Index 
Elfogadott szövegek
2011. április 5., Kedd - Strasbourg
Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Lengyelország - Podkarpackie - Gépgyártás
 Az instabilitásból adódó migrációs hullámok: az EU külpolitikájának hatálya és szerepe
 A nők mezőgazdaságban és a vidéki területeken
 Az új tagállamokban található atomerőművek leállítására elkülönített uniós finanszírozás hatékonysága és eredményessége
 Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Cseh Köztársaság - UNILEVER
 A kettős felhasználású termékek és technológia kivitelére vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer ***I
 A hivatalosan támogatott exporthitelek ***I
 A nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre vonatkozó új uniós politikai keret

Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Lengyelország - Podkarpackie - Gépgyártás
PDF 215kWORD 47k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2011. április 5-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Lengyelországnak a gépgyártást érintő „EGF/2010/013 PL/Podkarpackie” referenciaszámú kérelme) (COM(2011)0062 – C7-0056/2011 – 2011/2045(BUD))
P7_TA(2011)0120A7-0059/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0062 – C7-0056/2011),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1) (2006. május 17-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 28. pontjára,

–  tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0059/2011),

A.  mivel az Európai Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és segítse a munkaerő-piacra történő ismételt beilleszkedésüket,

B.  mivel az Alap hatályát a 2009. május 1-jétől benyújtott kérelmek tekintetében ideiglenesen kiterjesztették az olyan munkavállalók támogatására, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat,

C.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2006. május 17-i intézményközi megállapodást az Alap igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében,

D.  mivel Lengyelország támogatást kért a lengyelországi Podkarpackie NUTS II. szintű régióban a NACE Rev. 2. rendszer szerinti 28. ágazatban („Gép, gépi berendezés gyártása”) működő három vállalatnál történt 594 elbocsátásra tekintettel (amelyek közül 200 jogosult támogatásra),

E.  mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak,

1.  kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az Alap igénybevételének felgyorsítása érdekében; nagyra értékeli ezzel összefüggésben a Parlamentnek a támogatások kiutalásának felgyorsítására irányuló kérelme nyomán a Bizottság által bevezetett továbbfejlesztett eljárást, amelynek célja, hogy a költségvetési hatóság számára az Alappal kapcsolatos kérelem támogathatóságáról szóló bizottsági értékelést az Alap igénybevételére irányuló javaslattal együtt nyújtsák be; reméli, hogy az Alap soron következő felülvizsgálatainak keretében tovább tökéletesítik majd az eljárást;

2.  emlékeztet az intézmények azon kötelezettségvállalására, hogy zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak az Alap igénybevételére vonatkozó határozatok elfogadására, egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul; rámutat az Alap potenciális szerepére az elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci visszailleszkedésében; mindazonáltal értékelést sürget az ilyen munkavállalóknak az Alap által finanszírozott intézkedések közvetlen eredményeként történő hosszú távú munkaerő-piaci beilleszkedéséről;

3.  hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kell, hogy az Alap támogassa az elbocsátott munkavállalók újbóli munkába állását; megismétli, hogy az Alapból nyújtott támogatás nem léphet sem azon intézkedések helyébe, amelyek a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében a vállalatok felelősségi körébe tartoznak, sem pedig azok helyébe, amelyek vállalatok vagy ágazatok szerkezetváltására irányulnak;

4.  megállapítja, hogy az Alapból finanszírozandó összehangolt, személyre szabott szolgáltatási csomaggal kapcsolatos tájékoztatás információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy e szolgáltatások milyen módon egészítik ki a strukturális alapokból finanszírozott tevékenységeket; megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy az éves jelentései is tartalmazzák ezeknek az adatoknak az összehasonlító értékelését;

5.  üdvözli, hogy – a Parlament többszöri kérését követően – első ízben a 2011-es költségvetésben (47 608 950 euró összegű) kifizetési előirányzat szerepel az Alapra vonatkozó 04 05 01. költségvetési sor alatt; emlékeztet rá, hogy az Alapot külön speciális eszközként hozták létre saját célkitűzésekkel és határidőkkel, és hogy ezért olyan elkülönített előirányzatokra van szüksége, amelyekkel elkerülhetőek a más költségvetési sorokból a múltban történtekhez hasonló átcsoportosítások, amelyek károsak lehetnek a különböző szakpolitikai célkitűzések megvalósítására nézve;

6.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

7.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről (Lengyelországnak a gépgyártást érintő „EGF/2010/013 PL/Podkarpackie” referenciaszámú kérelme)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, 2011/249/EU határozat.)

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.
(2) HL L 406., 2006.12.30., 1. o.


Az instabilitásból adódó migrációs hullámok: az EU külpolitikájának hatálya és szerepe
PDF 196kWORD 148k
Az Európai Parlament 2011. április 5-i állásfoglalása az instabilitásból adódó migrációs hullámokról: az EU külpolitikájának hatálya és szerepe (2010/2269(INI)
P7_TA(2011)0121A7-0075/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló, 2006. október 24-i 1638/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a Stabilitási Eszköz létrehozásáról szóló, 2006. november 15-i 1717/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1889/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a humanitárius segítségnyújtásról szóló, 1996. június 20-i 1257/96/EK tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött, 2000. június 23-án Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra(6),

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szervezetének és működésének meghatározásáról szóló, 2010. július 26-i 2010/427/EU tanácsi határozatra(7),

–  tekintettel a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló, 1990. december 18-i ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a menekültek jogállására vonatkozó 1951. július 28-i Genfi Egyezményre és az 1967. január 31-i jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2005. december 13-án elfogadott, a migrációval kapcsolatos átfogó megközelítésre, amely definiálja a migrációs politika külső aspektusát és annak három fő célját, nevezetesen a jogszerű migráció elősegítését, a szabálytalan migráció elleni küzdelmet és a migráció és a fejlettség közötti kapcsolat megerősítését,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2008 októberében elfogadott Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumra, a Bizottság 2009-re vonatkozóan a bevándorlásról és menekültügyről szóló első éves jelentésére (COM(2010)0214) és az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum megkötését követő intézkedésekről szóló 2010. június 3-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a migrációról és a fejlesztésről szóló, 2006. november 23-án Szirtében elfogadott Afrika–EU együttes nyilatkozatra, amely hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Afrikai és uniós államok a migráció hatékonyabb kezelése érdekében kötelezzék el magukat a származási, tranzit- és célországok közötti partnerség mellett, figyelembe véve annak fejlesztésre gyakorolt hatását,

–  tekintettel az Európai Tanács illegális bevándorlásról szóló, 2009. június 18–19-i következtetéseire,

–  tekintettel a 2010–2014-re szóló stockholmi programra, az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumra, valamint a stockholmi program végrehajtásáról szóló bizottsági cselekvési tervre (COM(2010)0171),

–  tekintettel a főképviselő és a Bizottság által 2008. március 14-én kiadott, az éghajlatváltozásról és a nemzetközi biztonságról szóló jelentésre, az ehhez kapcsolódó 2008. december 18-i ajánlásokra és a Tanács 2009. december 8-i következtetéseire,

–  tekintettel a „Migrációs partnerségek kiépítése” címmel 2009. április 27–28-án, Prágában tartott miniszteri konferencián kiadott együttes nyilatkozatra,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek 2000 decemberében aláírt, nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményére és annak jegyzőkönyveire,

–  tekintettel az EU és Líbia közötti migrációs együttműködési munkatervről szóló megállapodásra, amelyet 2010. október 4-én írt alá Malmström biztos asszony, Füle biztos, valamint Líbia részéről Moussa Koussa úr, az általános népi bizottság külkapcsolatokért és nemzetközi együttműködésért felelős titkára és Yunis Al-Obeidi úr, az általános népi bizottság közbiztonságért felelős titkára,

–  tekintettel a Tanácshoz intézett, az EU és Líbia közötti keretmegállapodás megkötésére irányuló tárgyalásokról szóló, 2011. január 20-i ajánlására(8),

–  tekintettel a 2010. november 29–30-án Líbiában, Tripoliban tartott harmadik Afrika–EU-csúcstalálkozó alkalmával kiadott tripoli nyilatkozatra,

–  tekintettel a Catherine Ashton, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő asszony) által az ENSZ Biztonsági Tanácsában 2010. május 4-én tartott beszédre, amelyben hangsúlyozta a válságkezelés és a béketeremtés átfogó megközelítésének szükségességét, valamint rámutatott a biztonság, a fejlettség és az emberi jogok közötti nyilvánvaló kapcsolatra,

–  tekintettel a Tanács harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló, 2009. május 25-i 2009/50/EK irányelvére (a „kék kártyáról szóló irányelv”)(9),

–  tekintettel a keleti partnerséggel foglalkozó, 2009. május 7-i prágai csúcstalálkozón kiadott együttes nyilatkozatra, amely útjára indítja a keleti partnerséget,

–  tekintettel „A szegénység csökkentéséről és a munkahelyteremtésről a fejlődő országokban:a követendő út” című, 2010. szeptember 21-i állásfoglalására(10), és különösen annak 71., 72. és 73. cikkére,

–  tekintettel a Sínai-félszigeten túszként fogva tartott eritreai menekültekről szóló, 2010. december 16-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel „Az emberkereskedelem megakadályozásának, a kereskedőkkel szembeni jogi eljárásnak és az áldozatok védelmének multidiszciplináris megközelítése felé” címmel 2011. január 27-én megtartott konferenciáról szóló elnökségi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 80. cikkére, amely értelmében a határellenőrzéssel, a menekültüggyel és a bevándorlással kapcsolatos uniós politikák terén a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztásának elve az irányadó, ideértve annak pénzügyi vonatkozásait is, és az Unió e fejezet alapján elfogadott jogi aktusaiban, minden olyan esetben, amikor erre szükség van, megfelelő módon rendelkezni kell ezen elv érvényesítéséről,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A7-0075/2011),

A.  mivel a migráció legfőbb mozgatóereje a politikai, társadalmi és gazdasági instabilitás, a biztonság hiánya, a politikai elnyomás és az önkényuralmi rendszerek, amelyek megfosztják az érintett közösségeket a valós helyi perspektíváktól és jövedelemtől, és ezáltal a migráció és a maradás közötti választás jogától, állandó veszélynek téve ki őket, és a migrációt hagyva meg nekik egyedüli lehetőségként; mivel egyre többször az éghajlatváltozás és a környezet állapotromlása vezet migrációhoz,

B.  mivel az instabilitás következtében kialakult migráció fő kiváltó okai a háborúk és fegyveres konfliktusok vagy azok kirobbanásának veszélye, az emberi jogok megsértése – többek között a politikai ellenfelek, kisebbségek, például a vallási és etnikai kisebbségek, illetve a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek (LGBTT) által alkotott kisebbségek, valamint a hátrányos helyzetű csoportok üldözése vagy jogainak korlátozása –, a természeti vagy az ember által előidézett katasztrófák, valamint a valós gazdasági perspektívák és a demokráciát és felelősségteljes kormányzást garantáló, fenntartható szerkezet hiánya, illetve az állampolgári, politikai, kulturális, gazdasági és szociális jogok tiszteletben nem tartása és előmozdításának hiánya,

C.  mivel a migráció világméretű jelenségként hozzájárult a gondolatok cseréjéhez, ugyanakkor a bevándorlók befogadó társadalmakba való integrációjával kapcsolatos új kihívásokat vont maga után, és ily módon egyrészt gazdagította az Európai Unió kultúráját és gazdaságát, másrészt a társadalmi integrációval és beilleszkedéssel kapcsolatos kérdéseket, problémákat vetett fel; mivel az Uniónak jelentős, de szabályozott bevándorlásra van szüksége az öregedő népessége támogatása, illetve egyéb társadalmi és gazdasági kihívások leküzdése érdekében,

D.  mivel a migrációs hullámok útvonala a múltban aszerint változott, hogy hol alkalmaztak nagyobb nyomást, a jelenség azonban soha sem szűnt meg, és mivel a migrációt nem lehet megállítani, viszont mértéke és összetettsége nagy valószínűséggel változni fog az elkövetkező évtizedekben, ezért azt úgy kell kezelni, hogy megelőzzük az emberi szenvedést,

E.  mivel a legális migráció optimális folyamat a származási országukat elhagyni kívánó személyek és a fogadó országok számára egyaránt,

F.  mivel az instabilitásból eredő és az illegális bevándorlás formáját öltő migrációs áramlások okozta nyomás az Unió külső határai mentén fekvő tagállamokat nagyobb mértékben sújtja,

G.  mivel a valamennyi migráns és családtagjaik jogainak védelméről szóló ENSZ-egyezményt még egyetlen uniós tagállam sem ratifikálta, mivel ez az egyezmény nyújtja a legátfogóbb jogi keretet a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméhez, és iránytűt ad az államoknak ahhoz, hogy a munkaerő-vándorlással kapcsolatos politikáik kidolgozásakor és végrehajtásakor mire kell odafigyelniük a migránsok jogainak tiszteletben tartása érdekében,

H.  mivel a gazdasági instabilitás különösen a fiatalabb generációk, a nők, a kisebbségek vagy hátrányos helyzetű csoportok helyzetét rontja, hiszen megfosztja őket a munkalehetőség reményétől, és így könnyebben válhatnak erőszak és radikalizmus áldozatává, és terroristacsoportok beszervezési kísérleteinek céltábláivá,

I.  mivel az éghajlatváltozás összefügg az élelmiszer- és vízhiánnyal, az erdőirtással és a talajromlással, és egyre inkább a nemzetközi biztonságot és stabilitást fenyegető fő veszélyforrásként azonosítják,

J.  mivel segíteni és védeni kell azokat az embereket, akiket az éghajlatváltozás okozta súlyos katasztrófák otthonaik elhagyására kényszerítettek; mivel azonban a jelenlegi menekültügyi jogszabályok nem ismerik el az éghajlatváltozás okozta katasztrófák menekültjei nemzetközi védelemhez való jogot,

K.  mivel néhány, az éghajlatváltozás és a biodiverzitás ebből eredő csökkenése által leginkább érintett régióban, mint amilyen Száhel-övezet, a migráció vált az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás egyetlen formájává,

L.  mivel a migránsok közül néhányan menedékkérők is lehetnek és potenciálisan hivatalosan elismert menekültekké válhatnak,

M.  mivel a szabálytalan migráció nemcsak hogy kockáztatja a migránsok életét, de nagyon gyakran a legsúlyosabb emberi jogi visszaélésekkel függ össze, ideértve a rabszolgamunkát, a szexuális kizsákmányolást, a gyermekbántalmazást és a nemi erőszakot; mivel az Uniónak az efféle visszaélések megakadályozására és a migránsok – köztük a szabálytalan migránsok – védelmére irányuló, veszélyes helyzetekben tett intézkedéseit a hatékonyság fokozása érdekében erősíteni kell,

N.  mivel a migránsok csempészése szinte a világ valamennyi országát érinti; mivel a szervezett bűnözésben részt vevők számára sajnálatos módon jól jövedelmező szabálytalan migráció fegyvercsempészettel és ember- és kábítószer-kereskedelemmel is párosulhat; mivel a szabálytalan migráció a radikális és terroristacsoportok finanszírozásának egyik forrása lehet, és annak a veszélynek teszi ki a migránsokat, hogy szervezett bűnözői csoportok vagy szélsőséges hálózatok áldozataivá válnak,

O.  mivel az uniós politikák keretén belül külön figyelmet kellene fordítani a legveszélyeztetettebb migránsokra, különösen a kísérő nélküli kiskorúakra,

P.  mivel a szabálytalan migráció hatással van mind a fogadó országok, mind a tranzitországok migrációkezelésére és integrációs kapacitására; mivel bizonyos esetekben a tranzitországok tekintetében ez zavart okozhat a helyi munkaerőpiacok fenntarthatósági és fejlődési lehetőségei vonatkozásában és növelheti az instabilitást,

Q.  mivel a várható jelentős népességnövekedés mind a származási, mind a tranzitországokban, különösen a Maghreb-országokban, a Mashreq-országokban és általában Észak-Afrikában negatívan befolyásolhatja ezen országok gazdaságnövekedési és munkahelyteremtési kilátásait, ezáltal súlyosbítva ezen országok szociális és gazdasági helyzetét, amennyiben a szükséges politikai és gazdasági döntések nem születnek meg, mivel ez a demokratikus elvek hiányával párosulva belső feszültségekhez és instabilitáshoz vezet, ahogyan azt a közelmúltbeli tunéziai, algériai, egyiptomi és az arab világ számos más országában bekövetkező tüntetések is mutatják, és végül a migrációs áramlások volumenének növekedését fogja okozni, ami további terhet ró a fogadó országok integrációs kapacitására,

R.  mivel az Uniónak – tekintettel a jelenlegi demográfiai tendenciákra – sürgősen fontolóra kell vennie, hogy milyen mértékben akarja megnyitni határait a következő években a származási és tranzitországok felől érkező migráció előtt az ezen országok belső demográfiai növekedése és az abból eredő társadalmi feszültségek enyhítése érdekében, ezáltal segítve őket belső stabilitásuk fenntartásában, illetve hogy milyen mértékben szükséges szerepet vállalnia az ilyen országok megújított gazdasági menetrendjében, ideértve a beruházásra és munkahelyteremtésre irányuló menetrendet is,

S.  mivel intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a fogadó országokban és a tranzitországokban elkerüljük a rasszizmus és az idegengyűlölet új hullámait,

T.  mivel az Unió irányába történő migráció csak része egy sokkal nagyobb arányú, dél–észak, ill. dél–dél irányú migrációs jelenségnek; mivel az európai szomszédságpolitika (ENP) országainak földrajzi közelsége az Unióhoz, valamint ugyanakkor az egyes ENP-országok és az Unió bevándorlási szabályozása között fennálló feltűnő különbségek versenyelőnybe helyezhetik ezeket az országokat, megerősítve tranzitország-jellegüket, és korlátozva lehetséges fogadó országként fennálló szerepüket és felelősségüket,

U.  mivel az európai szomszédságpolitikának aktívabban kellene támogatnia az Unióval szomszédos államok migrációkezelési kapacitásait,

V.  mivel az Egyiptomban, illetve egyéb észak-afrikai és közel-keleti országokban bekövetkező közelmúltbeli drámai események valószínűleg az Európába irányuló legális és illegális migráció növekedéséhez vezetnek,

W.  mivel a származási és tranzitországok, valamint a fogadó országok és tranzitországok közötti, a migrációs áramlás kezelésével kapcsolatos feszültségek harmonikusabb, összehangoltabb és hatékonyabb migrációs politika híján a jövőben potenciális konfliktusok és viták forrásai lehetnek; mivel azonban a migrációkezelés összehangoltabb és átfogóbb megközelítése erősítheti valamennyi olyan migráns méltóságának tiszteletben tartását, aki potenciálisan hozzájárul a tranzit- és célországok munkaerő-piaci szükségleteinek kielégítéséhez és a származási ország fejlődésének elősegítéséhez; mivel a migrációkezelés összehangoltabb és átfogóbb megközelítésének biztosítania kell –az esetlegesen kilátástalan helyzetben lévő – migránsok emberi jogainak teljes körű tiszteletben tartását,

X.  mivel a kivándorlók által törvényesen és átlátható módon hazaküldött pénz potenciálisan pozitív szerepet játszhat a gazdasági fejlődés elősegítésében, és mivel különös figyelmet kell fordítani a migránsok azon jogának biztosítására, hogy támogathassák családjukat és befektethessenek saját országukban,

Y.  mivel az Európai Uniónak olyan hatékony és bölcs migrációs politikát kell kidolgoznia, mint amilyet Kanadában, Ausztráliában és Új-Zélandon is alkalmaznak; mivel az EU szomszédos régióiban tapasztalható instabilitás veszélyezteti az ilyen politika kialakítását,

Z.  mivel az EU külpolitikája határozottan kiegészítheti és erősítheti a migrációval kapcsolatos uniós politikákat, és a külpolitikának a származási hely szerinti országokban tapasztalható valamennyi bizonytalansági forrással foglalkoznia kell, továbbá aktív párbeszédet kell folytatnia a tranzitországokkal a migrációval kapcsolatos nemzeti jogukban alkalmazandó egységes, emberi jogokra épülő normákról, ezáltal is egyenlő feltételeket teremtve, melyek között a fogadó és a tranzitországok ugyanazon szabályokat követik, és azonos fokú védelmet biztosítanak a migránsok számára; mivel a tranzitországok eltérő fejlettségi szintjéből adódóan uniós pénzügyi támogatásra van szükség annak érdekében, hogy segítsük őket az EU-ban létező normákhoz hasonló normák megvalósításában,

AA.  mivel az alelnök/főképviselő asszony hangsúlyozta a biztonsági és stabilitási kérdések átfogó megközelítésének jelentőségét, melynek értelmében a békefenntartó és béketeremtő műveleteket fejlesztési stratégiák és fenntartható gazdasági perspektívák egészíthetik ki és erősíthetik, ezáltal is megteremtve a hosszabb távú stabilitás és biztonság feltételeit,

AB.  mivel a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett új külpolitikai szerkezet és az EKSZ létrehozása rendkívül értékes szinergiák megteremtésére nyújt lehetőséget egyrészt a külpolitika és a védelmi politika, másrészt pedig az európai szomszédságpolitika és a fejlesztési együttműködési politika között, melyek egymást erősítő és egymással összefüggő területek és stratégiák; mivel ez az új struktúra a kulturális diplomácia számára is lehetővé teszi, hogy szerepet játsszon az Unió külső fellépéseiben; mivel e szinergiákat már a programozás időszakában figyelembe kell venni,

AC.  mivel különbséget kell tenni a migránsok, a menedékkérők és a menekültek között,

1.  üdvözli a Bizottság legutóbbi, a nem menedékkérők jogszerű migrációjára vonatkozó javaslatait, és sürgeti a Bizottságot, hogy fejlesszen ki további eszközöket a közös bevándorlási politika kialakítására, a gazdasági migráció kezelésére, fokozva ezzel a gazdasági és szociális fejlődést a befogadó, tranzit- és származási országokban, valamint a társadalmi kohézió előmozdítására a migránsok integrációjának javítása révén; hangsúlyozza az Unióba történő legális bevándorlás lehetőségeiről adott megfelelő tájékoztatás szükségességét az illegális migráció megakadályozása, a legális bevándorlásra irányuló uniós rendszerek jobb kihasználása, az Unión belüli jelenlegi kilátások és lehetőségek tisztázása, valamint az emberkereskedők által nyújtott hamis ígéretek eloszlatása érdekében, ezáltal visszaszorítva a profitot, melyet a szervezett bűnözés és az emberkereskedelem az emberek költözési kényszeréből húz; felkéri a Bizottságot, hogy fokozza a veszélyeztetett csoportok és személyek (elsősorban nők és gyerekek) védelmére irányuló intézkedéseket, hiszen ők azok, akik gyakran esnek az emberkereskedelem és szexuális kizsákmányolás áldozatául, továbbá sürgeti a Bizottságot, hogy a harmadik országokban alakítson ki információs központokat, amelyek az Unióba történő bevándorlási lehetőségekkel kapcsolatban nyújtanak tájékoztatást; ugyanakkor kiegyensúlyozott megközelítés kialakítására szólít fel egyrészt az Unióba irányuló legális migráció ösztönzése, másrészt az Unióba érkező migránsok befogadására és sikeres beilleszkedésének biztosítására rendelkezésre álló kapacitás között;

2.  emlékeztet arra, hogy a jól kezelt legális migráció előnyöket is nyújthat a harmadik országok számára azzal, hogy a kivándorlók pénzt juttatnak a származási országokba; ezenkívül hangsúlyozza az olyan kezdeményezések támogatásának fontosságát, amelyek a migránsok részvételét szorgalmazzák a származási országukban folyó fejlesztési és képzési projektekben;

3.  felkéri a tagállamokat, hogy működjenek együtt a nem uniós országokkal a legális migrációval kapcsolatos információkhoz való könnyű hozzáférés biztosítása és a legális migráció aktív támogatása érdekében;

4.  úgy véli, hogy a kényszermigráció többek között a gazdasági rendszerek elégtelenségeinek, az elszegényedésnek, az emberi jogok megsértésének, a környezet pusztulásának, a gazdag és szegény országok közötti szakadék szélesedésének, a polgárháborúknak, a természeti erőforrásokért zajló háborúnak és a politikai üldöztetésnek tudható be;

5.  támogatja az alelnök/főképviselő asszonynak a célzott fejlesztési és emberi jogi stratégiákra épülő átfogó és következetes megközelítés szükségességét hangsúlyozó elemzését és politikai irányvonalát, amely az uniós külpolitika további létfontosságú eszközeként szolgál a stabilitási és biztonsági problémák kezelése, valamint a békefenntartó és béketeremtő műveletek hatékonyságának növelése érdekében; ezzel kapcsolatosan kéri a FRONTEX szerepének megerősítését a migrációs áramlások hatékonyabb ellenőrzése érdekében; úgy véli, hogy a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett új külpolitikai szerkezettel és az EKSZ létrehozásával összefüggésben fontos volna az átfogó megközelítés alapjairól és célkitűzéseiről folytatott további intézményközi párbeszéd és eszmecsere megerősítése, különös tekintettel az olyan kedvezményezett országokat érintő célzott programozásra és partnerségekre, amelyek még jelentős előrelépéseket tehetnek a demokratizálódási folyamat, a felelősségteljes kormányzás, az emberi jogok védelme és a gazdasági növekedés terén, és így megerősíthetik a biztonságot és a stabilitást;

6.  sürgeti a Bizottságot, hogy fejlesszen ki egy állandó nyomon követési rendszert a migrációs hullámok kezeléséhez kapcsolódó összes FRONTEX-tevékenység tekintetében; úgy véli, hogy a FRONTEX-műveletek emberi jogi dimenziójának – különös tekintettel a személyek azon jogára, hogy elhagyhatják hazájukat, a visszaküldési tilalomra, valamint a menedék iránti kérelemhez való jogra – egyértelműen tükröződnie kell a FRONTEX-rendelet módosított változatának teljes szövegében; üdvözli a FRONTEX sikeres tevékenységét és a tagállamokkal folyó együttműködését a közös európai menedékjogi rendszer végrehajtása érdekében, és hasonlóképpen üdvözli az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal (EASO) létrehozását is; úgy véli, hogy a FRONTEX és az EASO tevékenységeinek és műveleteinek stabilnak és állandónak kell lenniük ahhoz, hogy a különösen súlyosan érintett tagállamoknak megfelelő támogatást tudjanak nyújtani; hangsúlyozza, hogy az Unió összes tagállama – de különösen a legérzékenyebb tagállamok – között nagyobb szolidaritásra van szükség a leghatékonyabb politikai koordináció és tehermegosztás érdekében;

7.  megjegyzi, hogy a számos nemzetközi szereplőből és jelentős adományozóból (úgymint az EU, az USA, Japán, Kína, valamint hosszabb távon egyéb BRIC-országok, például Brazília és India) álló, egyre inkább többoldalú nemzetközi színtérre tekintettel a stabilitás és a biztonság közös célkitűzés, és a globális gazdasági növekedés alapvető előfeltétele; megállapítja továbbá, hogy olyan stabilitási és biztonsági kihívásokkal nézünk szembe, amelyek a költségvetési megszorítások idején nem csupán megfelelő források biztosítását teszik szükségessé, hanem méretgazdaságosságot és összehangolt erőfeszítéseket is; véleménye szerint el kell kezdeni az EU, az USA, Japán, Kína és nemzetközi pénzügyi intézmények között folytatott, az összehangolt földrajzi és tematikus biztonsági, stabilitási és támogatási stratégiákra vonatkozó aktív párbeszéd átgondolását, ami hozzájárulna az EU kollektív befolyásának növeléséhez, és lehetővé tenné a források kiegyensúlyozottabb, célzottabb és hatékonyabb felhasználását, továbbá biztosítaná a terhek méltányos megosztását; úgy véli, hogy – többek között a Fehér Ház külföldi segélyekről szóló, nemrégiben kiadott áttekintése tükrében, amely hangsúlyozta a segélyezés más jelentős adományozókkal való összehangolásának jelentőségét – az eszmecserére irányuló első fontos lépés az EU és az USA között megrendezett, a humanitárius és fejlesztési segélyezés terén megvalósuló megerősített együttműködésről szóló csúcstalálkozó lehetne, amely azt célozná, hogy transzatlanti megközelítésből kiindulva meghatározzák a közös érdeklődési területeket és a politika összehangolásának alapjait;

8.  sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az Unió és tagállamai által aláírt visszafogadási megállapodás maradéktalanul vegye figyelembe az emberi jogokat és a visszaküldés tilalmának elvét, valamint ne tegyen ki veszélynek senkit, aki nemzetközi védelemre szorul;

9.  megjegyzi, hogy jelentős előnyökkel jár, ha menekülteket fogadnak be a szomszédos országokban, és felszólítja az Uniót, hogy ezt tekintse prioritásnak;

10.  aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy jelenleg mintegy 38 törékeny helyzetű államot tartanak számon világszerte (Failed States Index 2010, Fund for Peace), ami azt jelenti, hogy (a Világbank szerint) 1 milliárd főt érintenek instabilitással kapcsolatos problémák; megjegyzi, hogy a törékeny helyzetű államok vannak a leginkább kitéve a belső és külső – politikai és gazdasági –megrázkódtatásoknak, és hogy az állam instabilitása hozzájárul a migrációs folyamatokhoz;

11.  úgy véli, hogy a szabálytalan migráció és a biztonsági-stabilitási feszültségek forrásául szolgáló, politikai és gazdasági szempontból törékeny helyzetű államok számára nyújtott segítségnek a költségvetési támogatáson, és a stabilitás kialakítására vagy megerősítésére irányuló stratégiákon túl minden esetben magában kell foglalnia a közvetlen befektetésekre és az Unió piacára való bejutásra irányuló stratégiákat, vidékfejlesztési és élelmiszerbiztonsági stratégiákat, a millenniumi fejlesztési célok elérésére irányuló támogatást, munkahelyteremtésre irányuló politikákat, infrastruktúra-fejlesztést, a kkv-k támogatását, mikrohitel-eszközöket, valamint a demokratizálódás és felelősségteljes kormányzás és a társadalmi befogadás előmozdítására, illetve a nők, a kisebbségek és a hátrányos helyzetű csoportok jogainak kiteljesítésére és az etnikai és vallási tolerancia támogatására irányuló stratégiákat is, ezáltal maximalizálva a helyi lehetőségeket és a potenciális migránsok alternatíváit; meggyőződése, hogy ezeknek a stratégiáknak egyrészt aktív partnerkapcsolatokon kell alapulniuk, amelyek a kedvezményezett országok felelősségvállalásának és releváns képességei megerősítésének elvére támaszkodnak, másrészt a támogató országokkal közösen meghatározott célokon, az elérésükhöz szükséges világos menetrendeken és feltételeken, valamint mércéken és szigorú elszámoltathatósági szabályokon kell nyugodniuk; rámutat arra, hogy az ilyen támogatásban részesülő programok esetében alapvető feltételnek kell lennie, hogy azok regionális és helyi szinten hozzáadott értéket teremtsenek, ezáltal biztosítva, hogy jelentős mértékben hozzájáruljanak a helyi gazdaság fejlődéséhez;

12.  hangsúlyozza, hogy a jövőbeli migrációs tendenciákkal és a migráció formáival – például a rövid távú migrációval, a körkörös migrációval vagy az időszakos migrációval – kapcsolatos bármely kutatásnak vagy elemzésnek figyelembe kell vennie a migráció lehetséges kiváltó okait, például a származási országokban zajló politikai vagy gazdasági válságot, vagy az éghajlatváltozás hatását;

13.  felszólítja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt tevékenyen ösztönözzék a migránsok származási országait arra, hogy olyan intézkedéseket és politikákat fogadjanak el és valósítsanak meg, amelyek lehetővé teszik országaik társadalmi, gazdasági és demokratikus fejlődését, annak érdekében, hogy állampolgáraik ne kényszerüljenek kivándorlásra;

14.  felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a származási országok fejlődése és demokratizálódása, illetve a jogállamiság előmozdítása érdekében, hogy a migrációhoz kapcsolódó problémákat a gyökerüknél ragadják meg;

15.  támogatja a migrációs tájékoztatási és igazgatási központok EU-n kívüli felállítását azzal a céllal, hogy azok segítsék a származási vagy tranzitországot jelentő harmadik országokat a potenciális és a visszatérő migránsok aggodalmaira válaszoló migrációs politika kialakításában, a legális migrációval és a célország álláslehetőségeivel és életkörülményeivel kapcsolatos tanácsadásban és a leendő migránsok munkahelyi képzésében, a bamakói (Mali) kísérleti projekt (CIGEM) tapasztalatát felhasználva; kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen készítsen jelentést illetékes bizottsága számára az ilyen központok létrehozására irányuló új kezdeményezésekről;

16.  emlékeztet arra, hogy „A szegénység csökkentéséről és a munkahelyteremtésről a fejlődő országokban: a követendő út” című, 2010. szeptember 21-i állásfoglalásában a Parlament hangsúlyozta, hogy az Uniónak nem szabad haboznia szankciók bevezetésével, ha a fejlődő országok nem tesznek eleget a kereskedelmi megállapodásokban meghatározott, kormányzással és emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségeiknek, továbbá arra kérte az Uniós hatóságokat, hogy biztosítsák a feltételesség elvének a Cotonoui Megállapodás előírásai szerint való szigorú követését, és hangsúlyozta, hogy az Európai Fejlesztési Alapnak (EFA) és a fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköznek (DCI) ugyanezen feltételességi kritériumoknak kell megfelelnie; hangsúlyozza, hogy hasonló feltételességi kritériumokat kell alkalmazni a fejlesztési és humanitárius segélyektől különböző uniós segítség esetében is, ideértve az IMF-kölcsönök révén nyújtott makroszintű pénzügyi támogatásokat és az EBB és az EBRD programjai keretében megvalósuló hitelnyújtási műveleteket, valamint hogy az efféle segítségnyújtásnak partnerségen, közös célokon és értékeken, illetve elkötelezettségen kell alapulnia és mind a támogató, mind a kedvezményezett ország elvárásainak meg kell felelnie; hangsúlyozza továbbá, hogy a kedvezményezett országoknak nyújtott aktív uniós támogatásnak hatékonynak és eredményközpontúnak kell lennie, és hogy tiszteletben kell tartani az Unió alapvető értékeit; kéri az alelnök/főképviselő asszonyt és a Bizottságot, hogy tartsák szem előtt az Unió és annak alapvető értékei iránt való elköteleződés kialakításának célját az uniós pénzügyi segélyek és az ilyen jellegű segítségben részesülő országokkal való kétoldalú kapcsolatok szerkezetének kialakításakor; úgy véli, hogy EU-szinten át kellene gondolni az uniós pénzügyi segítségnyújtás alapját és a rá vonatkozó feltételességi kritériumok alkalmazásának területét;

17.  üdvözli, hogy valamennyi kétoldalú uniós kereskedelmi megállapodás tartalmaz emberi jogi záradékot, és támogatja a feltételesség elvének a fejlődő országokkal kötött kereskedelmi megállapodásokba történő beillesztését az általános preferenciális rendszer révén; elismeri, hogy a feltételesség elvét nem alkalmazzák minden esetben, mivel a Bizottság húzódozott attól, hogy szankciókat alkalmazzon azon fejlődő országokkal szemben, amelyek elmulasztják teljesíteni az emberi jogok tiszteletben tartásával, a felelősségteljes kormányzással és a demokratizálódással kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat; sürgeti a Bizottságot, hogy amikor csak szükséges, fontolja meg a szankciók alkalmazását, de kéri, hogy kiszabásuk előtt alaposan vizsgálja meg e szankcióknak a kedvezményezett országok lakosságára gyakorolt hatásait;

18.  úgy véli, hogy a származási országokra vonatkozókéhoz hasonló politikákat a tranzitországok esetében is alkalmazni kell, például a szegénység csökkentése, a közvetlen beruházások és a piacra jutás tekintetében, és hangsúlyozza egy olyan foglalkoztatási ütemterv fontosságát, amely biztosítja a hatékony hosszú távú társadalmi beilleszkedést, stabilizálja a belső munkaerőpiacot, és megerősíti a tranzitországok hosszú távú lehetőségeit;

19.  úgy véli, hogy az EU-nak és tagállamainak a szabálytalan migrációs áramlások kezelésekor teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk a menedékkérők jogait, illetve tartózkodniuk kell minden olyan lépéstől, ami megakadályozhatja, hogy a potenciális menekültek védelemért folyamodhassanak;

20.  felkéri a Bizottságot, hogy fejlesszen ki olyan mechanizmust, amelynek révén egyrészt megállapítható, hogy ki felelős a menedékkérők elhelyezéséért és kérelmük vizsgálatáért, másrészt küzdeni lehet az illegális migráció ellen, vagyis a mechanizmust két olyan területen alkalmaznák, amelyek vonatkozásában földrajzi elhelyezkedésükből vagy demográfiai jellemzőikből kifolyóan aránytalan terhek hárulnak egyes tagállamokra;

21.  sürgeti a Bizottságot egy nyomon követési rendszer létrehozására, amely segítségével ellenőrizhető lenne, hogy a beutazási (és a beutazás előtti), a Schengeni Határ-ellenőrzési kódex szerint végrehajtott ellenőrzések során tiszteletben tartják-e a menekültek és menedékkérők jogait, hogy a lehetséges hiányosságokat mihamarabb fel lehessen deríteni;

22.  hangsúlyozza az EU választási megfigyelői misszióinak jelentőségét, amelyek bármely, a demokratizálódás és a felelősségteljes kormányzás megteremtésére irányuló folyamat egyik fontos lépésének tekinthetők, és úgy véli, hogy az ilyen misszióknak a hosszú távú demokratizálódási folyamatot támogató szélesebb körű program részévé kell válniuk; sürgeti az alelnök/főképviselő asszonyt, hogy erősítse meg a nyomon követési eljárásokat és missziókat annak ellenőrzése céljából, hogy eleget tesznek-e a választási megfigyelői missziók ajánlásainak, és ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen az ajánlások végrehajtása megfelelő nyomon követésének biztosítása; kiemeli a közvetítés, illetve a konfliktusokat megelőző és rendező stratégiák, valamint az olyan regionális szervezetek intézmény- és kapacitásbővítésének fontosságát, mint például az Afrikai Unió (AU), amely fontos szerepet játszik a békefenntartó és békeépítő műveletekben; úgy gondolja, hogy az Afrikai Unió számára nyújtott támogatásnak magába kell foglalnia a határellenőrzési képesség fejlesztését, valamint az összes kilátástalan helyzetben lévő migráns megsegítését; úgy véli, hogy a regionális békét és stabilitást ösztönző regionális szervezetek, például az AU, az Unió a Mediterrán Térségért vagy a keleti partnerség hatékony megerősítése előmozdítja a regionális integrációt és a határokon átnyúló gazdasági övezetek kialakulását;

23.  megállapítja, hogy történtek előrelépések a migrációval kapcsolatos átfogó megközelítés végrehajtása tekintetében, amelynek célja a származási és tranzitországokkal folytatott átfogó partnerségek előmozdítása, illetve a migráció és a fejlesztés közötti szinergiák ösztönzése; hangsúlyozza, hogy tovább kell javítani a migrációval kapcsolatos átfogó megközelítés fő eszközeinek használatát (migrációs partnerségek, migrációs missziók, migrációs profilok, együttműködési platformok); hangsúlyozza, hogy továbbra is a származási és tranzitországokkal folytatott politikai párbeszéd középpontjában kell tartani a bevándorlási politikával kapcsolatos célkitűzéseket, illetve fokozni kell a szakpolitikák közötti koherenciát e kérdéskörben, különösen a fejlesztési politikával való koherenciát; úgy véli, hogy racionalizálni kell a különféle párbeszédfolyamatokat, egyszersmind megerősítve a migráció és a fejlesztés közötti szinergiákat; úgy véli, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket a származási és tranzitországok olyan fejlesztési projektjeinek támogatása érdekében, amelyek növelik az életszínvonalat ezen országokban, valamint a migrációs áramlatok hatékony kezelése érdekében fokozzák intézményi kapacitásaikat és fejlesztik infrastruktúrájukat, ugyanakkor gondoskodni kell a nemzetközi védelemmel kapcsolatos normák és a visszaküldés tilalmát kimondó elv betartatásáról;

24.  hangsúlyozza a migrációval és fejlesztéssel foglalkozó globális fórum kulcsfontosságú szerepét, hiszen az strukturált keretet biztosít az megerősített párbeszéd előmozdítására, valamint a kormányzati és a nem kormányzati szereplők – ideértve a civil társadalmat– közötti együttműködésre;

25.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jelenlegi körülmények között az egyetlen lehetőség az EU és a Líbia közötti együttműködési megállapodás felfüggesztése volt, és úgy véli, hogy a felfüggesztést vissza kell vonni, amint feláll egy új átmeneti kormány, amely hajlandó támogatni egy ilyen megállapodás demokráciára és emberi jogokra épülő végrehajtását, minthogy a cél nem más, mint pénzügyi támogatás nyújtása az afrikai országok számára a migráció valós alternatíváinak megteremtésére, valamint a már az országban lévő migránsok szakértelmét maximalizáló, és ezáltal a munkaerő-migrációt még hatékonyabban kezelő rendszer létrehozására Líbiában, ezáltal is növelve az ország azon képességét, hogy vonzó célponttá váljon a migránsok számára – különös tekintettel a déli határai felől érkezőkre –, és képes legyen társadalmilag és gazdaságilag integrálni őket, így kialakítva egy hatékony migrációkezelési rendszer alapjait Líbiában; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az EU-nak ki kell használnia a befolyását Líbia meggyőzésére, hogy engedélyezzék az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának visszatérését az országba; úgy véli, hogy az EU földrajzi közelségében található más országokkal is megállapodásokat kellene kötni a migráció terén kialakítandó együttműködés ütemtervével kapcsolatosan, hogy a nemzetközi megállapodásoknak megfelelően közösen támogassák a velük szomszédos, törékeny helyzetű államokat;

26.  az Észak-Afrikában jelenleg tapasztalható humanitárius válság kezelésével összefüggésben megjegyzi, hogy a Frontex nem szolgálhat a válság következtében a régióból kiinduló migrációs hullámok kezelésének fő eszközéül, és felszólítja az EU-t, hogy egy, a politikai átmenetekkel és törékeny államokkal foglalkozó következetes, hosszú távú stratégia részeként dolgozzon ki gyors és összehangolt választ, ezáltal is szem előtt tartva a migrációs hullámok alapvető kiváltó okainak kezelését; sürgeti a Tanácsot, hogy az EUMSZ 80. cikkében rögzített szolidaritási klauzula alapján vezessen be a tehermegosztásra irányuló cselekvési tervet a régióból származó menekültek letelepítésének elősegítésére, és hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről szóló, 2001. július 20-i 2001/55/EK tanácsi irányelvben meghatározott előírások alapján támogassa a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeket; felszólítja a Tanácsot, hogy tegyen sürgős lépéseket a közös európai menedékjogi rendszer elfogadása érdekében, és a Parlament 2010 májusában tett javaslatának megfelelően zárja le a közös uniós letelepítési program létrehozására, valamint az Európai Menekültügyi Alap 2008–2013-as tevékenységeire vonatkozó együttdöntési eljárásokat; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a visszaküldés tilalmára vonatkozó elvet;

27.  hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament kulcsfontosságú szerepet tölt be az EU-val szomszédos területeken a szabadság és a demokrácia előmozdítása terén; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az Európai Parlamentnek szorosan nyomon kellene követnie a földközi-tengeri térség déli vidékein zajló demokratizálódási folyamatot, ezért szabályozott alkalmi párbeszéd kialakítását javasolja az alelnök/főképviselő asszonnyal a térségben bekövetkező fejlemények értékelése, valamint a rövid és hosszú távú célok és a megfelelő támogató intézkedések meghatározása céljából;

28.  ragaszkodik ahhoz, hogy a megújuló európai szomszédságpolitika keretében tényelegesen figyeljenek oda az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos párbeszédre; úgy véli, hogy a demokráciapárti mozgalmakból és tüntetésekből, valamint abból, hogy a Tunéziához és Egyiptomhoz hasonló országokban a hatóságok brutálisan léptek fel ezekkel szemben, arra lehet következtetni, hogy az ENP keretében a demokráciáról és az emberi jogokról folytatott párbeszéd nem volt eredményes;

29.  üdvözli az EU és Törökország közötti visszafogadási megállapodásra irányuló tárgyalások lezárását, és kéri, hogy a felek teljesítsék a megállapodás teljes körű, mihamarabbi végrehajtásához szükséges valamennyi hátralévő szakaszt;

30.  felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza együttműködését az illegális migráció származási és tranzitországaival az Európai Unióval kötött – vagy megkötendő – megállapodásokon, illetve a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú megállapodáson keresztül is annak érdekében, hogy meg lehessen fékezni az illegális migrációt, illetve azzal a céllal, hogy ösztönözni lehessen a törvények betartását, ami a migránsok, a tagállamok és a származási országok lakossága számára egyaránt előnyös lenne;

31.  úgy véli, hogy a migrációval összefüggő statisztikák – tagállamokkal együttműködve végzett – harmonizációja alapvetően fontos a migrációs politika eredményes tervezése, elfogadása, megvalósítása és értékelése szempontjából; kiemeli az Európai Migrációs Hálózat (EMH) jelentőségét, amely komoly hozzájárulást nyújthat e területen;

32.  hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van a migráns népességre vonatkozó következetes, átfogó és összehasonlítható statisztikai adatokra, hiszen annak állandó változása, valamint a jelenlegi migrációs áramlások jellege valós kihívást jelent a politikaformálók számára, akiknek döntéseik meghozatalához megbízható adatokra és információkra van szükségük;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Szomszédságpolitika folyamatban lévő felülvizsgálatának részeként vegye fontolóra egyedi finanszírozás biztosítását az ENP országokra vonatkozó, foglalkoztatási ütemtervet is magába foglaló megújított, erős gazdasági ütemterv kidolgozására; úgy véli, hogy ütemtervet kellene megvitatni az ENP országokkal a saját nemzeti migrációs joguknak az EU normákkal való összehangolásáról, beleértve az olyan emberi jogi normákat is, mint például a menedékhez való jog, az szabálytalan migránsok védelmi rendszere és a valamennyi migránsra érvényes egyenlő jogok; szorgalmazza a Moldovával és Grúziával már megkötött megállapodásokon túl további mobilitási partnerségi megállapodások megkötését az ENP országokkal;

34.  átfogó migrációs politika kidolgozására szólít fel, amely kapcsolatban áll az összes fejlesztési stratégiával és eszközzel, továbbá magas szintű politikai és gyakorlati szolidaritáson, kölcsönös bizalmon, átláthatóságon, partnerségen, megosztott felelősségvállaláson, illetve közös elvekre és konkrét intézkedésekre épülő közös erőfeszítéseken, valamint a Lisszaboni Szerződésben foglalt értékeken alapul;

35.  felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó megközelítést a legális bevándorlással kapcsolatosan, figyelembe véve, hogy az európai munkaerőpiacot munkaerőhiány jellemzi, valamint szem előtt tartva, hogy az egyes tagállamok milyen mértékben képesek migránsokat befogadni és integrálni; úgy véli, hogy egy, a legális bevándorlásra vonatkozó közös európai politika az európai gazdaságra, illetve a származási országok gazdaságára egyaránt ösztönzőleg hatna;

36.  véleménye szerint azon megállapodásokat, amelyek több uniós tagállamot is érintenek, európai szinten, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkének teljes körű tiszteletben tartása mellett kell megtárgyalni;

37.  felszólítja az uniós intézményeket és tagállamokat, hogy a migrációs áramlások kezelése átfogóbb és fenntarthatóbb megközelítésének biztosítása érdekében hatékonyabban hangolják össze az adományozók által nyújtott támogatást;

38.  sürgeti, hogy a fejlesztési segítségnyújtást válasszák külön a migrációs áramlások kezelésétől, továbbá a fejlesztési támogatást ne tegyék függővé a visszatérési migrációtól; hangsúlyozza, hogy az uniós fejlesztési segélyeknek a migráció okainak – szegénység, éghajlatváltozás és éhezés –megszüntetésére kellene irányulniuk;

39.  hangsúlyozza, hogy az „Unió a mediterrán térségért” és a keleti partnerség kezdeményezés hozzáadott értéket jelenthet a migrációnak és következményeinek kezelésében; felkéri az alelnök/főképviselő asszonyt és a tagállamokat, hogy fokozzák az „Unió a mediterrán térségért” kezdeményezés teljes működőképessége érdekében tett erőfeszítéseiket; úgy véli, hogy a migrációs áramlatok kapcsán tett lépéseknek elsőbbséget kell élvezniük az „Unió a mediterrán térségért,” valamint a keleti partnerség kezdeményezésen belül;

40.  felszólítja az Európai Uniót, hogy mérlegelje, milyen lépéseket tehet a Fejlesztési Együttműködési Eszköz, az Európai Fejlesztési Alap, valamint a humanitárius segítségnyújtási eszköz kiigazítása terén, hogy ezáltal a törékeny országokban elősegítse, hogy erősödjön a migrációnak az emberi fejlődés és a demokrácia előmozdítására gyakorolt pozitív hatása;

41.  további erőfeszítésekre hív fel a politikák fejlesztési célú koherenciájának ösztönzése céljából az Unió migrációs politikája keretében, továbbá annak elkerülésére, – amennyiben azok sértik a migránsok emberi jogait – hogy a hivatalos fejlesztési támogatást a migráció megnehezítését vagy irányítását szolgáló politikák finanszírozására használják fel; úgy véli, hogy a hivatalos fejlesztési támogatást ugyanakkor további hatékony fejlesztésekre fel kell használni, hiszen így csökkenthető lehet a szegénység, politikai instabilitás és politikai elnyomás okozta migráció;

42.  üdvözli a harmadik Afrika–EU-csúcstalálkozó végeztével kibocsátott tripoli nyilatkozatot, amely újból megerősíti a migráció velejáróinak és kihívásainak kezelése érdekében tett közös erőfeszítések szükségességét, valamint a migráció fejlesztéshez kapcsolódó viszonyát;

43.  hatékonyabb partnerségek kiépítésére szólít fel a regionális és gazdasági integrációt elősegítő intézményekkel, amelyek hozzájárulnak a tartós, hosszú távú megoldás kidolgozására a dél–dél migráció kérdésben;

44.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak további kutatásokat kellene végeznie az éghajlat által kiváltott dél–dél közötti migrációval kapcsolatban, amely foglalkozna az érintett személyek számával, a veszélyeztetett térségekkel, a migrációs mozgásokkal, illetve a fogadó országok képességeivel is; felszólít a fejlődő országok kutatási kapacitásának megerősítésére;

45.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szegénység mértékének csökkentése, valamint a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében a partnerországok nemzeti fejlődési stratégiájába bele kell foglalni a migráció kérdését;

46.  üdvözli a migrációval foglalkozó AKCS-megfigyelőközpont létrehozását, amely adatokkal, valamint eszközökkel szolgál az AKCS-országok politikai döntéshozói számára a nemzeti migrációs stratégiák hatékonyabbá tételéhez; továbbá üdvözli a Migrációs Megfigyelőközpont létrehozására irányuló javaslatot, melynek feladata a latin-amerikai térség migrációs áramlásaival kapcsolatos kérdések folyamatos és részletes nyomon követése az Európa–Latin-Amerika és Karib-térség Alapítvány felügyelete és koordinációja mellett;

47.  javasolja a migráció és a fejlődés között meglévő összefüggések erősítésére szánt pénzügyi források hatékonyabb elosztását; felismeri az Unió külső fellépéseit finanszírozó különféle pénzügyi eszközök kiegészítő jellegére és időben történő mobilizálására vonatkozó előírások javításának szükségességét;

48.  hangsúlyozza az LRRD stratégiák (azaz a helyreállítás és a fejlesztés összekapcsolásával kapcsolatos stratégiák) megerősítésének szükségét annak érdekében, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerülők és menekültek problémájára fenntartható megoldásokat tudjanak biztosítani; felismeri az összehangolt humanitárius válaszlépés mint az életképes fejlesztési politika elődjének fontosságát a konfliktust követő helyzetben lévő országokban;

49.  felhívja az alelnök/főképviselő asszonyt, hogy fektessen hangsúlyt a szakértői munkára, és egyértelműen határozza meg a központok és a küldöttségek személyzetének megbízatását a migrációról és menekültügyről szóló tematikus program és a fejlesztési együttműködési eszköz földrajzi programjainak hatékonyabb összehangolása érdekében;

50.  felszólít az Európai Külügyi Szolgálat illetve a DEVCO szerepének tisztázására, valamint tevékenységük összehangolására; sürgeti, hogy a DEVCO vezető szerepet játsszon a migrációs politika programozási szakaszában;

51.  hangsúlyozza a migrációról és menekültügyről szóló tematikus program alkalmával szerzett tapasztalatok alkalmazásának fontosságát a nemzeti szintű politikai párbeszéd szempontjából az országos és regionális stratégiai dokumentumok következetes és hatékony programozásának érdekében;

52.  sürgeti a különösen a kulcsfontosságú ágazatokat – például az egészségügyet és az oktatást – érintő agyelszívás és szakemberek kivándorlása által keltett negatív hatások csökkentésére irányuló erőfeszítések fokozását; hangsúlyozza az „agyvisszaszívás”, a támogatott visszatérési programok és a körkörös migráció előmozdításának, a munkaerő-felvétel szabályozásának, valamint a kapacitásfejlesztés támogatásának jelentőségét olyan intézkedéseken keresztül, mint például a szakképzés fejlesztése; kéri a Bizottságot, hogy tanulmányozza, hogy a körkörös migrációs rendszerek hasznos eszköznek bizonyulnak-e, és a körkörösség melyik típusa (egyszeri/visszatérő, rövid távú/hosszú távú, spontán/irányított) hozhatja a legjobb eredményeket a fejlődő és a fejlett ország számára egyaránt;

53.  felszólítja a Bizottságot, hogy a külső fellépések 2013 utáni időszakra vonatkozó új eszközeinek kidolgozásakor biztosítsa, hogy a javasolt szerkezet lehetővé tegye a fejlesztési pillér valamint a szociális biztonsági és stabilitási pillérek közötti szinergiák és egymást kölcsönösen megerősítő hatások létrejöttét, és gondoskodjon a sürgősségi és helyreállítási alapok gyors elosztásáról, a kilátástalan helyzetben lévő migránsok, és különösen a kiemelten veszélyeztetett helyzetben lévő migránsok, például a nők és a kísérő nélküli kiskorúak segélyezése és támogatása tekintetében történő gyors reagálásról, valamint az esetlegesen fenyegetett helyzetben lévő kisebbségi csoportok, többek között a vallási és etnikai közösségek, illetve a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek (LGBTT) által alkotott közösségek számára aktív támogatást nyújtó egyedi programokról, a kilátástalan helyzetben lévő emberi jogi jogvédőknek nyújtott uniós védelemről, továbbá támogassa azon intézkedések megtételét, amelyek mérséklik az éghajlatváltozás, az erdőirtás, az elsivatagosodás, valamint a csökkenő biodiverzitás következményeit, és óvja meg a gazdasági és társadalmi környezetet az érintett közösségekben;

54.  felszólít a veszélyeztetett csoportok, például a nők, gyerekek, valamint a fogyatékkal élők sajátos helyzetét figyelembe vevő politikák kialakítására, valamint ezzel összefüggésben a megfelelő infrastruktúrák, például kórházak, iskolák és oktatási felszerelések, valamint a szükséges szociális, pszichológiai és adminisztratív segítségnyújtás biztosítására;

55.  felhívja a figyelmet a kínzás áldozatai részére létrehozott rehabilitációs központok fontos szerepére, amelyet a migránsok – köztük menekültek és menedékkérők – sikeres uniós integrációjában játszottak; aggodalommal veszi tudomásul a döntést, hogy a demokrácia és az emberi jogok új európai eszköze (EIDHR) keretében e központoknak nyújtott finanszírozást fokozatosan meg fogják szüntetni; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy e központok finanszírozása csorbítatlanul folytatódjon, és ne kerüljön egyedül a tagállamok kezébe;

56.  felkéri a Bizottságot, hogy tegye közzé a regionális védelmi programok külső értékelését és kezdeményezzen vitát arról, hogy e programokat folytatni kell-e;

57.  a KKBP/KBVP missziói kapcsán úgy véli, hogy – miként azt az alelnök/főképviselő asszony is hangsúlyozta – a biztonsági és stabilitási stratégiákat eseti fejlesztéstámogatással és emberi jogi stratégiákkal kellene kiegészíteni annak érdekében, hogy hosszú távon fel lehessen számolni a biztonság és a stabilitás hiányának alapvető kiváltó okait; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy egy ilyen átfogó megközelítéshez nem csupán a külügyi szolgálattól remélt jobb koordinációra van szükség, hanem az ilyen támogatási stratégiákra elkülönített további költségvetési forrásokra is;

58.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, az Európai Unió Tanácsa elnökségének, a Bizottság elnökének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EBB-nek, az EU-tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az EURONEST- és EUROMED-államok kormányainak és parlamentjeinek, az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumának, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak, a Világbanknak, a Nemzetközi Valutaalapnak, az Afrikai Uniónak, a Pán-afrikai Parlamentnek, a Nemzetközi Migrációs Szervezetnek és ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának.

(1) HL L 310., 2006.11.09., 1. o.
(2) HL L 327, 2006.11.24., 1. o.
(3) HL L 386, 2006.12.29., 1. o.
(4) HL L 378., 2006.12.27., 41. o.
(5) HL L 163., 1996.7.2., 1. o.
(6) HL L 317., 2000.12.15., 3. o.
(7) HL L 201., 2010.8.3., 30. o.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0020.
(9) HL L 155., 2009.6.18., 17. o.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0327.
(11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0496.


A nők mezőgazdaságban és a vidéki területeken
PDF 305kWORD 79k
Az Európai Parlament 2011. április 5-i állásfoglalása a nők mezőgazdaságban és a vidéki területeken betöltött szerepéről (2010/2054(INI))
P7_TA(2011)0122A7-0016/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, és különösen annak 2. és 3. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 8., 153. és 157. cikkére,

–  tekintettel a vidékfejlesztésre vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról szóló, 2006. február 20-i 2006/144/EK tanácsi határozatra (2007–2013 közötti programozási időszak)(1),

–  tekintettel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20-i 1698/2005/EK tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Unió vidéki területein a nők helyzetéről szóló, 2008. március 12-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „A nők szerepe a vidék fenntartható fejlesztésében” témájú, 2010. április 27–29 között Cáceresben, az EU spanyol elnökségének kezdeményezésére rendezett szeminárium következtetéseire(4),

–  tekintettel az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2010. július 7-i 2010/41/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0016/2011),

A többfunkciós kialakítású vidéki területek

A.  mivel a vidéki területek gazdaságilag fenntartható fejlődése és a gazdasági egységek hosszú távú és fenntartható működőképessége elsőrendű kérdés Európában, és mivel a gyérebben lakott mezőgazdasági területekben rejlő potenciált az értékeket megőrző módon kell használni és fejleszteni, és úgy, hogy e területek továbbra is lakottak maradjanak,

B.  mivel – adott helyzetüknek megfelelően – a gazdaságilag és kulturálisan önálló, működő regionális elosztási láncokkal rendelkező régiók stabilabban tudnak reagálni a globális változásokra,

C.  mivel számos régióban a fenntartható fejlődési stratégiák és a nagy horderejű vállalkozói tevékenységek elengedhetetlen előfeltétele a versenyképes, többfunkciós mezőgazdaság, és mivel ezt a potenciált a gazdasági tevékenység erősebb diverzifikálásának folyamata keretében még nem mindenhol használják ki,

D.  mivel a vidéki térségeket különösen érinti az elöregedő népesség, az alacsony népsűrűség és egyes területeken az elnéptelenedés problémája,

E.  mivel a demográfiai változás, az elvándorlás és számos vidéki térség népességén belül a nők arányának általános csökkenése miatt a jelenlegi infrastruktúra mellett a jövőben már vagy nem lesz biztosítható helyi szinten az áruellátás és a mindennapi szolgáltatások, az egészségügyi alapellátás és gondozás, az óvodai nevelés, az iskolai, szakmai és felsőfokú képzés és továbbképzés, valamint a megfelelő kulturális és szabadidős lehetőségek, vagy az ellátás biztosítása gazdasági nyomás hatására össze fog omlani,

F.  mivel az Európai Unióban a mezőgazdaságban rendszeresen munkát végző 26,7 millió fő 42%-a nő, és ötből legalább egy üzemet (kb. 29%) nő irányít,

G.  mivel a nők döntéshozatalban való részvétele nem tükrözi megfelelően a helyi és a közösségi fejlődés terén betöltött jelentős szerepüket,

H.  mivel a nemek közötti egyenlőség elve az Európa 2020 stratégia alapkövetelménye, amelyet támogatni kell annak érdekében, hogy fokozódjon a nők aktív részvétele a gazdasági és társadalmi tevékenységekben, és az emberi jogok tiszteletben tartását garantálják,

A nők a vidéki életben és a vidéki gazdaságban

I.  mivel a gazdasági és társadalmi változások során az elmúlt évtizedekben a vidéki nők valós helyzete megváltozott és differenciálódott, és nem utolsó sorban e változások elindításában maguk a nők is kezdeményező és formáló szerephez jutottak, és a nők társadalmi és gazdasági helyzete mind az egyes tagállamokon belül, mind azok között jelentős eltéréseket mutat,

J.  mivel a modern társadalomban a nők a saját egyéni családi és szakmai kötelezettségeik tekintetében többfunkciós feladatot látnak el, és éppen szerepük sokrétűsége miatt minden társadalmi szinten jelentősen hozzájárulnak a fejlődéshez és az innovációhoz, valamint az életminőség javításához, különösen a vidéki térségekben,

K.  mivel a család- és idősgondozást különösen a vidéki térségekben gyakran a nők végzik,

L.  mivel a nőkkel kapcsolatos politikákra vonatkozó sokéves törekvések és a képzés, a tanácsadás és az egzisztenciateremtési kezdeményezések intenzív, közszféra általi támogatása, többek között a KAP második pillérén belül figyelemre méltó sikereket mutatott fel a vidéki férfiak és nők élethelyzetének javítása tekintetében,

M.  mivel az életmód nagyfokú individualizálódása ellenére a nők és a férfiak előtt álló alapvető kihívások fennmaradnak, amelyek egyrészt a saját jövedelemszerző munka és a társadalmi és kulturális kötelezettségvállalás, másrészt a családi felelősség összeegyeztetését jelentik,

N.  mivel ennek a „többszörös kihívásnak” a modern társadalom feltételei között csak megfizethető és elérhető támogató szolgáltatások, közüzemi szolgáltatások és -struktúrák igénybevétele mellett lehet megfelelni,

O.  mivel a nők vidéken betöltött sokoldalú szerepe jelentősen hozzá tud járulni társadalmunkban a modern nőkre vonatkozó kép kialakításához,

P.  mivel a férfiak és a nők foglalkoztatási aránya egyaránt alacsony a vidéki térségekben, és a nők közül valóban sokan sosem vállalnak aktív szerepet a munkaerőpiacon, így nem regisztrálják őket munkanélküliként, illetve a munkanélküliségi statisztikákban sem szerepelnek,

Q.  mivel a vidéki területek modern és fenntartható fejlődésének alapvető eleme a mezőgazdasági tevékenységet folytató nők szociális biztonsága, beleértve a gazdálkodók kiegészítő jövedelemmel (kombinált jövedelem, egyéni vállalkozók vagy részmunkaidős vállalkozók) rendelkező házastársait, valamint az ideiglenes alkalmazottakat és a migráns munkavállalókat,

R.  mivel kizárólag a mezőgazdasági üzemtulajdonos neve szerepel a banki dokumentumokban, és a támogatások és összegyűjtött jogosultságok szempontjából is az üzem tulajdonosa az egyetlen személy, aki az üzemet képviseli az egyesületek és csoportok felé,

S.  mivel vidéken a családi és szövetkezeti idegenforgalmi vállalkozások révén többek között árut és szolgáltatást kínáló falusi turizmus ületi kockázata alacsony, munkahelyeket teremt, lehetővé teszi a családi élet és a munka összeegyeztetését, valamint a vidéki lakosságot a vidéken maradásra ösztönzi,

A vidék mint élettér és mint gazdasági térség

1.  rámutat arra, hogy a nemek közötti egyenlőség előmozdítása az EU és a tagállamok számára kulcsfontosságú cél; hangsúlyozza, hogy ezt az elvet, amely elősegíti a fenntartható gazdasági növekedést és a vidékfejlesztést, bele kell foglalni a KAP-ba;

2.  rámutat arra, hogy a vidéki területeken a városi területekhez hasonló életkörülményeket kell teremteni, amelyek azonban a vidéki valóságot tükrözik, annak érdekében, hogy a nők és családjuk számára perspektívát jelentsen a vidéken maradás és boldogulás;

3.  kéri, hogy támogassák a vidéki térséget mint olyan sokoldalú és integrált teret, ahol emberek dolgoznak és vállalkoznak, és hogy ennek érdekében használják ki a nők kulcsfontosságú szerepét, tapasztalatát és szakértelmét;

4.  ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások során tartózkodjon a mezőgazdasági kiadások teljes költségvetéshez viszonyított arányának további mérséklésétől;

5.  nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a szerteágazó, többek között szolgáltatásra összpontosító mezőgazdasági vállalkozások (pl. tanyasi turizmus, közvetlen értékesítés, olyan szociális szolgáltatások, mint. az idős- és gyermekgondozás, napközi otthonos iskola keretében gazdaságokban történő tanulás stb.) az ellátási infrastruktúra jelentős sarokköveit képezik a vidéki térségben, és azoknak a KAP révén fenntartható támogatást kell kapniuk; ezért az ilyen szolgáltatásoknak a KAP révén történő támogatására szólít fel, amely a nők számára új távlatokat nyit meg és lehetővé teszi a fizetett munkavállalást, valamint jelentősen elősegíti a családi élet és a munka összeegyeztetését;

6.  felszólít a saját lendülettel rendelkező fejlesztési stratégiák előmozdítására, melynek során a vidéki nők és férfiak különleges kreativitása kap támogatást, felhasználva minden egyes vidéki közösség hagyományos egyedi forrásait;

7.  hangsúlyozza az életképes, dinamikus és vegyes összetételű népességgel rendelkező vidéki környezet fontosságát; e tekintetben hangsúlyozza a fiatal nők számára kínált megfelelő fejlődési lehetőségek és kihívások fontosságát;

8.  kéri, hogy a vidéki térségekben a keretfeltételeket úgy határozzák meg, hogy a nők, tartozzanak bármelyik generációhoz, saját közvetlen környezetükben maradhassanak és hozzájárulhassanak annak megújításához és fejlesztéséhez;

9.  tekintettel a vidéki területeken élő nők életkörülményeire, hangsúlyozza a gazdálkodók és a gazdaságokban dolgozók idő előtti nyugdíjazásával kapcsolatos intézkedések fontosságát; felszólítja a tagállamokat, hogy amennyiben még nem tették meg, úgy vezessék be ezt a rendszert;

10.  ezzel összefüggésben kéri, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a vidéki területek modern információs technológiai infrastruktúrával való teljes körű ellátása, mindenekelőtt a megfelelő szélessávú lefedettség érdekében, valamint azt, hogy könnyítsék meg az információs és kommunikációs technológiákhoz való hozzáférést, és e hozzáféréssel összefüggésben mozdítsák elő az esélyegyenlőséget, valamint a technológiák használatát oktató megfelelő képzéseket; rámutat, hogy a széles sávú hozzáférés alacsony szintje az EU számos vidéki területén akadályt jelent a kisvállalkozások növekedése tekintetében; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, teljesítsék arra irányuló vállalásaikat, hogy a versenyképesség növelésének egyik eszközeként javítják a vidéki területek széles sávú lefedettségét;

11.  felszólít a vállalkozások elektronikus formájának, például a nagyvárosi központoktól való távolságtól függetlenül az üzleti kapcsolatot lehetővé tévő e-üzletnek a vidéki területeken élő nők körében történő előmozdítására és támogatására;

12.  rámutat, hogy a városi területekhez hasonlóan a vidéki területeken is fontos a mindennapi élethez szükséges infrastruktúrához, létesítményekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, hogy a férfiak és a nők egyensúlyt teremthessenek családi és szakmai életük között, valamint hogy megmaradjanak a vidéki közösségek; ennek magában kell foglalnia a gazdaság helyszínén lévő infrastruktúra részét képező gyermekgondozási létesítményeket (pl. a gazdaság bölcsődéjét és más óvodai létesítményeket), egészségügyi szolgáltatásokat, oktatási létesítményeket (beleértve az élethosszig tartó tanulás létesítményeit), az idősek és más eltartottak intézményeit és gondozását, betegség vagy terhesség esetén a helyettesítéssel kapcsolatos szolgáltatásokat, a naponta szükséges árucikkeket értékesítő helyi üzleteket és a szabadidős és kulturális létesítményeket; kéri, hogy az agrárpolitikai keretfeltételeket úgy határozzák meg, hogy a vidéki területeken a nők számára lehetővé váljon, hogy érvényre juttassák a többfunkciós mezőgazdaság megvalósítására irányuló képességeiket;

13.  sürgeti a tagállamokat, hogy használják fel a strukturális alapokat és Kohéziós Alapot a vidéki területeken a megfelelő közlekedési infrastruktúra hiányának kezelésére, illetve kedvező politikák végrehajtására a közlekedés mindenki, különösen a fogyatékkal élők számára történő elérhetővé tétele érdekében, mivel a közlekedés továbbra is a társadalmi kirekesztést és a társadalmi egyenlőtlenséget mélyítő tényező, amely elsősorban a nőket érinti;

14.  kéri, hogy a vidéki területek támogatási politikája fokozottan összpontosítson a vidéki térségben az innovatív és fenntartható vidéki élet- és munkakörülményekre;

15.  felszólítja az Európai Unió intézményeit, tagállamait, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy az alábbi működési területeken támogassák azokat a projekteket, amelyek a vidéki területeken ösztönzik és tanácsadással segítik az olyan innovatív elsődleges mezőgazdasági termelő vállalatok létrehozását, amelyek különösen a nők számára új munkahelyeket tudnak teremteni: a mezőgazdasági termékek értékének növelése és értékesítésük számára helyek felkutatása, új technológiák alkalmazása és a terület gazdasági sokszínűségéhez való hozzájárulás, valamint a munka és a családi élet összeegyeztethetőségét lehetővé tevő szolgáltatások nyújtása;

16.  rámutat arra, hogy az innovatív kínálati formák összefüggésében fel kell használni a KAP második pillérén belül a nőkkel kapcsolatos projektek eddigi pozitív tapasztalatait (különösen az Axis 3 és a Leader+ programot), és meg kell állapítani, hogy melyek a legjobb gyakorlati megoldások;

17.  felszólít arra, hogy a vidékfejlesztési stratégiák helyezzenek különös hangsúlyt a nők szerepére abban, hogy segítsenek elérni az Európa 2020 stratégia céljait, különösen az innovációt, kutatást és fejlesztést középpontba állító kezdeményezéseket;

18.  üdvözli ezzel összefüggésben az ESF/EQUAL projekteket, amelyek a nők mezőgazdaságban és vidéken betöltött szerepére kívánnak rávilágítani, illetve helyzetükön javítani;

19.  kéri az EMVA-rendelet módosítását, hogy a 2014–2020-as tervezési időszakban külön intézkedésekkel támogassák a nőket, ami jótékonyan befolyásolná a vidéki területeken élő nők foglalkoztatását;

A nők a vidéki gazdaságban

20.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyenek részt a nők gazdasági és társadalmi helyzetét és a vidéki területeken az üzleti szerepvállalásukat bemutató adatbázis létrehozásában, és optimalizálják a (pl. az Eurostat révén) rendelkezésre álló eddigi adatok felhasználását a politikai intézkedések kiigazítása érdekében;

