Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (Egyetemes szolgáltatási irányelv)(1),

–   tekintettel a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és a tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelv, az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló 2002/58/EK irányelv és a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosításáról szóló, 2009. november 25-i 2009/136/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (keretirányelv)(4),

–  tekintettel az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó szolgáltatásokhoz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (hozzáférési irányelv)(5),

–  tekintettel az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló, 2002. március 7-i 2002/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelv, az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló 2002/19/EK irányelv és az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló 2002/20/EK irányelv módosításáról szóló, 2009. november 25-i 2009/140/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületének (BEREC) és Hivatalának létrehozásáról szóló, 2009. november 25-i 1211/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9),

–  tekintettel az Európai Bizottság által 2010. március 2-án elindított, az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások terén a jövőbeli egyetemes szolgáltatás alapelveiről szóló nyilvános konzultációra,

–  tekintettel a „Szélessávú hozzáférés Európában: beruházás a digitális technológia által vezérelt növekedésbe” című, 2010. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2010)0472),

–  tekintettel az első rádióspektrum-politikai program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2010)0471),

–  tekintettel az újgenerációs hozzáférési hálózatokhoz (NGA) való szabályozott hozzáférésről szóló, 2010. szeptember 20-i bizottsági ajánlásra,

–  tekintettel az Európai Bizottság hírközlési bizottságának „Szélessávú hozzáférés az EU-ban: 2010. július 1-jei állapot” című munkadokumentumára,

–  tekintettel „Az egységes európai elektronikus hírközlési piac fejlődéséről szóló 2009. évi jelentés (15. jelentés) SEC(2010)0630” című, 2010. augusztus 25-i bizottsági közleményre (COM(2010)0253,

–  tekintettel a 2010 októberében közzétett, „A fogyasztói piacok eredménytáblája – A piacok megfelelő működésének biztosítása a fogyasztók számára” című dokumentum 4. kiadására,

–  tekintettel az egységes európai segélyhívószám bevezetéséről szóló, 1991. július 29-i 91/396/EGK tanácsi határozatra(10),

–  tekintettel a helymeghatározással kibővített segélyhívó rendszerek alkalmazásában az elektronikus hírközlő hálózatban a hívó helymeghatározó adatainak feldolgozásáról szóló bizottsági ajánlásra,

–  tekintettel a Közösségen belüli nyilvános mobiltelefon-hálózatok közötti barangolásról (roaming), valamint a 2002/21/EK irányelv módosításáról szóló 2007. június 27-i 717/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(11),

–  tekintettel a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló, az EU által 2010. december 23-án ratifikált ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 2. cikkére (Az élethez való jog), 3. cikkére (A személyi sérthetetlenséghez való jog), 6. cikkére (A szabadsághoz és biztonsághoz való jog), 26. cikkére (A fogyatékkal élő személyek beilleszkedése) és 35. cikkére (Egészségügyi ellátás),

–  tekintettel „Az európai 112-es segélyhívószám” című felmérésre (Flash Eurobarometer 314),

–  tekintettel a Bizottság hírközlési bizottságának „A 112-es európai segélyhívószám bevezetése – az adatgyűjtés negyedik fordulójának eredményei” című munkadokumentumára (2011. február 10.),

–  tekintettel 2007. szeptember 25-i nyilatkozatára a 112-es egységes európai segélyhívószámról(12),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0220/2011),

A.  mivel az egyetemes szolgáltatási irányelv oly módon lép fel a társadalmi kirekesztés ellen, hogy biztosítja: a vidéki és távoli területeken élő polgárok és az alacsony jövedelmű háztartások megfizethető áron férhetnek hozzá alapvető és nélkülözhetetlen távközlési szolgáltatásokhoz;

B.  mivel különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a kiszolgáltatott helyzetű csoportok ne maradjanak le, és mindig egyedi, hatékony intézkedéseket kell végrehajtani társadalmi befogadásuk és a szolgáltatásokhoz való, más polgárokkal egyenlő feltételek mellett megvalósuló hozzáférésük garantálására,

C.  mivel a fejlődő technológia – különösen a megfizethető mobil telefónia – hozzájárul ahhoz, hogy a polgárok többsége hozzáférjen az alapvető távközlési szolgáltatásokhoz,

D.  mivel az egyetemes szolgáltatás fogalommeghatározása a következő: „a meghatározott minőségű szolgáltatásoknak az a minimális készlete, amelyekhez az egyedi nemzeti feltételekhez igazodó, megfizethető áron minden végfelhasználónak hozzáférése van, a verseny torzítása nélkül”;

E.  mivel az egyetemes szolgáltatásnak valamennyi polgár számára hozzáférést kell biztosítania a társadalomban való részvételhez nélkülözhetetlen szolgáltatásokhoz, amennyiben a piaci erők önmagukban nem képesek erre,

F.  mivel a digitális menetrend fő teljesítménycéljainak egyike, hogy 2013-ra az EU polgárainak 100%-a számára biztosított legyen az alapszintű szélessávú lefedettség ; ugyanakkor figyelembe véve, hogy ott, ahol a szélessávú kapcsolat már elérhető, azt körülbelül a háztartások 50%-a veszi igénybe,

G.  mivel jelenleg még nem lehetséges a felülvizsgált egyetemes szolgáltatásról és felhasználói jogokról szóló irányelv végrehajtásának értékelése, tekintettel arra, hogy a nemzeti jogba való átültetés határideje 2011. május 25., és az irányelvben foglalt összes rendelkezés helyes és átfogó végrehajtásának értékeléséhez szükséges hároméves időszak még csak most kezdődött meg,

H.  mivel, bár a hatályos jogszabály pozitív eredményekkel jár a polgárok számára, ez nem öncél, és emellett az is szükséges, hogy a tagállamok által végrehajtott folyamatos felügyelet és az információ minőségének, teljességének és láthatóságának javítására tett erőfeszítések révén maximalizáljuk az új intézkedésekből eredő előnyöket,

I.  mivel az egységes piac soha nem tekinthető igazán befejezettnek, és folyamatosan újra kell értékelni annak érdekében, hogy tükrözze a szociális védelmi garanciákat, a társadalmi szükségleteket, a technológiai fejlődést és az innovatív megoldások megjelenését; mivel, ezenfelül, a növekedés és a foglalkoztatás előmozdítását szolgáló intézkedések kulcsfontosságúak annak biztosítása érdekében, hogy az egységes piac és az egységes digitális piac késedelem nélkül lehetővé váljon és létrejöjjön, és előnyökkel járjon a polgárok, a fogyasztók és a vállalkozások számára,

J.  mivel a fejlődés érdekében tett erőfeszítés az európai jogalkotók által meghatározott jövőkép és célkitűzések mozgatórugója, illetve megvalósításuk eszköze; mivel az új vagy módosító jogszabályokra irányuló javaslatoknak tekintetbe kell venniük a tényleges tapasztalatokat és a végrehajtási kapacitásokat; mivel a jogszabály-kiigazításoknak egyértelmű politikai támogatást kell élvezniük, valamint – meghatározó tényezőként – objektív költség-haszon elemzésen és társadalmi-gazdasági értékelésen kell alapulniuk,

K.  mivel az 1991-ben a polgárok valamennyi segélyhívó szolgálathoz (tűzoltó, rendőrségi és orvosi szolgálatokhoz) való hozzáférésének lehetővé tételét szolgáló tanácsi határozattal létrehozott 112-es európai segélyhívószám az egyetlen segélyhívó szám, amely az Európai Unió minden tagállamában hívható, és mivel az európaiak túlnyomó többsége még mindig nincs tisztában ezzel, és e tekintetben 2000 óta nem figyelhető meg előrelépés,

L.  mivel a polgárok súlyos vészhelyzetek esetén történő korai figyelmeztetéséről szóló, 2008. március 11-i nyilatkozatát(13) 432 európai parlamenti képviselő írta alá,

M.  mivel továbbra is erőfeszítésekre van szükség a 112-es szám tárcsázásakor kapott szolgáltatás minőségének felméréséhez és biztosításához, mind a távközlés és a segélyhívó szolgálatok teljesítménye, mind a számos tényező által befolyásolt koordinálás tekintetében, és mivel nem készült átfogó és részletes értékelés a 112-es szolgáltatás uniós végrehajtásának a polgárok által tapasztalt valódi helyzetéről, amely különösen a hozzáférhetőség, az átjárhatóság és a beavatkozási idők tekintetében szolgálhatott volna adatokkal,

