Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 165. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 14. cikkére,

–  tekintettel a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, különösen annak 23., 28. és 29. cikkére,

–  tekintettel az egész életen át tartó tanulás terén egy cselekvési program létrehozásáról szóló, 2006. november 15-i 1720/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel a „Hatékonyság és igazságosság az európai oktatási és képzési rendszerekben” című bizottsági közleményre (COM(2006)0481),

–  tekintettel a „Mozgásban az ifjúság: Kezdeményezés a fiatalokban rejlő potenciál felszabadítására az Európai Unióban megvalósítandó intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés érdekében” című bizottsági közleményre (COM(2010)0477),

–  tekintettel a Bizottság „Az iskolai lemorzsolódás felszámolása: Az Európa 2020 stratégia sikerének előmozdítása” című közleményére (COM(2011)0018),

–  tekintettel a Bizottságnak az iskolai lemorzsolódás csökkentését célzó szabályozásról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatára (COM(2011)0019),

–  tekintettel a „Kora gyermekkori nevelés és gondozás: hogy minden gyermek szilárdan megalapozhassa jövőjét'című bizottsági közleményre (COM(2011)0066),

–  tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című bizottsági közleményre (COM(2011)0173),

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 2008. november 21-én elfogadott, „A fiatalok felkészítése a XXI. századra: az iskolák területén folyó európai együttműködés programja” tárgyú következtetésekre(2),

–  tekintettel a Tanácsnak az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről szóló, 2009. május 12-i következtetéseire („Oktatás és képzés 2020”)(3),

–  tekintettel a migráns hátterű gyermekek oktatásáról szóló, 2009. november 26-i tanácsi következtetésekre(4),

–  tekintettel az oktatás és képzés szociális dimenzióiról szóló, 2010. május 11-i tanácsi következtetésekre(5),

–  tekintettel a fiatal nőket és a lányokat az oktatás terén érő hátrányos megkülönböztetésről szóló, 2007. február 1-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „az EU gyermekjogi stratégiája felé” című, 2008. január 16-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a tanárképzés minőségének javításáról szóló, 2008. szeptember 23-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a „Kulcskompetenciák a változó világban: az ”Oktatás és képzés 2010' munkaprogram megvalósítása' című, 2010. május 18-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az EU ifjúsági stratégiájáról – befektetés és az érvényesülés elősegítéséről szóló, 2010. május 18-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló, 2011. március 9-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az Európai Unióban a korai oktatásról szóló, 2011. május 12-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Foglakoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7–0363/2011),

A.  mivel annak érdekében, hogy teljes mértékben részt vehessenek a társadalomban, továbbá egyénekként és állampolgárokként kiteljesedjenek, a fiataloknak az intellektuális és szociális fejlődésükhöz szükséges, széles körű tudással és fontos készségekkel kell rendelkezniük, ideértve a hatékony kommunikációt, a problémamegoldást és az információk kritikus értékelésének képességét;

B.  mivel a fiatalok számára az oktatás értékeket mozdít elő, így személyes fejlődéssel jár, javítja a társadalmi beilleszkedést és nagyobb felelősségérzetet és kezdeményező készséget alakít ki;

C.  mivel az iskolai lemorzsolódás aránya jelentősen eltér az egyes uniós tagállamok, valamint városok és régiók, illetve a lakosok társadalmi-gazdasági csoportjai között, és ezt az arányt számos összetett tényező befolyásolja,

D.  mivel az Európa 2020 stratégia öt kiemelt célja közül az egyik az iskolából kimaradók arányának 10%-nál alacsonyabb szintre való csökkentése, illetve a fiatalabb generáció körében felsőfokú vagy azzal egyenértékű iskolai végzettséggel rendelkezők arányának legalább 40%-ra való növelése,

E.  mivel a 10%-os célt a tagállamok már korábban, 2003-ban közösen fogadták el, ám e referenciaértéket csak heten érték el, és mivel 2009-ben az iskolából kimaradók átlagos aránya 14,4% volt,

F.  mivel az iskolai lemorzsolódás arányának az elmúlt évtizedben tapasztalt folyamatos csökkenése ellenére a legtöbb tagállam továbbra is csak rendszertelen és nem megfelelően összehangolt stratégiával rendelkezik a probléma kezelésére;

G.  mivel a tagállamokban az összes 15 éves fiatal 24,1%-a az olvasási készség terén gyengén teljesít,

H.   mivel az olvasás minden fiatal számára nélkülözhetetlen alapeszköz ahhoz, hogy az összes iskolai tantárgyban fejlődjön, továbbá hogy beilleszkedjen a munka világába, megértse az információkat és azokat elemezze, helyesen kommunikáljon és művelődjön; és mivel ezért az olvasás terén fennálló hiányosságok orvoslása érdekében egyedi intézkedéseket kell hozni,

I.  mivel az iskolai lemorzsolódásnak nemcsak a gazdasági növekedésre, az európai készségbázisra és a szociális stabilitásra nézve vannak súlyos következményei, hanem az EU társadalmi kohéziójára is azáltal, hogy rontja a fiatalok karrierlehetőségeit, egészségét és jólétét, emellett pedig a képzettség alacsony szintje a szegénység és a kedvezőtlen egészségügyi következmények egyik fő oka is egyben,

J.  mivel az iskolai lemorzsolódás a munkanélküliség, a szegénység és a társadalmi kirekesztődés egyik alapvető tényezője,

Az iskolai lemorzsolódás jellemzői

1.  hangsúlyozza, hogy a gyermek későbbi tanulmányi irányultságát és jólétét a kora gyermekkor évei alapozzák meg, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy magáévá tegye az egész életen át tartó tanulás gondolatát, továbbá hogy a kora gyermekkor évei során kell ösztönözni a szellemi nyitottságot, a nyelvtanulást és a társadalmi kapcsolatok építését – a jövő társadalmában alapvető fontosságú tudásokat – a gyermeknek az iskolai, illetve a társadalmi környezetbe a korai életkortól kezdődően történő beilleszkedésének a megkönnyítése és ezáltal az iskolai lemorzsolódás elleni küzdelem érdekében; ismételten hangot ad „a korai oktatásról az EU-ban” című állásfoglalásában foglalt azon kérésének, hogy a lehető legkorábbi életkortól kezdve dolgozzák ki a kisgyermekkori nevelés és a gyermekgondozási szolgáltatások európai keretét, különösen ingyenes bölcsődei és gyermekmegőrző közszolgáltatások kialakítása révén;

2.  megállapítja, hogy az iskolai lemorzsolódás különösen a szegény és hátrányos helyzetű gyermekekre, valamint a migráns családok gyermekeire jellemző, és hogy gyakran társul szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel;

3.  javasolja, hogy a migráns hátterű diákok számára nyújtsanak nyelvi támogatást;

4.  ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a roma és az iratokkal nem rendelkező gyermekek is iskolába járhassanak;

5.  megjegyzi, hogy a roma gyermekeknek 20%-át egyáltalán nem íratják be az iskolába, 30%-uk pedig lemorzsolódik; hangsúlyozza, hogy bár az iskolai lemorzsolódás általánosabb a fiúk, mint a lányok körében, különleges helyzet áll fenn a hagyományos roma közösségek esetében, ahol a korai házasodás szokása miatt a lányok gyakrabban és a fiúknál korábban (az átlagos 14–15 éves kor helyett már mintegy 12–13 évesen) hagyják ott az iskolát; rámutat, hogy a hagyományos roma közösségek esetében további pozitív intézkedésekre van szükség a káros hagyományos gyakorlatokból következő iskolai lemorzsolódás leküzdése érdekében;

6.  megjegyzi, hogy a munka és magánélet egyensúlyára irányuló eredménytelen politikák növelik az iskolai lemorzsolódást és a tanulmányi kudarcot általában, és ezért az e politikák javítására tett erőfeszítéseket fokozni kell;

7.  megállapítja, hogy létezik egy generációs körforgás, azaz az iskolából kimaradó gyermekek gyermekei maguk is igen hajlamosak kimaradni az iskolából; hangsúlyozza, hogy a családszerkezet jelentős hatást gyakorol arra, hogy a gyermekek mennyire sikeresek és motiváltak az iskolában;

8.  a kora gyermekkori ellátásra való tekintettel megállapítja, hogy a család, illetve az első években a gyermekek és szülők közötti szoros kapcsolat alapvető jelentőségű az iskolába való megfelelő beilleszkedés szempontjából;

9.  felhívja a figyelmet a különleges tanulási nehézségekre és a kapcsolódó problémákra, amelyek növelik annak kockázatát, hogy a gyerekek lemorzsolódnak az iskolából;

10.  ösztönzi a tagállamokat, hogy kínáljanak tanterven kívüli és iskolán kívüli tevékenységeket a tanulási nehézségekkel küzdő diákok számára, hogy fejlesszék alapvető készségeiket, amelyek a munkaerőpiacon egyértelműen szükségesek;

11.  rámutat, hogy az iskolai lemorzsolódás hátrányosan érinti az egész életen át tartó tanulás minőségi kínálatához való hozzáférést;

12.  e tekintetben felhívja a figyelmet az OECD PISA-vizsgálataira, amelyek kimutatják, hogy azok a diákok, akik olyan oktatási rendszerekben tanulnak, amelyekben kevesebb vertikális vagy horizontális különbségtétel van, kevesebb valószínűséggel ismételnek osztályt vagy kerülnek kizárásra; kiemeli az OECD arra vonatkozó megállapításait, hogy a hátrányos társadalmi helyzetű diákokat inkább érinti az évismétlés vagy a kizárás veszélye;

13.  kiemeli az OECD arra vonatkozó megállapításait is, hogy a diákok korai szelektálása a különböző oktatási orientációk felé az oktatási lehetőségek tekintetében növeli a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket anélkül, hogy a szóban forgó oktatási rendszerekben bárminemű javulást eredményezne az átlagos teljesítmény tekintetében;

14.  felhívja a figyelmet e tekintetben az OECD azon megállapításaira, hogy az oktatási rendszerek egymáshoz viszonyított eredményét a PISA-vizsgálatokban negatívan befolyásolja az a gyakorlat, ha a diákokat egyik iskolából egy másikba helyezik át rossz tanulmányi eredmény, magatartászavarok vagy specifikus tanulási nehézségek miatt, illetve ha képességeik alapján mindegyik tantárgyban szintcsoportokba sorolják be őket;

15.  e tekintetben rámutat arra, hogy az OECD szerint a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű diákok gyakran kétszeresen hátrányos helyzetben vannak, mert ők olyan iskolákba járnak, amelyek többféle társadalmi-gazdasági nehézségnek vannak kitéve és amelyekben kevesebb és kevésbé képzett tanárok tanítanak;

A személyre szabott megközelítés szükségessége

16.  leszögezi, hogy a bármilyen szociális, etnikai vagy vallási háttérrel rendelkező egyének nemre vagy fogyatékosságra való tekintet nélküli esély- és iskolaválasztási egyenlősége, valamint a minőségi oktatáshoz való hozzáférés alapvető fontossággal bír a tisztességesebb, egyenlőbb és befogadóbb, élénk, innovatív és összetartó társadalom megteremtése szempontjából; hangsúlyozza a közszolgáltatások szerepét ezen a területen;

17.  leszögezi, hogy az iskolai oktatás a legjobb módja annak, hogy mindenki egyenlő eséllyel váljon sikeressé, és mindenki lehetőséget kapjon azon ismeretek és készségek elsajátítására, amelyek révén be tud illeszkedni a munka világába, megtörve a nemzedékről nemzedékre öröklődő folyamatokat; felszólít az oktatási támogatási kínálat jobb összehangolására, elérhetőségének javítására, valamint a nyújtott szociális szolgáltatások és családi segélyek kiterjesztésére;

18.  az oktatásra vonatkozóan személyre szabott és befogadó, a kisgyermekek oktatásában és gondozásában kezdődő megközelítés alkalmazását kéri, amely szükség esetén az iskolai lemorzsolódás kockázatának kitett személyek – különösen a gyermekek és a fogyatékossággal élő fiatalok – számára célzott támogatást is magában foglal;

19.  komolyabb erőfeszítéseket kér annak biztosítására, hogy e személyre szabott megközelítés a tanulási nehézségekkel – így például diszlexiával, diszpraxiával, diszkalkuliával, figyelemzavarral vagy hiperaktivitással – küzdő diákok javát szolgálja;

20.  megállapítja, hogy az iskolai lemorzsolódáshoz vezető okok gyakran az iskolán kívül tapasztalhatók, és ezeket fel kell ismerni és kezelni kell.

21.  javasolja, hogy minden közép- és szakközépiskola biztosítson az oktatói testülettől elkülönülő tanácsadó személyzetet, hogy a diákok személyes problémáikat bizalmas jelleggel megbeszélhessék valakivel; hangsúlyozza, hogy a tanácsadást nyújtó személyzetnek megfelelő képzettséggel kell rendelkeznie, amelyhez biztosítani kell a speciális készségekhez szükséges továbbképzést;

22.  a tanulási nehézségek időben való kezelésére buzdít, és javasolja, hogy a problémák kiéleződésének elkerülésére vezessenek be hatékony korai figyelmeztető mechanizmusokat és nyomon követési eljárásokat; hangsúlyozza, hogy ennek érdekében az iskolák, a szülők és a közösségi vezetők között – szükség esetén iskolai közvetítők bevonásával – többoldalú kommunikációra és szorosabb együttműködésre van szükség, ahogyan helyi támogató hálózatokra is;

23.  úgy véli, hogy – tekintettel a család által a diákok tanulmányi és szociális fejlődésére gyakorolt hatásra – szülői tanácsadó szolgáltatásokat kell biztosítani;

24.  hangsúlyozza, hogy a gyermekek és fiatalok kudarcának gyakori oka az, hogy az iskolai tantervek nem igazodnak a gyermekek életkori szükségleteihez és szociálisan meghatározott érdeklődéséhez; rámutat, hogy a túlságosan merev és egységes oktatási rendszer megnehezíti a tanulóval végzendő munka egyénre szabását, és megakadályozza, hogy az iskolai tanulást összekapcsolják a hétköznapi szükségletekkel;

25.  támogatja a pályaválasztási tanácsadás és a minőségi szakmai gyakorlati programok javítását, valamint az iskolák által szervezett kulturális és tanulmányi látogatásokat és cseréket – ideértve a vállalkozói szférával való találkozásokat is – annak érdekében, hogy demisztifikálják a munka világát, és ezáltal a diákok számára lehetővé tegyék, hogy tájékozottan tudjanak pályát választani; hangsúlyozza, hogy a pályaválasztási tanácsadóknak megfelelő és folyamatos képzésben kell részesülniük, hogy proaktívan foglalkozhassanak a potenciális iskolaelhagyókkal;

26.  elismeri, hogy egyértelmű politikákra van szükség annak érdekében, hogy az érzékszervi fogyatékossággal élő diákokat rendes iskolákba integrálják, és felhívja a tagállamokat, hogy hagyjanak fel a szegregált speciális oktatáson alapuló politikákkal;

27.  ismételten felhívja a figyelmet az önkéntes ágazatnak a társadalmi beilleszkedés elősegítésében játszott alapvető szerepére, és felhívja a tagállamokat, hogy a lehető legnagyobb mértékben használják ki az európai önkéntes szolgálatot mint a személyes, tanulmányi és szakmai fejlődés tényezőjét;

28.   javasolja, hogy az iskolákban hozzanak létre mentori programokat annak érdekében, hogy a tanulókat egykori diákokkal összehozzák, és eszmecserét folytathassanak a különböző pályaválasztási és elhelyezkedési lehetőségekről;

29.  elismeri, hogy az évismétlés megbélyegzést jelenthet a rosszabbul teljesítő diákok számára, és nem feltétlenül eredményez jobb eredményeket; hangsúlyozza, hogy az iskolai lemorzsolódás kezelésének hatékonyabb módja az évismétlések korlátozása olyan tagállamokban, ahol azt széles körben alkalmazzák, és annak egyedi, rugalmas támogatással való felváltása;

30.  hangsúlyozza, hogy az információs és kommunikációs technológiák (IKT) szervezett oktatási feltételek között pozitív hatással járhatnak, és ösztönözhetik a motivációt és a tanulást; javasolja, hogy a tagállamok az első iskolai évfolyamtól kezdve segítsék elő és bővítsék a diákok IKT-hez való hozzáférését, továbbá dolgozzanak ki képzési programokat a tanárok számára;

31.  megállapítja, hogy a hátrányos helyzetű családokra nehezedő szociális és pénzügyi nyomás arra kényszerítheti a diákokat, hogy a munkaerő-piaci elhelyezkedés érdekében kimaradjanak az iskolából, és így egészítsék ki a család forrásait; felhívja a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra egy olyan rendszer bevezetését, amely a rászorultság ellenőrzésén alapulva pénzügyi támogatást nyújt a rászorulók számára e probléma leküzdése érdekében; felszólítja a tagállamokat, hogy anyagilag támogassák azokat a szülőket, akik gondoskodnak gyermekeikről és időt áldoznak rájuk életük első szakaszában, illetve hozzájárulnak a társadalom jövőjéhez, és ezáltal befektetnek egy olyan humán tőkébe, amelyet gyakran alábecsülnek;

32.  javasolja egyéb, az újraelosztást célzó intézkedések – például ingyenesen biztosított iskolai étkezés, tankönyvek és szükséges sportfelszerelések – bevezetését a társadalmi egyenlőtlenségek hatásának mérséklése, egyszersmind fellépve az e diákok által tapasztalt megbélyegzés kockázata ellen is;

33.  rámutat, hogy további támogatást kell nyújtani a fogyatékossággal élő személyek számára iskolai lemorzsolódásuk kockázatának csökkentése és a megfelelő képesítés megszerzése érdekében;

34.  hangsúlyozza a lehető legmagasabb minőségű állami oktatási rendszerek jelentőségét, amely rendszerekben az oktatás ingyenes, mindenki számára hozzáférhető, valamint biztonságos és kedvező környezetben zajlik;

35.  kéri, hogy külön erőfeszítések történjenek az iskolai zaklatás és erőszak megelőzésére és kezelésére;

36.  emlékeztet arra, hogy növelni kell a középiskola alsó osztályait elvégző diákok számát, aminek a révén előmozdítható az alapvető készségek elsajátítása;

Megosztott felelősség

37.  hangsúlyozza, hogy számos olyan szereplő van, aki felléphet a gyermekek iskolából való kimaradása ellen; rámutat, hogy ezek nemcsak a szülőket és az összes oktatási szereplőt, hanem a nemzeti és a helyi hatóságokat is magukban foglalják; mindezen szereplőket szorosabb, a helyi egészségügyi és szociális szolgáltatásokkal együtt folytatott együttműködésre hívja fel; megállapítja, hogy egy egyeztetett megközelítés eredményes lehet abban, hogy az érintett egyéneket átsegítse az iskolai előmenetel és a foglalkoztatás jelentette többszörös akadályokon; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a tanulmányi támogatások fontosságát, melyek a hátrányos helyzetű gyermekek számára lehetővé teszik, hogy ugyanolyan esélyekkel induljanak, mint a többiek;

38.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a leghátrányosabb társadalmi-gazdasági hátterű személyek körében bevett sztereotípiák leküzdése ellen, akik gyerekeik tanulmányi eredményei ellenére már korán rövid szakképzési tanfolyamok felé irányítják őket;

39.  javasolja, hogy az iskolai lemorzsolódásra vonatkozó stratégiák kiindulópontját a helyi és regionális szintű illetékes hatóságok által végzett azon elemzésnek kell képeznie, amely feltárja az iskolai lemorzsolódás okait, és felöleli a diákok, iskolák, régiók és önkormányzatok különböző csoportjait;

40.  hangsúlyozza, hogy a szülők és gyermekek közötti sajátos kapcsolatot meg kell erősíteni, mivel a gyermekek fejlődése és későbbi stabilitása, valamint zökkenőmentes iskolai előmenetele szempontjából alapvetően fontos; kiemeli, hogy a gyermek fejlődése első éveiben való támogatása hozzáadott értéket jelent a társadalom számára, és lehetővé teszi a fiatalkori bűnözéssel, a bűnözéssel, a depresszióval, illetve más, a gyermekek stabilitásának megszűnéséből eredő és az iskolai lemorzsolódáshoz vezető problémákkal kapcsolatos költségek csökkentését;

41.  hangsúlyozza, hogy a fiatalokat – köztük magukat a korai iskolaelhagyókat – be kell vonni az iskolai lemorzsolódásra vonatkozó politikák és programok kidolgozásába és végrehajtásába; megállapítja, hogy a diákok aktív részvétele, például a diáktanácsok révén, motivációt jelenthet számukra, mivel növeli a „meghallgatottság” érzését a saját iskolai előmenetelüket érintő vitákban;

42.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi nemzeti stratégiák hatékonyságát alaposan meg kell vizsgálni, ami a tapasztalatok és bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjének forrásául szolgálhat;

43.  javasolja, hogy a tagállamok tegyék felelőssé a szülőket azért, hogy gyermekeik 18 éves korukig iskolába járjanak, és ezáltal – a gyermek 16 éves korától 18 éves koráig vagy a középiskola befejezéséig – hosszabbítsák meg két évvel a tankötelezettséget;

44.  elismeri, hogy a tagállamokban a különböző szereplők által nyújtott segítség feltérképezése nehéznek bizonyulhat, de azt a helyes gyakorlatok cseréje érdekében ösztönözni kell; hangsúlyozza, hogy EU-szerte jobban össze kell hangolni e különböző szolgálatokat, és a nemzeti, regionális és helyi hatóságokon keresztül a tagállamokon belül is jobb koordinációra van szükség;

45.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak és fejlesszenek ki olyan politikákat, amelyek az iskolai lemorzsolódás által legvalószínűbben érintetteket idejekorán kiszűri;

46.  megállapítja, hogy a jó minőségű kisgyermekkori oktatás és gondozás magasan képzett szakemberekkel való célirányos biztosítása az iskolai lemorzsolódás mérséklődését eredményezi;

47.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy eszközöljenek befektetéseket a tanárképzésbe és a képesítéssel rendelkező személyzetbe mind az iskoláskor előtti, mind pedig a kötelező iskolai oktatás területén, valamint vizsgálják felül és rendszeresen frissítsék az iskolai rendszereket és a tanárok képességfejlesztési programjait; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a gyermekek korai életkorban bekerüljenek az iskolai környezetbe, és javasolja, hogy az iskolákban alkalmazzanak pedagógiai asszisztenseket, hogy foglalkozzanak a nehézségekkel küzdő gyermekekkel és segítsék a tanárok munkáját, valamint iskolai segítőket, hogy figyelemmel kísérjék a fogyatékossággal élő gyermekek rendes iskolába vagy a fogyatékosságuknak megfelelő iskolai struktúrákba történő beiskolázását;

48.  megjegyzi, hogy az iskolákban a kiegészítő pedagógiai támogatás fontos feltétele a tanulási nehézségekkel küzdő tanulók támogatásának, és hangsúlyozza, hogy fontos ösztönözni és támogatni azokat a tanulókat, akik csalódottnak és az iskolai és a családi környezet által magukra hagyottnak érzik magukat; bátorítja a tagállamokat, hogy fektessenek be az olyan szülők képzésébe és szociális támogatásába, akik úgy döntenek, hogy gyermekeik életük első éveiben való gondozása végett otthon maradnak;

49.  emlékezteti a tagállamokat azon kötelezettségükre, hogy nemzeti cselekvési terveket nyújtsanak be, és felhívja a Bizottságot, hogy egy éven belül terjessze a Parlament elé e cselekvési tervek áttekintését, elemzését és értékelését;

50.  hangsúlyozza, hogy a tanárok és a diákok közötti pozitív kapcsolatok alapvetően fontosak a fiatalok tanulási folyamatba való bevonása szempontjából; ezért arra ösztönzi a tagállamokat, hogy fektessenek be a tanárok megfelelő képzésébe oly módon, hogy a tanárok rendelkezzenek a diákjaik bevonásához és ösztönzéséhez szükséges készségekkel;

51.  felhívja a tanárképző intézményeket, hogy a tanárok készségeinek folyamatos fejlesztése érdekében dolgozzanak ki programokat, a pedagógiai, pszichológiai és módszertani tevékenységekbe beleágyazva a munkavégzést a lemorzsolódás veszélyének kitett diákok csoportjával, akik gyakran hiányoznak és tanulási motivációjuk gyenge, és bocsássanak több módszertani kézikönyvet a tanárok és szülők rendelkezésére;

52.  rámutat, hogy a gyermekek tanulási nehézségeinek oki és tüneti kezelésére az oktatási interakciós terápiát kell alkalmazni oktatási és képzési erőforrásokkal, a tanulmányi kudarc és az azzal járó következmények megszüntetése érdekében;

53.  elismeri, hogy a tanároknak szociális készségekre és időre van szükségük ahhoz, hogy megismerjék és segítsék a különböző tanulási stílusokat, szabadságra és mozgástérre pedig ahhoz, hogy a diákokkal egyetértésben összehangolják az oktatási és tanulási módszereket;

54.  megállapítja, hogy a diákokat a lehető legkorábban tájékoztatni kell a rendelkezésükre álló karrierlehetőségekről, és javasolja, hogy az iskolák és egyetemek létesítsenek partnerséget helyi hatóságokkal, szervezetekkel és egyesületekkel, lehetővé téve ezáltal, hogy a diákok különböző területek szakembereivel találkozzanak, valamint hogy többet tudjanak meg a vállalkozásokról;

55.  rámutat a megfelelő osztály- és csoportméretek és a tanulásra serkentő és befogadó környezet fiatalok szempontjából betöltött jelentőségére;

56.  rámutat továbbá, hogy a gyakori tanárcsere, a kétműszakos iskolarendszer, valamint az órarendek nem megfelelő összeállítása hátrányosan befolyásolja a diákok hatékony tanulási képességét, és a tankötelezettséggel szemben negatív hozzáállásra ösztönöz;

Különféle tanulási módszerek

57.  elismeri, hogy mindenkinek joga van az egész életen át tartó tanuláshoz, amely nemcsak a formális, hanem a nem formális és az informális tanulást is magában foglalja;

58.  felhívja a tagállamokat és az oktatás területén hatáskörrel rendelkező regionális kormányokat, hogy ismerjék el és érvényesítsék a nem formális és informális úton szerzett ismereteket, ezáltal elősegítve az emberek oktatási rendszerbe való visszatérését;

59.  elismeri a sport, a művelődés, az önkéntesség és az aktív polgárság előnyeit a nem formális oktatás és az egész életen át tartó tanulás fórumaként;

60.  hangsúlyozza a tanulók számára biztosított sokszínű képzési lehetőségek jelentőségét, amelyek elegyítik az általános és a szakmai képzést, és abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy e két képzés megfelelő, a tanulók korától és pályaválasztásától függően történő elegyítése biztosítja a tanulóknak a legnagyobb esélyt arra, hogy minőségi állást találjanak; e tekintetben hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni az átjárást az oktatási rendszer és a munka világa között, valamint a képzési rendszerek között; hangsúlyozza továbbá a második európai nyelv tanulásával kapcsolatos lehetőségek jelentőségét azért, hogy megkönnyítsék a fiatalok mozgását, és arra ösztönözzék a fiatalokat, hogy szűkebb környezetükön kívül érdeklődést és perspektívákat alakítsanak ki;

61.  hangsúlyozza a szülőknek szánt kezdeményezések és programok hozzáaadott értékét, amelyek lehetővé teszik, hogy magukévá tegyék az egész életen át tartó tanulás megközelítését, fejlesszék képzettségüket, és ezáltal otthonukban megerősítsék gyermekükben az oktatás és a tanulás fontosságát;

62.  kéri, hogy korszerűsítsék az iskolák erőforrásait a digitalizált oktatási módszerek esetleges előnyeinek kiaknázása érdekében, és fordítsanak figyelmet az olyan képesítésekre, mint a nyelvtudás és a digitális műveltség, amelyek a jövő munkahelyén elengedhetetlenek;

63.  felhívja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a munkaerőpiac követelményeit, és tegyenek lépéseket a szakmai képesítések státuszának növelésére, egyszersmind megerősítve a szakképzési intézmények és a vállalkozások közötti együttműködést annak érdekében, hogy az előbbieket bármilyen képességű diák életképes választási lehetőségnek tartsa;

64.  hangsúlyozza, hogy valamennyi iskolai tanterv középpontjában a „tanulás tanítása” elvének kellene állnia; megállapítja, hogy az aktív oktatási módszerek létfontosságúak a fiatalok tanulási folyamatba való fokozott bevonása, illetve tudásuk bővítésére való ösztönzése szempontjából, valamint motivációjuk és teljesítményük fokozása érdekében olyan új technológiai alkalmazások bevezetését javasolja, mint amilyeneket például, a Tárgyak internete nyújt;

65.  hangsúlyozza az oktatási rendszeren kívüli tevékenységek kifejlesztésének és támogatásának fontosságát; úgy véli, hogy az, hogy mindenki hozzáférjen az iskolán kívüli – akár sport, kulturális vagy pusztán szabadidős – tevékenységekhez, rendkívül fontos a gyermek fejlődése szempontjából;

66.  hangsúlyozza, hogy az iskolán kívüli tevékenységeket az iskolákon belül kell kidolgozni, mivel ez segíti az iskolai környezet „pozitív” képének kialakítását; elismeri, hogy az iskolai lemorzsolódás megelőzésének egyik módja, hogy a tanulókat jobban ösztönzik az iskolába járásra;

67.  elismeri, hogy az ifjúsági szervezetek fontos szerepet töltenek be az iskolai lemorzsolódás megelőzésében, mivel nem formális oktatást biztosítanak, amely a fiatalok számára fontos ismereteket, felelősségérzetet és nagyobb önbecsülést nyújt;

68.  elismeri, hogy az uniós tagállamokban ritkán éri el minden iskolás diák a megfelelő olvasni és számolni tudást, ami hozzájárul az iskolai lemorzsolódáshoz; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak haladéktalanul célokat kell meghatározniuk annak biztosítása érdekében, hogy minden tanuló úgy kerüljön ki az általános iskolából, hogy tud olvasni, írni és életkorának megfelelő szinten képes matematikai műveleteket megoldani; ezenfelül úgy véli, hogy a tagállamoknak olvasási-szövegértési és számolási rendszereket kell létrehozniuk, hogy az ezen alapvető készségeket a formális oktatás során kihagyó tanulók minél rövidebb időn belül behozzák lemaradásukat;

Második esély jellegű megoldások

69.  felhívja a tagállamokat, hogy keressenek módozatokat az iskolából kimaradók iskolarendszerbe való visszailleszkedésére megfelelő programok végrehajtása, például „második esély” jellegű iskolák révén, amelyek olyan megfelelő környezetet kínálnak a tanuláshoz, amely képes segíteni a fiatalokat, hogy ismét bízzanak önmagukban és a tanulási képességeikben;

70.  megállapítja, hogy annak szavatolása érdekében, hogy ezen reintegrációs intézkedések elérik a leginkább rászorulókat, megfelelő rendszereket kell létrehozni az érintett diákok kiszűrésére és nyomon követésére, valamint a tudatosság és az intézkedések eredményességének növelésére;

71.  hangsúlyozza, hogy a legmagasabb újrabeilleszkedési arányt olyan programokkal lehet elérni, amelyek figyelembe veszik a korai iskolaelhagyók egyedi igényeit; kéri az oktatási intézményeket, hogy tartsák tiszteletben azok igényeit és jogait, akik számára a programokat készítik;

72.  hangsúlyozza, hogy helyi szinten olyan tevékenységeket kell szervezni, amelyek ösztönzik az embereket az iskolába való visszatérésre, és amelyek pozitív környezetet teremtenek azok számára, akik vissza szándékoznak térni az iskolába;

73.  megállapítja, hogy a tagállamokban az újrabeilleszkedési intézkedésekre vonatkozóan csupán kevés értékelés készült; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy kövessék nyomon és értékeljék az újrabeilleszkedésre irányuló programjaikat, valamint határozzanak meg célokat azok javítására;

74.  hangsúlyozza, hogy elemezni kell az évismétlés jelenségét és annak hatását a lemorzsolódási arányokra, és kiemeli a személyre szóló programok jelentőségét az egyes tanulókra nézve;

75.  sürgeti a tagállamokat, hogy hozzanak létre további „második esély” jellegű iskolákat és erősítsék meg azok tanterveit, valamint anyagi és technikai felszereltségét, illetve növeljék a rendelkezésre álló tanári személyzet kapacitását, figyelembe véve, hogy az ilyen jellegű iskolák egyre inkább az olyan személyek újbóli beilleszkedésének fontos eszközeivé válnak, akik a hivatalos iskolarendszer hálóján kívülre kerültek;

Oktatási rendszer és foglalkoztatás

76.  rámutat, hogy az Európa 2020 stratégia kiemelt célkitűzésének megvalósításával az iskolai lemorzsolódás arányának 10% alá szorítása hatással lenne a fiatal munkanélküliek számának csökkentésére és a foglalkoztatási arányra, mivel jelenleg a korai iskolaelhagyók 52%-a munkanélküli, és tudományos becslések szerint a következő években tovább fog csökkenni az alacsony képzettségű vagy képzetlen munkaerő számára rendelkezésre álló munkahelyek száma; rámutat, hogy már a lemorzsolódási arány 1%-os csökkentésével 500 000 képzett, potenciális munkavállalót lehetne nyerni;

77.  úgy véli, hogy az iskolai lemorzsolódás a fiatalok számára elszalasztott lehetőségeket, az Európai Unió egésze számára pedig a társadalmi és gazdasági potenciál csökkenését jelenti; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi demográfiai változások hatása mellett az európai országok nem engedhetik meg maguknak a tehetségek hatalmas mértékű elpazarlását, és rámutat, hogy e tendenciával kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy a munkaerőpiac és az EU versenyképességi szintje is a felsőoktatási végzettséggel rendelkezőknek fog kedvezni; rámutat, hogy ezért az iskolázottság javítása elősegíti e tendencia visszafordítását, mivel a magasabb szintű képzettség lehetővé teszi az „intelligens növekedést”, a munkanélküliség és a szegénység egyik fő kockázati tényezőjének leküzdése pedig megnyitja az utat az „befogadó növekedés” előtt;

78.  rámutat az iskolai lemorzsolódás és a munkanélküliség közötti kapcsolatra; megállapítja, hogy az EU-ban 2009-ben az iskolából kimaradók több mint fele munkanélküli volt, valamint hogy az iskolai lemorzsolódás a bizonytalan munkahelyektől való túlzott függéshez vezethet, valamint a szélesebb értelemben vett lakosság körében súlyosbíthatja a strukturális munkanélküliséget;

79.  megállapítja, hogy a korai iskolaelhagyók kisebb valószínűséggel vállalnak szerepet szociális és gazdasági vállalkozásokban, ami a gazdaság és a társadalom szempontjából kedvezőtlen következményekkel jár;

80.  hangsúlyozza az iskolai lemorzsolódás elleni küzdelem jelentőségét, nem utolsósorban az EU-n belüli demográfiai folyamatok fényében;

81.  megjegyzi, hogy az iskolai lemorzsolódás hosszú távú gazdasági és társadalmi következményei jelentős szegénységi kockázathoz vezetnek, és az iskolai lemorzsolódás elleni küzdelem a fiatalok társadalmi kirekesztődéssel szembeni védelmének egyik módja; ezért úgy véli, hogy a korai iskolaelhagyók számának csökkentése kulcsfontosságú intézkedés a nemzeti és európai szintű stratégiákban a kitűzött cél – legalább 20 millió ember kiemelése a szegénység veszélyével fenyegető helyzetből – eléréséhez, és felszólítja a tagállamokat, hogy ne csökkentsék a tankötelezettség korhatárát;

82.  felhívja a munkaadókat, hogy a tanulás és a munka összeegyeztethetőségének belső kezelésére irányuló politikák létrehozása révén lehetőség szerint ösztönözzék a középfokú végzettséggel nem rendelkező fiatal munkavállalókat a végzettség megszerzésére; e tekintetben emlékeztet arra, hogy elő kell segíteni a tanulóknak a Leonardo da Vinci programban való részvételét;

83.  ezért felhívja a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb dolgozzanak ki szakpolitikákat az új készségeken alapuló új munkahelyek létrehozásának ösztönzése céljából;

84.  hangsúlyozza, hogy az oktatási rendszereket hozzá kell igazítani a munkaerőpiac követelményeihez; rámutat, hogy annak fényében, hogy a jövőben ritka lesz az aktív életszakasz egyetlen ágazatban való eltöltése, a diákoknak széles körű képességeket kell elsajátítaniuk, ideértve a kreativitást, a kreatív gondolkodást, az általános készségeket, valamint a változó feltételekhez és követelményekhez való gyors és rugalmas alkalmazkodásra való képességet;

85.  sürgeti a tagállamokat, hogy a Bizottság segítségével hatékonyan lépjenek fel a nem foglalkoztatottak és oktatásban vagy képzésben részt nem vevők („NEET”) problémájának megragadása és leküzdése érdekében;

86.  javasolja az iskolai oktatás folytatásával párhuzamosan végzett vállalati szakmai gyakorlatok hatókörének kiterjesztését;

87.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak tovább kell javítaniuk oktatási és képzési rendszereiket annak érdekében, hogy azok jobban igazodjanak az egyén és a munkaerőpiac igényeihez, többek között az alapvető készségekkel (írni-olvasni tudás, számolókészség) összefüggő problémák kezelése, a szakoktatás és szakképzés előmozdítása, valamint az oktatás és a munkaerőpiac közötti átmenet megkönnyítésére irányuló intézkedések révén;

88.  megjegyzi, hogy a fiúk gyakrabban morzsolódnak le, aminek az a kockázata, hogy kialakul egy fiatal, munkanélküli férfiakból álló alacsonyabb társadalmi osztály, amelyben a férfiaknak csak kevéssé vagy egyáltalán nincs iskolai végzettségük és nem sok esélyük van arra, hogy belépjenek a munkaerőpiacra vagy általában a társadalom részévé váljanak; kéri a tagállamokat, hogy fordítsanak különleges figyelmet azokra a fiúkra, akiknek nehezen megy az iskolai környezethez való alkalmazkodás, továbbá hogy ne szállítsák le a tankötelezettség korhatárát;

89.  szem előtt tartva, hogy a rövid és bizonytalan foglalkoztatás jellemzőbb az alacsony iskolázottságú emberek körében, kéri a Bizottságot, hogy a korai iskolaelhagyók munkaerőpiacra való visszatérését lehetővé tevő erőfeszítések mindig járjanak együtt kiegészítő képzési programokkal annak érdekében, hogy javuljanak a korai iskolaelhagyók jövőbeli foglalkoztatási kilátásai;

90.  rámutat, hogy segítendő a korai iskolaelhagyók munkaerő-piaci integrálását alapvető fontosságú az átképzésbe és a szakképzésbe való beruházás;

91.  hangsúlyozza, hogy a műszaki szakképzés által kínált képességek színvonalát emelni kell, és az általuk nyújtott szakirányoknak hatékonyabban kell figyelembe venniük a munkaerőpiac követelményeit, mivel az oktatás és a foglalkoztatás összekapcsolása elválaszthatatlan részét képezi a lemorzsolódás elleni küzdelemnek;

92.  úgy véli, hogy az iskolai lemorzsolódás elleni küzdelem jegyében az oktatáspolitikákat olyan politikákkal kell összekapcsolni, amelyek célja a gazdasági fellendülés előmozdítása és ennélfogva tartós munkahelyek kialakítása, az iskolai lemorzsolódás, a rövid távú és bizonytalan foglalkoztatás, valamint az agyelszívás felgyorsulásának megakadályozása;

93.  javasolja, hogy az új információs és kommunikációs technológiákat, valamint a nyelvtechnológiákat már korai életkorban kezdjék el tanítani, mivel ezek rendkívül hasznos kommunikációs eszközök, amelyeket a fiatalok gyorsan el tudnak sajátítani;

Uniós politikák

94.  üdvözli az iskolai lemorzsolódás csökkentését célzó szabályozásról szóló tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági javaslatot, amely e területre vonatkozóan átfogó politikai keret létrehozását, az egyes tagállamokban az iskolai lemorzsolódás okainak nemzeti és helyi szinten történő elemzését, a meglévő intézkedések hatékonyságának értékelését, valamint javasolja a megelőzési, az intervenciós és a kompenzációs politikáknak az e jelenség elleni fellépésbe történő beépítését;

95.  úgy véli, hogy – a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett – az iskolai lemorzsolódás felszámolására irányuló átfogó stratégiák európai kerete hasznos iránymutatást nyújtana a tagállamok számára a meglévő szakpolitikák fejlesztésének helyes megközelítéséhez és nemzeti reformprogramjaik kialakításához;

96.  figyelmeztet, hogy a közkiadásoknak a gazdasági válság és a tagállamokban végrehajtás alatt álló költségvetési megszorítások miatti esetleges csökkentése az oktatási ágazatban kedvezőtlen hatással jár, és tovább növeli a korai iskolaelhagyók számát az EU-ban;

97.  hangsúlyozza, hogy az iskolai lemorzsolódás elleni küzdelembe való befektetés fokozása hosszú távon azt eredményezheti, hogy a fiatalok nem válnak a szociális biztonsági rendszerektől függő személyekké;

98.  a 2012. évi uniós költségvetés keretében támogatja a fiatalságra irányuló javasolt kísérleti projektet, amelynek célja garancia nyújtása a fiatalok, és különösen a korai iskolaelhagyók munkaerő-piaci integrálása érdekében;

99.  szorgalmazza a strukturális alapok, különösen az Európai Szociális Alap célzott, hatékony és koherens felhasználását az ifjúsági – különösen a korai iskolaelhagyókra irányuló – stratégiák teljes körű végrehajtására, hogy ezáltal egyedi programok keretében minden tagállamban elő lehessen mozdítani a társadalmi befogadást, biztosítandó mindenki számára a minőségi oktatást, valamint megelőzendő az iskolai lemorzsolódást és az iskolakerülést;

100.  megjegyzi, hogy az iskolai lemorzsolódás jellege országról országra és régióról régióra is változik, és ezért nincs rá univerzális megoldás;

101.  üdvözli és támogatja a Tanács által bejelentett terveket, amelyek szerint a korai iskolaelhagyókról „szociális térképet” készítenének a valamennyi tagállamból származó adatok összesítése alapján; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa e kezdeményezést;

102.  ösztönzi a tagállamokat, hogy az adatvédelem szem előtt tartásával elemezzék mélyrehatóan a korai iskolaelhagyás problematikáját a nemzeti, regionális és helyi szintű kiváltó okok azonosítása érdekében;

103.  megállapítja ugyanakkor, hogy az iskolai lemorzsolódás mögöttes okainak elemzéséhez a tagállamok részéről átfogóbb, következetesebb és egységesebb adatokra van szükség;

104.  bővebb forrásokat és jobb hozzáférést kér az egész életen át tartó tanulás uniós programja számára, amely növeli a diákok és a tanárok mobilitását, serkenti a bevált gyakorlatok cseréjét, és hozzájárul az oktatási és tanulási módszerek javításához; kéri az Unió strukturális alapjai által kínált finanszírozás hatékonyabb felhasználását az iskolai hiányzás megelőzésére irányuló intézkedések végrehajtása érdekében;

105.  hangsúlyozza az egész életen át tartó tanulás uniós programjának és négy alprogramjának – a Comenius, az Erasmus, a Leonardo da Vinci és a Gruntdvig programoknak – a jelentőségét, amelyek között különösen a Comenius játszik alapvető szerepet az iskolai lemorzsolódás problémájának leküzdésében;

106.  felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a Comenius egyéni diákmobilitásra vonatkozó cselekvési programjának láthatóságát, amely hozzájárulhat az iskolai lemorzsolódás visszaszorításához;

o
o   o

107.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 327., 2006.11.24., 45. o. (2) HL C 319., 2008.12.13., 20. o. (3) HL C 119., 2009.5.28., 2. o. (4) HL C 301., 2009.12.11., 5. o. (5) HL C 135., 2010.5.26., 2. o. (6) HL C 250 E., 2007.10.25., 102. o. (7) HL C 41 E., 2002.2.19., 24. o. (8) HL C 8 E., 2010.1.14., 12. o. (9) HL C 161 E., 2011.5.31., 8. o. (10) HL C 161., 2011.5.31., 21. o. (11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0092. (12) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0231.