21.  meggyőződése, hogy a vidéki területek viszonyaira tekintettel fenn kell tartani és ki kell építeni a nőknek szóló, kifejezetten a vidéki körülményeket középpontba helyező képzést és tanácsadást, különösen a gazdaságok pénzügyi irányításával kapcsolatban;

22.  ennek érdekében kívánatosnak tartja a vidéken élő nők (vagy szövetségeik) európai szintű hálózatának létrehozását; továbbá utal a második pillér intézkedései révén elért sikerekre;

23.  elismeri a nők különböző szinteken működő, jelenlegi hálózatainak fontos szerepét, különösen a vidéki területek helyi támogatása szempontjából és annak alapján, ahogy a nyilvánosság tekint e hálózatokra; felhívja a figyelmet, hogy e hálózatokat helyi, nemzeti és európai szinten nagyobb társadalmi elismerésben és fokozottabb politikai és pénzügyi támogatásban kell részesíteni tekintettel a nagyobb fokú egyenlőség eléréséhez való jelentős mértékű hozzájárulásukra, különösen ami a vidéken élő nők képzését és helyi fejlesztési projektek, többek között a nőket sújtó rákos megbetegedések (méhnyakrák, mellrák stb.) korai diagnózisát biztosító szűrésekkel kapcsolatos tájékoztató kampányok indítását illeti; felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a nők politikai folyamatokban való fokozottabb részvételét, ideértve megfelelő képviseletüket az intézmények, vállalatok és egyesületek testületeiben;

24.  kéri, hogy a szociális rendszerek nyújtsanak megfelelő szolgáltatásokat a nők számára a vidéki területeken, figyelembe véve a fizetett munkavállalás és a nyugdíjjogosultság tekintetében jellemző, egyedi helyzetüket;

25.  ezzel kapcsolatban üdvözli a 2010/41/EU irányelvet, és kéri a tagállamokat, hogy az irányelvet mielőbb hatékonyan hajtsák végre különösen az alábbiak biztosítása érdekében:

   a gazdálkodók házas- és élettársai részesüljenek szociális védelemben;
   az önfoglalkoztató gazdálkodó nők és a gazdálkodók nő házastársai számára szavatolt megfelelő anyasági juttatások;

26.  felhívja a figyelmet arra, hogy különösen a vidéki térségekben fontos azon nők szakmai kompetenciájának fenntartása, akik úgy döntenek, hogy karrierjüket gyereknevelés vagy gondozás céljából felfüggesztik; felszólít arra, hogy meg kell könnyíteni a munka és a családi élet összeegyeztethetőségét a nők különböző munkaformákban való részvételének lehetővé tétele, fenntartása és továbbfejlesztése érdekében;

27.  rámutat arra, hogy a „gazdaságok diverzifikálása” a vidéki gazdaság egyre fontosabb aspektusa; megjegyzi, hogy a nők jelentős szerepet játszanak a „gazdaságok diverzifikálásának” kezdeményezésében, fejlesztésében és irányításában;

28.  kéri a nők vállalkozó szellemének és kezdeményező képességének támogatását különösen a nők tulajdonjoga és a vállalkozó nők hálózatai elősegítése révén, valamint a pénzügyi ágazat olyan intézkedései által, amelyek lehetővé teszik a vidéki vállalkozó nők számára – beleértve az egyéni vállalkozókat, az alacsony jövedelmű részmunkaidős vállalkozókat és a fiatal nőket –, hogy beruházásokhoz és hitelhez jussanak annak érdekében, hogy a piacokon cselekvőképesebbek legyenek és stabil gazdasági alapokat tudjanak felépíteni; kéri továbbá a nők vállalkozói magatartásának és készségeinek javítására irányuló intézkedések meghozását, ezáltal előmozdítva a vállalatok és társaságok vezető testületeiben való részvételüket;

29.  felhívja az adott nemzeti, regionális és helyi hatóságokat a nők helyi akciócsoportokba történő bevonásának, illetve a Leader-program keretében helyi partnerségek kialakításának ösztönzésére, továbbá az irányító testületekben a nemi szempontból kiegyensúlyozott részvétel biztosítására;

Nők a mezőgazdaságban

30.  kéri, hogy a nők mezőgazdasági és mezőgazdaságon kívüli szakértelmét fokozottan vegyék figyelembe a vállalati szintű és a regionális fejlesztési stratégiákon belül; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a női gazdálkodók és a vidéken élő többi nő termelőként és vállalkozóként képesítést szerezzen és képzéseken vehessen részt, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a regionális és helyi hatóságokkal, a vidéki szervezetekkel, valamint a nők és gazdák egyesületeivel együttműködve, hozzanak létre a nők munkaerő-piaci részvételét előmozdító ösztönzőket, szüntessék meg a nők elleni munkahelyi diszkriminációt és javítsák a nők képzését többek között a posztgraduális képzéshez és az oktatási intézmények szakmai tanfolyamaihoz való jobb hozzáférés előmozdítása révén, és tegyenek javaslatokat a vidékfejlesztési programok harmadik tengelye szerint megfelelő vidékfejlesztési intézkedésekre, valamint ösztönözzék a meglévő kezdeményezéseket; rámutat arra, hogy ezek az intézkedések hozzájárulnak a vidéki területeken tapasztalható társadalmi kirekesztés elleni küzdelemhez, valamint hogy az elszegényedés kockázata magasabb a nők esetében, mint a férfiaknál;

31.  felhív azon politikai törekvések támogatására, amelyek a nők mezőgazdaságban betöltött szerepét azáltal támogatják, hogy mind a gyakorlatban, mind pedig jogilag megkönnyítik számukra a mezőgazdasági vállalkozói tevékenység gyakorlását a mezőgazdasági üzemek tulajdonlása tekintetében, hogy a mezőgazdasági üzemeken belüli megosztott felelősségük alapján részt vállaljanak a vállalkozás jogaiban és kötelezettségeiben, amelyekhez egyebek mellett hozzátartozik a mezőgazdasági testületek érdekeinek védelme és az üzemek mindenfajta bevételéből való tényleges részesedés is;

32.  támogatásra szólít fel a nők és gazdálkodók szervezeteinek tekintetében, amelyek fontosak az új fejlesztési programok és a diverzifikáció ösztönzése és kezdeményezése szempontjából oly módon, hogy a nők új ötleteket tudjanak megvalósítani a vidéki területeken a termelési és szolgáltatási tevékenységek diverzifikálása céljából;

33.  úgy véli, hogy a KAP küszöbön álló reformjának részeként figyelembe kell venni a vidéki területeken élő nők szükségleteit és a mezőgazdaságban dolgozó nők szerepét, illetve elsőbbséget kell biztosítani számukra az egyes szolgáltatásokhoz és támogatáshoz való hozzáférés vonatkozásában, összhangban az egyes tagállamokban fennálló területi szükségletekkel;

34.  meggyőződése, hogy a nőknek középtávon a mezőgazdasági ágazat minden politikai, gazdasági és szociális testületében megfelelő képviselettel kell rendelkezniük ahhoz, hogy a döntési folyamatra mind a nők, mind a férfiak szempontjai hatással legyenek; kiemeli a nők javát szolgáló konkrét fellépések bevezetésének fontosságát annak garantálása érdekében, hogy a nők egyenlő alapon vegyenek részt az ilyen szervekben;

35.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő a nők hitelhez és földhöz történő könnyebb hozzájutását annak érdekében, hogy ösztönözzék a nők vidéki területeken történő letelepedését és mezőgazdasági szereplőként való fellépését;

36.  kéri, hogy gyűjtsék össze a mezőgazdaságban dolgozó nők (gazdálkodók, mezőgazdasági munkások, idénymunkások stb.) szociális biztosítására vonatkozó korábbi stratégiákat, beleértve a 2010/41/EU irányelv végrehajtását, hivatkozással az országspecifikus tulajdonjogi és adójogi helyzetre, és e tapasztalatokat bocsássák rendelkezésre a mezőgazdaságban dolgozó nők megfelelő szociális biztosításának fejlesztéséhez a tagállamokban;

37.  hangsúlyozza, hogy a vidéki területeken élő nők életkörülményeivel kapcsolatos európai politikáknak a szezonális mezőgazdasági munkásként foglalkoztatott női bevándorlók élet- és munkakörülményeit is figyelembe kell venniük különös tekintettel a megfelelő lakhatásra, szociális védelemre, betegbiztosításra és egészségügyi ellátásra; hangsúlyozza, hogy a nők munkáját amennyire csak lehet, meg kell becsülni;

38.  felszólítja a Bizottságot, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20-i 1698/2005/EK tanácsi rendelet 14. cikkének (1) bekezdése szerint a 2011-ben előterjesztendő összefoglaló jelentésébe foglaljon bele egy mélyreható elemzést a vidéki területeken élő nők helyzete kapcsán hozott intézkedések hatásáról;

o
o   o

39.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 55., 2006.2.25., 20. o.
(2) HL L 277., 2005.10.21., 1. o.
(3) HL C 66 E , 2009.3.20., 23. o.
(4) Tanácsi dokumentum: 09184/2010.
(5) HL L 180.,2010. 7. 15., 1. o.


Az új tagállamokban található atomerőművek leállítására elkülönített uniós finanszírozás hatékonysága és eredményessége
PDF 306kWORD 81k
Az Európai Parlament 2011. április 5-i állásfoglalása az új tagállamokban található atomerőművek leállítására elkülönített uniós finanszírozás hatékonyságáról és eredményességéről (2010/2104(INI))
P7_TA(2011)0123A7-0054/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a csatlakozási szerződéshez csatolt, a litvániai Ignalina Atomerőműről szóló 4. jegyzőkönyvre és a szlovákiai Bohunice V1. Atomerőmű 1. és 2. reaktorblokkjáról szóló 9. jegyzőkönyvre, valamint a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióba történő felvételének feltételeiről és részletes szabályairól szóló jegyzőkönyv 30. cikkére,

–  tekintettel a litvániai Ignalina Atomerőműről szóló 4. jegyzőkönyv végrehajtásáról(1), a szlovákiai Bohunice V1 Atomerőmű 1. és 2. blokkjáról szóló 9. jegyzőkönyv végrehajtásáról(2) és a bulgáriai Kozloduj Atomerőmű 1–4-es reaktorblokkjának leszerelésével kapcsolatos uniós pénzügyi támogatásról (Kozloduj-program) szóló(3) tanácsi rendeletekre,

–  tekintettel a nukleáris létesítmények leszerelésére, illetve a kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok kezelésére szánt pénzügyi források felhasználásáról szóló, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett bizottsági közleményre (COM(2007)0794) és az „Uniós leszerelési finanszírozás adatai” című kísérő dokumentumra (SEC(2007)1654),

–  tekintettel a nukleáris létesítmények leszerelésére szolgáló pénzügyi források kezeléséről szóló, 2006. október 24-i bizottsági ajánlásra(4),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A7-0054/2011),

A.  mivel a három uniós tagjelölt ország - Litvánia, Szlovákia és Bulgária - régi atomerőműveket üzemeltetett, melyek bezárásáról megegyeztek, és a csatlakozási tárgyalások eredményeként mindhárom érintett atomerőmű tekintetében meghatározták a bezárás időpontját,

B.  mivel az EU elismerte, hogy ezen atomerőművek reaktorblokkjainak korai leállítása és későbbi leszerelése olyan jelentős pénzügyi és gazdasági teher, amelyet az érintett tagállamok nem tudnak teljes egészében fedezni, ezért a csatlakozási szerződések és az ezeket végrehajtó későbbi tanácsi rendeletek az adott tagállamok pénzügyi támogatásáról rendelkeztek, mivel azonban nem volt egyértelműen eldöntve, hogy a támogatásnak fedeznie kell-e a teljes leszerelési költséget, vagy kárpótolnia minden gazdasági következményért; megállapítja, hogy Bulgária és Szlovákia egyelőre továbbra is nettó villamosenergia-exportőrök maradnak,

C.  mivel a támogatás az alábbi területeken rendelkezik intézkedésekről:

   leszerelés (a leállítás előkészítő munkálatai, a szabályozó hatóság támogatása, a leszereléshez és az engedélyezéshez szükséges dokumentáció elkészítése, a leállítást követő biztonságos karbantartás és felügyelet, hulladékkezelés, hulladék és kiégett fűtőelemek tárolása és szennyezésmentesítés, valamint bontási munkálatok),
   energia (a meglévő létesítmények modernizálása és környezetvédelmi korszerűsítése, a leállított egységek termelőkapacitásának kiváltása, az energiaellátás biztonságának és az energiahatékonyságnak a javítása, valamint az energiainfrastruktúra szükséges szerkezetátalakításához és fejlesztéséhez hozzájáruló más intézkedések),
   társadalmi következmények (az erőművek személyzetének támogatása a bezárás és a lebontás közötti időszakban a magas biztonsági szint fenntartásában, valamint a személyzet átképzése a leszerelés során felmerülő új feladatokra),

D.  mivel a támogatás a csatlakozást és az érintett reaktorblokkok leállítását megelőzően kezdődött, és a pénzeszközök a Nemzetközi Leszerelési Támogatási Alapokban gyűltek, miközben folytak az igazgatási előkészületek,

E.  mivel a nukleáris létesítmények leállítása és a belőlük származó hulladékok kezelése technikailag összetett, jelentős pénzügyi forrásokat megkövetelő művelet, amely környezeti, technikai, szociális és anyagi felelősséggel jár,

1.  tudomásul veszi, hogy Litvánia, Szlovákia és Bulgária határidőre teljesítette a csatlakozási szerződésben a három erőmű érintett reaktorblokkjainak bezárására vonatkozó kötelezettségvállalásait: az Ignalina Atomerőmű 1. reaktorblokkját 2004. december 31-én, 2. reaktorblokkját pedig 2009. december 31-én leállították; a Bohunice V1 Atomerőmű 1. reaktorblokkját 2006. december 31-én, 2. reaktorblokkját pedig 2008. december 31-én állították le; a Kozloduj Atomerőmű 1. és 2. reaktorblokkját 2002. december 31-én, 3. és 4. reaktorblokkját pedig 2006. december 31-én állították le;

2.  megjegyzi továbbá, hogy mindhárom tagállam próbált az erőművek lezárására vonatkozó politikai kötelezettségvállalások tekintetében újabb tárgyalásokat folytatni, és ez késleltette a folyamatot;

3.  tudomásul veszi, hogy a pénzügyi támogatás nyújtásának van jogalapja; megjegyzi, hogy az összegek évente bizottsági határozattal kerülnek megállapításra, amely határozat alapját az egyedi éves kombinált programdokumentumok képezik, lehetővé téve a jóváhagyott projektek fejlesztését és a finanszírozásuk feletti ellenőrzést;

4.  megjegyzi, hogy a leszerelés területére vonatkozó uniós tapasztalatok és adatok korlátozott voltából fakadóan a pénzügyi támogatásról a felső pénzügyi határ meghatározásának lehetősége nélkül született döntés; megjegyzi, hogy a felső határ meghatározásának feltételei még akkor sem álltak rendelkezésre, miután elkészültek a leszerelési tervek és stratégiák, ami azt jelentette, hogy a további pénzügyi támogatásról fokozatosan, eseti mérlegelés alapján kellett dönteni;

5.  megítélése szerint a közösségi támogatás célja, hogy támogassa e három tagállamot a korai rögzített bezárási határidők keltette pénzügyi és gazdasági teherrel való megbirkózásban, továbbá a jelentős leszerelési munka költségeinek fedezése, energiaprojektekbe való befektetés az energiafüggőség csökkentése céljából, és az erőművek leszereléséből fakadó társadalmi hatások enyhítésének segítése terén; megjegyzi azonban, hogy az erőművek leszerelési költségei mindhárom esetben meghaladták a tervezett EU-támogatás mértékét, és valószínűleg túllépik a kezdeti becsléseket is; azt is megjegyzi, hogy e pénzeszközök nagy részét energiaprojektekre és nem a pénzügyi támogatás fő céljára, azaz az atomerőművek leszerelésére használták fel;

6.  meggyőződése, hogy az Európai Unió szolidaritási koncepciója ténylegesen hozzájárult a korai bezárás energiaágazatban kifejtett gazdasági hatásainak mérsékléséhez; megjegyzi azonban, hogy e jelentés készítésekor a tényleges leszerelés még kezdeti szakaszban jár;

7.  megállapítja, hogy az érintett atomerőművek leszerelését valamennyi európai ember biztonsága és egészsége érdekében a legmagasabb prioritásként kell kezelni;

8.  attól tart, hogy a leszerelési intézkedések pénzügyi forrásainak hiánya késleltetni fogja az atomerőművek leszerelését, és veszélyezteti a környezetet és az emberi egészséget;

9.  hangsúlyozza, hogy a biztonság kérdésének rendkívüli jelentősége van a szóban forgó három atomerőmű idő előtt bezárt blokkjainak leszerelését illetően; felkéri ezért a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ezt tartsák szem előtt az általában a nukleáris leszerelésre és különösen e három leszerelési programra vonatkozó jövőbeni határozataikban; felszólítja a Bizottságot, hogy szervezze meg a megfelelő összehangolást a tagállamokkal, és állapítson meg pontos menetrendet a projektek befejezésére nézve;

10.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a szóban forgó három leszerelési program részletes leszerelési tervei még nem kerültek véglegesítésre, és ennek következtében nincs elegendő adat az adott projektek ütemtervéről, költségeiről és finanszírozási forrásairól; sürgeti ezért az érintett nemzeti testületeket a tervek véglegesítésére, a Bizottságot pedig az e folyamatról való beszámolásra és a leszerelési projektek részletes, hosszú távú pénzügyi tervének biztosítására; felkéri a Bizottságot, hogy egyértelműen határozza meg az e tervek megvalósításához szükséges uniós finanszírozás mértékét;

11.  felszólítja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy miként lehetne átalakítani a leszerelési tevékenységek finanszírozásának uniós módszereit a tagállamokban alkalmazott stratégiákra és nemzeti közigazgatási struktúráikra tekintettel, és úgy egyszerűsíteni az alapok kezelésének szabályait, hogy azok ne érintsék a leszerelési tevékenységek biztonságát;

12.  megállapítja, hogy hiányzik az egyértelmű felelősségmegosztás a finanszírozásban részt vevők és a leszerelési folyamat résztvevői között; úgy véli, hogy a Bizottságnak kell a fő felelősséget vállalnia az uniós támogatás végrehajtásáért, és közös irányítást kell megvalósítani az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD);

13.  úgy véli, hogy a szerződések odaítélésekor alkalmazni kell a közösségi viszonosság kritériumát az európai vállalkozások javára, különösen az energiaipari ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004. március 31-i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 58. cikkében meghatározott elvek alkalmazása révén;

14.  megjegyzi, hogy az Európai Unió által a három tagállamnak együttesen 2013 végéig nyújtandó teljes pénzügyi támogatás 2 847,78 millió EUR-t tesz ki; rámutat, hogy jóllehet vannak különbségek az atomerőművek között – különösen a fűtőelem-tárolás tekintetében –, a programok lényegében azonos technológiát alkalmaznak; megjegyzi azonban, hogy jelentős különbségek vannak a kiutalt összegek tekintetében: Ignalina Atomerőmű (2 reaktorblokk) 1367 millió EUR; Bohunice Atomerőmű (2 reaktorblokk) 613 millió EUR; és Kozloduj Atomerőmű (4 reaktorblokk) 867,78 millió EUR;

15.  megjegyzi, hogy a 2009. év végén rendelkezésre álló adatok szerint eltér a tagállamok helyzete a kifizetett összegek tekintetében: Ignalina összesen 1367 millió EUR, lekötve 875,5 millió EUR (64,04%), kifizetve 760,4 millió EUR (55,62%); Bohunice: összesen 613 millió EUR, lekötve 363,72 millió EUR (59,33 %), kifizetve 157,87 millió EUR (25,75 %); Kozloduj: összesen 867,78 millió EUR, lekötve 567,78 millió EUR (65,42 %), kifizetve 363,149 millió EUR (41,84 %), főképp az eltérő bezárási időpontok miatt;

16.  megítélése szerint teljes átláthatósággal kell kezelni az alapokat és felhasználni azok forrásait; elismeri, hogy a pénzügyi források átlátható és ésszerű kezelése, valamint a szakszerű külső ellenőrzés rendkívül fontos az energiapiacon belüli tisztességes verseny biztosítása szempontjából; átláthatóságot és nyilvános részvételt javasol ezen a területen;

17.  tudomásul veszi a következő befejezett ellenőrzéseket és értékeléseket: „A Litvániának és Szlovákiának nyújtott leszerelési támogatás időközi értékelése” (2007), mindhárom program 2007-es európai bizottsági belső értékelése, a központi projektirányító ügynökség Ignalina vonatkozásában végzett 2008. és 2009. évi európai számvevőszéki ellenőrzése, európai számvevőszéki ellenőrzés a DAS 2008 előkészítése tekintetében, az Európai Számvevőszék 2009. évi megvalósíthatósági tanulmánya; és megjegyzi a következő, folyamatban lévő tevékenységeket: a Bizottság 2011 elejére várható közleménye; az Európai Bizottság BIDSF tekintetében végzett külső pénzügyi ellenőrzése, mindhárom programnak az Európai Számvevőszék általi teljes körű teljesítményértékelése;

18.  úgy véli, hogy figyelemmel a jelentős pénzösszegekre, a pénzeszközök hasznosításának újszerűségére, a folyamat során felmerült ismeretlen tényezőkre, és a számos módosításra, kiigazításra és további pénzeszközök kiutalására, az elvégzett ellenőrzések száma és mértéke elégtelennek tűnik; sajnálja, hogy a Litvániának és Szlovákiának nyújtott leszerelési támogatás Bizottság általi, 2007. szeptemberi időközi értékelése nem terjedt ki Bulgáriára (amely akkor már szintén támogatásban részesült);

19.  sajnálja, hogy a Bizottság nem nyújt be éves jelentést az Európai Parlamentnek az atomerőművek leszerelésére elkülönített pénzügyi források felhasználásáról; felhívja ezért a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel és számoljon be évente az Európai Parlamentnek a pénzeszközök felhasználásának javításáról és annak valószínűségéről, hogy az e három atomerőmű reaktorainak leszerelésére felhalmozott pénzeszközök a következő három év során felhasználásra kerülnek-e;

20.  felkéri a Bizottságot, hogy végezzen elemzést annak megállapítására, hogy az elkövetkező leszerelési projektekre van lehetőség 2013-ig összegek kiutalására, különösen mivel a leszerelési engedélyt Bohunice vonatkozásában 2011 júliusában, Kozloduj vonatkozásában pedig 2011 és 2012 végén fogják kiadni;

21.  felkéri a Bizottságot, hogy az uniós források bármilyen további elosztása előtt nyújtson összehasonlító tájékoztatást a leszerelési folyamat különböző szakaszainak induló és módosított ütemterveinek végrehajtásáról, illetve az energia- és szociálpolitika területén hozott intézkedésekről;

22.  felkéri a Bizottságot, hogy számoljon be azokról a konkrét előnyökről, amelyek a tagállami irányítóbizottságnak a támogatási programok végrehajtása céljából történt 2007-es létrehozásából származnak, és adjon számot az azóta lezajlott eljárási változásokról;

23.  megjegyzi, hogy az Európai Számvevőszék vizsgálata még folyik; úgy véli, hogy ez segíthet a pénzeszközök felhasználási céljainak és hatékonyságának feltárásában, valamint életképes javaslatokat adhat a jövőre nézve, és segíthet a leszerelés elvégzéséhez szükséges további finanszírozás felmérésében; úgy véli, hogy mivel a vizsgálat teljes körű teljesítményértékelés, a következőket kell pontosítania:

   a pénzeszközök felhasználása az eredeti rendeltetésük szerinti célokra történt-e,
   a beszerzési eljárásokat megfelelően fogalmazták-e meg és betartották-e,
   az előirányzott pénz hozzájárul-e a leszerelési tevékenység biztonságának növeléséhez;
   a beszerzési eljárások biztosították-e, hogy az érintett vállalatok az uniós biztonsági előírásoknak megfelelően teljesítsenek,
   vannak-e az OLAF-ot is érintő tevékenységek,
   a három meglévő program között megfelelő koordináció folyik-e a szerzett tapasztalatok és a korábban előkészített és finanszírozott projektek hatékony felhasználása érdekében; és milyen vonatkozásban voltak átfedések a leszerelési programok között (pl. több hasonló, a tárolással, a személyzet szakképzésével stb. kapcsolatos projekt van, amelyeket egyik atomerőműről adaptálni lehetett volna egy másikra, ezáltal megtakarítást elérni);