N.  mivel számos közelmúltbeli katasztrófa rávilágított arra, hogy a fenyegető vagy kialakulóban levő súlyos vészhelyzetek és katasztrófák esetén a szenvedés és az emberáldozatok csökkentése érdekében szükséges a polgárok risztása és korai figyelmeztetése,

Egyetemes szolgáltatás és az új fejlemények háttere

1.  hangsúlyozza az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek fontosságát, amelyek a társadalmi befogadást szolgáló biztonsági hálóként szolgálnak, amennyiben a piaci erők önmagukban nem tudják biztosítani a polgárok és a vállalkozások számára az alapvető szolgáltatásokat;

2.  támogatja annak rendszeres, az általános szolgáltatásról és a felhasználói jogokról szóló irányelv részeként történő újraértékelését, hogy az EU egyetemes szolgáltatásra vonatkozó jelenlegi megközelítése mennyire áll összhangban a társadalmi, gazdasági és technológiai fejleményekkel, olyan, megfelelő fogalommeghatározások azonosítása és bevezetése érdekében, amelyek tükrözik az újonnan kialakuló, valós szükségleteket, a polgárok igényeit, és javítják a szolgáltatások minőségét;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy a nyújtson iránymutatást arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet a felülvizsgált egyetemes szolgáltatási irányelvet oly módon végrehajtani és érvényesíteni, hogy az ne vezessen a piac torzulásához, a tagállamoknak pedig lehetőségük legyen arra, hogy a hazai körülményeiknek legmegfelelőbb rendelkezéseket fogadják el;

4.  támogatja a digitális menetrend „szélessávú hozzáférést mindenkinek” célkitűzését, és meggyőződése, hogy a szélessávú internethez való egyetemes hozzáférés segíti a polgárokat és a vállalkozásokat abban, hogy teljes mértékben kihasználhassák az egységes digitális piac minden előnyét, különösen annak köszönhetően, hogy az előmozdítja a társadalmi befogadást, új lehetőségeket teremt a társadalmi és környezetvédelmi szempontból innovatív vállalkozások számára, valamint ösztönzi a munkahelyteremtést és a növekedést és új lehetőségeket biztosít a határon átnyúló kereskedelem számára; e célból támogatja a digitális jártasság ösztönzését;

5.  felkéri a Bizottságot arra, hogy nyújtson több pénzügyi támogatást a digitális hozzáférést biztosító helyi projekteknek, továbbá mindazon közösségeknek, amelyek ingyenes internet hozzáférést biztosító középületekben csatlakozási lehetőség formájában segítenek a hátrányos helyzetű csoportoknak abban, hogy a technológiai eszközhöz hozzáférjenek;

6.  hangsúlyozza, hogy a szakpolitikák és technológiák (például vezetékes, kábel-, száloptikai, mobil- és műholdas hálózatok) ötvözése elősegítheti azt, hogy a vállalkozások és az állami szervek új online szolgáltatásokat és alkalmazásokat fejlesszenek ki – pl. e-kormányzat, e-egészségügy, e-oktatás –, ezáltal keresletet teremtve a gyorsabb internetkapcsolatra, nyereségesebbé téve a nyílt szélessávú hálózatok terén eszközölt befektetéseket és ezáltal ösztönözve a köz- és magánszféra közötti partnerségeket, fejlesztve a digitális egységes piacot és javítva a marginalizálódott polgárok bevonását;

7.   hangsúlyozza az EU közbeszerzési szabályainak fontosságát, és e szabályok átfogó felülvizsgálatának összefüggésében rendkívül fontosnak tartja azt, hogy a helyi és regionális hatóságok egyaránt élvezzék a távközlési technológiai beruházásokban és (a kutatásból eredő előnyök piaci érvényesítésének eszközeként) a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzésben való részvételük ösztönzését szolgáló intézkedések előnyeit, továbbá azt, hogy az e-beszerzést széles körben vezessék be;

8.  a távközlési keretek, különösen azok hálózatsemlegességi rendelkezéseinek hatékony, oly módon történő átültetésére szólít fel, hogy a végfelhasználók hozzáférhessenek az általuk választott szolgáltatásokhoz és tartalomhoz, illetve tetszésük szerinti alkalmazásokat futtathassanak az interneten;

9.  hangsúlyozza, hogy az egyetemes szolgáltatás nem a „szélessávú hozzáférést mindenkinek” célkitűzés elérésének egyetlen vagy fő mozgatórugója, tekintettel arra, hogy a szükséges beruházási költségek magasak, ugyanakkor ez nem feltétlenül biztosítja, hogy a szolgáltató jelentősen jobb szolgáltatásokat képes nyújtani a fogyasztók számára; ugyanakkor megjegyzi, hogy az egyetemes szolgáltatási irányelv 15. cikke szerint rendszeresen felül kell vizsgálni az egyetemes szolgáltatás alkalmazási körét, és hangsúlyozza, hogy e vizsgálat során figyelembe kell venni az irányelv rendelkezései végrehajtására vonatkozó értékelést és a folyamatban lévő hatásvizsgálat eredményeit, különösen a szélessávú hálózat kiterjedésének mértéke és háztartások által történő tényleges igénybevétele tekintetében;

10.  úgy véli, hogy a szélessávú szolgáltatás rendelkezésre állására vonatkozó kötelezettség előírása nem fogja automatikusan annak nagyobb arányú használatát eredményezni; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kapcsolat puszta biztosítása helyett inkább erősítsék meg a kereslet megteremtését és a használat ösztönzését szolgáló intézkedéseket; úgy véli továbbá, hogy az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek végső soron – valószínűleg középtávú célkitűzésként – újabb ösztönző tényezőt jelenthetnének a szélessávú szolgáltatás fejlesztéséhez, de a az egyetemes szélessávú célkitűzéseket megfelelően megtervezett nemzeti programoknak kell elérniük;

11.  úgy véli, hogy a „digitális hozadék” harmonizált felhasználását lehetővé tevő, eredményes rádióspektrum-politika és a beruházásbarát szabályozás szintén fontos eszköz a szélessávú lefedettség növeléséhez;

12.  felkéri a Bizottságot, hogy zárja le a jelenleg zajló hatásvizsgálatot és a jogalkotókat lássa el megbízható adatokkal a jelenlegi igénybevételről, a várható keresletről és az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek szélessávú hozzáféréssel történő fejlesztéséről, és végül készítsen elemzést arról, hogy az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek a nem hatékony költségek és a túlzott terhek elkerülése mellett történő elterjesztéséhez mely volna a leghatékonyabb finanszírozási mechanizmus a tagállamok, a fogyasztók és a vállalkozások számára;

13.  felkéri a Bizottságot, hogy a nemzeti szabályozó hatóságokkal párhuzamosan és velük együttműködve gyakoroljon szigorú piacfelügyeletet annak biztosítása érdekében, hogy a szélessávú technológiák és sebességek terén egyetemes szolgáltatási kötelezettségeket már jelenleg is vállalni képes – vagy azokat vállalni szándékozó – tagállamok ezt a piac nem megfelelő működése esetén a piac torzítása nélkül tehessék meg;

14.  üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy a fogyasztói piacok eredménytáblája negyedik kiadásának közzététele után részletes tanulmányt készít az internet-szolgáltatásról;

15.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok közreműködésével vizsgálják meg az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek és felhasználói jogokra vonatkozó rendelkezések azonos módon történő alkalmazásának azon lehetőségeit, amelyekkel a kiszolgáltatott helyzetű csoportok, és különösen a fogyatékkal élő személyek, nem csak speciális végberendezések és megfizethető tarifák bevezetésével kapnának hozzáférést, hanem a megfelelő információ rendelkezésre állásának, az elérhető szolgáltatások közötti valódi fogyasztói választási lehetőségnek és a vevőszolgálati szolgáltatásoknak köszönhetően is;

16.  mindazonáltal úgy véli, hogy az egyetemes szolgáltatás finanszírozására vonatkozó alapvető rendelkezésnek – amely biztosítja, hogy azt megkülönböztetésmentes és átlátható módon kezeljék – az EU jogszabályaiban kell maradnia, és ki kell terjeszteni, hogy a beszéd- és hangátviteli kötelezettségeket is lefedje;

A 112-es európai segélyhívószám

17.  hangsúlyozza, hogy a 112-es európai segélyhívószám életet menthet, és növeli az uniós polgárok védelmét azáltal, hogy az egységes piacon belül élő polgárok és fogyasztók számára komoly segítő rendszerként szolgál; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a 112-es szám zökkenőmentes működését az Unió egész területén biztosítsák; úgy véli, hogy a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a társadalom valamennyi rétege hozzáférjen ehhez a szolgáltatáshoz, beleértve a fogyatékkal élő személyeket (halláskárosodás, beszédhiba stb.) és más kiszolgáltatott helyzetű csoportokat;

18.  ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy az európai 112-es segélyhívószám még koránt sincs teljesen kihasználva; ennek megfelelően úgy gondolja, hogy további alapvető lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a polgárok megismerjék, valamint hasonló intézkedésekre van szükség a technológiai és a jobb koordinációhoz kapcsolódó kérdések terén is;

19.  rámutat, hogy az Eurobarométer 2011 februárjában közzétett felmérése alapján az uniós polgárok mindössze 26%-a képes spontán módon azonosítani a 112-t, mint az EU területén vészhelyzet esetén tárcsázandó segélyhívószámot, valamint rámutat, hogy az uniós polgárok 58%-a még mindig nem ért egyet azzal az állítással, hogy hazájában az emberek megfelelő információval rendelkeznek a 112-es segélyhívószám létezéséről(14);

20.  sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy közösen sokszorozzák meg a 112-es szám létezésével és használatával kapcsolatos tudatosság növelése érdekében tett erőfeszítéseiket, nevezetesen célzott és messze ható kommunikációs stratégia kidolgozásával, amely foglalkozik a polgárok e rendszer működésével kapcsolatos aggodalmaival és kérdéseivel;

21.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a tájékoztató munkát annak érdekében, hogy a 112-es segélyhívószámot a médián keresztül minden uniós állampolgárral és utazóval megismertessék, különös tekintettel a nyomtatott és audiovizuális médiára, valamint olyan információs kampányok révén, mint az EU-szerte használt segélyhívószám, és szervezzenek és támogassanak figyelemfelkeltő promóciós tevékenységeket, valamint minden év február 11-én szervezzenek rendezvényeket a 112-es segélyhívószám európai napjának alkalmából; rámutat, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani az olyan gyakorlati információk hangsúlyozására, hogy a 112-es az európai segélyhívószám, amely akár vezetékes, akár mobiltelefonról díjmentesen hívható az Unió egész területén;

22.  megjegyzi, hogy jelentős eltérések vannak a tagállamok között a 112-es segélyhívószámmal kapcsolatos ismeretekről, és felszólítja a tagállamokat, hogy osszák meg tapasztalataikat és cseréljék ki a bevált gyakorlatokat annak érdekében, hogy a 112-es segélyhívószám – mint a sürgősségi segélyszolgálatoknak az Európai Unió területén bárhol hívható hívószáma – spontán módon való beazonosítása az uniós polgárok körében 2020-ig legalább 80%-ra emelkedjen;

23.  felhívja a tagállamokat, hogy használják ki a 112-es segélyhívószámmal kapcsolatos információ terjesztésére a legjobb pontokat, amelyeken keresztül nagyszámú háztartást lehet könnyen tájékoztatni, különösen az orvosi rendelőket és gyógyszertárakat, kórházakat és klinikákat, oktatási létesítményeket, úgymint iskolákat és egyetemeket, továbbá repülőtereket, kikötőket és vasútállomásokat – tekintettel arra, hogy a 112-es szám különösen az utazók számára hasznos –, valamint a nemzeti segélyhívó szolgálatok tájékoztató portáljait;

24.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy reklámozzák az interneten és a rádión – a fiatalok és a gyakran utazók által leginkább használt két médiumon – keresztül is a EU egész területén elérhető 112-es segélyhívószámot; kiemeli, hogy a 112-es segélyhívószámot ismerő emberek közül csupán 16% szerzett arról tudomást a rádión, és csak 11% az internet keresztül;

25.  felszólítja valamennyi tagállamot annak biztosítására, hogy a 112-es segélyhívószám valamennyi sürgősségi járművön jól látható módon fel legyen tüntetve, beleértve a rendőrségi, a mentőautókat, a tűzoltóautókat, valamint más szolgálati járműveket;

26.  megállapítja azonban, hogy a tagállamok meglévő és régóta használt segélyhívó számokkal rendelkeznek, és hangsúlyozza, hogy amennyiben meg akarják tartani ezeket a számokat, fontos, hogy ne veszélyeztessék az ezzel kapcsolatos tudatosságot, illetve ne okozzanak zavart azzal kapcsolatban, hogy melyik szám hívandó;

