Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ 1982. december 10-i tengerjogi egyezményére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete környezetről és fejlesztésről szóló, 1992. júniusi konferenciáján elfogadott, biológiai sokféleségről szóló egyezményre és a környezetről és a fejlődésről szóló riói nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló, a FAO 1993. novemberi konferenciáján elfogadott megállapodásra („betartási megállapodás”),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i tengerjogi egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló, 1995. évi megállapodásra („az ENSZ halállomány-megállapodása” – az ENSZ 1995. augusztusi halállomány-megállapodása),

–  tekintettel a felelősségteljes halászatra vonatkozó, az 1995. októberi FAO-konferencia által elfogadott FAO magatartási kódexre,

–  tekintettel a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998 júniusában elfogadott egyezményre („Aarhusi Egyezmény”),

–  tekintettel a FAO jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló nemzetközi cselekvési tervére (IPOA-IUU), amelyet a FAO Tanácsa 2001 júniusában hagyott jóvá,

–  tekintettel a Bizottságnak „A jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat felszámolására irányuló közösségi cselekvési terv” című, 2002. májusi közleményére (COM(2002)0180),

–  tekintettel a fenntartható fejlődésről szóló, 2002. augusztus 26. és szeptember 4. között Johannesburgban tartott világ-csúcstalálkozón tett nyilatkozatra,

–  tekintettel a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni európai uniós cselekvési terv végrehajtásáról szóló, 2007. február 15-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló, 2008. szeptember 29-i 1005/2008/EK tanácsi rendeletre (az „IUU-rendelet”)(2), a közösségi halászhajók közösségi vizeken kívül folytatott halászati tevékenységeinek engedélyezéséről és a harmadik országok hajóinak közösségi vizekhez való hozzáféréséről szóló, 2008. szeptember 29-i 1006/2008/EK tanácsi rendeletre („halászati engedélyekről szóló rendelet”)(3) és a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló, 2009. november 20-i 1224/2009/EK tanácsi rendeletre („ellenőrzési rendelet”)(4),

–  tekintettel a kikötő szerinti államoknak a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedéseiről szóló, a FAO keretében megkötött és a FAO-konferencia 2009 novemberében, Rómában tartott 36. ülésszakán jóváhagyott megállapodásra,

–  tekintettel az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának (UNODC) „A nemzetközi szervezett bűnözés a halászati ágazatban” című 2011-es jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság Közös Kutatóközpontjának (JRC) „A jogellenes tevékenységektől való visszatartás a halászati ágazatban – Genetika, genomika, kémia és kriminalisztika az IUU-halászat elleni küzdelem és a haltermékek nyomon követhetőségének szolgálatában” címmel, 2011-ben közzétett referenciajelentésére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek fenntartható fejlődésről szóló, közelgő konferenciájára (UNCSD), amelyre 2012 júniusában, Brazíliában fog sor kerülni,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0362/2011),

A.  mivel a Föld felületének 71%-át óceánok borítják, melyek a szárazföldnél tizenhatszor több széndioxidot tárolnak, valamint alapvető fontosságú szerepet töltenek be a bolygó egészének éghajlati és életmentő rendszereiben, valamint a világ népességének jelentős része számára biztosítják az élelmiszert, megélhetést, energiát és szállítási útvonalakat,

B.  mivel a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan (IUU) halászat a jelentések szerint évi 11-26 millió tonnát tesz ki, ami a globális fogás legalább 15%-ának felel meg, ellehetetlenítve a világ tengeri erőforrásai kiaknázásának gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból fenntartható irányítását,

C.  mivel a biológiai sokféleségről szóló egyezmény 2010 októberében, Nagoyában tartott 10. konferenciáján jóváhagyott megállapodás előírta ama nemzetközi kötelezettséget, hogy 2020-ra a biológiai sokféleség csökkenését legalább felére kell mérsékelni,

D.  mivel a világ óceánjai a földi élet 90%-ának élőhelyét alkotják,

E.  mivel a világ óceánjainak kétharmada nemzeti joghatóságon kívül fekszik, a nemzetközi vizek (nyílt tenger) vonatkozásában nincsenek átfogó politikák, és a jelenlegi szórványos jogszabályok főként a tengerek szabadságának 17. századbeli elvein nyugszanak, figyelmen kívül hagyva számos, a földre és a légkörre már régóta alkalmazott környezeti elvet,

F.  mivel a kikötő szerinti államoknak a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és beszüntetésére irányuló intézkedéseiről szóló FAO-megállapodás célkitűzései között szerepel az „olcsó kikötők” felszámolása, amelyek biztonságos menedékül szolgálnak a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászatot folytató hajók számára, valamint ezek szolgálnak az illegális fogást forgalomba hozó kikötőként,

G.  mivel az új uniós ellenőrzési intézkedési csomag – amely az IUU-rendeletből, az ellenőrzési rendeletből és a halászati engedélyekről szóló rendeletből áll – az óceánok e kizsákmányolása elleni küzdelemben átfogó eszközkészletet alkot, mivel meghatározza a lobogó szerinti államok, a parti államok, a kikötő vagy piac szerint illetékes államok felelősségét, az uniós és harmadik országok tekintetében egyaránt,

H.  mivel az EU a halászati termékek legnagyobb importőre a világban és egyike a világ legjelentősebb halászati hatalmainak, és ezért komoly felelőssége kulcsszerepet játszania a nemzetközi közösség IUU-halászat elleni küzdelemben való mozgósításában;

1.  meggyőződése, hogy az IUU-halászat a világ óceánjai biológiai sokféleségére leselkedő legsúlyosabb fenyegetések egyike;

2.  meggyőződése, hogy az IUU-halászat világszerte óriási környezeti és gazdasági problémát jelent az édesvízi és tengeri halászatban egyaránt, aláássa a halászati gazdálkodás terén tett erőfeszítéseket, veszélybe sodorja a halállomány fenntarthatóságát és az élelmiszerbiztonságot, valamint torzítja a piacot, illetve társadalmi és gazdasági szempontból beláthatatlan következményekkel jár a társadalom egészére nézve, többek között a fejlődő országokban is;

3.  hangsúlyozza, hogy az IUU-halászat, és a hozzá kapcsolódó kereskedelmi tevékenységek tisztességtelen versenyhelyzetet keltenek a halászok és mindazok számára, akik tevékenységüket törvénytisztelően gyakorolják, valamint gazdasági nehézségeket okoznak a halászközösségeknek, a fogyasztóknak és az ágazat egészének;

4.  kiemeli az IUU-rendeletből, az ellenőrzési rendeletből és a halászati engedélyekről szóló rendeletből álló új uniós ellenőrzési intézkedési csomaggal az EU által világszinten felvállalt vezető szerepet; álláspontja szerint mindez az óceánok e kizsákmányolása elleni küzdelemben széles körű és átfogó eszközkészletet alkot, mivel meghatározza a lobogó szerinti államok, a parti államok, a kikötő vagy piac szerint illetékes államok felelősségét, az uniós és harmadik országok tekintetében egyaránt, valamint állampolgáraik tevékenységeivel kapcsolatos kötelezettségeiket; sürgeti ezen eszközök következetes alkalmazását;

5.  hangsúlyozza, hogy az információgyűjtés és -csere javítása, illetve az uniós halászati jogszabályok szigorú és átlátható alkalmazásának elősegítése érdekében fokozni kell a Bizottság, a Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal és a tagállamok közötti koordinációt;

6.  megítélése szerint a hajók vonatkozó irányítási és egyéb szabályoknak való megfelelése biztosításával, a fogási és halászati erőkifejtési adatok összegyűjtésével és bejelentésével, valamint a nyomon követhetőség – többek között a fogási tanúsítványok hitelesítésén keresztüli – biztosításával kapcsolatos felelősségnek továbbra is a lobogó szerinti államot kell terhelnie, mivel a másik államra történő feladatátruházás aláásná az IUU-halászat elleni küzdelmet;

7.  ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság és a tagállami ellenőrző hatóságok megfelelő (emberi, pénzügyi és technológiai) erőforrásokat kapjanak, amelyek lehetővé teszik számukra e rendeletek teljes körű végrehajtását;

8.  hangsúlyozza, hogy az EU hitelessége érdekében a Bizottságnak és a tagállamoknak azonosítaniuk és szankcionálniuk kell az uniós jogszabályokat megsértő uniós gazdasági szereplőket, és ezzel összefüggésben úgy véli, hogy még mindig van tennivaló ahhoz, hogy az EU megfelelő küzdelmet folytasson a saját területén, illetve az uniós gazdasági szereplők által bárhol a világon folytatott IUU-halászat ellen;

9.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy garantálják a jogellenes halászat elleni küzdelmet a tengereken és a belvizeken, és hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni az ellenőrzési mechanizmusok és végrehajtásuk kielégítő voltát;

10.  szorgalmazza, hogy a közös halászati politika felülvizsgálatát használják fel arra, hogy ösztönzőket teremtenek a jogszerű halászat számára a halállomány, a környezet, valamint az EU fogyasztóinak és termelőinek érdekében;

11.  felszólítja a Bizottságot, hogy még 2012 vége előtt vizsgálja ki, hogy az EU-ban olyan nagyságrendű-e a szabadidős horgászat, hogy az valóban IUU-halászatként sorolható be;

12.  kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok működjenek együtt egy „európai parti őrség” létrehozása érdekében, hogy növelni lehessen a közös ellenőrzési és felügyeleti kapacitást, valamint eredményes küzdelmet lehessen folytatni a jelenlegi vagy jövőbeli tengeri veszélyek, úgy mint a terrorizmus, a kalózkodás, az IUU-halászat, az illegális kereskedelem vagy a akár a tengeri környezetszennyezés ellen;

13.  szorgalmazza, hogy a Bizottság – a tengerfelügyelet integrációja érdekében – folytassa az információcsere elősegítésére irányuló erőfeszítéseit, és különösen azokat, amelyek célja, hogy a parti őrség szolgálatait európai szinten harmonizálják;

14.  meggyőződése, hogy az IUU-halászat elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós célkitűzésekhez hozzá kellene rendelni a megvalósításukhoz szükséges – elsősorban pénzügyi – forrásokat, a tagállamok rendelkezésére bocsátva a meglévő szabályok végrehajtásához szükséges forrásokat; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy új módszerek (például elektronikus nyomkövető rendszerek) esetleges jövőbeli bevezetéséhez biztosítani kell, hogy az EU költségvetésében rendelkezésre álljanak a megvalósításukhoz szükséges pénzügyi eszközök;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé éves értékeléseket a közös halászati politika szabályainak végrehajtásában elért tagállami teljesítményekről, feltárva a korrekciót igénylő esetleges hiányosságokat, valamint a teljes körű megfelelés biztosításához használjon fel minden lehetséges eszközt – beleértve azon tagállamok megnevezését is, amelyek elmulasztják kötelezettségeik teljesítését – egy megbízható és átlátható ellenőrző rendszer létrehozása céljából;

16.  üdvözli a Bizottság határozatát egy pontalapú halászati engedély bevezetéséről, amely egy újabb olyan eszköz, amelyet a tagállamok arra használhatnak majd, hogy az értékesítési lánc minden egyes szakaszában be tudják azonosítani a szabálytalanságokat, és jogsértés esetén szigorú büntetéseket szabjanak ki;

17.  megítélése szerint a halállományok, halászflották és a flották mögött meghúzódó tőke jelentős mozgására és a hal piacának globális jellegére tekintettel az IUU-halászat elleni küzdelem csak két- vagy többoldalú nemzetközi együttműködéssel, illetve a halászhajókra, tevékenységükre, a fogásra és egyéb idevágó területre vonatkozó részletes, pontos és időszerű adatok cseréjével lehet eredményes;

18.  felhívja az EU-t, hogy határozottan ragaszkodjon ahhoz, hogy a harmadik országok eredményesen lépjenek fel az IUU-halászattal szemben, többek között a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló FAO-megállapodás, az ENSZ halállomány-megállapodása, a FAO betartatási megállapodása és az ENSZ tengerjogi egyezménye, illetve a regionális halászati gazdálkodási szervezetek által a kereskedelmi megállapodásokkal, a halászati partnerségi megállapodásokkal és az EU fejlesztéspolitikájával összefüggésben már elfogadott fogási dokumentációs rendszerek aláírásának, ratifikálásának és végrehajtásának szorgalmazásán keresztül;

19.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy minden olyan harmadik országgal, amellyel az EU halászati partnerségi megállapodást írt alá, végre kell hajtatni a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) az alapvető munkajogokra, különösen pedig az IUU-halászattal okozott szociális dömpingre vonatkozó szabályait;

20.  hangsúlyozza, hogy a halászati tevékenységek megfigyelésének, ellenőrzésének és felügyeletének múltbeli korlátait a technikai fejlődés – például az űr- és műholdas technológia – jórészt megoldotta, és az IUU-halászat elleni küzdelem kulcsa jelenleg leginkább az eredményes és felelősségteljes kormányzati fellépésre való politikai hajlandóság;

21.  felszólítja a tagállamokat, hogy az IUU-halászattal kapcsolatos tevékenységekben – köztük a jogszerűen kifogott uniós hallal való összekeverésében – részt vevő hajókat, tulajdonosokat, vállalatokat vagy magánszemélyeket ugyanúgy üldözzék és büntessék meg, ahogyan a környezeti vagy gazdasági bűncselekmények elkövetőit is, ítélethozatalkor súlyos szankciókat kiszabva, ideértve súlyos vagy többszörös elkövetés esetén a halászati engedélyek végleges visszavonását és a kikötői létesítményekhez való hozzáférés megtagadását;

22.  sajnálatosnak tartja, hogy olyan hajók részesültek uniós támogatásban, amelyeket korábban illegális halászaton értek;

23.  felhívja a Bizottságot, hogy mindenfajta pénzügyi támogatás vonatkozásában módosítsa akként a követelményeket, hogy az olyan hajók tulajdonosait, amelyekről bebizonyosodott, hogy illegális halászatot folytattak, sújtsák pénzügyi szankciókkal és tagadják meg tőlük a finanszírozási lehetőségeket;

24.  sürgeti a Bizottságot, hogy tartsa vissza az Európai Halászati Alap támogatását az IUU-halászatban érintett valamennyi hajótól;

25.  hangsúlyozza, hogy a tengeri erőforrások fenntartható felhasználásának megvalósulása érdekében biztosítani kell a halászati ágazat nagyobb felelősségét és elszámoltathatóságát; megítélése szerint kulcsfontosságú az átláthatóság erősítése a halászati ágazat és tevékenységei minden vonatkozásában, beleértve a hajók tényleges tulajdonosi viszonyainak, és halászati jogaiknak, illetve ezek közzététele feltételeinek meghatározására, valamint a nemzetközi vizeken halászó hajók ellenőrzésére szolgáló nemzetközi kritériumokról való megállapodást;

26.  meggyőződése, hogy az Európai Uniónak példát kell mutatnia azzal, hogy a halászati irányításban a döntéshozatal során az átláthatóság politikáját alkalmazza és mozdítja elő a nemzetközi szervezetekben és azokban a harmadik országokban, amelyekkel az EU halászati kapcsolatokat ápol;

27.  úgy véli, hogy a nemzetközi, regionális és nemzeti szinten elfogadott intézkedéseket tiszteletben tartó, és a források felelősségteljes és fenntartható használatán alapuló halászat kedvezően hat mind az EU, mind pedig a fejlődő országok gazdasági fejlődésére és a munkahelyteremtésre, ugyanakkor a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat (IUU-halászat) súlyos gazdasági, társadalmi és környezeti következményekkel jár, amelyek a fejlődő országok esetében még nagyobb károkat okoznak, mivel gátolják a millenniumi fejlesztési célok, azon belül az 1., 7., és 8. cél megvalósítását;

28.  hangsúlyozza a halászati tevékenységek határokon átnyúló jellegét, valamint azt, hogy az IUU-halászat elleni küzdelem érdekében két- és sokoldalú együttműködésre van szükség, hogy az IUU-halászat elleni küzdelemre irányuló intézkedéseket mindenki átlátható, megkülönböztetésmentes és méltányos módon alkalmazza, figyelembe véve a fejlődő országok, és főként a kis szigetállamok pénzügyi, műszaki és humán kapacitásait;

29.  kéri, hogy a Bizottság biztosítsa a politikái közötti koherenciát annak érdekében, hogy a szegénység elleni küzdelemre irányuló fejlesztési politika a környezetvédelmi és kereskedelmi kérdések mellett szerves részét képezze az IUU-halászat elleni küzdelmet célzó uniós politikának;

30.  hangsúlyozza, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn az IUU-halászat és egy állam kormányzási szintje között, és felszólít arra, hogy valamennyi külső segítségnyújtási intézkedést a kedvezményezett államnak az IUU-halászat saját vizein való megtiltására és általában a halászati ágazat irányításának javítására irányuló határozott politikai akarata kísérje;

31.  szorgalmazza, hogy a Bizottság és a tagállamok terjesszék ki pénzügyi technológiai és technikai támogatási programjaikat – többek között a hivatalos fejlesztési támogatást és a halászati partnerségi megállapodásokat – a fejlődő országok vizeinek megfigyelési, ellenőrzési és felügyeleti programjaira, a kétoldalú programok helyett a regionális programoknak biztosítva elsőbbséget; ösztönzi továbbá az ilyen programok finanszírozása során az összes – európai és más – adományozó között nagyobb fokú koordinációt;

32.  úgy véli továbbá, hogy az EU-nak aktívan fel kellene használnia a halászati partnerségi megállapodások (FPA-k) keretében folytatott együttműködést annak érdekében, hogy hatékonyabban küzdelmet folytathasson az IUU-halászat ellen;

33.  kéri, hogy a Bizottság a szükséges mértékben növelje a halászati ágazat pénzügyi keretét a fejlődő országokkal kötendő megállapodásokban, hogy ezen országok az IUU-halászat elleni küzdelem vonatkozásában intézményi, humán és műszaki kapacitásaikat megerősítsék és így fokozottan betartsák a globális és regionális halászati gazdálkodási szervezetek által hozott intézkedéseket, illetve az európai jogszabályokat;

34.  hangsúlyozza, hogy szükség van a civil társadalom bevonására és a halászati ágazat vállalatainak felelősségvállalására, hogy biztosítsák a legális halászati módszerek betartását, illetve a vállalatok társadalmi és környezetvédelmi felelősségvállalása keretében együttműködjenek a hatóságokkal az IUU-halászat elleni küzdelemben;

35.  felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy felvegye az országok által a jelenleg felülvizsgálat alatt álló általános preferenciális rendszerre (GSP+) való jogosultság feltételeként végrehajtandó eszközök listájára a FAO kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló egyezményét, az ENSZ halállomány-megállapodását és a FAO betartatási megállapodását; kéri, hogy vonják vissza a kiviteli engedélyeket minden olyan államra vonatkozóan, amely IUU-halászatból származó termékeket forgalmaz; úgy véli, hogy az ilyen termékek forgalmazásának megtiltása érdekében az EU-nak ezekkel az államokkal együttműködést kell kialakítania;

36.  emlékeztet arra, hogy a WTO szabályainak hatálya alá tartozó kereskedelmi kapcsolatokkal összefüggésben az IUU-halászat kérdése nem választható el a gazdasági partnerségi megállapodások kérdésétől; kiemeli, hogy egyes feldolgozott halászati termékek esetében az eredeti szabályoktól való eltérés problémát jelent, különösen Pápua-Új-Guinea esetében, amely megakadályozza az ilyen termékek nyomon követhetőségét és utat enged az IUU-halászatnak;

37.  megítélése szerint az EU-nak a következő célkitűzéseket kellene követnie minden olyan regionális halászati gazdálkodási szervezetben, amelynek tagja:

38.  felhív a regionális halászati gazdálkodási szervezetek hálózatának sürgős, valamennyi nyílt tengeri halászatra és területre történő kibővítésére, akár új regionális halászati gazdálkodási szervezetek létrehozásával, akár a már meglévők megbízatásának kiterjesztésével; meggyőződése, hogy az IUU-halászat globális jellege miatt szükségszerű a regionális halászati gazdálkodási szervezetek közötti, jelentősen fokozott együttműködés, főként az információcsere, a hajókkal és részes felekkel szembeni szankciók terén;

