Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottsági Elnökök Értekezlete elnökének az Alkotmányügyi Bizottság elnökéhez írt 2009. december 8-i levelére,

–  tekintettel a közösségi jogszabályok szövegezésének minőségére vonatkozó közös iránymutatásokról szóló, 1998. december 22-i intézményközi megállapodásra(1),

–  tekintettel a P-3977/2010 és E-3981/2010 írásbeli választ igénylő kérdésekre adott tanácsi és bizottsági válaszokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A7-0269/2011),

A.  mivel a Bíróságnak egyértelmű és kizárólagos hatásköre van az uniós jog értelmezésére vonatkozó határozatokat illetően, akár elsődleges, akár másodlagos jogról van szó,

B.  mivel a Bíróság ismételten megerősítette, hogy a nyilatkozatok jogilag nem kötelezőek,

C.  mivel a Tanács köteles a Parlamentet teljes körűen tájékoztatni a jogalkotási eljárásokkal kapcsolatos álláspontjáról(2),

D.  mivel a szerződés értelmében az intézményeknek jóhiszeműen és kölcsönösen együtt kell működniük egymással(3)

E.  mivel a tagállamok vagy a Tanács egyoldalú nyilatkozatai akadályozhatják a Parlament jogalkotási hatáskörét, hátrányosan hatnak az uniós jogalkotás színvonalára, és aláássák a jogbiztonság elvét,

F.  mivel a jogalkotási eljárás bármely szakaszában tartott tanácsi vagy egyeztetőbizottsági ülések jegyzőkönyveibe felvett nyilatkozat nem vetítheti előre a jogalkotó hatóság két ágazata közötti tárgyalások kimenetelét,

1.   megerősíti, hogy az olyan nyilatkozatoknak – függetlenül attól, hogy egy vagy több tagállam adta ki azokat –, amelyek nincsenek jogi szövegbe építve, de azzal kapcsolatosak, nincs jogerejük, és alááshatják az uniós jog koherenciáját és világos értelmezését;

2.  ragaszkodik ahhoz, hogy az egyoldalú nyilatkozatok nem gyengíthetik vagy veszélyeztethetik annak szükségességét, hogy minden államnak módszeresen tartania kell magát a korrelációs táblázatok közzétételéhez, meghatározva az uniós jog nemzeti jogba való átültetésének módját és eszközeit, annak érdekében, hogy hatékonyan és átláthatóan hajtsák végre a jogszabályokat az egész Unióban;

3.  felszólít arra, hogy minden nyilatkozatról értesíteni kell a Parlamentet, a tagállamok nyilatkozatait illetően pedig azt kéri, hogy az Európai Unió Hivatalos Lapjának L sorozatában ne tegyék közzé azokat;

4.  felszólítja a Tanácsot, hogy a Parlamentnek, a nemzeti parlamenteknek és a tagállamok kormányainak egyidejűleg továbbítsa az üléseinek jogalkotási részeire vonatkozó jegyzőkönyveket;

5.  fenntartja a jogot bármely rendelkezésére álló törvényes eszköz alkalmazására abban az esetben, ha az egyoldalú nyilatkozatok szándékosan joghatás kiváltására irányulnak;

6.  felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az EUMSZ 295. cikke alapján kezdjenek tárgyalásokat a Parlamenttel az együttdöntési eljárás (most rendes jogalkotási eljárás) gyakorlati vonatkozásairól szóló együttes nyilatkozat naprakésszé tételének céljával, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése figyelembevételének és az egyoldalú nyilatkozatok alkalmazási körének egyértelmű meghatározása érdekében;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 73., 1999.3.17., 1. o. (2) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (első olvasat). (3) az EUSz. 13. cikke.