Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2011/2010(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0243/2011

Előterjesztett szövegek :

A7-0243/2011

Viták :

PV 12/10/2011 - 20
CRE 12/10/2011 - 20

Szavazatok :

PV 13/10/2011 - 6.2
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0435

Elfogadott szövegek
PDF 275kWORD 66k
2011. október 13., Csütörtök - Brüsszel
A biztosítási garanciarendszer
P7_TA(2011)0435A7-0243/2011

Az Európai Parlament 2011. október 13-i állásfoglalása a biztosítási garanciarendszerekről (2011/2010(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság biztosítási garanciarendszerekről szóló, 2010. július 12-i fehér könyvére (COM(2010)0370),

–  tekintettel a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló, 2009. november 25-i európai parlamenti és tanácsi 2009/138/EK irányelvre (Szolvencia II)(1),

–  tekintettel az Európai Felügyeleti Hatóság (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Equitable Life biztosítótársaság válságáról szóló, 2006. július 4-i állásfoglalására(3),

  tekintettel az Equitable Life Assurance Society Összeomlásával Foglalkozó Vizsgálóbizottság 2007. május 23-i zárójelentésére (A6-0203/2007),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7-0243/2011),

A.  mivel a gazdasági válság során megmutatkozott, hogy a pénzügyi rendszerbe vetett fogyasztói bizalom hamar szertefoszlik, ha a fogyasztók pénzügyi intézmények csődje következtében kialakult veszteségeire nincsenek megfelelő kártalanítási eljárások,

B.  mivel a biztosítási garanciarendszerek a biztosítótársaságok csődje esetén értékes eszköznek bizonyulhatnak a kötvénytulajdonosokat vagy adott esetben kedvezményezetteket érintő kockázatok csökkentésében,

C.  mivel a biztosítási garanciarendszerek felépítése, funkciója és szükségessége a biztosítók különböző üzleti modelljei és a fogyasztók kockázatoknak való eltérő kitettsége miatt egyik betétbiztosítási rendszerrel vagy befektetőkártalanítási rendszerrel sem egyezik meg,

D.  mivel a tagállamokban rendkívül sokféle biztosítási garanciarendszer létezik, és a különféle termékcsoportok az eltérő finanszírozási modellek révén a fogyasztók különböző szintű védelmét biztosítják,

E.  mivel a gazdasági válság következtében a biztosítási kötvénytulajdonosokat vagy adott esetben kedvezményezetteket nem érte jelentős veszteség, és a válságból az európai biztosítási ágazat viszonylag sértetlenül került ki,

F.  mivel a Szolvencia II. bevezeti a felügyeleti beavatkozást, amely minimálisra csökkenti a biztosítók csődjének és az ügyfelek vagy adott esetben kedvezményezettek csőd miatt bekövetkező veszteségeinek esélyét,

G.  mivel a Szolvencia II. és a biztosítási garanciarendszerek hozzájárulnak az egyenlő feltételek kialakításához az európai biztosítási piacon, és elősegítik a belső piac teljes megvalósítását,

H.  mivel a Szolvencia II. értelmében a kötvénytulajdonos és adott esetben a kedvezményezett követelései biztosítottak, ha a biztosító fizetésképtelenné válik (amikor a biztosító szavatolótőke-szükséglete hiányzik), és csak akkor vannak veszélyben, ha a biztosító csődbe megy (amikor az eszközök nem elégségesek a kötelezettségek fedezésére),

I.  mivel az EU-ban a határokon átnyúló biztosítás nem gyakori, de ez a Szolvencia II. bevezetésének következtében valószínűleg változni fog, tekintettel a benne kínált, fiókvállalatokon alapuló páneurópai szerkezetből adódó tőkeelőnyökre,

J.  mivel az európai szintű harmonizált biztosítási garanciarendszerek hiánya és az eltérő tagállami rendszerek a kötvénytulajdonosok nem hatékony és egyenlőtlen védelméhez vezettek, és a határokon átnyúló verseny torzítása miatt lelassították a biztosítási piac működését,

K.  mivel a pénzügyi szolgáltatások belső piacának működésébe vetett fogyasztói bizalmat – a szolgáltató származási országától függetlenül – csak a fogyasztóvédelem következetes szintjével lehet biztosítani, elsődlegesen a megbízható prudenciális szabályok következetes alkalmazásán és az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság (EIOPA), illetve adott esetben a nemzeti felügyeleti hatóságok általi hathatós felügyeleten keresztül,

L.  mivel a nemzeti és európai felügyeleti szervek általi hatékony és arányos ellenőrzés révén minimális szinten kell tartani az adófizetők pénzintézetek csődjének való kitettségét,

1.  elismeri, hogy az új felügyeleti rendszer és a küszöbön álló Szolvencia II. keretrendszer tovább fogja erősíteni a fogyasztóvédelmet;