39.  meggyőződése, hogy a nyílt tengeri halászat jogát a nemzetközi jog alapján lehetséges mértékben az állam megfelelő nemzetközi szervezetekben fennálló tagságához és az általuk elfogadott összes irányítási intézkedés maradéktalan végrehajtásának feltételéhez kell kötni;

40.  megállapítja, hogy a halászati és akvakultúrával kapcsolatos globális kérdések vizsgálata terén a FAO a tudományos szakértelem és az ajánlások fő forrása, mivel a halászat fejlődése és irányítása egyre inkább összeforr a biológiai sokféleség megőrzésével és a környezetvédelemmel;

41.  teljes mértékben támogatja a FAO jelenlegi, globális halász-, hűtő- és ellátó-hajólajstrom létrehozására vonatkozó kezdeményezését, amit kötelezővé kell tenni, és amelybe 10 Bt feletti hajókat a lehető legkorábban fel kell venni;

42.  szorgalmazza a lobogó szerinti állam teljesítményének értékelésére szolgáló rendszer – jelenleg a FAO-nál folyamatban lévő –gyors kifejlesztését, a nemzetközi kötelezettségeik teljesítésének mellőzésére hajlamos államokra történő nyomásgyakorlás eszközeként; sürgeti, hogy hathatós rendszert kell találni azon államok szankcionálására, amelyek nem biztosítják, hogy a lobogójuk alatt hajózó nagy hajók ne támogassák az IUU-halászatot, illetve ne folytassanak ilyen halászatot, és betartsák az összes vonatkozó jogszabályt; felszólítja a tagállamokat, hogy a jogellenes halászat leállítása érdekében tisztességesen és átláthatóan érvényesítsék a piaci eszközöket, anélkül hogy más országokkal szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmaznának; támogatja a FAO-nak azt a döntését, hogy nemzetközi konzultációkat indít a lobogó szerinti államok által a nemzetközi jog alapján őket terhelő kötelezettségek tekintetében nyújtott teljesítmény tárgyában;

43.  intézkedések sürgős elfogadását szorgalmazza abból a célból, hogy véget vessenek az „olcsó lobogók” használatának, amely gyakorlat lehetővé teszi a halászhajók számára, hogy büntetlenül jogellenesen tevékenykedjenek, ami jelentős károkat okoz a tengeri ökoszisztémára, a halállományokra, a part menti közösségekre, az élelmezésbiztonságra – különösen a fejlődő országokban –, valamint a legális, törvénytisztelő halászati ágazatra nézve;

44.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a kalózhalászat ilyen formái ne érintsenek uniós érdekeket, és ezért felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy állampolgáraik ne támogassák az IUU-halászatot, és ne folytassanak ilyen halászatot;

45.  támogatja a Bizottság nyilvános jegyzék létrehozására irányuló erőfeszítéseit, amelyben azoknak a hajótulajdonosoknak a személyazonossága szerepelne, akikről bebizonyosodott, hogy IUU-halászatban vettek részt; meggyőződése, hogy a jegyzéknek összhangban kell lennie a vigói Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal által vezetett jegyzékkel;

46.  meggyőződése, hogy egy, az ENSZ rendszerébe integrált szervezetnek kell haladéktalanul elvégeznie a lobogó szerinti államok, illetve a regionális halászati gazdálkodási szervezetek független értékelését;

47.  felismeri, hogy nincsen nemzetközi együttműködés a halászaton kívüli egyéb, tengeri környezetet érintő emberi tevékenységek negatív hatásainak kezelésében, és felhívja a Bizottságot, hogy álljon ki egy globális szervezet létrehozása mellett ezen űr kitöltése érdekében, lehetőleg az ENSZ égisze alatt;

48.  hangsúlyozza, hogy a piac szerint illetékes állam koncepcióját a piacok IUU-halászatból származó halak előtti lezárása eszközeként ki kell teljesíteni; meggyőződése, hogy az EU-nak sürgősen tárgyalásokat kell folytatnia más jelentős, forgalomba hozatal szerinti államokkal – beleértve például az USA-t, Japánt és Kínát –, hogy miként működjenek együtt egymás között, és esetlegesen a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályaival összhangban, az ENSZ keretei között miként alakítsanak ki a lehető leghamarabb egy olyan nemzetközi jogi eszközt, amely leállítja, üldözi és bünteti az IUU-halászatot;

49.  hangsúlyozza, hogy az európai halászati ágazat fenntartása és fejlesztése részben az európai és a világpiacon forgalmazott halászati termékek szigorú IUU-ellenőrzésétől függ; hangsúlyozza, hogy ez az ágazat fontos a regionális tervezés, az élelmiszerbiztonság, a foglalkoztatás fenntartása és a közösségi vizek erőforrásainak megőrzése szempontjából;

50.  az az álláspontja, hogy az Európai Unió már rendelkezik a jogellenes halászattól való elrettentéshez szükséges eszközökkel, továbbá meggyőződése, hogy mivel a világ egyik legnagyobb halászati piaca, ha ezeket megfelelően alkalmazná, visszatartó erejüknek kétségtelenül gyakorlati eredményei lennének; követeli ezért, hogy azoknak az államoknak vagy szerződő feleknek, amelyek megtagadják az együttműködést a regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel olyan intézkedések bevezetésében, mint a fogási dokumentációs rendszerek vagy a kikötő szerinti állam hatóságának hatáskörébe tartozó további intézkedések, ne adjanak ki európai uniós kiviteli bizonyítványokat, vagy vonják vissza tőlük azokat;

51.  hangsúlyozza, hogy az IUU-halászat ellen folytatott küzdelem egyik leghatásosabb fegyvere a kereskedelem; ismételten sajnálkozik a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság és a Kereskedelmi Főigazgatóság közötti koordináció hiánya miatt, tekintettel arra, hogy míg az előbbi egyre több célkitűzést fogalmaz meg az IUU-halászat elleni küzdelemben, úgy tűnik, hogy az utóbbinak az a kizárólagos célja, hogy minél szélesebbre tárja a közösségi piacok kapuit a behozatal előtt, tekintet nélkül a származására és a minőségi garanciáikra, miközben vámkedvezményeket és a származási szabályok alóli felmentéseket osztogat, amelyek csak arra jók, hogy az európai piacokat olyan flották és országok számára tegyék elérhetővé, amelyek az IUU-halászat fölött legalábbis szemet hunynak;

52.  ezzel összefüggésben úgy véli, hogy egyre nagyobb mértékben felelőssé kell tenni tevékenységeiért a piacot – és különösen az importőröket –, mivel talán a piac az IUU-halászat legjelentősebb oka;

53.  hangsúlyozza a fogyasztó azon jogának fontosságát, hogy mindig biztos lehessen abban, hogy a megvásárolt terméket jogszerűen halászták;

54.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat egyaránt, hogy javítsák a különféle címkézési rendszerekről – például a Tengergazdálkodási Tanács (MSC) rendszeréről – a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatást, amelyek átláthatóságot teremtenek, és garantálják a fogyasztó számára, hogy fenntarthatóan, jogszerűen kirakodott halat vásárol;

55.  teljes mértékben támogatja az új iránymutatásokat, amelyet a FAO Halászati Bizottságának (COFI) 2011. februári ülésén fogadtak el, és amelynek célja a halászati termékek címkézésének harmonizációja az illegális halászat elleni küzdelem érdekében; úgy véli, hogy a címkén egyértelműen fel kell tüntetni a hal kereskedelmi és tudományos megnevezését, a halászat típusát és mindenekelőtt azt, hogy mely területről származik;

56.  szorgalmazza, hogy a Bizottság álljon ki a globális fogási dokumentációs rendszer kialakítása mellett;

57.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a halászati termékeknek az ellátási láncon belüli teljes körű és eredményes nyomon követhetőségét biztosító technikák kidolgozását és alkalmazását, köztük a halászhajók és segédhajók műholdas követését, a halállományok helymeghatározására szolgáló elektronikus címkéket, valamint a halászati termékek és földrajzi eredetük meghatározása céljából a halak globális DNS- és egyéb genetikai adatbázisának kialakítását, amint azt a Bizottság Közös Kutatóközpontja által készített, „A jogellenes tevékenységektől való visszatartás a halászati ágazatban – Genetika, genomika, kémia és kriminalisztika az IUU-halászat elleni küzdelem és a haltermékek nyomon követhetőségének szolgálatában” című jelentés is tartalmazza;

58.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy minden szinten növeljék a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harcra fordított forrásokat;

59.  üdvözli az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODC) által a nemzetközi szervezett bűnözésnek a halászati ágazatban betöltött szerepéről készített jelentést, és annak kifejtését, hogy a szervezett bűnözői csoportok miként terjesztik ki befolyásukat a halászati ágazatra, ideértve a halászatot megelőző (hajóval és legénységgel való ellátással, tüzelőanyag-ellátás stb.) és követő fázisokat (forgalmazás, szállítás);

60.  riasztónak tartja az IUU-halászatban résztvevők által elkövetett bűncselekményeket – például emberi kizsákmányolást, embercsempészetet, pénzmosást, korrupciót, csempészetet, adóelkerülést és vámcsalást –, amelyeket a nemzetközi szervezett bűnözés megnyilvánulásának kell tekinteni; hangsúlyozza, hogy átfogóbb és integráltabb megközelítésre van szükség az IUU-halászat elleni küzdelemben, amely többek között kiterjed a kereskedelem és a behozatal ellenőrzésére is;

61.  teljesen egyetért az UNODC-jelentés ajánlásaival, beleértve a nemzetközi együttműködésnek a tengeren végrehajtott bűncselekmények utáni nyomozásra történő kiterjesztését, a halászhajó tulajdonosi viszonyai és tevékenysége átláthatóságának javítását, és a nyomon követhető tényleges tulajdonossal nem rendelkező társaságok által történő halászhajó-értékesítés és egyben az üzemeltetés visszaszorítását;

62.  megállapítja, hogy az ENSZ a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezménye egyike a legszélesebb körben ratifikált egyezményeknek, amely kötelezi a részes feleket az egymással való együttműködésre a nemzetközi szervezett bűnözési esetekben a nyomozási, vádemelési és bírósági eljárások során, ezzel fontos szinergiákat teremtve az IUU-halászat elleni küzdelemben;

63.  meggyőződése, hogy az IUU-halászatot az Interpol egyik kiemelt területévé kellene tenni, a szervezetnek pedig erőforrásokat és nyomozati hatásköröket kell biztosítani az IUU-halászat nemzetközi bűnügyi vonatkozásainak nyomon követése és leküzdése céljára;

64.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az USA Lacey-törvényét, és mérlegelje, hogy egyes elemei – különösen az általa a hal legális eredetével kapcsolatban a kiskereskedőkre háruló felelősség – hasznosak lennének-e európai összefüggésben;

65.  felszólítja a Bizottságot, hogy a fenti elveket adott esetben szerepeltesse kétoldalú halászati megállapodásainak rendelkezéseiben;

66.  kitart amellett, hogy az EU-nak javasolnia kell, hogy az óceánok nemzetközi irányításának kérdését kiemelt témává kell tenni a fenntartható fejlődésről 2012-ben – az ENSZ tengerjogi egyezményének 30. évfordulóján – Brazíliában megrendezésre kerülő világ-csúcstalálkozón;

67.  rámutat, hogy a jogellenes halászat elleni világméretű küzdelem elengedhetetlen a globális fenntartható fejlődés érdekében, és következésképpen annak a halászati partnerségi megállapodások, a kereskedelempolitikai kötelezettségvállalások, a fejlesztési támogatási politikai célkitűzések, valamint az uniós külpolitikai prioritások elválaszthatatlan, kifejezett részét kell képeznie;

68.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, azon regionális halászati gazdálkodási szervezetek titkárságainak, amelyekben az EU szerződő félként részt vesz, valamint a FAO Halászati Bizottságának.

(1) HL C 287. E, 2007.11.29., 502. o. (2) HL L 286., 2008.10.29., 1. o. (3) HL L 286., 2008.10.29., 33. o. (4) HL L 343., 2009.12.22., 1. o.