Az Európai Parlament,

–  tekintettel az 1995 szeptemberében Pekingben tartott 4. Nőügyi Világkonferenciára, a Pekingben elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra, valamint az azokat követő záródokumentumokra,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére, amely olyan, a tagállamok számára közös értékeket hangsúlyoz, mint a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség,

–  tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára, különösen annak 1., 2., 3., 4., 5., 21. és 23. cikkére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948),

–  tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló, 1979-ben elfogadott ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel az Európai Tanács által 2011 márciusában elfogadott, a férfiak és a nők közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020)(1),

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015” című bizottsági közleményre (COM(2010)0491),

–  tekintettel az Európai Unió 2009-es svéd elnöksége által készített átfogó, „Peking +15: a cselekvési platform és az Európai Unió” című jelentésre, amely a nemek közötti egyenlőség teljes mértékű megvalósítását jelenleg gátló akadályokra mutat rá,

–  tekintettel a Tanács 2005. június 2–3-i következtetéseire, amelyekben felhívják a tagállamokat és a Bizottságot arra, hogy erősítsék meg a nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányuló intézményi mechanizmusokat, valamint hogy hozzanak létre keretet a pekingi cselekvési platform végrehajtásának értékelésére a folyamat következetesebb és szisztematikusabb ellenőrzése érdekében,

–  tekintettel az „Egyenlőség, fejlődés és béke” címmel Pekingben tartott 4. Nőügyi Világkonferenciáról szóló 1995. június 15-i(2), a 4. Nőügyi Világkonferencia cselekvési platformjának (Peking +10) nyomon követéséről szóló 2005. március 10-i(3), valamint a Peking +15-ről (az ENSZ cselekvési platformja a nemek közötti egyenlőségért) szóló 2010. február 25-i(4) állásfoglalásaira,

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségnek az Európai Parlamenten belüli általános érvényesítéséről szóló 2003. március 13-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségnek a bizottságok munkája keretében történő integrált megközelítéséről szóló 2007. január 18-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségnek a bizottságok és küldöttségek munkája keretében történő integrált megközelítéséről szóló 2009. április 22-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a nemek közötti esélyegyenlőségnek az EU külkapcsolataiban történő általános érvényesítéséről szóló 2009. május 7-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az Európa Tanács által a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése terén végzett úttörő munkára, különösen a Miniszteri Bizottság 119. ülését követően kihirdetett, „A nemek közötti esélyegyenlőség megvalósítása” című nyilatkozatra(9),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7–0351/2011),

A.  mivel a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése nem csupán abból áll, hogy a nők – vagy egyes esetekben az alulreprezentált nem – támogatására irányuló konkrét intézkedések megvalósítása révén előmozdítjuk az egyenlőséget, hanem abból is, hogy a nemek közötti egyenlőség elérésének konkrét célja érdekében mozgósítjuk valamennyi általános politikát és intézkedést;

B.  mivel az ENSZ létrehozta az „UN Women” elnevezésű nőjogi szervezetet, amely 2011. január 1-jétől kezdődően erősíti az ENSZ szervezetének intézményi felépítését a nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése szempontjából, és amely ehhez a tevékenységéhez a Pekingben elfogadott nyilatkozatot és cselekvési platformot(10) veszi alapul;

C.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikke kimondja, hogy az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására, és ezzel lefekteti a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése elvének alapjait;

D.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke rögzíti a nemek közötti egyenlőség elvét, mivel kimondja, hogy az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul, valamint hogy ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában;

E.  mivel a nemek közötti egyenlőség dimenziójának a Parlament jogalkotási és szakpolitikai munkájába történő beépítését egyes esetekben a jelentéstervezetekhez fűzött, az illetékes bizottság számára benyújtott, konkrétan a nemek közötti egyenlőség kérdésére összpontosító módosítások révén lehet a leghatékonyabban megvalósítani, és ezt a stratégiát a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság 2009 óta aktívan alkalmazza;

F.  mivel ezt az eljárást sikeresen alkalmazták a közelmúltban a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére a 2010. május 18-i „Kulcskompetenciák a változó világban: az ”Oktatás és képzés 2010' munkaprogram végrehajtása' című határozat(11), valamint a 2011. június 8-i az Európai Unió kutatási, technológiafejlesztési és képzési tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról szóló időközi felülvizsgálatról szóló határozat(12) kapcsán;

G.  mivel a tagállamok a nemek közötti egyenlőségről és a nők jogairól szóló valamennyi jelentős nemzetközi keretegyezményben részes felek, és számos szakpolitikai dokumentum létezik uniós szinten is; mivel ugyanakkor a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése iránti gyakorlati elkötelezettséget meg kell erősíteni, ugyanis a meglévő szakpolitikai dokumentumok végrehajtásával kapcsolatos haladás szerény mértékű, és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos problémákra szánt költségvetési források pedig elégtelenek;

