Az Európai Parlament 2011. július 6-i jogalkotási állásfoglalása a külső határok átlépésére jogosító és vízummal ellátható úti okmányok listájáról, valamint az e lista összeállítására irányuló eljárás meghatározásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2010)0662 – C7-0365/2010 – 2010/0325(COD))

P7_TA(2011)0321 A7-0237/2011

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0662),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 77. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0365/2010),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2011. június 29-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A7-0237/2011),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2011. július 6-án került elfogadásra a külső határok átlépésére jogosító és vízummal ellátható úti okmányok listájáról, valamint az e lista összeállítására irányuló eljárás meghatározásáról szóló .../..../EU európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 1105/2011/EU határozat.)

Az Európai Parlament 2011. július 6-i állásfoglalása a széles sávú hozzáférésről Európában: beruházás a digitális technológia által vezérelt növekedésbe (2010/2304(INI))

P7_TA(2011)0322 A7-0221/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az újgenerációs hálózatokhoz való szabályozott hozzáférésről szóló, 2010. szeptember 20-i bizottsági ajánlásra(1),

–  tekintettel a „Széles sávú hozzáférés Európában: beruházás a digitális technológia által vezérelt növekedésbe” című, 2010. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2010)0472),

–  tekintettel 2011. május 11-i álláspontjára az első rádióspektrum-politikai program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatról(2),

–  tekintettel az „Európai digitális menetrend ” című, 2010. augusztus 26-i bizottsági közleményre (COM(2010)0245),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az első rádióspektrum-politikai program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról és a „Széles sávú hozzáférés Európában: beruházás a digitális technológia által vezérelt növekedésbe” című bizottsági közleményről szóló véleményére (TEN/434-435 - CESE 362/2011),

–  tekintettel a „Közösségi iránymutatás az állami támogatásra vonatkozó szabályoknak a széles sávú hálózatok mielőbbi kiépítésére való alkalmazásáról” című, 2009. szeptember 17-i bizottsági közleményre(3),

–  tekintettel a „Jelentés Európa digitális versenyképességéről: Az i2010-stratégia 2005–2009 közötti legfontosabb eredményei” című, 2009. augusztus 4-i bizottsági közleményre (COM(2009)0390),

–  tekintettel „A tárgyak internete – Cselekvési terv Európáért” című, 2009. június 18-i bizottsági közleményre (COM(2009)0278),

–  tekintettel a „Ma beruházni a holnap Európájába” című, 2009. január 28-i bizottsági közleményre (COM(2009)0036),

–  tekintettel „A széles sávú szakadék áthidalása” című, 2006. március 20-i bizottsági közleményre (COM(2006)0129),

–  tekintettel az „i2010 eGovernment cselekvési terv: elektronikus kormányzat létrehozásának felgyorsítása a társadalom egészének javára” című, 2006. április 25-i bizottsági közleményre (COM(2006)0173),

–  tekintettel az „E-egészségügy – az európai állampolgárok egészségvédelmének javítása: az Európai eEgészségügyi Térségre vonatkozó cselekvési terv” című, 2004. április 30-i bizottsági közleményre (COM(2004)0356),

–  tekintettel a tárgyak internetéről szóló 2010. június 15-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az „Új európai digitális menetrend: 2015.eu” című, 2010. május 5-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a biztonság és az alapvető szabadságjogok interneten történő megerősítéséről szóló, 2009. március 26-i, a Tanácshoz intézett ajánlására(6),

–  tekintettel „A digitális frekvenciatöbbletből származó előnyök teljes körű kiaknázása Európában: a digitális műsorszórásra való átállással felszabaduló frekvenciaspektrum felhasználásának közös koncepciója” tárgyú 2008. szeptember 24-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a széles sávú kommunikációról szóló európai politika kialakításáról szóló 2007. június 19-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel „A rádiófrekvenciás spektrummal foglalkozó európai politika felé” című, 2007. február 14-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az „Európai információs társadalom a növekedésért és foglalkoztatásért” című, 2006. március 14-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az információs társadalomról szóló 2005. június 23-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel „A globalizáció és az információs társadalom: a fokozott nemzetközi együttműködés iránti igény” című, 1998. október 14-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a különösen a 2002/21/EK irányelvvel (keretirányelv), a 2002/20/EK irányelvvel (engedélyezési irányelv), a 2002/19/EK irányelvvel (hozzáférési irányelv), a 2002/22/EK irányelvvel (egyetemes szolgáltatási irányelv), a 2002/58/EK irányelvvel (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) és az 1211/2009/EK rendelettel (BEREC-rendelet) módosított, elektronikus hírközlésre vonatkozó uniós jogszabályi keretre,

–  tekintettel az európai gazdasági fellendülés tervére (COM(2008)0800 végleges),

–  tekintettel a 2009. május 25-i 473/2009/EK módosító tanácsi rendelet III. mellékletére,

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződés 189. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, Regionális Fejlesztési Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A7-0221/2011),

A.  mivel az Európai Unió nagy teljesítményű, széles sávú hálózatokkal való teljes ellátása az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása érdekében létfontosságú ahhoz, hogy lehetővé váljon az intelligens, fenntartható, inkluzív és területi szempontból kohéziós jellegű gazdasági növekedés előmozdítása, a foglalkoztatás helyzetének javítása, Európa versenyképességének megerősítése, a tudományos kutatás és innováció megkönnyítése és ezáltal az, hogy minden régió, város, önkormányzat és társadalmi réteg hasznosíthassa a digitális környezet nyújtotta előnyöket, és lehetőséget kapjon arra, hogy az új digitális technológiákat a közszolgáltatások céljára kihasználhassa,

B.  mivel a széles sávú hozzáférést számos (réz, kábel, üvegszálas, fix és mobil vezeték nélküli, műholdas stb.) technológián keresztül biztosítják, és az változatos felhasználókat (például fogyasztókat, vállalkozásokat, kormányzatokat, állami és közhasznú intézményeket, köztük iskolákat, könyvtárakat, kórházakat és közbiztonsági szerveket) vonz, akik a széles sávot számos szolgáltatásra használják (az elektronikus kereskedelem, egészségügyi ellátás, hang- és videokapcsolat, szórakoztatás, flottairányítás, kormányzati szolgáltatások, oktatás, munkahelyi képzés stb. során), illetve ez lehetőséget teremt a gépek közötti alkalmazásokra (intelligens elektronikus mérőműszerek és intelligens hálózatok, vezeték nélküli szívmegfigyelő készülékek, segélyhívó szolgálatok, riasztórendszerek, járművek távmérése, készlet nyomon követése stb.),

C.  mivel a különböző technológiáknak, felhasználóknak és szolgáltatásoknak a széles sávú ökoszisztéma részeként történő elismerése és alkalmazása hozzá fog járulni a széles sávú hozzáférés 100%-os biztosításához, és meg fogja valósítani az ebből származó társadalmi előnyöket, amelyek így 100%-os széles sávú alkalmazást fognak előmozdítani; mivel az EU célkitűzései közé kell sorolni azt, hogy minden térség és társadalmi szegmens részesülhessen a digitális környezet előnyeiből,

D.  mivel a reális és megvalósítható célok felülről lefelé történő kitűzésével összekapcsolva az infrastruktúrához való fenntartható hozzáférés és a szolgáltatások versenye fogja a következő generációs internetkapcsolatot hatékonyan és a keresletnek megfelelően biztosítani,

E.  mivel az uniós széles sávú politikának egy olyan fejlődés számára kell előkészítenie a terepet, amelynek keretében az EU átveheti a vezető szerepet a széles sávhoz való hozzáférés, valamint a széles sávú átviteli sebesség, a mobilitás, a lefedettség és a kapacitás tekintetében; mivel az IKT-ágazatban játszott világszintű vezető szerep alapvető fontosságú az Unió jólétéhez és versenyképességéhez; mivel a belső piac fejlődésének fő mozgatórugója a nagy sebességű széles sávú hálózathoz hozzáféréssel rendelkező közel 500 millió fő alkotta európai piac lehet, amely a felhasználók világméretekben is egyedülálló kritikus tömegét alkotja, új lehetőségeket nyit meg valamennyi régió előtt, többletértéket nyújt mindegyik felhasználónak, és képessé teszi az Uniót arra, hogy a világ vezető tudásalapú gazdaságává váljon; mivel a széles sávú hozzáférés gyors kiépítése alapvető fontosságú az innováció és az uniós termelékenység fellendítéséhez, valamint a kkv-k alapításának ösztönzéséhez és az uniós munkahelyteremtés serkentéséhez,

F.  mivel alapvetően fontos, hogy az európai hozzáadott érték érdekében áthidaljuk a digitális szakadékot, és EU-szerte mindenki számára biztosítsuk a széles sávú internetkapcsolatot, különösen a távoli és vidéki területeken, a társadalmi és területi kohézió biztosítása érdekében,

G.  mivel a széles sávú hozzáférés fontos az EU tudományos, technológiai és ipari vezető szerepéhez szükséges olyan új technológiai infrastruktúrák megvalósításában,mint a „számítási felhő”, a szuperszámítógépek, a tárgyak internete és az intelligens számítógépes környezet; emlékeztet arra, hogy a megfelelő széles sávú hozzáférés és sebesség alapvető fontosságú az innovatív IKT-technológiák fejlesztéséhez és hatékony felhasználásához; megállapítja továbbá, hogy e technológiák és az általuk nyújtott szolgáltatások célja, hogy a fogyasztók és vállalkozások – köztük a kkv-k – javát egyaránt szolgálják,

H.  mivel az állami szereplők jelentős mértékben hozzájárulhatnak a széles sáv mindenki számára, valamint az újgenerációs hozzáférésnek a szolgáltatással nem rendelkező és az alacsony szolgáltatási szintű zónákban történő kiépítéséhez; mivel az állami beruházásoknak a magánberuházásokat kiegészítve kell megvalósulniuk, és támogatniuk kell a versenyt; mivel az újgenerációs hozzáférésbe beruházóknak megfelelő ösztönzőket kell fenntartaniuk a széles sávba történő beruházás folytatása érdekében,

I.  mivel a magánszektor az elmúlt évtizedben több százmilliárd eurót fektetett be a széles sávú eszközökbe, szolgáltatásokba, alkalmazásokba és tartalomba, anélkül azonban, hogy az összes európai polgár részesülhetne annak előnyeiből; mivel a széles sávú hozzáférés Unióban történő terjedését továbbra is elsősorban az állami és magánberuházások előmozdításának kell hajtania,

J.  mivel az Unió a Mediterrán Térségért 2008. november 4-i marseille-i miniszteri konferenciája úgy határozott, hogy csökkenti a Földközi-tenger két partja közötti digitális megosztottságot, aminek eredményeként létrejött a BB-Med javaslat (széles sávú hálózat a földközi-tengeri térségnek),

Széles sáv mindenkinek

1.  megjegyzi, hogy a közlemény mindössze egy tágabb csomag részét képezi, amely magában foglalja még a digitális menetrendet, az innovációs uniót, a rádióspektrum-politikai programot, valamint az uniós és nemzeti finanszírozási programokat, hogy a földi vezetékes, mobil vagy műholdas hálózatok hatékony további fejlesztésére, az azokhoz való hozzáférésre és azok alkalmazására szolgáló, kölcsönösen támogató jellegű rendszert hozzon létre;

2.  megjegyzi, hogy a széles sáv fogalma folyamatosan változik a technológiák számának növekedésével, illetve azzal, hogy a fogyasztói bázis és a felhasználás módja exponenciálisan megsokszorozódott; a széles sáv mára nem csupán az internetes hozzáférésről szól, s nem korlátozódik a közvetlen emberi kapcsolatokra, hiszen a gépek közötti kapcsolatok és alkalmazások gyors ütemben terjednek;

3.  megállapítja, hogy mind a vezetékes, mind pedig a mobil adatforgalom exponenciálisan növekszik, valamint hogy számos intézkedés – úgy mint a vezeték nélküli széles sávú hozzáférés tekintetében a további, harmonizált spektrumkiosztás, a fokozott spektrumhatékonyság, valamint az újgenerációs hozzáférési hálózatok gyors kiépítése – alapvető fontosságú lesz az említett adatforgalom-növekedés kezeléséhez;

4.  ezért úgy véli, hogy az EU globális vezető szerepét kell kitűzni célul információs és kommunikációs technológiák (IKT) infrastruktúrája terén; e célkitűzés elérése érdekében 2013-ra valamennyi európai polgár számára 100%-os széles sávú alapszolgáltatást kel nyújtani, valamennyi vidéken élő felhasználó számára legalább 2 megabit/másodperc, az egyéb területeken élők számára pedig sokkal gyorsabb átviteli sebesség biztosításával; felhívja a Bizottság figyelmét arra, hogy a digitális szakadék elleni intézkedésként a vidéki területeken az alapvető szolgáltatásnyújtásnak figyelembe kell majd vennie az innovatív internetes szolgáltatások, például az e-kormányzat, az e-egészségügy és e-tanulás növekvő adatátviteli követelményeit; úgy véli, hogy az ilyen célok finanszírozási módjainak átgondolása során rendkívüli figyelmet kell fordítani a versenyre egyrészt a piaci torzulások elkerülése, másrészt annak lehetővé tétele érdekében, hogy a piac első körben szolgáljon megoldásokkal;

5.  megjegyzi, hogy a 100 megabit/másodperces célkitűzés érdekében 2015-re az uniós háztartások megközelítőleg 15%-ának kell már legalább ilyen sebességű előfizetéssel rendelkeznie;

6.  emlékeztet arra, milyen fontos a digitális menetrend célkitűzéseinek megvalósítása, vagyis annak biztosítása, hogy 2020-ig minden uniós polgár hozzáféréssel rendelkezzen a legalább 30 megabit/másodperc sebességű széles sávú kapcsolathoz, valamint annak lehetővé tétele az Unió számára, hogy a lehető legmagasabb széles sávú átviteli sebességgel és kapacitással rendelkezzen; kiemeli, hogy az Európa 2020 stratégia széles sávra vonatkozó céljainak eléréséhez a digitális menetrendnek mind nemzeti, mind pedig uniós szintű teljesítménymutatókat kell kialakítania a 2013-as, 2015-ös és 2018-as közbeeső évekre;

7.  kiemeli, hogy a vidéki területek, hegyvidéki régiók és szigetek széles sávú lefedettségének elérése érdekében a leginkább költséghatékony módon ki kell aknázni minden rendelkezésre álló technológiát, beleértve a mobil és műholdas technológiákat is, anélkül, hogy azok indokolatlan terheket rónának a fogyasztókra, a tagállamok régióira vagy az ágazatra;

8.  megjegyzi, hogy a rádióspektrum jövőbeli elosztásának kell kiköveznie az utat Európa vezeték nélküli alkalmazások és új szolgáltatások terén betöltött vezető szerepe előtt; rámutat arra, hogy a – terjedési jellemzői miatt széles területet lefedni képes – alacsony rádiófrekvencia-sávokhoz való hozzáférés kulcsfontosságú ahhoz, hogy vidéken, a hegyvidéki régiókban és a szigeteken az összes elképzelhető internetes szolgáltatáshoz való hozzáférést megvalósító, vezeték nélküli széles sávú lefedettség lehetővé váljon; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy Európa továbbra is élen járjon a vezeték nélküli szolgáltatások tudományos kutatásának és a technológiai innovációjának területén; megjegyzi, hogy alapvető fontosságú a széles sávú infrastruktúrákhoz való hozzáférés megkönnyítése, a felhasználók földi berendezéseit is beleértve, hogy a felhasználók segítséget kapjanak ahhoz, hogy a vidéki és hegyvidéki területeken, valamint a szigeteken megfizethető módon alkalmazzák a műholdas széles sávú internetet, és az összes előrelátható internetes szolgáltatáshoz hozzáférhessenek;

9.  javasolja a digitális frekvenciatöbblet azonnali megvalósításának megkönnyítését az új mobil széles sávú szolgáltatások érdekében egy harmonizált és technológia-semleges páneurópai megközelítésen keresztül, nemzetközi normák alapján, a méretgazdaságosság megvalósításával és a határokon átnyúló káros interferenciaproblémák elkerülésével, és egyben a meglévő digitális televízió/HDTV vétel megzavarása nélkül; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Európai Unió támogassa a „vezeték nélküli városokkal” kapcsolatos projekteket és kísérleteket;

10.  alapvetőnek tartja, hogy az oktatási intézmények és a kutatóintézetek hozzáféréssel rendelkezzenek a széles sávú infrastruktúrákhoz, a fiatalabb generáció felkészítése céljából az ismeretek szabad mozgásának biztosítása, valamint az Unió versenyképesebbé tétele érdekében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki európai és nemzeti programokat valamennyi oktatási intézmény és kutatóintézet számára a széles sávú infrastruktúrához 2015-ig történő hozzáférésre nyújtott finanszírozás megkönnyítésére és biztosítására; úgy véli, hogy 2015-re valamennyi európai kutatási és felsőoktatási intézménynek alkalmasnak kell lennie az ultramagas Gbit/s sebességtartományú hálózatokhoz való csatlakozásra, ami létrehozná az egységes európai kutatási térség intranetjét;

11.  felhívja a tagállamokat, hogy a közszolgáltatások javításának és a nagy sebességű összeköttetés távoli régiókba való eljuttatásának eszközeként ösztönözzék és terjesszék ki a széles sávú, nyílt hozzáférésű összeköttetést a távoli területeken működő nyilvános infrastruktúra jelentősebb elemeire (iskolák, kórházak, egyéb közintézmények), ezáltal csökkentve a helyi, magánkézben lévő hálózat kiépítésének befektetési költségeit;

12.  javasolja, hogy a tagállamokat szólítsák fel arra, hogy valósítsanak meg az új technológiák bevezetését kísérő állami politikákat, és segítsék elő a digitális oktatási módszerek alkalmazását; felkéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a bevált gyakorlatok tagállamok közötti, valamint a tagállamok és az Európai Unión kívüli államok közötti cseréjét;

13.  emlékeztet arra, hogy az új technológiák és a nagy sebességű hálózatokhoz való hozzáférés pozitívan járul hozzá a polgárok oktatásához – többek között oly módon, hogy jó lehetőségeket nyújt a távoktatáshoz, különösen a legkülső régiókban –, valamint tájékozódásához, kapcsolattartásához és kikapcsolódásához;

14.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unión belül fenn kell tartani a jövőbeli vezetékes és hordozható kommunikációs technológiák kutatásába történő befektetések szintjét; felhívja a Bizottságot, hogy a továbbiakban is dolgozzon ki közös technológiai kezdeményezéseket ezeken a területeken egyetemek, kutatóintézetek, az eszközök gyártói, szolgáltatók és tartalomszolgáltatók bevonásával; úgy ítéli meg, hogy ezek a platformok az új technológia kifejlesztésének és kihasználásának optimális eszközei, és jelentős versenyelőnyt fognak biztosítani az Unió számára;

15.  megjegyzi, hogy a műsorszolgáltatóknak képesnek kellene lenniük sokszínű, minőségi audiovizuális tartalmakat kínálni a meglévő műsorszórási módszerek – köztük a földfelszíni technológiák – és a széles sávú hálózatok alkalmazásával, különös tekintettel a lekérhető szolgáltatásokra, feltéve, hogy a széles sávú hálózatok a szolgáltatási minőség tekintetében ugyanazon követelményeknek felelnek meg, valamint a legnagyobb sávszélesség és lefedettség elérésére törekednek;

16.  kéri a Bizottságot, hogy az összes forrást megfelelően rendező, egységes, következetes és hatékony uniós struktúra létrehozása érdekében sürgősen terjesszen elő egy olyan megfelelő stratégiai tervre irányuló javaslatot, amely a hálózati és kritikus informatikai infrastruktúrák teljes körű védelmének és rugalmasságának biztosítása érdekében az Unió internetes biztonságának valamennyi vonatkozásával kapcsolatosan egységes keretet tartalmaz, beleértve a minimális biztonsági standardokat és tanúsítványokat, a közös terminológiát, az informatikai biztonsági incidensek kezelését és egy internetes biztonsági ütemtervet; úgy véli, hogy egy ilyen tervnek meg kell határoznia az egyes szereplőktől – például a Bizottságtól, a tagállamoktól, az ENISA-tól, az Europoltól, az Eurojusttól, az uniós és nemzeti számítástechnikai katasztrófaelhárító csoportoktól és az egyéb releváns uniós és nemzeti szervektől és hatóságoktól, valamint a magánszférától elvárt hozzájárulást, továbbá foglalkoznia kell az Unió nemzetközi szerepével és képviseletével;

17.  úgy véli, hogy az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek végső fokon további ösztönzőként szolgálhatnak a széles sáv fejlődéséhez, és szorgalmazza, hogy a Bizottság e tekintetben gyorsan vizsgálja felül az egyetemes szolgáltatások hatályát;

18.  felkéri a tagállamokat, hogy valamennyi érdekelt féllel szoros együttműködésben állapítsanak meg a széles sávra vonatkozó nemzeti terveket, és fogadjanak el konkrét intézkedéseket tartalmazó működési terveket a digitális menetrend 2013-ra és 2020-ra vonatkozó céljainak megvalósítása érdekében; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg ezeket a terveket, tegyen javaslatot az optimális megoldásokra, és koordinálja azok végrehajtását a tagállamokkal;

Széles sáv a gazdasági növekedés, az innováció és a globális versenyképesség szolgálatában

19.  úgy véli, hogy új nagy sebességű hálózatokra és szolgáltatásokra van szükség az EU nemzetközi versenyképességének előmozdításához és jó minőségű munkahelyek megteremtéséhez;

20.  úgy véli, hogy az infrastruktúra és a szolgáltatások terén kialakuló verseny és a gondosan kiválasztott célok párosítása teremti a legjobb alapot a fenntartható beruházáshoz, az innovációhoz és az elterjedéshez; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy bizonyos esetekben az érdekeltek közötti fokozott együttműködés szintén elősegítheti a beruházásokat;

21.  úgy véli, hogy tekintettel a széles sávú alkalmazások egyre szélesebb körű használatára, a nagy teljesítményű széles sávú hálózatok és a fényvezető szálak hozzáférési hálózatokban (FTTH) történő alkalmazása feltétlenül szükséges a végfelhasználók és azok jövőbeli igényei, valamint a gazdasági fejlődés szempontjából egyaránt;

22.  ajánlja a vezetékes és vezeték nélküli széles sávú infrastruktúrába való beruházások és azok alkalmazása versenyképes piacának előmozdítását; megállapítja, hogy a versenyképes piac a hírközlési, alkalmazás- és tartalomszolgáltatók számára a további befektetés és innováció katalizátora, valamint a digitális gazdaság létfontosságú platformja; elismeri, hogy a szilárd széles sávú platform össze fogja kapcsolni az Atlanti-óceán mindkét partjának kormányzati, egyéni és vállalkozói felhasználóit, és így különösen az EU-nak és különösen az USA-nak merész menetrendeket kell követniük a széles sávú hozzáférés előmozdítása céljából;

23.  bátorítja a Bizottságot és az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületét (BEREC) és a szolgáltatókat arra, hogy 2013-ig találjanak közös megközelítést az üzlet és a kommunikáció egységes piacának uniós szintű megerősítése érdekében;

24.  kiemeli, hogy a versenyképes mobilpiacok megvalósítása szempontjából fontos, hogy a vezeték nélküli széles sávok számára a spektrumsávok – rádióspektrum-politikai programon keresztüli – kiosztása versenyképes és időszerű legyen, és felszólítja a tagállamokat, hogy a meglévő szolgáltatások tiszteletben tartása mellett 2013-ig gondoskodjanak a 800 MHz frekvenciasáv eléréséről;

25.  emlékeztet arra, hogy a digitális világ és az IKT-k az innováció motorjai, és hogy ennélfogva a nagy sebességű széles sávú hozzáférés létfontosságú előfeltétel valamennyi európai innovációs partnerségben, mivel fokozza az együttműködést és a polgárok részvételét;

26.  kiemeli a kutatáson és fejlesztésen alapuló, a kereskedelemben nem forgalmazott megoldások ezen ágazatok számára történő állami beszerzésének fontosságát, hiszen ez a technológiai fejlődés és a nagy sebességű széles sávú szolgáltatások iránti kereslet hathatós ösztönzésének eszköze lehet;

27.  úgy véli, hogy a széles sávú szolgáltatásokra elkülönített állami finanszírozás hatékony húzóerő lehet az európai régiók versenyképességének fokozására, amennyiben azt magas átviteli képességgel rendelkező, korszerű, új generációs infrastruktúrák fejlesztésére fordítják azon térségekben, amelyek a széles sávú kapcsolatok tekintetében komoly hiányosságokkal rendelkeznek; úgy véli, hogy az ilyen térségek – különösen a kiterjedt ipari bázisú és magas népsűrűségű területek – igen hamar részesülhetnének az egyének és a vállalkozások rendelkezésére álló új szolgáltatásokban rejlő innovatív és kreatív potenciál kínálta előnyökből;

28.  úgy véli, hogy a széles sávú hálózatok kiterjesztése – mindenekelőtt a vidéki térségekben – elősegíti a jobb kommunikációt, különösen a csökkent mozgásképességű vagy elszigetelt körülmények között élő személyek esetében, valamint javítja a szolgáltatásokhoz való hozzáférést, és ösztönzi a kkv-k fejlesztését a vidéki térségekben, ily módon elősegítve új munkahelyek és új szolgáltatások kialakítását az említett területeken;

29.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a 2008-ban az európai gazdasági fellendülés tervében bejelentett, a 2010 végéig 100%-os széles sávú lefedettségre utaló 1 milliárd eurós finanszírozást nem osztották szét, és hogy ez a célkitűzés nem valósult meg; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret felülvizsgálata során különítsék el a 2013-ig 100%-os széles sávú lefedettség biztosítására irányuló célkitűzés eléréséhez szükséges összegeket;

30.  hangsúlyozza, hogy sürgősen létre kell hozni egy versenyképes egységes digitális piacot, amely a belső piac valamennyi uniós polgár előtti megnyitásának mozgatórugójaként funkcionálna; felszólít minden tagállamot, hogy alakítsa ki a héával kapcsolatos egyablakos ügyintézést annak érdekében, hogy a kkv-k és a vállalkozók számára könnyebbé váljon a határokon átnyúló elektronikus kereskedelem;

31.  fenntartja, hogy az összeköttetés iránti erőteljes keresletet, amely egyidejűleg fellendíti az uniós online gazdaságot, hozzájárul az EU hálózati felkészültségéhez, és reagál az egységes piacon belüli társadalmi változásokra, megfelelő finanszírozással és az európai széles sávú projekt megvalósításához szükséges szilárd versenyinfrastruktúrával kellene támogatni;

32.  hangsúlyozza, hogy a széles sávú szolgáltatások kulcsfontosságúak az EU iparának versenyképességéhez, és nagyban hozzájárulnak az Unió gazdasági növekedéséhez, a társadalmi kohézióhoz és a minőségi foglalkoztatáshoz, valamint ahhoz, hogy az Unióban minden régió és társadalmi csoport részt vegyen a digitális életben; úgy véli, hogy a „széles sávú intézkedéscsomag” sikeres végrehajtása kulcsfontosságú a – különösen a fiatalokat érintő – munkanélküliségnek az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés biztosítása révén történő kezeléséhez, az Európa 2020 stratégiában előirányzottaknak megfelelőn;

33.  üdvözli a Bizottság azon kezdeményezését, hogy 2011 júniusában összehív egy digitális közgyűlést;

A beruházások és a verseny ösztönzése

34.  kiemeli, hogy a mindenki számára elérhető széles sávú hozzáférést célzó tagállami és ágazati intézkedések a keresleti oldalra összpontosítsanak, ne torzítsák el a piacot, vagy ne rójanak szükségtelen terheket az ágazatra;

35.  tudomásul veszi, hogy az új generációs széles sávú infrastruktúra költséges kiépítésében rejlő potenciális kockázatok magasak, és a megtérülési időszakok hosszúak; megállapítja, hogy a szabályozásnak nem lenne szabad eltántorítania az ilyen infrastruktúrába irányuló beruházásokat, és biztosítania kell, hogy az összes piaci szereplő elegendő ösztönzést kapjon a beruházáshoz;

36.  hangsúlyozza, hogy az infrastrukturális beruházások költségét a piacnak kell finanszíroznia; megjegyzi ugyanakkor, hogy amennyiben nem valószínű, hogy a nyitott infrastruktúrát ésszerű időn belül a piaci erők révén kiépítik, a széles sávra irányuló állami támogatási keret és a közösségi pénzeszközök – többek között az EBB-n, a strukturális alapokon, valamint az EMVA-n keresztüli – célzott felhasználása lehet a leghaladóbb kiegészítő módja a széles sávú fejlesztések felgyorsításának; felszólítja a Bizottságot, hogy a széles sávra irányuló állami támogatásokkal kapcsolatos iránymutatások felülvizsgálata során biztosítson olyan stabil és következetes keretet, amely támogatja a versenyt és a nyitott hálózatokba történő hatékony beruházásokat, és tegye lehetővé az adott programozási időszakokon belül az uniós pénzeszközök rugalmas elosztását;

37.  minden olyan intézkedést támogat, amely elősegíti a mélyépítés költségeinek csökkentését, és hangsúlyozza az innovatív szolgáltatások szükségességét a széles sáv alkalmazásának előmozdítása érdekében; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani az innovatív szolgáltatások nyújtására, valamint a technológiai változáshoz való alkalmazkodásra szolgáló új készségeket és képességeket, és úgy véli, hogy az új, nyílt és versenyképes hálózatokba való beruházást a költségek mérséklése érdekében a helyi, regionális és nemzeti hatóságok által megtett intézkedéseknek kell alátámasztaniuk; felszólít arra, hogy különítsenek el közpénzeket (nemzeti és uniós pénzeszközöket) a széles sávú kommunikációs infrastruktúráknak az elszigetelt, gyéren lakott vagy külső területeken való kialakítására, amelyek költség-haszon szempontból nem túl kellően vonzóak a szolgáltatók számára;

38.  kiemeli, hogy a helyi és regionális hatóságoknak a széles sávú befektetésre vonatkozóan jobb útmutatásra van szükségük ahhoz, hogy ösztönzést kapjanak az uniós pénzeszközök teljes körű felhasználására, mivel a strukturális alapok kiadásaira vonatkozó számadatok arra engednek következtetni, hogy a régiók számára nehézséget jelent a rendelkezésre álló pénzeszközök felhasználása és azoknak a széles sávú hozzáféréssel kapcsolatos projektekre történő, célzott alkalmazása; úgy véli, hogy a széles sávú hozzáféréssel kapcsolatos beruházásokra irányuló állami támogatást a strukturális alapokkal együttesen kell felhasználni a helyi vállalkozások és a helyi gazdaság ösztönzése, a munkahelyteremtés, valamint a verseny távközlési piacon való előmozdítása érdekében; úgy véli, hogy a korlátozott mértékű, akár közvetlenül a tagállamok által, akár az EU-n keresztül nyújtott állami finanszírozás lehető legteljesebb kihasználása érdekében az említett finanszírozásnak egyértelműen azokra a projektekre kell összpontosítaniuk, amelyek esetében elvárható, hogy magánberuházások keretében a lehető legnagyobb hatást váltják ki mind a lefedettség, mind pedig a kapacitás további növelése érdekében; hangsúlyozza, hogy – a Bizottságnak az állami támogatásról szóló útmutatójával összhangban – állami pénzeszközökre vagy kedvezményes kölcsönökre van szükség, amelyeknek célzottan a jövő próbáit kiálló, tartós és nyitott, a versenyt és a fogyasztói döntéseket támogató infrastruktúrákra kell irányulniuk;

