Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkére, amely kimondja, hogy „az Unió fejlesztési együttműködési politikája elsődleges célként a szegénység mérséklésére, idővel pedig annak felszámolására irányul. Az Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit.”

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatára,

–  tekintettel a 2002. március 18. és 22. között a mexikói Monterreyben megrendezett nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferencián elfogadott monterreyi konszenzusra,

–  tekintettel a fejlesztési politikára vonatkozó európai konszenzusra(1),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségre és a fejlesztési együttműködésben a nők szerepének erősítésére irányuló, a 2010–2015 közötti időszakra vonatkozó uniós cselekvési tervről szóló bizottsági munkadokumentumra (SEC(2010) 0265) és a millenniumi fejlesztési célokról szóló, 2010. június 14-i tanácsi következtetésekre, amelyekben támogatják az említett uniós cselekvési tervet,

–  tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (a továbbiakban: fejlesztési együttműködési eszköz (DCI)),

–  tekintettel az Európai Uniónak a fejlesztési politika terén való komplementaritásra és munkamegosztásra vonatkozó magatartási kódexére(3),

–  tekintettel a segítségnyújtás hatékonyságáról szóló párizsi nyilatkozatra és az accrai cselekvési programra,

–  tekintettel az ENSZ vezetőinek koordinációs testülete (CEB) által 2009 áprilisában elindított, szociális védelmi minimumra vonatkozó kezdeményezésre,

–  tekintettel a „Szociális védelem az inkluzív fejlesztés szolgálatában” című, 2010. december 7-i európai fejlesztési jelentésre,

–  tekintettel az ILO tisztességes munkára vonatkozó menetrendjére és az ILO globális foglalkoztatásról szóló paktumára, amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Konferencián globális konszenzussal fogadtak el 2009. június 19-én,

–  tekintettel Olivier De Schutters, az ENSZ élelemhez való joggal foglalkozó különmegbízottjának „Agroökológia és az élelemhez való jog” című jelentésére, amelyet 2011. március 8-án az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 16. ülésén ismertettek [A/HRC/16/49],

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének „The State of Food and Agriculture 2010-2011; Women in Agriculture – Closing the gender gap for development” című jelentésére, Róma 2011,

–  tekintettel az Európai Bizottság által 2010 márciusában indított, „Strukturált párbeszéd a hatékony fejlesztési partnerségért” című kezdeményezésre, amelynek célja, hogy azonosítsa azokat a gyakorlati eszközöket, amelyek révén javítható az európai együttműködésbe bevont civil társadalmi szervezetek és a helyi hatóságok hatékonysága,

–  tekintettel a Bizottságnak „Az EU fejlesztéspolitikája az inkluzív növekedés és a fenntartható fejlődés támogatására: Az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című, 2010. november 10-i zöld könyvére (COM(2010/0629),

–  tekintettel a harmadik országoknak nyújtott uniós költségvetés-támogatás jövőjéről szóló, 2010. október 19-i bizottsági zöld könyvre,

–  tekintettel a mindenki számára biztosítandó tisztességes munka ösztönzéséről szóló, 2007. május 23-i(4), a millenniumi fejlesztési célokat szolgáló szerződésekről szóló, 2009. március 24-i(5), a pénzügyi és gazdasági világválságnak a fejlődő országokra és a fejlesztési együttműködésre gyakorolt hatásairól szóló, 2010. március 25-i(6), a Szubszaharai Afrika országainak egészségügyi ellátórendszereiről és a globális egészségügyről szóló, 2010. október 7-i(7), „A millenniumi fejlesztési célok elérése felé tett előrehaladásról: a 2010. szeptemberi magas szintű ENSZ-találkozót előkészítő félidős értékelés” című, 2010. június 15-i(8), valamint a cancúni éghajlat-változási konferenciáról (COP16) szóló, 2010. november 25-i(9) és az „Adók és a fejlesztés – Együttműködés a fejlődő országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása terén” című, 2011. március 8-i(10) állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0205/2011),

A.  mivel a szegénység mérséklése és felszámolása az EU Lisszaboni Szerződésben meghatározott, elsődleges fejlesztéspolitikai célja,

B.  mivel a fejlesztéspolitikára vonatkozó európai konszenzus megerősíti az EU elkötelezettségét a szegénység felszámolása és a millenniumi fejlesztési célok elérése iránt, valamint az olyan elvek mellett, mint például a felelősségvállalás és a partnerség, a segélyhatékonyság és a politikák fejlesztési célú koherenciája, amelyek továbbra is kritikus jelentőséggel bírnak, és vezérelniük kell az uniós fejlesztési segély hatásának növelésére irányuló erőfeszítéseket,

C.  mivel a szegénység több – nemcsak gazdasági, hanem emberi, szociális és kulturális, politikai, védelmi, nemi és környezeti – dimenzióval is rendelkezik, amelyekkel az uniós fejlesztési politikának foglalkoznia kell,

D.  mivel a szegénység csökkentéséhez és a fenntartható fejlődéshez elengedhetetlen a nemek közötti egyenlőség, a nők politikai és gazdasági szerepvállalásának erősítése, valamint a nők emberi jogainak érvényesítése,

Hathatós fejlesztéspolitika

1.  üdvözli a Bizottság és a tagállamok közötti jobb koordináció elérése érdekében az európai országstratégiai dokumentumok kidolgozására irányuló erőfeszítéseket; hangsúlyozza, hogy a programozási folyamatnak biztosítania kell a segélyhatékonysági menetrend végrehajtását és a Lisszaboni Szerződés 290. cikkében foglaltaknak megfelelően a Parlament demokratikus ellenőrzéshez való jogának tiszteletben tartását;

2.  ismételten szorgalmazza, hogy az EFA-t vonják be az EU költségvetésébe, ami egy fontos lépés lenne a különböző uniós támogatási eszközök koordinálásának javítása terén; kitart amellett, hogy ez nem vezethet sem a jövőbeni fejlesztési együttműködési eszközök, sem pedig az EFA finanszírozásának csökkentéséhez (a jelenlegi szintekhez képest);

3.  hangsúlyozza, hogy az uniós támogatás hatásainak növelésében nagy előrelépéseket lehetne elérni a fejlesztési fellépéseket – mint például a szegénység felszámolására irányuló uniós támogatásokat, a politikák fejlesztési célú koherenciáját, valamint a segélyhatékonysággal kapcsolatos párizsi és accrai kötelezettségvállalásokat – már most is vezérlő alapelvek teljes körű végrehajtásával; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy ezekben a kérdésekben játsszon vezető szerepet a segélyhatékonysággal foglalkozó, 2011. évi busani magas szintű fórumon, valamint biztosítsa, hogy ez a meghatározó folyamat továbbra is a segélyhatékonyság 2015-ig fennálló keretrendszerével összefüggésben korábban meghatározott célkitűzéseket kövesse;

4.  úgy véli, hogy az Európai Unió által finanszírozott projekteket és politikákat rendszeresen értékelni kell a leghatékonyabb fejlesztési tevékenységek meghatározása érdekében; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy fogalmazzon meg egyértelmű kritériumokon és mutatókon alapuló, átfogó értékelési politikát; ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a hathatós politikára irányuló törekvés nem vezethet az elért eredmények tisztán mennyiségi és rövid távú értékelésének előnyben részesítéséhez;

5.  úgy véli, hogy az MFC-szerződések pozitív példaként szolgának a tervezhető és eredményeken alapuló segélyek tekintetében, amelyeket a Bizottságnak és a tagállamoknak tovább kell fejleszteniük;

6.  emlékeztet fejlesztéspolitikával kapcsolatos konszenzusra hivatkozva, hogy a felelős részvételen alapuló kormányzás a fejlődést elősegítő alapvető tényező; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon a fejlődő országok kormányzási gyakorlatait – köztük a korrupció elleni küzdelmet, a közpénzekkel való gazdálkodás javítását, az átláthatóság fokozását és az emberi jogok támogatását –, és arról számoljanak be; támogatja a Bizottság arra irányuló javaslatait, hogy a kedvezményezett országokban fokozzák a felelősségteljes kormányzás előmozdítását és a korrupció elleni küzdelmet; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a politikai reformok ösztönzésére nyújtott segélyekhez kapcsolódó mechanizmusoknak átláthatónak kell lenniük, különös hangsúlyt kell helyezniük a demokráciára és az emberi jogokra, és be kell vonniuk a fejlesztésben érdekelt nemzeti szereplőket is;

7.  hangsúlyozza, hogy a demokratikus felelősségvállalás elvével összhangban támogatni kell a parlamenteknek, a helyi és regionális hatóságoknak, a civil társadalomnak és az egyéb érdekelt feleknek az arra irányuló erőfeszítéseit, hogy betöltsék saját szerepüket a fejlesztési stratégiák meghatározásában, a kormányok elszámoltatásában, valamint a múltbeli teljesítmények és a fejlesztési eredmények nyomon követésében és értékelésében; kitart továbbá amellett, hogy a fejlesztés területi megközelítése lehetővé teszi a kedvezményezettek nagyobb felelősségvállalását;

8.  felszólítja az EU-t, hogy tegyen eleget accrai kötelezettségvállalásainak, pénzügyi támogatást és kellő segítséget biztosítva a partnerkormányok részére annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a polgárok érdemi részvételét a civil társadalmi szervezetekben;

9.  hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális hatóságok és azok hálózatai szerepet játszanak az európai fejlesztési politika hatásának növelésében; rámutat, hogy a kedvezményezett országok nemzeti parlamentjei vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy még az adományozókkal folytatott politikai párbeszédet megelőzően a civil társadalommal konzultálva szerepüknek megfelelően kijelöljék az elsőbbséget élvező szektorokat, elkészítsék és elfogadják az országstratégiai dokumentumot és a többéves költségvetést, valamint nyomon kövessék a költségvetési előirányzatokat, hogy a parlamenti képviselők döntéshozatalban betöltött szerepe érvényre juthasson;

10.  hangsúlyozza a hathatós fejlesztéspolitika és a kapacitásfejlesztés közötti szoros összefüggést; rámutat, hogy a kapacitásfejlesztésre integrált folyamatként kell tekinteni, amely javítja a polgárok, szervezetek, kormányok és társaságok arra irányuló képességét, hogy fenntartható fejlesztési stratégiákat dolgozzanak ki; hangsúlyozza, hogy a kapacitásfejlesztés olyan folyamat, amely a partnerországok részéről felelősségvállalást igényel, illetve amelyben politikai teret kell biztosítani a partnerországok részére;

11.  rámutat, hogy a hathatós fejlesztési támogatás szempontjából feltétlenül szükséges a kapacitásfejlesztés támogatása nem csupán a költségvetési támogatási eszközön keresztül, hanem a technikai együttműködés keretében is; elismeri, hogy a partnerországok átalakulási folyamatokban való felelősségvállalása és e folyamatokkal való azonosulása az említett eszközök igénybevételével idővel fokozódhat;

12.  hangsúlyozza, hogy a segély hatásának fokozására és a pénz jobb megtérülésére irányuló cél nem eredményezhet olyan kockázatkerülő fejlesztéspolitikát, amely kizárólag az „könnyű országokra” összpontosít; kitart amellett, hogy uniós fejlesztési segély elosztásakor továbbra is a szegénység felszámolását és a szükségleteket kell legfontosabb szempontként figyelembe venni, és hogy a kézzelfogható eredményekre összpontosítva javítani kell a segélyek hatékonyságát; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a finanszírozási eszközök hatókörét, a legszegényebb és legkiszolgáltatottabb országokra és a társadalom legszegényebb rétegeinek, különösen a társadalmi kirekesztés kockázatának fokozottan kitett rétegek, mint például a nők, a gyermekek, az idősek és a fogyatékkal élő személyek elérésére összpontosítsák a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) kifizetését, mindeközben figyelembe véve az elért eredményeket és a segély hatását; kéri, hogy tervezzék meg a feltörekvő országok részére előirányzott hivatalos fejlesztési támogatások fokozatos megszüntetésének időszakát;

13.  hangsúlyozza a legkevésbé fejlett országok és a közepes jövedelmű országok, különösen a feltörekvő adományozók fejlesztési szükségletei közötti különbségtétel szükségességét; emlékeztet arra, hogy a világ szegényeinek 72%-a a közepes jövedelmű országokban él, és ezért folytatni kell az együttműködést és a párbeszédet a tartósan fennálló szegénység és egyenlőtlenség kezelése érdekében; megismétli, hogy a közepes jövedelmű országokkal és a stratégiai partnerekkelfolytatott, ODA-n kívüli együttműködést nem szabad a már egyébként is szűkös fejlesztési költségvetésből finanszírozni;

14.  úgy véli, hogy az uniós fejlesztéspolitika célja, hogy felszámolják a fejlesztés előtt álló akadályokat, így a mezőgazdasági termékek dömpingjét, a jogtalan adósságterhet, a tőkekiáramlást és a tisztességtelen kereskedelmet, továbbá olyan nemzetközi környezetet teremtsenek, amely előmozdítja a szegénység elleni küzdelmet, biztosítja a tisztességes jövedelmet és megélhetést, valamint az alapvető emberi jogok – köztük a szociális és gazdasági jogok – tiszteletben tartását;

15.  ismételten kiemeli az emberi jogok és a megkülönböztetésmentesség egyetemességének elvét, amelynek alapján fokozni kell az uniós fejlesztéspolitika hatásait;

16.  hangsúlyozza, hogy az egyenlőtlenségek – ezen belül is a nemek közötti egyenlőtlenség – kezelése megerősíti a fejlesztéspolitikával kapcsolatos európai konszenzus keretében támogatott, emberi jogokon alapuló megközelítést, és a szegénység gyorsabb csökkentéséhez vezethet;

17.  elismeri a fejlődés konfliktusok és katasztrófák miatti visszaesését, valamint a megelőzést célzó beruházások jelentőségét és költséghatékonyságát;

18.  kéri a Bizottságot, hogy az érdekelt tagállamokkal együtt adjon esélyt az új innovatív segélyezési megközelítéseknek, amilyen például a teljesítés utáni kifizetés, a teljesítményalapú segély és az eredményalapú finanszírozás;

19.  hangsúlyozza, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciája kritikus jelentőséggel bír a hathatós fejlesztéspolitika megvalósítása és a millenniumi fejlesztési célok elérése szempontjából; felszólítja a Bizottságot, hogy világosan határozza meg a politikák fejlesztési célú koherenciájára vonatkozó, Szerződésben foglalt kötelezettség végrehajtásával kapcsolatos felelősségeket és legmagasabb szintű irányítást, és kéri, hogy a Bizottságnál, az Európai Külügyi Szolgálatnál (EKSZ) és az EU küldöttségeinél különítsenek el elégséges forrásokat erre a célra;

20.  úgy véli, hogy a jelentős hatás garantálása érdekében az EU fejlesztéspolitikáján belül egy ösztönző alapú megközelítést kell követni, amely arra az elvre épül, hogy a jól teljesítő országok jutalmazása és a leginkább lemaradó országok támogatása révén erőteljesebb megkülönböztetést alkalmaznak;

21.  kitart amellett, hogy a jólét megteremtésére, a tulajdonjogokra és a tőkekiáramlás csökkentésére irányuló célzott, innovatív finanszírozási mechanizmusokat a kedvezményezettek egyedi prioritásaival összhangban kellően figyelembe kell venni a helyi fejlesztési irányvonalak kialakításánál;

A pénzügyi kötelezettségvállalások teljesítése

22.  ismételten hangot ad álláspontjának, miszerint teljesíteni kell azt a kollektív célkitűzést, hogy 2015-ig az Unió bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 0,7%-át ODA-ra fordítják; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy keressenek új forrásokat a fejlesztés finanszírozásához, amilyen például a globális szintű pénzügyi tranzakciós adó, a magánszféra általi finanszírozás és a piacorientált megoldások; ellenzi az ODA az OECD Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága által elfogadott fogalommeghatározásának mindenfajta módosítását vagy szélesítését;

23.  sürgeti a tagállamokat, hogy teljesítsék a fennálló pénzügyi kötelezettségvállalásaikat, beleértve azokat is, amelyeket a G8-ak Muskoka-kezdeményezésének keretében tettek az anyák és gyermekek egészségére vonatkozóan;

24.  kiemeli, hogy kiszámítható módon, a nemzeti tervekkel és prioritásokkal összhangban kell segélyt nyújtani, ugyanakkor olyan ösztönzőket kell biztosítani, amelyek az adományozó kormányok, a nem kormányzati szervezetek és a partnerországok részéről nagyobb átláthatóságot és elszámoltathatóságot eredményeznek;

25.  úgy véli, hogy a Bizottság fejlesztési támogatásának hozzáadott értéke és a millenniumi fejlesztési célok megvalósításának közelgő határideje indokolttá teszi a következő többéves pénzügyi keret (TPK) időszakában az ODA-ra vonatkozó éves számadatok reálértékének jelentős emelését; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésből összességében kifizetett európai támogatás részaránya nem csökkenhet, és a támogatásnak továbbra is a szegénységre kell összpontosítania;

26.  emlékeztet arra, hogy a jövőbeni uniós fejlesztési együttműködési eszközök keretében nyújtandó segélyekre továbbra is az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottsága által az ODA-val kapcsolatban meghatározott kritériumoknak kell vonatkozniuk;

27.  fokozott erőfeszítéseket szorgalmaz Európában a fejlesztési tárgyú oktatás és tudatosságnövelés területén; hangsúlyozza, hogy ezt olyan eszköznek kell tekinteni, amely nemcsak arra szolgál, hogy növelje a fejlesztési kiadások nyilvánosság általi támogatottságát, hanem hogy Európában mindenki számára lehetővé tegye a globális fejlesztés szempontjainak megismerését; hangsúlyozza, hogy a lakosság tudatosságának javítása és a fejlődő országok helyzetével szemben tanúsított közöny csökkentése hozzájárulna az uniós fejlesztéspolitika előmozdításához;

28.  megállapítja, hogy a lakosság tudatosságának növelése és a közöny csökkentése érdekében erőfeszítéseket kell tenni a segélyek elköltésének átláthatóbbá tételére, a független értékelő tanulmányok terjesztésének előmozdítására, valamint szigorúbb szankciók alkalmazására azon szereplőkkel szemben, akikről kiderült, hogy jogszerűtlenül használták fel a fejlesztési segélyt;

A szegények érdekét szolgáló növekedés előmozdítása

29.  elismeri, hogy a gazdasági növekedés a fejlődés elengedhetetlen motorja; hangsúlyozza azonban, hogy a növekedés csupán egy eszköz a sok közül, és a növekedés maximalizálása nem jelent maximális fejlődést; küllön hangsúlyozza azonban, hogy a növekedés szegénység felszámolására gyakorolt hatása sokkal nagyobb lehetne, ha azzal párhuzamosan az egyenlőtlenséget is csökkentenék és az emberi jogokat tiszteletben tartanák; ezért kitart amellett, hogy az EU fejlesztési támogatásának a kifejezetten a szegényeknek és a a társadalom peremére szorultaknak szóló intézkedések – mint például a mikrohitelek és a mikrofinanszírozás, valamint az egyéb piaci megoldások – elfogadása révén a szegények érdekét szolgáló növekedés felé kell orientálódnia, elősegítve a nemzeti vagyonból való részesedésük növekedését, és lehetővé téve számukra, hogy a valóban mindenkire kiterjedő növekedés hajtóerejévé váljanak;

30.  megjegyzi, hogy a kizárólag a gazdasági növekedésre épülő politikáról bebizonyosodott, hogy csak korlátozott mértékben képes felszámolni a szegénységet és előmozdítani a társadalmi kohéziót, ahogy azt a közelmúltbeli pénzügyi, éghajlati, energetikai és élelmiszerválság is bizonyította; támogatja a tisztességes kereskedelmen és társadalmi igazságosságon alapuló fenntartható fejlődést, amely a jelenlegi nemzedékek javát szolgálja anélkül, hogy veszélyeztetné a jövőbeni generációk erőforrásokhoz való hozzáférését;

31.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági növekedéssel kapcsolatos politikák nem járhatnak sikerrel a szociális és környezetvédelmi normákat elősegítő, valamint a szociális védelmi mechanizmusokat végrehajtó politikák nélkül;

32.  hangsúlyozza, hogy az uniós politikáknak a gazdaság olyan területein kell megkönnyíteniük a növekedést, ahol a szegények gondoskodni tudnak megélhetésükről, így például a mezőgazdaságban, és nagyobb figyelmet kell fordítaniuk az informális ágazatra; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az olyan intézkedéseket részesítsék előnyben, amelyek biztonságossá teszik a földbirtoklást és megkönnyítik a szegények földhöz, piacokhoz, hitelhez és más pénzügyi szolgáltatásokhoz, valamint készségfejlesztéshez való hozzáférését anélkül, hogy tovább növelnék a meglévő egyenlőtlenségeket és megszilárdítanák az aszimmetrikus függőségi struktúrákat;

33.  támogatja a fenntartható gazdasági növekedést elősegítő ipari és infrastruktúra-fejlesztés előmozdítására irányuló erőfeszítéseket, teljes mértékben tiszteletben tartva a szociális és környezetvédelmi normákat, megállapítja, hogy a növekedés fokozásának és az emberek szegénységből való kiemelésének leghatékonyabb módja, ha előmozdítják az ipari és piaci fejlődést;

34.  rámutat arra, hogy az ipari fejlődés komoly erővel képes átformálni a nemzeti gazdaságokat, valamint a mezőgazdasági exporttól vagy a természeti erőforrások kitermelésétől eltérően – amelyek sokkhatásoknak teszik ki a gazdaságokat – nagy valószínűséggel tágabb mozgásteret kínál a hosszú távú termelékenységnövekedéshez; ezért felszólítja a fejlődő országokat, hogy a kérdés kezelése érdekében dolgozzanak ki és hajtsanak végre iparosítási politikákat, különös figyelmet fordítva a termelés specializálódására és a kereskedelmi kapacitásépítésre;

35.  hangsúlyozza, hogy az ipari növekedésnek energiahatékonynak lennie, hogy a GDP növekedéséhez a továbbiakban ne társuljon olajfüggőség és az üvegházhatású gázok kibocsátása; sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent annak előmozdítása érdekében, hogy az energiahatékonysági technológiákat és legjobb gyakorlatokat átadják a fejlődő országoknak;

36.  úgy véli, hogy a nagy volumenű, export- vagy infrastrukturális projektek finanszírozása – bár az vonzónak tűnhet a látható eredmények miatt – nem feltétlenül a legjobb stratégia ahhoz, hogy a lakosság szélesebb köre és a szegény, marginalizált közösségek számára előnyöket biztosítsanak;

37.  szorgalmazza, hogy az EU és tagállamai támogassák módszeresebben a fejlődő országokban az ILO tisztességes munkára vonatkozó menetrendjét, ösztönözve ezzel a jó minőségű munkahelyek létrehozását és az alapvető munkaügyi normák védelmét;;

38.  hangsúlyozza, hogy a fejlődő országok gazdaságai diverzifikálásának és importfüggőségük csökkentésének a növekedést támogató politikák elsődleges céljai közé kell tartozniuk;

39.  hangsúlyozza, hogy a támogatásokat és kölcsönöket elegyítő uniós mechanizmusok által támogatott beruházási projektek végrehajtását nyomon kell követni, valamint azokról a nemzetközileg elfogadott szociális és környezetvédelmi normák szempontjából hatástanulmányokat kell készíteni; kitart amellett, hogy a projektek kiválasztásával kapcsolatos döntéshozatali folyamatnak átláthatónak kell lennie, valamint biztosítani kell az EU stratégiai dokumentumaival, az országok felelősségvállalásának elvével és a segélyek felszabadítására irányuló uniós kötelezettségvállalással való összhangot;

40.  kitart amellett, hogy az ilyen elegyítéseknek új finanszírozási eszközöket kell teremteniük ahelyett, hogy végül az ODA keretében nyújtott uniós támogatásokat kölcsönökkel helyettesítik;

41.  hangsúlyozza, hogy a fejlesztéspolitika nem válhat igazán hatékonnyá, ha nem támogatják a megfelelő jogi keretrendszereket, különösen a tulajdonjogok és a szerződésjog területén;

42.  kiemeli, hogy a nemek közötti egyenlőség támogatása elősegíti a nők termelékenységének kibontakoztatását, és ezáltal hozzájárul a fenntartható és a szegényebb lakosság érdekeit szem előtt tartó növekedéshez;

Humán fejlesztés

43.  hangsúlyozza, hogy a szegénységet nem csak pénzben mérik, és tágabb értelemben azt jelenti, hogy az érintettek nem élhetnek alapvető jogaikkal, többek között az élelmiszerhez, az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz vagy a véleménynyilvánítás szabadságához való joggal;

44.  hangsúlyozza, hogy az alapvető szociális szolgáltatások biztosítása kritikus jelentőségű a szegények érdekét szolgáló növekedés és a millenniumi fejlesztési célok elérése szempontjából; szorgalmazza, hogy az összes uniós támogatás 20%-át az Egyesült Nemzetek által a millenniumi fejlesztési célok keretében (8. cél 8.2. mutatója: „Globális fejlesztési partnerség kialakítása”) meghatározott alapvető szociális szolgáltatásokra különítsék el, külön figyelemmel az elsődleges egészségügyi ellátáshoz, valamint az alap- és középfokú oktatáshoz való ingyenes és egyetemes hozzáférésre, tekintetbe véve az EU „Oktatást mindenkinek” elnevezésű kezdeményezéshez nyújtott támogatását és az EU globális egészségügyben vállalt szerepéről szóló, 2010. évi közleményt; újra megismétli, hogy külön figyelmet kell fordítani a kiszolgáltatott csoportokra és azokra, akik fokozottan ki vannak téve a társadalmi kirekesztés kockázatának, például a fogyatékkal élő személyekre;

45.  kiemeli, hogy a lányok oktatása és a nemek közötti egyenlőség oktatás terén történő előmozdítása elengedhetetlen a fejlődéshez, és a nemek közötti egyenlőtlenségek kérdését mellőző szakpolitikák és fellépések elszalasztják a lényeges fejlődési lehetőségeket; kiemeli, hogy a lányok oktatása valamennyi fejlesztési beruházás közül az egyik legjövedelmezőbb terület, amely magánjellegű és társadalmi előnyökkel egyaránt szolgál, amelyek az egyénnél, a családoknál és általában véve a társadalomban jelennek meg, mivel csökken a nők termékenységi rátája, valamint az anyák, a csecsemők és a gyermekek halálozási rátája, nő a HIV/AIDS fertőzéssel szembeni védelem, növekszik a nők munkaerő-piaci részvételi aránya és jövedelme, valamint generációk közötti oktatási előnyök is jelentkeznek;

46.  hangsúlyozza a pénzügyi hiányosságok áthidalásának jelentőségét az egészségügyi rendszerekben, amelyek olyan prioritások kiadáscsökkentéséből fakadnak, mint a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátás, valamint hangsúlyozza a HIV/AIDS és egyéb betegségek elleni küzdelemmel kapcsolatos beruházások fontosságát;

47.  emlékeztet arra, hogy gyermekekkel és fiatalokkal kapcsolatos beruházások fenntartható humánerőforrás-fejlesztést szolgáló, hosszú távú befektetést jelentenek;

48.  üdvözli az ENSZ szociális védelmi minimumra vonatkozó kezdeményezését; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a nemzeti szociális védelmi programok támogatását a fejlődő országokban, és hogy a kérdéskört illetően dolgozzanak ki átfogó politikai keretrendszert, amely kiterjed a nemek közötti egyenlőséggel és a nők szerepének erősítésével kapcsolatos szempontokra is;

49.  üdvözölné az EU arra irányuló erőfeszítéseit, hogy módszeresebben foglalkozzon a bevándorlási és menekültügyi politikájának külső dimenziója és a migrációval összefüggő egyéb szakpolitikák – pl. foglalkoztatás, oktatás, jogok és szociális védelem –közötti kapcsolattal;

50.  úgy véli, hogy az adóbevételek elengedhetetlenek a fejlődő országok számára ahhoz, hogy kielégíthessék polgáraik alapvető szükségleteit, kevésbé függjenek a külföldi segélyektől és előmozdítsák a demokratikus elszámoltathatóságot; megismétli azt az álláspontját, hogy az EU-nak támogatnia kell a partnerországokat az igazságos, átlátható és hatékony adórendszerek kialakításában, hogy előteremtsék a szociális védelemhez és a szegények érdekét szolgáló politikákhoz szükséges bevételeket, és nemzetközi szinten tovább kell dolgoznia a nagyobb pénzügyi átláthatóság megteremtésén, valamint annak biztosításán, hogy a partnerországok is részesüljenek az előnyökből; kiemeli, hogy az adózási politikával kapcsolatos legjobb gyakorlatok és információk cseréje döntő fontosságú az igazságos adórendszerek megteremtése szempontjából;

51.  hangsúlyozza az emberi jogok önmagukban vett jelentőségét, és kiemeli, hogy az EU számos módon elősegítheti az emberi jogok tiszteletben tartását szolgáló kapacitásépítést;

A magánszektor bevonása

52.  elismeri, hogy a magánszektor fejlesztése a fejlődő országokban kritikus jelentőségű a foglalkoztatási lehetőségek megteremtése, a szolgáltatások nyújtása és a vagyonteremtés fokozása szempontjából; emlékeztet arra, hogy a fejlődő országok munkahelyeinek 90%-a a magánszekorban van; hangsúlyozza, hogy az uniós fejlesztési támogatásnak a szegények érdekét szolgáló menetrenddel összhangban arra kell összpontosulnia, hogy a hazai vállalatokat finanszírozzák, növeljék a hazai tőkét, valamint a kis- közép- és mikrovállalkozások fejlődéséhez vezető környezet létrehozására és a formalizálódás előtt álló akadályok megszüntetésére, a tőkéhez és a megfizethető hitelekhez való hozzáférésre ösztönözze a kedvezményezett országokat, továbbá hangsúlyozza, hogy a szolgáltatások és a kapacitásépítés célcsoportját különösen a szegényebb vállalkozóknak kell alkotniuk;

53.  újra megerősíti a társadalmi és ökológiai szempontból felelősségteljes magánszektornak a fenntartható fejlődés ütemének felgyorsításában játszott szerepét; felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő és támogassa többek között az etikai és gazdasági elvekkel összhangban működő szociális gazdasági vállalkozásokat;

54.  kiemeli, hogy fontos pontosan felmérni a magánszektor fokozott bevonásával járó lehetséges kockázatokat, és ezért a magánszektor projektjeinek támogatására vonatkozóan egyértelmű kritériumokat és ezzel párhuzamosan szigorú hatásvizsgálati mechanizmusokat kell meghatározni, amelyet annak biztosítása érdekében kell kialakítani, hogy a magánszektor beruházásai egyrészről az elfogadott nemzetközi fejlesztési célokkal összhangban fenntarthatóak legyenek, másrészről pedig ne vezessenek a feltételekhez kötött segélyekhez való visszatéréshez;

55.  emlékeztet arra, hogy a közjavakkal, köztulajdonú infrastruktúrákkal és közszolgáltatásokkal kapcsolatos állami beruházások alapvető jelentőséggel bírnak a fenntartható fejlődés és az egyenlőtlenségek hatékony csökkentése szempontjából;

56.  hangsúlyozza, hogy az EU által a fejlődő országokban finanszírozott, a magánszektor részvételével lebonyolított beruházási projekteknek meg kell felelniük a nemzetközi megállapodás szerinti környezetvédelmi, emberi jogi, szociális és átláthatósági normáknak, és összhangban kell lenniük a kedvezményezett országok fejlesztési terveivel; ellenzi a magánszervezetekkel folytatott minden olyan együttműködést, amely közvetlenül vagy közvetetten elősegítené az adókijátszás és az adóelkerülés bármely formáját; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül átvilágítási mechanizmusait a nyersanyag-kitermelési projektek finanszírozását érintő döntéseknél;

57.  meggyőződése, hogy a beruházás pozitív hatással van a növekedésre és a munkahelyteremtésre, nem csak az EU-ban, hanem a fejlődő országokban is; hangsúlyozza, hogy az iparosodott országok felelőssége, hogy fokozottan támogassák a hazai vállalatokat érintő beruházásokat és technológiaátadást annak érdekében, hogy a fejlődő országok feltörekvő gazdasági ágazataiban lehetővé váljon minőségi standardok, valamint a nemzetközi szociális és környezetvédelmi normák végrehajtása; hangsúlyozza a megerősített együttműködés szükségességét is, hogy segítsék a fejlődő országokat a külföldi beruházások kezelésével kapcsolatos intézményi és szabályozási kapacitásuk fejlesztésében;

58.  felszólítja az EU-t, hogy ismerje el a fejlődő országok ahhoz való jogát, hogy szabályozzák a beruházásokat, hogy kedvezzenek a partnerországok fejlesztési stratégiáját támogató befektetőknek, valamint a regionális integráció előmozdítása érdekében kedvezményes elbánásban részesítsék a hazai és a regionális befektetőket;

59.  felszólítja az EU-t, hogy teljesítse a kereskedelemsegélyezési stratégiához fűződő, fejlesztési segélyekre irányuló kötelezettségvállalásait, amelyek kifejezetten olyan projekteket céloznak, amelyek a fejlődő országokat hivatottak segíteni kereskedelmi készségeik fejlesztésében, az ellátási lánc javításában és végső soron a regionális és globális piacokon folytatott versenyben;

60.  felszólítja a Bizottságot, hogy a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekről szóló új amerikai törvényhez hasonló célkitűzéssel nyújtson be jogalkotási javaslatot, amely az ásványi anyagok fejlődő országokban, különösen Afrikában való – polgárháborúkat és konfliktusokat szító – illegális kitermelése elleni küzdelemre, valamint az EU piacára importált ásványi anyagok nyomon követhetőségének biztosítására irányul;

61.  szorgalmazza, hogy vizsgálják meg és értékeljék azokat a köz- és magánszféra közötti partnerségeket (PPP), amelyek a magánszektort is bevonják a fejlesztésbe, és amelyeket a Bizottság is támogat, azzal a céllal, hogy e tapasztalatokból okulva mozdulhassanak el egy új politikai elképzelés irányába, amelynek keretében a közpénzeket használják a magánfinanszírozás növelésére;

62.  hangsúlyozza, hogy a magánszektornak nyújtott támogatásnak kéz a kézben kell járnia a kedvezményezett országok nemzeti, regionális és helyi hatóságainak és parlamentjeinek nyújtott segítséggel, amely lehetővé teszi számukra a piacok hatékony szabályozását, az átláthatóság előmozdítását, a méltányos adópolitikák és a felelősségteljes kormányzás végrehajtását, valamint a korrupció elleni küzdelmet a vállalatokon és a nem kormányzati szervezeteken, valamint a kormányokon és hatóságokon belül egyaránt;

Éghajlatváltozás, energia és fenntartható fejlődés

63.  üdvözli azt a javaslatot, amely szerint a fejlesztési együttműködést a fenntartható, megújuló energiára kell összpontosítani; ismételten kijelenti, hogy az energiához való hozzáférés a millenniumi fejlesztési célok elérésének egyik előfeltétele; kitart amellett, hogy az EU által támogatott projektek esetében elsődleges célként kell szerepelnie a vízellátásnak és az energiához való hozzáférésnek a szegények számára, valamint a közszolgáltatások ellátásával, valamint a helyi fejlesztéssel kapcsolatban;

64.  a fejlesztési prioritások és a környezetvédelmi megfontolások közelítése érdekében kiemelten támogatja a helyi és regionális szinten fenntartható energetikai megoldásokat, különösen a decentralizált energiatermelést;

65.  felhívja a figyelmet a megújuló energiában (napenergia, szélenergia, geotermikus energia és biomassza), rejlő hatalmas lehetőségre számos fejlődő országban; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy a fejlődő országokban hajtsanak végre a megújuló energiával kapcsolatos projekteket, és tegyék hozzáférhetővé a technológiát, a szaktudást és a beruházási lehetőségeket, mivel mindez döntő jelentőségű a gazdasági és társadalmi fejlődés szempontjából, csökkenti ezen országok fosszilis üzemanyagoktól való függőségét, és enyhíti az áringadozással szembeni kiszolgáltatottságukat;

66.  annak biztosítására sürgeti az Európai Bizottságot, hogy az energiához való hozzáférés javítását célzó uniós ODA támogassa a helyi gazdasági fejlődést, a környezetbarát munkahelyek teremtését és a szegénység csökkentését, és azt ne kapcsolják össze az uniós vállalkozások támogatásával, illetve ne azok támogatására fordítsák; arra kéri Bizottságot, hogy a szegények energiához való hozzáférésének növelését szolgáló politikákat ne tévessze össze az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére irányuló uniós célok elérésével vagy saját energiabiztonsági szükségleteinek kielégítésével;

67.  üdvözli a fejlődő országok kezdeményezéseit, miszerint az élelmiszer-ellátás biztosítása érdekében a bioüzemanyagok előállítása helyett inkább az élelmiszer-termelésbe fektetnek be;

68.  megismétli, hogy a szükséges kibocsátáscsökkentés elérése érdekében a fejlődő országoknak kötelességük vezető szerepet vállalni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású globális gazdaság kialakításában; arra ösztöni a tagállamokat, hogy járjanak élen a kibocsátáscsökkentésben;

69.  elismeri, hogy az éghajlatváltozás kezelése és a kulcsfontosságú fejlesztési célkitűzések megvalósítása egymást kölcsönösen támogató célok; hangsúlyozza az éghajlatváltozáshoz való ökoszisztéma-alapú alkalmazkodást, az éghajlatváltozás hatásainak mérséklését és a katasztrófakockázat csökkentését célzó intézkedések általános érvényesítésére irányuló módszeresebb erőfeszítések szükségességét, és ezért egy olyan holisztikus megközelítést szorgalmaz, amely minden fejlesztési programba és projektbe beépíti a környezeti szempontokat például a hulladékszállítással és az illegális fakitermeléssel kapcsolatos szabályozások javítása révén;

70.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az éghajlatváltozásra visszavezethető migráció hatását, azaz egy olyan jelenségét, amely egyes becslések szerint 2050-ig 200 millió személyt késztet elvándorlásra, ahogy saját területükön egyre romlanak a körülmények; hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak a fejlesztési politikáján keresztül hozzá kell járulnia a segítségnyújtáshoz és a menekültek számának csökkentéséhez, a technológiákba, emberi erőforrásokba és pénzügyi támogatásba történő befektetés révén;

71.  megismétli azt az álláspontját, hogy az általános érvényre juttatás nem válthatja ki azon új és pótlólagos források biztosítását, amelyekre az EU és más adományozók ígéretet tettek a fejlődő országok éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos törekvéseire és alkalmazkodási igényeire vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy e megközelítésnek az említett térségekben jelentkező egyedi problémák megoldása érdekében helyi és/vagy regionális szemléletmóddal kell rendelkeznie, emlékeztet, hogy az éghajlatváltozás finanszírozását – és általában a közjavakét – nem az ODA-ból kell megoldani, hanem az ODA-ra vonatkozó, a GNI 0,7%-át kitevő tagállami kötelezettségvállaláson túli új kötelezettségnek kell tekinteni;

72.  hangsúlyozza a fenntartható városfejlesztés előmozdításának jelentőségét a nemzetközi menetrend részéként, valamint helyi, regionális és nemzeti szintű megvalósításának fontosságát, ami kedvező hatással lenne a világon – és különösen a fejlődő országokban – minden ember életminőségére;

73.  megjegyzi, hogy a fenntartható fejlődés csak a kedvezményezett országok kapacitásépítésének előmozdításával és az alapvető infrastruktúrák javításával érhető el;

74.  kéri, hogy az országstratégiai és a regionális stratégiai dokumentumokba foglalják bele – és hajtsák is végre – a biológiai sokféleségről szóló egyezmény 8. cikkének j) pontját, amely a fenntartható fejlődés egyik alappillére;

75.  elismeri, hogy az erdőirtás és az uniós piacra irányuló fenntarthatatlan fabehozatal hozzájárult a természeti katasztrófákhoz és a szegény országok kiszolgáltatottságához, és ezért felszólítja az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy új fejlesztéspolitikai stratégiájának keretében teljes körű tilalmat vezessen be az illegálisan kitermelt fa EU-n belüli forgalmazására;

Élelmezésbiztonság és mezőgazdaság

76.  megismétli azt az álláspontját, hogy az EU-nak a fejlődő országokban az élelmezésbiztonság védelmére, valamint a fenntartható, helyi, kisüzemi és ökológiai mezőgazdasági termelés előmozdítására kell koncentrálnia fejlesztési támogatását; hangsúlyozza, hogy kiváltképp a kistermelők termelőeszközökhöz (föld, biztos földbirtoklási jogcím, vetőmagvak, képzés, hitel, tanácsadási szolgáltatások), feldolgozási és forgalmazási lehetőségekhez, valamint a helyi és határon túli piacokhoz való hozzáférését kell biztosítani;

77.  az IAASTD-jelentéssel összhangban szorgalmazza a bio- és ökológiailag fenntartható gazdálkodásra való áttérés támogatását, amely egyrészről figyelembe veszi a kisgazdaságokban szerzett tapasztalatokat, másrészről hatékony eszközt jelent az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban;

78.  hangsúlyozza a kifejezetten nőket célzó mezőgazdasági támogatás jelentőségét, mivel a kutatások szerint, ha megszünnének a mezőgazdaságban a nemek közötti egyenlőtlenségek, akkor a fejlődő országokban 2,5-4%-kal nőhetne a teljes mezőgazdasági teljesítmény, továbbá hogy a nők a jövedelem nagyobb részét költik gyermekeik élelmezésére, egészségére, ruházkodására és oktatására; szorgalmazza a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának megszüntetését, valamint azt, hogy a mezőgazdasági politikák és programok vegyék figyelembe a nemi szempontokat; kiemeli, hogy a nőket egyenlő partnereknek kell tekinteni a mezőgazdasági fejlődést és az élelmezésbiztonságot szolgáló fenntartható fejlődésben;

79.  kitart amellett, hogy az EU-nak kezelni kell az élelmiszer-ellátás bizonytalanságának alapvető okait, ideértve az élelmiszerhez való joggal kapcsolatos csekély elszámoltathatóságot, az élelmiszerárakkal való spekulációt és a földharácsolást; megismétli, hogy a közös agrárpolitika reformja kapcsán figyelembe kell venni a politikák fejlesztési célú koherenciájának erősítésére, a tisztességes versenyre, a fejlődő országok képességének és saját termelési tevékenységének támogatására vonatkozó, Szerződésben foglalt kötelezettséget; intézkedést kér a földharácsolás megszüntetése, a kistermelők és az őshonos termelők tulajdonjogainak biztosítása, valamint a vetőmag-monopóliumok és a speciális növényvédő szerektől való függés felszámolása érdekében;

80.  megjegyzi, hogy a világ 2050-re várhatóan a 9 milliárd főt is meghaladó népességének élelmezésére mostantól a céldátumig 70%-kal kell majd növelni a mezőgazdaság teljesítményét, kevesebb föld, víz és növényvédőszer felhasználásával; megjegyzi, hogy a globális élelmezésbiztonság az egyik legsürgetőbb kérdés az Európai Unió számára, valamint azonnali és következetes fellépésre szólít fel az élelmezésbiztonság garantálása érdekében az uniós polgárok számára és globális szinten egyaránt;

81.  kiemeli, hogy az élelmiszer-ellátás bizonytalanságának leküzdése annyit jelent, hogy a különféle ágazatokban számos intézkedést valósítanak meg, amilyen például a helyi természeti erőforrások kezelése, a termelés és a gyártás megszilárdítása, a képzés, a szakmai szervezetek strukturálása, biztonsági háló megteremtése a legkiszolgáltatottabbak részére, a táplálkozással kapcsolatos nevelés, valamint a mezőgazdaságon túlmutató vidéki munkalehetőségek diverzifikációja a vidéki családok jövedelmének növelése érdekében, akik az éhezés első áldozatai;

82.  rámutat, hogy a fenntarthatóság fokozása érdekében a fejlődő országokban hatékonyabb mezőgazdasági termelési módszereket, köztük alacsony költségű technológiákat kell bevezetni, biztosítani kell a mezőgazdasági kutatást, valamint erősíteni kell a termelékenység és hatékonyság arányát;

83.  felszólítja az EU-t és a fejlődő országokat, hogy a szegénység csökkentésének eszközeként a tulajdonjogok megerősítésével ösztönözzék a földtulajdonlást, valamint könnyítsék meg a mezőgazdasági termelők, a kisvállalkozások és a helyi közösségek hitelhez jutását;

84.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kormányok által támogatott külföldi befektetők, különösen Afrikában, újabban felvásárolják a mezőgazdasági földterületeket, ami veszélyeztetheti a helyi élelmezésbiztonságot, valamint előre nem látható és kiterjedt társadalmi nyugtalanságot válthat ki, amennyiben azt nem megfelelően kezelik;

85.  kiemeli, hogy az uniós halászati partnerségi megállapodások segíthetnek a partnerországok halászati politikáinak megszilárdításában, és erősíthetik abbéli képességüket, hogy saját vizeiken garantálják a fenntartható halászatot, az ágazatban pedig a helyi foglalkoztatást;

86.  hangsúlyozza, hogy a fejlesztéspolitika egyik sarkalatos szempontja a vízhez köthető katasztrófák és betegségek elleni megfelelő védelem, valamint megfizethető áron a megfelelő mennyiségű és minőségű vízhez való hozzáférés biztosítása annak érdekében, hogy a létfontosságú ökoszisztémák fenntarthatóságának veszélyeztetése nélkül kielégítsék az élelmiszerhez és energiához kapcsolódó, illetve az egyéb olyan alapvető szükségleteket, amelyek elengedhetetlenek az egészséges és gyümölcsöző élethez;

Átláthatóság

87.  a részben vagy teljes egészében az EU vagy a tagállamok által finanszírozott fejlesztési projektek átláthatóságának és nyilvánosság általi elfogadásának fokozása érdekében egy elektronikus adatbázis létrehozását szorgalmazza, amely információkkal szolgál a hivatalos fejlesztési támogatásról; úgy véli, hogy az adatbázisnak lehetővé kell tennie a felhasználók számára, hogy nyomon kövessék minden uniós adományozó és adott esetben az ENSZ ügynökségei által valamennyi kedvezményezett országban indított projektet és programot, valamint azt, hogy azokat kik finanszírozzák és mely szervezetek valósítják meg; úgy véli, hogy felhasználóbarátnak és az interneten keresztül mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie, továbbá rendelkeznie kell egy olyan funkcióval, amely előre meghatározott ismérvek (adományozó, DAC ágazat, helyszín, projektstátusz, finanszírozási mód és millenniumi fejlesztési célok) egész sora alapján megkönnyíti a konkrét információkra való rákeresést, az elemzésekhez pedig táblázatokkal és földrajzi térképekkel szolgál; megállapítja, hogy egy ilyen jellegű adatbázis az adományozók közötti fokozott koordináció és harmonizáció, valamint a kedvezményezett országok kormányaival való összhang megteremtése szempontjából is elengedhetetlen;

o
o   o

88.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 46., 2006.2.24., 1. o. (2) HL L 378., 2006.12.27., 41. o. (3) 2007. május 15-i tanácsi következtetések (09558/2007). (4) HL C 102. E, 2008.4.24., 321. o. (5) HL C 117. E, 2010.5.6., 15. o. (6) HL C 4. E, 2011.1.7., 34. o. (7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0355. (8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0210. (9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0442. (10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0082.