H.  mivel a Bizottság a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó (2010 és 2015 közötti időszakra vonatkozó) stratégia mellett meghatározta azokat a kulcsfontosságú feladatokat, amelyeket az egyes bizottsági főigazgatóságoknak teljesíteniük kell, ami azt jelzi, hogy az Unió holisztikusabb és következetesebb hozzáállásra törekszik a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése terén(13);

I.  mivel a Bizottság a „nők chartája”(14) keretében elkötelezte magát amellett, hogy hivatali ideje alatt valamennyi politikájában erősíti a nemek közötti egyenlőség szempontját;

J.  mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) feladata olyan módszertani eszközök kifejlesztése, elemzése, értékelése és terjesztése, amelyek segítik a nemek közötti egyenlőség valamennyi közösségi politikába és az abból eredő nemzeti politikákba való integrálását, valamint támogatják a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését valamennyi közösségi intézménynél és szervnél(15);

K.  mivel a pontos módszertani eszközök terjesztésében játszott szerepe miatt, valamint annak jobb felmérése érdekében, hogy mennyiben épült be a Parlament munkájába a nemek közötti egyenlőség érvényesítése, szoros együttműködésre van szükség az EIGE-vel;

L.  mivel a Bizottság arra törekszik, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését politikai döntéshozatala szerves részévé tegye, többek között nemi szempontú hatásvizsgálatok és értékelési folyamatok révén, és e célból kidolgozta a nemi szempontú hatásvizsgálatokra vonatkozó bizottsági útmutatót(16);

M.  mivel a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének politikája a nemek közötti egyenlőség céljának megvalósításához vezető kettős megközelítés részeként nem helyettesíti, csupán kiegészíti a konkrét egyenlőségi politikákat és pozitív fellépéseket;

N.  mivel a nemi alapú megkülönböztetés hátrányosan érinti a transznemű személyeket, és mivel az Európai Parlament, a Bizottság és több tagállam által a nemek közötti egyenlőség terén folytatott politikák és tevékenységek egyre inkább magukban foglalják a nemi identitást;

O.  mivel a parlamenti bizottságok többsége általában fontosnak tartja a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését (például jogalkotási tevékenységük során, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsággal fenntartott hivatalos kapcsolataikban vagy az egyenlőség tárgyában kidolgozott cselekvési terveikben), ugyanakkor a bizottságok kisebb hányada sosem vagy csak ritkán érdeklődik e kérdés iránt;

1.  elkötelezi magát amellett, hogy a nemek közötti egyenlőség Parlamentben történő általános érvényesítésére vonatkozóan rendszeres jelleggel politikai tervet fogad el és hajt végre, melynek átfogó célja a nők és a férfiak közötti egyenlőség előmozdítása a nemi dimenziónak az összes szakpolitikába és tevékenységbe történő valódi és tényleges beépítése révén, oly módon, hogy az intézkedéseknek a nőkre és a férfiakra gyakorolt eltérő hatását felmérik, a létező kezdeményezéseket összehangolják, továbbá meghatározzák a célkitűzéseket és a prioritásokat, valamint ezek elérésének módjait;

2.  megerősíti, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére vonatkozó, az elkövetkezendő három évet felölelő politikai terv legfőbb céljaként azt kell kitűzni, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése a Parlament valamennyi tevékenysége során következetesebben és hatékonyabban valósuljon meg, a következő prioritások mentén:

3.  felkéri illetékes bizottságát annak vizsgálatára, hogy miként lehetne a legjobban belefoglalni az eljárási szabályzatba azt az eljárást, melynek során a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság – az érintett bizottság által meghatározott határidőket és eljárásokat betartva – módosításokat fogad el egyes konkrét jelentésekkel kapcsolatban, melyek az adott szakpolitikai terület nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos vonatkozásait tárják fel;

4.  felszólítja a többéves pénzügyi keretért és a strukturális alapokért felelős európai parlamenti bizottságokat, hogy még a többéves pénzügyi keret elfogadása előtt értékeljék a javasolt kiadási prioritások, a bevételi források, valamint a kormányzási eszközök nemi szempontú hatásait annak biztosítása érdekében, hogy a 2013 utáni többéves pénzügyi keret figyelembe vegye a nemi szempontokat, egyúttal garantálva, hogy alapszabályzataiban valamennyi uniós finanszírozási program rendelkezzen a nemek közötti egyenlőségre irányuló célokkal, és biztosítson külön finanszírozást e célok elérésére;

5.  elismerését fejezi ki a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó európai parlamenti hálózatnak és azon parlamenti bizottságoknak, amelyek munkájukban átültették a gyakorlatba a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését, és kéri a többi bizottságot annak biztosítására, hogy legyenek elkötelezettek a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére irányuló stratégia iránt, és azt munkájuk során a gyakorlatban is alkalmazzák;

6.  hangsúlyozza, hogy a parlamenti bizottságok számára megfelelő eszközöket – például mutatókat, nemi alapú bontásban szereplő adatokat és statisztikákat – kell biztosítani, melyek lehetővé teszik, hogy alaposabban megértsék a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését, a költségvetési forrásokat pedig a nemek közötti egyenlőség szempontjából kell szétosztani oly módon, hogy arra ösztönözzék a bizottságokat, hogy használják ki a házon belül (az adott bizottság titkárságán, a tematikus osztályon, a könyvtárban stb.) rendelkezésre álló szakmai tudást, valamint a más helyi, regionális, nemzeti és nemzetek feletti intézményeknél – a nemek közötti egyenlőség területén működő állami vagy magán, kis-, közép- vagy nagyvállalatoknál és egyetemeken – elérhető külső szakértelmet;

7.  üdvözli a több parlamenti bizottság által e téren tett egyedi kezdeményezéseket, így többek között a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről a nők mezőgazdaságban és vidéki területeken betöltött szerepéről szóló saját kezdeményezésű jelentés kidolgozását, valamint a Halászati Bizottság részéről egy nyilvános meghallgatás megrendezését a nők szerepéről a halászati övezetek fenntartható fejlődésében;

8.  a parlamenti bizottságoknak a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséért felelős elnökei és alelnökei számára benyújtott kérdőívek alapján arra a következtetésre jut, hogy a parlamenti bizottságoknak a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére irányuló munkája nagymértékben eltér egymástól, és önkéntes alapon szerveződik, egyes területeken erőteljesen összpontosítva a nemi szempontokra, más területeken pedig kevés vagy elhanyagolható ilyen irányú tevékenységgel;

9.  üdvözli a parlamentközi küldöttségek és választási megfigyelő missziók munkáját, valamint ezeknek a harmadik országok parlamentjeivel fenntartott kapcsolatokban kifejtett erőfeszítéseit, melyek célja, hogy kezelje a nemek közötti egyenlőséggel és a nők társadalmi szerepvállalásának növelésével kapcsolatos problémákat olyan kérdések szisztematikusabb nyomon követése és felgöngyölítése révén, mint például a női nemi szervek megcsonkítása vagy az anyai halálozás, valamint oly módon, hogy szorosabban együttműködnek a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsággal a témával kapcsolatos együttes ülések szervezése és információk megosztása területén;

10.  felkéri a Bizottságot, hogy a szakpolitikák programozása és végrehajtása során következetesebb és szisztematikusabb módon közelítse meg és helyezze előtérbe a nemek közötti egyenlőtlenségeket, és kitart amellett, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos célok elérése érdekében valamennyi szakpolitikában javítani kell a nemekkel kapcsolatos kérdések általános figyelembe vételét;

11.  ismételten hangsúlyozza, hogy összpontosítani kell a férfiak és nők közötti azon kapcsolatokra is, amelyek a nemi egyenlőtlenségeket okozzák és állandósítják;

12.  úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére irányuló parlamenti munkának a nemi identitás kérdésére is ki kell terjednie, és meg kell vizsgálnia, hogy az egyes szakpolitikák és tevékenységek hogyan érintik a transznemű személyeket; felszólítja a Bizottságot, hogy a nemek közötti egyenlőség területén folytatott valamennyi tevékenységében és szakpolitikájában vegye figyelembe a nemi identitás kérdését;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európa Tanácsnak.

(1) A Tanács 2011. március 7-i következtetéseinek melléklete. (2) HL C 166., 1995.7.3., 92. o. (3) HL C 320. E, 2005.12.15., 247. o. (4) HL C 348. E, 2010.12.21., 11. o. (5) HL C 61. E, 2004.3.10., 384. o. (6) HL C 244. E, 2007.10.18., 225. o. (7) HL C 184. E, 2010.7.8., 18. o. (8) HL C 212. E, 2010.8.5., 32. o. (9) A Miniszterek Bizottságának 119. ülése, 2009. május 12., Madrid (10) Az ENSZ Közgyűlésének 2010. július 21-i, 64/289. sz.. határozata a rendszerszintű koherenciáról (11) HL C 161 E., 2011.5.31., 8. o.. (12) Elfogadott szövegek: P7_TA(2011)0256. (13) „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó, 2010 és 2015 közötti időszakra vonatkozó stratégia végrehajtását célzó lépések ” című bizottsági szolgálati munkadokumentum (SEC(2010)1079/2) (14) „A nők és a férfiak közötti egyenlőség iránti fokozott elkötelezettség – A nők chartája” című közlemény (COM(2010)0078). (15) A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének létrehozásáról szóló 2006. december 20-i 1922/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, HL L 403., 2006.12.30., 9. o. (16) http://ec.europa.eu/social/BlobServlet?docId=5599&langId=en