39.  hangsúlyozza, hogy a szóban forgó területen végzett tevékenységek elsősorban helyi szintűek, és támogatja a mechanizmusok fejlesztésére és javítására irányuló bizottsági erőfeszítéseket, amelyek lehetővé teszik a helyi szereplők számára a beruházási költségek csökkentéséhez szükséges információk megszerzését; véleménye szerint ahhoz, hogy a széles sávú tervek teljes mértékben megvalósíthatóvá váljanak, nem elegendő a Bizottság és a tagállamok együttműködése, hanem a regionális és helyi hatóságokat is be kell vonni a tervek kidolgozásába;

40.  elismeri, hogy szabályozási biztonságra van szükség a beruházások elősegítéséhez és az új generációs hálózatok előtt álló akadályok felszámolásához, és arra ösztönzi a nemzeti szabályozó hatóságokat, hogy folytassanak olyan, a verseny érdekét szolgáló politikákat, amelyek a távközlési nagykereskedelmi piacon biztosítják az átláthatóságot és a megkülönböztetésmentességet, ami lehetővé tenné valamennyi versenytárs számára az infrastruktúrához való tisztességes hozzáférést; felszólítja a tagállamokat, hogy tartsák be a távközléssel kapcsolatos uniós szabályokat, a nemzeti szabályozó hatóságokat pedig arra, hogy hajtsák végre az új generációs hozzáférésről szóló ajánlást; felszólítja a Bizottságot, hogy a szabályozási keretben alkalmazzon több, a beruházásokat ösztönző tényezőt, és biztosítson ösztönzést az infrastrukturális projektekből eredő szinergiák alkalmazása tekintetében;

41.  hangsúlyozza a versenyképes piacoknak a megfizethető széles sávú hozzáférés megvalósítása tekintetében fennálló jelentőségét, és hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak és a nemzeti szabályozó hatóságoknak gyorsan végre kell hajtaniuk a felülvizsgált távközlési uniós keretet és az új generációs hozzáférésről szóló ajánlást;

42.  megállapítja, hogy a tagállamoknak egyértelmű iránymutatásokra van szükségük annak biztosításához, hogy – az intézkedések költséghatékonyságának és arányosságának tiszteletben tartása mellett – a pénzeszközöket időben tereljék a széles sávval kapcsolatos kulcsfontosságú célkitűzések irányába;

43.  felszólít egy új generációs hozzáférésre és nagy sebességű vezeték nélküli (mobil és műholdas) hozzáférésre irányuló beruházásbarát keret kialakítására, amely többek között biztosítja a jogbiztonságot és előmozdítja a beruházásokat, a versenyt és a technológiasemlegességet, továbbá a piacra bízza a technológia megválasztását;

44.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megkülönböztetésmentes hozzáférést a mélyépítési munkálatokhoz, és könnyítsék meg az alépítményekhez való hozzáférést, amely jelentős mértékben csökkenti a befektetési küszöbértéket;

45.  felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamok támogatásával térképezze fel a lefedetlen és a rosszul lefedett területeket;

46.  megjegyzi, hogy a széles sávú hozzáférés maximalizálása és alkalmazása érdekében az uniós politikának hatékony és megfizethető hálózatok, alkalmazások, hozzáférést biztosító berendezések, szolgáltatások és tartalmak létrehozására kell ösztönöznie; bátorítja a tagállamokat, hogy fejlesszék az elektronikus kormányzatot, az elektronikus demokráciát, az elektronikus tanulást és az elektronikus egészségügyi szolgáltatásokat, amelyek fellendítenék a széles sávú hozzáférés iránti keresletet;

47.  hangsúlyozza, hogy amennyiben a piaci erők képesek versenyképes széles sávú hozzáférés biztosítására, a kormányzati politikának a kiépítés előtti akadályok felszámolásával elő kell mozdítania a magánszektor beruházásait és innovációját;

48.  támogatja a Bizottság arra irányuló tevékenységét, hogy az Európai Beruházási Bankkal (EBB) együttműködve javítsa a nagy sebességű és nagyon nagy sebességű hálózatokra szánt finanszírozást, és hangsúlyozza, hogy ezt a finanszírozást a szolgáltatások sokféleségét támogató nyitott infrastruktúra-projektek felé kell irányítani;

49.  üdvözli a Bizottság új pénzügyi források és innovatív finanszírozási eszközök feltérképezésére vonatkozó javaslatát; e célból támogatja egy uniós projektkötvény-rendszer létrehozását, amely az EBB-vel együtt és tagállami költségvetési garancia mellett kezelni fogja a magánbefektetők vonakodásának és a nemzeti költségvetések súlyos megszorításainak betudható, jelenleg fennálló pénzügyi forráshiányt; ennélfogva arra sürgeti a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő konkrét jogalkotási javaslatokat ezen alternatív finanszírozási forrásnak az európai hozzáadott értékkel rendelkező, nagyobb infrastrukturális projektekre irányuló felhasználását illetően;

50.  a nagy sebességű és nagyon nagy sebességű hálózatok kiépítése érdekében továbbra is ösztönzi a megfelelő állami beruházásokat és szervezeti modelleket – különösen a helyi önkormányzatok bevonásával –, a köz- és magánszféra közötti partnerségeket és az adókedvezmények alkalmazását; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a kormányzati politikákat minden szinten össze kell hangolni;

51.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – a Bizottság állami támogatásokról szóló iránymutatásaival összhangban – a nemzeti és európai finanszírozási programok, valamint a magánberuházások jobb összehangolása érdekében állapodjanak meg egy uniós széles sávú kiépítési egyezményben, amely elsősorban a vidéki területeket célozza, és uniós szintű következetes eredménymutatókkal együtt biztosítja a szükséges összehangolást;

52.  felszólít egy magas szintű egységes uniós munkacsoport létrehozására az összes érdekelt fél – köztük az elektronikus hálózatok és szolgáltatások felhasználói és szolgáltatói, a nemzeti szabályozási hatóságok és a BEREC – képviselőinek részvételével, a jövőbeli IT-infrastruktúrára vonatkozó stratégia és konkrét információs társadalmi szolgáltatások kidolgozásával kapcsolatos segítségnyújtás céljából;

53.  felszólítja a Bizottságot, hogy óvja az internet semlegességére és nyitottságára vonatkozó elveket, valamint hogy mozdítsa elő a végfelhasználók azon képességét, hogy információkhoz férjenek hozzá és információt terjesszenek, valamint a saját választásuk szerinti alkalmazásokat futtassanak és szolgáltatásokat vegyenek igénybe; utasítja a Bizottságot, hogy értékelje, hogy a felülvizsgált uniós távközlési keret végrehajtásához szükség van-e különleges útmutató szabályokra;

54.  felszólítja a tagállamokat annak megállapítására, hogy milyen intézkedések hozhatók azzal a céllal, hogy elősegítsék az új szolgáltatók piacra jutását, a versenykörnyezet ösztönzése érdekében;

55.  hangsúlyozza, hogy a funkcionális szétválasztás előírására vonatkozóan meghozható tagállami szabályozási intézkedéseket csak kivételes intézkedésként, a szabályozó hatóságra, a vállalkozásra – különösen annak munkavállalóira és a hálózati beruházásokra irányuló ösztönzőire – gyakorolt várható hatás elemzését követően szabad meghozni; ezt a hatásvizsgálatot meg kell vitatni minden érdekelttel, ideértve a munkavállalók képviselőit;

Fogyasztói előnyök

56.  tudomásul veszi a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy iránymutatást készítsen a költségszámításról és a megkülönböztetésmentességről, melyek az Unió kereteiben kulcsfontosságú elvek, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa a versenyt a nagy sebességű és nagyon nagy sebességű hálózatok terén, valamint hogy biztosítsa minden üzemeltető számára a hálózathoz történő tisztességes hozzáférést annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztóknak a szolgáltatások tekintetében széles körű választási lehetőségeket, tisztességes hálózati hozzáférési arányokat és megfizethető árakat lehessen kínálni, valamint hogy ösztönözze a hatékony beruházásokat és a nagy sebességű és nagyon nagy sebességű hálózatokra történő gyors átállást;

57.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a digitális társadalmi kirekesztéssel és azokkal az egyéb akadályokkal, amelyek miatt a lakosság egy része internetes hozzáférés nélkül marad, különösen az alacsony jövedelmű közösségekben és a fogyatékossággal élők körében, valamint hogy írják elő valamennyi érdekelt fél számára, hogy biztosítsanak képzést és nyilvános hozzáférést a széles sávú szolgáltatásokhoz, gazdasági segítséget a széles sávú szolgáltatások és berendezések megszerzéséhez, valamint ösztönzőket az egyedi felhasználói igényekre irányuló technológia és tartalom kifejlesztéséhez;

58.  felszólítja a Bizottságot, hogy a megvalósítható interaktív szolgáltatások elérése és a széles sávra vonatkozó célok követése érdekében a széles sávú hozzáférés vonatkozásában határozzon meg több minőségi jellemzőt, mint amilyen például a fel-és letöltési sebesség, a várakozási idő és a felhasználók által tapasztalt sebesség és az ilyen szolgáltatások hatékony teljesítéséhez szükséges jellemzők; üdvözli a Bizottság munkáját a tényleges felhasználói tapasztalat vonatkozó szempontjainak mérését szolgáló módszer kidolgozása terén;

59.  hangsúlyozza az elméleti hálózati sebesség és a tényleges felhasználói tapasztalatok közötti különbséget, mivel a felhasználói tapasztalatok a weboldal kapacitásához és a torlódáshoz stb. is kapcsolódnak; felszólítja a Bizottságot, hogy a BEREC-cel együtt finomítsa a nyújtott széles sávú átviteli sebességre vonatkozó méréseket, céljait pedig ennek megfelelően igazítsa ki, felszólítja továbbá a BEREC-et, hogy dolgozzon ki uniós iránymutatásokat annak biztosítása érdekében, hogy – az új technológia nyújtotta előnyökkel kapcsolatos átláthatóság biztosítása, az összehasonlíthatóság előmozdítása, valamint a verseny fokozása érdekében – a hirdetett széles sávú átviteli sebességek megfelelően tükrözzék azokat a fel- és letöltési átlagsebességeket, amelyeket a felhasználók ténylegesen elvárhatnak, valamint biztosítsák a fogyasztóknak a felkínált szolgáltatásokkal kapcsolatos teljes körű tájékoztatását; kéri ezért a BEREC-et annak biztosítására, hogy a széles sávú hozzáférés jellemző, fogyasztók által tapasztalható sebességét a hirdetésekben tisztességesen mutassák be az új technológia feltöltéshez és letöltéshez nyújtott előnyeinek átláthatósága érdekében; kéri, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok foganatosítsanak intézkedéseket azon szolgáltatókkal szemben, amelyek nem tartják be a BEREC ajánlásait;

60.  megismétli a jövőbeli nagy sebességű szolgáltatások jelentőségét, amelyek megvalósítják majd az EU energiahatékonysággal és biztonsággal kapcsolatos célkitűzéseit, és más kommunikációs lehetőségeket (pl. a hatékony és intelligens közlekedési rendszereket, az emberek, az ember és a gépek, valamint a gépek közötti kommunikációs rendszereket);

61.  megállapítja, hogy az új optikai hálózatok jó minőségű, egyenletesen nagyobb sebességű hozzáférést kínálnak a fogyasztók számára, mint a létező technológiák; véleménye szerint az optikai kábeleken alapuló széles sávú hozzáférés kiépítésének ott érdemes elsőbbséget adni, ahol hosszú távon a leggazdaságosabb és legtartósabb megoldást jelenti;

62.  kéri a Bizottságot, hogy évente nyújtson be jelentést a Parlament részére az EU-ban ténylegesen elérhető széles sávú kínálatról és választékról, valamint az elektronikus hírközlés keretének és az új generációs hozzáférésről szóló ajánlás megvalósítása felé tett előrelépésről;

63.  felhívja a Bizottságot, hogy hangolja össze a tagállamok között a bevált gyakorlatokat a tömegközlekedésben nyilvánosan hozzáférhető, ingyenes, nagy sebességű WiFi-hálózatok területén;

64.  hangsúlyozza, hogy az új információs és kommunikációs technológiák fejlesztése – a széles sávú internettel karöltve – nagyszerű lehetőséget kínál arra, hogy tovább javítsák a polgárok és az Európai Unió intézményei közötti kommunikációt és párbeszédet;

65.  felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje részletesebben az egyes széles sávú technológiák – különösen az emberek közötti, az ember és a gépek közötti, valamint a gépek közötti kommunikációs rendszerek – egészségre esetlegesen gyakorolt hatásait; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Európai Unió folyamatosan felügyelje és értékelje a vezeték nélküli internet egészségügyi kockázatait, hogy a polgárokat ne tegyék ki egészségkárosító sugárzásnak;

E-kezdeményezések: a kereslet előmozdítása

66.  külön intézkedések meghozatalát kéri annak biztosítására, hogy a kkv-k teljes mértékben élvezhessék a széles sávú technológiával járó lehetőségeket az elektronikus kereskedelem és az elektronikus közbeszerzés területén; felhívja a Bizottságot a bevált gyakorlatok cseréjére és annak megfontolására, hogy külön programot indítson a kkv-k számára és a széles sávú összeköttetés megvalósítása céljából a digitális menetrenden belül;

67.  hangsúlyozza, hogy a hatás és a társadalmi előny optimalizálása érdekében a széles sávú szolgáltatások beindításának együtt kell járnia a kereslet tudatosítására irányuló tájékoztató és oktatási programokkal;

68.  felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák a hiányos e-ismeretek felszámolása terén tett erőfeszítéseiket az oktatás minden szintjén és a valamennyi polgár számára biztosított élethosszig tartó oktatáson keresztül, különös figyelmet fordítva az informatika területén gyér készségekkel rendelkező polgárokra; rámutat, hogy az Európai Unióban a széles sávú hozzáférésbe történő beruházás csak abban az esetben lehet eredményes, ha a technológiai beruházások és a polgárok informatikai készségeire irányuló beruházások karöltve valósulnak meg; hangsúlyozza az új technológiák szerepét az oktatásban, és megjegyzi, hogy a technikai jártasság a jövőben nem csupán cél, hanem az élethosszig tartó tanulás és a társadalmi kohézió megvalósításának alapvető eszköze;

69.  felszólítja a tagállamokat és az ágazatot, hogy átfogó átképzési és képzési programokon keresztül tegye képessé az embereket új készségek megszerzésére, valamint hogy a technológiai változást kísérjék aktív munkaerő-piaci politikák is;

70.  felszólítja a tagállamokat, hogy ügyeljenek a Bizottság által az e-kormányzati cselekvési tervben tett ajánlásokra, és alkalmazzanak e-közbeszerzést, fogadjanak el nyílt adatkezelési stratégiát a közszféra adataihoz való hozzáférést illetően, támogassák az elektronikus személyi azonosítást, valamint biztosítsák az aláírások páneurópai és világszintű interoperabilitását; emlékeztet arra, hogy minden intézkedésnek a közigazgatás keretében zajló bürokratikus folyamatok egyszerűsítésére kell irányulnia;

71.  felszólítja a Bizottságot, hogy internetes erőforrások és elektronikus számlázás (az e-számlázásra vonatkozó kezdeményezés) alkalmazásával gyorsítsa fel a közbeszerzési műveleteket;

72.  támogatja az olyan kezdeményezéseket, mint például az e-egészségügy és a páneurópai egészségügyi információs infrastruktúra, amely fokozza a betegek önrendelkezését és életminőségét; megállapítja, hogy az EU idősödő lakosságára figyelemmel az ilyen szolgáltatásoknak mindenütt és mindenkor – akár mobilkészülékeken keresztül is – elérhetőnek, és mindenekelőtt megfizethetőnek kell lenniük; úgy véli, hogy a betegközpontú egészségügyi rendszer páneurópai egészségügyi információs infrastruktúrájának végrehajtása érdekében a következő intézkedéseket kell megtenni:

73.  támogatja a tengeri ágazatra irányuló innovatív széles sávú szolgáltatásokat, és üdvözli, hogy a Bizottság és a tagállamok tárgyalásokat folytatnak egy új e-tengeri kezdeményezésről a SafeSeaNet projekt alapján, amelynek célja az is, hogy kezelje a logisztikával, vámokkal, határellenőrzéssel, környezettel, halászati műveletekkel, kommunikációval, valamint a biztonsági kérdésekkel kapcsolatos információkat is;

74.  felszólítja a Bizottságot, hogy az európai hozzáadott értéket képviselő projektekben a széles sávú kommunikáció innovatív alkalmazásaként mozdítsa elő a legújabb generációs műholdak alkalmazását, beleértve a globális tengeri vészjelző és biztonsági rendszer, valamint az új generációs, Broadband Global Area Network és a tengeri FleetBroadband szolgáltatások használatának előmozdítását;

75.  emlékeztet arra, hogy a digitális menetrendet össze kell kapcsolni az új, növekedést serkentő szolgáltatások – mint például az e-kereskedelem, e-egészségügy, e-tanulás és e-bank – nyújtásával;

76.  hangsúlyozza a magánélet védelmére vonatkozó szilárd uniós keret fontosságát, és üdvözli az adatvédelmi irányelv jelenleg folyó felülvizsgálatát;

o
o   o

77.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 251., 2010.9.25., 35. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0220. (3) HL C 235., 2009.9.30., 7. o. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0207. (5) HL C 81. E, 2011.3.15., 45. o. (6) HL C 117. E, 2010.5.6., 206. o. (7) HL C 8. E, 2010.1.14., 60. o. (8) HL C 146. E, 2008.6.12., 87. o. (9) HL C 287. E, 2007.11.29., 364. o. (10) HL C 291. E, 2006.11.30., 133. o. (11) HL C 133. E, 2006.6.8., 140. o. (12) HL C 104., 1999.4.14., 128. o.

Az Európai Parlament 2011. július 6-i állásfoglalása a személyes adatok Európai Unión belüli védelmének átfogó megközelítéséről (2011/2025(INI))

P7_TA(2011)0323 A7-0244/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 16. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 7. és 8. cikkére, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre (EJEE), és különösen annak a magán- és családi élet védelméről szóló 8. cikkére, valamint a hatékony jogorvoslatról szóló 13. cikkére,

–  tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló, 2008. november 27-i 2008/977/IB tanácsi kerethatározatra(2),

–  tekintettel a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv)(4),

–  tekintettel az Európa Tanács 1981. január 28-i 108. egyezményére az egyéneknek a személyes adatok gépi feldolgozása során való védelméről, melyet a 95/46/EK irányelv fejleszt ki, valamint az ahhoz tartozó, a felügyeleti hatóságokra és a határokon átnyúló adatáramlásra vonatkozó 2001. november 8-i kiegészítő jegyzőkönyvre, valamint az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a tagállamokhoz intézett ajánlásaira, különösen az R (87) 15. sz. ajánlására a személyes adatok rendőri ágazatban való felhasználásának szabályozásáról, valamint a CM/Rec(2010)13 sz. ajánlására a profilalkotással összefüggésben az egyéneknek a személyes adatok gépi feldolgozása során való védelméről,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 1990-ben közzétett, a számítógépre vitt személyes adatállományok szabályozásáról szóló iránymutatásokra,

–  tekintettel a Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „A személyes adatok Európai Unión belüli védelmének átfogó megközelítése” című bizottsági közleményre (COM(2010)0609),

–  tekintettel „A személyes adatok Európai Unión belüli védelmének átfogó megközelítése” című bizottsági közleményről szóló tanácsi következtetésekre(5),

–  tekintettel az európai adatvédelmi biztos 2011. január 14-i véleményére „A személyes adatok Európai Unión belüli védelmének átfogó megközelítése” című bizottsági közleményről,

–  tekintettel a 29. cikk alapján létrehozott adatvédelmi munkacsoport és a rendőrségi és igazságügyi munkacsoport közös hozzászólására az Európai Bizottság által „A magánélet jövője” címmel a személyes adatok védelméhez való alapvető jogra vonatkozó jogi keretről tartott konzultációhoz(6),

–  tekintettel a 29. cikk alapján létrehozott adatvédelmi munkacsoport 8/2010. véleményére(7) az alkalmazandó jogról,

–  tekintettel az adatvédelemről szóló korábbi állásfoglalásaira és a stockholmi programról szóló állásfoglalására(8),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A7-0244/2011),

A.  mivel az adatvédelemről szóló 95/46/EK irányelv és a 2009/140/EK számú uniós telekommunikációs irányelvcsomag lehetővé teszik a személyes adatok belső piacon belüli szabad áramlását,

B.  mivel az EU-ban, a tagállamokban és azon túl is az adatvédelmi jogszabályok olyan jogi hagyományt teremtettek, amelyet fenn kell tartani és el kell mélyíteni,

C.  mivel az adatvédelemről szóló 95/46/EK irányelv alapelve továbbra is érvényben marad, azonban annak átültetése és végrehajtása tekintetében a tagállamok által alkalmazott megközelítésekben eltérések figyelhetők meg; mivel az adatvédelem területén felmerülő kihívások sokaságának kezeléséhez az EU-nak – alapos hatásvizsgálatot követően – szüksége van egy átfogó, következetes és hatékony keretre, amely minden körülmények között képes megvédeni az egyének alapvető jogait, különösen a magánélethez való jogát a személyes adatok feldolgozása tekintetében az EU-n belül és azon kívül, az adatvédelem területén felmerülő olyan kihívások sokaságának kezelése érdekében, mint amilyen a globalizáció, a technológiai fejlődés, az online tevékenységek fokozódása, az egyre több tevékenységhez kapcsolódó alkalmazás, és a biztonsági kihívások (pl. a terrorizmus elleni küzdelem), mivel egy ilyen jellegű adatvédelmi keret megerősítheti a jogbiztonságot, minimális szinten tarthatja az adminisztratív terheket, egyenlő feltételeket biztosíthat a gazdasági szereplők számára, elősegítheti az egységes digitális piac létrejöttét, és bizalmat kelthet az egyénekben az adatkezelők és a végrehajtó hatóságok magatartása iránt,.

D.  mivel az adatvédelmi rendelkezések megsértése komoly kockázatokat jelenthet az egyének alapvető jogaira és a tagállamok értékeire nézve, mivel az EU és tagállamai kötelesek hatékony intézkedéseket tenni az egyéni jogok bárminemű megsértése ellen, mivel az ilyen jellegű jogsértések a polgárok bizalomvesztéséhez vezetnek, ami gyengíti az új technológiák célravezető használatát, ezért a személyes adatok helytelen kezelése és az azokkal való visszaélés megfelelő, súlyos és visszatartó erejű szankciókkal büntetendő, beleértve a büntetőjogi szankciókat is;

E.  mivel teljes mértékben figyelembe kell venni a Chartában rögzített egyéb fontos alapvető jogokat és a Szerződésekben foglalt egyéb célkitűzéseket, így például a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságához való jogot1 és az átláthatóság elvét, miközben biztosítani kell a személyes adatok védelméhez való alapvető jogot,

F.  mivel az EUMSZ 16. cikkében meghatározott új jogalap és a személyes adatok védelméhez való jog önálló jogként való elismerése az alapjogi charta 8. cikkében teljes mértékben, valamint a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog önálló jogként való elismerése az alapjogi charta 7. cikkében szükségessé teszi és támogatja az adatvédelem átfogó megközelítését minden olyan területen, ahol személyes adatokat dolgoznak fel, a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködést, az EUSZ 39. cikkében meghatározott egyedi szabályok sérelme nélkül a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) területét, valamint az EU intézményei és szervei által végzett adatfeldolgozást is beleértve,

G.  mivel rendkívül fontos, hogy a jogalkotási megoldások mérlegelésekor számításba vegyenek egy sor kulcsfontosságú tényezőt, konkrétan az adott időbeli kereten belüli hatékony és tényleges, minden körülmények között biztosított, politikai preferenciától független védelmet; mivel a keretnek hosszú időn át stabilnak kell lennie, és a jog gyakorlására vonatkozó korlátozásoknak – ahol és amennyiben ezekre szükség van – kivételesnek, jogszerűnek, feltétlenül szükségesnek és arányosnak kell lenniük, és soha nem érinthetik magának a jognak a lényegi elemeit,

H.  mivel az adatok összegyűjtése, elemzése, cseréje és a velük való visszaélés, valamint a „profilalkotás” veszélye – amelyeket a technikai fejlesztések összetettsége ösztönöz – soha nem látott méreteket ölt, és ebből következően erős adatvédelmi szabályokat tesz szükségessé, például az alkalmazandó jogszabályra vonatkozóan, valamint minden érdekelt fél felelősségének meghatározását az EU adatvédelmi jogszabályainak végrehajtása tekintetében, mivel egyre több vállalkozás és kereskedő alkalmaz törzsvásárlói kártyákat (ilyenek a tagsági kártyák, a kedvezményekre vagy kedvezményes vásárlásra feljogosító kártyák stb.), és ezeket felhasználják vagy felhasználhatják a fogyasztók profilmeghatározására,

I.   mivel a személyazonossággal való visszaéléstől való félelem, valamint a személyes adatok feldolgozására és felhasználására vonatkozó átláthatóság hiánya miatt az emberek az on-line vásárláskor nem érzik magukat olyan biztonságban, mint a hagyományos vásárláskor,

J.  mivel a technológia egyre inkább lehetővé teszi a személyes adatok létrehozását, elküldését, feldolgozását és tárolását bárhol és bármikor, számos különböző formában, és mivel ezzel összefüggésben döntő fontosságú, hogy az érintettek továbbra is hatékony ellenőrzést gyakorolhassanak saját adataik felett,

K.  mivel az adatvédelemhez és a magánélethez való alapvető jog magában foglalja az egyének védelmét azzal szemben, hogy maga az állam vagy magánszervezetek megfigyeljék őket vagy adataikkal visszaéljenek,

L.  mivel a magánélet védelme és a biztonság lehetséges egyszerre, és mindkettő kulcsfontosságú a polgárok számára, azaz nincs szükség arra, hogy válasszanak a szabadság és a biztonság között,

M.  mivel a gyermekek különleges védelmet érdemelnek, mivel kevésbé lehetnek tudatában a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos kockázatoknak, következményeknek, biztosítékoknak és jogoknak, mivel az interneten gyorsan terjednek a közösségi hálózati weboldalak, és főként a fiatalok teszik közzé személyes adataikat ezeken az oldalakon,

N.  mivel az érintetteknek a nemzeti adatvédelmi hatóságok általi hatékony ellenőrzése átlátható magatartást követel meg az adatkezelők részéről,

O.  mivel nem minden adatkezelő online vállalkozás, ezért az új adatvédelmi szabályoknak ki kell terjedniük mind az online, mind pedig az offline környezetre, egyúttal figyelembe véve a közöttük fennálló lehetséges különbségeket,

P.  mivel a nemzeti adatvédelmi hatóságokra igen eltérő szabályok vonatkoznak a 27 tagállamban, különösen jogállásukat, erőforrásaikat és hatásköreiket illetően,

Q.  mivel a személyes adatok határokon átnyúló áramlásához a szükséges alapot egy erős európai és nemzetközi adatvédelmi rendszer jelenti, és mivel az adatvédelmi jogszabályok és végrehajtásuk jelenlegi különbségei a világgazdaságot, az egységes európai piacot, valamint az alapvető jogok és az egyéni szabadságok védelmét egyaránt érintik, a jogbiztonság, az egyértelmű szerződéses viszonyok, az e-kereskedelem és az e-vállalkozások fejlődése, a fogyasztók rendszerbe vetett bizalma, a határokon átívelő ügyletek és vállalkozások, a globális gazdaság és az egységes európai piac szempontjából; mivel ebben az összefüggésben fontos az adatcsere, hogy nemzeti és nemzetközi szinten is lehetővé tegyék és biztosítsák a közbiztonságot; mivel az adatcsere előfeltétele a szükségesség, az arányosság, a célhoz kötöttség, a felügyelet és a megfelelőség,

R.  mivel az adatok EU-ból harmadik országokba való továbbítására irányadó jelenlegi szabályok és feltételek eltérő megközelítésekhez és gyakorlatokhoz vezetnek különböző tagállamokban; mivel ezzel összefüggésben döntő fontosságú, hogy az érintettek jogait teljes mértékben biztosítsák azokban a harmadik országokban, ahová a személyes adatokat továbbítják és ahol azokat feldolgozzák,

Teljes körű részvétel egy átfogó megközelítéssel

1.  határozottan üdvözli és támogatja „A személyes adatok Európai Unión belüli védelmének átfogó megközelítése” című bizottsági közleményt és azt, hogy kiemelten foglalkozik a meglévő rendelkezések megerősítésével, új elvek és mechanizmusok előterjesztésével, valamint az adatvédelem következetességének és magas szintű normáinak biztosításával a Lisszaboni Szerződés (EUMSZ 16. cikke) és a mára már kötelező érvényű Alapjogi Charta, különösen annak 8. cikke hatálybalépését követően kialakult helyzetben;

2.  hangsúlyozza, hogy a 95/46/EK irányelvben meghatározott normák és elvek ideális kiindulópontot jelentenek, és ezeket a korszerű adatvédelmi jogszabály keretében jobban ki kell dolgozni, ki kell terjeszteni és végre kell hajtani;

3.  hangsúlyozza a 95/46/EK irányelv 9. cikkének fontosságát, amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy biztosítsanak mentességet az adatvédelmi szabályok alól, ha a személyes adatokat kizárólag újságírás, vagy művészi, illetve irodalmi kifejezés céljából használják fel; ennek kapcsán felszólítja a Bizottságot ezen kivételek fenntartásának biztosítására, valamint hogy tegyenek meg mindent annak értékelése érdekében, hogy a sajtószabadság védelmét szolgáló bármely esetleges új rendelkezés tükrében szükség van-e e kivételek továbbfejlesztésére;

4.  hangsúlyozza, hogy az új keretrendszer elveként fenn kell tartani a 95/46/EK irányelv technológiasemleges megközelítését;

5.  elismeri, hogy a technológiai fejlődés egyrészről új veszélyeket teremtett a személyes adatok védelme terén, másrészről pedig az információs technológiák – mindennapi és rendszerint ártalmatlan célokra történő –használatának óriási mértékű növekedéséhez vezetett, és hogy ezek a fejlemények megkövetelik a jelenlegi adatvédelmi szabályok alapos vizsgálatát annak garantálása érdekében, hogy i. a szabályok továbbra is magas szintű védelmet biztosítsanak, ii. a szabályok a továbbiakban is megteremtsék a megfelelő egyensúlyt a személyes adatok védelme, valamint a szólásszabadság és a tájékozódás szabadsága között, és hogy iii. a szabályok szükségtelenül ne akadályozzák a személyes adatok mindennapi, jellemzően ártalmatlan feldolgozását;

6.  úgy véli, hogy az általános adatvédelmi szabályok alkalmazását feltétlenül ki kell terjeszteni a rendőrségi és igazságügyi együttműködés területére, a belföldi szintű adatfeldolgozást is beleértve, különösen figyelembe véve azt a megkérdőjelezhető tendenciát, hogy bűnüldözési céllal módszeresen újra felhasználják a magánszféra személyes adatait, ugyanakkor – kivételes, egy demokratikus társadalomban feltétlenül szükséges esetben és arányos módon – szűk körű és harmonizált korlátozásokat kell engedélyezni a magánszemélyek egyes adatvédelmi jogosultságai tekintetében;

7.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az új keret hatálya kiterjedjen a személyes adatoknak az Európai Unió intézményei és szervei által történő feldolgozására, amire a 45/2001/EK rendelet az irányadó;

8.  elismeri, hogy további, megerősített kiegészítő intézkedésekre lehet szükség annak meghatározása érdekében, hogy az átfogó keret által meghatározott általános elvek vonatkoznak-e az egyes ágazatokban zajló tevékenységekre és adatfeldolgozásra, ahogy ez az e-adatvédelmi irányelv esetében már megtörtént, ugyanakkor ragaszkodik ahhoz, hogy az ágazatspecifikus szabályok semmilyen körülmények között nem csökkenthetik a keretjogszabály által biztosított védelmi szintet, és szigorúan meghatározzák az általános adatvédelmi elvektől való kivételes, szükséges, legitim és szűkre szabott eltéréseket;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy az EU adatvédelmi jogszabályának jelenlegi felülvizsgálata írja elő:

10.  úgy véli, hogy a felülvizsgált adatvédelmi rendszernek a minimális szintre kell korlátoznia a bürokratikus és pénzügyi terheket, egyúttal teljes mértékben érvényre juttatva a magánélethez és adatvédelemhez való jogot, és olyan eszközöket kell kínálnia, amelyek az egy egységnek tekintett vállalatcsoportok számára lehetővé teszik, hogy ilyen minőségben is lépjenek fel, ne pedig egyéni vállalkozások sokaságaként; arra biztatja a Bizottságot, hogy folytasson hatásvizsgálatot és gondosan értékelje az új intézkedések költségeit;

Az egyéni jogosultságok megerősítése

11.  felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a 95/46/EK irányelvben foglalt meglévő elveket és elemeket – mint az átláthatóságot, az adatminimalizálást és a célhoz kötöttséget, a tájékozott, előzetes és kifejezett beleegyezést, az adatsértés bejelentését és az érintettek jogait –, javítva végrehajtásukat a tagállamokban, különösen a „globális online környezet” tekintetében;

12.  hangsúlyozza, hogy a beleegyezés csak akkor tekintendő érvényesnek, ha az egyértelmű, tájékozott, önkéntes, konkrét és kifejezett, és hogy megfelelő mechanizmusokat kellene kidolgozni a felhasználók hozzájárulásának vagy hozzájárulásuk visszavonásának regisztrálására;

13.  rámutat arra, hogy az önkéntes beleegyezés a munkajogi szerződések területén nem vélelmezhető;

14.  nyugtalanságának ad hangot a viselkedésalapú online reklámokkal kapcsolatos visszaélések miatt, és emlékeztet arra, hogy az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv előírja az érintett személy kifejezett és előzetes hozzájárulását a cookie-k küldéséhez, valamint navigációs magatartásának azzal a céllal történő nyomon követéséhez, hogy személyre szabott hirdetéseket küldjenek részére;

15.  teljes mértékben támogatja az átláthatóság általános elvének bevezetését, valamint az átláthatóságot javító technológiák alkalmazását és a szabványos adatvédelmi nyilatkozatok kidolgozását, lehetővé téve, hogy az egyének ellenőrizhessék saját adataikat; hangsúlyozza, hogy az adatfelfolgozásról történő tájékoztatást világos és közérthető nyelven kell megfogalmazni, valamint annak könnyen érthetőnek és hozzáférhetőnek kell lennie;

16.  hangsúlyozza ezenkívül annak fontosságát, hogy javítsák az adatokhoz való hozzáférési, kijavítási, törlési és letiltási jogok gyakorlásának módjait, és az ezzel kapcsolatos tudatosságot, részletesen tisztázzák és kodifikálják a személyes adatok tárolásának megszüntetéséhez való jogot(9) („right to be forgotten”), valamint tegyék lehetővé az adatok hordozhatóságát(10), ezzel egyidejűleg biztosítva, hogy teljes körű műszaki és szervezeti megvalósíthatóságot alakítanak ki és léptetnek életbe, hogy lehetővé tegyék e jogok gyakorlását; hangsúlyozza, hogy az internet felelős használatához az egyéneknek megfelelő ellenőrzéssel kell rendelkezniük az online módon tárolt adataik felett;

17.  hangsúlyozza, hogy a polgároknak díjmentesen kell tudniuk gyakorolni az adatvédelemhez fűződő jogaikat; felszólítja a társaságokat, hogy tartózkodjanak minden olyan próbálkozástól, amely szükségtelen akadályt gördít a személyes adatok hozzáféréséhez, módosításához vagy törléséhez való jog elé; hangsúlyozza, hogy az érintett számára biztosítani kell, hogy mindenkor tudja, milyen adatot ki, mikor, milyen célból, milyen időtartamra tárol róla, és azokat hogyan dolgozzák fel; hangsúlyozza, hogy az érintettnek képesnek kell lennie arra, hogy a bürokráciát mellőzve törölhesse, helyesbíthesse és tilthassa le az adatokat; kéri továbbá, hogy az érintett személy számára, amennyiben ezt kéri, kötelezően nyújtsanak betekintést az adatokba, és azokat erre irányuló kérés esetén haladéktalanul töröljék; hangsúlyozza, hogy a harmadik országok adatvédelmi szintjéről világosan tájékoztatni kell az érintetteket; hangsúlyozza, hogy a hozzáférési jog nem csupán az adott személyről feldolgozott adatokhoz való teljes körű hozzáférést jelenti, ami magában foglalja az adat forrását és címzettjét is, hanem az érthető tájékoztatást is bárminemű automatikus feldolgozás működési elvéről; hangsúlyozza, hogy ez utóbbi a profilalkotás és az adatbányászat terén egyre fontosabbá válik majd;

18.  rámutat, hogy a profilalkotás a digitális világ egyik fő tendenciája, a közösségi hálózatok és az integrált internetes üzleti modellek egyre növekvő jelentősége folytán is; ezért felszólítja a Bizottságot a profilalkotásra vonatkozó rendelkezések bevezetésére és egyúttal a „profil” és a „profilalkotás” fogalmainak egyértelmű meghatározására;

19.  megismétli, hogy szigorítani kell az adatkezelők kötelezettségeit az érintettek tájékoztatásával kapcsolatban, és üdvözli, hogy a közlemény figyelmet fordít a közvéleménynek és különösen a fiataloknak szóló ismeretterjesztő tevékenységek kérdésére is; hangsúlyozza, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyeket, és különösen a gyermekeket és az időseket külön kell kezelni; ösztönzi a különböző szereplőket, hogy folytassanak ilyen ismeretterjesztő tevékenységeket, és támogatja a Bizottság javaslatát az adatvédelmi jogszabállyal kapcsolatos figyelemfelkeltés uniós költségvetésből való társfinanszírozásáról; javasolja a természetes és jogi személyek személyes adatainak gyűjtéséről, feldolgozásáról, tárolásáról és továbbításáról szóló jogaira és kötelezettségeire vonatkozó információk hatékony terjesztését minden egyes tagállamban;

20.  emlékeztet arra, hogy megkülönböztetett módon kell védeni az érzékeny személyeket – különösen a gyermekeket –, többek között alapvető követelményként a magas szintű adatvédelem, valamint személyes adataik védelmére vonatkozó megfelelő és különös szabályok végrehajtásának előírásával;

21.  hangsúlyozza az uniós adatvédelmi jogszabályok fontosságát, elismerve a gyermekek és a kiskorúak kifejezett védelmének szükségességét – figyelembe véve többek között azt is, hogy a gyermekek egyre nagyobb mértékben férnek hozzá az internethez és a digitális tartalmakhoz –, és hangsúlyozza, hogy a médiaismeretnek a kötelező oktatás alapvető részévé kell válnia, hogy a gyermekek és a kiskorúak megtanulhassák az online környezetben történő felelősségteljes viselkedés módját; e célból különleges figyelmet kell szentelni azoknak a rendelkezéseknek, amelyek foglalkoznak a gyermekek adatainak gyűjtésével és feldolgozásával, a célhoz kötöttség elvének megerősítésével a gyermekek adataival és azzal kapcsolatosan, hogy miként kérik a gyermekek beleegyezését, valamint a viselkedésalapú reklámtevékenységgel szembeni védelemmel(11);

22.  támogatja az érzékeny adatok feldolgozásának további tisztázását és az ezzel kapcsolatos garanciák megerősítését, valamint felkér annak megvitatására, hogy kell-e foglalkozni új kategóriákkal, így például a genetikai adatokkal, különösen a technológiai fejleményekkel (pl. a „számítási felhő”) és a társadalmi fejlődéssel összefüggésben;

23.  hangsúlyozza, hogy a felhasználó foglalkozási körülményeivel kapcsolatos, a munkáltatója rendelkezésére bocsátott személyes adatokat az érintett személy előzetes engedélye nélkül nem lehet közzétenni vagy harmadik félnek továbbadni;

A belső piaci dimenzió erősítése és az adatvédelmi szabályok jobb végrehajtásának biztosítása

24.  megjegyzi, hogy az adatvédelemnek nagyobb szerepet kellene játszania a belső piacon, és hangsúlyozza, hogy a magánélethez való jog hatékony védelme alapvető fontosságú az egyének bizalmának megnyerése szempontjából, amely pedig az egységes digitális piac teljes növekedési potenciáljának kihasználásához szükséges; emlékezteti a Bizottságot, hogy a közös elvek és szabályok az egységes digitális piac előfeltételei mind az áruk, mind a szolgáltatások vonatkozásában, mivel a szolgáltatások a digitális piac fontos részét képezik;

25.  ismét kéri a Bizottságot, hogy tisztázza az adatvédelem tekintetében alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokat,

26.  úgy véli, hogy elengedhetetlen az adatkezelők kötelezettségeinek megerősítése, hogy biztosítsák az adatvédelmi jogszabályok betartását, többek között proaktív mechanizmusok és eljárások életbe léptetésével, és üdvözli a bizottsági közlemény által javasolt egyéb irányokat;

27.  emlékeztet arra, hogy ebben az összefüggésben különleges figyelmet kell fordítani az adatkezelőkre, akikre szakmai titoktartási kötelezettség vonatkozik, és az ő esetükben mérlegelni kell a különleges adatvédelmi felügyeleti struktúrák kiépítését;

28.  üdvözli és támogatja, hogy a Bizottság mérlegeli az elszámoltathatóság elvének bevezetését, mivel ez kulcsfontosságú annak biztosításához, hogy az adatkezelők eleget tegyenek kötelezettségeiknek; ugyanakkor felszólítja a Bizottságot, hogy gondosan vizsgálja meg, miként hajtható végre eredményesen egy ilyen elv, és értékelje annak következményeit;

29.  üdvözli annak lehetőségét, hogy az adatvédelmi tisztviselők kinevezését kötelezővé tehetik, mivel azoknak a tagállamoknak a tapasztalatai, amelyek már rendelkeznek adatvédelmi tisztviselőkkel, azt mutatják, hogy ez a koncepció sikeresnek bizonyult; rámutat azonban, hogy ezt gondosan mérlegelni kell a kis- és mikrovállalkozások esetében, és el kell kerülni a rájuk háruló túlzott költségeket vagy terheket;

30.  ugyancsak üdvözli ezzel kapcsolatban a jelenlegi bejelentési rendszer egyszerűsítésére és harmonizálására irányuló erőfeszítéseket;

31.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy a magánélet védelmére gyakorolt hatások értékelését kötelezővé tegyék, a magánélet védelmét érintő kockázatok azonosítása, a problémák előrejelzése és a proaktív megoldások előterjesztése érdekében;

32.  kiemelkedően fontosnak tartja, hogy az érintettek jogai érvényesíthetők legyenek; megállapítja, hogy be lehetne vezetni a csoportos pereket olyan eszközként, amelyek révén a magánszemélyek együttesen védhetnék meg az adatokhoz fűződő jogaikat, illetve kérhetnének kártérítést az adatokkal való visszaélés miatt elszenvedett káraikért; megállapítja azonban, hogy az ilyen eszköz bevezetését a visszaélések elkerülése érdekében bizonyos korlátok között kellene megvalósítani; felkéri a Bizottságot az adatvédelemről szóló említett közlemény és a kollektív jogorvoslatról jelenleg zajló nyilvános konzultáció közötti kapcsolat tisztázására; felszólít ezért egy kollektív jogorvoslati mechanizmus bevezetésére az adatvédelmi szabályok megsértése esetén, hogy lehetővé tegyék az érintettek számára az elszenvedett károkért járó kártérítést,

33.  kiemeli az egész EU-ra kiterjedő megfelelő, összehangolt felügyelet szükségességét; felszólítja a Bizottságot, hogy jogalkotási javaslatában súlyos és visszatartó erejű szankciókat irányozzon elő a személyes adatok helytelen kezelésére vagy az azokkal való visszaélésre vonatkozóan, beleértve a büntetőjogi szankciókat is;

34.  ösztönzi a Bizottságot, hogy vezesse be az adatsértések bejelentésének általános és kötelező rendszerét, kiterjesztve azt a távközlési ágazatokon kívül más szektorokra is, és mindeközben biztosítva, hogy a) az nem válik rutinszerű figyelmeztető jelzéssé mindenfajta jogsértésre vonatkozóan, hanem azt főként azoknál alkalmazzák, amelyek kedvezőtlenül érinthetik az egyént, valamint b) kivétel nélkül minden jogsértést naplóznak, és azt ellenőrzés és értékelés céljából az adatvédelmi vagy egyéb megfelelő hatóságok rendelkezésére bocsátják, így biztosítva valamennyi egyén számára az egyenlőséget és az azonos védelmi szintet;

35.  az adatvédelem megerősítését látja a beépített magánélet-védelem („privacy by design”) és „alapértelmezés szerinti magánélet-védelem” („privacy by default”) koncepcióiban, és támogatja ezek konkrét alkalmazását és továbbfejlesztését, valamint az adatvédelmet erősítő technológiák használatának népszerűsítését; kiemeli, hogy e „beépített magánélet-védelem” mindenfajta végrehajtásának szilárd és konkrét kritériumokon és fogalommeghatározásokon kell alapulnia, a felhasználók magánéleti és adatvédelmi jogainak biztosítása, a jogbiztonság, az egyenlő lehetőségek és a szabad mozgás garantálása érdekében; úgy véli, hogy a „beépített magánélet-védelemnek” az adatminimalizálás elvén kellene alapulnia, ami azt jelenti, hogy valamennyi terméket, szolgáltatást és rendszert olyan módon kell kialakítani, hogy kizárólag a működéséhez elengedhetetlenül szükséges személyes adatokat gyűjtse össze, használja fel és továbbítsa;

36.  megjegyzi, hogy a számítási felhő fejlesztése és szélesebb körű használata új kihívásokat támaszt mind a magánélet, mind a személyes adatok védelme terén; felszólít ezért az adatkezelők, adatfeldolgozók és adatbefogadók készségeinek tisztázására, hogy jobban meg lehessen határozni a jogi felelősségi köröket, továbbá hogy az érintettek tisztában legyenek azzal, hol történik adataik tárolása, ki rendelkezik az adataikhoz hozzáféréssel, ki dönti el, hogy miként használják fel ezeket az adatokat, valamint hogy milyen biztonsági adatmentési és -helyreállítási eljárásokat alkalmaznak;

37.  felkéri ezért a Bizottságot, hogy a 95/46/EK irányelv felülvizsgálata folyamán kellően vegye figyelembe a számítási felhővel kapcsolatos adatvédelmi kérdéseket, és biztosítsa, hogy az adatvédelmi szabályok valamennyi érintett félre, köztük a telekommunikációs és egyéb szolgáltatókra is vonatkozzanak;

38.  kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy valamennyi internetszolgáltató vállaljon felelősséget az adatvédelemmel kapcsolatosan, és sürgeti, hogy a reklámügynökségek és szerkesztők az internethasználókra vonatkozó adatok bármiféle gyűjtését megelőzően egyértelműen tájékoztassák az internethasználókat,

39.  üdvözli az RFID-alkalmazások (rádiófrekvenciás azonosítás) magánélet- és adatvédelmi hatásvizsgálati keretéről a közelmúltban aláírt megállapodást, amely azt megelőzően igyekszik biztosítani a fogyasztók magánélethez való jogát, hogy az RFID-címkék piaci bevezetése megtörténne;

40.  támogatja – a többek között a magatartási kódexek révén történő – önszabályozási kezdeményezések további ösztönzését és a jogalkotási intézkedéseket kiegészítő lépésként egy önkéntes uniós tanúsítási rendszer létrehozásának mérlegelését, mindenközben fenntartva, hogy az EU adatvédelmi rendszere magas szintű garanciákat rögzítő jogszabályokon alapul; felkéri a Bizottságot, hogy végezze el az adatvédelmi szabályok hatékonyabb végrehajtására szolgáló önszabályozási kezdeményezések hatásvizsgálatát;

41.  véleménye szerint bármiféle tanúsítási vagy jelölési rendszernek garantálnia kell az egységességet és a megbízhatóságot, technológiasemlegesnek, globálisan elfogadhatónak és megfizethetőnek kell lennie, hogy ne lépjenek fel a részvételt akadályozó tényezők;

42.  támogatja a nemzeti adatvédelmi hatóságok jogállásának és hatásköreinek tisztázását, erősítését és harmonizálását, valamint annak megvizsgálását, hogy hogyan lehet biztosítani az uniós adatvédelmi szabályok következetesebb alkalmazását a belső piacon; hangsúlyozza továbbá az európai adatvédelmi biztos, a nemzeti adatvédelmi hatóságok és a 29. cikk szerinti munkacsoport hatáskörei közötti koherencia biztosításának fontosságát;

43.  hangsúlyozza, hogy ebben az összefüggésben erősíteni kell a 29. cikk szerinti munkacsoport szerepét és hatásköreit annak érdekében, hogy javítsák a koordinációt és együttműködést a tagállamok adatvédelmi hatóságai között, különös tekintettel az adatvédelmi szabályok egységes alkalmazása oltalmazásának szükségességére;

44.  kéri a Bizottságot, hogy az új jogi keretrendszerben tisztázza a nemzeti adatvédelmi hatóságok független jogállásának alapvető fogalmát a külső befolyásoktól való mentesség vonatkozásában(12); hangsúlyozza, hogy a nemzeti adatvédelmi hatóságok számára biztosítani kell a szükséges forrásokat, és őket összehangolt kivizsgálási és szankcionálási hatáskörökkel kell felruházni;

Az adatvédelem globális dimenziójának megerősítése

45.  felhívja a Bizottságot a nemzetközi adattovábbítás jelenlegi megoldásainak – jogilag kötelező megállapodásoknak és kötelező vállalati szabályoknak – az egyszerűsítésére és megerősítésére, valamint azoknak az alapvető, nagyra törő uniós adatvédelmi szempontoknak a fent említett, személyes adatok védelmére vonatkozó elvek alapján történő meghatározására, amelyeket a nemzetközi megállapodásokban fel lehetne használni; hangsúlyozza, hogy a személyes adatok védelméről szóló, harmadik országokkal kötött megállapodásokban foglalt rendelkezéseknek a személyes adatok Európai Unión belül biztosított védelmével azonos szintű védelmet kell nyújtaniuk az európai polgárok számára;

46.  úgy véli, hogy a Bizottság megfelelőségi eljárását tovább lehetne tisztázni, szigorúbban lehetne végrehajtani, érvényesíteni és nyomon követni, és jobban meg kellene határozni az adott harmadik ország vagy nemzetközi szervezet adatvédelmi szintjének értékelésére vonatkozó kritériumokat és követelményeket, figyelembe véve a magánélet védelmét és a személyes adatokat fenyegető új veszélyeket;

47.  felszólítja a Bizottságot, hogy gondosan értékelje a „biztonságos kikötő” (Safe Harbour) elvek eredményességét és helyes alkalmazását;

48.  üdvözli a Bizottság által az olyan érintettek védelmi szintjével kapcsolatos kölcsönösség vonatkozásában tanúsított magatartását, akiknek adatait harmadik országokba exportálják vagy ott tárolják; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen döntő lépéseket a harmadik országokkal folytatott megerősített szabályozási együttműködés felé annak érdekében, hogy tisztázni lehessen az alkalmazandó szabályok kérdését, illetve közelíteni lehessen az EU és a harmadik országok adatvédelmi szabályozását; felkéri a Bizottságot, hogy kezelje ezt prioritásként az újraindított Transzatlanti Gazdasági Tanács napirendi pontjai között;

49.  támogatja a Bizottság törekvéseit, hogy erősítse az együttműködést a harmadik országokkal és a nemzetközi szervezetekkel, köztük az ENSZ-szel, az Európa Tanáccsal és az OECD-vel, valamint a szabványügyi szervezetekkel, például az Európai Szabványügyi Bizottsággal (CEN), a Nemzetközi Szabványügyi Szervezettel (ISO), a Nemzetközi Web Konzorciummal (W3C) és az internettechnológiai munkacsoporttal (IETF); ösztönzi a nemzetközi szabályok kialakítását(13), biztosítva a nemzetközi szabályokra irányuló kezdeményezések és az EU-ban, az OECD-ben és az Európa Tanácsban jelenleg zajló felülvizsgálatok közötti koherenciát;

o
o   o

50.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 281., 1995.11.23., 31. o. (2) HL L 350., 2008.12 30., 60. o. (3) HL L 8., 2001.1.12., 1. o. (4) HL L 201., 2002.7.31., 37. o. (5) A Bel- és Igazságügyi Tanács 3071. ülése, Brüsszel, 2011. február 24–25., elérhető: http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/jha/119461.pdf. (6) 02356/09/EN WP 168. (7) 0836/10/EN WP 179. (8) Például: Az Európai Parlament 2008. szeptember 23-i álláspontja a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló tanácsi kerethatározat tervezetéről (HL C 8. E, 2010.1.14., 138. o.); Az Európai Parlament 2009. március 26-i ajánlása a Tanácshoz, a biztonság és az alapvető szabadságjogok interneten történő megerősítéséről (HL C 117. E, 2010.5.6., 206. o.); Az Európai Parlament 2009. november 25-i állásfoglalása „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség a polgárok szolgálatában – a stockholmi program” című, Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett bizottsági közleményről (HL C 285. E, 2010.10.21., 12 o.). (9) Az ezt a jogot megalapozó összes vonatkozó tényezőt egyértelműen és pontosan azonosítani kell. (10) A személyes adatok hordozhatósága megkönnyíti a belső piac és az internet zökkenőmentes működését, valamint az internetre jellemző nyitottságot és összekapcsolhatóságot. (11) Fontolóra kell venni a gyermekek esetében korhatár megállapítását, amely alatt a szülők beleegyezését kell kérni, és az életkor ellenőrzésére szolgáló mechanizmusok bevezetését. (12) Az EUMSZ 16. cikkével és a Charter 8. cikkével összhangban. (13) Lásd a a madridi nyilatkozatot: Globális adatvédelmi szabványok egy globális világ számára, 2009. október, valamint az adatvédelmi és magánélet védelmével foglalkozó biztosok 32. nemzetközi konferenciáján elfogadott nemzetközi szabványokra vonatkozó állásfoglalás, Jeruzsálem, 2010. október 27–29.

Az Európai Parlament 2011. július 6-i jogalkotási állásfoglalása a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK rendelet módosításáról és a 87/250/EGK, a 90/496/EGK, az 1999/10/EK, a 2000/13/EK, a 2002/67/EK, a 2008/5/EK irányelv és a 608/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (17602/1/2010 – C7-0060/2011 – 2008/0028(COD))

P7_TA(2011)0324 A7-0177/2011

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (17602/1/2010 - C7-0060/2011)(1),

–  tekintettel az európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. szeptember 18-i véleményére(2)

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2008)0040) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(3),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2011. június 22-i-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (8) bekezdésének a) pontjával összhangban,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 66. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A7-0177/2011),

1.  elfogadja második olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja amely második olvasatban 2011. július 6-án került elfogadásra a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló .../2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 1169/2011/EU rendelet.)

(1) HL C 102. E, 2011.4.2., 1. o. (2) HL C 77., 2009.3.31., 81. o. (3) Elfogadott szövegek, 2010.6.16., P7_TA(2010)0222.

Az Európai Parlament 2011. július 6-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjáról a közúti közlekedésbiztonságot veszélyeztető közlekedési jogsértésekre vonatkozó információk határokon átnyúló cseréjének elősegítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából (17506/1/2010 – C7-0074/2011 – 2008/0062(COD))

P7_TA(2011)0325 A7-0208/2011

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (17506/1/2010 – C7-0074/2011),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2008)0151) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2011. június 22-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament második olvasatbeli álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (8) bekezdésének a) pontjával összhangban,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 66. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A7-0208/2011),

1.  elfogadja második olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  jóváhagyja az Európai Parlament és a Tanács ezen állásfoglaláshoz csatolt közös nyilatkozatát;

3.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatait;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely második olvasatban 2011. július 6-án került elfogadásra a közúti közlekedésbiztonságot veszélyeztető közlekedési jogsértésekre vonatkozó információk határokon átnyúló cseréjének elősegítéséről szóló 2011/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2011/82/EU irányelv.)

MELLÉKLET

Az Európai Parlament és a Tanács közös nyilatkozata a megfelelési táblázatokról

A közúti közlekedésbiztonságot veszélyeztető közlekedési szabálysértésekre vonatkozó információk határokon átnyúló cseréjének elősegítéséről szóló javaslattal kapcsolatban az Európai Parlament és a Tanács között a 2011. június 20-i háromoldalú megbeszélésen megszületett megállapodás nem érinti a megfelelési táblázatokról szóló, folyamatban lévő intézményközi megbeszélések eredményét.

A Bizottság nyilatkozata a megfelelési táblázatokról

A Bizottság emlékeztet az irányú kötelezettségvállalására, hogy gondoskodni fog arról, hogy a tagállamok készítsenek megfelelési táblázatokat, amelyek bemutatják az általuk elfogadandó átültető intézkedések és az uniós irányelv kapcsolatát, valamint e táblázatokat az uniós jogszabályok átültetésének keretében juttassák el a Bizottsághoz a polgárok, a jobb jogalkotás és a növekvő jogi átláthatóság, továbbá a nemzeti szabályozások uniós rendelkezéseknek való megfelelőségére vonatkozó vizsgálat támogatása érdekében.

A Bizottság sajnálja, hogy a közúti közlekedésbiztonság terén a határokon átnyúló jogérvényesítésről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatban szereplő, a megfelelési táblázatok készítésének kötelezővé tételére vonatkozó rendelkezés nem kapott támogatást.

A Bizottság a megegyezés szellemében és a javaslat haladéktalan elfogadásának biztosítása érdekében el tudja fogadni, hogy a szövegben szereplő, a megfelelési táblázatok kötelező jellegére vonatkozó rendelkezés helyébe egy olyan – ilyen értelmű – preambulumbekezdés kerüljön, amely a tagállamokat ösztönzi e gyakorlat követésére.

Mindazonáltal a Bizottság e konkrét ügyben kialakított álláspontja nem tekinthető precedens értékűnek. A Bizottság továbbra is erőfeszítéseket fog tenni annak érdekében, hogy az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal együtt kielégítő megoldást találjon erre a horizontális intézményközi kérdésre.

A Bizottság nyilatkozata a közúti közlekedésbiztonságra vonatkozó iránymutatásokról

A Bizottság meg fogja vizsgálni, hogy szükség van-e uniós szintű iránymutatások kidolgozására annak biztosítása végett, hogy erősödjék a konvergencia a közúti közlekedés szabályainak tagállamok általi betartatása terén, összehasonlítható módszerek, gyakorlatok, szabványok és az ellenőrzések gyakorisága révén, különös tekintettel a sebességhatár túllépésére, az ittas járművezetésre, a biztonsági övek használatának elmulasztására és a forgalomirányító fényjelző készülék piros jelzésénél való megállás elmulasztására.„

(1) HL C 45. E, 2010.2.23., 149. o.

Az Európai Parlament 2011. július 6-i jogalkotási állásfoglalása a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendelet tervezetéről (16973/3/2010 – C7-0024/2011 – 2010/0048(APP))

P7_TA(2011)0326 A7-0253/2011

(Különleges jogalkotási eljárás– egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi rendelet tervezetére (16973/3/2010),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 312. cikke alapján benyújtott egyetértési kérelemre (C7-0024/2011),

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság által a Tanácshoz (O-0074/2010 - B7-0310/2010) és a Bizottsághoz (O-0075/2010 - B7-0311/2010) intézett, 2010. május 20-i szóbeli választ igénylő kérdésekre és a 2010. június 15-i plenáris vitára,

–  tekintettel 2010. szeptember 22-i állásfoglalására a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 75. cikkére és 81. cikke (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság ajánlására (A7-0253/2011),

A.  mivel a többéves pénzügyi keretet meghatározó hatályban lévő jogi eszközöket a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően módosítani kell,

B.  mivel mindhárom intézmény foglalkozott ezzel a kérdéssel, az alábbiak szerint:

C.  mivel az Európai Parlament úgy véli, hogy a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló jelenlegi intézményközi megállapodás továbbra is hatályban marad, egészen a többéves pénzügyi keretről szóló új rendelet hatályba lépéséig, eltekintve azon cikkektől, amelyek a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően elavulttá váltak;

D.  mivel a soros belga és magyar elnökség erőfeszítései ellenére a Tanács nem mutatott semmiféle hajlandóságot arra, hogy tárgyalásokat kezdjen a lisszaboni csomagról, amint arról az Európai Unió működéséről szóló szerződés 312. cikkének (5) bekezdése rendelkezik,

E.  mivel a többéves pénzügyi keret rugalmasságának Tanács által javasolt csökkentése korlátozná a Parlament hatásköreit és jogosultságait a jelenlegi helyzethez képest,

F.  mivel a Lisszaboni Szerződés célja nem az volt, hogy csökkentse a Parlament jogosultságait, és a Parlament nem áll készen egy ilyen csökkentés elfogadására,

1.  nem ért egyet a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendelet tervezetével;

2.  utasítja elnökét, hogy nyilvánítsa lezártnak a jogalkotási eljárást és továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 139., 2006.6.14, 1. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0328.

Az Európai Parlament 2011. július 6-i állásfoglalása a Bizottság 2012. évi munkaprogramjáról

P7_TA(2011)0327 RC-B7-0381/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel „A Bizottság munkaprogramja a 2011. évre” című bizottsági közleményre (COM(2010)0623/2),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló jelenlegi keretmegállapodásra, és különösen annak 4. mellékletére,

–  tekintettel a Bizottság tagjai és a parlamenti bizottságok közötti rendszeres párbeszéd kimenetelére, valamint a Bizottsági Elnökök Értekezlete 2011. június 7-i, az Elnökök Értekezlete számára továbbított összefoglaló jelentésére,

–  tekintettel a „Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (MFF) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért” című 2011. június 8-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel „A KAP jövője 2020-ig: az élelmezési, a természetes erőforrásokat érintő és a területi kihívások kezelése” című, 2011. június 23-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „A pénzügyi, gazdasági és szociális válság: a szükséges intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló ajánlások” című jelentésről szóló, 2011. július 6-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a gyakorlati tapasztalatok tükrében 2011 végéig el kell végezni a keretmegállapodás felülvizsgálatát, ami lehetőséget nyújt a belső munkamódszerek javítására is, például a rendszeres párbeszéd tekintetében, ezáltal fokozva az átláthatóságot és ésszerűbbé téve a bizottságoktól érkező észrevételeket, ugyanakkor maradéktalanul támaszkodva a rendelkezésre álló tapasztalatokra annak érdekében, hogy szilárd alapot lehessen teremetni a Parlament prioritásainak előkészítéséhez,

B.  mivel a pénzügyi válság és az annak kezelésére irányuló intézkedések továbbra is jelentős hatásokat gyakorolnak a tagállamok gazdaságaira és az euróövezet stabilitására,

C.  mivel a Bizottságnak a lehető legteljesebb mértékben élnie kell jogi hatásköreivel és ugyanígy latba kell vetnie politikai súlyát is; mivel az Európai Unió hatékony működése mindaddig nem biztosított, amíg a Bizottság nem azonosítja, gyakorlati módon nem fogalmazza meg és támogatja tagállamai és polgárai általános érdekeit, valamint nem teljesíti megfelelően feladatát a szerződések és az uniós jog alkalmazásának felügyelete terén,

D.  mivel a Bizottság kulcsszerepet tölt be az EU jövőjének alakításában, és a következő munkaprogramját arra kellene felhasználnia, hogy előmozdítsa az uniós célkitűzéseket és értékeket, növelje az európai integráció tekintetében tanúsított felelősségvállalást, kiemelje az EU-t a válságból, valamint hogy képviselje az EU-t és tiszteletre méltó pozíciót biztosítson számára a világban,

E.  mivel a munkaprogramja elkészítése során a Bizottság előtt álló kihívások egyike az, hogy leküzdje saját régóta követett ágazati megközelítését, és ehelyett szinergiákat alakítson ki a szakpolitikák között, biztosítsa a célkitűzések és a módszerek közötti összhangot, és valamennyi jogalkotási és nem jogalkotási intézkedése során érvényesítse olyan központi elvek tiszteletben tartását, mint a megkülönböztetésmentesség, az alapvető jogok tiszteletben tartása vagy a mindenki számára biztosított törvény előtti egyenlőség,

A növekedés újraindítása a munkahelyteremtés érdekében: gyorsuló ütemben 2020 felé

1.  emlékeztet rá, hogy az EU költségvetésének az uniós politikai prioritásokat kell tükröznie; megerősíti, hogy az Európa 2020 stratégia célkitűzései megvalósításának elősegítése érdekében új saját forrásokat kell bevezetni és növelni kell az uniós szintű beruházásokat;

2.  ezért sürgeti, hogy uniós szinten kezdeményezzenek nyílt és konstruktív párbeszédet és együttműködést az Unió többéves pénzügyi keretének céljáról, hatályáról és irányáról, valamint a bevételi rendszer reformjáról, beleértve az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek képviselőinek részvételével rendezendő, saját forrásokról szóló konferenciát;

3.  emlékeztet a 2013 utáni többéves pénzügyi keretre vonatkozó iránymutatásaira, a 2013 utáni Fenntartható Európai Unióval Kapcsolatos Politikai Kihívásokkal és Költségvetési Forrásokkal Foglalkozó Különbizottsága „Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (MFF) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért” című jelentésében elfogadott formájukban; emlékeztet arra, hogy a többéves pénzügyi keret Tanács általi elfogadásához kötelezően szükséges a Parlament egyetértése, amely a Költségvetési Bizottság jelentésén alapul; emlékeztet rá, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 312. cikke (5) bekezdésének és 324. cikkének megfelelően az Európai Parlamentet megfelelően be kell vonni a következő többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos tárgyalási folyamatba;

4.  sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tartsák be a Lisszaboni Szerződést és tegyenek meg minden erőfeszítést, hogy a Parlamenttel mihamarabb megállapodjanak a következő többéves pénzügyi keret tárgyalási folyamatának gyakorlati munkamódszerében; ismételten megemlíti a bevételi oldal reformja és a kiadások reformja közötti összefüggést, és ennek megfelelően sürgeti, hogy a következő többéves pénzügyi keretről folyó tárgyalások keretében szilárdan köteleződjenek el az új saját forrásokra vonatkozó javaslatok megvitatása mellett;

5.  szorgalmazza a Kohéziós Alapra, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Halászati Alapra kiterjedő közös stratégiai keretre irányuló javaslatok mielőbbi előterjesztését, és felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot az EUMSZ 289. cikkének (1) bekezdését és 294. cikkét választva jogalapnak; emellett sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson be egy új európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot az Európai Unió Szolidaritási Alapjáról;

6.  hangsúlyozza, hogy az Európai Szociális Alapra irányuló javaslatot sürgősen elő kell terjeszteni, mivel kulcsfontosságú eszköz az oktatás és a szakképzések javításán keresztül a munkanélküliség elleni küzdelemben, valamint a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében és a szegénység enyhítésében; úgy ítéli meg, hogy kiemeltebb figyelmet kell fordítani a fiatal munkanélküliekre, akiknek száma riasztóan magas, csakúgy mint az iskolából idő előtt kimaradókra;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy – a Parlamenttel és a Tanáccsal együttműködésben – folytassa a jogalkotás minőségének javítására irányuló munkáját; ebben az összefüggésben felhívja még a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy a jogalkotási aktusokban minden esetben szerepeljenek megfelelési táblázatok azért, hogy egyértelműen szemléltessék az uniós jogszabályok nemzeti szabályozásba történő átültetésének mikéntjét, illetve azok tényleges alkalmazását;

8.  hangsúlyozza, hogy a tagállami jogszabályok révén az uniós jogszabályokat megfelelően és időben végre kell hajtani, és sürgeti a Bizottságot, hogy éljen végrehajtó hatáskörével és szükség esetén kezdeményezzen jogsértési eljárásokat a megfelelő átültetés és a hatékony érvényesítés biztosítása érdekében;

9.  sürgeti a Bizottságot, hogy a közösségi vívmányokat a lehető leghamarabb, egyértelmű menetrend alapján igazítsa hozzá az EUMSZ 290. és 291. cikkének rendelkezéseihez, és ezért sürgeti, hogy terjessze elő a szükséges jogalkotási szövegeket;

A pénzügyi piacok szabályozása: a reform befejezése

10.  sürgeti, hogy a gazdasági válságot továbbra is egy gazdaságirányítási keret kidolgozása révén kezeljék, amely képes érvényesíteni az államháztartási fegyelmet és koordinációt, stabilizálni a monetáris uniót és növelni a termelékeny munkahelyekbe történő beruházások szintjét; sürgeti, hogy a Bizottság mielőbb terjesszen elő javaslatokat egy, az uniós szabályok szerint irányított, állandó válságkezelési mechanizmusra, egy az európai államkötvények egyetemleges felelősségvállalás mellett történő közös kibocsátása céljából kialakított rendszer létrehozásáról szóló megvalósíthatósági tanulmányt, illetve arra vonatkozó javaslatokat, hogy az Európa 2020 stratégia teljes körűen illeszkedjék a stabilitási rendszerbe, továbbá hogy jöjjön létre az euróövezet egységes külső képviselete;

11.  rámutat, hogy a pénzügyi rendszer rugalmasságának javítását és a veszteségek fedezésére való képességét célzó, a pénzügyi szabályozásban megfogalmazott intézkedéseken túlmenően olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek korlátozzák a kockázatokat, valamint csökkentik az elhibázott befektetések költségeit; ebben a tekintetben hangsúlyozza a kockázatok felhalmozódása bankok általi ellenőrzésének, a banki tevékenységek és a közfeladatok szétválasztásának, valamint a bankcsődök precízebb kezelését szolgáló helytálló javaslatoknak a szükségességét; ebben az összefüggésben hangsúlyozza továbbá a bankrendszerekkel szoros kapcsolatban álló, és azokhoz hasonló feladatokat ellátó, de ugyanazon rendeletek hatálya alá nem eső vállalkozások (párhuzamos bankrendszerek) szabályozásának szükségességét;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen tegye meg az alábbi javaslatokat:

13.  felhívja a Bizottságot, hogy 2012-ben terjesszen a Parlament elé:

14.  kiemeli, hogy továbbra is a befektetők védelmére és a befektetői bizalomra kell helyezni a hangsúlyt; úgy véli, hogy alapvető jelentőséggel bírnak a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom helyreállítására irányuló kezdeményezések, és hogy ezek keretében átfogóan felül kellene vizsgálni a kellő gondossággal kapcsolatos gyakorlatokat, a határokon átnyúló csoportok esetében fellépő erkölcsi kockázatot, az ösztönzési és javadalmazási rendszert, valamint a pénzügyi rendszer általános átláthatóságát és elszámoltathatóságát;

15.  hangsúlyozza a hitelminősítő intézeteknek az euróövezet adósságválságának kialakulásában és elmélyülésében betöltött szerepét, és ennek az európai bankrendszerre gyakorolt jelentős következményeit; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegyen javaslatot a hitelminősítő intézetek szabályozásának és felügyeletének erősítését célzó, összehangolt jogalkotási keretre; úgy véli, hogy egy európai hitelminősítő intézet létrehozása a megközelítések üdvözlendő sokféleségét vonná maga után;

Intelligens növekedés

16.  nyomatékosan ösztönzi a Bizottságot, hogy az év végéig nyújtson be jogalkotási javaslatot a PPP konstrukciókat, a bürokratikus terhek csökkentését, a multidiszciplináris megközelítést, valamint a kisvállalkozók és az innovatív cégek projektekben való nagyobb arányú részvételét előmozdító, a kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó következő keretprogramra vonatkozóan; úgy véli, hogy növelni kell a következő támogatási időszak kutatás-fejlesztési költségvetését annak érdekében, hogy az EU ne maradjon el még inkább a versenytársai mögött, tekintettel arra, hogy a világ más tájain (például az USA-ban vagy Kínában) lényegesen növelték a ráfordításokat a kutatás és fejlesztés terén, illetve az Európa 2020 stratégia célkitűzései megvalósításának teljes körű támogatása érdekében;

17.  sürgeti, hogy a Bizottság alkalmazzon kockázattűrőbb és a bizalmon alapuló megközelítést a K+F programokban, csökkentve a bürokratikus terheket és növelve az innovatív cégek részvételi arányát a projektekben;

18.  hangsúlyozza a nagysebességű hálózati befektetések finanszírozásának szükségességét; hangsúlyozza, hogy a szélessávú hozzáférés a globális a versenyképesség biztosítása és a polgárok lemaradásának megakadályozása érdekében mindenki számára alapvető fontosságú az Unióban;

19.  felszólítja a Bizottságot, hogy annak 2012-es munkaprogramjában működjön együtt szorosan a tagállamokkal annak érdekében, hogy biztosítsa a 2009-es reformoknak a kommunikációs keretjogszabályokba való helyes és időben történő átültetését; megjegyzi különösen, hogy szükség van a piacra lépésre vonatkozó kötelezettségek és egyéb fogyasztói előnyök, köztük a megerősített szerződésekre és árra vonatkozó információk, valamint számos hordozhatóságra vonatkozó intézkedés megerősítésére;

20.  megjegyzi, hogy szükség van a 2012-es munkaprogramban foglalkozni egy sor olyan területtel, amelyek az új technológiai fejlesztésekre adnak választ a digitális egységes piac megerősítése mellett; ezeknek magukban kell foglalniuk a számítási felhő, a „dolgok internetét”, az e-aláírást és a számítógépes biztonságot;

21.  azt várja a Bizottságtól, hogy biztosítsa, hogy 2012-re teljes mértékben hatályba lépjenek azok az intézkedések, amelyek az adatroaming díjak csökkentésére irányulnak;

22.  hangsúlyozza továbbá az IKT-stratégia és az európai digitális piac létrehozásának jelentőségét, amely óriási növekedési potenciált fog eredményezni az európai ipar és kkv-k határokon átnyúló kereskedelmét illetően, közelebb hozza egymáshoz az embereket, átalakítja a munkavégzést és az életvitelt, új eszközöket biztosít az oktatás és képzés számára, és javítja a közszolgáltatásokhoz és a nyilvános adatokhoz való hozzáférést; kéri ezért, hogy a Bizottság növelje az IKT támogatását, annak érdekében, hogy az EU vezető szerepet tudjon betölteni a feltörekvő piacokon, például az egészségügyi technológiák, a környezetbarátabb közlekedés és a villamosenergia-hálózatok terén;

23.  emlékeztet a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok növekvő jelentőségére az Unió gazdasági növekedése és kreatív potenciálja szempontjából, és hangsúlyozza, hogy biztosítani kell e jogok megfelelő védelmét; felhívja a Bizottságot, hogy e területen késlekedés nélkül nyújtson be konkrét felülvizsgálati javaslatokat; rámutat a szellemi tulajdonhoz fűződő jogoknak a kulturális és kreatív ágazatokban, illetve a kulturális javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésben betöltött szerepére;

Fenntartható növekedés

24.  felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze éghajlat-változási stratégiáját az EU éghajlatváltozás elleni küzdelemben betöltött vezető szerepének fokozása, és egyidejűleg az Unió versenyképességének erősítése és egy kiegyensúlyozott nemzetközi megállapodás elérése érdekében;

25.  átfogó uniós külső energiastratégiát szorgalmaz, amely összefogja a nyersanyagokkal és a ritkaföldfémekkel kapcsolatos kérdéseket, és prioritásként kezeli a nyitott globális piacokat; felhív egy fenntartható, egységes, versenyképes és integrált uniós energiapolitika megvalósítására, amelyben az energiaforrások változatosságát és viszonylagos megoszlását, az energiaellátás biztonságát koherens módon és közösen kezelik, és úgy véli, hogy a belső energiapiac megvalósítása döntő fontosságú az uniós versenyképesség és gazdasági növekedés szempontjából; kéri a Bizottságot, hogy az általa készített energetikai infrastruktúra csomagban kiemelt javaslatok előterjesztése révén gyorsítsa fel az integrált európai energiahálózat kialakítását;

26.  tekintettel arra a célkitűzésre, hogy 2014-re megvalósuljon az energiaágazatban az egységes piac, felhívja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel az uniós energiáról és energiahatékonyságról szóló jogszabályok végrehajtását, és haladéktalanul alkalmazza a vonatkozó végrehajtási intézkedéseket, továbbá sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat e cél megvalósítása érdekében;

27.  felszólít a nukleáris biztonságról szóló irányelv sürgős felülvizsgálatára, annak megerősítése érdekében, nevezetesen a fukusimai balesetet követően végzett stressztesztek eredményeinek figyelembevétele révén;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be a hetedik közösségi környezetvédelmi cselekvési programra és a biológiai sokféleségre vonatkozó erőteljes, integrált stratégiára irányuló javaslatot;

29.  úgy véli, hogy a KAP reformjának azt is biztosítania kell, hogy a KAP szorosan kövesse az EU 2020 stratégia célkitűzéseit, és hogy a fenntarthatóság – az európai élelmiszer-termelés hosszú távú fenntarthatóságának garantálása, egyszersmind a mezőgazdasági termelők innovációs és versenyképességének erősítése, a vidékfejlesztés előmozdítása, a gazdálkodási formák és a termelés változatosságának megőrzése, valamint a bürokrácia csökkentése érdekében – a KAP egyik alapvető célkitűzése legyen;

30.  sürgeti a Bizottságot, hogy mérje fel a korai figyelmeztető és gyorsreagáló rendszer, illetve az élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszer működését a lehetséges hiányosságok kiküszöbölése érdekében;

31.  sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő a klónozott állatokból és azok leszármazottaiból készült élelmiszerek forgalomba hozatalának megtiltására irányuló jogalkotási javaslatot, valamint készítsen az új élelmiszerekről szóló új jogalkotási javaslatot;

32.  mély sajnálatát fejezi ki a TEN-T-iránymutatások és a „repülőtéri csomagokkal” foglalkozó javaslatok késlekedése miatt; üdvözli a közlekedés jövőjéről szóló fehér könyvet, illetve sürgeti a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül terjesszen elő célzott jogalkotási javaslatokat ezzel kapcsolatban; úgy véli, hogy az integrált és interoperábilis európai vasúti piac még nem valósult meg, és úgy gondolja, hogy prioritásként kell kezelni a TEN-T iránymutatások időben történő felülvizsgálatát egy hatékony módközi szállítást és interoperabilitást lehetővé tévő, átfogó multimodális közlekedési hálózat kialakítása érdekében; ezért kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot a vasúti ágazatról, az Európai Vasúti Ügynökség (ERA) hatáskörének a tanúsítás és a biztonság területére történő kiterjesztése mellett; hangsúlyozza, hogy sürgető szükség van a transzeurópai hálózatok jobb finanszírozására, illetve a kohéziós alapok összehangolásának javítására;

33.  kitart azon korábbi felhívása mellett, hogy a Bizottságnak 2012-ben minden közlekedési mód tekintetében be kell vezetnie egy, az utasok jogairól szóló európai chartát;

34.  ragaszkodik az egységes európai égbolt teljes körű megvalósításához, beleértve funkcionális légtérblokkok és a SESAR létrehozását, a légtérkapacitással és a biztonsággal kapcsolatos jövőbeni szükségletek kielégítésére; sajnálattal állapítja meg, hogy nem jött létre a légi közlekedésben a folyadékokra, aeroszolokra és gélekre vonatkozó korlátozások fokozatos eltörlésének biztosítása, amelynek a Bizottság számára továbbra is elsődleges fontosságú célnak kell maradnia;

35.  rámutat a közös halászati politika átfogó és ambiciózus reformjának szükségességére, amelynek el kell utasítania az újraállamosításra irányuló törekvéseket, ki kell terjednie az ökoszisztéma-alapú megközelítés integrálására, a regionalizációra, világosan meghatározott kivételekre a kisüzemi halászat vonatkozásában, az uniós akvakultúra-ágazatnak adott új ösztönzésre, valamint az illegális, szabályokat nem ismerő és bejelentetlen halászat és a visszadobások elleni erőteljes fellépésre; aggodalmának ad hangot a Bizottság azon jelzésével kapcsolatban, miszerint a technikai intézkedésekről csak 2013-ban nyújt be új javaslatot, amikor a jelenlegi átmeneti intézkedések lejárnak;

Inkluzív növekedés

36.  üdvözli az „Új készségek és munkahelyek” és a „Szegénység elleni platform” kiemelt kezdeményezéseket, ugyanakkor úgy véli, hogy a jogalkotási javaslatok száma elenyésző a foglalkoztatás és a szociális ügyek területén; felhívja a Bizottságot, hogy a Lisszaboni Szerződés főbb vívmányaival összhangban, a bérek és nyugdíjak terén a szubszidiaritás és a szociális párbeszéd elvének tiszteletben tartása mellett terjesszen elő új szociális stratégiát, valamint az EUMSZ 153. cikkének (5) bekezdésével összhangban tartsa tiszteletben a tagállamok és a szociális partnerek hatásköreit, továbbá az Európai Parlament bevonásán keresztül biztosítsa a folyamat demokratikus legitimitását;

37.  felszólít az egész Unióra kiterjedő, erős kohéziós politika kialakítására a 2013-at követő időszakra vonatkozóan, valamint arra, hogy a jövőbeni kohéziós politika előkészítése során racionalizálják a meglévő alapokat és programokat, biztosítsanak megfelelő pénzügyi forrásokat, és hangolják össze a politikát az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel, mindeközben hozzáadott értéket teremtve egyéb belső politikákkal való szinergiák biztosításán keresztül; elvárja, hogy a Bizottság az együttdöntés elvét tiszteletben tartva konstruktív közvetítői szerepet játsszon a kohéziós politikára vonatkozó rendeletek elfogadására irányuló eljárás során annak érdekében, hogy a lehető legkorábban megállapodás szülessen a jogalkotási eljárásban, és így elkerülhetőek legyenek a nemkívánatos késedelmek és le lehessen küzdeni a természetes kezdeti nehézségeket, amelyek a kohéziós politika következő programozási időszakra vonatkozó operatív programjainak végrehajtása során felmerülhetnek;

38.  támogatja a munka és a családi élet összeegyeztetését szolgáló kezdeményezéseket, és úgy véli, hogy a Bizottságnak jogalkotási javaslatokat kellene előterjesztenie a különböző típusú – apasági, örökbefogadási, szülőápolási – szabadságokra vonatkozóan, továbbá létre kellene hoznia egy, a tagállamok bevált gyakorlatain alapuló európai stratégiát, amelynek célja az Európa 2020 stratégia foglalkoztatottsági arányokra vonatkozó célkitűzéseinek megvalósításához szükséges feltételek megteremtése; üdvözli a Bizottságnak a nemek közötti bérszakadék felszámolására irányuló kezdeményezéseit, de sajnálja, hogy a bérszakadék továbbra is valós, leküzdendő kihívás, és ismét kéri a nők és férfiak közötti bérezésbeli egyenlőtlenségek különböző okainak a meglévő jogszabályok felülvizsgálata révén történő kezelése iránti határozott elkötelezettséget;

39.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság továbbra sem terjesztett elő a nőkkel szembeni erőszak leküzdésére irányuló jogalkotási javaslatot egy, a büntetéseket megfelelően összehangoló, átfogó stratégia keretében;

40.  sajnálatát fejezi ki a közegészségügyre vonatkozó javaslat és kezdeményezések hiánya miatt, és felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő a fejlett terápiás gyógyszerkészítményekről szóló jogalkotási javaslatot; üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy 2012-ben módosítja a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 2004/37/EK irányelvet; hangsúlyozza, hogy az új tényezők és dátumok azt jelzik, hogy változásra van szükség, és ezért sürgeti a Bizottságot, hogy sürgősen terjessze elő a módosító jogszabályt, miközben fontolja meg az irányelv hatályának kiterjesztését is a reprodukciót károsító anyagokkal kapcsolatos kockázat és az ilyen anyagok termékekben való fellelhetőségének csökkentése, valamint az európai munkavállalók munkahelyi egészségének és biztonságának védelme érdekében;

41.  hangsúlyozza, hogy nagy jelentőséget kell tulajdonítani az oktatás, kultúra, audiovizuális média, ifjúság, sport és polgárság területén megvalósítandó új többéves programoknak, amelyek kulcsfontosságúak az Európa 2020 stratégia sikere szempontjából, valamint az EU multikulturális és nyelvi sokszínűsége megőrzésének, amely a társadalmi kohézió és integráció erőteljes eszköze; úgy véli, hogy megfelelő és hatékony költségvetési kereten alapuló fellépésekre és intézkedésekre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy ezek a jól bevált programok 2013 után továbbra is megfeleljenek az európai polgárok igényeinek;

Az egységes piacban rejlő növekedési lehetőségek kiaknázása

42.  felhívja a Bizottságot, hogy szisztematikusabban alkalmazza a „kkv-tesztet”, melyet eddig – különösen nemzeti szinten – nem minden új jogalkotási javaslatban alkalmaztak helyesen és következetesen; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen javaslatot a kkv-teszt uniós és nemzeti szinten történő alkalmazásának bevált gyakorlatokon alapuló normáira és minimumkövetelményeire;

43.  ismételten megerősíti az egységes piaci intézkedéscsomag iránti támogatását, azonban sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a közbeszerzési eljárások modernizációjára és a szerződő felek és a kkv-k számára egyszerűbbé tételére, beleértve az élet- és munkakörülmények javítását;

44.  üdvözli a Bizottság 2012-es munkaprogramjában szereplő javaslatait, amelyek a fogyasztói politika és a jogalkotási stratégia felülvizsgálatára irányulnak és beépítik a kezdeményezéseket a Bizottság minden lényeges szolgálatában; megjegyzi, hogy különösen szükség van annak biztosítására, hogy a fogyasztók az egész Európai Unióban megkapják az olyan kulcsfontosságú jogszabályok által kínált teljes körű védelmet, mint például a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok és fogyasztói hitelirányelvek;

45.  felhívja a Bizottságot, hogy a munkavállalók EU-n belüli tényleges mobilitásának előmozdítása érdekében tegyen javaslatot a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv nagyratörő reformjára, azáltal, hogy egyszerűsíti az automatikus elismerési eljárást, ugyanakkor tiszteletben tartja a betegek biztonságát, fokozza az új diplomások mobilitását és felülvizsgál néhány szabályozott szakmát vagy annak részeit;

46.  felhívja a Bizottságot, hogy teljesítse az „igazság a növekedés érdekében” programot, javítva a vállalkozások és fogyasztók igazságszolgáltatáshoz történő hozzáférését, ezért kéri a Bizottságot, hogy prioritásként terjessze elő a polgári és kereskedelmi ügyekre vonatkozó alternatív vitarendezésről szóló, beharangozott javaslatát;

A polgárközpontú program végrehajtása: szabadság, biztonság és jogérvényesülés

47.  sajnálatát fejezi ki a menekültüggyel kapcsolatos Unión belüli szolidaritás fokozására vonatkozó jogalkotási javaslat hiánya miatt, és megjegyzi, hogy folytatni kell a menekültügyi csomaggal kapcsolatos munkát egy olyan közös európai menekültügyi rendszer létrehozása érdekében, amely garantálja az alapvető jogok magas szintű védelmét és maradéktalan tiszteletben tartását, megakadályozza, hogy a menekültügyi jogszabályokat más célokra használják fel;

48.  aggodalmának ad hangot, hogy nem sikerült a meglévő menekültügyi joganyagot megfelelően végrehajtani (Dublin, Eurodac, a befogadásra vonatkozó eljárás, a menedékkérők védelmét célzó, elismerésről szóló irányelv), ami azt jelenti, hogy nem biztosítottak a közös európai normák, ami ezáltal a szolidaritást is gyengíti;

49.  tudomásul veszi a Bizottság áldozatok jogairól szóló csomagját, és nagyon fontosnak tartja a terrorizmus és bűncselekmények áldozatainak támogatását és jogaik erősítését az EU-ban;

50.  ezért felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a schengeni vívmányokat maradéktalanul tiszteletben tartják, és hogy a Bizottság összes javaslatát az európai módszer alkalmazásával vizsgálják; elismeri az intelligens külső határok szükségességét, és hogy a külső határokon jobb ellenőrzésre és hatékony és hiteles külsőhatár-politikára van szükség; úgy véli, hogy az Unió területére való belépés ellenőrzése a belső határok nélküli térség egyik alapvető feladata, és az Unió külső határán történő határellenőrzést folyamatosan javítani kell annak érdekében, hogy az megfeleljen az új migrációs és biztonsági kihívásoknak, ami miatt kiegyensúlyozott vízumpolitikát kell kialakítani; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy vigye véghez a SIS II rendszer, a VIS, az Eurodac, valamint az új IT-ügynökség létrehozását; emlékeztet arra, hogy az EU külső és belső határainak eredményes és integrált irányítása és a vízumpolitika szorosan összekapcsolódik, és a migrációs és menekültpolitika – beleértve a mobilitást és a visszaélések elkerülését – alapvető eszközét jelenti; sajnálattal tölti el, hogy a SIS II rendszer még mindig nem üzemképes, és felkéri a Bizottságot, hogy fokozza a rendszer beindítására irányuló erőfeszítéseit, és továbbra is szorosan figyelemmel kíséri az ezzel kapcsolatos uniós költségvetés elosztását;

51.  pozitív véleménnyel van a SIRENE kézikönyv módosításáról, a határőrök közös gyakorlati kézikönyvének frissítéséről, az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) továbbfejlesztéséről és az európai határőrök rendszerének a Stockholmi Programmal összhangban történő létrehozásáról;

52.  üdvözli a Bizottság azon feltételek pontosítására irányuló kezdeményezését, amelyek alapján a tagállami hatóságok határőrizeti tevékenységeket végezhetnek az operatív információk megosztása és az egymással és a Frontexszel való együttműködés érdekében; egyetért azzal, hogy a Frontex jelentős szerepet fog játszani a határellenőrzés igazgatásában, és üdvözli a rá vonatkozó jogi keret arra irányuló módosításával kapcsolatos megállapodást, hogy a Frontex hatékonyabbá válhasson a külső határokon meglévő működési kapacitását tekintve;

53.  határozottan úgy véli, hogy a 95/46/EK irányelv és az adatmegőrzési irányelv felülvizsgálatára vonatkozó következő javaslatoknak nagyratörőeknek kell lenniük, amelyek túlmutatnak a korábbi harmadik pillérbe tartozó, adatvédelemről szóló kerethatározat szerinti nem megfelelő védelmen; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy foglalkozni kell a kulcsfontosságú számítógépes biztonsági és a magánélettel kapcsolatos kérdésekkel a felhőalapú számítástechnika és a „tárgyak internete” vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy az adatvédelemnek a terrorizmus elleni küzdelem vonatkozásában is nagyratörőnek kell lennie; felszólítja a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben az uniós adatvédelmet a harmadik országokkal folytatott tárgyalások során hangsúlyozván, hogy a Parlament alaposan tanulmányozni fog valamennyi javaslatot – ideértve az utas-nyilvántartási adatállományra (PNR) vonatkozó uniós programot, a pénzügyi adatoknak az EU területén való kinyerésére vonatkozó uniós rendszert, valamint a harmadik országokkal kötött minden uniós PNR-megállapodást (amelyek jelenleg az Egyesült Államokkal, Kanadával és Ausztráliával zajló tárgyalások tárgyát képezik) is – abból a szempontból, hogy megfelelnek-e az alapvető jogoknak;

Európa a nagyvilágban: megfelelő súllyal a nemzetközi szintéren

54.  hangsúlyozza, hogy az EU alapját képező értékeknek, elveknek és kötelezettségvállalásoknak egy egységes külpolitika alapvető irányelveit kell képezniük;hangsúlyozza továbbá, hogy a Bizottságnak teljes mértékben együtt kell működnie az Európai Külügyi Szolgálattal, nem csupán a bővítés, a fejlesztés, a kereskedelem kérdésében és a humanitárius segítségnyújtás terén, hanem a belső politikák külső aspektusai tekintetében is, nagyobb politikai koherenciát biztosítva az EU intézkedésein terén, mégpedig a kereskedelmi és iparpolitika között annak érdekében, hogy a kereskedelmet Európában a növekedés és munkahelyteremtés valódi eszközeként használják; hangsúlyozza a főképviselő/alelnök fontosságát egy koherens és egységes külpolitika kialakításában;

55.  megerősített európai katonai erő létrehozására szólít fel az erőforrások nagyobb szabású koncentrálása révén annak érdekében, hogy javuljon az EU képessége a külső válságokra történő gyors és hatékony reagálásra, valamint a transzatlanti biztonság megerősítésére;

Európai szomszédsági politika

56.  hangsúlyozza, hogy a külső pénzügyi támogatási eszközök felülvizsgálatát lehetőségnek kell tekinteni az európai külpolitika megerősítésére, különös tekintettel a déli szomszédságban jelenleg zajló demokratikus átmenet folyamatára; nagyobb fokú rugalmasságra és gyorsaságra szólít fel a válsághelyzetben lévő, támogatásra jogosult országoknak nyújtott pénzügyi segítség folyósítása során; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak meg kell erősítenie a kedvezményezett országok kapacitásait, hogy magukénak érezzék a támogatást és ily módon maximalizálják annak hatását; kéri a Bizottságot, hogy építsen a külső pénzügyi eszközök korábbi generációi során szerzett tapasztalatokra és foglalkozzon a Számvevőszék által felvetett aggályokkal;

57.  üdvözli az európai szomszédsági politika bizottsági felülvizsgálatát, és konkrét javaslatokra számít abban a tekintetben, hogy miképpen fejleszthető tovább e politika két többoldalú dimenziója, különös tekintettel a demokráciára vágyó arab országokra; hangsúlyozza, hogy új lendületre van szükség; üdvözli az európai szomszédsági politika felülvizsgálatáról szóló, 2011. májusi bizottsági közleményben meghatározott javaslatokat és az EU közeli szomszédainak újbóli bevonására irányuló konkrét intézkedések gyors végrehajtására szólít fel; hangsúlyozza, hogy az EU-nak a szomszédaival kialakítandó szorosabb kapcsolataira irányuló kötelezettségvállalása a nagyobb pénzügyi támogatás, demokrácia fokozottabb támogatása, a piacokhoz való hozzáférés és a jobb mobilitás kombinációjából tevődik össze; kéri az Unió a Mediterrán Térségért felülvizsgálatát a jelenlegi hiányosságok értékelése alapján és az arab tavaszhoz kapcsolódó közelmúltbeli események tükrében;

EU bővítés

58.  reményei szerint a Bizottság folytatja a csatlakozási tárgyalásokat érintő tevékenységét; hangsúlyozza, hogy a Horvátországgal folytatott tárgyalások sikeres lezárását követően a tárgyalások előkészítésének folytatódnia kell a Nyugat-Balkán többi tagjelölt országával is, hangsúlyozván ugyanakkor, hogy ezen országoknak minden lépést meg kell tenniük, hogy maradéktalanul és szigorúan megfeleljenek minden koppenhágai kritériumnak; emellett különös figyelmet kell fordítani a bosznia-hercegovinai helyzetre, valamint azokra az erőfeszítésekre, amelyeknek célja pontot tenni a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság elnevezésével kapcsolatos vita végére; reméli, hogy a Ciprusról folyó tárgyalások átfogó rendezéshez vezetnek majd, és azt várja, hogy Törökország hozzájárul ezen folyamathoz azáltal, hogy teljesíti az Ankarai Jegyzőkönyv alapján fennálló kötelezettségeit;

59.  sürgeti a Bizottságot, hogy lépjen kapcsolatba Koszovóval a vízumliberalizációra vonatkozó ütemterv mielőbbi kialakítása érdekében, mivel Koszovó a Nyugat-Balkán egyetlen területe, amellyel az EU vízumrendszert tart fenn; e tekintetben üdvözli a Szerbia és Koszovó közötti közelmúltbeli megállapodást;

Átfogó kereskedelempolitika

60.  támogatja a Bizottság folyamatban lévő kétoldalú és regionális kereskedelmi tárgyalások során tett erőfeszítéseit annak érdekében, hogy 2012-ben pozitív eredményt érjen el az átfogó és kiegyensúlyozott kereskedelmi megállapodásokat illetően, ami jelentős mértékben javítaná az Unió kereskedelmi kilátásait és az uniós vállalatok lehetőségeit világszerte, ugyanakkor úgy véli, hogy folyamatos erőfeszítésekre van szükség az Unió részéről a 2011-ben a dohai forduló többoldalú tárgyalásai során megnyílt lehetőség kihasználása érdekében, amelynek utat kell nyitnia a világ gazdasági stabilitása felé;

61.  úgy véli, hogy az Európai Uniónak meg kellene erősítenie kereskedelmi kapcsolatait a világ más fontos gazdasági és politikai szereplőivel, különösen az Egyesült Államokkal, Kínával, Oroszországgal, Indiával, Japánnal és a BRIC-országokkal a meglévő együttműködési módok és eszközök felhasználásával és lehetőség szerinti kiterjesztésével; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a Parlament fokozott részvételét a jelenleg is folyó tárgyalások során, a beruházási megállapodásokra vonatkozó tárgyalási felhatalmazás meghatározása során; felszólítja a Bizottságot, hogy zárja le a jelenleg zajló kétoldalú és regionális szabadkereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalásokat és javasoljon kísérő hatékony biztonsági rendelkezéseket; megjegyzi, hogy ezek csak kiegészítő stratégiának tekinthetők és nem képezhetik a többoldalú keret alternatíváját;

62.  úgy véli, hogy a kereskedelmi és beruházási akadályok világszerte történő felszámolása továbbra is az kulcsfontosságú kérdés és az Unió világkereskedelmi stratégiájának alapvető eleme; e tekintetben megjegyzi, hogy a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló 2011-es bizottsági jelentés jelentős és indokolatlan akadályokra mutat rá a stratégiai partnereinkkel fenntartott kapcsolatokban, amelyek korlátozzák a jelentős harmadik országok piacához való hozzáférést; ezért ismételten felhívja a Bizottságot, hogy koncentráltan és szilárdan kövesse az ezzel kapcsolatos menetrendet, és folytassa az indokolatlan protekcionista intézkedések elleni küzdelmet, ugyanakkor biztosítsa, hogy a kereskedelempolitika továbbra is a munkahelyteremtés egyik eszköze marad Európán belül és kívül; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen további erőfeszítéseket a transzatlanti kereskedelemre és beruházásokra vonatkozó nem vámjellegű akadályok meghatározására és fokozatos megszüntetésére, mégpedig a kölcsönös elismerés és szabványosítás, a Transzatlanti Gazdasági Tanács optimális kihasználása terén egy transzatlanti piac 2015-re történő kialakításának eszközeként;

63.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő kötelező érvényű emberi jogi, társadalmi és környezetvédelmi, illetve a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó rendelkezések belefoglalását valamennyi kereskedelmi megállapodásba, amint ezt a 2010-ben elfogadott, számos saját kezdeményezésű jelentései is kimondják;

Fejlesztési politikák és humanitárius segítségnyújtás

64.  56. kéri, hogy a Bizottság terjesszen elő kezdeményezést 2012-ben a hivatalos fejlesztési támogatás innovatív finanszírozásáról a millenniumi fejlesztési célokra vonatkozó kötelezettségvállalások teljesítése érdekében; kéri továbbá, hogy a jó kormányzás adóügyek terén történő előmozdításáról szóló közlemény nyomon követéseképpen dolgozzanak ki az adóparadicsomokkal, az illegális tőkeáramlással és az elszámolóárakkal való visszaélésekkel foglalkozó jogalkotási javaslatokat, valamint az árutőzsdéből származó jövedelem stabilizációjára irányuló ;

65.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen közzé közleményt, amely konkrét javaslatokat tartalmaz a humanitárius segítségnyújtás és fejlesztés közötti hatékony kapcsolódás kiépítésére, amelynek elég rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy a rugalmassággal a segélyezés, helyreállítás és fejlesztés összekapcsolása átmeneti helyzetben is lehetséges legyen; támogatja az iskolai étkeztetési programok kiterjesztését az éhínség által leginkább sújtott területeken élő valamennyi gyerekre, helyben termelt élelmiszerek felhasználásával, valamint az általános iskolai oktatás és az alapvető egészségügyi szolgáltatások igénybevételéért fizetendő díjak eltörlését, szükség esetén kompenzálva azt az adományozók által nyújtott támogatás növelésével;

66.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be egy, a nyersanyag-kitermelő iparágakat uniós szinten kötelező érvényű intézkedésekkel átláthatóvá tevő jogalkotási kezdeményezést annak érdekében, hogy a fejlődő országok hozzáférhessenek a természeti erőforrásaik által termelt jövedelemhez, amellyel ki lehet vezetni ezen országok közösségeit a szegénységből;

o
o   o

67.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0266. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0297. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0331.

Az Európai Parlament 2011. július 6-i állásfoglalása a fertőző szivacsos agyvelőbántalmakról (TSE) és az azokkal kapcsolatos takarmány- és élelmiszer-ellenőrzésekről szóló uniós jogszabályokról – végrehajtás és kitekintés (2010/2249(INI))

P7_TA(2011)0328 A7-0195/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz és intézett, 2010. július 16-i, „A 2. TSE-ütemterv – Stratégiai dokumentum 2010–2015-re a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak tekintetében” című közleményére (COM(2010)0384),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, a tagállamokban az élelmiszer-biztonság, az állategészségügy és állatjóllét, valamint a növényegészségügy terén végzett hatósági ellenőrzések végrehajtásáról szóló, 2010. augusztus 25-i jelentésére (COM(2010)0441),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A csontokról mechanikusan lefejtett hús jövőbeni szükségességéről és felhasználásáról az Európai Unióban, ideértve a fogyasztók tájékoztatásával kapcsolatos politikát is” című, 2010. december 2-i közleményére (COM(2010)0704),

–  tekintettel az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 22-i 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–   tekintettel az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) és az élelmiszer-higiéniáról szóló rendeletek alkalmazása során nyert tapasztalatokról a Bizottság által az Európai Tanács és az Európai Parlament részére készített jelentésre (COM(2009)0403),

–  tekintettel az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és az említett rendelet alkalmazása során nyert tapasztalatokról a Bizottság által az Európai Tanács és az Európai Parlament részére készített jelentésre (COM(2009)0334),

–  tekintettel az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a zoonózisok és zoonózis-kórokozók monitoringjáról, a 90/424/EGK tanácsi határozat módosításáról és a 92/117/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 17-i 2003/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel „Az uniós fehérjedeficit: mi a megoldás a hosszú ideje fennálló problémára?” című, 2011. március 8-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az egyes tagállamok éves BSE-ellenőrzési programjaik felülvizsgálatára történő felhatalmazásáról szóló 2009/719/EK határozat módosításáról szóló bizottsági határozatra,

–  tekintettel a fenti „A 2. TSE-ütemterv – Stratégiai dokumentum 2010–2015-re a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak tekintetében” című, 2010. július 16-i bizottsági közleményről szóló 2010. október 22-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A7-0195/2011),

A.  mivel az 1990-es évek közepén a BSE előfordulása járványszerű méreteket öltött az Európai Unióban, amely egy sor, a BSE és más fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (TSE) felszámolására irányuló intézkedés bevezetését vonta maga után,

B.  mivel az EU-ban a pozitív BSE-esetek száma 2001-től 2009-ig 2167-ről 67-re csökkent; mivel az esetek számának csökkenésére való tekintettel úgy tekinthető, hogy az ezen időszakban végrehajtott jogszabályok hozzájárultak a BSE és egyéb fertőző szivacsos agyvelőbántalmak EU-n belüli felszámolásához, és mivel – ahogyan e járványok gyakorisága csökken – a jogalkotási javaslatokat a jelenlegi kockázati szintre kell alkalmazni,

C.  mivel a BSE-esetek számának folyamatos csökkenése miatt az elmúlt években módosították a fertőző szivacsos agyvelőbántalmakra vonatkozó jogszabályokat, és fontolóra lehetne venni további jövőbeli módosításokat amellett, hogy az Európai Unióban biztosítjuk és fenntartjuk az állat- és a közegészségügy magas szintjét; mivel e módosítások kiterjedhetnének a meghatározott kockázati anyagok (SRM) eltávolításával, az állati fehérjékkel való takarmányozás teljes tilalmára vonatkozó rendelkezések felülvizsgálatával, a surlókór, a kohortselejtezés felszámolásával és a felügyelettel kapcsolatos intézkedésekre,

D.  mivel a szója és más fehérjeforrások behozatalától való függőség csökkentése érdekében elengedhetetlen az Unión belüli fehérjenövény-termesztés fokozása,

Általános megjegyzések

1.  üdvözli a Bizottság „A 2. TSE-ütemterv – Stratégiai dokumentum 2010–2015-re a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak tekintetében” című dokumentumát és javaslatait a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak jelenleg hatályos uniós jogi szabályozási rendjének bizonyos módosításaira vonatkozóan; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy egyes rendelkezéseket alapos értékelésnek kell alávetni, és ezeket csak bizonyos feltételek mellett támogatja majd;

2.  hangsúlyozza, hogy fontos biztosítani, hogy a BSE-esetek számának az Európai Unión belüli jelentős csökkenése ne járjon a fertőző szivacsos agyvelőbántalmakkal kapcsolatos intézkedések szigorának mérséklésével, sem pedig a szigorú uniós ellenőrző és felügyeleti mechanizmusok enyhülésével; megállapítja, hogy a fertőző szivacsos agyvelőbántalmakra vonatkozó múltbeli és jelenlegi jogszabályok hozzájárultak a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak EU-n belüli felszámolásához;

BSE-felügyelet

3.  megállapítja, hogy az egyes tagállamok éves BSE-ellenőrzési programjaik felülvizsgálatára történő felhatalmazásáról szóló 2009/719/EK határozat módosításáról szóló bizottsági határozat 22 tagállamban 72 hónapnál magasabbra emelte a szarvasmarhafélék TSE-vizsgálatára alkalmazandó korhatárt;

4.  figyelmezteti a Bizottságot, hogy – annak érdekében, hogy ne kockáztassa az állategészségügy és a fogyasztóvédelem magas szintjét – a fennmaradó tagállamokban a korhatárt csak akkor emelje meg, ha azt megbízható kockázatértékelés támasztja alá;

5.  hangsúlyozza, hogy a felügyeleti mechanizmus lényeges eszköz a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak EU-n belüli nyomon követése tekintetében; aggodalmát fejezi ki a szarvasmarhafélék vizsgálatára vonatkozó korhatár újabb emelése miatt, különösen arra való tekintettel, hogy 2013 januárjától a szarvasmarhafélék BSE-ellenőrzési rendszerét a minta nagyságán alapuló vizsgálat határozza majd meg; felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a választandó minta nagyságával kapcsolatos előrelépésekről és újabb észrevételekről;

6.  sürgeti a Bizottságot, hogy az EU-n belüli BSE-esetszám alakulásának folyamatos nyomon követését és a jövőbeli esetleges újbóli előfordulások korai felismerésének biztosítását célzó lényeges elemként tartsa fenn a fertőzésveszélyt jelentő állatok vizsgálatát;

Az állati fehérjékkel való takarmányozás tilalmának felülvizsgálata

7.  különös tekintettel az EU-ban fennálló fehérjedeficitre támogatja a Bizottság azon javaslatát, hogy szüntessék meg a nem kérődző állatok feldolgozott állati fehérjékkel való takarmányozására vonatkozó tilalommal kapcsolatos rendelkezéseket, feltéve, hogy az kizárólag nem növényevő állatokra vonatkozik, továbbá:

8.  hangsúlyozza, hogy ezen intézkedéseknek egy olyan agrárpolitikával kell együtt járniuk, amelynek fő törekvése a növény- és állattenyésztés összekapcsolása, a füves területek megfelelő használata, az őshonos fehérjenövény-termesztés fokozása és a vetésforgórendszerek támogatása;

9.  sürgeti a Bizottságot olyan intézkedések bevezetésére, amelyek az állati fehérjékkel való takarmányozás tilalmának feloldása esetén kizárja annak lehetőségét, hogy a szállítási csatornák révén keresztfertőzés alakuljon ki a nem kérődző állatokból származó anyag és a kérődző állatokból származó anyag között;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a nem kérődző állatokból és kérődző állatokból egyaránt melléktermékeket előállító vágóhidak külön engedélyeztetésének szükségességét e melléktermékek egyértelmű elkülönítésének biztosítása érdekében;

11.  elutasítja mind a nem kérődző állatokból, mind pedig a kérődző állatokból származó feldolgozott állati fehérjéknek a kérődző állatoknak szánt takarmányokban való felhasználását;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a feldolgozott állati fehérjék behozatali ellenőrzésének szükségességét annak biztosítása érdekében, hogy kizárható legyen a fajon belüli újrafelhasználás, az 1. és 2. kategóriába tartozó anyagok felhasználása és a higiéniai szabályok megsértése; hangsúlyozza, hogy e cél érdekében rendszeres, előre be nem jelentett helyszíni ellenőrzésekre is szükség van;

13.  támogatja a tűréshatár bevezetését a nem engedélyezett, nem kérődző állatokból származó fehérjéknek takarmányban jelentéktelen mennyiségben történő előfordulását illetően – amit a technikailag elkerülhetetlen, véletlen kontamináció okoz – feltéve, hogy létezik módszer az említett fehérjék arányának megállapítására;

A meghatározott kockázati anyagok (SRM) jegyzéke

14.  elvárja, hogy a Bizottság fenntartsa az uniós SRM-jegyzékben foglalt szigorú normákat; hangsúlyozza, hogy e szigorú normákat nem enyhíthetik a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) arra irányuló kísérletei, hogy az uniós normákat az OIE jegyzékéhez igazítsa;

15.  sürgeti a Bizottságot, hogy csak abban az esetben vegye fontolóra az uniós SRM-jegyzék módosítását, ha azt tudományos tények támasztják alá, az elővigyázatosság elvének alkalmazása mellett, amennyiben az emberek és állatok egészségét érintő kockázatok kizárhatók, és az élelmiszer- és takarmánylánc biztonsága szavatolható;

A fertőző szivacsos agyvelőbántalmakkal kapcsolatos kutatás

16.  sürgeti a Bizottságot, hogy ösztönözze még jobban a juhokban előforduló surlókórnak az állattenyésztés és a beltenyészet, illetve a genetikai sodródás megelőzését célzó tenyészprogramok általi genetikai visszaszorítását;

17.  sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan intézkedéseket, amelyek ösztönzik a kecskék surlókórral szembeni rezisztenciájával és az atipikus surlókórral kapcsolatos jelenlegi kutatásokat, mivel az hozzájárulhat a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak EU-n belüli felszámolásához;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a vágás előtti és leölés utáni gyors BSE diagnózistesztek kifejlesztésére irányuló jelenlegi kutatást;

19.  elveti a Bizottság javaslatát a TSE-vel kapcsolatos kutatás európai uniós finanszírozásának csökkentésére vonatkozóan;

Kohort selejtezés

20.  tudomásul veszi a Bizottság azon javaslatát, hogy a BSE marhacsordákban való előfordulásának esetén a kohort selejtezési gyakorlatot felülvizsgálják; hansúlyozza, hogy a fogyasztói bizalom magas szintjének megőrzése érdekében a kohort selejtezési politika bárminemű változtatása előtt figyelembe kell venni az alábbi tényezőket: 1) fogyasztóvédelem, 2) az emberi és állati egészség bárminemű kockáztatása és 3) a kockázatkezelők és a jogalkotók azon lehetőségének biztosítása a továbbiakban is, hogy meghozzák a szükséges azonnali intézkedéseket, amennyiben a BSE újra felütné a fejét az EU-ban;

Élelmiszer- és takarmánybiztonság

21.  tudomásul veszi a Bizottságnak a tagállamokban az élelmiszer-biztonság, az állategészségügy és állatjóllét, valamint a növényegészségügy terén végzett hatósági ellenőrzések végrehajtásáról szóló, fent említett jelentését; rámutat, hogy a jelentés bizonyos hiányosságokat tár fel a tagállamok által készített jelentések minőségét illetően, és felhívja a tagállamokat, hogy javítsák jelentéseik minőségét azáltal, hogy – a szabályozói követelmények betartását biztosítandó – javítják a nemzeti ellenőrzéseket, kiválogatják a meg nem felelési eseteket, valamint azáltal, hogy fokozzák az ellenőrző hatóságok és élelmiszeripari vállalatok teljesítményét; felszólítja a Bizottságot, hogy Élelmiszerügyi és Állat-egészségügyi Hivatala révén hajtsa végre a tagállamok által végzett ellenőrzések hatékony felügyeletét;

22.  aggodalmának ad hangot az élelmiszerek és takarmányok – többek között dioxinnal való – fertőzöttsége miatt, és felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg és alkalmazzák igen szigorúan, szükség esetén pedig szigorítsák az élelmiszer- és takarmány-ellenőrzésre, illetve a kockázatkezelésre vonatkozó hatályos szabályozást, valamint gondoskodjanak arról, hogy ezt a belső piac egészén közös iránymutatások alkalmazásával összehangoltan végrehajtsák;

23.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak biztosítására, hogy az 1069/2009/EK rendeletben megfogalmazott követelmények és a végrehajtásáról szóló 142/2011/EU rendeletben az állati melléktermékek biogázzá alakítás előtti kezelésére, illetve az emésztőtraktus-maradványok felhasználására vagy eltávolítására vonatkozóan megfogalmazott feltételek teljesülnek, és hogy és e melléktermékeknek a takarmányláncba való illegális bekerülését megelőzik; sürgeti a Bizottságot, hogy felügyelje azt, hogy a jelenlegi szabályokat a tagállamok miként hajtják végre, annak biztosítása érdekében, hogy e tevékenységet zárt rendszerben végezzék;

A csontokról mechanikusan lefejtett hús

24.  aggodalmát fejezi ki a csontokról mechanikusan lefejtett húsra vonatkozó jelenlegi uniós szabályozás és annak tagállamok általi végrehajtása miatt;

25.  felhívja a tagállamokat, hogy a hatályos szabályokkal összhangban vizsgálják felül a csontokról mechanikusan lefejtett húsra vonatkozó meghatározások végrehajtását;

26.  kéri, hogy az élelmiszerek címkéjén kötelezően fel kelljen tüntetni a csontokról mechanikusan lefejtett húsra vonatkozó információt annak érdekében, hogy a fogyasztók megfelelőbb tájékoztatásban részesüljenek, és így megalapozottan választhassanak;

27.  kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a harmadik országokat a TSE-rendelet és a TSE-vel kapcsolatos intézkedések minden változtatásáról;

o
o   o

28.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a végrehajtásról szóló jelentést a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 147., 2001.5.31., 1. o. (2) HL L 226., 2004.6.25., 22. o. (3) HL L 109., 2000.5.6., 29. o. (4) HL L 165., 2004.4.30., 1. o. (5) HL L 31., 2002.2.1., 1. o. (6) HL L 325., 2003.12.12., 31. o. (7) HL L 300., 2009.11.14., 1. o. (8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0084.

Az Európai Parlament 2011. július 6-i állásfoglalása a légi közlekedés védelméről, különös tekintettel a biztonsági szkennerekre (2010/2154(INI))

P7_TA(2011)0329 A7-0216/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett, a biztonsági szkennerek európai uniós repülőtereken való használatáról szóló közleményére (COM(2010)0311),

–  tekintettel a repülésbiztonsági intézkedések és a biztonsági szkennerek emberi jogokra, magánéletre, adatvédelemre és emberi méltóságra gyakorolt hatásáról szóló, 2008. október 23-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a polgári légi közlekedés védelmének közös szabályairól szóló, 2008. március 11-i 300/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a polgári légi közlekedés védelméről szóló 300/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet mellékletében foglalt közös alapkövetelmények kiegészítéséről szóló, 2009. április 2-i 272/2009/EK bizottsági rendeletre(3),

–  tekintettel a közös légiközlekedés-védelmi alapkövetelmények végrehajtásához szükséges intézkedések meghatározásáról szóló, 2010. március 4-i 185/2010/EU bizottsági rendeletre(4),

–  tekintettel a Bizottság ötödik jelentésére az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a polgári légi közlekedés védelme területén közös szabályok létrehozásáról szóló 2320/2002/EK rendelet végrehajtásáról (COM(2010)0725),

–  tekintettel légiközlekedés-védelmi díjakról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2010. május 5-i álláspontjára(5),

–  tekintettel a lakosságot érő elektromágneses sugárterhelés (0 Hz – 300 GHz) korlátozásáról szóló, 1999. július 12-i 1999/519/EK tanácsi ajánlásra(6),

–  tekintettel a munkavállalók fizikai tényezők (elektromágneses terek) hatásából keletkező kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről szóló , 2004. április 29-i 2004/40/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (18. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében)(7),

–  tekintettel a munkavállalók fizikai tényezők hatásának való expozíciójára (mesterséges optikai sugárzás) vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről szóló, 2006. április 5-i 2006/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (19. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében)(8),

–  tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9),

–  tekintettel a munkavállalók és a lakosság egészségének az ionizáló sugárzásból származó veszélyekkel szembeni védelmét szolgáló alapvető biztonsági előírások megállapításáról szóló, 1996. május 13-i 96/29/Euratom tanácsi irányelvre(10),

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekciójának a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett, a biztonsági szkennerek európai uniós repülőtereken való használatáról szóló véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére, tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A7–0216/2011),

A biztonsági szkennerek

A.  mivel a biztonsági szkenner olyan általános kifejezés, amelyet a ruházatban elrejtett fémből és nem fémből készült tárgyak kimutatására képes technológia megnevezésére használnak; mivel a felderítési hatékonyság attól függ, hogy a szkenner kimutatja-e az ellenőrzött személy ruházatában elrejtett tiltott tárgyakat;

B.  mivel a légi közlekedés védelmére vonatkozó európai uniós szabályozási keretben a ruházatban elrejtett tiltott tárgyak kimutatására alkalmasnak tartott különböző ellenőrzési módszerek és technológiák szerepelnek, amelyek közül a tagállamok egyet vagy többet választhatnak; mivel ez a jegyzék jelenleg nem tartalmazza a biztonsági szkennereket;

C.  mivel számos tagállam, az új technológiák kipróbálására vonatkozó jogával élve (a 185/2010/EU bizottsági rendelet mellékletének12.8. pontja), átmeneti jelleggel – legfeljebb 30 hónapig – jelenleg is használ biztonsági szkennereket a repülőtereken;

D.  mivel a tagállamoknak jogában áll az európai jog által előírt közös alapkövetelményeknél szigorúbb intézkedéseket alkalmazni és ebből következően alkalmazhatnak biztonsági szkennereket területükön; mivel ebben az esetben kockázatértékelés alapján és az uniós jog szerint kell eljárniuk; mivel az említett lépéseknek a tárgykörhöz kapcsolódónak, tárgyilagosnak, hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek és a felmerülő kockázattal arányosnak kell lenniük (a 300/2008/EK rendelet 6. cikke);

E.  mivel a biztonsági szkennerek tagállamok általi használata, a fenti két eset bármelyikében, lényegében nem teszi lehetővé a ténylegesen egyszeri biztonsági ellenőrzést; mivel a jelenlegi helyzet fennmaradása esetén a tagállamokra alkalmazott funkcionális feltételek nem lesznek egységesek, ezért nem szolgálják az utasok érdekeit;

F.   mivel a biztonsági szkennerekről folytatandó vitát nem szabad elkülöníteni az európai repülőterekre vonatkozó integrált és átfogó biztonságpolitikára vonatkozó vitától;

G.   mivel az egészség megőrizendő érték és megvédendő jog; mivel az ionizáló sugárzás kerülendő kockázatot jelent; mivel ezért nem lenne szabad az Európai Unióban engedélyezni az ionizáló sugárzást használó biztonsági szkennerek alkalmazását, amelyek az emberi egészségre károsak és hatásuk összeadódik;

H.   mivel mind az uniós jogszabályok, mind a tagállamok törvényei szabályozzák az ionizáló sugárzást kibocsátó technológiák használatából származó egészségügyi veszélyek elleni védelmet, valamint az e sugárzásnak való kitettség határértékeit; mivel ebből következően az ionizáló sugárzást használó biztonsági szkennereket az Európai Unióban be kellene tiltani;

I.  mivel az Európai Bizottság konzultációt folytatott az európai adatvédelmi biztossal, a 29. cikk szerinti munkacsoporttal, valamint az Európai Alapjogi Ügynökséggel, és a tőlük kapott válaszok fontos elemeket tartalmaznak arra nézve, hogy a biztonsági szkennerek repülőtereken való használata megfeleljen az alapjogok védelmének;

J.  mivel az egészséggel és a magánélethez, a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadsághoz, a megkülönböztetésmentességhez és az adatvédelemhez való jogokkal kapcsolatos aggodalmakkal foglalkozni kell mind a technológiák, mind pedig azok alkalmazása tekintetében, és a biztonsági szkennerek bevezetésére csak ezután kerülhet sor;

K.  mivel a biztonsági szkennerek azon túlmenően, hogy a jelenlegi felszereléseknél magasabb szintű biztonságot biztosítanak, az utasok átvizsgálását is meggyorsítják, és csökkentik a várakozási időt;

A légi közlekedés védelmének finanszírozása

L.  mivel a Tanács még nem közölte álláspontját a légi közlekedés védelmével kapcsolatos díjakról szóló irányelvre vonatkozó parlamenti álláspontról;

A teherárura vonatkozó biztonsági intézkedések

M.  mivel az utóbbi időben a hírszerzés által felderített terrortámadásoknál az akciók során teherárut szándékoztak eszközként felhasználni;

N.  mivel nem csupán az utasokat, hanem a teherárut és a postai küldeményeket is megfelelő védelmi intézkedéseknek kell alávetni;

O.  mivel az utasszállító repülőgépeken szállított teheráru és postai küldemények veszélyforrást jelenthetnek a terrortámadások szempontjából; mivel a teheráru és a postai küldemények biztonsági ellenőrzése az utasokénál sokkal alacsonyabb szintű, ezért az utasszállító gépekbe berakodott teheráru és postai küldemények esetében a biztonsági intézkedéseket meg kell szigorítani;

P.  mivel a védelmi intézkedések nem csak a repülőterekre, hanem a teljes ellátási láncra vonatkoznak;

Q.  mivel a légi közlekedés védelme tekintetében a postai szolgáltatók fontos szerepet játszanak a postai küldemények és csomagok továbbítása terén, és mivel – az európai jogszabályoknak eleget téve – jelentős összegeket fektettek be és új technológiákat vezettek be a nemzetközi és európai biztonsági szabványoknak való megfelelés érdekében;

Nemzetközi kapcsolatok

R.  mivel a magas szintű védelem biztosításához a légiközlekedés-védelmi intézkedéseket nemzetközi szinten kell koordinálni az utasok többszöri átvizsgálásának és az ebből eredő korlátozások és további költségek elkerülése érdekében;

A biztonsági személyzet képzése

S.   mivel a biztonsági személyzet alap- és továbbképzése a magas szintű, az utasok személyes méltóságának megőrzését és személyes adataik védelmét biztosító bánásmóddal összeegyeztethető légiközlekedés-védelem alapvető eleme,

T.  mivel a biztonsági személyzetre vonatkozó szociális, képesítésbeli és továbbképzési standardokat bele kell foglalni a közösségi repülőterek földi kiszolgálási piacára való bejutásról szóló 96/67/EK irányelv(11) felülvizsgálatába,

Általános észrevételek

1.  megállapítja, hogy a légiközlekedés-védelem integrált, egyszeri védelmi ellenőrzéssel járó szemléletet kíván annak érdekében, hogy az EU egyik repülőterére egy másik uniós repülőtérről érkező utasokat, poggyászt és teherárut ne kelljen ismételten vizsgálat alá vetni;

2.  úgy véli, hogy a légi közlekedés védelme terén hozzáadott értéket képviselnének az ellenőrzési pontokon szükséges idő tekintetében az utasok számára hatékony és gyors szkenneres módszerek;

3.  kéri a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a robbanószerek – ideértve a szilárd anyagokat is – kimutatására szolgáló egyéb technikákat miként lehetne a légiközlekedés biztonsága érdekében felhasználni;

4.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden rendelkezésükre álló információ, de különösen a rendőrségtől, a titkosszolgálatoktól, a vámhivataloktól és a fuvarozó vállalatoktól származó megbízható információk alapján fejlesszék ki a megalapozott gyanú szerint biztonsági veszélyt jelentő utasokra, valamint a poggyász és a teheráru ellenőrzésére szolgáló integrált kockázati elemzés rendszerét; úgy véli, hogy a teljes rendszert a hatékonyságnak kell vezérelnie, és annak az Európai Unió Alapjogi Chartája megkülönböztetés tilalmára vonatkozó 21. cikkével és az adatvédelemre vonatkozó uniós szabályokkal összhangban kell állnia;

5.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a hatékony együttműködést, a biztonságkezelést és információcserét valamennyi érintett hatóság és szolgáltató, valamint a hatóságok, a biztonsági cégek és a légitársaságok között európai és nemzeti szinten egyaránt;

6.   kéri a Bizottságot, hogy a lehetséges problémák, a gyakorlati tapasztalat és technológiai fejlődés tükrében rendszeresen ellenőrizze az engedélyezett átvizsgálási módszerek jegyzékét és azok alkalmazási feltételeit, valamint a minimumkövetelményeket abból a célból, hogy a fejlődéssel lépést tartó, az utasok és a dolgozók jogait és érdekeit is biztosító, magas szintű felderítési hatékonyságot lehessen biztosítani;

7.  hangsúlyozza az Európai Unió biztonságára nézve a stockholmi programban is kimutatott módon veszélyt jelentő terrorizmus és szervezett bűnözés elleni küzdelem fontosságát, és ezért – de kizárólag ebben az összefüggésben – támogatja a törvényesen előírt, hatékony, egy szabad és nyitott demokratikus társadalomban nélkülözhetetlen, a kitűzött céllal arányos, valamint az EU Alapjogi Chartáját és az emberi jogok európai egyezményét (EJEE) maradéktalanul tiszteletben tartó, a terrorcselekmények megelőzésére irányuló biztonsági intézkedések alkalmazását; emlékeztet arra, hogy a polgároknak az intézményekbe vetett hite alapvető fontosságú, és hogy ezért megfelelő egyensúlyt kell kialakítani a biztonság megteremtésének szükségessége, valamint az alapvető jogok és szabadságok biztosítása között;

8.  hangsúlyozza e tekintetben, hogy valamennyi terrorizmusellenes fellépésnek teljes mértékben összhangban kell állnia a demokratikus társadalmakban elengedhetetlen alapvető uniós jogokkal és kötelezettségekkel, valamint arányosnak, csak a legszükségesebb esetben alkalmazottnak, törvény által szabályozottnak és az elérni kívánt konkrét célra irányulónak kell lennie;

Biztonsági szkennerek

9.  kéri a Bizottságot, hogy csak akkor tegyen javaslatot az ebben az állásfoglalásban foglaltaknak megfelelően a biztonsági szkennerek engedélyezett átvizsgálási módszerek jegyzékébe való felvételére – azzal a feltétellel, hogy ezt a használatukra vonatkozó megfelelő előírások és közös minimumkövetelmények kísérik –, ha az Európai Parlament által 2008-ban kért hatástanulmány elkészült és az igazolta, hogy a készülékek nem jelentenek kockázatot sem az utasok egészsége, személyes adataik, személyes méltóságuk vagy magánszférájuk érintetlensége, sem pedig az ellenőrzések hatékonysága szempontjából;

10.  úgy véli, hogy a biztonsági szkennerek használatának közös uniós szabályokon, eljárásokon és szabványokon kell alapulnia, amelyek a felderítés teljesítménykritériumainak meghatározásán kívül az utasok, a dolgozók, a legénység és a biztonsági személyzet egészségének és alapjogainak védelméhez szükséges garanciákat is biztosítják;

11.   úgy véli, hogy a biztonsági szkennerek a repülőtéri ellenőrzések sebességének és ütemének javítását szolgálják, és csökkentik az utasoknak okozott kellemetlenségeket, ezért kéri a Bizottságot, hogy ezt a szempontot a jogszabályra irányuló javaslatában vegye figyelembe;

12.  hangsúlyosan javasolja, hogy a Bizottság állítson fel közös szabályokat a biztonsági szkennerek használatára vonatkozóan, majd rendszeresen és szükség esetén igazítsa az egészségre, magánéletre, személyes adatokra és az alapvető jogokra vonatkozó rendelkezéseket a műszaki fejlődéshez;

Szükségesség és arányosság

13.  meggyőződése, hogy a terrorizmus fenyegetésének súlyosbodásával az állami hatóságoknak meg kell hozniuk a demokratikus társadalmak által elvárt védelmi és megelőzési intézkedéseket;

14.  úgy véli, hogy a biztonsági szkennerek felderítési hatékonysága – különösen a nem fémből készült tárgyakat és a folyadékokat illetően – nagyobb, mint a jelenlegi fémdetektoroké, a motozás (teljes manuális átvizsgálás) pedig a szkennernél több bosszúságot és időveszteséget okoz, és annál nagyobb ellenállásba ütközik;

15.  úgy véli, hogy a biztonsági szkennerek használata – a szükséges garanciák biztosítása mellett – indokoltabb a kevésbé alapos módszerek alkalmazásánál, amelyek nem volnának képesek garantálni a védelem hasonló szintjét; emlékeztet arra, hogy a légiközlekedés biztonsága terén továbbra is kulcsfontosságú prioritás a széles értelemben vett intelligens megoldások alkalmazása és a jól képzett repülőtéri biztonsági személyzet;

16.  úgy véli, hogy a rendelkezésre álló technológia és módszerek segítségével megválaszolhatók a magánélettel és az egészséggel kapcsolatos aggodalmak és követelmények; úgy véli, hogy a jelenleg fejlesztés alatt álló technológia ígéretes, és hogy a rendelkezésre álló technológiák közül a legjobbat kell alkalmazni;

17.  megítélése szerint az EU tagállamainak felelőssége és szabad döntése, hogy a biztonsági szkennereket üzembe helyezik-e, vagy sem; úgy véli azonban, hogy egy összefüggő európai légiközlekedés-biztonsági térség megteremtése érdekében a szkennerek alkalmazásának további összehangolására van szükség;

18.  úgy véli, hogy ha az EU tagállamai biztonsági szkennereket vezetnek be, az adott szkennereknek meg kell felelniük az EU által valamennyi tagállam számára előírt szabványoknak és minimumkövetelményeknek a tagállamok szigorúbb intézkedések alkalmazásához való jogának sérelme nélkül;

19.  úgy véli, hogy a tagállamoknak további ellenőrzési pontokról és biztonsági személyzetről kell gondosodniuk annak biztosítása érdekében, hogy az utasokat ne érintse hátrányosan a biztonsági szkennerek felállítása;

20.  megítélése szerint a biztonsági szkennerek használatát az ellenőrzött személyek döntésétől kell függővé tenni, és amennyiben ezt megtagadják, a biztonsági szkennerekkel azonos szintű hatékonyságot biztosító, olyan alternatív átvizsgálási módszereknek kell alávetniük magukat, amelyek maradéktalanul tiszteletben tartják jogaikat és méltóságukat; hangsúlyozza, hogy az ilyen elutasítás nem vezethet az utas meggyanúsításához;

Egészség

21.  emlékeztet arra, hogy az európai és a nemzeti jog alkalmazásánál különös figyelmet kell fordítani az ALARA-elv (az ésszerűen elérhető legalacsonyabb érték) betartására;

22.  felhívja a tagállamokat olyan technológia alkalmazására, amely a legkevésbé káros az emberi egészségre, és amely elfogadható megoldást kínál az utasok magánéletének védelmével kapcsolatos aggodalmakra;

23.  úgy véli, hogy a halmozódó hatású ionizáló sugárzásnak való kitétel elfogadhatatlan; ezért meggyőződése, hogy az ionizáló sugárzást használó valamennyi technológia alkalmazását egyértelműen ki kell zárni a biztonsági vizsgálatokból;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy a következő kutatási keretprogram részeként vizsgálja meg olyan technológia használatának a lehetőségét, amely teljes mértékben veszélytelen mindenki számára, ugyanakkor biztosítja a légi forgalom biztonságát;

25.  kéri a tagállamokat, hogy az új tudományos eredményeket figyelembe véve rendszeresen ellenőrizzék a biztonsági szkennerek használatának hosszú távú hatásait és felügyeljék a berendezések üzembe helyezését, használatát és működését;

26.  nyomatékosan kéri a különleges helyzetek megfelelő figyelembevételét, valamint a tisztességes és személyre szabott elbánást az egészségügyi és a kommunikációs szempontból kiszolgáltatott helyzetben levő utasok, például terhes asszonyok, gyermekek, idősek és fogyatékkal élők, valamint beültetett orvostechnikai eszközökkel (például ortopédiai protézisekkel vagy szívritmus-szabályozókkal) rendelkező személyek, valamint az olyan utasok esetében, akik egészségük fenntartásához szükséges gyógyszereket és/vagy orvosi eszközöket (például fecskendőt vagy inzulint) visznek magukkal;

A testről készült felvételek

27.  úgy véli, hogy kizárólag pálcikafigurákat szabad használni, és hogy a testről nem szabad felvételeket készíteni;

28.   hangsúlyozza, hogy az átvilágítás során keletkezett adatokat kizárólag a tiltott tárgyak felderítésére és csak az ellenőrzéshez szükséges időtartamig szabad használni, továbbá azonnal meg kell semmisíteni, amint az érintett személy áthaladt a biztonsági ellenőrzésen, és az adatokat nem szabad tárolni;

A hátrányos megkülönböztetés tilalma

29.  úgy véli, a működési szabályoknak biztosítaniuk kell, hogy az utasok kiválasztása véletlenszerűen történjék, és ne hátrányosan megkülönböztető kritériumok alapján válasszák ki azokat az utasokat, akiknek a biztonsági szkenneren át kell haladniuk;

30.  hangsúlyozza, hogy a biztonsági átvilágításra történő kiválasztás során elfogadhatatlan többek között a nemen, a fajon, a bőrszínen, az etnikai hovatartozáson, a genetikai jellegen, a nyelven, a valláson vagy a meggyőződésen alapuló bárminemű besorolás;

Adatvédelem

31.  úgy véli, hogy az utasok személyazonosságának védelme érdekében, valamint elkerülendő, hogy a valamely testrészükről készült felvétel alapján beazonosíthatók legyenek, a biztonsági szkennereknek pálcikafigurákat kellene használniuk;

32.  hangsúlyozza, hogy az alkalmazott technológia nem lehet képes az adatok tárolására vagy elmentésére;

33.  emlékeztet arra, hogy a biztonsági szkennereket a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban kell használni;

34.  hangsúlyozza, hogy a biztonsági szkennerek használata mellett döntő tagállamoknak a szubszidiaritás elvével összhangban lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az európai jogszabályokban meghatározottaknál szigorúbb előírásokat alkalmazzanak a polgárok és személyes adataik védelme vonatkozásában;

Az ellenőrzött személyek tájékoztatása

35.  úgy véli, hogy az átvizsgált személyeknek átfogó előzetes tájékoztatást kell kapniuk, különösen az adott szkenner működésére, az emberi méltósághoz és a magánélethez való jogok védelmére, az adatvédelemre és a szkennerrel történő átvizsgálás visszautasításának lehetőségére vonatkozóan;

36.  kéri, hogy a Bizottság által a légi utasok jogairól szervezett tájékoztatási kampány részletesen ismertesse az utasok biztonsági ellenőrzéssel és a biztonsági szkennerekkel kapcsolatos jogait;

Az ellenőrzött személyekkel való bánásmód

37.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a biztonsági személyzetnek a biztonsági szkennerek olyan használatára vonatkozó különleges képzését, amely tiszteletben tartja az utasok alapvető jogai, méltóságát, adataik védelmét és egészségét; e tekintetben úgy véli, hogy a szkennerekkel dolgozó biztonsági személyzet számára rendkívül hasznos eszköznek bizonyulhat a magatartási kódex;

A légi közlekedés védelmének finanszírozása

38.  emlékeztet a légiközlekedés-védelmi díjakról szóló, 2010. május 5-i állásfoglalására;

39.  úgy véli, hogy a védelmi díjaknak – amelyeket kizárólag a biztonsági költségek fedezeteként szabad felhasználni –átláthatóaknak kell lenniük, továbbá, hogy a szigorúbb intézkedések bevezetése mellett döntő tagállamoknak kell viselniük az ebből fakadó többletköltségeket;

40.  sürgeti a Tanácsot, hogy haladéktalanul foglaljon állást első olvasatban a légiközlekedés-védelmi díjakról, tekintettel arra, hogy a légiközlekedés-védelemre, illetve a légiközlekedés-védelmi díjakra vonatkozó jogi szabályozás egymással szorosan összefügg;

41.  javasolja, hogy valamennyi utas jegyén tüntessék fel a biztonsági intézkedések költségeit;

Folyadékok, aeroszolok és gélek (LAG) tilalma

42.  megerősíti és fenntartja azt az álláspontját, hogy az uniós jogszabályoknak megfelelően a folyadékok szállítási tilalmának 2013-ban meg kell szűnnie; ezért arra ösztönzi az összes érintett felet, a Bizottságot, a tagállamokat és az iparágat, hogy szorosan együttműködve biztosítsák a folyadékoknak a repülőgépek fedélzetén történő szállítására vonatkozó korlátozások minden utas javát szolgáló megszüntetését;

43.  kéri a tagállamokat és a repülőtereket, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy a megfelelő technológia időben rendelkezésre álljon és így, a folyadékok szállítási tilalmának tervek szerinti megszüntetése ne eredményezze a biztonság csökkenését;

44.  úgy véli, hogy ebben az értelemben valamennyi szereplőnek mindent meg kellene tennie azért, hogy a folyadékok, aeroszolok és gélek szállítási tilalma átalakuljon ezek maradéktalanul kielégítő, egységes, az utasok jogait mindenkor tiszteletben tartó ellenőrzésévé;

A teherárura vonatkozó biztonsági intézkedések

45.  úgy véli, hogy a teheráru és postai küldemény kockázatelemzésen alapuló átvizsgálásának arányosnak kell lennie a szállításukkal együtt járó fenyegetésekkel, valamint hogy biztosítani kell a megfelelő védelmet, különösen, ha a teherárut vagy a postai küldeményt utasszállító repülőgépeken szállítják;

46.  emlékeztet arra, hogy a teheráruk 100%-os ellenőrzése megvalósíthatatlan; kéri a tagállamokat, hogy folytassák erőfeszítéseiket a 300/2008/EK rendelet, valamint az annak megfelelő 185/2010/EU bizottsági rendelet végrehajtása tekintetében annak érdekében, hogy a biztonság az ellátási lánc egészében megerősödjék;

47.  úgy véli, hogy a teheráru biztonsági szintje tekintetében még vannak eltérések a tagállamok között, és hogy az egyszeri biztonsági ellenőrzés megvalósítása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell az európai teherárura és postai küldeményre vonatkozó meglévő intézkedések megfelelő alkalmazását, és hogy a valamely másik tagállamban jóváhagyott akkreditált ügynököt elfogadják;

48.  véleménye szerint a légi áru és a postai küldemények biztonsága tekintetében a tagállamokban foganatosított intézkedések megerősödtek és az ezen intézkedések Bizottság által végzett vizsgálata is fokozódott, ezért elengedhetetlennek tartja, hogy szakmai jelentés készüljön azzal a céllal, hogy azonosítsa a teheráru jelenlegi kezelési rendszerének gyengeségeit és a lehetséges megoldásokat;

49.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szigorítsák meg a légi úton szállított teheráru átvilágítását és ellenőrzését, többek között az ismert feladók akkreditált ügynökei által történő hitelesítésekkel kapcsolatos ellenőrzéseket is; hangsúlyozza, hogy ehhez nemzeti szinten több ellenőrre van szükség;

50.  rámutat a vámhivataloknak nyújtott tájékoztatás által kínált lehetőségekre az egyes küldeményekkel kapcsolatos kockázatok felmérése szempontjából, és kéri a Bizottságot, hogy folytassa a munkát a vámhivatalok elektronikus rendszereinek a légiközlekedés-védelem céljaira történő lehetséges felhasználása érdekében; ez elsősorban az EU import-ellenőrzési rendszerének felhasználását jelenti a vámhatóságok közötti együttműködés javítására;

51.  kéri a Bizottságot, hogy hozza meg a harmadik országokból származó teheráru biztonságos továbbítása érdekében szükséges intézkedéseket, kezdve a származási repülőtérrel, és határozza meg a magas kockázatot jelentő teherárukra vonatkozó kritériumokat azonosítva a különböző szereplők mindegyikének felelősségét;

52.  kéri az Európai Bizottságot, hogy a védelmi program vegye figyelembe az összes érintett szereplő sajátosságát, továbbá hangolja össze a postai küldemény és teheráru továbbításához kötődő védelmi intézkedéseket a dinamikus gazdaság biztosításának szükségességével, amely előmozdítja a kölcsönös kereskedelmi cseréket, a szolgáltatások minőségét, valamint az elektronikus kereskedelem fejlődését;

53.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a teheráruval foglalkozó biztonsági személyzet alap- és továbbképzésének harmonizált rendszerére annak érdekében, hogy lépést tartsanak a biztonság terén kifejlesztett legfrissebb műszaki megoldásokkal;

Nemzetközi kapcsolatok

54.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezettel (ICAO) és harmadik országokkal a légi közlekedés védelme terén a kockázatértékelés és a hírszerzési rendszerek tekintetében;

55.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ICAO keretében mozdítsák elő az átfogó szabályozásra irányuló szabványokat a harmadik országok e szabványok teljesítését célzó erőfeszítéseinek támogatása, a védelmi intézkedések kölcsönös elismerése irányába történő előrelépés, valamint az egyszeri, hatékony védelmi ellenőrzés céljának elérése érdekében;

o
o   o

56.  úgy véli, hogy a légi közlekedési ágazatot illetően a komitológiai eljárás, legalábbis a polgárok jogait érintő intézkedések esetén nem helyénvaló, és a Parlamentnek az együttdöntési eljárás révén történő teljes bevonására szólít fel;

57.  jogalkotási javaslatot vár a Bizottságtól a 300/2008/EK rendeletnek a jelenlegi parlamenti ciklus alatti kiigazítására, figyelemmel az Európai Bizottság 2010. december 16-i, a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmus szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló európai parlamenti és bizottsági rendelet elfogadása keretében tett nyilatkozatára;

58.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 15. E, 2010.1.21., 71. o. (2) HL L 97., 2008.4.9., 72. o. (3) HL L 91., 2009.4.3., 7. o. (4) HL L 55., 2010.3.5., 1. o. (5) HL C 81. E, 2011.3.15., 164. o. (6) HL L 199., 1999.7.30., 59. o. (7) HL L 184., 2004.5.24., 1. o. (8) HL L 114., 2006.4.27., 38. o. (9) HL L 281., 1995.11.23, 31. o. (10) HL L 159., 1996.6.29., 1. o. (11) HL L 272., 1996.10.25., 36. o.

Az Európai Parlament 2011. július 6-i állásfoglalása a nőkről és a vállalkozásvezetésről a nőkről és a vállalkozásvezetésről (2010/2115(INI))

P7_TA(2011)0330 A7-0210/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az 1995 szeptemberében, Pekingben tartott 4. Nőügyi Világkonferenciára, a Pekingben elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra, majd a pekingi nyilatkozat és a cselekvési platform végrehajtására irányuló további intézkedésekről és kezdeményezésekről a 2000. június 9-i Peking +5, a 2005. március 11-i Peking +10 és a 2010. március 12-i Peking + 15 rendkívüli ENSZ ülésszakon elfogadott dokumentumokra,

–  tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló, 1979-ben elfogadott ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára, és különösen annak 1., 2., 3., 4., 5., 21. és 23. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, amely olyan, a tagállamok számára közös értékeket hangsúlyoz, mint a pluralizmus, a megkülönböztetésmentesség, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a nemi alapú megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló 19. cikkére,

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőség terén elért haladásról szóló 2011. évi bizottsági jelentésre,

–  tekintettel a Bizottság 2010. október 27-i, „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé, A magas szinten versenyképes szociális piacgazdaságért, 50 javaslat az együttes munka, vállalkozás és a cserekapcsolatok javítása érdekében” című közleményére (COM(2010)0608),

–  tekintettel a Bizottság 2010. szeptember 21-i, „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia – 2010–2015” című közleményére (COM(2010)0491),

–  tekintettel a Bizottság 2010. június 6-i zöld könyvére a pénzügyi intézmények vállalatirányításáról és a javadalmazási politikákról COM(2010)0284),

–  tekintettel a Bizottság 2010. március 5-i, „A nők és a férfiak közötti egyenlőség iránti fokozott elkötelezettség, A nők chartája” című közleményére (COM(2010)0078),

–  tekintettel az Európai Tanács által 2006 márciusában elfogadott, a férfiak és a nők közötti egyenlőségről szóló európai paktumra1, és az Európai Tanács által 2011. március 7-én elfogadott, a férfiak és nők közötti egyenlőségről szóló új európai paktumra,

–  tekintettel a nőknek és a férfiaknak a döntéshozatali eljárásban való kiegyensúlyozott részvételéről szóló 96/694/EK tanácsi ajánlásra,

–  tekintettel a Világgazdasági Fórum 2011. január 26-29-én, Davosban tartott éves ülésére és a „Women Leaders and Gender Parity” című programra,

–  tekintettel a pénzügyi intézmények vállalatirányításáról szóló, 2011. május 11-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2011” című 2011. március 8-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Pekingben tartott 4. Nőügyi Világkonferencia: „Küzdelem az egyenlőségért, a fejlődésért és a békéért” című, 1995. június 15-i állásfoglalására(3), a 4. Nőügyi Világkonferencia cselekvési platformjának (Peking + 10) nyomon követéséről szóló, 2005. március 10-i állásfoglalására(4) és a Peking +15 „Az ENSZ cselekvési platformja a nemek közötti egyenlőségért” című, 2010. február 25-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7-0210/2011),

A.  mivel a nemek közötti egyenlőség az Európai Uniónak az EK-Szerződésben foglalt alapelve, egyik célkitűzése és feladata, valamint mivel a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségnek valamennyi tevékenysége során való általános érvényesítése az Unió konkrétan meghatározott feladata,

B.  mivel az Európai Unió egyik kiemelt célkitűzésének kellene lennie annak, hogy lehetővé teszi a szakavatott és szakképzett nők bekerülését a napjainkban számukra nehezen elérhető munkakörökbe azáltal, hogy felszámolja a fennálló akadályokat és a nemek közötti egyenlőtlenségeket, amelyek meggátolják, hogy a nők karrierje előrehaladjon,

C.  mivel a társadalmi igazságosság érdekében, valamint a gazdaság fejlesztéséhez a nők készségeinek teljes körű kiaknázása céljából az esélyegyenlőségnek a foglalkoztatás területén megkülönböztetés nélkül kell lehetővé tennie a férfiak és a nők előmenetelét a munkaerőpiacon és a vezető beosztásokban valamennyi szinten, valamint ugyanolyan karrierlehetőségeket kell biztosítania a nők számára, mint a férfiaknak,

D.  mivel 2008-ban az egyetemi képesítések 59,5%-át nők szerezték meg az EU-ban, mivel az üzleti, gazdálkodási és jogi karon a nők többségben vannak a férfiakkal szemben, mivel azonban 2009-ben a legnagyobb, tőzsdén jegyzett társaságok legmagasabb szintű döntéshozó testületeiben a nők aránya csupán 10,9%-ot tett ki,

E.  mivel a nők képviseletét akadályozó tényezők a nemi alapon történő megkülönböztetés, valamint a vállalatoknál fennmaradt és a potenciális vezetők mentorálását korlátozó sztereotip viselkedések közrejátszásának is betudhatók,

F.  mivel az Európai Bizottság és a magánszektor által készített tanulmányok rámutattak arra, hogy összefüggés van a vállalkozások jobb gazdasági és pénzügyi eredményei és aközött, hogy vannak-e nők a vállalkozás döntéshozatali szerveiben; mivel ebből egyértelműen következik, hogy a teljesítmény és a gazdasági versenyképesség valódi eszközének tekinthető az, ha a nők nagy arányban képviseltetik magukat a vezető pozíciókban,

G.  mivel ezért ezen a területen tovább kell folytatni az olyan módszerek, mint az esettanulmányok és a helyes gyakorlatok cseréjének bevezetését, valamint pozitív intézkedéseket kell bevezetni annak érdekében, hogy a női humánerőforrások kihasználása a vállalkozások valamennyi szintjén optimális legyen,

H.  mivel azonban az Európai Unióban napjainkban a tőzsdén jegyzett legnagyobb társaságok igazgatótanácsi tagjainak csupán a 10%-a, az igazgatótanácsok elnökei közül pedig mindössze 3% a nő, figyelembe véve az országok és az érintett különböző szakmai ágazatok közötti különbségeket, mivel az EU egészét tekintve a nemek közötti bérszakadék még mindig mintegy 17,5%, és ez a vezető beosztásokra is vonatkozik,

I.  mivel a nők száma a vállalati vezetőtestületekben általában mindössze fél százalékponttal nő évente; mivel ilyen lassú ütemben haladva még újabb ötven évet vesz igénybe, amíg a vállalati vezetőtestületekben mindegyik nem legalább 40%-ban képviselteti magát,

J.  mivel a kereskedelmi és iparkamarák, valamint a szakszervezeteket és a munkáltatókat képviselő szervezetek távolról sem érték el azt, hogy szervezeteikben a férfiak és a nők aránya egyensúlyban legyen, ami tükrözi azt az általános helyzetet, hogy a nők kis számban képviseltetik magukat a vállalkozások vezető testületeiben; mivel azonban a kereskedelmi és iparkamarák, valamint a szakszervezeteket és a munkáltatókat képviselő szervezetek hozzájárulhatnak a helyes gyakorlatok terjesztéséhez és cseréjéhez ezen a téren;

K.  mivel mind az Európai Unióban, mind pedig a tagállamokban a politikai döntéshozók és a vállalkozások feladata az, hogy felszámolják a nőknek általában véve a munkaerőpiacra és különösen a vezető testületekbe való bejutásának akadályait, és egyenlő esélyeket biztosítsanak számukra ahhoz, hogy felelős munkaköröket tölthessenek be az összes meglévő erőforrás hatékony használatának biztosítása, a női kompetenciák és kvalitások áramlásának optimalizálása, illetve az Európai Unióban meglévő humánpotenciál lehető legjobb kiaknázása érdekében, valamint az Európai Unió alapvető értékeinek védelmében, tekintve, hogy az egyenjogúság az alapvető elvek egyike,

L.  mivel azok a proaktív kezdeményezések és intézkedések, amelyek a magánszektorban születtek azzal a céllal, hogy növeljék a nők arányát – például a vállalkozásokon belül a nők jobb karrierkövetése érdekében a humánerőforrás-fejlesztésre irányuló, vagy a vállalatokon kívül a nők részvételét és előléptetését, valamint a helyes gyakorlatok rendszeres cseréjét ösztönző hálózatok létrehozására irányuló kezdeményezések és intézkedések – hasznosnak és ösztönzőnek bizonyultak, ám még nem elegendőnek ahhoz, hogy megfordítsák a vállalkozásoknál fennálló helyzetet, és mivel a nők száma továbbra is túlságosan alacsony a vállalkozások irányításában,

M.  mivel a Bizottság bejelentette, hogy jogszabályi intézkedéseket fog előterjeszteni annak biztosítására, hogy a tőzsdén jegyzett vállalatok hatékony intézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy az igazgatótanácsokban megvalósuljon a nők és férfiak egyenlő képviselete, amennyiben ez önszabályozás révén nem jön létre a következő 12 hónapban,

1.  üdvözli a Bizottság által 2011. március 1-jén bejelentett intézkedéseket, és különösen arra irányuló szándékát, hogy 2012-ben uniós szabályozásra tegyen javaslatot, amennyiben a vállalatok saját intézkedéseiken keresztül nem képesek megvalósítani azt a célkitűzést, hogy a vezető testületeikben a nők arányát 2015-re 30%-ra, 2020-ra pedig 40%-ra emeljék;

2.  sürgeti a vállalatokat, hogy vezető testületeik tagjai körében a nők aránya érje el a 30%-os kritikus határértéket;

3.  megállapítja, hogy Norvégiában a nők képviseltsége terén egyértelmű fejlődés tapasztalható azóta, hogy 2003-ban olyan jogszabályt fogadtak el, amely 40%-ban határozza meg az egyes nemek arányát a tőzsdén jegyzett és a több mint 500 munkavállalót foglalkoztató vállalkozások igazgatótanácsában, valamint hatékonya szankcionálja a nemteljesítést;

4.  hangsúlyozza, hogy a vállalkozások kötelesek tiszteletben tartani a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség elvét a munka területén, és ennek érdekében intézkedéseket kell hozniuk a megkülönböztetés minden formájának megelőzésére;

5.  üdvözli a tagállamok, például Franciaország, Hollandia és Spanyolország azon kezdeményezéseit, amelyek rögzítik a nők vezető testületekben való arányát, más tagállamokban pedig, például Belgiumban, Németországban és Olaszországban figyelemmel kíséri a nők képviseltségével kapcsolatos vitákat; megjegyzi, hogy csak kinyilvánított politikai akarat mellett gyorsítható fel az olyan kötelező érvényű intézkedések bevezetése, amelyek biztosítják azt, hogy a férfiak és a nők egyenlő arányban vegyenek részt a vállalkozások vezető testületeiben;

6.  üdvözli a finnországi vállalatirányítási kódexet, amelynek értelmében a vállalatok döntéshozó testületeiben mindkét nem képviselőinek helyet kell kapniuk, és a nemteljesítők listáját nyilvánosságra hozzák; megállapítja, hogy a vállalatirányítási kódex eredményeként a finn vállalatok döntéshozó testületeiben időközben a nők aránya 25%-ra emelkedett, és a tőzsdén jegyzett olyan vállalatok aránya, ahol a felügyelőbizottságban vagy az igazgatóságban nők is helyet kapnak, a kódex bevezetésének bejelentését követő két éven belül 51%-ról mintegy 70%-ra emelkedett;

7.  hangsúlyozza, hogy a vállalatok vezető testületeiben meghirdetett pozíciókat a szükséges szakértelem, képzettség és tapasztalatok alapján kell betölteni, és hogy az átláthatóság, a tárgyilagosság, a befogadó jelleg, a hatékonyság, a megkülönböztetés-mentesség, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség elvét a vállalati munkaerő-felvételi eljárások során be kell tartani;

8.  szükségesnek tartja, hogy hatékony szabályok bevezetését vegyék fontolóra annak érdekében, hogy az igazgatótanácsokban ne lehessen halmozni a megbízatásokat, hogy ezzel pozíciókat szabadítsanak fel a nők számára, valamint hogy biztosítani lehessen a közepes és nagyvállalatok igazgatótanácsi tagjainak hatékonyságát és függetlenségét;

9.  hangsúlyozza, hogy a tőzsdén jegyzett, állami kézben lévő vállalkozásoknak példát kell mutatniuk a nők és férfiak kiegyensúlyozott képviseletének biztosításában a vezetőtestületekben és a vezetői állások minden szintjén;

10.  felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hajtsanak végre új, a nők vállalkozásirányításban való fokozottabb részvételét lehetővé tevő szakpolitikákat, többek között a következők révén:

11.  kiemeli a vállalkozásoknál fennálló bérkülönbségek problémáját, és különösen azt, hogy a vezetői állásokban a nők fizetése eltér férfikollégáik fizetésétől; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hozzanak intézkedéseket a fennálló egyenlőtlen díjazás leküzdésére, amely olyan hagyományos sztereotípiákkal áll összefüggésben, amelyek kihatnak a szakmai előmenetelre, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a vállalatok vezetőtestületeiben alacsony a nők képviseleti aránya;

12.  úgy véli, hogy különösen a nem egyszerűsített eredménykimutatás benyújtására kötelezett vállalkozásokat kellene arra kötelezni, hogy megvalósítsák a nők és férfiak kiegyensúlyozott arányát a vezetőtestületekben, mégpedig belátható időn belül;

13.  arra ösztönzi a vállalkozásokat, hogy fogadjanak el és hajtsanak végre vállalatirányítási kódexeket, hogy előmozdítsák a nemek közötti egyenlőséget a vállalati igazgatótanácson belül, éljenek az egymásra gyakorolt nyomás lehetőségével a szervezetek belülről történő befolyásolása érdekében, valamint építsék be a megfelelésre vagy indokolásra vonatkozó szabályt, annak tisztázására kötelezve őket, hogy miért nincs legalább egyetlen nő az igazgatótanácsban;

14.  úgy véli, hogy a tagállamoknak és a Bizottságnak olyan kezdeményezéseket kell bevezetniük, amelyek a családi gondozás és a feladatok igazságosabb megosztására irányulnak nem csupán a családon belül, hanem a család és a társadalom között is, valamint a nők és férfiak között az azonos munkáért járó bérezés terén fennálló különbségek csökkentését célozzák; úgy véli, hogy konkrét intézkedéseket kell bevezetni:

15.  ösztönzi a vállalatok vezetőit, hogy munkavállalóik figyelmét hívják fel a férfiak és a nők szakmai előmenetelének alakulására, és saját vállalatuknál személyesen is vállaljanak szerepet a vezető beosztású nők karrierkövetésére és támogatására irányuló programokban;

16.  Felhívja a Bizottságot, hogy:

17.  felkéri a Bizottságot, hogy készítsen ütemtervet a kiegyensúlyozott képviselet eléréséhez szükséges konkrét, mérhető és realisztikus célok megvalósításához, és felszólítja a Bizottságot, hogy a kis- és középvállalkozások számára dolgozzon ki külön útmutatót;

18.  felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy weboldalt az e területen bevált gyakorlatok számára, a legjobb tapasztalatok azonosítása és cseréje céljából; hangsúlyozza egy olyan kommunikációs stratégia kidolgozásának fontosságát, amely hatékonyan tájékoztatja a nyilvánosságot és a szociális partnereket az ilyen intézkedések jelentőségéről; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szervezzenek célzott tájékoztatókampányokat;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0223. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0085. (3) HL C 166., 1995.7.3., 92. o. (4) HL C 320. E, 2005.12.15., 247. o. (5) HL C 348. E, 2010.12.21., 11. o.

Az Európai Parlament 2011. július 6- i állásfoglalása a pénzügyi, gazdasági és szociális válságról: a szükséges intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló ajánlások (2010/2242(INI))

P7_TA(2011)0331 A7-0228/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó Különbizottság („a CRIS bizottság” felállításáról, hatásköreiről, számszerű összetételéről és megbízatásának idejéről szóló, eljárási szabályzata 184. cikke értelmében elfogadott, 2009. október 7-i határozatára(1),

–  tekintettel a CRIS bizottság megbízatásának 2011. július 31-ig történő meghosszabbításáról szóló, 2010. június 16-i határozatára(2),

–  tekintettel a „pénzügyi, gazdasági és szociális válságról: a szükséges intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló ajánlások (félidős jelentés)” tárgyú, 2010. október 20-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a globális és európai szintű innovatív finanszírozásról szóló, 2011. március 8-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Unió folyamatban lévő jogalkotási ütemtervére, nevezetesen a Szerződések módosítására, a gazdasági kormányzásra, az egységes piacról szóló jogszabályra és az energiapolitikákra,

–  tekintettel a 2013 utáni fenntartható Európai Unióval kapcsolatos politikai kihívásokkal és költségvetési forrásokkal foglalkozó különbizottság (SURE) javaslatai alapján elfogadott, az új többéves pénzügyi keretről szóló következtetéseire,

–  tekintettel az alábbi nemzeti parlamentek hozzájárulásaira: a belga szenátus és a belga képviselőház, a bolgár országgyűlés, a brit Lordok Háza és a brit alsóház, a cseh szenátus és a cseh képviselőház, a dán parlament, a finn parlament, a francia nemzetgyűlés, a görög parlament, a holland alsóház, a lengyel Szejm és a lengyel szenátus, a lett parlament, a litván parlament, a magyar országgyűlés, a német Bundestag és a német Bundesrat, az olasz képviselőház, az osztrák Szövetségi Tanács és az osztrák Nemzeti Tanács, a portugál nemzetgyűlés, a román képviselőház és a román szenátus, a svéd parlament, a szlovák Nemzeti Tanács és a szlovén nemzetgyűlés,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–  tekintettel a Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó Különbizottság jelentésére (A7–0228/2011),

A.  mivel a válság súlyos társadalmi következményeket vont maga után, az EU-ban ugyanis a foglalkoztatás 1,8%-kal esett vissza, ennek következtében 23 millió személy, azaz a gazdaságilag aktív uniós összlakosság 9,6%-a munkanélküli, a fiatalok körében a munkanélküliség aránya 21 %, a foglalkoztatás fellendülésére a kilátások bizonytalanok, és az EU polgárainak 17%-át fenyegeti az elszegényedés(5),

B.  mivel a földközi-tengeri térség déli részében és a Közel-Keleten bekövetkezett népi forradalmak többek között a gazdasági és társadalmi hiányosságok, az egyenlőségek és a különösen a fiatal, képzett generációt sújtó nagyfokú munkanélküliség következményeként értelmezhetők, és mivel felhívják a figyelmet a demokrácia értékére és alátámasztják, hogy a globalizáció az alapjogok és az alapvető szabadságok elismerését és tiszteletben tartását illetően átfogó válaszokat, valamint az országok és az egyes országokon belüli társadalmi rétegek közötti egyenlőtlenségek orvoslását teszi szükségessé,

C.  mivel a Lehman Brothers összeomlása utáni három év során csupán néhány lépés történt a pénzügyi válság leküzdése érdekében; mivel azonban további erőfeszítésekre van szükség egy olyan fenntartható pénzügyi ágazat kialakításához, amely képes megküzdeni a túlzott mértékű spekulatív magatartással és – lehetőleg hosszú távú beruházási szükségletek finanszírozása révén – finanszírozni a reálgazdaságot és a munkahelyteremtést; mivel a gazdasági kormányzás reformjai nem kezelték kellőképpen a globális és uniós szintű egyensúlyzavarok kérdését,

D.  mivel a pénzügyi válság egyes országokban politikai válságot eredményező gazdasági és szociális válságot váltott ki,

E.  mivel az Európai Bizottság előrejelzése szerint a termelés 2013-ig a GDP 4,8%-ával esik majd vissza, és az elkövetkező évtized folyamán jóval alacsonyabb lesz, mint az utóbbi 20 évben volt(6),

F.  mivel a válság nyilvánvalóvá tette, hogy az EU-ban fogytán van a jövőbe vetett hit, a bizalom és a remény,

G.  mivel a szociális piacgazdaság és értékeinek továbbépítése az Európai Unió alapvető célja,

H.  mivel a viszonylagos jólétben élők száma emelkedett, ugyanakkor a gazdasági és szociális szakadékok is növekedtek,

I.  mivel a pénzügyi világválság súlyos hatást gyakorolt a millenniumi fejlesztési célok elérése felé való előrehaladásra, különösen a globális szegényég 2015-ig történő megfelezésére irányuló célra,

J.  mivel a válság nyilvánvalóvá tette a valódi, uniós gazdasági kormányzás létrehozása felé történő előrelépés szükségességét, amely átgondolt, a fenntartható növekedésnek, a stabil, jó minőségű foglalkoztatásnak, a költségvetési fegyelemnek, a kiugró makrogazdasági egyensúlytalanságok kiküszöbölésének, az európai gazdaság versenyképességének és termelékenységének, a pénzügyi piacok szigorúbb szabályozásának és felügyeletének, valamint a pénzügyi válságok hatékony kezelését szolgáló mechanizmusnak a biztosítására irányuló szakpolitikák összességéből épül fel,

K.   mivel az Európai Parlament „Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (MFF) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért” című, 2011. június 8-i állásfoglalásában egyértelműen kimondta, hogy tekintet nélkül az elérhető megtakarításokra, az EU költségvetése – amely jelenleg összesen a GNI 1%-át teszi ki – nem tud fedezetet nyújtani a Szerződésből és a jelenlegi politikai prioritásokból és kötelezettségvállalásokból adódó többletfinanszírozási igények miatti hiányra; mivel ezért az Európai Parlament meggyőződése, hogy a következő többéves pénzügyi keretben a forrásokat legalább 5%-kal növelni kell a 2013-as szinthez képest;

L.  mivel ugyanebben az állásfoglalásában az Európai Parlament megjegyzi, hogy a saját források felső határértéke 1993 óta nem változott; úgy véli, hogy a saját források felső határértéke tekintetében némi progresszív kiigazításra lehet szükség, annak függvényében, ahogy a tagállamok több hatáskört ruháznak át az Unióra, és több célkitűzést rögzítenek számára; úgy véli, hogy miközben a saját források kifizetési előirányzatokra vonatkozó jelenlegi felső határértéke, amelyet a Tanács egyhangúlag határozott meg, megfelelő költségvetési mozgásteret biztosít a legsürgetőbb uniós kihívásokkal való szembenézéshez, azonban még mindig nem lenne elegendő ahhoz, hogy az uniós költségvetés az európai gazdaságirányítás valódi eszközéül szolgáljon, vagy jelentős mértékben hozzájáruljon az Európa 2020 stratégiába történő uniós szintű befektetéshez;

M.  mivel az Unió fenntartható fejlődésének biztosítása és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez elengedhetetlen a fel nem használt kifizetési előirányzatok átcsoportosítása a növekedésre, versenyképességre és foglalkoztatásra irányuló programokra, valamint az EBB által nyújtott kölcsönök növelése, és egy, az állami és magánbefektetők számára egyaránt vonzó, az egész Unió érdekeit szolgáló közös projektek finanszírozására felhasználható projektkötvénypiac (egyedi projektkötvények) létrehozása,

I.Az európai államadósság és az euró válsága, ideértve az államadóssági kötvények és az eurókötvények kölcsönös kibocsátását

1.  emlékeztet arra, hogy a rendszer egymással kölcsönösen összefüggő sebezhetőségei egyfajta háromszöget alkotnak, ugyanis egyes tagállamok kiegyensúlyozatlan fiskális politikája tovább súlyosbította a válság előtti államadósságokat, a pénzügyi válság pedig jelentős mértékben hozzájárult az államadósságok további felduzzasztásához, ami egyes tagállamokban feszültségeket keltett az állampapírpiacokon;

2.  hangsúlyozza, hogy miután a hitelminősítő intézetek visszaminősítették Görögország, Írország és Portugália államadósságát, az euróövezet országaiban tovagyűrűző hatás érvényesült, és átrendeződés következett be a spekulatív és kockázatkerülő befektetői magatartást tükröző portfóliókban, valamint hogy ennek következményeképpen Görögország, Írország és Portugália nem volt többé képes a piac fenntartható árfolyamon történő finanszírozására, ezért az EU és a Nemzetközi Valutaalap programjaiból kellett számukra pénzügyi támogatást adni;

3.  úgy véli, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet (ILO) be kell vonni az EU–IMF pénzügyi támogatási programjaiba;

4.  emlékeztet arra, hogy a strukturált pénzügyi eszközök – amelyeket vissza kellett minősíteni – hibás minősítése révén a hitelminősítő intézetek jelentős szerepet játszottak a pénzügyi válság kialakulásában; egyetért a Pénzügyi Stabilitási Tanács által 2010 októberében meghatározott elvekkel, amelyek általános útmutatást adnak, hogy miként csökkenthető a külső hitelbesorolásokra való hagyatkozás, és felhívja a Bizottságot, hogy megfelelően vegye figyelembe a 2011 januárjában lezárult nyilvános konzultációt;

5.  kéri, hogy végezzék el az államadósság átlátható ellenőrzését az említett adósság eredetének meghatározása, valamint a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok főbb birtokosai személyazonosságának és az érintett összegek megállapítása érdekében;

6.  megjegyzi, hogy a tagállamok két- és többoldalú megközelítései fenyegetést jelentenek a gazdasági integráció, a pénzügyi stabilitás és az euró hitelessége számára, és üdvözli a költségvetési és a gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó európai szemeszter elvét, amely szemeszter célja az Unión belüli túlzott egyenlőtlenségek feloldása;

7.  hangsúlyozza, hogy az államadóssággal kapcsolatos válság egyértelművé tette az Európán belüli egyensúlyzavarok kockázatait; hangsúlyozza, hogy az EU-nak egységesen kell cselekednie, sokkal szorosabban összehangolt fiskális politikát kell kialakítania és adott esetben, részben saját forrásokból finanszírozott uniós költségvetéssel rendelkező, közös fiskális politikát kell létrehoznia, valamint megfelelő rendelkezéseket kell alkotnia a válságkezelés, valamint a gazdasági konvergencia érdekében;

8.  hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésen keresztül ésszerűsíteni kell a tagállamok kiadásait azokon a területeken, ahol az EU a nemzeti költségvetéseknél nagyobb hozzáadott értékkel bír;

9.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok növekedési kilátásait alapvető tényezőnek kell tekinteni az adott államadóssághoz tartozó kamatlábak relatív szintjének meghatározásakor, tiszteletben tartva különösen az európai pénzügyi stabilitási eszköz (EFSF), és 2013 után pedig az európai stabilizációs mechanizmus (ESM) által biztosított segítségnyújtást;

10.  elismeri azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a súlyosan eladósodott tagállamokban a költségvetés konszolidálása és a strukturális reformok érdekében tesznek;

11.  hangsúlyozza, hogy a tagállamokban székhellyel rendelkező anyabankok is osztoznak a leánybankjaik által más uniós tagállamokban folytatott felelőtlen hitelezési gyakorlatokkal kapcsolatos felelősségben, amely gyakorlatok hozzájárultak többek között a spanyolországi, írországi és lettországi ingatlanbuborékokhoz és az abból eredő, ezen tagállamok által jelenleg tapasztalt költségvetési nehézségekhez; megjegyzi ezért, hogy az eladósodott tagállamok számára szükség esetén nyújtott pénzügyi segítség nemcsak azok egyéni érdekeit szolgálná, hanem azon tagállamok érdekeit is, amelyek anyabankjai nem alakítottak ki felelős hitelezési gyakorlatokat mindenekelőtt a leánybankjaik tekintetében;

12.  hangsúlyozza, hogy rendszerszinten valamennyi tagállam fontos; kéri a pénzügyi rendszer hiányosságait kezelő átfogó, társadalmilag befogadó és összefüggő reformcsomag kidolgozását; az EMU gazdasági pillérének megerősítése érdekében kéri egy egységes európai kincstár koncepciójának kidolgozását; ezenfelül kéri olyan intézkedések meghozatalát, amelyek célja a versenyképesség tekintetében jelenleg tapasztalható hiányosságok felszámolása, valamint az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek követése és – amennyiben szükséges – az államadóssággal kapcsolatos válság kiváltó okainak kezelése megfelelő strukturális reformok révén; rámutat, hogy a tagállamoknak vissza kell térniük a fenntartható, minőségi állami kiadásokon, valamint az adók méltányos és hatékony behajtásán alapuló államháztartáshoz és növekedési tempóhoz;

13.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az eurókötvények jövőbeli rendszerét azon feltételek meghatározása érdekében, amelyek mellett egy ilyen rendszer hasznos lenne minden részt vevő tagállam és az euróövezet egésze számára egyaránt; rámutat, hogy az eurókötvények életképes alternatívát jelenthetnének az amerikai dollárkötvények piacához képest, és hogy előmozdíthatnák a az európai államadósság-piac integrációját, a hitelköltségek csökkenését, a likviditás, a költségvetési fegyelem és a stabilitási és növekedési paktumnak (SGP) való megfelelés fokozását, hozzájárulhatnának az összehangolt strukturális reformokhoz és megszilárdíthatnák a tőkepiacokat, ami pedig támogatná azt az eszmét, hogy az euró globális szinten egyfajta „biztos menedék” lehet; emlékeztet arra, hogy az eurókötvények közös kibocsátása újabb lépés megtételét teszi szükségessé egy közös költségvetési és gazdaságpolitika felé;

14.  hangsúlyozza ezért, hogy amennyiben sor kerül eurókötvények kibocsátására, azt egyetemleges felelősség melletti államadósságként a GDP 60%-ában megszabott adósságarányra korlátozzák, és kapcsolják össze olyan ösztönzőkkel, amelyek célja az államadósság e szintre csökkentése; javasolja, hogy az eurókötvények elsődleges célja az államadósság csökkentése és az erkölcsi kockázat elkerülése, valamint az euróval szembeni spekuláció megelőzése legyen; megállapítja, hogy az ilyen eurókötvényekhez való hozzáférés az adósságcsökkentésre irányuló, mérhető programok közös elfogadását és végrehajtását tenné szükségessé;

15.  megjegyzi, hogy politikai megegyezés született az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 125. cikkének felülvizsgálatáról annak érdekében, hogy 2013-re az európai pénzügyi stabilitási eszközök (EFSF) ideiglenes rendszerét állandó európai stabilitási mechanizmussá (ESM) alakítsák át; kéri, hogy az európai stabilitási mechanizmust az államadóssággal foglalkozó európai ügynökséggé alakítsák át, és hogy az Európai Parlament következetes szerepet töltsön be a Szerződés módosításában;

16.  sajnálatát fejezi ki a társadalmi felelősségvállalás hiánya miatt, amelyet a pénzügyi ágazat szakemberei azzal juttattak kifejezésre, hogy legalább egy évre nem mondtak le jutalmaik egy részéről valamely társadalmi projekt, például a fiatalok Unión belüli munkanélküliségének enyhítése javára;

II.  Globális egyensúlyhiány és globális kormányzás

17.  emlékeztet arra, hogy néhány fejlett és feltörekvő ország gazdasága – így az Egyesült Államoké és Kínáé – egyaránt hozzájárul a globális egyensúlyhiányhoz; üdvözli, hogy Kína aktívan részt vesz a globális gazdasági kormányzási rendszerben, és egyre jobban integrálódik abba;

18.   megjegyzi, hogy a globális gazdaság több mint fele az Európai Unión, az Egyesült Államokon és Japánon kívül esik, ami a korábbiakhoz képest új és példa nélküli fordulat;

19.  hangsúlyozza, hogy a globális egyensúly helyreállítására irányuló törekvés aszimmetrikus megközelítést tesz szükségessé: a jelentős külső többlettel rendelkező országoknak (például Kínának) szélesíteniük kell a növekedés húzóerejét jelentő ágazatok skáláját és ösztönözniük kell a belső keresletet, a jelentős hiányt felhalmozó országoknak (például az Egyesült Államoknak) pedig növelniük kell belső megtakarításaikat és strukturális reformokat kell végrehajtaniuk;

20.  hangsúlyozza, hogy a pénzügyi piacoknak a reálgazdaság fenntartható fejlődését kell szolgálniuk;

21.  támogatja a G20-akat a termékek származékos piacainak szabályozására irányuló erőfeszítéseikben; felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon az árak mezőgazdasági piacokon tapasztalható ingadozásával a G20-ak szintjén elfogadott keretintézkedések maradéktalan végrehajtása, valamint a túlzott mértékű és káros spekuláció leküzdése érdekében különösen az EU-ban rövidesen bevezetendő, a pénzügyi piacokra vonatkozó jogszabályok, valamint a piaci visszaélésről szóló irányelv(7) és a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv(8) felülvizsgálata révén;

22.  ismételten emlékeztet a nyersanyagok fontosságára az Európai Unió számára, valamint az élelmezésbiztonság és az árstabilitás jelentőségére a fejlődő országok számára világszerte, valamint arra, hogy az élelemhiány és az árak instabilitása világszinten milyen inflációs nyomást okoz; ennek megfelelően arra kéri az Európai Uniót, hogy a hatékonysági normák gyors javítása révén fokozza erőfeszítéseit a nyersanyagfüggőség csökkentése érdekében, valamint bővítse a megújuló anyagok előállítását és felhasználását; megállapítja, hogy az élelmiszer-biztonsághoz és az élelmiszerárak stabilitásához való hozzájárulás érdekében fenntartható gyártási módokat kell általánosítani, ugyanakkor az ellátási oldalon irányítási mechanizmusokat kell ismételten bevezetni; ennek érdekében a kereskedelemben további átláthatóságot és kölcsönösséget kér; a stratégiai nyersanyagok területén azonban óva int a protekcionista tendenciák ellen;

23.  kéri jobb szabályozás kialakítását a hitel-nemteljesítési csereügyletek tekintetében;

24.  megállapítja, hogy a jelenlegi tendencia szerint a magánberuházások rendkívül nagy tömege – a várakozások szerint 2011-ben közel 1 billió USD összegben – áramlik a fellendülőben lévő gazdaságokba(9); felhívja a Nemzetközi Valutaalapot, hogy dolgozza ki a spekulatív buborékok kialakulásának a globális tőkeáramlások felügyelete általi megelőzésére vonatkozó keretet, és hozza meg a káros fejlemények megelőzéséhez szükséges intézkedéseket; elismeri, hogy a tőke ellenőrzése nem helyettesíti a megfelelő gazdaságpolitikákat és csak végső eszközként alkalmazható; hangsúlyozza, hogy az országoknak ezzel párhuzamosan lépéseket kell tenniük az ilyen buborékok kialakulásának megakadályozására;

25.  felhívja a figyelmet arra, hogy a pénzügyi piac szereplőinek – többek között pénzügyi intézmények és tőzsdék – folyamatban lévő koncentrációja a reálgazdaság hosszú távú finanszírozására nézve a feltételek nem optimális volta révén kockázatokat jelenthet; ezt szem előtt tartva felhívja az Európai Rendszerkockázati Testületet, hogy szorosan kísérje figyelemmel a pénzügyi piacokon zajló koncentrációból eredő mindennemű rendszerszintű kockázat kialakulását;

26.   hangsúlyozza, hogy míg az EU jelenleg kiegyensúlyozott mérleget mondhat magáénak, és így nem járul hozzá a globális egyensúlyhiányhoz, az egyenlőtlenségek rendellenes módon, az amerikai dollár leértékelése révén történő korrekciója az EU-t is erőteljesen érintené; megjegyzi, hogy a dollár gyors leértékelésének elkerülése érdekében az EU-nak szorosan össze kell hangolnia a kereskedelmi mérleggel és az árfolyamok egyensúlyhiányával kapcsolatos politikáit az Egyesült Államokkal; annak biztosítására sürgeti az Egyesült Államokat és a főbb világszintű szereplőket, hogy a valuták kezelésének többoldalú erőfeszítéssé kell válnia, amely kiterjed a világ valamennyi fontos valutájára; üdvözli a globális egyensúlyhiányokra vonatkozó mutatók bejelentését, és kéri, hogy a makrogazdasági politikák kialakításakor e mutatókat maradéktalanul vegyék figyelembe;

27.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak – annak érdekében, hogy javítsa globális szereplőként betöltött szerepét – számos kihívással kell szembenéznie, jelesül a versenyképesség és a konvergencia hiányával, az elégtelen pénzügyi stabilitással, a szerény belső foglalkoztatási és növekedési arányokkal, a belső piac és az EMU kiteljesülésével járó, fokozódó belső egyensúlyhiányokkal, valamint nemzetközi szintű politikai súlyának hiányával, amely többek között a nemzetközi szervezetekben való, nem egységes képviseletének tudható be, amin pedig az euró nemzetközi, a Szerződésben is rögzített egységes képviseletét biztosító végrehajtási szabályok által lehetne javítani;

28.  emlékeztet arra, hogy az EU-nak egységes hangon kell megszólalnia, középtávon egyetlen képviselője kellene legyen az IMF igazgatótanácsában, aki az eurózónát képviseli és hogy megfelelő esetben teljes mértékben a tagállamokat kell képviselnie, valamint globális szinten támogatnia kell a demokráciát, az emberi jogokat, a jogállamiságot, a tisztességes munka- és életkörülményeket, a jó kormányzást, a fenntartható fejlődést, a szabad és tisztességes kereskedelmet és az éghajlattal kapcsolatos célkitűzéseket, összhangban belső ütemtervével és küzdelmet folytatva a korrupció, az adócsalás, az adókikerülés és az adóparadicsomok ellen;

29.  úgy véli, hogy Európának kiegyensúlyozott és méltányos globális kereskedelmi megállapodás elérésére kell törekednie a feltörekvő gazdaságok és a fejlett gazdaságok közötti eltérések csökkentése érdekében; kéri a kereskedelmi akadályok felszámolását; úgy véli, hogy a globális kereskedelmi megállapodás hiánya jelentős hátrányt jelent, mivel a fejlett gazdaságok elzárják a mezőgazdasági exportprojektektől a feltörekvő gazdaságokat, míg a feltörekvő gazdaságok a fejlett gazdaságokat zárják el a szolgáltatásoktól;

30.  hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési piacokat átlátható módon és kölcsönösségi alapon meg kell nyitni;

31.  hangsúlyozza az Európai Unió és főbb stratégiai partnerei közötti kapcsolatokban a kölcsönösség és a közösen elérhető előnyök fontosságát; e tekintetben úgy véli, hogy az Európai Uniónak fontolóra kell vennie, nem lenne-e célszerű a harmadik országok állami támogatással összefüggő gazdasági gyakorlatainak vizsgálatára, valamint az esetlegesen a kulcsfontosságú technológiáknak az európai területen kívülre való átadását célzó magatartások értékelésére szolgáló eszközöket létrehoznia;

32.  megállapítja, hogy a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) jelenleg csak regionális szinten írja elő az összesített mérleg készítését; olyan számviteli szabályok elfogadását kéri, amelyek valamennyi céget és alapítványt országonkénti könyvelésre köteleznek, valamint kéri a nemzetközi adóügyi együttműködés előmozdítását a hatóságok közötti adatcsere-megállapodások révén;

33.  emlékeztet arra, hogy mindig határozottan síkraszállt a globális gazdasági és pénzügyi kormányzás mélyreható reformja mellett, amelynek célja az átláthatóság és a felelősségvállalás előmozdítása, valamint a nemzetközi gazdasági és pénzügyi intézmények politikái közötti koherencia biztosítása; egy globális gazdaságirányítási struktúra irányába tett első lépésként kéri a Bretton Woods intézmények és a többi már létező gazdaságirányítási testület – beleértve a G20-at is – bevonását az Egyesült Nemzetek rendszerébe, ahol együtt kellene működniük a WTO-val, az ILO-val és a jövőben létrehozandó, világszintű környezetvédelmi szervezettel;

34.  kéri a G20-országokat, hogy fogadjanak el globális és koordinált politikai intézkedéseket annak érdekében, hogy hozzájáruljanak az erős, stabil és kiegyensúlyozott, globális fenntartható növekedéshez; kéri ezen országok érintett parlamentjeinek részvételét a legitimáció és az elszámoltathatóság növelése érdekében; ezenfelül az IMF átláthatóságának és elszámoltathatóságának növelése érdekében kéri pénzügyi forrásainak reformját és bővítését, valamint az IMF demokratikusabbá tételét, megerősítve egyúttal a globális egyensúlyhiány leküzdését célzó hiteles hálózat kiépítése érdekében a tagjainak gazdasági és pénzügyi felügyeletében játszott szerepét;

35.  kéri, hogy szülessenek megállapodások a pénzügyi támogatás tekintetében, az alábbiak szerint:

III.  Az új monetáris rendszer esete

36.  emlékeztet arra, hogy egy „devizaháború” egyetlen országnak vagy országcsoportnak sem válna előnyére, és meghiúsíthatná az EU polgárai által az államadósság csökkentésének és a strukturális reformok lefolytatásának szükségessége miatt vállalt erőfeszítések sikerét; megjegyzi, hogy az euró megelőzte a pénzügyi válságokkal korábban gyakran összefüggő valutaválság kitörését; emlékeztet arra, hogy a multilaterális kereskedelmi rendszer (WTO) szabályai nem fedik a tőkeáramlásokat, és nem járul hozzá többoldalú monetáris rendszer;

37.  emlékeztet arra a koreai G20-célkitűzésre, hogy stabilabb és ellenállóbb nemzetközi monetáris rendszert (IMS) hoznak létre; elismeri, hogy általános aggodalom övezi a nemzetközi monetáris rendszer működését, és kéri, hogy e tekintetben sürgősen történjen előrelépés; kéri ezért, hogy az IMS-t úgy alakítsák át, hogy biztosítsa a rendszeres és átfogó makrogazdasági együttműködést, amely fenntartható és kiegyensúlyozott globális növekedést tesz lehetővé;

38.  hangsúlyozza, hogy az IMS-nek többek között az alábbiakat kell kezelnie:

39.  kéri továbbá annak fontolóra vételét, hogy – hosszú távon – globális tartalékvalutát hozzanak létre, amelynek alapját a különleges lehívási jogok és a Nemzetközi Valutaalap továbbfejlesztése és átalakítása képezné;

IV.  Az EU versenyképességének és fenntarthatóságának fokozása és az Európa 2020 stratégia végrehajtása az innováció, valamint a munkahelyteremtést és a növekedést célzó hosszú távú befektetés megerősítése révén

Versenyképesség, konvergencia és az Európa 2020 stratégia

40.  kéri, hogy az európai szemeszter tartalmának meghatározása során maradéktalanul és következetesen vegyék tekintetbe az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit és az EU-ban tapasztalható belső egyensúlyzavarok elhárításának szükségességét;

41.  hangsúlyozza az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre és munkahelyteremtésre irányuló Európa 2020 stratégia megvalósítása tekintetében az egymást kölcsönösen támogató uniós politikák fontosságát, amelyeket többek között az előre tekintő oktatási, környezetvédelmi, éghajlati, és energiastratégiák, megújított mezőgazdasági politika, kohéziós politika, innovációs és K+F stratégiák, megújult uniós költségvetés és még inkább összhangba hozott nemzeti költségvetések különböző eszközei támogathatnak e közös célok elérése érdekében;

42.  hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia fenntarthatósági elemét minden érintett politikai területen érvényre kell juttatni ahhoz, hogy az EU visszanyerje a világban betöltött vezető szerepét; hangsúlyozza, hogy Európa globális gazdaságban való versenyképességének megőrzéséhez kulcsfontosságú, hogy átvegye a vezető szerepet az erőforrás-hatékony, fenntartható társadalom felé történő, környezetbarát átalakulásban; hangsúlyozza, hogy a környezetbarát infrastruktúrákba, a megújuló energiákba és az energiahatékonyságba történő nagyléptékű beruházások kiváló lehetőséget nyújtanak a talpra állás és a hosszú távú növekedés és munkahelyteremtés ösztönzésére;

43.  emlékeztet arra, hogy az egységes piacban rejlő lehetőségeket még nem aknázták ki maradéktalanul, és hogy a lehetőségek teljes kiaknázásához megújult politikai eltökéltségre és határozott cselekvésre van szükség a fenntartható és társadalmilag befogadó növekedés és a munkahelyteremtés érdekében; hangsúlyozza, hogy az európai szolgáltatási szektort tovább kell fejleszteni, és a szolgáltatások kereskedelmét fokozni kell;

44.  hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia sikere attól függ, hogy az EU egésze mennyire elkötelezett, mennyire tekintik majd saját ügyüknek a tagállamok, a nemzeti parlamentek, a helyi és regionális hatóságok és a szociális partnerek; emlékeztet a határozott és megfelelően működő szociális párbeszéd és a kollektív megállapodások fontosságára az Európa 2020 stratégia keretében, valamint egy igazi európai társadalmi párbeszéd előmozdításának jelentőségére a makrogazdasági politikák és intézkedések tárgyában; megállapítja, hogy ezeket az intézkedéseket folytatni kell az előre vezető úttal kapcsolatos széles körű konszenzus elérése érdekében;

45.  megállapítja, hogy a regionális és helyi hatóságok hatáskörei és feladatai bővülnek; emlékeztet arra, hogy Európában az állami beruházások kétharmadát továbbra is szubnacionális szinten hajtják végre; megállapítja, hogy az állami beruházások elvégzésének és végrehajtásának szintjére vonatkozó döntésnek igen jelentős hatása van azok hatékonyságára; hangsúlyozza ezért, hogy biztosítani kell, hogy az állami beruházásokra a kormányzás leghatékonyabb szintjén kerüljön sor;

46.  sürgeti a tagállamok nemzeti parlamentjeit és kormányait, hogy a nemzeti döntéshozatal során az EU-val szemben felelős módon járjanak el, és a nemzeti szinten folytatott viták során vegyék figyelembe az uniós dimenziót is;

47.  hangsúlyozza, hogy a fiskális konszolidációt a versenyképesség, valamint a társadalmi, gazdasági és területi kohézió fokozása érdekében az Európa 2020 stratégiában azonosított közép- és hosszú távú célkitűzéseknek kell kísérniük, különös tekintettel a munkahelyteremtésre, a társadalmi befogadásra, az infrastruktúrába, az erőforrás-hatékonyságba, a gazdaság ökológiai szemléletű átalakításába és a tudásalapú társadalomba történő befektetésre; megjegyzi, hogy a különböző nemzeti és uniós politikáknak egységesen támogatniuk kell a stratégiát, és hogy a költségvetési fegyelem jól körülhatárolt stratégia híján ronthatja a növekedési kilátásokat, csökkentheti a versenyképességet és hosszú távon súlyos károkat okozhat a gazdaság számára; emlékeztet arra, hogy – mivel a nyílt koordinációs módszer kudarcot vallott – az Európa 2020 stratégiának a Bizottság által a tagállamok tekintetében meghatározott kötelező célkitűzéseket kell tartalmaznia a gazdaság bizonyos makrogazdasági szempontjaira alkalmazandó maximális és minimális értékekkel együtt;

48.  a Bizottság által kezdeményezett és az Eurostattal szoros együttműködésben folytatott szigorú pénzügyi ellenőrzést kér minden tagállam tekintetében azok tényleges pénzügyi helyzetének meghatározása céljából, aminek révén lehetővé válik a tényeken alapuló döntéshozatal az Európa 2020 stratégia és a regionális és kohéziós projektek vonatkozásában; kéri, hogy vessenek alá ellenőrzésnek minden európai uniós finanszírozási programot, valamint a nemzeti és regionális támogatásokat; javasolja a projektek és programok fokozását, amelyek sikere létfontosságú, valamint javasolja a nem hatékony támogatások és gazdaságfejlesztési rendszerek megszüntetését;

49.  rámutat, hogy különösen a nőket jobban fenyegeti a szegénység; megjegyzi, hogy a válság alatt számos tagállamban növekedett a gyermekszegénység; hangsúlyozza, hogy ez elfogadhatatlan és hogy a negatív tendenciákat meg kell fordítani; kéri következésképpen különösen a nem-kormányzati szervezeteket, hogy fejlődjenek a gyermekszegénység felszámolását a gyermekközpontú megközelítés, a gyermekekre vonatkozó egyedi célkitűzések és a gyermekek jogaira fordított kiemelt figyelem révén elérni kívánó erős hálózattá;

50.  megjegyzi, hogy rossz időkben a szilárd jóléti rendszerek fontos gazdaságstabilizáló tényezők; hangsúlyozza ezért, hogy − miközben meg kell szilárdítani az államháztartásokat − védelmezni kell az állami szolgáltatásokat és megfelelően fenn kell tartani a szociális védelem meglévő szintjét; kéri olyan intézkedések elfogadását, amelyek célja a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentése, különösen a fiatalok munkanélküliségének leküzdése révén;

51.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági hanyatlásnak nem kellene lassítania az előrelépést a munka és a magánélet összeegyeztetése, és különösen a nők munkaerő-piachoz való hozzáférése tekintetében;

52.  megjegyzi, hogy a válságból fakadó kihívásokat a gazdasági tevékenység és a növekedési arány hanyatlása mellett a strukturális és hosszú távú munkanélküliség erőteljes növekedése, az állami és magánberuházások volumenének visszaesése, valamint a feltörekvő gazdaságok részéről jelentkező konkurencia megerősödése jelenti;

53.  elismeri, hogy az EU-ban jelenleg tapasztalható egyensúlyzavarok felszámolásához szabványmegoldás („one-size-fits-all”) nem elegendő, és hogy a hatékonyság érdekében a gazdaságpolitikai koordináció során megfelelően tekintetbe kell venni a különböző nemzeti gazdaságok kiindulópontjait és azok sajátos jellemzőit; hangsúlyozza a gazdasági koordináció szükségességét és az egészséges pénzügyek visszaállításában teendő előrelépés jelentőségét;

54.  kéri, hogy növeljék a nemzeti költségvetések és az Unió költségvetése közötti összhangot és azok egymást kiegészítő jellegét; úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek az Európa 2020 stratégia kulcsfontosságú területeire kellene összpontosítania és megfelelő finanszírozást kell biztosítania olyan élenjáró kezdeményezések számára, amelyek az EU és a tagállamok megosztott hatáskörébe tartoznak és jelentős európai hozzáadott értéket szolgáltathatnak;

55.  hangsúlyozza, hogy mind a mezőgazdasági, mind pedig a kohéziós politikának kulcsszerepet kell játszania az Európa 2020 stratégiában; meggyőződése, hogy a közös agrárpolitika reformját a globális kihívásoknak való megfelelés összefüggésrendszerében kell folytatni; úgy véli, hogy az Európa 2020 stratégia sikere olyan különböző uniós politikák koherenciájának biztosításától függ, mint a nemzeti és az uniós költségvetések összhangjának megteremtése – ideértve a közös agrárpolitikát és a kohéziós alapokat is – például a források régiók közötti igazságos elosztásának garantálása révén, a versenyképesség elősegítésére irányuló világos célok alapján, hangsúlyt helyezve a leginkább rászoruló tagállamokra és régiókra, valamint az olyan politikákra, amelyek tárgya az oktatásra, az innovációra, valamint a kutatásra és a fejlesztésre fordított kiadások;

56.  ismételten emlékeztet továbbá arra, hogy az Európa 2020 stratégia csak akkor lehet hiteles, ha megfelelő pénzügyi forrásokra támaszkodhat, és ezért támogatni képes az alábbiakat:

Az energia- és közlekedéspolitikák és a belső piac

57.  úgy véli, hogy az Európai Energiaközösség létrehozása kulcsfontosságú politikai projekt az Európa 2020 stratégiában a megújuló energiára történő átállásra vonatkozóan kitűzött célok továbbviteléhez, maximalizálva ugyanakkor az energiahatékonyságot és növelve az EU energiafüggetlenségét, és igazi, szervesen összekötött energiapiacot hozva létre; hangsúlyozza az uniós energiapolitika külső dimenziójának fontosságát;

58.  úgy véli, hogy az olaj- és földgáz-termelő országok és az – elsősorban európai – fogyasztó országok közötti kapcsolatokat meg kell erősíteni, figyelembe véve a földközi-tengeri térség politikai színterén a közelmúltban bekövetkezett fejleményeket is; úgy véli, hogy közös, fenntartható energia- és nyersanyag-beszerzési politika bevezetésére van sürgősen szükség a hátrányos hatások elkerülése érdekében, amelyek késleltethetik az európai gazdaság talpra állását és jövőbeli fejlődését;

59.  hangsúlyozza, hogy az erőforrás-hatékonyság elveinek minden uniós politikákba történő beemelése kulcsfontosságú szerepet játszik az uniós versenyképesség biztosítása tekintetében (ideértve az innovatív új termékek és szolgáltatások kifejlesztését, a bevitelek csökkentésének, a hulladék minimalizálásának új módjait, az erőforrás-készletek kezelésének javítását, a fogyasztási minták megváltoztatását és a logisztika javítását), továbbá biztosítani kell, hogy a gyártási folyamatok, valamint az irányítási és üzleti módszerek optimalizálása olyan módon történjen, amely garantálja, hogy a termékek és szolgáltatások tervezése tekintetében az életciklus megközelítést a „bölcsőtől a koporsóig” módon teljesítik;

60.  ismételten emlékeztet arra, hogy az energiához és a nyersanyagokhoz való hozzáférés, valamint azok hatékony felhasználása létfontosságú az EU általános versenyképességének biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a versenyképesség hosszú távú megőrzéséhez az Uniónak világelsőnek kell lennie az energia-megtakarítás és hatékonyság előmozdítása, az új ökobarát technológiákkal kapcsolatos kutatás és az azokba való beruházás, az energiaellátás diverzifikálása és racionalizálása és a megújuló energiaforrások fejlesztése és megnövekedett használata terén; emlékeztet arra, hogy az energia- és nyersanyag-behozataloktól való függőség csökkentése hozzájárul az Unió versenyképességének biztosításához, ugyanakkor segít az Unió inflációs célkitűzéseinek elérésében is;

61.  síkraszáll amellett, hogy különleges figyelmet kell fordítani a fenntartható közlekedéspolitikára, főként a transzeurópai közlekedési hálózatok bővítésére és az azokhoz való hozzáférés javítására a strukturális és kohéziós alapok révén az elmaradással küzdő régiókban, ami jelentős mértékben hozzájárul majd az egységes piac megerősítéséhez; hangsúlyozza a hatékony és összekapcsolt szállítási rendszer fontosságát, amely biztosítja a személyek, javak, áruk és szolgáltatások szabad mozgását és elősegíti a növekedést; hangsúlyozza a transzeurópai közlekedési hálózatok (TEN-T) jelentős európai hozzáadott-értéket teremtő jelentőségét, mivel a fizikai akadályok, például az eltérő nyomtáv megszüntetésével hozzájárulnak a szűk keresztmetszetek megszüntetéséhez és határokon átnyúló infrastruktúrát biztosítanak;

62.  úgy véli, hogy az egységes piaci intézkedéscsomag kulcsfontosságú politikai kezdeményezés, amely alátámasztja az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek és azon kiemelt kezdeményezéseinek alapjait, amelyek célja, hogy a Monti-jelentés szellemében maradéktalanul kihasználják a belső piac növekedési potenciálját és teljessé váljon az egységes piac; hangsúlyozza, hogy a válság egyértelműen megmutatta: az Unióban mindenütt meg kell könnyíteni a piachoz jutást és a mobilitást, valamint fel kell számolni a társadalmi és a területi széttagoltságot, ezáltal megerősítve az EU ipari alapjait és innovációs képességét;

Mobilitás és migráció.

63.  hangsúlyozza, hogy mind a velünk szomszédos régiókban zajló jelentős felkelések, mind az EU-n belüli demográfiai fejlemények a közös migrációs politika szükségességét mutatják; hangsúlyozza, hogy a munkaerő mobilitásának növelését egyenlő foglalkoztatási és szociális feltételek biztosításával és a mindenkit megillető jogok megteremtésével kell ösztönözni, ideértve a szakmai képesítések diplomák elismerését az Unión belül, valamint a társadalombiztosítási jogok átvitelének és a nyugdíjjogosultságok hordozhatóságának lehetőségét az európai egységes piac megerősítése érdekében;

64.  úgy véli, hogy a schengeni megállapodás továbbra is az EU polgárainak kivételes jelentőségű vívmánya, amelyet meg kell védelmezni; kéri, hogy fokozzák az e téren folytatott együttműködést; aggodalmának ad hangot a schengeni szabályok hipotetikus módosításai kapcsán; ragaszkodik ahhoz, hogy a Parlamentet megfelelően bevonják a jogalkotási folyamatba, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok tartózkodjanak minden egyoldalú döntés meghozatalától e téren; ismételten emlékeztet arra, hogy a schengeni egyezmény az EU nagyobb integrációja felé tett lépés volt, és hogy a személyek mozgásának szabadságát meg kell védelmezni;

65.  felszólít egy közös uniós bevándorlási politikára, és üdvözli a Bizottság több jogszerű lehetőség megnyitására irányuló javaslatát az EU-ba történő bevándorlás és munkavégzés tekintetében; hangsúlyozza a jelenlegi kékkártya-rendszer reformjának szükségességét (kiterjesztve azt lényeges nagyobb számú munkahelyre és hivatásra); megjegyzi, hogy az Uniós munkáltatók növekvő mértékben függenek attól, hogy Európán kívüli országokból származó munkavállalók vállaljanak munkát olyan szektorokban, mint például a mezőgazdaság, a kertészet, az idegenforgalom, az idősgondozás és -ápolás, mivel egyre kevesebb európai polgár áll rendelkezésre, hogy ezekben az ágazatokban munkát vállaljon; úgy véli, hogy a Bizottság szezonális alkalmazottakra irányuló javaslatában jobb feltételeket kell teremteni és biztonságos jogi státuszt kell biztosítani az ilyen, gyakran sérülékeny és kiszolgáltatott munkavállalók számára a kizsákmányolással szemben védelmük érdekében;

Kkv-k, innováció és K+F

66.  ajánlja, hogy a Bizottság ösztönözze és könnyítse meg a kkv-k nagyobb kezdőtőkével való ellátását vagy kockázati tőke vagy részvények jegyzése révén, több támogatással a strukturális alapokból és kevesebb teret hagyva az eladósodás számára, különösen az újonnan induló, csúcstechnológiát képviselő társaságok esetében, amelyeknek nagy a K+F-fel kapcsolatos tőkeszükséglete; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a versenykockázati és innovációs program garanciaeszközt, és egyszerűsíteni kell a kkv-k hozzáférését a finanszírozáshoz; rámutat, hogy különösen bátorítani és támogatni kell a női vállalkozókat;

67.  elismeri a szociális gazdaság (a harmadik szektor) jelentőségét az innováció megerősítésében Európában; hangsúlyozza, hogy Európában stratégiailag környezetbarát és erőforrás-hatékony közbeszerzési politikákra van szükség az egyenlő és versenyképes innovációs ágazat támogatása érdekében;

68.  sürgeti, hogy az Európai Beruházási Bank és Európai Beruházási Alap kapjon európai szintű vezető szerepet az alapoknak a kkv-k számára való, ésszerűsített és átláthatóbb eljárások alkalmazása általi felszabadítása terén, a tagállami pénzügyi intézményekkel közösen gondoskodva a nemzeti szinten már létező struktúrákkal párhuzamos rendszerek létrehozásának elkerüléséről annak érdekében, hogy a kkv-k könnyen megtalálják a szokásos belépési pontot; ajánlja, hogy az EBB/EBA szűrőként működjön, a hangsúlyt az Európa 2020 stratégián belüli megfelelő, kiemelt ágazatokra helyezve – megerősítve a gazdaságot, a foglalkoztatást, a környezet fenntarthatóságát és az erőforrások hatékony felhasználását –, továbbá a kkv-k kiválasztott csoportjai esetében járjon el mentorként, és vegyen részt a bankokkal és azok kockázatkezelési csoportjaival folytatott tárgyalásokon annak érdekében, hogy a kkv-k hosszú távú kölcsönöket vehessenek fel; kéri az EBB által nyújtott finanszírozási lehetőségek maradéktalan kiaknázását;

69.  felhívja a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagban (2008) és annak a Bizottság által 2011. február 23-án közzétett felülvizsgálatában előírt intézkedések végrehajtási folyamatát annak érdekében, hogy csökkentsék az adminisztratív terheket, elősegítsék a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférését és támogassák a kkv-k nemzetközivé válását;

70.  hangsúlyozza, hogy az uniós finanszírozási programok következő generációjának rendszerszerűen kell támogatnia az innovatív és munkahelyteremtő kkv-kat a belső piacon belül és világszinten egyaránt; hangsúlyozza a vállalkozások alapításának az új technológiák segítségével történő gyors alapítása elősegítésének, finanszírozásuk javításának, adminisztratív terheik enyhítésének és nemzetközivé válásuk előmozdításának szükségességét; véleménye szerint rendkívül kívánatos volna elismerni azt a kulcsfontosságú szerepet, amelyet az ipari szövetkezeti bankok és a lakossági bankok töltenek be azáltal, hogy biztosítják a kkv-szektornak nyújtott segítségre és tényleges támogatásra irányuló stratégia optimalizálását;

Adózás

71.  hangsúlyozza, hogy mind az EMU-nak, mind a belső piacnak arra van szüksége, hogy a nemzeti adópolitikák összehangolása komolyabb legyen; hangsúlyozza, hogy az adózás minőségét javítani kell annak érdekében, hogy az megfelelő foglalkoztatási, innovációs és hosszú távú befektetési ösztönzőket nyújtson; kéri a Bizottságot az európai szemeszter keretében a tagállami adórendszerek ellenállóképességének elemzésére, hogy adózási rendszerük kiállja a gazdasági fluktuációt és ne szükségszerűen hagyatkozzon az erősen ciklikus vagy buborékképzésre hajlamosként ismert adóalapokra;

72.  támogatja a Bizottság azon erőfeszítéseit, amelyek célja a káros adóverseny, az adókikerülés, az adócsalás és az adóparadicsomok elleni fellépés az EU-ban és nemzetközi szinten egyaránt, az adóbeszedési rendszerek javítása és további irányadó adósávokkal ellátott közös konszolidált társasági adóalap létrehozása, valamint egyedi, egyszerűsített adórendszer bevezetése a kkv-k számára; üdvözli a csalásbiztos rendszer létrehozására irányuló, a Bizottság által ismertetendő héa-stratégiát;

73.  megállapítja, hogy az adócsalás és adóelkerülés elleni küzdelemnek – harmadik országokkal kapcsolatosan is –, valamint az adóbeszedés javításának a tagállamok költségvetési konszolidációt célzó jelenlegi erőfeszítéseinek alapvető szempontját kell képeznie;

74.  úgy véli, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor a tagállamoknak meg kell szilárdítaniuk költségvetésüket, egy ilyen lépés döntő fontosságú; megállapítja, hogy az adóverseny addig fogadható el, amíg nem veszélyezteti a tagállamok azon képességét, hogy az általuk indokoltan elvárható bevételeket beszedjék, és emlékeztet arra, hogy megoldásokat kell találni a káros adóverseny minimálisra szorítására;

75.  úgy véli, hogy az uniós források odaítélése során figyelembe kellene venni a tagállamok adóstratégiáját, valamint az adókikerülés elleni fellépés és az adóügyek jobb összehangolása terén mutatott együttműködési készségüket;

76.  elismeri, hogy az adóparadicsomok közös fogalommeghatározása hiányzik; felhív legalább egy egyeztetett egységes európai fogalommeghatározás létrehozására, a világszintű fogalommeghatározásra vonatkozó megállapodás létrejöttéig;

77.  felhívja a tagállamokat, hogy tekintettel a korrupció elleni harc alapvető jelentőségére és a valódi pénzügyi szanálás érdekében illesszenek be büntetőjogukba olyan rendelkezést, miszerint a korrupció, kenőpénzek fizetése és más jogtalan előnyök elérése érdekében tett lépések a kifizető fél részéről a kifizetés törlését vagy ha a kifizetés már megtörtént, a szóban forgó összeg kétszeresének megtérítését vonja maga után;

Foglalkoztatás

78.  hangsúlyozza, hogy az új és jobb munkahelyek a tisztességes, környezetbarát és intelligens növekedési stratégia előfeltételei, következésképpen az alábbiakat kéri:

79.  rámutat, hogy a jelenleg költségvetési megszorításokat végrehajtó tagállamokban a munkanélküliséget nagyrészt az általános gazdasági tevékenység hanyatlása okozza, aminek következtében a tartós munkanélküliség riasztó mértékben nő; megjegyzi, hogy a tartós munkanélküliséggel sürgősen foglalkozni kell, mivel az súlyosan árt az érintett országok hosszú távú növekedésének, és következésképpen ronthatja az egész Unió versenyképességét;

80.  megállapítja, hogy a mostani válság következtében az EU munkaerőpiaca hosszú távon töredezett maradhat egyfelől a jó minőségű munkaerő kiegyensúlyozott fizetési mérlegű tagállamokban való koncentrálódásával, másfelől pedig magas munkanélküliségi rátával és a versenyképes munkaerő hiányával a válság által legjobban sújtott és egyben leginkább eladósodott tagállamokban;

81.  úgy véli, hogy továbbra is foglalkozni kell a vállalatirányítás kérdésével, a vezetésnek a hosszú távú beruházásokra és a munkahelyteremtésre való ösztönzése érdekében; javasolja, hogy készüljön éves beszámoló a 250 főnél több embert foglalkoztató és 50 millió eurónál nagyobb forgalmú valamennyi jegyzett társaság vállalati társadalmi és környezeti felelősségvállalásának értékeléséről;

Oktatási stratégia

82.  hangsúlyozza a gyermekkori, szakmai, egyetemi és felnőttoktatás fontosságát az innováció és a növekedés szempontjából, és hangsúlyozza a rugalmas biztonság megfelelő alkalmazásának jelentőségét; hangsúlyozza, hogy az oktatási és képzési rendszereket ki kell igazítani annak érdekében, hogy az emberek nagyobb mértékben rendelkezzenek a magasabb foglalkoztatási szintek, a termelékenység, a növekedés és a versenyképesség biztosításához szükséges tudással és készségekkel;

83.  javasolja az Erasmus program analógiájára egy uniós ösztöndíjprogram létrehozását, a magánszektor teljes bevonásával; úgy véli, hogy egy ilyen programnak fel kell ölelnie az egyetemek, alkalmazott tudományokat oktató egyetemek, szakképzési intézmények, az ipar, a pénzügyi piacok és a kkv-k, valamint nagyvállalatok klasztereit, és hogy a polgárok – többek között a kiszolgáltatott csoportok – számára biztosítania kell a képzéshez való hozzáférést, különösen a tudásalapú gazdaságban is bevethető készségek kialakítása, valamint az élethosszig tartó tanulás megerősítése érdekében;

84.  határozottan támogatja olyan intézkedések bevezetését, amelyek célja az európai felsőoktatás minőségének javítása, többek között a diákmobilitást gátló akadályok további elhárítása, az egyetemek és az üzleti világ közötti kapcsolatok javítása és a vállalkozásbarát társadalmi hozzáállás előmozdítása révén; javasolja egy európai innovációs ösztöndíj bevezetését, amely rendeltetése szerint hozzájárulna a tudás és a készségek innovatív ágazatokban való alkalmazásának ösztönzéséhez, és egyszersmind lehetővé tenné uniós hálózatok és együttműködési formák létrehozását is; úgy véli, hogy egy ilyen ösztöndíj az egyes tagállamokban létrehozott és egyedileg végrehajtott szakképzési programok keretében foglalkozhatna a fiatalokkal;

85.  hangsúlyozza, hogy európai és nemzeti szinten egyaránt meg kell teremteni a feltételeket a magán- és az állami szektor számára egyaránt a kutatásra és fejlesztésre irányuló beruházások növeléséhez; megállapítja, hogy az egyetemek finanszírozása túlnyomórészt az egyébként is konszolidációs nyomás alatt álló nemzeti költségvetésekből történik; ösztönzi ennélfogva a tagállamokat, hogy egyetemi finanszírozási rendszereik reformja révén is biztosítsák Európa technológiai fejlesztési, innovációs és munkahelyteremtő képességének javítását;

86.  úgy véli, hogy a tagállamok oktatási területen történő beruházásainak ösztönzése érdekében a tagállamok középtávú költségvetési célkitűzésének értékelése keretében külön figyelmet kell fordítani az oktatási, kutatási és szakképzési közkiadásokra;

87.  támogatja az Európai Egyetemek Szövetségének (EUA) azon felhívását, hogy a felsőoktatásba való állami beruházások szintje emelkedjen a GDP 3%-ára; úgy véli, hogy e cél eléréséhez a Stabilitási és Növekedési Paktum értékelése keretében e kiadások minőségi vizsgálata is szükséges;

88.  felhív az egyetemi tanulmányokat nem igénylő szakmák oktatásának a szakmai gyakorlati képzés fejlesztése révén történő javítására.

V.  Az EU újragondolása: az európai gazdasági kormányzáson túl

89.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió válaszúthoz érkezett: vagy úgy döntenek a tagállamok, hogy egyesítik erőfeszítéseiket az integráció elmélyítésére, vagy az EU szétforgácsolódik a döntéshozatali szintjén tapasztalható stagnálás és a gazdasági szintű eltérések miatt;

90.  figyelmeztet arra, hogy a széttagolt Unióhoz való visszatérés a protekcionizmus és a populizmus kockázatát hordozza magában;

91.  olyan, mélyebb, demokratikus politikai unió mellett száll síkra, amelyben az EU intézményei határozottabb szerepet kapnak mind a közös politikák kialakítása, mind pedig azok végrehajtása terén; hangsúlyozza a demokratikus legitimáció és az Unió ellenőrzése erősítésének fontosságát;

92.  hangsúlyozza az európai projekt alapját képező elvek, nevezetesen a tagállamok egyenlősége, a szolidaritás, a kohézió és az együttműködés elve tiszteletben tartásának jelentőségét; felhívja a figyelmet arra, hogy a belső egyensúly zavarainak hatékony kezelése és az euróövezeten belüli és kívüli tagállamok koordinációjával az igazi konvergencia felé történő elmozdulás révén ragaszkodni kell ezekhez az elvekhez;

93.  hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságot meg kell erősíteni, növelve az Európai Parlament előtti elszámoltathatóságát, és a polgárok hangjának legfőbb közvetítőjévé – és különösen a határokon átnyúló viták fórumává – kell válnia, figyelembe véve az olyan területeken hozott nemzeti döntések tovagyűrűző hatását, mint amilyen a gazdasági és társadalmi irányítás;

94.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági kormányzást – összehangolt gazdasági, fiskális és szociális politikák mellett – a közösségi módszerrel kell megszervezni, és az uniós intézményeknek kell irányítania, a nemzeti parlamentek teljes körű bevonásával;

95.  az Európai Rendszerkockázati Testületről (ERKT) és a három európai felügyeleti hatóságról szóló új szabályozást a helyes irányba tett kezdőlépésnek tekinti, ugyanakkor úgy véli, hogy további előrelépésre van szükség különösen a rendszerszempontból jelentős intézmények – például a magas tőkeáttételi arányú társaságok – uniós szintű, közvetlen felügyeletének és egy egységes szabálycsomag érvényre juttatásának biztosításához; hangsúlyozza, hogy az új hatóságok számára a megfelelően növekvő felelősségükkel arányos emberi és pénzügyi erőforrásokat kell biztosítani;

96.  úgy véli, hogy a pénzügyi stabilitás biztosítását célzó felügyelet mellett szükség van a potenciális buborékok felügyeletére és azok tekintetében megelőző mechanizmusokra, és a tőke makrogazdasági kihívásokat és célkitűzéseket figyelembe vevő, optimális elosztására; úgy véli továbbá, hogy az adópolitikát e cél elérésének eszközeként is fel kell használni;

97.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő kiegészítő javaslatokat azon pénzügyi piaci struktúrák szabályozására vonatkozóan, amelyek mérete, rendszerszintű integrációja, összetettsége vagy összefonódása veszélyeztetheti a pénzügyi stabilitást és a szabályozó hatóságok ellenálló képességét követeléseikkel szemben, valamint a felügyeletek abbéli képességét, hogy tevékenységeiket – közöttük az árnyékbankrendszert és tőkeáttételük szintjét – áttekintsék; kéri a Bizottságot olyan szabályozási lehetőségek megfontolására, mint például a méret felső határának megszabása vagy a növekedést gátló ösztönzők alkalmazása, valamint üzleti modellek előírása;

98.  hangsúlyozza, hogy az államadóssággal kapcsolatos válság kezeléséhez és az EU versenyképességének, konvergenciájának és szolidaritásának növeléséhez arra van szükség, hogy a hatáskörök és a finanszírozás az Unióhoz kerüljenek át, aminek következtében a nemzeti költségvetésekre háruló teher jelentősen csökken, és ragaszkodik ahhoz, hogy komoly szinergiákat kell teremteni a nemzeti költségvetések és az uniós költségvetés között, ami minden szinten lehetővé teszi a meglévő fiskális források optimális felhasználását és allokálását; tiszteletben tartva ugyanakkor a szubszidiaritás elvét az erős régiók és államok támogatása érdekében;

99.  összegzésképpen megállapítja, hogy a politikai unió és a monetáris unióval arányos gazdasági integráció elérése érdekében, összhangban az Európai Tanács által elfogadott prioritásokkal, az EU-nak megfelelő méretű költségvetésre van szüksége, hogy az eurót fenntartható módon lehessen használni, megfelelő költségvetési teret biztosítva a valuta számára azon a politikai szinten, amelyen kibocsátják;

100.  emlékeztet, hogy a monetáris unió megvalósítását megelőző jelentések – például a Werner-terv megvalósításához szükséges feltételeket elemző McDougall-jelentés – szerint egy ilyen költségvetés volumene az uniós GNI 2,5–10%-a kellene hogy legyen, attól függően, hogy az uniós költségvetés vállal-e, s ha igen, milyen újraelosztási feladatokat, hogy a költségvetést saját forrásokból kellene finanszírozni, és hogy stratégiák és intézkedések finanszírozására kellene felhasználni a kül-, a biztonság- és a védelmi politika terén, az energia- és a közlekedési ágazatban, a fejlesztési együttműködés és a K+F területén, valamint hogy ennek megfelelően csökkenteni kell a nemzeti költségvetéseket a polgárok és a vállalkozások adósemlegességének biztosítása érdekében;

101.  hangsúlyozza, hogy jobb egyensúlyt kell teremteni a gazdaságpolitika és a szociális politika között, többek között megerősítve és intézményesítve a makrogazdasági társadalmi párbeszédet;

102.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unió legitimitása az általa közvetített demokratikus értékekből, az általa követett célokból és a rendelkezésére álló hatáskörökből, eszközökből és intézményekből ered; úgy véli, hogy az európai gazdasági integráció elmélyítése szükséges az euróövezet, illetve az egész Unió stabilitásának biztosításához, ez további fejleményeket tesz szükségessé az alábbiak tekintetében: az euróövezet külső képviselete, minősített többséggel történő szavazás a társasági adóalapról, intézkedések az adókikerülés és az adóelkerülés elleni fellépés érdekében, állampapírok és eurókötvények kölcsönös kibocsátása a pénzügyi fegyelem előmozdítása érdekében, az EU kölcsönfelvételi képessége, megfelelőbb egyensúly a gazdasági és szociális politikák között, az uniós költségvetés saját forrásai, valamint a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament szerepe;

103.  úgy véli, hogy a gazdaságirányításra vonatkozó politikai döntések nem veszélyeztethetik az uniós szinten megállapított azon kötelezettségvállalásokat, amelyek valamennyi tagállam céljait és érdekeit tükrözik, és hogy e döntéseket a Szerződésben kell rögzíteni és teljes intézményi részvétellel, valamint az Európai Bizottság és az Európai Parlament ellenőrzése mellett kell végrehajtani;

104.  felhív az Unió előtt álló kihívásokra válaszul olyan átfogó stratégia kialakítására, amely a megerősített gazdaságirányítás révén az uniós válaszlépések sarokkövekét alkotja; felhív továbbá a válságrendezés költségvetési konszolidáció, növekedésfokozó strukturális reformok és a banki szektor rendbetétele folytatásán keresztül történő fenntartására; megjegyzi, hogy a Tanács által javasolt Euró Plusz Paktum a Tanács és a Parlament között tárgyalt gazdaságirányítási csomag egyik elemét képezi;

105.  kéri, hogy az Euratom-szerződést váltsa fel az Európai Energiaközösség,

106.  úgy véli, hogy a stabilitási mechanizmus miatt szükséges szerződésmódosítások mellett ezeket az egymással összefüggő kérdéseket az Európai Unióról szóló szerződés 48. cikkének (3) bekezdése értelmében felállítandó konventen belül kellene megvitatni;

107.  úgy véli, hogy amennyiben erre nem kerül sor, az euróövezet demokratikus és hatékony működése érdekében az EUMSZ 329. cikke szerinti megerősített együttműködéshez kell majd folyamodni;

108.  ismételten leszögezi, hogy a válságra adandó európai válasznak az európai integráció elmélyítésén, a közösségi módszer továbbvitelén, a parlamentközi párbeszéd megszilárdításán, a társadalmi párbeszéd előmozdításán, a társadalmi beilleszkedést, a munkahelyteremtést és a fenntartható növekedést támogató jóléti állam megerősítésén, valamint a szociális piacgazdaság és értékrendszere további építésén kell alapulnia, valamennyi polgárt a Szerződésekben és az Európai Unió alapjogi chartájában foglalt értékekre alapozott európai projekt köré tömörítve;

o
o   o

109.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Tanács elnökének, az eurócsoport elnökének, az Európai Központi Banknak, az Európai Beruházási Banknak, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, a tagállamok kormányának és parlamentjének, valamint a szociális partnereknek.

(1) HL C 230. E, 2010.8.26,11. o. (2) HL C 257. E, 2010.9.24., 211. o. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0376. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0080. (5) Eurostat, Statistics in focus, 9/2010, Lakosság és szociális körülmények http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-SF-10-009/EN/KS-SF-10-009-EN.PDF és Európai Bizottság: Foglalkoztatás Európában 2010-ben (http://ec.europa.eu/employment_social/eie/executive_summarys_en.html#top). (6) Európai Bizottság: A jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság hatása a potenciális termelésre, Occasional Papers 49., 2009 június, V. táblázat, 33. oldal (http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/publication15479_en.pdf). (7) A bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról (piaci visszaélés) szóló, 2003. január 28-i 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 96., 2003.4.12., 16. o.). (8) A pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 145., 2004.4.30., 1. o.).. (9) IMF belső állásfoglalási feljegyzés, 2010. február 19., SPN/10/04, Tőkebeáramlások: Az ellenőrzések szerepe.