Az Európai Parlament 2011. július 7-i jogalkotási állásfoglalása az aktív időskor európai évéről (2012) szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2010)0462 – C7-0253/2010 – 2010/0242(COD))

P7_TA(2011)0332 A7-0061/2011

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0462),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 153. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0253/2010),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottságnak a javaslat pénzügyi összeegyeztethetőségére vonatkozó véleményére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. október 21-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2011. május 18-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. és 38. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság, valamint a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A7-0061/2011),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  jóváhagyja az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt közös nyilatkozatát;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2011. július 7-én került elfogadásra az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai évéről (2012) szóló .../2011/EU európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 940/2011/EU határozat.)

MELLÉKLET

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közös nyilatkozata a költségvetésről

Ahogyan az az 8. cikkben is szerepel, az európai év megvalósítására szolgáló pénzügyi keret legalább 5 000 000 euró. A 2011. évi költségvetésből 2,3 millió euró konkrétan az európai évvel kapcsolatos kommunikációs tevékenységek és uniós konferenciák finanszírozására kerül felhasználásra a rendelkezésre álló tartalékok mozgósítása nélkül, legalább 2,7 millió eurót pedig – amelyet a meglévő keretek felhasználása nélkül a meglévő forrásokból kell átcsoportosítani – elő kell irányozni és a 2012. évi költségvetési tervezet egyik költségvetési sorában szerepeltetni kell.

(1) HL C 51., 2011.2.17., 55. o.

Az Európai Parlament 2011. július 7-i állásfoglalása a szíriai, jemeni és bahreini helyzetről az arab világban és Észak-Afrikában kialakult helyzet tükrében

P7_TA(2011)0333 RC-B7-0389/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Szíriáról, Jemenről és Bahreinről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Szíriában, Bahreinben és Jemenben kialakult helyzetről szóló, 2011. április 7-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Unió és az Öböl-menti Együttműködési Tanács közötti kapcsolatokról szóló, 2011. március 24-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika déli dimenziójának felülvizsgálatáról szóló, 2011. április 7-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/főképviselő által tett 2011. március 18-i, 22-i, 24-i és 26-i, április 23-i, illetve június 6-i és 11-i, Szíriáról szóló, 2011. március 10-i, 12-i, 18-i, április 27-i, május 11-i, 26-i és 31-i, illetve június 3-i, Jemenről szóló, valamint 2011. március 10-i, 12-i, és 18-i, május 3-i és július 1-jei, Bahreinről szóló nyilatkozataira,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő által az EU nevében tett 2011. április 29-i, Szíriáról szóló nyilatkozatra,

–  tekintettel „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című, 2011. május 25-i közös közleményre, amely kiegészíti a „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című, 2011. március 8-i közös közleményt,

–  tekintettel a 2011. június 23-i és 24-i, a déli szomszédságról szóló tanácsi nyilatkozatra,

–  tekintettel az Emberi Jogi Tanács Szíriáról szóló, 2011. április 29-i határozatára,

–  tekintettel a Tanács Szíriáról szóló, 2011. május 9-i (2011/273/KKBP), 2011. május 23-i (2011/302/KKBP), és 2011. június 23-i (2011/367/KKBP) határozataira,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa 2011. május 23-i és június 20-i következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának Szíriáról szóló, 2011. június 3-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ főtitkára, Ban Ki Mun 2011. június 23-i, 21 bahreini politikai aktivista, emberi jogvédő és ellenzéki vezető elleni ítéletekről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának Szíriáról szóló, 2011. június 14-i előzetes jelentésére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el,

–  tekintettel a gyermekek jogairól szóló, 1990. évi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni 1975-ös ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló, 2008-ban módosított, 2004. évi európai uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a tüntetők több észak-afrikai és közel-keleti országban békés úton fejezték ki jogos demokratikus törekvéseiket és nyomatékosan sürgették az intézményi, politikai, gazdasági és szociális reformokat, amelyek célja a valódi demokrácia megvalósítása, a korrupció és a nepotizmus elleni küzdelem, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, valamint gazdasági és szociális körülmények javítása,

B.  mivel „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című, 2011. május 25-i közös nyilatkozat új megközelítést alkalmaz azzal, hogy felülvizsgálja az Unió külső fellépéseit meghatározó, a szomszédságpolitika középpontjában álló alapelvek, nevezetesen az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság egyetemes értékeinek megvalósítását, és egyúttal tükrözi az Észak-Afrikában és a Közel-Keleten zajló demokratikus változások támogatásának szükségességét,

Szíria

C.  mivel a 2011. márciusi erőszakos fellépést követően az erőszak tovább eszkalálódik, és a biztonsági erők tömeges letartóztatásokkal és korábban nem tapasztalt, egyre fokozódó brutalitással reagálnak a folyamatos tiltakozásokra, csak Daraa tartományban több mint 400, egész Szíriában pedig akár több mint 1000 polgári személy életét oltva ki,

D.  mivel a nemrég világszerte bemutatott videók nyugtalanító képsorain önkényesen őrizetbe vett, megkínzott vagy bántalmazott szíriai gyermekek voltak láthatók, és ezek a kínzások több esetben a gyermekek halálához vezettek, mint például a tizenhárom éves Hamza al-Khateeb tragikus esetében is; mivel, ezen kívül, az UNICEF, az ENSZ Gyermekalapja 2011. május 31-i jelentése szerint a tüntetők ellen bevetett éles lőszer már legalább 30 gyermek halálát okozta;

E.  mivel Basar al-Asszad elnök 2011. június 20-i harmadik beszédében kijelentette, hogy nemzeti párbeszéd alakítja majd Szíria jövőjét; mivel a szíriai politikai reformok és változások melletti ismételt kötelezettségvállalások ellenére a hatóságok mindeddig nem tettek semmilyen lépést ezek teljesítésére; mivel az emberi jogi szervezetek már több mint 800 esetben dokumentáltak erőszakos eltűnést és 11 000 esetben önkényes őrizetbe vételt,

F.  mivel a Tanács a Szíriában kialakult helyzet súlyossága miatt 2011. június 23-án olyan határozatot és rendeletet fogadott el, amelyek korlátozó intézkedéseket vezetnek be további hét személyre azon a 2011. május 9-én összeállított listán túl, amely rendkívüli intézkedéseket (vízumtilalom, vagyoni eszközök befagyasztása, a belső elnyomás céljaira felhasználható fegyverekre és felszerelésekre vonatkozó embargó) foganatosít négy, a szíriai rezsimmel összefüggésben álló szervezettel szemben,

G.  mivel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Szíriai Arab Köztársaság közötti társulási megállapodást még mindig nem írták alá; mivel e megállapodás aláírása Szíria kérésére 2009 októbere óta késik, a Tanács pedig úgy határozott, hogy nem tesz további lépéseket; mivel az emberi jogok és alapvető szabadságok tisztelete lényeges része ennek a megállapodásnak,

H.  mivel jelentős a kockázata annak, hogy megszaporodnak a szélsőséges csoportok, köztük fegyveres dzsihád-csoportok által indított erőszakos támadások; mivel fontos biztosítani a különféle szíriai vallási közösségek, köztük az országba érkezett nagyszámú iraki menekült védelmét,

I.  mivel Daraa ostromát követően a biztonsági erők önkényes letartóztatásokra irányuló nagyszabású katonai műveleteket és hadjáratot folytattak a szomszédos városokban; mivel a biztonsági erők megtorlásától félve becslések szerint 12 000 Dzsiszr al-Sugurból és a szomszédos területekről származó szíriai személy lépte át a szír-török határt, és a Vörös Félhold szerint további 17 000 személy várja, hogy átléphesse a határt,

Jemen

J.  mivel a jemeni nép számára súlyos szenvedéseket okozó, sok emberéletet és sebesültet követelő, számos tiltakozó bebörtönzésével járó, az országot mély gazdasági és politikai válságba taszító, több hónapos erőszakcselekményeket és zavargásokat követően a jemeni helyzet továbbra is súlyos aggodalomra ad okot,

K.  mivel az Öböl-menti Együttműködési Tanács (ÖET) tervet készített a békés hatalomátadásra, ám azt a jemeni elnök, Ali Abdallah Száleh nem írta alá,

L.  mivel Száleh elnök súlyosan megsérült a rezidenciája ellen 2011. június 3-án intézett támadásban, és jelenleg Szaúd-Arábiában gyógykezelik; mivel a hatalmat ideiglenesen az ország alelnöke, Abd ar-Rab Manszur al-Hadi vette át,

M.  mivel Jemen a Közel-Kelet legszegényebb országa, ahol széles körű az alultápláltság, amelynek olajkészletei kifogyóban vannak, népessége nő, központi kormányzata gyenge, ahol egyre nagyobb mértékű a vízhiány, és ahol igen csekély az ország gazdaságába történő beruházás; mivel súlyos aggodalomra ad okot a jemeni állam szétesésének lehetősége, hiszen február óta törékeny fegyverszünet van életben az északi síita felkelők, a déli szeparatista mozgalom és számos al-Kaida-harcos között, akik a jelentések szerint Jement használják menedékhelyként,

Bahrein

N.  mivel 2011. június 1-jén Bahreinben feloldották a rendkívüli nemzetbiztonsági helyzetet, és Hamad bin Ísza Ál Kalifa király nemzeti párbeszéd folytatására szólított fel, amely 2011. július 2-án vette kezdetét,

O.  mivel 2011. június 29-én Hamad király független nemzetközi tagokat is magába foglaló független bizottságot állított fel a reformpárti tüntetők ellen a közelmúltban alkalmazott kormányzati fellépés során történt emberi jogi jogsértések vizsgálata céljából,

P.  mivel 2011. június 22-én Bahrein Nemzetbiztonsági Bírósága, egy katonai bíróság, 21 bahreini ellenzéki aktivista ügyében – köztük hét személy esetében távollétükben – hirdetett ítéletet; mivel a kormány megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával nyolc ellenzéki aktivistát életfogytig tartó, tizenhárom további aktivistát pedig 15 évig terjedő börtönbüntetésre ítéltek; mivel sok más politikai aktivistát, emberi jogvédőt és újságírót tartottak fogva a közelmúltbeli reformpárti tüntetések idején, és mivel egyes emberi jogi szervezetek szerint ezeket a személyeket kínozták, bántalmazták és zaklatták,

Q.  mivel 2011. május 22-én a másodfokú nemzetbiztonsági bíróság helyben hagyta az Ali Abdullah Hasszán al-Szankisz és Abdulaziz Abdulrida Ibrahim Husszeint ellen hozott halálos ítéletet, amit azért szabtak ki rájuk, mert a bahreini kormányellenes tiltakozások során meggyilkoltak két rendőrt; mivel a kivégzésüket szeptemberre halasztották,

R.  mivel 47 bahreini orvost és ápolót helyeztek vád alá a rezsim erőszakos úton történő megdöntésére való felbujtás miatt, és ellenük katonai bíróság előtt indult eljárás; mivel a szóban forgó egészségügyi dolgozók szakmájuk etikai normáival összhangban minden sérültet azonos módon láttak el,

S.  mivel a bahreini kormány kérésére az Öböl-menti Együttműködési Tanács (ÖET) lobogója alatt külföldi csapatokat vetettek be Bahreinben,

1.  határozottan elítéli a rezsimek által a békés tüntetők ellen aránytalanul alkalmazott erőszakot, és sajnálatosnak tartja a halottak és sebesültek nagy számát; ismételten részvétét fejezi ki az áldozatok és sebesültek családtagjainak; követeli a vérontás azonnali beszüntetését és a letartóztatottak szabadon bocsátását; követeli az emberölések, őrizetbe vételek és állítólagos kínzások kivizsgálását;

2.   elismeréssel adózik a nép bátorsága előtt, amelyről a demokratikus változásokért folytatott békés küzdelemben tett tanúbizonyságot, és különösek a nők bátorsága előtt, akik a kezdetektől fogva vezető szerepet játszanak a tiltakozásokban;

3.   felszólítja az arab országok politikai vezetését, hogy tegyenek eleget vállalt kötelezettségeiknek, haladéktalanul és előfeltételek nélkül nyílt és építő jellegű politikai párbeszédet kezdve valamennyi demokratikus politikai párt és mozgalom, valamint a civil társadalom bevonásával, amely párbeszéd célja a valódi demokrácia felé vezető út megnyitása, illetve az említett országok és a régió hosszú távú stabilitásához és fejlődéséhez nélkülözhetetlen valódi, ambiciózus és jelentős politikai, gazdasági és szociális reformok végrehajtása;

Szíria

4.  határozottan elítéli az erőszak szíriai eszkalálódását és az emberi jogok súlyos és sorozatos megsértését, ideértve több város, például Daraa, Dzsiszr al-Sugur és Háma ostrom alá vételét, a tömeges letartóztatásokat, a törvénytelen kivégzéseket, az önkényes őrizetbe vételeket, az erőszakos eltűnéseket és a kínzásokat;

5.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a rendkívüli állapot 2011. április 21-i megszüntetését és az Asszad elnök által bejelentett reformokat a gyakorlatban nem hajtották végre, és a politikai foglyokat továbbra is fogva tartják, az elnök által a közelmúltban bejelentett amnesztia ellenére; sürgeti a szír hatóságokat, hogy haladéktalanul szüntessék meg az érintett városok ostromát, és azonnal engedélyezzék a humanitárius szervezetek és szakemberek számára az akadálymentes bejutást;

6.  sürgeti a szír hatóságokat és Asszad elnököt, hogy vessenek véget a fegyvertelen tüntetők megölésének, valamint azonnal bocsássák szabadon az összes fogva tartott tüntetőt, újságírót, emberi jogi jogvédőt és politikai foglyot; kéri, hogy a szíriai demokratikus átmenethez való hozzájárulás érdekében valamennyi demokratikus erőt és civil társadalmi szereplőt vonjanak be az alapvető reformok konkrét menetrendjén, az emberi jogok tiszteletben tartásán és a jogállamiságon alapuló, haladéktalanul megkezdendő, valódi politikai folyamatba;

7.  felszólítja a szíriai hatóságokat, hogy engedjék be a külföldi sajtó képviselőit az országba, hogy ellenőrizhessék azt az állítást, amely szerint először „fegyveres szélsőséges csoportok” lőttek a biztonsági erőkre, ugyanis a rendszer ezzel igazolja a jelenleg is zajló, elfogadhatatlan vérfürdőt; felszólítja továbbá a szíriai hatóságokat, hogy garantálják a teljes együttműködést és az akadálytalan hozzáférést a főbiztos hivatala és a többi ENSZ-mechanizmus számára,

8.  sürgeti a szír hatóságokat, hogy haladéktalanul engedjék szabadon a tüntetések elfojtása és az azzal kapcsolatos események során letartóztatott gyermekeket, és alaposan vizsgálják ki a gyermekek elleni erőszak bejelentett eseteit, és a jövőben tartózkodjanak a gyermekek letartóztatásától és a gyermekek elleni erőszaktól, illetve a gyermekek jogainak megsértésétől;

9.  üdvözli a Tanács azon határozatát, hogy korlátozó intézkedéseket hoz Szíriával szemben és a polgári lakossággal szembeni erőszakos megtorlásokért felelős személyek ellen, hogy felfüggeszti az új kétoldalú együttműködési programokkal kapcsolatos előkészületeket, felfüggeszti az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz és a MEDA-eszköz keretében zajló, a szíriai hatóságokkal folytatott folyamatban lévő kétoldalú programokat, hogy arra szólítja fel az Európai Befektetési Bankot, hogy a fejlemények fényében egyelőre ne hagyjon jóvá új finanszírozási műveleteket Szíriában, és nem tesz további lépéseket a Szíriával kötendő társulási megállapodások tekintetében; támogatja a Bizottság által elfogadott okos szankciókat, és felhívja a Tanácsot, hogy tegyen határozott diplomáciai kezdeményezéseket annak érdekében, hogy más országok is hozzák meg ugyanezeket a szankciókat; véleménye szerint a Tanácsnak folytatnia kellene a célzott szankciók kiterjesztését a rezsimhez kapcsolódó valamennyi személyre és szervezetre annak érdekében, hogy meggyengítsék és elszigeteljék őket, és megnyissák az utat a demokratikus átalakulás előtt;

10.  határozottan támogatja az EU-nak a nemzetközi közösség partnereivel közös diplomáciai erőfeszítéseit annak biztosítására, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa ítélje el a Szíriában folyó erőszakot, és utasítsa el a büntetlenséget, és sürgeti a szír hatóságokat, hogy mielőbb feleljenek meg a szíriai nép jogos törekvéseinek; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ezek az erőfeszítések eddig nem jártak sikerrel, és hogy nem lehetett határozatot benyújtani; felkéri az EU tagállamait és a főképviselőt/alelnököt, hogy nemzetközi partnereikkel együtt dolgozzanak annak érdekében, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsát vonják be a szíriai helyzet megoldásába, és hogy a szíriai hatóságok hajtsák végre a szíriai lakosság védelmére vonatkozó feladatukat;

11.  üdvözli Törökország azon politikáját, hogy nyitva tartja határait a szír menekültek előtt, üdvözli továbbá a Vörös Félhold erőforrásainak gyors mozgósítását;

12.  üdvözli, hogy az EU elismeri a válság különböző vetületeinek kezelésével – különösen a humanitárius szempontokkal – kapcsolatban Törökország és más regionális partnerek által végzett munkát, és kijelenti, hogy együtt fog működni az említettekkel a szíriai helyzet kezelése érdekében; felszólítja Törökországot és az EU-t külpolitikájuk fokozott koordinálására, és erőteljesen ösztönzi a Közel-Kelet és Észak-Afrika demokratizálódása és fejlődése támogatása érdekében tett összehangolt erőfeszítések folytatását;

13.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy haladéktalanul nyújtsanak segélyt és támogatást a török és libanoni hatóságok Szíriával közös határain zajló humanitárius válság kezelésére irányuló erőfeszítéseihez, többek egy humanitárius korridor ENSZ-szinten történő létrehozásával;

14.  felhívja a főképviselőt/alelnököt, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy bátorítsák az országon belül és kívül kialakuló ellenzéket; ezzel összefüggésben kéri, hogy sürgősen kezdődjön valódi, mélyreható demokratikus átmenetet eredményező politikai párbeszéd Szíriában;

Jemen

15.  határozottan elítéli a közelmúltbeli fegyveres támadásokat Jemenben, többek között az elnöki palota ellen 2011. június 3-án elkövetett támadást; minden felet felszólít az erőszakos cselekmények beszüntetésére, az emberi jogok tiszteletben tartására és az állandó tűzszünet betartására;

16.  üdvözli Abd-Rabbu Manszur Hadi alelnök elkötelezettségét a tűzszünet tiszteletben tartása, a jemeni városok demilitarizálása és az esetleges további békés tiltakozások és tüntetések megfelelő védelme iránt;

17.  együttérzéséről biztosítja a jemeni népet, üdvözli a demokratikus változások iránti törekvéseiket, és támogatja az Öböl-menti Együttműködési Tanács azon erőfeszítéseit, amelyek a szegénység enyhítését és a lakosság többsége számára jobb életkörülmények biztosítását célzó, szélesebb alapokon nyugvó politikai rendszer keretében a tárgyalásos megoldás megtalálására irányulnak, amelynek része, hogy Szaleh elnök és hatalmi pozíciókat birtokló családtagjai lemondanak;

18.  helyteleníti, hogy a jemeni hatóságok nem gondoskodtak arról, hogy 2011. május 22-én több diplomata – köztük az ÖET főtitkára és tagállamainak diplomatái, európai uniós, egyesült királysági és egyesült államokbeli nagykövetek – biztonságban elhagyhassa az Egyesült Arab Emírségek szanaai nagykövetségét; felszólítja a jemeni hatóságokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben a diplomáciai kapcsolatokról szóló Bécsi Egyezményt;

19.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nem készült az elért eredményekről szóló jelentés a tüntetők elleni, 2011. március 18-i szanaai támadás – amelyben 54 személy vesztette életét, és több mint 300-an megsérültek – kivizsgálásával a jemeni kormány által megbízott magas szintű bizottság munkájára vonatkozóan; ismételten felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy támogassa az incidens független, nemzetközi kivizsgálására irányuló felhívásokat;

20.  üdvözli az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) jemeni küldöttségét, amely felmérte az emberi jogok helyzetét az országban, és ajánlásokat tesz a jemeni kormánynak és a nemzetközi közösségnek;

Bahrein

21.  elítéli a bahreini megtorlásokat, és követeli valamennyi békés tüntető azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását, beleértve a politikai aktivistákat, újságírókat és emberi jogvédőket, továbbá azt a 47 bahreini orvost és ápolónőt, akik szakmai kötelességüket végezték; mély aggodalmának ad hangot a 8 ellenzéki aktivistára kirótt életfogytiglani, valamint a 13 másik aktivistára kiszabott 15 évig terjedő börtönbüntetés miatt;

22.  üdvözli az úgynevezett „nemzetbiztonsági állapot” megszüntetését Bahreinban, valamint Hamad bin Isza al-Kalifa király nemzeti párbeszédre irányuló felhívását; úgy véli, hogy a Hamad király által kezdeményezett nemzeti párbeszéd csak valamennyi politikai erő, köztük az ellenzék és a civil társadalom részvételével vezethet el a valódi demokráciához és az ország politikai reformjaihoz;

23.  felhívja a bahreini hatóságokat, hogy változtassák meg Ali Abdullah Haszán al-Szankisz és Abdulaziz Abdulridha Ibrahim Huszein halálos ítéletét, és állítsák vissza a halálbüntetések végrehajtására vonatkozó de facto moratóriumot;

24.  pozitív jelként veszi tudomásul, hogy Hamad király független bizottságot állított fel a reformpárti tüntetők ellen a közelmúltban alkalmazott kormányzati fellépés során történt emberi jogi jogsértések vizsgálata céljából; sürgeti, hogy a bizottság teljes pártatlansággal és átláthatósággal végezze munkáját, és felszólítja a bahreini kormányt, hogy ne avatkozzon a bizottság munkájába;

25.  üdvözli a bahreini emberi jogi és szociális fejlesztési minisztérium létrehozását, és kéri a minisztériumot, hogy a nemzetközi emberi jogi normáknak és kötelezettségeknek megfelelően végezze tevékenységét;

26.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Öböl-menti Együttműködési Tanács égisze alatt külföldi csapatok vannak Bahreinben; ismét felhívja az Öböl-menti Együttműködési Tanácsot, hogy regionális kollektív szereplőként erőforrásait használja fel a békés bahreini reformokra irányuló konstruktív fellépés és közvetítés érdekében;

Az arab világ és Észak-Afrika

27.  támogatja az Egyiptomban és Tunéziában zajló demokratikus átmenetet, mivel ezek a demokratizálódási folyamat első példái, és új jelenséget képviselnek az arab világban azzal, hogy a polgárok és főként a fiatalok részt kívánnak venni a politikai életben; határozottan támogatja az emberek törekvését a szabadság, az emberi jogok és a demokrácia irányában; átlátható, igazságos és szabad választásokat követel mindkét országban, amely figyelembe veszi az adott ország sajátos helyzetét; felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy tegyen további erőfeszítéseket az észak-afrikai és közel-keleti országok politikai reformfolyamatainak fenntartására és támogatására;

28.  ismételten hangsúlyozza a nemzetközi közösség azon kötelezettségvállalását, hogy a líbiai polgárokat megvédje, akár a líbiai kormányra gyakorolt nyomás fokozása révén is, és hogy támogatja egy demokratikus líbiai állam építését; üdvözli az EU azon döntését, hogy szigorítja a rezsimmel szembeni szankciókat, és további hat, a rezsim fennhatósága alá tartozó kikötői hatóságot vesz fel a gazdasági eszközök befagyasztásával kapcsolatos uniós listára; ismételten felszólítja Muammar Abu Minjar Kadhafi ezredest, hogy haladéktalanul mondjon le hatalmáról;

29.  aggodalommal figyeli a líbiai nép szenvedéseit, az élelmiszerhiányt, az orvosi ellátás hiányát, a fizetések elmaradását és azt, hogy számos adminisztratív feladatot lehetetlen végrehajtani; felkéri a főképviselőt/alelnököt és az EU tagállamait, hogy sürgősen bocsássák a líbiai ideiglenes nemzeti tanács rendelkezésére Líbia befagyasztott vagyoni eszközeinek egy részét az ENSZ Biztonsági Tanácsának szankciókért felelős bizottsága engedélyével és felügyeletével a sürgős szükségletek kielégítése végett;

30.  felkéri a Tanácsot és a főkéviselőt/alelnököt, hogy tegyenek további kezdeményezéseket a konfliktus rendezése érdekében, figyelembe véve a Nemzetközi Büntetőbíróság által Kadhafi ezredes, valamint fia, Szaif al-Iszlám Kadhafi és Abdullah asz-Szenúszi ellen nemrégiben kiadott elfogatóparancsot;

31.  üdvözli a marokkói reformfolyamatot, különösen a javasolt alkotmányos reformot, amelyet népszavazásra bocsátottak, és amely a kormányzati rendszer modernizálása és a demokrácia felé való nyitása felé tett pozitív lépésnek tekinthető; felszólítja a marokkói politikai pártokat, hogy vegyenek aktívan részt a változás eme folyamatában; hangsúlyozza, hogy továbbra is a polgároknak és a civil szervezeteknek kell a reformfolyamat további végrehajtásának középpontjában állniuk, valamint megjegyzi, hogy Marokkó volt az első olyan ország a régióban, amely az EU-val fenntartott kapcsolataiban „kiemelt státuszt” vívott ki magának;

32.  tudomásul veszi az algériai elnök által bejelentett, a demokratikus folyamat elindítására és az ország jobb kormányzására irányuló kezdeményezéseket, beleértve a szükségállapot megszüntetését és a tervezett alkotmányos reformot; hangsúlyozza, hogy a kezdeményezést fel kell gyorsítani, és kéri az algériai hatóságokat, hogy egyértelműen kötelezzék el magukat a reformfolyamat mellet, amelybe valamennyi érintett felet be kell vonni, és amelynek nyitottnak kell lennie a civil társadalom előtt;

33.  üdvözli Jordániában is a politikai reformok iránti elkötelezettséget, különösen a jordán alkotmány felülvizsgálatát és a Nemzeti Párbeszéd Bizottságának munkáját; méltatja a jordániai hatóságok erőfeszítéseit, és hangsúlyozza a reformok konkrét végrehajtásának szükségességét; megjegyzi, hogy az EU beleegyezett abba, hogy Jordánia 2010-ben „kiemelt státuszú” partnerséget kapjon;

34.  hangsúlyozza, hogy a gondolat és a lelkiismeret szabadságához és a vallásszabadsághoz való jog alapvető emberi jog, amelyet a hatóságoknak biztosítaniuk kellene; sürgeti a hatóságokat, hogy az országaikban a vallási felekezeteknek nyújtsanak megbízható és hatékony védelmet, és biztosítsák az összes különböző vallás hívőinek személyes biztonságát és testi épségét;

35.  határozottan támogatja a Tanács álláspontját, miszerint az európai szomszédságpolitikának meg kell felelnie a déli szomszédság új kihívásainak; üdvözli az EU és a tagállamok azon elkötelezettségét, hogy végigkísérik és támogatják azoknak a kormányoknak a konkrét erőfeszítéseit, amelyek valóban elkötelezettek a politikai és gazdasági reformok, valamint a civil társadalom iránt; üdvözli a dél-mediterrán térséggel foglalkozó munkacsoport főképviselő/alelnök általi létrehozását;

36.  felhívja az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy a dél-mediterrán országokkal kapcsolatban alkalmazzanak a 2011. május 25-i együttes közleményben megfogalmazott „többért többet” politikán alapuló eseti megközelítést, mely révén a demokrácia fejlődése, a szabad és tisztességes választások és mindenekelőtt az emberi jogok területén elért valós eredményeket jutalmazni kell;

37.  kéri az Európai Uniót, hogy továbbra is biztosítsa a szükséges humanitárius segítséget a régióban lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek számára, akik közül sokan menekültként élnek az országuk határán;

38.  üdvözli a régió népeivel kötött „Deauville-i Partnerséget”, melyet a G8-ak tagjai indítottak el; megállapítja, hogy Egyiptom és Tunézia lesznek a partnerségben részt vevő első országok; felkéri a Tanácsot és az EU-tagállamait, hogy koordinálják erőfeszítéseiket a G8-csoport tagjaival, akik készen állnak arra, hogy ezt a partnerséget kiterjesszék a régió valamennyi olyan országára, amely elkötelezi magát a szabad, demokratikus és toleráns társadalmak felé vezető átmenet mellett;

o
o   o

39.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Szíriai Arab Köztársaság kormányának és parlamentjének, a Jemeni Köztársaság kormányának és parlamentjének, a Török Köztársaság kormányának és parlamentjének, a Bahreini Királyság kormányának és parlamentjének, a Marokkói Királyság Átmeneti Nemzeti Tanácsának, kormányának és parlamentjének, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság kormányának és parlamentjének, a Jordániai Királyság kormányának és parlamentjének, az Egyiptomi Arab Köztársaság kormányának, a Tunéziai Köztársaság kormányának, az ÖET főtitkárának és az Unió a Mediterrán Térségért főtitkárának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0148. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0109. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0154.

Az Európai Parlament 2011. július 7- i állásfoglalása a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról (2011/2032(INI))

P7_TA(2011)0334 A7-0231/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és különösen annak 21. cikkére, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és különösen annak 25. cikkére,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre és az EBESZ által 1990-ben Koppenhágában és az 1999-es isztambuli csúcstalálkozón elfogadott kötelezettségvállalásokra – amely utóbbi alkalommal az EBESZ összes részt vevő országa vállalta azt, hogy választásaira nemzetközi megfigyelőket hív, különösen a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalát (ODIHR),

–  tekintettel az Emberek és Népek Jogainak Afrikai Chartájára, valamint az Emberi Jogok Amerikai Egyezményére,

–  tekintettel az őslakosokról és törzsi népekről szóló, 1989. június 7-i 169.számú ILO-egyezményére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2., 6., 8. és 21. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2007. december 12-én Strasbourgban kihirdetett alapjogi chartájára,

–  tekintettel az AKCS–EU partnerségi megállapodás (2000) 8., 9. és 96. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének „A demokrácia előmozdítása és megszilárdítása”(1) című, 2000. december 4-i határozatára, valamint „A regionális, szubregionális és más szervezeteknek és egyezményeknek a demokrácia előmozdításában és megszilárdításában játszott szerepe”(2) című későbbi, 2004. december 20-i állásfoglalásra,

–  tekintettel a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének (EIDHR) létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1889/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel a demokratikus alapelvek és az emberi jogok tiszteletének a Közösség és harmadik országok között létrejövő megállapodásokba való foglalásával kapcsolatos bizottsági közleményről szóló 1996. szeptember 20-i állásfoglalására(3), valamint az Európai Unió megállapodásaiban szereplő emberi jogi és demokráciazáradékról(4) szóló 2006. február 14-i állásfoglalására,

–  tekintettel az „EU választási segítségnyújtó és megfigyelő tevékenysége”(5) című bizottsági közleményről szóló, 2001. március 15-i állásfoglalására,

–  tekintettel az „Európai Uniónak a harmadik országokban az emberi jogok és a demokratizálódás támogatása terén betöltött szerepe” című bizottsági közleményről szóló, 2002. április 25-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „Az EU választási megfigyelési küldetései: célok, gyakorlatok és jövőbeni kihívások”(7) című, 2008. május 8-i állásfoglalására,

–  tekintettel az EU külkapcsolataiban történő demokráciaépítésről szóló 2009. október 22-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a pénzügyi és gazdasági világválságnak a fejlődő országokra és a fejlesztési együttműködésre gyakorolt hatásairól szóló 2010. március 25-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel „A szegénység csökkentése és munkahelyteremtés a fejlődő országokban: a követendő út” című, 2010. szeptember 21-i állásfoglalására, különösen annak 71., 72. és 73. bekezdésére(10),

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel 2010. december 16-i állásfoglalására az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló 2009-es éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról(13),

–  tekintettel az „Adók és a fejlesztés – Együttműködés a fejlődő országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása terén” című, 2011. március 8-i állásfoglalására(14)

–  tekintettel „Az instabilitásból adódó migrációs hullámokról: az EU külpolitikájának hatálya és szerepe” című, 2011. április 5-i állásfoglalására(15),,

–  tekintettel az EU és harmadik országok közötti valamennyi megállapodásra, valamint az e megállapodásokban szereplő emberi jogi és demokráciával kapcsolatos záradékokra,

–  tekintettel a Tanácsnak a „A demokratikus kormányzás támogatása – A megerősített uniós keret felé” című, 2009. május 18-i következtetéseire,

–  tekintettel a demokráciának az EU külkapcsolatai keretében való támogatásáról szóló, 2009. november 17-i, illetve 2010. december 13-i tanácsi következtetéseire, amelyek tartalmazzák a 2010. évi jelentést és a kísérleti országok listáját,

–  tekintettel a Bizottság és a Tanács Főtitkársága közös, az Unió külkapcsolataiban történő demokráciaépítésről szóló dokumentumára (SEC(2009)1095),

–  tekintettel az Európai Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az alábbi címet viselő közös közleményre: „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel”(COM(2011)0200),

–  tekintettel az Európai Tanács 1993. június 22-i koppenhágai ülésének következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Bizottság demokratizálódással, emberi jogokkal és emberkereskedelemmel kapcsolatos tematikus és földrajzi pénzügyi eszközeire (az AENEAS, jogutóda, a migrációs és menekültügyi tematikus program, valamint a MIEUX, az EIDHR, az ENPI, a TAIEX, stb.),

–  tekintettel az ENSZ-főtitkár különleges képviselőjének az emberi jogok kérdéséről és a transznacionális vállalatokról és más üzleti vállalkozásokról szóló, 2011. március 21-i jelentésére(16),

–  tekintettel a bizottsági alelnök/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) tisztségének létrehozására, valamint az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) tényleges működésének 2011. január 1-jei elindítására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, továbbá a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság (A7-0231/2011) véleményére,

A.  mivel az uniós szerződések az emberi jogokat és a demokráciát az EU alapító értékei és az Unió külső fellépésének elvei és célkitűzései közé sorolják, és ezeket az Uniónak egyetemes elvekként és célkitűzésekként kell propagálnia;

B.  mivel a demokrácia az emberi jogok és alapvető szabadságok, az összes társadalmi csoport iránti tolerancia és az egyének esélyegyenlősége legjobb biztosítéka;

C.  mivel a demokrácia egyetemes értékké vált, de a demokratikus rendszerek formájukat és alakjukat tekintve eltérőek lehetnek, ahogy azt az Európai Unió 27 tagállama példázza, amelyek a történelem, a kultúra és a körülmények által alakított különböző, de egyformán érvényes demokráciaformával rendelkeznek, illetve maga az Európai Unió, amely – a világon egyedülálló módon – a nemzetek feletti demokrácia egy formáját képviseli; mivel nem egyetlen demokráciamodell vagy egyetlen demokráciaprogram létezik, hanem egy, a demokrácia alapvető elemeirőe vonatkozó elfogadott megállapodás;

D.  mivel ezeket az ENSZ közgyűlésének két állásfoglalásában(17) határozták meg;

E.  mivel az emberi jogok és a demokrácia elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz, és az egyének csak a demokráciában élvezhetik teljes körűn emberi jogaikat és alapvető szabadságaikat; illetve mivel a demokrácia csak az emberi jogok tiszteletben tartása mellett létezhet;

F.  mivel a jogállamiságnak érvényesülnie kell jogilag és a gyakorlatban is a törvény előtti egyenlőséget biztosítva, a magántulajdonhoz való jogot elismerve, illetve a hatóságok önkényes beavatkozásának tilalmát biztosítva, és ezért arra kötelezi a közintézményeket, hogy hatáskörüket átlátható és elszámoltatható, választott és köztisztviselők útján gyakorolják egy független és részrehajlástól mentes bírói karral;

G.  mivel az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség kiemelten fontos; és mivel mindenkinek joga van arra, hogy az emberi jogokat fajra, nemre, szexuális irányultságra, nyelvre, vallásra, politikai vagy más véleményre, nemzeti vagy társadalmi származásra, születési vagy minden egyéb helyzetre tekintet nélkül élvezhesse; mivel a demokráciának biztosítania kell mindenkinek – köztük a kisebbségekhez tartozóknak, az őslakos népeknek és egyéb veszélyeztetett csoportoknak – a jogait; mivel a valódi demokráciának előfeltétele, hogy a férfiak és nők egyenlő feltételek mellett vehessenek részt a politikai életben és a döntéshozatalban;

H.  mivel a demokratikus kormányzás többek között magában foglalja az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmét, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, a parlamentek és a helyi hatóságok fontos szerepét a döntéshozatalban, illetve a közpénzek átlátható kezelését; mivel a demokrácia egyik lényegi eleme a vezetők és köztisztviselők elszámoltathatósága a polgárok felé; mivel ezzel összefüggésben a korrupció elleni küzdelem kiemelten fontos; és mivel a demokratikus kormányzás együtt jár a biztonsági ágazat polgári ellenőrzésével;

I.  mivel minden polgárnak joga van időszakonként szabad és tisztességes választásokon szavazni, és közhivatal elnyeréséért indulni a választáson;

J.  mivel a véleményszabadság és a politikai, társadalmi és gazdasági vélemény tágan értelmezett, állami büntetés veszélye nélküli kifejezése – a több forrásból való tájékozódás lehetőségéhez hasonlóan – egyetemes jog;

K.  mivel minden polgárnak joga van önálló egyesületeket és szervezeteket alapítani, az önálló politikai pártokat és érdekcsoportokat is ideértve;

L.  mivel a politikai pártok és az általuk képviselt politikai nézetek, érdekek és regionális vagy közösségi kapcsolatok alapvető fontosságúak; mivel a politikai pártoknak a kormányzat vagy vezető tisztségviselők befolyásától mentesen kell működniük; mivel a választott kormánypárti vagy ellenzéki képviselőknek felhatalmazással és erőforrásokkal kell rendelkezniük a jogszabályok és a nemzeti költségvetés megvitatására és elfogadására, és arra, hogy elszámoltassák a kormányt a közigazgatási feladatok elvégzéséért és a pénzeszközök felhasználásáért; mivel az erős parlament mint a politikai és társadalmi rendre irányuló, egymással versengő koncepciók békés megvitatásának nyilvános fóruma és a nemzeti jogalkotási döntéshozó testületek kulcsfontosságúak a részvételi demokrácia megtapasztalása szempontjából;

M.  mivel a civil társadalmi szervezetek és nem állami szereplők a jól működő demokrácia létfontosságú építőkövei, és a mélyen a társadalomban gyökerező demokratikus kultúra létrehozása szempontjából kulcsfontosságúak; mivel ők irányítják a közigényt, és elszámoltatják a hatóságokat fellépéseikért;

N.  mivel a független és sokszínű média alapvető fontosságú annak biztosításához, hogy sokféle vélemény és nézőpont kerüljön a nyilvánosság elé; és mivel az információhoz való szabad hozzáférés és a kommunikációhoz való jog, illetve a cenzúramentes internethozzáférés (az internet szabadsága) egyetemes jogok, amelyek a közéletben megvalósuló átláthatóság és elszámoltathatóság biztosításához nélkülözhetetlenek;

O.  mivel véleménye szerint a demokratikus értékek oktatása – az oktatási intézményeken belüli döntéshozásban való, életkornak megfelelő részvételhez hasonlóan – fontos a demokrácia fenntartásához;

P.  mivel az uniós intézményeknek a demokrácia alapvető elemeit konkrét területek támogatása során építőelemként kell használni, harmadik országokat így segítve ahhoz, hogy a demokrácia kialakítása során saját útjukat járják;

Q.  mivel az EU külkapcsolatai keretében történő demokráciaépítésről szóló 2009. és 2010. évi tanácsi következtetések is tartalmazzák ezeket az elemeket;

R.  mivel az EU-nak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (EJEE) való csatlakozása erősíti az emberi jogok védelmének európai rendszerét, és szilárdabbá teszi az EU helyzetét harmadik országokkal szemben;

S.  mivel kiemelten fontos annak megerősítése, hogy a polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogok kölcsönösen függnek egymástól és egymást erősítik, és csakis valamennyi említett jog együttes érvényesülése segítheti elő a valódi demokrácia létrejöttét; mivel a demokrácia a legjobb eszköz az emberi jogok garantálására és védelmére, és lehetővé teszi a gazdasági fejlődést; mivel a civil társadalomnak a kormányzás folyamatában való aktív részvétele és ahhoz való hozzájárulása döntő fontosságú, és míg ezt túl gyakran hanyagolják el;

T.  mivel a demokráciát támogató cselekvési programjában a Tanács kinyilvánította, hogy fokozni kívánja a támogatás hatékonyságát és koherenciáját, de azt is elismerte, hogy e tekintetben korlátozott előrelépés történt;

U.  mivel az Unió a demokráciát és az emberi jogokat támogató eszközök egész arzenáljával rendelkezik (például az emberi jogok tiszteletben tartásával és a demokráciával foglalkozó védzáradékot tartalmazó politikai, gazdasági és kereskedelmi megállapodások és partnerségek, a fenntartható fejlődésre és felelős kormányzásra vonatkozó különleges ösztönző intézkedés (GSP+), politikai párbeszédek, közös kül- és biztonságpolitikai (KKBP) intézkedések, az európai biztonsági és védelmi politika (EBVP) missziók, speciális finanszírozási eszközök, együttműködési projekteket és megfigyelő missziók); mivel azonban ezekből egységes és eredményorientált emberi jogi és demokráciapolitikát kell létrehozni, amely valamennyi ország egyedi helyzetéhez alkalmazkodó, szabványos módszertanon alapul, amely egyidejűleg felszámolja és elkerüli az EU demokratizálását célzó külpolitikában az újabb kohéziós ellentétek és kettős standardok létrejöttének lehetőségét, különös figyelmet fordít a törékeny és a konfliktust követő helyzetek egyedi igényeire, valamint kapcsolódó célkitűzésként előmozdítja a demokráciát, az emberi jogokat és a fejlődést;

V.  mivel az EU-nak a kereskedelmi kedvezmények – például a GSP+ – odaítéléséről vagy megvonásáról történő döntéshozatal során sokkal érzékenyebbnek kell lennie az adott ország társadalmi, politikai, gazdasági és stratégiai körülményeire;

W.  mivel az EU-nak a nemzetközi szervezetekben folytatott tevékenységén keresztül fokozottan törekednie kell a demokráciával összefüggő normák és elemek előmozdítására, és folytatnia kell az uniós tagállamok részvételével lezajlott fórumokon tett kötelezettségvállalások és kötelezettségek eredményes végrehajtását;

X.  mivel az EU nemzetközi megállapodásaiban rögzített, jogilag kötelező emberi jogi záradékok nyomon követésével és végrehajtásával kapcsolatban továbbra is óriásiak a kihívások; mivel az Unió és partnerországa között létrejött valamely nemzetközi megállapodásnak az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos súlyos jogsértésekre válaszul történő felmondása olyan eszköz, amelyet bizonyos helyzetekben alkalmazni kell; mivel annak ellenére, hogy egyes harmadik országok sorozatosan megsértik az emberi jogokról és a demokráciáról szóló záradékokat és nem tartják tiszteletben a nemzetközi megállapodásokban szereplő kötelezettségeiket, mégis ezen országokat ritkán sújtják szankciókkal vagy számoltatják el megfelelően, még akkor is, ha súlyos emberi jogi jogsértések történnek; mivel az EU következetesen elmulasztja igénybe venni ezt az eszközt, aláássa az Unió mint a nemzetközi színpad erős és határozott szereplője hitelességét;

Y.  mivel a szankciókat igazságosan, mértékkel és intelligens módon kell megválasztani, és a lakosok semmi esetre sem lehetnek e szankciók első áldozatai;

Z.  mivel e téren az Unió a reformok serkentésére szolgáló valódi ösztönző politikával rendelkezik, azonban politikai indokokból – különösen azért, mert más prioritásokkal összefüggésben a demokrácia előmozdításának és az emberi jogok tiszteletben tartásának fontosságát nem ismerik fel, illetve nincs egyetértés ezzel kapcsolatban az EU-ban – nem használta ki teljes mértékben az e politikában rejlő potenciált; mivel a demokratizálódás támogatására szolgáló külső pénzügyi eszközök összehangolt felhasználásának elvben nincs strukturális és jogi akadálya;

AA.  mivel az ENSZ Közgyűlése által 2008. december 18-án elfogadott 63/168. határozat a halálbüntetés alkalmazását illetően globális moratóriumra hív fel; mivel a halálbüntetést még mindig a világ számos országában alkalmazzák – olykor kiskorúak esetében is – büntetési módként,

AB.  mivel a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) az európai politika egyik kulcsfontosságú összetevője, mivel olyan fellépéseket helyez középpontba, amelyek kétoldalú együttműködési eszközökkel nem valósíthatók meg,

AC.  mivel a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze finanszírozza a demokratikus konszolidáció terén folytatott interakciók alapvető eszközét képező európai uniós választási megfigyelő missziókat, mivel azonban az ezek által megfogalmazott ajánlások nyomon követése és végrehajtása gyakran elmarad,

AD.  mivel ez a helyzet azért alakulhatott ki, mert az ezeket az uniós választási megfigyelési missziókat fogadó országok kormányai részéről hiányzik a politikai akarat, illetve mert az Európai Bizottság és a tagállamok nem tudnak ezen ajánlásokra épülő, főként az újonnan megválasztott parlamentek számára célzott támogatási programokat létrehozni,

AE.  mivel az Európai Parlament még mindig nem rendelkezik olyan megfelelően részletes elemzésekkel, amelyek alapján értékelni tudná az Unió, így annak tagállamai által a demokráciához nyújtott támogatás alkalmazási körét; mivel ez részben azoknak az átláthatósággal, a dokumentumokhoz való hozzáféréssel és a konzultációval kapcsolatos kérdéseknek tudható be, amelyeket a Tanács még nem oldott meg,

AF.  mivel a valódi demokratizálódással, az emberi jogok tényleges tiszteletben tartásával és a helyi lakosság ténylegesen jobb gazdasági kilátásaival kapcsolatos célkitűzések csak a teljes feltételhez kötöttség elvének alkalmazásával valósíthatók meg; mivel a feltételhez kötöttség elvét a kedvezményezett országokkal együtt, a helyi lakosság tényleges igényeinek kellő figyelembevételével kell meghatározni, mind a kormányokkal, mind a civil társadalommal való szoros konzultáció alapján,

AG.  mivel a politikai pártok és a szabadon és tisztességesen megválasztott parlamentek minden demokrácia és demokratizálódási folyamat szempontjából igen fontosak, és mivel a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének támogatása és alkalmazása még nem áll összhangban az említett szereplők korábbi fontosságával,

AH.  mivel a nők szerephez juttatásának kérdésével foglalkozó ENSZ-szervezet (UN WOMEN) munkája alapvető a nők demokratizálódási folyamathoz való hozzájárulásának és e folyamatban való részvételének támogatásához,

AI.  mivel az uniós intézmények körében széles körű konszenzus alakult ki a demokrácia többdimenziós, összetett és hosszú távú jellegével kapcsolatban, azonban a Bizottság és a tagállamok a demokráciát támogató intézkedések tervezése és végrehajtása során nem a teljes választási ciklust vették figyelembe,

AJ.  mivel a demokratizálódó államokban a nők és a kisgyermekek különösen ki vannak téve az emberkereskedelem veszélyének, a prostitúció céljából történő emberkereskedelmet is beleértve,

A paradigmaváltás szükségessége

1.  úgy véli, hogy csakis jogállamiságon alapuló demokráciák szolgálhatnak az Európai Unió és a harmadik országok közötti, mindkét fél, illetve e felek lakosságainak szükségleteivel és érdekeivel összhangban lévő, kiegyensúlyozott strukturális partnerségek alapjául;

2.  hangsúlyozza, hogy a párbeszéden és egyeztetésen alapuló partnerségek fokozzák a demokráciaépítési folyamatért és a demokratikus kormányzás elemeiért való felelősségvállalást; felkéri az összes uniós intézményt, hogy törekedjenek fokozottabban a szóban forgó párbeszédek egységesebb, következetesebb és összehangoltabb felhasználására;

3.  úgy véli, hogy az EU csak akkor lesz képes megszilárdítani a nemzetközi színtéren „puha hatalomként” (soft power) játszott szerepét, ha az emberi jogok védelme valódi prioritást képez a harmadik országokkal kapcsolatban folytatott politikájában;

4.  rámutat arra, hogy amennyiben az EU hiteles, következetes külpolitikát kíván folytatni, és támogatni kívánja a demokrácia fejlődését, kulcsfontosságú, hogy az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartása terén uniós és tagállami szinten alkalmazott politikájával mindenkor példát mutasson;

5.  úgy véli, hogy a szegénység elleni küzdelem és az országok fejlődésének útjában álló akadályok felszámolása döntő mértékben hozzájárhat a demokratikus folyamatokhoz;

6.  megjegyzi, megjegyzi, hogy az észak-afrikai és közel-keleti országokban zajló események rávilágítottak a biztonság – különösen az illegális bevándorlás elleni küzdelem – és a stabilitás középpontba állításának korlátaira, melyek nem tették lehetővé a szegénység és a társadalmi igazságtalanságok csökkentését; hangsúlyozza továbbá, hogy a „biztonság kontra demokrácia” hamis dilemma, hiszen egy demokratikus és elszámoltatható kormányzás nélküli társadalomban nem létezhet emberi biztonság; úgy véli, hogy bár a gazdaság fejlődött, az ebből származó előnyök elosztása nem volt igazságos; véleménye szerint ezért a szociális igazságosságot és az egyenlőtlenségek elleni küzdelmet az Unió külpolitikának alapvető célkitűzésévé kell tenni, mivel azok a békés, virágzó és demokratikus társadalom elengedhetetlen tényezői;

7.  rámutat a lakosság érdekeit szolgáló, a jogállamiságot, az alapvető emberi jogokat és szabadságokat tiszteletben tartó, szerves, fenntartható és átfogó fejlődésen alapuló, a valódi demokratikus konszolidációra irányuló paradigmaváltás szükségességére; úgy véli, hogy az EU-nak ösztönöznie kell a demokratikus társadalom fejlődését előmozdító környezet megteremtését;

8.  hangsúlyozza, hogy a demokrácia mint kormányzati rendszer mechanizmusokat határoz meg a politikai hatalom elosztására és a konfliktuskezelésre, amelyek elengedhetetlen feltételei a stabil és békés társadalmaknak; megjegyzi mindazonáltal, hogy a demokráciát az adott országon belül kell kialakítani, külső szereplők nem írhatják elő mesterségesen; álláspontja szerint az Unió a nemzetközi közösség más szereplőivel együtt aktív szerepet játszhat a demokratikus konszolidáció elősegítésének folyamatában;

9.  úgy véli, hogy amennyiben egy demokratizálódási folyamatot sikerre kívánnak vinni, elengedhetetlen, hogy a lakosság alapvető jogai – úgymint az oktatáshoz, egészséghez és foglalkoztatáshoz való jog – tiszteletben tartásának biztosítása érdekében a folyamat keretében foglalkozzanak az érintett ország társadalmi és gazdasági fejlődésével;

10.  véleménye szerint a közép- és kelet-európai kommunista diktatúrák összeomlását követő demokratikus átmenet tapasztalatait az újonnan felemelkedő észak-afrikai és a tágabb értelemben vett közel-keleti demokratikus erőkkel is meg kell osztani; szorgalmazza, hogy a Bizottság és az EKSZ vállaljon aktívabb szerepet az említett fontos szomszédos régióban kibontakozó demokratizálódási folyamatban; sürgeti az európai pártokat, hogy dolgozzanak ki pártközi együttműködési programokat a feltörekvő partnerekkel valamennyi szomszédos régióban;

11.  hangsúlyozza, hogy ezentúl előtérbe kell helyezni az Unió meglévő – az egyes országok helyzetére alkalmazott stratégiákban összefogott – eszközeinek és ösztönzőinek fokozottabb és erőteljesebb használatát, valamint a végrehajtásban jelentkező következetlenségek és kettős mércék felszámolását, amelyek gyengítik Európa megítélését és az EU erős és következetes külpolitika alkalmazására való képességét; hangsúlyozza, hogy ehhez a megközelítéshez valódi politikai változásra van szükség, melynek során a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok az Unió külpolitikájának sarokkövévé válnak, és azon túl, hogy politikai célkitűzéssé alakulnak, az Unió építőelemeinek, sőt magának a szerkezetének a részét alkotják;

12.  kéri, hogy a nemzetközi megállapodásokat, az országstratégiai dokumentumokat, a cselekvési terveket, a GSP+ programot, valamint az Unió és a harmadik országok közötti valamennyi szerződéses kapcsolatot erősítsék meg az emberi jogokra, a demokráciára és az őslakos népeknek a döntéshozatalt megelőző előzetes konzultációhoz való jogára vonatkozó, világosabban megfogalmazott záradékok, valamint felelősségteljes kormányzás, a meg nem felelés esetén alkalmazandó egyedi (minimum a cotonou-i megállapodásban foglaltakat alapul vevő) mechanizmusok, egyedi, mérhető, megvalósítható, határidőhöz kötött feltételekhez kapcsolódó, az elért előrelépés értékelését célzó kötelezettségvállalások, és azok végrehajtása konkrét menetrendjének biztosítása révén; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a cotonou-i megállapodásban foglalt emberi jogi záradékok ellenére az EU – a „szokásos ügymenet” szerinti kapcsolat jegyében – gyakran szemet huny a cotonou-i megállapodáshoz csatlakozott egyes partnerországok kormányai által elkövetett folyamatos és rendszeres emberi jogi jogsértések felett; kéri a Bizottságot, hogy fogadjon el az emberi jogi jogsértések akadályozását célzó, következetes politikákat, például csökkentse a pénzügyi keretösszegeket azon kormányok esetében, amelyek nem tartják tiszteletben a demokráciát és az emberi jogokat, azaz ne nyújtson számukra költségvetési támogatást, ugyanakkor növelje a civil társadalom erősítésére szánt, az ilyen kormányokat megkerülő pénzeszközöket;

13.  emlékeztet arra, hogy a közös kereskedelempolitika célkitűzéseit teljes mértékben össze kell hangolni az Európai Unió átfogó céljaival; rámutat, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének értelmében az uniós közös kereskedelempolitikát „az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni”, és hogy az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének értelmében annak hozzá kell járulnia többek között a fenntartható fejlődéshez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok védelméhez;

14.  hangsúlyozza a megállapodások végrehajtása állandó nyomon követésének fontosságát, és ezzel összefüggésben a megállapodások folyamatos értékelésének biztosítása érdekében szorgalmazza hatástanulmányok használatát – a fenntartható fejlődés témakörén felül – az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatban;

15.  megjegyzi, hogy az NBB Római Statútuma ratifikálásának előmozdításával – elsőbbség biztosítása mellett az alulreprezentált régiók számára – a demokratikus elvek és értékek még jobban előmozdíthatók, a Statútum egyetemes jellege, valamint a büntetlenség, a népirtás, a háborús és az emberiség elleni bűncselekmények elleni küzdelem erősítése érdekében;

16.  sajnálja, hogy a Bizottság csak nagyon ritkán alkalmaz olyan mechanizmusokat, amelyek a kapcsolódó egyezmények megsértése esetén lehetővé teszik a GSP+ keretében nyújtott kedvezmények visszavonását; elítéli a Bizottság magatartását, amely több nemzetközi szervezet egymást kölcsönösen megerősítő jelentése ellenére sem hajlandó vizsgálatokat indítani a GSP+ azon kedvezményezett országaiban, amelyek esetében erősen gyanítható, hogy nem tartják tiszteletben az általuk aláírt egyezményeket;

17.  emlékeztet arra, hogy a Parlament határozottan amellett foglalt állást, hogy minden szabadkereskedelmi megállapodásba jogilag kötelező erejű, szociális, környezetvédelmi és emberi jogi záradékokat kell beilleszteni, amelyek minimális alapját a GSP+ rendeletben foglalt egyezmények listája képezi;

18.  újból kinyilvánítja, hogy az Európai Parlamentnek szigorúbban kell ellenőriznie ezeket a tényezőket; ezért azt kéri, hogy a Tanács és a Bizottság vonja be a Parlamentet a harmadik országokkal aláírandó nemzetközi megállapodások tárgyalásának, megkötésének, alkalmazásának és felfüggesztésének minden szakaszába, ezen belül az új megállapodásokra vonatkozó tárgyalási mandátum meghatározásának folyamatába (különösen az emberi jogok előmozdításának tekintetében) – párbeszédet folytatva a társulási tanácsokon belül vagy a megállapodás felügyeletével megbízott bármely egyéb, egyenértékű politikai szervvel a demokratizálási folyamattal kapcsolatos kötelezettségek végrehajtásáról – valamint konzultáció kezdeményezésére vagy a megállapodás felfüggesztésére vonatkozó döntéshozatali folyamatba;

19.  véleménye szerint a partnerországokkal fenntartott kapcsolatok szorosabbra fűzése tekintetében le kell vonni a korábbi döntéshozatali folyamattal kapcsolatos tanulságokat; hangsúlyozza, hogy a kiemelt státuszt csak akkor kell megadni, ha a partnerországok teljesítik az emberi joggal és a demokráciával kapcsolatos egyértelmű követelményeket; ismételten szorgalmazza a világos konzultációs mechanizmust, amely garantálja, hogy a Parlament a tárgyalások valamennyi szintjén folyamatos és teljes körű tájékoztatást kapjon;

20.  megítélése szerint az egyes országokon belüli emberi jogi helyzet nyomon követése elsősorban az Egyesült Nemzeteken kereten keresztül nyer legitimitást, és újból kinyilvánítja annak szükségességét, hogy az európai országok valamennyi ENSZ-szervben közös álláspontot képviseljenek; ugyanakkor arra kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy rendszeresen nyújtson be átfogó jelentést az Unióval kötött megállapodásokban foglalt konkrét demokratikus és emberi jogi kötelezettségek végrehajtásáról a harmadik országokban;

21.  megerősíti, hogy az Európai Unió töretlenül támogatja az ENSZ emberi jogi főbiztosa, a nők szerephez juttatásának kérdésével foglalkozó ENSZ-szervezet (UN Women) és az UNICEF munkáját; sürgeti, hogy a Tanács, a Bizottság és a tagállamok szorosan működjenek együtt az Emberi Jogi Tanáccsal;

22.  kéri továbbá az Európai Uniót is, hogy egy olyan kényes területen, mint a demokratizálás, stratégiáit a harmadik országokban lehetséges reformok körének részletes elemzésére és a vezetőknek egy ilyen folyamat megkezdése iránti politikai akaratára alapozza, valamint hogy a lehető legjobb stratégiák meghatározása érdekében azonosítsa a lehetséges akadályokat; úgy véli, hogy ezen azonosítási folyamatnak az ország összes demokratikus szereplőjével folytatott rendszeres eszmecseréken kell alapulnia annak biztosítása érdekében, hogy az a kölcsönös bizalomra, illetve tájékozottságra épüljön;

23.  megjegyzi, hogy az önkényuralmi államok részére költségvetéshez nyújtott támogatás formájában biztosított európai segítségnyújtás nem minden esetben garantálja a demokratikus fejlődést, valamint hogy a segély-hatékonysági értékelésnek nem a segélyek biztosítására, hanem inkább azok hatására kellene koncentrálnia;

24.  javasolja az Uniónak, hogy a legproblematikusabb partnerségek vonatkozásában ne szigetelje el az adott országokat, hanem a velük való kapcsolatokat a demokratikus reformokat, a felelősségteljes kormányzás szabályainak való megfelelést, valamint az emberi jogok tiszteletben tartását ténylegesen ösztönző, megfelelő és hatékony feltételekre alapozza, továbbá győződjön meg arról, hogy a szóban forgó együttműködés valóban a lakosság javát szolgálja; támogatja „A partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című közleményben meghirdetett, „többet, hogy több legyen belőle” megközelítést; úgy véli, hogy egyidejűleg az Uniónak habozás nélkül el kellene vonnia a korábban már megítélt forrásokat azoktól az országoktól, amelyeknek kormányai nem tartják be a demokratikus kormányzás terén tett kötelezettségvállalásaikat, mégpedig az euro- mediterrán partnerség és a keleti partnerség keretében vállalt kötelezettségek teljesítésében előbb járó államok javára, és sürgeti, hogy a partnerségi és szomszédságpolitikákban a demokrácia előmozdítása kapjon nagyobb hangsúlyt;

25.  felhívja az Uniót, hogy habozás nélkül alkalmazzon megfelelő, arányos és „okos” szankciókat a rezsim legfőbb hatóságaival szemben – támogatva ugyanakkor a lakosságot, és növelve a közvetlen segítségnyújtást a civil társadalom erősítése érdekében – azon országok esetében, amelyek nem tartják be az emberi jogokkal, a helyes kormányzással és a demokratizálódással kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat, felmérve azonban a konkrét cselekvés előtt, hogy az adott szankciók milyen következményekkel járnának a kedvezményezett országok lakossága számára; hangsúlyozza, hogy a harmadik országokkal való együttműködést az ezen országok közötti egyenlő mértékű és kölcsönös tiszteletre kell alapozni; szorgalmazza, hogy a műszaki és vállalkozásfejlesztési kezdeményezések előmozdítása céljából az Euro-mediterrán Bank égisze alatt hozzanak létre pénzügyi támogatási hálózatot;

26.  hangsúlyozza azonban, hogy ez a megközelítés a következő, felülvizsgált európai szomszédságpolitikával együtt azt jelenti, hogy a differenciált megközelítés csak akkor lehet értékes és hiteles eszköz, ha a szomszédságpolitika összes partnerországa számára ugyanazokat az emberi joggal és demokráciával kapcsolatos célkitűzéseket írja elő; hangsúlyozza, hogy amennyiben különbséget tesznek a legproblémásabb országok által tiszteletben tartandó „minimumszabályok” és a legfejlettebb országok részére meghatározott ambiciózusabb szabályok között, az EU ismételten elveszíti hitelességét;

27.  kéri a Tanácsot és az EKSZ-t, hogy tegye általánossá az „okos” szankciók és az azokkal való fenyegetés az EU emberi jogi politikájának eszközeként való használatát a leginkább elnyomó rendszerekkel szemben; meggyőződése, hogy a szelektív büntető intézkedéseket – például magas ragú személyekre kiszabott vagyonbefagyasztás vagy utazási tilalom – úgy lehet és kell alkalmazni, hogy ne ez akadályozza a további diplomáciai kapcsolatot, a kétoldalú kereskedelmet, az uniós segítségnyújtást és a személyes kapcsolatokat; ismételten megjegyzi azonban, hogy az emberi jogi visszaélésekkel szembeni tényleges elrettentéshez célzott szankciók szisztematikus és következetes alkalmazása szükséges – a lehető legszélesebb körű nemzetközi együttműködés mellett;

28.  felszólítja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy szükség esetén gyakoroljanak nyomást az emberi jogok terén rossz megítélésű államok kormányára annak érdekében, hogy ezekben az államokban javuljon az emberi jogok helyzete, és így gyorsuljon a demokratizálódási folyamat;

29.  kívánatosnak tartja, hogy a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament részvételével hozzanak létre fórumot a külpolitikai kérdések megtárgyalására, különösen az olyan érzékeny témákkal kapcsolatban, mint az emberi jogok és a demokrácia;

A politikai dimenzió elmélyítése

30.  úgy véli, hogy a fejlődés, az emberi jogok, a felelősségteljes kormányzás, a társadalmi integráció, a nők és a kisebbségek támogatása, valamint a vallási tolerancia területén célzott stratégiákon alapuló átfogó és következetes megközelítésre van szükség, amely az EU külpolitikájának kiegészítő eszköze, valamint hogy ez nélkülözhetetlen a demokrácia előmozdítása terén használatos két megközelítés, nevezetesen az általános társadalmi-gazdasági fejlődésre és a szegényeket segítő növekedésre összpontosító fejlesztési megközelítés, valamint a politikai pluralizmust, a parlamenti demokráciát, a jogállamiság tiszteletben tartását, az emberi jogokat és alapvető szabadságjogokat a működő civil társadalom kiépülése céljából támogató politikai megközelítés összehangolásához; hangsúlyozza, hogy a harmadik országok esetében a politikai dimenzió támogatásának inkább pluralista kapacitásépítési támogatást – különösen a bírói kar függetlensége és sértetlensége, valamint a jó kormányzati mechanizmusok tekintetében, a korrupció elleni küzdelmet is beleértve – és az intézmények részére nyújtott támogatást kell jelentenie, nem pedig beavatkozást; hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament volt képviselői hozzáadott értéket nyújtanak a demokratizálódást előmozdító uniós intézkedésekben;

31.  szorgalmazza az emberi jogok, a demokrácia, a demokratikus kormányzás és a jogállamiság fokozottabb figyelembevételét minden uniós külső fellépés során – összhangban a meglévő és új kötelezettségvállalásokkal – intézményi szempontból, valamint a politikai és földrajzi/tematikus eszközök esetében;

32.  arra kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy továbbra is tartsák fenn a demokratizálódási folyamat során nyújtott humanitárius segély politikamentes jellegét;

33.  elismeri a demokratikus reformok érdekében fellépő csoportok – így az emberi jogi jogvédők és a független média – érdekében tett uniós erőfeszítéseket; hangsúlyozza, hogy a demokratikus átmenet előmozdítása érdekében szükség van a politikai pluralizmus megerősítésére; felszólít a szabad és tisztességes választások keretében újonnan megválasztott parlamentek szisztematikus támogatására, főként az átalakulóban lévő vagy az EU választási megfigyelő misszióit fogadó országokban; úgy véli, hogy ezt a támogatást nemcsak a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének, hanem földrajzi eszközöknek is automatikusan finanszírozni kellene;

34.  üdvözli a Bizottság és a KKBP főképviselőjének az Európai Demokrácia Alapítvány (EDA) rugalmas és szakértő eszközként történő létrehozásának támogatása melletti döntését, melynek feladata a demokratikus változásokért küzdő politikai szereplők támogatása nem demokratikus, illetve átalakulóban lévő országokban, különösen az EU keleti és déli szomszédságában; hangsúlyozza, hogy az EDA-nak a célkitűzések, valamint pénzügyi és irányítási feltételek szempontjából ki kell egészítenie az EIDHR-t és a demokratizálásra irányuló többi hatályos eszközt és külső pénzügyi eszközt; támogatja az uniós demokrácia-támogatási politika iránti elkötelezettség oly módon történő decentralizálásának gondolatát, hogy összekapcsolják azokat, akik az EU-ban, illetve a célországokban a demokratizálódásban szerepet vállalnak; kéri az EKSZ-t, a Bizottságot és a soron következő lengyel elnökséget, hogy gondoskodjanak a majdani EDA hatásköreinek az említett eszközök és keretek hatásköreitől való egyértelmű elkülönítéséről; ragaszkodik az Európai Parlamentnek az EDA felállításával, működésével, az éves célkitűzések, a prioritások, a várt eredmények és a pénzügyi források általános meghatározásával, továbbá a tevékenységek végrehajtásával és nyomon követésével kapcsolatos ellenőrzési és részvételi jogához;

35.  arra ösztönzi az adományozókat, hogy a demokrácia-építést puszta technikai gyakorlat helyett politikai és erkölcsi kötelességként kezeljék, valamint hogy fejlesszék a kedvezményezett országokról való helyi ismereteiket annak érdekében, hogy a segélyeket hatékonyan, a helyi viszonyoknak megfelelően tudják irányítani;

36.  hangsúlyozza, hogy a demokrácia előmozdítására irányuló minden stratégiának a helyi szereplők lehető legszélesebb körével folytatott párbeszéden kell alapulnia ahhoz, hogy teljesen legitim és a népakaratban gyökerező legyen; nyomatékosan kéri a Tanácsot, az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy folytasson széleskörű és mélyreható konzultációkat az összes érintett féllel;

37.  üdvözli a Stabilitási Eszköz harmadik országokban előforduló válsághelyzetekre és instabilitásra adott hatékony, azonnali és integrált válaszát, valamint azt, hogy segíti a többi eszköz – az előcsatlakozási támogatási eszköz, az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz, a fejlesztési együttműködési eszköz és a gazdasági együttműködési eszköz – által támogatott szakpolitikák végrehajtásához szükséges feltételek megteremtését;

38.  hangsúlyozza a lányok és nők jogai védelmének fontosságát minden társadalom demokratizálódása szempontjából, az egyenlő bánásmódhoz és az oktatáshoz való jogot is beleértve; határozottan támogat minden olyan, az Unió külső politikáiban szereplő kezdeményezést, ösztönzőt és kapacitás-bővítő intézkedést, amelyek célja a nők részvételének előmozdítása a döntéshozatal valamennyi szintjén az állami és a magánszférában egyaránt; hangsúlyozza, hogy a nők és férfiak egyenlő részvétele az élet minden területén a demokrácia döntő eleme, valamint hogy a nők fejlődésben való részvétele alapvető és egyetemesen elfogadott érték és a társadalmi-gazdasági fejlődés és a felelősségteljes demokratikus kormányzás előfeltétele; ezért sürgeti az EU intézményeit, hogy a demokrácia előmozdítására irányuló menetrendjükben tegyék prioritássá a nemek közötti egyenlőséget; hangsúlyozza a nőjogi jogvédők és a parlamenti képviselőnők támogatásának fontosságát, többek között a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés kapacitásainak bővítése útján; különösen kéri, hogy az EU támogassa pénzügyileg és kapacitásépítéssel a nők jogaival foglalkozó szervezeteket és a női politikai jelölteket, támogatja a nemek közötti egyenlőség kérdéseinek általános érvényesítését és megerősítését a kiemelt témákban, illetve a programok megtervezésében és kifejlesztésében részvétel-központú megközelítés alkalmazásán keresztül, hangsúlyt fektetve a nemi alapú sztereotípiák, valamint a hátrányos megkülönböztetés és a nők elleni erőszak valamennyi formája elleni küzdelemre;

39.  javasolja, hogy az illetékes bizottságok hatáskörének sérelme nélkül a választási koordinációs csoport mandátuma terjedjen ki a demokrácia támogatására irányuló politikákra is, és szorgalmazza, hogy a parlamenti demokrácia előmozdítására létrehozott hivatal (OPPD) szorosan működjön együtt a választási koordinációs csoporttal;

40.  felszólítja az EKSZ-t és az uniós küldöttségeket, hogy ismerjék el annak fontosságát, hogy az uniós küldöttségek tisztviselőinek figyelmét jobban felhívják a demokráciát érintő fellépésekre, és különösen a parlamentek támogatására;

41.  hangsúlyozza a demokratizálódási politikák figyelembevételének fontosságát az Európai Parlament és küldöttségei egész munkája során; felismeri továbbá az olyan fórumokon keresztül folytatott globális parlamentközi együttműködés fontosságát a demokratizálódási politikák szempontjából, mint pl. a „Parlamenti képviselők a világméretű fellépésért” (Parliamentarians for Global Action);

42.  hangsúlyozza azt a szerepet, amelyet a törvényes és demokratikus politikai pártok, a valódi társadalmi mozgalmak és a szabad sajtó tölthetnek be a közérdek védelmében azáltal, hogy felügyelik a kormányok átláthatóságát és elszámoltathatóságát, és így lehetővé teszik az államok számára az emberi jogok védelmezését, valamint a társadalmi és gazdasági fejlődés elősegítését;

43.  hangsúlyozza a harmadik országok civil szervezeteinek és parlamentjeinek a demokratikus költségvetés-ellenőrzésben betöltött fontos szerepét, és meggyőződése, hogy az Unió által nyújtott közvetlen költségvetési támogatásnak minden esetben ki kell egészülnie a nemzeti parlamentek ellenőrzési kapacitásának technikai és politikai erősítésével; úgy véli, hogy az Uniónak aktívan tájékoztatnia kellene a harmadik országok parlamentjeit az uniós együttműködés tartalmáról; szorgalmazza, hogy az OPPD aktívan támogassa a parlamenteket a demokratikus költségvetési felügyelet terén; ezzel kapcsolatban határozottan üdvözli az alakuló ülését 2011. május 3-án tartó EURONEST közgyűlésen belül a keleti partnerségben érdekelt államok parlamentjeivel folytatott együttműködés fokozását, és nagy várakozással tekint ezen együttműködés elé; felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Parlament e kezdeményezése a demokratizálódás érdekében folytatott uniós külpolitika fontos eleme;

44.  elismeri a parlamentáris demokrácia előmozdításával foglalkozó hivatal (OPPD) erőfeszítéseit, amelyek az új vagy kialakulóban lévő demokráciák parlamentjei és a regionális parlamentek megsegítésére és támogatására irányulnak; elismeri az OPPD hozzájárulását az új vagy kialakulóban lévő demokráciák parlamentjeinek intézményi és adminisztratív kapacitásfejlesztéséhez, és az OPPD ezzel kapcsolatos együttműködését az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjával (UNDP) és az Interparlamentáris Unióval; szorgalmazza, hogy az OPPD dolgozzon a bevált parlamenti gyakorlat alapszabályaival kapcsolatos globális konszenzus kialakításán;

45.  véleménye szerint alapvető fontosságú, hogy a jövőben a civil társadalom közvetlenül járuljon hozzá a felelősségteljes kormányzás folyamataihoz, és ezzel a megállapodások végrehajtásának ellenőrzéséhez; ezzel összefüggésben sürgeti, hogy a Bizottság és a Tanács hozzon létre strukturált ellenőrzési mechanizmust az EU nemzetközi megállapodásainak nyomon követésére; a megállapodások végrehajtását értékelő folyamatban a harmadik országok civil társadalmának valamennyi képviselője részt vesz, köztük a nem állami szereplők és a szociális partnerek is;

46.  örömmel nyugtázza, hogy az Unió az emberi jogokra összpontosító országstratégiákat kíván kidolgozni; hangsúlyozza, hogy e stratégiáknak foglalkozniuk kellene a demokratizálódás aspektusaival is, és gyors kidolgozásukra ösztönöz annak érdekében, hogy az Unió rövid időn belül közös elemzést készíthessen az egyes országok helyzetéről és igényeiről, valamint cselekvési tervet dolgozhasson ki, amely részletezi, hogy az uniós eszközök teljes körű kiaknázása hogyan egészítené ki e stratégiákat; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az új stratégiáknak és ezek megfelelő végrehajtásának az emberi jogok és a demokratizálódás érdekében folytatott uniós külpolitikákban meglévő következetlenségek és kettős mércék felszámolását kell eredményeznie, továbbá hogy azok nem vezethetnek újabb anomáliák megjelenéséhez; megjegyzi, hogy az országstratégiai dokumentumokban az érintett országra irányuló valamennyi külpolitikát és az uniós eszközök alkalmazásának módját is körvonalazni kell; szorgalmazza, hogy az országstratégiai a dokumentumokat bocsássák a Parlament rendelkezésére;

47.  arra kéri az EU-t, hogy a jövőbeli pénzügyi kötelezettségvállalásokat kösse a harmadik országok által az emberi jogi stratégiák végrehajtása és a demokrácia kiépítése terén elért valódi eredményekhez;

48.  kiemeli, hogy a demokratikus értékek eredményesebb előmozdítása érdekében erős koalíciókat kell kiépíteni a világszíntér többi szereplőjével, például az Afrikai Unióval és az Arab Ligával; sürgeti, hogy az EU aktívan törekedjen e koalíciók létrehozására, különösen az Amerikai Egyesült Államokkal fejlesztési politikáik jobb összehangolására irányuló közös törekvéseinek keretében;

49.  üdvözli, hogy az EKSZ-en belül létrehozták az emberi jogokkal és a demokráciával foglalkozó igazgatóságot, és kéri a Bizottság alelnökétől / a KKBP főképviselőjétől annak biztosítását, hogy az EU valamennyi külképviseletén legyen egy, az emberi jogokkal és a demokráciával foglalkozó kapcsolattartó személy;

50.  támogatja, hogy a nők „béketeremtő” szerepet töltsenek be a konfliktusok megelőzése és megoldása érdekében, és síkra száll a nők aktív bevonása mellett, mivel ez társadalmi érdek;

51.  támogatja a legkiszolgáltatottabb személyek védelmére irányuló, különösen a gyermekek, a nők és az idősek javát szolgáló regionális programokat;

52.  szilárdan hiszi, hogy az egyének – különösen a nők – és a civil társadalom felelősségvállalásának megerősítése az oktatás, a képzés, és a tudatosítás révén, valamennyi emberi jog, köztük a szociális, a gazdasági és a kulturális jogok hatékony támogatásának biztosítása mellett alapvető kiegészítője a demokratizálódást célzó politikák és programok kidolgozásának és végrehajtásának, amelyek számára biztosítani kell a szükséges finanszírozást;

53.  felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy alakítsanak ki politikai stratégiát az EU választási megfigyelő misszióihoz, és ennek keretében nyújtsanak be politikai tervet az egyes missziók tekintetében; kéri, hogy a missziók után két évvel az Európai Parlamentben a főképviselővel/alelnökkel az emberi jogokról folytatott éves vita során készüljön értékelés az elért demokratikus fejlődésről és a további javításra szoruló területekről; megerősíti a volt parlamenti képviselőkhöz intézett arra vonatkozó felhívás előnyeit, hogy bocsássák rendelkezésre képességeiket és tapasztalataikat választási megfigyelő missziók vagy azok nyomon követése céljára;

54.  hangsúlyozza, hogy – különös tekintettel a rendelkezésre álló források szűkösségére – annak alapján kell megválasztani a választási megfigyelő missziók szempontjából elsőbbséget élvező országokat, hogy milyen hatást gyakorolhat egy ilyen misszió a tényleges hosszú távú demokratizálódási folyamat előmozdítására; kéri, hogy az EKSZ rendkívül szelektív megközelítést alkalmazzon ezen országok kiválasztására; emlékeztet arra, hogy a választási koordinációs csoport – amellyel a választási megfigyelő missziók éves programjáról konzultálnak – pontos kritériumokat határozott meg erre vonatkozóan; szorgalmazza, hogy fokozottan őrködjenek a nemzetközi szinten meghatározott módszertan és szabályok betartása felett, különösen ami a misszió függetlenségét és eredményességét illeti;

55.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az egyes választási megfigyelő missziók végén reális és megvalósítható ajánlások szülessenek; kéri, hogy az uniós intézmények és a tagállamok sorakozzanak fel a következtetések mögé, valamint hogy a Bizottság, az EKSZ és a tagállamok fordítsanak kiemelt hangsúlyt az ajánlások végrehajtásának együttműködés révén történő támogatására; hangsúlyozza az ajánlások végrehajtása nyomon követésének fontosságát; kéri, hogy az ajánlások terjesztését és végrehajtásuk nyomon követését bízzák az EU küldöttségeire, és ehhez biztosítsák számukra a szükséges eszközöket; hangsúlyozza, hogy a világszintű választási megfigyelési munka hatékonyságának megerősítése érdekében szoros együttműködésre van szükség a nemzetközi választási megfigyelés alapelveiről szóló nyilatkozat aláíró felei között;

56.  úgy véli, hogy az EP állandó küldöttségeinek és a közös parlamenti közgyűléseknek sokkal nagyobb szerepet kellene betölteniük a választási megfigyelési missziók ajánlásainak nyomon követése, valamint az emberi jogok és a demokrácia terén elért fejlődés elemzése területén;

57.  hangsúlyozza egy olyan politikai támogató folyamat fontosságát, amely nem csupán a választásokat közvetlenül megelőző és követő időszakokra összpontosít, hanem a folyamatosságra épül; ebben az összefüggésben elismerően nyilatkozik a politikai alapítványok értékes munkájáról;

58.  hangsúlyozza, hogy a kormányoknak elszámoltathatónak kell lenniük az emberi jogi jogsértések, a rossz kormányzás, a korrupció és az egész társadalom javára felhasználandó nemzeti erőforrások jogellenes felhasználása tekintetében; ezzel kapcsolatban arra kéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is mozdítsák elő a jó kormányzást és küzdjenek a büntetlenség ellen, beleértve azt is, hogy a harmadik országoktól megkövetelik a Nemzetközi Büntetőbírósággal való teljes körű együttműködést, és biztosítsák, hogy az új megállapodások tartalmazzanak a Római Statútumból eredő kötelezettségvállalásokat;

59.  arra kéri a megfelelő uniós intézményeket, hogy tartsák fenn és erősítsék meg az EIDHR-t, valamint javítsák és korszerűsítsék a harmadik országokban a demokrácia támogatására irányuló további meglévő eszközöket és kereteket;

A civil társadalom támogatása

60.  hangsúlyozza a politikai dimenziót kiegészítő, decentralizált megközelítés szükségességét, amely hatékonyabban figyelembe tudja venni az érintett országokban a lakosság mindennapi szükségleteit azon helyi és regionális szervezetek támogatás révén, amelyek részt vesznek a demokrácia megszilárdításában azáltal, hogy a párbeszédre és a helyes gyakorlatok cseréjére szolgáló fórumokat hoznak létre az Unióval, illetve az ugyanahhoz a régióhoz tartozó többi partnerországgal is;

61.  javasolja, hogy a társadalmat mozgató és a polgári részvételre buzdító erők támogatását célzó nyitottabb és dinamikusabb politikát dolgozzanak ki; javasolja, hogy a civil társadalom hatását célzott programokkal, továbbá ezen elképzelés létező programokba való beépítése révén erősítsék;

62.  hangsúlyozza, hogy oktatás és tájékoztatás révén növelni kell a civil társadalom képességeit, és hogy a civil társadalom számára lehetővé kell tenni a politikai folyamatokban való részvételt; hangsúlyozza, hogy a demokrácia előmozdítása érdekében elengedhetetlen a köz- és a magánszféra közötti szoros partnerség, valamint a felügyelő intézmények – köztük a nemzeti parlamentek – szerepének megerősítése;

63.  felszólít az önkényuralmi államokban és a fiatal demokráciákban a demokráciáért küzdő nem szélsőséges társadalmi mozgalmak, a valóban független média és politikai pártok célzott támogatására, a nyilvánosság részvétele, a fenntartható többpártrendszer és az emberi jogok előmozdítása érdekében; azon a véleményen van, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének ebben a tekintetben kulcsszerepet kellene játszania;

64.  felszólít az országok fejlődésében érdekelt valamennyi fél széles körű részvételének támogatására, és szorgalmazza, hogy a társadalom minden része vegyen részt a demokrácia építésében; elismeri a nem kormányzati szervezeteknek és más nem állami szereplőknek a demokrácia, a társadalmi igazságosság és az emberi jogok előmozdítása terén játszott nélkülözhetetlen szerepét;

65.  támogatja azt a kialakult gyakorlatot, hogy az Unió harmadik országokkal folytatott párbeszéde során keresik a civil társadalom, a politikai pártok, a média és más nem kormányzati politikai szereplők bevonásának innovatív módszereit; ismételten támogatja a média szabadságát, védelmét és népszerűsítését a digitális szakadék csökkentése és az internethez való hozzáférés megkönnyítése érdekében;

66.  támogatja a civil társadalomnak a demokrácia és az emberi jogok európai eszközén keresztül történő finanszírozását, és pénzeszközök nem kormányzati szervezetek helyi projektjeihez történő kihelyezését; támogatja fokozatosan egyre több pénzeszköz kihelyezését olyan országokba, ahol megszületett a civil társadalom és kiépülőben a demokrácia;

67.  kiemeli, hogy az információhoz és a független médiához való hozzáférés döntő fontosságú a demokratikus reformok iránti közigény erősítése szempontjából, ezért a „régi és ”új' médiumok szabadságának előmozdítása, a független újságírók védelme, a digitális szakadék csökkentése és az internet-hozzáférés elősegítése terén növekvő támogatást szorgalmaz;

68.  nagyra értékeli az uniós tagállamok által a demokratizálódási folyamatok támogatása terén világszerte kifejtett tevékenységet, így például a lengyel és a francia ombudsman által közösen létrehozott, „a Keleti Partnerség országainak ombudsmanjai közötti együttműködés 2009 és 2013 közötti időszakra szóló programját”, amelynek célja a keleti partnerség országaiban működő ombudsmani hivatalok, kormányzati szervek és nem kormányzati szervezetek egyéni jogok védelmére és a jogállamiságon alapuló demokratikus államok kiépítésére irányuló képességeinek fokozása; hangsúlyozza, hogy ezt a fellépést az EU keretein belül kell összehangolni, továbbá hogy az uniós intézményeknek fel kell használniuk az ennek keretében szerzett tapasztalatokat;

69.  megerősíti az EU elkötelezettségét az emberkereskedelem elleni küzdelem mellett, és arra kéri a Bizottságot, hogy fordítson különleges figyelmet a demokratizálódó államokra, mivel ezen államok lakossága különösen ki van téve az emberkereskedelem veszélyének; szoros együttműködésre szólít fel a Fejlesztési és Együttműködési Főigazgatóság, a Bővítési Főigazgatóság, a Belügyi Főigazgatóság és az emberkereskedelem elleni küzdelem uniós koordinátora között e kérdésben;

70.  elismeri a világszintű demokratizálódási folyamatokban az EU és az Európa Tanács közötti együttműködés jelentőségét; örömmel veszi tudomásul, hogy az EU és az Európa Tanács közös a programokat indít a keleti partnerség országaiban a demokrácia, a felelősségteljes kormányzás és a stabilitás támogatására;

o
o   o

71.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az EKSZ-nek, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) A/RES/55/96. (2) A/RES/59/201. (3) HL C 320., 1996. 10. 28., 261. o. (4) HL C 290. E, 2006.11.29., 107. o. (5) HL C 343., 2001. 12.5., 270. o. (6) HL C 131. E, 2003. 6.5., 147. o. (7) HL C 271. E, 2009.11.12., 31. o. (8) HL C 265. E, 2010. 9. 30., 3. o. (9) HL C 4. E, 2011. 1.7., 34. o. (10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0327. (11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0446. (12) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0434. (13) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0489. (14) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0082. (15) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0121. (16) A/HRC/17/31, 2011. (17) 1 A/RES/55/96 és A/RES/59/201.

Az Európai Parlament 2011. július 7-i állásfoglalása az Orosz Állami Duma 2011. decemberi választására való felkészülésről

P7_TA(2011)0335 RC-B7-0396/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió és az Orosz Föderáció között megkötött partnerségi és együttműködési megállapodásra, amely 1997-ben lépett életbe, és amelyet az azt felváltó új megállapodás megszületéséig meghosszabbítottak,

–  tekintettel arra, hogy jelenleg tárgyalások folynak az EU–Oroszország kapcsolatoknak új, átfogó keretet biztosító új megállapodásról, valamint tekintettel a 2010-ben kezdeményezett modernizációs partnerségre,

–  tekintettel az Oroszországról és az EU és Oroszország közötti kapcsolatokról szóló, korábbi jelentéseire és állásfoglalásaira, különösen az EU–Oroszország csúcstalálkozóról szóló, 2011. június 9-i állásfoglalására(1), az oroszországi jogállamiságról szóló, 2011. február 17-i állásfoglalására(2), az EU–Oroszország csúcstalálkozó következtetéseiről szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására(3), a 2009. november 18-i, stockholmi EU–Oroszország csúcstalálkozót megelőző, 2009. november 12-i állásfoglalására(4), valamint az emberi jogi aktivisták ellen Oroszországban elkövetett gyilkosságokról(5) és az energiabiztonság külső aspektusairól szóló, 2009. szeptember 17-i állásfoglalásaira(6),

–  tekintettel az EU és Oroszország közötti emberi jogi konzultációkra és különösen az e tárgyban tartott legutóbbi, 2011. május 4-i ülésre,

–   tekintettel az orosz Igazságügyi Minisztérium 2011. június 22-i határozatára, amelyben elutasította a Népi Szabadság Pártja (Parnasz) hivatalos bejegyzés iránti kérelmét, illetve korábbi hasonló esetekre, amelyek következtében lehetetlenné válik e pártok választásokon való részvétele,

–   tekintettel Catherine Ashtonnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének az oroszországi pártok bejegyzésével kapcsolatban tett 2011. június 22-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a demokratikus elvek fenntartásának kötelezettségére, amely Oroszország Európa Tanácsban való tagságából és az Európai Emberi Jogi Egyezmény Oroszország általi aláírásából fakad;

–  tekintettel a 2011. június 9–10-én Nyizsnyij Novgorodban tartott EU–Oroszország csúcstalálkozó eredményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a politikai pluralizmus a demokrácia és a modern társadalom egyik sarokköve és a politikai legitimáció egyik forrása,

B.  mivel 2011. április 12-én az Emberi Jogok Európai Bírósága bírálta a politikai pártok oroszországi bejegyzésének nehézkes eljárásait, amelyek nem felelnek meg az Emberi Jogok Európai Egyezményének,

C.  mivel az ODIHR megfigyelői a 2003-as parlamenti választások során látogatást tettek Oroszországban, és javasolták, hogy hat héttel a választások előtt kezdje meg munkáját egy 60 hosszú távú és 400 rövid távú megfigyelőből álló standard EBESZ-küldöttség,

D.  mivel továbbra is aggasztóak az Orosz Föderációban végbemenő, az emberi jogok tiszteletben tartásával és védelmével, valamint a közmegegyezésen alapuló demokratikus elvek, szabályok és eljárások tiszteletben tartásával kapcsolatos fejlemények; mivel az Orosz Föderáció az Európa Tanács, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet és az ENSZ teljes jogú tagja, és ezért elkötelezte magát az e szervezetek által támogatott demokratikus alapelvek és emberi jogok tiszteletben tartása mellett,

1.  megerősíti azon meggyőződését, hogy a stratégiai együttműködés kialakítása tekintetében Oroszország továbbra is az Európai Unió egyik legfontosabb partnere, és nemcsak gazdasági és kereskedelmi érdekei esnek egybe az Európai Unióéival, hanem a közös szomszédságban és a globális szinten folytatott szoros együttműködés célkitűzése is;

2.  megerősíti a Nyizsnyij Novgorodban tartott EU–Oroszország csúcstalálkozóról szóló, 2011. június 9-i állásfoglalását;

3.  sajnálja az orosz hatóságok határozatát, amelyben elutasították a Népi Szabadság Pártja (Parnasz) 2011. decemberi soron következő Duma-választásokra történő hivatalos bejegyzését; felszólítja az orosz hatóságokat a szabad és tisztességes választások biztosítására és az ezzel ellentétes határozatok és szabályok visszavonására;

4.   ismételten hangsúlyozza aggályait azon nehézségekkel kapcsolatban, amelyekkel a politikai pártok a választásokon való részvételhez szükséges bejegyzés során szembesülnek, és amelyek ténylegesen akadályozzák a politikai versenyt Oroszországban, korlátozzák a választópolgárok választási lehetőségeit, és azt mutatják, hogy a politikai pluralizmusnak még valós akadályai vannak az országban;

5.  hangsúlyozza, hogy az Állami Duma választásának az Európa Tanács és az EBESZ által meghatározott választási előírások végrehajtásán kell alapulnia; sürgeti az orosz hatóságokat, hogy engedélyezzék az EBESZ/Európa Tanács részére, hogy hosszú távú választási megfigyelő küldöttséget indítsanak, és hogy már a legkorábbi szakasztól fogva maradéktalanul működjenek ezzel együtt, továbbá felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy ragaszkodjon egy választási megfigyelő küldöttség létrehozásához e célból; kéri, hogy az említett választási megfigyelő küldöttség szorosan működjön együtt a civil társadalommal és a megfigyelő csoportokkal;

6.  elítéli a Boris Nemtsovval szemben 2011. július 5-én kiszabott hat hónapos utazási tilalmat, és annak azonnali megszüntetésére szólít fel;

7.  e tekintetben aggodalmának ad hangot a Dumában megvitatandó törvénytervezet kapcsán, amely lehetővé tenné az orosz bíróságok számára, hogy bizonyos területeken – például az Emberi Jogok Európai Egyezményének alapelveit sértő kezdeményezések esetében – figyelmen kívül hagyják az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteit; üdvözli az Orosz Duma közelmúltban meghozott döntését, miszerint ezt a jogszabálytervezetet egyelőre nem veszik napirendre, és reméli, hogy végül vissza fogják vonni ezt a kezdeményezést;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az EBESZ-nek, az Európa Tanácsnak, valamint az Orosz Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0268. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0066. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0234. (4) HL C 271 E, 2010.10.7., 2. o. (5) HL C 224 E, 2010.8.19., 27. o. (6) HL C 224 E, 2010.8.19., 23. o.

Az Európai Parlament 2011. július 7-i állásfoglalása a schengeni szabályok módosításáról

P7_TA(2011)0336 RC-B7-0392/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 18., 20., 21., 67., 77. és 80. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 45. cikkére,

–  tekintettel az 1985. június 14-i Schengeni Megállapodásra,

–  tekintettel a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló, 1990. június 19-i egyezményre,

–  tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési mechanizmus létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanács rendelete irányuló javaslatra (COM(2010)0624),

–  tekintettel a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési mechanizmus létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentéstervezetre (PE460.834),

–  tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv alkalmazásáról szóló, 2009. április 2-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Bizottság migrációról szóló, 2011. május 4-i közleményére (COM(2011)0248 végleges),

–  tekintettel a Bel- és Igazságügyi Tanács 2011. június 9-i következtetéseire,

–  tekintettel a 2011. június 24-i Európai Tanács következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a schengeni térség létrehozása és a schengeni vívmányok európai uniós keretbe való beillesztése az európai integrációs folyamat egyik legkiemelkedőbb eredménye, amely megszüntette a személyek ellenőrzését a belső határokon, és példa nélkül álló módon tette lehetővé a szabad mozgást az Unión belül több mint 400 millió ember számára 4 312 099 km2-es területen,

B.  mivel a mozgás szabadsága az uniós polgárság, valamint az Európai Unió mint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség egyik alappillérévé vált, rögzítve az összes tagállam területén való szabad mozgás és tartózkodás jogát, ugyanazon jogok, védelem és biztosítékok – köztük a nemzetiségen alapuló mindenfajta megkülönböztetés tilalma – mellett,

C.  mivel a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 45. cikke alapján az Unión belüli szabad mozgás joga meghatározott feltételek mellett kiterjeszthető az uniós tagállamokban jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokra,

A közelmúlt eseményei

D.  mivel különösen az elmúlt évben több észak-afrikai országban is tömegesen hagyták el lakóhelyüket az emberek; mivel a schengeni rendszer a közelmúltban nyomás alá került, mert néhány tagállam a nemzeti határokon való ellenőrzés visszaállítását fontolgatta a bevándorlók hirtelen érkező óriási tömegével szembesülve,

E.  mivel 2011. május 4-én a Bizottság több kezdeményezést is előterjesztett a bevándorlás strukturáltabb megközelítésére vonatkozóan – különösen a földközi-tengeri térség közelmúltbeli fejleményeinek fényében – köztük egy javaslatot a schengeni szabályokat illetően; mivel az Európai Tanács 2011. június 23–24-i következtetéseiben kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot „védelmi mechanizmusra” annak érdekében, hogy reagálni lehessen a schengeni együttműködést veszélyeztető „kivételes körülményekre”,

A Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex/migrációs politika

F.  mivel a személyek belső határátlépésére irányadó schengeni szabályokat a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex határozza meg, amelynek 23–26. cikke a belső határokon ideiglenesen újra bevezetendő határellenőrzésekre vonatkozóan konkrét intézkedéseket és eljárásokat állapít meg, amelyek azonban – egyoldalú jellegük miatt – nem teszik lehetővé a közös uniós érdek érvényesülését,

G.  mivel a schengeni térség létrehozásával létrejött egy közös külső határ is, amelynek igazgatásáért az EUMSZ 80. cikkének megfelelően az Unió közösen viseli a felelősséget; mivel az EU még nem teljes mértékben teljesíti erre vonatkozó kötelességét, ugyanakkor hatékony ellenőrzésekre, valamint a vám-, rendőri és igazságügyi hatóságok közötti együttműködés létrehozására, közös bevándorlási, menekültügyi és vízumpolitika kidolgozására, valamint a Schengeni Információs Rendszer (SIS II) második generációjának és a Vízuminformációs Rendszer (VIS) létrehozására törekszik,

Értékelési mechanizmus

H.  mivel a belső határellenőrzések megszüntetése teljes bizalmat igényel a tagállamok között azon képességük tekintetében, hogy maradéktalanul végre tudják hajtani az ellenőrzések megszüntetését lehetővé tevő, kísérő intézkedéseket; mivel a schengeni térség biztonsága attól függ, hogy az egyes tagállamok szigorúan és eredményesen járnak-e el külső határaik ellenőrzésénél, illetve hogy megfelelő-e a SIS-rendszeren keresztül történő információcsere minősége és sebessége; mivel ezen elemek bármelyikének nem megfelelő működése kockázatot jelent az egész Európai Unió biztonságára nézve,

I.  mivel a schengeni térség zökkenőmentes működésének biztosítása érdekében kulcsfontosságú a schengeni vívmányok tagállamok általi betartásának értékelése; mivel a schengeni értékelő munkacsoport (SCH-EVAL) – egy teljes egészében kormányközi testület – munkáján alapuló értékelési mechanizmus nem bizonyult kellőképpen hatékonynak,

J.  mivel a schengeni szabályok vonatkozásában jelenleg alkalmazott kettős mércét – tudniillik hogy az összes tagjelölt országokkal szemben szigorú követelményeket támasztanak, míg a már a schengeni térségbe tartozó országokkal igen elnézőek – meg kell szüntetni;

K.  mivel a Parlamentben jelenleg rendes jogalkotási eljárás keretében vizsgált, a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési mechanizmus létrehozásáról szóló rendeletre irányuló javaslatban új értékelési mechanizmus szerepel; mivel ez a mechanizmus már meghatározza a schengeni vívmányok tagállamok általi betartásának támogatását és értékelését szolgáló eljárásokat, elveket és eszközöket, előre nem látható történések esetén is,

Együttdöntés

L.  mivel az EUMSZ 77. cikke kimondja, hogy a Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapít meg többek között a külső határokat átlépő személyek ellenőrzésére vonatkozóan és a személyek – állampolgárságtól független – mindenfajta ellenőrzés alóli mentességére vonatkozóan a belső határok átlépésekor,

A schengeni rendszer jelentősége

1.  hangsúlyozza, hogy az európai integráció egyik legnagyobb vívmánya a személyek schengeni térségen belüli szabad mozgása, továbbá hogy a schengeni rendszer több százezer uniós polgár életére van pozitív kihatással a határátkelés megkönnyítése és a gazdaság fellendítése révén is, valamint hogy a mozgás szabadsága alapvető jog és az európai uniós polgárság egyik alappillére, és e jog gyakorlásának feltételeit a Szerződések és a 2004/38/EK irányelv rögzíti;

A schengeni térség kormányzása/értékelési rendszer

2.  határozottan javasolja a schengeni térség kormányzásának megerősítését annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi tagállam hatékonyan ellenőrizhesse az Unió külső határainak rá eső szakaszát, továbbá annak érdekében, hogy megerősödjön a kölcsönös bizalom, és bizalom alakuljon ki az uniós migrációkezelési rendszer hatékonysága iránt; hangsúlyozza, hogy az ilyen jellegű rendkívüli helyzetek kezeléséhez nyújtott segítség érdekében erősebb szolidaritásra van szükség azon tagállamok iránt, amelyek a legintenzívebb bevándorlási hullámokkal néznek szembe;

3.  meggyőződése, hogy a Parlamentben jelenleg tárgyalás alatt álló új schengeni értékelési mechanizmus része lesz az erre adott válasznak, amennyiben biztosítja a belső határokon a jogszerűtlen határellenőrzések bevezetésére tett próbálkozások hatékony felderítését és a kölcsönös bizalom megerősítését; úgy véli továbbá, hogy az új schengeni értékelési rendszer már lehetővé teszi, hogy egy tagállam a schengeni vívmányok betartásának biztosítása érdekében támogatást kérjen és kapjon, amennyiben kivételes nyomás nehezedne az EU külső határaira;

4.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a tagállamok csatlakozásuk után is megfelelően végrehajtsák és alkalmazzák a schengeni szabályokat; rámutat, hogy ez egyúttal a problémákkal küzdő tagállamok számára korai szakaszban történő segítségnyújtást is jelent a hiányosságok leküzdéséhez az uniós ügynökségektől érkező gyakorlati támogatás formájában; úgy véli, hogy a meglévő értékelési mechanizmusokat meg kell erősíteni, és azoknak uniós rendszerré kell válniuk;

5.  meggyőződése, hogy az értékelési mechanizmus hatékonysága a szankciók alkalmazásának lehetőségén múlik – abban az esetben, ha a hiányosságok tartósan fennállnak és veszélyeztetik a schengeni térség általános biztonságát; emlékeztet arra, hogy az ilyen szankciók elsődleges célja, hogy visszatartó erejűek legyenek;

Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex

6.  úgy véli, hogy kivételes körülmények esetén a belső határokon történő ellenőrzések ideiglenes újbóli bevezetésére vonatkozó szükséges feltételeket az 562/2006/EK rendelet (a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex) 23., 24. és 25. cikke már egyértelműen szabályozza, lehetővé téve a belső határellenőrzések újbóli bevezetését kizárólag ott, ahol a közrend vagy a belső biztonság veszélyeztetve van; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be arra irányuló kezdeményezést, hogy e cikkek szigorú alkalmazását a tagállamok határozzák meg;

7.  ezért úgy véli, hogy a jelenlegi szabályok alóli bármely újabb mentesség – például a határellenőrzések „kivételes” alapon történő újbóli bevezetésére vonatkozó új indokok – semmiképpen sem fogja a schengeni rendszert megerősíteni; rámutat, hogy a bevándorlók és menedékkérők külső határokon való beáramlása semmi esetre sem tekinthető további alapnak a határokon való ellenőrzés újbóli bevezetéséhez;

8.  mély sajnálattal állapítja meg, hogy több tagállam is megpróbálja visszaállítani a határokon végzett ellenőrzést, ami alapjaiban kérdőjelezi meg a schengeni vívmányok szellemét;

9.  meggyőződése, hogy a Schengennel kapcsolatban a közelmúltban felmerült problémák a más területekre – főként egy közös európai menekültügyi és migrációs rendszerre (többek között az illegális bevándorlás kezelésére és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre) – vonatkozó európai politikák végrehajtásának elmaradására vezethetők vissza;

10.  ismételten hangsúlyozza, hogy e tekintetben rendkívül fontos előrelépni, mert a közös európai menekültügyi rendszer létrehozásának határidejét 2012-re tűzték ki;

11.  megismétli, hogy határozottan ellenez minden olyan új schengeni mechanizmust, amelyet a mozgás szabadságának fokozásától és a schengeni térség uniós irányításának megerősítésétől eltérő céllal hoznak létre;

Együttdöntés

12.  hangsúlyozza, hogy az uniós szerződések be nem tartásának fog tekinteni bármiféle kísérletet arra, hogy az e téren tett intézkedések esetében az EUMSZ 77. cikkétől mint a megfelelő jogi alaptól eltérjenek, és fenntartja a jogot, hogy szükség esetén éljen valamennyi jogorvoslati lehetősséggel;

o
o   o

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európa Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 158., 2004.4.30., 77. o. (2) HL L 105., 2006.4.13., 1. o. (3) HL C 137. E, 2010.5.27., 6. o.

Az Európai Parlament 2011. július 7-i állásfoglalása az Európai Parlament Lisszaboni Szerződés 1. Jegyzőkönyve 9. és 10. cikkének a KKBP/KBVP területén gyakorolt parlamenti együttműködés tekintetében történő végrehajtására vonatkozó megközelítéséről

P7_TA(2011)0337 B7-0388/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, valamint különösen annak a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. Jegyzőkönyvének 9. és 10. cikkére,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat szervezetének és működésének a megállapításáról szóló, 2010. július 8-i álláspontjára(1), valamint a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) a politikai elszámoltathatóságról szóló, az állásfoglaláshoz mellékelt nyilatkozatára(2),

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) fő szempontjairól és alapvető választási lehetőségeiről szóló, a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás II. része G. pontjának (43) bekezdése alapján az Európai Parlamenthez intézett 2009-es éves tanácsi jelentésről szóló, 2011. május 11-i állásfoglalására(3), és különösen annak (18) bekezdésére,

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után a közös biztonság- és védelempolitika alakulásáról szóló, 2011. május 11-i állásfoglalására(4), és különösen annak 12., 13., és 14. bekezdésére,

–  tekintettel az európai uniós házelnökök konferenciájára, amelyet 2011. április 4–5-én tartottak Brüsszelben,

–  tekintettel a 2011. május 29. és 31. között, Budapesten megrendezett XLV. COSAC ülés eredményeire és következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az 1. Jegyzőkönyv 9. cikke előírja, hogy az Európai Unión belül a parlamentek közötti hatékony és rendszeres együttműködés megszervezésének és előmozdításának módját az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közösen határozzák meg,

B.  mivel a biztosi testület tagjaként, az alelnök/főképviselő megválasztásához az Európai Parlament hozzájárulására van szükség,

C.  mivel az Európai Parlament a Tanáccsal együtt dönt a külső fellépésekre vonatkozó uniós költségvetésről, beleértve a KKBP és a KBVP polgári misszióinak költségvetését, valamint az EU katonai koordinációjával kapcsolatos igazgatási költségeket is,

D.  mivel a Szerződésnek megfelelően a Parlamenttel rendszeresen konzultálni kell a KKBP főbb vonatkozásairól és alapvető választási lehetőségeiről, és mivel a Parlament beleegyezésére van szükség az Unió stratégiáinak jogszabályi szintre történő emeléséhez ugyanúgy, mint nemzetközi szerződések megkötéséhez, beleértve azokat is, amelyek elsősorban a KKBP-t érintik, de azok kivételével, amelyek kizárólagosan azt érintik,

1.  emlékeztet rá, hogy az Európai Parlament a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a közös biztonság- és védelempolitika demokratikus legitimitásának forrása, és politikai ellenőrzést gyakorol e területek felett;

2.  meg van győződve ugyanakkor arról, hogy a parlamentek közötti megerősített együttműködés a KKBP és a KBVP területén növelné az Unió és tagállamai által hozott politikai döntések feletti parlamenti befolyást az Európai Parlament közös uniós szakpolitikákkal kapcsolatos feladatkörei miatt, ideértve a KKBP-t és a KBVP-t is, illetve azon előjogokból adódóan, amelyeket minden egyes nemzeti parlament élvez a nemzetbiztonsági és a védelmi politikai döntések tekintetében;

3.  sajnálja, hogy az európai uniós házelnökök 2011. április 4–5-i konferenciáján nem született megállapodás, és támogatni fogja a lengyel elnökség arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megállapodás jöjjön létre az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek között az e téren folytatandó parlamentközi együttműködés új formáiról;

4.  megerősíti a vonatkozó jelentésekben foglalt álláspontját, és különösen azt, hogy:

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az európai uniós házelnökök konferenciája lengyel elnökségének, az Unió parlamentjei elnökeinek, valamint a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0280. (2) Ugyanott, II. melléklet. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0227. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0228.

Az Európai Parlament 2011. július 7-i állásfoglalása az Unió leginkább rászoruló személyei részére történő élelmiszerosztás programjáról

P7_TA(2011)0338 RC-B7-0397/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet)(1) és a Közösség legrászorulóbb személyeinek az intervenciós készletekből származó élelmiszerekkel történő ellátását célzó, a 2009-es költségvetési év terhére a tagállamok rendelkezésére álló erőforrások elosztására vonatkozó terv elfogadásáról szóló 2008. október 3-i 983/2008/EK bizottsági rendeletre(2),

–  tekintettel az 1290/2005/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek az Unió leginkább rászoruló személyei részére történő élelmiszerosztás tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló módosított bizottsági javaslatra (COM(2010)0486),

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának (EUB) a T-576/08. számú ügyben hozott ítéletére,

–  tekintettel a Bizottság az Európai Unió legrászorulóbb személyeinek az intervenciós készletekből származó élelmiszerekkel történő ellátását célzó, a 2012-es költségvetési év terhére a tagállamok rendelkezésére álló erőforrások szétosztására vonatkozó terv elfogadásáról, valamint a 807/2010/EU rendelet egyes rendelkezéseitől való eltérésről szóló 2011. június 10-i 562/2011/EU végrehajtási rendeletére(3),

–  tekintettel a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló 1290/2005/EK rendeletnek és a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint az egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló 1234/2007/EK rendeletnek (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) a Közösség leginkább rászoruló személyei részére történő élelmiszerosztás tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra vonatkozó 2009. március 26-i jogalkotási állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Parlamentnek az említett programról szóló 2006. április 4-i nyilatkozatára(5), 2008. május 22-i állásfoglalására(6), 2009. március 26-i álláspontjára, valamint a Bizottság javaslatára (COM(2010)0486),

–  tekintettel a szociális védelmi rendszerekben az elégséges forrásokra és szociális segélyre vonatkozó közös kritériumokról szóló 92/441/EGK tanácsi ajánlásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a Bizottság becslése szerint az EU-ban 43 millió személyt fenyeget az élelmiszerszegénység,

B.  mivel a gazdasági és pénzügyi válság, valamint az égbeszökő élelmiszerárak következtében még többeket fenyeget az élelmiszerszegénység,

C.  mivel a Bizottság becslése szerint az EU-ban 80 millió személyt fenyeget a szegénység, és mivel a pénzügyi és gazdasági válság következtében növekedhet a szegénységtől sújtottak száma; mivel az EU 2020 stratégia öt prioritásának egyike a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentése az Európai Unióban,

D.  mivel az Unió leginkább rászoruló személyei részére történő élelmiszerosztás programja, melyet 1987-ben, a közös agrárpolitika (KAP) keretében hoztak létre, jelenleg 19 tagállamban 13 millió, szegénységben élő személynek nyújt élelmiszersegélyt, és mintegy 240 élelmiszerbankot és jótékonysági szervezetet magában foglaló elosztási lánccal rendelkezik,

E.  mivel az EU intervenciós készleteit jelentős mértékben csökkentették,

F.  mivel a közös agrárpolitika átdolgozása és ebből következően a program élelmiszer-ellátását hagyományosan biztosító intervenciós készletek csökkenése következtében a program egyre inkább a piaci beszerzésre támaszkodott,

G.  mivel az Európai Unió Bíróságának határozata értelmében a további piaci élelmiszer-beszerzésekről szóló 983/2008/EC rendelet 2. cikkét meg kell semmisíteni,

H.  mivel az Európai Unió Bírósága határozatát követően a 2012-re vonatkozó bizottsági javaslat egyebek mellett a 2011-ben rendelkezésre álló 500 millió eurót 2012-re váratlanul 113 millió euróra csökkenti,

I.  mivel a KAP és az ahhoz kapcsolódó programok, illetve az Európai Szociális Alapot (ESZA) is magukban foglaló strukturális alapok 2014-ben új támogatási időszakba lépnek,

1.  hangsúlyozza, hogy egy meglévő és működő segélyezési program hirtelen és előzetes figyelmeztetés vagy előkészítés nélküli leállítása jelentős hatással van az EU lakosságának legkiszolgáltatottabb rétegeire, és nem megbízható támogatási gyakorlat;

2.  ezért felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy dolgozzanak ki átmeneti megoldást a támogatási időszak fennmaradó évei (2012 és 2013) vonatkozásában annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az élelmiszersegélynek az 500 millió eurós alap 113 millióra való csökkentése következtében történő azonnali és nagymértékű csökkenése, valamint annak biztosítása céljából, hogy az élelmiszersegélytől függőket ne sújtsa élelmiszerszegénység;

3.  ezért felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy egy az Európai Unió Bírósága által nem kifogásolható jogalappal találják meg a módját az MDP program a támogatási időszak fennmaradó éveiben (2012 és 2013) és az új támogatási időszakban (2014–2020) történő folytatására, fenntartva az évi 500 millió eurós pénzügyi plafont annak biztosítása érdekében, hogy az élelmiszersegélytől függőket ne sújtsa élelmiszerszegénység;

4.  hosszú távon felszólítja valamennyi érdekelt felet, hogy a 2014-től kezdődő új támogatási időszak összefüggésében alaposan értékeljék az élelmiszersegélyezési programnak különösen a KAP elemeként való megfelelőségét;

5.  tudomásul veszi Cioloș biztos 2011. június 29-i bejelentését arról a javaslatról, amelynek értelmében a leginkább rászoruló személyeket támogató program kikerülne a KAP-ból, valamint megjegyzi, hogy ehhez megfelelő támogatást kell biztosítani;

6.  emlékeztet rá, hogy a rászoruló személyeknek szóló programokat a Törvényszék előtt zajló eljárások fényében kell végrehajtani, ahogyan azt a Bizottság is helyesen hangsúlyozta a 2012. költségvetési évre szóló előirányzatokra vonatkozó kimutatásában; megállapítja, hogy a Bíróság T-576/08. sz., 2011. április 13-i ítéletében kijelentette, hogy ez a program kizárólag az intervenciós készletekből származó élelmiszerellátásra terjed ki, az élelmiszerkészletek piaci beszerzésével kapcsolatban felmerült költségekre nem; úgy véli, hogy az ítélet következtében a 983/2008/EK rendelet 2. cikkét nem lehet jogalapként használni a rászorultak számára történő élelmiszerosztáshoz;

7.  kéri a Bizottságot, hogy javasolja a leginkább rászoruló személyeket támogató programra vonatkozó szabályozás módosítását a kérdéssel kapcsolatban kialakult patthelyzetnek a Tanács szintjén történő megoldására; úgy véli, hogy a következő támogatási időszakra meg kell találni a legmegfelelőbb jogalapot;

8.  hangsúlyozza, hogy az élelmiszerhez való jog alapvető emberi jog, és akkor valósul meg, ha fizikai értelemben és gazdaságilag kivitelezhető módon minden ember mindenkor elegendő, biztonságos és tápláló élelmiszerhez jut hozzá az aktív és egészséges életvitelt fedező napi táplálkozási szükségleteinek és preferenciáinak kielégítéséhez; rámutat, hogy a nem megfelelő táplálkozás hátrányosan befolyásolja az egészséget;

9.  hangsúlyozza, hogy a kiváló minőségű és egészséges táplálkozás különösen fontos a gyermekek számára, és hozzájárul fejlődési és oktatási szükségleteik kielégítéséhez;

10.  üdvözli az Európai Bizottságnak és az Egyesült Nemzetek Szervezete ügynökségeinek kezdeményezését, melynek keretében a világban közösen lépnek fel az élelmiszerellátás bizonytalansága és az alultápláltság ellen;

11.  véleménye szerint biztosítani kell, hogy a mezőgazdasági termelők munkájukért tisztességes jövedelemben és díjazásban részesüljenek; rámutat, hogy a mezőgazdasági termelők számos régióban pénzügyi nehézségekkel küzdenek; felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a vidéki szegénység és a vidéki közösségek összeomlásának problémájával;

12.  úgy véli, hogy az élelmezésbiztonság fokozásának és a fenntartható termelési és ellátási rendszerek létrehozásának összefüggésében hosszú távon továbbra is kulcsfontosságú az élelmiszerhulladék minimálisra csökkentése;

13.  hangsúlyozza – különösen a jelenlegi gazdasági, pénzügyi és társadalmi válság fényében – a társadalom legsérülékenyebb és legrászorultabb tagjai számára európai szinten nyújtott támogatás fontosságát;

14.  emlékeztet rá, hogy az EU 2020 stratégia öt célkitűzésének egyike a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentése az Európai Unióban; kiemeli, hogy a szegénység elleni küzdelem érdekében olyan integrált szakpolitikára van szükség, amely összekapcsolja a tisztességes jövedelmet, a megfelelő munka- és életkörülményeket és a valamennyi – politikai, gazdasági, szociális és kulturális – alapjoghoz való hozzáférést; úgy véli, hogy egy a szegénység megszüntetésére irányuló, nagyobb mértékben integrált szakpolitikán belül az élelmiszersegélyezési intézkedések az egyik összetevőt alkothatnák; elismeri, hogy az alultápláltság és az élelmiszerszegénység gyakran a szegénység egyik mellékhatása;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 299., 2007.11.16., 1. o. (2) HL L 268., 2008.10.9., 3. o. (3) HL L 152., 2011.6.11., 24. o. (4) HL C 117. E, 2010.5.6., 258. o. (5) HL C 293. E, 2006.12.2., 170. o. (6) HL C 279. E, 2009.11.19., 71. o.

Az Európai Parlament 2011. július 7-i állásfoglalása az aknamentesítés terén történő előrehaladásról (2011/2007(INI))

P7_TA(2011)0339 A7-0211/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a gyalogsági aknák alkalmazásának, felhalmozásának, gyártásának és átadásának betiltásáról, valamint megsemmisítéséről szóló, 1997. december 3-i ottawai egyezményre (a továbbiakban: az ottawai egyezmény), amely 1999. március 1-jén lépett hatályba,

–  tekintettel az egyes hagyományos fegyverekről szóló 1980. évi egyezményre (CCW) és annak jegyzőkönyveire, különösen az aknákról, meglepő aknákról és más eszközökről szóló, módosított II. jegyzőkönyvre, valamint a háborús robbanóanyag-maradványokról szóló V. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a legfrissebb, 2004. április 22-i állásfoglalására(1) a gyalogsági aknákról, 2005. július 7-i állásfoglalására(2) egy aknáktól mentes világról, 2006. január 19-i állásfoglalására(3) a fogyatékosságról és a fejlesztésről, 2007. december 13-i állásfoglalására(4) az ottawai egyezmény tizedik évfordulójáról és 2001. szeptember 6-i állásfoglalására(5) a gyalogsági aknák teljes betiltásához az államokon kívüli más szereplők csatlakozását elősegítő fellépésről,

–  tekintettel a fejlődő országokban a gyalogsági aknák elleni fellépésről szóló, 2001. július 23-i 1724/2001/EK tanácsi rendeletre(6) és a fejlődő országokon kívüli harmadik országokban a gyalogsági aknák elleni fellépésről szóló, 2001. július 23-i 1725/2001/EK tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel az 1997. évi ottawai egyezmény második felülvizsgálati konferenciáján elfogadott, „Véget vetni a gyalogsági aknák okozta szenvedésnek” című, 2010-től 2014-ig tartó cartagenai cselekvési tervre, amely konferenciára 2009. november 30. és december 4. között a kolumbiai Cartagenában került sor,

–  tekintettel az aknák elleni küzdelem terén 2008 és 2013 között tervezett európai közösségi fellépésről szóló bizottsági iránymutatásra,

–  tekintettel a kazettás bombákról szóló számos állásfoglalására, amelyek közül a legutóbbit 2010. július 8-án fogadták el(8), valamint a 94 állam által aláírt, a kazettás bombákról szóló oslói egyezményre amely 2010. augusztus 1-jén lépett hatályba,

–  tekintettel az ENSZ Aknamentesítési Szolgálatának 2009. évi jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A7-0211/2011),

A.   mivel az EU – különösen az 1995. évi közös fellépés óta – aktívan részt vesz az aknamentesítésben, és elkötelezett a gyalogsági aknák teljes tilalmának és felszámolásának célja iránt; mivel az EU vezető támogatója és szereplője az aknamentesítésnek, amely az emberi jogi, humanitárius és fejlesztési segéllyel kapcsolatos prioritásai közé tartozik,

B.  mivel az „aknamentesítésbe” beletartozik a gyalogsági aknák (GYA) és egyéb háborús robbanóanyag-maradványok (HRM) – a rögtönzött robbanóeszközöket is beleértve – felmérése, felkutatása, megjelölése és hatástalanítása, az aknák veszélyeiről szóló oktatás, az áldozatok támogatása és a készletek megsemmisítése, valamint az aknák és a háborús robbanóanyag-maradványok veszélyeiről szóló oktatás és képzési programok, különösen a gyermekek számára, az áldozatok támogatása és a készletek megsemmisítése, az alkalmazandó nemzetközi egyezmények és szerződések egyetemessé tételét célzó támogatással együtt, hogy véget vessenek a gyalogsági aknák előállításának, kereskedelmének és alkalmazásának,

C.   mivel a gyalogsági aknák és a háborús robbanóanyag-maradványok tartós jelenléte – a rögtönzött robbanóeszközöket és kazettásbomba-maradványokat is beleértve – az emberéletben, különösen a polgári lakosság körében okozott veszteségek mellett komolyan akadályozza az érintett országok konfliktus utáni újjáépítését, és alapanyagként szolgálhat a rögtönzött robbanóeszközökhöz,

D.   mivel 2010. december 1-jéig 156 állam vállalta hivatalosan az ottawai egyezmény betartását,

E.  mivel a gyalogsági aknák és más háborús robbanóanyag-maradványok jelentett áldozatainak számát 1999-ben 18 000-re becsülték, és ez a szám 2009-re körülbelül 4 000-re csökkent az aknák és kazettás bombák figyelésével foglalkozó kezdeményezés szerint; mivel az áldozatok 70%-a a becslések szerint a civil lakosság köréből kerül ki, amelynek harmada gyermek, és mivel világszerte továbbra is nagyon sok embert érint a gyalogsági aknák és a háborús robbanóanyag-maradványok használata,

F.  mivel csak két kormány – Mianmar és Líbia – helyezett el a közelmúltban gyalogsági aknákat, a gyalogsági aknák kivitelét vagy állami szállítmányait sem jegyezték fel, és csak három államról feltételezik, hogy folytatja ezek gyártását, de lázadó csoportok – mint pl. a FARC – folytatják saját eszközeik előállítását,

G.   mivel a legtöbb fegyveres erő már régen beszüntette a gyalogsági aknák használatát, ugyanakkor különböző fegyveres, nem állami szereplők továbbra is alkalmaznak gyalogsági aknákat, az áldozat által működésbe hozott, rögtönzött robbanóeszközökkel és kazettás bombákkal együtt,

H.   mivel a gyalogsági aknák és a háborús robbanóanyag-maradványok még mindig több mint 90 országot érintenek valamilyen mértékben, de Afganisztán, Kolumbia, Pakisztán, Mianmar, Kambodzsa és Laosz a legsúlyosabban érintett,

I.   mivel elsősorban az érintett államok felelőssége, hogy a területükön foglalkozzanak a gyalogsági aknák és a háborús robbanóanyag-maradványok problémájával a konfliktus előtt, alatt és után,

J.  mivel csekély katonai erőt fordítottak az aknamentesítésre sok olyan érintett országban, ahol a konfliktus ugyan megszűnt, de megmaradtak a nagy létszámú helyi fegyveres erők,

K.  mivel az áldozatok támogatására a gyalogsági aknák jelentette fenyegetés megszüntetése után még sokáig szükség lesz,

L.   mivel a nemzetközi közösség bőkezűen reagált a gyalogsági aknák tragédiájának problémájára, és 1999 és 2009 között mintegy 3,9 milliárd dollárral járult hozzá az aknamentesítéshez, és mivel a vezető hozzájáruló az Egyesült Államok (902,4 millió dollár), az EK (521,9 millió dollár), Japán (336,9 millió dollár), Norvégia (342,7 millió dollár), Kanada (259,8 millió dollár), az Egyesült Királyság (220,6 millió dollár), Németország (206,9 millió dollár) és Hollandia (201,9 millió dollár) volt,

M.  mivel az érzékelt aknaveszély gyakran nagyobb a valóságosnál, és a számítások szerint a fizikai megtisztítás költséges folyamatának alávetett földterületeknek csak 2%-a ténylegesen szennyezett gyalogsági aknákkal vagy más háborús robbanóanyag-maradványokkal; mivel egyértelmű jelek utalnak arra, hogy nem hatékony az aknamentesítésre elkülönített pénzeszközök felhasználása; mivel a jobb felmérési módszerek és a felmérések eredményeinek értelmezése alkalmas arra – és az elmúlt években ide is vezetett –, hogy számottevően csökkentse a gyaníthatóan veszélyes területek teljes mentesítésének szükségességét,

N.  mivel a robbanószerek észlelésére szolgáló technika és technológia a nagy befektetések ellenére sem sokat fejlődött, és a rögtönzött robbanóeszközök növekvő használata újfent sürgetően hat,

O.   mivel a kockázatok csökkentésével kapcsolatos oktatás kulcsfontosságú eleme annak, hogy az aknák által érintett régiókban segítsék az embereket, különösen a gyerekeket a biztonságosabb élet, valamint a gyalogsági aknák és háborús robbanóanyag-maradványok veszélyeinek megismerése terén,

Globális erőfeszítések az aknamentesítés terén

1.   dicséri az elmúlt évtizedben az aknamentesítés terén történt előrehaladást, de hangsúlyozza, hogy az erőfeszítésekhez új célokat kell rendelni, valamint fokozni kell az erőfeszítéseket ahhoz, hogy a gyalogsági aknák jelentette fenyegetést belátható időn belül fel lehessen számolni;

2.  határozottan üdvözli, hogy most már 156 ország írta alá és ratifikálta az ottawai egyezményt, köztük 25 uniós tagállam is, ugyanakkor sajnálja, hogy mintegy 37 ország még mindig nem írta alá az egyezményt; sürgeti az összes nem részes fél államot, hogy csatlakozzanak az ottawai egyezményhez és a kazettás bombákról szóló egyezményhez; ösztönzi különösen azokat az uniós tagállamokat, amelyeknek még csatlakozniuk kell az egyezményhez, hogy tegyék meg, és a különböző nemzetközi eszközök közötti nagyobb szinergiára ösztönöz;

3.   határozottan üdvözli, hogy mostanra 56 ország csatlakozott a kazettás bombákról szóló egyezményhez, beleértve 15 unós tagállamot; üdvözli egyben a 2010-es vientianei nyilatkozatot és annak cselekvési tervét is; felhívja az EU-t és annak tagállamait, hogy segítsék az MBT és CCM egyetemessé tételét és végrehajtását;

4.   teljes mértékben támogatja a cartagenai cselekvési terv végrehajtását, amely részletes ötéves tervet határoz meg az aknamentesítés valamennyi területét érintő kötelezettségvállalásokat illetően, és felhívja a Tanácsot, hogy a lehető leghamarabb fogadjon el határozatot e terv támogatásáról;

5.   hangsúlyozza, hogy az aknamentesítés különböző dimenziói közötti szinergiák megtalálására van szükség, különös tekintettel a humanitárius és fejlesztési szempontokra, a vonatkozó projektekkel kapcsolatos helyi felelősségvállalás és az azokban való részvétel növelése révén is, annak érdekében, hogy jobb válasz születhessen a közvetlenül érintett lakosság szükségleteire;

6.  elismeri a nemzetközi adományozók, nemzetközi ügynökségek és nem kormányzati szervezetek nagyarányú hozzájárulását a gyalogsági aknák veszélye elleni küzdelemhez, valamint a nemzetközi és a helyi személyzet elhivatottságát és áldozatkészségét;

7.  üdvözli azt a tényt, hogy 2009-ben és 2010-ben újabb hét ország jelentette be mentesítési tevékenységei befejezését, és ezáltal az ilyen államok teljes száma 16-ra emelkedett;

8.  elismeri, hogy az aknamentesítés fő támogatója világszinten az USA, amely határozottan támogatja az aláaknázott területek megtisztítására és az áldozatok támogatására irányuló nemzetközi programokat, és már eddig is eleget tett az ottawai egyezményben foglalt főbb rendelkezések többségének, ezért arra ösztönzi az USA-t, hogy csatlakozzon az egyezményhez;

9.   szorgalmazza Oroszország csatlakozását az ottawai egyezményhez, megjegyezve, hogy Oroszországot, amely korábban a gyalogsági aknák fő forrása és hosszú ideig felhasználója is volt, 2010-ben törölték a listáról, miután bejelentette, hogy leállította azok bevetését;

10.   emlékezteti az államokat a gyalogsági aknák készleteinek megsemmisítésére vonatkozó nemzetközi kötelességükre; aggódik amiatt, hogy a gyalogsági aknák legnagyobb készleteivel Kína és Oroszország rendelkezik, a becslések szerint 100 millió, illetve 24,5 millió darabbal; sürgeti az EU-t, hogy az Oroszországgal és Kínával folytatott tárgyalásaiban szerepeltesse a meglevő készleteik megsemmisítése és az ottawai egyezményhez történő gyors csatlakozásuk kérdését; felhívja továbbá az EU-t, hogy folytassa az ottawai egyezmény és más jelentős egyezmények egyetemessé tételének előmozdítását, egyebek közt azáltal, hogy az aknamentesítés kérdését szerepelteti a harmadik országokkal folyó politikai párbeszédében és az ezekkel aláírt megállapodásokban;

11.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy lázadó és terrorista csoportok és más nem állami szereplők továbbra is alkalmaznak gyalogsági aknákat; e tekintetben a kolumbiai helyzetre hívja fel a figyelmet, ahol a becslések szerint a világon bárhol található lázadó csoportok közül a FARC alkalmaz legelterjedtebben gyalogsági aknákat;

Esettanulmány – Afganisztán

12.  megjegyzi, hogy a gyalogsági aknák széles körű, válogatás nélküli használata a konfliktus több mint három évtizede folyamán azt eredményezte, hogy Afganisztán a világ egyik legsúlyosabban szennyezett országa lett, és a helyzetet tovább súlyosbítja a rögtönzött robbanóeszközök használata a tálibok részéről;

13.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy – a világ legnagyobb és legtöbb finanszírozásban részesülő humanitárius aknamentesítő programja által végzett több mint egy évtizedes mentesítés ellenére – Afganisztánban még mindig az egyik legmagasabb a gyalogsági aknák által szedett áldozatok aránya, és komoly aggodalmának ad hangot, hogy a gyalogsági aknák és más háborús robbanóanyag-maradványok 2009. március 1. és 2010. március 1. között 508 áldozattal jártak, amelynek több mint fele gyermek volt;

14.  elismeri, hogy a folyamatban lévő konfliktus sok területen rendkívül veszélyessé teszi az aknamentesítést, és a tálibok ENSZ-hivatalokat, valamint helyi és nemzetközi személyzetet egyaránt célba vettek;

15.  megjegyzi, hogy a nemzetközi közösség 2009-ben mintegy 80 millió dollárt adományozott az afganisztáni aknamentesítésre, és 2002 óta az Európai Unió 89 millió EUR összeget elérő pénzügyi és technikai segítségnyújtása körülbelül 240 km2 gyalogsági aknától való mentesítését segítette elő az országban, gazdasági szempontból hozzáférhetővé téve a földterületet, és lehetővé téve az ingatlanok újjáépítését és a családok hazatérését; hangsúlyozza, hogy az áldozatok támogatására és az aknák kockázatával kapcsolatos oktatásra jobban kell összpontosítani;

16.  üdvözli, hogy a műveletek szinte kizárólag a mintegy 10 000 fős helyi személyzetre támaszkodnak nemzetközi támogatással kísérve, erősítve a folyamat felelősségvállalási összetevőjét;

17.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az afgán kormány központi és tartományi szinten láthatólag nem szeretne felelősséget vállalni az aknamentesítésért;

Esettanulmány – Angola

18.  a mintegy 30 évig tartó konfliktus folytán Angola – Afganisztánhoz hasonlóan – a gyalogsági aknáktól legerősebben sújtott országok közé tartozik;

19.  megjegyzi, hogy a CNIDAH jól bevált az aknamentesítésért felelős nemzeti hatóságként, azonban az adományozó országok kevés befolyással bírnak, és a kormánynak saját jelentős pénzügyi erőforrásai vannak, különösen az olajbevételekből;

20.   mélységesen aggódik az Európai Bizottság 2009-es értékelésében kiemelt strukturális problémák sokasága miatt, például a CNIDAH 22 munkatársára elköltött 2,7 millió euró hatástalansága miatt; sürgeti az EU-t, hogy kísérje figyelemmel, ellenőrizze és értékelje a pénz hatékony felhasználását, és biztosítsa, hogy a kiosztott költségvetést hatékony és célzott módon használják fel a kívánt eredmény, azaz a megtisztított földterületek elérésére;

21.  sajnálja, hogy egy 2007-es országos felmérés és egy nagyszabású aknamentesítési program elvégzése ellenére még mindig nem lehet biztosan felmérni a gyalogsági aknák/háborús robbanóanyag-maradványok veszélyének mértékét, és az előrehaladás jelenlegi ütemével 100 évbe fog telni az ország megtisztítása; hangsúlyozza, hogy sürgősen ki kell alakítani egy eddigiektől eltérő kapcsolatot a kormány és a nemzetközi adományozók között, hogy több hazai forrást szánjanak a problémára, valamint fejlettebb területcsökkentő technikákat és megnövelt hazai aknamentesítési kapacitást vessenek be, hogy a földterületet gyorsabban termelő használatba lehessen venni;

Esettanulmány – Bosznia

22.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 16 évvel a bosznia és hercegovinai konfliktus vége után még mindig nagy a gyalogsági aknákkal/háborús robbanóanyag-maradványokkal való szennyezettség, ami hozzávetőleg 11 000 aknamezőt és a becslések szerint 220 000 éles gyalogsági aknát és háborús robbanóanyag-maradványt jelent az ország területén, ami súlyos biztonsági kihívást jelent, és gátolja a gazdasági és társadalmi fejlődést;

23.  tudomásul veszi az aknamentesítés irányítása terén a bosznia és hercegovinai aknamentesítési központ létrehozásával történt fejleményeket, de sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Bosznia és Hercegovina jóval elmarad az ottawai szerződés szerinti meghosszabbítási kérelmében megállapított finanszírozástól és mentesítési céloktól;

24.   elismeri, hogy a források mozgósítása komoly kihívásokat jelent a kormánynak, és hogy a 2009–2019-re szóló aknamentesítési stratégia még elfogadásra vár; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kormány aknamentesítésért felelős fő szerve, az aknamentesítési bizottság évek óta nem találkozott az adományozók szarajevói székhelyű képviselőivel, és az egyezmény 2009-es második felülvizsgálati konferenciája óta a tagjai sem vettek részt az ottawai egyezmény nemzetközi találkozóin; sürgeti a kormányt, hogy a stratégiai tervezésének és irányításának biztosítása érdekében vállaljon teljes felelősséget az aknamentesítésért;

25.  gratulál a szlovéniai székhelyű „Nemzetközi alap az aknamentesítésért és az aknák áldozatainak támogatásáért” (ITFD) alapnak a bosznia és hercegovinai aknamentesítéshez történő hozzájárulásáért, és hangsúlyozza, hogy a probléma teljes körű megoldásáig továbbra is Bosznia és Hercegovinára kell koncentrálnia;

26.  megjegyzi, hogy Bosznia és Hercegovinában 33 akkreditált aknamentesítési szervezet működik, de a katonai állományt jobban fel lehetne használni;

27.  elismerését fejezi ki az EUFOR ALTHEA-nak és az aknák kockázataival kapcsolatos oktatást végző oktatóinak azért, hogy több ezer embernek nyújtottak képzést, és bátorítja őket erőfeszítéseik folytatására;

Az áldozatok támogatása

28.  elismeri, hogy a gyalogsági aknák és más háborús robbanóanyag-maradványok sérültjeinek élete örökre tönkrement, hogy ezek a főleg civil áldozatok gyakran a legszegényebb országokon belül is a legszegényebb emberek közül kerülnek ki, és célzott, ugyanakkor folyamatos orvosi és szociális támogatásra és segítségnyújtásra szorulnak éveken keresztül, még akkor is, amikor már nem lesznek újabb sérültek;

29.  üdvözli azt a tényt, hogy az aknamentesítés révén a sérülések aránya jelentősen visszaesett, de komoly sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 2009-ben az összes sebesült 70%-a polgári személy volt, és különösen sajnálja a gyermekáldozatok magas arányát;

30.  sajnálja, hogy a taposóaknák túlélői vagy képviseleti szervezeteik az érintett országok kevesebb mint felében vesznek részt az áldozatok támogatásában, és egyetért azzal, hogy az ilyen túlélők véleményét és jogait teljes mértékben tiszteletben kell tartani; sürgeti a nemzetközi közösséget és az Európai Uniót, hogy jelentősen növeljék az áldozatokat célzó segítségnyújtásra rendelkezésre álló finanszírozás arányát, de ne az aknamentesítés rovására;

Előrehaladás az aknafelderítő és felmérési technikákban

31.  elismeri, hogy elsőként az aknáktól sújtott területeken élő helyi lakosság tudja legjobban jelezni, hogy hol van aknaveszély;

32.  tudomásul veszi, hogy – noha történtek előrelépések az aknafelderítő technológiák, képzés és technikák terén – a gyors, megbízható, költséghatékony megoldások még mindig nem kézzelfoghatóak, és hogy a manuális próbákat alkalmazó technikák elkerülhetetlenül széles körben használatban maradnak; elismeri, hogy az ENSZ nemzetközi aknamentesítési normái (IMAS) jelentősen hozzájárultak az aknamentesítés biztonságosságának és hatékonyságának növeléséhez, azzal, hogy normákat határoznak meg és útmutatást adnak, továbbá elismeri az ENSZ Aknamentesítési Szolgálatának az aknamentesítésre irányuló erőfeszítések koordinálásában betöltött szerepét;

33.  megjegyzi, hogy a felderítés technikai fejlődésének legígéretesebb kilátásait a különböző technológiák ötvözésén alapuló, adott helyzethez igazított módszerek kínálják, az áldozatok elkerülése és az aknamentesítés minimális környezeti hatással történő elvégzése érdekében,

34.  elismeri, hogy a helyesen lebonyolított felmérés csak éppen annyira értékes, mint az ezt követő beszámoló pontossága és hatékonysága, és az adományozóknak gondoskodniuk kell arról, hogy az ilyen tevékenységre szánt támogatásukat jól használják fel;

35.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy fordítson további kutatási támogatásokat az aknakereső és -felderítő technológiákra és technikákra, a terület nemzetközi szakértőivel szoros együttműködésben, és használja fel a 7. keretprogramban és a biztonsági kutatási ágazatban rendelkezésre álló pénzeszközöket;

A gyalogsági aknák jelentette veszély megszüntetése felé

36.  aggódik amiatt, hogy a gyalogsági aknáktól sújtott országok némelyike túlzottan támaszkodik az aknamentesítéshez nyújtott nemzetközi pénzügyi támogatásra, és saját emberi vagy anyagi forrásaiból nem használ fel eleget; felhívja az EU-t, hogy biztosítsa az érintett országok fokozottabb bevonását, és emlékeztesse ezeket az országokat a feladataikra, és kéri, hogy a nagyobb nemzeti hozzájárulás mozgósítása érdekében alaposan vizsgálják ki különösen az angolai helyzetet;

37.  aggódik amiatt, hogy az erőforrásokat olyan területek „aknamentesítésére” csoportosítják át, ahol a humanitárius vagy a gazdasági fejlődést érő fenyegetés csekély, vagy ahol vélt, de nem valós a veszély, a komoly életveszélyt jelentő területek rovására; felszólít, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a műveletek jobb megtervezésére és irányítására, valamint a gyanús területek pontosabb kezdeti felmérésére és a bejelentésre;

38.  aggodalmának ad hangot a fegyvereket és robbanó lőszereket, ezen belül aknákat birtokló katonai raktárak elégtelen biztonsága és ellenőrzése miatt, különösen a lázadások és zavargások sújtotta országokban;

39.  úgy véli, hogy a nemzetközi közösségnek figyelmét azokra az országokra kell fordítania, amelyek a legkevésbé tudnak segíteni magukon, valamint az aknamentesítésre és az áldozatok támogatására, továbbá azt kell célként kitűzni, hogy gyorsabb előrehaladás történjen egy olyan állapot felé, amikor az országokat mentesnek lehet nyilvánítani az életet és a gazdasági fejlődést fenyegető aknáktól;

40.  szorgalmazza, hogy az adományozók biztosítsanak támogatást, hatékonyabb célmeghatározás, nyomon követés és értékelés mellett;

41.  úgy véli, hogy az erőfeszítésekben a nagyobb helyi kapacitás megteremtésére és fejlesztésére kell koncentrálni – amibe beletartozhat a speciálisan képzett helyi személyzet szervezett, hivatásosként történő alkalmazása –, valamint a humanitárius aknamentesítésre speciálisan kiképzett katonai egységek nagyobb arányú bevetésére a konfliktus utáni helyzetekben;

42.  a bevált gyakorlatokra épülő, jobb országos tervezésre és az aknamentesítés fokozott nemzetközi összehangolására szólít fel, hogy az erőforrásokkal hatékonyabban vegyék célba a kiemelt területeket, megőrizve ugyanakkor a könnyű bürokratikus struktúrákat;

43.  sajnálja, hogy a gyalogsági aknák/háborús robbanóanyag-maradványok/rögtönzött robbanóeszközök áldozatainak jelenlegi számáról nincs megbízható számadat, és szorgalmazza egy megfelelő elemzés elkészítését, amely útmutatásként szolgál a források célirányosabb felhasználásához, fokozottan figyelembe véve az áldozatok és családjuk szükségleteit;

44.  45. sajnálja, hogy az e célra elkülönített uniós költségvetési tétel 2007-es felszámolása óta az EU-nak nincs olyan eszköze, amely rugalmas, több országra is alkalmazható és következetes választ nyújt az aknamentesítési prioritásokra, valamint hogy mennyiségi értelemben csökkent az aknamentesítésre szánt uniós támogatások összessége, ezért egy célzottabb megközelítés ismételt alkalmazására szólít fel, egyetlen költségvetési tétellel és egyetlen vezető igazgatóság fennhatósága alatt, ami jelezni fogja az EU aknamentesítés iránti tartós elkötelezettségének szilárdságát, amelynek az országstratégiai dokumentumokban megállapítottak szerint figyelembe kell vennie az egyes országok sajátos szükségleteit, ezzel egyidejűleg pedig azt, hogy néhány országban az aknák létezése strukturális kérdéssé, ezáltal pedig az EU fejlesztési politikájának ügyévé vált;

45.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy eddig a Stabilitási Eszköznek sem a rendkívüli támogatását (3. cikk), sem pedig a hosszú távú összetevőjét (4. cikk) nem használták az aknamentesítő programok finanszírozására;

46.  hangsúlyozza, hogy az aknamentesítés jelentős mértékben hozzájárulhat a konfliktus utáni lefegyverzéshez, leszereléshez és újjáépítéshez, nem utolsósorban azáltal, hogy a korábbi katonáknak köztiszteletben álló képzést és munkát nyújt;

47.  felszólítja az adományozókat, hogy szabványosítsák az aknamentesítés nyomon követésére és költséghatékonyságának értékelésére szolgáló módszereiket, hogy jobban teret adjanak az országonkénti összehasonlításnak és ellenőrzésnek, valamint hogy a MASG ügynökség révén azonosítsák és terjesszék a bevált gyakorlatokat;

48.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy aktualizálja az aknák elleni küzdelem terén 2008 és 2013 között tervezett közösségi fellépésről szóló iránymutatását, annak érdekében, hogy tükrözze az intézményi és finanszírozási struktúrában javasolt változtatásokat, biztosítsa a pénzösszegek gyorsabb és rugalmasabb szétosztását, világos útmutatást adjon a finanszírozás igénybevételéhez, a legsürgősebb prioritásokra és a legjobb gyakorlatokra helyezve a hangsúlyt, továbbá hogy irányozzon elő támogatási „csomagokat”, hogy ezek segítségével a leginkább rászoruló országok eleget tehessenek az ottawai egyezmény szerinti kötelezettségeknek, valamint hogy gondosan ellenőrizze és értékelje a támogatás hatékonyságát;

49.  hangsúlyozza, hogy az aknamentesítésnek kötelező elemet kell képeznie azon országok stratégiáiban, ahol ismert az aknák létezése és/vagy készletezése;

50.  meggyőződése, hogy jobb nemzetközi koordinációval és a fontossági sorrend megfelelőbb kialakításával, fejlettebb irányítással, felmérési és aknamentesítési gyakorlatokkal, hatékonyabb nyomon követéssel és jelentéstétellel és a pénzösszegek körültekintőbb, jobb felhasználásával belátható időn belül megvalósulhat a gyalogsági aknák által az életre, a megélhetésre és a gazdasági fejlődésre jelentett veszélyektől mentes világ;

o
o   o

51.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a tagállamok kormányainak, az Európai Külügyi Szolgálatnak és a Bizottságnak, az ENSZ-nek, az Egyesült Államok elnökének és az amerikai kongresszusnak, az aknák által leginkább sújtott országok kormányainak és a nemzetközi nem kormányzati szervezeteknek.

(1) HL C 104. E, 2004.4.30., 1075. o. (2) HL C 157. E, 2006.7.6., 473. o. (3) HL C 287. E, 2006.11.24., 336. o. (4) HL C 323. E, 2008.12.18., 485. o. (5) HL C 72. E, 2002.3.21., 352. o. (6) HL L 234., 2001.9.1., 1.o. (7) HL L 234., 2001.9.1., 6. o. (8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0285.

Az Európai Parlament 2011. július 7-i állásfoglalása a Kongói Demokratikus Köztársaságról és a Dél-Kivu tartományban elkövetett tömeges nemi erőszakról

P7_TA(2011)0340 RC-B7-0442/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságról szóló korábbi állásfoglalásaira;

–  tekintettel a 2000 júniusában Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra;

–  tekintettel a nők elleni erőszakról és a velük szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formája elleni küzdelemről szóló uniós iránymutatásokra;

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság 1998-ban elfogadott Római Alapokmányára, különösen annak 7. és 8. cikkére, amely a nemi erőszakot, a szexuális rabszolgaságot, a kényszerprostitúciót, a kényszerített terhességet és a kényszerített sterilizációt, illetve a szexuális erőszak bármely formáját az emberiesség ellen elkövetett és háborús bűncselekménynek minősíti, valamint a kínzás egy formájával egyenértékűnek és háborús bűncselekménynek tekinti, függetlenül attól, hogy ezeket a cselekményeket nemzetközi vagy belső konfliktusok során módszeresen követik-e el;

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. (2000) és 1820. (2008) határozatára, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nők és gyermekek ellen fegyveres konfliktusok során elkövetett nemi erőszakról szóló 1888. (2009) számú határozatára;

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1925. (2010) számú határozatára, amely pontosan meghatározza az Egyesült Nemzetek Szervezete kongói demokratikus köztársasági stabilizációs missziójának (MONUSCO) megbízatását;

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a MONUSCO megbízatásának meghosszabbításáról szóló, 2011. június 28-i határozatára;

–  tekintettel a konfliktusokban elkövetett szexuális erőszak kérdésével foglalkozó ENSZ-különmegbízott, Margot Wallström 2011. június 23-i nyilatkozatára;

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2011. április 28–29-én, a kameruni Yaoundéban tartott 6. regionális ülésének záróközleményére;

–  tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaság parlamentje által 2006-ban elfogadott, a nemi erőszakról szóló törvényre, amely a nemi erőszakért történő felelősségre vonás felgyorsítását és szigorúbb büntetések kiszabását célozta meg;

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére;

A.  mivel 2011. június 10. és 12. között 170-en lettek nemi vagy fizikai erőszak áldozatai a Dél-Kivu tartománybeli Nakiele és Abala falvakban; mivel az erőszakot elkövető ugyanezen fegyveres csoport tagjai korábban, 2011. januárban ugyanazon a területen már részt vettek tömeges nemi erőszakban, letartóztatásokban és fosztogatásban;

B.  mivel a Dél-Kivu tartományban tapasztalható biztonsági helyzet továbbra is rendkívül ingatag, és a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részét érintő problémák az emberi jogok megsértésének fokozódásához és a háborús bűnök megsokszorozódásához vezettek, többek között nők sérelmére elkövetett szexuális erőszakhoz, tömeges nemi erőszakhoz és egyéb kínzáshoz, civilek lemészárlásához és gyermekkatonák tömeges besorozásához, mely cselekményeket fegyveres lázadó csoportok, valamint a kormány fegyveres erői és a rendőrség követték el;

C.  mivel a nemi erőszak, amely a harcoló alakulatok által az áldozatok megfélemlítésére, megbüntetésére és ellenőrzésére használt valóságos fegyver, ijesztő méreteket öltő általános jelenséggé vált a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén a katonai műveletek 2009. évi megindítása óta; mivel a nőkkel szemben elkövetett atrocitások között szerepel a nemi erőszak, a csoportosan elkövetett nemi erőszak, a szexuális rabszolgaság és a gyilkosság, ami messzemenő következményekkel jár a nők fizikai és pszichikai tönkretétele tekintetében;

D.  mivel 2011. június 29-én az ENSZ Biztonsági Tanácsa az Egyesült Nemzetek Szervezetének kongói demokratikus köztársasági stabilizációs missziója egy további évvel történő meghosszabbításáról határozott, és emlékeztetve arra, hogy a misszió megbízatása lehetővé teszi számára, hogy minden szükséges eszközt felhasználjon a polgári lakosságnak a nemzetközi humanitárius jog és az emberi jogok megsértésével szembeni védelmére;

E.  mivel a nemi erőszak áldozatai jelentős infrastrukturális hiányokkal küzdenek, és nem részesülhetnek segítségben vagy megfelelő orvosi ellátásban; mivel a nőket szándékosan nyilvánosan zaklatják, valamint ezek a támadások gyakran a társadalomban betöltött helyüket, a gyermekeikről való gondoskodásra való alkalmasságukat veszélyeztetik, továbbá jelentős az AIDS-vírustól való megfertőződésük kockázata, mivel sürgősségi orvosi ellátást kizárólag a helyszínen tevékenykedő számos nem kormányzati szervezet nyújt, és annak összehangolása és az áldozatokhoz való eljuttatása már nincs biztosítva;

F.  mivel az a tény, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság nem képes igazságszolgáltatás elé állítani saját hadserege és a fegyveres csoportok tagjait a nemzetközi jog szerint elítélendő bűnök elkövetéséért, elősegítette a büntetlenség kultúrájának kialakulását; mivel a kongói hadsereg nem rendelkezik elegendő emberi erőforrással, műszaki és pénzügyi eszközökkel a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti tartományaiban elvégzendő feladatainak teljesítéséhez és a lakosság védelmének biztosításához;

G.  mivel a Kongói Demokratikus Köztársaság kormánya által a szexuális erőszak ellen 2006-ban elfogadott törvény végrehajtása nagyon korlátozott mértékű;

H.  mivel a média szerepe jelentős abban, hogy a mozgósítás továbbra is erőteljes legyen, illetve hogy tájékoztassa a közvéleményt;

1.  határozottan elítéli a Dél-Kivu tartományban 2011. június 10. és 12. között elkövetett tömeges nemi erőszakot, szexuális bűncselekményeket és az emberi jogok egyéb megsértéseit; osztja a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén az elmúlt négy évben ismétlődően elkövetett szexuális erőszak, különösen a tömeges nemi erőszak valamennyi áldozatának fájdalmát és szenvedését;

2.  felhívja a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy tekintse elsődleges nemzeti célnak a tömeges nemi erőszak és a nőkkel szembeni szexuális erőszak elleni küzdelmet;

3.  elismerését fejezi ki az ENSZ azon határozata miatt, hogy ezen eseményeket vizsgálatnak veti alá; kéri, hogy e bűncselekményeket haladéktalanul, független és pártatlan módon, a nemzetközi normáknak megfelelően vizsgálják ki; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a háborús bűnösök még mindig kiemelt parancsnoki szerepet töltenek be; hatékony és azonnali intézkedéseket kér az áldozatok és tanúk védelmének ezen vizsgálatok alatti és utáni biztosítására;

4.  felhívja a Bizottságot és a Kongói Demokratikus Köztársaságot, hogy vizsgálják meg újra a Kongói Demokratikus Köztársaság országstratégiai dokumentumát és a 2008–2013 közötti időre szóló 10. EFA szerinti nemzeti indikatív programját annak érdekében, hogy a tömeges nemi erőszak és a nők szexuális bántalmazásának kérdését a büntetlenség elleni fellépést célzó nemzeti prioritássá tegyék;

5.  aggodalmának ad hangot a nemi erőszak hétköznapi jelentéssé válásának kockázata miatt; hangsúlyozza, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányának a feladata, hogy az ország területén szavatolja a biztonságot és megvédje a polgárokat; emlékezteti Kabila elnököt azon személyes kötelezettségvállalására, hogy a zéró tolerancia politikáját alkalmazza a nemi erőszakkal szemben, valamint arra, hogy vállalta az országban elkövetett háborús bűnök és emberiesség elleni bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonását, továbbá a Nemzetközi Büntetőbírósággal és a térség országaival való együttműködést;

6.  üdvözli az erőszak és a háborús bűnök áldozatainak támogatást nyújtó nem kormányzati szervezetek fellépését, különösen pedig az egyes kórházakban – például a bukavui Panzi kórházban – biztosított orvosi ellátást; hangsúlyozza, hogy a szexuális bántalmazás áldozatainak többsége nem kapja meg a szükséges orvosi, szociális vagy jogi segítséget; javasolja, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság kormánya dolgozzon ki teljes körű programot az áldozatok támogatására és a kongói társadalomba, valamint a munkaerőpiacra történő visszailleszkedésük elősegítésére; felkéri a Bizottságot, hogy szabadítson fel további forrásokat a nemi erőszak elleni küzdelem céljaira, és tegyen erőfeszítéseket azért, hogy az érzékeny területeken a nemi erőszak áldozatai számára befogadóotthonok jöjjenek létre; javasolja egy kísérleti projekt létrehozását a Kongói Demokratikus Köztársaságban elkövetett nemi erőszak áldozatainak nyújtott orvosi ellátás javítása céljából;

7.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nemi alapú erőszakkal foglalkozó alklasztert – amelynek feladata a nemi erőszakkal kapcsolatos humanitárius intervenciók összehangolásának biztosítása – másfél évvel ezelőtt az UNFPA (az ENSZ Népesedési Alapja) szerepvállalásának hiányában megszüntették; ennek megfelelően kéri, hogy a területen állítsanak fel újra humanitárius koordinációs rendszert;

8.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a MONUSCO nem tudott eleget tenni arra vonatkozó megbízatásának és művelet-végrehajtási szabályainak, hogy tevékenyebb szerepet vállaljon a tömeges erőszak – többek között a saját egységei által elkövetett túlkapások – elleni védelem biztosításában; elismeri ugyanakkor, hogy jelenléte a humanitárius segítség hozzáférhetősége szempontjából továbbra is nélkülözhetetlen; kitart amellett, hogy a MONUSCO megbízatását és művelet-végrehajtási szabályait eltökélten teljesítse annak érdekében, hogy hatékonyabban garantálja a lakosság biztonságát; üdvözli a misszió megbízatásának 2012. június 30-ig való meghosszabbítására vonatkozó határozatot;

9.  kéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy támogassák az EUSEC RD és EUPOL RD misszió tevékenységeit; kéri, hogy a közös biztonság- és védelempolitika keretében folytatott tevékenységekbe teljes mértékben építsék be a nemi erőszak elleni küzdelem kérdéseit;

10.  továbbra is rendkívül aggasztónak találja a Kongói Demokratikus Köztársaságban jelenleg uralkodó humanitárius helyzetet és e térség alulfinanszírozottságát, amely abból ered, hogy egyes kétoldalú adományozók csökkentették a támogatásokat; határozottan elítéli, hogy az elkülönített források ez idáig csak az áldozatok kis részéhez jutottak el; kéri a Bizottságot, hogy tartsa fenn a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén nyújtott humanitárius segélyekre elkülönített finanszírozást;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatokat a Kongói Demokratikus Köztársaságban a háborút és a tömeges nemi erőszakot tápláló, a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekre vonatkozóan, a büntetlenség elleni fellépés céljával, az amerikai Dodd Franck törvényhez (és különösen annak 1502. szakaszához) hasonlóan, amely új tájékoztatási követelményeket ír elő azon termékek vonatkozásában, amelyek előállításához ilyen, konfliktusövezetekből származó ásványokat használtak fel;

12.  megállapítja, hogy a dél-kivui konfliktus megoldására irányuló, a katonai megoldást előnyben részesítő terv a jelek szerint kudarcot vallott; úgy ítéli meg, hogy e konfliktusra politikai úton kell megoldást találni, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemzetközi közösségben nincs meg a kellő elszántság; úgy véli, hogy elérkezett az idő arra, hogy túllépjünk a helyzet egyszerű elítélésén, és hogy a kongói kormány, az Európai Unió és az ENSZ vállalják a rájuk háruló felelősséget, és konkrét lépéseket tegyenek azért, hogy ezen atrocitásoknak véget vessenek; hangsúlyozza, hogy amennyiben semmi sem változik, a humanitárius szereplők még sokáig a területen maradnak;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Uniónak, a Nagy Tavak régiója kormányainak, a Kongói Demokratikus Köztársaság elnökének, miniszterelnökének és parlamentjének, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ fegyveres konfliktusokban elkövetett szexuális erőszak kérdésével foglalkozó különmegbízottjának, az ENSZ Biztonsági Tanácsának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

Az Európai Parlament 2011. július 7-i állásfoglalása Indonéziáról és a kisebbségek elleni támadásokról

P7_TA(2011)0341 RC-B7-0394/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló 2009-es éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2010. december 16-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel arra, hogy Indonéziát 2011 májusában beválasztották az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Tanácsába (ENSZ EJT); mivel az ENSZ EJT tagjai kötelesek az emberi jogok támogatásával és védelmével kapcsolatos legmagasabb szintű normák követésére,

–  tekintettel Indonéziának az ASEAN-ban 2011-ben betöltött elnöki tisztére, a 2008. december 15. óta hatályos ASEAN Chartára, valamint az ASEAN Emberi Jogi Kormányközi Bizottságának 2009. október 23-i létrehozatalára,

–  tekintettel a Politikai és Polgári Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyet Indonézia 2006-ban ratifikált,

–  tekintettel az indonéz alkotmány 29. fejezetére, amely biztosítja a vallásszabadságot,

–  tekintettel az indonéz büntető törvénykönyv 156. és 156a. cikkére, amely tiltja az istenkáromlást, az eretnekséget és a vallás becsmérlésével,

–  tekintettel az istenkáromlás és a vallásokkal kapcsolatos visszaélések megelőzéséről szóló 1/PNPS/1965. számú elnöki rendeletre,

–  tekintettel a Banten tartományban az ahmadik ellen intézett legutóbbi támadásokról és az ellenük elkövetett gyilkosságokról szóló, 2011. február 8-i uniós közleményre,

–  tekintettel az EU és Indonézia közötti partnerségi és együttműködési megállapodásra, valamint az emberi jogi párbeszéd ennek keretében tartott első fordulójára, amelyre 2010 júniusában került sor Jakartában,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel Indonézia a világ legnagyobb, túlnyomóan muzulmán vallású nemzete, és mivel a pluralizmus, a kulturális harmónia, a vallásszabadság és a társadalmi igazságosság indonéz hagyománya a „Pancasila” nemzeti ideológiájában gyökerezik,

B.  mivel jelentős mértékben megnőtt a vallási kisebbségek, különösen a magukat muzulmánnak tartó ahmadik, de a keresztények, a buddhisták és a haladó civil társadalmi szervezetek elleni támadások száma is,

C.  mivel azt követően, hogy 2008-ban betiltották az ahmadi muzulmán tanítások terjesztését, az indonéz vallásügyi miniszter többször kérte az ahmadi muzulmán közösség teljes betiltását, és ezt az intézkedést három tartományban, Nyugat-Jáván, Dél-Celebeszen és Nyugat-Szumátrán már meghozták; mivel 2011. február 6-án a Banten tartományban található Cikeusikban egy körülbelül 1500 főből álló tömeg megtámadott 20 ahmadi muzulmánt, közülük hármat megöltek, másokat megsebesítettek, amit az indonéz elnök elítélt és kérte az ügy kivizsgálását,

D.  mivel a fenti támadás után a Jáva szigetének középső részén elhelyezkedő Temanggung nevű városban 2011. február 8-án több száz ember felgyújtott három templomot és megtámadott egy papot azt követően, hogy a támadók részéről elvárt halálbüntetés helyett öt év börtönbüntetésre ítéltek egy keresztényt, akit az iszlám megsértésével vádoltak, továbbá mivel az Indonéziai Egyházak Szövetsége az elmúlt hat évben 430 olyan támadást rögzített, amelyet keresztény templomok ellen követtek el,

E.  mivel az indonéz büntető törvénykönyv 156. és 156a. cikkében foglaltak alapján több mint 150 személyt tartóztattak le és tartottak fogva, és mivel bizonyítható, hogy a szélsőségesek az istenkáromlással, eretnekséggel és a vallás becsmérlésével kapcsolatos helyi rendelkezéseket arra használják fel, hogy korlátozzák a vallásszabadságot, és a közösségek között feszültséget és erőszakot szítsanak,

F.  mivel 2010. április 19-én az indonéz alkotmánybíróság megtartotta az istenkáromlással és az eretnekséggel kapcsolatos jogszabályokat, és elutasította a visszavonásukra irányuló kérelmet, amelyet négy prominens iszlám tudós, legalább hét indonéz civil társadalmi és emberi jogi szervezet nyújtott be, és legalább 40 másik szervezet támogatott,

G.  mivel hiteles jelentések, nevezetesen az Emberi Jogok Nemzeti Bizottságának jelentései szerint Indonéziában a biztonsági erők tagjai megsértik az emberi jogokat, kínzást és a rossz bánásmód más módjait, illetve a kényszer szükségtelen és túlzott mértékét alkalmazva különösen Pápuán és a Malukku-szigeteken; mivel az elkövetőket ritkán vonják felelősségre független bíróság előtt,

1.  üdvözli a 2011. május 24-én az elnök, a képviselőház elnöke, a regionális képviselők tanácsának elnöke, a népi konzultációs közgyűlés elnöke, a legfelső bíróság vezető bírája és az alkotmánybíróság, valamint más magas rangú tisztviselők által közzétett közös nyilatkozatot, amely felszólít a „Pancasila” fenntartására és a pluralizmus védelmére;

2.  hangsúlyozza az Indonézia által a demokrácia és a jogállamiság megvalósítása terén az utóbbi időben elért eredményeket, és nagy jelentőséget tulajdonít az Európai Unió és Indonézia közötti harmonikus kapcsolatok fenntartásának és elmélyítésének számos területen, ahogy az tükröződik az EU és Indonézia közötti partnerségi és együttműködési megállapodásban is;

3.  örömmel fogadja Indonézia vállalásait, amelyekre az ENSZ EJT-be való 2011. május 20-i felvétele előtt tett ígéretet, nevezetesen, hogy ratifikálja az összes emberi jogi eszközt, különösen a személyek erőszakos körülmények közötti eltűnés elleni védelméről szóló nemzetközi egyezményt;

4.  súlyos aggodalmának ad hangot a vallási kisebbségek, különösen az ahmadi muzulmánok, a keresztények, a bahá'iok és a buddhisták elleni erőszakos fellépések miatt; aggódik, hogy a vallásszabadság megsértésének esetei aláássák az indonéz alkotmányban biztosított emberi jogokat, köztük a hátrányos megkülönböztetés tilalmát és a szólásszabadságot, valamint a véleménynyilvánítás és a békés gyülekezés szabadságát;

5.  felszólítja az indonéz kormányt, nevezetesen a vallásügyi minisztert és az indonéz bírói kart, hogy garantálják a jogállamiság megvalósítását és fenntartását, valamint a vallási indítékú és gyűlöletből táplálkozó erőszakot elkövetők igazságügyi felelősségre vonását;

6.  súlyos aggodalmának ad hangot az istenkáromlással, eretnekséggel és a vallás becsmérlésével kapcsolatos helyi rendelkezések miatt, amelyek visszaélésekre adnak lehetőséget, valamint a 2008. évi közös miniszteri rendelet miatt, amely betiltotta az ahmadi muzulmán tanítások terjesztését, és felszólítja az indonéz hatóságokat ezek visszavonására vagy felülvizsgálatára;

7.  üdvözli az indonéz civil társadalmi szervezetek, köztük a muzulmán, a keresztény és a világi szakértői csoportok, emberi jogi szervezetek és szélsőségellenes szervezetek által a pluralizmus, a vallásszabadság, a vallási harmónia és az emberi jogok előmozdítása érdekében végzett munkát;

8.  sürgeti az indonéz kormányt, hogy vegye figyelembe az ENSZ emberi jogi főbiztosának ajánlásait, és különösen kérje fel az ENSZ vallás- és lelkiismereti szabadsággal foglalkozó különmegbízottját, hogy tegyen látogatást az országban;

9.  üdvözli a Nyugat-Jáván 2011 februárjában az ahmadi közösség ellen intézett halálos kimenetelű támadás kivizsgálását, amely a regionális és tartományi rendőri vezetők elmozdításához vezetett, miután kilenc rendőrtiszt ellen kötelességmulasztás miatt vádat emeltek, valamint 14 másik személyt bíróság elé állítottak az elkövetett bűncselekmények miatt, és kéri a vádlottak tárgyalásainak független ellenőrzését annak biztosítása érdekében, hogy minden érintett félnek igazságot szolgáltassanak;

10.  felszólítja az indonéz hatóságokat, hogy vizsgálják ki azokat a bejelentéseket, amelyek szerint a biztonsági erők tagjai megsértik az emberi jogokat, és indítsanak eljárást a felelősök ellen, köztük azok ellen, akik a parancsok kiadásáért felelnek;

11.  felszólít minden, lelkiismereti meggyőződése miatt fogva tartott, pusztán békés politikai tiltakozásokon való részvétele miatt letartóztatott és vád alá helyezett személy azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására, mivel fogva tartásuk ellentétes a pápuák, malukuk és más etnikai és vallási kisebbségek számára különleges autonómiát biztosító 2001. évi törvény szellemével, amelynek értelmében joguk van kulturális identitásuk kifejezésére;

12.  felszólítja az uniós küldöttséget és a tagállamok diplomáciai képviseleteit, hogy folytassák az emberi jogi helyzet szoros ellenőrzését, különösen az olyan érzékeny területeken, mint Pápua, a Malukku-szigetek és Aceh;

13.  hangsúlyozza, hogy az EU és Indonézia közötti partnerségi és együttműködési megállapodás keretében folytatott politikai párbeszéd során ki kell térni az emberi jogi dimenziókra, külön hangsúlyt helyezve a vallásszabadságra és a kisebbségek tiszteletére;

14.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy támogassák az indonéz civil társadalmi és emberi jogi szervezeteket, amelyek tevékeny szerepet játszanak a demokrácia, a tolerancia és a különböző etnikai és vallási csoportok közötti békés egymás mellett élés elősegítésében;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Indonézia kormányának és parlamentjének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az ASEAN Emberi Jogi Kormányközi Bizottságának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0489.

Az Európai Parlament 2011. július 7-i állásfoglalása Indiáról, különösen Davinder Pal Singh halálos ítéletéről

P7_TA(2011)0342 RC-B7-0467/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 63/168 számú határozatára, amely felszólít az ENSZ Közgyűlésének 2007. december 18-i 62/149 számú azon határozatának végrehajtására, amelyben 106 ország szavazatával, 34 ország tartózkodása mellett és csak 46 ország ellenében megszavazták a halálbüntetésekre és a kivégzésekre vonatkozó egyetemes moratóriumra felhívó állásfoglalást,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetés alkalmazásának moratóriumára vonatkozó 2010. december 21-i 65/206 számú határozatára,

–  tekintettel a halálbüntetésről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a halálbüntetésre vonatkozó egyetemes moratóriumról szóló 2007. szeptember 27-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Közösség és az Indiai Köztársaság közötti 1994. évi együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel az emberi jogokról szóló EU–India közötti tematikus párbeszédre,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2. cikkére,

–  tekintettel a halálbüntetés elleni világnapról szóló 2010. október 7-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel 2011-ben májusig csak kilenc országban hajtottak végre kivégzéseket, ami egyértelműen jelzi, hogy világszerte egyre nagyobb mértékben elismerik a halálbüntetés kegyetlen és embertelen jellegét,

B.  mivel India 2004-től nem hajt végre halálbüntetéseket,

C.  mivel jóváhagyták két elítélt halálos ítéletének végrehajtását,

D.  mivel a belügyminiszter ajánlására India elnöke, Pratibha Patil az indiai alkotmány 72. cikke értelmében elutasította Davinder Pal Singh Bhullar, (Punjab) és Mahendra Nath Das (Assam) érdekében benyújtott petíciók felülvizsgálatát,

E.  mivel Mahendra Nath Dast 1997-ben ítélték halálra, miután gyilkosság vádjával elítélték, és mivel az összes jogorvoslatot kimerítették, és mivel kivégzését a Gauhati legfelsőbb bíróság az északkeleti Assamban 2011. július 21-ig felfüggesztette, ugyanis az indiai kormány időt kért, hogy választ adjon a bíróságnak,

F.  mivel Davinder Pal Singh Bhullart 2001. augusztus 29-én halálra ítélték, miután bűnösnek találták az újdelhi ifjúsági kongresszusi hivatal elleni bombatámadásban való részvételért 1993-ban,

G.  miután Davinder Pal Singh Bhullar Németországból Indiába való visszatérésének körülményei és Mahendra Nath Das hosszúra nyúlt siralomházi tartózkodása kérdéseket vetnek fel,

H.  mivel India azzal, hogy a 2011. május 20-i választások előtt benyújtotta jelölését az Emberi Jogi Tanácsba, elkötelezte magát az emberi jogok előmozdítására és védelmére vonatkozó legmagasabb követelmények fenntartása mellett,

1.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az indiai kormány hét évig tartó tényleges moratórium után felélesztheti a halálbüntetés alkalmazását, megtörve ezáltal a halálbüntetés eltörlése irányába mutató világszintű tendenciát;

2.  megismétli, hogy kitartóan támogatja az ENSZ Közgyűlésének arra irányuló felhívását, hogy a halálbüntetés eltörlése céljából vezessenek be moratóriumot a kivégzésekre;

3.  sürgősen felszólítja India kormányát, hogy ne végezze ki Davinder Pal Singh Bhullart vagy Mahendra Nath Dast, és hogy változtassa meg halálbüntetésüket;

4.  felszólítja az indiai hatóságokat, hogy Davinder Pal Singh Bhullar és Mahendra Nath Das ügyét különösen átlátható módon kezelje;

5.  felszólítja India kormányát és parlamentjét, hogy fogadjon el a kivégzésekre vonatkozó állandó moratórium bevezetéséről szóló jogszabályt azzal a céllal, hogy a közeljövőben meg lehessen szüntetni a halálbüntetést;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást India elnökének, kormányának és parlamentjének, India igazságügy-miniszterének, India belügyminiszterének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 219. E, 2008.8.28., 306. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0351.