2.  felszólítja a Bizottságot, hogy a Szolvencia II-ben és az új felügyeleti keretben rögzített szabályok és meghatározások tekintetében tegyen javaslatokat a határokon átnyúló szabványosításról szóló irányelvre, amely a tagállami biztosítási garanciarendszerek számára egységes és következetes határokon átnyúló keretet hoz létre, amely kizárólag végszükség esetén nyújt védelmet a fogyasztóknak akkor, ha a biztosítótársaságok fizetésképtelenség miatt nem tudják szerződéses kötelezettségeiket teljesíteni;

3.  felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen nyújtsa be javaslatát a biztosítási garanciarendszerekről szóló irányelvre, amely kiegészíti a betétbiztosítási rendszereket, a befektetőkártalanítási rendszereket és a Szolvencia II-t;

4.  elismeri, hogy az egyenlőtlen versenyfeltételek lehetősége szabályozói arbitrázst okozhat, amely befolyásolhatja a biztosítási garanciarendszereket; felszólítja a Bizottságot, vizsgálja meg a kölcsönhatást a harmonizáció és az Unióban létező rendszerek alkalmazása, valamint a származás szerinti állam elve között annak tisztázása érdekében, hogy bekövetkezik-e a piac jelentős mértékű torzulása; úgy véli, hogy ezt a felülvizsgálatot három évvel a Szolvencia II. teljes végrehajtását követően kell elvégezni;

5.  egyetért azzal, hogy a Szolvencia II irányelv nem teremt a csődöt kizáró környezetet a biztosítótársaságok számára, és valamely biztosítási vállalkozás csődje esetén nem védi meg a fogyasztókat a veszteségektől; ezért kéri a Bizottságot, hogy garantálja az elfogadandó közös biztosítási garanciarendszer Szolvencia II. irányelvvel való összehangoltságát és következetességét;

6.  támogatja a „származás szerinti állam” elvének elfogadását – amely szerint a biztosító által kötött kötvényt, függetlenül annak értékesítési helyszínétől, a származás szerinti biztosítási garanciarendszer védi –, és elismeri, hogy (a) a Szolvencia II. keretében egyre gyakoribbá fog válni a határokon átnyúló biztosítási szolgáltatások nyújtása, és (b) hogy valamely biztosító csődjét vissza lehet vezetni a származás szerinti ország felügyeleti szerveinek nem kielégítő voltára, és így a csődért való felelősség terhét a származás szerinti ország biztosítási garanciarendszerének kell viselnie, amelynek kizárólag végszükség esetén kell védelmet nyújtania a fogyasztóknak, ha a biztosítótársaságok fizetésképtelenség miatt nem tudják szerződéses kötelezettségeiket teljesíteni; felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen hatástanulmányt és tartson nyilvános konzultációt az érintettekkel mindenekelőtt az életbiztosítások határokon átnyúló biztosítási garanciarendszerbe való bevonásáról, valamint a nem életbiztosítások bevonásának célszerűségéről annak érdekében, hogy biztosítható legyen a fogyasztóvédelem megfelelő szintje és a tagállamok között egyenlő feltételek álljanak rendelkezésre; úgy véli, hogy a Bizottságnak és az EIOPA-nak indokokat kell találnia annak biztosítása érdekében, hogy mérlegeljék a biztosítási garanciarendszerek járulékos költségeit összevetve a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos céllal; megjegyzi, hogy a betétgarancia-rendszerekről és a befektetőkártalanítási rendszerekről szóló jelenlegi uniós rendelet hatálya csak a megtakarítási jellegű termékekre terjed ki;

7.  ragaszkodik ahhoz, hogy a nemzeti biztosítási garanciarendszerek finanszírozási modelljére a szubszidiaritás elve vonatkozzon, amely modell tükrözi a származás szerinti tagállami felügyelet elvét, valamint a meglévő biztosítási garanciarendszerek által alkalmazott modellek sokféleségét; sürgeti, hogy a Bizottság ne támogassa kizárólag az előfinanszírozási megközelítést, tekintettel arra, hogy nincsenek meggyőző érvek e megközelítés mellett, és zavart okozhat;

8.  ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok biztosítsák betétbiztosítási rendszereik tesztelését, és tájékoztatást kapjanak, amennyiben az illetékes hatóságok valamely biztosítótársaságnál olyan problémákat észlelnek, amelyek a biztosítási rendszerek beavatkozását valószínűsítik; javasolja, hogy ilyen tesztekre legalább háromévente vagy a körülmények megkívánta gyakorisággal kerüljön sor; úgy véli továbbá, hogy az EIOPA-nak rendszeres időszakonként szakértői értékelést kell végeznie a rendszerek hosszú távú pénzügyi fenntarthatóságának vizsgálata céljából, és hogy adott esetben felhívja a figyelmet a hibák kijavításának szükségességére;

9.  elismeri, hogy szubszidiaritás elvének alkalmazása az elő- vagy utófinanszírozási modellek melletti döntés tekintetében a tagállamok közötti verseny torzulásához vezethet; úgy véli, hogy az ilyen torzulások a fogyasztói és az adófizetői védelem tekintetében azonos jelentőséggel bírnak, valamint hogy a Bizottságnak óvatos és hosszú távú megközelítést kellene alkalmaznia az ilyen torzulások kezelésére;

10.  elismeri, hogy a fogyasztóvédelem biztosításának különféle módjai vannak:

   ellentételezés: a biztosító fizetésképtelensége esetén a kötvénytulajdonosok vagy kedvezményezettek veszteségeit rendes követelésrendezési eljárást követően közvetlenül ellensúlyozzák;
   folytonosság: a biztosítási szerződések folytonossága biztosított a piacon maradó biztosítókhoz vagy az e célra létrehozott külön jogalanyhoz történő portfólióátadással;
  

– azt javasolja, hogy a jövőbeli biztosítási garanciarendszer keretében mindkét megoldást engedélyezni kell, tekintetbe véve a nemzeti piacok közötti eltéréseket, ami a méretet, a koncentrációt, a terméktervezést és a kínált biztosítási termékek választékát illeti;

11.  kitart amellett, hogy a biztosító fizetésképtelensége esetén a fogyasztók rendelkezésére álló információnak könnyen hozzáférhetőnek, széles körűnek és könnyen érthetőnek kell lennie annak egyértelmű megjelölése mellett, hogy a fogyasztó követeléseivel vagy kérdéseivel mely hatósághoz fordulhat; abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy az egyablakos ügyintézés kialakítása valamennyi pénzügyi garancia- és kártalanítási rendszer számára garantálná, hogy a hatályos jogszabályok ténylegesen a fogyasztók javát szolgálják, különösen a tájékoztatás és a határokon átnyúló kapcsolatok és kifizetések tekintetében;

12.  hangsúlyozza, hogy a biztosítási garanciarendszerekre vonatkozó származás szerinti megközelítés fogyasztói szemszögből csak akkor hiteles, ha a fogyasztói tapasztalatok mindkét biztosítási kártalanítási funkció (a portfólióátadás és a kötvénytulajdonosok kártalanítása is) vonatkozásában következetesek; kéri, hogy Bizottság írja elő, hogy a származás szerinti biztosítási garanciarendszer helyszínétől függetlenül valamennyi kompenzációs biztosítási garanciakövetelés esetében a fogyasztók számára a saját nemzeti felügyeleti szerveiken belül álljon rendelkezésre egységes, saját nyelvükön zajló eljárás és kapcsolatfelvételi pont; javasolja, hogy az EIOPA dolgozzon ki az egyszerűségen és a legjobb gyakorlatokon alapuló, harmonizált és átlátható megközelítést, amennyiben szükséges, kötelező érvényű technikai előírások alkalmazása révén;

13.  hangsúlyozza, hogy javítani kell a fogyasztók pénzügyi szolgáltatásokkal és az azokban rejlő kockázatokkal kapcsolatos ismereteit és tudatosságát; ezért azt javasolja, hogy a biztosítási kötvényekre vonatkozóan vezessenek be egy, az egységes európai tájékoztatóhoz (ESIS) hasonló mechanizmust, amely a kockázatok tekintetében egyértelmű és kötelező érvényű figyelmeztetést tartalmazna a biztosításhoz kapcsolódó összetett befektetési termékekre és a valamely nemzeti hatósághoz kapcsolódó biztosítási garanciarendszer meglétére vonatkozóan, hogy a kötvénytulajdonosok könnyebben és jobban megérthessék a biztosítási termékeket és minden fontos információ birtokába jussanak;

14.  úgy véli, hogy a „származás szerinti” és a „fogadó országbeli” felügyeleti szerveknek a biztosító csődje esetén a rendszerek közötti következetes megközelítés biztosítása érdekében teljes körűen együtt kellene működniük az érintett biztosítási garanciarendszerrel, valamint az európai felügyeleti keretrendszerrel a felügyeletek kollégiumán keresztül és az EIOPA bevonásával és az általa végzett ellenőrzéssel annak biztosítására, hogy a fogadó országbeli kötvénytulajdonost vagy adott esetben kedvezményezettet minimális veszteség érje;

15.  kéri a Bizottságot annak tisztázására, hogy a biztosítási garanciarendszerek milyen szerepet töltenek be a közvetítők vonatkozásában;

16.  azzal érvel, hogy a kötvénytulajdonosok és kedvezményezettek átfogó és folyamatos védelmének biztosítása érdekében a Bizottságnak fenn kell tartania és figyelembe kell vennie más, már működő védelmi mechanizmusokat és jogszabályi rendelkezéseket is; úgy véli, hogy a biztosítási garanciarendszert akkor kell életbe léptetni, ha az egyéb védelmi mechanizmusok már kudarcot vallottak;

17.  ragaszkodik ahhoz, hogy az új uniós jogszabályok ne eredményezzék a tagállamokban a meglévő biztosítási garanciarendszerek által nyújtott védelem megszűnését, illetve ahhoz, hogy a fogyasztókat ne érje veszteség a biztosítók megfelelő ellenőrzésére vonatkozó szabályozás kudarca következtében; felszólítja ezért a Bizottságot annak biztosítására, hogy a biztosítási garanciarendszer európai kerete végszükség esetén lépjen működésbe, megfelelő időn belül biztosítva a lehető legteljesebb ellentételezést vagy protfólióátadást az arra jogosult kötvénytulajdonosok (vagy adott esetben a kedvezményezettek) számára abban az esetben, ha valamely vállalkozás fizetésképtelenné válna;

18.  elismeri, hogy a biztosítótársaságok felelnek alkalmazottaik magatartásáért, és a közvetítőknek szakmai felelősségbiztosítással kell rendelkezniük; megjegyzi, hogy a csalás a büntetőjog és a szerződésen kívüli károkozásra vonatkozó jog területéhez tartozik; elismeri, hogy a biztosítási garanciarendszer visszaélésekre és csalásokra is kiterjedő szabályai a felügyelet éberségét gyengíthetik, és csökkenthetik a felügyeletek hajlandóságát felügyeleti hatásköreik alkalmazására, ezzel erkölcsi kockázatot keltve;

19.  megjegyzi, hogy mindaddig, amíg nincs jogilag kötelező erejű uniós meghatározás arra vonatkozóan, hogy mi számít kis- vagy mikrovállalkozásnak, valamint tekintettel az ilyen szervezeteknek az idők során változó jellegére, a biztosítási garanciarendszerekkel kapcsolatos irányelvre irányuló javaslatnak a természetes személyekre kellene korlátozódnia, továbbá hogy a csődbe ment biztosítóval közvetlen kapcsolatban álló természetes személyeket, például igazgatókat, magas beosztásban dolgozó vezetőket vagy szavazati joggal rendelkező igazgatótanácsi tagokat, akiknek szakmai felelőssége összefüggésben áll a fizetésképtelenség okaival, ki kell zárni a fogyasztók közül; kéri, hogy a Bizottság, amint a jogilag kötelező erejű meghatározás megszületett, értékelje újra a kérdést bizonyos jogi személyeknek a garanciarendszerekbe történő bevonása tekintetében; hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartva a tagállamoknak legyen lehetőségük nemzeti biztosítási garanciarendszereikbe jogi személyeket is bevenni;

20.  elismeri, hogy a piaci koncentrációval kapcsolatos kérdések megnehezíthetik a biztosítási garanciarendszerek számára, hogy az összes kötvénytulajdonos vagy adott esetben kedvezményezett egy vagy több biztosító csődje miatti kártérítési igényét fedezni tudják; úgy véli, hogy kerülni kell a biztosítási garanciarendszerre vonatkozó olyan szabályokat, amelyek a koncentrált piacokra további terheket róhatnak;

21.  előre vetíti az EIOPA-nak a piaci stressz nemzeti hatóságok általi tesztelésének összehangolása és a biztosítási garanciarendszerek Európa-szerte végzett stressztesztelése terén betöltött felügyeleti szerepét, adott esetben ajánlások kiadásával és szakértői vizsgálatok rendszeres végzésével a bevált gyakorlatokra vonatkozó felfogások megosztása érdekében;

22.  megjegyzi, hogy kisméretű és koncentrált piacokon a nem megfelelő finanszírozási mechanizmusokkal rendelkező biztosítási garanciarendszer rendszerszintű kockázatokat kelthet azáltal, hogy fokozza a biztosítók összefonódását, ami egyenlőtlen versenyfeltételeket eredményezne a kisebb és nagyobb piacok között, mivel a kisebb piacok számára nehezebb lenne a költségek viselése; megjegyzi, hogy e nehézségeket figyelembe kell venni a koncentrált piacokat sújtó további megszorítások megelőzése érdekében; felhívja a Bizottságot, tegye lehetővé, hogy a tagállamok a finanszírozásra és a biztosítási garanciarendszer más kialakítási jellemzőire vonatkozó szabályokat szabadon hozzáigazíthassák a nemzeti piacok szükségleteihez;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 335., 2009.12.17., 1. o.
(2) HL L 331., 2010.12.15., 48. o.
(3) HL C 303 E, 2006.12.13., 108. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat