Az Európai Parlament 2011. december 1-i állásfoglalása az EKB 2010. évi éves jelentéséről (2011/2156(INI))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Központi Bank (EKB) 2010. évi éves jelentésére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 284. cikkére,
– tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányának 15. cikkére,
– tekintettel a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában fennálló demokratikus elszámoltathatóságról szóló 1998. április 2-i állásfoglalására(1),
– tekintettel az EKB 2009. évi éves jelentéséről szóló 2010. november 23-i állásfoglalására(2),
– tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0361/2011),
A. mivel az euróövezet a 2009-es 4,2%-os visszaesést követően 2010-ben 1,7%-os GDP-növekedést ért el, 2011-ben pedig várhatóan 1,6%-kal növekszik, jóllehet egyes nemzetközi szervezetek a világgazdaság esetleges lassulására figyelmeztettek;
B. mivel az euróövezetben az átlagos államháztartási hiány 2010-ben a GDP 6,0%-ára nőtt, az átlagos adósságteher pedig a GDP 85,1%-át tette ki, szemben a 2007-es 0,7%-kal, illetve 66,2%-kal, miközben az adósságteher mértéke az Egyesült Államokban a GDP 101,1%-ának, Japánban pedig a GDP 212,71%-ának felel meg;
C. mivel az éves átlagos HICP-infláció 2010-ben az euróövezetben 1,6%-os volt, az M3-növekedés pedig 2010-ben 0,6%-os átlaggal alacsony szinten maradt;
D. mivel az EKB 2010. május 10-én bejelentette, hogy az eurórendszer az értékpapír-piaci programon keresztül átmeneti jelleggel beavatkozásokat hajt végre az euróövezeti állami kibocsátású értékpapírok másodlagos piacain, és az ennek keretében megvalósult elszámolt vásárlások könyv szerinti értéke 2011. szeptember elején 129 milliárd eurót tett ki, mivel ezen állampapírok vásárlása diszkontáron történt;
E. mivel az EKB 2009. június 4-én határozott egy 60 milliárd euró értékű kötvényvásárlási program elindításáról, mely az elsődleges és másodlagos piacokon lévő fedezett kötvényekre irányult, és melynek kitűzött végrehajtási határideje 2010. június vége volt;
F. mivel 2010 végén 480 milliárd eurónyi eszközalapú értékpapír és 360 milliárd eurónyi nem forgalomképes pénzügyi eszköz volt az EKB birtokában, és e két kategória együttesen teljes eszközállományának 44%-át tette ki;
G. mivel az államadósság-átütemezésről szóló állandó híresztelések és e hírek pénzügyi piacokra és a szélesebb értelemben vett gazdaságra gyakorolt hatása miatt ismét későbbre tolódhat az EKB nem szokványos intézkedéseinek kivezetése, úgy véli azonban, hogy az államadósság kezelésére az EKB részvétele nélküli átfogó és tartós megoldást kellene találni,
H. mivel az euróövezetben az alapkamat 2010-ben mindvégig 1% maradt, ám azóta 2011 áprilisában 25 bázisponttal, majd 2011 júliusában újabb 25 bázisponttal megemelték, így az 1,5%-ra nőtt,
I. mivel az EUMSZ 282. cikke megállapítja, hogy az EKB elsődleges célja az árstabilitás fenntartása, és feladata az általános gazdaságpolitikák támogatása azok megvalósítása érdekében, és utal továbbá az ERKT-nak az EKB égisze alatt végzett, pénzügyi stabilitással kapcsolatos tevékenységére;
Bevezetés
1. üdvözli, hogy az EKB – számos makroszintű pénzügyi sokk és a nyersanyagárak ingadozása ellenére, és miközben az Unióban alacsony volt a GDP-arányos növekedés átlaga – mindeddig rendkívül sikeresen tartotta 2% körül a HICP-inflációt;
2. aggodalmát fejezi ki a kamatemeléseknek az euróövezet gazdasági növekedésére gyakorolt hatása miatt; hozzáteszi, hogy ez akadályozhatja az euróövezet amúgy is lassú fellendülését, különösen annak leggyengébben teljesítő gazdaságaiban;
3. hangsúlyozza, hogy miközben a havi szintű HICP-infláció 2010 eleje óta általában 2% felett volt, a monetáris politika szempontjából a jövőbeni inflációs kilátások a fontosak, és ezek alacsony szintje az EKB magas fokú hitelességét és függetlenségét tanúsítja;
4. hangsúlyozza, hogy a pénzügyi válság előtt a magánszektor adósságállománya, valamint a hitelbuborékok és – egyes esetekben – az államadósság fenntarthatatlan módon növekedtek, és hogy a magánadósság-buborékokkal kockázatok jelentek meg; továbbá megjegyzi, hogy az államadósság növekedését az idézte elő, hogy a magánszektor, különösen a pénzügyi ágazat megmentéséhez állami beavatkozásra volt szükség;
5. azon az állásponton van, hogy a HICP-en kívül az eszközárakkal kapcsolatos tendenciák és a hitelnövekedés az EU-ban és a tagállamokban szintén kulcsfontosságú mutatók a gazdasági és monetáris unió – és tágabb értelemben véve az EU – pénzügyi stabilitásának hatékony nyomon követéséhez;
6. megjegyzi, hogy az euróövezet GDP-arányos államadóssága lényegesen alacsonyabb szintű, mint az Egyesült Államoké vagy Japáné;
7. hisz az euróövezet gazdaságának erejében és az euró mint nemzetközi deviza jelentőségében;
8. emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 282. cikke értelmében az EKB elsődleges célja az árstabilitás fenntartása, és hogy ez hozzájárul a pénzügyi stabilitáshoz és a pénzügyi piacok megfelelő likviditásához, megjegyzi, hogy a pénzügyi instabilitás súlyosan veszélyezteti a középtávú árstabilitást, mivel akadályozza a monetáris politika átviteli mechanizmusainak zökkenőmentes működését; üdvözli, hogy 2011. január 1-jén az EKB égisze alatt létrejött az ERKT; elismerését fejezi ki az EKB felé a piaci stabilitás fenntartása érdekében tett sürgősségi intézkedések terén játszott döntő szerepéért;
9. hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 127. cikkének (6) bekezdése értelmében az Európai Parlamenttel és az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően a Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag eljárva elfogadott rendeletekben az Európai Központi Bankot a hitelintézetek és – a biztosítóintézetek kivételével – az egyéb pénzügyi szervezetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatban külön feladatokkal bízhatja meg;
10. hangsúlyozza, hogy a másodlagos piacokon végrehajtott kötvény-visszavásárlásokat indokolja az a célkitűzés, hogy vissza kell állítani egy olyan monetáris politikát, amely hatékonyan működik ebben a nehéz időszakban, amikor a piac bizonyos szektorai kivételesen rosszul működnek; megjegyzi, hogy ezeket a kötvény-visszavásárlási programokat a likviditás semlegesítésére irányuló programok egészítik ki;
11. mélyen aggasztónak találja az EU-ban kiújult pénzügyi zavar elhúzódását és az euróövezeti gazdaságok közötti jelentős makrofinanciális egyensúlytalanságok, valamint a számos, euróövezethez tartozó tagállamban megfigyelhető deflációs nyomás tartósságát;
12. emlékeztet arra, hogy a gazdasági konvergencia tartós, sőt súlyosbodó hiánya továbbra is strukturális problémát jelent az euróövezet egységes monetáris politikája szempontjából; hangsúlyozza, hogy a monetáris politika kihatásai jelentős különbségeket mutatnak az euróövezet tagállamaiban; úgy véli, hogy a monetáris politika aszimmetrikus hatása még erőteljesebbé válhat, ha az EKB továbbra is emeli a kamatlábakat, tekintettel arra, hogy több tagállamban a rövid távú kamatlábhoz kötött kölcsönök vannak túlsúlyban; ezért meggyőződése, hogy közös uniós költségvetési irányításra van szükség;
13. felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy európai hitelminősítő alapítványt, és vizsgálja meg, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal járna az EU/IMF kiigazítási programját követő országok hitelminősítésének ideiglenes felfüggesztése; továbbá sajnálatát fejezi ki a hitelminősítők jelenlegi oligopóliuma miatt, és intézkedéseket kér a hitelminősítő intézetek közötti verseny fokozása és az ilyen ügynökségek számának növelése érdekében;
14. felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket egy Európai Valutaalap felállítása érdekében, és ezáltal biztosítsa, hogy a jövőben ne kelljen bevonni az IMF-et az európai hitelezési politikába, és így csökkenjen a tagállamok más nemzetközi intézményektől és piacoktól való függősége;
15. üdvözli Észtország euróövezethez való csatlakozását, ami a közös valutával kapcsolatos projekt erejét bizonyítja;
16. aggódik a globális monetáris fejlemények és az euró külső értéke miatt, mivel a nem szokványos likviditási injekcióknak a legtöbb OECD-országban jelentős átgyűrűző hatásai vannak; úgy véli, a globális monetáris rendszer stabilabbá tételéhez sokkal szorosabb nemzetközi koordinációra van szükség;
Válságkezelés
17. üdvözli az EKB 2007 óta, a válság egész ideje alatt – különösen a pénzügyi piacok 2007-es, 2008-as és 2010-es zavarai során, és a közelmúltban, 2011 nyarán, néhány jelentős uniós gazdaság nehézségei közepette – mutatott elkötelezett és proaktív hozzáállását, szemben a tagállamok folyamatos határozatlanságával, ami a jelenlegi adósságválságra reagálva nyílt politikai szerepvállalásra készteti az EKB-t;
18. megjegyzi, hogy a válságot megelőző évek fenntarthatatlan hitelnövekedésére tekintettel a monetáris politikának is vállalnia kell a felelősséget az eszközárbuborékok kialakulásáért;
19. tudomásul veszi az EKB válságkezeléssel kapcsolatos javaslatait a gazdasági kormányzás, illetve a bankszanálási mechanizmus vonatkozásában;
20. sajnálja, hogy nem létezik megfelelő uniós keret a válságkezelésre vonatkozóan, és hogy a Bizottság és a tagállamok – különösen a reformokra szorulók – határozatlanul kezelik a válságot, és sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy mielőbb terjesszenek elő az euró stabilitásának megőrzéséhez szükséges átfogó és mélyreható intézkedéseket;
21. riasztónak tartja az euróövezet államkötvénypiacára nehezedő folyamatos nyomást, ami a hozamkülönbségek elmúlt két évben bekövetkezett növekedésében is tükröződik; rámutat, hogy a jelenlegi pénzügyi válság alatti pánikhullámok miatti biztonságra törekvés jelentős torzító hatásokkal járt, és költséges negatív külső hatásokhoz vezetett; elismerését fejezi ki azon erőfeszítésekért, amelyeket az EKB értékpapír-piaci programján keresztül tett a sebezhető tagállamok hozamkülönbözetének mérséklése érdekében;
22. tudomásul veszi a görög államadósság koordinált önkéntes uniós csereajánlat révén történő átstrukturálását; úgy ítéli meg, hogy görög adósságtehernek a 2011. július 21-i csúcstalálkozón született megállapodás szerinti csökkentése egyáltalán nem járult hozzá az államadósság fenntarthatóságának helyreállításához;
23. megjegyzi, hogy miközben a magánszektor egyes részeiben és a legtöbb tagállamban folytatódik a tőkeáttételek leépítése, az állami szektorban a túlzott adósságszint – nem utolsósorban a pénzügyi válság következményinek ellensúlyozása nyomán – még mindig nagyon elterjedt;
24. emlékeztet arra, hogy a pénzügyi válság kirobbanása előtt az euróövezet GDP-arányos államadóssága 1999 és 2007 között a GDP 72%-áról 67%-ára csökkent, és hogy ezzel szemben ugyanezen időszakban a háztartások és vállalkozások eladósodottsága és a pénzügyi szektor tőkeáttételi szintje jelentősen nőtt; különösen rámutat arra, hogy ugyanezen időszakban az euróövezetben a háztartások adósságállománya a GDP 52%-áról 70%-ára nőtt, és hogy a pénzintézetek a GDP kevesebb mint 200%-áról több mint 250%-ára növelték adósságállományukat; elismeri, hogy néhány tagállam, így például Görögország és Olaszország fontos kivételt jelentettek ezen általános tendencia alól;
25. utal az EKB – az eszközökhöz képest meglévő tőke és tartalékok alapján mért – tőkeáttételi arányának gyors növekedésére, noha a tőkeáttételi arány nem alkalmazható a kereskedelmi bankokkal azonos módon a központi bankokra; megjegyzi azonban, hogy 2001. augusztus közepére az EKB mérlege a csúcsértékhez képest már 10%-kal csökkent, bár azóta gyors növekedésnek indult; megjegyzi, hogy miközben más központi bankok mérlege is tekintélyes mértékben növekedett, az EKB tőkeáttételi aránya meghaladja más hasonló központi bankok tőkeáttételi arányát, kivéve azokét, amelyek – mint a Federal Reserve vagy a Bank of England – mennyiségi enyhítő programokat hajtottak végre;
26. rámutat és üdvözli, hogy az EKB mérlegének bővülése nem vezetett inflációhoz; hangsúlyozza az euróövezet bankjai közötti központi partnerként betöltött szerepe erősödését, ami a közvetítésnek a bankközi piac felől az eurórendszer felé történő átmeneti elmozdulását, valamint az eurórendszer által birtokolt, idővel lejáró eszközök növekedését tükrözi; továbbá rámutat arra, hogy a fizetőképes bankoknak biztosított likviditás nem feltétlenül vonja maga után a pénzkínálat növekedését, és megjegyzi, hogy a nem szokványos intézkedések átmeneti jellegűek; meggyőződése, hogy – külső tényezők mellett – mindezek a fejlemények biztosították, hogy az infláció tartósan 2% körüli szinten maradt;
27. ismét felhívja a figyelmet azon aggasztó jelenségre, hogy teljesen működőképes bankközi piac hiányában sok euróövezetbeli bank túlságosan az EKB által biztosított likviditásra hagyatkozik; megállapítja, hogy míg 2010-ben az eurórendszer 488 milliárd euró értékű eszközalapú értékpapírt fogadott el biztosítékként, az eszközalapú értékpapírok eurórendszerbeli hitelműveletekben való elfogadhatósági kritériumai jelentősen szigorodtak, ami idővel ezen összeg csökkenéséhez vezet;
28. hangsúlyozza, hogy az eurórendszer elutasította a kiterjesztett hiteltámogatási program keretében folytatott likviditási műveletek során felvásárolható értékvesztett eszközök „elméleti árának” meghatározásához használt módszer közzétételét; hangsúlyozza, hogy ezért lehetetlen megállapítani, hogy az EKB nem játszott-e kvázi-fiskális szerepet; ezért felhívja az EKB-t, hogy tegye közzé a válság alatt alkalmazott értékelési módszereit;
29. hangsúlyozza, hogy megfelelő euróövezeti válságkeret hiányában az EKB olyan kockázatokat kényszerült vállalni, amelyekre nem terjed ki a mandátuma;
30. nagyobb nyíltságot kér az EKB-tól a birtokában lévő értékpapírok, köztük a biztosítékként elfogadott eszközalapú értékpapírok, valamint más, monetáris céllal birtokolt forgalomképes és nem forgalomképes értékpapírok, illetve a nem monetáris céllal tartott értékpapírok minőségével és mennyiségével kapcsolatban;
31. elismeri, hogy szükség van nem szokványos monetáris politikai intézkedésekre, és tudomásul veszi azok ideiglenes jellegét, ugyanakkor kéri e programok fokozatos megszüntetését, mihelyt a pénzügyi piacok stabilizálódtak és az államadósság-válság megoldódott, feltéve, hogy létrejön egy pénzügyi bizonytalanságot megfelelő módon kezelő közösségi keret; intézkedéseket kér az integráltabb gazdasági kormányzás bevezetése érdekében;
32. felhívja az EKB-t, hogy az értékpapír-piaci program részeként vezessen be olyan diszkontráta-mechanizmust, amelyet ki lehet igazítani, amennyiben az adott értékpapírt a hitelminősítők többsége ismételten leminősíti, valamint biztosítva, hogy az EKB-nál ne maradjon túl sok kockázatos eszköz; továbbá úgy véli, az EKB-nak mérlegelnie kellene, hogy azt a politikát, amely egy értékpapír biztosítékként való elfogadásához legalább két hitelminősítői értékelést ír elő, ki lehetne-e terjeszteni az eszközalapú értékpapírokról a biztosítékok minden más olyan típusára, ahol jelenleg mindössze egy értékelésre van szükség, és felhívja az EKB-t, hogy dolgozza ki saját kockázatértékelési keretrendszerét;
33. hangsúlyozza, hogy a Target-2 elszámolási rendszernek és általában az EKB likviditást biztosító forrásainak előnyeit élvező bankok számára előírt feltételek aggodalomra adnak okot az EKB hitelkockázata szempontjából; ezért felszólítja az EKB-t, hogy nyújtson rendszeresebb tájékoztatást a nyilvánosság számára az euróövezetbeli központi bankok közötti, a Target-2 elszámolási rendszerben mért forgalomról az átláthatóság fokozása és a közelmúltbeli fejlemények megfelelő áttekintése érdekében, hogy ezt a forgalmat ne lehessen tévesen a fizetésimérleg-többlettel rendelkező országokból a költségvetési hiánnyal rendelkező országokba irányuló állandó transzferekként értelmezni;
34. aggodalmát fejezi ki több, rendszerszempontból és nem rendszerszempontból jelentős euróövezeti banki intézménynél tapasztalható magas hitellejárati és denominációs eltérések miatt;
35. úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi vészhelyzetben sürgősen további szigorú feltételeket kell meghatározni és nyilvánosságra hozni az EKB likviditásnyújtásával kapcsolatban, ideértve a belső és nem nyilvános szabályokon túlmenő prudenciális feltételeket és a refinanszírozási műveletekhez elfogadott fedezetre vonatkozó haircutokat;
36. kéri az EKB-t annak vizsgálatára, hogy vajon a kötelező tartalékokra vonatkozó követelményeket lehetne-e a kamatlábat kiegészítő olyan eszközként alkalmazni, amellyel a pénzügyi stabilitás a fellendülés akadályozása nélkül megőrizhető;
37. megállapítja, hogy az Egyesült Államokban és az Európai Unióban a válság előtt és alatt végrehajtott monetáris politika egyik következménye a meredek hozamgörbe kialakulása volt, ami elősegíti a bankrendszer gyorsabb feltőkésítését a betétesek és a rövid távú hitelezők segítségével;
38. kiemeli az EKB éveken át képviselt állandó és határozott álláspontját a gazdasági kormányzás Európa érdekében történő megerősítésére vonatkozóan;
Gazdasági és pénzügyi kormányzás
39. szorgalmazza a pénzügyi rendszer olyan makroprudenciális felügyeletét, amely jobban integrálódik a monetáris politika összefüggésébe, és amely figyelembe veszi az euróövezeten belüli és azon kívüli országok közötti különbségeket; további erőfeszítésekre szólít fel a makroprudenciális és monetáris politikák hatásainak együttes értékelését célzó integrált analitikai keret kialakítása, valamint az ERKT makroprudenciális politikai eszköztárának továbbfejlesztése érdekében, figyelembe véve a nemzeti, jogi és pénzügyi rendszerbeli egyéb sajátosságokat;
40. kéri, hogy a hatékonyság fokozása érdekében jelentős mértékben növeljék az új pénzügyi felügyeleti struktúra rendelkezésére álló erőforrásokat, továbbá kéri, hogy hatásvizsgálatok segítségével folyamatosan elemezzék az új pénzügyi felügyeleti struktúra hatékonyságát, valamint vizsgálják meg a jelenlegi európai felügyeleti hatóságokat és az Európai Rendszerkockázati Testületet magában foglaló egységes európai pénzügyi felügyeleti hatóság hosszú távon való létrehozásának lehetőségét;
41. hangsúlyozza, hogy Jean-Claude Trichet 2011. június 2-i, aacheni javaslatával összhangban szükség van egy – esetlegesen a Bizottságból érkező – európai pénzügyminiszterre; úgy véli, hogy az ilyen jellegű javaslat demokratikus legitimitásának kérdésével megfelelően foglalkozni kell; ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy egy monetáris unióban a költségvetési politika nemcsak a tagállamokat érinti, de sok határokon átnyúló kihatása is van, és hogy a jelenlegi válság rámutatott a 100%-osan decentralizált költségvetési politikák korlátaira; véleménye szerint indokolt, hogy az egységes európai pénzügyminiszter demokratikusan elszámoltatható legyen az Európai Parlamenttel szemben; hangsúlyozza, hogy a költségvetési unió irányába tett ilyen jellegű előrelépéshez a közösségi módszer keretében fokozott demokratikus részvételre és a Szerződés hosszú távú felülvizsgálatára van szükség, ugyanakkor elismeri, hogy a jelenlegi keret rövid távon lehetővé teszi az erőteljesebb gazdasági kormányzást;
42. hangsúlyozza, hogy egységes európai kincstárra van szükség, hogy mentesíteni lehessen az EKB-t kvázi-fiskális szerepétől; úgy véli, hogy ezt az európai kincstárat az Európai Unióról szóló szerződés megváltoztatásával lehetne létrehozni;
43. üdvözli, hogy az európai stabilitási mechanizmust (ESM) feljogosították arra, hogy államkötvényeket vásároljon a másodlagos piacokon, miután ez a mostani helyzetben tehermentesítheti az EKB-t;
44. ezzel összefüggésben sajnálja, hogy az ESM-et az uniós Szerződések keretén kívül hozták létre, és ezért kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy közösségi szabályokon alapuló, állandó válságkezelési mechanizmusra (pl. egy Európai Valutaalapra);
45. hangsúlyozza, hogy feltétlenül szükség van a gazdaságirányítási csomag rendelkezéseinek gyors végrehajtására és alkalmazására; ezzel összefüggésben kéri az Európai Stabilitási és Növekedési Paktum következetes és kiegyensúlyozott alkalmazását, és automatikus mechanizmust szorgalmaz a költségvetési hiányt felhalmozó országokkal szembeni szankciók kivetésére;
46. várakozással tekint az európai államkötvények vagy euró-értékpapírok egyetemleges felelősségvállalás mellett történő közös kibocsátását célzó rendszer létrehozásáról szóló, adott esetben jogalkotási javaslatokkal kísért európai bizottsági jelentés 2011 végéig történő benyújtása elé;
Külső dimenzió
47. minthogy az EKB, az IMF és a Bizottság együtt dolgoznak az egyes tagállamokban zajló missziókon, kéri a Bizottságot, hogy az EUMSZ 138. cikkével összhangban terjesszen elő javaslatokat az euróövezet – különösen az IMF-ben való – egységes külső képviseletére vonatkozóan;
Átláthatóság és elszámoltathatóság
48. javasolja, hogy az EKB – legitimitásának és kiszámíthatóságának javítása érdekében – növelje munkájának átláthatóságát; megismétli régóta hangoztatott kérését, miszerint a Kormányzótanács üléseiről készült jegyzőkönyvek összegzését nyilvánosságra kell hozni;
49. a Számvevőszék jelentéseivel összhangban nagyobb átláthatóság és elszámoltathatóság biztosítását kéri a felvételi eljárásokra, valamint a fizetésekre és jutalmakra vonatkozó határozatok dokumentálása terén;
50. üdvözli az EKB elkötelezettségét az Európai Parlament előtti elszámoltathatósága tekintetében, és kiemeli az EKB legmagasabb szinten és személyzete révén az együttdöntési eljárásban vállalt rendkívül konstruktív szerepét;
o o o
51. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az eurócsoportnak és az Európai Központi Banknak.