Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság „Az árupiacokkal és a nyersanyagokkal kapcsolatos kihívásokkal való szembenézés” című, 2011. február 2-i közleményére (COM(2011)0025),

–  tekintettel a „Nyersanyag-politikai kezdeményezés – Az európai gazdasági növekedés és foglalkoztatás kritikus szükségleteinek kielégítése” című, 2008. november 4-i bizottsági közleményre (COM(2008)0699),

–  tekintettel a Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság nyersanyagellátással foglalkozó csoportja alcsoportjának az EU számára kritikus nyersanyagokról szóló jelentésére(1),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel az „Erőforrás-hatékony Európa – Az Európa 2020 stratégia keretébe illeszkedő kiemelt kezdeményezés” című, 2011. január 26-i bizottsági közleményre (COM(2011)0021),

–  tekintettel „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című, 2011. március 8-i bizottsági közleményre (COM(2011)0112/4),

–  tekintettel az „Integrált iparpolitika a globalizáció korában – A versenyképesség és fenntarthatóság középpontba állítása” című, 2010. október 28-i bizottsági közleményre (COM(2010)0614),

–  tekintettel „Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: Innovatív Unió” című, 2010. november 6-i bizottsági közleményre (COM(2010)0546),

–  tekintettel a „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek – A kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme” című, 2010. november 9-i bizottsági közleményre (COM(2010)0612),

–  tekintettel az „Iparpolitika a globalizáció korában” című, 2011. március 9-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló, 2011. február 3-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az EU 2020 stratégiáról szóló 2010. június 16-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának a nem energiahordozó nyersanyagokról és a Natura 2000-ről szóló iránymutatásaira(5),

–  tekintettel a „Nyersanyag-politikai kezdeményezés – Az európai gazdasági növekedés és foglalkoztatás kritikus szükségleteinek kielégítése” című, 2008. november 4-i bizottsági közleményhez (COM(2008)0699) csatolt munkadokumentumra (SEC(2008)2741),

–  tekintettel az Európai Bizottság Kereskedelmi Főigazgatósága nyersanyag-politikával kapcsolatos 2009-es éves jelentésére(6),

–  tekintettel az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának a környezetvédelem és a versenyképesség közötti kapcsolatokról szóló tanulmányára(7),

–  tekintettel „Az EU fejlesztéspolitikája az inkluzív növekedés és a fenntartható fejlődés támogatására – Az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című, 2010. november 10-i bizottsági zöld könyvre (COM(2010)0629),

–  tekintettel az EU és Afrika közötti kapcsolatok megszilárdításáról szóló, 2010. november 10-i bizottsági közleményre (COM(2010)0634),

–  tekintettel a kereskedelemről és a fejlesztésről szóló, hamarosan megjelenő bizottsági közleményre,

–  tekintettel „A politikák fejlesztési célú koherenciája – az egész Unióra kiterjedő megközelítés szakpolitikai keretének kialakítása” című, 2009. szeptember 15-i bizottsági közleményre (COM(2009)0458),

–  tekintettel az uniós politikák fejlesztési célú koherenciájáról és a „hivatalos fejlesztési támogatás plusz” koncepcióról szóló, 2010. május 18-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a nyersanyagokkal és az alapanyagpiacokkal kapcsolatos kihívások kezeléséről szóló, 2011. március 10-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (Lisszaboni Szerződés) 208. cikkére, amely megerősíti, hogy az Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit,

–  tekintettel a dohai forduló keretében jelenleg zajló tárgyalásokra,

–  tekintettel a 2007-es EU–Afrika közös stratégiára és a 2010. november 29–30-án tartott 3. Afrika–EU csúcstalálkozón elfogadott tripoli nyilatkozatra,

–  tekintettel a WTO előtt az EU, az USA és Mexikó által Kínával szemben indított, jelenleg is zajló eljárásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A7-0288/2011),

A.  mivel az EU-nak erőteljes ipari alapra van szüksége, amely környezetbarátabbá válása során is nagyban függ a megfelelő nyersanyagellátástól, annak érdekében, hogy elinduljon az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé, és fenntartsa versenyképességét,

B.  mivel az ügyintézés bonyolultsága és az igazgatási rendszerek összehangolásának hiánya több évvel hátráltathatja az ásványkincsek kiaknázásának engedélyezését, mivel az ilyen késedelmek túlzottak, növelik a befektetések tőkeköltségét, a kis- és középvállalkozásokat pedig kirekesztik a piacról,

C.  mivel világszerte folyamatosan nő a nyersanyagok, különösen a „technológiai fémek” iránti kereslet,

D.  mivel a uniós tagállamok, Ausztrália és az Egyesült Államok rendelkeznek azzal lehetőséggel, hogy a kritikus nyersanyagok, fémek és ritka földfémek tekintetében fejlesszék saját kitermelésüket,

E.  mivel az új technológiák terén elért fejlődés továbbra is növelni fogja a keresletet az ezen iparágak fejlődésében központi jelentőségű erőforrások iránt,

F.  mivel a nemzetközi kínálatot részben exportkvóták korlátozzák, és az árak rekordmagasságú szinteket érnek el,

G.  mivel a feldolgozóiparban a teljes előállítási költségen belül az anyagköltségek aránya lényegesen magasabb a munkavállalók bérköltségének arányánál, és mivel minden ágazatra igaz, hogy az anyagköltségek emelkedő trendje várhatóan nem fordul meg, legalábbis középtávon nem,

H.  mivel a tisztességes és egyenlő feltételek a piacok javára válnak,

I.  mivel a nyersanyagokért folyó egyre élesebb verseny elmérgesítheti a nemzetközi kapcsolatokat, és erőforrásokért zajló konfliktusokhoz vezethet,

J.  mivel e kihívások lehetőséget kínálhatnak a kölcsönösen előnyös együttműködésen alapuló új, innovatív partnerségek létrehozására az EU és harmadik országok között,

K.  mivel számos fejlődő országban a természeti erőforrásokat a nem demokratikus rendszerek uralma, a csalás, a korrupció és a fegyveres konfliktusok miatt nem a nép jóléte érdekében használták fel,

L.  mivel a Bizottság által az erőforrás-hatékonyság és az újrahasznosítás fellendítésére javasolt fellépések leginkább a lehetséges intézkedések értékelésére korlátozódnak a meghozandó konkrét intézkedések helyett, így nem elegendőek ahhoz, hogy elérjék a kitűzött célokat,

M.  mivel a Bizottság megállapítja, hogy a hulladékokra vonatkozó hatályos jogszabályok jobb végrehajtása és érvényesítése elengedhetetlen az erőforrás-hatékony Európa felé vezető úton,

N.  mivel az értékes nyersanyagok, különösen a ritka földfémek újrahasznosítása intenzív bontást tesz szükségessé,

O.  mivel a nyereséges újrahasznosítás a megbízható és hatékony osztályozási és szétválasztási technológiától függ, mivel az újrahasznosított anyagok értéke az alkotóelemek tisztaságától függ,

P.  mivel a hatékonyság fokozása és az újrahasznosítás előmozdítja a fenntarthatóságot, a versenyképességet és az ellátásbiztonságot,

Q.  mivel a munkaerő termelékenysége az elmúlt évtizedekben sokkal gyorsabban fejlődött az erőforrás-termelékenységnél, és a becslések szerint a munkaerőköltség a terméknek kevesebb, mint 20%-át teszi ki, míg az erőforrások költsége a 40%-át; mivel ez azt jelenti, hogy gyors fellépésre van szükség az erőforrás-hatékonyság javítása érdekében,

R.  mivel a jól időzített és határozott lépések megtétele mindennél fontosabb a hatékony stratégia végrehajtása és az európai nyersanyag-politikai kezdeményezés eredményessége szempontjából,

A nyersanyag-politikai stratégia

1.  véleménye szerint Európának kihívásokkal és nagyszerű lehetőségekkel egyaránt szembe kell néznie a nyersanyagok tekintetében; hangsúlyozza, hogy az Uniónak most, a nyersanyagok iránti kereslet globális növekedése idején lehetősége van arra, hogy előnyhöz jusson a nyersanyagellátás és -hatékonyság megerősítésével, ugyanakkor kielégítse az uniós ipar és a nyersanyagágazat igényeit; hangsúlyozza, hogy a nyersanyagokhoz való tisztességes hozzáférés, valamint a stabil és kiszámítható nyersanyagárak megléte létfontosságú a fejlesztési lehetőségek, a versenyképesség és az európai ipar fenntartása szempontjából; mivel a hozzáférés és az ellátás korlátai – különösen a kritikus nyersanyagok, mint például a ritka földfémek esetében –, valamint az árak nagyfokú volatilitása akadályozhatja az uniós ipar, különösen a kkv-k versenyképességét, az ökológiai hatékonyságát és innovációs kilátásait; üdvözli, hogy a Bizottság 2008-as nyersanyag-politikai kezdeményezésével úttörő szerepet játszott a nyersanyag-politika kérdésének felvetésében, és határozottan felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket annak gyors végrehajtása irányába; úgy véli, hogy az erőforrás-politika és erőforrás-diplomácia nemcsak az iparpolitika és a nemzetközi kereskedelem szempontjából kiemelkedő fontosságú az EU számára, hanem a bel-, valamint a kül- és biztonságpolitikát is érintő átfogó kérdésként is; kéri a Bizottságot, hogy erre a kérdésre fordítson ugyanakkora figyelmet, mint az energia kérdésére; úgy látja, hogy ez az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) feladata is egyben;

2.  úgy véli, hogy a következetes és hatékony uniós diplomáciáért az EKSZ-nek és a Bizottság érintett szolgálatainak – kereskedelmi kérdésekben különösen a Kereskedelmi Főigazgatóságnak – kell felelniük, amelyek szorosan együttműködnek a Parlamenttel és a Tanáccsal; továbbá úgy véli, hogy a nyersanyagok stratégiai jelentőségét tükrözni kell az EKSZ szervezeti felépítésében és az érintett uniós küldöttségek személyzetében; hangsúlyozza, hogy fontos az Unió és a tagállamok külpolitikájának összehangolása a nyersanyagok területén;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy fordítson kellő figyelmet külön-külön is az árupiacokra és a nyersanyag-politikai kezdeményezésre, mivel ez a két terület jellegében is különbözik egymástól, és eltérő problémáik kezelése sajátos intézkedéseket igényel; kiemeli, hogy a pénz- és árupiacok mára minden eddiginél jobban összefonódtak, és a spekuláció fokozza az árvolatilitást; megjegyzi, hogy a nyersanyagpiac megfelelő működése biztosítaná a szükséges ösztönzőket a vállalkozások számára az erőforrások hatékonyabb felhasználásához, az erőforrások helyettesítéséhez, az újrahasznosításhoz és a helyettesítésre irányuló K+F tevékenységekkel kapcsolatos további beruházásokhoz; ezért bátorítja a Bizottságot, hogy segítse elő a nyersanyagpiacok megfelelő működését, például oly módon, hogy az átláthatóbb kereskedés biztosítása érdekében megkezdi a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv felülvizsgálatát; hangsúlyozza, hogy a nyersanyag-politikai kezdeményezés három pillére kiegészíti egymást a nyersanyagprobléma megoldása és az EU nyersanyag-ellátásának biztosítása terén; felszólítja a Bizottságot a nyersanyag-politikai stratégia kiegyensúlyozott és következetes végrehajtására, különösen más fontos európai politikákkal, elsősorban az ipar-, a kutatás-, a környezet-, a közlekedéspolitikával, valamint az Európa 2020 stratégiával összefüggésben; e tekintetben megállapítja különösen az erős innovációs és iparpolitika szerepének fontosságát;

4.  üdvözli a Bizottságnak a kritikus nyersanyagok azonosításával kapcsolatos munkáját, amelyek mindegyike fontos „technológiai fém”, és ezeket figyelembe kell venni a későbbi intézkedések során; felszólítja a Bizottságot, hogy:

5.  megjegyzi, hogy a nyersanyagpiacok viselkedése eltérő, így például a mezőgazdasági szektor nyersanyagpiacai erősen szezonális jellegűek és éghajlati tényezőktől függenek, ezért különös figyelmet igényelnek;

6.  kéri ezért a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt azon nyersanyagok (például a lítium, a hafnium és a nikkel) Európába történő behozataláról, amelyek nem szerepelnek ugyan a kritikus nyersanyagok listáján, de az európai ipar szükségletei, valamint a magas hozzáadott értéket képviselő fogyasztói termékek előállítása szempontjából mégis stratégiai jelentőséggel bírnak; e tanulmányban azt is értékelni kell, hogy mennyire függ az európai ipar ezektől a nyersanyagoktól, milyen intézkedésekkel biztosítható az ellátás belőlük, valamint mekkora lenne a kitermelésük környezetvédelmi költsége és milyen alternatívák vehetők számításba;

7.  üdvözli, hogy a Bizottság közleménye a nyersanyagok széles körére tér ki, például a természetes gumira, a fára és az építőipari adalékanyagokra; kéri a Bizottságot, hogy készítsen elemzéseket ezen anyagok elérhetőségéről és az irántuk mutatkozó potenciális keresletről, és ennek alapján szükség esetén hozza meg a megfelelő intézkedéseket; megállapítja, hogy ez a jelentés a stratégiai és a kritikus nyersanyagokra összpontosít;

8.  rámutat arra, hogy a nyersanyag-politika eredményes irányítása a hatékony nyersanyag-politikai stratégia kulcsa; megjegyzi, hogy a hatékony stratégiának magában kell foglalnia az érdekelt felekkel folytatott folyamatos párbeszédet; hangsúlyozza a Bizottságon és az Európai Parlamenten belüli és a tagállamok közötti szoros koordináció és információátadás szükségességét; Franciaország és az Egyesült Államok példáját követve javasolja 2011-ben egy szolgálatok közötti magas szintű nyersanyag-politikai munkacsoport felállítását a politikák – ideértve a partnerségi szerződéseket is – kidolgozása, nyomon követése és felülvizsgálata, valamint az egységesség biztosítása és a piactorzulás, az ellátási hiány és az erőforrások miatti konfliktusok korai észlelését lehetővé tevő, ellenőrző csoporttal kiegészített korai figyelmeztető rendszer létrehozásának előmozdítása céljából az illetékes főigazgatóságok, a Közös Kutatóközpont (JRC), az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és az Európai Külügyi Szolgálat részvételével; felszólítja a Bizottságot, hogy hozza létre a „2050-ig szóló európai nyersanyag-politikai útitervet”, amely azonosítaná a jövőbeli fejleményeket, fenyegetéseket és lehetőségeket a nyersanyagok és a kritikus nyersanyagok ágazatában, és segítséget nyújtana az európai iparágaknak, a felsőoktatási és kutatóintézeteknek abban, hogy bekapcsolódjanak a hosszú távú tervezésbe és beruházásba; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat saját nyersanyag-politikai stratégiájuk kidolgozása során, és segítse elő a tagállamok közötti koordinációt és a bevált gyakorlatok cseréjét, többek között a külső dimenzió tekintetében is; javasolja, hogy az energiaügy külső dimenziójáról közeljövőben megjelenő közlemény szolgálhatna mintaként;

9.  ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Parlament a nyersanyag-politikai kezdeményezés keretében az előrehaladásról szóló éves jelentés formájában kapjon rendszeres tájékoztatást a nem energiahordozó nyersanyagok alakulásáról és a nyersanyag-politikai kezdeményezés céljainak teljesüléséről, középpontba állítva emellett a kereskedelmi, fejlesztési és környezetvédelmi politikákkal való szakpolitikai összhangot, a szociális hatásokat, valamint a kritikus nyersanyagokra vonatkozó adatokat;

A kihívás átalakítása az európai ipar számára nyíló lehetőséggé: erőforrás-hatékonyság, újrafelhasználás, újrahasznosítás, helyettesítés

10.  megállapítja, hogy a nyersanyagokkal kapcsolatos kihívások leküzdése lehetőséget kínál az EU ipari bázisának, technológiai kapacitásának és know-how-jának egy nagyratörő ipari kutatási és innovációs stratégián keresztül történő megerősítésére, valamint a versenyképesség és a képzett munkaerő stabil foglalkoztatásának fokozására; megállapítja, hogy az eredményes kereskedelmi politika és a saját erőforrások igénybevétele ellenére a nyersanyag-politika megfelelő irányítása, valamint a hatékonyság növelése, az újrafelhasználás, az energiahatékony újrahasznosítás és az erőforrás-felhasználás csökkentése – egyebek mellett adott esetben jobb termékminőségi előírások és a hosszabb élettartam elve révén –, valamint a környezetbarát technológiák alkalmazása közép- és hosszú távon kulcsfontosságú lesz a versenyképesség, a fenntarthatóság és az ellátásbiztonság szempontjából; úgy véli, hogy minden ilyen irányú kezdeményezésnek megfelelő, a környezetre, a társadalomra és a versenyre gyakorolt lehetséges hatásokra összpontosító hatásvizsgálaton kell alapulnia; kiemeli annak fontosságát, hogy következetesen alkalmazzák a hulladékokról szóló keretirányelvben meghatározott, jogilag kötelező erejű hulladékhierarchiát, amelynek prioritási sorrendjében az első helyeken a megelőzés, az újrafelhasználás és az újrahasznosítás áll, ezeket pedig a visszanyerés és az ártalmatlanítás követi; megjegyzi, hogy a Bizottságnak támogatnia kell a társadalmi innovációt, az életmódban bekövetkező változásokat és az olyan új koncepciókat, mint az ökolízing, a vegyianyag-lízing és -megosztás;

11.  megállapítja, hogy az alacsonyabb fogyasztási szintek, a hulladék keletkezésének megakadályozása és az újrafelhasználás az erőforrás-hatékony gazdaságba való átmenet fontos elemét képezik;

12.  javasolja, hogy a Bizottság készítsen átfogó tanulmányt a gazdasági lízingmodellekről mint a tulajdonlás alternatív formáiról, valamint a nyersanyaghasználatra és újrahasznosításra gyakorolt hatásukról; kiemeli, hogy e tekintetben a tájékozottság a fő kihívás;

13.  hangsúlyozza a gazdasági növekedés fokozott erőforrás-felhasználástól való elválasztására irányuló munka szükségességét, ez ugyanis elősegíti a relatív importfüggőség csökkentését is; megállapítja, hogy a nyersanyag-stratégia létrehozása az éghajlatváltozás tágabb kontextusában is fontos; üdvözli ezért a Bizottság tervét egy erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos kiemelt kezdeményezés elindítására; felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa az erőforrás-termelékenység fokozását akadályozó tényezőket (többek között a technikai akadályokat, költségeket stb.), és építsen be és értékeljen az erőforrás-hatékonyság javítására vonatkozó olyan közép- és hosszú távú célkitűzéseket, amelyek tükrözik az EU nyersanyagimport-függése csökkentésének szükségességét, miután az EU egy főre jutó nyersanyagimportja a legmagasabb a világon; az előrehaladás objektív értékelése és más országokkal való összehasonlítása érdekében kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki megbízhatóbb módszertant az erőforrás-hatékonyság mérésére, figyelembe véve az Eurostat e téren végzett munkáját, valamint az Európai Parlament megbízásából a közelmúltban e témában készített tanulmány eredményeit;

14.  üdvözli az olyan eszközök és mutatószámok, mint például a TEEB (az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana) kidolgozását; sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa és serkentse ezen eszközök kidolgozását és használatát;

15.  véleménye szerint az ásványi készletekre kivetett adó nem megfelelő eszköz az erőforrás-hatékonyság fokozására, egyúttal felhívja a Bizottságot, hogy készíttessen tanulmányt a víz- és földhasználatra kivetett adó hatásairól, külön figyelmet fordítva a gazdasági tevékenységekre és az uniós megújulóenergia-termelésre gyakorolt nem kívánt következményekre;

16.  felszólítja a Bizottságot, hogy alapos hatásvizsgálat alapján komolyan vizsgálja meg a környezetbarát tervezési megközelítés nyersanyagokra való kiterjesztését, mérje fel új eszközök bevezetésének lehetőségét, működjön együtt a szabványügyi testületekkel, értékelje egy, az erőforrás-hatékonyság szempontjából élenjáró termékekre vonatkozó program megvalósíthatóságát, erősítse meg az erőforrás-hatékonysággal foglalkozó tanácsadó szolgáltatásokat, elsősorban a kkv-k számára, például az ilyen programok Versenyképességi és Innovációs Végrehajtó Ügynökségen (EACI) belüli megerősítése révén; felhívja a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztásán, a 7. keretprogramon belül a megfelelő kutatáshoz való hozzáférésen, és az EU jövőbeli kutatási programjain keresztül támogassa a kkv-kat ezen a területen; felhívja a vállalatokat, hogy vegyék igénybe vagy a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszert (EMAS), vagy pedig az ISO szabványokat; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a közbeszerzéseket használják fel az erőforrás-hatékony termékek és a másodlagos nyersanyagok felhasználásával készült termékek, valamint az életciklusuk végén a megbízható és átlátható újrahasznosítást biztosító termékek ösztönzése érdekében; megjegyzi, hogy az újrahasznosítás során nem csak a mennyiség, hanem a minőség is számít; ezért hangsúlyozza az újrahasznosítást figyelembe vevő terméktervezés fontosságát; hangsúlyozza az erőforrás-felhasználás termékinformációkban és ökocímkéken való feltüntetésének értékét a fogyasztók döntési lehetőségeinek növelése érdekében; felhívja az európai szabványügyi testületeket, hogy a szabványok meghatározásába építsék be az erőforrás-hatékonyság szempontját;

17.  felszólítja a Bizottságot annak felülvizsgálatára, hogy miként módosítható úgy a környezetbarát tervezésről szóló irányelv, a lejárt életciklusú járművekről szóló irányelv, az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv és az elhasznált akkumulátorokról szóló irányelv, hogy ne csak általánosságban növeljék az újrahasznosítást, hanem az értékes nyersanyagok, köztük a ritka földfémek tekintetében is, például azáltal, hogy konkrétabb bontási követelményeket állapítanak meg, és ennek megfelelően terjesszen elő módosítási javaslatokat ezekhez a jogi aktusokhoz;

18.  megállapítja, hogy az újrafelhasználás és az újrahasznosítás hozzájárulhat az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez, miután a nyersanyag-felhasználás az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának jelentős forrása; rámutat továbbá az újrahasznosításra vonatkozó jogszabályok által szabályozott egyes ágazatok magas újrahasznosítási arányára; kéri a Bizottságot, hogy tárja fel az újrahasznosítás további fokozásának módjait az érintett ágazatokban, többek között a körkörös gazdaság jogi keretrendszerének tökéletesítése révén; hangsúlyozza a nyersanyagok, különösen a ritka földfémek újrahasznosításába történő beruházás szükségességét; felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen mélységi, a nyersanyagok teljes életciklusán alapuló (a kitermeléstől a hulladékig tartó) uniós anyagáram-elemzést ágazatonként, hogy felmérje a nyersanyag-újrahasznosítás fokozásának költséghatékony, egyúttal a környezeti hatásokat tiszteletben tartó módjait, és ezeket javaslatként előterjessze; felszólítja a Bizottságot, hogy az egységesség fokozása céljából harmonizálja az európai jogszabályokat és az újrahasznosítás minimumára vonatkozó előírásokat; felszólítja a tagállamokat a hatályos jogszabályok megfelelő végrehajtására, felhívja továbbá az nemzeti ipari szövetségeket, hogy tevőlegesen támogassák az újrahasznosítást tagjaik között, és segítsék elő a kutatóintézetekkel és más ágazatokkal folytatott együttműködést; rámutat annak fontosságára, hogy az előállított hulladék mennyiségét szét kell választani a termelés növekedésétől;

19.  rámutat annak fontosságára, hogy ipari szinergiák jöjjenek létre az újrahasznosítás terén, és a vállalatok segítséget kapjanak annak feltérképezésében, hogy a náluk keletkezett hulladék és melléktermékek hogyan szolgálhatnak erőforrásként mások számára; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az Egyesült Királyság által a nemzeti ipari szimbiózis program keretében elfogadotthoz hasonló megközelítéseket;

20.  felszólítja a Bizottságot, hogy:

21.  úgy véli, hogy égető szükség van a hulladékbányászattal kapcsolatos információkra, ezért kéri a Bizottságot, hogy értékelje az ebben rejlő lehetőségeket és annak lehetséges korlátait;

22.  arra biztatja a Bizottságot, hogy fejlesszen ki olyan újrafeldolgozási stratégiát, amely során a visszanyerés a hulladék forrásához legközelebb történik, beleértve a szennyvíz tisztítását is, mivel ez a nyersanyagok magasabb koncentrációjának visszanyerését tenné lehetővé, megelőzné a visszanyerés lehetetlenné válását, csökkentené a környezetre gyakorolt negatív hatásokat, és valószínűleg nagyobb energiahatékonyságot is eredményezne;

23.  felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot a hulladéklerakókról szóló irányelv(10) módosítására, valamint dolgozza ki és bővítse ki az annak 5. cikke (2) bekezdésében foglalt célkitűzéseket; továbbá úgy véli, hogy a hulladékokról szóló keretirányelv szerint a biológiailag lebontható települési hulladék hulladéklerakóba történő elhelyezésére vonatkozó tilalommal összefüggő csökkentési célt 2020-tól kezdődően 5%-ban rögzített csökkentési céllal ki kell terjeszteni az összes biológiailag lebontható hulladékra;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa újrahasznosítási partnerségek létrehozását a fejlődő országokkal; kéri a Bizottságot, hogy támogassa a hulladékmentes övezetekhez hasonló kísérleti projekteket;

25.  kéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy az Európai Beruházási Bank (EBB) hogyan segítheti az úttörő technológiát alkalmazó újrahasznosító üzemekbe és más újrahasznosítási kezdeményezésekbe történő befektetések pénzügyi kockázatainak mérséklését;

26.  felhívja a Bizottságot, hogy hatásvizsgálatok eredményeit is figyelembe véve mozdítsa elő az újrahasznosítás – ezen belül a ritka földfémek újrahasznosítása – gazdasági ösztönzőivel kapcsolatos kutatást és fejlesztést; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként lehetne támogatni az újrahasznosított anyagok piacait többek között az újrahasznosított anyagokra vonatkozó zöld tanúsítványok és környezetbarát tervezési előírások révén, és gondoskodjon arról, hogy a kohéziós politika és a költségvetések is támogassák az erőforrás-hatékonyság és az újrahasznosítás előmozdítását;

27.  hangsúlyozza az újrahasznosítható anyagok és a hulladék, különösen az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv (2002/96/EK) hatálya alá tartozó elektronikus hulladék illegális szállításával szembeni fellépés szükségességét, amely fellépés a jobb jogszabályokon és a végrehajtás javításán alapul, és felszólítja a tagállamokat, hogy sürgősen fordítsanak figyelmet erre a feladatra; felkéri a Bizottságot annak vizsgálatára, hogy a gyártói felelősség elvének további alkalmazása miként segítheti e cél elérését; kiemeli az újrafeldolgozó létesítményekre vonatkozó globális tanúsítási rendszer kidolgozásának szükségességét; rámutat a nemzeti vámtisztviselők közötti együttműködés fontosságára; felhívja a Bizottságot annak vizsgálatára, hogy szükség van-e egy, a hatóságok illegális szállítmányokról való tájékoztatását szolgáló kollektív mechanizmusra; kéri a Bizottságot, hogy tanulmányozza az illegális hulladékáramokat, és rendszeresen számoljon be az illegális hulladékexporttal szembeni küzdelem sikereiről; kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az új és használt cikkek vámáru-nyilatkozatokban történő tényleges megkülönböztetését e kérdésnek a modernizált közösségi Vámkódex végrehajtási rendelkezéseiben történő kezelésével;

28.  felszólítja továbbá ezzel összefüggésben a Bizottságot, hogy amennyiben ezt szívesen fogadják, támogassa az EU valamennyi kereskedelmi partnerét olyan jogszabályok elfogadásában és olyan ellenőrzési intézkedések foganatosításában, amelyek révén megakadályozható a területükre való illegális hulladékimport, valamint nyújtson segítséget számukra az illegális importot gyakran lehetővé tevő korrupció elleni tevékeny fellépésben.

29.  felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a néhány tagállam által az egyes fémtörmeléktípusoknak a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti hulladék jellegének megszűnését meghatározó kritériumok megállapításáról szóló tanácsi rendelettel kapcsolatban tett kritikus megjegyzéseket, és kéri a Bizottságot, hogy szigorítsa a termékminőségre vonatkozó követelményeket, javítsa az ellenőrzési lehetőségeket, és biztosítsa, hogy a hulladéknak nem minősülő fémtörmelékek a megkövetelt minőséggel rendelkezzenek;

30.  felkéri a Bizottságot, hogy határozza meg a fenntartható feltárási és termelési módszerekkel, a termékek életciklusával és újrahasznosításával, a helyettesítéssel és az erőforrás-hatékonysággal foglalkozó kutatások és innovációs munka prioritásait, hiszen ezek is csökkenthetik Európa monopolhelyzetben lévő szállítóktól való importfüggőségét; felszólítja a Bizottságot, hogy a keretprogramokban foglalkozzon az újrahasznosítással kapcsolatos jelenlegi kihívásokkal, és hangsúlyozza, hogy figyelmet kell fordítani a különböző újrahasznosítási stratégiákra a tömeges felhasználású fémek, és különösen a kritikus nyersanyagok (például a ritka földfémek) vonatkozásában; felszólítja a Bizottságot, hogy a nyersanyagok (például a ritka földfémek) finanszírozását kapcsolja össze világos célokkal, mint amilyen például az a japán célkitűzés, hogy egyharmaddal csökkentik a ritka földfémek felhasználását; felszólítja a Bizottságot, hogy integrálja azon harmadik országok tapasztalatait, amelyek már magas szintű visszanyerési szintet értek el, mint például Norvégia, ahol az elektronikus hulladékok mintegy 80%-át visszanyerik, és ennek megfelelően határozza meg saját visszanyerési céljait; hangsúlyozza a köz- és magánszféra közötti partnerségek fontosságát ezen a területen, amelyek felölelik az ipart, a tudományos életet és a kormányt; elismeri, hogy az ilyen intézetek értékes szolgáltatásokat nyújtanak a kkv-knak is; továbbra is fontosnak tartja a stratégiai nyersanyag-politikai európai innovációs partnerséget az erőforrás-hatékonyság fokozása, a kulcsfontosságú technológiák előmozdítása, az ellátásbiztonság garantálása és a belső nyersanyagágazat fejlődése szempontjából; felhívja a Bizottságot, hogy 2011-ben kezdeményezzen ilyen partnerséget;

31.  sajnálja, hogy a helyettesítés és az újrahasznosítás nem szerepel kellő súllyal a közleményben; emlékeztet arra, hogy a helyettesítés, különösen a kritikus nyersanyagok és a ritka földfémek helyettesítése rendkívül fontos e szempontból, és adott esetben hatékony megoldásokat kínálhat az ellátással és a környezeti kockázatokkal kapcsolatos problémákra; ezért felkéri a Bizottságot, hogy a kutatási és innovációs források felszabadításával fokozza e téren végzett munkáját, adott esetben egy demonstrációs üzemeket támogató, helyettesítésre irányuló K+F program kifejlesztésével a soron következő kutatási keretprogramon belül; arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a vonatkozó hatásvizsgálatok alapján gondolkodjanak helyettesítési célok kitűzésén; felszólítja a Bizottságot, hogy teljes mértékben használja ki a ritka földfémek terén az EU-ban meglévő kompetenciát;

Fenntartható ellátás az Unióban

32.  olyan, nem pénzügyi jellegű politikákat szorgalmaz, amelyek támogatják a hazai nyersanyagágazatokat a befektetések vonzásában; üdvözli ezért a nemzeti geológiai felmérések közötti együttműködést; a nemzeti geológiai szolgálatok körében erőteljesebb együttműködésre szólít fel, és ösztönzi a közös szabványok és gyakorlatok alkalmazását, ami elősegítené a rendelkezésre álló geológiai adatok cseréjét és kiaknázását; üdvözli az évente megjelenő európai nyersanyag-politikai évkönyv kiadását, és hangsúlyozza, hogy ebben szerepelniük kell a másodlagos forrásokkal és a hulladékbányászattal kapcsolatos adatoknak is; kéri a Bizottságot annak felmérésére, hogy szükség volna-e egy, a nemzeti felmérések terén végzett munkát összegyűjtő és a nemzetközi partnerekkel együttműködő uniós geológiai szolgálat létrehozására; támogatja az EU geológiai tudásbázisának javítására irányuló bizottsági munkát; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve dolgozza ki az Unió digitális erőforrástérképét;

33.  tudatában van annak, hogy Európa számára kulcsfontosságú a belső forrásokból történő nyersanyagellátás; ezért kéri az alábbiakat:

34.  felszólítja a Bizottságot, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos cselekvési tervet integrálja a nyersanyag-politikára vonatkozó stratégiába a gazdaság és a környezet közötti kapcsolatok erősítése céljából, továbbá vegye figyelembe a nyersanyagok kitermelésének, előállításának, használatának és ártalmatlanításának környezeti hatásait; sürgeti a Bizottságot, hogy minden tagállamban támogassa a földhasználat stratégiai tervezésének fejlesztését a nyersanyag-kitermelés más földhasználati igényekkel való egyensúlyba hozása, valamint a környezet és a biológiai sokféleség védelme érdekében;

35.  hangsúlyozza, hogy a balesetek megelőzése és a kitermelés által érintett területek helyreállítása érdekében a nyersanyag-kitermelési tevékenységeket a legszigorúbb munka- és környezetvédelmi előírások figyelembe vételével kell folytatni;

36.  felkéri a Bizottságot, hogy fordítson kellő figyelmet a nyersanyagban gazdag területek fejlesztésére, és alkalmazzon átfogó megközelítést az Unió nyersanyagokban gazdag területei és ipari régiói közötti szállítási infrastruktúra javítása vonatkozásában; felszólítja ennélfogva a Bizottságot annak biztosítására, hogy a transzeurópai közlekedési hálózatról (TEN-T) szóló felülvizsgált iránymutatások feleljenek meg az ipar igényeinek azáltal, hogy zökkenőmentes hozzáférést biztosítanak a nyersanyagokhoz ;

37.  megerősíti, hogy a NATURA 2000-re vonatkozó iránymutatások megfelelő alapot teremtenek arra, hogy a nem energiahordozó nyersanyagok kitermelése ezek alapján és a szubszidiaritás elvének figyelembevételével történjen; annak rendszeres ellenőrzésére kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokban értek-e el előrehaladást a nyersanyag-kitermelés természetvédelemmel való összeegyeztethetősége tekintetében; megállapítja, hogy a műszaki, társadalmi, környezeti és versenyképességi kiválóság elérését célzó gyakorlati szabályok fontos eszközök; emlékeztet az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról szóló, 2011. január 20-i európai parlamenti állásfoglalásra(11), és ezzel összefüggésben felkéri a Bizottságot, hogy az elővigyázatosság elvének megfelelően értékelje a fontos nyersanyaglelőhelynek minősülő érzékeny területek, például az Északi-sarkvidék, a Barents-tengeri régió és Grönland környezeti szempontból fenntartható kiaknázásának lehetőségeit, és lehetőség szerint terjessze ki az itt található országokkal kötött partnerségi megállapodásokat;

38.  hangsúlyozza, hogy a fémek és ásványok kitermelésével foglalkozó új bányák létrehozására irányuló szabályozási jóváhagyási eljárásokra vonatkozóan több átlátható és kiszámítható keretfeltételre van szükség, ugyanakkor nem szabad veszélyeztetni a környezetvédelmi normákat;

39.  megállapítja, hogy az észak-európai országok és a Barents-tengeri térség jelentős érc-, ásvány- és erdőkészletekkel rendelkeznek; úgy véli, hogy az észak-európai térség jelentős mértékben hozzá tud járulni más európai társaságok nyersanyagigényeinek kielégítéséhez, ezáltal pedig csökkentheti az európai importfüggőséget; úgy véli, hogy a nyersanyagokkal kapcsolatban folyamatban lévő tárgyalások során egyértelműen fokozni kell Észak-Európa potenciáljával kapcsolatos tudatosságot;

40.  kiemeli a kutatás, a fejlesztés és az innováció jelentőségét az új kihívások kezelése szempontjából; felhívja a figyelmet arra, hogy a K+F és az innováció hozzájárul az innovatív technológiák és a fenntartható bányászati, finomítási, érctermelési és újrahasznosítási módszerek fejlesztéséhez a környezeti lábnyom és a lehetséges káros társadalmi hatások minimalizálása érdekében;

41.  ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy a fenntartható bányászat részeként tegyen bizonyos bányák újbóli megnyitásának megfontolását kezdeményező intézkedéseket azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az európai ipar tekintetében a nyersanyaghiány kockázatának csökkentéséhez;

42.  hangsúlyozza a szakképzettség és a képzés fontosságát, valamint a geológusok, a mérnökök, a bányászok és más alkalmazottak szerepét; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e kérdéskörben kezdeményezzen szoros párbeszédet a szociális partnerekkel, a tudományos világgal és az iparral; felszólítja a Bizottságot, hogy 2012-ig határozza meg a nyersanyagokkal kapcsolatos kutatásban és fejlesztésben, kitermelésben, finomításban, feldolgozásban és újrahasznosításban dolgozó, képzett személyzet iránti igényt és azt, hogy rendelkezésre áll-e kellő számban ilyen személyzet, majd ossza meg megállapításait az Európai Parlamenttel; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az iparral és a tudományos világgal együttműködve, speciális egyetemi programok és ösztöndíjak révén támogassák a nyersanyagokkal kapcsolatos oktatást; ezzel összefüggésben támogatja az erre a területre vonatkozó Erasmus programokat, mint például az Erasmus Mundus ásványtani és környezetvédelmi programot;

43.  üdvözli az uniós diplomácia nyersanyagokra és ritka földfémekre vonatkozó javaslatát, amelynek célja egy nemzetközi szabályozási platform felállítása, a nyersanyagokhoz való hozzáférés és a nyersanyagellátás biztosítása – különös tekintettel a kritikus nyersanyagokra –, a nyitott globális piacok biztosítása, valamint a nemzetközi együttműködés előmozdítása a nyersanyagok felelősségteljes kitermelése és az erőforrások kölcsönös érdekeken alapuló hatékony felhasználása területén; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a fokozott párbeszéd kialakításának szükségességét a nyersanyag-diplomácia területén az iparosodott, az újonnan iparosodott és az erőforrásokban gazdag fejlődő országok között, egyebek mellett az emberi jogok, a felelősségteljes kormányzás és a regionális stabilitás előmozdítása, valamint a nyersanyagokon alapuló konfliktusok kockázatának megelőzése érdekében is;

44.  felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a hatályos uniós jogszabályok lehető legszigorúbb végrehajtását, integrálja az „innovatív unió” kiemelt kezdeményezés szerinti intézkedésekbe az aranybányászat biztonságát és az arra vonatkozó normákat, vegyen fel külön napirendi pontot a fenntartható erőforrás-gazdálkodással foglalkozó nemzetközi testületnél (UNEP) az aranybányászatról, beleértve a biztonsággal, innovációval, vegyi anyagok kezelésével, valamint az illegális bányászattal és kisüzemi bányászattal kapcsolatos aspektusokat is annak érdekében, hogy hosszú távú, fenntartható megoldást lehessen találni, amely biztosítani fogja, hogy az EU-beli felhasználásra szánt aranyat fenntartható módon termelik vagy importálják, valamint vegye fontolóra a kisméretű és kisüzemi bányászatról szóló, ún. Berlin II. iránymutatások felülvizsgálatát;

45.  rámutat, hogy a kisüzemi és kisméretű bányászat – amennyiben hivatalosan elismerik, szabályozzák és támogatják – alapvető szerepet játszhat a helyiek életében, munkahelyeket teremthet és hozzájárulhat a fejlesztési célok eléréséhez; sajnálja a tudás és az elemzési eszközök viszonylagos hiányát e területen, és hangsúlyozza, hogy növelni kell e terület elismertségét, elő kell segíteni a kisüzemi és kisméretű bányászattal kapcsolatos hatékony szakpolitika kidolgozását és végrehajtását, valamint ellenőrizni kell a segítségnyújtási erőfeszítéseket annak érdekében, hogy meg lehessen előzni a kisüzemi bányászat esetében oly gyakran tapasztalt gyermekmunka, nem biztonságos munkakörülmények és kényszermunka jelentette szegénységi csapdákat és a kisméretű bányászati tevékenységgel kapcsolatba hozható konfliktusokat; felszólítja továbbá az EU-t és tagállamait, hogy mind nemzeti, mind helyi szinten támogassák a fejlődő országokat a fenntartható bányászati gyakorlatokkal, a nagyobb erőforrás-hatékonysággal, újrafelhasználással és újrahasznosítással kapcsolatos szaktudás rendelkezésre bocsátásával;

46.  felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a kritikus nyersanyagokra, különösen a ritka földfémekre vonatkozó készletezési mechanizmus létrehozásának szükségességét, amely mechanizmus biztosítaná az európai társaságok hozzáférését a környezetbarát, a csúcstechnológiás, a védelmi és egészségügyi iparágakban használt stratégiai fontosságú anyagokhoz, valamint védelmet biztosítana a monopolista nyomással és áremelkedésekkel szemben; hangsúlyozza, hogy az EU által bármely lehetséges készletezési programban betöltött szerepet a jogi keret és a szabályozási felügyelet biztosítására kell korlátozni;

A tisztességes és fenntartható nemzetközi nyersanyagellátás

47.  megállapítja, hogy a kereskedelmi korlátozások a versenytorzulás egyre jobban kihat a nyersanyag-kereskedelemre; felkéri a Bizottságot, hogy szorosan kövesse figyelemmel és regionális, multilaterális és bilaterális szinten következetesen foglalkozzon az export- és importkorlátozások kérdésével; az ipari nyersanyagok és főként a kritikus nyersanyagok kereskedelmét torzító intézkedéseket teljes körűen ki kell vizsgálni, és ezek további jogi lépésekhez vezethetnek a WTO keretén belül; felszólítja a WTO-t, hogy szorosan kísérje figyelemmel az import- és exportkorlátozások ezzel összefüggő hatásait, valamint támogatja egy, a nyersanyagok és ritka földfémek kereskedelmének vámjellegű és nem vámjellegű akadályainak megfigyelésére szolgáló WTO-n belüli ellenőrzési eszköz, illetve a G20-on belüli „nyersanyagokkal és ritka földfémekkel foglalkozó stabilitási tanács” létrehozását; felszólítja a Bizottságot, hogy használja fel valamennyi nemzetközi csatornáját – köztük a diplomáciai szolgálatokat – a nyersanyag- és kritikus nyersanyagellátó országokkal és régiókkal meglévő kapcsolatainak javítására, ekként pedig könnyítse meg a nemzetközi nyersanyag-, és különösen a kritikus nyersanyag-kereskedelmet; üdvözli az EU azon szándékát, hogy olyan aktív nyersanyag-diplomáciát folytasson, amely több politikára is kiterjed, például a külpolitikára, a kereskedelmi politikára, a környezetvédelmi és fejlesztési politikákra, és amely előmozdítja és megerősíti a demokratikus elveket, az emberi jogokat, a regionális stabilitást, az átláthatóságot és a fenntartható fejlődést; véleménye szerint nagyon rövid időn belül konkrét elsődleges fontosságú intézkedéseket és átfogó stratégiát kell kidolgozni a ritka földfémek vonatkozásában a fenntartható ellátásra; felszólítja a Bizottságot, hogy az ilyen intézkedések meghatározásába vonja be a ritka földfémekben érdekelt európai szereplőket;

48.  elismeri a fejlődő országok kormányainak és parlamentjeinek legitim jogát, hogy a civil társadalommal konzultálva a közérdeknek megfelelő politikákat léptessenek életbe és szabályozzák a külföldi befektetéseket oly módon, hogy ez utóbbiak a helyi gazdaság előnyére szolgáljanak, országon belüli többletértéket termeljenek és segítsék elő a fejlődést; hangsúlyozza, hogy az európai uniós nyersanyag-politikai stratégiának nem szabad korlátoznia ezeket a jogokat;

49.  üdvözli az EU azon erőfeszítéseit (pl. FLEGT), amelyek célja a nyersanyagok harmadik országokkal folytatott fenntartható kereskedelmének előmozdítása;

50.  hangsúlyozza, hogy világos szabályokat kell alkotni a nyersanyagok kereskedelme terén érintett valamennyi résztvevő (termelők, exportőrök, tranzit országok, importőrök) együttműködésére vonatkozóan;

51.  felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a fejlesztési politika és a nyersanyag-politikai kezdeményezés közötti koherenciát, mivel az EU nyersanyag-politikájának teljes mértékben figyelembe kell vennie a fejlődő országok fenntartható gazdasági növekedését, és összhangban kell lennie a szegénység felszámolásra irányuló általános céllal, amint az az EUMSZ 208. cikkében szerepel; hangsúlyozza, hogy az erőforrásokban gazdag országok gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi fejlődésének határozott támogatása elősegíthetné a szilárd és demokratikus intézmények kiépítését, ami az exportáló és az importáló országok számára egyaránt kölcsönös előnyöket hoz majd; ezért kéri, hogy a nyersanyag-exportáló partnerországokkal kötendő jövőbeni megállapodásokba vegyenek fel az emberi jogokkal és a demokratizálódással kapcsolatos záradékokat; ennélfogva úgy véli, hogy az EU-nak támogatnia kell a fejlődő országokat abban is, hogy diverzifikálják gazdaságaikat, csökkentsék a nyersanyagexporttól való függőségüket, valamint – a hazai gyártáson és feldolgozáson keresztül – fokozzák termékeik értékét; felszólítja a Bizottságot, hogy a külső fellépések 2013 utáni időszakra vonatkozó új eszközeinek kidolgozásakor a törékeny helyzetű nyersanyagszállító államok demokratikus és gazdasági stabilitását célzó programokba integráljon a felelősségteljes irányítás és a fenntartható bányászat támogatására vonatkozó intézkedéseket;

52.  az erőforrások beszerzését a vállalatok feladatának tartja; elismeri, hogy a kkv-k nehézségekkel szembesülnek az erőforrások beszerzése terén; ennélfogva kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg, miként biztosítható nem pénzügyi támogatás olyan koncepciók számára, mint például az európai nyersanyagholding; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tanulmányozzák mélyrehatóan a japán JOGMEC-et;

53.  sürgeti a tagállamokat, hogy az európai nyersanyag-stratégia keretében működjenek együtt egymással; e stratégiának a gazdaság-, bányászati, ipari és nemzetközi politikák közötti szinergiákon kell alapulnia, és a stratégiai anyagokkal való ellátás biztosítására kell irányulnia;

54.  felkéri a Bizottságot, hogy értékelje a WTO előtt Kínával szemben indított eljárás kimenetelét, és szükség esetén a jövőben is vegye igénybe a WTO mechanizmusait;

55.  rámutat az Afrika és az EU közötti kapcsolatok, valamint a 2010. júniusi addisz-abebai megállapodás jelentőségére; ragaszkodik hozzá, hogy a partnerség a közös érdekeken alapuljon, valamint hangsúlyozza, hogy a fenntartható bányászati gyakorlatok elősegítésében fontos a helyes kormányzással, a fokozott erőforrás-hatékonysággal, újrafelhasználással és újrahasznosítással, a meddőzagy- és meddőkőzet-kezeléssel, a bányászati örökség helyreállításával, a munkavállalók egészségével, biztonságával és védelmével, valamint a gyermekmunka felszámolásával kapcsolatos legjobb gyakorlatok cseréje; hangsúlyozza, hogy „Az afrikai bányászat jövőképe” című dokumentumban az Afrikai Unió kijelentette, hogy az afrikai országok eleddig nem tudtak élni a természeti erőforrások terén meglévő versenyelőnyükkel, ennélfogva intézkedéseket kell fontolóra venni annak biztosítása érdekében, hogy a természeti erőforrásokban való bővelkedéssel kapcsolatos előnyök az erőforrásokban gazdag országok lakosságának javát szolgálják;

56.  hangsúlyozza a nyersanyagokkal kapcsolatos kétoldalú együttműködés jelentőségét, amint azt az EU és az Afrikai Unió 2010 júniusában is bizonyította, valamint további erőfeszítéseket ösztönöz a 2011–2013 közötti időszakra vonatkozó Afrika–EU közös cselekvési tervvel összefüggésben; hasonló együttműködés kialakítására szólít fel a kritikus nyersanyagok fő kitermelői közé tartozó más országokkal; a nyersanyag-diplomácia egyik konkrét célkitűzésének javasolja bizonyos – az Unió által importálandó – nyersanyagok forrásainak diverzifikációját, Délkelet-Ázsiából Latin-Amerika és Afrika irányába mozdulva el;

57.  üdvözli, hogy e cselekvési terv tartalmazza képzés biztosítását a nyersanyagokkal kapcsolatos szerződések tárgyalásakor bevált gyakorlatokról, illetve elősegíti a bányászat területén folyó tudományos együttműködést, továbbá támogatja a helyes kormányzást, beleértve az átláthatóságot is;

58.  sajnálja, hogy a közlemény más régiókról vagy országokról nem tesz említést; úgy véli, hogy alternatív nyersanyagforrásokat kell feltárni annak elkerülése érdekében, hogy Európa ellátása korlátozott számú országtól függjön; felhívja ezért a Bizottságot, hogy hozzon létre egyéb, kölcsönösen gyümölcsöző partnerségeket az erőforrásban gazdag országokkal; véleménye szerint az Uniónak az infrastruktúrával, a tudásmegosztással és a forrásokkal kapcsolatos hármas partnerségeket kellene kínálnia; felhívja az Uniót, hogy támogassa az erőforrásokban gazdag fejlődő országokat a geológiai, bányászati és ásvány-feldolgozási szaktudásuk fejlesztésében, valamint tudományos és jogi kérdésekben annak érdekében, hogy fenntartható kapacitásépítés kezdődhessen; ezzel összefüggésben javasolja közösen finanszírozott tanszékek létrehozását a geológiával foglalkozó karokon; felhívja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel az erőforrásokban gazdag országok által nem uniós tagállamokkal kötött nemzetközi megállapodásokat, amelyek az erőforrásokhoz való kizárólagos hozzáférést vonnak maguk után, továbbá hogy biztosítsa az erőforrásokhoz való tisztességes hozzáférést és a nemzetközi kereskedelmi jogszabályok megfelelő működését;

59.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy mindmáig nincs kidolgozva a Kínával és más kulcsfontosságú nemzetközi szereplőkkel való párbeszéd és együttműködés stratégiája; hangsúlyozza a Kínával folytatott kereskedelmi és technológiai párbeszéd szükségességét; felhívja a Bizottságot annak vizsgálatára, hogy miként lehet a kritikus nyersanyagok fenntartható bányászatával és az ásványfeldolgozással, azok helyettesítésével, az erőforrás-hatékonysággal vagy azok újrahasznosításával foglalkozó, kölcsönösen előnyös kísérleti projekteket létrehozni Kínával; ugyanígy határozottan támogatja a többi jelentős szállítóval, például a BRICS-országokkal folytatott hasonló kétoldalú párbeszédeket a nyersanyagokkal kapcsolatos fontos kérdésekben, hiszen ezek az országok is jelentős mennyiségű nyersanyagot birtokolnak és használnak fel; felszólítja a Bizottságot, hogy az európai szomszédságpolitikában is kezelje hasonló módon a nyersanyagkérdést;

60.  úgy véli, hogy az uniós nyersanyag-stratégiának tükröznie kell egyrészről a fejlett és a jelentősebb feltörekvő gazdaságok, másrészről pedig a legkevésbé fejlett országok gazdaságai közötti különbségeket;

61.  hangsúlyozza, hogy a nyersanyagokhoz való hozzáférést folyamatosan integrálni kell a béketeremtő és konfliktusmegelőző intézkedésekbe, mivel a konfliktusok jelentős része ismét kiújult bizonyos régiókban;

62.  egyetért azzal, hogy a fejlesztési politika szerepet játszik annak elősegítésében, hogy az országok erőforráskincsüket fenntartható és mindenkire kiterjedő növekedéssé alakíthassák, többek között a kormányzás és az átláthatóság javításával; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési politika, ideértve a GSP-t is, nem nyersanyag-diplomáciai eszköz, ám úgy véli, hogy fontos támogató szerepet játszhat az európai nyersanyag-politikában; felkéri ezért a Bizottságot, hogy biztosítsa a két terület közötti koherenciát; üdvözli a nyersanyagokhoz való megkülönböztetésmentes piaci hozzáférésre vonatkozó kifejezett garanciák felvételét az uniós kereskedelmi megállapodásokba és a WTO-tagság előfeltételei közé; egyetért ugyanakkor azzal, hogy a kereskedelmi megállapodásoknak biztosítaniuk kell a szükséges rugalmasságot ahhoz, hogy támogassák a fejlődő országokat abban, hogy kapcsolódási pontokat hozzanak létre a nyersanyag-kitermelő ágazat és a helyi ipar között; véleménye szerint tiszteletben kell tartani az országok erőforrások feletti szuverenitását, ebben az összefüggésben pedig kéri a Bizottságot, hogy a fejlődő országok exportadóival szembeni ellenállását olyan differenciált megközelítés alkalmazásával egyensúlyozza ki, amely annak érdekében veszi figyelembe a különféle nemzeti helyzeteket, hogy a fejlesztési célok és a fejlődő országok iparosodása ne kerüljön veszélybe; hangsúlyozza, hogy a szabad és tisztességes kereskedelem fontos a globális nyersanyag-szektor fejlődése és valamennyi társadalom jóléte szempontjából; megállapítja, hogy a nyersanyagból származó bevétel létfontosságú szerepet játszhat abban, hogy lehetővé váljon a legkevésbé fejlett országok számára a millenniumi fejlesztési célok elérése;

63.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a megújított nyersanyag-politikai kezdeményezés nem hivatkozik sem a GSP-re, sem a GSP+-ra, és nem javasol alternatív kereskedelmi ösztönzőket az e rendszerek hatályán kívül eső országok számára az emberi jogok, a környezetvédelmi normák és a nemzeti reformok előmozdítása, valamint a gyermekmunka elkerülése esetén; kéri a Bizottságot, hogy támogassa és szorgalmazza a nyersanyagexporttól nagymértékben függő fejlődő országok gazdasági diverzifikációt célzó kezdeményezéseit;

64.  felhívja a Bizottságot, hogy kapacitásépítés révén nyújtson segítséget a fejlődő országoknak a nyersanyagokkal és a bányászattal kapcsolatos szerződésekre irányuló tárgyalások során fennálló információs aszimmetria mind nemzeti, mind pedig a helyi közösségek körében való leküzdéséhez, valamint segítse őket a technológiatranszferrel kapcsolatos tárgyalásokban;

65.  hangsúlyozza a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak a magas színvonalú környezetvédelmi, szociális és munkaügyi normák betartása és a rendelkezésre álló legjobb technológiák alkalmazása révén betöltött szerepét; úgy véli, hogy mindezt olyan érintett fórumokon is elő kell mozdítani, mint a G8, a G20, a WTO, az OECD, az UNCTAD és az UNEP, valamint az UNEP fenntartható erőforrás-gazdálkodással foglalkozó nemzetközi testülete, a fémek vizsgálatával foglalkozó nemzetközi kutatócsoportok és egyéb testületek; ezzel összefüggésben helyesli az ENSZ globális megállapodásán keresztüli pozitív hozzájárulásokat; felhívja az uniós vállalatokat, hogy dolgozzanak ki megfelelő magatartási kódexeket a harmadik országokban tevékenységet folytatók számára, valamint hogy tevékenységeiket az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásai és az ISO 26000 alapján végezzék; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják a szociális, környezeti és munkaügyi normáknak a harmadik országok természeti erőforrásokat bányászó európai társaságok általi tiszteletben tartását; felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő saját javaslatot a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekre vonatkozó országonkénti jelentéstételről, és az Egyesült Államokban elfogadott Dodd-Frank-féle törvény példáját követve jogszabályban kötelezze a kitermelő vállalatokat arra, hogy a beruházásaik által megcélzott projektek és országok szerint lebontva tegyék közzé jövedelemkifizetéseiket; támogatja a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezést (EITI) és a „Tedd közzé, amit fizetsz” globális hálózatot; véleménye szerint ezeket a normákat különösen az uniós – például az EBB-től kapott – támogatásban részesülő projektekre kell alkalmazni; sürgeti az EU-t, hogy vizsgálja meg, miként előzhető meg az illegális kereskedelemben érintett vagy illegálisan kitermelt ásványok behozatala; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, fel lehet-e használni az azonosítást lehetővé tévő technológiákat ebben az összefüggésben, és támogassa a „koltánujjlenyomat” tapasztalatain alapuló kísérleti projekteket; felszólítja az EBB-t, hogy rendszeresen elemezze a kitermelő iparág tekintetében folytatott kölcsönadási tevékenysége várható hatásait;

66.  súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos jól dokumentált esetben fordult elő, hogy uniós vállalatok megszegték a környezetvédelmi és munkaügyi normákat, illetve megsértették az emberi jogokat;

67.  ismételten megjegyzi, hogy az átláthatóságra vonatkozó kezdeményezések valójában üzletpártiak, mivel jogbiztonságot, fenntartható hosszú távú partnerségeket teremtenek és biztosítékként szolgálnak a tárgyalások újbóli megnyitásával vagy a kiutasítással szemben; megjegyzi, hogy vannak megoldásra váró kihívások, és hogy bizonyos szerződéseknek bizalmasaknak kell lenniük, ugyanakkor nyilvános ellenőrzés alatt kell őket tartani; megjegyzi, hogy a kőolajbevételek kezeléséről szóló ghánai törvény jó példa egy bizonyos mértékű titkosság és a parlamenti ellenőrzés egyidejű fenntartására;

68.  úgy véli, hogy az EU-s vállalatoknak a székhelyük szerinti országban jogi úton felelősségre vonhatóknak kell lenniük az emberi jogok, a környezetvédelmi normák és a legelemibb ILO munkaügyi szabványok leányvállalataik vagy az általuk ellenőrzött társaságok által külföldön elkövetett megsértése esetén;

69.  felkéri az EBB-t és a Bizottságot, hogy a fejlődő országok nyersanyag-kitermelő iparágának támogatásával kapcsolatos döntéshozatal előtt alaposabban vizsgálják meg, hogy a projektek hozzájárulnak-e a szegénység felszámolásához, a fenntartható fejlődéshez és az inkluzív növekedéshez;

70.  aggódik amiatt, hogy folytatódik a konfliktusövezetekből származó ásványok kereskedelme és felhasználása, és kitermelésük miatt gyakoribb az elfogadhatatlan erőszak és a törvénytelen cselekmények elkövetése; kéri a Bizottságot, az EKSZ-t, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy ezt a helyzetet vegyék figyelembe a harmadik országokkal kialakított kapcsolataik keretében; felszólítja a Bizottságot és az Európai Unió stratégiai szállító partnerországait, hogy fejlesszenek ki mechanizmust a nyersanyagok hatékony nyomon követésére a behozataltól kezdődően az újrahasznosításig vagy ártalmatlanításig, valamint vezessenek be a nyersanyagokra és kereskedelmi láncukra (Certified Trading Chains) vonatkozó, kölcsönös tanúsítási rendszert, a méltányos kereskedelem biztosítása, és különösen a válságok sújtotta térségekből származó nyersanyagok kereskedelme tekintetében történő visszaélések megelőzése érdekében; kéri a Bizottságot, hogy működjön együtt a fontos nemzetközi szervezetekkel (ENSZ, OECD, ILO) a legjobb tanúsítási gyakorlatok azonosítása terén, és törekedjen azok összehangolására;

71.  hangsúlyozza, hogy a pénzügyi piacok fontos szerepet játszhatnak a nyersanyagok és az azokból készített termékekkel kapcsolatos, a termelőket és a fogyasztókat egyaránt érintő kockázatok elhárításában; felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a nyersanyagpiac átláthatóságának biztosítása, és az indokolatlan, visszaélésekhez vezető nyersanyag-spekulációval szembeni határozott fellépés érdekében; amennyiben ez mélyreható gyakorlati elemzések szerint szükséges; megjegyzi, hogy ez a G8 és G20 tárgyalások keretei közötti kezdeményezéseket is magában foglalja;

72.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a származtatott termékek piacai hatást gyakorolnak a nyersanyagok árának alakulására; úgy véli, hogy a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek piacain hatékonyabb ellenőrzésekre van szükség; a fentiek alapján támogatja az olyan intézkedéseket, mint a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek átláthatóságának növelése az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) felügyelete mellett; úgy véli, hogy ezek az intézkedések megerősíthetnék a beruházók, valamint a kis- és középvállalkozások biztonságát, és megbízhatóbb üzleti tervezést tehetnének lehetővé az európai termelők számára;

73.  üdvözli az OECD, a G8 és a G20 által a nyersanyagok és a fenntarthatóság tekintetében végzett munkát, és hangsúlyozza, hogy továbbra is szükség van a párbeszédre a G20 csoporton belül a nyersanyagok vonatkozásában annak érdekében, hogy közös nézőpontot lehessen kidolgozni; üdvözli, hogy a G8 és a G20 csoport tagjai fel kívánnak lépni a nyersanyagárak ingadozása ellen, és konkrét intézkedések kidolgozását kéri a nyersanyag-spekuláció megfékezése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az OECD-nek az exportkorlátozások hatására és politikai eszközként való alkalmazásukra vonatkozó munkáját; támogatja az OECD-ben tagsággal nem rendelkező államok bevonását ezekbe a megbeszélésekbe; szorgalmazza a kritikus nyersanyagokkal kapcsolatos stratégiai együttműködés kialakítását az EU, az USA és Japán között a „globális nyersanyag-ellenőrzés” létrehozása céljából a keresletre és kínálatra vonatkozó adatok megosztása, a közös előrejelzés, a legjobb gyakorlatok, a technológiai tudás és a szabadalmak cseréjének ösztönzése, az ellátási láncok elemzése, a közös stratégiai készletek lehetőségének vizsgálata, valamint a közös K+F projektek létrehozása révén; azon a véleményen van, hogy az ilyen ügyeknek szerepelniük kell a következő EU-USA csúcstalálkozó napirendjén; felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő a nyersanyagokról szóló második vonalbeli diplomáciát azáltal, hogy anyagi támogatást biztosít a nem kormányzati szervezetek, egyetemi körök és kutatóközpontok csereprogramjainak részére az Unió és más, erőforrások szempontjából releváns országok között; felkéri a Bizottságot, hogy más, erőforrások szempontjából releváns országokkal szervezzen rendszeresen nyersanyagokkal kapcsolatos eseményeket, amilyen például a JOGMEC' fémszalonja„; kéri továbbá a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy kritikus nyersanyagokkal kapcsolatos, a Joint Organisations Data Initiative (JODI) példáján alapuló nemzetközi statisztikai kezdeményezés megvalósíthatóságát, valamint azt, hogy a fémekkel foglalkozó nemzetközi egyezségokmány hasznos eszköz lenne-e; felszólítja az Európai Védelmi Ügynökséget, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikke (3) bekezdésének megfelelően segítse elő azon intézkedések meghatározását, amelyekkel a nyersanyagok tekintetében erősíthetők a védelmi szektor ipari és technológiai alapjai.

A mezőgazdasági termékek és a nyersanyagpiac

74.  támogatja a Bizottság által a globális élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdasági termékekről készített elemzést, tekintettel a globális élelmiszerkészletek csökkenésére és a népesség, valamint az éhezés növekedésére, és hangsúlyozza az élelmiszerekre és a takarmányra jellemző szélsőséges áringadozást, az élelmiszer- és takarmányláncok hiányosságait, valamint a pénzügyi eszközök és a spekulatív magatartás által az instabilitás kialakulásában betöltött lehetséges szerepet, amelyet komolyan kell venni; emlékeztet rá, hogy az EU négy tagállama jelenleg az élelmiszerárak növekedése szempontjából a világ legkiszolgáltatottabb országai közé tartozik;

75.  kéri, hogy fordítsanak gondos figyelmet az energetikai áruk és nem energetikai áruk – főként az élelmiszerek – árváltozásai közötti egyre nagyobb kölcsönhatást övező alapvető bizonytalanságra;

76.  a Bizottsággal együtt kitart amellett, hogy a nemzetközi közösségnek hosszú távú koordinált megközelítést kell elfogadnia a globális élelmezésbiztonságra vonatkozóan – beleértve a fokozott kutatási erőfeszítéseket és a fejlődő országok agrárágazatába való befektetéseket is –, az ellenálló képesség és az élelmiszerválságokhoz való alkalmazkodási készség fokozása érdekében, különösen fejlesztéspolitikai prioritások révén;

77.  támogatja a G20-ak közelmúltbeli, az élelmiszerárak és az agrárpiacok árainak ingadozásához kapcsolódó politikai válaszadást érintő erőfeszítéseit, beleértve az élelmiszertermelés előrejelzésére vonatkozó fokozottabb információcserét, és hangsúlyozza az élelmiszertartalékokkal és -készletekkel kapcsolatos fokozottabb átláthatóság, valamint a rájuk vonatkozó jobb és időszerűbb tájékoztatás szükségességét;

78.  üdvözli a mezőgazdasági miniszterek 2011. január 22-i harmadik berlini csúcstalálkozójának 48 ország által aláírt közös közleményét, amely felszólított arra, hogy javítsák az agrárpiacok megfelelő működésre való képességét, és elismerte a kereskedelem fontosságát az agrárpiacok különböző szereplői közötti egyensúly megteremtésében, valamint a mezőgazdasági termelők nyersanyagokhoz és energiához való hozzáférésének javításában;

79.  arra kéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a származékos pénzügyi eszközökre és árupiacokra vonatkozó szabályozásról annak megállapítására, hogy a mezőgazdasági áruk – az ágazat sajátos jellege miatt – külön szabályozást igényelnek-e; támogatja a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek szabályozására vonatkozó közelmúltbeli bizottsági javaslatot és a MIFID-irányelvről szóló nyilvános konzultációt; úgy véli, hogy az áruk származékos piacán sürgős kérdésként kellene kezelni a megtévesztő spekulatív magatartást, a jogellenes gyakorlatokat és a visszaéléseket;

80.  felkéri a Bizottságot, hogy javasoljon konkrét intézkedéseket az élelmezésbiztonság biztosítása és a piaci instabilitás sürgős kezelése, valamint – fenntartható átfogó felelősség mellett – a mezőgazdasági nyersanyagok származékos piacai működőképességének megerősítése érdekében.

o
o   o

81.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamoknak.

(1) http://ec.europa.eu/enterprise/policies/raw-materials/files/docs/report-b_en.pdf. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0093. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0037. (4) HL C 236. E, 2011.8.12., 57. o. (5) http://ec.europa.eu/environment/nature/natura2000/management/docs/neei_n2000_guidance.pdf. (6) http://ec.europa.eu/trade/creating-opportunities/trade-topics/raw-materials/. (7) A tanulmány címe: „The links between the environment and competitiveness”, ENV.G.1/ETU/2007/0041 számú projekt, http://ec.europa.eu/environment/enveco/economics_policy/pdf/exec_summary_comp.pdf. (8) HL C 161. E, 2011.5.31., 47. o. (9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0446. (10) A Tanács 1999/31/EK irányelve (1999. április 26.) a hulladéklerakókról (HL L 182., 1999.7.16., 1. o.) (11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0024