegi vívmányok kiegészítése érdekében meg kell határozni bizonyos jogokat, és meg kell állapítani különösen azt, hogy mely szakpolitikai területeken kell a saját állampolgárokkal egyenlő bánásmódot biztosítani a harmadik országok valamely tagállam területén legálisan tartózkodásra jogosult, de huzamos tartózkodási engedéllyel még nem rendelkező állampolgárai számára. E rendelkezések célja, hogy az egész Unión belül megteremtsék az egyenlő feltételek minimális szintjét, elismerjék, hogy a harmadik országok tagállamokban legálisan munkát vállaló állampolgárai munkájukkal és befizetett adójukkal hozzájárulnak az európai gazdasághoz, valamint hogy biztosítékul szolgáljanak a saját állampolgárok és a harmadik országok állampolgárai közötti, az utóbbiak esetleges kizsákmányolásából eredő tisztességtelen verseny csökkentésére. Ezen irányelvben a „harmadik országból származó munkavállaló” fogalommeghatározása – a munkaviszony egyéb uniós jogi aktusokban alkalmazott fogalma értelmezésének sérelme nélkül – a következő: harmadik ország olyan állampolgára, akinek valamely tagállamba való beutazását engedélyezték, és ott legálisan tartózkodik, valamint a nemzeti joggal vagy gyakorlattal összhangban ott munkát vállalhat.[123. módosítás]

(16)  Harmadik országok valamennyi olyan állampolgárának, aki legálisan tartózkodik és vállal munkát valamely tagállamban, a tartózkodás engedélyezésének eredeti céljától vagy alapjától függetlenül legalább ugyanazon közös jogokat kell biztosítani, a befogadó tagállam saját állampolgáraival egyenlő bánásmód formájában. Az ezen irányelvben meghatározott területeken az egyenlő bánásmódhoz való jogot nemcsak a harmadik országok azon állampolgárainak kell biztosítani, akik tartózkodását valamely tagállamban munkavállalás céljából engedélyezték, hanem azoknak is, akiknek tartózkodását más célból engedélyezték, és akiknek a nemzeti vagy uniós jog alapján hozzáférést biztosítottak az adott tagállam munkaerőpiacához, beleértve azokat is, akik tartózkodását a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22-i 2003/86/EK tanácsi irányelv(11) alapján, a harmadik országok állampolgárai tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából történő beutazásának feltételeiről szóló, 2004. december 13-i 2004/114/EK tanácsi irányelv(12) alapján vagy a harmadik országbeli állampolgároknak az Európai Közösség területén folytatott tudományos kutatás céljából való fogadására vonatkozó külön eljárásról szóló, 2005. október 12-i 2005/71/EK tanácsi irányelv(13) alapján engedélyezték.

(17)  Nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá a harmadik országok azon állampolgárai, akik a 2003/109/EK tanácsi irányelv(14) alapján huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, mivel jogállásuk ennél kedvezőbb, és különleges típusú tartózkodási engedéllyel rendelkeznek: „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy – EU”.

(18)  Nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá harmadik országok kiküldetésben lévő állampolgárai. Ez nem jelenti azt, hogy harmadik országok olyan állampolgárai, akik legálisan tartózkodnak és vállalnak munkát valamely tagállamban és egy másik tagállamban vannak kiküldetésben, kiküldetésük időtartama során ne részesülhessenek továbbra is a származási tagállam állampolgáraival egyenlő bánásmódban a munkavállalás azon feltételei tekintetében, amelyeket nem érint a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(15) alkalmazása.[122. és 124. módosítás]

(19)  Nem tartozhatnak az irányelv hatálya alá a harmadik országok azon állampolgárai, akiknek szezonális munkavállalás céljából engedélyezték a tartózkodást valamely tagállamban ▌, mivel jogállásuk ideiglenes.

(20)  Az egyes szakpolitikai területeken biztosított egyenlő bánásmódhoz való jogot szigorúan hozzá kell kapcsolni a harmadik ország állampolgárának a tagállam területén való legális tartózkodásához és a munkaerőpiachoz adott hozzáféréséhez, amelyet a tartózkodási és munkavállalási engedélyt is magában foglaló összevont engedély, illetve a más célokra kiállított, a munkavállalási engedéllyel kapcsolatos információkat is feltüntető tartózkodási engedélyek igazolnak.

(21)  Ebben az irányelvben munkafeltételek alatt legalább a fizetést és az elbocsátást, a munkahelyi egészséget és biztonságot, a munkaidőt és a szabadságolást kell érteni, figyelembe véve a hatályban lévő kollektív megállapodásokat. [122. és 125. módosítás]

(22)  A valamely harmadik ország állampolgára által egy másik tagállamban szerzett szakmai képesítést ugyanúgy el kell ismerni, mint az uniós polgárok szakmai képesítését, a harmadik országban szerzett képesítéseket pedig a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(16) összhangban kell figyelembe venni. A harmadik országból származó munkavállalók azon joga, hogy az okleveleknek, bizonyítványoknak és egyéb szakmai képesítéseknek a vonatkozó nemzeti eljárásokkal összhangban történő elismerése terén egyenlő bánásmódban részesüljenek, nem sérti a tagállamok azon hatáskörét, hogy e harmadik országból származó munkavállalókat a munkaerőpiacukra beengedjék. [122. és 126. módosítás]

(23)  A harmadik országokból származó munkavállalókat a szociális biztonság területén egyenlő bánásmódban kell részesíteni. A szociális biztonság ágait a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(17) határozza meg. ▌Ezen irányelvnek a szociális biztonság területén alkalmazott egyenlő bánásmódra vonatkozó rendelkezései azon munkavállalókra is kiterjednek, akik közvetlenül egy harmadik országból érkeznek valamely tagállamba. Ez az irányelv ugyanakkor nem ruházhatja fel a harmadik országból származó munkavállalókat több joggal, mint amennyit a szociális biztonság területén már meglévő uniós jog biztosít a harmadik országok azon állampolgárai számára, akik tagállamok közötti határokon átnyúló tényezőkkel rendelkeznek. Ez az irányelv továbbá nem biztosíthat jogokat olyan helyzetekkel kapcsolatban, amelyek kívül esnek az uniós jog hatályán, mint például a harmadik országban tartózkodó családtagokkal kapcsolatban. Ez az irányelv kizárólag azon családtagok vonatkozásában biztosít jogokat, akik a harmadik országból származó munkavállalóhoz csatlakozva családegyesítés jogcímén tartózkodnak valamely tagállamban, illetve akik már legálisan valamely tagállamban tartózkodnak a harmadik országból származó munkavállalóval. [122. és 127. módosítás]

(24)  Az uniós jog nem korlátozza a tagállamoknak a szociális biztonsági rendszerük kialakítására vonatkozó hatáskörét. Uniós szintű harmonizáció hiányában az egyes tagállami jogok állapítják meg a szociális biztonsági ellátások nyújtásának feltételeit, valamint ezen ellátások összegét és folyósításuk időtartamát. E hatáskör gyakorlása során azonban a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogot. [122. és 128. módosítás]

(25)  A tagállamoknak legalább egyenlő bánásmódban kell részesíteniük a harmadik országok azon állampolgárait, akik alkalmazásban állnak, vagy akiket munkaviszonyban eltöltött időszakot követően munkanélküliként nyilvántartásba vettek. A szociális biztonság terén alkalmazott egyenlő bánásmód ezen irányelv szerinti korlátozása nem sértheti a 883/2004/EK rendelet és a 987/2009/EK rendelet harmadik országok e rendeletek által csupán állampolgárságuk miatt nem érintett állampolgáraira való kiterjesztéséről szóló, 2010. november 24-i 1231/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(18) alkalmazásában biztosított jogokat.[130. módosítás]

(26)  A harmadik országból származó munkavállalókkal szembeni egyenlő bánásmód nem terjed ki a szociális segélyezési rendszerek keretében finanszírozott szakképzésre. [122. és 129. módosítás]

(27)  Mivel az irányelv céljait, nevezetesen a harmadik országok állampolgárainak valamely tagállamban történő munkavállalására vonatkozó összevont engedély kiállítására összevont kérelmezési eljárás meghatározását, valamint a harmadik országból származó és valamely tagállamban legálisan tartózkodó munkavállalók jogainak szavatolását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok az intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(28)  Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkével összhangban ▌.

(29)  A jelen irányelv alkalmazása nem érintheti az uniós jogban és a nemzetközi jogi eszközökben megfogalmazott kedvezőbb rendelkezéseket.

(30)  A tagállamoknak ezen irányelv rendelkezéseit nemen, fajon, színen, etnikai vagy társadalmi származáson, genetikai jellemzőkön, nyelven, valláson vagy hiten, politikai vagy egyéb véleményen, nemzeti kisebbséghez tartozáson, vagyonon, születésen, fogyatékosságon, koron vagy nemi beállítottságon alapuló megkülönböztetés nélkül kell végrehajtaniuk, különösen a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvvel(19) és a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvvel(20) összhangban.

(31)  Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében, és az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül az Egyesült Királyság és Írország nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, és az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(32)  Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ezen irányelv elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET

I. fejezet

Általános rendelkezések

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv nem érinti a tagállamoknak a harmadik országok állampolgárai nemzeti munkaerőpiacra való befogadásával kapcsolatos hatáskörét .

2. cikk

Fogalommeghatározások

3. cikk

Hatály

(1)  Ez az irányelv a következőkre alkalmazandó:

(2)  Ez az irányelv nem alkalmazandó harmadik országok azon állampolgáraira,

(3)  A tagállamok dönthetnek úgy, hogy ezen irányelv II. fejezete nem alkalmazandó harmadik országok azon állampolgáraira, akik számára hat hónapot meg nem haladó időtartamra engedélyezték a tagállamban való munkavállalást, vagy akiknek az adott tagállamban való tartózkodását tanulmányok folytatása céljából engedélyezték.

(4)  Ezen irányelv II. fejezete nem alkalmazandó harmadik országok olyan állampolgáraira, akik vízum alapján jogosultak munkavállalásra.

II. fejezet

Összevont kérelmezési eljárás és összevont engedély

4. cikk

Összevont kérelmezési eljárás

(1)  Az összevont engedély iránti kérelem összevont kérelmezési eljárás keretében nyújtandó be. A tagállamok meghatározzák, hogy az összevont engedély iránti kérelmet a harmadik ország állampolgárának vagy az ő munkáltatójának kell-e benyújtania. A tagállamok úgy is dönthetnek, hogy a kérelmet bármelyikük benyújthatja. Amennyiben a kérelmet a harmadik ország állampolgárának kell benyújtania, a tagállamok lehetővé teszik, hogy a kérelmet harmadik országból is benyújthassák, vagy – amennyiben a nemzeti jog ezt megengedi – abban a tagállamban, amelyben a kérelmező legális tartózkodását már engedélyezték.

(2)  A tagállamok megvizsgálják a kérelmet, és amennyiben a kérelmező megfelel a nemzeti vagy uniós jogban meghatározott feltételeknek, határozatot hoznak az összevont engedély megadásáról, módosításáról vagy megújításáról. Az összevont engedély megadásáról, módosításáról vagy megújításáról szóló határozat egyetlen közigazgatási aktus, amely magában foglalja mind a tartózkodási, mind a munkavállalási engedélyt.

(3)  Az összevont engedélyezési eljárás nem érinti az első belépéshez esetlegesen szükséges vízumeljárást.

(4)  A tagállamok az előírt feltételek teljesülése esetén összevont engedélyt állítanak ki a harmadik országok tartózkodási engedélyt kérelmező állampolgárai számára, valamint harmadik országok azon, tartózkodási engedéllyel már rendelkező állampolgárai számára, akik a nemzeti végrehajtási rendelkezések hatálybalépését követően tartózkodási engedélyük megújítását vagy módosítását kérik.

5. cikk

Illetékes hatóság

(1)  A tagállamok kijelölik a kérelem fogadására és az összevont engedély kiállítására illetékes hatóságot.

(2)  Az illetékes hatóság feldolgozza a kérelmet, és a lehető leghamarabb, de legkésőbb a kérelem benyújtásától számított három hónapon belül határozatot hoz a kérelemről.

Az első albekezdésben említett határidő kivételes esetben a kérelem elbírálásának összetettségére való tekintettel meghosszabbítható.

Annak következményeit, ha nem születik határozat az e cikkben előírt időszak végéig, az érintett tagállam nemzeti joga határozza meg.

(3)  Az illetékes hatóság a nemzeti jogban előírt értesítési eljárásokkal összhangban írásban értesíti a kérelmezőt a határozatról.

(4)  Amennyiben a kérelem alapjául szolgáló információk vagy dokumentumok a nemzeti jogban rögzített követelményekhez képest hiányosak, az illetékes hatóság írásban értesíti a kérelmezőt arról, hogy milyen kiegészítő információkra vagy dokumentumokra van szükség, és ésszerű határidőt állapíthat meg ezek benyújtására. A (2) bekezdésben említett időszakba nem számít bele az az időtartam, amíg a hatóságok a szükséges kiegészítő információkat meg nem kapják. Amennyiben a kiegészítő információkat vagy dokumentumokat nem nyújtják be a határidőn belül, a kérelem elutasítható.

6. cikk

Összevont engedély

(1)  A tagállamok az összevont engedélyt az 1030/2002/EK rendeletben meghatározott egységes formátumban állítják ki, és a munkavállalás engedélyezésére vonatkozó információkat az említett rendelet melléklete a) pontja 7.5.-9. alpontjának megfelelően tüntetik fel.

(2)  Az összevont engedély kiállításakor a tagállamok nem állítanak ki semmiféle további, a munkaerőpiachoz adott hozzáférést igazoló engedélyt ▌.

7. cikk

Nem munkavállalási célú tartózkodási engedélyek

8. cikk

Jogorvoslat

(1)  Az írásbeli értesítés tartalmazza az összevont engedély iránti kérelem elutasításáról, az összevont engedély▌ módosításának vagy megújításának ▌, megtagadmegtagadásáról vagy az összevont engedély ▌visszavonásáról a nemzeti vagy uniós jogban meghatározott szempontok alapján hozott határozat indokolását.

(2)  Az összevont engedély iránti kérelem elutasításáról, az összevont engedély módosításának vagy megújításának megtagadásáról vagy az összevont engedély visszavonásáról hozott határozattal szemben az érintett tagállamban a nemzeti joggal összhangban jogorvoslatnak van helye. Az írásbeli értesítés feltünteti azt a bíróságot vagy igazgatási hatóságot, amelyhez a fellebbezést be kell nyújtani, valamint a fellebbezés benyújtására előírt határidőt.

(3)  A kérelem a harmadik országok munkavállalás céljából érkező állampolgárainak adott tartózkodási engedélyek száma alapján is elutasítható, és ebben az esetben azt nem kell feldolgozni.

9. cikk

Az információhoz való hozzáférés

A tagállamok, kérelemre, megfelelő tájékoztatást nyújtanak a harmadik országok állampolgárainak és az ő leendő munkáltatóiknak a kérelem hiánytalan benyújtásához szükséges dokumentumokról.

10. cikk

Díjak

A tagállamok a kérelmezőkkel szemben díjat számíthatnak fel. Adott esetben a tagállamok díjat számítanak fel a kérelmek ezen irányelv szerinti feldolgozásáért. Az ilyen díj nagyságát arányosan kell meghatározni, és az alapulhat a kérelmek feldolgozása és az engedélyek kiállítása során ténylegesen nyújtott szolgáltatások költségén.

11. cikk

Az összevont engedélyen alapuló jogosultságok

III. fejezet

Egyenlő bánásmódhoz való jog

12. cikk

Jogok

(1)  A 3. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett, harmadik országból származó munkavállalók ▌a következők tekintetében egyenlő bánásmódban részesülnek a tartózkodási helyük szerinti tagállam állampolgáraival:

(2)  A tagállamok a következő esetekben korlátozhatják az állampolgáraikkal egyenlő bánásmódot:

Ezen kívül a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a családi ellátások tekintetében az (1) bekezdés e) pontja nem alkalmazandó a harmadik országok olyan állampolgáraira, akik számára hat hónapot meg nem haladó ideig engedélyezték valamely tagállamban a munkavállalást, harmadik országok olyan állampolgáraira, akiknek tartózkodását tanulmányok folytatása céljából engedélyezték, valamint harmadik országok olyan állampolgáraira, akik számára a munkavállalás vízum alapján engedélyezett.

▌ [122. és 137. módosítás]

(3)  Az (1) bekezdésben meghatározott, egyenlő bánásmódhoz való jog nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy az ezen irányelv értelmében kiállított tartózkodási engedélyt, a nem munkavállalási célból kiállított tartózkodási engedélyt vagy a valamely tagállamban munkavállalásra jogosító bármely egyéb engedélyt visszavonják, vagy megújítását megtagadják.

(4)  A harmadik országból származó és harmadik országba költöző munkavállalók, illetve az ilyen munkavállalók harmadik országban tartózkodó, a munkavállaló után jogokat élvező túlélő hozzátartozói a nyugdíjkorhatár elérése, rokkantság vagy halál esetén a munkavállalók korábbi munkaviszonyán alapuló és a 883/2004/EK rendelet 3. cikkében meghatározott jogszabályok szerint megszerzett, törvényben előírt nyugdíjban részesülnek az érintett tagállam harmadik országba költöző állampolgáraira vonatkozókkal azonos feltételek mellett és mértékben.[141. módosítás]

13. cikk

Kedvezőbb rendelkezések

(1)  Ezen irányelv alkalmazása nem érinti az alábbiakban foglalt kedvezőbb rendelkezéseket:

(2)  Ez az irányelv nem érinti a tagállamok arra vonatkozó jogát, hogy az irányelv hatálya alá tartozó személyekre nézve kedvezőbb rendelkezéseket fogadjanak el, illetve tartsanak fenn.

IV. fejezet

Záró rendelkezések

14. cikk

A nyilvánosság tájékoztatása

Valamennyi tagállam rendszeresen frissített információkat bocsát a nyilvánosság rendelkezésére a harmadik országok állampolgárainak munkavállalási céllal történő beutazására és tartózkodására vonatkozó feltételekkel kapcsolatban.

15. cikk

Jelentés

(1)  A Bizottság időközönként, első alkalommal ,...(23) -ig jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé ezen irányelvnek a tagállamokban történő alkalmazására vonatkozóan, és amennyiben szükségesnek ítéli, javaslatot tesz az esetleges módosításokra.

(2)  A tagállamok évente, első alkalommal július 1-jéig(24) közlik a Bizottsággal ▌azokat a statisztikákat, amelyek – a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról, valamint a külföldi állampolgárságú munkavállalókra vonatkozó statisztikák összeállításáról szóló, 2007. július 11-i 862/2007/EK rendelettel(25) összhangban – a harmadik országok azon állampolgárainak számára vonatkoznak, akiknek az előző naptári év folyamán összevont engedélyt állítottak ki .

16. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek …(26)-ig megfeleljenek. Haladéktalanul közlik a Bizottsággal az említett rendelkezések szövegét, valamint a rendelkezések és az ezen irányelv közötti megfelelést mutató táblázatot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv hatálya alá tartozó területen fogadnak el.

17. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

18. cikk

Címzettek

A szerződések értelmében ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 16. E, 2010.1.22., 240. o. (2) HL C 27., 2009.2.3., 114. o. (3) HL C 257., 2008.10.9., 20. o. (4) HL C 27., 2009.2.3., 114. o. (5) HL C 257., 2008.10.9., 20. o. (6) Az Európai Parlament 2011. március 24-i álláspontja. (7) HL C 115., 2010.5.4., 1. o. (8) HL L 157., 2002.6.15., 1. o. (9) HL L 105., 2006.4.13., 1. o. (10) HL L 239., 2000.9.22., 19. o. (11) HL L 251., 2003.10.3., 12. o. (12) HL L 375., 2004.12.23., 12. o. (13) HL L 289., 2005.11.3., 15. o. (14) HL L 16., 2004.1.23., 44. o. (15) HL L 18., 1997. 1.21., 1. o. (16) HL L 255., 2005.9.30., 22. o. (17) HL L 166., 2004.4.30., 1. o. (18) HL L 344., 2010.12.29., 1. o. (19) HL L 180., 2000.7.19., 22. o. (20) HL L 303., 2000.12.2., 16. o. (21) HL L 158., 2004.4.30., 77. o. (22) HL L 304., 2004.9.30., 12. o. (23) * HL kérem beilleszteni: a 16. cikkben meghatározott időponttól számított három év (24) * Az ezen irányelv átültetésére előírt határidő lejárta után egy évvel. (25) HL L 199., 2007.7.31., 23. o. (26) * HL: Kérem az dátumot beilleszteni:...

Az Európai Parlament 2011. március 24-én elfogadott módosításai a fogyasztók jogairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslathoz (COM(2008)0614 – C6-0349/2008 – 2008/0196(COD))

P7_TA(2011)0116 A7-0038/2011

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A javaslatot a következőképpen módosították(1):

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás Módosítás 1 Irányelvre irányuló javaslat 2 preambulumbekezdés (2)  Az alkalmazandó szabályok egyszerűsítésének és aktualizálásának, az ellentmondásos szabályok megszüntetésének és a hiányosságok felszámolásának céljából a fenti irányelvek, tapasztalatok fényében történő átvilágítására került sor. Az említett átvilágítás kimutatta, hogy az említett négy irányelvet helyénvaló felváltani ezzel az egyetlen irányelvvel. Ennek megfelelően ez az irányelv a közös vonatkozások tekintetében egységes szabályokat állapít meg, valamint eltér a korábbi irányelvekben található minimális harmonizációs megközelítéstől, amelynek értelmében a tagállamok szigorúbb nemzeti szabályokat tarthatnak fenn vagy fogadhatnak el. (2)  Az alkalmazandó szabályok egyszerűsítésének és aktualizálásának, az ellentmondásos szabályok megszüntetésének és a hiányosságok felszámolásának céljából a fenti irányelvek, tapasztalatok fényében történő átvilágítására került sor. Az említett átvilágítás kimutatta, hogy az említett négy irányelvet helyénvaló felváltani ezzel az egyetlen irányelvvel. Ennek megfelelően ez az irányelv a közös vonatkozások tekintetében egységes szabályokat állapít meg, miközben lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy egyéb vonatkozások tekintetében magasabb szintű fogyasztóvédelmet előíró, szigorúbb nemzeti szabályokat tartsanak fenn vagy fogadjanak el. Módosítás 2 Irányelvre irányuló javaslat 5 preambulumbekezdés (5)   A fogyasztók nem használják ki teljes mértékben a távértékesítés határon átnyúló lehetőségeit, amely pedig a belső piac egyik legkézzelfoghatóbb eredménye lehetne. A távollevők közötti belföldi értékesítések utóbbi években tapasztalható jelentős növekedésével összehasonlítva korlátozott mértékben növekedett a határon átnyúló távértékesítés. Az eltérés különösen jelentős a világhálón keresztüli értékesítés esetében, ahol a további növekedés lehetősége jelentős. A határon túli üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekben (közvetlen értékesítés) rejlő lehetőségeket számos tényező korlátozza, egyebek között az ágazatot szabályozó eltérő nemzeti fogyasztóvédelmi szabályok. A közvetlen értékesítés utóbbi években tapasztalt belföldi növekedéséhez képest, különösen a szolgáltatási ágazatban (pl. közüzemi szolgáltatások), a határon túli vásárlás e módját választó fogyasztók száma továbbra is alacsony maradt. Sok tagállamban a megnövekedett üzleti lehetőségekre válaszul a kis- és középvállalkozásoknak (köztük az egyéni vállalkozóknak) illetve a közvetlen értékesítéssel foglalkozó vállalatok ügynökeinek nagyobb hajlandóságot kellene mutatniuk arra, hogy felkutassák a más tagállamokban, különösen a határmenti térségekben található üzleti lehetőségeket. Ezért a fogyasztó tájékoztatásának és az elállási jogának teljes harmonizációja a távértékesítési és az üzlethelyiségen kívül megkötött szerződésekre vonatkozóan hozzájárul a fogyasztói piac jobb működéséhez a vállalkozások és magánszemélyek közötti kapcsolatok terén. (5)  Nem használják ki teljes mértékben a távértékesítés határon átnyúló lehetőségeit, amely pedig a belső piac egyik legkézzelfoghatóbb eredménye lehetne. A távollevők közötti belföldi értékesítések utóbbi években tapasztalható jelentős növekedésével összehasonlítva korlátozott mértékben növekedett a határon átnyúló távértékesítés. Az eltérés különösen jelentős a világhálón keresztüli értékesítés esetében, ahol a további növekedés lehetősége jelentős. A határon túli üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekben (közvetlen értékesítés) rejlő lehetőségeket számos tényező korlátozza, egyebek között az ágazatot szabályozó eltérő nemzeti fogyasztóvédelmi szabályok. A közvetlen értékesítés utóbbi években tapasztalt belföldi növekedéséhez képest, különösen a szolgáltatási ágazatban (pl. közüzemi szolgáltatások), a határon túli vásárlás e módját választó fogyasztók száma továbbra is alacsony maradt. Sok tagállamban a megnövekedett üzleti lehetőségekre válaszul a kis- és középvállalkozásoknak (köztük az egyéni kereskedőknek) illetve a közvetlen értékesítéssel foglalkozó vállalatok ügynökeinek nagyobb hajlandóságot kellene mutatniuk arra, hogy felkutassák a más tagállamokban, különösen a határmenti térségekben található üzleti lehetőségeket. Ezért a fogyasztók tájékoztatására és az elállási jogra irányuló egyes rendelkezések teljes harmonizációja a távértékesítési és az üzlethelyiségen kívül megkötött szerződésekre vonatkozóan hozzájárul a fogyasztók magas szintű védelméhez és a fogyasztói piac jobb működéséhez, a vállalkozások és magánszemélyek közötti kapcsolatok terén. Módosítás 3 Irányelvre irányuló javaslat 6 preambulumbekezdés (6)  A tagállamok fogyasztói szerződésekről szóló jogszabályai feltűnő eltéréseket mutatnak, ami a verseny jelentős torzulását eredményezheti, és akadályozhatja a belső piac megfelelő működését. A távollevők közötti vagy az üzlethelyiségén kívül történő szerződés megkötéséről, a fogyasztási cikkekről és a jótállásról, valamint a tisztességtelen szerződési feltételekről szóló jelenlegi közösségi jogszabályok minimális szabályokat határoznak meg a jogharmonizációra vonatkozóan, lehetővé téve a tagállamok számára, hogy a területükön magasabb szintű fogyasztóvédelmet biztosító szigorúbb intézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be. Továbbá az irányelvek sok kérdést egymáshoz képest is következetlenül szabályoznak, vagy pedig nyitva hagyják őket. Ezeket a kérdéseket a tagállamok eltérő módon próbálták megoldani. Ennek az lett az eredménye, hogy a fogyasztói szerződések jogáról szóló irányelveket végrehajtó nemzeti rendelkezések jelentősen eltérnek. törölve Módosítás 4 Irányelvre irányuló javaslat 7 preambulumbekezdés (7)   Ezek az eltérések a vállalkozásokat és fogyasztókat érintő jelentős belső piaci akadályokat eredményeznek. Megnövelik az áruk határon átnyúló kereskedelmében vagy szolgáltatások nyújtásában részt venni szándékozó vállalkozások szabályok betartására irányuló költségeit. A széttagoltság a fogyasztók belső piacba vetett bizalmát is aláássa. A fogyasztók bizalmára gyakorolt kedvezőtlen hatást súlyosbítja a fogyasztóvédelem eltérő szintje a Közösség területén. Ez a probléma az új piaci fejlemények tükrében válik különösen égetővé. (7)   A tagállamoknak a fogyasztókkal kötött szerződésekre, és különösen a távollévők közötti és az üzlethelyiségen kívül megkötött szerződésekre vonatkozó jogszabályai között fennálló egyes eltérések a kereskedőket és fogyasztókat érintő jelentős belső piaci akadályokat eredményeznek. Megnövelik az áruk határon átnyúló kereskedelmében vagy szolgáltatások nyújtásában részt venni szándékozó kereskedők szabályok betartására irányuló költségeit. Az aránytalan széttagoltság a fogyasztók belső piacba vetett bizalmát is aláássa. Módosítás 5 Irányelvre irányuló javaslat 8 preambulumbekezdés (8)  Néhány alapvető szabályozási elem teljes harmonizációja jelentősen növelné a fogyasztók és a vállalkozások jogbiztonságát. Mind a fogyasztók, mind az üzleti vállalkozások egyértelműen meghatározott jogi fogalmakon alapuló, a fogyasztói szerződések bizonyos vonatkozásait a Közösség egész területére kiterjedő egységes szabályozásra támaszkodhatnak. Ennek hatásaként a szabályok széttagoltságából adódó akadályok eltűnnek és megvalósul a belső piac ezen a területen. Ezeket az akadályokat csak a közösségi szinten meghatározott egységes szabályokkal lehet megszüntetni. Továbbá a fogyasztók magas szintű védelemben részesülnek a Közösség egész területén. (8)   Eltérő rendelkezés hiányában, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 169. cikkével összhangban, az ezen irányelvben meghatározott rendelkezések nem akadályozzák meg a tagállamokat a fogyasztóvédelmet javító szigorúbb nemzeti jogszabályok elfogadásában vagy megtartásában. Néhány alapvető szabályozási elem teljes harmonizációja azonban indokolt a fogyasztóvédelem egységes szabályozási keretének biztosítása, valamint mind a fogyasztók, mind pedig a kereskedők határokon átnyúló vállalkozásai tekintetében meglévő jogbiztonságának növelése érdekében. Ebben az esetben mind a fogyasztók, mind a kereskedők egyértelműen meghatározott jogi fogalmakon alapuló, a fogyasztói szerződések bizonyos vonatkozásait az Unió egész területére kiterjedő egységes szabályozásra támaszkodhatnak. A fogyasztók ekként magas szintű közös védelmet élveznének az egész Unióban. Ezen túlmenően az egységes szabályok uniós szinten történő megállapításával ez felszámolja a szabályok aránytalan széttagoltságából adódó akadályokat, és megvalósítja a belső piacot ezen a területen. Módosítás 6 Irányelvre irányuló javaslat 10 a preambulumbekezdés (új) (10a)  Ez az irányelv nem alkalmazandó az egészségügyi ellátásokra, azaz az egészségügyi szakemberek által a betegek egészségének felmérése, fenntartása vagy helyreállítása céljából nyújtott egészségügyi szolgáltatásokra. Módosítás 7 Irányelvre irányuló javaslat 10 b preambulumbekezdés (új) (10b)  A szerencsejátékok, beleértve a sorsolásos játékokat és a fogadási ügyleteket is, nem tartoznak az irányelv hatálya alá, tekintettel ezen tevékenységek igen sajátos természetére, amelyet figyelembe véve a tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy egyéb – adott esetben szigorúbb – fogyasztóvédelmi intézkedéseket fogadjanak el e tevékenységek vonatkozásában. Módosítás 8 Irányelvre irányuló javaslat 11 preambulumbekezdés (11)  A fogyasztói pénzügyi szolgáltatási szerződések jelenlegi közösségi szabályozása számos fogyasztóvédelmi szabályt tartalmaz. Ezért az irányelv a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozóan csak annyi rendelkezést tartalmaz, amennyire a szabályozás hiányosságainak pótlására szükség van. (11)  A többek között a fogyasztói pénzügyi szolgáltatásokra vagy szervezett utazási formákra vonatkozó jelenlegi uniós jogszabályok számos fogyasztóvédelmi szabályt tartalmaznak. Emiatt a már létező uniós jogszabályok rendelkezéseinek sérelme nélkül ezen irányelv 5–19. cikke és 23a. cikke nem alkalmazandó a pénzügyi szolgáltatási szerződésekre, a 9–19. cikk pedig nem alkalmazandó a szervezett utazási formákhoz kapcsolódó, távértékesítési és üzlethelyiségen kívül megkötött szerződésekre. A pénzügyi szolgáltatások tekintetében arra kell ösztönözni a tagállamokat, hogy merítsenek ihletet az adott terület vonatkozásában már létező uniós jogszabályokból, ha uniós szinten nem szabályozott területekre vonatkozó jogszabályalkotásra kerül sor, oly módon, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítanak valamennyi fogyasztó és a pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó valamennyi szerződés számára. A Bizottság törekszik arra, hogy a pénzügyi szolgáltatások terén befejezze az uniós jogalkotást, hogy megsüntesse a létező hiányosságokat és valamennyi típusú szerződésben megvédje a fogyasztókat. Módosítás 9 Irányelvre irányuló javaslat 11 a preambulumbekezdés (új) (11a)  Ezen irányelv 9–19. cikke nem érinti az ingatlanszerzésre, valamint az ingatlantulajdonnal kapcsolatos garanciákra, illetve az ingatlantulajdonon meglévő dologi jogok keletkeztetésére vagy átruházásra vonatkozóan meglévő tagállami rendelkezések alkalmazását. Mindez kiterjed az ilyen jogi aktusokkal összefüggő megállapodásokra is, mint például a még megépítendő ingatlanok adásvételére és részletre történő megvételére. Módosítás 10 Irányelvre irányuló javaslat 11 b preambulumbekezdés (új) (11b)  Mivel nem áll fenn kivételes pszichológiai helyzet azon a szerződések esetében, amelyeket a tagállamok előírásainak megfelelően közhivatalnok készítenek el, az ilyen szerződéseket ki kell zárni ezen irányelv 9–19. cikkének hatálya alól. Módosítás 11 Irányelvre irányuló javaslat 11 c preambulumbekezdés (új) (11c)  Ezen irányelv alkalmazásában a gépjárműlízing-szerződések gépjárműbérleti szolgáltatásnak minősülnek, amennyiben a szerződés lejártakor a gépjárművet visszaszolgáltatják. Módosítás 12 Irányelvre irányuló javaslat 11 d preambulumbekezdés (új) (11d)  Számos tagállam úgy döntött, hogy az olyan egyéb szervezetekre, mint a nem kormányzati szervezetek, induló vállalkozások, kis- és közepes vállalkozások, nemzeti fogyasztóvédelmi szabályokat alkalmaz, és más tagállamok is ezt fontolgathatják. Emlékeztetünk, hogy a tagállamok hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy ezen irányelv végrehajtása érdekében kiterjesztik-e az elfogadott nemzeti szabályok hatályát azokra a természetes vagy jogi személyekre, akik ezen irányelv értelmében nem minősülnek fogyasztónak. Módosítás 13 Irányelvre irányuló javaslat 11 e preambulumbekezdés (új) (11e)  A fogyasztó számára digitális formátumban továbbított digitális tartalmak – amennyiben a fogyasztónak lehetősége van azok állandó használatára vagy a fizikai birtokláshoz hasonló használatára – ezen irányelv adásvételi szerződésekre vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásakor „áruként” kezelendők. Az elállási jog azonban csak addig él, amíg a fogyasztó úgy nem dönt, hogy letölti a digitális tartalmat. Módosítás 14 Irányelvre irányuló javaslat 12 preambulumbekezdés (12)  A távollevők közötti szerződés új fogalommeghatározásának valamennyi olyan esetetre vonatkoznia kell, amelynél az adásvételi és szolgáltatási szerződéseket kizárólag egy vagy több távközlési eszköz használatával kötnek meg (mint például postai megrendelés, internet, telefon és fax). Ez egyenlő versenyhelyzetet teremt valamennyi távértékesítéssel foglalkozó kereskedő számára. A jogbiztonságot is javítani fogja jelenlegi fogalommeghatározáshoz képest, amely előírja a kereskedő által a szerződés megkötésének időpontjáig működtetett szervezett távértékesítési rendszer meglétét is. (12)  A távollevők közötti szerződés új fogalommeghatározásának valamennyi olyan esetre vonatkoznia kell, amelynél az áruk szállítására vagy szolgáltatások nyújtására irányuló szerződéseket a kereskedő és a fogyasztó között a távértékesítés számára kialakított értékesítési, illetve szolgáltatási rendszerben, a felek egyidejű fizikai jelenléte nélkül kötik meg (mint például postai megrendelés, internet, telefon és fax). A kizárólag a kereskedőről, áruiról és/vagy szolgáltatásairól tájékoztatást nyújtó weboldalakra nem vonatkozik a távértékesítés számára kialakított értékesítési, illetve szolgáltatási rendszer meghatározás, még ha ezek a webhelyek a távközlés egy vagy több módját jelzik is. Ez egyenlő versenyhelyzetet teremt valamennyi távértékesítéssel foglalkozó kereskedő számára. Módosítás 15 Irányelvre irányuló javaslat 13 preambulumbekezdés (13)  Az ajánlattétel, vagy a szerződés tárgyalásának sajátos körülményei nem bírnak jelentőséggel a távollévők között kötött szerződés fogalommeghatározása tekintetében. Amennyiben kereskedő alkalmi távértékesítő, vagy egy harmadik fél által működtetett szervezett rendszert, pl. online értékesítési felületet, használ, ez nem foszthatja meg a fogyasztókat az őket megillető védelemtől. Hasonlóképpen, a kereskedő és fogyasztó által személyesen, az üzlethelyiségen kívül tárgyalt ügylet távollevők közötti szerződésnek minősül, ha a szerződést végül egy távközlő eszköz, mint például az internet vagy telefon kizárólagos használatával kötötték meg. A távollevők közötti szerződés egyszerűbb fogalommeghatározása a kereskedők számára is javítja a jogbiztonságot és védi őket a tisztességtelen versenytől. (13)  Az ajánlattétel, vagy a szerződés tárgyalásának sajátos körülményei nem bírnak jelentőséggel a távollévők között kötött szerződés fogalommeghatározása tekintetében. Amennyiben a kereskedő egy harmadik fél által működtetett szervezett, a távértékesítés számára kialakított értékesítési, illetve szolgáltatási rendszert, pl. online értékesítési felületet, használ, ez nem foszthatja meg a fogyasztókat az őket megillető védelemtől. Hasonlóképpen, a kereskedő és fogyasztó által személyesen, az üzlethelyiségen kívül tárgyalt ügylet távollevők közötti szerződésnek minősül, ha a szerződést végül egy távközlő eszköz, mint például az internet vagy telefon kizárólagos használatával kötötték meg. A távollevők közötti szerződés egyszerűbb fogalommeghatározása a kereskedők számára is javítja a jogbiztonságot és védi őket a tisztességtelen versenytől. Módosítás 16 Irányelvre irányuló javaslat 14 preambulumbekezdés (14)  Az üzlethelyiségen kívül megkötött szerződést olyan szerződésként kell meghatározni, amelyet a kereskedő és fogyasztó egyidejű fizikai jelenlétében, az üzlethelyiségtől távol, például a fogyasztó otthonában vagy munkahelyén kötnek meg. Az üzlethelyiségen kívüli helyzetben a fogyasztók pszichológiai nyomásnak vannak kitéve, függetlenül attól, hogy ők kérték-e a kereskedő látogatását vagy sem. Továbbá a szabályok kijátszását elkerülendő, amikor a fogyasztókat az üzlethelyiségen kívül keresik fel, a szerződést például a fogyasztó otthonában tárgyalják, de egy üzletben kötik meg, akkor azt üzlethelyiségen kívül kötött szerződésnek kell tekinteni. (14)  Az üzlethelyiségen kívül megkötött szerződést olyan szerződésként kell meghatározni, amelyet a kereskedő és fogyasztó egyidejű fizikai jelenlétében, az üzlethelyiségtől távol, például a fogyasztó otthonában vagy munkahelyén kötnek meg. Az üzlethelyiségen kívüli helyzetben a fogyasztók ideiglenesen különleges helyzetnek vannak kitéve, amely többek között pszichológiai szempontból, illetve az áruk és az árak összehasonlíthatóságának tekintetében különbözik az üzlethelyiségben fennálló helyzettől; mindez nem függ attól, hogy ők kérték-e a kereskedő látogatását vagy sem. Továbbá a szabályok kijátszását elkerülendő, amikor a fogyasztókat az üzlethelyiségen kívül keresik fel, a szerződést például a fogyasztó otthonában tárgyalják, de egy üzletben kötik meg, akkor azt csak akkor kell üzlethelyiségen kívül kötött szerződésnek tekinteni, ha a szerződés fő pontjait kirándulás, szabadidős esemény vagy értékesítési bemutatón határozták meg. Annak érdekében azonban, hogy például az utcai árusítások esetében, amikor a teljesítésekre azonnal sor kerül, a kereskedőket ne terhelje túlzott mértékű tájékoztatási kötelezettség, az ezen irányelvben meghatározott tájékoztatási követelmények nem vonatkozhatnak azon szerződésekre, amelyek esetében a fogyasztó által fizetendő ellenérték nem haladja meg a 40 eurót. Ezekben az esetekben elállási jogra sincs szükség, hiszen az ilyen szerződések kihatásai átláthatók. Mindazonáltal a tagállamok továbbra is szabadon megállapíthatnak ennél alacsonyabb értéket is. Módosítás 17 Irányelvre irányuló javaslat 15 preambulumbekezdés (15)  Üzlethelyiségnek minősül bármely olyan helyszín, (mint például boltok vagy teherautók), amely a kereskedő tevékenységének állandó helyszínéül szolgál. Piaci elárusítóhelyeket és vásári standokat üzlethelyiségeknek kell tekinteni, még akkor is ha a kereskedő esetleg ideiglenes jelleggel használja őket. Más, csak rövid ideig bérelt helyiségeket, amennyiben az nem a kereskedő telephelye (például hotelek, éttermek, konferenciaközpontok, olyan kereskedők által bérelt mozik, akiknek a telephelye nem ott található) nem lehet üzlethelyiségeknek tekinteni. Hasonlóképpen a köztereket, beleértve a tömegközlekedést vagy nyilvános létesítményeket, valamint a magánházakat illetve a munkahelyeket nem lehet üzlethelyiségeknek tekinteni. (15)  Üzlethelyiségnek minősül bármely olyan helyszín, (mint például boltok, taxik vagy teherautók), amely a kereskedő tevékenységének állandó helyszínéül szolgál. A piaci elárusítóhelyeket üzlethelyiségeknek kell tekinteni, még akkor is ha a kereskedő esetleg ideiglenes vagy rendszeres jelleggel használja őket. Más, csak rövid ideig bérelt helyiségeket, amennyiben az nem a kereskedő telephelye (például hotelek, éttermek, konferenciaközpontok, olyan kereskedők által bérelt mozik, akiknek a telephelye nem ott található) nem lehet üzlethelyiségeknek tekinteni. Hasonlóképpen a köztereket, beleértve a tömegközlekedést vagy nyilvános létesítményeket, valamint a magánházakat illetve a munkahelyeket nem lehet üzlethelyiségeknek tekinteni. Módosítás 18 Irányelvre irányuló javaslat 16 preambulumbekezdés (16)  A tartós adathordozó meghatározásába konkrétan beletartoznak a papírdokumentumok, az USB kulcsok, a CD-ROM-ok, a DVD-k, a memóriakártyák és a számítógép merevlemeze, amelyen az elektronikus levelezést illetve a pdf file-okat tárolják. (16)  A tartós adathordozók közé sorolandók különösen a papír, az USB kulcsok, a CD-ROM-ok, a DVD-k, a memóriakártyák és a számítógépek merevlemezei. Ahhoz, hogy tartós adathordozóvá váljon, egy elektronikus levélnek vagy weboldalnak először is lehetővé kell tennie a fogyasztó számára az adattárolást annyi ideig, ameddig a fogyasztó szükségesnek tartja a kereskedővel való kapcsolatából származó érdekei védelmét. Másodszor pedig az elektronikus levélnek vagy weboldalnak lehetővé kell tennie az adatok oly módon történő tárolását, hogy azt a kereskedő egyoldalúan ne módosíthassa. Módosítás 19 Irányelvre irányuló javaslat 17 preambulumbekezdés (17)  A fogyasztóknak joguk van tájékoztatást kapni a szerződés megkötése előtt. Ugyanakkor a kereskedőknek nem kell arról tájékoztatást nyújtaniuk ami az összefüggésből egyértelműen kiderül. Például egy üzlethelyiségben lezajló ügylet során a termék főbb jellemzői, a kereskedő kiléte és a szállításra vonatkozó megállapodások kiderülhetnek az összefüggésből. A távollevők közötti és üzlethelyiségen kívüli ügyleteknél a kereskedőnek minden esetben tájékoztatnia kell a fizetésről, szállításról, teljesítésről és a panaszok elbírálásának módjáról, mivel azok esetleg nem derülnek ki a körülményekből. (17)  A fogyasztót átfogóan kell tájékoztatni, még mielőtt üzlethelyiségben, távollévők között, üzlethelyiségen kívül kötött szerződés vagy annak megfelelő szerződéskötési ajánlat kötelezné. A tájékoztatással a kereskedő figyelembe veszi azon fogyasztók egyedi szükségleteit, akik szellemi, testi vagy pszichés fogyatékosságuk, koruk vagy hiszékenységük miatt különösen kiszolgáltatottak, oly módon, amelyről ésszerűen elvárható, hogy a kereskedő észrevegye. Ezen egyedi szükségletek figyelembe vétele azonban nem vezethet különböző szintű fogyasztóvédelmekhez. Módosítás 228 Irányelvre irányuló javaslat 17 a preambulumbekezdés (új) (17a)  Annak ellenére, hogy a kereskedő mentesítést kap a 9. cikkben meghatározott információk tartós adathordozón történő benyújtása alól olyan, üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén, amelyeknél a kereskedő és a fogyasztó azonnal teljesítik szerződéses kötelezettségeiket, és a fogyasztó által fizetendő ellenérték nem haladja meg a 200 eurót, a kereskedőnek – még mielőtt a fogyasztót köti a szerződés – átfogó tájékoztatást kell nyújtania a fogyasztó számára a szerződés alapvető pontjairól, különösen az árról. Módosítás 20 Irányelvre irányuló javaslat 20 preambulumbekezdés (20)  A fogyasztónak tudnia kell, hogy kereskedővel szerződik-e vagy egy másik fogyasztó nevében eljáró közvetítővel, mivel az utóbbi esetben a fogyasztó esetleg nem részesül védelemben ezen irányelv értelmében. Ezért a közvetítő köteles tájékoztatni erről a tényről és annak következményeiről. A közvetítő fogalma nem terjed ki az online kereskedési felületekre, amelyek nem egy másik fél nevében vagy érdekében kötik meg a szerződést. törölve Módosítás 21 Irányelvre irányuló javaslat 22 preambulumbekezdés (22)  Mivel a távollevők közötti értékesítés esetén a fogyasztó nem tekintheti meg az árut a szerződés megkötése előtt, ezért joga van az elállásra, amely lehetővé teszi számára, hogy meggyőződjön az áruk természetéről és működéséről. (22)  Mivel a távollevők közötti értékesítés esetén a fogyasztó nem tekintheti meg az árut a szerződés megkötése előtt, ezért joga van az elállásra, hogy az elállási időszak vége előtt meg tudjon győződni az áru jellegéről és természetéről, illetve ellenőrizni tudja működését. Az elállási jogot biztosítani kell az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetében is. Módosítás 22 Irányelvre irányuló javaslat 24 preambulumbekezdés (24)  A jogbiztonság biztosításának céljából az ebben az irányelvben szereplő időtartamok kiszámítására helyénvaló az időtartamokra, időpontokra és határidőkre vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló, 1971. június 3-i 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendeletet alkalmazni. Ezért az ebben az irányelvben tartalmazott valamennyi időszakot naptári napokban kifejezve kell érteni. törölve Módosítás 23 Irányelvre irányuló javaslat 26 preambulumbekezdés (26)   Amikor a fogyasztó egynél több árut vásárol ugyanattól a kereskedőtől, a fogyasztó minden egyes áru tekintetében jogosult az elállási jog gyakorlására. Ha az áruk szállítása külön-külön történik, az elállási időszak akkor kezdődik amikor a fogyasztó az árukat egyenként átveszi. Amennyiben egy árut több tételben vagy darabban szállítanak, az elállási időszak akkor kezdődik, amikor a fogyasztó vagy a fogyasztó által megjelölt harmadik személy átveszi az utolsó tételt vagy darabot. (26)   Hasonló áruk ismétlődő szállítása esetén az elállási időszak azon a napon kezdődik, amelyen a fogyasztó vagy a fogyasztó által megjelölt, a szállítótól eltérő harmadik személy átveszi az első részszállítmányt. Amennyiben egy árut több tételben vagy darabban szállítanak, az elállási időszak azon a napon kezdődik, amikor a fogyasztó átveszi az utolsó tételt vagy darabot. Ha a fogyasztó egy rendelésben több árut rendel, de azok szállítása külön-külön történik, az elállási időszak akkor kezdődik, amikor a fogyasztó átveszi az utolsó darabot. Módosítás 24 Irányelvre irányuló javaslat 27 preambulumbekezdés (27)  Ha a távollévők közötti vagy az üzlethelyiségen kívüli szerződés kötését megelőzően a kereskedő nem tájékoztatta a fogyasztót az elállási jogról, akkor az elállási időszakot meg kell hosszabbítani. A jogbiztonság fenntartása érdekében azonban három hónapos objektív határidőt kell bevezetni, feltéve, hogy a kereskedő maradéktalanul teljesíti a szerződési kötelezettségeinek. A kereskedő maradéktalanul teljesíti kötelezettségeit, amikor leszállította az árukat vagy maradéktalanul elvégezte a fogyasztó által rendelt szolgáltatásokat. (27)  Ha a távollévők közötti vagy az üzlethelyiségen kívüli szerződés kötését megelőzően a kereskedő nem tájékoztatta a fogyasztót az elállási jogról, akkor az elállási időszakot meg kell hosszabbítani. A jogbiztonság fenntartása érdekében azonban egyéves objektív határidőt kell bevezetni. A tagállamok számára azonban lehetővé kell tenni, hogy a minimális egyéves időszak meghosszabbítását lehetővé tevő meglévő nemzeti jogszabályokat fenntartsák. Módosítás 229 Irányelvre irányuló javaslat 28 preambulumbekezdés (28)  A tagállamokban alkalmazott elállási jog gyakorlásának különbségei költségeket okoztak a határokon túl értékesítő vállalkozások számára. A fogyasztó által használható, összehangolt, szabványos elállási nyilatkozat bevezetése egyszerűsíti az elállási folyamatot és jogbiztonságot teremt. Ezen okok miatt a tagállamoknak tartózkodniuk kell a Közösség szabványos nyilatkozatával kapcsolatos formai előírások bővítésétől, például a betűméretre vonatkozóan. (28)  A tagállamokban alkalmazott elállási jog gyakorlásának különbségei költségeket okoztak a határokon túl értékesítő vállalkozások számára. A fogyasztó által esetlegesen használható, összehangolt, szabványos elállási nyilatkozat bevezetése egyszerűsíti az elállási folyamatot, és jogbiztonságot teremt. Ezen okok miatt a tagállamoknak tartózkodniuk kell az Unió szabványos nyilatkozatával kapcsolatos formai előírások bővítésétől, például a betűméretre vonatkozóan. A fogyasztók számára ugyanakkor továbbra is jogot kell biztosítani arra, hogy saját maguk által megfogalmazott nyilatkozat révén álljanak el a szerződéstől, feltéve, ha ez a kereskedőnek benyújtott nyilatkozat egyértelmű. Ennek az előírásnak az is megfelelhet, ha a fogyasztó visszaküldi az árut, levelet ír, vagy telefonon felhívja a kereskedőt, azonban ilyen esetben a fogyasztót terheli annak bizonyítása, hogy az elállás az ezen irányelvben meghatározott időkorláton belül történt. Ebből kifolyólag a fogyasztó érdeke, hogy elállási szándékát tartós adathordozón juttassa el a kereskedőhöz. Módosítás 26 Irányelvre irányuló javaslat 30 preambulumbekezdés (30)  Elállás esetén a kereskedőnek vissza kell térítenie a fogyasztótól kapott valamennyi befizetést, a kereskedőnek, az áruk fogyasztóhoz történő eljuttatásának költségeit is. (30)  Elállás esetén a kereskedőnek vissza kell térítenie a fogyasztótól kapott valamennyi befizetést, a kereskedőnek az áruk fogyasztóhoz történő eljuttatásának költségeit is, kivéve a fogyasztó kifejezett kívánságára biztosított sürgősségi szállítás költségeit. A visszatérítést a fogyasztó általi kézhezvétel tagállamában legális valamennyi fizetési módban lehetővé kell tenni. Ennélfogva a visszatérítés nem történhet vásárlási utalvány vagy jóváírás formájában. Módosítás 230 Irányelvre irányuló javaslat 32 preambulumbekezdés (32)  Annak elkerülésére, hogy a kereskedő olyan fogyasztónak térítsen vissza, aki nem juttatta vissza az árukat, a fogyasztó 14 napon belül köteles visszaküldeni az árukat miután a kereskedőt értesítette az elállásról szóló döntéséről. (32)  Annak elkerülésére, hogy a kereskedő olyan fogyasztónak térítsen vissza, aki nem juttatta vissza az árukat, a fogyasztó 14 napon belül köteles visszaküldeni az árukat, miután a kereskedőt értesítette az elállásról szóló döntéséről. Ugyanezen az alapon a kereskedő számára is lehetővé kell tenni, hogy a visszatérítést ahhoz a feltételhez kösse, hogy a fogyasztó bizonyítsa az áruk visszaküldését. Módosítás 231 Irányelvre irányuló javaslat 33 preambulumbekezdés (33)  Az elállási jog hatálya alól bizonyos kivételek előfordulhatnak, például olyan esetekben amikor az elállás a termék természete miatt nem lenne helyénvaló. Ez érvényes például a spekulatív célú szerződések megkötése után jóval később szállított borokra, ahol az érték a piac ingadozásainak függvénye (primőr borok). (33)  Az elállási jog hatálya alól bizonyos kivételek előfordulhatnak, például olyan esetekben, amikor az elállás a termék természete miatt nem lenne helyénvaló, és az elállási jog gyakorlása a kereskedő számára méltánytalan hátrányt jelentene. Ez különösen érvényes az élelmiszerekre és egyéb, higiéniai szempontból érzékeny vagy romlandó árukra, például a spekulatív célú szerződések megkötése után jóval később szállított borokra, ahol az érték a piac ingadozásainak függvénye (primőr borok). Az elállási jog hatálya alól kivételt kell képezniük bizonyos egyéb olyan áruknak vagy szolgáltatásoknak is, melyek ára a piac ingadozásaitól függ, például az olyan nyersanyagoknak, mint a tüzelőolaj. Módosítás 28 Irányelvre irányuló javaslat 34 preambulumbekezdés (34)  Mindazonáltal a szolgáltatás nyújtására vonatkozó távollevők közötti szerződések esetében, amelyeknél a teljesítés az elállási időszakon belül kezdődik (pl. a fogyasztó adatfile-okat tölt le abban az időszakban), nem lenne méltányos megengedni a fogyasztónak, hogy elálljon, miután a fogyasztó a szolgáltatást teljes mértékben vagy részben igénybe vette. A fogyasztó ezért elveszíti az elállásra vonatkozó jogát, amikor a teljesítés a fogyasztó előzetesen kifejezett egyetértésével megkezdődik. (34)  Mindazonáltal a szolgáltatás nyújtására vonatkozó, távollevők közötti és üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetében, amelyeknél a teljesítés az elállási időszakon belül kezdődik (pl. a fogyasztó adatfile-okat tölt le abban az időszakban), nem lenne méltányos megengedni a fogyasztónak, hogy elálljon, miután a fogyasztó a szolgáltatást teljes mértékben vagy részben igénybe vette. A fogyasztó ezért elveszíti az elállásra vonatkozó jogát, amikor a teljesítés a fogyasztó előzetesen kifejezett egyetértésével megkezdődik, feltéve, hogy ezen egyetértés a fogyasztó előzetes tájékoztatásán alapuló beleegyezésnek felel meg, vagyis tájékoztatták e választás következményeiről az elállási joga elvesztése tekintetében. Módosítás 29 Irányelvre irányuló javaslat 37 preambulumbekezdés (37)  Az egyszerűsítés és a jogbiztonság céljából az elállásra vonatkozó jog valamennyi, üzlethelyiségen kívül kötött szerződésre vonatkozik, kivéve olyan szigorúan meghatározott körülmények esetén, amelyek fennállása könnyen bizonyítható. Ezért az elállásra vonatkozó jog nem vonatkozik a fogyasztó otthonában elvégzett sürgős javításokra, amelyeknél az ilyen elállási jog összeegyezhetetlen lenne a rendkívüli helyzettel, valamint a nagyáruházak házhozszállítási szolgáltatásaira, amelyek lehetővé teszik a fogyasztóknak az étel, ital és más, a mindennapi háztartási fogyasztásra szánt áruk kiválasztását az áruház honlapján és azok otthonaikba történő kiszállíttatását. Ezek nem nagy értékű és a fogyasztók mindennapi fogyasztására vagy háztartási felhasználására rendszeresen vásárolt áruk, ezért nem tartoznak az elállásra vonatkozó jog hatálya alá. A fogyasztók által tapasztalt nehézségek és a kereskedőkkel folytatott viták legfőbb forrása az áruk átadása, beleértve az áruk szállítás során bekövetkező elveszését vagy károsodását, illetve a késedelmes vagy hiányos teljesítést. Ezért célszerű egyértelművé tenni és harmonizálni a teljesítésre és a kárveszély átszállására vonatkozó nemzeti szabályokat. (37)  Az egyszerűsítés és a jogbiztonság céljából az elállásra vonatkozó jog valamennyi, távollévők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződésre vonatkozik, kivéve olyan szigorúan meghatározott körülmények esetén, amelyek fennállása könnyen bizonyítható. Módosítás 30 Irányelvre irányuló javaslat 37 a preambulumbekezdés (új) (37a)  A fogyasztók által tapasztalt nehézségek és a kereskedőkkel folytatott viták legfőbb forrása az áruk szállítása, többek között az áruk szállítás során bekövetkező elvesztése vagy sérülése, illetve a késedelmes vagy részleges szállítás. Ezért célszerű harmonizálni a teljesítésre és a kárveszély átszállására vonatkozó nemzeti szabályokat. Módosítás 31 Irányelvre irányuló javaslat 37 b preambulumbekezdés (új) (37b)  Ha a kereskedő nem tesz eleget az áruk szállítására vonatkozó kötelezettségének, a fogyasztó tartós adathordozó segítségével legalább hétnapos határidő kitűzésével felhívhatja a szállításra , és közölheti vele, hogy a szállítás elmaradása esetén eláll a szerződéstől. E határidő eredménytelen lejárta után úgy kell tekinteni, hogy a fogyasztó elállt a szerződéstől. Kártérítéshez fűződő jogainak sérelme nélkül a fogyasztó az elállástól számított hét napon belül jogosult az általa már teljesített kifizetések visszatérítésére. A tagállamoknak lehetővé kell tenni, hogy nemzeti jogszabályokat fogadjanak el vagy tartsanak fenn a fogyasztók magasabb szintű védelmének biztosítása érdekében. Módosítás 32 Irányelvre irányuló javaslat 38 preambulumbekezdés (38)  A fogyasztói értékesítés során az áruk leszállítása többféle módon történhet. Csak az olyan szabály, amelytől szabadon el lehet térni teszi lehetővé az említett változatosság figyelembevételéhez szükséges rugalmasságot. A fogyasztót védeni kell az áruk kereskedő által megszervezett vagy végrehajtott szállítása közben történő bármilyen veszteség és kár kockázata ellen. A kárveszély átszállásáról bevezetett szabály nem alkalmazható amennyiben a fogyasztó szükségtelenül késlelteti az átvételt (például amikor a fogyasztó nem veszi át a postahivataltól az árut az utóbbi által kijelölt határidőn belül). Ilyen esetben a kereskedővel megállapodott leszállítási időpont után a fogyasztó viseli a veszteség vagy megrongálódás kockázatát. (38)  A fogyasztói értékesítés során az áruk leszállítása többféle módon történhet: vagy azonnal, vagy egy későbbi időpontban. Ha a felek nem egyeztek meg adott szállítási időpontban, a kereskedőnek a lehető leghamarabb, de mindenképpen a szerződés megkötésétől számított harminc napon belül kell szállítania az árukat. A fogyasztót védeni kell az áruk kereskedő által megszervezett vagy végrehajtott szállítása közben történő bármilyen veszteség és kár kockázata ellen. A kárveszély átszállásáról bevezetett szabály nem alkalmazható amennyiben a fogyasztó szükségtelenül késlelteti az átvételt (például amikor a fogyasztó nem veszi át a postahivataltól az árut az utóbbi által kijelölt határidőn belül). Ilyen esetben a kereskedővel megállapodott leszállítási időpont után a fogyasztó viseli a veszteség vagy megrongálódás kockázatát. Módosítás 33 Irányelvre irányuló javaslat 38 a preambulumbekezdés (új) (38a)  Sok ügylet esetén a fogyasztók részére nem biztosítanak elégséges választási lehetőséget a fizetési módok terén, illetve díjat kell fizetniük, ha megtagadják bizonyos módok alkalmazását. Ezt a helyzetet olyan rendelkezéssel kell orvosolni, amely biztosítja, hogy a kereskedő a fogyasztó számára különféle fizetési módokat fog javasolni, távollévők között kötött szerződések esetén pedig ezeknek mind elektronikus, mind pedig nem elektronikus fizetési módokat tartalmazniuk kell. Nem elektronikus fizetési rendszer például az, amikor valamely megrendelést a kereskedő honlapjáról történő kinyomtatást követően készpénzzel a bankban vagy a kereskedő bármely más kapcsolattartási helyén fizetnek ki. Módosítás 34 Irányelvre irányuló javaslat 39 preambulumbekezdés (39)  A kereskedő felelősséggel tartozik a fogyasztó felé, amennyiben az áru nem szerződésszerű. Az áru szerződésszerűségét vélelmezni kell, amennyiben az számos, főként az áruk minőségére vonatkozó feltételt teljesít. A minőség és a teljesítmény amelyet a fogyasztók jogosan elvárhatnak egyebek közt attól függ, hogy az áruk újak vagy használtak, illetve az áruk várható élettartamától. (39)  A kereskedő felelősséggel tartozik a fogyasztó felé, amennyiben az áru nem szerződésszerű. Az áru szerződésszerűségét vélelmezni kell, amennyiben az számos, főként az áruk minőségére és mennyiségére vonatkozó feltételt teljesít. A minőség és a teljesítmény amelyet a fogyasztók jogosan elvárhatnak egyebek közt attól függ, hogy az áruk újak vagy használtak, illetve az áruk várható élettartamától. Az áru kellékhibáját akkor is vélelmezni kell, ha fajta szerinti vagy részteljesítésről van szó. Módosítás 35 Irányelvre irányuló javaslat 40 preambulumbekezdés (40)   Ha az áru nem szerződésszerű, a fogyasztónak lehetőséget kell biztosítani, hogy követelhesse a kereskedőtől az áru kijavítását vagy a kereskedő választása szerint annak kicserélését, kivéve ha a kereskedő bizonyítja, hogy az orvoslás jogellenes, lehetetlen vagy a kereskedő részéről aránytalan erőfeszítéssel járna. A kereskedő erőfeszítését objektíven kell megítélni, figyelembe véve a kereskedőnek a hiba orvoslása közben felmerült költségeit, az áru értékét és a hiba jelentőségét. Az alkatrészek hiánya nem minősül jogos indoknak, ha a kereskedő – ésszerű időn belül illetve aránytalan erőfeszítés nélkül – elmulasztja a hiba orvoslását. (40)  A fogyasztó először az áru kijavítását vagy cseréjét követelheti a kereskedőtől, kivéve, ha e szavatossági igény teljesítése lehetetlen vagy a kereskedő számára aránytalan lenne. A szavatossági igény aránytalanságát objektív alapon kell megállapítani. A szavatossági igény aránytalannak tekintendő, ha annak alkalmazása más szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne; azon kérdés eldöntésekor, hogy aránytalanok-e a költségek, az a tényező a kulcsfontosságú, hogy az egyik szavatossági igény költségei jelentős mértékben meghaladják-e a másik szavatossági igény költségeit. Módosítás 36 Irányelvre irányuló javaslat 41 preambulumbekezdés (41)  A fogyasztónak nem kell viselni a hiba orvoslásának költségeit, főleg ami a postázás, munkadíj és anyagköltségeket illeti. Továbbá a fogyasztó nem tartozik kártalanítani a kereskedőt a hibás áruk használatáért. (41)  A fogyasztónak nem kell viselni a hiba orvoslásának költségeit, főleg ami a postázás, munkadíj és anyagköltségeket illeti. Továbbá a fogyasztó nem tartozik kártalanítani a kereskedőt a hibás áruk használatáért. A fogyasztó a vonatkozó nemzeti jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően kártérítést követelhet minden, az adásvételi szerződésnek való meg nem felelésből eredő veszteségért, melyet a kereskedő nem orvosolt. Ilyen kár esetén lehetővé kell tenni, hogy ez a nem anyagi természetű károkra is érvényes legyen, amennyiben a vonatkozó nemzeti jogszabályok így rendelkeznek. Módosítás 37 Irányelvre irányuló javaslat 42 preambulumbekezdés (42)   Amikor a kereskedő elutasítja vagy egynél többször elmulasztja a hiba orvoslását, a fogyasztó szabadon választhat bármelyik rendelkezésre álló jogorvoslat közül. A kereskedő elutasítása lehet kifejezett vagy hallgatólagos, ez utóbbi esetben azt jelenti, hogy a kereskedő nem válaszol vagy nem vesz tudomást a fogyasztónak a hiba orvoslására vonatkozó követeléséről. (42)  A fogyasztó jogosult szabadon választani bármelyik rendelkezésre álló szavatossági igény közül, ha nem igényel kijavítást vagy kicserélést. A tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani, hogy a szerződésszegés esetére szóló szavatossági igények szabad megválasztásáról nemzeti jogszabályokat fogadjanak el vagy tartsanak fenn a fogyasztók nagyobb védelmének biztosítása érdekében. Módosítás 38 Irányelvre irányuló javaslat 42 a preambulumbekezdés (új) (42a)  Elő kell írni azt, hogy nem szerződésszerű teljesítéskor a kereskedő bizonyos esetekben felelősséggel tartozhat azon hibákért, amelyek a kockázatok fogyasztóra történő átszállásakor fennállnak, még akkor is, ha e hiba csak később tűnik ki. Módosítás 39 Irányelvre irányuló javaslat 42 b preambulumbekezdés (új) (42b)  Ha a kereskedő utolsó eladóként a gyártó cselekménye vagy mulasztása miatt felel a fogyasztóval szemben, biztosítani kell, hogy a kereskedő utolsó eladóként viszontkeresetet érvényesíthessen a szerződésláncon belül a felelősséggel tartozóval szemben. Erre az esetre a tagállamok belső jogi rendelkezései meghatározzák a felelős személyét, valamint az eljárás módját és annak feltételeit. Módosítás 40 Irányelvre irányuló javaslat 42 c preambulumbekezdés (új) (42c)  A fogyasztó szerződésszegés esetén két éven belül érvényesítheti szavatossági igényét. Az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy azok a hibák, amelyek a kárveszély fogyasztóra történő átszállását követő hat hónapon belül léptek fel, már a kárveszély átszállásának időpontjában megvoltak. A tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az igényérvényesítési határidőkről, a bizonyítási teher átszállásának időtartamáról vagy az igényérvényesítési határidő lejártát követően ismertté váló jelentős hibákra vonatkozó külön szabályokról nemzeti jogszabályokat fogadjanak el vagy tartsanak fenn a fogyasztók nagyobb védelmének biztosítása érdekében. Módosítás 41 Irányelvre irányuló javaslat 43 preambulumbekezdés (43)  Az 1999/44/EK irányelv lehetővé tette a tagállamoknak, hogy legalább két hónapos határidőt állapítsanak meg, amelyen belül a fogyasztó tájékoztatni köteles a kereskedőt bármilyen hibáról. Az átültetésre vonatkozó eltérő jogszabályok a kereskedelem akadályait hozták létre. Ezért ennek a szabályozási lehetőségnek a mellőzésére és a jogbiztonság növelésére van szükség, azáltal, hogy a fogyasztót arra kötelezik, hogy az észlelés időpontjától számított két hónapon belül tájékoztassa a kereskedőt a hibáról törölve Módosítás 42 Irányelvre irányuló javaslat 44 preambulumbekezdés (44)  Néhány kereskedő illetve gyártó jótállást nyújt a fogyasztóknak. A fogyasztók félrevezetésének elkerülése érdekében, a jótállásnak meghatározott információkat kell tartalmaznia, beleértve az időtartamát, a területi hatályát és egy olyan nyilatkozatot, amely szerint a jótállás nem érinti a fogyasztó jogszabályon alapuló jogait. (44)  Néhány kereskedő illetve gyártó jótállást nyújt a fogyasztóknak. A fogyasztók félrevezetésének elkerülése érdekében, a jótállásnak meghatározott információkat kell tartalmaznia, beleértve az időtartamát, a területi hatályát és egy olyan nyilatkozatot, amely szerint a jótállás nem érinti a fogyasztó hatályos nemzeti jogszabályokban és ezen irányelvben lefektetett jogait. Módosítás 43 Irányelvre irányuló javaslat 45 a preambulumbekezdés (új) (45a)  A harmonizált szabályozási szempontok kizárólag kereskedők és fogyasztók között létrejött szerződésekre vonatkoznak. Ennélfogva a tisztességtelen szerződési feltételek nem érintik a munkaszerződések, valamint az öröklési joggal, a családjoggal, továbbá a gazdasági társaságok létrehozásával és szervezésével vagy a partnerségi és kezességi megállapodásokkal kapcsolatos szerződések területén érvényes nemzeti jogot. Módosítás 44 Irányelvre irányuló javaslat 46 preambulumbekezdés (46)  A tisztességtelen szerződési feltételekről szóló rendelkezéseket nem kell alkalmazni az olyan szerződési feltételekre, amelyek közvetlenül vagy közvetve tükrözik a tagállamok közösségi joggal összhangban lévő kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseit. Hasonlóképpen a Közösség vagy a tagállamok által aláírt nemzetközi egyezmények elveit és rendelkezéseit tükröző feltételeket – különösen ami a szállítási területet illeti – nem kell vizsgálni a tisztességtelenséget. (46)  A tisztességtelen szerződési feltételekről szóló rendelkezéseket nem kell alkalmazni az olyan szerződési feltételekre, amelyek közvetlenül vagy közvetve tükrözik a tagállamok uniós joggal összhangban lévő törvényi, rendeleti vagy közrendi rendelkezéseit. Hasonlóképpen, a szerződési feltételeknek tükrözniük kell az Európai Unió Alapjogi Chartájának elveit és rendelkezéseit.Az Unió vagy a tagállamok által aláírt nemzetközi egyezmények elveit és rendelkezéseit tükröző feltételek vonatkozásában – különösen ami a szállítási területet illeti – nem kell vizsgálni a tisztességtelenséget. Módosítás 45 Irányelvre irányuló javaslat 47 preambulumbekezdés (47)  A fogyasztói szerződéseknek világosnak, közérthető nyelven megfogalmazottnak és olvashatónak kell lenniük. A kereskedők megválaszthatják a betűtípust és betűméretet, amelyeket a szerződési feltételek összeállításához használnak. A fogyasztónak lehetőséget kell biztosítani a feltételek elolvasására még a szerződés megkötése előtt. Ezt az alkalmat biztosítani lehet a fogyasztónak a feltételek kérésre történő rendelkezésre bocsátásával (az üzlethelyiségben kötött szerződések esetében) vagy a szóban forgó feltételek más módon történő elérhetővé tételével (pl. a kereskedő honlapján a távollévők közötti szerződések vonatkozásában). Bármilyen a kereskedő fő szerződéses kötelezettségének díjazásán felüli bármely fizetésre vonatkozóan a kereskedőnek meg kell szereznie a fogyasztó kifejezett hozzájárulását. Tilos a hozzájárulás feltételezése hallgatólagos beleegyezésre épülő rendszerek használata révén, mint például az online előre kipipált négyzetek. (47)   Valamennyi szerződési feltételt világos, érthető módon kell megfogalmazni. Amennyiben a szerződési feltételt írásban rögzítik, azt minden esetben világos, közérthető nyelven kell megfogalmazni. A kereskedők megválaszthatják a betűtípust és betűméretet, amelyeket a szerződési feltételek összeállításához használnak. A fogyasztónak lehetőséget kell biztosítani a feltételek elolvasására még a szerződés megkötése előtt. Ezt az alkalmat biztosítani lehet a fogyasztónak a feltételek kérésre történő rendelkezésre bocsátásával (az üzlethelyiségben kötött szerződések esetében) vagy a szóban forgó feltételek más módon történő elérhetővé tételével (pl. a kereskedő honlapján a távollévők közötti szerződések vonatkozásában). Bármilyen a kereskedő fő szerződéses kötelezettségének díjazásán felüli bármely fizetésre vonatkozóan a kereskedőnek meg kell szereznie a fogyasztó kifejezett hozzájárulását. Tilos a hozzájárulás feltételezése hallgatólagos beleegyezésre épülő rendszerek használata révén, mint például az online előre kipipált négyzetek. Módosítás 46 Irányelvre irányuló javaslat 47 a preambulumbekezdés (új) (47a)  A kereskedőknek lehetőséget kell kapniuk arra, hogy szabadon megválasszák a szerződési feltételek közlési módját, például a szerződési feltételek megszövegezésekor használt betűtípust és betűméretet. A tagállamoknak tartózkodniuk kell bármely formai követelmény előírásától, kivéve a fogyatékkal élő személyekkel kapcsolatos követelményeket, vagy ha az áruk különös kockázatot jelenthetnek a fogyasztó vagy harmadik személy egészségére vagy biztonságára. A tagállamok további kötelezettségeket határozhatnak meg, amennyiben az adott árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozó szerződések összetettsége miatt fennáll a fogyasztó megkárosításának veszélye, beleértve az adott ágazatra jellemző versennyel kapcsolatos kérdéseket is. E rendelkezés vonatkozhat például a pénzügyi szolgáltatásokra, a gáz-, villamosenergia- és vízellátásra, a távközlési szolgáltatásokra és az ingatlanokra. Nem alkalmazandó azonban sem a szerződés megkötésére vonatkozó, sem egyéb – például a szerződési feltételek nyelvével, a feltételek tartalmával vagy egyes ágazatok esetében bizonyos szerződési feltételek megfogalmazásával kapcsolatos – nemzeti formai követelményekre. Ez az irányelv nem hangolja össze a fogyasztói szerződések esetében alkalmazandó nyelvi követelményeket. A tagállamoknak ezért lehetőséget kell kapniuk arra, hogy nemzeti jogukban a szerződési feltételekre vonatkozó nyelvi követelményeket előíró szabályokat tartsanak fenn, illetve vezessenek be. Módosítás 47 Irányelvre irányuló javaslat 49 preambulumbekezdés (49)  Ezen irányelv alkalmazásában, sem a szerződés tárgyát megállapító feltételek tisztességességét, sem a rendelkezésre bocsátott áru vagy szolgáltatás ár/minőség arányát nem lehet értékelni hacsak azok a feltételek nem teljesítették az átláthatóságra vonatkozó követelményeket A szerződés tárgyát és az ár/minőség arányát viszont figyelembe kell venni a többi feltétel tisztességességének vizsgálatakor. Például a biztosítási szerződésekben a biztosított kockázatot és a biztosító felelősségét egyértelműen meghatározó vagy körülíró feltételek nem vethetők alá ilyen megítélésnek, mivel ezeket a korlátozásokat a fogyasztó által fizetendő biztosítási díj kiszámításánál figyelembe veszik. (49)  Ezen irányelv alkalmazásában, sem a szerződés tárgyát megállapító feltételek tisztességességét, sem a rendelkezésre bocsátott áru vagy szolgáltatás ár/minőség arányát nem lehet értékelni hacsak azok a feltételek nem teljesítették az átláthatóságra vonatkozó követelményeket A szerződés tárgyát és az ár/minőség arányát viszont figyelembe kell venni a többi feltétel tisztességességének vizsgálatakor. Például a biztosítási szerződésekben a biztosított kockázatot és a biztosító felelősségét egyértelműen meghatározó vagy körülíró feltételek nem vethetők alá ilyen megítélésnek, mivel ezeket a korlátozásokat a fogyasztó által fizetendő biztosítási díj kiszámításánál figyelembe veszik. Ez a kivétel nem alkalmazandó a kereskedő számára a szerződésben megszabott kiegészítő vagy feltételes költségekre vonatkozóan előírt díjazásra, ideértve a szerződési feltételek bármelyikének megszegéséből fakadó költségeket vagy kiadásokat, amelyek tisztességes mivoltát minden részletre kiterjedően meg kell vizsgálni. Módosítás 48 Irányelvre irányuló javaslat 50 preambulumbekezdés (50)  A jogbiztonság és a belső piac működésének javítására az irányelv a tisztességtelen feltételek két listáját tartalmazza. A II. melléklet azon feltételek listáját tartalmazza, amelyek minden körülmények között tisztességtelennek minősülnek. A III. melléklet azon feltételek listáját tartalmazza, amelyek a kereskedő ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek minősülnek. Valamennyi tagállamban ugyanazokat a listákat kell alkalmazni. (50)  A jogbiztonság és a belső piac működésének javítására az irányelv a tisztességtelen feltételek két − nem kimerítő − listáját tartalmazza. A II. melléklet azon feltételek listáját tartalmazza, amelyek minden körülmények között tisztességtelennek minősülnek. A III. melléklet azon feltételek listáját tartalmazza, amelyek a kereskedő ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek minősülnek. Módosítás 49 Irányelvre irányuló javaslat 51 preambulumbekezdés (51)  Ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal összhangban kell elfogadni. törölve Módosítás 50 Irányelvre irányuló javaslat 52 preambulumbekezdés (52)  A Bizottságot különösen fel kell hatalmazni a tisztességtelennek tekintendő vagy vélelmezetten tisztességtelen szerződéses feltételekről szóló II. és III. melléklet módosítására. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak, és ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. törölve Módosítás 51 Irányelvre irányuló javaslat 53 preambulumbekezdés (53)  A Bizottság jogosultsága a II. és III. mellékletek módosítására irányuló jogát a tisztességtelen feltételekre vonatkozó szabályok következetes végrehajtásának biztosítására kell használni, azoknak a mellékleteknek a szerződési feltételekkel történő kiegészítésével, amelyek minden körülmények között tisztességtelennek minősülnek, illetve azokat, amelyek a kereskedő ellenkező bizonyításáig minősülnek tisztességtelennek. törölve Módosítás 52 Irányelvre irányuló javaslat 55 a preambulumbekezdés (új) (55a)  A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy nemzeti hatóságaik rendelkezzenek az európai fogyasztói központok hálózatával folytatandó szükséges együttműködési szinttel annak érdekében, hogy a határokon átnyúló ügyekben − kiváltképpen az európai fogyasztói központoknál függőben lévő kérelmekre − reagálhassanak. Módosítás 53 Irányelvre irányuló javaslat 60 preambulumbekezdés (60)  Az Európai Bizottság megtalálja a legmegfelelőbb módot annak biztosítására, hogy az értékesítés helyén valamennyi fogyasztó tájékoztatást kapjon a jogairól. (60)   A tagállamokkal és az érdekelt felekkel történő konzultációt követően az Európai Bizottság megtalálja a legmegfelelőbb módot annak biztosítására, hogy az értékesítés helyén valamennyi fogyasztó és kereskedő tájékoztatást kapjon a jogairól. A Bizottság kihasználja különösen az információs és kommunikációs technológiai eszközöket és a közszolgálati média nyújtotta lehetőségeket. Módosítás 54 Irányelvre irányuló javaslat 61 a preambulumbekezdés (új) (61a)  Eljárást kell előírni a kölcsönös értékelés céljából, amelynek keretében a tagállamoknak az ezen irányelv átültetésére nyitva álló határidő alatt először felül kell vizsgálniuk jogszabályaikat annak megállapítására, hogy nemzeti jogukban mely, az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel összhangban álló, szigorúbb rendelkezéseket tartanak fenn vagy fogadnak el a fogyasztók számára történő nagyobb védelem biztosítása érdekében. Az ezen irányelv átültetésére nyitva álló határidő végéig a tagállamoknak jelentést kell készíteniük a felülvizsgálat eredményeiről. A Bizottságnak továbbítania kell minden jelentést az összes többi tagállamnak és érintett érdekelt félnek. A tagállamoknak és az Európai Parlamentnek hat hónap áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy észrevételeket nyújtsanak be ezekkel a jelentésekkel kapcsolatban. A Bizottságnak legkésőbb az ezen irányelv átültetésére nyitva álló határidő lejártát követően egy évvel, majd utána háromévente jelentést kell készítenie, adott esetben jogalkotási javaslatokkal együtt. A Bizottságnak szükség esetén közös módszertan kidolgozásában támogatnia kell a tagállamokat. Módosítás 55 Irányelvre irányuló javaslat 61 b preambulumbekezdés (új) (61b)  Annak biztosítására, hogy minden tagállamban magas szintű fogyasztóvédelem valósuljon meg, ösztönözni kell azokat a személyeket és szervezeteket, akiknek és amelyeknek jogos érdekük fűződik a fogyasztóvédelemhez, hogy tájékoztassák a tagállamokat és a Bizottságot értékeléseik eredményéről, valamint fogalmazzanak meg nem kötelező erejű ajánlásokat azért, hogy ezek ezen irányelv felülvizsgálatának keretében figyelembe vehetők legyenek. Módosítás 56 Irányelvre irányuló javaslat 63 preambulumbekezdés (63)  A belső piacot gátló akadályok észlelése esetén az irányelvet felül kell vizsgálni. A felülvizsgálat a Bizottságnak az ezen irányelv módosítására vonatkozó javaslatát eredményezheti, amely magában foglalhatja egyéb fogyasztóvédelmi jogszabályok módosítását is, azoknak a kötelezettségeknek megfelelően, amelyeket a Bizottság a fogyasztóvédelmi politikai stratégiában a meglévő közösségi vívmányok felülvizsgálatára vonatkozóan vállalt, a magas szintű közösségi fogyasztóvédelem megvalósítása elérése érdekében. törölve Módosítás 57 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk Ennek az irányelvnek az a célja, hogy hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez, valamint hogy a tagállamok fogyasztók és kereskedők között megkötött szerződésekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések bizonyos vonatkozásainak közelítése révén magas szintű fogyasztóvédelmet valósítson meg. Ennek az irányelvnek az a célja, hogy magas szintű fogyasztóvédelmet valósítson meg és hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez, valamint hogy a tagállamok fogyasztók és kereskedők között megkötött szerződésekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések bizonyos vonatkozásainak közelítése révén. Módosítás 59 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 pont (1) „fogyasztó”: minden olyan természetes személy, aki az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések keretében olyan célból jár el, amely kívül esik saját szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása körén; (1) „fogyasztó”: minden olyan természetes személy, aki az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések keretében olyan célból jár el, amely elsődlegesen kívül esik saját szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása körén. A tagállamok fenntarthatnak olyan szabályokat, illetve kiterjeszthetik az ezen irányelv alkalmazását olyan jogi vagy természetes személyekre, amelyek/akik ezen irányelv értelmében nem minősülnek „fogyasztónak”. Módosítás 60 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 2 pont (2) „kereskedő”: az a természetes vagy jogi személy, aki illetve amely az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések során kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el, valamint aki a kereskedő nevében vagy javára jár el; (2) „kereskedő”: az a természetes vagy jogi személy, aki illetve amely, függetlenül attól, hogy magán- vagy köztulajdonban áll-e, az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések vonatkozásában kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el, valamint aki a kereskedő nevében vagy javára jár el; Módosítás 61 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 2 a pont (új) (2a) „áru”: bármilyen materiális vagy immateriális dolog, amelynek használata a fizikai birtoklással egyenértékű, végrehajtás vagy más bírósági intézkedés alapján értékesített áruk kivételével. Az irányelv szerint ebben az értelemben árunak minősül a víz, a gáz és az elektromos áram, feltéve, hogy korlátozott térfogatban vagy meghatározott mennyiségben ajánlják fel/kínálják értékesítésre; Módosítás 62 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 2 b pont (új) (2b) „a fogyasztó által megadott jellemzőknek megfelelően elkészített áru”: minden olyan nem előre gyártott áru, amelynek elkészítése a fogyasztó egyéni választásán vagy döntésén alapul; Módosítás 63 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 3 pont (3) „adásvételi szerződés”: áruknak a kereskedő által a fogyasztó számára történő értékesítésére vonatkozó szerződés, amely a többcélú, árukra és szolgáltatásokra vonatkozó szerződéseket is magába foglalja; törölve Módosítás 64 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 4 pont (4) „áru”: bármilyen ingóság, kivéve: törölve a) a végrehajtás vagy más bírósági intézkedés alapján értékesített árukat, b) a víz és a gáz, feltéve, hogy nem korlátozott térfogatban vagy meghatározott mennyiségben ajánlják fel értékesítésre, c) villamos energia; Módosítás 65 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 5 pont (5) „szolgáltatási szerződés” bármilyen az adásvételi szerződéstől eltérő szerződés, amely alapján a kereskedő a fogyasztó részére szolgáltatást nyújt; (5) „szolgáltatás”: bármilyen jellegű munkának vagy egyéb szolgáltatásnak a kereskedő által a fogyasztó számáradíjazás fejében történő bármilyen jellegű nyújtása; Módosítás 66 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 5 a pont (új) (5a) „adásvételi szerződés”: minden olyan szerződés, amelynek keretében egy kereskedő az alkalmazandó tagállami jogszabályokkal összhangban valamely árut egy fogyasztó tulajdonába juttat, vagy kötelezettséget vállal arra, hogy egy árut egy fogyasztó tulajdonába juttat, és amelynek keretében a fogyasztó kötelezettséget vállal az előre meghatározott vételár megfizetésére. Ezen irányelv értelmében adásvételi szerződésnek minősülnek a még előállítandó vagy legyártandó áruk szállítására irányuló szerződések is; Módosítás 67 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 5 b pont (új) (5b) „vegyes szerződés” bármilyen szerződés, amely egyaránt tartalmaz szolgáltatások nyújtására, és áruk szállítására irányuló elemeket; Módosítás 68 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 6 pont (6) „távollévők között kötött szerződés” olyan adásvételi vagy szolgáltatási szerződés, amelynél a kereskedő kizárólag valamilyen távközlő eszközt vesz igénybe a szerződés létrehozása érdekében; (6) „távollévők között kötött szerződés” egy kereskedő és egy fogyasztó közötti, áruk szállítására vagy szolgáltatások nyújtására irányuló szerződés, amelynek megkötésére egy, a távértékesítés számára kialakított értékesítési, illetve szolgáltatási rendszer keretében kerül sor, és amelynél a kereskedő és a fogyasztó szerződéskötéskor nincs egyidejűleg fizikailag jelen, hanem kizárólag valamilyen távközlő eszközt vagy eszközöket vesz igénybe; Módosítás 69 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 7 pont (7) „távközlő eszköz” bármely eszköz, amelyet a kereskedő és a fogyasztó egyidejű fizikai jelenléte nélkül vehetnek igénybe az e felek közötti szerződés megkötése céljából; törölve Módosítás 70 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 8 pont (8) „üzlethelyiségen kívül kötött szerződés': (8) „üzlethelyiségen kívül kötött szerződés” bármely, egy kereskedő és egy fogyasztó között megkötött, áruk szállítására vagy szolgáltatások nyújtására irányuló szerződés: a) bármely, az üzlethelyiségen kívül, a kereskedő és fogyasztó egyidejű fizikai jelenlétében megkötött adásvételi vagy szolgáltatási szerződés, vagy bármely olyan adásvételi vagy szolgáltatási szerződés, amelyre vonatkozóan a fogyasztó tett ajánlatot ugyanazon körülmények között, vagy a) amelyet üzlethelyiségen kívül, a kereskedő és fogyasztó egyidejű fizikai jelenlétében kötnek meg, vagy, (aa) amelyre vonatkozóan a fogyasztó a kereskedő egyidejű fizikai jelenlétében, üzlethelyiségen kívül tett ajánlatot, vagy b) bármely, a kereskedő és a fogyasztó egyidejű fizikai jelenlétében üzlethelyiségben megkötött, de az üzlethelyiségen kívül tárgyalt adásvételi vagy szolgáltatási szerződés. b) amelynek fő alkotóelemeit a kereskedő által szervezett kirándulás, szabadidős rendezvény vagy árusítással egybekötött bemutató során határozzák meg, a kereskedő és a fogyasztó egyidejű fizikai jelenlétében, az üzlethelyiségen kívül. Az ilyen kirándulás, szabadidős rendezvény vagy bemutató célja a szerződés későbbi, üzlethelyiségben történő megkötése; Módosítás 71 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 9 pont – b pont b) piaci elárusítóhelyek és vásári standok, ahol a kereskedő a tevékenységét rendszeres vagy ideiglenes jelleggel folytatja; b) piaci elárusítóhelyek, ahol a kereskedő a tevékenységét rendszeres vagy ideiglenes jelleggel folytatja; Módosítás 72 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 12 pont (12) bármely áru vagy szolgáltatás, az ingatlantulajdont, jogokat és kötelezettségeket is beleértve; törölve Módosítás 73 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 14 pont (14) „szakmai gondosság”: a szakismeret és a gondosság azon szintje, amelynek gyakorlása ésszerűen elvárható a kereskedőtől a fogyasztóval szemben, a becsületes piaci gyakorlatnak és/vagy a jóhiszeműség általános alapelvének megfelelően, a kereskedő tevékenységi körében; törölve Módosítás 74 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 15 pont (15) „árverés”: olyan értékesítési módszer, amelynek során az árukat és szolgáltatásokat a kereskedő kompetitív licitálási eljárás eljárás keretében kínálja, amely magában foglalhatja a távközlő eszközök használatát, és ahol a legmagasabb ajánlatot tevő köteles megvásárolni az árut vagy szolgáltatást. Az az ügylet, amelyet rögzített áru ajánlat alapján kötöttek meg, nem minősül árverésnek, még akkor sem, ha a fogyasztónak felkínálták a lehetőséget, hogy az ügyletet ajánlattételi eljárás keretében kösse meg; törölve Módosítás 75 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 16 pont (16) „nyilvános árverés” olyan értékesítési módszer, ahol a kereskedő az árukat fogyasztóknak kínálja, akik részt vesznek vagy lehetőséget kapnak az árverésen való személyes részvételre a kompetitív licitálási eljárás keretében, amelyet az árverező vezet le, és ahol a legmagasabb ajánlatot tevő köteles megvásárolni az árut; (16) „nyilvános árverés” olyan értékesítési módszer, ahol a kereskedő az árut vagy szolgáltatást a nyilvánosság fizikai részvételét lehetővé tevő rendezvényen fogyasztóknak kínálja, átlátható, kompetitív licitálási eljárás keretében, amelyet a kereskedő nevéven megbízással eljáró harmadik személy (az árverező) díjazás ellenében vezet le. Emelkedő árverés esetén az áru vagy szolgáltatás a legmagasabb ajánlatot tevő fogyasztót, vagy a nevében eljáró személyt illeti meg. Csökkenő árverés esetén az áru vagy szolgáltatás azt a fogyasztót, vagy a nevében eljáró személyt illeti meg, aki azonnal és elsőként nyilatkozik az áru vagy szolgáltatás adott áron való megvásárlásáról; Módosítás 76 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 17 pont (17) „az áru gyártója”, a fogyasztási cikket a Közösség területére behozó importőr, vagy bármely olyan személy, aki az árun elhelyezett nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával önmagát gyártóként tünteti fel; (17) „az áru gyártója”, a fogyasztási cikket az Unió területére behozó importőr, vagy bármely olyan személy, aki az árun elhelyezett nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával önmagát gyártóként tünteti fel; Módosítás 77 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 18 pont (18) „jótállás”: a kereskedő vagy a gyártó („a jótállásra kötelezett”) kötelezettségvállalása a fogyasztóval szemben, amely alapján a jótállási nyilatkozatban vagy a vonatkozó reklámban feltüntetett tulajdonságoknak nem megfelelő áru vételárát visszatéríti, vagy az ilyen fogyasztási cikket kicseréli vagy kijavítja; (18) „jótállás”: a kereskedő vagy a gyártó („a jótállásra kötelezett”) kötelezettségvállalása a fogyasztóval szemben, a megfelelőségi garanciához kapcsolódó – a törvényben előírt kötelezettségeken túlmenően – a jótállási nyilatkozatban vagy a vonatkozó reklámban feltüntetett tulajdonságoknak, vagy a megfelelőséghez nem kapcsolódó bármely egyéb elemnek nem megfelelő áru vételárának visszatérítésére, vagy az ilyen fogyasztási cikk kicserélésére vagy kijavítására; Módosítás 78 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 19 pont (19) „közvetítő”: olyan kereskedő, aki a fogyasztó nevében vagy javára köt szerződést; törölve Módosítás 79 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 20 pont (20) „kiegészítő szerződés”: olyan szerződés, amelynek révén a fogyasztó hozzájut egy adott távollevők közötti szerződéshez, vagy üzlethelyiségen kívül megkötött szerződéshez kapcsolódó árukhoz illetve szolgáltatásokhoz, amelyeket a kereskedő vagy valamely harmadik személy nyújt a számára a harmadik személy és a kereskedő közötti megállapodás alapján. (20) 'kapcsolt szerződés„: bármely olyan szerződés, amely egy áru beszerzésére vagy egy szolgáltatás nyújtására vonatkozik: a) amely tárgyilagos szempontból kereskedelmi egységet képez, távollevők közötti szerződéssel, vagy üzlethelyiségen kívül megkötött szerződéssel; és b) amelynek révén a fogyasztó hozzájut valamely, a kereskedő vagy valamely harmadik személy által szállított áruhoz vagy nyújtott szolgáltatáshoz, a harmadik személy és a kereskedő közötti megállapodás alapján. Kereskedelmi egységről van szó, amennyiben a kapcsolt szerződésben biztosított áruk vagy nyújtott szolgáltatások kapcsolódnak a távollevők közötti szerződés, vagy adott esetben az üzlethelyiségen kívül kötött szerződés teljesítéséhez, vagy az ilyen távollévők közötti vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződések által biztosított áruk vagy szolgáltatások használatához. Módosítás 80 és 232 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk 1.  Ezt az irányelvet a kereskedő és a fogyasztó között megkötött adásvételi és szolgáltatási szerződésekre kell alkalmazni, az irányelv feltételei szerint és az irányelv rendelkezéseiben meghatározott mértékben. 1.  Ezt az irányelvet a kereskedő és a fogyasztó között megkötött, áru szállítására vagy szolgáltatás nyújtására irányuló, és vegyes szerződésekre kell alkalmazni, az irányelv feltételei szerint és az irányelv rendelkezéseiben meghatározott mértékben. 2.  Ezt az irányelvet a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozóan csak bizonyos üzlethelyiségen kívül megkötött szerződésekre a 8–20. cikkben megállapítottak szerint, a tisztességtelen szerződéses feltételek tekintetében a 30–39. cikkben megállapítottak szerint és az általános rendelkezések tekintetében a 40–46. cikkben megállapítottak szerint alkalmazandó, illetve a teljes harmonizációról szóló 4. cikkel összefüggésben olvasandó. 2.  Ezt az irányelvet a kereskedő és a fogyasztó között létrejött szerződésekre vonatkozó ágazati uniós jogszabályozás nem érinti. 2a.  Ez az irányelv nem alkalmazandó a következő típusú szerződésekre: a)szociális szolgáltatások; b) az egészségügyi ellátásokra, azaz az egészségügyi szakemberek által a betegek egészségének felmérése, fenntartása vagy helyreállítása céljából nyújtott egészségügyi szolgáltatásokra; c) a szerencsejátékkal kapcsolatos azon tevékenységekre, amelyek szerencsejátékokra − köztük a sorsjátékokra, kaszinós játékokra és fogadási ügyletekre − történő, pénzbeli értékkel bíró fogadást foglalnak magukban. 2b. az 5–19. és a 23a. cikk nem vonatkozik az alábbi típusú szerződésekre: a) pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos szerződések; b) a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv1 hatálya alá tartozó szerződések. 3.   Csak a teljes harmonizációról szóló 4. cikkel összefüggésben olvasandó a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó fogyasztói jogokról szóló 30–39. cikket vonatkozik azokra a szerződésekre, amelyek a 94/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 90/314/EGK tanácsi rányelv hatálya alá tartoznak. 3.   Ennek a cikknek a (4)–(4c) bekezdése értelmében a 9–19. cikk alkalmazandó a távollévők közötti szerződésekre és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre. 4.  Az 5., 7., 9. és 11. cikk nem érinti a 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben, valamint a 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben előírt tájékoztatási kötelezettséget. 4.  A 9–19. cikk nem vonatkozik a távollevők közötti és az üzlethelyiségen kívül kötött, a) az ingatlantulajdonon meglévő dologi jogok keletkeztetésére, megszerzésére vagy átruházásra, illetve az ingatlantulajdonnal kapcsolatos garanciákra vonatkozó szerződésekre; b) azokra a szerződésekre, amelyek a szervezett utazási formákról szóló, 1990. június 13-i 90/314/EGK tanácsi irányelv2, vagy a szálláshelyek időben megosztott használati jogára, a hosszú távra szóló üdülési termékekre, ezek viszontértékesítésére és cseréjére vonatkozó szerződések egyes szempontjai tekintetében a fogyasztók védelméről szóló 2009. január 14-i 2008/122/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv3hatálya alá tartoznak; c) olyan szerződésekre, amelyeket a tagállamok előírásai szerint köztisztviselő foglal okiratba, akinek törvényben előírt kötelezettsége, hogy független és pártatlan legyen és átfogó jogi felvilágosítás révén biztosítsa, hogy a fogyasztó a szerződést csak alapos megfontolás után, jogi következményeinek ismeretében kösse meg. 4a.  A 9–19. cikk nem vonatkozik az olyan, üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre, amelyeknél a kereskedő és a fogyasztó azonnal teljesítik szerződéses kötelezettségeiket, és a fogyasztó által fizetendő ellenérték nem haladja meg a 40 eurót, ha az ilyen szerződések, jellegükből adódóan, rendszerint az üzlethelyiségen kívül köttetnek. A tagállamok nemzeti jogszabály keretében alacsonyabb értékhatárt is meghatározhatnak. 4b.  A 9–19. cikk nem vonatkozik az olyan távollevők közötti szerződésekre, amelyeket: a) árusító automatából vagy automatizált üzlethelyiségből történő értékesítéssel kötöttek; b) távközlési üzemeltetőkkel kötött szerződések esetén az erre a célra létesített nyilvános távbeszélő állomás igénybevétele útján, vagy a fogyasztó által létesített egyes telefon-, internet- vagy telefax-összeköttetésekkel kötöttek. 4c.  A 11. cikk (1b) bekezdése, valamint a 12–19. cikkek nem alkalmazandók a szállodai, szállítási, autókölcsönzési, vendéglátói, illetve szabadidős szolgáltatói tevékenységek nyújtására vonatkozó, távollévők között kötött szerződések esetén, amennyiben azok adott időpontra vagy teljesítési időszakra szólnak. 4d.  Ennek a cikknek a (4e), (4f) és (4g) bekezdése értelmében, az adásvételi szerződésekre a 22–29. cikk vonatkozik. A 24. cikk (5) bekezdésének sérelme nélkül, ahol a szerződés vegyes szerződés, a 22–29. cikk csak az árukra vonatkozik. 4e.  A 22a. és a 23b. cikk alkalmazandó a szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekre és a vegyes szerződésekre 4f.  A 22–29. cikk nem vonatkozik az alábbiakra: a) villamos energia; b) a víz és a gáz, feltéve, hogy nem korlátozott térfogatban vagy meghatározott mennyiségben kínálják értékesítésre. 4g.  A 22–29. cikket nem kell alkalmazni azon használt árukra, amelyeket nyilvános árverésen értékesítenek. ____________________ 1 HL L 271., 2002.10.9., 16. o. 2HL L 158., 1990.6.23., 59. o. 3HL L 33., 2009.2.3., 10. o. Módosítás 81 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – cím Teljes harmonizáció A harmonizáció mértéke Módosítás 82 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk A tagállamok nem tarthatnak fenn, vagy vezethetnek be a nemzeti jogaikba az ebben az irányelvben megállapított rendelkezésektől eltérő rendelkezéseket, azaz eltérő szintű fogyasztóvédelmet biztosító szigorúbb vagy kevésbé szigorú előírásokat. 1.  Az (1a) és (1b) bekezdésben meghatározottak kivételével a tagállamok az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel összeegyeztethető, szigorúbb rendelkezéseket tarthatnak fenn vagy vezethetnek be nemzeti jogaikba a fogyasztóvédelem magasabb szintű biztosítása érdekében, az 5. cikkben, a 9. cikk (5) és (6) bekezdésében, a 22–29. cikkben, a 31. cikk (4) bekezdésében és a 34. és 35. cikkben megállapított feltételek és mérték szerint 2.  A tagállamok az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel összeegyeztethető, szigorúbb rendelkezéseket tarthatnak fenn nemzeti jogaikban a fogyasztóvédelem magasabb szintű biztosítása érdekében, a 12. cikk (4) bekezdésében és a 13. cikk (2) bekezdésében meghatározottaknak megfelelően. 3.  A tagállamok nem tarthatnak fenn, vagy vezethetnek be a nemzeti jogaikba az irányelv 2. cikkében, 9. cikke (1)–(4) és 9. cikke (8) bekezdésében, 10. és 11. cikkében, 12. cikke (1)–(3) bekezdésében, 13. cikke (1) bekezdésében, 14–19 cikkében, 30–33. cikkében és 36. cikkében meghatározottaktól eltérő rendelkezéseket, azaz eltérő szintű fogyasztóvédelmet biztosító szigorúbb előírásokat. Módosítás 83 Irányelvre irányuló javaslat 4 a cikk (új) 4a. cikk Időtartamok, időpontok és határidők Az ebben az irányelvben szereplő időtartamok, időpontok és határidők kiszámítására az időtartamokra, időpontokra és határidőkre vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló, 1971. június 3-i 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendelettel1 kell alkalmazni. _______________ HL L 124., 1971.6.8., 1. o. Módosítás 84 Irányelvre irányuló javaslat II fejezet – cím A fogyasztók tájékoztatása A fogyasztók tájékoztatása az üzlethelyiségben kötött szerződésekről Módosítás 85 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – cím Általános tájékoztatási követelmények tájékoztatási követelmények az üzlethelyiségben kötött szerződésekről Módosítás 86 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész 1.   Bármely adásvételi vagy szolgáltatási szerződés megkötését megelőzően a kereskedő tájékoztatja a vevőt az alábbi információkról, amennyiben azok a körülmények alapján nem nyilvánvalóak: 1.   Egy üzlethelyiségben kötött szerződés megkötésekor a kereskedő világos és érthető módon tájékoztatja a vevőt az alábbi információkról, amennyiben azok a körülmények alapján nem nyilvánvalóak: Módosítás 87 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 1 bekezdés – a pont a) a termék lényeges tulajdonságai, a tájékoztatási eszköznek és a terméknek megfelelő mértékben; a) az áru vagy szolgáltatás lényeges tulajdonságai, az árunak vagy szolgáltatásnak megfelelő mértékben; Módosítás 88 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 1 bekezdés – b pont b) a kereskedő postai címe és azonosítási adatai, úgymint cég neve, illetve, adott esetben, annak a kereskedőnek postai címe és személyazonossága, akinek a nevében eljár; b) a kereskedő azonosítási adatai, például a cég neve; Módosítás 89 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 1 bekezdés – b a pont (új) ba) a kereskedő székhelyének postai címe és telefonszáma, valamint faxszáma és e-mail címe, ha van, hogy a fogyasztó gyorsan felvehesse a kapcsolatot a kereskedővel és hatékonyan kommunikálhasson vele; Módosítás 90 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 1 bekezdés – c pont c) az adóval növelt ár, vagy – amennyiben a termék jellegéből adódóan az árat nem lehet előre ésszerűen kiszámítani – az ár kiszámításának módja, valamint adott esetben az összes fuvardíj, szállítási, vagy postaköltség, illetve, amennyiben e költségeket nem lehet ésszerűen előre kiszámítani, annak a ténynek a feltüntetése, hogy esetlegesen további költségek merülhetnek fel; c) az adóval növelt végső ár, vagy – amennyiben az áru vagy a szolgáltatás jellegéből adódóan az árat nem lehet előre ésszerűen kiszámítani – az ár kiszámításának módja, valamint adott esetben az összes fuvardíj, szállítási, vagy postaköltség és bármely egyéb költség, illetve, amennyiben e költségeket nem lehet ésszerűen előre kiszámítani, annak a ténynek a feltüntetése, hogy esetlegesen további költségek merülhetnek fel; határozatlan időre szóló szerződések esetén a végső ár a havi összköltség; Módosítás 91 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 1 bekezdés – d pont d) a fizetés, a szállítás és a teljesítés feltételei, valamint a panaszok kezelésének módja, amennyiben azok eltérnek a szakmai gondosság által támasztott követelményektől; d) adott esetben a fizetés, a szállítás és a teljesítés feltételei, az a határidő, ameddig a kereskedő vállalja, hogy leszállítja az árut, teljesíti a szolgáltatást, valamint a kereskedő panaszkezelési módja; Módosítás 92 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 1 bekezdés – f pont f) az értékesítés utáni szolgáltatások és adott esetben a jótállás megléte és feltételei; f) az árukra vonatkozó törvényes megfelelési garancia meglétére irányuló emlékeztetésen túl, az értékesítés utáni szolgáltatások és adott esetben a jótállás megléte és feltételei; fa) a magatartási kódexek megléte és adott esetben a beszerzés módja; Módosítás 93 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 1 bekezdés – g pont g) adott esetben a szerződés időtartalma, illetve ha a szerződés határozatlan időre szól, a szerződés felbontásának feltételei; g) adott esetben a szerződés időtartalma, illetve ha a szerződés határozatlan időre szól, vagy automatikusan meghosszabbodik, a szerződés felbontásának feltételei; Módosítás 94 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 1 bekezdés – i pont i) a kereskedő kérésére a fogyasztó által fizetendő vagy biztosítandó letét vagy egyéb pénzügyi garancia megléte és feltételei. i) adott esetben a kereskedő kérésére a fogyasztó által fizetendő vagy biztosítandó letét vagy egyéb pénzügyi garancia megléte és feltételei; Módosítás 95 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 1 bekezdés – i a, i b és i c pont (új) ia) adott esetben a digitális tartalmakra vonatkozó műszaki védelmi intézkedések alkalmazása; ib) a digitális tartalmak hardverrel és szoftverrel meglévő bármi nemű interoperabilitása a kereskedő ismereteinek vagy annak megfelelően, aminek ismerete a kereskedőtől ésszerűen elvárható lett volna, beleértve az interoperabilitás hiányát is, adott esetben; ic) adott esetben peren kívüli panasztételi és jogorvoslati eljáráshoz való hozzáférés lehetősége, amelyek kötelezőek a kereskedőre nézve, valamint ennek a hozzáférésnek a feltételei. Módosítás 96 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 2 bekezdés 2.  Nyilvános árverés esetén az (1) bekezdés b) pontjában szereplő információ helyébe az árverező postai címe és személyazonossága léphet. 2.  Az (1) bekezdés nem alkalmazható olyan, áru szállítására vagy szolgáltatás nyújtására vonatkozó napon belüli szerződésekre, amelyekben a kereskedőnek közvetlenül a szerződés megkötése után kell szállítania az árut vagy nyújtania a szolgáltatást. Módosítás 97 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 3 bekezdés 3.  Az (1) bekezdésben említett információ az adásvételi szerződés vagy a szolgáltatási szerződés elválaszthatatlan részét képezi. 3.  A tagállamok további, a szerződés megkötése előtti tájékoztatási kötelezettséget adhatnak ki vagy tarthatnak fenn. Módosítás 98 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 2 bekezdés 2.  A 7. cikk (2) bekezdése, a 13. cikk és a 42. cikk sérelme nélkül, az 5. cikk bármely megsértésének következményeit a hatályos nemzeti jogszabályokkal összhangban kell meghatározni. Az 5. cikk bármely megsértése esetén a tagállamok hatékony, kötelmi jogi jogorvoslati lehetőségeket biztosítanak a nemzeti jogszabályokban. 2.  A 13. cikk és a 42. cikk sérelme nélkül, az 5. cikk bármely megsértésének következményeit a hatályos nemzeti jogszabályokkal összhangban kell meghatározni. Az 5. cikk bármely megsértése esetén a tagállamok hatékony és arányos jogorvoslati lehetőségeket biztosítanak a nemzeti jogszabályokban. Módosítás 99 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk 7. cikk A közvetítőkre vonatkozó külön tájékoztatási kötelezettségek törölve 1.  A szerződés megkötését megelőzően a közvetítő köteles tájékoztatni a fogyasztót, hogy a közvetítő egy másik fogyasztó nevébenvagy javára jár el, és hogy az így megkötött szerződés nem kereskedő és fogyasztó között létrejött szerződésnek, hanem két fogyasztó között létrejött szerződésnek minősül, és mint ilyen nem tartozik ezen irányelv hatálya alá. 2.  Azt a közvetítőt, aki nem teljesíti az (1) bekezdésben tartalmazott kötelezettséget, úgy kell tekinteni, mintha a szerződést a saját nevében kötötte volna. 3.  Ez a cikk nem vonatkozik a nyilvános árverésekre. Módosítás 100 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk 8. cikk törölve Hatály E fejezet hatálya a távollevők közötti és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre terjed ki. Módosítás 101 Irányelvre irányuló javaslat 9 cikk 9. cikk 9. cikk Tájékoztatási követelmények a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetében Szerződéskötést megelőző tájékoztatási követelmények a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetében A távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések tekintetében a kereskedőnek az alábbi, a szerződés elválaszthatatlan részét képező információkat kell közölnie: 1.  Még azt megelőzően, hogy a fogyasztót bármely, távollevők között és üzlethelyiségen kívül kötött szerződés vagy annak megfelelő szerződéskötési ajánlat kötelezné, a kereskedő idejében, egyértelmű és érthető módon tájékoztatja a vevőt az alábbi információkról: a) az 5. és 7. cikkben említett információk, valamint az 5. cikk (1) bekezdésének d) pontjától eltérően a fizetés, szállítási és teljesítési feltételeket valamennyi esetben; a) az áru vagy szolgáltatás lényeges tulajdonságai, a tájékoztatási eszköznek és az árunak vagy szolgáltatásnak megfelelő mértékben; b) amennyiben az elállási jog alkalmazható, az elállási jog I. melléklettel összhangban történő gyakorlásának feltételei és eljárásai; b) a kereskedő azonosítási adatai, például a cég neve; ba) a kereskedő székhelyének postai címe és telefonszáma, valamint faxszáma és e-mail-címe, ha van, hogy a fogyasztó gyorsan felvehesse a kapcsolatot a kereskedővel és hatékonyan kommunikálhasson vele; c) ha a postai címétől eltérő, a kereskedő telephelyének postai címe (és adott esetben annak a kereskedőnek a postai címe akinek a javára eljár) ahova a fogyasztó bármely panaszát címezheti; c) az adóval növelt végső ár, vagy – amennyiben az áru vagy a szolgáltatás jellegéből adódóan az árat nem lehet előre ésszerűen kiszámítani – az ár kiszámításának módja, valamint adott esetben az összes fuvardíj, szállítási, vagy postaköltség és bármely egyéb költség, illetve, amennyiben e költségeket nem lehet ésszerűen előre kiszámítani, annak a ténynek a feltüntetése, hogy esetlegesen további költségek merülhetnek fel; határozatlan időre szóló szerződések esetén a végső ár a havi összköltség; d) a magatartási kódexek megléte és ahol ilyen létezik, a beszerzés módja; d) a fizetés, a szállítás és a teljesítés feltételei, az a határidő, ameddig s kereskedő vállalja, hogy leszállítja az árut, teljesíti a szolgáltatást, valamint a kereskedő panaszkezelési módja; e) ahol ilyen létezik, a viták megegyezéses úton történő rendezésének lehetősége; e) amennyiben az elállási jog fennáll, a feltételek, az ellátási időszak és e jog gyakorlására vonatkozó eljárás, beleértve az áruk visszaküldésének költségét ; a kereskedő e célból használhatja az I. melléklet A. és B. része szerinti elállási mintatájékoztatót és az elállási mintanyilatkozatot, illetve valamely más, egyértelmű magyarázatot; amennyiben a kereskedő az I. melléklet A. részében szereplő elállási mintautasításoknak megfelelően értesíti a fogyasztót, úgy tekintik, hogy teljesítette az e cikkben meghatározott, az elállás jogával kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségekre vonatkozó követelményeket; ea) ahol az elállási jog nem alkalmazható a 19. cikk (1) bekezdésével összhangban, az információ, hogy a fogyasztó nem jogosult az elállási jogra; f) hogy a szerződést egy kereskedővel kötik meg, és ennek eredményeként a fogyasztó részesül az ezen irányelv által biztosított védelemben. f) az árukra vonatkozó törvényes megfelelési garancia meglétére irányuló emlékeztetésen túl, az értékesítés utáni szolgáltatások és adott esetben a jótállás megléte és feltételei; fa) a magatartási kódexek megléte és adott esetben azok másolatának beszerzési módja; fb) adott esetben a szerződés időtartama, illetve, ha a szerződés határozatlan időre szól, vagy automatikusan meghosszabbodik, a szerződés felbontásának feltételei; fc) adott esetben a fogyasztó kötelezettségeinek szerződés szerinti legrövidebb időtartama; fd) a kereskedő kérésére a fogyasztó által fizetendő vagy biztosítandó letét vagy egyéb pénzügyi garancia megléte és feltételei; fe) adott esetben a digitális tartalmakra vonatkozó műszaki védelmi intézkedések alkalmazása; ff) a digitális tartalmak hardverrel és szoftverrel meglévő bármi nemű interoperabilitása a kereskedő ismereteinek vagy annak megfelelően, aminek ismerete a kereskedőtől ésszerűen elvárható lett volna, beleértve az interoperabilitás hiányát is, adott esetben; fg) adott esetben peren kívüli panasztételi és jogorvoslati eljáráshoz való hozzáférés lehetősége, amelyek kötelezőek a kereskedőre nézve, valamint ennek a hozzáférésnek a feltételei. 2.  Nyilvános árverés esetén az (1) bekezdés b), ba) és c) pontjaiban említett információ helyett az árverező megfelelő adatait is megadhatják. 3.  Az (1) bekezdésben említett információ a távollevők közötti és üzlethelyiségen kívül kötött szerződések elválaszthatatlan részét képezi. 4.  A tagállamok az I. melléklet A. része szerinti elállási mintatájékoztatóra vonatkozóan nem állapítanak meg további tartalmi követelményeket. 5.  Az árufuvarozási és személyszállítási szolgáltatásokra vagy az egészségügyi és biztonsági követelményekre vonatkozó, távollévők közötti és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések tekintetében a tagállamok további, a szerződés megkötése előtti tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó nemzeti jogszabályokat fogadhatnak el vagy tarthatnak fenn, amennyiben azok összeegyeztethetőek az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel, és eleget tesznek a fogyasztó megfelelő tájékoztatása követelményének. 6.  Az e fejezetben szereplő tájékoztatási kötelezettségek teljesítésének bizonyítási terhe a kereskedőé. A tagállamok további, a szerződés megkötése előtti tájékoztatási kötelezettséget adhatnak ki vagy tarthatnak fenn minden olyan, távollevők közötti és üzlethelyiségen kívül kötött, szolgáltatás nyújtásával kapcsolatos szerződés esetében, amelyekre a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv1 22. cikke (5) bekezdésének megfelelően kiegészítő tájékoztatási követelményeket írnak elő a felségterületükön székhellyel rendelkező szolgáltatók számára. 7.  Az 5. cikk nem sértheti a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet2. 8.  Az e fejezetben szereplő tájékoztatási kötelezettségek teljesítésének bizonyítási terhe a kereskedőé. ____________________ HL L 376., 2006.12.27., 36. o. 2 HL L 178, 2000.7.17., 1. o. Módosítás 102 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk – cím Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések formai követelményei Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések formai a szerződéskötést megelőző információra vonatkozókövetelményei Módosítás 233 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk – 1 bekezdés 1.  Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések vonatkozásában, a 9. cikkben előírt információkat kell közölni a megrendelőlapon, világosan, közérthető nyelven megfogalmazott nyelven, és olvashatóan. A megrendelőlapnak az I. melléklet B. részében szereplő szabvány elállási nyilatkozatot is tartalmaznia kell. 1.  Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések vonatkozásában a 9. cikkben előírt információkat a fogyasztóval a megrendelőlapon, papíron vagy – amennyiben a fogyasztó beleegyezik – más tartós adathordozón, világosan, közérthető nyelven megfogalmazott nyelven, és olvashatóan kell közölni. Módosítás 104 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk – 2 bekezdés 2.  Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződés csak akkor érvényes, amennyiben a fogyasztó aláírja a megrendelőlapot és amennyiben a megrendelőlap nem papír alapú, egy másik tartós adathordozón megkapja a megrendelőlap másolatát. 2.  Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződés csak akkor érvényes, amennyiben a fogyasztó aláírta a megrendelőlapot. Módosítás 234 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk – 2 a bekezdés (új) 2a.  Az (1) és (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően az olyan, üzlethelyiségen kívül kötött többcélú szerződések esetén, amelyeknél a kereskedő és a fogyasztó azonnal teljesítik szerződéses kötelezettségeiket, és a fogyasztó által fizetendő ellenérték nem haladja meg a 200 eurót: a) a kereskedő nem köteles benyújtani a 9. cikkben meghatározott információkat papíron vagy egyéb tartós adathordozón; és b) a megrendelőlap fogyasztó általi aláírása nem feltétele a szerződés érvényességének; tekintettel arra, hogy az ilyen szerződések, jellegükből adódóan, rendszerint az üzlethelyiségen kívül köttetnek. Módosítás 105 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk – 3 bekezdés 3.  A tagállamok nem tesznek kötelezővé az (1) és (2) bekezdésekben előírtaktól eltérő formai követelményeket. 3.  A tagállamok nem tesznek kötelezővé a 9. cikk (1) bekezdésében meghatározott tájékoztatási kötelezettségek teljesítésére vonatkozó további, a szerződés megkötése előtti tájékoztatási követelményeket. Módosítás 106 Irányelvre irányuló javaslat 11 cikk – cím A távollevők közötti szerződések formai követelményei A távollevők közötti szerződések formai,a szerződéskötést megelőző információra vonatkozókövetelményei Módosítás 107, 235 és 236 Irányelvre irányuló javaslat 11 cikk – 1 bekezdés 1.  A távollevők közötti szerződések vonatkozásában a 9. cikk a) pontjában előírt világosan, közérthető nyelven megfogalmazott, és olvasható információkat a fogyasztóknak át kell adni, vagy a fogyasztók rendelkezésére kell bocsátani a szerződés megkötése előtt az alkalmazott távközlő eszközöknek megfelelően. 1.   A távollevők közötti szerződések vonatkozásában a 9. cikkben előírt világosan, közérthető nyelven megfogalmazott, és olvasható információkat a fogyasztóknak egy tartós adathordozón át kell adni, vagy a fogyasztók rendelkezésére kell bocsátani a szerződési nyilatkozat előtt az alkalmazott távközlő eszközöknek megfelelően. 1a.  Amennyiben egy olyan, áru szállítására vagy szolgáltatás nyújtására vonatkozó, távollévők között kötött szerződés, amelynek kikötéseit nem tárgyalták meg egyedileg, és amelyet elektronikus úton fognak megkötni, fizetésre kötelezi a fogyasztót, a fogyasztót csak akkor köti a szerződés, ha: a) a kereskedő világos és jól látható módon tájékoztatta a fogyasztót a teljes árról, minden kapcsolódó árösszetevővel együtt; és b) a fogyasztó megerősítette, hogy elolvasta és megértette az a) pontban előírt tájékoztatást. Az internetes honlapon megkötött szerződések esetében ez az előírás akkor tekintendő teljesítettnek, ha a honlap úgy van kialakítva, hogy kötelező erejű megrendelést csak akkor lehet elküldeni, ha a fogyasztó előzetesen regisztrált a kereskedő honlapján a kereskedő ajánlatának igénybevétele céljával. 1b.  Az (1a) bekezdés b) pontjától eltérően, amennyiben az e bekezdésben említett, távollévők között kötött szerződést telefonon kötik meg, a fogyasztót csak akkor köti a szerződés, ha a kereskedő tartós adathordozón megerősítést küld ajánlatáról a fogyasztónak, mely tartalmazza az (1a) bekezdés a) pontjában előírt tájékoztatást is. Módosítás 108 Irányelvre irányuló javaslat 11 cikk – 2 bekezdés 2.  Ha a kereskedő telefonon hívja a fogyasztót távollévők közötti szerződés megkötésének céljából, a telefonbeszélgetés elején a kereskedő felfedi a fogyasztó előtt a személyazonosságát és a telefonhívás kereskedelmi célját. 2.  Ha a kereskedő, vagy a kereskedő nevében eljáró közvetítő telefonon hívja a fogyasztót távollévők közötti szerződés megkötésének céljából, a telefonbeszélgetés elején a kereskedő felfedi a fogyasztó előtt a személyazonosságát és a telefonhívás kereskedelmi célját. 2a.  Az internetes kereskedői oldalaknak honlapjaikon világosan és olvashatóan fel kell tüntetniük mindenféle – beleértve a fizetési módokkal kapcsolatos – korlátozást a bizonyos tagállamokba történő szállításra vonatkozóan. Módosítás 109 Irányelvre irányuló javaslat 11 cikk – 3 bekezdés 3.  Ha a szerződést egy olyan adathordozón kötik meg, amelyen az információk megjelenítésére korlátozott hely és/vagy idő áll rendelkezésre, az ilyen szerződés megkötése előtt a kereskedő az alkalmazott adathordozón megadja legalább a termék lényeges tulajdonságait és az 5. cikk (1) bekezdésének a) és c) pontjában említett teljes árat. Az 5. és 7. cikkekben említett további információkat a kereskedő megfelelő módon, az (1) bekezdéssel összhangban biztosítja a fogyasztó számára. 3.  Ha a szerződést egy olyan adathordozón kötik meg, amelyen az információk megjelenítésére korlátozott hely és/vagy idő áll rendelkezésre, az ilyen szerződés megkötése előtt a kereskedő az alkalmazott adathordozón megadja legalább az áru vagy a szolgáltatás lényeges tulajdonságait, a szerződés időtartamát, és amennyiben a szerződés határozatlan időre szól, a szerződés felbontásának feltételeit és a teljes árat, a 9. cikk (1) bekezdésének a), b), c), e) és g) pontjában említetteknek megfelelően. A 9. cikkben említett további információkat a kereskedő megfelelő módon, az (1) bekezdéssel összhangban biztosítja a fogyasztó számára. Módosítás 110 Irányelvre irányuló javaslat 11 cikk – 4 bekezdés 4.  A fogyasztó bármely távollevők közötti szerződés megkötését követően – ésszerű időn belül, de legkésőbb az áruk szállításának időpontjában vagy a szolgáltatás teljesítésének megkezdésekor – tartós adathordozón megerősítést kap a 9. cikk a)–f) pontjában említett információról, kivéve, ha már a távollevők közötti szerződés megkötése előtt megkapta az információkat tartós adathordozón. törölve Módosítás 237 Irányelvre irányuló javaslat 11 cikk – 5 bekezdés 5.  A tagállamok nem tesznek kötelezővé az (1)–(4) bekezdésekben előírtaktól eltérő formai követelményeket. 5.  A tagállamok nem tesznek kötelezővé az 9. cikk (1) bekezdésében meghatározott tájékoztatási kötelezettségek teljesítésére irányuló további, a szerződés megkötése előtti tájékoztatási követelményeket. Az első albekezdéstől eltérően az e cikk (1b) bekezdésében említett szerződésekkel kapcsolatban a tagállamok elfogadhatnak vagy fenntarthatnak olyan nemzeti jogszabályokat, melyek előírják, hogy a fogyasztót csak akkor köti a szerződés, ha tartós adathordozón megerősítette a kereskedő számára a szerződés megkötését. A tagállamok ezekről a rendelkezéseikről értesítik a Bizottságot, amely e tájékoztatást könnyen hozzáférhető formában nyilvánosságra hozza. Módosítás 112 Irányelvre irányuló javaslat 12 cikk – 1 a bekezdés (új) 1a.  Távollevők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződés esetén az első bekezdésben említett elállási időszak a szerződés megkötésének napjától kezdődik, vagy – amennyiben az eltér a szerződés megkötésének napjától – attól a naptól, amikor a fogyasztó tartós adathordozón megkapja az aláírt szerződéses dokumentum egy példányát. Módosítás 113 Irányelvre irányuló javaslat 12 cikk – 2 bekezdés 2.  Az üzlethelyiségen kívül megkötött szerződések esetében az elállási időszak attól a naptól kezdődik, amikor a fogyasztó aláírja a megrendelőlapot, vagy azokban az esetekben, amikor a megrendelőlap nem papír alapú, amikor a fogyasztó a megrendelőlap egy példányát egy másik tartós adathordozón megkapja. 2.  Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a távollevők között vagy üzlethelyiségen kívül megkötött, áruk szállításáról szóló szerződések esetében az elállási időszak attól a naptól kezdődik, amikor a fogyasztó vagy az általa megjelölt, a szállítótól eltérő harmadik személy átveszi a megrendelt árukat, avagy: Az áruk értékesítésére vonatkozó, távollevők közötti szerződések esetén az elállási időszak attól a naptól kezdődik, amelytől a fogyasztó vagy az általa megjelölt, a szállítótól eltérő harmadik személy átveszi a megrendelt árukat. A szolgáltatások nyújtására vonatkozó, távollevők közötti szerződések esetében az elállási időszak a szerződés megkötésének napjától kezdődik. a) amennyiben a fogyasztó több terméket rendelt egyetlen szerződésben, és ezeket külön szállítják, az utolsó termék átvételétől kezdve; b) több tételből vagy darabból álló termék esetében az utolsó tétel vagy darab átvételétől számítva; c) meghatározott időszak során ugyanolyan fajtájú áruk ismétlődő szállítása esetén az első termék átvételétől számítva. Módosítás 115 Irányelvre irányuló javaslat 12 cikk – 4 bekezdés 4.  A tagállamok nem tilthatják meg, hogy az elállási időszak alatt a felek teljesítsék szerződésből adódó kötelezettségeiket. 4.  A tagállamok nem tilthatják meg, hogy az elállási időszak alatt a felek teljesítsék szerződéses kötelezettségeiket. Mindazonáltal távollevők között kötött szerződések esetén a tagállamok megtarthatják azon hatályos nemzeti jogszabályaikat, melyek a szerződéskötést követő adott időszakban megtiltják a kereskedők számára a vételár beszedését. Módosítás 116 Irányelvre irányuló javaslat 13 cikk Ha kereskedő a 9. cikk b) pontját, a 10. cikk (1) bekezdését és a 11. cikk (4) bekezdését megsértve nem tájékoztatta a fogyasztót az elállási jogáról, az elállási időszak három hónappal azután jár le, hogy a kereskedő maradéktalanul teljesítette szerződéses kötelezettségeit. 1.  Ha a kereskedő a 9. cikk (1) bekezdésének e) pontját megsértve nem tájékoztatta a fogyasztót az elállási jogáról, a 12. cikk (1a) és (2) bekezdésében foglaltak értelmében az elállási időszak az eredeti elállási időszak lejáratát követő egy éven belül ér véget. 2.  Mindazonáltal, a tagállamok megtarthatják a hosszabb elállási időszakról rendelkező hatályos nemzeti jogszabályaikat. Módosítás 238 és 239 >Irányelvre irányuló javaslat 14 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés A fogyasztó tájékoztatja a kereskedőt elállási szándékáról egy tartós adathordozón vagy egy a kereskedőhöz címzett, saját szavaival megírt nyilatkozatban, vagy az I. melléklet B. részében található szabvány elállási nyilatkozaton. A fogyasztó az elállási időszak lejárta előtt tájékoztatja a kereskedőt elállási szándékáról. E célból a fogyasztó: a) igénybe veheti az I. melléklet B. részében található elállási mintanyilatkozatot, vagy világosan megfogalmazott egyéb nyilatkozatot tehet; vagy b) visszaküldheti az árut a kereskedőnek, melyhez egyértelműen megfogalmazott nyilatkozatot mellékel elállási szándékáról. Erre a szabvány elállási nyilatkozatra vonatkozóan a tagállamok nem állapíthatnak meg további formai követelményeket. Az elállási mintanyilatkozatra vonatkozóan a tagállamok az I. melléklet B. részében meghatározottakon kívül nem állapítanak meg formai követelményeket. Módosítás 240 peatBlock-By>Irányelvre irányuló javaslat 14 cikk – 2 bekezdés 2.  Az interneten megkötött, távollevők közötti szerződések esetén a kereskedő az (1) bekezdésben említett lehetőségeken kívül, biztosíthatja a fogyasztó számára a szabvány elállási nyilatkozat elektronikus formában történő kitöltését a kereskedő honlapján. Ebben az esetben a kereskedő e-mail-ben, késedelem nélkül visszaigazolja a fogyasztónak az elállás kézhezvételét. 2.  Az interneten megkötött, távollevők közötti szerződések esetén a kereskedő az (1) bekezdésben említett lehetőségeken kívül, biztosíthatja a fogyasztó számára az I. melléklet B. részében található elállási mintanyilatkozat vagy bármilyen más, világosan megfogalmazott nyilatkozat elektronikus formában történő kitöltését és benyújtását a kereskedő honlapján. Ezekben az esetekben a kereskedő e-mail-ben, tartós adathordozón, késedelem nélkül visszaigazolja a fogyasztónak az elállás kézhezvételét. Módosítás 119 Irányelvre irányuló javaslat 15 cikk – a és b pont a) a távollevők között vagy az üzlethelyiségen kívül megkötött szerződés teljesítésére vonatkozóan, vagy a) a távollevők között vagy az üzlethelyiségen kívül megkötött szerződés teljesítésére vonatkozóan, vagy b) az üzlethelyiségen kívüli szerződés megkötésére vonatkozóan, amennyiben a fogyasztó tette az ajánlatot. b) a távollevők közötti vagy üzlethelyiségen kívül megkötött szerződés megkötésére vonatkozóan, amennyiben a fogyasztó tette az ajánlatot. Módosítás 120 Irányelvre irányuló javaslat 16 cikk – 1 bekezdés 1.   Az elállásra vonatkozó nyilatkozat kézhez vételétől számított harminc napon belül a kereskedő visszatéríti a fogyasztó bármilyen befizetését. 1.   A kereskedő késedelem nélkül, de a 14. cikk értelmében mindenképpen a fogyasztó által benyújtott elállásra vonatkozó nyilatkozat kézhezvételétől számított legfeljebb tizennégy napon belül visszatéríti a fogyasztó bármilyen befizetését, beleértve adott esetben a szállítás költségeit. A kereskedő az említett költségeket bárminemű fizetési mód folytán teljesítheti amennyiben az törvényes fizetőeszköz abban az országban, ahol a fogyasztó átveszi azt, továbbá amennyiben a fogyasztót nem terheli semmilyen, a visszatérítésből adódó költség. Módosítás 241 Irányelvre irányuló javaslat 16 cikk – 2 bekezdés 2.  Az adásvételi szerződéseknél a kereskedő visszatarthatja a visszatérítést addig, amíg vissza nem kapta az árukat, vagy a fogyasztó bizonyítékot nem szolgáltat arra vonatkozóan, hogy az árukat visszaküldte, a kettő közül a korábbi időpontot kell figyelembe venni. 2.   Az (1) bekezdéstől eltérően, amennyiben a fogyasztó kifejezetten a szokásos szállítási módtól eltérő szállítási módot választott, a kereskedőnek nem kell visszatérítenie az ebből származó többletköltséget. Az adásvételi szerződéseknél a kereskedő ahhoz a feltételhez kötheti a visszatérítést, hogy a fogyasztó bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy az árukat visszaküldte. Módosítás 122 Irányelvre irányuló javaslat 17 cikk – 1 bekezdés 1.   Azon adásvételi szerződések esetében, amelyeknél az árukat a fogyasztó vagy a fogyasztó kérésére egy harmadik személy az elállási időszak lejárta előtt átveszi, a fogyasztó – attól az időponttól számított 14 napon belül, amikor értesítette a kereskedőt az elállásról – visszaküldi az árukat vagy átadja azokat a kereskedőnek vagy a kereskedő által az átvételre felhatalmazott személynek, kivéve ha a kereskedő maga ajánlja fel az áruért történő kiszállást. 1.   A távollevők között és az üzlethelyiségen kívül megkötött, áruszállítással kapcsolatos szerződéseknél a fogyasztó késedelem nélkül, de a 14. cikk értelmében mindenképpen a fogyasztó által benyújtott elállásra vonatkozó nyilatkozat kézhezvételétől számított legfeljebb tizennégy napon belül visszaküldi az árukat vagy átadja azokat a kereskedőnek vagy a kereskedő által az átvételre felhatalmazott személynek, kivéve ha a kereskedő maga ajánlja fel az áruért történő kiszállást. A fogyasztó csak az áruk visszaküldésének közvetlen költségeit viseli, kivéve ha a kereskedő beleegyezik e költségek viselésébe. A fogyasztó csak az áruk visszaküldésének közvetlen költségeit viseli. Nem kell e költségeket megtérítenie, ha a kereskedő a szerződés alapján beleegyezik e költségek viselésébe vagy a visszaküldendő áruk értéke túllépi a 40 eurót. Módosítás 123 Irányelvre irányuló javaslat 17 cikk – 2 bekezdés 2.  A fogyasztó csak az áruk természetének és működésének felméréséhez szükséges kezelésből adódó értékcsökkenést meghaladó értékcsökkenésért felel. A fogyasztó nem felel az értékcsökkenésért, amennyiben a kereskedő az elállási jogról való értesítést a 9. cikk (1) bekezdésének e) pontjával összhangban elmulasztotta. Az elállási jog hatálya alá tartozó szolgáltatási szerződéseknél a fogyasztó nem viseli az elállási időszakban részben vagy egészében teljesített szolgáltatás költségeit. 2.  A fogyasztó csak az áruk fajtájának, természetének és működésének felméréséhez szükséges kezelésből adódó értékcsökkenést meghaladó értékcsökkenésért felel. A fogyasztó semmi esetre sem felel az áru értékcsökkenéséért, amennyiben a kereskedő az elállási jogról a 9. cikk (1) bekezdésének e) pontjával összhangban történő értesítést elmulasztotta. 2a.  Az e cikkben meghatározott esetek kivételével a fogyasztó nem visel semmilyen felelősséget elállási jogának gyakorlása során. Módosítás 125 Irányelvre irányuló javaslat 18 cikk – 1 bekezdés 1.  A 2008/48/EK irányelv 15. cikkének sérelme nélkül, ha a fogyasztó a távollevők között vagy az üzlethelyiségen kívül kötött szerződéstől való elállási jogát a 12. és 17. cikkel összhangban gyakorolja, az adott kiegészítő szerződés automatikusan megszűnik a fogyasztó bármilyen költségviselése nélkül. 1.  A 2008/48/EK irányelv 15. cikkének sérelme nélkül, ha a fogyasztó a távollevők között vagy az üzlethelyiségen kívül kötött szerződéstől való elállási jogát a 12. és 17. cikkel összhangban gyakorolja, az adott kapcsolt szerződés automatikusan megszűnik a fogyasztó bármilyen olyan költségviselése nélkül, amiről ez az irányelv nem rendelkezik. Módosítás 126 Irányelvre irányuló javaslat 19 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész 1.  A távollevők közötti szerződések vonatkozásában az elállási jog a következők tekintetében nem alkalmazható: 1.  A távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések vonatkozásában az elállási jog az alábbiak tekintetében nem alkalmazható: Módosítás 127 Irányelvre irányuló javaslat 19 cikk – 1 bekezdés – a pont a) az olyan szolgáltatások esetében, ahol a teljesítés a 12. cikkben említett tizennégy napos időszak vége előtt megkezdődött a fogyasztó kifejezett beleegyezésével; a) az olyan szolgáltatások esetében, ahol a teljesítés a 12. cikkben említett tizennégy napos időszak vége előtt megkezdődött a fogyasztó tartós adathordozón kifejezett beleegyezésével; ilyen esetben a beleegyezésnek ki kell terjednie a fogyasztó elállási jogáról való lemondásra is; Módosítás 128 Irányelvre irányuló javaslat 19 cikk – 1 bekezdés – b pont b) áruk szállítására vagy szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződések esetében, ha az ár a kereskedő által nem befolyásolható módon a pénzügyi piacok ingadozásaitól függ; b) áruk szállítására vagy szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződések esetében, ha az ár a kereskedő által nem befolyásolható módon, a piacoknak az elállási időszak alatt is lehetséges ingadozásaitól függ; Módosítás 129 Irányelvre irányuló javaslat 19 cikk – 1 bekezdés – c pont c) a fogyasztó által megadott jellemzőknek megfelelő, vagy egyértelműen a fogyasztó személyéhez kötött, vagy a gyorsan romló vagy rövid szavatossági idejű árukra vonatkozó áruszállítás esetében; c) a fogyasztó által megadott jellemzőknek megfelelő, vagy egyértelműen a fogyasztó személyéhez kötött, és amelynek előkészítése a kereskedő részéről egyedi ráfordításokat követel meg, amelyeket másként nem tud hasznosítani, vagy a gyorsan romló, illetve rövid szavatossági idejű árukra vonatkozó áruszállítás vagy szolgáltatás esetében; Módosítás 130 Irányelvre irányuló javaslat 19 cikk – 1 bekezdés – d pont d) a borszállítás, amelynek áráról az adásvételi szerződés megkötése idején állapodtak meg, amelynek a szállítására csak a 22. cikk (1) bekezdésében említett határidőn túl kerülhet sor és amelynek a tényleges értéke a kereskedő által nem befolyásolható módon a pénzügyi piacok ingadozásaitól függ; d) az alábbi anyagok szállítása: – élelmiszerek, – italok, – gyógyszerek vagy – egyéb, higiéniai szempontból érzékeny áruk, amelyek csomagolását vagy lezárását a fogyasztó azt követően bontotta ki, hogy tájékoztatták az elállási jogból való kizárásról; da) olyan szerződés esetében, amelynek azonnali teljesítésére a fogyasztó – egy azonnali sürgős helyzetre válaszul – megkérte a kereskedőt; ha ebből az alkalomból a kereskedő a fogyasztó sürgős helyzetének azonnali megoldásához elengedhetetlenül szükséges árukon vagy szolgáltatásokon kívül további szolgáltatásokat vagy árukat szállít, illetve ad el, ezekre a kiegészítő árukra vagy szolgáltatásokra már vonatkozik az elállási jog; db) olyan szerződések esetén, amelyeknél a fogyasztó kifejezetten megkérte a kereskedőt, hogy keresse fel lakásán, hogy ott javítási vagy karbantartási munkálatokat végezzen; ha az illető kiszállás alkalmából a kereskedő a fogyasztó által kifejezetten kért szolgáltatásokon és a karbantartás vagy javítás elvégzéséhez felhasznált cserealkatrészeken felül kínál szolgáltatásokat vagy árukat, ezekre a kiegészítő szolgáltatásokra vagy árukra már vonatkozik az elállási jog; Módosítás 132 Irányelvre irányuló javaslat 19 cikk – 1 bekezdés – f pont f) hírlapok, folyóiratok és magazinok szállítása esetében; f) hírlapok, folyóiratok és magazinok szállítása esetében, az előfizetéses szerződések kivételével; Módosítás 133 Irányelvre irányuló javaslat 19 cikk – 1 bekezdés – g pont g) szerencsejáték- és lottójáték-szolgáltatás esetében; törölve Módosítás 134 Irányelvre irányuló javaslat 19 cikk – 1 pont – h pont h) árverésen kötött szerződés esetében. h) nyilvános árverésen kötött szerződés esetében. ha) digitális tartalom szállítása esetén, amennyiben a fogyasztó már elkezdte a digitális tartalom letöltését. Módosítás 135 Irányelvre irányuló javaslat 19 cikk – 2 bekezdés 2.  Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések vonatkozásában az elállási jog az alábbiak tekintetében nem alkalmazható: törölve a) a fogyasztó által távközlő eszközök segítségével előzetesen kiválasztott élelmiszerek, italok és más egyéb, a háztartásban mindennapi fogyasztásra szolgáló áruk – az általában a saját üzlethelyiségében értékesítő – kereskedő által a fogyasztó lakhelyére, tartózkodási helyére vagy munkahelyére történő szállítására irányuló szerződés esetében; b) az olyan szerződés esetében, amelynek azonnali teljesítésére a fogyasztó – egy azonnali sürgős helyzetre válaszul – megkérte a kereskedőt; ha ez alkalommal a kereskedő a fogyasztó azonnali sürgős helyzetének megoldásához elengedhetetlenül szükséges árukon vagy szolgáltatásokon kívül további szolgáltatásokat vagy árukat szállít, illetve ad el, ezekre a kiegészítő szolgáltatásokra vagy árukra már vonatkozik az elállási jog; c) azok a szerződések, amelyeknél a fogyasztó távközlő eszközök segítségével kifejezetten kérte a kereskedőt a lakása felkeresésére a tulajdonán történő javítási és fenntartási munkák elvégzésére; ha ez alkalommal a kereskedő a fogyasztó által kifejezetten kért szolgáltatásokon és a fenntartás vagy javítás elvégzéséhez felhasznált csere alkatrészeken felül kínál szolgáltatásokat vagy árukat, ezekre a kiegészítő szolgáltatásokra vagy árukra már vonatkozik az elállás joga. Módosítás 136 Irányelvre irányuló javaslat 19 cikk – 3 bekezdés 3.  A felek megállapodhatnak arról, hogy az (1) és (2) bekezdéseket nem alkalmazzák. 2.  A kereskedő és a fogyasztó megállapodhatnak arról, hogy az (1) bekezdést nem alkalmazzák. Módosítás 137 Irányelvre irányuló javaslat 20 cikk 20. cikk Az alkalmazási körön kívül eső távollevők közötti és üzlethelyiségen kívül kötött szerződések törölve 1.  A 8–19. cikk nem vonatkozik a távollevők és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre: a) ingatlan értékesítésére, illetve más, ingatlannal kapcsolatos jogokra vonatkozó szerződések, a bérleti szerződések és az ingatlanra vonatkozó munkálatok kivételével, b) árusító automatából vagy automatizált üzlethelyiségből történő értékesítés; c) távközlési üzemeltetőkkel kötött szerződések az erre a célra létesített nyilvános távbeszélő állomás igénybevétele útján; d) élelmiszerek vagy italok kereskedő által történő szállítása a kereskedő üzlethelyiségének szomszédságában végzett gyakori és rendszeres kiszállítási tevékenység alkalmával. 2.  A 8–19. cikk nem vonatkozik az üzlethelyiségen kívül kötött, alábbiakra vonatkozó szerződésekre: a) biztosítás, b) olyan pénzügyi szolgáltatások, amelyek ára a pénzpiac olyan ingadozásaitól függ, amelyekre a kereskedő nincs befolyással, ugyanakkor ilyen ingadozások az elállási időszak alatt előfordulhatnak a 2002/65/EK irányelv 6. cikkének (2) bekezdésének a) pontjában szereplő meghatározással összhangban, valamint c) a 2008/48/EK irányelv hatálya alá tartozó hitel. 3.  A 8–19. cikk nem vonatkozik a távollevők közötti szállodai, szállítási, autókölcsönzési, vendéglátói, illetve szabadidős szolgáltatói tevékenységekre, az adott időpontra vagy teljesítési időszakra vonatkozó szerződések vonatkozásában. Módosítás 138 Irányelvre irányuló javaslat 21 cikk 21. cikk Hatály törölve 1.  Ezt a fejezetet az adásvételi szerződésekre kell alkalmazni. A 24. cikk (5) bekezdésének sérelme nélkül, ahol a szerződés többcélú szerződés, amelynek tárgya áruk és szolgáltatások egyaránt, ez a fejezet csak az árukra vonatkozik. 2.  Ez a fejezet az előállítandó vagy legyártandó áruk szállítására irányuló szerződésekre is vonatkozik. 3.  Ezt a fejezetet nem kell alkalmazni a kereskedő által kicserélt alkatrészekre, amikor a 26. cikk értelmében az áruk hibáját a kereskedő javítással orvosolta. 4.  A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a használt áruk nyilvános árverésére ezt a fejezetet nem alkalmazzák. Módosítás 139 Irányelvre irányuló javaslat 22 cikk – 1 bekezdés 1.   A felek eltérő megállapodásának hiányában, a kereskedő a szerződés megkötésétől számított legkésőbb 30 napon belül szállítja – vagyis a fogyasztónak, vagy a fogyasztó által kijelölt, a szállítótól eltérő harmadik félnek átadja – az árukat. 1.   Abban az esetben, ha a felek nem állapodtak meg a szállítás időpontjáról, a kereskedő a lehető leghamarabb, vagy a szerződés megkötésétől számított legkésőbb 30 napon belül szállítja a fogyasztónak, vagy a fogyasztó által kijelölt, a szállítótól eltérő harmadik félnek átadja – az árukat. Módosítás 140 Irányelvre irányuló javaslat 22 cikk – 2 bekezdés 2.  Amennyiben a kereskedő elmulasztja a szállítási kötelezettségének teljesítését, a fogyasztó jogosult az addig befizetett összeg visszatérítésére az (1) bekezdésben meghatározott szállítási időponttól számított hét napon belül. 2.   Amennyiben a kereskedő elmulasztja a fogyasztóval megállapodott időpontban, vagy az (1) bekezdésben foglaltak szerint az áruk szállítását, a fogyasztó, amennyiben az általa meghatározott új időpontban, de legkésőbb hét napon belül a szállítás nem történik meg, jogosult a szerződés felmondására. E célból a fogyasztó előzetesen írásban értesíti a kereskedőt az új szállítási időpontról, valamint abbéli szándékáról, hogy amennyiben az áruk szállítására nem kerül sor az újonnan megadott időpontig, felmondja a szerződést. Ha a meghatározott határidő eredménytelenül telik el, úgy kell tekinteni, hogya fogyasztó elállt a szerződéstől. Az első albekezdéstől eltérően a fogyasztónak jogában áll a szerződést azonnali hatállyal felbontani, amennyiben a kereskedő hallgatólagosan vagy határozottan megtagadta az áruk szállítását, vagy azokban az esetekben, amikor a megegyezett szállítási idő kulcsfontosságú záradákát képezi a szerződésnek, figyelembe véve a szerződés megkötésekor fennálló körülményeket. 2a.  A szerződés felbontása esetén a kereskedő haladéktalanul, vagy mindenképp a szerződés felbontását követő legfeljebb hét napon belül köteles visszafizetni a szerződéssel összefüggésben kifizetett teljes összeget. 2b.  Ez a cikk a fogyasztó kártérítési igényhez fűződő jogát nem érinti. Módosítás 141 Irányelvre irányuló javaslat 22 a cikk (új) 22a. cikk Más tagállamokba történő áruszállításhoz vagy szolgáltatásnyújtáshoz fűződő jog A távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztó jogosult kérni a kereskedőtől, hogy az árukat más tagállamba szállítsa vagy a szolgáltatást más tagállamban nyújtsa. A kereskedő köteles teljesíteni a fogyasztó kérését, ha ez technikailag megvalósítható és ha a fogyasztó kész viselni az összes kapcsolódó költséget. A kereskedőnek minden esetben előre meg kell adnia azokat a költségeket. Módosítás 142 Irányelvre irányuló javaslat 22 b cikk (új) 22b. cikk Fizetési módok 1.  A kereskedő és a fogyasztó megállapodhatnak előzetes fizetésben vagy az áru átvételekor fizetendő letétben. 2.  A belső piaci fizetési szolgáltatásokról szóló 2007. november 13-i, 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv1 52. cikke (3) bekezdésének értelmében a tagállamok megtilthatják vagy korlátozhatják a kereskedők fogyasztókkal szembeni díjkövetelési jogait, figyelembe véve a verseny ösztönzésének szükségét, illetve a hatékony fizetési eszközök használatának szorgalmazását. 3.  A tagállamok megtiltják a kereskedőknek, hogy az általuk az adott fizetési mód igénybe vétele után fizetendő díjat meghaladó díjat terheljenek a fogyasztókra. HL L 319., 2007.12.5., 1. o. Módosítás 143 Irányelvre irányuló javaslat 23 cikk – 1 bekezdés 1.  Az áruk elvesztésének vagy sérülésének kockázata akkor száll át a fogyasztóra, amikor a fogyasztó vagy a fogyasztó vagy az általa kijelölt, a szállítótól eltérő harmadik fél átveszi az árukat. 1.  Az áruk elvesztésének vagy sérülésének kockázata akkor száll át a fogyasztóra, amikor a fogyasztó vagy az általa kijelölt, a szállítótól eltérő harmadik fél átveszi az árukat. A kockázat a szállítónak történő átadáskor – a fogyasztók szállítókkal szembeni jogainak sérelme nélkül – átszáll a fogyasztóra, amennyiben a szállítót a fogyasztó bízta meg a szállítással és nem a kereskedő ajánlotta fel azt. Módosítás 144 Irányelvre irányuló javaslat 23 cikk – 2 bekezdés 2.  Az (1) bekezdésben említett kárveszély a felek által elfogadott szállítási időpontban száll át a fogyasztóra, ha a fogyasztó vagy a fogyasztó által kijelölt, a szállítótól eltérő harmadik fél nem tette meg az áruk átvételéhez szükséges, megfelelő lépéseket. 2.  Az (1) bekezdésben említett kárveszély a felek által elfogadott szállítási időpontban száll át a fogyasztóra, ha a fogyasztó vagy a fogyasztó által kijelölt, a szállítótól eltérő harmadik fél nyilvánvalóan nem tette meg az áruk átvételéhez szükséges, megfelelő lépéseket. Módosítás 145 Irányelvre irányuló javaslat 23 a cikk (új) 23a. cikk A szerződések időtartama 1.  A tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó jelen irányelv rendelkezéseinek sérelme nélkül, a fogyasztók és kereskedők között megkötött szerződések nem köthetnek ki tizenkét hónapot meghaladó kezdeti kötelezettségvállalási időszakot. 2.  A tizenkét hónapos kezdeti kötelezettségvállalási időszak leteltével a fogyasztónak bármikor jogában áll felmondani a szerződést. A szerződés felmondását előzetes értesítéshez kell kötni, amelynek időtartama nem haladhatja meg a két hónapot. A fogyasztónak a kezdeti tizenkét hónapos kötelezettségvállalási időtartam lejárata előtt jogában áll előzetesen értesíteni a kereskedőt, annak érdekében, hogy a meghatározott időszak végét követően a szerződést felmondhassa. Módosítás 146 Irányelvre irányuló javaslat 24 cikk – 1 bekezdés 1.  A kereskedő az adásvételi szerződésnek megfelelően szállítja az árut. 1.  A kereskedő a szerződésnek megfelelően szállítja az árut, különös tekintettel a minőségre és a mennyiségre, amelyekben a két fél közösen megegyezett. Módosítás 147 Irányelvre irányuló javaslat 24 cikk – 2 bekezdés – a pont a) megfelelnek a kereskedő által adott leírásnak, és rendelkeznek a kereskedő által a fogyasztónak bemutatott próba vagy minta tulajdonságaival; a) megfelelnek a kereskedő által adott leírásnak, és rendelkeznek a kereskedő által a fogyasztónak bemutatott próba vagy minta tulajdonságaival, továbbá Módosítás 148 Irányelvre irányuló javaslat 24 cikk – 2 bekezdés – b pont b) alkalmasak a fogyasztó által meghatározott sajátos célra, amelyet a fogyasztó a szerződéskötéskor a kereskedő tudomására hozott, és a kereskedő elfogadott; b) amennyiben tulajdonságaikról nincs megállapodás, alkalmasak arra a célra, amelyre a szerződő felek szánták azokat a szerződéskötéskor, továbbá Módosítás 149 Irányelvre irányuló javaslat 24 cikk – 2 bekezdés – c és d pont c) alkalmasak minden olyan célra, amelyre az azonos fajtájú árukat szokásosan használják, vagy c) alkalmasak minden olyan célra, amelyre az azonos fajtájú árukat szokásosan használják, felmutatják az azonos fajtájú áruk tekintetében szokásos minőséget és teljesítményt – figyelemmel többek között a termék rendeltetésére, külalakjára, tartósságára és felületére –, amelyet az áruk természetéből adódóan a fogyasztó ésszerűen elvárhat, figyelembe véve továbbá a kereskedő, a gyártó vagy annak képviselője által a fogyasztási cikk konkrét tulajdonságai tekintetében különösen a reklámozás során tett, vagy a címkén megjelenő nyilvános kijelentéseket. d) felmutatják az azonos fajtájú áruk tekintetében szokásos minőséget és teljesítményt, amelyet a fogyasztó ésszerűen elvárhat, figyelembe véve az áru természetét, és ha van ilyen, a kereskedő, a gyártó vagy annak képviselője által a fogyasztási cikk konkrét tulajdonságai tekintetében különösen a reklámozás során tett vagy a címkén megjelenő nyilvános kijelentéseket. Módosítás 151 Irányelvre irányuló javaslat 24 cikk – 4 bekezdés – b pont b) a szerződéskötés megkötésének időpontjáig a kijelentést helyesbítették; b) a szerződéskötés megkötésének időpontjáig a kijelentést a szerződéssel egyenértékű módon vagy legalább feltűnő módon magában a szerződésben kellő időben helyesbítették; Módosítás 152 Irányelvre irányuló javaslat 24 cikk – 5 bekezdés 5.   Az áru szakszerűtlen összeszereléséből eredő hiba az áru hibájának minősül, ha az összeszerelés az adásvételi szerződés részét képezi, és azt a kereskedő végezte vagy az ő felelősségével végezték. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a fogyasztó által összeszerelendő árukat a fogyasztó szerelte össze, és a szakszerűtlen összeszerelés a szerelési utasítások hibájára vezethető vissza. 5.   A kereskedő felelősségét képezik a csomagolásból, az áru szakszerűtlen összeszereléséből eredő hibák, ha az összeszerelés az adásvételi szerződés részét képezi, és azt a kereskedő végezte vagy az ő felelősségével végezték. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a fogyasztó által összeszerelendő árukat a fogyasztó szerelte össze, és a szakszerűtlen összeszerelés a szerelési utasítások hibájára vezethető vissza. Módosítás 153 Irányelvre irányuló javaslat 26 cikk – 1 bekezdés 1.   A (2)–(5) bekezdések rendelkezései szerint, amennyiben az áruk nem szerződésszerűek a fogyasztó jogosult: 1.   Hibás teljesítés esetén a fogyasztó jogosult: a) a hiba orvoslására javítás vagy csere útján, a) az áru szerződésszerű állapotának kialakítására kijavítás vagy kicserélés útján a (2), (3) és (5) bekezdésben meghatározottaknak megfelelően, illetve b) az ár csökkentésére, b) megfelelő árleszállításra vagy az adásvételi szerződéstől való elállásra a (4), (5) és (5a) bekezdésben foglaltak szerint. c) a szerződés felmondására. Módosítás 154 Irányelvre irányuló javaslat 26 cikk – 2 bekezdés 2.  A kereskedő a választása szerint javítás vagy csere útján orvosolja a hibát. 2.  A fogyasztó először a kereskedőtől az áru kijavítását vagy kicserélését követelheti, amennyiben az nem lehetetlen vagy nem aránytalan. Módosítás 155 Irányelvre irányuló javaslat 26 cikk – 3 bekezdés 3.   Amennyiben a kereskedő bebizonyítja, hogy a hiba orvoslása javítás vagy csere útján jogellenes, lehetetlen vagy a kereskedő számára aránytalan erőfeszítéssel járna, a fogyasztó választhat az árengedmény illetve a szerződés felmondása között. A kereskedő erőfeszítése aránytalan, ha az árengedmény vagy a szerződés felmondásához képest túlságosan magas költségeket jelent a számára, figyelembe véve az áruk hibátlan állapotbeli értékét és a hiba jelentőségét. 3.  A hiba (2) bekezdésben említett orvoslása aránytalannak minősül, ha a kereskedőnél olyan költségeket idézne elő, amelyek a hiba orvoslásának másik módjához (kijavítás vagy kicserélés) viszonyítva nem lennének ésszerűek:: A fogyasztó csak akkor mondhatja fel a szerződést, ha a hiba nem jelentéktelen. a) azon érték tekintetében, amellyel az áru a hiba nélkül rendelkezne, b) a hiba jelentőségére tekintettel, valamint c) azon kérdés figyelembe vételét követően, hogy más szavatossági igényre át lehetne-e térni (kijavítás vagy kicserélés) a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül. A kijavítást vagy kicserélést megfelelő határidőn belül és a fogyasztó számára jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni. Módosítás 156 Irányelvre irányuló javaslat 26 cikk – 4 bekezdés 4.   A fogyasztó az (1) bekezdés szerinti bármelyik orvosláshoz folyamodhat, amennyiben az alábbi helyzetek valamelyike fennáll: 4.   Az (5b) bekezdés sérelme nélkül a fogyasztó megfelelő árleszállítást követelhet vagy elállhat az adásvételi szerződéstől, amennyiben az alábbi helyzetek valamelyike fennáll: a) a kereskedő kifejezetten vagy hallgatólagosan visszautasította a hiba orvoslását; a) a fogyasztó nem jogosult sem javításra, sem cserére; aa) ha a kereskedő kifejezetten megtagadta a hiba orvoslását, vagy magatartása erre utalt; b) a kereskedő ésszerű időn belül elmulasztotta a megfelelés hiba orvoslását; b) a kereskedő ésszerű időn belül elmulasztotta a megfelelés hiba orvoslását; c) a kereskedő megpróbálta orvosolni a hibát, jelentős kényelmetlenséget okozva ezzel a fogyasztónak; c) a kereskedő orvosolta a hibát, jelentős kényelmetlenséget okozva ezzel a fogyasztónak; d) ugyanaz a hiba rövid időn belül többször előfordult. Módosítás 158 Irányelvre irányuló javaslat 26 cikk – 5 a bekezdés (új) 5a.  Csekély mértékű hiba esetén a fogyasztó nem állhat el a szerződéstől. Módosítás 159 Irányelvre irányuló javaslat 26 cikk – 5 b bekezdés (új) 5b.  A tagállamok a fogyasztók nagyobb védelmének biztosítása érdekében belső jogszabályokat fogadhatnak el vagy tarthatnak fenn, amelyek lehetővé teszik a fogyasztó számára, hogy hibás teljesítés esetén rövid időn belül elállhasson a szerződéstől és teljes visszatérítést kaphasson, vagy szabadon választhasson az (1) bekezdésben említett szavatossági igények közül. Módosítás 160 Irányelvre irányuló javaslat 27 cikk – 2 bekezdés 2.   E fejezet rendelkezéseinek sérelme nélkül a fogyasztó jogosult a 26. cikkel összhangban nem orvosolt veszteség miatti kártérítésre. 2.   Az alkalmazandó nemzeti jogszabályoknak megfelelően és e fejezet rendelkezéseinek sérelme nélkül a fogyasztó jogosult a 26. cikkel összhangban nem orvosolt veszteség miatti kártérítésre. Módosítás 161 Irányelvre irányuló javaslat 27 a cikk (új) 27a. cikk Viszontkereseti jog Ha a kereskedő utolsó eladóként a gyártó, a szerződésláncon belüli valamely korábbi eladó vagy más közvetítő személy cselekménye vagy mulasztása miatt felel valamely hibáért, a kereskedő utolsó eladóként viszontkeresetet érvényesíthet a szerződésláncon belül a felelősséggel tartozó személlyel szemben. A nemzeti jog határozza meg a felelősséggel tartozó személyt, aki ellen a kereskedő utolsó eladóként viszontkeresettel élhet, valamint a megfelelő eljárást és annak feltételeit, biztosítva e jog hatékony érvényesülését. Az első bekezdés értelmében felelősséggel tartozó személy viseli a bizonyítás terhét azt illetően, hogy nem felelős a hibáért, vagy hogy az utolsó eladó által a fogyasztónak nyújtott jogorvoslatra valójában nem is volt szükség. Módosítás 162 Irányelvre irányuló javaslat 28 cikk – 2 bekezdés 2.  Amennyiben a kereskedő csere útján orvosolta a hibát, a 25. cikk értelmében felel, ha a hiba két éven belül nyilvánvalóvá válik attól az időponttól számítva, hogy a fogyasztó vagy a fogyasztó által kijelölt harmadik személy átvette a kicserélt árut. törölve Módosítás 163 Irányelvre irányuló javaslat 28 cikk – 4 bekezdés 4.  Azért, hogy a 25. cikk szerinti jogait gyakorolhassa, a fogyasztó a hibáról annak észlelésétől számított két hónapon belül tájékoztatja a kereskedőt. törölve Módosítás 164 Irányelvre irányuló javaslat 28 cikk – 5 a bekezdés (új) 5a.  A tagállamok belső jogszabályokat fogadhatnak el vagy tarthatnak fenn új igényérvényesítési határidőről, a bizonyítási teher átszállása határidejének fogyasztó javára történő meghosszabbításáról vagy az igényérvényesítési határidő lejártát követően ismertté váló jelentős hibákra vonatkozó külön szabályokról a fogyasztók nagyobb védelmének biztosítása érdekében. Módosítás 165 Irányelvre irányuló javaslat 28 a cikk (új) 28a. cikk Kommunikáció és elérhetőség A kereskedőnek gondoskodnia kell arról, hogy a szolgáltatási szerződés érvényességi ideje alatt, vagy egy adásvételi szerződés megkötése után a 28. cikk (1) bekezdésében a szolgáltatási vagy adásvételi szerződésben megfogalmazott jogokra és kötelességekre vonatkozó fogyasztói hivatalos ajánlatok, értesítések és kérdések számára előírt időszak lejártáig ésszerű körülmények között elérhető legyen. Különösen azt kell biztosítania, hogy a szerződés tekintetében a fogyasztó által tett hivatalos ajánlatok haladéktalanul megtalálják, és hogy a fogyasztó ezek átvételéről azonnal értesüljön. A szolgáltatási vagy adásvételi szerződés tekintetében telefonon tett hivatalos ajánlatok, értesítések és kérdések vételének és elbírálásának költségei nem terhelhetik a fogyasztót; ez nem érinti a távközlési szolgáltató jogát arra, hogy az ilyen hívásokért díjat szedjen be. Módosítás 166 Irányelvre irányuló javaslat 29 cikk – 2 bekezdés – bevezető rész 2.  A jótállási nyilatkozatnak világosnak, közérthető nyelven megfogalmazottnak és olvashatónak kell lennie. A jótállási nyilatkozat az alábbiakat tartalmazza: 2.  A jótállási nyilatkozatnak világosnak, közérthető nyelven megfogalmazottnak és olvashatónak kell lennie, és azonos méretű karakterekkel kell íródnia. Ugyanazon a nyelven készül, mint a szerződés. A jótállási nyilatkozat az alábbiakat tartalmazza: Módosítás 167 Irányelvre irányuló javaslat 29 cikk – 2 bekezdés – a, b és c pont a) a fogyasztó jogszabályból eredő jogait a 26. cikk rendelkezése szerint és egyértelmű nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy ezeket a jogokat a jótállás nem érinti, a) a fogyasztónak a 26. és 28. cikkek értelmében, valamint a hatályos nemzeti jogszabályok szerint fennálló igényérvényesítési jogait és egyértelmű nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy ezeket a jogokat a jótállás nem érinti, b) a kereskedelmi jótállás tartalmának és a belőle eredő jogok érvényesítésének feltételeit nevezetesen a jótállás időtartamát és területi hatályát, valamint a jótállás kötelezettjének nevét és címét, b) a kereskedelmi jótállás tartalmának és a belőle eredő jogok érvényesítésének feltételeit nevezetesen a jótállás időtartamát és területi hatályát, valamint a jótállás kötelezettjének nevét és címét, c) a 32. és 35. cikk, valamint a III. melléklet (1) része j) pontjának sérelme nélkül, annak kikötését – ahol ez alkalmazható – hogy a kereskedelmi jótállást nem lehet átruházni a következő vásárlóra. c) azt a tájékoztatást, hogy a kereskedelmi jótállás átruházható a következő vásárlóra. Módosítás 168 Irányelvre irányuló javaslat 29 cikk – 3 bekezdés 3.  A fogyasztó kérésére a kereskedő a jótállási nyilatkozatot egy tartós adathordozón is rendelkezésre bocsátja. 3.  A kereskedő a jótállási nyilatkozatot egy tartós adathordozón, és ha a fogyasztó igényli, nyomtatott formában is a rendelkezésre bocsátja. Módosítás 169 Irányelvre irányuló javaslat 30 cikk – 1 bekezdés 1.   Ez fejezet azokra a kereskedő által előre megszövegezett szerződési feltételekre vonatkozik, amelyeket a fogyasztó elfogadott, anélkül, hogy lehetősége lett volna azok tartalmának befolyásolására, különösen amennyiben ezek a szerződési feltételek egy előre kidolgozott szabványos szerződés részei. 1.   Ez a fejezet a kereskedő vagy egy harmadik fél által előre megfogalmazott szerződési feltételekre alkalmazandó, amelyek nem képezték egyedi tárgyalás tárgyát. Egy szerződési feltétel akkor tekintendő egyedileg meg nem tárgyaltnak, ha előre megszövegezték, és ezért a fogyasztónak annak tartalmára nem lehetett befolyása, különösen, ha ez a szerződési feltétel egy előre kidolgozott szabványos szerződés része. Módosítás 170 Irányelvre irányuló javaslat 30 cikk – 2 bekezdés 2.  A tény, hogy a fogyasztónak lehetősége volt egy adott szerződési vagy egyedi feltétel bizonyos vonatkozásainak tartalmi befolyásolására, nem zárja ki e fejezet alkalmazását a szerződést alkotó többi szerződési feltétel vonatkozásában. 2.   Az a tény, hogy valamely szerződési feltétel bizonyos tartalmi vonatkozásai vagy valamely különleges feltétel egyedi tárgyalás tárgyát képezte, nem zárja ki e fejezet alkalmazását a szerződést alkotó többi szerződési feltétel vonatkozásában. Módosítás 171 Irányelvre irányuló javaslat 30 cikk – 3 bekezdés 3.  Ez a fejezet nem vonatkozik azokra szerződési feltételekre, amelyek a közösségi joggal összhangban lévő, kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket, valamint olyan nemzetközi egyezmények alapelveit vagy rendelkezéseit tükrözik, amely egyezményeknek a tagállamok vagy a Közösség aláíró felei. 3.  Ez a fejezet nem vonatkozik azokra a szerződési feltételekre, amelyek az uniós joggal összhangban lévő, kötelező érvényű törvényi, rendeleti vagy közrendi rendelkezéseket, valamint olyan nemzetközi egyezmények alapelveit vagy rendelkezéseit tükrözik, amely egyezményeknek a tagállamok vagy az Unió aláíró felei. Módosítás 172 Irányelvre irányuló javaslat 30 a cikk (új) 30a. cikk A harmonizáció mértéke Ettől eltérő rendelkezés hiányában a tagállamok nem tarthatnak fenn, vagy vezethetnek be a nemzeti jogaikba az ebben az irányelvben megállapított rendelkezésektől eltérő rendelkezéseket, azaz eltérő szintű fogyasztóvédelmet biztosító szigorúbb vagy kevésbé szigorú előírásokat. Módosítás 173 Irányelvre irányuló javaslat 31 cikk – 1 bekezdés 1.  A szerződési feltételeknek világosan, közérthető nyelven megfogalmazottnak és olvashatónak kell lenniük. 1.   Minden szerződési feltételt világosan és érthető módon kell megfogalmazni. Amennyiben a szerződési feltételek írásban vannak leszögezve, világosan, közérthető nyelven megfogalmazottnak és olvashatónak kell lenniük. Módosítás 174 Irányelvre irányuló javaslat 31 cikk – 4 bekezdés 4.  A tagállamok tartózkodnak bármely formai követelmény előírásától a szerződési feltételek kifejezésmódját és azoknak a fogyasztó rendelkezésére bocsátásának módját illetően. 4.  A tagállamok tartózkodnak bármely formai követelmény előírásától a szerződési feltételek ismertetését illetően, kivéve a fogyatékkal élőkre vonatkozó formai követelményektől, vagy azokban az esetekben, amikor az áru vagy szolgáltatás különleges kockázatot jelent a fogyasztó, vagy egy harmadik személy egészségére vagy biztonságára nézve, vagy olyan specifikus áruk és szolgáltatások tekintetében, amelyek esetében bizonyíték áll rendelkezésre a fogyasztói érdekek sérüléséről. Módosítás 175 Irányelvre irányuló javaslat 32 cikk – 2 bekezdés 2.  A 34. és 38. cikk sérelme nélkül, egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegét azon termékek természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményre, amely szerepet játszott annak megkötésében, valamint a szerződés minden egyéb feltételére, vagy olyan más szerződés feltételeire, amelytől e szerződés függ. Egy szerződési feltétel tisztességességének megítélésekor az illetékes nemzeti hatóság a 31. cikkel összhangban figyelembe veszi a szerződés kereskedő által történő megszövegezésének és a fogyasztóval való közlésének módját. 2.  A 34. és 38. cikk sérelme nélkül, egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegét azon termékek természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményre, amely szerepet játszott annak megkötésében, valamint a szerződés minden egyéb feltételére, vagy olyan más szerződés feltételeire, amelytől e szerződés függ. Módosítás 176 Irányelvre irányuló javaslat 32 cikk – 2 a bekezdés (új) 2a.  Egy szerződési feltétel tisztességességének megítélésekor az illetékes nemzeti hatóság a 31. cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban figyelembe veszi a szerződés kereskedő által történő megszövegezésének és a fogyasztóval való közlésének módját. A kereskedő által az 31. cikk (1) és (2) bekezdésben előírt átláthatósági kötelezettséget megsértve benyújtott feltételek pusztán ezen indok alapján is tisztességtelennek tekinthetők. Módosítás 177 Irányelvre irányuló javaslat 32 cikk – 3 bekezdés 3.   Az (1) és (2) bekezdés nem vonatkozik a szerződés elsődleges tárgyának illetve a kereskedő fő szerződéses kötelezettsége előre látható díjazásának megítélésére, feltéve ha a kereskedő maradéktalan teljesíti a 31. cikket. 3.   E cikk (1), (2) és (2a) bekezdése nem vonatkozik a szerződés elsődleges tárgyának illetve a kereskedő fő szerződéses kötelezettsége előre látható díjazásának megítélésére, feltéve ha a kereskedő maradéktalan teljesíti a 31. cikk (1), (2) és (3) bekezdését. Módosítás 178 Irányelvre irányuló javaslat 33. cikk Amennyiben a kereskedő azt állítja, hogy egy szerződési feltételt egyedileg megtárgyaltak, ennek bizonyítása a kereskedőt terheli. Amennyiben a kereskedő azt állítja, hogy egy szerződési feltételt egyedileg megtárgyaltak, vagy egy szerződési feltétel megfelel a 31. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt átláthatósági követelményeknek, ennek bizonyítása a kereskedőt terheli. Módosítás 179 Irányelvre irányuló javaslat 34. cikk A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a II. melléklet listájában meghatározott szerződési feltételeket minden körülmények között tisztességtelennek tekintik. A szerződési feltételek említett jegyzékét valamennyi tagállamban alkalmazni kell és azt csak a 39. cikk (2) bekezdésével és a 40. cikkel összhangban lehet módosítani. 1.  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a II. melléklet listájában meghatározott szerződési feltételeket minden körülmények között tisztességtelennek tekintik. 2.  A tagállamok nemzeti jogukban rendelkezhetnek úgy, hogy további szerződési feltételeket nyilvánítanak mindenkor tisztességtelennek. A tagállamok értesítik a Bizottságot az (1) bekezdésben hivatkozott szerződési feltételekről. A Bizottság e tájékoztatást könnyen hozzáférhető formában nyilvánosságra hozza. Módosítás 180 Irányelvre irányuló javaslat 35. cikk A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a III. melléklet 1. pontjában meghatározott szerződési feltételek, tisztességtelennek minősüljenek, kivéve ha a kereskedő bebizonyítja, hogy az ilyen szerződési feltételek a 32. cikkel összhangban tisztességesnek minősülnek. A szerződési feltételek említett jegyzékét valamennyi tagállamban alkalmazni kell és azt csak a 39. cikk (2) bekezdésével és a 40. cikkel összhangban lehet módosítani. 1.  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a III. melléklet 1. pontjában meghatározott szerződési feltételek, tisztességtelennek minősüljenek, kivéve ha a kereskedő bebizonyítja, hogy az ilyen szerződési feltételek a 32. cikkel összhangban tisztességesnek minősülnek. 2.  A tagállamok nemzeti jogukban rendelkezhetnek úgy, hogy további szerződési feltételekről vélelmezik, hogy tisztességtelenek. A tagállamok értesítik a Bizottságot az (1) bekezdésben hivatkozott szerződési feltételekről. A Bizottság e tájékoztatást könnyen hozzáférhető formában nyilvánosságra hozza. Módosítás 181 Irányelvre irányuló javaslat 37 cikk A tisztességtelen szerződéses feltételek nem kötik a fogyasztót. A szerződés továbbra is köti a feleket, ha a szerződés hatályban maradhat a tisztességtelen feltételek nélkül. Az ezen irányelv értelmében tisztességtelen szerződéses feltételek a nemzeti joggal összhangban nem kötik a fogyasztót. A szerződés továbbra is köti a feleket, ha a szerződés hatályban maradhat a tisztességtelen feltételek nélkül. Módosítás 182 Irányelvre irányuló javaslat 38 cikk – 1 bekezdés 1.  A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megakadályozzák a kereskedők fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek további alkalmazását. 1.  A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megakadályozzák a kereskedők fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását. Módosítás 184 Irányelvre irányuló javaslat 39 cikk 39. cikk törölve A 2. és 3. melléklet felülvizsgálata 1.  A tagállamok értesítik a Bizottságot azokról a feltételekről, amelyeket az illetékes hatóságok tisztességtelennek és ezen irányelv módosításának céljából lényegesnek találtak a (2) bekezdés rendelkezése alapján. 2.  Az (1) bekezdés értelmében beérkező értesítések függvényében a Bizottság módosítja a II. és a III. mellékletet. Ezek az intézkedések ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, ezért a 40. cikk (2) bekezdésében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell őket elfogadni. Módosítás 185 Irányelvre irányuló javaslat 40 cikk 40. cikk A bizottság törölve 1.  A bizottság munkáját a fogyasztói szerződések tisztességtelen feltételeivel foglalkozó bizottság (a továbbiakban: „bizottság”) segíti. 2.  Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel e határozat 8. cikkének rendelkezéseire Módosítás 186 Irányelvre irányuló javaslat 41 cikk – 1 bekezdés 1.  A tagállamok gondoskodnak az irányelv betartását biztosító megfelelő és hatékony eszközökről. 1.  A tagállamok és a Bizottság gondoskodnak a jelen irányelvben biztosított fogyasztói jogok betartását biztosító megfelelő és hatékony eszközökről. Módosítás 187 Irányelvre irányuló javaslat 44 cikk A tagállamok meghozzák a megfelelő intézkedéseket, hogy a fogyasztókat tájékoztassák az ezen irányelvet a belső jogukba átültető nemzeti rendelkezésekről, és adott esetben arra ösztönzik a kereskedőket és a magatartási kódexek felelőseit, hogy tájékoztassák a fogyasztókat magatartási kódexeikről. A tagállamok és a Bizottság meghozzák a megfelelő intézkedéseket, hogy a fogyasztókat és a kereskedőket tájékoztassák az ezen irányelvet a belső jogukba átültető nemzeti rendelkezésekről, különösen telekommunikációs eszközök és a közszolgálati média haszálatával, és adott esetben arra ösztönzik a kereskedőket és a magatartási kódexek felelőseit, hogy tájékoztassák a fogyasztókat magatartási kódexeikről. Módosítás 188 Irányelvre irányuló javaslat 45 cikk Egy adott termék kéretlen szállítása esetében a fogyasztó mentesül minden ellenszolgáltatási kötelezettség alól a 2005/29/EK irányelv 5. cikke (5) bekezdésében és I. mellékletének 29. pontjában szereplő tilalom értelmében. A fogyasztói válasz hiánya egy ilyen kéretlen szállítást követően nem jelent beleegyezést. Egy adott áru vagy szolgáltatás kéretlen átadása, illetve teljesítése esetében a fogyasztó mentesül minden ellenszolgáltatási kötelezettség alól a 2005/29/EK irányelv 5. cikke (5) bekezdésében és I. mellékletének 29. pontjában szereplő tilalom értelmében. Ilyen esetekben a fogyasztói válasz hiánya egy ilyen kéretlen szállítást követően nem jelent beleegyezést. Módosítás 189 Irányelvre irányuló javaslat 46 cikk – 2 bekezdés 2.  A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el. törölve Módosítás 190 Irányelvre irányuló javaslat 46 a cikk (új) 46a. cikk A tagállamok általi bejelentés és kölcsönös értékelés 1.  A tagállamok [a nemzeti jogba való átültetésre nyitva álló határidő vége] -ig, majd azt követően háromévente jelentést terjesztenek a Bizottság elé, amely az alábbi adatokat tartalmazza: a) azon további, szerződéskötés előtti, tájékoztatási kötelezettségeket teljesítő szövegek, amelyeket a tagállamok a 9. cikk (5) és (6) bekezdése alapján elfogadnak vagy fenntartanak; b) azon eltérő belső jogszabályok szövege, amelyeket a tagállamok a 12. cikk (4) bekezdése és a 13. cikk (2) bekezdése szerint elfogadnak vagy fenntartanak; c) azon eltérő belső jogszabályok szövege, amelyeket a tagállamok a 22. cikk (2a) bekezdése szerint elfogadnak vagy fenntartanak; d) azon eltérő belső jogszabályok szövege, amelyeket a tagállamok a 26. cikk (5b) bekezdése és a 28. cikk (5a) bekezdése szerint elfogadnak vagy fenntartanak; e) azon további szerződési feltételek szövege, amelyeket a tagállamok a 34. cikk (1a) bekezdése szerint mindenkor tisztességtelennek nyilvánítanak; f) azon további szerződési feltételek szövege, amelyeket a tagállamok a 35. cikk (1a) bekezdése szerint olyan feltételnek nyilvánítanak, amelyek tisztességtelensége vélelmezett; g) az alapvető jelentőséggel rendelkező határozatok szövege - megfelelő indokolásaikkal együtt -, amelyeket a bíróságok, mediátorok vagy illetékes közigazgatási hatóságok az ezen irányelv hatálya alá tartozó területen hoznak. 2.  Az (1) bekezdésben említett jelentést a Bizottság elé kell terjeszteni. Az (1) bekezdés a)–e) pontjában említett adatok esetében a tagállamoknak magyarázattal kell szolgálniuk arra, hogy az eltérő belső jogszabályok miért alkalmasak az irányelvben megfogalmazott célok eléréséhez, és miért arányosak. 3.  A Bizottság biztosítja, hogy az (1) bekezdés d) és e) pontjában említett információ a fogyasztók és a kereskedők számára könnyen hozzáférhető legyen, többek között a Bizottság által e célra létrehozott és fenntartott internetes honlapon. 4.  A Bizottság továbbítja az (1) bekezdésben előírt jelentéseket a többi tagállam és az Európai Parlament számára, akik a kézhezvételtől számított hat hónapon belül minden jelentésre vonatkozóan benyújtják észrevételeiket. Ugyanezen időszakban a Bizottság ezekről a jelentésekről konzultál a fő érintettekkel. Módosítás 191 Irányelvre irányuló javaslat 46 b cikk (új) 46b. cikk A fogyasztóvédők beszámolása Az olyan személyek vagy szervezetek, akiknek a 38. cikk (2) bekezdése szerint jogos érdeke fűződik a fogyasztók védelméhez, értesítik a Bizottságot arról, hogy milyen eredményekre jutottak e fogyasztói jogokról és a belső piac működéséről szóló irányelv alkalmazásának és hatásainak értékelése során. Módosítás 192 Irányelvre irányuló javaslat 46 c cikk (új) 46c. cikk A Bizottság jelentése és felülvizsgálat A 46a cikk (4) bekezdésében és a 46b cikk alapján gyűjtött információ figyelembevételével a Bizottság legkésőbb [a nemzeti jogba való átültetésre nyitva álló határidő lejártát követő egy éven] belül, majd azt követően háromévente átfogó jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé ezen irányelv alkalmazásáról. E jelentéshez adott esetben jogalkotási javaslatokat csatol az irányelvnek az e területen való fejlesztés szerinti kiigazítása érdekében. Módosítás 193 Irányelvre irányuló javaslat 47 cikk (új) 2002/65/EK irányelv 47. cikk A 2002/65/EK irányelv módosítása A 2002/65/EK irányelv 2. cikkének a) pontjának szövege a következőképpen módosul: „(a) ”távollévők között kötött szerződés' egy kereskedő és egy fogyasztó közötti, áruk szállítására vagy szolgáltatások nyújtására irányuló szerződés, amelynek megkötésére egy, a távértékesítés számára kialakított értékesítési, illetve szolgáltatási rendszer keretében kerül sor, és amelynél a kereskedő és a fogyasztó szerződéskötéskor nincs egyidejűleg fizikailag jelen, hanem kizárólag valamilyen távközlő eszközt vagy eszközöket vesz igénybe;.„ Módosítás 194 Irányelvre irányuló javaslat 47 cikk – 1 bekezdés A IV. mellékletben felsorolt irányelvekkel módosított 85/577/EGK, a 93/13/EGK és a 97/7/EK, valamint a 1999/44/EK irányelvet hatályon kívül kell helyezni. A IV. mellékletben felsorolt irányelvekkel módosított 85/577/EGK, a 93/13/EGK és a 97/7/EK, valamint a 1999/44/EK irányelvet [az átültetés napja]-n hatályon kívül kell helyezni. Módosítás 195 Irányelvre irányuló javaslat 48 cikk 48. cikk Felülvizsgálat törölve A Bizottság felülvizsgálja ezt az irányelvet és legkésőbb [a 46. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében szereplő dátum+ 5 év beillesztése]-ig jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács számára. A Bizottság szükség esetén javaslatokat tesz az irányelvnek az ezen a területen bekövetkezett fejleményekhez történő hozzáigazítására. A Bizottság tájékoztatást kérhet a tagállamoktól. (Lásd a 46. cikkhez fűzött módosítást.) Módosítás 196 Irányelvre irányuló javaslat 48 a cikk (új) 48a. cikk A Bizottság megfontolja egy, a távolsági és üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekről szóló rendeletre irányuló javaslat elfogadását, amely nem vonatkozna a szállítási és egészségügyi szolgáltatásokra. Módosítás 197 Irányelvre irányuló javaslat I melléklet – A rész A.  Az elállásinyilatkozaton feltüntetendő információk A.  Elállási mintatájékoztató 1.  A kereskedő neve, postai címe és e-mail címe, akinek az elállási nyilatkozatot el kell küldeni. Elállási jog 2.  Nyilatkozat arról, hogy a fogyasztónak joga van elállni a szerződéstől és ezt a jogot az alábbi elállási nyilatkozat az (1) bekezdésben említett kereskedőnek tartós adathordozón történő elküldésével gyakorolhatja: Ön 14 naptári napon belül tartós adathordozón indokolás nélkül elállhat e szerződéstől [vagy – ha az árut ezen időszak lejárta előtt kézbesítették önnek – az áruk visszaküldésével]. a) az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetében a megrendelőlap aláírását követő tizennégy napon belül; Az elállási időszak [a megrendelt áru átvételekor] (1) kezdődik. Az elállási időszak kiszámításába nem számít bele [az áru kézhezvételének] (2) napja. Ha az elállási időszak utolsó napja péntekre, szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az a következő munkanapon ér véget. Az elállási időszak betartásához elegendő az elállási értesítés – vagy az áruk –visszaküldése az időszak lejárta előtt. Bizonyítási kötelezettség áll fenn arra nézve, hogy akár az elállási értesítést, akár az árut az elállási időszak lejárta előtt visszaküldték (például postai átvételi bizonylat). b) a távollevők közötti adásvételi szerződések esetében az áruk fogyasztó – vagy egy a szállítótól eltérő harmadik személy – általi átvételét követő tizennégy napon belül; Az elállási nyilatkozatot tartós adathordozón (pl. a postán feladott levélben) (3) kell elküldeni a következő címre: (4). A fogyasztó – nem kötelezően – választhatja a lenti formanyomtatvány használatát. c) a távollevők közötti szolgáltatási szerződések esetében: Az elállás következményei - a szerződés megkötését követő tizennégy napon belül, amennyiben a fogyasztó nem adta kifejezett, előzetes beleegyezését a szerződés teljesítésének megkezdésére ennek a tizennégy napos időszaknak a lejárta előtt; Ahhoz, hogy elállása érvényes legyen, a kézhez kapott árukat tizennégy naptári napon belül [a mi költségünkre] (5) vissza kell küldenie. A visszatérítési időszak számunkra az elállási értesítés – vagy az áruk – kézhezvételével kezdődik. Ebbe az időszakba nem számít bele az elállási nyilatkozat kézhezvételének napja. Ha az elállási időszak utolsó napja péntekre, szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az a következő munkanapon ér véget. - a szerződés teljesítésének megkezdésekor lezáruló időszakon belül, amennyiben a fogyasztó kifejezett, előzetes beleegyezését adta a szerződés végrehajtásának megkezdésére a tizennégy napos időszak lejárta előtt. Amennyiben az árut nem tudja eredeti állapotában visszaküldeni, az értékvesztésért Ön felel. Ez csak akkor érvényes, ha ennek az értékvesztésnek az az oka, hogy az árukat nem a jellegük és rendeltetésük meghatározásához szükséges módon kezelték. Elkerülheti a romlást, ha az árukat nem saját tulajdonaként veszi használatba és semmi olyat nem tesz, ami értékét csökkenti. 3.  Valamennyi adásvételi szerződés esetén a fogyasztó nyilatkozatban történő tájékoztatása az áruk kereskedőhöz történő visszaküldés határidejéről és módjáról, valamint a 16. cikk és 17. cikk (2) bekezdésével összhangban történő visszatérítés feltételeiről. Érvényes elállás esetén minden Ön által számunkra eszközölt kifizetést tizennégy naptári napon belül vissza kell fizetnünk. Az elállási időszak számunkra az elállási nyilatkozat kézhezvételével kezdődik. Ezen időszakba nem számít bele az elállási nyilatkozat kézhezvételének napja. Ha az elállási időszak utolsó napja péntekre, szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az a következő munkanapon ér véget. 4.  Az interneten kötött, távollevők közötti szerződések esetében egy nyilatkozat arról, hogy a fogyasztó elektronikusan kitöltheti és kereskedő honlapján eljuttathatja az szabványos elállási nyilatkozatot, és arról, hogy a szóbanforgó elállási nyilatkozat kézhezvételéről a kereskedő haladéktalanul értesíti e-mailben. A visszatérítést a visszaküldött áruk általunk történő kézhezvételéhez köthetjük. 5.  Egy nyilatkozat arra vonatkozóan, hogy a fogyasztó használhatja a B. részben meghatározott elállási nyilatkozatot. Egyéb megfogalmazásra vonatkozó javaslat: (1)  Ha az alábbi rendhagyó esetek egyike állna fenn, a zárójelben lévő kiegészítés a következő: távollevők közötti vagy az üzlethelyiségen kívül kötött szolgáltatási szerződés esetében: „a szerződés megkötésének napjától – vagy, amennyiben az eltér a szerződés megkötésének napjától, azon a napon, amikor ön tartós adathordozón megkapta az aláírt szerződés egy példányát –” (2)  Ha az alábbi rendhagyó esetek egyike állna fenn, a zárójelben lévő kiegészítés a következő: távollevők közötti vagy az üzlethelyiségen kívül kötött szolgáltatási szerződés esetében: „a szerződés megkötésének napja – vagy, amennyiben az eltér a szerződés megkötésének napjától, az a nap, amikor ön tartós adathordozón megkapta az aláírt szerződés egy példányát” (3)  Távollévők közötti szerződések esetén a következőt kell beilleszteni: a) ha a kereskedő megengedi a fogyasztónak, hogy elállási szándékát e-mailben jelezze: „vagy e-mailben”; b) ha a kereskedő megengedi a fogyasztónak, hogy az elállási mintanyilatkozatot egy weboldalon elektronikus úton töltse ki: „vagy weboldalunkon”. (4)  Beillesztendő: A kereskedő személyazonossága és üzletének székhelye. Távollévők közötti szerződések esetében meg kell adni a következőket is: a kereskedő e-mail címe és/vagy internetcíme, amelyeket a fogyasztó a szerződéstől való elállásra használhat. (5)  Ha a visszaküldendő áru ára nem haladja meg a 40 eurót, a zárójelben lévő kiegészítés a következő: „saját költségére”. Módosítás 198 Irányelvre irányuló javaslat I melléklet – B rész (csak a szerződéstől való elállási szándék esetén töltse ki is juttassa vissza) Címzett: Címzett: (személyazonosság, a vállalkozás levelezési címe és adott esetben e-mail-címe) (*) Alulírott/ak* kijelenti/k, hogy alulírott/ak* eláll/nak az alábbi áruk adásvételétől/az alábbi szolgáltatás igénybevételétől* Alulírott/ak** kijelenti/k, hogy alulírott/ak** elállnak az alábbi áruk adásvételétől**/az alábbi szolgáltatás igénybevételétől** Megrendelés időpontja*/átvétel időpontja* Megrendelés időpontja ():– Fogyasztó(k) neve Fogyasztó(k) neve (): Fogyasztó(k) címe Fogyasztó(k) címe (): A fogyasztó(k) aláírása (kizárólag nyomtatványon történő értesítés esetén) A fogyasztó(k) aláírása (kizárólag e nyomtatvány papíron történő elküldése esetén) () Kelt Kelt () *A nem kívánt rész törlendő. (*) A formanyomtatványnak a fogyasztó részére történő átadása előtt a kereskedő által kitöltendő rész (**) A nem kívánt rész törlendő. () A fogyasztó(k) tölti(k) ki. Módosítás 199 Irányelvre irányuló javaslat II melléklet – 1 bekezdés – a a pont (új) aa) a kereskedő felelősségének kizárása vagy korlátozása a fogyasztó tulajdonának a kereskedő szándékos vagy súlyosan gondatlan cselekménye vagy mulasztása miatt bekövetkező károsodása esetén; Módosítás 201 Irányelvre irányuló javaslat II melléklet – 1 bekezdés – c a pont (új) ca) a szerződésből eredő jogviták esetén a kereskedő bejegyzési helye szerinti bíróság kizárólagos joghatóságának kikötése, kivéve, ha a választott bíróság a fogyasztó lakhelye szerint illetékes bíróság is egyben; Módosítás 202 Irányelvre irányuló javaslat III melléklet – 1 bekezdés – a a pont (új) aa) a fogyasztó olyan feltételtől függő kötelezettségének kikötése, amelynek teljesítése kizárólag a kereskedés szándékától függ; Módosítás 203 Irányelvre irányuló javaslat III melléklet – 1 bekezdés – c a pont (új) ca) a fő szerződés árában nem hirdetett kiegészító áruk vagy szolgáltatások beszerzésének megkövetelése a fogyasztótól; Módosítás 204 Irányelvre irányuló javaslat III melléklet – 1 bekezdés – c b pont (új) cb) feltételes költségek alkalmazása, mint például olyan büntetés kiszabása a szerződési feltételek be nem tartásáért, amely egyértelműen aránytalan a kereskedőnek a feltételek be nem tartása miatt keletkező költségeihez képest; Módosítás 205 Irányelvre irányuló javaslat III melléklet – 1 bekezdés – d a pont (új) da) a fogyasztó azon jogának kizárása vagy akadályozása, hogy harmadik felet utasítson vagy hatalmazzon fel a fogyasztó és a kereskedő közötti szerződés megkötésére és/vagy a fogyasztó és a kereskedő közötti szerződés megkötésére, vagy annak megkönnyítésére irányuló lépések megtételére; Módosítás 206 Irányelvre irányuló javaslat III melléklet – 1 bekezdés – e pont e) a határozatlan időre szóló szerződés ésszerű időn túli felmondásának megengedése a kereskedő számára, kivéve, ha a fogyasztó jelentős szerződésszegést követett el; e) a határozatlan időre szóló szerződés ésszerű időn túli felmondásának megengedése a kereskedő számára, kivéve, ha ezt komoly indokkal teszi; ez nem érinti a pénzügyi szolgáltatásokról szóló szerződések feltételeit, amennyiben a felmondás indokolt, feltéve, hogy arról a szolgáltatónak haladéktalanul tájékoztatnia kell a másik szerződő felet; Módosítás 207 Irányelvre irányuló javaslat III melléklet – 1 bekezdés – g pont g) annak engedélyezése a kereskedő számára, hogy a fogyasztóval megállapodott árat megemelje, ha a szerződést a fogyasztónak a szerződés felbontására vonatkozó jogának biztosítása nélkül kötötték; g) annak előírása, hogy az áruk vagy más javak árát a szállítás vagy szolgáltatás időpontjában kell meghatározni, vagy annak engedélyezése a kereskedő számára, hogy a fogyasztóval megállapodott árat megemelje, ha a szerződést a fogyasztónak a szerződés felbontására vonatkozó jogának biztosítása nélkül kötötték, ha az emelt ár túl magas a szerződés megkötésekor megállapított árhoz képest; ez nem érinti az árindexálási záradékokat, amennyiben azok megengedettek és az árváltoztatási módszerről egyértelmű leírás áll rendelkezésre; Módosítás 208 Irányelvre irányuló javaslat III melléklet – 1 bekezdés – k pont k) a kereskedő feljogosítása a szerződés feltételeinek – ideértve a termék vagy szolgáltatás jellemzőit is – egyoldalú módosítására; k) a kereskedő feljogosítása a szerződés feltételeinek – ideértve a termék vagy szolgáltatás jellemzőit is – egyoldalú módosítására a szerződésben feltüntetett és érvényes indok nélkül; ez nem érinti azokat a feltételeket, amelyek szerint a pénzügyi szolgáltatások nyújtója fenntartja a jogát a fogyasztó által fizetendő vagy őt megillető kamatláb, vagy a pénzügyi szolgáltatások nyújtásáért fizetendő bármilyen más összeg értesítés küldése nélküli megváltoztatására, ha erre érvényes indoka van, azzal a kikötéssel, hogy a pénzügyi szolgáltatások nyújtója köteles erről a fogyasztót a lehető legrövidebb időn belül értesíteni, és hogy a fogyasztó jogosult a szerződéses viszonyt azonnali hatállyal felmondani; nem érinti azokat a feltételeket sem, amelyek esetében a kereskedő fenntartja a jogát a határozatlan időre kötött szerződés feltételeinek egyoldalú módosítására, azzal a kikötéssel, hogy a vállalkozás köteles erről a fogyasztót ésszerű időn belül értesíteni, és a fogyasztó jogosult a szerződéses viszonyt felmondani; Módosítás 209 Irányelvre irányuló javaslat III melléklet – 1 bekezdés – l a pont (új) la) annak lehetővé tétele, hogy – amennyiben a megrendelés tárgya nem áll rendelkezésre – a kereskedő azzal egyenértékű szállítást teljesítsen anélkül, hogy kifejezetten tájékoztatta volna a fogyasztót erről a lehetőségről és arról, hogy a kereskedőnek kell viselnie a fogyasztó által a szerződés értelmében kapott áru visszaküldésének költségét, amennyiben a fogyasztó él elállási jogával. Módosítás 210 Irányelvre irányuló javaslat III melléklet – 2 bekezdés 2.  Az 1. pont e) alpontja nem vonatkozik azokra a feltételekre, amelyek esetében a pénzügyi szolgáltatás nyújtója fenntartja a jogát határozatlan időre kötött szerződés felmondási idő nélküli, egyoldalú felmondására, azzal a kikötéssel, hogy a pénzügyi szolgáltatások nyújtója köteles erről a másik szerződő felet vagy feleket haladéktalanul értesíteni. törölve Módosítás 211 Irányelvre irányuló javaslat III melléklet – 3 bekezdés – c a pont (új) ca) a 90/314/EGK irányelvben szabályozott szervezett utazásokra vonatkozó szerződések. Módosítás 212 Irányelvre irányuló javaslat III melléklet – 4 bekezdés – bevezető rész 4.  Az 1. pont k) alpontját nem kell alkalmazni a következőkre: 4.  Az 1. pont e), g) és k) alpontját nem kell alkalmazni a következőkre: Módosítás 213 Irányelvre irányuló javaslat III melléklet – 4 bekezdés – a pont a) azokra a feltételekre, amelyek szerint a pénzügyi szolgáltatások nyújtója fenntartja a jogát a fogyasztó által fizetendő vagy őt megillető kamatláb, vagy a pénzügyi szolgáltatások nyújtásáért fizetendő bármilyen más összeg értesítés küldése nélküli megváltoztatására, ha erre érvényes indoka van, azzal a kikötéssel, hogy a pénzügyi szolgáltatások nyújtója köteles erről a másik szerződő felet vagy feleket a lehető legrövidebb időn belül értesíteni, és hogy az utóbbi jogosult a szerződést azonnali hatállyal felmondani; törölve Módosítás 214 Irányelvre irányuló javaslat III melléklet – 4 bekezdés – b pont b) olyan tranzakciók, amelyek olyan átruházható értékpapírokra, pénzügyi eszközökre és más termékekre vagy szolgáltatásokra vonatkoznak, amelyek ára értéktőzsdei árfolyamjegyzéshez vagy árindexhez, vagy pénzpiaci árfolyam-ingadozásokhoz kapcsolódik, amelyek alakulására a kereskedő nem képes befolyást gyakorolni; törölve Módosítás 215 Irányelvre irányuló javaslat III melléklet – 4 bekezdés – d pont d) azokra a feltételekre, amelyek esetében a kereskedő fenntartja a jogát határozatlan időre kötött szerződés feltételeinek egyoldalú módosítására, azzal a kikötéssel, hogy a kereskedő köteles erről a fogyasztót ésszerű időn belül értesíteni, és ez utóbbi jogosult a szerződést felmondani. törölve