27.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok még nem biztosítják, hogy a 112-es szolgáltatások időszerű, pontos és megbízható helymeghatározási információhoz juthassanak; ennek megfelelően felkéri a Bizottságot, hogy – szorosan együttműködve a tagállamokkal – az új európai uniós hírközlési szabályozás értelmében jelentős mértékben és a lehető leghamarabb javítsák a hívó fél tartózkodási helyére vonatkozó információ pontosságát és megbízhatóságát, valamint hogy az összes 112-es hívásra – így a barangoló ügyfelek hívásaira is – vonatkozó, néhány másodpercen belül megvalósuló automatikus helymeghatározás, mint végső cél elérése érdekében modernizálják a technológiát azzal a céllal, hogy a diszpécserek és első intézkedők megkapják ezt az életfontosságú információt, ezáltal felbecsülhetetlen segítséget nyújtva a polgárok számára; felszólítja a Bizottságot, hogy irányozzon elő fellépést azon tagállamok ellen, amelyek e tekintetben nem teljesítik kötelezettségeiket;

28.  kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy vezessenek be intézkedéseket a kutatási programok támogatását szolgáló finanszírozás hozzáférhetőségének javítására a hívó fél tartózkodási helyének azonosítását szolgáló lehető legjobb technológiák – ideértve a VoIP-hívásokat is – kifejlesztésnek garantálása érdekében és ennek megfelelően támogatja az új generációs szabványok és szabályozások kialakítását; kéri az EU 2009., 2010. és 2011. évi költségvetésében feltüntetett, az információs és kommunikációs technológiára vonatkozó politika támogatási programjához tartozó pénzeszközök kiosztását annak érdekében, hogy támogassák az innovatív (a 112-höz való VoIP- és IP-hozzáférésen alapuló) szolgáltatások tesztelését és megvalósítását, melyeket hálózattól független alkalmazásokon keresztül is el lehetne indítani, megelőzve az EU új generációs 112-rendszerének létrehozását; felhívja a Bizottságot az új generációs 112-alkalmazások – mint például a szöveges üzenetek, a videómegosztó és a közösségi hálózatok – alkalmazásának, valamint annak megvizsgálására, hogy az ezeket a polgárok számára jelenleg rendelkezésre álló alkalmazásokat hogyan lehetne a segélyhívó kommunikációban alkalmazni a 112-höz való hozzáférés javítása, valamint a polgárok által kezdeményezett vészhelyzeti reagálás fejlesztése érdekében;

29.  úgy véli, hogy szabályozás révén az eCall-t kötelező szolgáltatásként kellene kiépíteni;

30.  felhívja a figyelmet arra, hogy a lehető legmagasabb szintű hatékonyság eléréshez fontos a nemzeti szintű és a határokon átnyúló/európai uniós szintű vészhelyzeti szervek jobb összehangolása, és e célból felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamok hivatalos szerveit és egyeztessen velük, hogy feltérképezzék a rendszereik közötti átjárhatóság javításának módjait;

31.  felkéri a Bizottságot, hogy – a tagállamokkal szoros együttműködésben – mihamarabb határozzon meg megbízhatósági és minőségi követelményeket a teljes „112” szolgáltatásláncra, és állapítson meg teljesítménymutatókat és iránymutatásokat a 112-es szolgáltatás polgárok által érzékelt minőségére vonatkozóan, figyelembe véve a hozzáférhetőség, a segélyhívó szolgálatok közötti átjárhatóság, a többnyelvűség, valamint a segélyhívó szolgálatok időben történő és minőségi beavatkozásai iránti igényt;

32.  a 112-es sürgősségi segélyszolgálat hatékonyságának növelése érdekében cselekvési program létrehozását javasolja a tapasztalatok és a legjobb gyakorlatok a tagállamok nemzeti szabályozó hatóságai, segélyhívó szolgálatai és civil társadalmi szervezetei közötti megosztásának és cseréjének támogatása céljából, kiterjesztve ezt a cserét az EU tagjelölt és szomszédos országainak szervezeteire is; e célból javasolja egy szakértői hálózat kiépítését; kimondottan ajánlja a legjobb gyakorlatok cseréjét a tagállamok között a 112-es hívások kezelése és különösen az alábbiak tekintetében: az operátorok képzése, egy hívás kezelésére egy operátor alkalmazása, valamint az online és tolmácsszolgáltatások használata, mely utóbbi azoknak segíthet, akik nem beszélik annak az országnak a nyelvét, ahol a segélyhívó szolgáltatást igénybe veszik;

33.  felszólítja a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a sikertelen segélyhívások számának csökkentése, a kapcsolás és a válaszadás idejének lerövidítése, a félrevezető és megtévesztő hívások számának csökkentése érdekében; felszólítja a tagállamokat, hogy osszák meg egymással a SIM-kártya nélküli mobiltelefonokról érkező hívások letiltásával kapcsolatos bevált gyakorlatokat;

34.  hangsúlyozza, hogy a 112-es számot hozzáférhetővé kell tenni a fogyaték különböző fajtáival élő személyek és a kiszolgáltatott helyzetű csoportok számára, és sürgeti a 112-es szám különösen e személyek számára való elérhetőségének szabványosítását, esetleg különleges végberendezések biztosításával hallássérült, illetve látássérült felhasználók számára, szöveges, illetve jelnyelvi szolgáltatásokkal vagy egyéb különleges berendezésekkel; továbbá felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek többet annak érdekében, hogy a kifejezetten az e személyek szükségleteihez igazított kommunikációs eszközök útján az érintettek körében ismertebbé tegyék a 112-es hívószámot;

35.  felkéri a Bizottságot, hogy készíttessen tanulmányt a 112-es segélyhívó számhoz köthető szolgáltatások eddigi teljesítményéről, az illetékes szerveknek a szolgáltatások javítása érdekében történő együttműködéséről, valamint a tagállamok eddigi egyedi intézkedéseiről; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy mérlegelje a 112-es szolgáltatás beszédhívásokról SMS-re történő kiterjesztésének lehetőségét, hogy a „112” üzenet elküldése vészhelyzeti reagálást indítson el;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy független szervek útján és legkésőbb 2012 végéig értékelje a 112-es hívószám EU-szerte megvalósult bevezetésének polgárok által érzékelt valós helyzetét, különösen a hozzáférhetőség, az átjárhatóság és a beavatkozási idők értékelésével; e tekintetben felkéri a Bizottságot arra is, hogy ugyanezen dátumig nyújtson áttekintést az EU-ban jogilag kötelező és a gyakorlatban végrehajtott beavatkozási időkről, és az eCall keretében elkészített hatásvizsgálatot terjessze ki a 112-es hívószám működésének emberi és pénzügyi következményeire;

37.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy – mivel a technológia már létezik – mozdítsák elő a „fordított 112-es rendszer”, azaz egy az egész EU-t lefedő, egyetemes, többnyelvű, hozzáférhető, egyszerűsített és hatékony, összekapcsolt rendszer létrehozását, amely a polgárok figyelmeztetésére és riasztására szolgál fenyegető vagy kialakulóban levő természeti és/vagy ember okozta, bármilyen jellegű súlyos vészhelyzetek és katasztrófák esetén; úgy véli, hogy egy ilyen rendszert a magánélet korlátozása nélkül és a polgárokat célzó megfelelő tájékoztató és oktató kampányokkal kombinálva kell megvalósítani;

38.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a 112-eshez hasonló 116-os jövőbeli segélyhívószám megvalósíthatóságát, amelyet a depresszióval vagy más mentális egészségügyi problémával küzdő, érzelmi válságban levő polgárok hívhatnának;

o
o   o

39.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 108., 2002.4.24., 51. o. (2) HL L 364., 2004.12.9., 1. o. (3) HL L 337., 2009.12.18., 11. o. (4) HL L 108., 2002.4.24., 33. o. (5) HL L 108., 2002.4.24., 7. o. (6) HL L 108., 2002.4.24., 21. o. (7) HL L 337., 2009.12.18., 37. o. (8) HL L 337., 2009.12.18., 1. o. (9) HL L 201., 2002.7.31., 37. o. (10) HL L 217., 1991.8.6., 31. o. (11) HL L 171., 2007.6.29., 32. o. (12) HL C 219. E, 2008.8.28. 92. o. (13) HL C 66. E, 2009.3.20., 6. o. (14) Az Eurobarométer felmérése a 112-es európai segélyhívószámról, Európai Bizottság 2011, http://ec.europa.eu/information_society/activities/112/docs/report_2011.pdf