24.  úgy véli, hogy a kiutalt uniós összegekből a 2007–2013-as időszakban finanszírozandó jövőbeni tevékenységeket illetően a következő kérdéseket kell tisztázni:

   a létező tervek és stratégiák teljes körűek-e, és van-e még mindig lehetőség új tevékenységek felvételére és további pénzeszközök kiutalására,
   az általános átmeneti tárolókapacitás teljes-e, és befejeződött-e a végleges belföldi ártalmatlanítási helyszín kiválasztására irányuló eljárás vagy sem,
   továbbra is szükség van-e újabb pénzeszközök kiutalására az energiaprojektekhez vagy a leszerelési projektekre kell-e összpontosítani,
   amennyiben eddig nem így történt, a tapasztalatokat és a valamely atomerőmű vonatkozásában használt projekteket tovább kell-e vinni a többi atomerőműre is;

25.  aggodalommal állapítja meg, hogy nem hoztak létre uniós csoportot mindhárom projekt koordinátorainak és szakértőinek részvételével, amely lehetővé tette volna a leszerelési program uniós tapasztalatok alapján, egész csomagként történő kezelését, lehetővé téve a három ügy közötti szinergiákat;

26.  hangsúlyozza, hogy fokozott összehangolás szükséges a három program között a tevékenységek jobb tervezésének és a tapasztalatok megosztásának biztosítása érdekében; úgy véli, hogy az Európai Unió teljes egészében hasznára fordíthatja ezt a tapasztalatot, mivel az atomerőműveket gazdasági élettartamuk végén vonják ki a használatból; ezért felkér minden érintett felet, hogy dolgozza ki és gyűjtse össze a legjobb leszerelési gyakorlatokat, és biztosítsa a megszerzett tapasztalatok és adatok legjobb felhasználását az atomerőművel rendelkező többi tagállam körében;

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy koordinációs csoportot, amelynek a következő feladatokat kell ellátnia:

   a végleges terv kidolgozásának felügyelete világos menetrend mellett,
   az eddig kiutalt pénzek felhasználásának felügyelete,
   annak megállapítása, hogy továbbra is szükség van-e uniós szerepvállalásra, és amennyiben igen, az uniós részvétel pontos mértékének meghatározása,
   a felelősségi körök eldöntése, ideértve az EBRD szerepét is, valamint a leszerelési folyamat befejezésének felügyelete;

28.  megjegyzi, hogy a leállítási műveletek finanszírozására a „szennyező fizet” elvet kell alkalmazni és a nukleáris létesítmények üzemeltetőinek biztosítaniuk kell, hogy még a nukleáris létesítmények tényleges működtetése során megfelelő pénzügyi forrásokat irányoznak elő a jövőbeli leállítási költségek fedezésére;

29.  megállapítja, hogy a reaktorok idő előtti bezárása megakadályozta a szükséges összegek tervezett felhalmozását a megfelelő nemzeti alapokban, amelyek célja az erőművek leszerelésével kapcsolatos összes költség fedezése volt;

30.  figyelembe véve a tagállamok által alkalmazott különböző stratégiákat, felhívja a Bizottságot, hogy térképezze fel a leállítás finanszírozását szolgáló eljárások összehangolásának lehetséges módjait az EU-ban, hogy biztosítani lehessen a szükséges pénzügyi források időben történő felhalmozását, a leállítási folyamat biztonságosságának veszélyeztetése nélkül;

Ignalina Atomerőmű:

31.  örvendetesnek tartja, hogy az Ignalina-program energiahatékonysági és villamosenergia-ellátás biztosítását célzó projektjeinek végrehajtása zömmel folyik vagy már be is fejeződött;

32.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a hulladékkezelési infrastruktúrával kapcsolatos fő projektek (kiégett fűtőelemek tárolására és hulladéktároló létesítményre irányuló projekt) súlyos késedelmeket szenvedtek, amelyek miatt az eredeti becslésekhez képest további költségek merültek fel; megjegyzi, hogy a rendszerbe épített tartalékok csaknem kimerültek, és a késedelmek a teljes leszerelési terv kritikus útvonalát is fenyegethetik a költségek arányos növekedése mellett; felhívja a Bizottságot, hogy számoljon be a projekt menetrendje újraértékelésének eredményeiről;

33.  megjegyzi, hogy a pénzeszközök jelentős hányadát energiaprojektekre irányozták elő, hogy még mindig jelentős finanszírozás szükséges a leszereléshez, és hogy erre a nemzeti pénzeszközök nem elegendőek: az Ignalina Atomerőmű állami leszerelési alapja eddig alig valamivel 100 millió EUR feletti összeget halmozott fel (miközben csak a leszerelés technikai költségei a 987–1300 millió EUR tartományban lesznek), és ennek jelentős hányadát a leszereléssel össze nem függő projektekre használták fel; e tekintetben elsősorban a tagállamok részéről megfelelő intézkedésekre hív fel;

Bohunice Atomerőmű

34.  üdvözli a Bohunice-program előrehaladását;

35.  megjegyzi, hogy míg a közösségi támogatást a nukleáris létesítmények, különösen a V1 reaktorok leszerelésére, illetve az ellátásbiztonságra szánták, a nemzeti nukleáris alap nem különített el finanszírozási forrásokat a folyamatban lévő A1 leszerelési projektre;

36.  megjegyzi, hogy egyes leszerelési projektek, úgymint a terület fizikai védelmét szolgáló rendszer újjáépítése, a régebbi berendezések hulladékkezelési projektje és az átmeneti radioaktívhulladék-tároló bohunicei telephelyen történő megépítése jelentős kivitelezési késedelmet szenvedett; sürgeti a Bizottságot és a szlovák oldalt, hogy tegyen lépéseket a késedelem megelőzésére annak érdekében, hogy elkerülje a leszerelési munkálatok menetrend szerinti előrehaladásának veszélyeztetését;

Kozloduj Atomerőmű

37.  üdvözli a Kozloduj-program általánosságban jó műszaki és pénzügyi teljesítményét, és az 1-4. reaktorblokk leszerelési stratégiájának felülvizsgálatát, aminek következtében az eredeti késleltetett bontási stratégia azonnali folyamatos bontási stratégiává alakult;

38.  aggodalommal jegyzi meg, hogy az energiaprojektek meglehetősen magas részesedést képviselnek az előirányzott állami pénzeszközök között; felszólítja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel a hátralévő energiaprojektek végrehajtását és számoljon be az eredményekről; a Kozloduj-program további részében a „Leszerelés és hulladék” projektek arányának emelését kéri;

39.  hangsúlyozza a jelenleg az 1-2. reaktorblokkért felelős, radioaktív hulladékot kezelő állami vállalat (SERAW) és a 3-4. reaktorblokkért felelős Kozloduj Atomerőmű közötti átfogó igazgatási együttműködés szükségességét; felhívja a bolgár oldalt, hogy végezzen elemezést, és kellő időben hajtsa végre a szükséges javító intézkedéseket a megosztott irányításra vonatkozóan, illetve mielőbb vonja közös irányítás alá az 1-4. reaktorblokkot;

o
o   o

40.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint Bulgária, Litvánia és Szlovákia kormányának.

(1) HL L 411., 2006.12.30., 10. o.
(2) HL L 131., 2007.5.23., 1. o.
(3) HL L 189., 2010.7.13., 9. o.
(4) HL L 330., 2006.11.28., 31. o.


Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Cseh Köztársaság - UNILEVER
PDF 215kWORD 50k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2011. április 5-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (a Cseh Köztársaság „EGF/2010/010 CZ/Unilever” referenciaszámú kérelme) (COM(2011)0061 – C7-0055/2011 – 2011/2044(BUD))
P7_TA(2011)0124A7-0060/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0061 – C7-0055/2011),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1) (2006. május 17-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 28. pontjára,

–  tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0060/2011),

A.  mivel az Európai Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és segítse a munkaerő-piacra történő ismételt beilleszkedésüket,

B.  mivel az Alap hatályát a 2009. május 1-jétől benyújtott kérelmek tekintetében ideiglenesen kiterjesztették az olyan munkavállalók támogatására, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat,

C.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2006. május 17-i intézményközi megállapodást az Alap igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében,

D.  mivel a Cseh Köztársaság támogatást kért a Střední Čechy NUTS II. szintű régióban a kiskereskedelmi ágazatban működő Unilever ČR, spol.sr.o. vállalatnál történt 634 elbocsátásra tekintettel (amelyek közül mind jogosult támogatásra),

E.  mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak,

1.  kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az Alap igénybevételének felgyorsítása érdekében; nagyra értékeli ezzel összefüggésben a Parlamentnek a támogatások kiutalásának felgyorsítására irányuló kérelme nyomán a Bizottság által bevezetett továbbfejlesztett eljárást, amelynek célja, hogy a költségvetési hatóság számára az Alappal kapcsolatos kérelem támogathatóságáról szóló bizottsági értékelést az Alap igénybevételére irányuló javaslattal együtt nyújtsák be; reméli, hogy az Alap soron következő felülvizsgálatainak keretében tovább tökéletesítik majd az eljárást;

2.  emlékeztet az intézmények azon kötelezettségvállalására, hogy zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak az Alap igénybevételére vonatkozó határozatok elfogadására, egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul; rámutat az Alap potenciális szerepére az elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci visszailleszkedésében; mindazonáltal értékelést sürget az ilyen munkavállalóknak az Alap által finanszírozott intézkedések közvetlen eredményeként történő hosszú távú munkaerő-piaci beilleszkedéséről;

3.  hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kell, hogy az Alap támogassa az elbocsátott munkavállalók újbóli munkába állását; megismétli, hogy az Alapból nyújtott támogatás nem léphet sem azon intézkedések helyébe, amelyek a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében a vállalatok felelősségi körébe tartoznak, sem pedig azok helyébe, amelyek vállalatok vagy ágazatok szerkezetváltására irányulnak;

4.  sajnálja, hogy a jelenlegi EGAA-rendelet nem kívánja meg a pénzügyi helyzet, a lehetséges adókijátszás vagy az állami támogatás helyzetének megvizsgálását azoknál a multinacionális vállalatoknál, melyek szerkezetátalakítása indokolja az EGAA beavatkozását; úgy véli, hogy – az elbocsátott munkavállalók EGAA-hoz való hozzáférésének veszélyeztetése nélkül – ezzel a kérdéssel foglalkozni kell az EGAA-rendelet következő felülvizsgálatakor;

5.  megállapítja, hogy az Alapból finanszírozandó összehangolt, személyre szabott szolgáltatási csomaggal kapcsolatos tájékoztatás információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy e szolgáltatások milyen módon egészítik ki a strukturális alapokból finanszírozott tevékenységeket; megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy az éves jelentései is tartalmazzák ezeknek az adatoknak az összehasonlító értékelését;

6.  üdvözli, hogy – a Parlament többszöri kérését követően – első ízben a 2011-es költségvetésben (47 608 950 euró összegű) kifizetési előirányzat szerepel az Alapra vonatkozó 04 05 01. költségvetési sor alatt; emlékeztet rá, hogy az Alapot külön speciális eszközként hozták létre saját célkitűzésekkel és határidőkkel, és hogy ezért olyan elkülönített előirányzatokra van szüksége, amelyekkel elkerülhetőek a más költségvetési sorokból a múltban történtekhez hasonló átcsoportosítások, amelyek károsak lehetnek a különböző szakpolitikai célkitűzések megvalósítására nézve;

7.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

8.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről (a Cseh Köztársaság „EGF/2010/010 CZ/Unilever” referenciaszámú kérelme)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, 2011/233/EU határozat.)

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.
(2) HL L 406., 2006.12.30., 1. o.


A kettős felhasználású termékek és technológia kivitelére vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer ***I
PDF 438kWORD 252k
Az Európai Parlament 2011. április 5-én elfogadott módosításai kettős felhasználású termékek és technológia kivitelére vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló 1334/2000/EK tanácsi rendeletet módosító európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslathoz (COM(2008)0854 – C7-0062/2010 – 2008/0249(COD))
P7_TA(2011)0125A7-0028/2011

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A javaslatot a következőképpen módosították(1):

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Cím
a kettős felhasználású termékek és technológia kivitelére vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló 1334/2000/EK rendelet módosításáról szóló tanácsi rendelet
a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló 428/2009/EK tanácsi rendeletet (átdolgozás) módosító európai parlamenti és tanácsi rendelet
Módosítás 2
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
1 preambulumbekezdés
(1)  A kettős felhasználású termékek és technológia kivitelére vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló, 2000. június 22-i 1334/2000/EK tanácsi rendelet előírja, hogy a kettős felhasználású termékek (köztük a szoftverek és technológiák) a Közösségből történő kivitelükkor hatékony ellenőrzésen menjenek át.
(1)  A kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló, 2009. május 5-i 428/2009/EK tanácsi rendelettel1 módosított, 2000. június 22-i 1334/2000/EK tanácsi rendelet előírja, hogy a kettős felhasználású termékek (köztük a szoftverek és technológiák) az Unióból történő kivitelükkor, az Unión keresztül történő tranzitjukkor, az Unióban lakóhellyel rendelkező vagy letelepedett bróker által nyújtott brókertevékenységek eredményeként harmadik országba történő szállításukkor hatékony ellenőrzésen menjenek át.
1 HL L 134., 2009.5.29., 1. o.
Módosítás 3
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
2 preambulumbekezdés
(2)  Kívánatos lenne az egész Közösségben elérni az ellenőrzések egységes és következetes alkalmazását, hogy így el lehessen kerülni a közösségi exportőrök közötti tisztességtelen versenyt, és gondoskodni lehessen a Közösségben a biztonsági ellenőrzések eredményességéről.
(2)  Kívánatos lenne az egész Unióban elérni az ellenőrzések egységes és következetes alkalmazását az uniós exportőrök közötti tisztességtelen verseny elkerülése, az általános exportengedélyek hatályának és alkalmazásuk feltételeinek harmonizálása, és az uniós biztonsági ellenőrzések eredményessége érdekében.
Módosítás 4
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
3 preambulumbekezdés
(3)  A Bizottság 2006. december 18-i közleményében új általános közösségi kiviteli engedélyek létrehozását vetette fel, hogy megkísérelje egyszerűsíteni a jelenlegi jogszabályrendszert, fokozza az ágazat versenyképességét, és az összes közösségi exportőrnek egyenlő versenyfeltételeket teremtsen, amikor bizonyos termékeket bizonyos rendeltetési helyekre exportálnak.
(3)  A Bizottság 2006. december 18-i közleményében új általános uniós exportengedélyek létrehozását vetette fel, hogy megkísérelje egyszerűsíteni a jelenlegi jogszabályrendszert, fokozza az ágazat versenyképességét, és valamennyi uniós exportőrnek egyenlő versenyfeltételeket teremtsen, amikor bizonyos termékeket bizonyos rendeltetési országokba visznek ki.
Módosítás 5
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
3 a preambulumbekezdés (új)
(3a)  A Tanács 2009. május 5-én elfogadta a 428/2009/EK rendeletet. Ennek megfelelően az 1334/2000/EK rendelet 2009. augusztus 27-től kezdődően hatályát veszti. Az 1334/2000/EK rendelet vonatkozó rendelkezései csak a 2009. augusztus 27-ét megelőzően benyújtott, exportengedély iránti kérelmekre érvényesek.
Módosítás 6
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
4 preambulumbekezdés
(4)  Ahhoz, hogy új általános közösségi kiviteli engedélyeket lehessen létrehozni egyes nem érzékeny, kettős felhasználású termékek nem érzékeny országokba való kiviteléhez, új mellékletek hozzáadásával módosítani kell az 1334/2000/EK rendelet megfelelő rendelkezéseit.
(4)  Ahhoz, hogy új általános uniós exportengedélyeket lehessen létrehozni bizonyos kettős felhasználású termékek egyes meghatározott országokba való kiviteléhez, új mellékletek hozzáadásával módosítani kell a 428/2009/EK rendelet megfelelő rendelkezéseit.
Módosítás 7
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
5 preambulumbekezdés
(5)  Az exportőr székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságainak meg kell adni a lehetőséget arra, hogy ne engedélyezzék az ebben a rendeletben megállapított általános közösségi kiviteli engedély használatát, ha az exportőr olyan, exporttal kapcsolatos jogsértésért részesült szankcióban, amely az ezen engedélyek használatához való jog visszavonásával büntethető.
(5)  Az exportőr székhelye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainak meg kell adni a lehetőséget arra, hogy ne engedélyezzék az ebben a rendeletben megállapított uniós általános exportengedély használatát, ha az exportőr olyan, exporttal kapcsolatos jogsértésért részesült szankcióban, amely az ezen engedélyek használatához való jog visszavonásával büntethető.
Módosítás 9
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
6 preambulumbekezdés
(6)  A 1334/2000/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.
(6)  A 428/2009/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.
Módosítás 10
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
1 cikk – 2 a pont (új)
428/2009/EK rendelet
13 cikk – 6 bekezdés
2a.  A 13. cikk (6) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„(6) Az ezen cikk szerint szükséges valamennyi értesítést biztonságos elektronikus eszközökön keresztül kell megtenni, beleértve [...] azt a biztonságos rendszert, amelyet a 19. cikk (4) bekezdésével összhangban kell kialakítani.”
Módosítás 11
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
1 cikk – 2 b pont (új)
428/2009/EK rendelet
19 cikk – 4 bekezdés
2b.  A 19. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„(4) A Bizottság – a 23. cikk alapján létrehozott, a kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoporttal konzultálva – kialakítja a tagállamok – és szükség esetén a Bizottság – közötti információcsere biztonságos és rejtjelzett rendszerét. Az Európai Parlamentet értesíteni kell a rendszer költségvetéséről, fejleményeiről, annak ideiglenes és végleges kialakításáról és működéséről, továbbá a hálózati költségekről.”
Módosítás 12
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
1 cikk – 2 c pont (új)
428/2009/EK rendelet
23 cikk – 2a bekezdés (új)
2c.  A 23. cikk a (2) bekezdés után új bekezdéssel egészül ki:
„(2a) A Bizottság képviselőjének elnökletével kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoportot kell létrehozni. Minden egyes tagállam egy képviselőt küld ebbe a csoportba.”
Módosítás 13
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
1 cikk – 2 d pont (új)
428/2009/EK rendelet
25 cikk
2d.  A 25. cikk helyébe a következő szöveg lép:
'25. cikk
Felülvizsgálat és jelentéstétel
(1)   Minden tagállam tájékoztatja a Bizottságot a rendelet végrehajtása érdekében alkalmazott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekről, beleértve a 24. cikkben említett intézkedéseket is. A Bizottság az információkat továbbítja a tagállamoknak.
(2)   A Bizottság háromévenként áttekinti a rendelet végrehajtását, és átfogó megvalósítási és hatásvizsgálati jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé annak alkalmazásáról, amely tartalmazhatja a rendelet módosítására vonatkozó javaslatokat is. A tagállamok a jelentés elkészítéséhez minden megfelelő információt megadnak a Bizottságnak.
(3)  A jelentésnek külön-külön ki kell térnie az alábbiakra:
a) a kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoportra, annak tevékenységeire, vizsgálataira, a tanulmányozott kérdésekre, az elvégzett konzultációkra, valamint a megkérdezett exportőröknek, brókereknek és érdekelteknek a listájára;
b) a 19. cikk (4) bekezdésének végrehajtására, valamint egy jelentést kell tartalmaznia a tagállamok és a Bizottság közötti információcsere biztonságos és rejtjelzett rendszere kialakításának aktuális állásáról;
c) a 15. cikk (1) bekezdésének végrehajtására, mely előírja, hogy az I. mellékletet naprakésszé kell tenni a vonatkozó kötelezettségekkel és vállalásokkal, valamint a velük összefüggő módosításokkal összhangban, amelyeket a tagállamok a nemzetközi atomsorompó-rendszerek és export-ellenőrzési megállapodások részeseként vagy a vonatkozó nemzetközi szerződések megerősítésével elfogadtak, beleértve az Ausztrália Csoportot, a Rakétatechnológiai Ellenőrzési Rendszert (MTCR), a Nukleáris Szállítók Csoportját (NSG), a Wassenaari Megállapodást és a Vegyifegyver-tilalmi Egyezményt (CWC);
d) a 15. cikk (2) bekezdésének végrehajtására, mely előírja, hogy az I. melléklet kiegészítéseként a IV. mellékletet az Európai Unió működéséről szóló szerződés 36. cikke, nevezetesen a tagállamok közrenddel és közbiztonsággal kapcsolatos érdekeinek vonatkozásában naprakésszé kell tenni.
A jelentés egy további, különálló részének továbbá átfogóan be kell számolnia a szankciókról, ezen belül a rendelet rendelkezéseinek súlyos megsértései – vegyi-, biológiai és atomfegyvereknek vagy a célbajuttatásukra alkalmas rakétáknak az e rendeletben előírt engedély nélküli kifejlesztésére vagy előállítására irányuló programokban való felhasználást célzó szándékos kivitel, vagy információknak egyébként elutasítandó engedély megszerzése érdekében történő meghamisítása vagy elhallgatása – esetén kirótt büntetőjogi szankciókról.
(4)  Az Európai Parlament vagy a Tanács meghívhatja a Bizottságot az Európai Parlament vagy a Tanács illetékes bizottságának eseti ülésére, hogy ott ismertessen és megvilágítson a rendelet végrehajtásával kapcsolatos bármely kérdést.„
Módosítás 14
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
1 cikk – 2 e pont (új)
428/2009/EK rendelet
25 a cikk (új)
2e.  A szöveg a következő cikkel egészül ki:
'25a. cikk
Nemzetközi együttműködés
Az Unió és a harmadik országok között a vámügyek terén létrejött kölcsönös közigazgatási segítségnyújtási megállapodások vagy jegyzőkönyvek rendelkezéseinek sérelme nélkül a Bizottság tárgyalhat megállapodásokról harmadik országokkal a rendelet hatálya alá eső kettős felhasználású termékek exportellenőrzésének kölcsönös elismeréséről, különösen az újrakivitelt érintő engedélyezési követelményeknek az Unió területén történő megszüntetése céljából. E tárgyalásokat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének (3) bekezdésében megállapított eljárásokkal és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés vonatkozó rendelkezéseivel összhangban kell folytatni.
Szükség esetén és ha az Unió által finanszírozott projektekről van szó, a Bizottság javaslatokat tehet az Unió vonatkozó jogszabályi kereteinek megfelelően, vagy a harmadik országokkal létrejött megállapodások keretében, annak érdekében, hogy a tagállam összes illetékes hatóságára kiterjedő ad hoc bizottságot lehessen létrehozni, amelynek meghatalmazást adnak a szükséges exportengedélyek megadására a szóban forgó és kettős felhasználású termékeket vagy technológiákat igénybe vevő projektek megfelelő működése érdekében.„
Módosítás 15
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Melléklet
428/2009/EK rendelet
IIb melléklet – 3 rész – 5 bekezdés
(5)  Ezen engedély alkalmazásában a „kis értékű szállítmány” olyan egyetlen exportmegrendelésben összefoglalt termékeket jelent, amelyeket egy exportőr küld egy megnevezett címzettnek egy vagy több olyan szállítmányban, amelynek összesített értéke nem haladja meg az 5000 EUR-t. Ebben az alkalmazásban az „érték” a címzettnek kiszámlázott ár; címzett vagy meghatározható ár hiányában pedig a statisztikai érték.
(5)  Ezen engedély alkalmazásában a „kis értékű szállítmány” olyan egyetlen exportszerződésben összefoglalt termékeket jelent, amelyeket egy exportőr küld egy megnevezett címzettnek egy vagy több olyan szállítmányban, amelynek összesített értéke nem haladja meg az 3000 EUR-t. Amennyiben egy tranzakció vagy ügylet egyetlen gazdasági művelet részének bizonyul, az engedélyezés értékének kiszámításakor az egész művelet értékét figyelembe kell venni. Ebben az alkalmazásban az „érték” a címzettnek kiszámlázott ár; címzett vagy meghatározható ár hiányában pedig a statisztikai érték. A statisztikai érték kiszámításához a 2913/92/EGK rendelet 28–36. cikkét kell alkalmazni. Amennyiben az értéket nem lehet meghatározni, az engedély nem adható meg.
Az olyan járulékos költségeket, mint például a csomagolás és a szállítás, csak akkor lehet figyelmen kívül hagyni az érték kiszámítása során, ha
a) a számlán külön fel vannak tüntetve; valamint
b) nem tartalmaznak olyan kiegészítő tényezőt, amely befolyásolja az áru értékét.
Módosítás 16
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Melléklet
428/2009/EK rendelet
IIb melléklet – 3 rész – 5 a bekezdés (új)
(5a)  Az euróban megállapított összegeket – ahogyan azt az 5. cikk megállapítja – 2012. október 31-től kezdve évente felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy figyelembe vegyék az Európai Bizottság (Eurostat) által közzétett, az összes tagállamot átfogó harmonizált fogyasztói árindex változásait. Ezt az összeget automatikusan ki kell igazítani úgy, hogy az euróban megállapított bázisösszeget megemelik az említett index 2010. december 31. és a felülvizsgálati időpont között bekövetkezett százalékos változásával.
A Bizottság évente tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot a felülvizsgálatról és az (1) bekezdésben említett kiigazított összegről.
Módosítás 17
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Melléklet
428/2009/EK rendelet
IIc melléklet – 1 rész – termékek
1-1)  Ez az általános kiviteli engedély a 6. cikk (1) bekezdésével áll összhangban, és a következő termékekre terjed ki:
1-1)  Ez az általános exportengedély a 9. cikk (1) bekezdésével áll összhangban, és a következő termékekre terjed ki:
Az I. melléklet bármely bejegyzésében meghatározott összes kettős felhasználású termék, kivéve az 1.2. bekezdésben felsoroltak:
Az I. melléklet bármely bejegyzésében meghatározott összes kettős felhasználású termék, kivéve az 1.2. bekezdésben felsoroltak:
a. amennyiben a terméket karbantartás vagy javítás céljából hozták be az Európai Közösség területére, és eredeti jellemzőinek megváltozása nélkül viszik ki a feladó országba, vagy
a. amennyiben a terméket karbantartás, javítás vagy csere céljából hozták be újból az Unió vámterületére, és eredeti jellemzőinek megváltozása nélkül viszik ki vagy viszik ki újra a feladó országba, az eredeti exportengedély megadása utáni ötéves időtartamon belül, vagy
b. amennyiben a terméket az Európai Közösség területére garanciális javítás vagy csere végett újra behozott azonos minőségű és számú termékért cserébe viszik ki a feladó országba.
b. amennyiben a terméket az Unió vámterületére karbantartás, javítás vagy csere végett újra behozott azonos minőségű és számú termékért cserébe viszik ki a feladó országba, az eredeti exportengedély megadása utáni ötéves időtartamon belül.
Módosítás 18
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Melléklet
428/2009/EK rendelet
IIc melléklet – 2 rész – rendeltetési országok
Algéria, Andorra, Amerikai Virgin-szigetek, Antigua és Barbuda, Argentína, Aruba, Bahama-szigetek, Bahrein, Banglades, Barbados, Belize, Benin, Bhután, Bissau-Guinea, Bolívia, Botswana, Brazília, Brit Virgin-szigetek, Brunei, Chile, Comore-szigetek, Costa Rica, Dél-Afrika, Dél-Korea, Dominika, Dominikai Köztársaság, Dzsibuti, Ecuador, Egyesült Arab Emírségek, Egyenlítői Guinea, Egyiptom, Falkland-szigetek, Feröer szigetek, Fidzsi-szigetek, Francia Guyana, Francia tengerentúli területek, Fülöp-szigetek, Gabon, Gambia, Ghána, Gibraltár, Grönland, Grenada, Guadeloupe, Guam, Guatemala, Guyana, Holland Antillák, Honduras, Hongkong Különleges Közigazgatási Terület, Izland, India, Indonézia, Izrael, Jordánia, Kamerun, Katar, Kína, Kuvait, Lesotho, Liechtenstein, Madagaszkár, Makaó, Malajzia, Malawi, Maldív-szigetek, Mali, Marokkó, Martinique, Mauritius, Mexikó, Monaco, Montserrat, Namíbia, Nicaragua, Niger, Nigéria, Omán, Oroszország, Panama, Pápua Új-Guinea, Peru, Puerto Rico, Salamon-szigetek, Salvador, San Marino, São Tomé és Príncipe, Seychelle-szigetek, Srí Lanka, Suriname, Szamoa, Szaúd-Arábia, Szenegál, Szingapúr, Saint Kitts és Nevis, Saint Vincent, Szent Ilona, Szváziföld, Tajvan, Thaiföld, Togo, Törökország, Trinidad és Tobago, Tunézia, Turks- és Caicos-szigetek, Új-Kaledónia, Uruguay, Vanuatu, Venezuela, Zöld-foki-szigetek.
Albánia, Argentína, Bosznia és Hercegovina, Brazília, Chile, Dél-Afrika, Egyesült Arab Emírségek, Horvátország, francia tengerentúli területek, India, Izland, Izrael, Kazahsztán, Kína (beleértve Hongkongot és Makaót), Dél-Kórea, Macedónia (Volt Jugoszláv Köztársaság), Marokkó, Mexikó, Montenegró, Oroszország, Szerbia, Szingapúr, Törökország, Tunézia, Ukrajna.
Módosítás 19
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Melléklet
428/2009/EK rendelet
IIc melléklet – 3 rész – 1 bekezdés
(1)  Ez az általános engedély csak akkor használható, ha az eredeti kivitelre általános közösségi kiviteli engedély szerint került sor, vagy az eredeti exportőr székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai eredeti kiviteli engedélyt adtak arra a termékre, amelyeket garanciális javításra vagy cserére később újra importáltak a Közösség vámterületére az alábbiakban meghatározottak szerint.
(1)  Ez az engedély csak akkor használható, ha az eredeti kivitelre uniós általános exportengedély szerint került sor, vagy az eredeti exportőr székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai eredeti exportengedélyt adtak arra a termékre, amelyeket karbantartásra, javításra vagy cserére később újra importáltak az Unió vámterületére. Ez az általános engedély csak az eredeti végfelhasználók számára történő kivitel esetén érvényes.
Módosítás 20
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Melléklet
428/2009/EK rendelet
IIc melléklet – 3 rész – 2 bekezdés – 4 pont
4. egy lényegében azonos tranzakció esetében, amelynél az eredeti engedélyt visszavonták.
4. ha az eredeti engedélyt semmissé nyilvánították, felfüggesztették, módosították vagy visszavonták.
Módosítás 21
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Melléklet
428/2009/EK rendelet
IIc melléklet – 3 rész – 2 bekezdés – 4 a pont (új)
4a. ha a szóban forgó termékek végfelhasználása különbözik az eredeti exportengedélyben előírttól.
Módosítás 22
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Melléklet
428/2009/EK rendelet
IIc melléklet – 3 rész – 3 bekezdés – 2 pont
2. kérésre ellátni a vámtisztviselőket írásos bizonyítékkal az áru Európai Közösségbe történő behozatalának dátumára, az árun az Európai Közösségben elvégzett javításokra és arra vonatkozóan, hogy a termék ahhoz a személyhez és abba az országba fog visszatérni, ahonnan azt az Európai Közösségbe behozták.
2. kérésre ellátni a vámtisztviselőket írásos bizonyítékkal az áru Unióba történő behozatalának dátumára, az árun az Unióban elvégzett javításokra és arra vonatkozóan, hogy a termék ahhoz a végfelhasználóhoz és abba az országba fog visszatérni, ahonnan azt az Unióba behozták.
Módosítás 48
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály
II melléklet
428/2009/EK rendelet
IIc melléklet – 3 rész – 4 bekezdés
4.  Az ezt az engedélyt használó exportőr legkésőbb 30 nappal az első kivitelt követően köteles tájékoztatni (a 6. cikk (6) bekezdésében meghatározottak szerint) a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságait az engedély első felhasználásáról.
4.  Az ezt az engedélyt használó exportőr legkésőbb 30 nappal az első kivitelt követően köteles tájékoztatni (a 6. cikk (6) bekezdésében meghatározottak szerint) a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságait ezen engedély első felhasználásáról, vagy – alternatív lehetőségként és a székhelye szerinti tagállam előírásainak megfelelően – ezen általános kiviteli engedély első felhasználását megelőzően. A tagállamok értesítik a Bizottságot az ezen általános kiviteli engedélyhez kapcsolódóan választott értesítési mechanizmusról. A Bizottság a közölt információt az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzéteszi.
A tagállamok határozzák meg az ezen engedély felhasználására vonatkozó jelentéstételi követelményeket, valamint az ezen engedély alapján kivitt termékekre vonatkozó azon kiegészítő tájékoztatást, amelyet az a tagállam kérhet, amelyből a kivitel megvalósul.
A tagállamok előírhatják, hogy a területükön székhellyel rendelkező exportőr az engedély első alkalommal történő felhasználását megelőzően nyilvántartásba vételre jelentkezzen. A nyilvántartásba vétel automatikus, és azt az illetékes hatóságoknak haladéktalanul és minden esetben a nyilvántartásba vételi kérelem beérkezésétől számított tíz munkanapon belül vissza kell igazolniuk az exportőrnek.
Adott esetben a második és harmadik albekezdésben foglalt követelményeknek az általános nemzeti kiviteli engedélyeket előíró tagállamok által kiadott ilyen engedélyek használatához megállapított követelményeken kell alapulniuk.
Módosítás 24
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Melléklet
428/2009/EK rendelet
IId melléklet – 2 rész – rendeltetési országok
Argentína, Bahrein, Bolívia, Brazília, Brunei, Chile, Dél-Afrika, Dél-Korea, Ecuador, Egyiptom, Fülöp-szigetek, Hongkong Különleges Közigazgatási Terület, Izland, Jordánia, Katar, Kína, Kuvait, Malajzia, Marokkó, Mauritius, Mexikó, Oman, Oroszország, Szaud-Arábia, Szingapúr, Törökország, Tunézia, Ukrajna
Albánia, Argentína, Bosznia és Hercegovina, Brazília, Chile, Dél-Afrika, Dél-Korea, Egyesült Arab Emírségek, francia tengerentúli területek, Horvátország, Kína (beleértve Hongkongot és Makaót), Dél- Kórea, India, Izland, Izrael, Kazahsztán, Macedónia (Volt Jugoszláv Köztársaság), Marokkó, Mexikó, Montenegró, Oroszország, Szerbia, Szingapúr, Törökország, Tunézia, Ukrajna.
Módosítás 26
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Melléklet
428/2009/EK rendelet
IId melléklet – 3 rész – 1 bekezdés – 4 a pont (új)
4a. ha az exportőr nem tudja garantálni azok eredeti állapotukban, bármely alkatrész vagy szoftver eltávolítása, másolása vagy terjesztése nélkül történő visszajuttatását, vagy ha a bemutatóhoz technológiaátadás is kapcsolódik;
Módosítás 27
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Melléklet
428/2009/EK rendelet
IId melléklet – 3 rész – 1 bekezdés – 4 b pont (új)
4b. ha a szóban forgó terméket magánjellegű kiállítás vagy bemutatás céljából (pl. beltéri kiállítótermekbe) exportálják;
Módosítás 28
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Melléklet
428/2009/EK rendelet
IId melléklet – 3 rész – 1 bekezdés – 4 c pont (új)
4c. ha a szóban forgó terméket valamely gyártási folyamatba való integrálásra szánják;
Módosítás 29
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Melléklet
428/2009/EK rendelet
IId melléklet – 3 rész – 1 bekezdés – 4 d pont (új)
4d. ha a szóban forgó termékeket – a tényleges bemutatáshoz szükséges minimális mértéket kivéve – azok eredeti rendeltetésének megfelelően használják, és ha az egyedi teszteredményeket nem teszik hozzáférhetővé harmadik felek számára;
Módosítás 30
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Melléklet
428/2009/EK rendelet
IId melléklet – 3 rész – 1 bekezdés – 4 e pont (új)
4e. ha a kivitel kereskedelmi ügylet eredményeképpen történik, különösen a szóban forgó termék eladása, bérlése vagy lízingje esetében;
Módosítás 31
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Melléklet
428/2009/EK rendelet
IId melléklet – 3 rész – 1 bekezdés – 4 f pont (új)
4f. ha a szóban forgó terméket egy kiállításon vagy vásáron kizárólag eladási, bérleti vagy lízingelési szándékkal tárolják anélkül, hogy kiállítanák vagy bemutatnák;
Módosítás 32
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Melléklet
428/2009/EK rendelet
IId melléklet – 3 rész – 1 bekezdés – 4 g pont (új)
4g. ha az exportőr olyan intézkedéseket tesz, amelyek megakadályozzák őt abban, hogy a szóban forgó terméket saját ellenőrzése alatt tartsa az időszakos kivitel teljes ideje alatt.
Módosítás 25
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Melléklet
428/2009/EK rendelet
IId melléklet – 3 rész – 1 a bekezdés (új)
(1a)  Ez az általános engedély engedélyezi az 1. részben felsorolt termékek kivitelét azzal a feltétellel, hogy a kivitel kiállításhoz vagy vásárhoz kapcsolódó időszakos kivitelt jelent, és hogy a termékeket az eredeti kiviteltől számított 120 napon belül teljes egészükben és változtatás nélkül újra kell importálni az Unió vámterületére.
Módosítás 49
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály
II melléklet
428/2009/EK rendelet
II melléklet – 3 rész – 3 bekezdés
3.  Az ezt az általános engedélyt használó exportőr legkésőbb 30 nappal az első kivitelt követően köteles tájékoztatni (a 6. cikk (6) bekezdésében meghatározottak szerint) a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságait az engedély első felhasználásáról.
3.  Az ezt az engedélyt használó exportőr legkésőbb 30 nappal az első kivitelt követően köteles tájékoztatni (a 6. cikk (6) bekezdésében meghatározottak szerint) a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságait az engedély első felhasználásáról, vagy – alternatív lehetőségként és a székhelye szerinti tagállam előírásainak megfelelően – ezen általános kiviteli engedély első felhasználását megelőzően. A tagállamok értesítik a Bizottságot az ezen általános kiviteli engedélyhez kapcsolódóan választott értesítési mechanizmusról. A Bizottság a közölt információt az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzéteszi.
A tagállamok határozzák meg az ezen engedély felhasználására vonatkozó jelentéstételi követelményeket, valamint az ezen engedély alapján kivitt termékekre vonatkozó azon kiegészítő tájékoztatást, amelyet az a tagállam kérhet, amelyből a kivitel megvalósul.
A tagállamok előírhatják, hogy a területükön székhellyel rendelkező exportőr az engedély első alkalommal történő felhasználását megelőzően nyilvántartásba vételre jelentkezzen. A nyilvántartásba vétel automatikus, és azt az illetékes hatóságoknak haladéktalanul és minden esetben a nyilvántartásba vételi kérelem beérkezésétől számított tíz munkanapon belül vissza kell igazolniuk az exportőrnek.
Adott esetben a második és harmadik albekezdésben foglalt követelményeknek az általános nemzeti kiviteli engedélyeket előíró tagállamok által kiadott ilyen engedélyek használatához megállapított követelményeken kell alapulniuk.
Módosítás 34
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Melléklet
428/2009/EK rendelet
IId melléklet – 3 rész – 4 bekezdés
(4)  Ezen engedély alkalmazásában „kiállítás” minden olyan kereskedelmi vagy ipari kiállítás, vásár vagy hasonló nyilvános rendezvény vagy bemutató, amelyet nem magáncélra szerveznek üzletekben vagy üzleti helyiségekben külföldi termékek eladása céljából, s amelynek során a termék vámfelügyelet alatt marad.
(4)  Ezen engedély alkalmazásában „kiállítás vagy vásár” minden olyan meghatározott időtartamú, kereskedelmi célú esemény, amelyen kiállítók vonultatják fel termékeiket üzleti látogatók vagy a nagyközönség számára.
Módosítás 35
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Melléklet
428/2009/EK rendelet
IIe melléklet
IIe MELLÉKLET
törölve
EU005 SZÁMÚ ÁLTALÁNOS KÖZÖSSÉGI KIVITELI ENGEDÉLY
Számítógép és kapcsolódó berendezés
Kibocsátó hatóság: Európai Közösség
1 rész
Ez a kiviteli engedély a 6. cikk (1) bekezdésével áll összhangban, és az I. melléklet következő termékeire terjed ki:
1.  A 4A003a és 4A003b alatt meghatározott digitális számítógép, amennyiben „kiigazított csúcsteljesítménye” (Adjusted Peak Performance, APP) nem haladja meg a 0,8 súlyozott TeraFLOPS-ot (Wighted TeraFLOPS, WT).
2.  A 4A003c alatt meghatározott elektronikus részegység, amelyet kifejezetten processzorok aggregálásával történő teljesítménynövelésre terveztek vagy alakítottak át úgy, hogy az aggregátum kiigazított csúcsteljesítménye ne haladja meg a 0,8 súlyozott TeraFLOPS-ot
3.  A fent említett berendezéshez tartalék alkatrész, többek között mikroprocesszor, amennyiben kizárólag a 4A003a, 4A003b és 4A003c alatt van meghatározva, és nem növeli a berendezés teljesítményét 0,8 TeraFLOPS-nál nagyobb kiigazított csúcsteljesítmény fölé.
4.  A 3A001.a.5, 4A003.e, és 4A003.g bejegyzésben leírt termékek.
2. rész – rendeltetési országok
A kiviteli engedély a Közösség egészére érvényes a következő országokba irányuló kivitel esetében:
Algéria, Andorra, Amerikai Virgin-szigetek, Antigua és Barbuda, Argentína, Aruba, Bahama-szigetek, Bahrein, Barbados, Belize, Benin, Bhután, Bissau-Guinea, Bolívia, Botswana, Brazília, Brit Virgin-szigetek, Brunei, Chile, Comore-szigetek, Costa Rica, Dél-Afrika, Dél-Korea, Dominika, Dominikai Köztársaság, Dzsibuti, Ecuador, Egyesült Arab Emírségek, Egyenlítői Guinea, Egyiptom, Falkland-szigetek, Feröer szigetek, Fidzsi-szigetek, Francia Guyana, Francia tengerentúli területek, Fülöp-szigetek, Gabon, Gambia, Ghána, Gibraltár, Grönland, Grenada, Guadeloupe, Guam, Guatemala, Guyana, Holland Antillák, Honduras, Hongkong Különleges Közigazgatási Terület, Horvátország, Izland, India, Jordánia, Kamerun, Katar, Kuvait, Lesotho, Liechtenstein, Madagaszkár, Malajzia, Malawi, Maldív-szigetek, Mali, Marokkó, Martinique, Mauritius, Mexikó, Moldova, Monaco, Mongólia, Montserrat, Namíbia, Nicaragua, Niger, Omán, Oroszország, Panama, Pápua Új-Guinea, Peru, Puerto Rico, Salamon-szigetek, Salvador, San Marino, São Tomé és Príncipe, Seychelle-szigetek, Suriname, Szamoa, Szaúd-Arábia, Szenegál, Szingapúr, Saint Kitts és Nevis, Saint Vincent, Szent Ilona, Szváziföld, Togo, Törökország, Trinidad és Tobago, Tunézia, Turks- és Caicos-szigetek, Új-Kaledónia, Uruguay, Ukrajna, Vanuatu, Zöld-foki-szigetek.
3. rész – ezen engedély felhasználásának feltételei és követelményei
1.  Ez az engedély nem jogosít fel termék kivitelére:
(1) ha az exportőr tájékoztatást kapott a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságaitól arról, hogy a kérdéses terméket teljes egészében vagy részben az alábbiak célokra szánják vagy szánhatják:
a) vegyi, biológiai vagy nukleáris fegyver vagy más nukleáris robbanóeszköz fejlesztésével, gyártásával, kezelésével, működtetésével, karbantartásával, tárolásával, észlelésével, azonosításával vagy terjesztésével kapcsolatos felhasználás vagy ilyen fegyver hordozására képes rakéta fejlesztése, gyártása, karbantartása vagy tárolása,
b) katonai végfelhasználás, amennyiben a vásárló országra vagy a rendeltetési országra az Európai Unió Tanácsának közös álláspontjával vagy együttes fellépésével, az EBESZ határozatával vagy az ENSZ Biztonsági Tanácsának kötelező határozatával kivetett fegyverembargó van érvényben, vagy
c) felhasználás olyan – a nemzeti katonai listán szereplő – katonai termék alkatrészeként vagy részegységeként, amelyet az illető tagállam területéről engedély nélkül vagy a tagállam nemzeti jogszabályaiban előírt engedélyezés megsértésével vittek ki;
(2) ha az exportőrnek tudomása van arról, hogy a kérdéses terméket részben vagy egészben a 4. cikk (1) és (2) bekezdésben említett valamely felhasználásra szánják;
(3) ha a szóban forgó terméket az engedélyben feltüntetett rendeltetési helyen található vámszabad területre vagy vámszabad raktárba viszik ki.
2.  Az ezt az engedélyt használó exportőr köteles:
(1) tájékoztatni (a 6. cikk (6) bekezdésében meghatározottak szerint) a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságait az engedély első felhasználásáról legkésőbb 30 nappal az első kivitelt követően;
(2) a kivitel előtt tájékoztatni a külföldi vásárlót, hogy az általa az engedéllyel kivinni tervezett termék nem vihető ki újra olyan végső rendeltetési hely szerinti országba, amely nem tagállama az Európai Közösségnek vagy a francia tengerentúli közösségnek, és nincs megemlítve az engedély 2. részében.
Módosítás 36
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Melléklet
428/2009/EK rendelet
IIf melléklet – 1 rész – 3 és 4 bekezdés
3.  Az 5. kategória 2. része A–D (információbiztonság) alatt meghatározott termék, ideértve a kifejezetten ehhez tervezett vagy fejlesztett alkatrészt és tartozékot is, a következők szerint:
törölve
a) az alábbi bejegyzések alatt meghatározott termék, kivéve ha rejtjelező funkcióit az Európai Közösségen belüli kormányzati végfelhasználó számára tervezték vagy módosították:
– 5A002.a.1.;
– az 5A002.a.1. alatt meghatározott berendezés jellemzőivel rendelkező, illetve funkcióit megvalósító vagy szimuláló, 5D002.c.1. alatt meghatározott szoftver;
b) az 5B002 alatt meghatározott berendezés az a) pontban meghatározott termékhez;
c) a b) pont alatt meghatározott jellemzőkkel vagy funkciókkal rendelkező, berendezés részét képező szoftver.
4.  A 3a)–3c) pontokban meghatározott áru használatához való technológia.
Módosítás 37
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Melléklet
428/2009/EK rendelet
IIf melléklet – 2 rész – rendeltetési országok
Argentína, Dél-Afrika, Dél-Korea, Horvátország, Oroszország, Törökország, Ukrajna
Argentína, Dél-Afrika, Dél-Korea, Horvátország, India, Izland, Izrael, Kína (beleértve Hongkongot és Makaót is), Oroszország, Törökország, Ukrajna
Módosítás 39
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
II melléklet
428/2009/EK rendelet
IIf melléklet – 3 rész – 1 bekezdés – 1 pont – c b pont (új)
cb. az Európai Unió Alapjogi Chartájában (amelyre az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke hivatkozik) meghatározottak szerint az emberi jogok, a demokratikus elvek vagy a szólásszabadság megsértésével kapcsolatos felhasználás, amelyekben lehallgatási technológiákat és digitális adattovábbító eszközöket használnak a mobiltelefonok és szöveges üzenetek megfigyelésére vagy az internethasználat célzott felügyeletére (pl. megfigyelőközpontokon és törvényes lehallgatási átviteli módszereken keresztül);
Módosítás 40
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Melléklet
428/2009/EK rendelet
IIf melléklet – 3 rész – 1 bekezdés – 2 pont
2. ha az exportőrnek tudomása van arról, hogy a kérdéses terméket részben vagy egészben a 4. cikk (1) és (2) bekezdésben említett valamely felhasználásra szánják.
2. ha az exportőrnek tudomása van arról, hogy a kérdéses terméket részben vagy egészben az első albekezdésben említett valamely felhasználásra szánják.
Módosítás 41
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Melléklet
428/2009/EK rendelet
IIf melléklet – 3 rész – 1 bekezdés – 2 a pont (új)
2a. ha az exportőr tudatában van annak, hogy a termékeket az ezen engedély 2. részében felsoroltaktól és az EU001 számú általános közösségi exportengedély 2. részében felsoroltaktól eltérő bármely rendeltetési országba vagy a tagállamokba újra kiviszik;
Módosítás 50
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály
II melléklet
428/2009/EK rendelet
II f melléklet – 3 rész – 3 bekezdés – 1 pont
(1) tájékoztatni (a 6. cikk (6) bekezdésében meghatározottak szerint) a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságait az engedély első felhasználásáról legkésőbb 30 nappal az első kivitelt követően;
(1) értesíteni (a 6. cikk (6) bekezdésében meghatározottak szerint) a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságait ezen engedély első felhasználásáról legkésőbb 30 nappal az első kivitelt követően, vagy – alternatív lehetőségként és a székhelye szerinti tagállam előírásainak megfelelően – ezen általános kiviteli engedély első felhasználását megelőzően. A tagállamok értesítik a Bizottságot az ezen általános kiviteli engedélyhez kapcsolódóan választott értesítési mechanizmusról. A Bizottság a közölt információt az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzéteszi.
A tagállamok határozzák meg az ezen engedély felhasználására vonatkozó jelentéstételi követelményeket, valamint az ezen engedély alapján kivitt termékekre vonatkozó azon kiegészítő tájékoztatást, amelyet az a tagállam kérhet, amelyből a kivitel megvalósul.
A tagállamok előírhatják, hogy a területükön székhellyel rendelkező exportőr az engedély első alkalommal történő felhasználását megelőzően nyilvántartásba vételre jelentkezzen. A nyilvántartásba vétel automatikus, és azt az illetékes hatóságoknak haladéktalanul és minden esetben a nyilvántartásba vételi kérelem beérkezésétől számított tíz munkanapon belül vissza kell igazolniuk az exportőrnek.
Adott esetben a második és harmadik albekezdésben foglalt követelményeknek az általános nemzeti kiviteli engedélyeket előíró tagállamok által kiadott ilyen engedélyek használatához megállapított követelményeken kell alapulniuk.
Módosítás 43
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Melléklet
428/2009/EK rendelet
IIg melléklet – 2 rész – rendeltetési országok
Argentína, Banglades, Belize, Benin, Bolívia, Brazília, Chile, Cook-sziget, Costa Rica, Dél-Afrika, Dél-Korea, Dominika, Ecuador, Fidzsi-szigetek, Grúzia, Guatemala, Guyana, India, Kamerun, Lesotho, Maldív-szigetek, Mauritius, Mexikó, Namíbia, Nicaragua, Omán, Oroszország, Panama, Paraguay, Peru, Saint Lucia, Salvador, Seychelles-szigetek, Srí Lanka, Szváziföld, Törökország, Ukrajna, Uruguay.
Argentína
Dél-Korea
Horvátország
Izland
Törökország
Ukrajna.
Módosítás 44
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Melléklet
428/2009/EK rendelet
IIg melléklet – 3 rész – 1 bekezdés – 2 pont
2. ha az exportőrnek tudomása van arról, hogy a kérdéses terméket részben vagy egészben a 4. cikk (1) és (2) bekezdésben említett valamely felhasználásra szánják.
2. ha a kérdéses terméket részben vagy egészben a 4. cikk (1) és (2) bekezdésben említett valamely felhasználásra szánják;
Módosítás 45
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogi aktus
Melléklet
428/2009/EK rendelet
IIg melléklet – 3 rész – 1 bekezdés – 2 a pont (új)
2a. ha az exportőr tudatában van annak, hogy a terméket az ezen engedély 2. részében felsoroltaktól és az EU001 számú általános közösségi exportengedély 2. részében felsoroltaktól eltérő bármely rendeltetési országba vagy a tagállamokba újra kiviszik;
Módosítás 51
Rendeletre irányuló javaslat – módosító jogszabály
II melléklet
428/2009/EK rendelet
II g melléklet – 3 rész – 4 bekezdés – 1 pont
(1) tájékoztatni (a 6. cikk (6) bekezdésében meghatározottak szerint) a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságait az engedély első felhasználásáról legkésőbb 30 nappal az első kivitelt követően;
(1) értesíteni (a 6. cikk (6) bekezdésében meghatározottak szerint) a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságait ezen engedély első felhasználásáról legkésőbb 30 nappal az első kivitelt követően, vagy – alternatív lehetőségként és a székhelye szerinti tagállam előírásainak megfelelően – ezen általános kiviteli engedély első felhasználását megelőzően. A tagállamok értesítik a Bizottságot az ezen általános kiviteli engedélyhez kapcsolódóan választott értesítési mechanizmusról. A Bizottság a közölt információt az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzéteszi.
A tagállamok határozzák meg az ezen engedély felhasználására vonatkozó jelentéstételi követelményeket, valamint az ezen engedély alapján kivitt termékekre vonatkozó azon kiegészítő tájékoztatást, amelyet az a tagállam kérhet, amelyből a kivitel megvalósul.
A tagállamok előírhatják, hogy a területükön székhellyel rendelkező exportőr az engedély első alkalommal történő felhasználását megelőzően nyilvántartásba vételre jelentkezzen. A nyilvántartásba vétel automatikus, és azt az illetékes hatóságoknak haladéktalanul és minden esetben a nyilvántartásba vételi kérelem beérkezésétől számított tíz munkanapon belül vissza kell igazolniuk az exportőrnek.
Adott esetben a második és harmadik albekezdésben foglalt követelményeknek az általános nemzeti kiviteli engedélyeket előíró tagállamok által kiadott ilyen engedélyek használatához megállapított követelményeken kell alapulniuk.

(1) Az ügyet ezután az 57. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján visszautalták a bizottsághoz (A7-0028/2011).


A hivatalosan támogatott exporthitelek ***I
PDF 339kWORD 109k
Az Európai Parlament 2011. április 5-én elfogadott módosításai a hivatalosan támogatott exporthitelek terén bizonyos iránymutatások alkalmazásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslathoz (COM(2006)0456 – C7-0050/2010 – 2006/0167(COD))
P7_TA(2011)0126A7-0364/2010

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A javaslatot a következőképpen módosították(1):

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Rendeletre irányuló javaslat
2 a preambulumbekezdés (új)
(2a)  A megállapodás hozzájárult a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság hatásának enyhítéséhez a magánszektorban hitelhez másképp nem jutó vállalkozások kereskedelmének és beruházásainak támogatása által teremtett munkahelyek révén.
Módosítás 2
Rendeletre irányuló javaslat
2 b preambulumbekezdés (új)
(2b)  Az exporthitel-ügynökségeknek figyelembe kellene venniük és tiszteletben kellene tartaniuk az Európai Unió célkitűzéseit és politikáit. Az uniós vállalatok támogatása során ezen ügynökségeknek meg kell felelniük az uniós alapelveknek és normáknak – köztük a demokrácia megszilárdításának, az emberi jogok tiszteletben tartásának és a fejlesztési politikák egységességének –, illetve ösztönözniük kell ezeket.
Módosítás 3
Rendeletre irányuló javaslat
2 c preambulumbekezdés (új)
(2c)  Ugyanakkor a tagállamok exporthitel-ügynökségeinek körültekintően meg kell vizsgálniuk a benyújtott pályázatokat, figyelembe véve, hogy az exporthitelként nyújtott hivatalos támogatás közép- és hosszú távon hozzájárulhat az adott tagállam államháztartási hiányához, különös tekintettel a pénzügyi válság utóhatásaként kialakult fokozott fizetésképtelenségi kockázatra.
Módosítás 4
Rendeletre irányuló javaslat
2 d preambulumbekezdés (új)
(2d)  Az exporthitel-ügynökségeknek alaposan meg kellene vizsgálniuk a beérkezett pályázatokat a hivatalosan nyújtott támogatások előnyeinek maximalizálása érdekében, figyelembe véve, hogy a megfelelően célzott exporthitelek hozzájárulnak új piaci hozzáférési lehetőségek biztosításához európai uniós vállalatok, különösen a kis- és középvállalatok (kkv-k) számára, ugyanakkor elősegítik a nyílt és tisztességes kereskedelmet, valamint a kölcsönösen előnyös növekedést a válságot követően.
Módosítás 5
Rendeletre irányuló javaslat
2 e preambulumbekezdés (új)
(2e)  Az OECD megköveteli tagállamaitól az exporthitel-ügynökségekkel kapcsolatos információk nyilvánosságra hozását annak érdekében, hogy megakadályozza őket abban, hogy protekcionista vagy piactorzító magatartást tanúsítsanak. Az Unión belül biztosítani kell az átláthatóságot annak érdekében, hogy a tagállamok számára azonos versenyfeltételek jöjjenek létre.
Módosítás 6
Rendeletre irányuló javaslat
2 f preambulumbekezdés (új)
(2f)  Az exporthitel-ügynökségek a fejlődő országok legfontosabb hivatalos finanszírozóivá váltak. Ezért a velük szembeni tartozások a fejlődő országok nyilvános adósságállományában a legnagyobb tételt jelentik. Az exporthitelből történő projektfinanszírozási tevékenységek jelentős része olyan ágazatokra összpontosul, mint a közlekedés, az olaj, a gáz és a bányászat, valamint a nagyszabású infrastrukturális beruházások, például a gátak.
Módosítás 7
Rendeletre irányuló javaslat
2 g preambulumbekezdés (új)
(2g)  A megállapodás résztvevői egy megszakítás nélküli folyamat részesei, amelynek célja a piactorzulás minimalizálása és olyan egyenlő feltételek megteremtése, amelyek mellett az OECD tagjainak hivatalosan támogatott exporthitel-ügynökségei által felszámolt díjak a kockázatokon alapulnak, és hosszú távon fedezik működési költségeiket és veszteségeiket. Az e cél irányában való előrehaladás érdekében átláthatóságra és jelentéstételre van szükség a hivatalosan támogatott exporthitel-ügynökségek részéről.
Módosítás 8
Rendeletre irányuló javaslat
2 h preambulumbekezdés (új)
(2h)  Az OECD-n belül az OECD-tagok hivatalosan támogatott exporthitel-ügynökségeire vonatkozó magasabb átláthatósági és jelentéstételi normákra irányuló és azon is túlmutató, szünet nélkül zajló folyamat támogatása végett az Uniónak az e rendelet 1a. mellékletében meghatározottak szerint további intézkedéseket kell hoznia az Unió területén székhellyel rendelkező és hivatalosan támogatott exporthitel-ügynökségek átláthatósága és jelentéstétele vonatkozásában.
Módosítás 9
Rendeletre irányuló javaslat
2 i preambulumbekezdés (új)
(2i)  A demokrácia fejlesztésének és megerősítésének, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának – az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkében megfogalmazottak és az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglaltak szerint –, továbbá a környezetvédelmi alapelveknek és a vállalati társadalmi felelősségvállalás általános elveinek – kiegészülve más nemzetközileg bevált gyakorlatokkal – kell iránymutatásként szolgálniuk az uniós székhellyel rendelkező, hivatalosan támogatott exporthitel-ügynökségek által támogatott valamennyi projekt vonatkozásában, és társadalmi és környezeti hatásvizsgálatot kell tartalmazniuk, amely magában foglalja az emberi jogokat és az exporthitel-ügynökségek által finanszírozott ágazatok és projektek szempontjából releváns uniós környezetvédelmi és szociális jogszabályokban foglalt normákat. Az OECD „közös megközelítései” már jelenlegi megfogalmazásukban is kifejezetten tartalmazzák a megvesztegetésekre, a fenntartható hitelezésre és a környezetvédelemre vonatkozó uniós standardok viszonyítási pontként történő használatának lehetőségét a projektek felülvizsgálata során. E rendelkezés használatát tovább kellene bátorítani, figyelembe véve, hogy a projekt támogatói, az exportőrök, a pénzintézetek és az exporthitel-ügynökségek szerepe, felelőssége és gazdaságélénkítő hatása eltérő a hivatalos támogatásban részesülő projektek esetében.
Módosítás 10
Rendeletre irányuló javaslat
2 j preambulumbekezdés (új)
(2j)  Az uniós és nemzetközi elkötelezettségek tekintetében az Európai Unió és tagállamai éghajlattal kapcsolatos célkitűzéseinek kell iránymutatónak lennie az uniós székhellyel rendelkező, hivatalosan támogatott exporthitel-ügynökségek által támogatott projektek számára. Ide tartoznak a következők: az állam- és kormányfők 2009. szeptember 24–25-i pittsburghi G20-as csúcstalálkozón kiadott, a fosszilis üzemanyagok támogatásának fokozatos megszüntetésével kapcsolatos zárónyilatkozata; az Unió azon célkitűzései, hogy 2020-ig az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az 1990-es szintekhez képest 30%-kal csökkenti, az energiahatékonyságot 20%-kal növeli, és energiafelhasználásának 20%-a megújuló energiaforrásokból származik majd; továbbá az Unió azon célkitűzése, hogy 2050-ig 80–95%-kal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. A fosszilis üzemanyagok támogatásának megszüntetésével egy időben olyan intézkedéseket kell bevezetni, amelyek biztosítják, hogy az a dolgozók és a szegények életszínvonalát nem érinti hátrányosan.
Módosítás 11
Rendeletre irányuló javaslat
2 k preambulumbekezdés (új)
(2k)  A vállalati társadalmi felelősségvállalás meghatározó elvei, amelyeket nemzetközi szinten teljes mértékben elismernek – úgy az OECD, mint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és az ENSZ – a vállalkozások felelősségteljes magatartására vonatkoznak, és elsődlegesen feltételezik a hatályos jogszabályok tiszteletben tartását a foglalkoztatás, a társadalmi kapcsolatok, az emberi jogok, a környezetvédelem, a fogyasztóvédelem és a fogyasztók számára biztosított átláthatóság, valamint a korrupció és az adóelkerülés elleni küzdelem tekintetében. Ezenkívül figyelembe kell venni a kkv-k sajátos helyzetét és képességeit.
Módosítás 12
Rendeletre irányuló javaslat
2 l preambulumbekezdés (új)
(2l)  Tekintettel a verseny kiéleződésére a világpiacokon, és annak elkerülése érdekében, hogy az Unió vállalatai versenyhátrányba kerüljenek, a Bizottságnak és a tagállamoknak fokozniuk kell az OECD arra irányuló erőfeszítéseit, hogy elérje azokat az országokat, amelyek nem részesei a megállapodásnak, és kétoldalú és többoldalú tárgyalások révén globális szabványokat kell létrehozniuk a hivatalosan támogatott exporthitelek tekintetében. Globális szabványok nélkül nem lehet egyenlő versenyfeltételeket biztosítani a világkereskedelemben.
Módosítás 13
Rendeletre irányuló javaslat
2 m preambulumbekezdés (új)
(2m)  Bár az OECD-országoknak iránymutatást ad a megállapodás, a nem OECD-országok és elsősorban a fejlődő országok nem részesei a megállapodásnak, és ezért ezen országok exportőrei tisztességtelen előnyhöz juthatnak. Arra kell ezért ösztönözni ezeket az országokat, hogy csatlakozzanak az OECD-hez és vegyenek részt a megállapodásban.
Módosítás 14
Rendeletre irányuló javaslat
2 n preambulumbekezdés (új)
(2n)  Tekintettel a hatályos szabályozás egyszerűsítésére és javítására irányuló uniós szabályozásjavító politikára, a Bizottság és a tagállamok a megállapodás jövőbeli felülvizsgálatai során a vállalkozásokra és a nemzeti hatóságokra, köztük az exporthitel-ügynökségekre nehezedő adminisztratív terhek csökkentését helyezik a középpontba.
Módosítás 15
Rendeletre irányuló javaslat
2 o preambulumbekezdés (új)
(2o)  A megállapodásban eszközölt javítások biztosítsanak teljes koherenciát az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkével a demokrácia és a jogállamiság kiépítésére és erősítésére, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartására vonatkozó általános célkitűzés megvalósítása érdekében. A megállapodás és az uniós jog közötti összhang szavatolása érdekében tehát további intézkedéseket kell alkalmazni az Unióban a megállapodás uniós jogba történő átültetésekor.
Módosítás 16
Rendeletre irányuló javaslat
2 p preambulumbekezdés (új)
(2p)  Az exporthitel-ügynökségek követelményeinek való megfelelést biztosító társadalmi és környezeti hatásvizsgálati módszertannak teljes mértékben összhangban kell lennie az EU fenntartható fejlődési stratégiájával, a Cotonoui Megállapodással és a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzussal, tükröznie kell az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye (UNFCCC) és a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény (CBD) értelmében, továbbá az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak (MDGs) elérése érdekében vállalt uniós kötelezettségvállalásokat és kötelezettségeket, valamint a nemzetközi megállapodásokban foglalt társadalmi, munkaügyi és környezeti normákat.
Módosítás 17
Rendeletre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  Ezért a 2001/76/EK rendelet hatályát veszti és helyébe ezen, a megállapodás módosított és egységes szerkezetbe foglalt szövegét tartalmazó határozat lép és a 2001/77/EK határozat hatályát veszti,
(4)  Ezért a 2001/76/EK rendelet hatályát veszti és helyébe ezen, a megállapodás módosított és egységes szerkezetbe foglalt szövegét tartalmazó, 1. mellékletként hozzácsatolt határozat lép, és a 2001/77/EK határozat hatályát veszti.
Módosítás 18
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 albekezdés
A hivatalosan támogatott exporthitelek irányelveiről szóló megállapodás iránymutatásait a Közösségben alkalmazni kell.
A hivatalosan támogatott exporthitelek irányelveiről szóló megállapodás iránymutatásait az Unióban alkalmazni kell.
Módosítás 19
Rendeletre irányuló javaslat
1 a cikk (új)
1a. cikk
A Bizottság az e rendeletet a lehető leghamarabb hatályon kívül helyező és annak helyébe lépő új rendeletre irányuló javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amint az OECD-országok határoznak a megállapodás új szövegéről, illetve annak hatálybalépését követő két hónapon belül.
Módosítás 20
Rendeletre irányuló javaslat
1 b cikk (új)
1b. cikk
Az Unióban alkalmazandó, az átláthatóságra és jelentéstételre vonatkozó további intézkedéseket e rendelet 1a. melléklete tartalmazza.
Módosítás 21
Rendeletre irányuló javaslat
1 c cikk (új)
1c. cikk
A Tanács évente jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak a hivatalosan támogatott exporthitelekkel kapcsolatos iránymutatásokról szóló megállapodás egyes tagállamok által történő végrehajtásáról.
Módosítás 22
Rendeletre irányuló javaslat
1 d cikk (új)
1d. cikk
Bármely tagállam exporthitel-ügynöksége mérlegének teljes kimutatást kell adnia az ügynökség követeléseiről és tartozásairól. A mérlegen kívüli eszközök exporthitel-ügynökségek által történő alkalmazása teljes mértékben átlátható módon történik.
Az exporthitelben részesülő, nem a kkv-k közé tartozó vállalatok minden évben országonkénti pénzügyi kimutatást tesznek közzé.
Módosítás 23
Rendeletre irányuló javaslat
1 a melléklet (új)
Ia. melléklet
1)  A nemzeti exporthitel-programok felügyeletét ellátó tagállami intézmények előjogainak sérelme nélkül minden tagállam éves tevékenységi jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak.
Ez az éves tevékenységi jelentés az alábbiakat tartalmazza:
• Valamennyi olyan nemzeti eszköz és program – illetve a megállapodásnak való megfelelőségük – ellenőrzése, amelyre a megállapodás vonatkozik, különösen arra vonatkozólag, hogy a díjak kockázatalapúak-e és fedezik-e a hosszú távú működési költségeket;
• A jelentési időszak főbb tevékenységeinek áttekintése, és azok megfelelése a megállapodásnak (új kötelezettségvállalások felsorolása, kockázat, díjak felszámítása, kifizetett kárigények és visszafizetések, továbbá a környezeti kockázatok beárazásának mechanizmusai);
• A tagállam arra vonatkozó politikájának ismertetése, hogy miként biztosítja, hogy az uniós fejlesztéspolitika célkitűzései vezetik exporthitelekkel kapcsolatos tevékenységeit a környezetvédelem, a szociális kérdések, az emberi jogok, a fenntartható hitelezés és a korrupció elleni küzdelem terén.
2)  A Bizottság elemzést készít az éves tevékenységi jelentésről, melyben értékeli a tagállami fellépések uniós fejlesztési politikával mutatott koherenciáját, és kommentálja az általános szakpolitikai fejleményeket az Európai Parlament számára.
3)  A Bizottság éves jelentést készít az Európai Parlament számára a nemzetközi együttműködés különböző területein – beleértve az OECD-t és a G-20-akat, valamint a harmadik országokkal folytatott kétoldalú találkozókat, a partnerségi és együttműködési megállapodásokról és a szabadkereskedelmi megállapodásokról szóló csúcstalálkozókat és tárgyalásokat – annak érdekében tett erőfeszítésekről, hogy harmadik országok, különösen a fejlődő országok olyan iránymutatásokat alkalmazzanak exporthitel-ügynökségeik átláthatósága vonatkozásában, amelyek legalábbis elérik az OECD közös megközelítéseinek szintjét.

(1) Az ügyet az 57. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján visszautalták a bizottsághoz (A7-0364/2010).


A nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre vonatkozó új uniós politikai keret
PDF 300kWORD 89k
Az Európai Parlament 2011. április 5-i állásfoglalása a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól (2010/2209(INI))
P7_TA(2011)0127A7-0065/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete jogi eszközeire az emberi jogok, különösen a nők jogai terén, mint például az ENSZ Alapokmánya, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya, a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya, az emberkereskedelem, illetve mások prostitúciós kizsákmányolásának megszüntetéséről szóló egyezmény, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CEDAW) és annak fakultatív jegyzőkönyve, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetések elleni egyezmény, valamint a menekültek jogállásáról és a visszaküldés tilalmának elvéről szóló 1951-es egyezmény,

–  tekintettel a nőkkel szembeni erőszakról szóló ENSZ-dokumentumokra, például az 1993. június 25-i bécsi nyilatkozat és cselekvési program, amit az emberi jogi világkonferencia fogadott el (A/CONF. 157/23), valamint a nőkkel szembeni erőszak felszámolásáról szóló 1993. december 20-i nyilatkozat (A/RES/48/104),

–  tekintettel a nőkkel szembeni erőszak felszámolására irányuló bűnmegelőzésről és büntető intézkedésekről szóló, 1997. december 12-i ENSZ közgyűlési határozatra (A/RES/52/86), a becsület nevében a nők ellen elkövetett bűncselekmények felszámolásáról szóló, 2002. december 18-i ENSZ közgyűlési határozatra (A/RES/57/179), valamint a nők ellen elkövetett családon belüli erőszak felszámolásáról szóló, 2003. december 22-i ENSZ közgyűlési határozatra (A/RES/58/147),

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztossága különelőadójának a nőkkel szembeni erőszakról szóló jelentéseire, illetve a nőkkel szembeni megkülönböztetés felszámolásával foglalkozó bizottság 19. számú általános ajánlására (11. ülésszak, 1992),

–  tekintettel az 1995. szeptember 15-én Pekingben, a nők helyzetéről rendezett negyedik világkonferencián elfogadott nyilatkozatra és cselekvési programra, és a Pekingi Cselekvési Program nyomon követéséről szóló, 2000. május 18-i(1), a Negyedik Nőügyi Világkonferencia cselekvési programjának (Peking + 10) nyomon követéséről szóló 2005. március 10-i(2), valamint a Pekingi Cselekvési Program (Peking + 15) nyomon követéséről szóló 2010. február 25-i(3) állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a nők elleni erőszak minden formájának megszüntetésére irányuló erőfeszítések fokozásáról szóló, 2006. december 19-i ENSZ közgyűlési határozatra (A/RES/61/143) és az ENSZ Biztonsági Tanácsa nőkről, békéről és biztonságról szóló 1325. és 1820. sz. határozataira,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzésével és felszámolásával foglalkozó, 2008. decemberben létrejött eseti bizottságának (CAHVIO) arra irányuló munkájára, hogy ebben témában előkészítse az Európa Tanács jövőbeni egyezményét,

–  tekintettel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács erőszakról szóló, 2010. március 8-i következtetéseire,

–  tekintettel az európai védelmi határozatról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv tervezetéről szóló 2010. december 14-i álláspontjára(4),

–  tekintettel a 2009. november 26-i, a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló állásfoglalására(5),

–  tekintettel a „Mondj nemet a nők elleni erőszakra” kezdeményezésről szóló, 2009. április 21-i nyilatkozatára(6),

–  tekintettel 2009. március 24-i állásfoglalására a női nemi szervi csonkítás elleni küzdelemről az EU-ban(7),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló, 2010 és 2015 közötti időszakra vonatkozó, 2010. szeptember 21-én előterjesztett bizottsági stratégiára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7-0065/2011),

A.  mivel egyetlen intézkedés sem képes megszüntetni a nemi alapú erőszakot, de az infrastrukturális, jogi, igazságügyi, végrehajtási, oktatási, egészségügyi és szolgáltatáshoz kapcsolódó egyéb intézkedések kombinációja jelentős mértékben csökkentheti ezt a jelenséget és annak következményeit,

B.  mivel bár nem létezik a „nők elleni erőszak” kifejezés nemzetközileg elismert meghatározása, az Egyesült Nemzetek Szervezete definíciója szerint az magában foglal minden olyan nemi alapú erőszakot, amely a nőknek fizikai, szexuális vagy lelki sérülést vagy szenvedést okoz vagy okozhat, beleértve az ilyen cselekvésekkel való fenyegetést, a kényszert vagy a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánéletben(8),

C.  mivel az erőszak minden férfi, nő vagy gyermek számára traumatikus élmény, de a nemi alapú erőszakot elsősorban férfiak követik el nők és lányok ellen – mindez tükrözi és hangsúlyozza a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenségeket, és veszélyezteti az áldozatok egészségét, emberi méltóságát, biztonságát és függetlenségét,

D.  mivel a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos vizsgálatok becslései alapján az európai nők egyötöde-egynegyede szenvedett már el felnőttkorában legalább egyszer fizikai erőszakot, és több mint egytizedüket ért szexuális erőszak, amely során fizikai erőt alkalmaztak; mivel a kutatásokból az is kiderül, hogy a gyermekek és fiatal felnőttek 26%-a számol be gyermekkorban megélt fizikai erőszakról,

E.  mivel a reklámok és a pornográf művek gyakran jelenítik meg a nemi alapú erőszak különféle típusait, ezért banalizálják a nőkkel szembeni erőszakot és akadályozzák a férfiak és nők közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiákat,

F.  mivel a férfiak által nők ellen elkövetett erőszak hatással van a nők társadalomban betöltött szerepére: egészségükre, a foglalkoztatáshoz és oktatáshoz való hozzáférésükre, a társas és kulturális tevékenységekben való részvételükre, gazdasági függetlenségükre, a közéletben és a politikai életben, valamint a döntéshozásban való részvételükre, és a férfiakkal való kapcsolataikra,

G.  mivel különböző lélektani, gazdasági, társadalmi és kulturális okokból kifolyólag, továbbá néha a rendőrség, az igazságszolgáltatás, valamint a szociális és egészségügyi szolgálatok iránti bizalom hiánya miatt a nők gyakran nem tesznek feljelentést a férfiak által ellenük elkövetett erőszakos cselekményekről,

H.  mivel az elsősorban férfiak által nők sérelmére elkövetett nemi alapú erőszak egész Európában és az egész világon elterjedt, strukturális probléma, amely életkortól, iskolázottságtól, jövedelemtől vagy társadalmi helyzettől függetlenül éppúgy érinti az áldozatokat, mint az elkövetőket, és összefügg társadalmunkban a hatalom férfiak és nők közötti egyenlőtlen elosztásával,

I.  mivel a gazdasági nyomás gyakran rendszeresebb, durvább és veszélyesebb bántalmazáshoz vezet; mivel a vizsgálatok azt mutatják, hogy a nőkkel szembeni erőszak fokozódik, amikor a férfiak a gazdasági válság következtében elbocsátásnak és kilakoltatásnak vannak kitéve,

J.  mivel a nőkkel szembeni erőszak az emberi jogok megsértésének széles skáláját foglalja magában, beleértve többek között a következőket: szexuális visszaélés, nemi erőszak, családon belüli erőszak, szexuális bántalmazás és zaklatás, prostitúció, nőket és lányokat érintő emberkereskedelem, a nők szexuális és reproduktív jogainak megsértése, nők ellen munkahelyen elkövetett erőszak, nők ellen konfliktushelyzetekben elkövetett erőszak, nők ellen börtönben vagy gondozó intézményekben elkövetett erőszak, továbbá számos egyéb ártalmas hagyományos gyakorlat; mivel a fenti bántalmazások bármelyike mély lelki sebeket okozhat, károsíthatja a nők és lányok egészségét, beleértve reproduktív és szexuális egészségüket és bizonyos esetekben halált okozhat,

K.  mivel a nőkkel szemben férfiak által elkövetett erőszak nemi erőszak formájában történő megnyilvánulása több tagállamban nem minősül bűncselekménynek, így nem követi hivatalból indított vádemelés(9),

L.  mivel az Európai Unióban a nők ellen elkövetett erőszak különböző típusairól nincs rendszeres és összevethető adatgyűjtés, ami megnehezíti a jelenség valós mértékének megállapítását és a probléma megfelelő megoldásainak meghatározását; mivel a megbízható adatok összegyűjtése igen nehéz, mert a félelem és szégyenérzés miatt a nők és férfiak nem hajlandóak jelenteni tapasztalataikat az illetékes érintett szerveknek,

M.  mivel az Európa Tanács országaival kapcsolatban rendelkezésre álló adatok szerint a nők ellen elkövetett erőszakos cselekmények éves költségeit mintegy 33 milliárd euróra becsülik(10),

N.  mivel a tagállamokban érvényesülő különböző politikák és jogi szabályozás miatt az Európai Unióban a nőket nem védik egyenlően a férfiak által elkövetett erőszakos cselekményekkel szemben,

O.  mivel az Európai Unió – a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével – tágabb hatáskörrel rendelkezik a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén, többek között a büntetőeljárási jog és a büntető anyagi jog, valamint a rendőrségi együttműködés területén is,

P.  tekintettel a nemi alapú erőszak áldozataivá váló nők riasztóan magas számára,

Q.  mivel az anyák és kismamák zaklatása az erőszak vagy zaklatás másik olyan formája, amely elsősorban a családon vagy párkapcsolaton belül, a társadalmi színtéren vagy a munkahelyen valósul meg, és amelynek eredményeként a kismamák és édesanyák elveszítik vagy feladják munkahelyüket, illetve hátrányos megkülönböztetés éri őket és depresszió alakul ki náluk,

R.  mivel a nemek közötti egyenlőség 2010–2015 közötti időszakra vonatkozó stratégiájában a Bizottság hangsúlyozta, hogy a nemi alapú erőszak az egyik olyan kulcsfontosságú probléma, amelyet a nemek közötti valódi egyenlőség megteremtése érdekében meg kell oldani,

S.  mivel a Bizottság bejelentette, hogy 2011-ben javaslatot terjeszt elő a nők elleni erőszak leküzdésére irányuló stratégiáról, ám a Bizottság 2011-es évre vonatkozó munkaprogramjában nem található egyértelmű utalás e stratégiára,

1.  üdvözli, hogy a Bizottság a Stockholmi Program végrehajtásáról szóló cselekvési tervében elkötelezte magát arra, hogy 2011–2012-ben közleményt tesz közzé a nők elleni erőszak, a családon belüli erőszak és a női nemi szervek csonkítása elleni küzdelemről szóló stratégiáról, melyet uniós cselekvési terv követ majd(11);

2.  új, átfogó politikai megközelítést javasol a nemi alapú erőszak ellen, ideértve az alábbiakat:

   egy büntetőjogi eszköz – egy irányelv – a nemi alapú erőszak ellen,
   a nők elleni erőszakra vonatkozó, ún. hat P kerettel (policy, prevention, protection, prosecution, provision, and partnership, azaz politika, megelőzés, védelem, vádemelés, rendelkezés és partnerség) kapcsolatos intézkedések,
   a tagállamok felszólítása annak biztosítására, hogy az elkövetők a bűncselekmény súlyosságának megfelelő büntetést kapjanak,
   annak előírása a tagállamok számára, hogy biztosítsanak képzést a nőkkel szembeni erőszak eseteivel valószínűleg kapcsolatba kerülő tisztviselők számára, beleértve a bűnüldözési szervek, a szociális és gyermekgondozási, valamint egészségügyi és sürgősségi központok alkalmazottait, annak érdekében, hogy képesek legyenek észlelni, azonosítani és megfelelően kezelni az ilyen eseteket, különös tekintettel az áldozatok szükségleteire és jogaira,
   annak megkövetelése a tagállamoktól, hogy kellő gondossággal jegyezzék fel és vizsgálják ki a nemi alapú erőszak valamennyi megnyilvánulását annak érdekében, hogy büntetőeljárást indítsanak,
   speciális nyomozási gyakorlatok kidolgozása rendőrségi és egészségügyi szakemberek számára a nemi alapú erőszak bizonyítékainak összegyűjtése érdekében,
   felsőoktatási intézményekkel való partnerségek létrehozása a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos esetekkel foglalkozó szakemberek, nevezetesen bírák, a bűnügyi rendőrség tisztviselői, egészségügyi és oktatási szakemberek és az áldozatok támogatásával foglalkozók képzése érdekében,
   szakpolitikai javaslatok, amelyek segítik az áldozatokat abban, hogy újrakezdjék az életüket, orvosolva a különböző áldozatcsoportok, például a kisebbségekhez tartozó nők egyedi szükségleteit, továbbá biztonságuk garantálása, és testi és lelki egészségük helyreállítása, valamint a nők elleni erőszak túlélőinek kezelésével kapcsolatos információk és bevált gyakorlatok cseréjének ösztönzésére irányuló intézkedések,
   specifikus azonosítási és diagnosztikai mechanizmusok beépítése a sürgősségi kórházi szolgálatokba és az alapellátási hálózatokba, hatékonyabb hozzáférési és nyomon követési rendszer létrehozása érdekében az érintett áldozatok számára,
   annak megkövetelése a tagállamoktól, hogy az érintett civil szervezetekkel együttműködve biztosítsanak menedékeket a nemi alapú erőszak áldozatai számára,
   arra vonatkozó minimumkövetelmények, hogy a nemi alapú erőszak áldozatainak segítése érdekében 10 000 lakosra hány áldozatsegítő szolgálatra van szükség, az áldozatokat speciális szakértelemmel segítő központok formájában,
   európai charta létrehozása, amely rögzíti a nők elleni erőszak áldozatainak biztosított segítségnyújtási szolgáltatások minimális szintjét, beleértve az alábbiakat: jogi segítséghez való jog; menedékek létrehozása az áldozatok védelem és ideiglenes szálláshely iránti szükségleteinek kielégítésére; szakemberek által díjmentesen nyújtott, decentralizált és mindenki számára hozzáférhető sürgősségi lelkisegély-szolgáltatások; továbbá pénzügyi támogatási rendszerek, amelyek célja az áldozatok függetlenségének előmozdítása és a normális életbe, illetve a munka világába történő visszatérésük megkönnyítése,
   annak biztosítását szolgáló minimumszabályok, hogy az áldozatok szakértői segítségben részesüljenek, azaz jogi szakemberek tanácsadást nyújtanak számukra, a büntetőeljárásban betöltött szerepüktől függetlenül,
   az ingyenes jogi segítségnyújtáshoz való hozzáférés megkönnyítését célzó mechanizmusok, amelyek lehetővé teszik az áldozatok jogainak Unió-szerte történő érvényesítését,
   arra vonatkozó tervek, hogy módszertani iránymutatásokat dolgozzanak ki és új adatgyűjtéseket hajtsanak végre a nemi alapú erőszakkal, ideértve a női nemi szervek csonkításával kapcsolatos összehasonlítható statisztikai adatok létrehozása érdekében a probléma mértékének megállapítása és a problémára irányuló újfajta fellépés alapjának megteremtése céljából,
   a nők elleni erőszakkal szembeni küzdelem európai évének meghirdetése az elkövetkező öt évben az európai polgárok figyelmének felkeltése céljából,
   a Bizottság és a tagállamok felkérése, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket a megelőzéssel kapcsolatban, ideértve a figyelemfelkeltő kampányok indítását, adott esetben civil szervezetekkel együttműködve,
   intézkedések végrehajtása a kollektív szerződések keretében, valamint a koordináció fokozása a munkaadók, a szakszervezetek és a vállalkozások, valamint irányító testületeik között annak érdekében, hogy az áldozat megfelelő tájékoztatást kapjon munkavállalói jogairól,
   a specifikusan a nemi alapú erőszakkal foglalkozó bíróságok számának növelése; a bíráknak, ügyészeknek és ügyvédeknek szánt, a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos források és képzési anyagok bővítése; valamint a bűnüldöző szervek speciális egységeinek fejlesztése a személyzet létszámának növelése, valamint a képzés és a felszerelés javítása révén;

3.  sürgeti, hogy a tagállamok a különösen a házasságon és a nem törvényesített intim kapcsolaton belüli és/vagy férfi hozzátartozó által elkövetett erőszakos közösülést és nemi alapú erőszakot ismerjék el bűncselekményként azokban az esetekben, amikor az áldozat nem adta beleegyezését, továbbá biztosítsák, hogy az ilyen jellegű bűncselekmények elkövetői ellen hivatalból járjanak el, és hogy a nők elleni erőszakkal és azon belül az úgynevezett becsület nevében elkövetett bűncselekményekkel és a női nemi szervek megcsonkításával kapcsolatos ügyekben utasítsák el a kulturális, hagyományos vagy vallási gyakorlatokra történő hivatkozást mint enyhítő körülményt;

4.  elismeri, hogy a nők elleni erőszak az emberi jogok nemi alapú megsértésének egyik legsúlyosabb formája, és hogy a más áldozatok, például gyermekek, férfiak és idősek ellen elkövetett családon belüli erőszak szintén olyan rejtett jelenség, amely túl sok családot érint ahhoz, hogy figyelmen kívül lehessen hagyni;

5.  hangsúlyozza, hogy a szülők vagy egyéb családtagok közötti fizikai, nemi vagy pszichikai erőszak vagy visszaélés súlyos hatással van a gyermekekre;

6.  felszólítja a tagállamokat, hogy az erőszak bármely formáját tapasztaló gyermekeket illetően dolgozzanak ki az életkornak megfelelő, a gyermekek számára testre szabott pszichológiai tanácsadást, hogy fel tudják dolgozni traumatikus élményeiket, és hogy kellően vegyék figyelembe a gyermekek érdekeit;

7.  kiemeli, hogy a migráns nők, ideértve a hivatalos okmányokkal nem rendelkező migráns nőket is, és a női menedékkérők a nők nemi alapú erőszaknak különösen kitett két alcsoportját alkotják;

8.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nemi alapú erőszak áldozataivá vált nőkkel foglalkozó személyek – különösen az igazságügy és az igazságszolgáltatás képviselői, köztük a rendőrök, a bírák, a szociális munkások és az egészségügyi dolgozók – megfelelő képzésben részesüljenek;

9.  felszólítja az Európai Bizottságot, hogy minden rendelkezésére álló tapasztalatot felhasználva és a tagállamok adatai alapján készítsen és tegyen közzé statisztikákat a nemi alapú erőszakról, ideértve az arra vonatkozó adatokat is, hogy évente hány nőt gyilkol meg partnere vagy volt partnere;

10.  hangsúlyozza, hogy a gyermekek, fiatalok és nők elleni erőszak, illetve általánosabban a nemi alapú és szexuális erőszak területén végzett kutatást multidiszciplináris területként bele kell foglalni a jövőbeni nyolcadik kutatási és technológiai fejlesztési keretprogramba;

11.  arra kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy nők elleni erőszakkal foglalkozó megfigyelőközpont létrehozását a nők elleni erőszakkal kapcsolatos bírósági ügyek jelentésére alapozva;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy törekedjen továbbra is a nemi alapú erőszakkal szembeni, közösségi programok révén történő fellépésre, különös tekintettel a Daphne programra, amely már sikeresnek bizonyult a nők elleni erőszak elleni küzdelemben;

13.  megjegyzi, hogy az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) felmérés készít majd nők egy csoportjával, akik reprezentatív mintát képviselnek az Unió tagállamaiból, és az erőszakkal kapcsolatos tapasztalataikról kérdezik őket; azt kéri továbbá, hogy a felmérés során arra helyezzék a hangsúlyt, hogy a nők milyen válaszokat kaptak a különböző hatóságoktól és segítő szolgálatoktól, amikor beszámoltak az őket ért erőszakról;

14.  sürgeti a tagállamokat, hogy országos statisztikáikban tegyék egyértelműen láthatóvá a nemi alapú erőszak mértékét, és tegyenek lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy adatgyűjtés történjen a nemi alapú erőszakról, többek között az áldozatok és az elkövetők neméről, a közöttük levő kapcsolatról, az életkorukról, a bűncselekmény helyszínéről és az elszenvedett sérülésekről;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő tanulmányt a nők elleni erőszak pénzügyi következményeiről, a nők elleni erőszak egészségügyi rendszerekre, társadalombiztosítási rendszerekre és munkaerőpiacra gyakorolt pénzügyi következményeinek számszerűsítését lehetővé tévő módszertanokat alkalmazó vizsgálatokat alapul véve;

16.  felhívja az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, hogy végezzenek vizsgálatot az erőszak kamaszkorúak kapcsolataiban való elterjedtségéről és a kamaszkorúak jólétére gyakorolt hatásáról;

17.  megjegyzi, hogy a zaklatás, amelynek áldozatai 87%-ban nők, pszichikai traumát és komoly érzelmi stresszt okoz, ezért a zaklatást a nők elleni erőszak egyik formájának kell tekinteni és valamennyi tagállam jogi keretrendszerében foglalkozni kell vele;

18.  megjegyzi, hogy az olyan ártalmas hagyományos gyakorlatok, mint a női nemi szervek megcsonkítása és az úgynevezett „becsületgyilkosságok” a nők elleni erőszak messzemenően kontextusfüggő formái, ezért sürgeti a Bizottságot, hogy a nők elleni erőszakkal szembeni stratégiájában szenteljen különös figyelmet az ártalmas hagyományos gyakorlatoknak;

19.  elismeri a prostitúció, így a gyermekprostitúció problémájának súlyosságát az Európai Unióban, és kéri, hogy behatóbban tanulmányozzák a szóban forgó tagállam jogi kerete, illetve a prostitúció megvalósulásának formája és mértéke közötti kapcsolatot; rámutat arra, hogy aggasztóan nő az Európai Unióba irányuló és az Unión belüli emberkereskedelem, amely különösen nőket és gyermekeket érint, és sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek határozott lépéseket ezen illegális gyakorlat felszámolására;

20.  kéri, hogy a tagállamok ismerjék el a női test és a szaporítószervek kizsákmányolását jelentő béranyaság súlyos problémáját;

21.  hangsúlyozza, hogy a nők és a gyermekek a kizsákmányolás ugyanazon formáit szenvedik el és egyformán árucikkeknek tekinthetők a nemzetközi reprodukciós piacon, továbbá hogy az emberi élet továbbadásának új módozatai, például a béranyaság révén fokozódik a nők és a gyermekek kereskedelme, valamint a nemzeti határokon átnyúló illegális örökbefogadás;

22.  megjegyzi, hogy a családon belüli erőszakot azonosították a vetélés, a halvaszületés és a szülés alatti anyai halálozás egyik fő okaként, és kéri a Bizottságot, hogy összpontosítson jobban a várandós nők elleni erőszak problémájára, mivel ebben az esetben az elkövető több mint egy embernek okoz kárt;

23.  rámutat, hogy a civil társadalom – különösen a nem kormányzati szervezetek, nőjogi szervezetek és más állami és magán önkéntes szervezetek, amelyek támogatást nyújtanak az erőszak áldozatainak – nagyon értékes szolgálatot tesz, különösen azáltal, hogy segíti azokat az áldozattá vált nőket, akik meg akarják törni a csendet, amelybe az erőszak bezárja őket, és ezt a tagállamoknak támogatniuk kell;

24.  ismételten hangsúlyozza, hogy nem csak az áldozatokkal kell foglalkozni, hanem az elkövetőkkel is, növelve ez utóbbiak felelősségtudatát és hozzájárulva azoknak a sztereotípiáknak és a társadalomban gyökerező hiedelmeknek a megváltoztatásához, amelyek elősegítik azoknak a körülményeknek a fenntartását, amelyek az effajta erőszakhoz és annak elfogadásához vezetnek;

25.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak menedékeket a nők számára, hogy ezáltal segítsék a nőket és a gyermekeket abban, hogy erőszaktól és szegénységtől mentes önálló életet élhessenek, és ezek a menedékek nyújtsanak speciális szolgáltatásokat, egyebek mellett orvosi kezelést, jogi segítséget, pszichoszociális és terápiás tanácsadást, a bírósági eljárások alatti jogi támogatást, valamint az erőszak által érintett gyermekeknek biztosított támogatást;

26.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak megfelelő mértékű forrásokat kell rendelkezésre bocsátaniuk a nők elleni erőszak megelőzése és felszámolása érdekében, ideértve a strukturális alapok igénybevételét is;

27.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok és a regionális, illetve helyi hatóságok tegyenek intézkedéseket a nemi alapú erőszak áldozataivá vált nők munkaerőpiacra történő visszatérésének megkönnyítése érdekében, olyan eszközök révén, mint az ESZA vagy a Progress program;

28.  felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy hozzanak létre jogi keretet, amely a női bevándorlók számára biztosítja a saját útlevélhez és tartózkodási engedélyhez való jogot, és lehetővé teszi azon személyek büntetőjogi felelősségre vonását, akik e dokumentumoktól őket megfosztják;

29.  ismételten felhívja a figyelmet a 2010. február 25-i állásfoglalásában kifejezett nézetére, amely szerint az Európai Uniónak – a Lisszaboni Szerződés által létrehozott új jogi keretben – a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CEDAW) és annak fakultatív jegyzőkönyve részes felévé kell válnia;

30.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nemzetközi szinten foglalkozzanak a nőkkel szembeni erőszaknak, valamint az emberi jogok megsértése nemi dimenziójának kérdésével, különösen a kétoldalú társulási megállapodások, továbbá az érvényben lévő vagy tárgyalás alatt álló nemzetközi kereskedelmi megállapodások összefüggésében;

31.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 59., 2001.2.23., 258. o.
(2) HL C 320. E, 2005.12.15., 247. o.
(3) HL C 348. E, 2010.12.21., 11.o.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0470.
(5) HL C 285. E, 2010.10.21., 53. o.
(6) HL C 184. E, 2010.7.8., 131. o.
(7) HL C 117. E, 2010.5.6., 52. o.
(8) A nőkkel szembeni erőszak felszámolásáról szóló 1993. december 20-i ENSZ-nyilatkozat (A/RES/48/104) 1. cikke; az Egyesült Nemzetek 1995. évi Pekingi Cselekvési Programjának 113. pontja.
(9) A Bizottság „Megvalósíthatósági tanulmány a nők elleni erőszakra, a gyermekek elleni erőszakra és a szexuális irányultsággal kapcsolatos erőszakra vonatkozó nemzeti jogi szabályozás egységesítéséről” című 2010-es tanulmánya, 53. o.
(10) „A nők elleni erőszak leküzdése – összegző tanulmány az Európa Tanács tagállamaiban meghozott intézkedésekről és fellépésekről”, Európa Tanács, 2006.
(11) COM(2010)0171, A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása a polgárok szolgálatában – A Stockholmi Program végrehajtásáról szóló cselekvési terv, 13. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat