Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2010/0199(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0167/2011

Előterjesztett szövegek :

A7-0167/2011

Viták :

PV 04/07/2011 - 22
CRE 04/07/2011 - 22

Szavazatok :

PV 05/07/2011 - 7.18
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0313

Elfogadott szövegek
PDF 555kWORD 265k
2011. július 5., Kedd - Strasbourg
Befektetőkártalanítási rendszerek ***I
P7_TA(2011)0313A7-0167/2011
Állásfoglalás
 Egységes szerkezetbe foglalt szöveg

Az Európai Parlament 2011. július 5-i jogalkotási állásfoglalása a befektetőkártalanítási rendszerekről szóló 97/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2010)0371 – C7-0174/2010 – 2010/0199(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0371),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 53. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0174/2010),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

–  tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv értelmében a svéd parlament és az Egyesült Királyság-i House of Commons által benyújtott indokolt véleményre, amely szerint a jogalkotási aktus tervezete nem áll összhangban a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Központi Bank véleményére(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A7-0167/2011),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 99., 2011.3.31, 1. o.


Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2011. július 5-én került elfogadásra a befektetőkártalanítási rendszerekről szóló 97/9/EK irányelv módosításáról szóló 2011/.../EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
P7_TC1-COD(2010)0199

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 53. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére(1),

rendes jogalkotási eljárás keretében(2),

mivel:

(1)  A J. de Larosière által elnökölt magas szintű szakértői csoport 2009. február 25-én közzétett, a Bizottság kérésére készített jelentése megállapította, hogy a jövőbeni pénzügyi válságok kockázatának és súlyosságának csökkentése érdekében meg kell erősíteni a felügyeleti keretet, továbbá az európai uniós pénzügyi szektor felügyeleti struktúrájának nagyszabású reformját ajánlotta, beleértve a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének létrehozását, amely három – az értékpapírszektort, a biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-szektort és a bankszektort felügyelő – európai felügyeleti hatóságból áll, emellett javasolta az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozását. A Bizottság 2009. március 4-i, „Impulzusok az európai gazdaság élénkítéséhez” című közleményében a pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozási keretének megerősítését és különösen a befektetők védelmének javítását javasolta. 2009 szeptemberében a Bizottság előterjesztette az új hatóságok – köztük az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(3) által felállított Európai Felügyeleti Hatóság (Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság) (ESMA) – létrehozására vonatkozó jogszabálycsomagot különösen annak érdekében, hogy hozzájáruljon az uniós jog következetes alkalmazásához, valamint magas színvonalú közös szabályozási és felügyeleti standardok és gyakorlatok kialakításához.

(2)  Módosítani szükséges a befektetőkártalanítási rendszerekről szóló, 1997. március 3-i 97/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet(4) a pénzügyi rendszer iránti bizalom fenntartása és a befektetők védelmének növelése érdekében, tekintettel az Unió jogi keretében bekövetkezett fejleményekre, a pénzügyi piacok alakulására, valamint az említett irányelvnek a tagállamokban történő alkalmazása során tapasztalt problémákra olyan esetekben, amikor a befektetési vállalkozások nem tudják visszaszolgáltatni az ügyfelek által náluk elhelyezett eszközöket.

(3)  Elfogadásakor a 97/9/EK irányelv kiegészítette az értékpapír-befektetési szolgáltatásokról szóló, 1993. május 10-i 93/22/EGK tanácsi irányelvet(5) annak biztosítása érdekében, hogy minden egyes tagállam létrehozzon egy befektetőkártalanítási rendszert, amely legalább a kisbefektetők számára garantálja a védelem harmonizált minimumszintjét abban az esetben, ha egy befektetési vállalkozás nem tudja teljesíteni az ügyfeleivel szemben vállalt kötelezettségeit. Amikor a pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(6) hatályon kívül helyezte a 93/22/EGK irányelvet, új jegyzéket vezetett be a befektetési szolgáltatásokról és tevékenységekről annak érdekében, hogy átfogja a befektető-központú tevékenységek teljes körét, továbbá hogy rendelkezzen a befektetők magas szintű védelméhez szükséges összehangolás mértékéről, amely egyben lehetővé teszi a befektetési vállalkozások számára, hogy az Unió teljes területén szolgáltatást nyújtsanak. Ezért a 97/9/EK irányelvet összhangba kell hozni a 2004/39/EK irányelvvel annak biztosítása érdekében, hogy a rendszerek által továbbra is megfelelően biztosított legyen valamennyi befektetési szolgáltatás és tevékenység nyújtása.

(4)  Elfogadásakor a 97/9/EK irányelv a betétbiztosítási rendszerekről szóló, 1994. május 30-i 94/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(7) szerint szabályozott betétbiztosítási rendszerek által nyújtott fedezetet és azok működését vette figyelembe. Következésképpen továbbra is figyelembe kell venni a 94/19/EK irányelv bármely módosítását.

(5)  Előfordulhat, hogy a befektetők nincsenek tisztában a befektetési vállalkozások engedélyének valamelyhiányával vagy annak korlátozásával, ezért védelemre van szükségük olyan helyzetekben, amikor a befektetési vállalkozások engedélyükbenengedély hiányában, vagy az abban foglaltakkal ellentétesen járnak el, így különösen abban az esetben, amikor engedély nélkül, vagy az abban meghatározott feltételek megszegésével kezelnek ügyféleszközöket vagy nyújtanak szolgáltatásokat egy adott típusú ügyfélnek. A kártalanítási rendszereknek ezért biztosítást kell nyújtaniuk az ügyfelek olyan eszközeire, amelyeket a befektetési vállalkozások de facto valamely befektetési ügylettel összefüggésben kezelnek. [Mód. 1]

(6)  A 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a befektetési vállalkozások szervezeti követelményei és működési feltételei, valamint az irányelv alkalmazásában meghatározott kifejezések tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2006. augusztus 10-i 2006/73/EK bizottsági irányelv(8) lehetővé teszi a befektetési vállalkozások számára, hogy harmadik félnél nyitott számlákon helyezzék letétbe az ügyfelek általuk kezelt pénzügyi eszközeit. A harmadik félre nem feltétlenül vonatkozik különleges szabályozás és felügyelet. A 2006/73/EK irányelvnek való megfelelés ellenére a harmadik fél fizetésképtelensége érintheti a befektetők jogait, amennyiben az említett harmadik fél nem tudja visszaszolgáltatni a pénzügyi eszközöket a befektetési vállalkozásnak. A befektetői bizalom erősítése céljából helyénvaló a 97/9/EK irányelv szerinti kártalanítás kiterjesztése – az alkalmazandó nemzeti felelősségi rendszerek sérelme nélkül – azokra az esetekre, amikor a befektetési vállalkozások nem tudják visszaszolgáltatni ügyfeleik pénzügyi eszközeit olyan harmadik fél fizetésképtelensége miatt, akinél a befektetési vállalkozás vagy letétkezelői a pénzügyi eszközöket letétbe helyezték.

(7)  A 2006/73/EK irányelv előírja, hogy a befektetési vállalkozások az ügyfeleik nekik átadott pénzeszközeit harmadik fél vállalkozásnál nyitott számlán vagy számlákon helyezzék letétbe. Ezen harmadik felek központi bankokat, hitelintézeteket vagy harmadik országban engedélyezett bankokat, illetve minősített pénzpiaci alapokat foglalnak magukban. A 2006/73/EK irányelvben biztosított szigorú rendszer szükségtelenné teszi a biztosítás kiterjesztését azon harmadik fél fizetésképtelenségének esetére, amelynél a pénzeszközöket letétbe helyezték.

(8)  Mivel a 94/19/EK irányelv szerint nyújtott kártalanítási fedezet most magasabb, mint az ezen irányelvben biztosított fedezet, a legmagasabb szintű védelmet kell nyújtani a befektetők számára azokban az esetekben, ahol Amennyiben a 94/19/EK és a 97/9/EK irányelv egyaránt biztosíthatnábiztosítást nyújthatna a bankoknál elhelyezett eszközöketeszközökre,. Ezekben az esetekben ezért a befektetőt a befektetőket a 94/19/EK irányelv szerint kell kártalanítani. [Mód. 2]

(9)  A kártalanításra kifizetett pénzösszegek visszaszerzése érdekében indokolt, hogy a valamely letétkezelő vagy harmadik fél fizetésképtelensége miatt a befektetők kártalanítása érdekében kifizetéseket teljesítő rendszerek jogosulttá váljanak arra, hogy kifizetéseikkel egyenlő mértékben átszálljanak rájuk a befektetőt vagy a befektetési vállalkozást vagy az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív (továbbiakban: ÁÉKBV) a felszámolási eljárásban megillető jogok. Ezen irányelv nem csökkentheti a befektetési vállalkozásoknak és ÁÉKBV-k az eszközök letétkezelőktől való visszaszerzéséért való felelősségét. [Mód. 3.]

(10)  Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 2009. július 13-i 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(9) előírja, hogy az ÁÉKBV-k eszközeit letétkezelőnek kell letétben őriznie. Ha 2011-ben a Bizottság javaslatot tesz a 2009/65/EK irányelv módosítására a letétkezelő felelősségének tisztázása érdekében olyan esetekben, amikor a letétkezelő vagy al-letétkezelői egyike nem teljesíti fizetési kötelezettségét és nem tudja a letétbe helyezett pénzügyi eszközöket visszaszolgáltatni, ez befolyásolja az ÁÉKBV befektetési jegyeinek vagy részvényeinek értékét. Annak érdekében, hogy növelni lehessen a védelmet ebben a helyzetben, az ÁÉKBV befektetési jegyei vagy részvényei tulajdonosainak ugyanolyan szintű védelemben kell részesülniük, mintha közvetlenül az érintett pénzügyi eszközökbe fektettek volna be, amennyiben a pénzügyi eszközöket kezelő vállalkozás nem képes azokat visszaszolgáltatni. Indokolt, hogy az ÁÉKBV-k befektetési jegyeinek vagy részvényeinek tulajdonosai kártalanításban részesüljenek az ÁÉKBV értékvesztéséért. Ugyanakkor képesnek kell lenniük megőrizni az ÁÉKBV befektetési jegyeit vagy részvényeit annak érdekében, hogy megtarthassák jogukat ezek megfelelő időben történő visszaváltására.A 2009/65/EK irányelv felülvizsgálata után a Bizottságnak elemeznie kell, hogy az ÁÉKBV-letétkezelő vagy -alletétkezelő fizetésképtelensége milyen esetben befolyásolja az ÁÉKBV befektetési jegyeinek vagy részvényeinek értékét. Az említett elemzésről szóló jelentést – szükség esetén jogalkotási javaslatokkal együtt – be kell nyújtani az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.[Mód. 4.]

(11)  A 97/9/EK irányelv már kizárja a befektetőkártalanítási rendszerek által nyújtott kártalanításból az olyan ügyletekből származó kártalanítási igényeket, amelyeknél pénzmosás bűntettét állapították meg a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(10) értelmében. Ki kell zárni a kártalanítás köréből valamennyi olyan igényt is, amelynél az érintett eszközök olyan, a bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról (piaci visszaélés) szóló, 2003. január 28-i 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(11) értelmében tiltott magatartásból származnak, amelyben a kártalanítást igénylő fél részt vett.

(12)  A kártalanítás minimális összegét 1997-ben határozták meg, és azóta nem módosították. Ezt az összeget indokolt 50 000 EUR-ra100 000 euróra emelni, a pénzügyi piacokon és az Unió jogi keretében bekövetkezett fejlemények figyelembevétele érdekében. Ez az összeg figyelembe veszi az Unióban tapasztalt infláció hatásait, valamint annak szükségességét is, hogy a kártalanítási összeget jobban össze kell hangolni a tagállamokban a lakossági ügyfelek befektetéseinek átlagértékével. A befektetők védelmének fokozása érdekében meg kell szüntetni a tagállamok számára biztosított azon lehetőséget, hogy korlátozzák vagy kizárják a biztosítás köréből a tagállamokétól eltérő pénznemben tartott pénzeszközöket. [Mód. 5]

(13)  Annak biztosítása érdekében, hogy a befektetők megkapják az ezen a 97/9/EK irányelv által előírt kártalanítást, valamint minden tagállamban azonos szintű befektetővédelemben részesüljenek, közös szabályokat kell bevezetni a kártalanítási rendszerek finanszírozására vonatkozóan. A rendszereket a kötelezettségeikkel arányosan kell finanszírozni. Megfelelő szintű előfinanszírozást kell biztosítani, továbbá a kártalanítási rendszereknek megfelelő intézkedéseket kell hozniuk, hogy finanszírozási célszintjük felmérésére és elérésére a 97/9/EK irányelvben meghatározott bármely káresemény bekövetkezése előtt sor kerülhessen. A közös minimális finanszírozási célszintet tíz évena lehető leghamarabb, de legkésőbb öt éven belül el kell érni. [Mód. 6]

(14)  Szükség esetén a kártalanítási rendszerek tagjaitól lehívott rendkívüli befizetésekkel vagy – például kereskedelmi bankoktól vagy kereskedelmi alapon működő közintézményektől származó – kölcsönfelvételi források hozzáférhetőségével kell biztosítani valamennyi olyan szükséglet időben történő fedezetét, amelyet a káresemények bekövetkezése előtt a tagoktól beszedett pénzeszközök nem fedeznek.

(15)  A rendszerek működése jelenleg nagymértékben eltérő a tagállamokban ezen irányelv ezért a további harmonizációra irányul úgy, hogy eközben bizonyos fokú rugalmasságot biztosít a tagállamoknak a rendszerek részletes megszervezését illetően. A Szerződés A Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően a Bizottságot fel kell jogosítani felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásárajogi aktusokat fogadjon el a kártalanítási rendszerek működésének egyes alapvető tulajdonságaira vonatkozóan. Felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat kell elfogadni különösen a rendszerek potenciális kötelezettségeinek meghatározására szolgáló módszer, a tagállamok pénzügyi rendszerének stabilitását nem veszélyeztető, kiegészítő befizetési képesség vizsgálatánál figyelembe veendő tényezők, a rendszerek által – szükség esetén – rövid távú finanszírozási forráshoz való jutás érdekében alkalmazandó alternatív finanszírozási megoldások és a rendszerek által fedezett vállalkozások befizetéseinek meghatározására szolgáló kritériumok tekintetében, Annak érdekében, hogy meg lehessen határozni A SzerződésA Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra is, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan: a Bizottságot fel kell jogosítani felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. Felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat különösen a következők tekintetében kell elfogadni: a rendszerek által meghatározandó finanszírozási célszint kiszámítására és e finanszírozási célszint módosítására szolgáló módszer meghatározása, a befektetőkártalanítási rendszerek közötti kölcsönnyújtás céljára rendelkezésre álló pénzeszközök meghatározott felső határának százalékos aránya, a befektetők követelései kezelésének eljárása a befektetői követelések kezelésére irányuló eljárás, és az ezen irányelv hatálya alá tartozó körülményekben az ÁÉKBV értékvesztésének kiszámítására vonatkozó technikai kritériumok. A Bizottságot A Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra is hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon elfel kell jogosítani, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján módosítsa a kölcsönnyújtásra rendelkezésre álló pénzeszközök százalékos arányát arányának módosítására vonatkozóan figyelembe véve a pénzpiaci fejleményeket. [Mód. 7 és 12]

(15a)  A rendszerek finanszírozására vonatkozó rendelkezések alkalmazásának feltételeit, az Európai Parlament és a Tanács …/… rendelete alkalmazása egységes feltételeinek biztosítása érdekében az ESMA-nak végrehajtásiértelmében létrehozott Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságnak [ESMA] technikai standardok tervezetétstandardokat kell kidolgoznia a rendszerek által nyilvánosságra hozandó adatokra vonatkozóan. [Mód. 7]

(16)  Annak biztosítása érdekében, hogy a befektetők kellő időben kártalanításban részesüljenek, végső eszközként kölcsönfelvételi mechanizmust kell létrehozni az Unió befektetőkártalanítási rendszerei között. A mechanizmusnak lehetővé kell tennie a befektetőkártalanítási rendszerek számára, hogy más rendszerektől kölcsönt vehessenek fel olyan kivételes esetben, amikor átmeneti finanszírozási hiánnyal néznek szembe. E célból, minden egyes rendszer ex-ante finanszírozásából egy résznek rendelkezésre kell állnia más befektetőkártalanítási rendszereknek nyújtandó kölcsönök céljára.

(16a)  Az illetékes hatóságoknak szorosan együtt kell működniük egymással és az ESMA-val az Unióban működő befektetési vállalkozásoknál előforduló csalások, adminisztratív visszaélések és működési hibák kiszűrése és megelőzése érdekében. [Mód. 8]

(16b)  A további kártalanítási esetek kialakulásának megelőzése érdekében a tagállamoknak ösztönözniük kell a fogyasztóvédelmi szervezetek és hatóságok, az illetékes hatóságok és a befektetőkártalanítási rendszerek közötti intézményesített párbeszédet. A tagállamoknak keretet kell biztosítaniuk a párbeszédnek a problémák korai felismerése érdekében, és jelentést kell tenniük a felügyeleti szerveknek és a befektetőkártalanítási rendszereknek a piac működését ellehetetlenítő gyakorlatokről, valamint a gyanús szolgáltatókról, termékekről vagy társasági formákról.[Mód. 9]

(17)  A kölcsönfelvételi mechanizmus semmilyen módon nem lehet hatással a tagállamok fiskális felelősségére. A kölcsönt felvevő rendszerek számára lehetővé kell tenni, hogy az ebben az irányelvben biztosított kölcsönfelvételi lehetőséget igénybe vehessék azután, hogy kimerítették a finanszírozási célszint eléréséhez beszedett pénzeszközöket, valamint a tagjaiktól lehívott kiegészítő befizetéseket. A befektetőkártalanítási rendszerek tagállamok általi felügyeletének tiszteletben tartása mellett az ESMA-nak hozzá kell járulnia azon célkitűzés megvalósításához, hogy a befektetési vállalkozások és ÁÉKBV-k számára könnyebbé váljon tevékenységük folytatása, és egyúttal biztosítható legyen a befektetők hatékonyabb védelme is. E célból az ESMA feladata meggyőződni arról, hogy a befektetőkártalanítási rendszerek közötti kölcsönnyújtás 97/9/EK irányelvben meghatározott feltételei teljesülnek, és meg kell határoznia az említett irányelv által rögzített szigorú korlátokon belül az egyes rendszerek által kölcsönzendő összegeket, a kezdeti kamatlábat és a kölcsön futamidejét. E tekintetben az ESMA-nak ezenkívül információt kell gyűjtenie a befektetőkártalanítási rendszerekről, mindenekelőtt az egyes rendszerek által biztosított pénzeszközök és pénzügyi eszközök összegéről, amelyet az illetékes hatóságok megerősítettek. Az ESMA-nak tájékoztatnia kell a többi befektetőkártalanítási rendszert kölcsönnyújtási kötelezettségükről. [Mód. 10]

(18)  A kölcsönnyújtási folyamat egyszerűsítése érdekében, ha egy tagállamban egynél több kártalanítási rendszert hoznak létre, a tagállamnak ki kell jelölnie egy rendszert az adott tagállam kölcsönt nyújtó rendszerének, és tájékoztatnia kell erről az ESMA-t. A kölcsön összegének a 97/9/EK irányelvből fakadó kártalanítás fedezetére kell korlátozódnia.

(19)  Biztosítani kell azt, hogy a kölcsönnyújtásra rendelkezésre álló teljes összeg a kölcsönt felvevő rendszerek által benyújtott számos igény kielégítésére felhasználható legyen. Ezért egyetlen kölcsön összege sem haladhatja meg a kölcsönnyújtásra rendelkezésre álló pénzeszközök előre meghatározott küszöbértékét.

(20)  A kártalanítási folyamat felgyorsítása érdekében az illetékes hatóságnak a lehető legrövidebb időn belül meg kell állapítania azt a tényt, hogy egy befektetési vállalkozás nem tudja teljesíteni a befektetők követeléseiből származó kötelezettségeit.

(21)  A kártalanítási igény érvényességének és összegének megállapításához szükséges eljárások, amelyek gyakran a nemzeti közigazgatási és fizetésképtelenségről szóló jogszabályoktól függnek, hosszas késedelmeket okozhatnak a befektetők felé teljesítendő kifizetésekben. A kifizetési határidők lerövidítése érdekében biztosítani kell azt, hogy azokban a rendszerekben vagy esetekben, ahol a kártalanítási igény érvényessége és összege a kötelezettségeit nem teljesítő vállalkozásokra vonatkozó fizetésképtelenségi vagy bírósági eljárásoktól függ, a rendszerek részt vehessenek ezekben az eljárásokban. Emellett rendelkezni kell egy részleges kártalanítási összeg ideiglenes kifizetésének kötelezettségéről a 12 hónapot meghaladó fizetési késedelem esetén annak érdekében, hogy a befektetők megkaphassák az igényelt kártalanítási összeg egy részét. Elő kell irányozni olyan mechanizmusok kidolgozását, melyek szerint vissza kell fizetni a rendszereknek a pénzt, amennyiben megállapításra kerül, hogy az igény nem volt érvényes.

(22)  A 97/9/EK irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a biztosítási rendszerből kizárják a szakmai és az intézményi befektetőket, azonban a vonatkozó jegyzék nincs összhangban a befektetési vállalkozások ügyfeleinek a 2004/39/EK irányelvben meghatározott osztályozásával. A 97/9/EK és a 2004/39/EK irányelv közötti következetesség biztosítása érdekében, a kártalanítási rendszerek vizsgálatának egyszerűsítése, valamint a lehetséges kizárásnak a vállalkozások közül a nagyméretű vállalkozásokra történő korlátozása céljából a 97/9/EK irányelvnek csak azokra a befektetőkre kellene hivatkoznia, akik a 2004/39/EK irányelv szerint szakmai ügyfeleknek minősülnek. Annak érdekében, hogy valamennyi érintett befektető számára megfelelő szintű védelmet lehessen biztosítani, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a mikrovállalkozásokat, a nonprofit szervezeteket és a helyi hatóságokat is bevonják a 97/9/EK irányelv hatálya alá. [Mód. 11]

(23)  [A (23) preambulumbekezdés szövege a (15) preambulumbekezdésbe került.]

(24)  A 97/9/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 97/9/EK irányelv módosításai

A 97/9/EK irányelv a következőképpen módosul:

(1)  Az 1. cikk a következőképpen módosul:

a)  A 2., 3. és 4. pont helyébe a következő szöveg lép:"

* HL L 145., 2004.4.30., 1. o.

   2. »befektetési ügylet«: a pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv* 4. cikke (1) bekezdésének 2. pontjában meghatározott befektetési szolgáltatások és tevékenységek és az ezen irányelv I. melléklete B. szakaszának 1. pontjában említett kiegészítő szolgáltatás;
   3. 'eszközök»: a 2004/39/EK irányelv I. mellékletének C. szakaszában felsorolt eszközök; [Mód. 13]
   4. «befektető»: a befektetési ügyletek vonatkozásában minden természetes vagy jogi személy, ideértve a mikrovállalkozásokat, nonprofit szervezeteket és helyi hatóságokat, aki/amely pénzt vagy eszközöket bízott valamely befektetési vállalkozásra aki pénzt vagy eszközöket bízott a befektetési vállalkozásra, valamint az ÁÉKBV tevékenységeinek vonatkozásában ÁÉKBV befektetési jegyének vagy részvényének tulajdonosa (a továbbiakban: «befektetésijegy-tulajdonos»): [Mód. 14]
"

(b)  [a b pont tartalma áthelyezésre került az a) ponthoz.]

c)  A 7. pont helyébe a következő szöveg lép:"

   7. »illetékes hatóságok«: a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 22. pontjában és a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(*) 2. cikke (1) bekezdésének h) pontjában meghatározott hatóság. [Mód. 15]

Amennyiben ez az irányelv az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 2010/1095/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre hivatkozik, a befektetőkártalanítási rendszerek e rendelet alkalmazásában ezen rendelet** 4. cikke (3) bekezdésének iii) pontja szerinti illetékes hatóságoknak tekintendők;

* HL L 302., 2009.11.17., 32. o.

** HL L 331.2010.12.15., 84. o.

"

d)  A szöveg a következő pontokkal egészül ki:"

8.  »ÁÉKBV«: a 2009/65/EK irányelv 1. cikke (2) és (3) bekezdésében meghatározott vállalkozás; [Mód. 15]

10. »harmadik fél«: a befektetési ügyletek vonatkozásában a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a befektetési vállalkozások szervezeti követelményei és működési feltételei, valamint az irányelv alkalmazásában meghatározott kifejezések tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2006. augusztus 10-i 2006/73/EK bizottsági irányelv* 17. cikkében említett intézmény, amelynél a befektetési vállalkozás az ügyfele nála elhelyezett pénzügyi eszközeit letétbe helyezte, vagy amelynél egy ilyen intézmény a pénzügyi eszközöket alletétbe helyezte; ÁÉKBV-ügylet vonatkozásában egy olyan intézmény, amelyre egy ÁÉKBV letétkezelő az ÁÉKBV megbízásából eszközöket bízott;[Mód. 17]

* HL L 241., 2006.9.2., 26. o.

** HL L 177., 2006.6.30., 201. o.

   9. »letétkezelő«: az ÁÉKBV tevékenységeinek vonatkozásában a 2009/65/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott intézmény;[Mód. 16]
   11. »alacsony kockázatú eszközök«: olyan eszköztételek, amelyek a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 2006. június 14-i 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv** I. melléklete 14. pontjának 1. táblázatában szereplő első és második kategóriában meghatározott kategóriák valamelyikébe sorolhatók, az ugyanezen melléklet 15. pontjában meghatározott minőségi tételek kivételével.
"

e)  A szöveg a következő (2) bekezdéssel egészül ki:"

(2)  Ezen irányelv befektetési vállalkozásokra vonatkozó rendelkezései alkalmazandók a 2009/65/EK irányelvnek megfelelően engedélyezett alapkezelő társaságokra, amennyiben az engedélyük kiterjed az említett irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében felsorolt szolgáltatásokra is.»[Mód. 15]

(2)  A 2. cikk a következőképpen módosul:

a)  Az (1) bekezdés első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

»(1)  Valamennyi tagállam biztosítja, hogy területén egy vagy több befektetőkártalanítási rendszer bevezetését és hivatalos elismerését. Az ezen cikk második albekezdésében és az 5. cikk (3) bekezdésében meghatározott esetek kivételével az adott tagállamban engedélyezett egyetlen befektetési vállalkozás vagy az adott tagállamban engedélyezett egyetlen ÁÉKBV sem folytathat befektetési ügyleteket vagy végezhet ÁÉKBV-ként tevékenységeket, ha nem tartozik valamelyik ilyen rendszerhez.»; [Mód. 18]

b)  A (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

»(2)  Valamely befektetőkártalanítási rendszer a 4. cikknek megfelelően a befektetési ügyletekkel összefüggésben biztosítást nyújt a befektetőnek, amennyiben az alábbi feltételek egyike teljesül:

   a) az illetékes hatóságok határozatban megállapították, hogy a szóban forgó befektetési vállalkozás a befektetési vállalkozás pénzügyi helyzetéhez, vagy a befektetési vállalkozás által pénzügyi eszközök vagy a 94/19/EK irányelv hatálya alá nem tartozó pénzösszegek letéti őrzésével megbízott bármely harmadik fél pénzügyi helyzetéhez közvetlenül kapcsolódó okokból nem tudja teljesíteni a befektetők igényeiből eredő kötelezettségeit, és a közeljövőben nem is lesz erre képes; vagy
   b) egy bíróság a befektetési vállalkozás pénzügyi helyzetéhez vagy a befektetési vállalkozás által pénzügyi eszközök vagy a 94/19/EK irányelv hatálya alá nem tartozó pénzösszegek letéti őrzésével megbízott bármely harmadik fél pénzügyi helyzetéhez közvetlenül kapcsolódó okokból olyan határozatot hoz, amely felfüggeszti a befektetők lehetőségét arra, hogy követeléseket támasszanak az érintett vállalkozással szemben, vagy a vállalkozás lehetőségét arra, hogy követeléseket támasszon az érintett harmadik féllel szemben. [Mód. 19]

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok az első albekezdés a) pontjában említett határozatot a lehető leghamarabb, de mindenképpen három hónapon belül meghozzák azt követően, hogy először értesülnek arról, hogy egy befektetési vállalkozás nem teljesítette a befektetők igényeiből származó kötelezettségeit.

(2a)  A (2) bekezdésben említett biztosítás az alkalmazandó jogi és szerződéses feltételeknek megfelelően azokra a kártalanítási igényekre nyújtandó, amelyek abból keletkeznek, hogy a befektetési vállalkozás nem képes teljesíteni az alábbiak valamelyikét:

   a) visszafizetni a befektetőknek járó vagy a befektetők tulajdonát képező, a nevükben, a befektetési ügyletekkel kapcsolatban a vállalkozás által őrzött pénzeszközt,
   b) visszaadni a befektetőknek a befektetők tulajdonát képező, az ő nevükben, befektetési ügyletekkel kapcsolatban a vállalkozásnál őrzött, kezelt vagy működtetett eszközöket, amennyiben a vállalkozás vagy a harmadik fél fizetésképtelenségét az üzleti kötelezettségek befektetési szolgáltatások nyújtása során történő kezelésével összefüggő csalás, adminisztratív visszaélés, működési hiba vagy rossz tanácsadás eredményezte. [Mód. 20]

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a befektetőkártalanítási rendszerek biztosítást nyújtsanak abban az esetben, ha a befektető megbízásából vagy nevében pénzügyi eszközöket vagy pénzeszközöket őriznek, kezelnek vagy működtetnek, függetlenül a vállalkozás által végzett befektetési tevékenység típusától, valamint attól, hogy a vállalkozás az engedélyében meghatározott bármely korlátozásnak megfelelően jár-e el vagy sem.;

(2b)  A rendszerek az ÁÉKBV befektetésijegy-tulajdonosainak is biztosítást nyújtanak a 4. cikknek megfelelően, feltéve hogy az alábbi feltételek egyike előzetesen teljesül:

   a) az illetékes hatóság határozatban megállapította, hogy az ÁÉKBV eszközeinek kezelésével megbízott letétkezelő vagy harmadik fél nem képes teljesíteni a kötelezettségeit az ÁÉKBV felé az adott időpontban, a letétkezelő vagy a harmadik fél pénzügyi helyzetéhez közvetlenül kapcsolódó okokból, és a közeljövőben nem is lesz képes erre,
   b) egy bíróság, az ÁÉKBV eszközeinek kezelésével megbízott letétkezelő vagy bármely harmadik fél pénzügyi helyzetéhez közvetlenül kapcsolódó okokból, olyan határozatot hoz, amelynek következtében felfüggesztik az ÁÉKBV lehetőségét arra, hogy követeléseket támasszon az érintett letétkezelővel vagy harmadik féllel szemben.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóságok az első albekezdés a) pontjában említett határozatot a lehető leghamarabb, de mindenképpen 3 hónapon belül azt követően meghozzák, hogy először értesülnek arról, hogy az ÁÉKBV eszközeinek kezelésével megbízott letétkezelő vagy harmadik fél nem teljesítette az ÁÉKBV igényeiből fakadó kötelezettségeit. [Mód. 21]

(2c)  A (2b) bekezdésben említett biztosítás nyújtandó az ÁÉKBV befektetési jegyeinek tulajdonosa által benyújtott igényre alkalmazandó jogi és szerződéses feltételeknek megfelelően az ÁÉKBV befektetési jegyeiben amiatt keletkezett értékvesztésre, hogy az ÁÉKBV eszközeinek kezelésével megbízott letétkezelő vagy harmadik fél nem képes teljesíteni az alábbiak valamelyikét:

   a) visszafizetni az ÁÉKBV-nek járó vagy az ÁÉKBV tulajdonát képező, az ő nevében, ÁÉKBV tevékenységekkel kapcsolatban a letétkezelő vagy harmadik fél által őrzött pénzeszközt,
   b) visszaadni az ÁÉKBV-nek az ÁÉKBV tulajdonát képező, az ő nevében, ÁÉKBV tevékenységekkel kapcsolatban a letétkezelőnél vagy harmadik félnél őrzött vagy kezelt eszközöket.»[Mód. 22]

c)  [a c) pont tartalma áthelyezésre került a b) ponthoz].

d)  A (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

»(3)  Valamely hitelintézettel szemben támasztott, a (2a) bekezdésben említett bármely igényt, amely egy adott tagállamban mind ezen irányelv, mind a 94/19/EK irányelv szerint érvényes, kizárólag a 94/19/EK irányelv alapján kell kezelni. Egyetlen igény sem lehet érvényes egynél többször az említett irányelvek keretében.

"

(3)  A 3. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

3. cikk

* HL L 309., 2005.11.25., 15. o.

** HL L 96., 2003.4.12., 16. o.

*** HL C 373., 1999.12.23., 1. o.». [Mód. 23]

A következő igényeket ki kell zárni minden, a befektetőkártalanítási rendszerből származó kártalanításbólki kell zárni minden, a befektetőkártalanítási rendszerből származó kártalanításból:

   a) az olyan ügyletekből származó kártalanítási igények, amelyeknél a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv* 1. cikke (2) bekezdésének meghatározása szerinti pénzmosás bűntettét állapították meg,
   b) a bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról szóló, 2003. január 28-i 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv** szerinti tiltott magatartásból származó kártalanítási igények; valamint
   c) a terrorista csoportoknak a terrorista csoportok finanszírozása elleni küzdelem terén történő együttműködésről szóló, 1999. december 9-i tanácsi ajánlásának*** hatálya alá tartozó közvetlen vagy közvetett finanszírozásával kapcsolatos kártalanítási igények.

(4)  A 4. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

»(1)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a befektetőkártalanítási rendszerek befektetőnként 50 000 EUR100 000 EUR összegű biztosítást nyújtsanak a 2. cikk (2a) vagy (2c) bekezdésében említett kártalanítási igények kielégítésére.

Azok a tagállamok, amelyek ...(12) -án/-én 50 000 EUR-nál100 000 EUR-nál magasabb összegű fedezeti szintet biztosítanak, az ezen időponttól számított legfeljebb három évig fenntarthatják a magasabb fedezeti szintet. Ezt követően az adott tagállamok gondoskodnak arról, hogy a biztosítási szint összege 50 000 EUR100 000 EUR legyen.

Azok a tagállamok, amelyek az euróban kifejezett összeget átváltják nemzeti valutájukra, az átváltáshoz a kezdeti időszakban a …+-án/-én érvényes átváltási árfolyamot alkalmazzák.

A tagállamok az átszámítás eredményeként kapott összegeket kerekíthetik, ha az ilyen kerekítés nem haladja meg a 2 500 EUR-t.

A negyedik albekezdés sérelme nélkül a más valutára átszámított fedezeti szinteket a tagállamok ötévenkéntkétévenként hozzáigazítják az e a bekezdésben említett összeghez. A tagállamok a Bizottsággal való konzultációt követően korábban is elvégezhetik a fedezeti szintek kiigazítását előre nem látható események – például árfolyam-ingadozások – bekövetkezését követően.»; [Mód. 22, Mód. 25, Mód. 26 és a helyesbités(13) 1. pontja]

b)  a következő bekezdés kerül beillesztésre:

»(1a)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 13a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján módosíthatja aktusokat fogadjon el az (1) bekezdésben említett összegetfedezeti összeg módosítása céljából, figyelembe véve az alábbiakat: [Mód 27 ]

   a) a Bizottság által közzétett harmonizált fogyasztói árindex változásai alapján az Unióban tapasztalt infláció;
   b) a lakossági befektetők által a befektetési vállalkozásoknál elhelyezett pénzeszközök és pénzügyi eszközök átlagösszege.
"

c)  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

(2)  A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy egyes befektetőket kizárnak a befektetőkártalanítási rendszerek általi biztosításból a 2. cikk (2a) vagy (2c) bekezdésében meghatározott igények esetén, vagy részükre alacsonyabb fedezeti szintet biztosítanak. Az ilyen kizárások felsorolását az I. melléklet tartalmazza.»; [Mód. 22]

d)  a (4) bekezdést el kell hagyni.

(5)  A következő cikkek kerülnek beillesztésre:

»4a. cikk

(1)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a befektetőkártalanítási rendszerek potenciális kötelezettségeik meghatározásához megfelelő rendszerekkel rendelkezzenek. A tagállamok gondoskodnak a befektetőkártalanítási rendszerek kötelezettségeikkel arányos finanszírozásáról. A tagállamok rendszeresen tájékoztatják az ESMA-t a potenciálisan fennálló kárigényekről és az azokhoz kapcsolódó arányos finanszírozásról.[Mód. 28]

(2)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy minden egyes befektetőkártalanítási rendszer a befektetőkártalanítási rendszer védelmében részesülő befektetési vállalkozások és ÁÉKBV-k által őrzött, kezelt vagy működtetett pénzeszközök és pénzügyi eszközök értékének legalább 0,5 %-ával0,3%-ával megegyező finanszírozási célszintet határozzon meg. A biztosított pénzeszközök és pénzügyi eszközök értékét minden év január 1-éndecember 31-én kiszámítják. [Mód. 29]

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 13a. cikknek megfelelően, valamint a 13b. és 13c. cikkben meghatározott feltételek szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útjánaktusokat fogadjon elintézkedéseket hoz, amelyekkel meghatározza a befektetőkártalanítási rendszerek védelmében részesülő pénzeszközök és pénzügyi eszközök értékének kiszámítására szolgáló módszer meghatározása céljából, a kártalanítási rendszerek által megállapítandó finanszírozási célszint meghatározása, továbbá a finanszírozási célszintnek a pénzpiaci fejlemények figyelembevételével történő módosítása érdekében.

Az első albekezdésben említettek szerint évente kiszámított biztosított pénzeszközök értékét és a pénzügyi piacokon végbemenő változásokat figyelembe véve, valamint tekintettel arra, hogy gondoskodni kell a befektetők érdemi kártalanításáról, a Bizottság felhatalmazást kap arra is, hogy a 13a. cikknek megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a finanszírozási célszint módosítása céljából. A Bizottságnak ...(14)-ig jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az e bekezdésben meghatározott finanszírozási célszint módosításának szükségességéről.

Annak érdekében, hogy a Bizottság ki tudja számítani a harmadik albekezdésben említett megfelelő finanszírozási célszintet, minden tagállamnak minden évben a Bizottság és az ESMA rendelkezésére kell bocsátania a területén működő befektetőkártalanítási rendszerek finanszírozásának december 31-i helyzetére vonatkozó szükséges adatokat. A tagállamoknak ezeket az adatokat a következő év március 31-ig kell továbbitaniuk a Bizottságnak.

A tagállamok továbbá adatokat szolgáltatnak a Bizottságnak és az ESMA-nak a következők tekintetében is:

   a) a befektetők megbízásából a befektetési vállalkozások által őrzött fedezett értékpapírok és pénzeszközök mennyisége;
   b) az őrzött vagy kezelt fedezett pénzeszközök és pénzügyi eszközök értéke;
   c) az ügyfelek száma;
   d) a befektetési vállalkozások által termelt bevételek vagy jövedelem;
   e) az egyes befektetési vállalkozások tőkeereje;
   f) a kártalanítás egy ügyfélre eső maximális összege;
   g) az értékpapír-adásvételből származó átlagos forgalom;
   h) az elismert személyek vagy kereskedők száma. [Mód. 30]

(3)  A finanszírozási célszintet a 2. cikk (2) vagy (2b) bekezdése szerinti bármely esemény bekövetkezése előtt, és attól függetlenül kell finanszírozni. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a finanszírozási célszintet minden egyes befektetőkártalanítási rendszer esetében ezen irányelv hatálybalépésétől számított tíz éven belül...(15)+ -ig elérjék, továbbá arról, hogy minden egyes kártalanítási rendszer megfelelő tervet fogadjon el és tartson be ezen célkitűzés teljesítése érdekében. [Mód. 21 és 31]

A finanszírozási célszint elérése érdekében beszedett befizetéseket kizárólag készpénzbetétekbe és alacsony kockázatú, a végső lejáratig 24 hónap vagy annál kevesebb hátralevő futamidővel rendelkező eszközökbe helyezik, amelyek legfeljebb egy hónapon belül likviddé tehetők.

(3a)  Az egyes tagok által a befektetőkártalanítási rendszerbe befizetett hozzájárulás mértékét minden esetben a viselt kockázat mértéke alapján kell meghatározni. E bekezdés tagállami végrehajtásának bizonyos fokú harmonizációja érdekében a Bizottság a 13a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az egyes tagok által a befektetőkártalanítási rendszerbe fizetendő hozzájárulás megállapításának módjáról. [Mód. 32 ]

(3b)  Az illetékes hatóságok csökkenthetik a befektetőkártalanítási rendszer azon tagjai hozzájárulásának összegét, akik önként további intézkedéseket tesznek a működési kockázatok mérséklése érdekében.

Az illetékes hatóságok a befektetőkártalanítási rendszer azon tagjai hozzájárulásának összegét is csökkenthetik, akik bizonyítják, hogy az általuk igénybe vett al-letétkezelő ugyanolyan mértékben mérsékli a működési kockázatokat.

A befektetőkártalanítási rendszer finanszírozási célszintjét az ilyen csökkentés nem befolyásolhatja.[Mód. 33 ]

(3c)  A (3b) bekezdés alkalmazása egységes feltételeinek biztosítása érdekében az ESMA végrehajtási technikai standard-tervezeteket dolgoz ki a befektetőkártalanítási rendszerhez való hozzájárulások mértékének csökkentését szolgáló feltételek megállapítása céljából.

Az ESMA az említett végrehajtás-technikai standardtervezetet éves rendszerességgel benyújtja a Bizottsághoz.

Az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardtervezeteknek az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban való elfogadása céljából a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni.

A kockázati alapú csökkentések feltételeinek értékelése olyan kritériumok alapján történik, mint a pénzeszközök és pénzügyi eszközök volumene, a tőkemegfelelés és az egyes tagok stabilitása, figyelembe véve jogállásukat és a székhelyükön alkalmazandó jogszabályokat.[Mód. 34 ]

(4)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a befektetőkártalanítási rendszerek kiegészítő befizetést kérhessenek a rendszer tagjaitól abban az esetben, ha a finanszírozási célszint nem elegendő a 9. cikk (2) bekezdésében említett kártalanítási igények kielégítésére. A kiegészítő befizetések összege nem haladhatja meg a biztosított pénzeszközök és pénzügyi eszközök értékének 0,5 %-át, az ezen cikk (2) bekezdésében 0,3%-át, a (2) bekezdésben említettek szerint. A kiegészítő befizetések nem veszélyeztetik az érintett tagállam pénzügyi rendszerének stabilitását, és megfizethetőségi szempontokon kell, hogy alapuljanak. A tagállamok az ESMA-val és a pénzügyi rendszer európai uniós makroprudenciális felügyeletéről és az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1092/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel* összhangban létrehozott Európai Rendszerkockázati Testülettel folytatott konzultációt követően kérhetnek további befizetéseket.[Mód. 35 ]

(5)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a befektetőkártalanítási rendszerek megfelelő alternatív finanszírozási megoldásokkal rendelkezzenek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy az előfinanszírozott összeg kimerülése után rövid távú finanszírozási forrásokhoz jussanak a rendszerrel szemben támasztott igények kielégítése érdekében. Ezen intézkedések közé tartozhat a kölcsönfelvétel kereskedelmi bankoktól. Ezen intézkedések közé tartozhat továbbá a közintézményektől történő kölcsönfelvétel, feltéve hogy az adott kölcsönök kereskedelmi feltételeken alapulnak. E megoldások magukban foglalhatnak kereskedelmi kölcsönöket, kereskedelmi bankok és állami intézményekadott esetben a tagállamok – által biztosított hitellehetőségeket, feltéve, hogy e lehetőségek kereskedelmi indokokon alapulnak. [Mód. 36 ]

(6)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a befektetőkártalanítási rendszerek finanszírozási költségét végső soron a befektetési ügyletekkel összefüggésben és kizárólag a rendszer által biztosított befektetési vállalkozások vagy harmadik fél letétkezelők, illetve az ÁÉKBV tevékenységekkel összefüggésben a kártalanítási rendszer által biztosított ÁÉKBV-k, letétkezelőik, vagy harmadik felek viseljék. A tagok rendszeres befizetéseinek összegét évente emelik. [Mód. 37]

A befektetőkártalanítási rendszerek működésének további támogatása érdekében a tagállamok gondoskodnak arról, hogy:

   a) a kártalanítási rendszerek a kifizetések előtt vagy után be tudják szedni tagjaiktól a befizetéseket annak érdekében, hogy a kifizetéseket a 9. cikk (2) bekezdésében meghatározott időszakon belül végre lehessen hajtani;
   b) az illetékes hatóságoknak jogukban álljon eljárást indítani minden olyan vállalkozással szemben, amely felszólításra nem fizeti be a hozzájárulását.[Mód. 38 ]

(7)  A tagállamok évente tájékoztatják az ESMA-t a területükön működő befektetőkártalanítási rendszerek (2) bekezdésben említett finanszírozási célszintjéről és a (3) bekezdésben említett finanszírozási szintjéről. Ezt az információt az illetékes hatóságok megerősítik, és ezzel a megerősítéssel együtt évente január 31-ig eljuttatják az ESMA-nak.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az első albekezdésben említett információt legalább évente közzétegyék a befektetőkártalanítási rendszerek honlapján.

(7a)  A tagállamok biztosítják, hogy a befektetőkártalanítási rendszerek – kérésükre és bármely időpontban – megkapjanak tagjaiktól minden ahhoz szükséges információt, hogy előkészítsék a befektetőknek történő visszafizetést.[Mód. 39 ]

(8)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kártalanítási rendszerek 4a. cikk (2) bekezdésben említett ex-ante finanszírozási összegének 10 %-a5%-a rendelkezésre álljon kölcsönnyújtásra más finanszírozási rendszereknek, a 4c.4b. cikkben meghatározott feltételek mellett. A finanszírozásnak ez a módja azonban csak olyan esetekben alkalmazandó, amikor a szokásos finanszírozási formák nem állnak rendelkezésre.

A Bizottság a 13a. cikknek megfelelően, valamint a 13b. és 13c. cikkben meghatározott feltételek szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján módosíthatja az ex-ante finanszírozási összeg más rendszereknek kölcsönözhető hányadát, figyelembe véve a pénzpiaci fejleményeket. [Mód. 40]

(9)  A Bizottság a 13a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az alábbiak meghatározása céljából:

   a) a befektetőkártalanítási rendszerek (1) bekezdésben említett lehetséges kötelezettségeinek, valamint a kockázatalapú hozzájárulások meghatározására szolgáló módszer; [Mód 41]
   b) azok a tényezők, amelyeket figyelembe kell venni a (4) bekezdésben említett kiegészítő befizetések arra irányuló vizsgálatakor, hogy nem veszélyeztetik-e a tagállam pénzügyi rendszerének stabilitását;
   c) az (5) bekezdésben említett alternatív finanszírozási megoldások, amelyekkel a befektetőkártalanítási rendszereknek rendelkezniük kell ahhoz, hogy szükség esetén rövid távú finanszírozási forrásokhoz jussanak;
   d) a biztosított vállalkozások (6) bekezdésben említett befizetéseinek meghatározására szolgáló szempontok.

(10)  A (7) bekezdés második albekezdésének egységes alkalmazásának biztosítása érdekében a(z) …/… európai parlamenti és tanácsi rendelettel(*) [ESMA] létrehozott Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság (a továbbiakban: ESMA) technikaistandard-tervezeteket dolgoz ki alkalmazása egységes feltételeinek biztosítása érdekében az ESMA kidolgozza a végrehajtás-technikai standardtervezeteket a rendszerek által közzéteendő információk részleteinek meghatározása céljából.

Az ESMA az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2012. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság az első albekezdésben említett technikai standardokat a(z) …/…/EK [ESMA] rendelet 7e. cikkében megállapított eljárással összhangban fogadhatja el. Az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardtervezeteknek az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban való elfogadása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. [Mód. 42.]

4b. cikk

(1)  A...(16)++ követően a befektetőkártalanítási rendszer jogosult kölcsönt felvenni a 2. cikkben említett, az Unióban működő összes többi rendszertől, feltéve hogy teljesíti az alábbiakban felsorolt valamennyi feltételt: [Mód. 43]

   a) a kölcsönt felvevő befektetőkártalanítási rendszer nem képes teljesíteni a 2. cikk (2a) vagy (2c) bekezdése szerinti kötelezettségeit az adott kötelezettségek teljesítése céljából történő korábbi kifizetések miatt; [Mód. 22]
   b) a kölcsönt felvevő befektetőkártalanítási rendszer ezen albekezdés a) pontjában említett helyzet okamár előzőleg elérte a 4a. cikk (3)4a.cikk (2) bekezdésében említett finanszírozási hiány;célszintet; [Mód. 44]
   c) a kölcsönt felvevő befektetőkártalanítási rendszer a 4a. cikk (4) bekezdésében említett kiegészítő befizetésekhez folyamodott;
   d) a kölcsönt felvevő befektetőkártalanítási rendszer jogi kötelezettséget vállal arra, hogy a kölcsönként felvett pénzösszegeket a 2. cikk (2a) és (2c) bekezdése szerinti kártalanítási igények kifizetésére fordítja; [Mód. 22]

e)  [A pont harmadik albekezdésként lejjebb került.]

   f) a kölcsönt felvevő befektetőkártalanítási rendszer megállapította az igényelt pénzösszeget;
   g) a kölcsönt felvevő befektetőkártalanítási rendszer haladéktalanul tájékoztatta az ESMA-t, hogy más befektetőkártalanítási rendszertől szándékozik kölcsönt felvenni, és egyúttal ismerteti az a)-f) pontban meghatározott feltételek teljesülésének módját és a felvenni kívánt pénzösszeget.

Az első albekezdés f) pontjában említett összeget az alábbiak szerint kell meghatározni:

[a 2. cikk (2a) és (2c) bekezdése szerint kifizetendő igények összege] – [a 4a. cikk (7) bekezdésében említett finanszírozási szint] + [a 4a. cikk (4) bekezdésében említett kiegészítő befizetések maximális összege] [Mód. 22]

Azon befektetőkártalanítási rendszer, amely nem fizetett vissza valamely kölcsönt az e cikk szerinti más rendszereknek, nem vehet fel kölcsönt más rendszerektől, illetve nem nyújthat kölcsönt más rendszereknek.

A többi befektetőkártalanítási rendszer kölcsönt nyújtó rendszerként lép fel. E célból azok a tagállamok, amelyekben egynél több rendszer jött létre, kijelölnek egy rendszert, amely az adott tagállam kölcsönt nyújtó rendszereként működik, és erről tájékoztatják az ESMA-t. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi érdekelt tájékoztatást kapjon arról, hogy melyik a kölcsönt nyújtó rendszer, és az hogyan működik. A tagállamok eldönthetik, hogy a kölcsönt nyújtó rendszer számára az ugyanabban a tagállamban letelepedett más befektetőkártalanítási rendszerek a kölcsönnyújtást megtérítik-e és megtérítik-e a felvett kölcsönt, és ha igen hogyan. [Mód. 45]

(2)  A kölcsönt a következő feltételek szerint nyújtják:

   a) a második albekezdésben meghatározott összeghatárt figyelembe véve, minden befektetőkártalanítási rendszer az egyes rendszerek által biztosított pénzeszközök és pénzügyi eszközök összegével arányos összeget kölcsönöz, a kölcsönt felvevő befektetőkártalanítási rendszer figyelembevétele nélkül. Az összegeket a 4a. cikk (2) bekezdésében említett legfrissebb információk figyelembevételével számítják ki;
   b) a kölcsönt felvevő befektetőkártalanítási rendszer legkésőbb 5 év múlva visszafizeti a kölcsönt;[A második mondat a harmadik albekezdést alkotja]
   c) a kamatláb egyenlő a hitel időtartama alatt az Európai ) a hitel időtartama alatt a kamat mértékének meg kell egyeznie a kölcsön pénznemét kibocsátó központi bank által meghatározott aktív oldali rendelkezésre állás kamatlábával. [Mód. 46]

Az egyes kölcsönt felvevő befektetőkártalanítási rendszereknek kölcsönadott teljes összeg nem haladhatja meg a 4a. cikk (8) bekezdésében említett kölcsönnyújtás céljára uniós szinten rendelkezésre álló teljes összeg 20 %-át.

Az első albekezdés b) pontja szerinti visszafizetésre éves részletekben is sor kerülhet, és a kamat megfizetése csak a visszafizetéskor esedékes.

(3)  Az ESMA megerősíti, hogy az (1) bekezdésben említett feltételek teljesülnek, megállapítja az egyes befektetőkártalanítási rendszerek által nyújtandó kölcsön (2) bekezdés a) pontja alapján kiszámított összegét és a (2) bekezdés c) pontja szerint fizetendő kezdeti kamatlábat, valamint a kölcsön futamidejét.

Az ESMA a megerősítést az (1) bekezdés g) pontjában említett információkkal együtt eljuttatja a kölcsönt nyújtó rendszereknek az említett információk kölcsönt felvevő rendszerektől való beérkezését követő 15 munkanapon belül. A kölcsönt nyújtó rendszerek haladéktalanul, de a megerősítés és az információk ESMA-tól való kézhezvételét követő 15 munkanapon belül teljesítik a kölcsön kifizetését a kölcsönt felvevő befektetőkártalanítási rendszer felé.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy a kölcsönt felvevő befektetőkártalanítási rendszer által előírt befizetések elegendőek legyenek a kölcsönvett összeg visszafizetéséhez és a finanszírozási célszint mielőbbi, de mindenképpen a kölcsön megkapásától számított tízöt éven belüli visszaállításához. [Mód. 47]

Minden egyéb kártalanítási igény a hitelt nyújtó befektetőkártalanítási rendszer kártalanítási igényének van alárendelve. Az ilyen befektetőkártalanítási rendszert kiemelt hitelezőként kell kezelni, és mint ilyen, első helyen áll a kártalanítási rangsorban.[Mód. 48]

A második albekezdés sérelme nélkül a tagállamok más elsőbbségi sorrendet is felállíthatnak a különböző hitelezői kategóriák között. [Mód. 49]

(5)  A befektetőkártalanítási rendszerek közötti eredményes együttműködés elősegítése érdekében a rendszerek vagy – adott esetben – az illetékes hatóságok írásos együttműködési megállapodásokat kötnek. A megállapodások figyelembe veszik a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben** meghatározott követelményeket. [Mód. 50]

Az illetékes hatóságok értesítik az ESMA-t az első albekezdésben említett megállapodások létezéséről és tartalmáról. Az ESMA véleményezheti ezeket a megállapodásokat az 1095/2010/EU rendelet 8. cikke (2) bekezdésének g) pontja és 34. cikke alapján. Ha az illetékes hatóságok vagy a befektetőkártalanítási rendszerek nem tudnak megállapodásra jutni, vagy a megállapodás értelmezése vita tárgyát képezi, az ESMA az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke alapján rendezi a nézetkülönbségeket.

Az első albekezdésben említett megállapodások hiánya nem befolyásolja a 2. cikk (2a) vagy (2c) bekezdése szerinti befektetői kártalanítási igényeket. [Mód. 22]

* HL L 331., 2010.12.15., 1. o.

** HL L 84., 1997.3.22., 22. o. HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

"

(6)  Az 5. és a 6. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

5. cikk

(1)  Amennyiben egy befektetési vállalkozás, ÁÉKBV, letétkezelő vagy harmadik fél, amely számára a 2. cikk (1) bekezdése előírja a valamely rendszerhez történő tartozást, nem teljesíti a rendszer tagjaként rá vonatkozó kötelezettségeket, a befektetési vállalkozás engedélyét vagy az ÁÉKBV engedélyét kiadó illetékes hatóságokat értesíteni kell, és a kártalanítási rendszerrel együttműködve minden szükséges intézkedést – szankció kiszabását is beleértve – meg kell hozni annak biztosítására, hogy a befektetési vállalkozás, ÁÉKBV, letétkezelő vagy harmadik fél teljesítse a kötelezettségeit.

(2)  Amennyiben az (1) bekezdésben említett intézkedések nem biztosítják a befektetési vállalkozás, ÁÉKBV, letétkezelő vagy harmadik fél kötelezettségeinek betartását, a vállalkozást, ÁÉKBV-t, letétkezelőt vagy harmadik felet – az illetékes hatóságok kifejezett jóváhagyásával – legalább 12 hónaposhathónapos határidővel értesíthetik a befektetőkártalanítási rendszerből való kizárás szándékáról. A 2. cikk (2a) és (2c)2. cikk (2) bekezdésében említett biztosítást az ezen időszak alatt végrehajtott befektetési ügyletek vagy ÁÉKBV tevékenységek tekintetében a befektetőkártalanítási rendszer továbbra is biztosítja. Ha az említett határidő lejártáig a befektetési vállalkozás, ÁÉKBV, letétkezelő vagy harmadik fél nem teljesíti a kötelezettségeit, a befektetőkártalanítási rendszer – feltéve, hogy megkapja az illetékes hatóságok kifejezett jóváhagyását – kizárhatja az említett befektetési vállalkozást.

(3)  A befektetőkártalanítási rendszerből kizárt befektetési vállalkozás, ÁÉKBV, letétkezelő vagy harmadik fél tovább folytathatja befektetési tevékenységét, ÁÉKBV tevékenységét, illetve megbízható befektetők és ÁÉKBV-k pénzügyi eszközeinek kezelésével, a következő feltételekkel:

   a) még kizárása előtt a befektetési vállalkozás vagy harmadik fél alternatív kártalanítási megoldásokat vezetett be, amelyek biztosítják, hogy a befektetőket és az ÁÉKBV-t legalább a hivatalosan elismert rendszer által kínálttal egyenértékű biztosítás védje, és az alternatív kártalanítási megoldások jellemzői egyenértékűek a hivatalosan elismert rendszerével;
   b) a befektetési vállalkozás vagy az ÁÉKBV engedélyezéséért felelős illetékes hatóság megerősítette, hogy az a) pontban említett feltételek teljesülnek.

(4)  Amennyiben a (2) bekezdés értelmében kizárásra javasolt befektetési vállalkozás vagy ÁÉKBV nem képes alternatív intézkedéseket hozni a (3) bekezdésben elrendelt feltételeknek való megfelelés érdekében, a működési az engedélyét kiadó illetékes hatóságok

   a) haladéktalanul bevonják annak a befektetési vállalkozásnak az engedélyét, amely számára az engedélyt kiadták;
   b) haladéktalanul bevonják az általuk jóváhagyott ÁÉKBV engedélyét.azt haladéktalanul bevonják tőle.

(5)  Amennyiben a (2) bekezdés értelmében kizárásra javasolt letétkezelő vagy harmadik fél nem képes alternatív megoldásokkal megfelelni a (3) bekezdésben elrendelt feltételeknek, akkor nem engedélyezhető számára megbízások elfogadása a befektetők vagy ÁÉKBV-k eszközeinek kezelésére. [Mód. 51]

6. cikk

Egy befektetési vállalkozás vagy ÁÉKBV engedélyének visszavonása után a 2. cikk(2a) és (2c) (2) bekezdésében említett biztosítás a visszavonásig teljesített befektetési ügyletekre továbbra is nyújtandó.». [Mód. 52]

(7)  A 8. és a 9. cikk helyébe a következő szöveg lép:

'8. cikk

(1)  A 4. cikk (1) és (3) bekezdésében említett fedezet a befektetőnek biztosítás a befektetőknek az ezen irányelv szerint ugyanazon befektetési vállalkozással vagy ugyanazon ÁÉKBV-vel szembeni összesített kártalanítási igényére vonatkozik, a számlák mennyiségétől, pénznemétől és az Unión belüli elhelyezkedésétől függetlenül. [Mód. 53]

(2)  A közös befektetési ügyletekben minden egyes befektető részesedését tekintetbe kell venni a 4. cikk (1) és (3) bekezdése szerinti biztosítás kiszámításakor.

Külön rendelkezések hiányában a kártalanítási igényeket egyenlően kell megosztani a befektetők között. [Mód. 54]

Amennyiben egy befektető kártalanítási igényét nem lehet teljes mértékben kielégíteni, a befektetőt a kártalanítási igény teljes összegére ugyanaz a fedezeti hányad illeti meg. [Mód. 55]

A tagállamok előírhatják, hogy az olyan közös befektetési ügyletekhez kapcsolódó kártalanítási igények, amelyek tekintetében két vagy több személy jogosult, mint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, társulás vagy hasonló természetű csoportosulás tagja, a 4. cikk (1) és (3) bekezdésében meghatározott biztosítási összeghatár kiszámítása céljából összevontan és egyetlen befektető befektetéséből eredőként kezelhetők.

(3)  Amennyiben egy befektető nem jogosult a pénzösszegre vagy az értékpapírokraeszközökre, az arra jogosult személynek kell kártalanításban részesülnie, feltéve hogy az illető személy azonosított vagy azonosítható a 2. cikk (2) és (2b)2. cikk (2) bekezdésében említett hatósági vagy bírósági határozat időpontját megelőzően.

Amennyiben két vagy több személy jogosult, mindegyiküknek a pénzösszeg vagy az értékpapír eszközök kezelésére vonatkozó megállapodásban megállapított résztulajdonát kell figyelembe venni a 4. cikk (1) és (3) bekezdésében megállapított összeghatárok kiszámításánál. [Mód. 56]

9. cikk

(1)  A befektetőkártalanítási rendszer megfelelő intézkedéseket hoz, hogy tájékoztassa a befektetőket a 2. cikk (2) és (2b) bekezdésében említett hatósági vagy bírósági határozatról, és – amennyiben jogosultak kártalanításra – a lehető leggyorsabban kártalanítsa őket. Meghatározhat egy időtartamot, amelyen belül elfogadja a kártalanítási igények bejelentését. Ez az időtartam nem lehet öt hónapnál rövidebb a 2. cikk (2) és (2b) bekezdésében említett hatósági vagy bírósági határozat időpontjától számítva vagy attól az időponttól kezdődően, amikor a hatósági vagy bírósági határozatot nyilvánosságra hozták. [Mód. 21]

A rendszer nem hivatkozhat az első albekezdésben említett határidő leteltének tényére azért, hogy megtagadja a teljes kártalanítást egy olyan befektetőtől, aki nem tudta időben érvényesíteni a kártalanításhoz való jogát. [Mód. 57]

A befektetési vállalkozások weboldalukon nyilvánosságra hoznak minden, a fedezet feltételeire és részletes szabályaira, valamint az ezen irányelv szerinti kártérítéshez jutás folyamatára vonatkozó információt.[Mód. 58]

(2)  A befektetőkártalanítási rendszernek képesnek kell lennie a lehető leggyorsabban, de minden esetben a kártalanítási igény érvényességének és összegének megállapításától számított három hónapon belül kifizetni a befektető követelését.

Kivételes esetekben a befektetőkártalanítási rendszer az illetékes hatóságokhoz fordulhat a határidő meghosszabbítása érdekében. Az ilyen meghosszabbítás nem haladhatja meg a három hónapot. Az illetékes hatóságok haladéktalanul tájékoztatják az ESMA-t a befektetőkártalanítási rendszernek megítélt határidő-hosszabbításról és a meghosszabbítást indokoló körülményekről.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a befektetőkártalanítási rendszerek részt vehessenek olyan fizetésképtelenségi vagy bírósági eljárásokban, amelyek érinthetik a kártalanítási igény érvényességének és összegének a megállapítását.

A harmadik albekezdés nem sérti a befektetőkártalanítási rendszerek azon jogát, hogy egyéb módszereket alkalmazzanak a kártalanítási igény érvényességének és összegének a megállapítására.

Amennyiben a teljes összeg kifizetése nem történik meg a 2. cikk (2) vagy (2b) bekezdésében említett hatósági vagy bírósági határozattól számított kilenc hónapon belül, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a befektetőkártalanítási rendszer a vonatkozó határozattól számított három hónapon belül ideiglenes részleges kártalanítás keretében kifizesse a kárigény előzetes vizsgálata alapján megállapított összeg egyharmadát. A fennmaradó összeg kifizetésére a kártalanítási igény érvényességének és összegének megállapításától számított három hónapon belül kerül sor. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a befektetőkártalanítási rendszer megfelelő eszközökkel rendelkezzen az ideiglenesen kifizetett összegek visszaszerzéséhez abban az esetben, ha a kárigény érvénytelennek bizonyul. [Mód. 21]

A Bizottság a 13a. cikknek megfelelően, valamint a 13b. és 13c. cikkben meghatározott feltételek szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján aktusokat fogad el a befektetők követeléseinek kezelésére vonatkozó eljárás és a 2. cikk (2b) és (2c) bekezdésében említett körülmények következtében az ÁÉKBV értékvesztésének kiszámítására vonatkozó technikai kritériumokat. meghatározása céljából. [Mód. 59]

(3)  A (2) bekezdés első albekezdésében megállapított határidőtől függetlenül, ha a befektető vagy bármely, a befektetési ügyletből részesedésre számot tartó vagy abban érdekelt személy ellen a jelen irányelv hatálya alá tartozó pénzösszegekkel kapcsolatban büntetőeljárást kezdeményeznek a 2005/60/EK irányelv 1. cikke (2) bekezdésében meghatározott pénzmosás miatt vagy azzal kapcsolatban, a 2003/6/EK irányelv által tiltott magatartás miatt, vagy a terrorista csoportoknak a terrorista csoportok finanszírozása elleni küzdelem terén történő együttműködésről szóló, 1999. december 9-i tanácsi ajánlás hatálya alá tartozó közvetlen vagy közvetett finanszírozásával kapcsolatban, a befektetőkártalanítási rendszer a bíróság vagy az illetékes hatóság határozatának meghozataláig felfüggesztheti a kifizetést.».[Mód. 60]

(8)  A 10. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

»(1)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy minden egyes befektetési vállalkozás és ÁÉKBV megtegye a megfelelő intézkedéseket abból a célból, hogy a jelenlegi és a leendő befektetők rendelkezésére bocsássák az ahhoz szükséges információkat, hogy azonosíthassák, melyik befektetőkártalanítási rendszerhez tartozik a befektetési vállalkozás vagy ÁÉKBV és Unión belüli leányvállalatai, vagy milyen alternatív megoldás áll rendelkezésükre a 2. cikk (1) bekezdésének második albekezdése vagy az 5. cikk (3) bekezdése szerint. A befektetőket tájékoztatni kell a befektetőkártalanítási rendszer feltételeiről vagy bármely lehetséges alternatív megoldásról, beleértve a befektetőkártalanítási rendszer által nyújtott biztosítás összegét és hatókörét, valamint a tagállam által az e tekintetben megállapított szabályokról. Ezeket az információkat könnyen érthető formában kell közzétenni. [Mód. 61]

Kérésre információt kell nyújtani a kártalanításra vonatkozó feltételekről és a kártalanítás igényléséhez szükséges eljárásról is.

Az információnak hitelesnek, világosnak és nem félrevezetőnek kell lennie, továbbá különösképpen részletesen ismertetnie kell a vonatkozó befektetőkártalanítási rendszer által biztosított helyzeteket és igényeket, valamint azt, hogy miként alkalmazható a határokon átnyúló helyzetekben. Az információknak a rendszer által nem biztosított helyzetekről és kárigényekről is példákat kell tartalmaznia.

(1a)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy egyértelmű és átlátható információként szerepeljen a befektetési vállalkozás által a befektetőkártalanítási rendszerbe befizetett összeg. A jelenlegi és a leendő befektetőt egyértelműen tájékoztatni kell arról, hogy mekkora összeget kell befizetnie a rendszerbe, akár befektetése százalékában, akár befektetésén túli összeg formájában határozzák azt meg.». [Mód. 62]

(9)  A 12. cikk helyébe a következő szöveg lép:

'12. cikk

(1)  A nemzeti jogból eredő bármely jog sérelme nélkül a befektetők kártalanítása céljából kifizetéseket teljesítő befektetőkártalanítási rendszerek kifizetéseikkel egyenlő mértékig átvehetik az említett befektetőket a felszámolási eljárásban érintetteket megillető jogokat. [Mód. 63]

(2)  Amennyiben a 2. cikk (2) bekezdésében említettek szerint a befektetők pénzügyi eszközeit befektetési ügyletekkel összefüggésben kezelő harmadik fél pénzügyi helyzete miatt veszteség keletkezik, a befektetők kártalanítása céljából kifizetéseket teljesítő befektetőkártalanítási rendszerek kifizetéseikkel egyenlő mértékig átvehetik a befektetőt vagy a befektetési vállalkozást megillető jogokat a felszámolási eljárásban.

(3)  Abban az esetben, ha a 2. cikk (2c) bekezdése szerint az ÁÉKBV eszközeinek kezelésével megbízott letétkezelő vagy harmadik fél pénzügyi helyzete miatt veszteség keletkezik, az ÁÉKBV befektetésijegy-tulajdonosainak kártalanítása céljából kifizetéseket teljesítő rendszerek jogosultak, hogy kifizetéseikkel egyenlő mértékig átvegyék ÁÉKBV befektetésijegy-tulajdonost vagy az ÁÉKBV-t megillető jogokat a felszámolási eljárásban.[Mód. 64]

(4)  Amennyiben egy befektető pénzügyi eszközeit befektetési ügylettel összefüggésben kezelő harmadik fél, vagy az ÁÉKBV eszközeinek kezelésével megbízott letétkezelő vagy harmadik fél olyan harmadik országban van, melynek igazságszolgáltatási rendszere nem teszi lehetővé a befektetési vállalkozás vagy az ÁÉKBV jogainak átruházását a befektetőkártalanítási rendszerre, a tagállam gondoskodik arról, hogy a befektetési vállalkozás vagy az ÁÉKBV visszafizesse a befektetőkártalanítási rendszernek a felszámolási eljárásban általa kapott kifizetések összegével megegyező összegeket.». [Mód. 65]

(10)  A szöveg a következő 13a., 13b. és 13c. cikkel egészül ki:

'13a. cikk

(1)  A Bizottság felhatalmazást kap a 4a. cikk (2), (8) és (9) bekezdésében és a 9. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. E felhatalmazás határozatlan időre szól.az e cikkben meghatározott feltételek mellett kap hatáskört felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(1a)  A Bizottság 4. cikk (1a) bekezdésében, 4a. cikk (2) bekezdésének (2) és (3) albekezdésében, 4a. cikk (3a) bekezdésében, 4a. cikk (3c) bekezdésének harmadik albekezdésében, 4a. cikk (9) bekezdésében és 9. cikk (2) bekezdésének hatodik albekezdésében említett felhatalmazása négyéves időtartamra szól a ...(17)-tól/-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb hat hónappal a négyéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabodik a korábbival megegyező időtartamra.

(1b)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 4. cikk (1a) bekezdésében, a 4a. cikk (2) bekezdésének második és harmadik albekezdésében, a 4a. cikk (3a) bekezdésében, a 4a. cikk (3c) bekezdésének harmadik albekezdésében, a 4a. cikk (9) bekezdésében és a 9. cikk (2) bekezdésének hatodik albekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(2)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(2a)  A 4. cikk (1a) bekezdésének, a 4a. cikk (2) bekezdése második és harmadik albekezdésének, a 4a. cikk (3a) bekezdésének, a 4a. cikk (3c) bekezdése harmadik albekezdésének, a 4a. cikk (9) bekezdésének és a 9. cikk (2) bekezdése hatodik albekezdésének értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.

(3)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó, Bizottságra ruházott hatáskör gyakorlásának feltételeit a 13b. és 13c. cikk határozza meg.

13b. cikk

(1)  Az Európai Parlament vagy a Tanács visszavonhatja a 4a. cikk (2) bekezdésében, a 4a. cikk (8) bekezdésében, a 4a. cikk (9) bekezdésében és a 9. cikk (2) bekezdésében megállapított felhatalmazást.

(2)  Az az intézmény, amely belső eljárást indított annak eldöntése érdekében, hogy vissza kívánja-e vonni a felhatalmazást, a végső határozat meghozatala előtt ésszerű időn belül tájékoztatja arról a másik intézményt és a Bizottságot, megjelölve a visszavonás tárgyát képező felhatalmazást, valamint a visszavonás lehetséges indokait.

(3)  A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat haladéktalanul, vagy az abban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

13c. cikk

(1)  Az Európai Parlament és a Tanács kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben a bejelentés időpontjától kezdődő két hónapos határidőn belül. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére e határidő egy hónappal meghosszabbodik.

(2)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktust az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni és az aktus az annak rendelkezéseiben megállapított időpontban hatályba lép, amennyiben a fenti határidő leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem kifogásolja az adott felhatalmazáson alapuló jogi aktust.

A felhatalmazáson alapuló jogi aktust az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki lehet hirdetni és az aktus hatályba léphet, ha az Európai Parlament és a Tanács ezt az időpontot megelőzően egyaránt arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy nem emel kifogást.

(3)  Ha az Európai Parlament vagy a Tanács kifogásolja az elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktust, akkor az nem lép hatályba. A felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben kifogást emelő intézmény megadja kifogásának indokait.' [Mód. 66]

(11)  A következő cikk kerül beillesztésre:

'14a. cikk

A tagállamok az információk cseréjéről harmadik országok illetékes hatóságaival együttműködési megállapodásokat köthetnek a 2004/39/EK irányelv 63. cikkének és a 2009/65/EK irányelv 102. cikkének megfelelően.

"

(12)  Az I. melléklet a következőképpen módosul:

a)  az 1. pont helyébe a következő szöveg lép:"

1.  A pénzügyi eszközök piacairól szóló 2004/39/EK irányelv II. melléklete I. szakaszának 1–4. pontjában említett hivatásos befektetők.

"

b)  a 2., 3. és 8. pontot el kell hagyni.

2. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok legkésőbb ...(18) -ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint a rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

A tagállamok ezeket a rendelkezéseket ...(19)*-tól/-től alkalmazzák, kivéve a 4b. cikket átültető rendelkezéseket, amelyeket 2013. december 31-től kell alkalmazni.

A tagállamok által elfogadott rendelkezéseknek hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozással együtt kell megjelenniük. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el.

(2a)  Az (1) és (2) bekezdéstől eltérve, a csatlakozási szerződések révén a 97/9/EK irányelv 4. cikkének átültetése tekintetében átmeneti időszakot élvező tagállamok az átmeneti időszak lejártának időpontjától kötelesek megfelelni az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseinek.[Mód. 67]

2a. cikk

Jelentés és felülvizsgálat

Az ESMA 2012. december 31-ig értékeli az ezen irányelv értelmében rá háruló hatáskörökből és feladatokból eredő személyzeti és erőforrásigényeit, és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Bizottság 2012. július 31-ig, az érdekeltekkel folytatott nyílt konzultációt követően jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben elemzi a befektetőkártalanítási rendszert kiegészítő vagy annak helyébe lépő, biztosítási szerződéseken alapuló rendszer bevezetésének előnyeit és hátrányait.

Tekintet nélkül arra, hogy befektetési vállalkozáson keresztül közvetlenül, vagy ÁÉKBV-n keresztül közvetetten fektetnek be, a befektetők azonos szintű védelmének biztosítása érdekében a jelentésnek az ÁÉKBV-letétkezelőkre vonatkozó készülőben lévő bizottsági javaslat tükrében és az érdekeltekkel folytatott nyílt konzultációt követően fel kell tárnia a szabályozási hiányosságokat – ideértve a kártalanítás egységességét –, és fel kell mérnie a 97/9/EK irányelvnek az ÁÉKBV-kra történő kiterjesztésének költségeit és előnyeit. Szükség esetén a jelentésnek jogalkotási javaslatot kell tartalmaznia a hatály ÁÉKBV-kra történő kiterjesztésének gyakorlati megvalósítását illetően.„.[Mód. 68 és a helyesbités(20) 2. pontja]

3. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

4. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt

az Európai Parlament részéről

az elnök

a Tanács részéről

az elnök

(1) HL C 99., 2011.3.31., 1. o.
(2) Az Európai Parlament 2011. július 5-i álláspontja.
(3) HL L 331., 2010.12.15., 84. o.
(4) HL L 84., 1997.3.26., 22. o.
(5) HL L 141., 1993.6.11., 27. o.
(6) HL L 145., 2004.4.30., 1. o.
(7) HL L 135., 1994.5.31., 5. o.
(8) HL L 241., 2006.9.2., 26. o.
(9) HL L 302., 2009.11.17., 32. o.
(10) HL L 309., 2005.11.25., 15. o.
(11) HL L 96., 2003.4.12., 16. o.
(12)+ A módosító irányelv hatálybalépésének időpontja.
(13) P7_TA-PROV(2011)0313(COR01).
(14)+ Két évvel jelen módosító rányelv hatálybalépése után.
(15)++ Jelen módosító irányelv hatálybalépése után öt évvel.
(16)+++ Öt évvel e módosító irányelv hatálybalépése után.
(17)+ A módosító irányelv hatálybalépésének időpontja.
(18)* Ezen irányelv hatálybalépésétől számított 12 hónapon belül.
(19)** Ezen irányelv hatálybalépésétől számított 18 hónapon belül.
(20) P7_TA-PROV(2011)0313(COR01).

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat