Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó, 5/2011. számú költségvetés-módosítási tervezetéről szóló tanácsi álláspontról, IX. szakasz – Európai adatvédelmi biztos és X. szakasz – Európai Külügyi Szolgálat (13991/2011 – C7-0244/2011 – 2011/2131(BUD))

P7_TA(2011)0445 A7-0346/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 314. cikkére, valamint az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 106a. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 37. és 38. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére, amelyet 2010. december 15-én fogadtak el véglegesen(2),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel a Bizottság által 2011. június 22-én benyújtott, az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó, 5/2011. számú költségvetés-módosítási tervezetére (COM(2011)0374),

–  tekintettel az 5/2011. számú költségvetés-módosítási tervezetre vonatkozó, 2011. szeptember 12-én megállapított tanácsi álláspontra (13991/2011 – C7-0244/2011),

–  tekintettel eljárási szabályzata 75b. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0346/2011),

A.   mivel a 2011. évi általános költségvetésre vonatkozó 5/2011. számú költségvetés-módosítási tervezet két intézmény, nevezetesen az európai adatvédelmi biztos titkársága és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létszámtervének módosítását érinti,

B.   mivel az Európai Külügyi Szolgálat létrehozását 2010-ben a költségvetési semlegesség, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvei vezérelték, teljes mértékben figyelembe véve ugyanakkor a gazdasági válság államháztartásokra gyakorolt hatásait és a költségvetési szigor szükségességét,

C.   mivel a kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy a szolgálatot fokozatosan építik majd fel, és hogy az erőforrásokat az intézmény létrehozásának ütemében és mindenkori felvevőképességének megfelelően kell rendelkezésre bocsátani,

D.  mivel a Tanács 2011. szeptember 12-i álláspontjában megerősítette a Bizottság kérését,

1.  tudomásul veszi az 5/2011. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot;

2.  úgy határoz, hogy az alábbiak szerint módosítja az 5/2011. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Parlament módosításával együtt a Tanácsnak, a Bizottságnak, a többi érintett intézménynek és szervnek, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Módosítás 1

SZAKASZ: Európai adatvédelmi biztos

MELLÉKLET - SZEMÉLYZET

--------------------------------

(1) HL L 248., 2002.9.16., 1. o. (2) HL L 64., 2010.3.12. (3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.

1.Az Európai Parlament 2011. október 25-i határozata az Európai Rendőrakadémia 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (C7-0241/2010 – 2010/2181(DEC))

P7_TA(2011)0446 A7-0330/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia 2009-es pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia 2009-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló számvevőszéki jelentésre, az Akadémia válaszaival(1) együtt,

–  tekintettel a Tanács 2011. február 15-i ajánlására (05892/2011 – C7-0052/2011),

–  tekintettel a 2011. május 10-i, a 2009-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló határozatot elhalasztó határozatára(2), valamint az Európai Rendőrakadémia igazgatójának válaszaira,

–  tekintettel az EK-Szerződés 276. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 185. cikkére,

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia (CEPOL) létrehozásáról szóló, 2005. szeptember 20-i 2005/681/IB tanácsi határozatra(4) és különösen annak 16. cikkére,

–  tekintettel az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 185. cikkében említett szervekre vonatkozó költségvetési keretrendeletről szóló, 2002. november 19-i 2343/2002/EK, Euratom bizottsági rendeletre(5) és különösen annak 94. cikkére,

–  tekintettel a 2011. június 30-i C(2011)4680 bizottsági határozatra, amelyben a Bizottság elfogadja az Európai Rendőrakadémiának a 2343/2002/EK, Euratom rendelettől való eltérésre vonatkozó kérelmét,

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia 2010. július 12-i jelentésére a magánkiadások visszatérítéséről (10/0257/KA),

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia által megrendelt külső ellenőrzésre a magánkiadások visszatérítése vonatkozásában (szerződésszám: CEPOL/2010/001),

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia ötéves külső értékeléséről szóló végleges jelentésre (szerződésszám: CEPOL/CT/2010/002),

–  tekintettel a Jogérvényesülés, Szabadság és Biztonság Főigazgatósága 2009. évi tevékenységéről szóló jelentésre,

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia 2010–2014-es többéves cselekvési tervének végrehajtásáról szóló, negyedik előrehaladási jelentésére,

–  tekintettel a Számvevőszék jelentésére az Európai Rendőrakadémia 2010–2014-es többéves cselekvési tervének végrehajtásáról,

–  tekintettel a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) 2011. július 4-i feljegyzésére (Ares (2011) 722479) az Európai Rendőrakadémia 2010–2014-es többéves cselekvési tervének végrehajtásáról szóló, harmadik előrehaladási jelentésről,

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia jelentésére és mellékleteire az Európai Parlament „2009. évi mentesítés: Európai Rendőrakadémia” című állásfoglalásának végrehajtásáról,

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia jelentésére és mellékleteire közbeszerzési kézikönyvének alkalmazásáról a 2010. július 1. és 2011. július 1. közötti időszakban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 77. cikkére és VI. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A7-0330/2011),

1.  mentesítést ad az Európai Rendőrakadémia igazgatója számára az Akadémia 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetése végrehajtására vonatkozóan;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Rendőrakadémia igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételükről (L sorozat).

2.Az Európai Parlament 2011. október 25-i határozata az Európai Rendőrakadémia 2009-es pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (C7-0241/2010 – 2010/2181(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia 2009-es pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia 2009-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló számvevőszéki jelentésre, az Akadémia válaszaival(6) együtt,

–  tekintettel a Tanács 2011. február 15-i ajánlására (05892/2011 – C7-0052/2011),

–  tekintettel a 2011. május 10-i, a 2009-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló határozatot elhalasztó határozatára(7), valamint az Európai Rendőrakadémia igazgatójának válaszaira,

–  tekintettel az EK-Szerződés 276. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(8) és különösen annak 185. cikkére,

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia (CEPOL) létrehozásáról szóló, 2005. szeptember 20-i 2005/681/IB tanácsi határozatra(9) és különösen annak 16. cikkére,

–  tekintettel az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 185. cikkében említett szervekre vonatkozó költségvetési keretrendeletről szóló, 2002. november 19-i 2343/2002/EK, Euratom bizottsági rendeletre(10) és különösen annak 94. cikkére,

–  tekintettel a 2011. június 30-i C(2011)4680 bizottsági határozatra, amelyben a Bizottság elfogadja az Európai Rendőrakadémiának a 2343/2002/EK, Euratom rendelettől való eltérésre vonatkozó kérelmét,

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia 2010. július 12-i jelentésére a magánkiadások visszatérítéséről (10/0257/KA),

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia által megrendelt külső ellenőrzésre a magánkiadások visszatérítése vonatkozásában (szerződésszám: CEPOL/2010/001),

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia ötéves külső értékeléséről szóló végleges jelentésre (szerződésszám: CEPOL/CT/2010/002),

–  tekintettel a Jogérvényesülés, Szabadság és Biztonság Főigazgatósága 2009. évi tevékenységéről szóló jelentésre,

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia 2010–2014-es többéves cselekvési tervének végrehajtásáról szóló, negyedik előrehaladási jelentésére,

–  tekintettel a Számvevőszék jelentésére az Európai Rendőrakadémia 2010–2014-es többéves cselekvési tervének végrehajtásáról,

–  tekintettel a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) 2011. július 4-i feljegyzésére (Ares (2011) 722479) az Európai Rendőrakadémia 2010–2014-es többéves cselekvési tervének végrehajtásáról szóló, harmadik előrehaladási jelentésről,

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia jelentésére és mellékleteire az Európai Parlament „2009. évi mentesítés: Európai Rendőrakadémia” című állásfoglalásának végrehajtásáról,

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia jelentésére és mellékleteire közbeszerzési kézikönyvének alkalmazásáról a 2010. július 1. és 2011. július 1. közötti időszakban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 77. cikkére és VI. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A7-0330/2011),

1.  jóváhagyja az Európai Rendőrakadémia 2009-es pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Rendőrakadémia igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételéről (L sorozat).

3.Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása az Európai Rendőrakadémia 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (C7-0241/2010 – 2010/2181(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia 2009-es pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia 2009-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló számvevőszéki jelentésre, az Akadémia válaszaival(11) együtt,

–  tekintettel a Tanács 2011. február 15-i ajánlására (05892/2011 – C7-0052/2011),

–  tekintettel a 2011. május 10-i, a 2009-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló határozatot elhalasztó határozatára(12), valamint az Európai Rendőrakadémia igazgatójának válaszaira,

–  tekintettel az EK-Szerződés 276. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(13) és különösen annak 185. cikkére,

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia (CEPOL) létrehozásáról szóló, 2005. szeptember 20-i 2005/681/IB tanácsi határozatra(14) és különösen annak 16. cikkére,

–  tekintettel az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 185. cikkében említett szervekre vonatkozó költségvetési keretrendeletről szóló, 2002. november 19-i 2343/2002/EK, Euratom bizottsági rendeletre(15) és különösen annak 94. cikkére,

–  tekintettel a 2011. június 30-i C(2011)4680 bizottsági határozatra, amelyben a Bizottság elfogadja az Európai Rendőrakadémiának a 2343/2002/EK, Euratom rendelettől való eltérésre vonatkozó kérelmét,

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia 2010. július 12-i jelentésére a magánkiadások visszatérítéséről (10/0257/KA),

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia által megrendelt külső ellenőrzésre a magánkiadások visszatérítése vonatkozásában (szerződésszám: CEPOL/2010/001),

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia ötéves külső értékeléséről szóló végleges jelentésre (szerződésszám: CEPOL/CT/2010/002),

–  tekintettel a Jogérvényesülés, Szabadság és Biztonság Főigazgatósága 2009. évi tevékenységéről szóló jelentésre,

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia 2010–2014-es többéves cselekvési tervének végrehajtásáról szóló, negyedik előrehaladási jelentésére,

–  tekintettel a Számvevőszék jelentésére az Európai Rendőrakadémia 2010–2014-es többéves cselekvési tervének végrehajtásáról,

–  tekintettel a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) 2011. július 4-i feljegyzésére (Ares (2011) 722479) az Európai Rendőrakadémia 2010–2014-es többéves cselekvési tervének végrehajtásáról szóló, harmadik előrehaladási jelentésről,

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia jelentésére és mellékleteire az Európai Parlament „2009. évi mentesítés: Európai Rendőrakadémia” című állásfoglalásának végrehajtásáról,

–  tekintettel az Európai Rendőrakadémia jelentésére és mellékleteire közbeszerzési kézikönyvének alkalmazásáról a 2010. július 1. és 2011. július 1. közötti időszakban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 77. cikkére és VI. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A7-0330/2011),

A.  mivel az Akadémiát 2001-ben hozták létre, és 2006. január 1-jén kezdődő hatállyal a költségvetési rendelet 185. cikke értelmében közösségi szervvé alakították, amelyre az ügynökségekre vonatkozó költségvetési keretrendelet alkalmazandó,

B.  mivel az Akadémia 2006-os és 2007-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolóiról szóló jelentésében a Számvevőszék az elszámolások alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét illetően fenntartásokat fogalmazott meg amiatt, hogy a közbeszerzési eljárások nem feleltek meg a költségvetési rendelet előírásainak,

C.  mivel az Akadémia 2008-as pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésében a Számvevőszék figyelemfelhívó megjegyzéssel egészítette ki a véleményét, mindazonáltal anélkül, hogy fenntartásokat fogalmazott volna meg a beszámoló megbízhatóságával kapcsolatban, míg az elszámolások alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét illetően véleményében fenntartásokat fogalmazott meg,

D.  mivel 2010. október 7-i határozatában(16) a Parlament elutasította az Európai Rendőrakadémia igazgatója mentesítését az Akadémia 2008-as pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan,

E.  mivel a Számvevőszék az Akadémia 2009-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésében szereplő véleményében fenntartásokat fogalmazott meg az ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét illetően,

F.  mivel fent említett, 2011. május 10-i határozatában a Parlament úgy határozott, hogy elhalasztja a határozatot az Európai Rendőrakadémia igazgatója számára az Akadémia 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan adott mentesítésről,

G.  mivel az Akadémia 2010–2014 közötti többéves cselekvési tervéről szóló jelentésében a Számvevőszék megállapította, hogy az Akadémia a többéves cselekvési tervében foglaltaknak megfelelően tevékenykedik,

H.  mivel a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) az Akadémia igazgatója számára készített 2011. július 4-i feljegyzésében megállapította, hogy bár az Akadémia többéves cselekvési tervének végrehajtása tekintetében elért eredményekről szóló jelentés megmarad az általánosságok szintjén, egyértelműen áttekinti a terv különböző pontjainak helyzetét, ezért megfelelő alapul szolgál a különféle érdekeltek tájékoztatásához,

I.  mivel 2011. június 30-i C(2011)4680 határozatában a Bizottság engedélyezte, hogy az Akadémia eltérjen a 2343/2002/EK, Euratom rendelet 74b. cikkében foglalt rendelkezésektől,

Általános értékelés

1.   tudomásul veszi az Akadémia új vezetése és irányítói által, a 2009. évi költségvetés végrehajtásában tapasztalt súlyos szabálytalanságokat követően a Parlament által kért intézkedésekre adott válaszként a hiányosságok orvoslására tett lépéseket; különösen az alábbi, a Parlament kérésének megfelelően, időben megtett lépéseket üdvözli:

2.  érdeklődve várja a Bizottság 2012-ben tartandó beszámolóját az Akadémia új jogi keretéről, amely magában foglalja a Bizottság fent említett szavazati jogát az igazgatótanács eljárásai során;

3.   hangsúlyozza, hogy a következő mentesítési eljárások során a mentesítésért felelős hatóság folytatni fogja a vállalt intézkedések végrehajtási szintjének alapos ellenőrzését;

4.   megjegyzi, hogy az Akadémia ötéves külső értékeléséről szóló végleges jelentés szerint folyamatban van az Akadémia áthelyezése; ezért felhívja a Számvevőszéket, hogy – 2012 folyamán – készítsen különjelentést, amely ismerteti az Akadémia és az Europol feladatainak összevonásából eredő költségeket és előnyöket pénzügyi és operatív szempontokból;

Az Akadémia által a hiányosságok orvoslására tett egyedi lépések
Közbeszerzési eljárások

5.   tudomásul veszi, hogy az Akadémia végül létrehozta és alkalmazta belső használatra szánt közbeszerzési kézikönyvét, amint azt a Parlament a 2008-as és 2009-es mentesítésében kérte; tudomásul veszi, hogy a kézikönyvet az Akadémia 2010. június 8-án elfogadta, és az 2010. július 1-jén hatályba lépett, és hogy közbeszerzési koordinátor kinevezésére került sor;

6.   üdvözli az Akadémia első jelentését közbeszerzési kézikönyvének a 2010. július 1. és 2011. július 1. közötti időszakban történt alkalmazásáról; ugyanakkor várja a közbeszerzési kézikönyv Akadémia általi alkalmazásáról szóló számvevőszéki értékelést;

7.  tanulmányozta az Akadémia 2010. július 1. és 2011. július 1. közötti időszakra vonatkozó statisztikai jelentését; üdvözli, hogy a dokumentum teljes körű tájékoztatást nyújt a Parlament számára a közbeszerzési eljárásokról; tudomásul veszi, hogy e jelentés és a közbeszerzési kézikönyv alkalmazásáról szóló jelentés szerint az Akadémia folyamatosan nyomon követte és ellenőrizte az Akadémia által alkalmazott eljárásokat;

A képzésekre fordított kiadásokra vonatkozó szabályok

8.  tudomásul veszi, hogy az Akadémia 2011. április 28-án benyújtott a Bizottságnak egy kérelmet költségvetési szabályzatának módosítására egy új (74c.) cikk bevezetésével, amely eltérést tartalmaz a 2343/2002/EK, Euratom rendelettől az oktatási szakértők kiválasztására vonatkozó pályázatokból való kizárások vonatkozásában annak érdekében, hogy nemzeti rendőrképző intézmények szakértőit lehessen alkalmazni;

9.   üdvözli a Bizottság erre vonatkozó, 2011. június 30-i C(2011)4680 határozatát, amelyben engedélyezi a fenti eltérést;

10.   úgy véli, hogy az Akadémiának közvetlen hozzáférést kell biztosítania részletes költségvetéséhez, amelynek tartalmaznia kell a szerződések és a közbeszerzési döntések listáját is; továbbá úgy véli, hogy ezt a listát az Akadémiának, költségvetési szabályzata rendelkezéseinek megfelelően, közzé kell tennie weboldalán, kivéve azon szerződések részleteit, amelyek nyilvánosságra hozatala biztonsági kockázatot jelenthet;

Előirányzatok átvitele

11.  tudomásul veszi, hogy az Akadémia jelenlegi költségvetési gazdálkodása részeként létrehozott egy szervezeti kockázati nyilvántartást, hogy csökkentse az alulköltekezés veszélyét; emlékezteti azonban az Akadémiát a költségvetés végrehajtása megtervezésének és ellenőrzésének fontosságára az előirányzatok átvitelének minimalizálása érdekében; felhívja továbbá a Számvevőszéket és a Belső Ellenőrzési Szolgálatot (IAS), hogy biztosítsák a Parlamentet arról, hogy az Akadémia tényleges javulást ért el e kérdésben, és jelezzék, hogy minden tervezési és ellenőrzési eszköz megfelelően rendelkezésre áll;

Könyvviteli hibák

12.   tudomásul veszi, hogy a 2009. évi előzetes beszámolóval kapcsolatban tapasztalható jelentős késedelmek és hibák ellenére az Akadémia biztosította a Parlamentet, hogy 2010 óta fokozta a pénzügyi fegyelmet és erősítette belső ellenőrzését; érdeklődve várja a Számvevőszék jelentését az Akadémia 2010-es éves beszámolójáról annak megállapítása érdekében, hogy az Akadémia megbízhatósági nyilatkozata megalapozott-e vagy sem;

13.  üdvözli az Akadémia igazgatótanácsának 2011. márciusi döntését, miszerint a korábbi belső ellenőrzési szabályok helyébe a Bizottság nemrégiben kidolgozott 16 belső ellenőrzési szabályát lépteti;

14.  úgy véli, hogy ez a 16 új szabály nagyobb segítséget nyújt az Akadémia igazgatója számára nemcsak az ellenőrzések terén, hanem annak nyomon követését illetően is, hogy ezek az ellenőrzések megfelelően történnek-e;

15.  felhívja ezért az Akadémiát, hogy folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet e 16 belső ellenőrzési szabály végrehajtásáról;

Humánerőforrás-gazdálkodás

16.  tudomásul veszi, hogy az Akadémia megszüntetett egy szerződést, amelyet a Számvevőszék „illegálisnak” talált; megjegyzi, hogy e szerződés 2011. szeptember 15-én szűnt meg ténylegesen, és hogy már közzétették az álláshirdetést; felhívja az Akadémiát, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot ezen egyedi ügy fejleményeiről;

17.   tudomásul veszi, hogy az Akadémia megfelelőnek találta az Akadémia munkaerő-felvételi kézikönyvének végrehajtását, amely összhangba hozza az eljárásokat az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatával(17); felhívja a Számvevőszéket, hogy győződjön meg a Parlament számára a kézikönyv végrehajtási szintjéről;

Magánkiadások finanszírozására felhasznált előirányzatok

18.   tudomásul veszi, hogy egy utólagos ellenőrzés külső számviteli ellenőrzése nyomán a jelenlegi igazgató visszafizetési eljárást kezdeményezett annak érdekében, hogy a korábbi igazgató térítsen vissza 2014,94 eurót, amelyből eddig csak 43,45 eurót térült vissza; sajnálja a visszafizetett összegnek az Akadémia költségvetésében az előző igazgató irányítása alatt bekövetkezett pénzügyi veszteséghez képest csekély mértékét; tudomásul veszi, hogy a végső fizetési felhívást 2011-ben adták ki, és hogy következő lépésként eljárást fognak indítani egy angol bíróság előtt a 2007-ből származó tartozás jogosságának megállapítása érdekében, és amennyiben megfelelő ítélet születik, végrehajtók fogják megkísérelni a visszafizetetlen tartozás behajtását; felhívja a jelenlegi igazgatót, hogy folyamatosan tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az e téren bekövetkező fejleményekről;

Az Akadémia 2010–2014 közötti többéves cselekvési terve

19.  megjegyzi, hogy a jelenlegi igazgató és vezetői csapata által biztosított nagyobb átláthatóság az Akadémia előtt álló kihívások jobb megértéséhez vezetett és ösztönözte a szükséges változásokat; üdvözli ennek kapcsán az Akadémia alábbiakra irányuló politikáját:

20.  üdvözli, hogy a Számvevőszék a Parlament kérésére közzétett egy jelentést az Akadémia 2010–2014 közötti többéves cselekvési tervének végrehajtásáról; tudomásul veszi a Számvevőszék jelentésének azon megállapítását, hogy az Akadémia többéves cselekvési tervének végrehajtása a tervek szerint történik; üdvözli, hogy az Akadémia bizonyította, hogy teljes mértékben végrehajtotta többéves cselekvési terve 1. (irányítás), 4. (pénzügyi rendszerének ellenőrzése), 5. (pénzügyi környezet), 6. (az igazgatótanácsra vonatkozó átláthatóság), 8. (stratégiai terv) és 9. pontját (többéves munkaerő-felvételi terv); a többéves cselekvési terv 12. pontja (közbeszerzések ellenőrzési környezete) és a többi célkitűzés megvalósítás alatt van, vagy végrehajtása tervbe van véve;

21.  felhívja az Akadémiát, hogy rendszeresen konzultáljon a Parlamenttel és továbbra is folyamatosan tájékoztassa azt a többéves cselekvési terv végrehajtásáról szóló előrehaladási jelentésekben;

22.  üdvözli továbbá a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) feljegyzését az Akadémia többéves cselekvési tervének végrehajtásáról szóló 3. előrehaladási jelentésről; tudomásul veszi a feljegyzés azon megállapítását, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) szerint az Akadémia megfelelően eleget tesz a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) észrevételeinek és ajánlásainak, és bár az Akadémia előrehaladási jelentése megmarad az általánosságok szintjén, egyértelműen áttekinti a terv különböző pontjainak helyzetét, ezért megfelelő alapul szolgál a különféle érdekeltek tájékoztatásához, beleértve a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságát is;

Szerkezeti hiányosságok

23.  hangsúlyozza, hogy az Akadémia vezetési költségei tevékenységeihez képest magasak; üdvözli ezért az Akadémia igazgatási kiadásainak csökkentésére irányuló intézkedéseit, amelyeket az igazgatótanács a 2011 júniusában tartott 25. ülésén fogadott el, eldöntve, hogy 2012-re valamennyi igazgatótanácsi bizottságot felszámolnak és minden igazgatótanácsi munkacsoportot alaposan megvizsgálnak;

o
o   o

24.  a mentesítésről szóló határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2011. május 10-i állásfoglalására(18).

(1) HL C 338., 2010.12.14., 137. o. (2) HL L 250., 2011.9.27., 260. o. (3) HL L 248., 2002.9.16., 1. o. (4) HL L 256., 2005.10.1., 63. o. (5) HL L 357., 2002.12.31., 72. o. (6) HL C 338., 2010.12.14., 137. o. (7) HL L 250., 2011.9.27., 260. o. (8) HL L 248., 2002.9.16., 1. o. (9) HL L 256., 2005.10.1., 63. o. (10) HL L 357., 2002.12.31., 72. o. (11) HL C 338., 2010.12.14., 137. o. (12) HL L 250., 2011.9.27., 260. o. (13) HL L 248., 2002.9.16., 1. o. (14) HL L 256., 2005.10.1., 63. o. (15) HL L 357., 2002.12.31., 72. o. (16) HL L 320., 2010.12.7., 11. o. (17) HL L 56., 1968.3.4., 1. o. (18) HL L 250., 2011.9.27., 269. o.

1.Az Európai Parlament 2011. október 25-i határozata az Európai Gyógyszerügynökség 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (C7-0233/2010 – 2010/2173(DEC))

P7_TA(2011)0447 A7-0329/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Gyógyszerügynökség 2009-es pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,

–  tekintettel az Európai Gyógyszerügynökség 2009-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló számvevőszéki jelentésre, az Ügynökség válaszaival(1) együtt,

–  tekintettel a Tanács 2011. február 15-i ajánlására (05892/2011 – C7–0052/2011),

–  tekintettel a 2011. május 10-i, a 2009-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló határozatot elhalasztó határozatára(2), valamint az Európai Gyógyszerügynökség ügyvezető igazgatójának válaszaira,

–  tekintettel az EK-Szerződés 276. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 185. cikkére,

–  tekintettel az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló, 2004. március 31-i 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) és különösen annak 68. cikkére,

–  tekintettel az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 185. cikkében említett szervekre vonatkozó költségvetési keretrendeletről szóló, 2002. november 19-i 2343/2002/EK, Euratom bizottsági rendeletre(5) és különösen annak 94. cikkére,

–  tekintettel az Ügynökség igazgatótanácsa elnökének az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága elnökéhez írt 2011. június 17-i levelére (EMA/441533/2011),

–  tekintettel az Ügynökségnek a 2009-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló fenti határozatot kísérő 2011. május 10-i parlamenti állásfoglalásra adott válaszaira(6),

–  tekintettel a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálatának (IAS) az Ügynökségről szóló 2009., 2008. és 2007. évi éves belső ellenőrzési jelentéseire,

–  tekintettel a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) által az Ügynökségnél 2009-ben, 2008-ban és 2006-ban végzett ellenőrzésekről szóló végleges nyomon követési jelentésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 77. cikkére és VI. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A7-0329/2011),

1.   mentesítést ad az Európai Gyógyszerügynökség ügyvezető igazgatója számára az Ügynökség 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetése végrehajtására vonatkozóan;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Gyógyszerügynökség ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételükről (L sorozat).

2.Az Európai Parlament 2011. október 25-i határozata az Európai Gyógyszerügynökség 2009-es pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (C7-0233/2010 – 2010/2173(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Gyógyszerügynökség 2009-es pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,

–  tekintettel az Európai Gyógyszerügynökség 2009-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló számvevőszéki jelentésre, az Ügynökség válaszaival(7) együtt,

–  tekintettel a Tanács 2011. február 15-i ajánlására (05892/2011 – C7–0052/2011),

–  tekintettel a 2011. május 10-i, a 2009-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló határozatot elhalasztó határozatára(8), valamint az Európai Gyógyszerügynökség ügyvezető igazgatójának válaszaira,

–  tekintettel az EK-Szerződés 276. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(9) és különösen annak 185. cikkére,

–  tekintettel az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló, 2004. március 31-i 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10) és különösen annak 68. cikkére,

–  tekintettel az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 185. cikkében említett szervekre vonatkozó költségvetési keretrendeletről szóló, 2002. november 19-i 2343/2002/EK, Euratom bizottsági rendeletre(11) és különösen annak 94. cikkére,

–  tekintettel az Ügynökség igazgatótanácsa elnökének az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága elnökéhez írt 2011. június 17-i levelére (EMA/441533/2011),

–  tekintettel az Ügynökségnek a 2009-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló fenti határozatot kísérő 2011. május 10-i parlamenti állásfoglalásra adott válaszaira(12),

–  tekintettel a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálatának (IAS) az Ügynökségről szóló 2009., 2008. és 2007. évi éves belső ellenőrzési jelentéseire,

–  tekintettel a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) által az Ügynökségnél 2009-ben, 2008-ban és 2006-ban végzett ellenőrzésekről szóló végleges nyomon követési jelentésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 77. cikkére és VI. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A7-0329/2011),

1.   jóváhagyja az Európai Gyógyszerügynökség 2009-es pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot az Európai Gyógyszerügynökség ügyvezető igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételéről (L sorozat).

3.Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása az Európai Gyógyszerügynökség 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (C7-0233/2010 – 2010/2173(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Gyógyszerügynökség 2009-es pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára,

–  tekintettel az Európai Gyógyszerügynökség 2009-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló számvevőszéki jelentésre, az Ügynökség válaszaival(13) együtt,

–  tekintettel a Tanács 2011. február 15-i ajánlására (05892/2011 – C7–0052/2011),

–  tekintettel a 2011. május 10-i, a 2009-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló határozatot elhalasztó határozatára(14), valamint az Európai Gyógyszerügynökség ügyvezető igazgatójának válaszaira,

–  tekintettel az EK-Szerződés 276. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(15) és különösen annak 185. cikkére,

–  tekintettel az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló, 2004. március 31-i 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(16) és különösen annak 68. cikkére,

–  tekintettel az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 185. cikkében említett szervekre vonatkozó költségvetési keretrendeletről szóló, 2002. november 19-i 2343/2002/EK, Euratom bizottsági rendeletre(17) és különösen annak 94. cikkére,

–  tekintettel az Ügynökség igazgatótanácsa elnökének az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága elnökéhez írt 2011. június 17-i levelére (EMA/441533/2011),

–  tekintettel az Ügynökségnek a 2009-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló fenti határozatot kísérő 2011. május 10-i parlamenti állásfoglalásra adott válaszaira(18),

–  tekintettel a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálatának (IAS) az Ügynökségről szóló 2009., 2008. és 2007. évi éves belső ellenőrzési jelentéseire,

–  tekintettel a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) által az Ügynökségnél 2009-ben, 2008-ban és 2006-ban végzett ellenőrzésekről szóló végleges nyomon követési jelentésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 77. cikkére és VI. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A7-0329/2011),

A.  mivel az Európai Gyógyszerügynökség 2009-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésében a Számvevőszék véleményében fenntartásokat fogalmazott meg az annak alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét illetően,

B.  mivel a fent hivatkozott 2011. május 10-i határozatában a Parlament úgy határozott, hogy elhalasztja az Európai Gyógyszerügynökség ügyvezető igazgatója számára az Ügynökség 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítés megadására vonatkozó határozatát,

C.  mivel az Ügynökség 2009-es költségvetése 194 000 000 euró volt, ami a 2008-as pénzügyi évhez képest 6,28%-os növekedést jelent,

D.  mivel az Ügynökség költségvetésének finanszírozása egyrészt az Unió költségvetéséből történik – ami a 2009-es teljes bevétel 18,52%-át teszi ki –, másrészt nagyobb részben a gyógyszeripari vállalatok által olyan szolgáltatásokért fizetett díjakból származik, amelyek adott esetben egynél több pénzügyi évre terjedhetnek ki, és mivel ennek következtében az Unió általános hozzájárulása 2008 és 2009 között 9,2%-kal csökkent;

E.  mivel a mentesítésért felelős hatóság a Parlament fent hivatkozott 2011. május 10-i állásfoglalását követően válaszokat kapott az Ügynökségtől,

F.  mivel a Parlamentnek adott válaszaiban az Ügynökség aktuális tájékoztatást nyújtott a mentesítésért felelős hatóságnak a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) által megfogalmazott ajánlások végrehajtásának szintjéről, és kijelentette, hogy

Általános értékelés

1.   elismeri az Ügynökség igazgatótanácsának elnöke által 2011. június 17-én írt levél kézhezvételét, amely szerint az Ügynökség intézkedéseket foganatosított a 2009-es hiányosságok kiküszöbölése érdekében; tudomásul veszi ezenkívül a Parlament fent említett 2011. május 10-i állásfoglalására adott válaszként az Ügynökségtől kapott dokumentumokat és mellékleteket; tudomásul veszi továbbá, hogy megkapta a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának 2011. július 13-i ülésén az Ügynökség 2009. évi mentesítéséről folytatott vita során felmerült kérdések nyomán az Ügynökség megbízott vezérigazgatójától érkezett, 2011. augusztus 10-i keltezésű levelet; sajnálja azonban, hogy nem adtak meg minden kért információt;

2.   megjegyzi azonban, hogy az Ügynökségnek a továbbiakban is háromhavonta tájékoztatnia kellene a mentesítésért felelő hatóságot a hatóság által kért intézkedések eredményeiről;

3.   hangsúlyozza, hogy a mentesítésért felelős hatóság a következő mentesítési eljárások során folytatja az Ügynökség – a Számvevőszék és a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) jelentésében feltárt – komoly hiányosságainak orvosolására tett intézkedések végrehajtási szintjének alapos ellenőrzését; elvárja ezért, hogy az Ügynökség a továbbiakban is tájékoztassa a mentesítésért felelő hatóságot a meghozott intézkedésekről és azok eredményeiről, és hogy nyújtsa be a kért dokumentumokat, különös tekintettel az alábbiakra:

Konkrét észrevételek
Közbeszerzési eljárások

4.   tudomásul veszi a beszerzési folyamatban ismételten felmerülő hibák megelőzését vagy időben történő felismerését szolgáló ellenőrzési rendszerrel kapcsolatos tájékoztatást; elvárja, hogy megkapja a többéves közbeszerzési tervet; ennek megfelelően emlékezteti az Ügynökséget arra, hogy a továbbiakban is folytassa beszerzési rendszere minőségének javítását, és szigorúan tartsa be a vonatkozó közbeszerzési szabályokat, továbbá orvosolja a Számvevőszék által feltárt hiányosságokat;

5.   tudomásul veszi a beszerzési eljárások javításával kapcsolatos cselekvési terv kidolgozására irányuló intézkedések megkezdését; sürgeti az Ügynökséget, hogy haladéktalanul fogadjon el cselekvési tervet a beszerzési eljárásban fennálló hiányosságok kiküszöbölésére, különös tekintettel a közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásaiban elkövetett hibákra, és ennek érdekében alkalmazzon szigorúbb technikai és eljárási ellenőrzéseket, és erről tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot;

6.  emlékeztet rá, hogy 2009-es éves jelentésében a Számvevőszék megállapította, hogy az Ügynökség nem hajtott végre elég ellenőrzést annak érdekében, hogy csökkentse azon hibák kockázatát, amelyek nagyszabású informatikai keretszerződések beszerzésével kapcsolatos számos eljárásban előfordulnak; emlékeztet továbbá arra is, hogy a pénzügyi ellenőrzés olyan hibákat tárt fel, amelyek hatással voltak e műveletek szabályszerűségére, amelynek alapján a Számvevőszék véleményében fenntartásokat fogalmazott meg az ügynökségi elszámolás alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét illetően;

Átvitt előirányzatok

7.  rámutat arra, hogy az Ügynökségről szóló 2009-es éves jelentésében a Számvevőszék 19 500 000 euró (az Ügynökség 2009-es előirányzatainak 38%-a) átviteléről számolt be, és arról, hogy ebből az átvitelből körülbelül 14 800 000 euró az év végéig még meg nem valósult tevékenységeknek (vagy adott esetben több mint egy pénzügyi évre kiterjedő szolgáltatásokért be nem érkezett javaknak) felel meg; ezért emlékezteti az Ügynökséget arra, hogy tegyen lépéseket e tekintetben, és várja a Számvevőszék ezzel kapcsolatos igazolását;

Díjakból származó bevétel

8.  tudomásul veszi az Ügynökség tájékoztatását, amelynek értelmében a visszafizettetési felszólítások hosszas késedelmének orvoslása érdekében az Ügynökség 2011. január 1-jével az SAP-tól integrált vállalatirányítási rendszert (ERP) vezetett be; megjegyzi, hogy az Ügynökség ezen új rendszer segítségével a jelenlegi működési rendszereiből (pl. SIAMED) egy kezelőfelületen keresztül közvetlenül viszi be az adatokat az SAP pénzügyi modulba;

Devizaárfolyam-szerződések

9.  tudomásul veszi, hogy az Ügynökség elkötelezett az árfolyameltérésekből fakadó kockázatok csökkentése iránt, és hogy 2010. június 11-ével felülvizsgálta pénztárkezelési politikáját, és ennek keretében belső tanácsadó bizottságot hozott létre, amely a számvitelért felelős tisztviselőnek ad tanácsokat a fedezeti stratégiákkal kapcsolatban; a fedezetet a becsült szükségletek 50%-ára korlátozta; valamint biztosította, hogy az elérhető piaci árfolyamok megegyezzenek a költségvetési árfolyamokkal, vagy meghaladják azokat;

Összeférhetetlenség kezelése

10.   tudomásul veszi az Ügynökség válaszait a magatartási kódex betartásáról, amelynek keretében meghatározza az igazgatótanácsi és bizottsági tagokra, a szakértőkre és az Ügynökség alkalmazottaira vonatkozó, függetlenségről és bizalmasságról szóló elveket és iránymutatásokat; ennek megfelelően elvárja, hogy az Ügynökség a projektcsapatok vezetőinek termékekhez való beosztása előtt alaposan mérje fel, hogy a személyzet tagjai által jelzett érdekeltségek befolyásolhatják-e pártatlanságukat és függetlenségüket; elvárja az összeférhetetlenségről szóló ügynökségi dokumentumok frissítését;

11.   tudomásul veszi, hogy az Ügynökség arra törekszik, hogy alkalmazza a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) 2010-es nyomon követési ellenőrzése nyomán tett ajánlást kockázatalapú megközelítés alkalmazásával és azzal, hogy az ellenőrzéseket az érdekeltséget bejelentő személyzetre összpontosítja; sürgeti az Ügynökséget, hogy 2011 vége előtt tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) ezen ajánlásának alkalmazására vonatkozó ütemezésről és tervről;

12.   elfogadja azonban az Ügynökség válaszát, amelyben kijelenti, hogy nem köteles vagyonnyilatkozatot kérni a gyógyszertermékek értékeléséért felelős szakértőktől, vagy az ilyen nyilatkozatokat figyelemmel kísérni, mivel ez a tagállamok illetékes hatóságainak feladata (a 2004/27/EK irányelvvel(19) módosított 2001/83/EK irányelv(20) 126b. cikke); felhívja ezért a Bizottságot, hogy figyelmeztesse az érintett tagállami hatóságokat az ezzel kapcsolatos kötelezettségeikre;

13.   hangsúlyozza, hogy nemcsak hogy az Ügynökség jó hírét befolyásolhatják azok az esetek, amelyekben az értékeléseket lehetséges összeférhetetlenség miatt kifogás éri, hanem az összeférhetetlenségek miatt nem biztosítható az európai polgárok egészségének optimális védelme sem;

14.   megjegyzi, hogy 2011. július 1-től működik az új elektronikus érdekeltségi nyilatkozattételi adatlap, amelynek kitöltésére minden szakértőt felkértek, továbbá hogy 2011. szeptember 30-tól a szakértői adatbázisban szereplő valamennyi szakértő elektronikus érdekeltségi nyilatkozattételi adatlapját elérhetővé tették az Ügynökség honlapján; megjegyzi továbbá, hogy az Ügynökség és a valamennyi illetékes nemzeti hatóság által aláírt, az Ügynökség részére nyújtott szolgáltatások illetékes nemzeti hatóságok általi értékelése tudományos színvonalának és függetlenségének ellenőrzéséről szóló egyetértési nyilatkozat 2011. július 4-én hatályba lépett;

15.   sürgeti az Ügynökséget, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az összeférhetetlenség kezelése tekintetében a magatartási kódex tényleges betartásával kapcsolatos kérdésekben tett lépésekről;

16.   ragaszkodik ahhoz, és erre figyelmezteti is az Ügynökséget, hogy a vonatkozó ellenőrzési jelentésekben említett intézkedéseket – beleértve a 2010. évre vonatkozót is – maradéktalanul végre kell hajtani a következő mentesítési eljárás megkezdéséig;

Emberierőforrás-gazdálkodás

17.   tudomásul veszi az Ügynökség válaszát, amelyben kijelenti, hogy kijavította a szerződéses alkalmazottak kiválasztása esetében a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) által feltárt hiányosságokat, és hogy a munkakörökkel kapcsolatban átdolgozott utasításokat és sablonokat vezettek be, a személyzet pedig célzott képzésben részesült; ezért felhívja az Ügynökséget, hogy folyamatosan tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot ezen intézkedések végrehajtási szintjéről; várja a Számvevőszék 2010. évi jelentését, hogy megállapítsa, hogy az Ügynökség visszaigazolása megalapozott-e;

o
o   o

18.  ezzel összefüggésben a mentesítésről szóló határozatot kísérő horizontális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal az ügynökségek teljesítményéről, pénzgazdálkodásáról és ellenőrzéséről szóló, 2011. május 10-i állásfoglalására(21).

(1) HL C 338., 2010.12.14., 28. o. (2) HL L 250., 2011.9.27, 173. o. (3) HL L 248., 2002.9.16, 1. o. (4) HL L 136., 2004.4.30., 1. o. (5) HL L 357., 2002.12.31, 72. o. (6) HL L 250., 2011.9.27., 182. o. (7) HL C 338., 2010.12.14., 28. o. (8) HL L 250., 2011.9.27, 173. o. (9) HL L 248., 2002.9.16, 1. o. (10) HL L 136., 2004.4.30., 1. o. (11) HL L 357., 2002.12.31, 72. o. (12) HL L 250., 2011.9.27., 182. o. (13) HL C 338., 2010.12.14., 28. o. (14) HL L 250., 2011.9.27., 173. o. (15) HL L 248., 2002.9.16., 1. o. (16) HL L 136., 2004.4.30., 1. o. (17) HL L 357., 2002.12.31., 72. o. (18) HL L 250., 2011.9.27., 182. o. (19) HL L 136., 2004.4.30., 34. o. (20) Az Európai Parlament és a Tanács 2001. november 6-i 2001/83/EK irányelve az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről (HL L 311., 2001.11.28., 67. o.). (21) HL L 250., 2011.9.27., 269. o.

Az Európai Parlament 2011. október 25-i jogalkotási állásfoglalása a gépjárművek és pótkocsijaik gumiabroncsairól és azok felszereléséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (kodifikált szöveg) (COM(2011)0120 – C7-0071/2011 – 2011/0053(COD))

P7_TA(2011)0448 A7-0349/2011

(Rendes jogalkotási eljárás – kodifikáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0120),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0071/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. június 15-i véleményére(1),

–  tekintettel a jogalkotási szövegek hivatalos kodifikációjának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 86. és 55. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7-0349/2011),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza,

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2011. október 25-én került elfogadásra a gépjárművek és pótkocsijaik gumiabroncsairól és azok felszereléséről szóló 2011/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (kodifikált szöveg)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak  114.  cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a javaslat nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(3),

rendes jogalkotási eljárás keretében(4),

mivel:

(1)  A gépjárművek és pótkocsijaik gumiabroncsairól és azok felszereléséről szóló, 1992. március 31-i 92/23/EGK tanácsi irányelvet(5) több alkalommal jelentősen módosították(6). Az áttekinthetőség és érthetőség érdekében ezt az irányelvet kodifikálni kell.

(2)  A 92/23/EGK irányelv egyike a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv)(7) szerinti EK-típusjóváhagyási rendszerre vonatkozó egyedi irányelveknek, és  műszaki  előírásokat állapít meg  amelyeknek a gépjárműveknek és a pótkocsijaiknak meg kell felelniük, többek között gumiabroncsokra is vonatkozóan.  Ezek a műszaki előírások a tagállamok jogszabályainak közelítésére vonatkoznak annak érdekében, hogy a 2007/46/EK irányelv szerinti EK-típusjóváhagyási eljárást alkalmazni lehessen minden gépjármű- és pótkocsi-típus esetében. Következésképpen a 2007/46/EK irányelv által meghatározott, a gépjárművekre és pótkocsijaikra, valamint az ilyen járművek rendszereire, alkatrészeire és önálló műszaki egységeire vonatkozó rendelkezések ezen irányelvre is alkalmazandók. 

(3)  A gumiabroncsokra vonatkozó szabályozásnak nemcsak azok tulajdonságairól kell közös követelményeket megállapítania, hanem a járművek és pótkocsijaik gumiabroncsainak felszerelési módjáról is.

(4)  Kívánatos figyelembe venni azokat a műszaki követelményeket, amelyeket az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága a módosított 30. rendeletben (a gépjárművek és pótkocsijaik gumiabroncsainak jóváhagyására vonatkozó egységes rendelkezések)(8), az 54. rendeletben (a teherjárművek és pótkocsijuk gumiabroncsainak jóváhagyására vonatkozó egységes rendelkezések)(9), a  módosított  64. rendeletben (az átmenetileg használható pótkerékkel/gumiabronccsal felszerelt járművek jóváhagyására vonatkozó egységes rendelkezések)(10)  valamint a módosított 117. rendeletben (a gumiabroncsok gördülési zaj és nedves tapadás tekintetében történő jóváhagyására vonatkozó egységes rendelkezések)(11)  fogadott el, s amelyeket mellékeltek az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának a kerekes járművekre és az azokba szerelhető, illetve az azokon használható berendezésekre és tartozékokra vonatkozó egységes műszaki előírások elfogadásáról, valamint az ezen előírások alapján kibocsátott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló megállapodáshoz (felülvizsgált 1958. évi megállapodás)(12) .

(5)  Ez az irányelv nem érinti a VII. melléklet B. részében említett irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

ELFOGADTÁK EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

2. cikk

(1)  Az V. mellékletben meghatározott követelményeket az 1980. október 1-jén vagy azt követően először használatba vett gépjárművekre szerelendő gumiabroncsokra kell alkalmazni.

(2)  Az V. mellékletben meghatározott követelményeket nem kell alkalmazni:

3. cikk

(1)  A tagállamok az I. mellékletben megállapított feltételek szerint EK-típusjóváhagyást adnak minden olyan gumiabroncsnak, amely megfelel a II. melléklet követelményeinek és ezeket az I. mellékletben meghatározott jóváhagyási számmal látják el.

(2)  A tagállamok az I. mellékletben megállapított feltételek szerint EK-típusjóváhagyást adnak minden olyan gumiabroncsnak, amely megfelel az V. melléklet követelményeinek és ezeket az I. mellékletben meghatározott jóváhagyási számmal látják el.

(3)  A tagállamok a III. mellékletben megállapított feltételek szerint a gumiabroncsra vonatkozóan EK-típusjóváhagyást adnak minden járműnek, amennyiben a gumiabroncsok (megfelelő esetben beleértve a tartalék gumiabroncsokat is) megfelelnek a II. melléklet követelményeinek, valamint a IV. mellékletben a járművekre vonatkozóan megállapított követelményeknek és minden ilyen járművet a III. mellékletben meghatározott jóváhagyási számmal látnak el.

4. cikk

A tagállam típusjóváhagyási hatósága az alkatrészre (gumiabroncs) vagy járműre vonatkozó EK-típusjóváhagyás  megadásától vagy visszautasításától számított egy hónapon belül elküldi a szóban forgó bizonyítvány – amelynek mintáját a I. és III. melléklet függeléke tartalmazza – másolatát a többi tagállamnak, valamint azok kérésére elküldi a jóváhagyott gumiabroncstípus vizsgálati jelentését is.

5. cikk

Egy tagállam sem tilthatja meg, illetve nem korlátozhatja az EK-típusjóváhagyás  jelet viselő gumiabroncs forgalomba hozatalát.

6. cikk

Egy tagállam a gumiabroncsok alapján nem utasíthatja vissza az EK-típusjóváhagyás  vagy a nemzeti típusjóváhagyás megadását egy járműre, amennyiben a gumiabroncsok EK-típusjóváhagyás  jellel vannak ellátva, a felszerelésük pedig a IV. mellékletben megállapított követelményeknek megfelelően történt.

7. cikk

Egy tagállam sem tilthatja meg a gumiabroncsok alapján egy jármű használatát, amennyiben  e gumiabroncsok  EK-típusjóváhagyás  jellel vannak ellátva, a felszerelésük pedig a IV. mellékletben megállapított követelményeknek megfelelően történt.

8. cikk

(1)  Amennyiben egy tagállam megalapozott indokolás alapján úgy találja, hogy egy gumiabroncstípus vagy járműtípus veszélyes annak ellenére, hogy megfelel ezen irányelv követelményeinek, a saját területén átmenetileg megtilthatja ennek a terméknek a forgalmazását, illetve különleges feltételeket határozhat meg a forgalmazására. Döntéséről és annak okairól haladéktalanul tájékoztatja a többi tagállamot és a Bizottságot.

(2)  A Bizottság hat héten belül konzultál az érintett tagállamokkal, majd ezt követően haladéktalanul közli a véleményét és meghozza a megfelelő intézkedéseket.

(3)  Ha a Bizottság véleménye szerint  ezen  irányelv technikai kiigazítása szükséges, a kiigazításokat a 11. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően fogadják el. Ebben az esetben az a tagállam, amely védőintézkedéseket fogadott el, a kiigazítások hatálybalépéséig fenntarthatja azokat.

9. cikk

(1)  Az a tagállam, amely kiadta az alkatrészre (gumiabroncs) vagy járműre vonatkozó EK-típusjóváhagyást , adott esetben meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy szükség esetén a jóváhagyó hatóságokkal együttműködve ellenőrizze, hogy a gyártás megfelel-e a jóváhagyott típusnak. E célból a tagállam bármikor ellenőrizheti, hogy a gumiabroncsok vagy a járművek megfelelnek-e ezen irányelv követelményeinek. Ez az ellenőrzés a helyszíni ellenőrzésekre korlátozódik.

(2)  Amennyiben az  (1) bekezdésben említett  tagállam megállapítja, hogy ugyanazzal az EK-típusjóváhagyási  jellel rendelkező gumiabroncsok vagy járművek nem felelnek meg a jóváhagyott típusnak, meghozza a szükséges intézkedéseket a jóváhagyottal megegyező kivitelű gyártás biztosítására. Amennyiben gumiabroncsok vagy járművek rendszeresen nem felelnek meg a jóváhagyott típusnak, akkor az intézkedésekkel vissza is lehet vonni az EK-típusjóváhagyást . A hatóságok hasonlóan intézkednek, amennyiben más tagállam jóváhagyó hatósága a követelmények betartásának hiányáról értesíti őket.

(3)  A tagállamok jóváhagyó hatóságai az I. és III. melléklet függelékében megadott nyomtatvány segítségével egy hónapon belül értesítik egymást az EK-típusjóváhagyás  visszavonásáról és annak okairól.

10. cikk

Minden olyan határozatnak, amelyet ezen irányelv végrehajtása során elfogadott rendelkezések alapján hoztak arról, hogy visszautasítják vagy visszavonják a gumiabroncsra vonatkozó EK-típusjóváhagyást  vagy a gumiabroncsok felszerelésére vonatkozóan egy jármű EK-típusjóváhagyását , beleértve a forgalomba hozatal vagy a használat megtiltását is, részletesen ismertetnie kell az indokokat. Minden ilyen határozatról értesítést kap az érintett fél, akit egyidejűleg tájékoztatnak a tagállamokban a hatályos nemzeti jog értelmében rendelkezésére álló jogorvoslatokról, valamint arról a határidőről, ameddig ezekkel a jogorvoslatokkal élhet.

11. cikk

Azokat a módosításokat, amelyek az I–VI. mellékletek követelményeinek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításához szükségesek, a 2007/46/EK irányelv 40. cikke (2) bekezdésében  említett  eljárásnak megfelelően fogadják el.

12. cikk

(1)  A tagállamok :

(2)  A tagállamok nem adhatnak EK-típusjóváhagyást és a nemzeti típusjóváhagyás megadását visszautasítják olyan gumiabroncstípusokra vonatkozóan, amelyek ezen irányelv hatálya alá tartoznak és nem felelnek meg ezen irányelv követelményeinek.

(3)  A tagállamok gumiabroncsaikkal vagy azok felszerelésével kapcsolatos okok miatt nem adhatnak EK-típusjóváhagyást és a nemzeti típusjóváhagyás megadását visszautasítják olyan járműtípusokra vonatkozóan, amelyek nem felelnek meg ezen irányelv követelményeinek.

(4)  A tagállamok:

(5)  Ezen irányelv rendelkezéseit kell alkalmazni a 2007/46/EK irányelv 28. cikke alkalmazásában az ezen irányelv hatálya alá tartozó valamennyi gumiabroncsra, kivéve a C1e osztályba tartozó gumiabroncsokra, amelyekre 2011. október 1-jétől kell ezeket alkalmazni.

13. cikk

A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

14. cikk

A VII. melléklet A. részében említett jogszabályokkal módosított 92/23/EGK irányelv hatályát veszti, a VII. melléklet B. részében említett irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat ezen irányelvre való hivatkozásnak kell tekinteni, és a VIII. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

15. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

16. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt […]

az Európai Parlament részéről

az elnök

a Tanács részéről

az elnök

A MELLÉKLETEK JEGYZÉKE

(A mellékletek szövege technikai okok miatt nem szerepel itt. E szöveg tekintetében kérjük, hivatkozzon a COM(2011)0120 bizottsági javaslatra!)

(1) HL C 248., 2011.8.25., 153. o. (2) HL C 102., 1996.4.4., 2. o. (3) HL C 248., 2011.8.25. 153. o. (4) Az Európai Parlament 2011. október 25-i álláspontja. (5) HL L 129., 1992.5.14., 95. o. (6) Lásd a VII. melléklet A. részét. (7) HL L 263., 2007.10.9., 1. o. (8) Az Európai Gazdasági Bizottság dokumentuma E/ECE/324 (E3/ECE/TRANS/505) REV 1 – ADD 29, 1975.04.01. és annak 01, 02 módosításai és kiegészítései. (9) Az Európai Gazdasági Bizottság dokumentuma E/ECE/324 (E/ECE/TRANS/505) REV 1 – ADD 53 és kiegészítései. (10) Az Európai Gazdasági Bizottság dokumentuma E/ECE/324 (E/ECE/TRANS/505) REV 1 – ADD 63 és kiegészítései. (11) Az Európai Gazdasági Bizottság dokumentuma E/ECE/324 (E/ECE/TRANS/505) REV 2 – ADD 116 és annak 01 módosítása és kiegészítései. (12) A 97/836/EK tanácsi határozat (HL L 346., 1997.12.17., 78. o.) I. mellékleteként tették közzé. (13) A gumiabroncsokra vonatkozó műszaki követelmények hasonlóak az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (UN/ECE) 30. és 54. rendeletében meghatározottakhoz.

Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása a polgári, kereskedelmi és családi ügyekben folyó alternatív vitarendezésről (2011/2117(INI))

P7_TA(2011)0449 A7-0343/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (2) bekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67. cikkére és 81. cikke (2) bekezdésének g) pontjára,

–  tekintettel a Bizottság „Az alternatív vitarendezési eljárásnak a kereskedelmi ügyletekhez és gyakorlatokhoz kapcsolódó uniós jogviták megoldási eszközeként történő használatáról” című, 2011. január 18-i konzultációs dokumentumára és a „Beérkezett válaszok összefoglalása” című, 2011. áprilisi dokumentumra,

–  tekintettel a Bizottság „Alternatív vitarendezés a pénzügyi szolgáltatások területén” című, 2008. december 11-i konzultációs dokumentumára és „Az alternatív vitarendezés a pénzügyi szolgáltatások területén című nyilvános konzultációra beérkezett válaszok összefoglalása” című, 2009. szeptember 14-i dokumentumra,

–  tekintettel a polgári és kereskedelmi jog vitás ügyeinek más úton történő rendezéséről szóló, 2002. április 19-i zöld könyvre (COM(2002)0196),

–  tekintettel a fogyasztói jogviták peren kívüli rendezéséért felelős szervekre alkalmazandó elvekről szóló, 1998. március 30-i bizottsági ajánlásra(1), valamint a fogyasztói jogviták megegyezésen alapuló megoldásában részt vevő bírósági eljáráson kívüli testületekre vonatkozó elvekről szóló 2001. április 4-i ajánlásra(2).

–  tekintettel az „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez ”Együtt egy újfajta növekedésért' című, 2011. április 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0206),

–  tekintettel a fogyasztói jogviták bíróságon kívüli rendezésével foglalkozó nemzeti szervek egész Közösségre kiterjedő hálózatáról szóló, 2000. május 25-i tanácsi ajánlásra(3) és a 2001. október 16-án elindított, bíróságon kívüli európai vitarendezési hálózatra (EEJ-hálózatra),

–  tekintettel az Európai Gazdasági Térségben a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó, határokon átnyúló panaszok bíróságon kívüli rendezésével foglalkozó hálózatról szóló, 1998. március 30-i egyetértési nyilatkozatra és a FIN-NET-re,

–  tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról szóló, 2001. május 28-i 2001/470/EK tanácsi határozatra(4),

–  tekintettel a közvetítők 2004-ben bevezetett európai magatartási kódexére (a továbbiakban: Magatartás kódex),

–  tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló, 2008. május 21-i 2008/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelve(5),

–  tekintettel a római (Olaszország) Alternatív Vitarendezési Központ „Az alternatív vitarendezés hiányának költsége – a Közösségen belüli kereskedelmi jogviták tényleges költségeinek felmérése és kimutatása” című, 2010. június 9-i tanulmányára,

–  tekintettel az alternatív vitarendezésről szóló Európai Vállalkozási Tesztpanel (European Business Test Panel – EBTP) 2010. december 17. és 2011. január 17. közötti időszakot lefedő eredményeire,

–  tekintettel a polgári és kereskedelmi jog vitás ügyeinek más úton történő rendezéséről szóló bizottsági zöld könyvvel kapcsolatos 2003. március 12-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Equitable Life biztosítótársaság válságával foglalkozó vizsgálóbizottság jelentésén alapuló, 2007. június 19-i ajánlására(7),

–  tekintettel „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség a polgárok szolgálatában – a stockholmi program” című, Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett bizottsági közleményről szóló, 2009. november 25-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az egységes piacon belüli irányításról és partnerségről szóló, 2011. április 6-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a közvetítésről szóló irányelv tagállamok általi végrehajtásáról, a közvetítésre gyakorolt hatásáról és a bíróságok hozzáállásáról szóló, 2011. szeptember 13-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7-0343/2011),

A.  mivel az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés alapvető jog,

B.  mivel a Szerződésekben meghatározott, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségnek meg kell felelnie a polgárok és a vállalkozások szükségleteinek, például egyszerűbb és egyértelműbb eljárások létrehozásával, és egyidejűleg az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés erősítésével,

C.  mivel a bírósági eljárások és a vitarendezés alternatív módozatai szorosan összefüggő célokat követnek, amelyek nevezetesen a vitában álló felek közötti jogbéke gyors visszaállítása, az alanyi jog megfelelő védelme és a felek közötti konfliktus megoldása,

D.  mivel az alternatív vitarendezés – amelynek segítségével a felek elkerülhetik a hagyományos igazságszolgáltatási eljárásokat – képes a pereskedés gyors és költséghatékony alternatívájává válni,

E.  mivel az alternatív vitarendezés olyan mechanizmus, amely úgy éri el a jogviták bíróságon kívüli rendezését, hogy egy harmadik fél (közvetítő vagy választott bíró) beavatkozásán keresztül segít a fogyasztóknak és a kereskedőknek a viták megoldásában,

F.  mivel az államok nagy részében a közhatóságok – többek között a szabályozó hatóságok és a közvetítők – fontos szerepet játszanak a konfliktusok rendezésének ösztönzésében,

G.  mivel a polgárok belső piacba és a határokon átnyúló jogviták esetén a jogok érvényesíthetőségébe vetett bizalmának erősítése hozzájárulhat az uniós gazdaság élénkítéséhez,

H.  mivel az uniós polgárok Európa-szerte kismértékű és homályos ismeretekkel rendelkeznek az alternatív vitarendezési rendszerekről, és csak kis százalékuk tudja, hogyan lehet igénybe venni az alternatív vitarendezési szervek szolgálatait;

I.  mivel fontos, hogy jobb tájékoztatást nyújtsanak az alternatív vitarendezési mechanizmusok létéről, és többet tegyenek a fogyasztók és a szakemberek arra való bátorítása terén, hogy e mechanizmusokat a bírósági eljárások alternatívájaként használják annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a konfrontációs megközelítés, és mindenki számára előnyös helyzet alakuljon ki;

J.  mivel kiegyensúlyozott megközelítésre kell törekedni, amelynek figyelembe kell vennie egyrészt az alternatív vitarendezési rendszerek rugalmasságát, másrészt a fogyasztóvédelem és méltányos eljárások biztosításának szükségességét,

K.  mivel a Parlament több ízben szorgalmazta az alternatív vitarendezés fejlesztésére irányuló további erőfeszítéseket, mivel az egységes piacon belüli irányításról és partnerségről szóló, 2011. április 6-i állásfoglalásában felszólította a Bizottságot, hogy 2011 végéig terjesszen elő jogalkotási javaslatot az uniós alternatív vitarendezési mechanizmusok használatáról,

L.  mivel a Bizottság az alternatív vitarendezésről szóló jogalkotási javaslatot stratégiai kezdeményezésként emelte be 2011-es munkaprogramjába, illetve a javaslat az egységes piaci intézkedéscsomagról szóló 2011. április 13-i közleményében egyike annak a meghatározott tizenkét mozgatórugónak, amelyek a növekedés ösztönzését és a bizalom erősítését szolgálják,

M.  mivel a 2008/52/EK irányelv végrehajtási határideje 2011. május 21-én lejárt,

Az alternatív vitarendezés horizontális megközelítése

1.  üdvözli az alternatív vitarendezésről a közelmúltban folytatott bizottsági konzultációt, amely – átfogó címe ellenére – kizárólag a fogyasztói ügyletekkel foglalkozott;

2.  meggyőződése azonban, hogy az alternatív vitarendezés az ágazatokon átnyúló, „igazságszolgáltatás a növekedésért” program részét alkotja; álláspontja szerint az alternatív vitarendezés bármely megközelítésének túl kell mutatnia a fogyasztói jogvitákon, és ki kell terjednie a vállalkozások közötti (business-to-business – B2B) polgári és kereskedelmi ügyletekre, – tartozzanak ezek akár a köz-, akár a magánszférába –, a családjogi jogvitákra, a becsületsértési ügyekre és egyéb közérdekű vagy különböző jogállású felek között fennálló jogvitákra;

3.  üdvözli, hogy a 2008/52/EK irányelv harmonizálta a közvetítés néhány normáját; hangsúlyozza, hogy az alternatív vitarendezés valamennyi területén közös feltételeket kell meghatározni és eljárási garanciákat kell érvényesíteni; szükségét érzi, hogy az 1998-as és 2001-es bizottsági ajánlások és a magatartási kódex újragondolásra kerüljenek;

4.  megítélése szerint – noha az önszabályozás továbbra is fontos – olyan minimumszabályokat meghatározó jogszabályi rendelkezésre van szükség, amelyre az alternatív vitarendezési rendszerek alapulhatnak, s mindez annak érdekében, hogy az alternatív vitarendezés a tagállamok jogrendjén belül keretet nyerjen, amint azt a 2008/52/EK irányelv példája is mutatja; hangsúlyozza, hogy bármely ilyen keret létrehozatala esetén óvakodni kell, hogy az ne akadályozza az alternatív vitarendezés terén a sokszínűséget, hiszen nem létezik olyan „szabványos” megoldás, amelynek segítségével megoldhatóak lennének a jog különböző területein jelentkező különböző problémák;

5.  hangsúlyozza, hogy világosabb különbségtételre van szükség a sokféle mechanizmus és eljárás (köztük az olyan közhatóságok, mint a közvetítők tevékenysége) között, amelyeket gyakran mind az alternatív vitarendezés általános fogalmához sorolnak; úgy véli, hogy jóllehet sok hasonlóság fedezhető fel az alternatív vitarendezési rendszerekben általában fellelhető tárgyalási és a konfliktusmegoldást támogató technikák között, az alternatív vitarendezés rendszere és felépítése tagállamonként nagyban különbözik;

6.  úgy véli, hogy az uniós szinten elfogadott jogszabályi intézkedések elősegítenék az alternatív vitarendezés alkalmazását, és arra ösztönöznék a természetes és jogi személyeket, hogy gyakrabban vegyék igénybe ezt az eljárást, különösen határokon átnyúló jogviták rendezésére, mivel az ilyen típusú jogviták megoldására irányuló bírósági eljárások bonyolultabbak, költségesebbek és hosszabb ideig tartanak;

7.  ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy 2011 végéig terjesszen elő jogalkotási javaslatot az Európai Unióban a fogyasztói ügyekkel kapcsolatos jogviták alternatív rendezési módjainak alkalmazásáról, és hangsúlyozza, hogy fontos e javaslat gyors elfogadása;

Az alternatív vitarendezés közös normái

8.  meggyőződése, hogy az alternatív vitarendezési normák körébe kell a következőknek tartozniuk: az alternatív vitarendezés vállalása / erre vonatkozó megállapodás; függetlenség, átláthatóság, hatékonyság, méltányosság, pártatlanság és titkosság; az elévülési időre gyakorolt hatások; az alternatív vitarendezés során létrejött megállapodások végrehajthatósága; a harmadik felek képesítése;

9.  véleménye szerint az alternatív vitarendezéssel foglalkozó szerveket független értékelőknek kell rendszeresen értékelniük és ellenőrizniük;

10.  az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés sértetlensége érdekében elutasítja, hogy az alternatív vitarendezést uniós szinten kötelezővé tegyék, ugyanakkor javasolja, hogy a felek számára legyen kötelező erejű az igénybevétel rendszere, hogy meg lehessen vizsgálni az alternatív vitarendezés lehetőségeit;

11.  felhívja a figyelmet az Olaszországban használatos „paritásos békéltetésre” mint olyan lehetséges bevált gyakorlatra, amely a vállalat és a fogyasztói szervezetek között létrejött jegyzőkönyvön alapszik, amelyben a vállalat előzetesen vállalja, hogy alternatív vitarendezést vesz igénybe valamennyi, a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó jogvita esetében;

12.  hangsúlyozza, hogy az alternatív vitarendezési záradékok nem gátolhatják az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, különösen a gyengébb fél számára, amely bizonyos körülmények között kkv is lehet, és ezért úgy véli, hogy az alternatív vitarendezési határozatok akkor legyenek kötelező erejűek, ha az érintett felek erről kifejezetten megegyeztek;

13.  álláspontja szerint az alternatív vitarendezés körében általánosan érvényesülnie kell a harmadik személy függetlenségét érintő vagy összeférhetetlenséget keletkeztető körülmények közzétételére és az összes fél érdekeinek azonos mértékű képviseletére vonatkozó kötelezettségnek;

14.   kéri, hogy az érintett felek – és adott esetben a harmadik felek – részére is írják elő a magatartási kódexben szereplő, az alternatív vitarendezés körébe tartozó információkra vonatkozó titoktartási kötelezettséget; fontolóra veszi továbbá, adott esetben, messzebbre mutató intézkedések megtételét is, mint például szakmai előjog létrehozását a 2008/52/EK irányelv 7. cikkében előírttal párhuzamosan;

15.  megállapítja azonban, hogy jóllehet fontos a személyes adatok titkosságának megőrzése, az alternatív vitarendezési eljárásnak bizonyos fokig átláthatónak is kell lennie annak érdekében, hogy a tagállamok és az alternatív vitarendezéssel foglalkozó szervek számba vehessék és továbbadhassák a bevált gyakorlatokat, és hogy a független szabályozó hatóságoknak panasz esetén lehetőségük legyen az eljárás vizsgálatára;

16.  meggyőződése, hogy nem csak a közvetítésnek, hanem az alternatív vitarendezésnek általában is hatással kell lennie az elévülési időre (a 2008/52/EK irányelv 8. cikke); elismeri azt a kockázatot, amelyet az alternatív vitarendezés számos formája hordoz, és a bírósági eljárások visszaélésszerű elhúzódásának kockázatát; megjegyzi, hogy az európai szerződési jogról szóló megvalósíthatósági tanulmány(11) előírja az elévülés időtartamának felfüggesztését választottbírósági és közvetítési eljárások esetében, és az alternatív vitarendezési eljárásban bizonyos körülmények között; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az e témában folyó munkát;

17.  meggyőződése, hogy elengedhetetlen az alternatív vitarendezéssel létrejövő megállapodás gyors és nem költséges végrehajtásának biztosítása, beleértve a határokon átnyúló végrehajtást is; ennek érdekében jogalkotási intézkedések meghozatalát szorgalmazza;

18.  emlékeztet arra, hogy a semleges harmadik személyeknek szóló szakképzés elengedhetetlen; felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtsön adatokat a szükséges képzés típusáról és nagyságrendjéről, és nyújtson támogatást az ágazatoknak képzési és minőségellenőrzési rendszerek kidolgozásában;

Alternatív vitarendezés különböző területeken

19.  támogatja a Bizottság azon szándékát, miszerint ösztönözni kívánja az elérhető, gyors, hatékony és alacsony költségű alternatív vitarendezési módok alkalmazását, amelyeknek köszönhetően jó minőségű és a bizalmon alapuló kereskedelmi, gazdasági, társadalmi és szomszédsági kapcsolatok alakíthatók ki és tarthatók fenn, és amelyek a jelenlegi bírósági gyakorlathoz képest mindkét fél számára minden szempontból előnyös helyzetben hozzájárulnak a fogyasztók magas szintű védelméhez;

20.  hangsúlyozza, hogy ugyan jelenleg Európában számos alternatív vitarendezési mechanizmus működik eredményesen, alkalmazásuk egyik fő akadálya az, hogy ezeket a rendszereket EU-szerte földrajzi és ágazati értelemben nem egységesen fejlesztették ki; ezért sürgeti az alternatív vitarendezési módokkal való földrajzi lefedettség terén jelenleg tapasztalható hiányosságok gyors felszámolását Európában, sajnálja, hogy továbbra is jelentős ágazati hiányosságok állnak fenn a legtöbb tagállamban, miközben elő kell mozdítani az ágazati lefedettség javítását, bevonva az ágazat működési mechanizmusait ismerő szereplőket; ösztönzi a tagállamokat, hogy az alternatív vitarendezési eljárás kezdeményezésével kapcsolatos tájékoztatásnyújtás céljából mérlegeljék az egységes kapcsolattartó pontok bevezetését az egyes ágazatok tekintetében;

21.  emlékeztet arra, hogy az alternatív vitarendezés különösen fontos a kkv-k számára; megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy vizsgálja meg az alternatív vitarendezés és az európai szerződési jog eszközei közötti szinergiákat; üdvözölné egyben a mintaszerződések alternatív vitarendezési záradékaira vonatkozó iránymutatást is;

22.  elismeri a FIN-NET és az ECC-Net hálózat eredményeit, de meggyőződése, hogy van még tennivaló a felek tájékoztatásának és a finanszírozás javítása terén, és felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa, erősítse és javítsa az ezen a területen az ezekhez hasonló, már működő szervek képességeit, amelyek már bizonyították eredményességüket és jelentőségüket;

23.  nagy lehetőségeket lát az internetes alternatív vitarendezésben, különösen a kis értékű követelések esetében; megjegyzi, hogy léteznek hagyományos interneten keresztül történő vitarendezési eljárások is más eljárások mellett, amelyek célja a jogviták megelőzése vagy rendezésük támogatása; hangsúlyozza, hogy amennyiben a hagyományos vitarendezési eljárás az interneten keresztül zajlik, az eljárási normák nem gyengülhetnek, és meg kell oldani az olyan kérdéseket is, mint a döntések végrehajtása; külön előnyt lát az internetes bizalmijegy-rendszerekben; felhívja a figyelmet az UNCITRAL internetes vitarendezéssel foglalkozó munkacsoportjának(12) B2B, valamint vállalkozások és fogyasztók közötti (B2C) ügyletekkel foglalkozó munkájára;

24.  úgy véli, hogy idő- és költségmegtakarítást fog eredményezni a vitarendezés egyfajta „hierarchiája”, amely első lépésként egy belső panaszkezelő rendszerből, második lépésként alternatív vitarendezésből és csak végső megoldásként a pereskedésből áll; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az ágazatokat az ilyen rendszerek előmozdításában;

25.  hangsúlyozza, hogy az alternatív vitarendezés egyes típusai jelentős szerepet tölthetnek be a családjogi vitákban, mert segíthetnek elkerülni a lelki sérüléseket és újraindítani a felek közötti párbeszédet, ebből kifolyólag pedig segítenek biztosítani különösen a gyermekek védelmét; lehetőséget lát – rugalmassági szempontból – a határokon átnyúló alternatív vitarendezésben, rámutat egyben a szülőjük által jogellenesen külföldre vitt gyermekek ügyeivel foglalkozó európai parlamenti közvetítő munkájára;

26.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy a belső piacon a jóvátétel megfelelő érvényesítéséhez szükség van mind az alternatív vitarendezési módok egyszerű igénybevételére, mind pedig a kollektív keresetek hatékony rendszerére, amelyek kiegészítik és nem kölcsönösen kizárják egymást;

27.  lehetőséget lát az alternatív vitarendezésben a kollektív jogorvoslatról folyó vita keretében is, mivel az alternatív vitarendezés hatékony eszköz annak elkerülésére, hogy bíróság előtt indítsanak eljárást a viták eldöntésére;

28.  szükségesnek tekinti az uniós szintű alternatív vitarendezést a sajtószabadság és a személyiségi jogok terén, tekintve, hogy becsületsértés és különösen a személyiségi jogok megsértése esetén a bírósági eljárások költségei egyes tagállamokban anyagi csődöt idézhetnek elő, illetve hogy az alternatív vitarendezés hozzájárulhat a fennálló helyzeten javításához;

Az alternatív vitarendezés mint mechanizmus a fogyasztói viták rendezésére

29.  hangsúlyozza, az európai fogyasztók számára biztosítani kell az alternatív vitarendezési módokhoz való hozzáférést, különösen az Unión belül gyorsan növekvő online piacokon a nemzeti és a határokon átnyúló jogviták esetében is; megjegyzi, hogy az alternatív vitarendezési rendszerek alkalmazása magasabb szintű védelmet biztosít a fogyasztói jogok szempontjából, és erősíti a fogyasztók piacba, vállalkozásokba és a fogyasztói jogokat védő intézményekbe vetett bizalmát azzal, hogy vonzóbbá teszi e rendszereket, valamint ösztönzi a határokon átnyúló kereskedelmet és növeli valamennyi szereplő jólétét az uniós piacon;

30.  fogyasztóvédelmi ügyekben az egész EU-ban működő hatékony, peren kívüli vitarendezési rendszert szorgalmaz;

31.  javasolja, hogy az európai fogyasztóknak szánt uniós alternatív vitarendezés alkalmazásáról szóló jövőbeli bizottsági jogalkotási javaslat tartalmazza az Európában létrehozott alternatív vitarendezési rendszerekre irányadó következő elveket:

32.  felszólítja a Bizottságot, hogy a több államot érintő fogyasztói jogviták tekintetében írjon elő koordinációt a nemzeti és a vállalkozások által irányított alternatív vitarendezési rendszerekhez való hozzáférés és azok összehangolásának elősegítése érdekében;

33.  felszólítja a Bizottságot, hogy a határokon átnyúló e-kereskedelemmel kapcsolatos fogyasztói jogvitákkal összefüggésben tegyen lépéseket egy többnyelvű platform gyors bevezetésére, amely lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy jogvitáikat teljes mértékben az interneten keresztül rendezzék, szem előtt tartva, hogy e platformnak meg kell felelnie a minőségi normáknak és a tagállamokban már meglévő alternatív vitarendezési rendszereken kell alapulnia;

34.  úgy véli, hogy a fogyasztók tájékoztatása a hatóságok, a tájékoztató és tanácsadó hálózatok, a szabályozók és a fogyasztói csoportok közös felelőssége, és azt javasolja, hogy a maga szintjén mindegyik folytasson figyelemfelkeltő kampányokat és kísérleti projekteket ebben a tárgyban;

35.  bírálja a Bizottság alternatív vitarendezéssel kapcsolatos jelenlegi adatbázisának bonyolultságát; javasolja a Bizottságnak többnyelvű európai alternatív vitarendezési internetes portál létrehozását a meglévő adatbázisok és hálózatok alapján, ahol minden fogyasztó felteheti kérdéseit és tájékozódhat az alternatív vitarendezés módjáról, annak hatásairól, valamint jogairól és kötelezettségeiről; hangsúlyozza, hogy a fogyasztók érdekében hangsúlyt kell helyezni elsősorban az internetes portál felhasználóbarát jellegére és érthetőségére;

36.  hangsúlyozza, hogy a fogyasztók számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az alternatív vitarendezéssel kapcsolatban minden interneten elérhető információt megkapjanak könnyen elérhető, felhasználóbarát online fordítógépek használatával saját nyelvükre megfelelően lefordítva;

37.  hangsúlyozza, hogy fontos a fogyasztók figyelmét felhívni arra, hogy létezik alternatív vitarendezés, továbbá hogy ez még a fogyasztói jogvita megkezdése előtt milyen előnyökkel jár; ragaszkodik ahhoz, hogy szükség van e tekintetben a vállalkozások és vállalkozói szervezetek felelősségérzetének megerősítésére; úgy véli, hogy a vállalkozásoknak és a vállalkozói szövetségeknek kötelességük tájékoztatni a fogyasztókat az elérhető alternatív vitarendezési mechanizmusokról; javasolja, hogy ez a „felsőbb” információ az alternatív vitarendezés lehetőségére való utalás formájában kerüljön bele a szakmabeliek által összeállított szerződésekhez kapcsolódó minden dokumentációba, és mellékelve szerepeljenek elérhetőségek és az adott alternatív vitarendezési rendszerek igénybevételére vonatkozó eljárások is; ez a követelmény azonban nem járhat többletköltséggel és -bürokráciával;

38.  javasolja, hogy – a vállalkozások esetleges ösztönzése céljából – hozzanak létre a fogyasztói jogviták terén végzett közvetítéshez fűződő minőségi védjegyet, amely a legjobb gyakorlatokat elismerő iránymutatásokhoz kapcsolódik, hogy a fogyasztók gyorsan meg meghatározhassák azokat a vállalkozásokat, amelyek az alternatív vitarendezési rendszerek mellett döntöttek; úgy véli, hogy először e javaslat költség-haszon elemzését kell végezni; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak biztosítania kell a védjegy megfelelő használatát és érvényre juttatását.

A következő lépések

39.   megállapítja, hogy javításra szorul a jogokra és érvényesítésükre vonatkozó általános tájékoztatás, valamint az alternatív vitarendezési rendszerekre (többek között létezésükre, lefolytatásukra és helyükre) vonatkozó részletes tájékoztatás; úgy véli, hogy a tájékoztatási programoknak hangsúlyozniuk kell, hogy milyen előnyökkel jár az alternatív vitarendezés melletti döntés, például hogy ezek az eljárások gyorsabbak, mint a bírósági eljárások, költségeik alacsonyabbak és eredményesebbek; úgy véli, hogy ezeknek a programoknak kifejezetten a polgárok és a kkv-k javát kell szolgálniuk; meggyőződése, hogy az alternatív vitarendezés a legeredményesebben a polgárokhoz közeli hálózatok keretében és a tagállamokkal közös munka alapján nyújtható;

40.  ugyanakkor felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul gondoskodjon a már meglévő jogalkotási eszközök, mint például a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló 861/2007/EK rendelet, a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló 2008/52/EK irányelv, valamint a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló 805/2004/EK rendelet jobb megismertetéséről a fogyasztók és a vállalkozások körében; javasolja, hogy e célból vonják be a nemzeti hatóságokat, a bíróságokat, az ügyvédi és kereskedelmi kamarákat, a fogyasztóvédelmi központokat, a jogvédelmi biztosítókat és más illetékes szervezeteket egy átfogó tájékoztató kampányba; pénzügyi támogatást kér az ilyen jellegű európai és nemzeti szintű kampányok számára;

41.  megállapítja, hogy a kis értékű követelésekkel foglalkozó bíróságokat az egyes tagállamokban továbbra is elhanyagolható mértékben veszik igénybe, és hogy többet kell tenni a jogbiztonság, a nyelvi akadályok és az eljárások átláthatósága terén; felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós alternatív vitarendezés fogyasztóvédelmi ügyekben való alkalmazásáról szóló jogalkotási javaslatának megfogalmazásakor fordítson különös figyelmet ezen jogi személyekre;

42.  megállapítja, hogy mivel az alternatív vitarendezés legfőbb célja a felek közötti békés megegyezés, a jogvita nagyobb valószínűséggel rendeződik valamennyi fél számára előnyös módon, és hangsúlyozza, hogy az alternatív vitarendezés során talált megoldásokat általában be is tartják; ezért úgy véli, hogy az e kérdésekre vonatkozó naprakész statisztikákat az alternatív vitarendezésről szóló közérdekű tájékoztatással egy időben közzé kell tenni;

43.  felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve folytasson tájékoztató kampányokat, amelyek ezen intézmény igénybevételéből származó előnyökről a fogyasztók és a vállalkozások oktatására és tájékoztatására irányulnak;

44.  úgy véli, hogy ezeket az alternatív vitarendezés lehetőségeiről szóló tájékoztató kampányokat a kereskedelmi kamarákkal, a fogyasztói csoportokkal és a versenyhatóságokkal közösen kell rendezni a kampányok összehangolt és hatékony lebonyolítása érdekében;

45.  úgy véli, hogy a vállalkozások tájékoztatása a hatóságok és a képviseleti szervezetek közös felelőssége, és azt ajánlja, hogy a maga szintjén mindegyik folytasson figyelemfelkeltő kampányokat és kísérleti projekteket ebben a tárgyban;

46.  elismeri, hogy az alternatív vitarendezési rendszerek alkalmazásának egyik fő akadálya az, hogy a vállalkozások vonakodnak részt venni az ilyen mechanizmusokban; javasolja, hogy a kereskedelmi kamarák, valamint a nemzeti és uniós szintű ernyőszervezetek és egyéb szakmai szervek kötelesek legyenek tájékoztatni a vállalkozásokat az alternatív vitarendezési módok létezéséről, ezek használatának potenciális előnyeiről, különösen a bírósági peres eljárások száma minimálisra csökkentésének lehetősége, vagy akár a vállalkozás jó híre terén, továbbá arról, hogy – a választott bírósági határozattal vagy bírósági ítélettel ellentétben – az alternatív vitarendezési rendszerek lehetőséget biztosítanak a felek közötti bizalmon alapuló kereskedelmi kapcsolatok helyreállítására;

47.  felhívja a Bizottságot, hogy az összegyűjtött adatok és a jobb szabályozásra vonatkozó szabályokat tiszteletben tartó mélyreható hatásvizsgálat alapján vegye fontolóra az alternatív vitarendezésre vonatkozó, az összes ágazatra érvényes minimumszabályok megállapításának lehetőségét, a meglévő rendszerek fejlesztése és a tagállamok és a rendszer hatálya alá tartozó ágazatok nyújtotta finanszírozás növelésének ösztönzése mellett, szem előtt tartva, hogy az alternatív vitarendezés – miközben a feleknek alacsony költségű alternatívát kínál – nem válhat „olcsó igazságszolgáltatássá”;

o
o   o

48.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 115., 1998.4.17., 31. o. (2) HL L 109., 2001.4.19., 56. o. (3) HL C 155., 2000.6.6., 1. o. (4) HL L 174., 2001.6.27., 25. o. (5) HL L 136., 2008.5.24., 3. o. (6) HL C 61. E, 2004.3.10., 256. o. (7) HL C 146. E, 2008.6.12., 110. o. (8) HL C 285. E., 2010.10.21., 12. o. (9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0144. (10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0361. (11) http://ec.europa.eu/justice/policies/consumer/docs/explanatory_note_results_feasibility_study_05_2011_en.pdf. (12) http://www.uncitral.org/uncitral/commission/working_groups/3Online_Dispute_Resolution.html.

1.Az Európai Parlament 2011. október 25-i határozata az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, II. szakasz – Tanács (C7-0213/2010 – 2010/2144(DEC))

P7_TA(2011)0450 A7-0328/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára (SEC(2010)0963 – C7-0213/2010)(2),

–  tekintettel a Tanácsnak a 2009-ben elvégzett belső ellenőrzésekről a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére,

–  tekintettel a Számvevőszék éves jelentésére a 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtásáról, az intézmények válaszaival(3) együtt,

–  tekintettel a Számvevőszéknek az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(4),

–  tekintettel a 2011. május 10-i , a 2009-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló határozatot elhalasztó határozatára(5), valamint az azt kísérő állásfoglalásra,

–  tekintettel az EK-Szerződés 272. cikkének (10) bekezdésére, 274., 275. és 276. cikkére, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 50., 86., 145., 146. és 147. cikkére,

–  tekintettel a Tanács főtitkárának/a közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőnek a tanácsi tagok küldöttei utazási költségeinek megtérítésére vonatkozó 190/2003. sz. határozatára(7),

–  tekintettel a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között 2006. május 17-én létrejött intézményközi megállapodásra(8),

–  tekintettel eljárási szabályzata 77. cikkére és VI. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A7–0328/2011),

1.  megtagadja a mentesítést a Tanács főtitkárától a Tanács 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetése végrehajtására vonatkozóan;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak, a Számvevőszéknek, az európai ombudsmannak és az európai adatvédelmi biztosnak, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételükről (L sorozat).

2.Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozata szerves részét képező megjegyzésekkel, II. szakasz – Tanács (C7-0213/2010 – 2010/2144(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére(9),

–  tekintettel az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára (SEC(2010)0963 – C7-0213/2010)(10),

–  tekintettel a Tanácsnak a 2009-ben elvégzett belső ellenőrzésekről a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére,

–  tekintettel a Számvevőszék éves jelentésére a 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtásáról, az intézmények válaszaival(11) együtt,

–  tekintettel a Számvevőszéknek az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(12),

–  tekintettel a 2011. május 10-i, a 2009-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló határozatot elhalasztó határozatára(13), valamint az azt kísérő állásfoglalásra,

–  tekintettel az EK-Szerződés 272. cikkének (10) bekezdésére, 274., 275. és 276. cikkére, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(14) (költségvetési rendelet) és különösen annak 50., 86., 145., 146. és 147. cikkére,

–  tekintettel a Tanács főtitkárának/a közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőnek a tanácsi tagok küldöttei utazási költségeinek megtérítésére vonatkozó 190/2003. sz. határozatára(15),

–  tekintettel a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között 2006. május 17-én létrejött intézményközi megállapodásra(16),

–  tekintettel eljárási szabályzata 77. cikkére és VI. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A7–0328/2011),

A.  mivel „a polgároknak jogukban áll tudni, hogy mire költik az általuk befizetett adókat, és hogyan élnek a politikai szervek a rájuk ruházott hatalommal”(17),

B.  mivel a Tanács igazgatásának az uniós alapok végrehajtása tekintetében demokratikusan elszámoltathatónak kell lennie az uniós polgárok irányában,

C.  mivel az uniós jogszabályok alkalmazásának átláthatóságát is javítani kell, és az európai polgároknak joguk van ahhoz, hogy e tekintetben is jobb tájékoztatást kapjanak, a Parlament üdvözli a Tanáccsal létrejött megállapodást a megfelelési táblázatok tárgyában,

D.  mivel az uniós intézmények közül a Parlament az egyetlen közvetlenül választott testület, és a Parlament felelős az Európai Unió általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítés megadásáért,

Függő kérdések

1.  sajnálatának ad hangot a 2007 és 2009 közötti mentesítési eljárások során tapasztalt nehézségek miatt, emellett megerősíti a korábbi mentesítési állásfoglalásaiban a vonatkozó pénzügyi évekkel kapcsolatban kifejtett álláspontját;

2.  nyugtázza, hogy 2011. február 28-án kézhez kapta a Tanács 2009-re vonatkozó mentesítésének eljárásához kapcsolódó dokumentumokat (a 2009-es végleges pénzügyi kimutatásokat és elszámolásokat, a pénzügyi tevékenységekről szóló jelentést, valamint a 2009-es belső ellenőrzések összefoglalóját) tartalmazó, a Tanács főtitkára által jegyzett levelet, és üdvözli ezt a lépést mint a Tanács igazgatási költségvetésére vonatkozó demokratikus elszámoltathatóság biztosításának irányába tett konstruktív intézkedést;

3.  üdvözli, hogy a Tanács benyújtotta a fent említett dokumentumokat a Parlamentnek, és hogy a Tanács soros elnöksége részt vett a plenáris ülésen a 2009. évre vonatkozó mentesítésről tartott vitán; ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a mentesítést elhalasztották, mivel a Parlament számos, korábban felmerült függő kérdésre nem kapott választ a Tanács 2009-re vonatkozó mentesítésével kapcsolatban, nevezetesen:

A Parlament joga a mentesítés megadására

4.  tudomásul veszi a Tanács soros elnökségének az Európai Parlament elnökéhez írt 2011. június 2-i levelét, amelyben a Tanács úgy ítéli meg, hogy „a Parlament 2011. május 10-i szavazásának eredményeként az EUMSZ 319. cikkének megfelelően az uniós jogszabályokkal összhangban megtörtént valamennyi 2009-es uniós elszámolás, így a tanácsi elszámolás mentesítése is”;

5.  hangsúlyozza, hogy a Parlament jogosult a mentesítés megadására az EUMSZ 316., 317. és 319. cikkének együttes olvasata értelmében, amely cikkeket a szövegösszefüggésük és céljuk szerint kell értelmezni, nevezetesen hogy az Európai Unió teljes költségvetésének végrehajtása kivétel nélkül parlamenti ellenőrzés és vizsgálat tárgyát képezze, és hogy a mentesítés autonóm módon történjék nemcsak a Bizottság által végrehajtott költségvetési szakasz tekintetében, hanem a költségvetési rendelet 1. cikke szerinti egyéb intézmények által végrehajtott költségvetési szakaszok tekintetében is;

6.  úgy véli, hogy az EUMSZ 319. cikke és a költségvetési rendelet 50. cikke előírja az egyéb intézmények számára, hogy a költségvetés végrehajtása során ugyanazokat a szabályokat és feltételeket tartsák tiszteletben, mint a Bizottság; következésképpen úgy véli, hogy az egyes költségvetések végrehajtásáért az egyes érintett intézmények viselnek felelősséget, nem pedig egyedül a Bizottság;

7.  hangsúlyozza, hogy az elszámolások autonóm lezárására vonatkozó különböző lehetséges jogi értelmezések ellenére a Parlament véleménye szerint az intézmény vizsgált évben folytatott pénzgazdálkodását politikai szempontból minden tekintetben értékelni kell, fenntartva a jelenlegi intézményi egyensúlyt, amelynek megfelelően a Parlament felelős a demokratikus elszámoltathatóság uniós polgárok irányában történő biztosításáért;

8.  úgy véli, hogy a fent említett jogi megfontolások, valamint az egyes intézményekre, illetve szervekre vonatkozó külön-külön mentesítési határozatok elfogadásának bevett gyakorlata is alátámasztja ezt az értelmezést, emellett a mentesítési határozatokat gyakorlati okokból, az uniós intézkedések megszakadásának és zavarainak elkerülése érdekében külön-külön kell elfogadni;

9.  úgy véli, hogy a költségvetési rendelet 147. cikkének és az EUMSZ 265. cikkének megfelelő értelmezése alapján a Parlament mentesítésről szóló határozatát kísérő megjegyzések szerinti megfelelő lépések elmulasztása esetén a Parlamentnek jogában áll mulasztás miatt keresetet benyújtani;

A Parlament és a Tanács eltérő szerepe a mentesítési eljárás során

10.  megjegyzi, hogy a Tanács soros elnökségének a Költségvetési Ellenőrző Bizottság 2011. június 21-i ülésén tett nyilatkozata szerint a COREPER által 2011. március 2-án elfogadott egyetértési megállapodás a Parlament és a Tanács közötti kapcsolatok alapjául szolgál a költségvetéseikre vonatkozó mentesítést illetően; továbbá megjegyzi, hogy ez a megállapodás teljes kölcsönösséget ír elő a Parlament és a Tanács között a dokumentumok benyújtására és a kérdések megválaszolására vonatkozóan, valamint rendelkezik arról, hogy évente kétoldalú találkozót kell rendezni a Tanács, valamint a Parlament mentesítési eljárásért felelős bizottsága képviselői, illetve a két intézmény főtitkárai között;

11.  teljes mértékben tiszteletben tartja a Tanács ajánló hatóságként betöltött, az EUMSZ 319. cikkében említett szerepét az éves mentesítési eljárás során; ugyanakkor nem értene egyet a Tanáccsal, amennyiben az a mentesítés megadása tekintetében saját helyzetét a Parlamentével azonosnak tekintené;

12.  ismételten hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani a Parlament és a Tanács eltérő szerepével kapcsolatos különbségtételt a mentesítési eljárásban, valamint hogy a Tanács igazgatásának (Főtitkárságának) a többi uniós intézmény igazgatásához – így a Parlament igazgatásához is – hasonlóan számvevőszéki ellenőrzés alá kell tartoznia, és az EUMSZ szerinti mentesítési eljárás révén teljes mértékben elszámoltathatónak kell lennie az uniós polgárok felé a költségvetés végrehajtásáért;

13. megjegyzi, hogy a Számvevőszék ezen intézmények ellenőrzését a bizottsági ellenőrzésektől függetlenül végzi, és hangsúlyozza, hogy az elszámoltathatósági lánc végső elemének a Parlament által adott mentesítésen keresztüli demokratikus kontrollnak kell lennie;

14.  emlékezteti a Számvevőszéket a Parlament azon javaslatára, hogy a Bíróságnál, az európai ombudsmannál és az európai adatvédelmi biztosnál a 2010-es pénzügyi évre vonatkozó számvevőszéki éves jelentésre való előkészületek során végzett vizsgálatokhoz hasonlóan végezze el a Tanácsnál működő felügyeleti és ellenőrzési rendszerek mélyreható vizsgálatát;

A Tanács mentesítésének fő elemei

15.  emlékeztet arra, hogy a Tanács kiadásait éppen úgy meg kellene vizsgálni, mint a többi intézményéit, és a vizsgálat alapvető elemeinek a következőknek kell lenniük:

(1) HL L 69., 2009.3.13. (2) HL C 308., 2010.11.12., 1. o. (3) HL C 303., 2010.11.9., 1. o. (4) HL C 308., 2010.11.12., 129. o. (5) HL L 250., 2011.9.27., 23. o. (6) HL L 248., 2002.9.16., 1. o. (7) A Tanács 2002. július 22-i eljárási szabályzatához (HL L 230., 2002.8.28., 7. o.) kapcsolódó határozat. (8) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (9) HL L 69., 2009.3.13. (10) HL C 308., 2010.11.12., 1. o. (11) HL C 303., 2010.11.9., 1. o. (12) HL C 308., 2010.11.12., 129. o. (13) HL L 250., 2011.9.27., 23. o. (14) HL L 248., 2002.9.16., 1. o. (15) A Tanács 2002. július 22-i eljárási szabályzatához (HL L 230., 2002.8.28., 7. o.) kapcsolódó határozat. (16) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (17) Az európai átláthatósági kezdeményezés. (18) HL L 252., 2010.9.25., 22. o.

Az Európai Parlament 2011. október 25-i jogalkotási állásfoglalása a 2000/25/EK irányelvnek a kibocsátási szakaszok keskeny nyomtávú traktorokra való alkalmazásának tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2011)0001 – C7-0018/2011 – 2011/0002(COD))

P7_TA(2011)0451 A7-0282/2011

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0001),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0018/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. március 16-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2011. szeptember 21-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A7-0282/2011),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2011. október 25-én került elfogadásra a 2000/25/EK irányelvnek a kibocsátási szakaszok keskeny nyomtávú traktorokra való alkalmazásának tekintetében történő módosításáról szóló 2011/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2011/87/EU irányelv.)

(1) HL C 132., 2011.5.3., 53. o.

Az Európai Parlament 2011. október 25-i jogalkotási állásfoglalása a 97/68/EK irányelvnek a rugalmas végrehajtási eljárással forgalomba hozott motorokra vonatkozó rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2010)0362 – C7-0171/2010 – 2010/0195(COD))

P7_TA(2011)0452 A7-0080/2011

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0362),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0171/2010),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. szeptember 16-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2011. június 29-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére (A7-0080/2011),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2011. október 25-én került elfogadásra a 97/68/EK irányelvnek a rugalmas végrehajtási eljárással forgalomba hozott motorokra vonatkozó rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló .../2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2011/88/EU irányelv.)

(1) HL C 48., 2011.2.15., 134. o.

Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása a fogyatékossággal élő személyek mobilitásáról és befogadásáról, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról (2010/2272(INI))

P7_TA(2011)0453 A7-0263/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, az emberi jogok európai egyezményére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (UN CRPD), és annak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Közösség által történő megkötéséről szóló 2009. november 26-i 2010/48/EK tanácsi határozat(1) szerinti 2011. január 21-i hatálybalépésére az Unióban,

–  tekintettel a munkavállalók alapvető szociális jogainak közösségi chartájára(2),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 2., 10., 19. és 168. cikkére,

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2008)0426) és a Parlament erre vonatkozó 2009. április 2-i álláspontjára(4),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő emberek parkolási kártyájáról szóló, 1998. június 4-i 98/376/EK tanácsi ajánlásra(5),

–  tekintettel az „Európai digitális menetrend ” című, 2010. augusztus 26-i bizottsági közleményre (COM(2010)0245),

–  tekintettel „A fogyatékossággal élő emberek számára akadálymentes Európa felé” című, 2000. május 12-i bizottsági közleményre (COM(2000)0284),

–  tekintettel az „eEurópa 2002: A nyilvános honlapok és tartalmuk elérhetősége” című, 2001. szeptember 25-i bizottsági közleményre (COM(2001)0529),

–  tekintettel a funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozására, melyet az Egészségügyi Világszervezet 2001. május 22-én fogadott el (az Egészségügyi Világtanács 54.21. számú állásfoglalása),

–  tekintettel az „Esélyegyenlőség a fogyatékossággal élő embereknek: európai cselekvési terv” című, 2003. november 30-i bizottsági közleményre (COM(2003)0650),

–  tekintettel „A fogyatékossággal élő emberek jogainak és méltóságának érvényesítését és védelmét szolgáló, jogilag kötelező erejű ENSZ-eszköz létrehozása felé” című, 2003. január 24-i bizottsági közleményre (COM(2003)0016),

–  tekintettel a „Zöld könyv: a demográfiai változások kihívása és a nemzedékek közötti szolidaritás új formái” című, 2005. március 16-i bizottsági közleményre (COM(2005)0094),

–  tekintettel „A fogyatékkal élők helyzete az Európai Unióban: a 2008–2009-es európai cselekvési terv” című, 2007. november 26-i bizottsági közleményre (COM(2007)0738),

–  tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja – A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című 2010. december 16-i bizottsági közleményre (COM (2010)0758),

–  tekintettel az „Európai fogyatékosságügyi stratégia 2010–2020: megújított elkötelezettség az akadálymentes Európa megvalósítása iránt” című, 2010. november 15-i bizottsági közleményre (COM(2010)0636),

–  tekintettel a 2006. december 13-án elfogadott, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez kapcsolódó fakultatív jegyzőkönyvre („fakultatív jegyzőkönyv”),

–  tekintettel „A munkaerő-piaci beilleszkedés előmozdítása – A válságból való kilábalás és a 2010 utáni lisszaboni menetrendre való felkészülés” című, 2009. november 30-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel Urzula Weber-Król 1454/2010. számú petíciójára,

–  tekintettel a légi járműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogairól szóló, 2006. július 5-i 1107/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet működéséről és hatásairól szóló bizottsági jelentésre (COM(2011)0166),

–  tekintettel az Európai Bíróság 2006. július 11-i ítéletére (C-13/05. sz. ügy: 2000/78/EK irányelv – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazandó egyenlő bánásmód – A fogyatékosság fogalma),

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2010. október 21-i 2010/707/EU tanácsi határozatra(6),

–  tekintettel a siketek jelnyelveiről szóló, 1988. június 17-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a nőkről és a fogyatékosságról szóló, 1989. május 26-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az értelmi fogyatékossággal élők jogairól szóló, 1992. szeptember 16-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő emberek emberi jogairól szóló, 1995. december 14-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az autizmussal élő emberek jogairól szóló, 1996. május 9-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a „Parkolási kártya fogyatékossággal élő emberek számára – A fogyatékossággal élők jogai” című, 1996. december 13-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről szóló, 1997. április 11-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel „A fogyatékossággal élő emberek jogainak és méltóságának érvényesítését és védelmét szolgáló, jogilag kötelező erejű ENSZ-eszköz létrehozása” című, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett bizottsági közleményről szóló, 2003. június 23-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az „Éves növekedési jelentés: az EU válságra adott átfogó válaszlépéseinek előmozdítása” című, 2011. január 12-i bizottsági közleményre (COM(2011)0011), és a közös foglalkoztatási jelentés ahhoz csatolt tervezetére,

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2011. május 19-i 2011/308/EU tanácsi határozatra(15),

–  tekintettel 2011. március 8-i állásfoglalására az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentéséről az EU-ban(16),

–  tekintettel az európai szociális partnerek által 2010. március 25-én megkötött, a társadalmi befogadásnak kedvező munkaerőpiacokról szóló keretszerződésre,

–  tekintettel a Tanács következtetéseire a közös értékekről és elvekről az európai uniós egészségügyi rendszerekben (2006/C146/01),

–  tekintettel „A méltányosság és az egészség szerepe a politikák mindegyikében: szolidaritás az egészségügyben” című, 2010. június 8-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményére (A7–0263/2011),

A.  mivel teljes jogú polgárként a (mind a fizikai, mind pedig a pszichoszociális) fogyatékossággal élő emberek jogai egyenlők a fogyatékossággal nem élő állampolgárokéival, méltóságuk megkérdőjelezhetetlen, és egyenlő bánásmódra, önálló életre és a társadalomban való teljes értékű részvételre jogosultak,

B.  mivel több mint 80 millió ember, az Európai Unió lakosságának közel 16%-a fogyatékossággal él, beleértve a mentális egészségügyi problémákkal küzdőket – különös tekintettel az autizmusra –, és munkanélküliségi rátájuk legalább kétszer olyan magas, mint a fogyatékossággal nem rendelkező embereké; mivel a fogyatékossággal élő személyek kiszolgáltatott társadalmi csoportot alkotnak, amelyen belül a szegénységi ráta 70%-kal magasabb az átlagnál; mivel a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatottsági aránya csupán mintegy 45%, miközben a minőségi munkahelyek anyagi függetlenséget biztosítanak és elősegítik a személyes kibontakozást; mivel a munkanélküliség fokozza a szegénység és a társadalmi kirekesztődés veszélyét, mivel a lakosság legalább negyede szenved élete során mentális egészségügyi problémáktól, és mivel ez 10%-uknál krónikus mentális egészségügyi problémákat okozhat, hangsúlyozva, hogy aktív és célzott politikákra van szükség e tartós helyzet orvoslására; mivel a szegénység fokozott kockázata abból adódik, hogy a fogyatékossággal élő emberek gyakran korlátozottan férnek hozzá nemcsak a foglalkoztatáshoz és a képzéshez, hanem az egészségügyi ellátáshoz és a megfelelő kezeléshez is,

C.  mivel a válság a leginkább peremre szorult társadalmi csoportokat sújtja a legjobban és mivel a fogyatékossággal élő emberek az egyik olyan csoport, amelyet az európai pénzügyi válság hatása a leginkább érint,

D.  mivel az érintett polgárok gyakorta hívják fel a Petíciós Bizottság figyelmét a fogyatékossággal élő emberekkel szembeni azonos bánásmód jelenlegi elvének megvalósítását jellemző hiányosságokra,

E.  mivel a magas szintű támogatásra szoruló, fogyatékossággal élő emberek vannak leginkább kirekesztve a társadalomból és mivel általánosságban a fogyatékossággal élő nők a legkiszolgáltatottabbak és leggyakrabban ők szorulnak a társadalom peremére, illetve tapasztalnak megkülönböztetést, valamint az oktatásban, foglalkoztatásban és társadalmi életben való részvételből való kirekesztést,

F.  mivel az intelligens (innováción és kutatáson alapuló), fenntartható és inkluzív európai növekedés kialakítását célzó Európa 2020 stratégia sikerének nélkülözhetetlen feltétele a fogyatékossággal élő emberek mobilitását és beilleszkedését érintő strukturális fejlesztés,

G.  mivel az említett szám jelentősen emelkedni fog annak következtében, hogy a 75 éven felüli népesség több mint egyharmada él képességeit valamilyen mértékben korlátozó fogyatékossággal, és több mint 20%-uk képességei jelentősen korlátozottak, és emiatt a következő években a korfa elkerülhetetlenül meg fog változni,

H.  mivel az Európai Unió hivatalosan ratifikálta a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, és azt mind a 27 uniós tagállam aláírta, 17 pedig ratifikálta,

I.  mivel az Európai Unió hatásköre a fogyatékosság alapján történő megkülönböztetéssel szembeni védelem terén jelenleg csak a foglalkoztatásra, a munkavégzésre és a szakmai képzésre terjed ki (2000/78/EK), és mivel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény vegyes megállapodás, minek alapján az uniós intézményeknek és a tagállamoknak is vannak kötelezettségeik a végrehajtás tekintetében, és az e jelentésben szereplő javaslatokat és megközelítéseket figyelembe kell venni és mérlegelni kell az európai akadálymentesítési intézkedéscsomagra irányuló következő bizottsági javaslatban,

J.  mivel a fogyatékossággal élő emberekkel foglalkozó politikák gyakran tagállami hatáskörbe tartoznak, ezért a nemzeti hagyományokat, örökségeket és társadalmi szokásokat, a gazdasági fejlettséget, valamint a családoknak és szervezeteknek a fogyatékossággal élő emberek önállósága felé vezető úton és a társadalomba való beilleszkedése terén való támogatásban betöltött rendkívül fontos szerepét veszik alapul,

K.  mivel a fogyatékosság olyan alakulóban lévő koncepció, amely a károsodással élő személyek és azon hozzáállásbeli és környezeti akadályok közötti kölcsönhatás eredménye, amelyek akadályozzák az említett személyeknek a társadalomban másokkal egyenlő, teljes értékű és tényleges, azonos méltóságon alapuló részvételét,

L.  mivel szoros kapcsolat van a mobilitás, a fogyatékosság és a társadalmi befogadás között, különös tekintettel a kommunikáció szabadságára és az ahhoz való hozzáférésre (beleértve a Braille-írást, a jelnyelveket és más alternatív kommunikációs formákat is), a mozgás szabadságára az élet valamennyi területén, valamint a szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, mivel ösztönözni kell a társadalomban való teljes értékű részvételt az élet valamennyi területén, szem előtt tartva a közösségi politikák jelentőségét az információs és kommunikációs technológiák, valamint az otthoni lakókörnyezetben megvalósuló, robotikán alapuló életvitel segítésének folyamatos fejlesztése és az online kommunikációs megoldások terén, illetve hogy a teljes akadálymentesítés irányába történő elmozdulás érdekében az egységes piacon kompatibilis szabványokat kell létrehozni és meg kell könnyíteni elterjedésüket,

M.  mivel az információhoz és a kultúrához való hozzáférés (az Alapjogi Charta 11. cikke), amint az a fogyatékossággal élő emberek kulturális infrastruktúrához és kulturális tevékenységekhez való hozzáféréséről szóló, 2003. május 6-i tanácsi állásfoglalásban szerepel, alapvető szerepet játszik az emberek – beleértve a fogyatékossággal élő embereket is –intellektuális fejlődésében és ezért közvetlenül befolyásolja foglalkoztatási lehetőségeiket,

N.  mivel a fogyatékossággal élő embereknek joguk van az önálló életet lehetővé tevő, közösségi alapú szolgáltatásokhoz, a személyes segítségnyújtáshoz, a anyagi és szociális függetlenséghez és a társadalomban, valamint a munkaerőpiacon való teljes körű részvételhez; mivel ha a támogató tevékenységekért díjazás járna, azok a GDP közel 50%-át tennék ki (a gazdasági teljesítmény és a társadalmi haladás mérésével foglalkozó bizottság, 2010. április 21.),

O.  mivel a mindenki számára kínált szolgáltatásokhoz és javakhoz való hozzáférést korlátozó tényezők jelentős akadályt képeznek a fogyatékossággal élő emberek számára,

P.  mivel egyes tagállamokban és ágazatokban a fogyatékossággal élő emberek egész életük során megkülönböztetésnek vannak kitéve, különösen az oktatás és a képzés időszaka alatt, ami a fogyatékossággal élő gyermekek és tanulók korai felismerésének hiányának és a közbelépés elmaradásának tudható be, és ez korlátozza későbbi foglalkoztatási lehetőségeiket,

Q.  mivel a 16–19 éves korosztályban az oktatásból kimaradók aránya a fogyatékossággal élő diákok esetében 37%, a részleges fogyatékossággal élő tanulók esetében pedig 25%, míg a fogyatékosság nélkül élő diákoknál ez az arány 17%,

R.  mivel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló, az Európai Unió által 2010 decemberében ratifikált ENSZ-egyezmény 24. cikke tiltja az oktatási rendszerből fogyatékosság alapján történő kizárást, és mivel a hátrányosan megkülönböztető magatartások elleni küzdelemnek, egy integráló társadalom építésének és a mindenkinek megfelelő oktatás biztosításának legeredményesebb eszköze a befogadó oktatás,

S.  mivel a fogyatékossággal élő nőket gyakran kettős diszkrimináció sújtja, és mivel a nemek esélyegyenlőségének minden releváns fogyatékosságügyi szakpolitikában megvalósuló általános érvényesítése fontos eszköz a kormányok kezében e helyzet orvoslására,

T.  mivel a gazdasági válság a foglalkoztatás terén általános kihívást jelent, különösen a fogyatékossággal élő emberek vonatkozásában, és a munkanélküliségi ráta növekedése lényegesen magasabb a valamiféle fogyatékossággal élő emberek között és egyre nagyobb a félelem a tekintetben, hogy a fogyatékossági ellátásokat felhasználhatják a munkaerő-kínálat befolyásolására,

U.  mivel a fogyatékossággal élő emberek családtagjai képzettársítások révén megkülönböztetést szenvednek el, a családtámogató intézkedések viszont pozitív hatással lesznek a fogyatékossággal élők jogainak teljes körű és egyenlő érvényesítésére,

V.  mivel 2007-ben 1 364 984 aláírást tartalmazó petíciót nyújtottak be a Bizottsághoz, kérve a fogyatékossággal élő emberek fokozottabb védelmét az Európai Unió valamennyi politikájában, és mivel a Bizottság azóta sem vette kellő mértékben figyelembe e jogos kezdeményezést,

Célkitűzések

1.  hangsúlyozza, hogy a valamilyen fogyatékossággal élő népesség bevonása nélkül semmiképp sem teljesíthető az Európai Unió Európa 2020 stratégiájának azon célkitűzése, hogy 2020-ra 75%-ra emeljék a 20 és 64 éves életkor közötti népesség foglalkoztatási rátáját;

2.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő emberekre fordított pénzügyi kiadások és gazdasági befektetések hosszú távon megtérülő beruházások mindannyiunk jólétébe és egy fenntartható társadalomba, amelyben az emberek hosszabb ideig élnek és jobb körülmények között, hatékonyabban dolgoznak; ennek kapcsán kiemeli, hogy az államháztartási megszorító intézkedések közül nem lehet elfogadni azokat, amelyek célja a fogyatékossággal élő személyeknek nyújtott szolgáltatások, illetve társadalmi befogadásukat elősegítő projektek költségvetésének indokolatlan csökkentése, hiszen ez a fogyatékossággal élő emberek bizonyos alapvető és elidegeníthetetlen jogai biztosításának megszűnését eredményeznék; ezzel szemben úgy véli, hogy határozottan növelni kell a befektetéseket ezen a téren; emlékeztet, hogy az Európai Unióban minden egészségügyi szolgáltatásnak az egyetemesség, a minőségi ellátáshoz való hozzáférés, a méltányosság és a szolidaritás alapvető értékein kell alapulnia;

3.  megjegyzi, hogy a pénzügyi válság során, amelyből most már látszanak a kilábalás jelei, az európai társadalmak alapvetően szolidárisak maradtak; teljes mértékben elismeri és hangsúlyozza, hogy személyre szabott intézkedésekre van szükség a fogyatékossággal élő személyek számára, akik különféle szintű és fajtájú fogyatékosságaik szerint még intenzívebb támogatásra szorulnak az emberi jogok és a méltóság, valamint a megkülönböztetés veszélye alapján, amelyeket gyakran nem tartanak tiszteletben, ezért európai tudatosságnövelő kampányok révén ösztönözni és erősíteni kell azokat; rámutat, hogy a fogyatékossággal élő emberek szükségleteit ezért egyedi igényeik alapján kell figyelembe venni, hogy az oktatás, a képzés és a szakmai élet minden szakasza során megfelelő megoldásokat találjanak;

4.  hangsúlyozza az új 2010–2020-as európai fogyatékosságügyi stratégia (EFS) célkitűzéseinek jelentőségét, és a fellépések megbízható adatok alapján történő, részletesebb kidolgozására szólít fel valamennyi kormányzati szinten; úgy véli, hogy figyelembe kell venni a „semmit a fogyatékossággal élő emberekről a fogyatékossággal élő emberek nélkül” alapelvet, ami azt jelenti, hogy a fogyatékossággal élő embereket minden őket érintő fellépésbe és döntésbe be kell vonni;

5.  sajnálja, hogy a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos európai stratégiáról szóló bizottsági közlemény nem tartalmaz átfogó nemi dimenziót vagy a nemhez kötött fogyatékosságügyi szakpolitikákra vonatkozó külön fejezetet annak ellenére, hogy a fogyatékossággal élõ nõk gyakran hátrányosabb helyzetben vannak, mint a fogyatékossággal élõ férfiak, és gyakrabban esnek a szegénység és a társadalmi kirekesztés áldozatául; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a 2010–2020-ra szóló európai fogyatékosságügyi stratégiában mindvégig vegyék figyelembe a nemi szempontokat;

6.  hangsúlyozza, hogy az EFS bizottsági és tagállami programokon és stratégiákon belüli, a szubszidiaritás elvén alapuló végrehajtásának koordinálására, ellenőrzésére és értékelésére szolgáló, hatékonyabb mechanizmusok biztosítása céljából a fogyatékosság vonatkozásában új, hatékony megközelítésre van szükség, egy Európai Fogyatékosságügyi Bizottság létrehozásával kezdve, amely rendszeresen ülésezik és aktívan bevonja az Európai Parlamentet, és amelyben részt vesznek a fogyatékossággal élő emberek képviseleti szervei, továbbá a nemzeti munkacsoportok;

7.  emlékeztet, hogy a fenntartható társadalom, melyben az emberek hosszabb ideig élnek jobb egészségben azt is jelenti, hogy a fogyatékossággal élő emberek életminőségének javítása és a társadalmi kirekesztés elkerülése érdekében javítani kell a városi és közösségi terek tervezését, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést, beleértve az új információs és kommunikációs technológiákhoz való egyenlő hozzáférést is;

Polgári és emberi jogok

8.  felszólít az Európai Unió Alapjogi Chartájának teljes körű tiszteletben tartására, valamint a mindenki számára történő tervezés („Design for all”) és az egyetemes tervezés („Universal Design”) elveinek támogatására; elismeri a fogyatékossággal élő emberek társadalomba való teljes körű beilleszkedésének megerősítését célzó jogi szabályozások terén az ENSZ és az Európai Unió által tett erőfeszítéseket, azonban úgy véli, hogy ennél többre lenne szükség;

9.  különösen hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek esetében is biztosítani kell a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményben megfogalmazott jogok – a játékhoz, az oktatáshoz, a saját közössége kulturális és művészeti életben való részvételhez, a személyes igényei által megkívánt orvosi ellátáshoz, a tájékoztatás és az eszmék szabad kereséséhez és megismeréséhez való jog – maradéktalan tiszteletben tartását; különösen kiemeli, hogy a fenti egyezmény 23. cikke elismeri, hogy a fogyatékossággal élő gyermeknek „emberi méltóságát biztosító, önfenntartását előmozdító, a közösségi életben való tevékeny részvételt lehetővé tevő, teljes és tisztes életet kell élnie”, és kéri, hogy „a fogyatékos gyermek valóban részesülhessen oktatásban, képzésben, egészségügyi ellátásban, rehabilitációs szolgáltatásokban, a munkára való felkészítésben és szabadidő-tevékenységben oly módon, hogy ezek biztosítsák a legteljesebb társadalmi integrációját és személyisége lehető legteljesebb kibontakozását kulturális és szellemi területen egyaránt”;

10.  felszólít arra, hogy ténylegesen érvényesítsék a fogyatékosságügyet az EU 2020 stratégiában és annak kiemelt kezdeményezéseiben, köztük az innovatív Unióban, amelyből hiányzik a fogyatékosságra való hivatkozás;

11.  felhívja a figyelmet arra, hogy sok fogyatékossággal élő ember továbbra is megkülönböztetésnek van kitéve a törvény és az igazságszolgáltatás előtti egyenlőség terén, és felhívja a tagállamokat, hogy javítsák ki és orvosolják e hiányosságokat, beleértve a fogyatékossággal élő emberek igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférését, az igazságszolgáltatásban dolgozók – köztük a rendőrségi és büntetés-végrehajtási személyzet – megfelelő képzését, továbbá – összhangban a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 29. cikkével – hangsúlyozza a politikai és közéletben való egyenlő részvétel garantálásának és biztosításának fontosságát, ideértve a szavazáshoz való jogot, a passzív választójogot, valamint a hivatalviselés jogát, hiszen az ezzel foglalkozó nem kormányzati szervezetek és választási szakértők becslései szerint a fogyatékossággal élő embereknek csak kis része tud részt venni a választásokon;

12.  véleménye szerint az áruk és szolgáltatások – beleértve az azokra vonatkozó releváns és hozzáférhető információkat is – megszerzésének megfelelő (online) vásárlási megoldásokat, valamint az áruknak és szolgáltatásoknak hosszú távon akadálymentesen hozzáférhetőeknek kell lenniük; felhívja a figyelmet arra, hogy a fogyatékossággal élő emberek által használt termékeket európai és nemzetközi szabványok szerint is jóvá kell hagyatni; felszólítja a Bizottságot, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 29. cikkében foglaltaknak megfelelően tegyen további megfelelő lépéseket az egyetemesen megtervezett áruk és szolgáltatások fejlesztésének, valamint az azokhoz való hozzáférésnek az előmozdítására, beleértve a legjobb gyakorlatok cseréjét is;

13.  rámutat, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre figyelemmel készült számos tanulmány feltárta, hogy a fogyatékossággal élő nőket kétszeres megkülönböztetés éri: nemi szempontból és fogyatékossággal élőként; mivel gyakorlatilag egyáltalán nem léteznek ezen a téren mechanizmusok, kéri a Bizottságot, hogy a fogyatékossággal élő nők szociális védelmi rendszereiben hozzon speciális rendelkezéseket;

14.  hangsúlyozza, hogy az értelmi fogyatékossággal és értelmi sérüléssel élő emberek különösen ki vannak téve a visszaélések és erőszak veszélyének; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy fejlett ellenőrző mechanizmust, amely a bentlakásos intézetekben élők emberi jogai és szabadságjogai tiszteletben tartásának biztosítása céljából az áldozatok számára szociális szolgáltatásokat és jogi védelmet nyújt, különös tekintettel a fogyatékossággal élő nőkre és gyermekekre; felszólítja a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, hogy végezzen vizsgálatokat a fogyatékossággal élő lányok és nők helyzetéről az erőszak összefüggésében; hangsúlyozza a nők kétszeres megkülönböztetésével szembeni, illetve a teljes jog- és esélyegyenlőséget előmozdító intézkedések és fellépések szükségességét; felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat olyan aktív és hatékony lépések meghozatalára, amelyek támogatják és előmozdítják az átmenetet a bentlakásos intézeti gondozásról a közösségi alapú gondozásra, hatékonyan felhasználva az uniós támogatási lehetőségeket, például a Progress programot olyan intézkedésekre, amelyek fokozzák az intézetekben fogyatékossággal élő emberek helyzetével kapcsolatos tudatosságot; felszólítja a tagállamokat, hogy garantáljanak elsőbbségi hozzáférést a szociális lakhatáshoz, az otthoni lakókörnyezet átalakítására szolgáló támogatáshoz, a nemi erőszakkal kapcsolatos esetekben nyújtott otthoni segítséghez és közszolgáltatásokhoz az erőszak áldozatául esett, fogyatékossággal élő nők számára;

15.  hangsúlyozza, hogy a tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy fordítsanak lényegesen több figyelmet a fogyatékosság társadalmi vetületére; úgy véli, hogy a polgári jogok egyén általi gyakorolhatóságának szükséges előfeltétele a támogatott döntéshozatali mechanizmusra vonatkozó jogi háttér esetleges létrehozása; felszólítja a tagállamokat, hogy amennyire csak lehetséges, ösztönözzék az olyan támogatási formákat, mint a személyes segítés és a önálló életvitelt támogató más szolgáltatások, hogy általánosságban kiváltsák az intézeti gondozást más támogatási formák javára; kéri a Bizottságot, hogy tanulmányozza alaposan e jelenségeket és fokozza a rájuk vonatkozó társadalmi tudatosságot; rámutat az önkéntes munka – mint a fogyatékossággal élő embereknek nyújtott nélkülözhetetlen támogatás – szerepére, és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák és fejlesszék tovább az önkéntes munkára irányuló kezdeményezéseket és támogatási programokat;

16.  hangsúlyozza a nyilvános információkhoz való egyenlő hozzáférés garantálásának és biztosításának fontosságát, különös tekintettel a természeti és ember által okozott katasztrófák állam általi kezelésére, összhangban a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 21. cikkével;

17.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a természeti és emberi mulasztásból fakadó katasztrófákra való felkészülés érdekében, különös tekintettel a fogyatékossággal élő emberek megfelelő és hasznos tájékoztatására, többek között a hasznos és jó nemzetközi példák bemutatása révén;

18.  hangsúlyozza, hogy mind nemzeti, mind pedig európai szinten intézkedésre van szükség az intézeti gondozásról a helyi közösségi gondozásra való áttérésnek a strukturális alapok olyan intézkedésekkel kísért felhasználása révén történő előmozdítására, amelyek fokozzák az intézetekben fogyatékossággal élő emberek helyzetével kapcsolatos tudatosságot;

Az adatgyűjtés és az érintettekkel történő konzultáció jelentősége

19.  hangsúlyozza, hogy jelenleg a tagállamokban nem vagy csak korlátozott mértékben állnak rendelkezésre átfogó, nemi szempontú bontás szerinti adatok a fogyatékosságügyi kérdésekről és a fogyatékossággal élő emberekkel kapcsolatos szolgáltatásokról, beleértve a bentlakásos intézmények és lakóotthonok mennyiségére és minőségére vonatkozó specifikus mutatókat és információkat is, valamint hogy az Eurostatnak több nemi alapú éves adatot kellene nyújtania a fogyatékossággal élő emberekről és gondozóikról;

20.  csalódottságának ad hangot az átláthatóság hiánya és a fogyatékossággal élő emberek korlátozott bevonása miatt az adatgyűjtésbe és a konzultációba, és úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak ösztönöznie kell a fogyatékossággal élő emberek konzultációs eljárásokban való részvételét, amelyeknek a nem kormányzati szervek tapasztalatai alapján teljes mértékben hozzáférhetőknek kell lenniük és amelyeket úgy kell kialakítani, hogy lehetővé váljon a tényleges véleménynyilvánítás, és hogy hatékony tájékoztató kampányok kísérjék azokat; hangsúlyozza, hogy csupán 336 válasz érkezett a civil társadalomtól a Bizottság központi konzultációs honlapján 2009-ben folytatott bizottsági konzultáció során, ami azt mutatja, hogy a tájékoztató kampányok nem érték el a célcsoportokat, és hogy az online eszköz nem volt hozzáférhető a képernyő-olvasókat használó vak emberek számára; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy valamennyi szinten és minden végrehajtási eljárásba vonják be a fogyatékossággal élő embereket és szervezeteiket (amint azt a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 33. cikke előírja);

21.  felhívja a Bizottságot, hogy a nemzeti és közösségi szinten egyaránt meghatározott célkitűzések teljesítése érdekében erősítse az ellenőrzési folyamatokat és fokozza a tagállamok közötti együttműködést és a bevált gyakorlatok cseréjét, különös tekintettel az egymással összehasonlítható nemi alapú adatok és fejlődési mutatók gyűjtésére; hangsúlyozza, hogy a méréseknek a fogyatékossággal élő emberek igényein és nem csak orvosi szempontokon kell alapulniuk, és társadalmi, foglalkoztatási és környezeti kérdéseket is magukban kell foglalniuk; ugyanakkor kiemeli, hogy a rendszerrel visszaélők és a fogyatékosságot színlelők elleni küzdelem terén fontos az erőfeszítések összehangolása;

22.  emlékeztet, hogy a fogyatékossággal élő emberek szolgáltatások és a közpénzen alapuló támogatás céljából történő nyilvántartásba vétele nem eredményezheti emberi jogaik és magánéletük megsértését vagy megbélyegzésüket;

Demográfiai változások és akadálymentes környezet

23.  hangsúlyozza, hogy a demográfiai változás azt is eredményezi, hogy nőni fog a fogyatékossággal élő idős emberek száma, mivel a hosszabb élet miatt több embert fog érinteni a fogyatékosság kialakulása, ezért egyre nagyobb szükség lesz olyan szolgáltatások és megoldások kifejlesztésére és megtervezésére, amelyek egyaránt hasznosak a bármilyen korú fogyatékossággal élő emberek és a fogyatékossággal vagy anélkül élő idősek számára;

24.  ösztönzi a két társadalmi csoport közötti szövetségeket a tagállamokban a foglalkoztatásra és a társadalmi fejlődésre alapozott innovatív növekedéshez való hozzájárulás, valamint az idősödő társadalomból és a demográfiai változásból eredő új igények teljesítése érdekében;

25.  felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a tagállami szankciókat és ösztönzőket az 1083/2006/EK rendelet 16. cikkének végrehajtása, valamint jogilag kötelező erejű követelményeinek tiszteletben tartása céljából; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a jövőbeli 2014–2020-as kohéziós politikában a megkülönböztetés elleni és a hozzáférést biztosító rendelkezéseket, és hogy kövesse nyomon és értékelje az európai finanszírozási programok helyes végrehajtását és az európai alapok felhasználását;

26.  felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az európai strukturális alapok – főként az Európai Regionális Fejlesztési Alap – felhasználását azzal a céllal, hogy az európai pénzeszközök alkalmazásával javuljon az áruk és szolgáltatások, valamint az épített környezet hozzáférhetősége;

A személyek szabad mozgása és akadálymentes szolgáltatások

27.  elismeri, hogy a mozgás szabadsága alapvető jog az Európai Unióban; hangsúlyozza, hogy az pozitívan befolyásolja a fogyatékossággal élő emberek életminőségét és részvételét a társadalomban és a munkaerőpiacon, valamint családtagjaik társadalmi részvételét, különös tekintettel az egészségügyi szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférésre, valamint a fogyatékosságot okozó krónikus betegségben szenvedőkre fordított nagyobb figyelemre annak érdekében, hogy az egész Európai Unióban csökkenjenek az egészségügyi egyenlőtlenségek;

28.  rámutat arra, hogy a területén belül élő polgárai számára egyenlőséget és szabad mozgást előmozdító Európában a fogyatékossággal élő személyek jogai tagállamonként eltérőek;

29.  hangsúlyozza, hogy a hozzáférhető közlekedés lehetővé teszi a fogyatékossággal élő emberek számára, hogy könnyebben vegyenek részt a munkaerőpiacon, ekként pedig elősegíti a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet;

30.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e technológiákhoz való gyorsabb hozzáférés útjában álló akadályok megszüntetésére irányuló, árak csökkentését is tartalmazó különféle stratégiák révén növeljék a szolgáltatások elérhetőségét, beleértve az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérése érdekében tervezett legfontosabb kezdeményezéseket is;

31.  emlékeztet, hogy a mobilitás az európai foglalkoztatási stratégia központi kérdése, és hogy az Európai Unióban továbbra is igen jelentős akadályok gátolják a fogyatékossággal élő emberek méltó és függetlenségüket biztosító életvitelét, különösen a szolgáltatások és támogatások hordozhatóságát, a szükséges létesítmények hozzáférhetőségét és a személyes segítséget illetően;

32.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő személyek a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló irányelv (2011/24/EU) szerint határokon átnyúló egészségügyi ellátásra jogosultak, és számukra lehetővé kell tenni az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférést minden más uniós tagállamban, kiváltképpen amikor erősen speciális szakgondozásra van szükségük;

33.  felszólít a fogyatékossággal élő emberek jogállásának jobb és kölcsönös elismerésére minden tagállamban; felszólítja a tagállamokat, hogy cseréljék ki a bevált gyakorlatokat annak érdekében, hogy EU-szerte közelítsék a fogyatékossági fokozat(ok) értékelésére szolgáló nemzeti rendszereket a fogyatékossággal élő emberek jobb mobilitásának biztosítása érdekében;

34.  kiemeli, hogy ösztönözni kell a tagállamokat, hogy társadalombiztosítási rendszerükben és nyugdíjazáskor ismerjék el a fogyatékossággal élő emberek gondozásában – leggyakrabban nők által – vállalt részvételt és ingyen végzett munkát; hangsúlyozza, hogy kitüntetett figyelmet kell fordítani ezekre a nőkre;

35.  elismeri a fogyatékossággal élő személyek parkolási kártyájáról szóló, 1998. június 4-i 98/376/EK tanácsi ajánlás jelentőségét, amely kimondja, hogy e kártyának egységes formát kell öltenie és azt valamennyi tagállamnak el kell ismernie annak érdekében, hogy megkönnyítse birtokosaik gépjárműhasználatát, továbbá megjegyzi, hogy az egységes európai utasjogi charta, valamint a vezetői engedélyek és a tagállamok közötti mobilitás elősegítéséhez esetlegesen szükséges más engedélyek vagy dokumentumok megszerzésével és megújításával kapcsolatos fogyatékossági kritériumok európai meghatározása rendkívül fontos a fogyatékossággal élő emberek társadalmi beilleszkedése szempontjából valamennyi uniós tagállamban; megjegyzi, hogy a vak és siket ember számára biztosított ingyenes, innovatív kommunikációs formák, mint amilyenek a hozzáférhető információs szolgáltatások, különös tekintettel az online szolgáltatásokra is alapvető jelentőségűek e jogok teljes körű élvezéséhez; ezek magukban foglalják a kognitív és értelmi fogyatékosságokkal rendelkező emberek számára készült „könnyen értelmezhető” változatokat is; a fogyatékossággal élő emberek szabad mozgása előtti akadályok csökkentésére szólít fel egy európai mobilitási kártya bevezetése révén, ami a fogyatékossági igazolványok, ellátások és jogosultságok tagállamok közötti kölcsönös elismerésére alapul a nyílt koordinációs módszer használata révén is, annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek könnyebben tanulhassanak, dolgozhassanak és utazhassanak; egy fogyatékossággal élő embereket megcélzó, informatívabb honlap létrehozására szólít fel, amely kifejti jogaikat és további specifikus tájékoztatást nyújt az utazással kapcsolatban;

36.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fogyatékossággal élő személyek nagyobb mértékű munkavállalását elősegítő intézkedések részeként tegyék meg a munka- és lakóhelyek akadálymentesítésének előmozdításához szükséges lépéseket;

37.  hangsúlyozza, hogy nem alakulhatnak ki innovatív és tudásalapú gazdaságok a fogyatékossággal élő emberek számára hozzáférhető, kötelező jogszabályokkal bevezetett tartalmak és formák nélkül; ilyenek például a vak emberek számára hozzáférhető honlapok, valamint feliratos tartalmak a hallássérültek számára – ideértve a tömegkommunikációs szolgáltatásokat –, valamint a jelnyelvet használók számára online szolgáltatások, okostelefon-alkalmazások és a tömegtájékoztatási eszközökön elérhető érintőképernyős és hangos támogatások;

38.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan kettős megközelítést, amelyben a kötelező jogszabályokat és szabványokat a hozzáférhetőség eléréséhez szükséges kiegészítő eszköznek tekintik; hangsúlyozza, hogy a jogszabályoknak olyan keretet kell létrehozniuk, amely – az információs és kommunikációs technológiai ágazatban végbemenő gyors fejlődésekre tekintettel – fenntartható; megjegyzi, hogy a szabványoknak pedig olyan fejlődőképes eszközöknek kell lenniük, amelyek biztosítani tudják a jogszabályok végrehajtását;

39.  tisztában van az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés hiányosságaival, ideértve az egészséget és az egészségügyi ellátást érintő információk elérhetőségét is, és felhívja az Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel azon ajánlások kidolgozását, amelyek támogatják az egészségügyi szolgáltatásokhoz, valamint az egészséget és az egészségügyi ellátást érintő információkhoz való egyenlő hozzáférést;

40.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő embereknek a társadalmi élet valamennyi területébe való aktív bevonásához erőfeszítéseket kell tenni arra, hogy az értelmi fogyatékossággal élők számára kommunikációs megoldásokat (pl. könnyen érthető honlapokat), az összetett kommunikációs igénnyel rendelkezők számára pedig alternatív és augmentatív kommunikációt biztosítsanak;

41.  felszólítja a tagállamokat, hogy a Bizottság segítségével ösztönözzék a fogyatékossággal élő emberek integrációját és társadalomban való elfogadását azzal, hogy javítják számukra a sporthoz, szabadidős és kulturális létesítményekhez és tevékenységekhez való hozzáférést, beleértve a látássérült személyek által elérhető kulturális anyagok támogatását és tagállamok közötti cseréjét, összhangban a fogyatékkal élők kulturális infrastruktúrához és kulturális tevékenységekhez való hozzáféréséről szóló, 2003. május 6-i tanácsi állásfoglalással(17);

42.  felszólítja a tagállamokat, hogy orvosolják a hozzáférhetőséggel kapcsolatos jogszabályokban rejlő hiányosságokat, különösen a tömegközlekedés, az utasok jogaira – beleértve a mobilitást elősegítő eszközökben bekövetkezett károsodással, és az elektronikus információs és kommunikációs rendszerekkel kapcsolatos jogokat – vonatkozó jogszabályok, valamint a mindenki által igénybe vehető épített környezetre és a közszolgáltatásokra vonatkozó szabályok tekintetében;

Esélyegyenlőség

43.  úgy véli, hogy az esélyegyenlőség nem értelmezhető az eltérő szükségletekkel rendelkező emberek számára azonos feltételeket és körülményeket, ezért úgy véli, hogy a különböző fogyatékosságokkal élő embereknek hozzáféréssel kell rendelkezniük az ahhoz szükséges eszközökhöz, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a valódi esélyegyenlőséget megvalósító árukat és szolgáltatásokat vásároljanak;

44.  leszögezi, hogy a fogyatékossággal élő emberek számára garantálni kell az egyetemes, hatékony és megkülönböztetésmentes hozzáférést a szociális védelemhez, a szociális juttatásokhoz, az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz, valamint a lakosság rendelkezésére álló árukkal és szolgáltatásokkal való ellátáshoz, beleértve a lakhatást, a távközlést és elektronikus kommunikációt, a tájékoztatást – többek között a hozzáférhető formátumban nyújtott tájékoztatást – a pénzügyi szolgáltatásokat, a kultúrát és szórakozást, a mindenki által is látogatható épületeket, a közlekedési módokat és más köztereket és létesítményeket;

45.  kiemeli, hogy a munka világába való beilleszkedés és az anyagi önállóság rendkívül fontos tényező a fogyatékossággal élő személyek társadalmi integrációja szempontjából;

46.  leszögezi, hogy a termékek, áruk és szolgáltatások, beleértve azok módosított változatait is, nem lehetnek megkülönböztetőek, tehát nem kerülhetnek többe a fogyatékossággal élő emberek számára;

47.  fenntartja, hogy a kkv-k rendkívül fontos szerepet játszanak a fogyatékossággal élő emberek munka világához történő hozzáférésében, hogy megfelelő munkakörnyezetet teremthetnek az egyéni és szakmai lehetőségeik kihasználásához; hangsúlyozza, hogy a kkv-kat ezért nem csak a védett személyek foglalkoztatásával kapcsolatos könnyítést jelentő és támogatási intézkedésekkel kapcsolatos átfogó információval kell ellátni, hanem minden olyan technológiákkal és képzésekkel kapcsolatos információval is, amely hozzájárul ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő emberek önálló és aktív szakmai életet éljenek;

48.  hangsúlyozza a fogyatékossággal élő emberek általános munkaerőpiacon történő foglalkoztatásának kivételes jelentőségét, elismeri, hogy nagy szükség van a foglalkoztatás rugalmasabb jogi formáira, különös tekintettel a munkavállalók és munkaadók közötti kapcsolatok modern formáira, továbbá felhívja a Bizottságot és a tagállamok kormányait olyan jogszabályi és pénzügyi intézkedések elfogadására, amelyek hatékonyan támogatják a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatását;

49.  kéri, hogy a tagállamok oly módon javítsák és alakítsák aktív foglalkoztatáspolitikáikat, hogy azok a fogyatékossággal élő emberek munkaerő-piaci belépését és tartós munkaerő-piaci jelenlétét egyaránt lehetővé tegyék; javasolja a fogyatékosság típusának megfelelő szükségletekhez igazodó kezdeményezések bevezetését, ideértve a munkaterveket és az elhelyezkedési tanácsadást is attól a pillanattól kezdve, hogy az azokat igénybe venni kívánó személyek az e célra létrehozott szolgáltatásokra regisztrálják magukat;

50.  hangsúlyozza, hogy a védett műhelyek, illetőleg az integrált munkahelyek – ugyan nem egyenértékűen a nyílt munkaerőpiacon való részvétellel, de – értékes megoldást jelentenek a különféle fogyatékossággal és életszakaszban élő emberek segítésére és támogatására, ideértve a nyílt munkaerőpiacra való átlépés során az ésszerű alkalmazkodás biztosítását, és úgy véli, hogy az ésszerű alkalmazkodás indokolatlan megtagadását (a 2000/78/EK irányelv 5. cikke) pedig – a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 2. cikkével összhangban – a megkülönböztetés egyik formájának kell tekinteni; megjegyzi, hogy a védett műhelyeket és kvótákat fel lehet használni a nyílt munkaerőpiacra történő átlépéshez, külön létesítmények létrehozásához a fogyatékossággal élők számára, és a szükségleteik kielégítésére kiképzett személyzet biztosításához; hangsúlyozza, hogy a nagy vállalkozásoknál üdvözlendő a fogyatékossággal élő emberek képviselőinek megléte, akik szót emelhetnek érdekükben, és hogy fokozni kell az együttműködést az érintett helyi nem kormányzati szervezetek és a kkv-k között; hangsúlyozza, hogy szükség esetén támogatni kell a személyi asszisztenseket, mivel ez jelentősen javítaná a fogyatékossággal élő emberek esélyeit arra, hogy megvessék lábukat a munkaerőpiacon;

51.  hangsúlyozza az átlépési programok fontosságát, amelyek először is munkalehetőségeket kínálnak – a védett műhelyekkel kezdve, majd a nyílt munkaerőpiacra való fokozatos átlépéssel –, másodszor pedig amelyek az Európa 2020 stratégia végrehajtása során megteremtik a szakmai rehabilitációból a foglalkozatás egyéb formáiba való átlépés rugalmas keretét;

52.  felszólítja a tagállamokat, hogy szilárdítsák meg és javítsák az azzal a céllal elfogadott aktív foglalkoztatáspolitikáikat, hogy integrálják a fogyatékossággal élő embereket a munkaerőpiacra, valamint hogy fokozzák a felelős nemzeti szervezetek hatékonyságát;

53.  megjegyzi, hogy a tagállamoknak prioritásként meg kell egyezniük és a lehető leghamarabb el kell fogadniuk egy tanácsi irányelvre irányuló javaslatot a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról (COM(2008)0426); felszólítja a Bizottságot, hogy a megállapodás gyors elérése érdekében továbbra is támogassa a Tanácson belüli technikai nehézségek leküzdését; megjegyzi, hogy a megkülönböztetés elleni politika kulcsfontosságú szerepet játszik a fogyatékossággal élő emberek társadalmi befogadásának és foglalkoztatásának előmozdításában;

54.  felszólít az európai közbeszerzési jogszabályok annak érdekében történő felülvizsgálatára, hogy a hozzáférhetőségi kritériumok kötelezővé váljanak a fogyatékossággal élő emberek számára a társadalmi befogadás, az innováció és a hozzáférhetőség előmozdítását célzó kiválasztási kritériumok érvényesítése tekintetében;

55.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok közötti eltérések dacára a legtöbb társadalombiztosítási rendszer nem eléggé rugalmas ahhoz, hogy egyes személyek úgy részesüljenek ellátásokban, hogy közben megmaradhassanak a munkaerőpiacon; felhív e rendszerek proaktívabbá tételét célzó, olyan módon történő felülvizsgálatára, hogy az ellátásokban részesülők vagy a részleges fogyatékossággal élő emberek a munkaerőpiacon maradhassanak;

56.  emlékeztet arra, hogy az európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló közleményben maga a Bizottság fejezi ki aggályát azzal kapcsolatban, hogy az Európai Unióban milyen csekély mértékben hozzáférhető a feliratozás és a hangalámondás a televízióban; hangsúlyozza különösen azt, hogy az Európai Parlament támogatásával a siket és nagyothalló emberek szervezetei jó néhány évig folytattak páneurópai kampányt a televízióban a feliratozás szélesebb körű hozzáférhetőségének biztosítására vonatkozóan; felszólít a tagállamok 2007/65/EK irányelv szerinti azon kötelezettségének körültekintőbb végrehajtására, hogy ösztönözzék a műsorszolgáltatókat arra, hogy a hallás- vagy látáskárosult emberek számára biztosítsák a médiaszolgáltatások nagyobb hozzáférhetőségét; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson egyedi finanszírozási lehetőségeket a közszolgálati műsorszolgáltatóknak annak érdekében, hogy támogassa feliratozási és hangalámondási keretszolgáltatások műsoraikba történő bevezetését;

Befektetés a fogyatékossággal élő emberekbe

57.  megállapítja, hogy a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatási szintje Európa-szerte drámaian alacsony és egyúttal emlékezteti az európai intézményeket, hogy helyzetük javítása nélkül nem érhetők el az EU 2020 stratégiai célkitűzései; a társadalomnak ezért meg kell barátkoznia a fogyatékossággal és el kell fogadnia azt, beleértve az óvodákat és iskolákat is;

58.  megjegyzi, hogy a jelenlegi oktatási és képzési rendszerek nem elegendőek ahhoz, hogy egyedi oktatási támogatást nyújtó további közpolitikák nélkül csökkentsék a fogyatékossággal élő emberek magas lemorzsolódási rátáját, hiszen az Európa 2020 célkitűzéseihez kapcsolódó szám kevesebb mint 10%-ra történő csökkentést irányoz elő, továbbá hangsúlyozza, hogy ez jelentős szociális és foglalkoztatásbeli hátrányokat, következésképpen pedig szegénységet eredményez a fogyatékossággal élő emberek körében, különösen a jelenlegi gazdasági válságban; hangsúlyozza, hogy tekintettel a fogyatékossággal élő személyek magas lemorzsolódási rátájára és a Tanács 2010. május 11-i következtetéseire az oktatás és a képzés szociális dimenziójáról, befektetéseket és a fogyatékossággal élő emberek igényeihez, sajátosságaihoz és képességeihez szabott tényleges (többek között alternatív) oktatási és (szakmai) képzési programok elősegítését kell ösztönözni, és megjegyzi, hogy ehhez megfelelő számú, képzett és motivált munkaerőre, illetve határozott és kívánatos programokra, valamint az ilyen programok rendelkezésre állására van szükség valamennyi szakoktatási, szakképzési és felsőoktatási intézményben, beleértve a tanrenden kívüli programokat is a fogyatékossággal élő emberek részére a fogyatékossággal élő gyermekekkel szembeni negatív hozzáállás elleni küzdelem, valamint annak érdekében, hogy a modern és nyílt munkaerőpiac számára megfelelő képesítést szerezhessenek; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyék lehetővé a fogyatékossággal élő emberek számára, hogy könnyebben hozzáférjenek a meglévő mobilitási és oktatási programokkal kapcsolatos információkhoz, és egyenlő hozzáférésük legyen az egész életen át tartó tanulási programokhoz; megjegyzi, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 24. cikkében foglaltak teljesítése érdekében érvényesíteni kell a megkülönböztetés elleni fellépést az EU 2020 stratégiában és annak kiemelt kezdeményezéseiben;

59.  leszögezi, hogy a befogadó jellegű oktatást kell a középpontba állítani, különösen a gyakorlati tapasztalatok elismerésén keresztül; ezért arra hangsúlyt kell fektetni az európai oktatási és képzési együttműködés keretstratégiájában és az Európa 2020 stratégia új készségek és munkahelyek kiemelt kezdeményezésében; megjegyzi továbbá, hogy új és megfelelő iránymutatásokra és az információs technológia megfelelő használatára van szükség az iskolákban és otthonokban a személyes és testreszabott segítségnyújtás érdekében;

60.  hangsúlyozza, hogy minden gyermek – köztük a fogyatékossággal élők – számára biztosítani kell minden intézményben az oktatás valamennyi ágazatához és szintjéhez való egyetemes hozzáféréshez való jogot; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy intenzívebben tájékoztassák a fogyatékossággal élő gyermekek családját a korai felismerés és fejlesztés biztosítása, és az igényeiknek megfelelő lehetséges megoldások kidolgozása érdekében; kiemeli az állami segítségnyújtás fontosságát a fogyatékossággal élő személyek családjának szempontjából, az anyagi támogatás, a segítségnyújtás (gyermekgondozási szolgálatok révén is), az egészségügyi és pszichológiai támogatás és a tapasztalatok megosztása, valamint rugalmasabb munkaidő biztosítása formájában a fogyatékossággal élő gyermekek szülei (vagy egyik szülője) számára; sürgeti ezért a tagállamokat, hogy hozzanak létre speciális és hozzáférhető ügyintézési helyeket, ahol felvilágosítást és adminisztratív jellegű tanácsokat lehet kérni; felhívja a tagállamokat, hogy célzott tájékoztatási és képzési intézkedések révén és a betegképviseleti szervezetek döntéshozatali és ellenőrzési folyamatokba történő bevonásán keresztül támogassák a fogyatékossággal élők családjait és a nemzeti egészségügyi rendszerekben dolgozó szakembereket;

61.  hangsúlyozza, hogy a munkáltatóknak lehetővé kell tenniük, hogy a fogyatékossággal élő emberek – megfelelő képesítéssel – elhelyezkedhessenek és előre léphessenek, valamint képzésekkel kell támogatniuk őket;

62.  kiemeli, hogy támogatni kell a munkához kapcsolódó integrált képzési projekteket, melyek konkrét és azonnali gyakorlati átlépést jelentenek a fogyatékossággal élő fiatalok számára az oktatásból a munka világába;

63.  kiemeli, hogy a fogyatékossággal élő fiatalok esetében foglalkozni kell az iskolarendszeren kívüli képzéssel és oktatással is, például a társadalmi kapcsolatok és a tömegmédia területén (melynek esetében még szigorúbb akadálymentesítési követelményeket kell bevezetni, beleértve a feliratozással és hangalámondással kapcsolatos követelményeket), továbbá a sport, a szabadidős és a szabadtéri tevékenységek terén, figyelembe véve az adott gyermek vagy fiatal egyedi szükségleteit; kiemeli, hogy ezek nem csupán minden ember egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlen eszközök, hanem az ENSZ által elismert elidegeníthetetlen jogok is;

64.  hangsúlyozza, hogy az egész életen át tartó tanulás a fogyatékossággal élő emberek alkalmazkodása és folyamatos foglalkoztatása támogatásának és fokozásának létfontosságú módja, és hogy ez különösen azok számára releváns, akik fogyatékosságukat foglalkoztatásuk ideje alatt szerzik, különösen pedig azok számára, akik emellett fogyatékossághoz vezető betegségben is szenvednek;

65.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák, illetve vezessenek be hatékonyabb és egymásra épülő rehabilitációs szolgáltatásokat az egészségügy, az oktatás, a képzés, a foglalkoztatás, az önálló életvitelt támogató eszközök, a közlekedés stb. terén; ezeknek nemcsak ellenőrzöttnek és személyre szabottnak kell lenniük, hanem egyúttal segíteniük kell a hosszú távú költségvetési és fejlesztési tervezést is;

66.  meggyőződése, hogy a fogyatékossággal élő személyek szervezeteinek megfelelő finanszírozást kell nyújtani; hangsúlyozza, hogy e szervezetek közismert pénzügyi nehézségei miatt a társfinanszírozási ráta nem lehet kevesebb, mint az általuk benyújtott projektek értékének 10%-a;

Életmód

67.  hangsúlyozza, hogy a vállalatok önkéntes társadalmi felelősségvállalása is fontos ösztönző lehet a fogyatékossággal élő emberek helyzetének javítsa terén; a fogyatékossággal élő embereket foglalkoztató vállalkozások és magánszemélyek esetében a szerződéstípusok szerint eltérő támogatások és kiegészítések bevezetésére szólít fel, különös tekintettel az uniós alapokra és programokra; a jó gyakorlatok támogatására és alkalmazására szólítja fel a szerepvállalókat és érintetteket e területen, különös tekintettel a fogyatékossággal élő gyermekeket nevelő nőkre;

68.  leszögezi, hogy elő kell írni az európai és tagállami intézmények tisztviselőinek arra vonatkozó képzését, hogy miként fogadják és tájékoztassák a fogyatékossággal élő embereket, és hogy konkrét lépésekkel kell támogatni a nyilvános jogi dokumentumokhoz és eljárásokhoz való hozzáférést; felhívja az uniós intézményeket, hogy mutassanak példát a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatása tekintetében, és a tagállamokat is e stratégia követésére sürgeti;

69.  hangsúlyozza, hogy mivel az önálló vállalkozásból adódó rugalmasság révén sok esetben legyőzhetők a munkavégzés helyén található korlátok és akadályok, az önfoglalkoztatás fejlesztésére és támogatására vonatkozó szakpolitikák lehetővé teszik a fogyatékossággal élő személyek részvételét a munkaerőpiacon és a gazdasági tevékenységben; kéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak megfelelőbb és tényleges támogatást az e társadalmi csoportot célzó önálló vállalkozási politikáknak;

70.  felszólítja a Bizottságot, hogy hatékonyabban ismertesse a hozzáférhetőség előnyeit, és érvényesítse a mindenki számára akadálymentes környezet megteremtésével kapcsolatos költségeket és kiadásokat, különös tekintettel az idősödő társadalomra;

71.  támogatja, hogy vezessenek be speciális szabadságot annak érdekében, hogy a szülők foglalkozhassanak fogyatékossággal élő gyermekeikkel; sürgeti továbbá, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek szüleinek elkötelezettségét és munkáját ismerjék el a szakmai tapasztalat hitelesítésével, valamint az öregségi nyugdíjjogosultság személyre szabott megállapításával;

72.  hangsúlyozza, hogy az akadálymentes hozzáférés az egészségügyi szolgáltatásokhoz és a komplex rehabilitációs szolgáltatásokhoz nem szünteti meg az egészségi hanyatlást teljes mértékben, különösen egy idősödő társadalomban, ezért a fenntartható társadalom kialakításában, ahol az egészségnek egyre nagyobb értéket kell tulajdonítani a prevenciótól a rehabilitációig, a mindennapi tevékenységek és a fogyasztói szokások terén mindenki felelősséggel bír;

Küzdelem a szegénység ellen

73.  felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson megfelelő pénzügyi támogatást a fogyatékossággal élőket képviselő uniós ernyőszervezeteknek, valamint az egyes sérültcsoportokat felölelő, más európai szervezeteknek annak érdekében, hogy lehetővé váljon teljes körű részvételük a politikák kialakításában és az európai fogyatékosságügyi stratégia és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény szerinti kötelezettségvállalásokat kialakító jogszabályok végrehajtásában, továbbá a fogyatékossággal élő emberekel kapcsolatos kérdésekre irányuló egyéb döntéshozatali mechanizmusokban;

74.  sajnálja, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek mindennapi életükben külön kiadásokat – fogyatékosságuk miatt rövid távon felmerülő többletköltségeket – kell vállalniuk, ami jelentős hatással van életminőségükre;

75.  felszólítja a Bizottságot, hogy – a szegénység mérséklésére irányuló célok tükrében – bontsa le a szegénységgel kapcsolatos számadatokat annak érdekében, hogy ki lehessen számítani azt, hogy hány fogyatékossággal élő ember él szegénységben, mindezt annak érdekében, hogy az EU 2020 stratégia keretében a fogyatékossággal élő emberek körében a szegénység mérséklésére irányuló, összehasonlítható célokat lehessen elérni;

76.  rámutat, hogy e szegénység felszámolása vagy jelentős mértékű mérséklése több fogyatékossággal élő személy munkavállalását eredményezné, ami miatt növekednének a befizetett adókból az államkincstárba befolyó nettó befizetések és csökkenne a rendkívüli szegénység miatt ellátásra szorulók száma;

77.  leszögezi, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve, valamint az új európai szegénység és társadalmi kirekesztés elleni platform által a szegénység csökkentéséhez adott ösztönzés nem működhet a fogyatékossággal élő emberek először az oktatás, majd később a munkaerőpiac területén történő integrálása és a rokkantsági és fogyatékossággal kapcsolatos nyugdíjrendszerben alkalmazott jövedelempolitikák módosítása nélkül, összhangban a 2009. november 30-i EPSCO ülésen elfogadott tanácsi következtetések 12. pontjával; tekintettel arra, hogy e folyamat megbélyegzéshez is vezethet;

78.  elismeri, hogy a korai felismerés és segítség a fogyatékossággal élő gyermekek esetében megkérdőjelezhetetlenül fontos és alapvető, illetve egyben hosszú távú befektetésként kell erre tekinteni egy idősödő társadalomban; megállapítja, hogy a fogyatékossággal élő emberek családjai még inkább ki vannak téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának, és rájuk különös figyelmet kell fordítani;

79.  felszólítja a tagállamokat, hogy a gazdasági válságra válaszlépésként bevezetett szigorú politikákban kerüljék a fogyatékossággal élők szociális védelmének indokolatlan csökkentését, mivel biztosítani kell számukra az elfogadható életszínvonalat mint elidegeníthetetlen jogot;

80.  megállapítja, hogy a fogyatékossággal élő emberek jelentősen ki vannak téve a társadalmi kirekesztés és a szegénység kockázatának, és hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő emberek szegénységi aránya 70%-kal magasabb, mint a fogyatékosság nélkül élő embereké; hangsúlyozza, hogy a súlyos vagy többszörös fogyatékossággal élő emberek és a fogyatékossággal élő gyermekeket egyedül nevelő szülők vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák jogaikat és tegyenek lépéseket életminőségük javítására, többek között mindennapi életet érintő kérdésekkel kapcsolatos gyakorlati tájékoztatás nyújtásával, beleértve a családi életre hatást gyakorló képességfejlesztő folyamatokkal és szolgáltatásokkal való megismertetésüket is;

81.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fokozzák a ritka betegségekkel kapcsolatos eddigi erőfeszítéseiket és erről rendszeresen számoljanak be, illetve nyújtsanak valós segítséget a szülők, valamint a lakóhelyhez legközelebb eső szakemberek közötti kapcsolatok kialakításában; úgy véli, hogy ezt figyelembe kell venni és értékelni kell az INSERM nevű testület által végzett munka során; kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a ritka betegségek speciális formáinak diagnosztizálását és kezelését végző akkreditált központok európai hálózatának létrehozását annak érdekében, hogy össze lehessen hangolni és ellenőrizni lehessen tevékenységüket és a betegek számára nyújtott előnyeiket;

A Parlament továbbra is társadalmilag fenntartható és az emberi jogokat alapul vevő megközelítés követését kéri

82.  megerősíti, hogy az uniós Chartában szereplő új jogok alapján a Bizottság esélyegyenlőség-felfogása helyes: a megkülönböztetésellenesség megerősítése, az aktív integrációs politikák támogatása, valamint a fogyatékosságra vonatkozó tudatosítás – beleértve a mindenki számára történő tervezés („Design for all”) és az egyetemes tervezés („Universal Design”) elveit –, valamint az ésszerű körülmények jelentőségének hangsúlyozása;

83.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy mielőbb ratifikálják és hajtsák végre a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt és fakultatív jegyzőkönyvét és üdvözli a Bizottságnak az egyezmény fakultatív jegyzőkönyvéhez való csatlakozásra irányuló kezdeményezését;

84.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy intézményközi megállapodás megkötését az Európai Parlamenttel, és hogy készüljön egy éven belül konkrét ajánlás az Európai Parlament bevonására a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásának ellenőrzésébe;

85.  felszólítja a Tanácsot, hogy fogadja el a fakultatív jegyzőkönyv EU általi megkötéséről szóló határozatra irányuló bizottsági javaslatot, hangsúlyozva, hogy az e jegyzőkönyv által létrehozott mechanizmus, az Európai Parlament bevonásával a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény EU általi végrehajtását eredményezheti;

86.  felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Parlamenttel szoros együttműködésben és az európai fogyatékosságügyi stratégia szerinti fellépések listájával összhangban dolgozzon ki konkrét, megfelelő és részletesebb intézkedéseket és ellenőrző mechanizmusokat a kormányzat minden szintjén az európai fogyatékosságügyi stratégia végrehajtása vonatkozásában;

87.  felhívja a tagállamokat, hogy az orvosi szempontok mellett, az egyenlő esélyek és az aktív életvitel előmozdítása érdekében a lehető legnagyobb mértékben támogassák az önállóbb életvitelhez szükséges megfelelő intézkedéseket és eszközöket a fogyatékossággal élő emberek és családjaik számára;

88.  hangsúlyozza, hogy segíteni kell mindazokat, akik munkaképesek és továbbra is a dolgozni kívánnak, még akkor is, ha valamely funkcionális képességüket elveszítették; felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a befogadás kultúráját, és segítsék a részleges munkaképességgel rendelkezők munkaerő-piaci integrációját;

89.  felhívja a tagállamokat, hogy az Európa 2020 stratégiának és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek megfelelően az európai fogyatékosságügyi stratégia időintervallumában és keretében (ismét) vizsgálják felül a fogyatékosságüggyel kapcsolatos fellépéseiket és nemzeti programjaikat vagy stratégiáikat;

90.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be az európai akadálymentesítési intézkedéscsomagra irányuló jogalkotási javaslatot, amint azt az európai fogyatékosságügyi stratégiában bejelentette, és hangsúlyozza a fogyatékossággal élő emberek számára az áruk és szolgáltatások hozzáférhetőségének javítására irányuló, uniós szintű, szilárd és kötelező erejű intézkedések szükségességét, egy egyértelmű útitervvel együtt;

91.  kéri a tagállamokat, hogy a Bizottság támogatásával fogadjanak el a gondozáshoz – beleértve a testi és az értelmi fogyatékossággal élő embereknek szánt minőségi egészségügyi és rehabilitációs szolgáltatásokat is – való egyenlő hozzáférést támogató szociális intézkedéseket;

92.  rámutat az olyan új terápiás módszerek területén végzett kutatások jelentőségére, amelyek tovább segítik a fogyatékossággal élő személyek társadalomba történő integrálódását; rámutat, hogy e tekintetben a dráma- és az állatterápia például eredményesnek bizonyul a szocializáció és a személyközi kommunikáció elősegítésében;

93.  sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon a látássérültek üzleti ügyleteinek megkönnyítéséhez szükséges intézkedéseket;

94.  felhívja a Bizottságot, hogy a közbeszerzések reformjának tervezett felülvizsgálata keretében fektessen nagyobb hangsúlyt a fogyatékosságüggyel kapcsolatos kérdésekre;

95.  felhívja a Bizottságot, hogy a nyugdíjakról szóló zöld könyv közzétételét követő vitával összhangban fogalmazzon meg egy több területet átfogó fogyatékossági politikára irányuló ajánlást a 2011 második felében kiadandó, következő fehér könyvében;

96.  felszólítja a Bizottságot annak értékelésére, hogy az európai strukturális alapokkal – különösen a Vidékfejlesztési Alappal – összefüggésben megtett további intézkedések segítik-e a fogyatékossággal élő embereket abban, hogy vidéken élő, aktív európai polgárrá váljanak;

97.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a közlekedési szolgáltatások igénybevételekor, különös tekintettel a repülőre felvihető egészségügyi eszközök, segédeszközök és tartozékok kérdésében megfontoltan és az emberi méltóságot tiszteletben tartó, valamint az utazás célját szolgáló és az alapvető jogokat és méltóságot is garantáló, személyes átvizsgálást biztosító szabályozás kialakítására érdekében tegyen meg mindent, valamint a meglévő biztonsági követelmények egyértelmű és egységes értelmezését is érjék el annak érdekében, hogy ne lehessen kellő indok nélkül és aránytalan mértékben megtagadni a fogyatékossággal élő emberek utazását csupán a szolgáltató kényelmi indokaira hivatkozva;

98.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen fokozottabb erőfeszítéseket a navigációs alapú, személyre szabott szolgáltatások elérése érdekében a vakok és súlyos látássérültek érdekében és erről rendszeresen, évente számoljon be konkrét továbblépést jelentő javaslatokkal együtt, a dinamikus technológiai fejlődésre figyelemmel, illetve az „Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című fehér könyvben foglalt, a háztól-házig tartó folyamatos, multimodális közlekedés biztosítása érdekében;

99.  felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a fogyatékossággal élő emberek számára szóló egészségügyi szolgáltatások nyújtását, mint például a szolgáltatásokhoz való fizikai hozzáférhetőséggel kapcsolatos intézkedések körét, a képzés és az egészségügyi személyzet, a tudatosítás, a hozzáférhető formátumban nyújtott információk és a személyre szabott tanácsadási szolgáltatások kérdését, beleértve a különböző nyelvekre való fordítást is, valamint a fogyatékossággal élő emberek szükségleteihez igazított egészségügyi szolgáltatásokat;

100.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fogyatékossággal élő emberek sportjának és rekreációjának támogatásakor ne tegyenek megkülönböztetéseket a fogyatékosság mibenléte szerint és bátorítja a Tanácsot, hogy folytassa erőfeszítéseit, emlékeztetve arra, hogy az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága már 1986-ban ígéretet tett a fogyatékossággal élő emberek sportjának támogatására;

101.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot a szerzői jogok kapcsán a fogyatékossággal élő emberek hozzáférésének megerősítésére, beleértve a szerzői jog körébe eső jó példák intenzívebb cseréjét, és az optimális együttműködési formák kialakításának támogatását, valamint megfelelő, egységes és kötelező követelmények biztosítását a szolgáltatóknál a fogyatékossággal elő emberek esetében, különös tekintettel a látássérültekre;

102.  megerősíti, hogy összhangban a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény szellemiségével, a tisztességtelen piaci magatartásokról szóló 2005/29/EK irányelv – különös tekintettel a megtévesztő mulasztások rendelkezésére – a fogyatékossággal élő emberek esetében is releváns;

103.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az Európai Parlament gyakorlatát, illetve tapasztalatait alapul véve tegyen intézkedéseket a siket személyek infokommunikációs akadálymentesítése érdekében, összhangban az EP 1988-as és 1998-as határozataival, és erről évente számoljon be az érintett EP képviselő(k)nek;

104.  felhívja a Bizottságot, hogy a látássérült személyek érdekében készíttessen tanulmányt, amely az ipari és háztartási termékek digitális kijelzőinek (interfészeinek) tulajdonságait és az azok alternatív, a vak emberek számára teljes értékű információs megoldásait elemzi és egyúttal konkrét szabályozási javaslatokat is megfogalmaz;

105.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a jelnyelvet ismerjék el hivatalos nyelvként a tagállamokban; megjegyzi, hogy a tagállamoknak ezért a 2010. november 19-i brüsszeli nyilatkozatnak megfelelően lépéseket kell tenniük az elismerés lehetősége érdekében;

106.  felhívja a Bizottságot, hogy a nemzetközi kapcsolatokban és a fejlesztési támogatások kezelése során fordítson figyelmet a fogyatékossággal élő emberek érdekeinek a figyelembe vételére is, összhangban az ENSZ millenniumi fejlesztési céljaival;

o
o   o

107.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 23., 2010.1.27., 35. o. (2) HL C 364., 2000.12.18., 1. o. (3) HL L 303., 2000.12.2., 16. o. (4) HL C 137E., 2010.5.27., 68. o. (5) HL L 167., 1998.6.12., 25. o. (6) HL L 308., 2010.11.24., 46. o. (7) HL C 187., 1988.7.18., 236. o. (8) HL C 158., 1989.6.26., 383. o. (9) HL C 284., 1992.11.2., 49. o. (10) HL C 17., 1996.1.22., 196. o. (11) HL C 152., 1996.5.27., 87. o. (12) HL C 20., 1997.1.20., 386. o. (13) HL C 132., 1997.4.28., 313. o. (14) HL C 76 E., 2004.3.25., 231. o. (15) HL L 138., 2011.5.26., 56. o. (16) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0081. (17) HL C 134, 2003.6.7., 7. o.

Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása a közbeszerzési politika modernizálásáról (2011/2048(INI))

P7_TA(2011)0454 A7-0326/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a közbeszerzési eljárások odaítélési eljárásairól szóló 2004/18/EK és 2004/17/EK irányelvekre(1), valamint a közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárásokról szóló 2007/66/EK irányelvre(2),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Közösség által történő megkötéséről szóló 2010/48/EK tanácsi határozatra(3), amely 2011. január 22-én lépett hatályba, és amely a közbeszerzési irányelvekre „az egyezmény hatálya alá tartozó kérdésekkel kapcsolatos közösségi jogi aktusokként” utal,

–  tekintettel a közbeszerzésekről szóló, 1994. április 15-i WTO-megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára, és különösen annak a fogyatékkal élő személyek beilleszkedéséről szóló 26. cikkére,

–  tekintettel az állami megrendelések uniós és harmadik országbeli piacaihoz való egyenlő hozzáférésről szóló, 2011. május 12-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az EU közbeszerzési politikájának modernizálásáról szóló bizottsági zöld könyvre (COM(2011)0015),

–  tekintettel az elektronikus közbeszerzés Európai Unión belüli alkalmazásának kiterjesztéséről szóló bizottsági zöld könyvre (COM(2010)0571),

–  tekintettel a vállalkozásokat és a növekedést szolgáló egységes piacról szóló, 2011. április 6-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az „Új fejlemények a közbeszerzésekben” című, 2010. május 18-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „A kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés: az innováció serkentése a fenntartható, minőségi európai közszolgáltatások érdekében” című, 2009. február 3-i állásfoglalására(7),

–   tekintettel a Bizottság „Intelligens szabályozás az Európai Unióban” című közleményére (COM(2010)0543),

–  tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé. A magas szinten versenyképes szociális piacgazdaságért: 50 javaslat az együttes munka, vállalkozás és a cserekapcsolatok javítása érdekében” című bizottsági közleményre (COM(2010)0608),

–  tekintettel Mario Monti professzor „Az egységes piac új stratégiája” című, 2010. május 9-i jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság SEC(2010)1214. számú munkadokumentumára,

–  tekintettel a kkv-k európai uniós közbeszerzési piacokhoz való hozzáférésének értékeléséről szóló jelentésre(8),

–  tekintettel a környezetvédelmi szemléletű közbeszerzésről szóló bizottsági közleményre (COM(2008)0400),

–  tekintettel a „Gondolkozz előbb kicsiben!” – Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag: „Small Business Act” című bizottsági közleményre (COM(2008)0394),

–  tekintettel „Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: Innovatív Unió” című bizottsági közleményre (COM(2010)0546),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának „Az EU közbeszerzési politikájának modernizálásáról. Egy hatékonyabb európai beszerzési piac felé” című zöld könyvre vonatkozó, 2011. május 11–12-i véleményére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „Az EU közbeszerzési politikájának modernizálásáról. Egy hatékonyabb európai beszerzési piac felé” című zöld könyvre vonatkozó, 2011. július 13-i véleményére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „Az elektronikus közbeszerzés Európai Unión belüli alkalmazásának kiterjesztéséről” című zöld könyvre vonatkozó, 2011. július 13-i véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményeire (A7-0326/2011),

A.  mivel a megfelelően működő uniós közbeszerzési piac a növekedés kulcsfontosságú hajtóereje és az egységes piac sarokköve, és mivel emellett alapvető szerepet tölt be a verseny és az innováció serkentése, valamint a környezeti és a társadalmi szabályozás egyre-másra felmerülő kihívásaira adott válasz, továbbá a munka minőségével, és ezen belül a megfelelő bérezéssel, az egyenlőséggel, a társadalmi kohézióval és a befogadással kapcsolatos kérdéseknek való oly módon történő megfelelés szempontjából, hogy az a polgárok számára a lehető legnagyobb hasznot biztosítsa;

B.  az uniós közbeszerzési szabályok jelentősen hozzájárultak az átláthatóság és az egyenlő bánásmód erősödéséhez, a korrupció elleni küzdelemhez és a beszerzési eljárás professzionalizálódásához;

C.  mivel a jelenlegi gazdasági körülmények miatt a vállalatok által viselt költségek lehető legnagyobb csökkentése mellett eddig sosem látott mértékben kell optimalizálni a közkiadások hatékonyságát, és mivel a közbeszerzési piac jobb működése elősegítheti e két célkitűzés megvalósítását;

1.  üdvözli a közbeszerzési irányelvek a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseinek és az Európai Bíróság joggyakorlatának megfelelően, továbbá az állami támogatásra vonatkozó felülvizsgált szabályokkal összhangban történő felülvizsgálatának kiinduló pontjaként szolgáló bizottsági zöld könyvet és a széleskörű konzultációs folyamatot;

2.  rámutat, hogy noha az uniós közbeszerzési irányelvek 2004. évi felülvizsgálata a közbeszerzések egységes piacán hasznos továbbfejlődéshez vezetett, a 2004/17/EK és a 2004/18/EK irányelv nemzeti jogba történő átültetését követően néhány évvel értékelni kell, hogy a gyakorlatban felszínre került hiányosságok kiküszöböléséhez szükség lesz-e az irányelvek optimalizálására és pontosítására; kiemeli, hogy sok érdekelt fél a közbeszerzési szabályokat rendkívül összetettnek tartja, és úgy véli, hogy azok költséges és megterhelő bürokratikus megfelelési eljárásokat vonnak maguk után; helyteleníti a szabályok nemzeti jogba való nem megfelelő átültetésének gyakori előfordulását és a képzésre vonatkozó intézkedések elégtelen voltát; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a szabályok jelentős egyszerűsítésére és egységesítésére, egyidejűleg tovább pontosítva azokat, ha erre szükség van; hangsúlyozza továbbá, hogy az információs és kommunikációs technológia fokozott alkalmazása révén alapvetően csökkenteni kell a bürokráciát és a költségeket, valamint hogy az e-közbeszerzésre és az e-kereskedelemre vonatkozó különböző uniós kezdeményezéseket ennek megfelelően össze kell hangolni a közbeszerzési szabályok reformjával;

3.  kéri az irányelvekben annak határozott kijelentését, hogy az irányelvek nem gátolnak meg egyetlen országot sem az ILO 94. sz. egyezményének betartásában; kéri a Bizottságot, hogy valamennyi tagállamot ösztönözze az egyezmény betartására; hangsúlyozza, hogy a környezettudatos közbeszerzés hatékony működése érdekében világos és egyértelmű uniós szabályokra van szükség, melyek pontosan meghatározzák a tagállami törvényhozás és végrehajtás kereteit;

Első feladat: a jogi egyértelműség fokozása

4.  kéri az irányelvek hatályának pontosítását; rámutat, hogy a közbeszerzés fő célja az áruk, a munkavégzés és a szolgáltatások hatóságok általi beszerzése a polgárok szükségleteinek kielégítése és a közpénzek eredményes felhasználásának biztosítása érdekében; rámutat, hogy egy eljárás akkor tekinthető közbeszerzésnek, ha abból az ajánlatkérőnek közvetlen előnye származik;

5.  felszólít az irányelvekben foglalt fogalommeghatározások – például a „közjogi intézmény” meghatározásának – pontosítására az Európai Bíróság joggyakorlatának megfelelően és az uniós közbeszerzési szabályok alkalmazási körének korlátozása nélkül;

6.  emlékeztet a közbeszerzéseket érintő új fejleményekről szóló 2010. májusi állásfoglalására, amely tudomásul veszi az Európai Bíróság joggyakorlatát, és úgy tekinti, hogy a közszférán belüli együttműködés nem tartozik a közbeszerzési jogszabályok hatálya alá a következő feltételek teljesülése esetén: a partnerség célja egy minden érintett hatóság számára kötelező közszolgáltatási feladat ellátása; a tevékenységet kizárólag az érintett hatóságok látják el, pl. magántőke bevonása nélkül; és a tevékenységet lényegében az érintett hatóságok nevében végzik; felhívja a figyelmet arra, hogy a közszférában működő szervezetek közötti feladatátruházás a tagállamok államigazgatási szerveinek hatáskörébe tartozik, és arra nem kell a közbeszerzésre vonatkozó szabályokat alkalmazni; úgy véli, hogy az említett pontosításokat a közbeszerzési irányelvekben kodifikálni kell;

7.  hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási koncessziók nem tartoznak az európai közbeszerzési szabályok hatálya alá; emlékeztet arra, hogy a szolgáltatási koncessziók esetében megfelelően figyelembe kell venni mind az eljárások összetettségét, mind pedig a joghagyományok és a joggyakorlat tekintetében a tagállamok között fennálló jelentős különbségeket; úgy véli, hogy a „szolgáltatási koncessziók” fogalmának meghatározásáról és az e koncessziókat szabályozó jogi keret létrehozásáról folytatott vitában előrelépés történt a közbeszerzésekről szóló 2004. évi irányelvek elfogadása, valamint az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata nyomán; hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási koncessziókra vonatkozó jogalkotási aktusra irányuló javaslat csak a belső piac esetleges torzulásainak megszüntetése érdekében lehet indokolt; ilyen torzulásokat azonban egyelőre nem azonosítottak, és ezért a szolgáltatási koncessziókról szóló jogi aktus mindaddig szükségtelen, amíg nem a belső piac működésének valamely konkrét kiigazítására irányul;

8.  hangsúlyozza, hogy az A. és B. szolgáltatási kategóriákba történő jelenlegi besorolást meg kell tartani, amennyiben a B. szolgáltatásokra vonatkozó „enyhébb” rendelkezéseket a főleg helyileg vagy regionálisan nyújtott szolgáltatási jellemzőik indokolják; kéri az Európai Bizottságot, hogy fejlesszen ki olyan eszközöket, amelyek megkönnyítik a helyi és regionális önkormányzatok számára annak eldöntését, hogy az egyes közbeszerzési pályázatokra milyen besorolási kategória tartozik;

9.  ezzel összefüggésben megállapítja, hogy a személyes szociális szolgáltatások esetében gyakran nem megfelelő a közbeszerzési jog alkalmazása ahhoz, hogy a szolgáltatások igénybevevői szempontjából optimális eredményt érjenek el; az azon az elven alapuló kipróbált és bevált tagállami gyakorlatok uniós szintű jogi elismerését szorgalmazza, hogy – amennyiben az egyenlő bánásmód, az átláthatóság és a megkülönböztetésmentesség általános elvei megvalósulnak – a jogszabályban korábban megállapított feltételeket teljesítő minden ajánlattevő jogi formájától függetlenül jogosulttá válhasson a szolgáltatásnyújtásra;

10.  kiemeli, hogy kerülni kell az új szabályok bevezetését az uniós küszöbértékek alatti közbeszerzési piacok tekintetében, mivel az veszélyeztetheti a nemzeti szinten kialakult jogbiztonságot;

11.  felkéri a Bizottságot arra, hogy a jogorvoslati eljárásokról szóló irányelvet hozza összhangba a mostani felülvizsgálat nyomán létrejövő, új közbeszerzési keretrendszerrel, és ezt a munkát a következetesség biztosítása céljából a fő jogalkotási javaslattal párhuzamosan végezze;

12.  hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság feladata ellenőrizni, hogy a tagállamok megfelelően átültetik-e az uniós irányelveket;

Második feladat: a közbeszerzés teljes potenciáljának kibontakoztatása – a legjobb ár-érték arány

13.  azon a véleményen van, hogy a közbeszerzés teljes potenciáljának kibontakoztatása érdekében a legalacsonyabb árra vonatkozó feltételt már nem kell meghatározónak tekinteni a szerződések odaítélésekor, és hogy helyette általánosságban az áruk, szolgáltatások vagy munkavégzés teljes életciklusköltségét is figyelembe vevő, a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi előnyök tekintetében gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot kell figyelembe venni; hangsúlyozza, hogy ez nem zárná ki a legalacsonyabb ár döntő kritériumként történő alkalmazását a magas fokon szabványosított áruk vagy szolgáltatások esetében; kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal szoros együttműködésben alakítson ki módszertant az életciklusköltségek tág és önkéntes alapon történő kiszámítására; hangsúlyozza, hogy a „legnagyobb gazdasági haszon” kritériumának előtérbe helyezése ösztönözné az innovációt és a jobb minőségre és értékre való törekvést, így az Európa 2020 stratégia követelményeinek való megfelelést; hangsúlyozza, hogy ez különösen fontos a fogyasztók egészségére hatást gyakorló termékek közbeszerzése terén, ahol a minőség és az előállítási módszer fontos szerepet tölt be, amint az az élelmiszer-ágazat esetében is érvényes; hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési szabályoknak kellően rugalmasaknak kell lenniük annak biztosításához, hogy például a kórházakban, idősgondozásban, iskolákban és óvodákban a passzív fogyasztók azonos eséllyel férjenek hozzá egészséges és a pénzért értéket nyújtó élelmiszerhez, és ne csak az elérhető legolcsóbb lehetőséghez;

14.  elismeri, hogy a hatékonyan alkalmazott közbeszerzés a minőségi munkahelyek, bérek és munkakörülmények, az egyenlőség, a készségfejlesztés, valamint a képzés előmozdításának valódi motorja lehet, támogatva a környezetvédelmi politikát és ösztönözve a kutatást és innovációt; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a kormányokat és ajánlatkérőket a fenntartható közbeszerzés alkalmazásának növelésére, amely támogatja és előmozdítja a minőségi foglalkoztatást, és jó minőségű szolgáltatásokat és termékeket nyújt Európában; felkéri a Bizottságot annak elemzésére, hogy a közbeszerzés miként járul hozzá az EU tágabb céljainak eléréséhez, továbbá annak felvázolására, hogy mi a teendő e célkitűzések jövőbeni javítása érdekében;

15.  emlékeztet arra, hogy a kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzés egy nem kellő mértékben hasznosított eszköz, ami fellendíthetné az innovációt a közbeszerzésben, és jelentősen hozzájárulhatna a vezető piacok azonosításához és megszilárdításához, illetve a kkv-k közbeszerzéshez való hozzáférésének javításához; úgy véli továbbá, hogy a kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzés javasolt kockázat- és előnymegosztási modellje (szellemi tulajdonjogok) egyaránt szükségessé teszi a jogi pontosítást és egyszerűsítést annak érdekében, hogy a közbeszerzés gyakorló szakemberei ezt az eszközt rendszeresen és eredményesen igénybe vehessék; ezért felhívja a Bizottságot, hogy az átfogó felülvizsgálat részeként tegyen javaslatot a vonatkozó közbeszerzési vagy állami támogatási szabályok annak érdekében történő kiigazítására, hogy a kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzés gyakorlatát fel lehessen élénkíteni;

16.  megállapítja, hogy az előírások fontosak a közbeszerzésben, mivel segíthetnek a közbeszerzőknek céljaik eredményes és átlátható elérésében; e tekintetben felszólít egy – elsősorban környezeti és szociális kritériumokra vonatkozó – szabványokat tartalmazó, rendszeres időközönként frissített adatbázis létrehozására, amelyet a hatóságok számára elérhetővé kell tenni, biztosítva ezzel, hogy megfelelő útmutatás és világos szabályrendszer segítse őket az ajánlattételi felhívások elkészítésekor, és könnyen ellenőrizni tudják a vonatkozó szabványoknak való megfelelést;

17.  felhív a megkülönböztetésmentes és nyílt szabványok közbeszerzésben való nagyobb fokú igénybevételére, támogatva az egyszerűsítési és innovációs célkitűzéseket, különösen a hozzáférhetőség, az IKT és a környezetvédelem terén;

18.  hangsúlyozza, hogy egy termék vagy szolgáltatás fenntartható előállítása jogosan tekinthető a termék olyan jellemzőjének, amelyet kritériumként lehet figyelembe venni a nem fenntartható módon előállított termékekkel vagy szolgáltatásokkal való összehasonlítás során annak érdekében, hogy az ajánlatkérők átlátható módon ellenőrzésük alatt tarthassák az általuk odaítélt szerződések környezeti és társadalmi hatásait anélkül, hogy eközben gyengülne a szerződés tárgyához való szükségszerű kapcsolódás; rámutat arra, hogy az előállítási folyamatra vonatkozó követelmények műszaki leírásokba való belefoglalásának alkalmazási körét indokolt esetben és arányos módon valamennyi szerződéstípus esetében pontosítani kell; utal a Wienstrom-ügyre, amely klasszikus példa arra, hogy miként és miért lehet az előállítási jellemzőket műszaki leírásként kategorizálni;

19.  hangsúlyozza, hogy a beszerzési eljárás valamennyi szakaszába (azaz a képességvizsgálatba, a műszaki specifikációkba, a szerződésteljesítési kikötésekbe) történő beépítés lehetővé tételén keresztül erősíteni kell a közbeszerzés fenntarthatósági vetületét;

20.  rámutat arra, hogy a termékek, tevékenységek és szolgáltatások környezeti és éghajlati hatásával kapcsolatos fokozott tudatosságot tudomásul véve a beszerző hatóságoknak a „gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat” értékelésébe és az életciklusköltség kiszámításába be kell számítaniuk a környezeti költségeket;

21.  megállapítja, hogy az irányelvek szövegének további pontosítására lenne szükség a fogyatékossággal élők számára való hozzáférhetőség javítása tekintetében;

22.  úgy véli, hogy az alvállalkozásra vonatkozó jelenlegi rendelkezéseket szigorítani kell, mivel a sokszintű alvállalkozások problémát okozhatnak a kollektív szerződések, a munkafeltételek, valamint az egészségügyi és a biztonsági előírások betartása terén; ezért támogatja, hogy az állami hatóságokat tájékoztassák a szerződés megkötése előtt az alvállalkozók igénybevételével összefüggő valamennyi részletről; kéri a Bizottságot, hogy az irányelvek esetleges felülvizsgálatát szem előtt tartva térképezze fel, hogy – például a felelősségi hierarchiára vonatkozóan – van-e szükség további szabályozásra az alvállalkozások kiadása tekintetében, különösen azért, hogy az alvállalkozóként működő kkv-k ne legyenek kénytelenek rosszabb feltételek mellett elvégezni munkájukat, mint a fővállalkozó;

23.  elismeri azt a szerepet, amelyet az EU játszhat az állami és a magánszektor közötti sikeres együttműködés (ppp-k) kialakításának megkönnyítésében azáltal, hogy előmozdítja a tisztességes versenyt, valamint a szociális és foglalkoztatási politikával kapcsolatos legjobb gyakorlatoknak a tagállamok közötti megosztását; rámutat azonban, hogy jelentős különbség van az egyes tagállamok jogszabályi és eljárási követelményei között; ezért felkéri a Bizottságot, hogy pontosabban határozza meg az állami és a magánszektor közötti együttműködés fogalmát, különösen a közös kockázatvállalás és a gazdasági kötelezettségek teljesítése vonatkozásában;

24.  felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje újra, és szükség esetén emelje meg az árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésekre vonatkozó küszöbértékeket annak érdekében, annak érdekében, hogy – többek között – elősegítsék a nonprofit és szociális gazdaságban tevékenykedő gazdasági szereplők, továbbá a kkv-k közbeszerzéshez való hozzáférését; kéri, hogy igen gondosan vegyék figyelembe a kormányzati beszerzésekről szóló WTO-egyezmény jogilag kötelező érvényű előírásait; ezen túlmenően ugyancsak figyelembe kell venni, hogy a küszöbértékek emelése Európában a közbeszerzésekhez való hozzáférésre vonatkozó kérdésekről folyó, már egyébként is nehéz tárgyalásokra tekintettel nagyon könnyen további nehézségekhez vezethet az uniós kereskedelempolitika számára;

25.  hangsúlyozza, hogy az uniós közbeszerzési szabályok „mit vásároljunk” kérdéskörre való bármiféle kiterjesztése a jelenlegi rendszer jelentős változását eredményezi, amit alaposan értékelni kell; kétségét fejezi ki, hogy mindez hozzájárulna az egyszerűsítéshez és ésszerűsítéshez, és attól tart, hogy ez sokkal inkább még összetettebb szabályokat és számos kivételt eredményezne, amit nehéz lenne a gyakorlatban alkalmazni – a közbeszerzési irányelvek eljárási útmutatók (a beszerzés módjáról), amelyeket nem kell kiegészíteni a beszerzendő termékek körére vonatkozó rendelkezésekkel;

Harmadik feladat: a szabályok egyszerűsítése és a rugalmasabb eljárások lehetővé tétele

26.  rámutat arra, hogy az irányelveket gyakran túlságosan részletesnek tekintik, valamint egyre inkább technikai jellegűvé és összetetté váltak, és ezzel párhuzamosan jelentősen megnőtt az ezen szabályoknak való meg nem felelés jogi kockázata az ajánlatkérők és a beszállítók számára egyaránt; megjegyzi, hogy a kihívásoktól való félelem kockázatkerülő magatartáshoz vezet, ami visszaszorítja az innovációt és a fenntartható fejlődést, és azt eredményezi, hogy túlságosan gyakran választják a legalacsonyabb árú ajánlatot a legjobb ár-érték arányú helyett; nagyobb tárgyalási és kommunikációs mozgásteret kér, amelyhez az átláthatóságot biztosító és a visszaélést és megkülönböztetést megelőző intézkedéseknek kell társulniuk; sürgeti, hogy a piaci konzultációt lehetséges első lépésként kifejezetten engedjék meg;

27.  megállapítja, hogy a közbeszerzési politikának világos, átlátható és rugalmas eljárások alkalmazásán keresztül elsősorban a pénzeszközök tagállamok általi hatékony felhasználását kell biztosítania, és a közbeszerzés szempontjából optimális eredményeket kell elérnie, és lehetővé kell tennie, hogy az európai vállalkozások az egész Európai Unióban azonos feltételek mellett szállhassanak versenybe;

28.  támogatja az európai közbeszerzési jog felülvizsgálatánál az egyértelmű, egyszerű és rugalmas szabályokat, amelyek kevésbé részletesek és emellett egyszerűbb, gyorsabb, költséghatékonyabb, a kkv-k számára hozzáférhetőbb és a beruházásokat jobban előmozdító közbeszerzési eljárásokat hoznak létre, ezért viszont jobban kellene az átláthatóság, egyenlő bánásmód és a megkülönböztetésmentesség általános elveire támaszkodniuk; megítélése szerint a közbeszerzési szabályok egyszerűsítése lehetővé tenné a hibakockázat csökkentését, és lehetővé tenneé, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a kisebb ajánlatkérők szükségleteire;

29.  támogatja annak értékelését, hogy az egész Unióra kiterjedő előzetes hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás használata a hatályos irányelvekben előírt körön túl is megengedhető lehet-e az ajánlatkérők és a gazdasági szereplők megfelelőbb kommunikációja, valamint a kínálat és kereslet eredményes összehangolása érdekében; úgy véli, hogy a tárgyalásos eljárás bármiféle további kiterjesztése esetére a visszaélésekkel szemben további óvintézkedéseket kell bevezetni, például az ajánlatkérő azon kötelezettségét, hogy a magánszférabeli beszerzésekhez hasonlóan az eljárás lebonyolítására az eljárás megindításakor legalább – minden ajánlattevő esetében alkalmazandó – minimumfeltételeket állapítson meg, valamint határozzanak meg követelményeket az írásos dokumentációra vonatkozóan;

30.  felhívja a Bizottságot a beszállítók minősítése (különösen a keretmegállapodások, a dinamikus beszerzési rendszerek és a minősítési rendszerek közüzemi beszerzők általi használata) jelenlegi felfogásának felülvizsgálatára, mivel minden új minősítési felfogás csökkenti a költségeket és az időigényt, egyaránt vonzó az ajánlatkérők és a gazdasági szereplők számára, és a lehető legjobb eredményt hozza;

31.  megerősíti az alternatív ajánlatok (vagy változatok) módszeres benyújtásához való ragaszkodását, mivel ezek alapvető fontosságúak az innovatív megoldások elősegítése és terjesztése szempontjából; hangsúlyozza, hogy a teljesítménykövetelményeket és funkcionális követelményeket is tartalmazó leírások és a változatok kifejezett engedélyezése lehetőséget ad az ajánlattevőknek arra, hogy innovatív megoldásokat javasoljanak, különösen az olyan rendkívül innovatív ágazatokban, mint például az ikt; kéri továbbá, hogy minden jogalkotási és nem jogalkotási utat vegyenek igénybe annak érdekében, hogy a közbeszerzések nagyobb mértékben járuljanak hozzá az innováció előmozdításához Európában;

32.  felkéri a Bizottságot, hogy a közbeszerzési szabályozási keretbe illesszen be magyarázatokat, különösen a szerződés teljesítési szakaszát (pl. egy hatályos szerződés „lényeges módosítását”, a vállalkozóval kapcsolatos változásokat és a szerződések felmondását) illetően;

33.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ajánlattevőknek csak korlátozott lehetőségük van az ajánlati hiányosságok pótlására; ezért felkéri a Bizottságot annak kidolgozására, hogy mely hiányosságokat pótolhassák az ajánlattevők, milyen további kiigazításra legyen lehetőség, és hogyan lehet garantálni az átláthatóságot és az egyenlő bánásmódot;

34.  rámutat arra, hogy lehetővé kell tenni az ajánlatkérők számára, hogy hivatalos értékelő jelentés alapján kihasználhassák a más ajánlattevővel kapcsolatos korábbi tapasztalatokat; a kizárások határidejének megadását ajánlja, aminek garantálnia kell az átláthatóságot és az objektivitást; rámutat annak szükségességére, hogy jogalkotói pontosítással egészüljön ki a 2004/17/EK és a 2004/18/EK irányelv, amely szerint egy korábbi közbeszerzési eljárásban szakmai kötelezettségszegésben vétkesnek talált ajánlattevő visszanyerheti megbízhatóságát annak érdemi bizonyításával, hogy hathatós „öntisztító” eljáráson esett át; véleménye szerint egy ilyen pontosítás előmozdítaná a korrupcióellenes mechanizmusokat a korrupt gyakorlatok legyőzésének felgyorsítására szolgáló ösztönzők alátámasztásával, és súlyos jogbizonytalanságokat szüntetne meg;

35.  sajnálja, hogy a zöld könyv elmulasztja megemlíteni a közbeszerzést érintő hiányosságokat, tapasztalathiányt és ismereteket, valamint a közbeszerzési stratégiák alkalmatlanságát; hangsúlyozza a szakmai felkészültség elősegítésének és az objektivitás garantálásának jelentőségét az ajánlatkérők és a piaci szereplők részéről egyaránt, mindenekelőtt a nekik szóló képzési programok fejlesztésének támogatásával; ajánlja kiválósági központok felállítását a meglévő nemzeti keretek között, valamint az információk és bevált gyakorlatok tagállamok közötti kicserélésének előmozdítását; ösztönzi továbbá az ernyőszervezeteket – nemzeti és uniós szinten egyaránt – a közös felelősség felvállalására a vonatkozó információk elérhetővé tételében és a tagjaik közötti információcsere elősegítésében egész Európában; hangsúlyozza az átlátható és érthető kézikönyvek jelentőségét mind az ajánlatkérők, mind az ajánlattevők szempontjából; sajnálatosnak tartja, hogy a 2005-ben, illetve 2010-ben közzétett „Zöld közbeszerzés! A környezetvédelmi szemléletű közbeszerzés kézikönyve” és „Társadalmi szemléletű beszerzés – Útmutató a társadalmi szempontok figyelembevételére a közbeszerzésben” című dokumentumok e tekintetben nem igazán hazsnosak;

36.  megállapítja, hogy csupán a szerződések 1,4%-át ítélik oda a más tagállamokból származó vállalatoknak; hangsúlyozza, hogy az ajánlattevők és ajánlatkérők szakmai hozzáértésének javítása és jobb képzésük EU-szerte hozzájárulna a verseny erősödéséhez és a közbeszerzési belső piac előnyeinek jobb kiaknázásához;

Negyedik feladat: a hozzáférés javítása a kkv-k számára

37.  hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen, hogy a kkv-k – amelyek az európai gazdaság hajtóerejét alkotják – a foglalkoztatás fenntartása és a fenntartható fejlődés, az innováció és a növekedés érdekében megfelelő hozzáféréssel rendelkezzenek a közbeszerzésekhez; hangsúlyozza, hogy az eljárások és az adminisztratív követelmények egyszerűsítése, kkv-barát stratégiák létrehozása és a kkv-k közbeszerzési szerződésekhez való hozzáférését támogató bevált gyakorlatok európai kódexének alkalmazása elő fogja segíteni a kkv-k hozzáférését, és lehetővé fogja tenni számukra az egyenlőbb és tisztességesebb alapon nyugvó részvételt; meggyőződése, hogy a közbeszerzéshez valamennyi gazdasági szereplő számára egyszerűsített, egyenlő és méltányos hozzáférés biztosítása az adófizetők pénzének megfelelőbb felhasználását eredményezi; rámutat arra, hogy a kkv-k általában nem rendelkeznek jelentős és szakosodott igazgatási kapacitásokkal, és ezért alapvető fontosságú a rájuk hárított igazgatási terhek minimalizálása;

38.  rámutat arra, hogy a pénzügyi helyzetre vonatkozó kiválasztási kritériumoknak – például a vállalkozástól elvárt árbevételnek – arányban kell állniuk az adott szerződés jellegével; figyelmezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a rugalmas és felhasználóbarát eszközök elfogadásakor ne teremtsenek új akadályokat a kkv-k számára, és elsősorban vegyék azok érdekeit figyelembe; kéri a Bizottságot, hogy a közbeszerzési eljárásokhoz való hozzáférés és ezek átláthatóságának javítása érdekében – elősorban a kisebb ajánlatkérők és pályázók javát szolgálva – korszerűsítse a Tenders Electronic Daily (TED) honlapját, használhatóbbá, vonzóbbá és felhasználóbarátabbá téve azt, különös figyelemmel a keresési kritériumokra és az egyes közbeszerzési pályázatok fordításban megjelenő tartalmi összefoglalóinak minőségére és részletességére; ajánlja, hogy a TED-be építsenek be egy olyan figyelmeztető rendszert is, amely a felhasználókat értesíti az őket érdeklő új közbeszerzési pályázatok megjelenéséről;

39.  felkéri a Bizottságot, hogy fokozottan hívja fel a figyelmet a szerződések tételekre bontásának fontosságára, és vegye fontolóra az „alkalmaz vagy indokol” alapelv végrehajtását, amelynek értelmében például az olyan ügyekre vonatkozó szabályokat, mint a tételekre bontás, be kell tartani, vagy ennek elmulasztását indokolni kell;

40.  rámutat, hogy az ajánlatkérőknek nagyobb mértékben kellene igénybe venniük a közbeszerzési szerződések tételekre osztásának lehetőségét, ami kvalitatív és kvantitatív értelemben is nagyobb esélyt adna a kkv-knak a közbeszerzésben való részvételre, és a versenyt is fokozná; ösztönzi a kkv-kat a közös közbeszerzésnek és a szerződések összevonásának a versenyszabályok tiszteletben tartása melletti igénybevételére, amely megoldások lehetővé tennék számukra a méretgazdaságosság elérését logisztikai és szállítási területen; rugalmasságra ösztönzi a hatóságokat e modern és önkéntes szerveződési formák vizsgálatakor; kéri a Bizottságot, hogy tanulmányozza a kkv-k és a kisvállalkozások időszakos vagy tartós csoportba tömörülésének valamennyi ösztönzési lehetőségét, amelynek köszönhetően nem alvállalkozói minőségben vehetnek részt nem tételekre bontott közbeszerzésekben; felkéri a Bizottságot, hogy e tekintetben vizsgálja meg különösen a szerződések tételekre nem osztott és a kkv-k közbeszerzésben való részvételéhez túlságosan nagy részeinek kkv-knak – gyakran a fővállalkozót megilletőnél kedvezőtlenebb feltételek mellett – történő alvállalkozásba adása jelenlegi gyakorlatát;

41.  javasolja, hogy adott esetben lehetőség legyen az önbevallásra, továbbá hogy az eredeti dokumentumokat kizárólag a szűkített listán szereplő jelölteknek vagy a sikeres ajánlattevőnek kelljen benyújtani, ugyanakkor el kell kerülni a helytelen bevallások miatti esetleges késedelmeket és piactorzulásokat; felkéri a Bizottságot egy – valamennyi tagállamban elfogadott – „elektronikus közbeszerzési útlevél” lehetőségének támogatására, amely bizonyítaná, hogy az adott piaci szereplő megfelel a közbeszerzésekre vonatkozó uniós követelményeknek; hangsúlyozza, hogy egy európai előminősítő rendszer hasznos eszköz lehet, amennyiben nem bonyolítják túl, olcsó és a kkv-k számára könnyen elérhető lesz;

Ötödik feladat: megbízható eljárások biztosítása és a tisztességtelen előnyök elkerülése

42.  felhívja a Bizottságot, hogy a közbeszerzések kapcsán megvalósuló korrupció leküzdése érdekében vezessen be hatékonyabb, a tisztességtelen ajánlattevők kizárására vonatkozó, a tagállamok közötti információcserét is magukban foglaló beszámolási gyakorlatokat; felhívja a Bizottságot, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1729(2010) számú állásfoglalása(9) nyomán alkosson egyértelmű szabályokat a közérdekű bejelentéseket tevők védelmére, az uniós forrásokból finanszírozott szerződések átláthatóságának fokozására, továbbá mind az intézmények, mind a széles nyilvánosság tekintetében indítson felvilágosító programokat;

43.  megállapítja, hogy egyes tagállamok a közbeszerzés során már olyan hatékony kiválasztási eljárásokat alkalmaznak, amelyek szavatolják azt átláthatóságot és adófizetők pénzének megfelelő felhasználását; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a tagállamok e téren meglévő bevált gyakorlatait, és jelölje ki az uniós közbeszerzések számára a leghatékonyabb alapelveket;

44.  rámutat, hogy a korrupció és részrehajlás elleni küzdelem az irányelvek egyik célkitűzése; hangsúlyozza, hogy a tagállamok e téren eltérő kihívásokkal szembesülnek, és egy kidolgozottabb európai szemlélet azt a kockázatot hordozza, hogy nem csak aláássa a szabályok ésszerűsítését és egyszerűsítését célzó törekvéseket, de további bürokráciát is teremt; rámutat, hogy az átláthatóság és a verseny elve a korrupció elleni küzdelemben kulcsfontosságú; kéri az „öntisztító” intézkedések közös megközelítését a piactorzulások megelőzése és annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők és az ajánlatkérők számára egyaránt garantálják a jogbiztonságot;

45.  úgy véli, hogy mivel a közbeszerzési szerződések közpénzeket érintenek, azoknak átláthatónak és a nyilvános ellenőrzésre nyitottnak kell lenniük; pontosításra kéri a Bizottságot annak biztosítása érdekében, hogy a helyi és más hatóságok jogbiztonsággal rendelkezzenek, és tájékoztatni tudják polgáraikat szerződéses kötelezettségeikről;

46.  felhívja a Bizottságot a kirívóan alacsony ajánlatokkal kapcsolatos problémák értékelésére és a megfelelő megoldásokra való javaslattételre; ajánlja az ajánlatkérők számára a többi ajánlattevő kirívóan alacsony ajánlatokkal kapcsolatos korai és elegendő tájékoztatását annak érdekében, hogy lehetővé váljon számukra a felülvizsgálati eljárás indokoltságának értékelése; nagyobb összhangot kér az EU közös külkereskedelmi politikája és a kirívóan alacsony ajánlatokat elfogadó tagállamok gyakorlata között;

Hatodik feladat: az e-közbeszerzés használatának kiterjesztése

47.  üdvözli az e-közbeszerzés használatának kiterjesztéséről szóló bizottsági zöld könyvet; rámutat, hogy az e-közbeszerzési cselekvési terv nem érte el célját, és valamennyi kormányzati szinten – az EU-t is beleértve – nagyobb politikai vezetői szerepvállalás szükséges az e-közbeszerzésre való áttérés fenntartására és felgyorsítására; szeretné, ha megvalósulna, hogy a tagállami kormányok által az online közigazgatásról tartott 2005-ös manchesteri miniszteri konferencián vállalt kötelezettséggel összhangban a közbeszerzési tevékenységek legalább 50%-át mind az uniós intézmények, mind a tagállamok részéről elektronikusan bonyolítják le;

48.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak egyedülálló szerepe van abban, hogy előrelépés történjen a szabványosítási és infrastrukturális kérdések tekintetében – az elektronikus aláírások és időbélyegek esetében például biztonsági okból megállapodásos formátumra van szükség; kéri a Bizottságot a szóban forgó közös szabványok kidolgozására; hangsúlyozza, hogy az ajánlattevők azonosítása tekintetében túlzott terhet jelentő műszaki követelmények előírása a gazdasági szereplők számára akadályt jelenthet; hangsúlyozza ezzel összefüggésben az elektronikus aláírás szabványosított rendszere kialakításának szükségességét; felhívja a tagállamokat, hogy a hitelesítésszolgáltatók által kibocsátott hitelesítések tekintetében tegyék lehetővé egy – az ellenőrzésük alatt működő – érvényesítő szolgáltatás létrejöttét;

49.  hangsúlyozza, hogy a különböző rendszerek átjárhatóságának biztosítására és az eladótól való függés elkerülésére be kell tartani a nyílt szabványokat és a technológiasemlegességet; felkéri a Bizottságot a tagállamokban már működő különböző e-közbeszerzési platformok valós átjárhatóságának biztosítására, felhasználva az olyan uniós kezdeményezések eredményeit, mint a PEPPOL és az e-CERTIS;

50.  rámutat, hogy az e-közbeszerzés használatának elterjesztésére és egyszerűsítésére vonatkozó jogalkotási javaslatokat be kell építeni a fő közbeszerzési irányelvek felülvizsgálatába, és azoknak összhangban kell állniuk a hatállyal és az általános közbeszerzési szabályokkal, például a küszöbértékhez kapcsolódó kötelezettségekkel;

51.  hangsúlyozza, hogy az e-közbeszerzés fellendítheti a teljes közbeszerzési folyamat egyszerűsítését és olyan vívmányokat vezet be, amelyek jelentős költség- és időmegtakarítást eredményeznek a vállalkozásoknak és a hatóságoknak egyaránt, és fokozzák az átláthatóságot és az elérhetőséget; rámutat, hogy különösen az elektronikus közbeszerzés új távlatokat nyit a közbeszerzésekkel kapcsolatos adminisztráció korszerűsítése terén; megismétli azt a tényt, hogy az e-közbeszerzésnek a hagyományos közbeszerzési eljárásnál olcsóbbnak, célirányosabbnak és átláthatóbbnak kell lennie; meggyőződése azonban, hogy még mindig van tennivaló, és többet is kell tenni a megbízható, összehasonlítható és objektív adatokhoz és statisztikai információkhoz való hozzáférés terén; felszólítja a Bizottságot és tagállamokat, hogy ösztönözzék az e-közbeszerzés határokon átnyúló alkalmazását;

52.  rámutat, hogy a jogalkotás nem az egyetlen mód a változások előmozdítására; felkéri ezért a Bizottságot, hogy kutassa fel a tapasztalatcsere, a bevált gyakorlatok megosztása, és a tudástranszfer határokon átnyúló, helyi és regionális szereplők közötti megosztásának új módozatait; rámutat, hogy nagy szükség van a kapacitások és az e-közbeszerzéssel foglalkozó személyzet tudásának további építésére, valamint a kkv-k és a nagyvállalatok egyenlő versenyfeltételeinek biztosítása érdekében a nemzeti és/vagy uniós ösztönzőkön keresztül a kkv-k tudás- és kapacitásépítésben történő támogatására; üdvözli a határokon átnyúló közbeszerzések előmozdítására hivatott új „európai összekapcsolódási eszközt”, amely lehetővé teszi a digitális egységes piac fejlődését;

53.  üdvözli, hogy az Európai Bizottság 2011–2015-ös e-kormányzati cselekvési tervében bejelentette az epractice.eu olyan platformmá történő fejlesztését, amely eredményes eszköz a tagállamok és az e-közbeszerzési szakemberek számára a tapasztalat- és információcseréhez, és határozottan támogatja a hatály helyi és regionális szakemberekre történő kiterjesztését;

o
o   o

54.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 134., 2004.4.30. (2) HL L 335., 2007.12.20., 31. o. (3) HL L 23., 2010.1.27., 35. o. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0233. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0146. (6) HL C 161. E, 2011.5.31., 38. o. (7) HL C 67. E, 2010.3.18., 10. o. (8) http://ec.europa.eu/enterprise/policies/sme/business-environment/files/smes_access_to_public_procurement_final_report_2010_en.pdf (9) Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1729(2010) számú állásfoglalása a közérdekű bejelentést tevők védelméről; 2010. április 29-én elfogadott szöveg.

Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása a munkavállalók Európai Unión belüli mobilitásának előmozdításáról (2010/2273(INI))

P7_TA(2011)0455 A7-0258/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 21., 45. és 47. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 15., 21., 29., 34., és 45. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 151. cikkére,

–  tekintettel a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, 1612/68/EGK, 1968. október 15-i tanácsi rendeletre,(1)

–  tekintettel a munkaadónak a munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeire vonatkozó tájékoztatási kötelezettségéről szóló 1991. október 14-i 91/533/EGK tanácsi irányelvre,(2)

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapvető munkaügyi normáira,

–  tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre,(3)

–  tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,(4) a 2004/38/EK irányelv alkalmazásáról szóló 2008-as jelentésre (COM(2008)0840), valamint a 2004/38/EK irányelvről szóló 2007. novemberi és 2009. áprilisi tanácsi állásfoglalásokra,

–  tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv jobb átültetéséhez és alkalmazásához nyújtott iránymutatást (COM(2009)313) nyomon követő bizottsági dokumentumra,

–  tekintettel a Jogi Bizottság által kért és az Európai Polgári Akciószolgálat (ECAS) által készített, „Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv alkalmazására vonatkozó összehasonlító vizsgálat” című időközijelentés-tervezetre,

–  tekintettel a 2004/38/EK irányelv jobb átültetéséhez és alkalmazásához nyújtott iránymutatásról szóló bizottsági közleményre, valamint azon szándékára, hogy egyszerűsített útmutatókat tegyen közzé az EU polgárai számára és az internetet a legjobban kihasználja,

–  tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,(5)

–  tekintettel a „Mobilitás - eszköz a több és jobb munkahely érdekében: Az európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési terv (2007-2010)” című, 2007. december 6-i bizottsági közleményre (COM(2007)0773),

–  tekintettel „A munkavállalók szabad mozgásának hatása az EU-bővítés összefüggésében” című, 2008. november 18-i bizottsági közleményre (COM(2008)0765),

–  tekintettel az „Új munkahelyekhez szükséges új készségek - A munkaerő-piaci és a képzettségi igények előrejelzése és összehangolása” című, 2008. december 16-i bizottsági közleményre (COM(2008)0868),

–  tekintettel „A munkavállalók szabad mozgásának megerősítése: jogok és jelentősebb fejlemények” című, 2010. július 13-i bizottsági közleményre (COM(2010)0373),

–  tekintettel az „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – Együtt egy újfajta növekedésért” című, 2011. április 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0206), amely a munkavállalók mobilitását mint az egyik kulcsintézkedést tartalmazza,

–  tekintettel az Európa 2020 stratégiára, és különösen az „Új készségek és munkahelyek menetrendje” és a „Mozgásban az ifjúság ” kiemelt kezdeményezésekre,

–  tekintettel a Bel- és Igazságügyi Tanács „A személyek szabad mozgása: a szabad mozgáshoz való joggal kapcsolatos visszaélések, illetve e jog nem megfelelő alkalmazása” című, 2008. november 27-i következtetéseire,

–  tekintettel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács „A munkaerő szakmai és földrajzi mobilitása és a munkavállalók szabad mozgása az Európai Unióban” című, 2009. március 9-i következtetéseire,

–  tekintettel az európai polgársággal kapcsolatos problémákról és lehetőségekről szóló, 2009. április 2-i állásfoglalására,(6)

–  tekintettel az európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési tervről (2007–2010) szóló, 2008. december 18-i állásfoglalására,(7)

–  tekintettel „A mobilitás meglévő korlátainak meghatározása a belső munkaerőpiacon” című európai gazdasági és szociális bizottsági véleményre,(8)

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A7-0258/2011),

A.  mivel más tagállamban élni és dolgozni – etnikai származástól függetlenül – az alapvető szabadságok egyike az Unióban, és az uniós polgárság kulcsfontosságú eleme, melyet a szerződések is elismernek, ugyanakkor a statisztikák szerint még mindig nagyon kevesen élnek ezzel a joggal, annak ellenére, hogy konkrét kezdeményezések születtek a munkavállalói mobilitás előmozdítására,

B.  mivel az uniós munkavállalók mobilitását az egész Európai Unióban elő kell mozdítani, ahol munkahelyhiány mutatkozik,

C.  mivel az uniós munkavállalók nehézségekkel és kihívásokkal kerülhetnek szembe, amikor munkahelyet keresnek a fogadó tagállamban,

D.   mivel az Unió valamely más országában élni és dolgozni az alapvető szabadságok egyike az Unióban, az uniós polgárság alapvető eleme, amelyet a szerződések is elismernek, ugyanakkor a statisztikák szerint és a munkavállalói mobilitás előmozdítására irányuló konkrét kezdeményezések ellenére még mindig nagyon kevesen élnek ezzel a joggal,

E.  mivel a jelenlegi munkavállaló mobilitás mértéke nem elegendő ahhoz, hogy fokozza a munkaerőpiacok hatékonyságát az Európai Unióban; mivel az uniós polgárok mindössze 2,3%-a él az állampolgársága szerinti államtól eltérő tagállamban, ugyanakkor 17% kíván élni a szabad mozgás lehetőségével a jövőben, és 48% fontolná meg, hogy elbocsátások esetén más államban vagy régióban keressen munkát,

F.   mivel a munkavállalók szabad mozgása pozitív társadalmi-gazdasági példát jelent az EU és a tagállamok számára egyaránt, ugyanis mérföldkő az EU integrációja, gazdasági fejlődése, társadalmi kohéziója, az egyének szakmai előrelépése, valamint az előítéletek, a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelem szempontjából, továbbá ellensúlyozhatja a gazdasági válság kedvezőtlen hatásait, és jobb felkészülést biztosít a globális változás kihívásaira azáltal, hogy a civil társadalommal együtt az összes érdekelt felet döntéshozói szinten vonja be a párbeszédbe,

G.  mivel a munkavállalók mobilitásának előmozdítása pozitív módon járul hozzá az Európa 2020 stratégiában megállapított foglalkoztatási célkitűzések eléréséhez; felhívja a Bizottságot, hogy a munkaerő-piaci mobilitást szerepeltesse a kiemelt kezdeményezések között, illetve a tagállamokat, hogy a nemzeti stratégiáik és reformprogramjaik kialakításakor vegyék figyelembe a munkaerő-piaci és földrajzi mobilitási szempontokat,

H.  mivel a munkaügyi jogszabályok alacsony fokú rugalmassága gátolja a munkaerő mobilitását Európában,

I.  mivel a Bizottság 2008. november 18-i közleménye szerint a 2004-ben és 2007-ben az EU-hoz csatlakozott országokból származó mobilis munkavállalók pozitív hatást gyakoroltak az ilyen munkavállalókat befogadó tagállamok gazdaságára,

J.  mivel a társadalmaink közelmúltbeli fejlődése – különösen az ipari változás, a globalizáció, az új munkavégzési módozatok, a demográfiai változás és a közlekedési eszközök fejlődése miatt – nagyobb mértékű mobilitást tesz szükségessé a munkavállalók körében,

K.  mivel nem érkeztek visszajelzések negatív hatásokról azon tagállamokból, amelyek nem alkalmazták a 2004-ben és 2007-ben csatlakozott tagállamokból származó munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatos átmeneti intézkedéseket, ennek ellenére számos tagállam úgy határozott, hogy a munkaerő-piacaikon a román és a bolgár állampolgárokkal szemben továbbra is korlátozásokat alkalmaz,

L.  mivel a munkavállalók szabad mozgásának előmozdítására irányuló uniós jogi aktusok és programok ellenére számos tényező akadályoztatja ezen alapvető szabadság teljes körű érvényesítését (pl. szociális, nyelvi, kulturális, jogi és közigazgatási akadályok, a migráns munkavállalók igényeinek nem megfelelő, gyenge visszatérési politika, a mobilitási tapasztalat elismerésének hiánya, a házastársak és partnerek munkavállalásának terén felmerülő nehézségek, a diplomák és szakmai képesítések elismerésének hosszadalmas folyamata),

M.  mivel a gazdasági válság idején a munkavállalók szakmai és földrajzi mobilitása segítheti a munkanélküliség csökkentését, azáltal, hogy a munkaerő-kínálatot a kereslethez igazítja, és így hozzájárul a munkahely-teremtési lehetőségekhez, a gazdaság, a társadalom és a demográfia szerkezeti változásokhoz való hozzáigazításához, valamint a gazdasági növekedésnek és az EU versenyképességének előmozdításához; ennek fényében úgy véli, hogy a szakmai képesítések elismerésének jelenlegi eljárásai nagy akadályt jelentenek a munkavállalói mobilitás terén az Európai Unióban,

N.  mivel e korlátok és korlátozások sértik a munkavállalók egyik alapvető jogát, nehezítik az európai gazdaságok talpra állását, és az elérni kívánt hatással éppen ellentétes hatásúak lehetnek, például fokozhatják az illegális munkavállalást, a feketegazdaság kiszélesedését és a munkavállalók kizsákmányolását,

O.   mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke értelmében tilos a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés,

P.  mivel a jelenlegi gazdasági válság negatívan hatott a mobilitásra és leginkább az ideiglenes alkalmazottakat és a részmunkaidőben dolgozókat sújtotta, és mivel az egyik legkitettebb csoportot a nők képezik,

Q.  mivel a munkavállalók EU-n belüli mobilitása tekintetében nagy egyenlőtlenségek figyelhetők meg a nemek között (új munka vagy munkahelyváltás miatt a férfiak [44%] sokkal gyakrabban mozognak, mint a nők [27%](9)); mivel a mobilitást nemek szerint lebontott adatok alapján hatékonyabban kell nyomon követni;

1.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság közleménye (COM(2008)0840) szerint a tagállamok ismétlődő jogsértéseket követnek el a 2004/38/EK irányelv megvalósítása során, ami hatással van a munkavállalók szabad mozgására, és ebből adódóan számos egyéni panasz és petíció, és több, mint 40 parlamenti kérdés született, melynek eredményeképpen a Bizottság öt jogsértési eljárást indított az irányelv helytelen alkalmazása miatt;

2.  üdvözli a COM(2010)0373-as számú bizottsági közleményt, amely bemutatja és elmagyarázza a munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatos jelenlegi helyzetet, sajnálja ugyanakkor, hogy a közlemény nem tér ki konkrét intézkedésekre vagy a mobilitás problémáira adandó konkrét megoldásokra;

3.  üdvözli a Bizottság által indított kezdeményezéseket, amilyen például a „WO.M.EN – mobilitásfokozó mechanizmus”, és felkéri a nők munkaerő-piaci mobilitásának fokozását célzó projektek hatókörének bővítésére és javítására;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy a munkavállalók szabad mozgása előtt álló jelenlegi összes jogi, közigazgatási és gyakorlati akadály legyőzésére irányuló hosszú távú, átfogó, multidiszciplináris mobilitási stratégia kidolgozásával járuljon hozzá a munkavállalói mobilitás további előmozdításához; kéri, hogy folytassanak a munkaerőpiac követelményeire és a gazdasági trendekre összpontosító következetes, hatékony és átlátható politikát;

5.  felkéri a Bizottságot, hogy a migráns munkavállalók jogaira, valamint a mobilitásban az általános fejlődés, illetve az EU és tagállamai gazdaságai tekintetében rejlő előnyökre vonatkozó egyszerűsített tájékoztatásra irányuló stratégiák kidolgozása és előmozdítása révén támogassa a munkaerő-mobilitást; az uniós jogszabályok hatékony végrehajtása szempontjából kulcsfontosságú a munkavállalók, családtagjaik és az érintettek figyelmének felhívása a munkaerő szabad mozgásával kapcsolatos jogokra, lehetőségekre és eszközökre;

6.  kiemeli, hogy a mobilitás hatékony fejlesztésének alapvető feltétele a tagállamok közötti szolidaritás és egyetértés tényleges megerősítése a jogszerű migráció egyértelmű jogszabályi keretének meghatározása révén;

7.  kéri a tagállamokat, hogy számolják fel a munkavállalók mobilitásának akadályait azáltal, hogy a házastársukat vagy partnerüket egy másik tagállamba követő személyek számára (akik többsége nő) megfelelő szolgáltatásokat nyújtanak, így például az új szociokulturális környezetükbe való beilleszkedésüket elősegítő képzéseket, mint például nyelvtanfolyamokat és szakképzéseket;

8.  megállapítja azonban, hogy a mobilitásnak továbbra is önkéntesnek kell lennie; hangsúlyozza, hogy a fokozott mobilitás „agyelszíváshoz” és a fiatalok elszívásához vezető kedvezőtlen mellékhatásait, valamint az egyik vagy mindkét szülő külföldi munkavégzése esetén a családi kohézióra és gyermekekre nehezedő kedvezőtlen hatásokat uniós szinten kellene jobban enyhíteni;

9.  felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre együttműködési mechanizmusokat, amelyek célja, hogy megakadályozzák a családokat – és különösen a gyermekeket – érő súlyos hatásokat, amelyeket a szülőktől való elszakadás és a közöttük lévő távolság okoz;

Közigazgatási egyszerűsítés és jogi szempontok

10.  a szerződések és a jelenlegi szabályozások rendelkezéseire tekintettel emlékezteti a tagállamokat, hogy egyszerűsíteniük kell a munkavállalók szabad mozgásának gyakorlására vonatkozó közigazgatási eljárásaikat, abból a célból, hogy biztosítva legyen e jog optimális érvényesítése, és elkerülhetővé váljanak az alkalmazását korlátozó indokolatlan, szükségtelen és terhes közigazgatási eljárások;

11.  sürgeti a Bizottságot, hogy a nemzeti hatóságok közötti szinergiák kialakítása érdekében támogassa a közigazgatási gyakorlatok egyszerűsítését és a közigazgatási együttműködést;

12.  ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak létre hatékonyabb kommunikációs csatornákat a migráns munkavállalók és a hozzájuk kapcsolódó kormányzati szolgálatok között, hogy a munkavállalók teljes körű hozzáférésük legyen a jogaikkal és kötelezettségeikkel kapcsolatos információkhoz;

13.  hangsúlyozza, hogy a „munkavállalói jogok” jobban érvényesíthetők, ha az adott uniós migráns munkavállaló jogszerűen fizetett tevékenységet végez a fogadó tagállamban;

14.  hangsúlyozza, hogy a gyermekek vagy idősek gondozásával járó munka céljából külföldre költöző nőket – mint például a gyermekfelügyeletet ellátó személy, au-pair, dada vagy ápoló – gyakran magánszemélyek, azaz családok vagy családtagok alkalmazzák, így végül szerződés nélkül vagy illegálisan kénytelenek dolgozni, és ezért nem rendelkeznek a szociális biztonsághoz, az egészségügyi ellátáshoz stb. kapcsolódó jogosultságokkal és ellátásokkal;

15.  aggódik a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó jelenlegi irányelvek gyenge átültetése és végrehajtása miatt, különös tekintettel a harmadik országból származó családtagoknak a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004/38/EK irányelvre, és az azzal összeegyeztethetetlen, fáradságos közigazgatási eljárásokra és további tartózkodási okmányok előírására (munkavállalási engedély, kielégítő lakhatási körülményeket igazoló dokumentum);

16.  felszólítja a Bizottságot, hogy a 2004/38/EK irányelv végrehajtásának folyamatos és átfogó ellenőrzésén keresztül teljes körűen érvényesítse a szerződésekből eredő előjogait, beleértve szükség szerint azon jogát is, hogy jogsértési eljárást indít a szabályozásokat be nem tartó tagállamok ellen;

17.  kéri a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a munkaerőpiacukhoz való hozzáférésre vonatkozó átmeneti időszakot szabályozó azon előírásaikat, amelyek hosszú távon negatív hatással lehetnek az Európai Unió Szerződéseiben foglalt alapvető olyan értékekre és jogokra, mint például a mozgás szabadsága, a megkülönböztetésmentesség, a szolidaritás és az egyenlő jogok; ezért üdvözli egyes tagállamok nemrégiben hozott azon döntését, hogy teljesen megnyitják munkaerőpiacukat a 2004-ben csatlakozott tagállamok némelyike számára, és sajnálatát fejezi ki az egyéb tagállamokban nemrégiben előterjesztett olyan jogalkotási javaslatok miatt, amelyek célja a 2004-ben és 2007-ben csatlakozott tagállamokból származó munkavállalók jogainak aláásása; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, vajon az ilyen politikák sértik-e az uniós jogot;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a szakmai képesítések elismerésének a 2005/36/EK irányelvben meghatározott hatályos jogi keretét;

19.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, 1968. október 15-i 1612/68/EGK tanácsi rendeletet(10) annak érdekében, hogy figyelembe vegyék az Európai Parlament ezen állásfoglalásban megfogalmazott javaslatait;

20.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok alkalmazzák a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló „Brüsszel I” rendeletet (44/2001/EK tanácsi rendelet); hangsúlyozza a „Brüsszel I” rendelet fontosságát a munkavállalók kizsákmányolásáért kiszabott szankciók és pénzbírságok tekintetében;

21.  annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokban mindenféle megkülönböztetés – ideértve a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést is – nélkül hajtsák végre a 2004/38/EK irányelvet; emlékezteti a Bizottságot a szabad mozgás – szexuális irányultságtól függetlenül – valamennyi uniós polgár és családja számára történő biztosítására vonatkozó korábbi felhívásokra;

Kapcsolat a többi szakpolitikával

22.  megjegyzi, hogy a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogát nem lehet az egyéb uniós jogoktól és alapelvektől elszigetelve kezelni, és hogy az európai szociális modellnek, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezménye által biztosított, az Európai Unió Alapjogi Chartájában is kifejezett jogoknak a tiszteletben tartása lehetőséget nyújt a tisztességes munkára, megfelelő munkakörülményekre – ideértve a munkahelyi védelmet és biztonságot is –, társadalombiztosítási jogosultságokra, egyenlő bánásmódra, a családi élet és a munka világa összeegyeztetésére, valamint a szolgáltatásnyújtás szabadságának biztosítására; hangsúlyozza, hogy a helyi, regionális és európai választásokon történő szavazáshoz való jog e jogok alapvető eleme, és jobb végrehajtásra szólít fel; megállapítja, hogy a származási tagállamok nemzeti választásain történő szavazáshoz való jog elveszhet, ezért úgy gondolja, hogy mérlegelni kell a fenti kérdést;

23.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen eredménytáblát, amely a szabad mozgáshoz való jogukkal élni kívánó uniós munkavállalók előtt álló akadályokat és ezek tagállami kezelését ismerteti, annak felmérése érdekében, hogy az ilyen akadályokkal alaposan és hatékonyan foglalkoznak-e;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy mélyrehatóan értékelje a tagállamokban a munkaerőpiacok tekintetében fennálló jelenlegi gazdasági helyzetet; felhívja a tagállamokat, hogy jobban integrálják a migrációs politikákat a munkaerő tekintetében, a munkaerő hiányainak kezelése érdekében és a belföldi termelés előmozdítása céljával;

25.  gratulál a Bizottságnak a munkavállalói mobilitás Európa 2020 stratégiával történő összekötéséhez, és álláspontja szerint ez az EU-n belül kulcsfontosságú a jólét megalapozott és fenntartható munkahelyteremtés révén megvalósuló fellendítéséhez;

26.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a munkavállalókkal szembeni egyenlő bánásmód, valamint a munkaügyi jogok megfelelő védelme az érintett tagállamban hatályos nemzeti szabályok és kollektív szerződések szerint valósuljon meg; úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőség tekintetében az Európai Unióban a bér- és szociális dömping megelőzése érdekében mindenütt érvényesülnie kell az „azonos helyen egyenlő munkáért egyenlő bért” alapelvnek; hangsúlyozza, hogy a jogok csak akkor válnak mindenki előnyére, ha azokat megfelelően végrehajtják és betartatják; e célból felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a szabad mozgást soha ne használják az egyenlő bánásmód megsértésére, valamint szociális dömpinghelyzetek kialakítására;

27.  úgy véli, hogy az uniós és a tagállami szabályozást szorosabban koordinálni kell a munkavállalók szabad mozgásának érvényesítése és kihasználása előtt álló bármilyen akadály kialakulásának megelőzése érdekében;

28.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szubszidiaritást figyelembe véve garantálják a megkülönböztetésmentességről szóló, meglevő jogszabályok helyes végrehajtását, tegyenek gyakorlati intézkedéseket az egyenlő bánásmód elvének az utazó munkavállalók tekintetében történő betartatására, és küzdjenek az előítéletek, a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen;

29.  sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy erősítse meg a migráns munkavállalók EU-ban való közvetlen és közvetett megkülönböztetése, kizsákmányolása és hiányos nyelvtudásuk következtében a jogaik megsértése elleni küzdelemre, valamint a fogadó tagállamban a foglalkoztatásukra alkalmazandó jogszabályokra irányuló uniós politikákat;

30.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a munkaerőpiac ellenőrzéséért felelős hatóságaik fordítsanak fokozott figyelmet az utazó munkavállalók jogainak védelmére, különösen a munkajogra vonatkozó oktatás javításával és a tájékozottság fokozásával;

31.  úgy véli, hogy a szociális biztonság, az ellátó rendszer és az adók területén a tagállamok által hozandó jogszabályi változásokat előzetesen meg kell vizsgálni a munkavállalók szabad mozgására gyakorolt következmények szempontjából; ezért felszólít egy, a határokkal kapcsolatos hatásvizsgálat elvégzésére irányuló kötelezettség bevezetésére, amely vizsgálat részletes információkkal szolgál a szabad mozgás előtti akadályokról;

32.  kiemeli, hogy a határokon átnyúló fokozott mobilitás a szociális partnerek tevékeny részvételét is igényli annak érdekében, hogy az érintett munkavállalók, különösen az átmenetileg külföldön dolgozók számára megfelelő és hatékony tájékoztatást, támogatást és védelmet nyújtsanak szociális és munkaügyi jogaik terén;

33.  úgy véli, hogy a munkavállalók szabad mozgását érintő valamennyi szakpolitika hatékony végrehajtása érdekében a fellépéseket össze kell hangolni, különös tekintettel az olyan területekre, mint a belső piac megvalósítása, a társadalombiztosítási rendszerek összehangolása, kiegészítő nyugdíjjogosultságok, a munkavállalók védelme, a határokon átnyúló egészségügyi ellátás, oktatás és szakképzés, (például a kettős adózás megelőzését célzó) adóintézkedések és a megkülönböztetés elleni fellépés;

34.  hangsúlyozza, hogy a munkaerő-piaci korlátozások akadályozzák a belső piac működését, valamint a gazdasági válság rávilágít a szabad munkaerő-áramlás előmozdításának szükségességére;

35.  megismétli, hogy az EU belső piacának területén az ellentmondások elkerülése érdekében, illetve a foglalkoztatás céljából a tagállamoknak előnyben kell részesíteniük az uniós polgárokat, illetve a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló, 2009. május 25-i 2009/50/EK tanácsi irányelv(11) értelmében előnyben részesíthetik a magas szintű képzettséget igénylő munkát kereső, harmadik országbeli állampolgárokat; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy elutasítsák az uniós kékkártya iránti kérelmeket azokban a munkaerő-piaci ágazatokban, amelyekhez átmeneti rendelkezések alapján más tagállamok munkavállalói számára korlátozott a hozzáférés;

36.  az európai és a nemzeti intézmények között nagyobb mértékű koordinációra szólít fel a polgárok jobb tájékoztatása és segítése, valamint annak nyomon követése érdekében, hogy a munkavállalói mobilitás végrehajtásának felgyorsítása érdekében hogyan ültetik át a gyakorlatba a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogát, és az egyének hogyan élnek azzal;

37.  véleménye szerint a megfelelő társadalombiztosítási rendszerek nagyban elősegítik a munkavállalók földrajzi és foglalkoztatási mobilitását, a mobilis munkavállalók társadalmi befogadásával és a visszatérő munkavállalók társadalmi reintegrációjával pedig foglalkoznia kell a munkavállalói mobilitással kapcsolatos politikának; hangsúlyozza, hogy ebből a célból elengedhetetlen a már megszerzett jogosultságok elismerése, valamint az egyes tagállamok rendszerei közötti különbségek jobb megértése, ezért ösztönözni kell azokat;

38.  felhívja a tagállamokat, hogy kezeljék az utazó munkavállalók körében tapasztalható színlelt önfoglalkoztatás kérdését; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell e munkavállalók jogokhoz és védelemhez való hozzáférését;

39.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy küzdjenek az uniós munkavállalókkal szembeni idegengyűlölet ellen az integráció és a tájékoztatás eszközeinek biztosításával, valamint a megértés, a kulturális sokféleség és a tisztelet előmozdításával az utazó munkavállalókat befogadó tagállamokban;

40.  hangsúlyozza, hogy a munkavállalók szabad mozgásának hatékony végrehajtásához az európai és a nemzeti hatóságok összehangolt fellépésére van szükség, az e joghoz közvetetten kapcsolódó olyan kérdésekre vonatkozó közigazgatási eljárások előmozdítása és egyszerűsítése érdekében, mint például a járművek forgalmi engedélyének átírása, az egészségügyi dokumentációkhoz való hozzáférés biztosítása, a mindenkori egészségügyi szakemberek kompetenciáit bemutató átfogó adatbázis rendelkezésre bocsátása, a kettős adózás elkerülése, világos szabályok az orvosi költségek visszatérítésére vonatkozóan, stb.;

41.  úgy véli, hogy a bevándorló munkavállalók szociális jogainak hordozhatósága elengedhetetlen a szerzett jogok tényleges gyakorlásának biztosításához;

42.  úgy véli, hogy a kkv-k megindíthatják a gazdasági fellendülést és fejlődést, mivel a munkahelyteremtés elsődleges forrásai; ezért ismételten hangsúlyozza, hogy az EU-nak el kell köteleznie magát a kkv-k – különösen foglalkoztatási politikákon és szakképzési programokon keresztül történő – támogatása és fejlesztése mellett (pl. a Progress mikrofinanszírozási eszköz révén);

43.  felkéri a határ menti régiókat, hogy mérlegeljék határon átnyúló munkavállalói mobilitás előmozdítását szolgáló megállapodások megkötését, hogy e régiók kölcsönös (jótékony hatású) előnyökre tegyenek szert;

A szabad mozgást támogató intézkedések

44.  felszólítja a tagállamokat a 2007-ben csatlakozott tagállamok vonatkozásában a munkavállalók szabad mozgását akadályozó meglévő átmeneti korlátozások felszámolására; úgy véli, hogy ezek az akadályok kettős mércét alkalmaznak, az elérni kívánt hatással éppen ellentétes hatásúak, és uniós polgárokkal szembeni megkülönböztetésnek minősülnek, és kéri a preferencia záradék tényleges érvényesítését az egész Unióban;

45.  úgy véli, hogy az Európai Unióban a munkaerő mobilitása alapvető fontosságú a gazdasági fellendülés, valamint az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából; következésképpen felkéri a román és bolgár állampolgárokkal szemben munkaerő-piaci korlátozásokat alkalmazó tagállamokat, hogy 2011 végéig töröljék el ezeket, a csatlakozási szerződés szerinti ütemtervnek megfelelően;

46.  szorosabb és hatékonyabb együttműködést kér az illetékes nemzeti hatóságok között, amikor ellenőrzik a munkaszerződések nemzeti és uniós jognak való megfelelőségét; rámutat arra, hogy jogsértések esetében biztosítani kell a tagállamok közötti kölcsönös segítségnyújtást és információcserét; kéri a Bizottságot, hogy ellenőrizze ezt a folyamatot;

47.  felhívja a hatóságokat és valamennyi érdekelt felet, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy a munkavállalók körében növeljék a jogaikkal és a munkavállalói viszonyukat, valamint munka- és életkörülményeiket szabályozó különböző eszközökkel (munkajog, kollektív szerződések, magatartási kódexek, szociális biztonsági rendelkezések) kapcsolatos tudatosság szintjét;

48.  sajnálatát fejezi ki a munkaügyi ellenőrzések Unió-szerte tapasztalható csökkenése miatt; hangsúlyozza, hogy a hatékony ellenőrzések az egyenlő bánásmód és az egyenlő feltételek biztosításának elengedhetetlen elemét képezik; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a munkaügyi ellenőrzést és biztosítsanak elegendő forrást a munkaügyi ellenőrzésekhez; felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a munkaügyi ellenőrzések terén az együttműködést és koordinációt;

49.  úgy véli, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az utazó uniós munkavállalók gyermekei nemzetiségük vagy állampolgárságuk tekintetében ne szembesüljenek nehézségekkel szüleik munkavállalási döntése miatt, valamint az utazó munkavállalók gyermekeinek sajátos szükségleteit kellően meg kell vizsgálni annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a hatékony politikai válaszokat.

50.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak javítaniuk kell a szüleik által hátrahagyott gyermekek helyzetén, és elő kell segíteniük normális fejlődésüket, az oktatás kínálta lehetőségek igénybevételét és a megfelelő társadalmi életet;

51.  aggodalmának ad hangot a kényszermunka EU-ban észlelhető növekvő mennyisége miatt, amely néhány területen szorosan kapcsolódik a szervezett bűnözéshez; hangsúlyozza, hogy a kényszermunkát az EUROPOL és az EUROJUST tevékenységeiben kiemelt fontosságúként kell kezelni; sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák a kényszermunka ellenőrzését, üldözését és szankcionálását célzó közös erőfeszítéseiket, és gondoskodjanak róla, hogy ezekre büntetőjogi szankciók vonatkozzanak; hangsúlyozza, hogy a kényszermunka áldozatainak védelmét biztosító intézkedésekre van szükség;

52.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg és tegye közzé a munkavállalói mobilitás társadalmi-gazdasági és földrajzi kohézió tekintetében a fogadó államra, az anyaországra és az EU-ra gyakorolt kedvező és kedvezőtlen hatásait, kiemelve az alábbi következményeket: gazdasági veszteségek; a be nem jelentett munkavégzés és a visszaélésekre alkalmat adó munkakörülmények előfordulásának megnövekedése átmeneti intézkedések megléte esetén a tisztázatlan jogi helyzetből fakadóan; a jogokkal kapcsolatos tudatosság hiánya az EU polgárai körében; valamint a 2004-es és a 2007-es bővítési hullámmal érkező uniós munkavállalók integrálását célzó eszközök tagállamok általi késedelmes megvalósításának következményei; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az összes jelenlegi tagállam vagy jövőbeni tagjelölt ország tekintetében kerüljék el olyan átmeneti intézkedések meghozatalát, amelyek korlátozzák a munkavállalók szabad mozgását, és káros hatással vannak az uniós munkaerőpiacok versenyképességére;

53.  sürgeti a Bizottságot, hogy a témához kapcsolódó összes kijelölt program felhasználásával folytassa a fiatalok földrajzi mobilitásának a tanulmányi mobilitási programok útján megvalósuló előmozdítását célzó kezdeményezéseit;

54.  üdvözli a Bizottság arra irányuló tervét, hogy 2020-ig terjedően ágazatok, foglalkozások, képzettségi szintek és országok szerinti lebontásban rendszeresen ellenőrzi a hosszú távú kínálatot és keresletet az európai munkaerőpiacokon, és határozottan azt javasolja, hogy hangolják össze a foglalkoztatási és oktatási politikákat a tagállamok között, annak érdekében, hogy teljesíteni tudják az Európa 2020 stratégia munkahelyteremtéssel kapcsolatos célkitűzéseit, és elkerüljék a szabad mozgás gyakorlását esetlegesen gátló közvetett akadályok jövőbeni kialakulását, például a más uniós tagállamokban szerzett diplomák elismerésének megtagadását; a tervnek világosan azonosítania kell az EU-ban rövid, közép- és hosszú távon jelentkező munkaerőhiányt;

55.  megfelelő intézkedések kidolgozására és végrehajtására szólít fel annak érdekében, hogy megszüntessék a különösen a kelet- és dél-európai munkavállalókkal szemben fennálló hátrányos megkülönböztetéseket és negatív sztereotípiákat, és ösztönözzék a szabad mozgáshoz való jogukkal élő munkavállalók integrációját a fogadó ország társadalmába;

56.  felszólítja a hatóságokat valamennyi szinten, hogy biztosítsák a politika támogatását, és különösen a munkakezdők körében hívják fel a figyelmet a mobilitás lehetőségeire és előnyeire, továbbá kiemeli a Bizottság koordinációban betöltött szerepét;

57.  úgy véli, hogy a tagállamoknak általános kritériumokat kellene megállapítaniuk az oklevelek és képesítések elismerésére, és elő kellene mozdítaniuk azok alkalmazását, mivel ez gyakran nehézségeket okoz a származásuktól eltérő tagállamban munkát kereső személyek számára;

58.  sajnálatát fejezi ki azon tagállami politikákkal kapcsolatban, amelyek más uniós polgárokat tevékenyen ösztönöznek az adott tagállam elhagyására; annak ellenőrzésére kéri a Bizottságot, hogy az ilyen politikák sértik-e a szabad mozgás jogát;

Foglalkoztatási szolgálatok és a munkavállalók tájékoztatása

59.  elismeri és hangsúlyozza az állami foglalkoztatási szolgálatok, és különösen az EURES-rendszer és hálózat abban a tekintetben betöltött jelentőségét, hogy szerte az EU-ban, és különösen a határ menti régiókban előmozdítják a munkavállalói mobilitást azáltal, hogy tájékoztatást nyújtanak megüresedett álláshelyekről, bevándorlással, illetve migrációval és határ menti munkavállalással kapcsolatos jogokról és kötelezettségekről, oktatási és szakképzési lehetőségekről és munka-és életkörülményekről; hangsúlyozza a határ menti társulások keretében a szociális partnerek különleges szerepet töltenek be a munkavállalói tanácsadás terén; hangsúlyozza, hogy az EURES továbbra is maradjon a tisztességes mobilitás támogatásának eszköze, és ezért felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is bocsássa rendelkezésre a pénzügyi eszközöket a szociális partnerek határ menti régiókban végzett munkájának támogatásához;

60.  felszólít az EURES intézményi kapacitásainak fejlesztésére, és a munkavállalók és a családjaik mobilitásának elősegítését szolgáló egyablakos eszköz EURES keretében történő megerősítésére;

61.  aggodalmának ad hangot az EURES-tanácsadóknak nyújtott támogatások csökkenése miatt, és olyan hosszú távú stratégia melletti kötelezettségvállalásra szólít fel, amely lehetővé teszi, hogy az EURES és személyzete hatékonyan lássa el a feladatait, és megállapítja, hogy ez kizárólag a finanszírozás növelése esetén lehetséges;

62.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg mindazokat a szükséges lépéseket, amelyek eredményeképpen az EURES és az illetékes nemzeti közszolgálatok közötti együttműködés még hatékonyabbá és eredményesebbé válik;

63.  ösztönzi a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együttműködve népszerűsítsék az EURES-t a polgárok körében, azáltal, hogy állami munkaközvetítő szolgálatokon keresztül ellátják őket az EURES kihasználására vonatkozó megfelelő dokumentációval és tanácsokkal, valamint a felsőoktatás keretein belül a mobilitást ösztönző találkozókat szerveznek;

64.  úgy véli, hogy tovább kell javítani az uniós munkavállalóknak a munkavállalói mobilitás előnyeiről, valamint az abból eredő jogokról és kötelezettségekről nyújtott tájékoztatást; kéri a Bizottságot, hogy fellépését hangolja össze a nemzeti hatóságokkal, és alakítson ki összeköttetéseket az EURES és a SOLVIT online problémamegoldó hálózat között a mobilitási jogukkal élő polgároknak nyújtott szolgáltatás minőségének javítása érdekében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy létesítsenek többnyelvű tanácsadó irodákat az EU migráns munkavállalói számára, különösen olyan helyeken, ahol sok migráns munkavállalót foglalkoztatnak;

65.  hangsúlyozza, hogy az aktív foglalkoztatáspolitikák előmozdításakor az EU-ban rendelkezésre álló tanulmányi és képzési programokkal kapcsolatos tájékoztatást kiemelt fontosságúként kell kezelni;

66.  sürgeti a munkaadónak a munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeire vonatkozó tájékoztatási kötelezettségéről szóló, 1991. október 14-i 91/533/EGK tanácsi irányelv (az úgynevezett „tájékoztatásról szóló irányelv”)(12) végrehajtásának megerősítését azon minimális tájékoztatással kapcsolatban, amelyet a munkavállalóknak a munkáltatójuktól kell kapniuk a munkaviszonyukat illetően, beleértve a fogadó országban a foglalkoztatási helyzetüket érintő összes vonatkozó rendelkezést;

67.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve mozdítsa elő a szociális partnerek aktív bevonását, a migráns munkavállalók jogai gyakorlati érvényesítésének és megerősítésének biztosítása érdekében;

68.  hangsúlyozza az EURES hálózaton belül a munkavállalók és a munkáltatók együttműködésének szükségességét;

69.  a nemzeti és regionális hatóságok között intenzívebb párbeszéd és koordináció folytatására szólít fel, mivel közelségük és a polgárok igényeinek ismerete miatt sok polgár számára rendszerint ezek jelentik az első információforrást, és kéri a szociális partnerek nagyobb mértékű bevonását;

70.  felszólítja a tagállamokat, hogy kísérjék szorosabban figyelemmel a munkaközvetítő ügynökségek tevékenységét annak biztosítása érdekében, hogy ne sértsék meg az utazó munkavállalók jogait, illetve ne érje őket csalódás az elvárásaik tekintetében, ami hátráltathatná a munkavállalók szabad mozgását és szociális biztonságát;

71.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kísérjék figyelemmel a más tagállamból érkező munkavállalók számára munkát kínáló ügynökségek és szervezetek helyzetét, és tárják fel az esetlegesen illegális vagy feketemunkát, illetve fiktív munkát kínáló ügynökségeket/szervezeteket;

72.  hangsúlyozza, hogy a szabad mozgás megvalósításához a mindenkori fogadó országban a munkáltatókat kötelezni kell arra, hogy tájékoztassák a külföldi munkavállalókat a munkavállalói jogokról; ezenkívül a tagállamokban többnyelvű tanácsadó irodákat kell létrehozni a migráns munkavállalók számára;

73.  felhívja a Bizottságot, hogy indítson párbeszédet az ezen irányelv hatálya alá tartozó munkavállalókra gyakorolt adózási hatásokról, hogy jobb tájékoztatást és lehetséges megoldásokat nyújtson azokkal a kulcsfontosságú kérdésekkel kapcsolatban, amelyek a munkavállalói mobilitás terén akadályozó vagy visszatartó hatásúak lehetnek;

Készség- és tudáshalmozás a jobb versenyképesség céljából

74.  Európa versenyképességének biztosításához és növeléséhez előtérbe kell helyezni a formális és informális oktatásba, a szakképzésbe, a munkatapasztalatok cseréjébe, valamint a munkavállalói mobilitással kapcsolatos eljárások felgyorsítását célzó összehangolt fellépésekbe való befektetést;

75.  álláspontja szerint az aktív munkaerő-piaci politikákat – és különösen a szakképzést és az élethosszig tartó tanulást – meg kell erősíteni, mivel hozzájárulhatnak a munkavállalói mobilitás növeléséhez, a strukturális munkanélküliség idején megkönnyítik az átállásokat, és lehetővé teszik a munkavállalók számára, hogy alkalmazkodjanak a munkaerő-piaci változásokhoz;

76.  gratulál a Bizottságnak a „Mozgásban az ifjúság ” kiemelt kezdeményezéshez és az „Új készségek és munkahelyek menetrendje” elindításához, és különösen üdvözli „Az első EURES-állásod” kísérleti projektet, valamint az európai készségútlevél bevezetésére irányuló javasolt fellépést;

77.  üdvözli a fiatalok képzését a más országokban való munkavégzéshez és élethez szükséges készségek terén; álláspontja szerint az embereknek joguk van olyan országban élni és dolgozni, amelyet ők választanak;

78.  úgy véli, hogy a sajátos nemzeti, regionális vagy helyi piaci elvárásoknak megfelelő készségek és tudás előmozdítja a munkavállalói mobilitást, és kéri a Bizottságot, hogy dolgozza ki a készségek iránti keresletre vonatkozó menetrendet, és végezze el a jövőbeni munkahelyek közép- és hosszú távú értékelését, összeegyeztetve a készségekkel kapcsolatos kínálatot és keresletet, valamint fogalmazzon meg közép- és hosszú távú kilátásokat az egyes szakmákat érintő munkaerő-hiánnyal kapcsolatban, amely a népesség demográfiai változásai és a lakosság elöregedése nyomán jelentkezhet;

79.  úgy véli, hogy a munkavállalói mobilitás kétirányú folyamat; egyrészt az oktatás valamennyi típusa révén készségek és ismeretek összegyűjtéséhez vezet az új állás keresésekor versennyel szembesülő aktív népesség felkészítése érdekében, másrészt pedig az utazó munkavállalók fejleszthetik készségeiket és ismereteiket a munkavállalói mobilitás révén, mivel az új helyen több gyakorlati tapasztalatra és ismeretre tesznek szert;

80.  megítélése szerint a mobilitást különösen a szakképzésben kell támogatni, mivel ezen a területen továbbra is jelentős hiányosságok léteznek; hangsúlyozza olyan programok, mint például a Leonardo jelentőségét, és felszólítja a tagállamokat és a szakképzésben részt vevő vállalatokat, hogy jobban használják fel ezeket a programokat, illetve könnyítsék meg a programok felhasználását;

81.  reméli, hogy az utazó munkavállalók által a mobilitásuk során megszerzett új ismereteket érvényesíteni tudják, annak érdekében, hogy a megnövekedett egyéni készségeiket elismerjék, és a tartós szakmai beilleszkedésük esélye megnőjön;

82.  véleménye szerint nem csak a fiatal munkavállalókra kell összpontosítani, hanem a különböző munkavállalói csoportok szabad mozgását támogató és ösztönző, a csoportok konkrét jellemzőire (életkor, nem, készségek, kiszolgáltatott helyzetben vagy kisebbségben lévő csoporthoz tartozás) és igényeire alapuló, célzott stratégiákra van szükség, hogy a mobilitás a munkavállalók minden csoportja számára lehetségessé válhasson;

83.  felszólítja a tagállamokat, hogy az egész életen át tartó tanulással és a szakképzéssel kapcsolatos stratégiáikat igazítsák a munkaerő-piaci fejleményekhez, és biztosítsanak átváltható készségeket, melyek a földrajzi kiterjedés és a tudás szempontjából nagyobb területet fednek le, hogy a készségek megfelelően igazodjanak a munkaerő-piaci kínálathoz;

84.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a diplomák egyszerűsített kölcsönös elismerése révén működjenek együtt annak érdekében, hogy a középiskolai és az egyetemi tantervek, valamint az oktatási rendszerek összehasonlíthatóbbak legyenek az EU-ban, többek között az iskolai végzettségek (elengedhetetlen) kölcsönös elismerésének előmozdítása céljából; kiemeli azonban, hogy ez nem egyenlő a szabályozott szakmák képesítéseinek elismerésével, noha általában véve támogatja az e szakmákhoz való hozzáférés liberálisabbá tételét; ezzel kapcsolatban üdvözli, hogy egyre több határokon átívelő együttműködés tapasztalható a főiskolák és az egyetemek között, és felszólítja a tagállamokat, hogy támogassa ezt a tendenciát;

85.  bátorítja a tagállamokat, hogy munkavállalóik és munkáltatóik részvételének ösztönzésével fokozzák a kis- és középvállalkozások közreműködését az élethosszig tartó tanulásban, különös hangsúlyt fektetve a nyelvek és az új technológiák munkaerő-piaci igényekhez illeszkedő elsajátítására, mivel az európai munkaerő legnagyobb részét a kis- és középvállalkozások foglalkoztatják, és azok ily módon még versenyképesebbé válnak, emellett ez a mobilitást is erősíti annak érdekében, hogy számos tagállamban megoldják azt a problémát, hogy az üres állásokat nem sikerül betölteni;

86.  véleménye szerint nagyobb szinergiát kell teremteni a diákok, a szakképzésben részt vevők és a gyakornokok szabad mozgásának ösztönzésére, valamint a kifejezetten a munkavállalók szabad mozgásának előmozdítására irányuló programok között;

87.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a Bizottság és a szociális partnerek támogatásával hozzanak létre a nyelvtanulás elősegítésére és a fogadóállam kulturális hagyományainak oktatására szolgáló struktúrákat a migráns munkavállalók családjai számára, mivel ezek a tényezők továbbra is akadályozzák az európai polgárok mobilitását;

88.  úgy véli, hogy a nem megfelelő nyelvtudás (különösen felnőttek esetében) továbbra is jelentős mértékben akadályozza a munkavállalói mobilitást, és a be nem jelentett munkavégzés előfordulásának gyakoribbá válásához vezethet; felkéri a tagállamokat az idegen nyelvek oktatásának aktívabb támogatására és kiépítésére az iskolák valamennyi típusában, a Bizottságot pedig arra, hogy folytassa az e téren tett erőfeszítéseit;

o
o   o

89.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 257., 1968.10.19., 2. o. (2) HL L 288., 1991.10.18., 32. o. (3) HL L 200., 2004.6.7., 1. o. (4) HL L 158., 2004.04.30., 77. o. (5) HL L 255., 2005.9.30., 22. o. (6) HL C 137. E, 2010.5.27., 14. o. (7) HL C 45. E, 2010.2.23., 23. o. (8) HL C 228, 2009.9.22., 14. o. (9) Az Eurofound tanulmánya: Mobilitás Európában – hogyan tovább? (10) HL L 257., 1968.10.19., 2. o. (11) HL L 155., 2009.6.18, 17. o. (12) HL L 288., 1991.10.18., 32. o.

Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamatáról (2011/2085(INI))

P7_TA(2011)0456 A7-0324/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9., 49. és 56. cikkére,

–  tekintettel az „Úton a szolgáltatások jobban működő egységes piaca felé – a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamatának eredményeire építve” című bizottsági közleményre (COM(2011)0020) és az ezt kísérő, a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamatáról szóló bizottsági munkadokumentumra (SEC(2011)0102),

–  tekintettel az „Egységes piaci intézkedéscsomag Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez” című bizottsági közleményre (COM(2011)0206),

–  tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé” című bizottsági közleményre (COM(2010)0608),

–  tekintettel „A szolgáltatások jobban működő egységes piaca – a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamata” című, 2011. március 10-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel az egységes piacon belüli irányításról és partnerségről szóló, 2011. április 6-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a 2006/123/EK szolgáltatási irányelv végrehajtásáról szóló 2011. február 15-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0324/2011),

A.  mivel a szolgáltatások az Európai Unión belüli kereskedelemnek még mindig csak körülbelül egyötödét képviselik, míg az EU bruttó hazai termékének és foglalkoztatásának több mint kétharmadát teszik ki;

B.  mivel a szolgáltatási irányelv hatálya alá tartozó tevékenységek az EU bruttó hazai terméke és munkahelyei 40%-át teszik ki, azonban ezek a tevékenységek képezik az EU gazdasági növekedésének és munkahelyteremtésének legfontosabb és még kiaknázatlan potenciálját; mivel a szolgáltatások kereskedelme előtt még mindig sok akadály van a belső piacon;

C.  mivel a szolgáltatások képezik a tagállamok gazdaságának motorját a munkahelyek, a növekedés és az innováció megteremtése révén, és mivel ezért a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság tükrében, valamint a talpra állás feltételeként még fontosabb a jól működő és integrált szolgáltatási belső piac;

D.  mivel a szolgáltatási irányelv az Európai Unió növekedésének mozgatórugója, és mivel teljes körű és korrekt végrehajtása az Európa 2020 stratégia és az egységes piaci intézkedéscsomag keretébe tartozik;

E.  mivel a szolgáltatási irányelv időszerű és helyes átültetése ugyan kihívást jelentett a tagállamok államigazgatása számára, szükséges és erőteljes alapul szolgál a tagállamok közötti igazgatási együttműködés továbbfejlesztéséhez is;

F.  mivel az ellenőrzési eljárás keretében közel 34 000 követelményt jelentettek be az Európai Bizottsághoz;

Bevezetés

1.  üdvözli a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamatáról szóló bizottsági közleményt és elismeri a Bizottság és mindenek felett a tagállamok nemzeti államigazgatása – köztük a helyi és regionális közigazgatás – által elvégzett jelentős mennyiségű munkát;

2.  megerősíti, hogy a szolgáltatások működő egységes piaca előfeltétele a növekedés, a megfelelő foglalkoztatás és az innováció megteremtésének Európában, valamint annak, hogy Európa megtartsa azt a versenyszerepet, amelyet a világban betölt;

3.  megállapítja, hogy nincs kihasználva a szolgáltatások közös piacának teljes körű potenciálja, mert – elsősorban a tagállamokban meglévő piaci korlátozások miatt – a kkv-knak csupán egy kisebb hányada nyújt határokon átnyúló szolgáltatásokat;

4.  úgy véli, hogy a szolgáltatások egységes piacának megteremtéséhez a szolgáltatási irányelv teljes és mindenre kiterjedő végrehajtása valamennyi tagállamban és a teljes mértékben működőképes egyablakos ügyintézési pontok felállítása az elsődleges prioritás;

5.  ennélfogva kéri, hogy fontolják meg azt, hogy a helyi nyelv mellett angolul is nyújtsanak információkat a más tagállamokból származó szolgáltatóknak és fogyasztóknak, valamint azt, hogy az elektronikus aláírást a szolgáltatók és a fogyasztók is használhatnák-e;

6.  hangsúlyozza, hogy az irányelv végrehajtását követően a kölcsönös értékelés lehetővé tette a belső szolgáltatási piac felmérését, különösen a 9., 15. és 16. cikk előírásaival összefüggésben;

A kölcsönös értékelési folyamat tapasztalatai

7.  tudomásul veszi a szolgáltatási irányelv 39. cikkének homályosságát a kölcsönös értékelési folyamat pontos céljainak meghatározásában; rámutat, hogy az érdekeltek között különböző elképzelések és várakozások léteztek annak céljait és eredményeit illetően;

8.  rámutat, hogy a kölcsönös értékelést a szolgáltatási irányelv rendelkezéseinek átültetésére vonatkozó határidő után szervezték meg; hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási irányelv végrehajtását nem szabad összekeverni a kölcsönös értékeléssel;

9.  sajnálja, hogy egyes tagállamok késedelmesen hajtják végre a szolgáltatási irányelvet, és úgy véli, hogy ez kihatott a kölcsönös értékelés folyamatára;

10.  úgy véli, hogy miközben kihívást jelentett a kölcsönös értékelési folyamat időzítése, segített megőrizni a lendületet az irányelv végrehajtását követően;

11.  úgy véli, hogy a kölcsönös értékelési folyamat hasznos eszköznek bizonyult, mivel lehetővé tette az Európai Bizottság és a tagállamok számára az egyes tagállamokban még fennálló akadályok és a helyzet jobb megértését; megjegyzi, hogy a folyamat lehetővé tette a tagállamok számára, hogy visszajelzést kapjanak politikai döntéseikről, és megkönnyítette a legjobb szabályozási gyakorlatok előmozdítását, továbbá megnövelte a végrehajtási eredmények átláthatóságát;

12.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy kezdeményezzenek párbeszédet arról, hogy mely akadályok engedhetők meg és melyek nem;

13.  úgy véli, hogy a kölcsönös értékelési folyamat kulcsfontosságú volt a mind a nemzeti szintű, mind pedig a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás terén még mindig fennálló bizonyos kétértelmű helyzetek – például a szakmai képesítések kölcsönös elismerésének és a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók tekintetében előírt biztosítási kötelezettségek – tisztázásához; hangsúlyozza, hogy ez végső soron segített felmérni, hogy az egyes tagállamokban elfogadott végrehajtási intézkedéseket a szolgáltatási irányelv szellemében teljesítik-e;

14.  rámutat, hogy a klaszterekben folytatott megbeszélések a kölcsönös értékelés központi elemei; üdvözli a megbeszéléseket meghatározó együttműködési szellemet és kölcsönös bizalmat;

15.  úgy véli, hogy a kölcsönös értékelési ciklus hozzájárult az államigazgatások közötti „európai szellem” létrejöttéhez, és lehetővé tette, hogy a tagállamok államigazgatási szervei jobban megismerjék egymást; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a kölcsönös értékelés során megszerzett ismeret és tapasztalat megmaradjon és felhasználják a szolgáltatások egységes piacának továbbfejlesztésére;

16.  tudomásul veszi, hogy az érdekeltek részvétele a kölcsönös értékelési folyamatban korlátozott volt; megerősíti, hogy bizonyos mértékű titoktartás fontos feltétel volt a tagállamok közötti kölcsönös bizalom megteremtésében; ettől függetlenül sajnálatosnak tartja, hogy az érdekeltek nem kaptak rendszeresen visszajelzést a folyamatról;

17.  tisztában van a kölcsönös értékelés államigazgatási költségeivel, különösen azokban a tagállamokban, ahol a regionális szintű államigazgatás volt a folyamat résztvevője;

Eredmények és nyomon követés a belső szolgáltatási piac működésének továbbfejlesztése érdekében

18.  úgy véli, hogy a szolgáltatási irányelv keretében végzett kölcsönös értékelési folyamat fontos eszköze a szolgáltatások belső piaca működésének javítására irányuló további kezdeményezések meghatározásának; üdvözli azt a tényt, hogy a Bizottság a végrehajtási és a kölcsönös értékelési fázisban megszerzett lendületre támaszkodva intézkedések sorozatára tesz javaslatot;

19.  sürgeti a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a folyamatról és a szolgáltatási irányelv végrehajtásával kapcsolatban a tagállamokkal folytatott párbeszéd eredményeiről; felhívja a Bizottságot, hogy amennyiben szükséges, alkalmazzon további végrehajtási intézkedéseket;

20.  várakozással tekint a szolgáltatási irányelv végrehajtásának és a szolgáltatási piac működésére gyakorolt hatásának bejelentett gazdasági értékelése elé; reméli, hogy ez az értékelés lehetővé teszi az irányelv által a gazdasági tevékenységre gyakorolt valós hatás és foglalkoztatást érintő következmények mérését, felszólítja a Bizottságot, hogy az értékelés során biztosítsa a lehető legmagasabb fokú átláthatóságot, és felkéri a Bizottságot, hogy nyújtsa be megállapításait a Parlamentnek, amint azok rendelkezésre állnak;

21.  üdvözli a belső piaci teljesítményellenőrzési kezdeményezést és reméli, hogy ez jelentős mértékben javítani fogja az EU különböző jogszabályai alkalmazásának és kölcsönhatásának gyakorlati megértését; úgy véli, hogy teljesítményellenőrzést az egységes piacot használók szempontjainak figyelembe vételével kell elvégezni;

22.  felszólítja a Bizottságot, hogy szorosan vonja be az Európai Parlamentet a teljesítményellenőrzés elvégzésébe;

23.  kéri, hogy a hárítsák el a fennmaradó szabályozási akadályokat, így például a tevékenységek korlátozására, a biztosítási kötelezettségre, a szervezeti formára és a tőkerészesedésre vonatkozó követelményeket; felhívja a Bizottságot, hogy erőfeszítéseit azokra az indokolatlan vagy aránytalan követelményekre összpontosítsa, amelyeket az egységes piac zökkenőmentes működésének biztosításához fel kell számolni;

24.  sajnálja, hogy nem tettek hamarabb intézkedéseket azokon a területeken, ahol már régóta ismertek a problémák;

25.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság nem szolgált kritériumokkal a megcélzott intézkedésekkel kapcsolatos különös követelménytípusok kiválasztására vonatkozóan; felszólítja a Bizottságot, hogy tegye egyértelművé annak okait, hogy a szolgáltatási irányelv 15. cikkében említett követelménytípusokat – például a munkavállalók maximális számát, a rögzített minimum- vagy maximumdíjakat – miért tartották kevésbé fontosnak, mint a közleményben felsorolt más követelménytípusokat;

26.  felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtse össze és ismertesse azokat az adatokat, amelyek számszerűsítik a különféle még meglévő követelményeket, amelyek – megszüntetésük esetén – javítanák a szolgáltatások egységes piacának működését; felszólítja a Bizottságot, hogy részesítse előnyben azokat a célzott intézkedéseket, amelyek azon követelmények megszüntetésére irányulnak, amelyek a szolgáltatási irányelv 1. cikkének maradéktalanul megfelelve a lehető legmagasabb szintű hozzáadott értéket biztosítanák a szolgáltatások egységes piacának működéséhez; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy intézkedését azokra a szektorokra és szakmákra összpontosítsa, amelyekben nagy a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás növekedési potenciálja;

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is fokozza az egyes tagállamokkal a tekintetben folytatott együttműködést, hogy a szolgáltatási irányelvet valamennyi tagállamban helyesen és teljes egészében ültessék át és hajtsák végre;

28.  úgy véli, hogy még mindig sok nemzeti akadály létezik, amelyek különösen lassítják a vállalkozások között nyújtott szolgáltatások növekedését; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az új és a még meglévő követelmények nem megkülönböztető jellegűek, de szükségesek és arányosak; felszólítja a Bizottságot, hogy aktívabban működjön együtt a tagállamokkal a szolgáltatási irányelv 15. cikkének végrehajtásával kapcsolatos megfelelő nemzeti jogalkotási intézkedések szoros nyomon követése és az azokra vonatkozó megfelelő értesítés biztosítása érdekében;

29.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szorosabban működjenek együtt a szolgáltatási irányelv 16. cikke szerinti, a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó pont megfelelő alkalmazásának biztosításával kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot, hogy végezze el az EU-ban a határokon átnyúló szolgáltatások nyújtása jelenlegi állapotának, köztük az ebben az ágazatban elért mérsékelt növekedésre magyarázatot adó okoknak az átfogó értékelését, valamint a szolgáltatási irányelv 16. cikke rendelkezéseinek tagállamok általi végrehajtásával kapcsolatos részletes áttekintést;

30.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a szolgáltatási tevékenységek tekintetében központi jelentőséggel bíró különböző jogszabályok végrehajtásának egységességét;

31.  sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a szolgáltatási irányelv azon rendelkezéseinek teljes körű és megfelelő végrehajtását, amelyek nem szerepeltek a kölcsönös értékelési eljárásban, mint amilyenek az egyablakos ügyintézési pontok, továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a vonatkozó rendelkezések szigorú érvényesítését;

32.  felkéri a Bizottságot, hogy fordítson nagy figyelmet a tagállamokban működő egyablakos ügyintézési pontok rendszeresen ellenőrzésére és értékelésére, amelyek kulcsszerepet játszanak a szükséges információnak a szolgáltatókhoz naprakész és felhasználóbarát módon történő eljuttatásával;

33.  kiemeli az alternatív vitarendező és problémamegoldó mechanizmusok, mint például a SOLVIT fontos szerepét annak biztosításában, hogy a szolgáltatók, különösen a kkv-k teljes mértékben élni tudjanak az egységes piaccal kapcsolatos jogaikkal; üdvözli a Bizottság bejelentését, mely szerint ez utóbbi felméri ezen eszközök hatékonyságát, és jelentést készít a további konkrét kezdeményezések iránti igényről;

34.  osztja a Bizottság véleményét, hogy a szolgáltatás nyújtóinak, és a szolgáltatás igénybe vevőinek is segítséget kell nyújtani jogaik érvényesítéséhez, és javasolja, hogy olyan meglévő eszközökre építsen, mint a SOLVIT;

A kölcsönös értékelési folyamat, mint eszköz

35.  megismétli a kölcsönös értékelés alkalmazása iránti támogatását más gazdaságpolitikai területeken, ahol helyénvaló; úgy véli, hogy a kölcsönös értékelés innovatívnak és hasznosnak bizonyult és az egységes piac működését javító eszközként lehet rá tekinteni;

36.  ennélfogva azt javasolja, hogy vegyenek fontolóra egy rugalmas kölcsönös értékelést, és adott esetben az egységesebb jogszabályok, a tagállamok között a jobb kapcsolatok és a kölcsönös megértés megteremtése, valamint a „túlszabályozás” megelőzése céljából vezessék be azt a horizontális irányelvek hatálya alá tartozó politikai területek kölcsönös értékelése tekintetében, amely irányelvek alapján a tagállamok jelentős mozgásteret tartottak meg;

37.  ajánlja a kölcsönös értékelés rugalmas eszközként, eseti alapon történő alkalmazását; javasolja, hogy az eszközt olyan horizontális jellegű irányelvek esetében ajánlják felvételre célirányosan, amelyek átültetése számos intézkedést igényel és széles mérlegelési mozgásteret biztosít a tagállamok számára; javasolja továbbá a kölcsönös értékelés célzott alkalmazását, amikor csak az irányelv kulcsfontosságú rendelkezései tartoznak az eljárás hatálya alá;

38.  felszólítja azonban a Bizottságot, hogy még az előtt határozza meg egyértelműen a kölcsönös értékelés céljait és elérendő eredményeit, mielőtt javaslatot tenne más irányelvek kölcsönös értékelésére, annak biztosítása érdekében, hogy a folyamat ne rójon felesleges terheket az értékelő hatóságokra;

39.  úgy véli, hogy a klaszterekkel kapcsolatos megbeszélések legyenek továbbra is a kölcsönös értékelési folyamat központi elemei; úgy véli, hogy megfelelő szakirányú, de korlátozott számú szakértőnek a klaszterekkel kapcsolatos megbeszélésekben való részvétele megteremti a hatékonyság és az eredményesség feltételeit; úgy véli, hogy a kölcsönös értékelést a legjobb gyakorlat és a politikák kidolgozásával kapcsolatos tapasztalatok tagállamok közötti átadási folyamataként kell továbbfejleszteni, valamint hogy a Bizottság szerepét egyértelműbbé lehetne tenni az útmutatást és a folyamat irányítását tekintve, különösen a klaszterekkel kapcsolatos e megbeszélések során; azon a véleményen van, hogy a klaszterek összetételének mindenkor tükröznie kell a tagállamok elvárásait és az egységes piacra várhatóan gyakorolt hatást;

40.  kéri a Bizottságot, hogy valamennyi érdekelt tájékoztatása érdekében, az Európai Parlamentnek a tagállamok közötti tárgyalások tartalmáról és előrehaladásáról való tájékoztatása révén és a kölcsönös értékelés különböző fázisaiban rendszeres jelentések benyújtásával növelje az átláthatóságot; felhívja a Bizottságot, hogy tegye közzé a klaszter és plenáris értekezletek fő következtetéseit;

41.  rámutat, hogy a korrelációs táblázatok és a kölcsönös értékelés eltérő célokat szolgálnak, és ezért azokat önálló, nem felcserélhető politikai eszköznek kell tekinteni, és hogy az uniós jogszabályok átültetése tekintetében elengedhetetlenek a megfelelési táblázatok;

o
o   o

42.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok országgyűléseinek.

(1) HL L 376., 2006.12.27., 36. o. (2) HL L 255., 2005.9.30., 22. o. (3) Elfogadott szöveg, P7_TA(2011)0144 (4) Elfogadott szöveg, P7_TA(2011)0051

Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása a globális gazdasági kormányzásról (2011/2011(INI))

P7_TA(2011)0457 A7-0323/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a G20-ak londoni, pittsburghi, torontói és seouli csúcstalálkozóinak következtetéseire és megállapodásaira,

–  tekintettel a Palais-Royal Kezdeményezés „A monetáris rendszer reformja: együttműködő megközelítés a huszonegyedik századért” című, 2011. február 8-án közzétett jelentésére,

–  tekintettel „Az Unió gazdasági irányításának és stabilitási keretének javítása, különösen az euróövezetben” című, 2010. október 20-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel „Az EU mint globális szereplő: az Unió szerepe a többoldalú szervezetekben” című 2011. május 11-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Transzatlanti Jogalkotói Párbeszéd és a Transzatlanti Üzleti Párbeszéd folyamatosan végzett, vonatkozó munkájára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A7-0323/2011),

A.  mivel a világgazdaság fejlődése az elmúlt évtizedekben többnyire fokozott növekedéssel járt és növelte a jólétet, mely, bár eloszlása egyenetlen volt, mégis emberek millióit emelte ki a szegénységből; ugyanakkor a még mindig szegénységben és kétségbeesésben élők száma továbbra is elfogadhatatlanul magas; mivel csökkenteni kell az országok közti és az egyes országokon belüli társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeket; mivel Európa szegénység ellen vívott küzdelmét az EU 2020 stratégia egyik fő prioritásává kell tenni;

B.  mivel az Egyesült Államok és Európa még most is a nagy világgazdasági válság óta tapasztalt legsúlyosabb nemzetközi gazdasági visszaesés legrosszabb következményeivel küzd;

C.  mivel az elmúlt évtizedekben a világgazdaság fejlődését fenntarthatatlan egyensúlyhiányok hátráltatták;

D.  mivel a hatékony világgazdasági irányítás lehetővé tenné a kedvezőtlen hatások minimalizálását és a globalizáció veszélyes következményeinek – így az egyenlőtlenségek fokozódásának és a környezet pusztításának – orvoslását;

E.  mivel a világkereskedelem és a gazdasági növekedés szempontjából fontos új, jelentős szereplők, köztük elsőként Kína és India megjelenése a világgazdaságban jelentős következményekkel járt, és alapvetően megváltoztatta a gazdasági környezetet, szükségessé téve a kereskedelmi reformokat és a valuták konvertibilitását;

F.  mivel a jelenlegi egyensúlyhiányokat a deficittel küzdő országokban még mindig elsősorban a versenyképesség és a magán- és állami megtakarítások hiánya, a többlettel rendelkező országokban pedig a kereslet hiányával párosuló nagy mértékű megtakarítás okozza, és mivel ezen egyensúlyhiányok jelentősebbek és tekintettel a globalizáció magas fokára és a tőkeáramlás mértékére új kihívásokat jelentenek a globális irányítás számára, továbbá próbára teszik a meglévő intézményi szabályozások struktúráit;

G.  mivel a világgazdaság egyensúlyának helyreállításához általánosságban az alábbi két tényező egyidejű megvalósulása szükséges: a növekedést fokozó megnövelt versenyképesség és széles körű reformok a deficittel küzdő országokban, valamint a piacok megnyitása és a szilárd monetáris politika a többlettel rendelkező országokban;

H.  mivel a GMU működésének első évtizede megmutatta, hogy a felelősségteljes költségvetési politika a globális pénzügyi és gazdasági megrázkódtatások következményei minimalizálásának egyik előfeltétele;

I.  mivel számos, a világgazdaság irányítása érdekében létrehozott nemzetközi szervezet létezik, köztük az IMF, a Világbank, a WTO, az UNCTAD és az IFC, mellettük pedig a G7 és a G20 kormányközi fórumok, amelyek közül az IMF és a G20-ak csoportja a leghatékonyabb, bár még korántsem tökéletes szervezet;

J.  mivel a globális piacokhoz globális szabályok szükségesek;

K.  mivel néhány, többlettel rendelkező országban az uralkodó monetáris szabályozások a valutatartalékok, különösen az USA dollár jelentős felhalmozásához vezettek, ennek következtében a deficittel küzdő országokban megnőtt a tőkekínálat és csökkentek a kamatlábak, elősegítve az eszközárakban a buborék kialakulását, amely központi szerepet játszott a legutóbbi pénzügyi válságban;

L.  mivel a világgazdasági válság, amely a pénzügyi szektorban kezdődött, mostanra a világ néhány vezető gazdasági szereplője, köztük az USA, Japán és az EU nagyfokú eladósodottsághoz vezetett;

M.  mivel a G20-ak az erős, fenntartható és kiegyensúlyozott növekedés keretéről szóló pittsburghi zárónyilatkozatukban megállapodtak abban, hogy a válságra adott válaszként sürgősen új, többoldalú megközelítésre van szükség;

N.  mivel világszerte felismerték azt a szerepet, amelyet a pénzügyi ágazat néhány szektora játszott – gyengeséget mutatva a pénzügyi szabályozás terén és elmélyítve az államadósság-válságot – a pénzügyi világválság előidézésében, és általános a vélekedés, hogy fokozni kell a pénzügyi ágazat felelősségvállalását és átláthatóságát, beleértve azt is, hogy a pénzügyi ágazatnak megfelelő mértékben viselnie kell a válság okozta költségek terheit;

O.  mivel a folyó fizetési mérlegek sokat emlegetett egyensúlyhiánya a hazai gazdaságok mögöttes strukturális egyenlőtlenségeinek következményei;

P.  mivel a globális pénzügyi rendszer összehangolt és hatékony szabályozásának és felügyeletének hiánya a pénzügyi ágazat gyengeségét eredményezte, ami tovább fokozta a világgazdaság sérülékenységét;

Q.  mivel üdvözli a legmagasabb globális szintű, nem hivatalos politikai tárgyalások fórumaként számon tartott G20-ak megnövekedett szerepét és jelentőségét; mivel a G20-ak intézményként nem rendelkeznek jogalappal, állandó titkársággal és irányító struktúrájuk gyenge, különösen az egyéb nemzetközi intézményekéhez (IMF, WTO) képest;

R.  mivel a jelenlegi nemzetközi monetáris rendszer több ország számára lehetővé tette, hogy kompetitív leértékelési stratégiákat alkalmazzon, amelyek a befolyásos piaci érdekeltek által a devizapiacokon végrehajtott, növekvő számú spekulatív tranzakcióval együtt nagyban hozzájárultak a túlzott árfolyam-ingadozáshoz, és jelentős kockázatot teremtettek a devizapiacok és a nemzetközi kereskedelem számára;

S.  mivel az EU-t nem tekintik befolyásos szereplőnek a nemzetközi monetáris és pénzügyi rendszer átalakításában, mivel nem lép fel egységesen, és külső képviselete nemzetközi gazdasági téren széttöredezett;

T.  mivel alapvetően fontos annak biztosítása, hogy a gazdasági és pénzügyi rendszerek ne tegyenek kárt a reálgazdaságban;

U.  mivel a G20-ak ajánlásainak megfelelően az IMF a globális pénzügyi rendszerek tekintetében nagyobb felülvizsgálati és felügyeleti hatáskört kapott, pénzügyi forrásait megnövelték, és jelenleg zajlik irányítási struktúrájának átfogó reformja;

V.  mivel az elmúlt évtizedekben a pénzpiacok fejlődése azt eredményezte, hogy ma már globális szinten, informatika intenzív folyamatok és hálózatok révén működnek, és az adatok standardizálása ezzel nem tudott lépést tartani, megnehezítve a piaci – sőt gyakran a vállalaton belüli – adatösszesítést, -elemzést és az adatokkal kapcsolatos műveleteket, illetve csökkentette a pénzügyi tranzakciók átláthatóságát;

Politikai ajánlások a globális gazdaságirányítás kezelésére

1.  hangsúlyozza, hogy a globális egyensúlyhiányok, különösen ha túlzott mértékűek, potenciális veszélyt jelentenek a vezető gazdaságok pénzügyi és makrogazdasági stabilitására, és más gazdaságokra is hatással lehetnek; ezt tekintetbe véve megjegyzi, hogy a strukturális összehangolatlanságból, valamint a hazai gazdaságon belüli versenyképesség hiányából adódó egyenlőtlenségeket mind a többlettel rendelkező, mind a deficittel küzdő országokban kezelni kell, mivel az ilyen egyenlőtlenségek szintén alapvető problémák forrásai lehetnek;

2.  hangsúlyozza, hogy a pénzügyi és gazdasági válság bebizonyította, hogy a globális egyensúlyhiányból adódó tőkebeáramlást felelős monetáris politikának és erős pénzügyi szabályozásnak és felügyeletnek kell kísérnie;

3.  elismeri, hogy a döntéshozóknak a világon mindenütt további erőfeszítéseket kell tenniük a globális gazdaságirányítás reformjával kapcsolatos megoldások kidolgozása céljából a világgazdaság kiegyensúlyozásának és az újabb visszaesés elkerülésének elősegítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a globális irányításra vonatkozó reformnak biztosítania kell, hogy a piacok megfelelő működésük érdekében átfogó intézményi keretbe ágyazódjanak; úgy véli továbbá, hogy a globális gazdaságirányítás egyik elsődleges céljaként a hosszú távú befektetést elősegítő környezet kidolgozását kell kitűzni;

4.  hangsúlyozza a felelősségteljes monetáris politikák fontosságát; szorgalmazza, hogy a legjelentősebb gazdaságok központi bankjai vegyék figyelembe a hagyományos vagy nem hagyományos intézkedések végrehajtásának lehetséges negatív külső hatásait, például a pénzeszköz-buborékokat, a carry trade dinamikát és a más országokban kialakuló pénzügyi destabilizációt;

5.  tudatában van annak, hogy elsősorban az alapot biztosító gazdaság erejébe vetett bizalom, valamint pénzpiacainak beágyazottsága, átláthatósága, összetettsége és stabilitása határozza meg, hogy a harmadik országok központi bankjai mely devizákat tartalékolják; e tekintetben hangsúlyozza, hogy minden olyan valutának, amely az IMF különleges lehívási jogai körébe akar tartozni teljes mértékben konvertibilisnek kell lennie, és elismeri, hogy az IMF SDR-kosarának összetételét úgy kell meghatározni, hogy az tükrözze a valutáknak a világ kereskedelmi és pénzügyi rendszereiben meglévő relatív súlyát;

6.  kijelenti, hogy az árfolyamoknak tükrözniük kell az alapvető piaci tényezőket a nyitottság és a rugalmasság fokozása és a gazdaság alkalmazkodásának megkönnyítése érdekében, és ezért az árfolyamokat nem kezelhetik vagy manipulálhatják a nemzeti monetáris hatóságok;

7.  szorgalmazza, hogy az IMF tagjai csatlakozzanak az alapító okirathoz, különösen az árfolyam manipulálásától való tartózkodásra vonatkozó kötelezettség vállalásához, valamint a GATT- és WTO-megállapodások megfelelő rendelkezéseihez;

8.  szorgalmazza, hogy gondolják újra át a különleges lehívási jogok (SDR) használatát, amelyek adott esetben a dollár mint a világ tartalékvalutája helyébe léphetnek, és hozzájárulhatnak a globális pénzügyi rendszer stabilizálásához; kéri az IMF-et, hogy vizsgálja meg a különleges lehívási jogok (SDR) további rendelkezésre bocsátását és tágabb alkalmazását, különösen a többoldalú árfolyamrendszer megerősítése érdekében;

9.  támogatja a G20-ak arra irányuló erőfeszítését és kötelezettségvállalásait, hogy megfelelően ütemezett, növekedésbarát pénzügyi konszolidációs terveket hajtsanak végre középtávon, miközben az egyes országok körülményeinek megfelelő mértékben támogatják a hazai keresletet, megfelelő monetáris politikát folytatnak, fokozzák az árfolyam-rugalmasságot, hogy jobban tükröződjenek az alapvető gazdasági tényezők, és szerkezeti reformokat hajtanak végre a munkahelyteremtés előmozdítása és a globális egyensúly visszaállításának elősegítése érdekében;

10.  megjegyzi azonban, hogy a G20-ak szintjén a globális egyensúlyhiányok javításának kilátásai egyelőre korlátozottnak tűnnek;

11.  sürgeti a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO), hogy vállaljon tevékeny szerepet az eltérő szabályozási rendszerek miatt a pénzügyi szolgáltatások terén jelentkező lehetséges kereskedelmi torzulások kimutatásában és kezelésében;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy, nagyrészt a WTO szabályain alapuló, és azokkal szoros kapcsolatban álló olyan átfogó mechanizmust, amely az ENSZ Alapokmányában foglaltaknak megfelelően megakadályozná, hogy a kereskedelmet a nemzetközileg elismert demokratikus értékekkel ellentétes módon külpolitikai eszközként alkalmazzák;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy a Transzatlanti Gazdasági Tanács következő EU–USA találkozóján vesse fel a származékos árupiaci eszközök felügyeletére vonatkozó kölcsönös együttműködés témáját az átláthatóságra és a piaci visszaélésre vonatkozó meglévő rendeletnek megfelelően;

14.  felhívja az EU-t, hogy hajtsa végre a G8-ak és a G20-ak csúcstalálkozóin kiadott nyilatkozatokat, különös tekintettel a fosszilis tüzelőanyagok és a mezőgazdaság támogatására – figyelembe véve az OECD erre a területre vonatkozó iránymutatásait – valamint az élelmiszerárak ingadozására és az árupiacokra;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül kereskedelmi stratégiáját a dél–dél kereskedelem és a világ egyéb részein a régiók közötti kereskedelem megerősítése céljából, számos kis gazdaság sérülékenységének csökkentése, valamint jövőbeli megerősödött gazdasági partnerek létrejöttének előmozdítása érdekében;

16.  támogatja a G20-ak erős, fenntartható és kiegyensúlyozott növekedést szolgáló keretrendszerének végrehajtására vonatkozó cselekvési terv ütemezésének kidolgozását;

17.  üdvözli a közös globális kihívásokról szóló további vitával és együttműködéssel kapcsolatos valamennyi kezdeményezést, de megjegyzi, hogy sok jelenlegi fórum, többek között a G20-ak, döntéshozatali folyamata vagy döntései végrehajtása és felügyelete tekintetében nem rendelkezik jogalappal vagy a nemzetközi szervezetek sajátosságaival, és így gyenge irányító struktúra marad;

18.  megjegyzi, hogy a döntéshozatal terén a konszenzusra törekvő módszer, amely a legtöbb globális együttműködési testületet jellemzi, nem kedvez a bátor döntéseknek, és gyakran homályos nem kötelező erejű megállapodásokhoz vezet; sürgeti, hogy a globális fórum vegyen példát az EU-ról, amely már nem hagyatkozik kizárólag az egyhangú döntéshozatalra;

19.  úgy véli, hogy a G20-ak által vállalt kötelezettségeknek konkrétabbnak kell lenniük, és az előrehaladást egy független, alapszabállyal és titkársággal rendelkező, formálisabb és tágabb körre kiterjedő szervnek, például az IMF-nek kell nyomon követnie;

20.  üdvözli az egyensúlyhiányok mutatókkal történő mérésére vonatkozó intézkedéseket, amelyekben a G20-ak pénzügyminiszterei 2011. február 19-i párizsi csúcstalálkozójukon megállapodtak; kiemeli, hogy e mutatóknak ki kell terjedniük a belső egyenlőtlenségekre, például az államadósságra és az államháztartási hiányra, a magánszféra megtakarításaira és adósságaira, valamint a kereskedelemből és a beruházásokból, továbbá az átutalásokból eredő külső egyensúlyhiányokra;

21.  felszólítja a G20-akat, hogy a G20-as keretre és a fent említett mutatókra alapozva rendszeresen tartsanak kölcsönös értékelési folyamatot olyan politikai választási lehetőségek felvetése érdekében, amelyek erős, fenntartható és kiegyensúlyozott növekedést biztosítanak;

22.  hangsúlyozza, hogy a pénzügyi szereplők globális szinten működnek, és úgy véli, hogy mostantól a pénzügyi szabályozások közötti koordinációs szakadékokat orvosolni kell annak érdekében, hogy egyes pénzügyi szereplők ne élhessenek vissza a szabályozási arbitrázzsal;

A nemzetközi monetáris és pénzügyi rendszer és intézményei reformja

23.  hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak vezető szerepet kell játszania a globális gazdasági reformban, amelynek célja a nemzetközi intézmények legitimitásának, átláthatóságának és elszámoltathatóságának növelése, továbbá hogy az Európai Uniónak még a jelenleginél is fokozottabb mértékben egységesen kell fellépnie a nemzetközi gazdasági ügyekben;

24.  felszólít az uniós képviselet megteremtésére az IMF-ben, valamint a Világbankban; kéri az IMF demokratikusabbá tételét, ami azzal jár, hogy ügyvezető igazgatóját nyílt választással és érdemei alapján nevezik ki, és jelentős mértékben növelik a fejlődő és az átalakulóban lévő országok szavazati jogát;

25.  kitart amellett, hogy a globális gazdaságirányításnak megfelelő reagáló képességgel, rugalmassággal és pragmatizmussal kell rendelkeznie ahhoz, hogy a körülményektől függően és összhangban a szubszidiaritás elvével meg lehessen állapítani, melyek a legcélravezetőbb intézkedések;

26.  hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak vezető szerepet kell játszania a globális gazdasági reformban, amelynek célja a nemzetközi intézmények és a nem hivatalos fórumok legitimitásának, átláthatóságának és elszámoltathatóságának növelése;

27.  megjegyzi, hogy ezek az intézmények és fórumok, különösen a G20-ak globális szinten híján vannak a megfelelő parlamenti legitimációnak, ezért felszólítja őket, hogy döntéshozatali folyamatukba vonják be a parlamenteket; helyteleníti néhány partner demokratikus hiányosságait;

28.  felhívja a figyelmet azokra a problémákra, amelyek felmerülhetnek, ha a különböző nem hivatalos fórumok és nemzetközi gazdasági és pénzügyi intézmények által követett politikák nincsenek összehangolva; kitart amellett, hogy a globális intézményi koordinációt elősegítő intézkedések az IMF-en keresztül kerüljenek elfogadásra;

29.  felhívja a figyelmet, hogy a monetáris politika, a nemzetközi kereskedelem, a fenntartható államháztartás, valamint az alapvető gazdasági tényezőkön alapuló rugalmas valuták tekintetében szükséges a globális megértés és a közös megközelítés; úgy véli, hogy a globális gazdaságot a nyílt piacnak kell jellemeznie valamennyi résztvevő kölcsönös javát szolgálva; hangsúlyozza, hogy a magas szintű szociális és környezetvédelmi előírások nélkülözhetetlenek és minden tekintetben fejleszteni kell őket; hangsúlyozza, hogy az IMF-nek és a WTO-nak kell a folyamat középpontjában állnia;

30.  sürgeti, hogy a WTO-tagok csatlakozzanak többoldalú kereskedelmi megállapodásokhoz, és tárgyaljanak további nemzetközi kereskedelmi fordulókról, amelyek célja a nemzetközi kereskedelmet akadályozó tényezők jelentős csökkentése, egyúttal minden ágazatban az egyenlő feltételek biztosítása, és így a gazdasági növekedéshez és a fejlődéshez való hozzájárulás;

31.  úgy véli, hogy az EU-nak határozott érdeke az ILO megerősítése és a WTO munkájában, valamint az általános preferenciarendszerhez kapcsolódó fenntarthatósági fejezetek ellenőrzésében való részvételének ösztönzése annak érdekében, hogy a fejlődő országok számára nagyobb haszonnal járjon a kereskedelem, és valamennyi munkavállaló számára tisztességes munkakörülményeket és béreket lehessen biztosítani;

32.  felhívja a Bizottságot, hogy fogalmazza újra az EU kereskedelmi és befektetési stratégiáját oly módon, hogy a BRIC-országokat (Brazíliát, Oroszországot, Indiát és Kínát) saját érdekekkel rendelkező jövőbeli fő kereskedelmi partnerekként vonja be a fenntartható szociális és ökológiai fejlődés összefonódó érdekeinek közös globális rendszerébe;

33.  azon a véleményen van, hogy a multilaterális fejlesztési bankoknak hatékonyabban kellene további forrásokat biztosítaniuk a speciális helyi igények kielégítése, a hosszú távú befektetések támogatása és a helyi gazdaságok megerősítése érdekében;

34.  azt javasolja, hogy az IMF legyen erős és független, rendelkezzen elegendő eszközzel és forrással, hogy nagyobb figyelmet tudjon fordítni az országokon átnyúló összefonódásokra nemcsak a többoldalú felügyelet megerősítése révén, hanem úgy is, hogy a rendszerszinten jelentős gazdaságokra összpontosít, és a tartós és jelentős mértékű egyenlőtlenségek vizsgálatát szolgáló mutatókat dolgoz ki; kéri, hogy az IMF intervenciós mandátumát terjesszék ki a tőkeszámlákból adódó kockázatokra is;

35.  üdvözli a költségvetési irányítás és az információcsere terén az OECD és a G20-ak által elért eredményeket, de kéri, hogy erősítsék meg az OECD jogalapját az együttműködést elutasító joghatósági területeket felsoroló feketelista összeállítására a költségvetési átláthatóság, valamint a csalás és az adóelkerülés elleni küzdelem javítása érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy 2011 végére tegyen javaslatot a határokon átnyúlóan működő vállalatokra vonatkozó nagyszabású, országonkénti jelentéstételi szabványokra, amelynek célja az átláthatóság növelése és a szükséges adatok adóhatóságok általi hozzáférhetőségének fokozása;

36.  hangsúlyozza azon nemzetközi kezdeményezések fontosságát, amelyek a számviteli és ellenőrzési normák területét érintik;

37.  felszólítja a G20-ak vezetőit, hogy minden további nélkül zárják le a vitát a pénzügyi tranzakciókra kivetett globális adó minimális közös elemeiről;

38.  a G20-akat más szervezetek jelentősége ellenére a globális konzultáció kulcsfontosságú fórumának tekinti, de megjegyzi, hogy globális intézményként számos hiányosság jellemzi, többek között a kisebb nemzetek képviseletének hiánya, az átláthatóság és a demokratikus elszámoltathatóság, valamint azon jogalap hiánya, amelynek megfelelően határozatai jogilag kötelező erővel bírnának;

39.  bátorítja az IMF-et és a G20-akat, hogy keressék az alacsony államháztartási hiányt és fegyelmezett állami kiadásokat felmutató globális gazdaságok közreműködését és tanácsát, valamint ezeknek megfelelően járjanak el;

40.  hangsúlyozza, hogy az euróövezetet a globális monetáris intézkedésekről szóló viták keretében egyetlen egységnek kell tekinteni egységes valutája és árfolyam-politikája következtében;

41.  szorgalmazza, hogy az EU és tagállamai keressék a megoldásokat a G-formációk és az ENSZ rendszere közötti koordináció további javítása tekintetében;

42.  kéri a központi bankok nemzetközi testületének felállítását, amely elsősorban az EU, Japán, az Egyesült Királyság és az USA központi bankjaiból állna, és megbízatása arra szólna, hogy hangolja össze a monetáris politikát, ellenőrizze a pénzügyi felügyeletet, valamint globális valutatartalékként terjessze ki és segítse elő a különleges lehívási jogokat;

43.  javasolja, hogy az IMF-et politikailag erősítsék az IMF ügyvezető igazgatótanácsában képviselt országok vezetőinek éves csúcstalálkozóival; ennek tükrében arra is bátorítja az IMF-tagállamokat, hogy az ügyvezető igazgatótanácsba a legmagasabb rangú kormányzati képviselőket nevezzék ki annak érdekében, hogy az igazgatótanács a globális gazdaságirányítással kapcsolatos viták és döntések fórumaként vezető szerepet játszhasson;

44.  úgy véli, hogy növelni kell a nemzetközi tőkeáramlások átláthatóságát, különösen úgy, hogy véget vetnek a banktitoknak;

A pénzügyi szektor globális irányítása

45.  hangsúlyozza, hogy a pénzügyi felügyeletek közötti együttműködés hiánya megkönnyítette a pénzügyi válság terjedését és súlyosbította hatásait; e tekintetben felszólítja az Unió felügyeleti hatóságait, hogy játsszanak vezető szerepet a nemzetközi együttműködés kialakításában és a pénzügyi szabályozás legjobb gyakorlatainak megállapításában; hangsúlyozza azt is, hogy előnyös lenne az USA és az EU között egy közös pénzügyi szabályozási keret irányába mutató konvergencia;

46.  megjegyzi, hogy olyan reformokat kell globálisan végrehajtani, amelyek javítják a pénzintézetek átláthatóságát és elszámoltathatóságát;

47.  hangsúlyozza, hogy noha a világ pénzügyi központjaiban elfogadtak olyan jogszabályokat, amelyek célja a pénzügyi szektor bizonyos területei szabályozásának javítása, a bank- és az árnyékbankrendszer szabályainak és gyakorlatainak további reformjaira van szükség;

48.  hangsúlyozza, hogy egyértelmű mandátumot kell adni az európai felügyeleti testületeknek arra, hogy szorosan működjenek együtt nem uniós vagy nemzetközi felekkel, ahogy azt az Európai Rendszerkockázati Testület (ESRB) teszi a Pénzügyi Stabilitási Testülettel (FSB);

49.  hangsúlyozza, hogy a koherens és egységes megközelítés részeként össze kell kötni a mikro- és a makroprudenciális felügyeletet;

50.  megjegyzi, hogy az USA és az EU együtt a globális kereskedelem majdnem 40%-át és a globális GDP-nek majdnem 50%-át biztosítja, és fokozott makroprudenciális párbeszédet javasol, amelynek középpontjában az atlanti párbeszéd, a Basel III csomag alapos és kiegyensúlyozott végrehajtása és a felügyelet hatókörének a nem banki pénzügyi intézményekre történő kiterjesztéséről szóló további eszmecsere áll; felszólít a pénzügyi szektor szabályozása reformjának lendületben tartására annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyek hatékonyan támogassák a stabilitást és a növekedést a globális reálgazdaságban

51.  tiszteli a G20-ak, a WTO, a Basel III és más multinacionális testületek megközelítését, miközben elismeri a túlszabályozás és a szabályozási verseny potenciális veszélyeit;

52.  üdvözli központi bankok elnökei globális gazdasági találkozója – mint a központi bankok közötti együttműködés szervezését szolgáló referenciacsoport – létrehozatalát a Nemzetközi Fizetések Bankja égisze alatt;

53.  aggódik a széttagoltság kockázata miatt, amely a globális pénzügyi szereplők tevékenységeit befolyásoló szabályozások sokféleségéből adódik; ezért felszólít a különböző szektorokban bevezetett mechanizmusok közötti fokozottabb integrációra;

54.  elismeri az EBB szerepét a növekedés hosszú távú befektetések révén megvalósuló támogatásában;

55.  hangsúlyozza, hogy ki kell dolgozni a megfelelő kritériumokat a rendszerszinten fontos pénzintézetek azonosítására a „fizetésképtelenséghez túl nagy vagy másokkal túlzottan összefonódott” intézmények elkerülése érdekében, és azért, hogy további tartalékok és tőkekövetelmények, valamint trösztellenes jogszabályok révén csökkentsék a rendszerszerű kockázatot;

56.  felszólítja a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságot, hogy javasoljon intézkedéseket a rendszerszinten fontos intézmények lakossági banki tevékenységeinek korlátozása érdekében, továbbá írja elő számukra az önálló alapon történő tőkésítést;

57.  sürgeti a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságot, hogy a kockázattal súlyozott eszközök kiszámításához dolgozzon ki egy egységes modellen alapuló megközelítést annak érdekében, hogy megfelelően lehessen értékelni a banki kitettségeket és össze lehessen vetni őket a hitel- és a piaci kockázatokkal;

58.  javasolja, hogy az IMF égisze alatt alakítsanak ki egy megfelelő nemzetközi infrastruktúrát, amely a hatóságok és éppúgy az ipar számára alapvető, standardizált pénzügyi adatok egyedülálló forrását biztosítja, lehetővé téve a nemzetközi prudenciális feladatok elvégzését, valamint a biztonságosabb és hatékonyabb ipari folyamatokat is;

A nemzetközi monetáris rendszer újjászervezése
Az EU szerepe és az előtte álló kihívások

59.  hangsúlyozza a globális együttműködést és koordinációt szolgáló, erősebb gazdaságirányítási keret kedvező hatását az EU-ban és az euróövezetben;

60.  megjegyzi, hogy rendkívül fontos az európai egységes piac erősítése és elmélyítése nemcsak mint belső cél, hanem a világ más kereskedelmi tömbjei számára követendő példaként is;

61.  hangsúlyozza, hogy az uniós politikáknak mind mezőgazdasági, mind pénzügyi területeken segíteniük kell az élelmiszer-ellátást és az élelmiszerárakat sújtó globális megrázkódtatások elkerülését;

62.  hangsúlyozza a szilárdabb, az EU-ban és az euróövezetben a globális együttműködést és koordinációt szolgáló Stabilitási és Növekedési Paktumot erősítő gazdaságirányítási keret kedvező hatásait;

63.  kijelenti, hogy az EU-nak hatékonyabb és átláthatóbb, a Lisszaboni Szerződés megfelelő rendelkezéseivel összhangban álló belső döntéshozatalon alapuló hathatósabb külső képviselet révén tevékeny szerepet kell játszania a nemzetközi monetáris és pénzügyi rendszer átalakításában;

64.  üdvözli a négy új európai pénzügyi szabályozó testület, az Európai Bankfelügyeleti Hatóság, az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság és az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság, továbbá az Európai Rendszerkockázati Testület létrejöttét, és kívánja, hogy erősödjenek meg és váljanak hatékonnyá;

65.  úgy ítéli meg, hogy a nemzetközi szinten elérendő egyenlő feltételek támogatásának szükségessége nem akadályozhatja meg sem az EU-t, sem más regionális tömböket abban, hogy megerősítsék a regionális megállapodásokat abból a célból, hogy teljes mértékben alkalmazzák a WTO és más nemzetközi normák biztosította rugalmasságot az alapvető makrogazdasági tényezők egyensúlyának visszaállítása és a jólét növelése érdekében;

66.  felszólítja az EU-t, hogy összpontosítson energiafüggősége csökkentésére annak érdekében, hogy vissza lehessen szorítani az importált inflációt, és vissza lehessen állítani a kereskedelmi egyensúlyt az olajtermelő országokkal;

67.  hangsúlyozza, hogy a minősített piaci hozzáférésre vonatkozó uniós keret támogathatná az olyan globális közjavak előállítását, mint például az éghajlat védelme és a millenniumi fejlesztési célok elérése;

68.  felszólítja a Bizottságot, nyújtson be arra vonatkozó javaslatot, hogy koherenciájának javítása érdekében milyen módon javítható az EU belső döntéshozatali eljárása a gazdasági és pénzügyek területén való külső képviseletre vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy az uniós képviselet demokratikusan elszámoltatható legyen az Európai Parlament, a tagállamok és a nemzeti parlamentek felé;

69.  szorgalmazza, hogy a G20-ak vagy a WTO vizsgálja meg az importtermékekre és -szolgáltatásokra kivethető szén-dioxid-adóval kapcsolatos megállapodás lehetőségét

70.  emlékeztet, hogy a Lisszaboni Szerződés 138. cikke értelmében az euróövezetnek egységes külső képviselettel kell rendelkeznie; sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson be erre irányuló javaslatot;

71.  hangsúlyozza, hogy a globális gazdaságban való teljes részvétel döntő jelentőségű Európa számára ahhoz, hogy minden lehetőségét kiaknázza, egyúttal a legjobb lehetőség arra, hogy ezt egy egységként tegye;

72.  felhívja az EU-t, hogy kereskedelmi szakpolitikáiban a Lisszaboni Szerződéssel, belső menetrendjével, valamint a millenniumi fejlesztési célokkal összhangban minden esetben támogassa a tisztességes kereskedelmet, a demokráciát, az emberi jogokat, a tisztességes munkakörülményeket és a fenntartható fejlődést;

o
o   o

73.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0377. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0229.

Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása az egyedülálló anyák helyzetéről (2011/2049(INI))

P7_TA(2011)0458 A7-0317/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája 14. cikkének (3) bekezdésére, 23., 24. és 33. cikkére,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979-ben elfogadott ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 5. cikkére,

–  tekintettel az Európa Tanács (felülvizsgált) Európai Szociális Chartájának 7., 8., 16., 17., 27. és 30. cikkére,

–  tekintettel a „Növekvő egyensúly a munka és a magánélet között: a szakmai, a családi és a magánélet összeegyeztetésének fokozott támogatása” című, 2008. október 3-i bizottsági közleményre (COM(2008)0635),

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia – 2010–2015” című, 2010. szeptember 21-i bizottsági közleményére (COM(2010)0491),

–  tekintettel „A barcelonai célkitűzések megvalósítása az iskoláskor alatti gyermekek gondozására létrehozott rendszerek tekintetében” című, 2008. október 3-i bizottsági jelentésre (COM(2008)0638),

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti esélyegyenlőség – 2010” című 2008. december 18-i bizottsági jelentésre (COM(2009)0694),

–  tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2008. október 3-i 2008/867/EK bizottsági ajánlásra,

–  tekintettel a 2011–2020-as időszakra vonatkozó, a férfiak és nők közötti egyenlőségről szóló európai paktumra,

–  tekintettel a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformjára,

–  tekintettel az Eurofound „Második európai életminőség-felmérés: Családi élet és munka” című, 2010. március 24-i jelentésére,

–  tekintettel „A nők és a szegénység az Európai Unióban” című, 2005. október 13-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a nemek közötti megkülönböztetésmentességről és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló, 2009. február 3-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a gazdasági hanyatlás és pénzügyi válság nemi szempontjairól szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv (2006–2010) eredményeinek értékeléséről és a jövőre vonatkozó ajánlásokról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel „a megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé” című zöld könyvről szóló, 2011. február 16-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2010” című, 2011. március 8-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „A nőket sújtó szegénység megjelenési formáiról az Európai Unióban” című, 2011. március 8-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a 2010. október 20-i első olvasatbeli állásfoglalására a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról(8),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7-0317/2011),

Általános helyzet

A.  mivel a nők munkaerő-piaci beilleszkedésével és nagyobb gazdasági önállóságával járó társadalmi és kulturális változások miatt kevesebb a kétszülős család, illetve a kizárólag házasság keretében vállalt anyaság, továbbá a gyermeküket egyedül nevelő anyák egyre meghatározóbb csoportként vannak jelen minden fejlett és iparosodott országban; illetve tekintettel arra, hogy egyre több nő dönt szabad akaratából az egyedülállóként vállalt anyaság mellett;

B.  mivel aránytalanul nagy figyelem irányul a tizenéves anyaságra, amit az egyedül történő gyermekneveléshez vezető útnak tekintenek, pontatlan képet festve arról, hogy valójában kik az egyedülálló szülők; mivel a káros és pontatlan sztereotípiák lerombolják az egyedülálló szülők és gyermekeik önbizalmát és önbecsülését;

C.  mivel az egyszülős családok nem alkotnak egységes csoportot, és családi, pénzügyi és szociális helyzetük egymástól jelentősen eltér;

D.  mivel azonban az egyedülálló anyák egyes kategóriáit életkörülményeik kiszolgáltatottá teszik, ami gyermekeikre nézve is következményekkel járhat;

E.  mivel az egyedülálló anyák – akár válás vagy különköltözés miatt kerültek ilyen helyzetbe, akár amiatt, hogy soha nem kötöttek házasságot – egyre meghatározóbb csoportként vannak jelen minden fejlett és iparosodott országban, és ezért a politikák kiigazításával alkalmazkodni kell ehhez az új helyzethez;

F.  mivel a tagállamok felelőssége, hogy méltányos feltételeket biztosítsanak az egyedülálló anyák és gyermekeik számára;

G.  mivel sok tagállamban a közpolitikákat még mindig nem igazították hozzá a különböző családmodellekhez és helyzetekhez, és az egyedülálló szülők társadalmilag és gazdaságilag gyakran még mindig hátrányos helyzetben vannak,

H.  mivel számos társadalomban a leányanyaság választása nem okoz hátrányos megkülönböztetést vagy megbélyegzést, mint azokban a társadalmakban, ahol különböző okoknál fogva patriarchális rendszerek érvényesülnek;

I.  mivel Európában az egyedülálló szülők nagy többsége nő; mivel 2001-ben az egyedülálló szülők átlagosan 85%-át 25–64 év közötti anyák tették ki, ami azt jelenti, hogy a teljes női népesség 5%-a egyedülálló anya, és egyes tagállamokban az egyedülálló anyák a teljes női népesség 6–7,5%-át teszik ki (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovénia), míg máshol ez az arány a 9%-ot is eléri (Észtország, Lettország),

J.   mivel az egyedülálló anyák helyzetének felfogása és az esetükben követett politikák Európa-szerte régiónként változnak, földrajzi értelemben vett egyenlőtlenséget hozva létre: az északi területeken a jóléti rendszerek a meghatározóbbak, a déli államokban az ún. tágabb család segítsége a jellemző, míg a keleti tagállamokban az előbbi két rendszer elegyét alkalmazzák;

K.  mivel a különböző közpolitikáktól és családi állapotuktól függően (elvált, külön élő, hajadon vagy özvegy) az egyedülálló anyák eltérő helyzetben vannak és országonként különböző típusú juttatásokban részesülnek, beleértve saját maguk és gyermekeik egészségügyi ellátását is,

L.   mivel az egyedülálló anyák gyakran félbeszakítják tanulmányaikat és szakismereteik megszerzését, mivel kevés idejüket és korlátozott forrásaikat gyermekeik nevelésére fordítják, tehát a társadalmi kirekesztés és a szegénység kockázatával is szembesülnek;

M.  mivel nők szexuális és reprodukciós jogaira vonatkozó oktatás és tájékoztatás –különösen a fiatalok körében – alapvető fontosságú a nem kívánt terhességek megelőzése érdekében;

N.  mivel azok a nők, akik erőszakos cselekedet következtében vesztették el partnerüket – ideértve a nemi alapú erőszakot, a terrorizmust és a szervezett bűnözést is –, sokkal kiszolgáltatottabbak a társadalomtól való elszigetelődésnek, ezért külön figyelmet igényelnek, hogy ösztönözzék a társadalomba való visszailleszkedésüket és iránymutatást kapjanak szülői szerepüknek a gyermek javát leginkább szolgáló folytatására;

O.  mivel európai szinten az illetékes hatóságok az e kategóriákat támogató intézkedéseket és programokat vezetnek be;

P.  mivel számos tényező befolyásolja a gyermekek fejlődését az egyszülős családokban, továbbá mivel az egyedülálló szülő által nevelt gyermekek többsége jó nevelésben részesül, és mivel a gyermekek fejlődését befolyásoló tényezők jóval összetettebbek, mint a családtípus;

Q.  mivel a családpolitikai döntéseknek kiemelten kell kezelniük a gyermek szükségleteit és legfőbb érdekeit, valamint biztosítaniuk kell, hogy a gyermekek jól fejlődhessenek;

Az egyedülálló anyák foglalkoztatása

R.   mivel az egyedülálló anyák 69%-a van jelen a munkaerőpiacon, és mivel 2001-ben az egyedülálló anyáknak átlagosan 18%-a dolgozott részmunkaidőben;

S.   mivel ezeket a részmunkaidős megoldásokat és az alulfoglalkoztatottságot az egyedülálló anyák sokszor nem önként vállalják, hanem a családi kötelezettségek kényszere miatt;

T.   mivel az anyák – különösen az egyedülálló anyák – foglalkoztatási rátája a jó gyermekgondozási szolgáltatásoknak betudhatóan javul, azonban ezt össze kell kapcsolni más kiegészítő intézkedésekkel is, ideértve a megfelelő szülési szabadságot és a rugalmas foglalkoztatást, ami ösztönzi a nagyobb fokú részvételt és hozzájárul az anya és a gyermek jólétéhez;

U.  mivel a gyermeket nevelő férfiak jellemzően többet dolgoznak, mint a gyermektelenek, viszont a nőkre ennek az ellenkezője igaz; mivel a nemek közötti bérszakadék – amely átlagosan 18 % az EU-ban – növekszik, amikor a nők anyákká válnak, és ez nyugdíjas korban is folytatódik;

A szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata

V.   mivel az egyszülős háztartások jobban ki vannak téve a szegénység és a szegénység újratermelődése kockázatának, mint a kétszülős háztartások; mivel a 2006-ban rendelkezésre állt legfrissebb adatok szerint a 25 tagú EU-ban az egyszülős háztartások 32%-át fenyegette a szegénység kockázata, míg a gyermeket nevelő párok esetében ez az arány 12% volt,

W.  mivel a nők nagyobb hányada szembesül pénzügyi bizonytalansággal és a szegénységgel, mint a férfiak, aminek munkaerő-piaci helyzetük az oka, ideértve a munkanélküliség magasabb arányát, az alacsonyabb béreket és a részmunkaidős vagy alacsonyabb színvonalú munkákat, ami különösen az önálló jövedelemmel nem rendelkező, egyedülálló anyákat érintő helyzet;

X.   mivel az egyszülős családból származó gyermekek körében (19 %) nagyobb a szegénység kockázata, mint a teljes lakosságban, és a gyermekgondozás biztosítása hozzájárul a szegénység – többek között a gyermekszegénység – csökkentéséhez, valamint a társadalmi integráció növekedéséhez;

A családi élet és a munka összeegyeztetése

Y.   mivel a munka világába való beilleszkedés és a karrierépítés lehetősége a 25–40 éves kor közötti időszakban a legnagyobb, amikor a gyermekek még kicsik, és több időt és foglalkozást igényelnek a szülőktől; mivel kevés a magas színvonalú, megfizethető gyermekgondozási intézmény, és mivel a bölcsődék és az iskolák nyitvatartási ideje és a munkaidő gyakran nem egyeztethető össze, ami sokszor a legnagyobb akadálya és korlátja a családi és szakmai élet összekapcsolásának;

Z.  mivel az egyedülálló szülőknek kétszer annyi nehézséggel kell megküzdeniük, mint a kétszülős családoknak, mivel egyedül rájuk hárulnak a napi gondozási feladatok;

AA.  mivel a jó minőségű és megfizethető gyermekgondozási szolgáltatások biztosítása rendkívül fontos szerepet tölt be az egyedülálló anyák és gyermekeik számára, különösen a gyermekek 2 éves koráig; emlékeztet arra, hogy a hivatalos gyermekgondozási lehetőségek igénybevétele 2 éves korig a dániai 73% és a csehországi vagy lengyelországi mindössze 2% között ingadozik, és hogy csak néhány olyan uniós tagállam van (Dánia, Hollandia, Svédország, Belgium, Spanyolország, Portugália és az Egyesült Királyság), amelyik már teljesítette a barcelonai célokat (gyermekgondozás biztosítása a 3 év alatti gyermekek 33%-a számára);

AB.  mivel minden nőnek – az egyedülálló anyákat is beleértve – törekednie kell a munka világába való beilleszkedésre, mivel ez a kiszolgáltatott helyzetből és a szegénységből kivezető egyetlen út; mivel a közigazgatási szerveknek mindent meg kell tenniük e cél elérése érdekében;

Általános helyzet

1.  felhív, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet az egyedülálló anyák helyzetére; ösztönzi a tagállamokat, hogy igazítsák ki közpolitikáikat – beleértve az oktatáspolitikát, a gondozási ellátást, az egészségpolitikát, a foglalkoztatáspolitikát, a szociális biztonsági rendszereket és a lakhatási politikát – annak érdekében, hogy támogassák az egyszülős családok szükségleteit és körülményeit, különös tekintettel az egyedülálló anyák valódi helyzetére;

2.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az egyedülálló anyák ügyét felkaroló szervezetek és informális hálózatok tevékenységét, különösen azokban az országokban, ahol az egyszülős családok csak kevés támogatásban részesülnek vagy nem nyújtanak számukra külön támogatást; ez a támogatás nem helyettesítheti a jóléti állam által az egyedülálló anyák védelme során nyújtott támogatást a tagállamokban, mivel – figyelembe véve a tagállamok földrajzi és kulturális különbségeit az egyedülálló anyák állami támogatása terén – nincs olyan modell, amely minden esetre alkalmazható lehet; felkéri a tagállamok illetékes hatóságait, hogy dolgozzanak ki a rászorulók számára támogatási programokat;

3.   ösztönzi az egyedülálló anyákat segítő tevékenységeket; úgy véli, hogy ezen erőfeszítéseknek azt kell célul tűzniük, hogy növeljék az egyedülálló anyák önállóságát és függetlenségét, csökkentsék a passzivitás és elszigeteltség érzését, javítsák a társadalmi boldogulás lehetőségét, fejlesszék nevelési képességeiket, valamint biztosítsanak jobb hozzáférést számukra a munkavállalási jogokkal és lehetőségekkel kapcsolatos információkhoz;

4.  a nemek egyenlőségére jobban összpontosító stratégiákra szólít fel, amelyek képesek jobban tudatosítani a nem és a szegénység kapcsolatát, és biztosítják a befektetést olyan projektekbe, amelyek felvállalják az egyszülős családok szükségleteit;

5.   felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék az egyedülálló anyákat támogató szövetségeket, hogy szervezzenek tanfolyamokat azzal a céllal, hogy elősegítsék az egyedülálló anyák elhelyezkedését és növeljék önbecsülésüket; e tekintetben felkéri a tagállamokat, hogy támogassák az átmeneti szállást nyújtó „befogadó otthonok” létrehozását, ahol az egyedülálló anyák tájékoztatásban és képzésben részesülhetnek; ösztönzi a tagállamok illetékes hatóságait, hogy dolgozzanak ki az egyedülálló anyák munkaerő-piaci beilleszkedését segítő külön képzési programokat, valamint hogy működjenek együtt az ezzel foglalkozó szövetségekkel;

6.  ösztönzi a kifejezetten az egyedülálló anyáknak szóló nyilvános online és személyes chatfórumok, blogok és telefonos segélyvonalak létrehozását annak érdekében, hogy ezzel csökkentsék elszigeteltségüket, illetve hogy szükségeleteik alapján tanácsot és tájékoztatást tudjanak kérni vagy adni, a bevált gyakorlatokat meg tudják osztani, valamint olyan telefonos segélyvonalak vagy zöld számok létrehozását, amelyek segítségével könnyebben vehetik fel a kapcsolatot a helyi szociális szolgálatokkal;

7.  sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan közös politikákat, amelyek a legjobb európai gyakorlatok cseréjén alapulnak;

8.  ösztönzi olyan támogatási mechanizmusok, többek között tanfolyamok létrehozását, amelyek keretében támogatják az egyedülálló anyákat, tanácsot adnak nekik, hogy miként tudnak egyedülálló szülőként a legjobban boldogulni a gyermeknevelés nehéz feladatával, miközben a gyermek számára kiegyensúlyozott életritmust biztosítanak;

9.  felszólítja a tagállamokat és illetékes hatóságaikat, hogy ösztönözzék szülőképző tanfolyamok létrehozását, amelyek keretében felkészítik és megtanítják az egyedülálló, fiatal, pénzügyi forrásokkal nem rendelkező szülőket arra, hogyan tudnak eredményesebben megbirkózni a gyermeknevelés feladatával;

10.  felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a nemzeti esélyegyenlőségi szervek szerepét az egyedülálló anyákkal szemben a munkahelyen alkalmazott megkülönböztető gyakorlatok terén;

11.  ajánlja a tagállamoknak, hogy biztosítsanak lakhatási támogatást és ideiglenes lakhatási megoldásokat különösen azon egyedülálló anyák számára, akiknek koruk miatt már ki kell lépniük a nevelőszülőknél való elhelyezésből;

12.  sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe, hogy az egyedülálló anyák helyzete az egyes uniós tagállamokban eltérő, és hogy nyújtsanak külön támogatást a legkiszolgáltatottabb csoportokhoz tartozó egyedülálló anyáknak;

Az egyedülálló anyák foglalkoztatása

13.  hangsúlyozza, hogy – a tagállamok és az Európai Szociális Alap finanszírozása révén – elő kell segíteni az egyedülálló (férjezetlen, megözvegyült vagy elvált) anyák képzésekben, szakképzésben való részvételét és külön ösztöndíjakhoz való hozzáférését, valamint külön kiemeli, hogy a fiatal terhes nőket fontos arra ösztönözni, hogy ne szakítsák félbe tanulmányaikat, hiszen ez lehetővé teszi majd számukra, hogy képesítést szerezzenek, és megsokszorozná annak esélyét, hogy tisztességes munkakörülményeik legyenek, jól fizetett állást kapjanak és pénzügyileg függetlenné váljanak, ami a szegénység elkerülésének egyedüli garanciája lenne;

14.  felkéri az Európai Bizottságot, hogy amikor a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozóan kialakítja az olyan programok keretrendszerét, mint a Progress és az Equal, vegyen fontolóra olyan figyelemfelkeltő programokat, amelyek bizonyos gazdaságilag sérülékeny társadalmi csoportok, mint például az egyedülálló anyák jobb részvételére irányulnak, és ösztönzik bevonásukat,

15.  ösztönzi a tagállamokat, hogy gondosan elemezzék az egyedülálló anyák alulfoglalkoztatottságának jelenségét, és tegyenek megfelelő lépéseket e probléma kezelése érdekében;

16.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a megfelelő, magas színvonalú, megfizethető, és a teljes munkaidős foglalkozatással összeegyeztethető gyermekfelügyelet és más eltartott személyek gondozását ellátó szolgáltatások rendelkezésre állását, a hozzáférés tekintetében elsőbbséget biztosítva az egyedülálló anyáknak, illetve nagyban elő kell segíteni az egyedülálló anyák képzésekben való részvételét és munkahelykeresését, továbbá munkahelyük megtartását; támogatja a rugalmas nyitvatartású vállalati gyermekgondozási létesítmények létrehozását; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell a gyermekgondozási létesítményekhez való hozzáférést annak érdekében, hogy biztosítsák a feltételeket 3 éves korig a gyermekek 50%-ának, 3 és 6 éves kor között pedig 100%-ának gondozásához;

17.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak több olyan ellátást kell bevezetniük, amelyek célja az anyák foglalkoztatásának növelése, mivel ez a leghatékonyabb módja, hogy javítsák az egyedülálló anyák jövedelmi helyzetét, és ezzel csökkentsék az elszegényedésük és társadalmi kirekesztésük esélyét;

18.  kiemeli az egyedülálló anyák felvételének ösztönzésére és indokolatlan elbocsátásának elkerülésére irányuló munkaügyi politikák végrehajtásának fontosságát;

19.  ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsanak adócsökkentést és egyéb pénzügyi ösztönzőket az olyan vállalatoknak, amelyek egyedülálló szülőket foglalkoztatnak, és/vagy a munkavállalók számára helyben biztosított gyermekgondozási létesítményeket hoznak létre, működtetnek és biztosítanak;

A szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata

20.  ösztönzi a tagállamokat, hogy osszák meg az egyszülős családok támogatásával kapcsolatos bevált gyakorlataikat, különösen a pénzügyi válság összefüggésében, amely súlyosbítja az egyedülálló szülők helyzetét;

21.  felkéri a tagállamokat, hogy – a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével közösen – vizsgálják meg az egyedülálló anyák sajátos szükségleteit, gyűjtsék össze és elemezzék az adatokat, mérlegeljék konkrét intézkedések meghozatalát e kérdések kezelése érdekében és osszák meg bevált gyakorlataikat e kérdések kezelésének javítása céljából;

22.  sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket és hozzanak intézkedéseket annak megelőzésére, hogy az egyedülálló anyák állandóan ki legyenek téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának;

23.  felkéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak lakhatási támogatást és a bérlakások várólistáin elsőbbséget az egyedülálló anyáknak;

24.  arra kéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak egyetemes támogatást minden gyermeknek, és ezáltal egyenlő bánásmódot és magas életszínvonalat garantáljanak számukra szüleik családi állapotától vagy a családi körülményeiktől függetlenül, hogy a szegénység ne öröklődjön tovább a gyermekekre;

25.  felkéri a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket az egyedülálló anyákkal és gyermekeikkel szembeni megkülönböztetés felszámolására, ezért üdvözli az olyan programok bevezetését, amelyek állami támogatást és ösztöndíjat nyújtanak az egyedülálló szülők gyermekeinek;

26.   olyan politikák bevezetésére ösztönzi a tagállamokat, amelyek célja, hogy nemzeti jogukkal összhangban pénzügyi támogatást nyújtsanak az egyszülős családoknak egyszülős ellátás, az egyszülős háztartásoknak nyújtott adójóváírások vagy az egyedülálló szülők számára biztosított egyéb adókedvezmények, valamint képzési támogatások formájában;

27.  kéri a tagállamokat, biztosítsák, hogy a gyermek felügyeletéért nem felelős szülők által fizetett ellátások (gyerektartás) kifizetése rendszeresen megtörténjen;

28.  ösztönzi a tagállamokat, hogy nyugdíjrendszereik reformja során vegyék figyelembe a nemi tényezőt, különösen az egyedülálló anyák helyzetét;

A családi élet és a munka összeegyeztetése

29.  hangsúlyozza, hogy mind a tagállamoknak, mind az állami- és magánszervezeteknek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a munka és a családi élet közötti egyensúlyra olyan fokozottan családbarát munkakörülmények bevezetésével, mint például a rugalmas munkaidő és a távmunka, valamint a gyermekgondozási létesítmények, bölcsődék stb. fejlesztése révén;

30.  hangsúlyozza, hogy az egyedülálló anyák esetében a munka és a családi élet közötti egyensúly elősegítése érdekében szükség van az apák fokozottabb közreműködésére; e tekintetben megjegyzi, hogy egyes tagállamokban szinte egyáltalán nem létezik a közös gondozás;

31.  kéri, hogy az esélyegyenlőség jegyében az egyedülálló anyák javára kezdeményezett összes intézkedés és tevékenység legyen elérhető az egyedülálló apák számára is;

32.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a jóléti juttatások és rendszerek összehasonlítása érdekében gyűjtsék össze az e jelenséggel kapcsolatos összehasonlítható, uniós szintű adatokat, a különböző uralkodó tendenciákat is figyelembe véve;

33.  úgy véli, hogy az idejét és képességeit gyermekek gondozására és nevelésére vagy idős emberek gondozására áldozó személyt a társadalomnak el kell ismernie, és ez a célkitűzés úgy érhető el, ha számára a társadalombiztosítási és nyugdíjjuttatások terén megfelelő jogokat biztosítanak;

o
o   o

34.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 233. E, 2006.9.28., 130. o. (2) HL C 67. E, 2010.3.18., 31. o. (3) HL C 236. E, 2011.8.12., 79. o. (4) HL C 236. E, 2011.8.12., 87. o. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0058 (6) 6 Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0085. (7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0086. (8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0373.

Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása a szervezett bűnözésről az Európai Unióban (2010/2309(INI))

P7_TA(2011)0459 A7-0333/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67. cikkére, 4. fejezetére (82–86. cikk) és 5. fejezetére (87–89. cikk), valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségével kapcsolatos stockholmi programra(1), „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása a polgárok szolgálatában – A stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési terv” című bizottsági közleményre (COM(2010)0171), valamint „Az EU belső biztonsági stratégiájának megvalósítása: öt lépés a biztonságosabb Európa felé” című bizottsági közleményre (COM(2010)0673),

–  tekintettel az IB Tanácsnak a szervezett és súlyos nemzetközi bűnözésre vonatkozó európai uniós szakpolitikai ciklus meghatározásáról és végrehajtásáról szóló 2010. november 8–9-i következtetéseire,

–  tekintettel a szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló, 2008. október 24-i 2008/841/IB tanácsi kerethatározatra(2),

–  tekintettel a nemzetközi szervezett bűnözés elleni, az ENSZ Közgyűlése által 2000. november 15-én elfogadott ENSZ-egyezményre (55/25. sz. állásfoglalás) és annak jegyzőkönyveire, kifejezetten az emberkereskedelemről, és különösen a nők és gyermekek kereskedelméről szóló, a migránsok szárazföldön, tengeren és légi úton való csempészete elleni küzdelemről szóló, és a lőfegyverek, részeik és alkatrészeik, valamint lőszereik tiltott előállítása és kereskedelme elleni jegyzőkönyveire,

–  tekintettel a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatoknak az Európai Unióban történő végrehajtásáról szóló, 2003. július 22-i 2003/577/IB tanácsi kerethatározatra, a bűncselekményből származó jövedelmek, vagyon és az elkövetéshez használt eszközök elkobzásáról szóló, 2005 február 24-i 2005/212/IB tanácsi kerethatározatra(3) és a kölcsönös elismerés elvének a vagyonelkobzást elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról szóló, 2006. október 6-i 2006/783/IB tanácsi kerethatározatra,

–  tekintettel a tagállamok vagyon-visszaszerzési hivatalai közötti, a bűncselekményből származó jövedelmek és a bűncselekményekhez kapcsolódó egyéb tulajdon felkutatása és azonosítása terén való együttműködésről szóló, 2007. december 6-i 2007/845/IB tanácsi határozatra(4), és tekintettel az említett határozat 8. cikkén alapuló COM(2011)0176 bizottsági jelentésre,

–  tekintettel a Tanács vagyonelkobzásról és a vagyonvisszaszerzésről szóló (7769/3/10) következtetéseire,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a pénzmosásról, a bűncselekményekből származó jövedelmek felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról, valamint a terrorizmus finanszírozásáról szóló, 198. sz. egyezményére,

–  tekintettel az Európai Bizottság megbízására készíttetett „A bűncselekményekből származó vagyon azonosítása, nyomon követhetősége, befagyasztása és elkobzása terén hozott tagállami fellépések hatékonyságának értékelése” című tanulmányra' (2009),

–  tekintettel az Európai Parlamentnek „Az EU szerepe a nemzetközi szervezett bűnözés elleni küzdelemben” című tanulmányára(5),

–  tekintettel az európai szervezett bűnözésre vonatkozó fenyegetésértékelési jelentésre(6) (OCTA), amelyet minden évben az Europol készít, különösen pedig a 2011. évire,

–  tekintettel az Europolnak, az Eurojustnak és a Frontexnek a belső biztonság Európai Unióbeli helyzetéről szóló közös jelentésére (2010),

–  tekintettel a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjának az európai kábítószer-probléma helyzetéről szóló éves jelentéseire,

–  tekintettel az olasz Maffiaellenes Nemzeti Igazgatóság éves jelentéseire; tekintettel a Bundeskriminalantnak (BKA, német szövetségi bűnügyi nyomozóügynökség) a „Ndrangheta németországi jelenlétéről szóló jelentéseire és különösen a legutóbbi, 2009-es ”A San Luca-i klán németországi tevékenységének elemzése' című jelentésére,

–  tekintettel az Europol által 2008-ban készített ROCTA-jelentésre (az orosz szervezett bűnözés általi fenyegetettség értékelése),

–  tekintettel az Europol tevékenységéről szóló általános jelentésre (2009),

–  tekintettel az Európai Parlamentnek az „Az Európai Unió rendőrségi és igazságügyi együttműködés terén illetékes szervei közötti koordináció javítása: lépések az Európai Ügyészség felé” című tanulmányára,

–  tekintettel az Európai Unió tagállamainak bűnüldöző hatóságai közötti, információ és bűnüldözési operatív információ cseréjének leegyszerűsítéséről szóló 2006/960/IB 2006. december 18-i tanácsi kerethatározatra,

–  tekintettel az Eurojust megerősítéséről és a bűnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem céljából az Eurojust létrehozásáról szóló 2002/187/IB határozat módosításáról szóló, 2008. december 16-i 2009/426/IB tanácsi határozatra(7),

–  tekintettel az Eurojust éves tevékenységi jelentéseire (2002–2010)(8),

–  tekintettel az Európai Igazságügyi Hálózatról szóló, 2008. december 16-i 2008/976/IB tanácsi határozatra(9),

–  tekintettel az Eurojustnak és az Európai Igazságügyi Hálózatnak a szervezett bűnözés és a terrorizmus ellen az Európai Unióban folytatott küzdelemben játszott szerepéről szóló, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek intézett bizottsági közleményre (COM(2007)0644),

–  tekintettel az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról szóló, 2009. április 6-i 2009/371/IB tanácsi határozatra(10),

–  tekintettel a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló, 2008. november 27-i 2008/977/IB tanácsi kerethatározatra(11),

–  tekintettel az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 2000. május 29-i egyezményre(12), a Tanácsnak az ahhoz csatolt jegyzőkönyv meghatározásáról szóló, 2001. október 16-i jogi aktusára, valamint a vámigazgatási szervek közötti kölcsönös segítségnyújtásról és együttműködésről szóló, 1997. december 18-i II. Nápolyi Egyezményre(13),

–  tekintettel az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározatra(14) és az azt módosító későbbi jogi aktusokra,

–  tekintettel a 2002. június 13-i tanácsi kerethatározat 34. cikke alapján az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló bizottsági jelentésekre (COM(2005)0063 és COM(2006)0008),

–  tekintettel a Bizottság által 2007. július 11-én közzétett, az európai elfogatóparancs alkalmazásáról szóló jelentésre, és a Tanács Főtitkárságának „Az európai elfogatóparancs gyakorlati működésére vonatkozó mennyiségi információkkal kapcsolatos kérdőívre adott válaszok – 2007” című, 2008. június 11-i tájékoztatójára(15),

–  tekintettel a Tanácshoz intézett, az európai elfogatóparancs értékeléséről szóló ajánlására(16),

–  tekintettel a közös nyomozócsoportokról szóló, 2002. június 13-i 2002/465/IB tanácsi kerethatározatra(17), valamint a közös nyomozócsoportokról szóló, 2002. június 13-i tanácsi kerethatározat jogi átvételéről szóló bizottsági jelentésre (COM(2004)0858),

–  tekintettel az európai elfogatóparancs végrehajtásáról és az uniós és nemzeti szintű közös nyomozócsoportokról szóló 2009-ben készült európai parlamenti tanulmányra(18),

–  tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(19),

–  tekintettel a Pénzügyi Akció Munkacsoport (PAM) pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos 40 ajánlására,

–  tekintettel a pénzügyi rendszerek pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26-i 2005/60/EK irányelvre(20),

–  tekintettel a Közösség területére belépő, illetve a Közösség területét elhagyó készpénz ellenőrzéséről szóló, 2005. október 26-i 1889/2005/EK rendeletre(21),

–  tekintettel a pénzátutalásokat kísérő megbízói adatokról szóló, 2006. november 15-i 1781/2006/EK rendeletre(22),

–  tekintettel a magánszektorban tapasztalható korrupció elleni küzdelemről szóló, 2003. július 22-i 2003/568/IB tanácsi kerethatározatra(23), valamint a Bizottságnak a 2003/568/IB tanácsi kerethatározat 9. cikke alapján a Tanácshoz intézett jelentésére (COM(2007)0328),

–  tekintettel az ENSZ korrupcióellenes egyezményére (ún. „Merida egyezmény”),

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a korrupcióról szóló büntetőjogi és polgári jogi egyezményeire; tekintettel az Európai Közösségek tisztviselőit, illetve az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló egyezményre, valamint a nemzetközi kereskedelmi ügyletekben a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló OECD-egyezményre,

–  tekintettel az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK módosított európai parlamenti és tanácsi irányelvre(24),

–  tekintettel az Európai Parlament „Pénzügyi intézmények és a Strukturális Alapok végrehajtása Dél-Olaszországban” című tanulmányára (2009),

–  tekintettel az EU 2005–2012 közötti időszakra vonatkozó kábítószer-ellenes stratégiájára és az EU 2009–2012 közötti időszakra szóló, a kábítószer elleni küzdelemre vonatkozó cselekvési tervére,

–  tekintettel az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának (UNODC) a kábítószerekről szóló 2010-es átfogó jelentésére,

–  tekintettel a Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjának az európai kábítószer-probléma helyzetéről szóló 2010-es éves jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság által megrendelt és a demokrácia tanulmányozásával foglalkozó központ által készített, „A szervezett bűnözés és a korrupció közötti kapcsolatok vizsgálata” című tanulmányra (2010),

–  tekintettel a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló, 1996. december 9-i 338/97/EK tanácsi rendeletre(25) és az Európai Bizottságnak az e rendelet végrehajtását segítő intézkedésekről szóló, 2007. június 13-i ajánlására,

–  tekintettel a TransCrime Európai Bizottság által finanszírozott, „Tanulmány a befolyással üzérkedésről: a szervezett bűnözés leküzdéséhez szükséges eszköz” című 2008-as dokumentumra,

–  tekintettel a Tanácsnak a hamisítás és a szerzői jogi kalózkodás elleni küzdelemre irányuló átfogó európai tervről szóló, 2008. szeptember 25-i állásfoglalására és a megerősített vámügyi együttműködési stratégiáról szóló, 2009. október 23-i állásfoglalására,

–  tekintettel a környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(26),

–  tekintettel az Európai Parlamentnek a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós erőfeszítésekről szóló, 2/2010 számú írásbeli nyilatkozatára,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A szervezett bűnözésből származó jövedelmek – Annak biztosítása, hogy a bűnelkövetés ne legyen kifizetődő tevékenység” című, 2008. november 20-i közleményére (COM(2008) 0766),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0333/2011),

A.  mivel az Európai Unió elsődleges célkitűzése a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló, belső határok nélküli térség megteremtése, ahol megvalósul a bűnözés megelőzése és leküzdése (az EUMSZ 3. cikke) és a biztonság magas szintjének biztosítása a bűncselekmények megelőzésére és leküzdésére irányuló intézkedésekkel, valamint a rendőri, az igazságügyi és az egyéb, hatáskörrel rendelkező hatóságok koordinációjára és együttműködésére irányuló intézkedésekkel, továbbá a büntetőügyekben hozott bírósági határozatok kölcsönös elismerése és – amennyiben szükséges – a büntető jogszabályok közelítése révén (EUMSZ 67. cikk),

B.  mivel a szervezett bűnözés jelentős társadalmi költséggel jár, lévén hogy sérti az emberi jogokat, nyomást gyakorol a demokratikus szabályokra, egyéb területektől elvonja és elpazarolja a (pénzügyi, munkaerő- stb.) forrásokat, rontja a közös belső piacot, károsítja a legálisan működő vállalatokat és gazdaságot, előnyben részesíti a korrupciót, valamint szennyezi és rombolja a környezetet,

C.  mivel nyugtalanító jogi, nyomozati és újságírói bizonyítékok tanúsítják, hogy néhány tagállamban hogyan épül be a szervezett bűnözés tevékenysége mélyen és szilárdan a politika, a közigazgatás és a törvényes gazdaság világába; mivel feltételezhető, hogy az efféle beépülés – amely tovább erősíti a szervezett bűnözést – továbbterjed az Európai Unió többi részére is,

D.  mivel a szervezett bűnözés célja a gazdasági profit realizálása, és erre is alapul, így e jelenség megelőzését és felszámolását célzó hatékony fellépésnek a bűncselekményekből származó vagyon azonosítására, lefoglalására, befagyasztására és elkobzására kell összpontosítania; mivel a jelenlegi európai uniós szintű keretszabályozás elégtelennek tűnik a komoly végrehajtási intézkedések garantálásához és mivel olyan szabályozásra van szükség, amely lehetővé teszi, például az úgynevezett kibővített elkobzást és a közvetítő személyek és szervezetek nevére bejegyzett tulajdonok elleni fellépést; továbbá, mivel az elkobzott javak társadalmi célú újrafelhasználása kedvező megközelítést kölcsönöz a bűnüldözési stratégiáknak, mivel az elkobzott javak így már nem csupán egy bűnszervezettől elvont forrást, hanem kétszeresen konstruktív tényezőt jelentenek, hozzájárulva egyrészt a szervezett bűnözés megelőzéséhez, másrészt a gazdasági és társadalmi fejlődést elősegítéséhez,

E.  mivel a bűnszervezetek tevékenységüket számos és egyre nagyobb területre összpontosítják, mint például a nemzetközi kábítószer-kereskedelem, az emberkereskedelem és a kizsákmányolás, a pénzügyi bűncselekmények, a nemzetközi fegyverkereskedelem, a hamisítás, a számítástechnikai bűnözés, a környezeti bűncselekmények, az állami pénzeszközök hűtlen kezelése, a csalások vagy a zsarolás területére, és mivel e tevékenység nagyrészt transznacionális és páneurópai jellegű; mivel az ilyen bűnözői tevékenységekből származó bevételek jó részét tisztára mossák,

F.  mivel az illegális bevándorló nők és lányok az uniós állampolgárságú nőknél és lányoknál jobban ki vannak szolgáltatva a szervezett bűnözésnek, például a prostitúciónak és az emberkereskedelemnek,

G.  mivel – bár nem áll rendelkezésre átfogó tanulmány – az Európában működő maffiaszerű bűnszervezetek ügyleteinek mennyisége igen jelentős, különösen azoké az olasz szervezeteké, amelyeknek – ahogyan azt számos tanulmány (többek között az Eurispes tanulmánya) bizonyítja, valamint ahogy az Eurojust, az Europol és a Frontex 2010-es közös jelentése is megerősíti – óvatos becslések szerint legalább közel 135 milliárd eurós bevételük lehet, ami több, mint hat uniós tagállam bruttó hazai terméke együttvéve, ebből a szempontból emblematikus a „Ndrangheta, az EU országaiban és a világon működő legradikálisabb maffiaszervezet esete, amelynek az éves nyeresége legalább kb. 44 milliárd euró körül mozog,

H.  mivel az Európai Uniót érintő szervezett fenyegetés átlépi az Unió határait, ezért azt szem előtt tartva kell szembeszállni vele, hogy átfogó, nemzetközi megközelítésre, tehát harmadik országokkal és olyan nemzetközi szervezetekkel való szoros együttműködésre van szükség, mint például az Interpol vagy az UNODC,

I.  mivel a korrupció a zsarolás alapvető eszköze és a szervezett bűnözés jutalma a közpénzek elvonásáért és a helyi politikába, a közigazgatásba és a magánszektorba való beszivárgásért,

J.  mivel a pénzmosás az egyik legalattomosabb szennyezési módszer a törvényes és a törvénytelen határán, egy olyan átjáró, amely nélkül a bűncselekménnyel szerzett vásárlóerő csupán lehetőség marad, amely az illegális körön belül ugyan felhasználható, de valódi gazdasági hatalommá nem konvertálható; mivel a nemzetközi együttműködés a pénzmosás elleni hatékony fellépés alapvető eleme,

K.  mivel a kábítószerek nemzetközi kereskedelme a szervezett bűnözés és a maffiák nyereségének legfontosabb forrása, mivel ez teremti meg gazdasági és társadalmi sikerük alapfeltételeit; mivel az Európai Unió egyrészt a kábítószer-kereskedelem (heroin, kokain és kannabisz) egyik legfőbb felvevőpiaca, másrészt gyártó is (különösen a szintetikus kábítószerek terén); mivel ebben a kereskedelemben számos, de jól azonosítható Európán kívüli – főként latin-amerikai, nyugat-afrikai és ázsiai – ország is részt vesz előállító vagy tranzitországként,

L.  mivel a befolyással üzérkedés és az uzsorázás két olyan módszer, amely révén a szervezett bűnözés beszivárog a törvényes gazdaságba, meghatározó módon torzítva a szabadpiac bármilyen formáját és elfojtva a polgárok, a munkaadók, a munkavállalók és a szakemberek jogait; továbbá mivel ahogyan azt a TransCrime 2008-as, az Európai Bizottság által finanszírozott „Tanulmány a befolyással üzérkedésről: a szervezett bűnözés leküzdéséhez szükséges eszköz” című dokumentuma bemutatta, ez a jelenség az EU tagállamainak legalább a felében aggasztó méreteket ölt, ugyanakkor a másik felében is jelentős mértékben jelen van; mivel korreláció van a befolyással üzérkedés elterjedtsége, valamint a területnek és saját gazdasági-vállalkozói és politikai tevékenységének a szervezett bűnözés általi ellenőrzése között; mivel a befolyással üzérkedés elleni hatékony fellépésnek elsősorban a következők révén kell megvalósulnia: az áldozatok ösztönzése arra, hogy feljelentést tegyenek – ezáltal is láthatóbbá téve ezt a jelenséget –, valamint az intézmények fokozott jelenléte az érintett területen,

Bevezetés

1.  üdvözli a stockholmi programban, a vonatkozó cselekvési tervben és a belső biztonsági stratégiában a szervezett bűnözés visszaszorítása érdekében javasolt intézkedéseket, és szeretné, hogy a következő elnökségi trió idején a szervezett bűnözés elleni fellépés helyet kapjon a politikai prioritások között, és kézzelfogható eredményeket érjenek el ezen a téren;

2.  meggyőződése, hogy a szervezett bűnözés – függetlenül attól, hogy a maffiaszerű-e vagy sem – az egyik legfőbb fenyegetés az EU belső biztonságára és polgárai szabadságára nézve; úgy véli, hogy – bár fennáll a veszélye, hogy a bűnszervezetek egyre gyakrabban működnek együtt a terrorista szervezetekkel – a szervezett bűnözést a terrorizmustól elkülönítve kell kezelni, és felszólít a témával kapcsolatos konkrét, horizontális uniós stratégia kidolgozására, amely jogalkotási és operatív intézkedéseket, a források elosztását és egy szigorú végrehajtási menetrendet is magában foglal; támogatja a Tanácsnak a szervezett bűnözéssel kapcsolatos uniós szakpolitikai ciklusról szóló 2010. november 8–9-i következtetéseit, és felkéri a Tanácsot a határozat felülvizsgálatára, és arra, hogy rendelkezzen az Európai Parlamentnek a prioritások megnevezésére, a stratégiai célkitűzések megvitatására, valamint a szakpolitikai ciklus eredményeinek értékelésébe való bevonásáról;

3.  támogatja a tagállamok szervezett bűnözés elleni küzdelemre irányuló intézkedéseit, és bátorítja a tagállamokat igazságügyi hatóságaik és rendőri erőik legjobb jelenlegi tapasztalatok alapján történő megerősítésére többek között a tevékenységeik támogatását célzó jogszabályok és eszközök összehasonlítása révén, továbbá ösztönzi őket arra, hogy e célra megfelelő emberi és anyagi erőforrásokat bocsássanak rendelkezésre; felkéri a tagállamokat, hogy proaktív nyomozati megközelítést alkalmazzanak, hogy dolgozzanak ki nemzeti terveket a szervezett bűnözés elleni fellépésre, és hogy biztosítsák a fellépések központi összehangolását erre szolgáló, megfelelő struktúrák segítségével, a néhány tagállamban már összegyűjtött legjobb tapasztalatokból kiindulva; kéri a COSI-t, hogy szervezzen évenkénti találkozót, legalább a tagállamok, a Bizottság, a Tanács, az Európai Parlament, az Europol és az Eurojust részvételével, amelyen ismertetni lehet a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén uniós és nemzetközi szinten elért eredményeket és az ezzel kapcsolatos jövőbeli stratégiákat;

4.  hangsúlyozza, hogy a szervezett bűnözés felszámolására irányuló intézkedéseknek teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogokat és arányosnak kell lenniük a kitűzött célokkal, és hogy az Alapjogi Charta 52. cikkével összhangban szükségszerűnek tartja e célokat egy demokratikus társadalomban, az emberi jogok európai egyezményében, az Európai Unió Alapjogi Chartájában és a tagállamok közös alkotmányos elveiben rögzített egyéni szabadságjogok indokolatlan korlátozása nélkül;

5.  tekintettel arra, hogy az EUMSZ 222. cikke jogi kötelezettségként előírja az Európai Unió és a tagállamok számára a szolidaritási záradék végrehajtását, és súlyos aggodalmának ad hangot a szervezett bűnözés arra irányuló kísérletei miatt, hogy beférkőzzön a különböző szintű politikai és kormányzati körökbe, valamint a gazdasági és pénzügyi életbe; kéri a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy a bűncselekmények megakadályozására irányuló fellépésüket összpontosítsák a bűncselekményekből származó vagyonra, többek között arra, amelyet gyakran összekötők, azok támogatói, politikai intézmények és lobbicsoportok hálózata segítségével elrejtenek; kiemeli, hogy a szervezett bűnözés elleni fellépésnek ki kell terjednie az úgynevezett „fehérgalléros” bűnözésre;

Az EU jogalkotási keretének javítása

6.  tekintettel a nemzetközi bűnszervezetek nagyfokú aktivitására, valamint a szervezett bűnözés fokozódó kiterjedtségére és kifinomultságára, kéri a tagállamokat, javítsák az együttműködést és a koordinációt, és közelítsék jogszabályaikat, különösen közös és egységes eljárások és bűncselekmény-kategóriák kialakítása révén, alapul véve a szervezett bűnözés visszaszorítása területén legfejlettebb jogrendszerek bevált gyakorlatait; felszólítja a tagállamokat a szervezett bűnözés elleni küzdelemhez közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó valamennyi uniós és nemzetközi eszköz időben történő és tényleges ratifikációjára és/vagy átültetésére;

7.  tekintettel arra, hogy a szervezett bűnözésről szóló 2008/841/IB kerethatározat alig befolyásolta a tagállamok jogrendszerét, és nem idézett elő látványos javulást a nemzeti jogszabályokban vagy a szervezett bűnözés elleni fellépés terén folytatott operatív együttműködésben, kéri a Bizottságot, hogy 2012 végéig nyújtson be irányelvre irányuló javaslatot, amely pontosabban határozza meg a szervezett bűnözés fogalmát és jobban elkülöníti a jelenség alapvető jellemzőit, különös hangsúlyt helyezve a szervezet alapfogalmára, és figyelembe véve a szervezett bűnözés újabb formáit; kéri, hogy a bűnszervezethez tartozás bűncselekményével kapcsolatosan – a nemzeti jogrendszerek eltérő és sajátos jellemzőinek megfelelő figyelembevételével – vegyék fontolóra a jelenlegi kettős – vagyis mind a tagságot, mind az összeesküvést büntetendőként számon tartó – megközelítés eltörlését és a tagállamokban kiszabható maximális büntetéstől függetlenül bűnszervezetben való részvételnek minősíthető jellemző bűncselekmények körének azonosítását; kéri továbbá, hogy szigorúbban vizsgálják meg a bűnszervezeteknek bármilyen formában nyújtott támogatás bűncselekménnyé nyilvánításának kérdését;

8.  kéri a Bizottságot, hogy – a 2011. évi munkaprogramjában előírtaknak megfelelően – a lehető leghamarabb nyújtson be keretjavaslatot a bűncselekményekből származó jövedelmek lefoglalására és elkobzására irányuló eljárásokról szóló irányelvre, és ezért – tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájában és az emberi jogok európai egyezményében rögzített alapvető jogok tiszteletben tartására irányuló kötelezettségre – kéri az Európai Bizottságot, hogy

9.  kéri a Bizottságot, hogy fogadja el a bűncselekményekből származó jövedelmek szociális célokra – többek között tanúvédelemre – való újrafelhasználásáról szóló uniós jogszabály kidolgozásának sürgős szükségességét és mozdítsa elő e jogszabályt, hogy a bűnszervezetekhez és társaikhoz tartozó vagyont vissza lehessen forgatni a törvényes, tisztességes, átlátható és etikus gazdasági körforgásba;

10.  támogatja, hogy a tagállamok szorosabban működjenek együtt a lefoglalással és elkobzással kapcsolatos határozatok elismerése és megfelelő végrehajtása érdekében; úgy véli, hogy a vagyon-visszaszerzési hivatalok nagyon fontos szerepet játszanak a szervezett bűnözés elleni küzdelemben és mielőbb biztosítani kell számukra a szükséges forrásokat, szakértelmet és hatásköröket; elfogadja az Európai Bizottság által végzett elemzés eredményét a működő vagyon-visszaszerzési hivatalokkal kapcsolatban tapasztalt nehézségek vonatkozásában; kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg a vagyon-visszaszerzési hivatalok szerepét és hatáskörét, valamint tegye lehetővé számukra az információhoz való gyorsabb és egységes hozzáférést, tiszteletben tartva az EU-ban elismert alapvető jogokat és adatvédelmi normákat;

11.  kéri a Bizottságot, hogy 2013 végéig készítsen tanulmányt az uniós tagállamokban a szervezett bűnözés elleni fellépés területén alkalmazott nyomozási gyakorlatok vonatkozásában, különös tekintettel az olyan eszközök alkalmazására, mint a telefonlehallgatás, megfigyelés, házkutatás, késleltetett letartóztatás, késleltetett elkobzás, fedett nyomozás, illetve az ellenőrzött és felügyelt szállítás; kéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 87. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összhangban 2014 végéig nyújtson be irányelvre irányuló javaslatot a szervezett bűnözés elleni fellépésre irányuló nyomozási technikák vonatkozásában;

12.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szervezett bűnözés elsődleges és másodlagos áldozatai, a tanúk, az informátorok és azok családtagjai megfelelő védelemben részesüljenek; e tekintetben üdvözli a Bizottságnak a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok létrehozásáról szóló irányelvre irányuló javaslatát, de kéri, hogy az uniós jogszabály a tanúkra, az informátorokra és azok családtagjaira is terjedjen ki; kéri, hogy a különböző áldozatokat egyenlő módon kezeljék (különösen a szervezett bűnözés és a terrorizmus áldozatait, valamint a szolgálatteljesítés közben áldozatul esetteket), és hogy a bírósági tanúk, informátorok és családtagjaik védelme az igazságügyi eljáráson túlra is kiterjedjen; hangsúlyozza, hogy a szervezett bűnözésnek áldozatul eső kiskorúak különleges figyelmet, bánásmódot, védelmet, segítséget és tanácsadást igényelnek; felkéri az Európai Bizottságot, hogy határozzon meg egyértelmű iránymutatásokat a tanúk, informátorok és családtagjaik vonatkozásában, transznacionális európai jogállást hozva létre számukra és kiterjesztve a részükre adott esetben biztosított tagállami védelmet, amennyiben az informátor vagy a tanú származási állama ezt kéri; európai alap létrehozását javasolja a szervezett bűnözés áldozatai és a tanúk védelmére és támogatására, mely többek között a tagállamok által elismert nem kormányzati maffiaellenes és zsarolásellenes szervezetek munkáját támogatná; üdvözli a szervezett bűnözéshez kapcsolódó esetekben a tanúk és informátorok védelmének megerősítésére irányuló, egyes tagállamokban elfogadott jogalkotási intézkedéseket (melyek lehetővé teszik például a „telefonkonferencia keretében történő kihallgatást”);

13.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az áldozatok családtagjait tömörítő egyesületek szerepét, az ilyen egyesületek és az intézmények közötti párbeszédet, valamint az áldozatok családtagjait tömörítő egyesületek uniós fórumának létrehozását;

A maffiaszerűen beépült szervezett bűnözés elleni küzdelem az EU-ban

14.  kéri a Bizottságot, hogy készítsen irányelvre irányuló javaslatot a maffiákkal vagy egyéb bűnözői körökkel való összefonódás valamennyi tagállamban való büntethetővé tételére annak érdekében, hogy büntetni lehessen az olyan bűnszervezeteket, amelyek puszta meglétükből is profitálni tudnak azáltal, hogy akár erőszak vagy fenyegetés nélkül is félelmet tudnak kelteni abból a célból, hogy bűncselekményeket kövessenek el, befolyást gyakoroljanak a gazdasági, közigazgatási ágazat és állami szolgáltatások feletti irányítási rendszerre, valamint a választási rendszerre;

15.  az a szándéka, hogy legkésőbb három hónappal ezen állásfoglalás elfogadását követően a nemzetközi szinten működő bűnszervezetek – többek között maffiák – elterjedésével foglalkozó különbizottságot hozzanak létre, aminek egyik célja a jelenség mértékének, illetve negatív szociális és gazdasági hatásának vizsgálata az EU-ban, ideértve a közpénzek bűnszervezetek és maffiák általi jogellenes felhasználásával és e szervezetek kormányzatba való beépülésével, valamint a törvényes gazdaságba és pénzügyi rendszerekbe való beférkőzésével kapcsolatos kérdések vizsgálatát; a bizottság másik célja olyan jogszabályok kialakítása, amelyekkel kezelni lehet ezt az EU-ra és polgáraira leselkedő érzékelhető és elismert fenyegetést; kéri ezért az Elnökök Értekezletét, hogy eljárási szabályzatának 148. cikke értelmében tegyen javaslatot;

16.  kéri a Bizottságot, hogy az Europollal és az Eurojusttal együttműködve 2013 júniusáig folytasson le vizsgálatot a nemzetközi szervezett bűnözés negatív európai unióbeli hatásainak felmérése céljából; felkéri az Europolt, hogy 2012-ig készítsen tematikus OCTA-jelentést a maffia jellegű bűnszervezetek jelenléte miatt az EU-ban fennálló fenyegetésről;

17.  kiemeli, hogy az Europol 2011-ben kiadott, az európai szervezett bűnözésre vonatkozó fenyegetésértékelési jelentése (OCTA-jelentés) szerint a bűnszervezetek valódi alkalmazkodóképességről tesznek tanúbizonyságot és gyorsan találnak és aknáznak ki új illegális piacokat; következésképpen úgy véli, hogy nem csak a szervezett bűnözés hagyományos területei ellen kell küzdeni, hanem különleges figyelmet kell szentelni a szervezett bűnözés új formáinak is;

A szervezett bűnözés elleni küzdelemben különböző módon részt vevő európai intézmények működésének javítása és a más nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatok megerősítése

18.  felkéri a tagállamokat, hogy haladéktalanul ültessék át nemzeti jogrendjükbe és hajtsák végre az Eurojust megerősítéséről szóló 2009/426/IB határozatot, és teljesítsék a benne foglalt valamennyi ajánlást; felkéri a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy az Eurojusthoz tartozó nemzeti szervük haladéktalanul értesüljön minden olyan bűncselekményről, amelyben legalább két tagállam érintett és alapos okkal lehet feltételezni valamely bűnszervezet részvételét is; fontosnak tartja az Eurojust megerősítését a nemzetközi szervezett bűnözés elleni küzdelem hatékonyabbá tétele érdekében, utalva annak kezdeményezési, különösen vizsgálatindítási hatáskörére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 85. cikke értelmében rá ruházott hatáskörökre; felkéri az uniós intézményeket, hogy használják fel politikai súlyukat a nemzetközi fórumokon annak érdekében, hogy újból áttekintsék az EU által – például az Eurojust keretében szerzett – egyes tapasztalatok nemzetközi szintű cseréjének és esetlegesen az uniós szinten eddig megszerzett know-how rendelkezésre bocsátásának lehetőségét;

19.  kéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb készítsen hatásvizsgálatot az Európai Ügyészség hozzáadott értékéről, figyelembe véve hatáskörének az Európai Unió működéséről szóló szerződés 86. cikkének (4) bekezdése értelmében a nemzetközi szervezett bűnözés keretében elkövetett súlyos korrupciós és egyéb bűncselekmények elleni küzdelemre történő kiterjesztésének lehetőségét, tekintetbe véve az alapvető jogokra és különösen a védelemhez való jogra gyakorolt hatást, valamint az eljárási és anyagi büntetőjogi normák és a büntetőjogi szabályok előzetes összehangolásának szükségességét; kéri a Bizottságot, hogy kezdjen konzultációkat valamennyi érdekelt féllel, többek között az Alapjogi Ügynökséggel, az európai adatvédelmi biztossal, az Európa Tanáccsal, az Európai Parlamenttel, a nemzeti parlamentekkel és a civil társadalommal az Európai Ügyészség esetleges létrehozásának következményeiről;

20.  támogatja a 2009-ben az Europol fejlesztésével kapcsolatban felvázolt ötéves stratégiát; felkéri az Europolt, hogy növelje az Európai Parlamenttel való találkozások számát, valamint erősítse meg a vele fenntartott kapcsolatokat a kérdéses stratégia terén tett előrehaladás, valamint az esetleges problémák rendszeres megvitatása érdekében; kéri az Europolt, hogy hatékonyabban lépjen fel a szervezett és a maffia jellegű bűnözéssel szemben a szervezetén belüli, külön e célra létrehozott egység felállítása és megerősítése, valamint az e célra juttatott források hatékonyabb felhasználása révén; felkéri az Europolt, hogy szorosabban működjön együtt az Interpollal – különösen az információcsere terén – a szervezett bűnözés elleni nemzetközi szintű fellépés érdekében; felkéri az Europolt, hogy építsen ki szorosabb kapcsolatot és kössön stratégiai és operatív megállapodásokat a harmadik országok hatáskörrel rendelkező hatóságaival;

21.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy javítsák a nemzeti rendőrségek közötti gyakorlati együttműködést a formális akadályok lehető legnagyobb mértékű felszámolásával;

22.  megismétli a tagállami rendőri és igazságügyi hatóságok közötti, a bűnszervezetekkel kapcsolatos adatok cseréje és a nyomozások összehangolása érdekében történő hatékonyabb gyakorlati együttműködés fontosságát; kéri a Bizottságot és az Eurojustot, hogy e célból hozzák létre a nemzeti kapcsolattartási pontok hatékonyabb hálózatát; továbbá kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be éves jelentéseket a rendőri és igazságügyi hatóságok közötti fokozott együttműködés révén a szervezett bűnözés terén elért előrehaladásról;

23.  elismeri, hogy az Europol, az Eurojust és az OLAF között létrejött jegyzőkönyvek és kétoldalú kapcsolatok ellenére még bőven van mit javítani a közöttük zajló együttműködés területén; kéri ezért az Europolt, az Eurojustot, az OLAF-ot és az emberkereskedelem elleni küzdelemmel foglalkozó európai koordinátort, hogy tegyenek kézzelfogható közös erőfeszítéseket az együttműködési megállapodások értékelésére és állandó frissítésére, illetve azok végrehajtására, különös figyelmet szentelve az ügyösszefoglalók, az ügyekhez kapcsolódó információk, stratégiai információk és adatok cseréjére; úgy véli, hogy az Europol, az Eurojust és az OLAF közötti teljes körű együttműködés feltétele a világos hatáskörmegosztás, elkerülve ezáltal a különböző szervezetek hatáskörei közötti átfedéseket; kéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt az uniós és tagállami bűnüldöző szervek hatékonyságának felmérése érdekében;

A büntetőügyek kölcsönös elismerésére vonatkozó elv fejlesztése, valamint az igazságügyi és rendőrségi együttműködés javítása az EU-ban és harmadik országokkal

24.  tudatában van annak, hogy az igazságügyi együttműködés előtt álló gyakorlati akadályokon való felülkerekedés érdekében nagy figyelmet kell szentelni az igazságügyi és politikai hatóságok körében az információterjesztésnek és a felvilágosításnak, és felkéri a tagállamokat, hogy tekintsék politikai prioritásnak az igazságügyi és rendőri továbbképzéseket; kéri ugyanakkor a Bizottságot, hogy a tagállamok tevékenységének támogatása érdekében mozgósítsa a megfelelő, többek között pénzügyi erőforrásokat;

25.  elismeri, hogy az igazságügyi együttműködés – beleértve a tagállamok közötti együttműködést – a nemzetközi szervezett bűnözés elleni harcnak és a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló közös térség kialakításának egyik pillére, és felkéri a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben kötelezettségvállalásaikat, és haladéktalanul ültessék át az igazságügyi együttműködést szolgáló, uniós szinten meglévő valamennyi eszközt, különösen a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló 2000. évi egyezményt és annak 2001. évi jegyzőkönyvét, valamint a közös nyomozócsoportokról szóló kerethatározatot; tudatában van annak, hogy az igazságügyi együttműködés előtt álló gyakorlati akadályokon való felülkerekedés érdekében nagy figyelmet kell szentelni az igazságügyi és politikai hatóságok, valamint a védőügyvédek körében az információterjesztésnek és a felvilágosításnak, és felkéri a tagállamokat, hogy tekintsék politikai prioritásnak az igazságügyi és rendőri továbbképzéseket, valamint a védelemhez való jogot; kéri ugyanakkor a Bizottságot, hogy a tagállamok tevékenységének támogatása érdekében biztosítsa a megfelelő, többek között pénzügyi erőforrásokat;

26.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy folytassák erőfeszítéseiket az európai elfogatóparancs hatékony végrehajtása érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg annak lehetőségét, hogy az alapvető jogokkal kapcsolatos uniós követelményeknek való megfelelés, valamint az utólagos kölcsönös elismerési eszközök jellemzően szervezett bűnözéssel kapcsolatos bűncselekmények – ideértve a maffiaszerű szerveződést – esetében történő alkalmazása terén gyűjtött tapasztalatok fényében átfogalmazza a kerethatározat 4. cikkében említett lehetséges okokat, melyek fennállása esetén megtagadható az európai elfogatóparancs végrehajtása; felkéri a tagállamok igazságszolgáltatási hatóságait, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy az Interpol is értesüljön valamennyi általuk kibocsátott elfogatóparancsról;

27.  elismeri, hogy a közös nyomozócsoportok rendkívül fontos szerepet játszanak a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni küzdelemben, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szóban forgó kerethatározat nemzeti jogba való nem megfelelő átültetése és a néhány nemzeti igazságszolgáltatási hatóság részéről tapasztalható csökönyösség nem teszi lehetővé a közös nyomozócsoportok teljes mértékű kihasználását; felkéri az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy adjanak új lendületet a közös nyomozócsoportok munkájának azáltal, hogy az 2002/465/IB kerethatározatot valamennyi tagállammal teljes körűen végrehajtatják, valamint biztosítják a megfelelő pénzügyi támogatást; hangsúlyozza, hogy a közös nyomozócsoportok által elért eredményeket lehet uniós szinten (például az elkobzott vagyontárgyak értékén keresztül) és nemzeti szinten (például a csoport egyes tagjainak eredményei alapján) is értékelni, és felkéri a Bizottságot, hogy az Eurojusttal és az Europollal együttműködve találjon megoldást a kérdésre;

28.  kiemeli, hogy a határok nem jelentenek akadályt a szervezett bűnözés számára; ezért úgy véli, hogy a szervezett bűnözés elleni európai küzdelem keretszabályozásának ki kell terjednie a jelenség külső dimenziójára; megjegyzi, hogy e célból még hangsúlyosabban be kell vonni az Európai Külügyi Szolgálatot és a Közös Helyzetelemző Központot (SitCen); felkéri a Bizottságot, hogy tegye egyre hatékonyabbá és rendszeresen frissítse a harmadik országokkal kötött, a szervezett bűnözés elleni küzdelemre irányuló igazságügyi és nyomozati együttműködésről szóló megállapodásokat; kéri továbbá, hogy e megállapodások kidolgozása során megfelelő módon vegyék figyelembe azokat a konkrét veszélyeket, melyeket az egyes országokban folytatott szervezett bűnözés jelent az Unió belső és külső biztonságára nézve; felkéri az Europolt, hogy nagyobb gyakorisággal és részletességgel készítsen elemzést azon Európán kívüli bűnszervezetekről, amelyek tevékenységének közvetlen vagy közvetett hatása van az Európai Unióra; alapvető fontosságúnak tekinti az Unió és a nemzetközi szervezetek balkáni régióban folytatott erőfeszítéseinek továbbvitelét és megerősítését, különösen a szervezett bűnözés elleni küzdelem vonatkozásában; felszólítja a Bizottságot, hogy az Europollal együttműködve dolgozzon ki egy, az Interpollal közösen megvalósítandó tervet a nyugat-afrikai régió részvételével megvalósuló, a rendőrségi és igazságügyi információk cseréjét szolgáló regionális rendszer létrehozásának és végrehajtásának támogatására, és mindeközben bocsássa a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége rendelkezésére a szükséges know-how-t és a forrásokat a képzés és az ellenőrzés vonatkozásában is;

A szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatos egyéb ajánlások

29.  hangsúlyozza, hogy fontos a törvényesség kultúrájának előmozdítása, valamint az állampolgárok és általában a közvélemény nagyobb fokú tájékoztatása és ismereteik növelése; kiemeli e tekintetben a mindenféle külső befolyásoktól mentes szabad sajtó alapvető szerepét, mivel az megvizsgálja és közzéteszi a szervezett bűnözésnek az egyes érdekcsoportokhoz fűződő kapcsolatait; úgy véli, hogy az ilyen tevékenységek folytatását biztosítani kell az emberi méltósághoz, a becsülethez és a magánélethez való alapvető jogok kellő tiszteletben tartása mellett; felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő konkrét cselekvési terveket a jogszerűség kultúrájának kialakítása érdekében, vállalva többek között a kimondottan e célt szolgáló költségvetési tételek létrehozását;

30.  hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek és a tagállamoknak a gyermekkereskedelem vonatkozásában holisztikus megközelítést kell alkalmazniuk, amely összefogja a gyermekkereskedelem áldozatává vált, illetve általa veszélyeztetett gyermekek jogainak védelmét célzó, több ágazatra kiterjedő fellépéseket; kitart amellett, hogy a tagállamoknak aktívan részt kell venniük az illegális örökbefogadás elleni küzdelemben, és ki kell alakítaniuk egy, az átláthatóságot, valamint az elhagyott és az örökbe fogadott gyermekek fejlődésének hatékony nyomon követését biztosító keretet;

31.  hangsúlyozza a közszféra átláthatóságának a szervezett bűnözés elleni küzdelemben játszott rendkívül fontos szerepét, és kéri a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a szükséges szabályok meghatározása érdekében, és biztosítsa, hogy mind az illetékes intézmények, mind a polgárok és a sajtó nyomon tudják követni és ellenőrizni tudják az uniós alapok szétosztását és felhasználását; kéri, hogy ezeket az információkat azonnal tegyék közzé megfelelő, géppel olvasható, összehasonlítható, nyilvános adatformátumú internetes oldalon, az Unió legalább egyik munkanyelvén annak érdekében, hogy ezek az információk könnyen hozzáférhetők, újrafelhasználhatók és feldolgozhatók legyenek a civil társadalom számára; kéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el hasonló intézkedéseket a közpénzekkel kapcsolatos tranzakciók átláthatóvá tétele érdekében, különleges figyelmet fordítva a helyi hatóságokra, amelyek jobban ki vannak téve a szervezett bűnözés beépülésének, figyelembe véve a szervezett bűnözés elleni fellépések alapvetően titkos jellegét;

32.  az emberi jogok és az alapvető szabadságok teljes körű tiszteletben tartása mellett kéri a szervezett bűnözéshez kapcsolódó bűncselekményekre vonatkozó megfelelő szankciórendszer és fogva tartási rendelkezések kialakítását egyrészt a bűncselekmények elkövetésének megelőzése, másrészt annak megakadályozása érdekében, hogy a bebörtönzés ideje alatt folytatni lehessen a bűnszervezetek irányítását vagy segíteni lehessen azokat újabb bűntettek elkövetésére irányuló céljaikban;

A szervezett bűnözés konkrét tevékenységi területeihez kapcsolódó ellenintézkedések

33.  meggyőződése, hogy a szervezett bűnözés és a korrupció eredendően összekapcsolódik, és kiemelt hangsúllyal megismétli a 02/10. számú írásbeli nyilatkozat elfogadásakor bejelentett kérését arra vonatkozóan, hogy alakítsanak ki a 27 tagállam korrupció elleni politikáit felmérő és figyelemmel kísérő objektív és mérhető mechanizmust, valamint hogy az uniós intézmények fogalmazzanak meg átfogó korrupcióellenes politikát; hangsúlyozza, hogy a korrupció elleni harc proaktív megközelítésére van szükség, és felszólítja a Bizottságot, hogy fektessen hangsúlyt mind a közszféra, mind pedig a magánszféra területén tapasztalható korrupció elleni intézkedésekre; ezenkívül elsődleges fontosságúnak tartja, hogy – különösen az Európai Beruházási Bank, valamint az Európai Külügyi Szolgálat keretében létrehozandó új intézmények részvételével – dolgozzanak ki hatékony intézkedéseket a korrupció elleni harcra a szomszédságpolitikában, az előcsatlakozás területén és a fejlesztési segélyalapok felhasználásában; felkéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a megtett intézkedésekről és az elért eredményekről, valamint vezessen be hatékony nyomon követési módszereket ezekkel kapcsolatban;

34.  felszólítja a tagállamokat, hogy haladéktalanul erősítsék meg a nemzetközi korrupcióellenes eszközöket, különösen az Egyesült Nemzetek korrupció elleni küzdelemről szóló egyezményét és az Európai Tanács korrupcióról szóló büntetőjogi és polgárjogi egyezményeit (1999);

35.  vállalkozik arra, hogy szabályokat dolgoz ki annak biztosítására, hogy azok, akiket bűnszervezetben való tagság miatt vagy ilyen szervezetekhez jellemzően kapcsolódó bűncselekmény (például emberkereskedelem, nemzetközi kábítószer-kereskedelem, pénzmosás, csalás, korrupció vagy zsarolás) miatt jogerősen elítéltek, ne indulhassanak az európai parlamenti választásokon; felszólítja a tagállamokat, hogy fektessenek le hasonló szabályokat a nemzeti és helyi választásokkal kapcsolatban;

36.  felkéri az Európai Bizottságot, hogy adjon ki egyértelmű irányelveket és terjesszen elő megfelelő jogszabálytervezeteket a szervezett bűnözéshez és a maffiához kötődő vállalkozások közbeszerzési pályázatokon, valamint a közbeszerzések kezelésében való részvételének megakadályozása érdekében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az építési beruházásra, a szolgáltatásnyújtásra és az árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződésekkel kapcsolatos pénzmozgások nyomon követhetőségét, valamint értékeljék a szerződések közigazgatási szerv általi odaítélésére irányuló közigazgatási kiválasztási eljárások akadályozásának szankcionálására irányuló szabályok bevezetését; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a 2004/18/EK irányelv 45. cikkét teljes körűen és helyesen alkalmazzák, elvi szinten is kizárva az „öntisztító mechanizmusok” lehetőségét, egyértelművé téve, hogy mind a jogi, mind pedig a természetes személyek elítélése kizárást von maga után, és biztosítva, hogy ez a kizárási ok ne csak a kiszabott büntetés idejére szóljon, hanem végleges vagy kellő hosszúságú időszakra szóló legyen; felkéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat azon személyek közbeszerzési eljárásokból való kizárására, akik vizsgálat vagy folyamatban lévő büntetőeljárás alatt állnak, vagy alkalmazzon különleges óvintézkedéseket velük szemben; kéri a kizáráshoz vezető bűncselekmények körének kiterjesztését valamennyi olyan bűncselekményre, amelyet jellegzetesen szervezett bűnözés keretében követnek el, és olyan intézkedések meghozatalát, amelyek célja a vonatkozó jogszabályok összekötők és támogatók igénybevételével történő kijátszásának megakadályozása; felszólítja a tagállamokat, hogy határozzanak meg hasonló jogszabályokat a közbeszerzés, a koncesszió, az engedély és az állami támogatás bármely formáját illetően, még akkor is, ha ezek nem tartoznak az uniós szabályozás hatálya alá; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki megfelelő jogszabályokat és operatív eszközöket a tagállamok közötti, valamint a tagállamok, uniós intézmények és ügynökségek közötti információcseréhez és a közpénzek hűtlen kezelésének megelőzésére szolgáló „feketelisták” kidolgozásához;

37.  üdvözli az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről szóló 2011/36/EU irányelv elfogadását, mivel az emberkereskedelem prostitúció révén történő kizsákmányolás, a kényszermunka, a szerveltávolítás és rabszolgasorba kényszerítés formájában gyakran kapcsolódik a szervezett bűnözés tevékenységéhez; hangsúlyozza az említett irányelv gyors és hatékony végrehajtásának rendkívüli jelentőségét;

38.  sürgeti a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy kellően vegyék figyelembe, hogy a szervezett bűnözés továbbra is támogatja saját tevékenységeit és érdekei érvényesülését a kábítószer-kereskedelem révén is, megpróbálva kiterjeszteni az illegális kábítószer-kereskedelem globális piacát új piacok felé, illetve új anyagokra;

39.  felkéri az Európai Beruházási Bankot, valamint a tagállamok valamennyi európai fejlesztéssel foglalkozó pénzügyi intézményét, hogy erősítsék meg az offshore pénzügyi központokkal és az együttműködést elutasító joghatóságokkal kapcsolatos politikáikat azáltal, hogy az OECD fekete és szürke listája alapján összeállítják a szigorúbban ellenőrizendő joghatóságok jegyzékét és konkrét átvilágítást végeznek valamennyi ország esetében, ahol szükséges, valamint minden esetben megtiltják a magas kockázatúnak tartott joghatóságok pénzügyi közvetítőinek támogatását, illetve konkrét tevékenységek pénzügyi támogatásának alapvető előfeltételeként megkövetelik azon bejegyzett társaságok székhelyének áthelyezését, amelyek együttműködést elutasító joghatóságok területén és offshore pénzügyi központokban találhatók; felkéri az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy a Pénzügyi Akció Munkacsoport mind a negyven ajánlása helyes végrehajtásának biztosítása érdekében járjak el tevékenyen, és valamennyi intézmény esetében fogadjanak el olyan konkrét politikákat, amelyek – többek között – megerősített átvilágítást írnak elő, különösen a politikai közszereplők esetében;

40.  hangsúlyozza, hogy a szervezett bűnözés a kommunikációs és információs technológiákat illegális célokra – személyiazonosság-lopásra, kiberbűnözésre, csalásra, tiltott fogadásokra, valamint sportesemények manipulálására – használja; e tekintetben kívánatosnak tartja egy egységes uniós jogalkotási keret kidolgozását; felszólítja az uniós intézményeket, hogy vonjanak be minél több nemzetközi partnert a számítógépes bűnözésről szóló egyezmény (2001) aláírásába és ratifikálásába, hangsúlyozza azt a tendenciát, hogy a bűnszervezetek egyre inkább a pénzmosással vagy a pénzügyi bűncselekményekkel kapcsolatos lehetőségeket helyezik a középpontba, aminek következtében egyre szélesebb körben alakulnak ki interneten alapuló bűncselekmények;

41.  felszólítja az európai intézményeket, hogy uniós és nemzetközi szinten közvetítsenek egyértelmű üzenetet a pénzügyi piacokat kihasználó valamennyi pénzmosási forma megfékezése céljából, különösen a következő módokon: tőkeellenőrzésre irányuló intézkedések kilátásba helyezésével, ahogy nemrégiben maga a Nemzetközi Valutaalap is javasolta; a pénzügyi piacok kiterjedtsége rövid távú tranzakciókban való csökkentésének ösztönzése által; a közpénzek, mindenekelőtt pedig a magánszektor fejlesztését támogató közpénzek felhasználásnak átláthatóbbá tételével, valamint az adóparadicsomok ellen való hatékony hadjárat indításával, minden multinacionális gazdasági szereplőre vonatkozó, országonkénti bontásban elkészített pénzügyi beszámolók benyújtására irányuló kötelezettség bevezetése révén; az adókkal kapcsolatos információcserére vonatkozó többoldalú egyezmény előmozdításával, és egyidejűleg az „adóparadicsom” meghatározásának és ezen, banktitkot fenntartó joghatóságok listájának felülvizsgálatával; felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyértelmű irányelveket a pénz nyomon követhetőségét illetően, hogy könnyebben lehessen azonosítani a jogellenes tevékenységekből származó pénzek tisztára mosásával kapcsolatos bűncselekményeket; felszólítja a Bizottságot, hogy a pénzmosás elleni irányelv naprakésszé tételére irányuló jogalkotási javaslatának céljából a lehető legnagyobb mértékben tegye általánossá a bűncselekményből származó jövedelem tisztára mosásának büntethetőségét, és hozzon létre jogalapot az e területtel összefüggő nyomozati hatáskörök lehető legtágabb körére vonatkozóan; e tekintetben kéri, hogy valamennyi tagállam számára tegyék kötelezővé az úgynevezett „elkövetők által végzett pénzmosásnak”, vagyis a pénzmosás azon formájának büntetendővé tételét, amelyet ugyanaz a személy végez, aki az adott pénzösszeget jogellenesen szerezte meg; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy javaslatában alaposan vizsgálja meg a pénzmosás büntethetővé tételének lehetőségét azokban az esetekben, amikor az elkövetőnek vélelmeznie kellett volna, hogy a vagyon bűncselekményből származott;

42.  felszólítja a Bizottságot, hogy gondosan kísérje figyelemmel a környezet büntetőjog általi védelméről szóló uniós irányelv tagállamok általi átültetését, hogy biztosítsa annak gyorsaságát és hatékonyságát; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki innovatív eszközöket a szervezett bűnözéssel összefüggésbe hozható környezeti bűncselekmények elkövetőinek perbe fogására, például az Olaszországban 2011-től kezdve súlyos társadalmi hatású bűnügynek számító (és ezért a körzeti maffiaellenenes igazgatóság hatáskörébe utalt) „szervezett illegális hulladékkereskedelem” bűncselekményével kapcsolatos pozitív olaszországi tapasztalatoknak az Unióra való kiterjesztésére irányuló javaslat benyújtása révén; kéri a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmét ellenőrző hivatalok tevékenységének és európai szintű együttműködésének megerősítését a védett és veszélyeztetett állat- és növényfajok illegális kereskedelme vonatkozásában;

43.  kéri a tagállamokat, hogy használjanak proaktív megközelítést a zsarolással kapcsolatos esetek nyomozása során, például a feljelentők számára kínált ösztönzők és vállalati tevékenységük folytatását elősegítő pénzügyi támogatások révén, valamint vessenek be hírszerzési eszközöket is a nyomozás során; alapvető fontosságúnak tartja a civil társadalom szerepének megerősítését, illetve az igazságszolgáltatással és a rendőri erőkkel való együttműködését, és úgy véli, hogy ezt ösztönözni kell; felhívja a tagállamokat, hogy bátorítsák egyetértési megállapodások aláírását a nyilvánosság, valamint azon kereskedők és vállalkozók között, akik befolyással való üzérkedés ügyében tesznek feljelentést, hogy az ezzel együtt járó nehézségek ellenére lehetővé váljon munkájuk folytatása; felkéri a Bizottságot, hogy a szervezett bűnözésből származó jövedelmek elkobzásával kapcsolatos irányelvre irányuló javaslatába illessze bele a 2005/212/IB kerethatározat 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt intézkedéseknek a zsarolás bűncselekményére való kiterjesztését;

44.  felkéri a Bizottságot, hogy a hamisítás elleni küzdelemmel kapcsolatos jogi keretbe illesszen be a szervezett bűnözés szerepéről szóló konkrét rendelkezéseket; támogatja a megerősített vámügyi együttműködési stratégiáról szóló, 2009. október 23-i tanácsi állásfoglalásban szereplő határozatokat, különös tekintettel az együttműködés új formáinak, illetve új nyomozási technikáknak a kidolgozására, a vámhatóságok, a rendőrség és egyéb illetékes hatóságok közötti együttműködésre épülő intézményi megközelítés elfogadására, valamint a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni küzdelmet és a tiltott áruknak az Európai Unió egészében való lefoglalását célzó hatékony megközelítés elérése érdekében a már meglévő együttműködési folyamatok tökéletesítésére; úgy véli, hogy ezekre a szempontokra a lehető legnagyobb hangsúlyt kell fektetni a vámügyi együttműködésre vonatkozó ötödik cselekvési terv elfogadása és végrehajtása során;

o
o   o

45.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a nemzeti parlamenteknek, az Europolnak, az Eurojustnak, az Európai Beruházási Banknak, az Interpolnak és az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának.

(1) HL C 115., 2010.5.4., 1. o. (2) HL L 300., 2008.11.11., 42. o. (3) HL L 68., 2005.3.15., 49. o. (4) HL L 332., 2007.12.18., 103. o. (5) PE 410.678 (6) http://www.europol.europa.eu/index.asp?page=publications&language= (7) HL L 138., 2009.6.4., 14. o. (8) http://www.eurojust.europa.eu/press_annual.htm (9) HL L 348., 2008.12.24., 130. o. (10) HL L 121., 2009.5.15., 37. o. (11) HL L 350., 2008.12.30., 60. o. (12) HL C 197., 2000.7.12., 3. o. (13) HL C 24., 1998.1.23., 1. o. (14) HL L 190., 2002.7.18., 1. o. (15) 10330/2008 (16) HL C 291. E, 2006.11.30., 244. o. (17) HL L 162., 2002.6.20., 1. o. (18) PE 410.671 (19) HL L 101., 2011.4.15., 1. o. (20) HL L 309., 2005.11.25., 15. o. (21) HL L 309., 2005.11.25., 9. o. (22) HL L 345., 2006.12.8., 1. o. (23) HL L 192., 2003.7.31., 54. o. (24) HL L 134., 2004.4.30., 114. o. (25) HL L 61., 1997.3.3., 1. o. (26) HL L 328., 2008.12.6., 28. o.

Az Európai Parlament 2011. október 25-i állásfoglalása a segélyhatékonyságról szóló negyedik magas szintű fórumról (2011/2145(INI))

P7_TA(2011)0460 A7-0313/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatára,

–  tekintettel az „Európai konszenzus a fejlesztési politikáról” című 2005-ös nyilatkozatra(1),

–  tekintettel az Európai Uniónak a fejlesztési politikában megvalósítandó komplementaritásra és munkamegosztásra vonatkozó magatartási kódexére(2),

–  tekintettel a fokozottabb és jobb együttműködésről: „A 2006. évi uniós támogatások hatékonyságára vonatkozó csomagról” szóló, 2006. szeptember 28-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a támogatáshatékonyságról szóló, 2005. évi párizsi nyilatkozat nyomon követéséről(4) szóló, 2008. május 22-i állásfoglalására,

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsa és a Külügyi Tanács 2009. november 17-i, a segélyhatékonysági működési keretről szóló következtetéseire(5),

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa (fejlesztési miniszterek) 2010. június 14-i következtetéseire a nemzetközi munkamegosztásról, amely a dokumentum bizonyos elemeinek helyébe lép, vagy azokat kiegészíti(6),

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa (fejlesztési miniszterek) 2010. december 9-i következtetéseire a kölcsönös elszámoltathatóságról és az átláthatóságról: az EU segélyhatékonysági működési keretének negyedik fejezete(7),

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsa Főtitkársága 2011. január 11-i, a segélyhatékonysági működési keretről szóló dokumentumának egységes szerkezetbe foglalt szövegéről(8),

–  tekintettel 2011-ben Dél-Koreában, Busanban megtartandó, a segélyhatékonyságról szóló negyedik magas szintű fórummal kapcsolatos, a 21. AKCS–EU közös parlamenti közgyűlésen elfogadott budapesti nyilatkozatra,

–  tekintettel a béke megszilárdításáról és az állam megerősítéséről szóló, 2010. április 10-én Diliben elfogadott nyilatkozatra,

–  tekintettel a 2010. március 26-án, Bogotában elfogadott nyilatkozatra az accrai cselekvési menetrend elveinek a dél–dél együttműködésben történő érvényesítéséről,

–  tekintettel a fejlesztés hatékonyságára vonatkozó afrikai napirendről szóló, 2010. november 4–5-i, „A hatékony fejlesztés kitűzése célként” című tuniszi konszenzusra,

–  tekintettel az OECD Fejlesztéstámogatási Bizottsága „Segélyhatékonyság: helyzetjelentés a párizsi nyilatkozat teljesítéséről” című, 2009. júniusi jelentésére,

–  tekintettel az Európai Bizottság „Aid Effectiveness Agenda: Benefits of a European Approach” (Segélyhatékonysági program: Az európai megközelítés előnyei) című, 2009. októberi jelentésére,(9),

–  tekintettel a nemek fejlődésben betöltött egyenlő szerepéről szóló, 2010–2015 közötti időszakra vonatkozó uniós cselekvési tervről szóló bizottsági személyzeti munkadokumentumra (SEC (2010)0265) és a Tanács millenniumi fejlesztési célokra vonatkozó, 2010. június 14-i következtetéseire, amelyben a fent említett uniós cselekvési tervet megerősítették,

–  tekintettel az Európai Bizottság „Joint Multi-annual Programming” című, 2011. márciusi zárójelentésére(10),

–  tekintettel az Európai Bizottság „Az uniós fejlesztésfinanszírozás elszámoltathatóságának javítása - hozzájárulás a hivatalos fejlesztési segélyek uniós felülvizsgálati folyamatához” című, 2011. áprilisi Közleményére (COM(2011)0218),

–  tekintettel az Európai Bizottság által 2010 márciusában elindított, „Strukturált párbeszéd: hatékony partnerség a fejlődés érdekében” című kezdeményezésre, melynek célja, hogy meghatározza azokat a gyakorlati eszközöket, amelyek segítségével a civil társadalom és a helyi hatóságok szervezetei hatékonyabban bevonhatók az európai együttműködésbe,

–   tekintettel a 2011 májusában közzétett párizsi nyilatkozat (2. szakasz) értékeléséről szóló végső jelentésre,

–   tekintettel a helyi önkormányzatokról és a fejlesztési együttműködésről szóló, 2007. március 15-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0313/2011),

A.  mivel a segélyhatékonyságról szóló negyedik magas szintű fórumnak meg kell határoznia a hatékonyabb fejlesztési segítségnyújtás jövőbeni kötelezettségvállalásait, és hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a 2015-ben, illetve azután esedékes millenniumi fejlesztési célok eléréséig létrejöjjön egy új nemzetközi segélyezési rendszer,

B.  mivel a párizsi nyilatkozat elvei elsősorban a segítségnyújtás mechanizmusait helyezik előtérbe, nem pedig a sikeres fejlesztéspolitika kialakítását; mivel a segélyhatékonysággal foglalkozó accrai cselekvési menetrendet több tényező is hátráltatta, nevezetesen a pénzügyi válság, a hivatalos fejlesztési segélyek (ODA) kifizetési összegének csökkentése, bizonyos – rövid távon több eredményt elváró – támogatók megváltozott politikája, valamint olyan új, állami és magántámogatók érkezése, amelyek nem tartoznak a Fejlesztési Támogatási Bizottsághoz, és amelyek szempontjait nem a konszenzuális együttműködési szabályok határozzák meg,

C.  mivel a teljes ODA egy növekvő része olyan felemelkedőben lévő országokból származik, amelyek nem tagjai az OECD-nek,

D.  mivel a nemrégiben készült felügyeleti és értékelési tanulmányok kimutatták, hogy a párizsi nyilatkozatban és az accrai cselekvési menetrendben szereplő kötelezettségvállalások megvalósításában a kedvezményezett országok aktívabbak voltak, mint a donor országok,

E.  mivel a korábbi magas szintű értekezleteknek nem sikerült a szükséges politikai nyomást kifejteniük, illetve egy jogilag kötelező erejű keretet létrehozniuk, és így a párizsi nyilatkozat végrehajtása nem járt a segélyezés szétaprózottságának várt csökkenésével, és továbbra is túl sok olyan művelet van, például a feltételrendszer tekintetében, amely nem teljesen átlátható,

F.  mivel az átláthatóság és a felelősségre vonhatóság a segélyezés hatékonyságának alapvető feltétele nemcsak a donorok és a kedvezményezett kormányok között, hanem az állam és a társadalom között is; mivel a donorok és a partnerországok az accrai cselekvési menetrend keretében megállapodtak arról, hogy kellő időben részletes információkat tesznek közzé az aktuális és a jövőbeni várható segélyekről annak érdekében, hogy a fejlődő országok pontosabb költségvetéseket és elszámolásokat készíthessenek; hasonlóképpen, mivel továbbra is elsődleges fontossággal bír a donor országok számára, hogy támogassák a parlament intézményének megerősítését, valamint a helyi hatóságok és a civil társadalmi szervezetek részvételét abban, hogy a fejlesztéspolitikát határozottan integrálják a demokratikus folyamatba,

G.  mivel az Európai Unió és tagállamai a világszerte folyósított ODA több mint feléhez járulnak hozzá, következésképpen fontos szerepet játszanak a segélyhatékonysági programokban,

H.  mivel, tekintettel a közelgő negyedik fórumra, fontos emlékeztetni a donor országok azon vállalására, amely szerint 2015-ig bruttó nemzeti termékük/bruttó nemzeti jövedelmük 0,7%-át a fejlesztési segélyezésre fordítják, a fejlődő országokkal kapcsolatos valamennyi szakpolitikájukba és gyakorlatukba pedig egy, a nemekkel kapcsolatos szilárd elemet is beépítenek, továbbá fontos az ODA pontosabb meghatározása és az accrai cselekvési menetrend ma is érvényes elveinek tiszteletben tartása; mivel túl kell lépni a hivatalos fejlesztési segélyen, és fejlesztési partnerségeket kell kialakítani egy olyan fejlesztési jövőkép támogatása érdekében, amelynek felelősei és hajtóerejei maguk az országok,

I.  mivel a fejlesztési segélyezés helyzete folyamatos változásban van, és az új donorok színre lépésének jobban kellene tükröződnie a segélyhatékonysági mechanizmusokban,

J.  mivel a fejlesztésfinanszírozás minden formájának – többek között az olyan innovatív finanszírozási mechanizmusoknak, mint a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adónak vagy az egészségügy és oktatásügy finanszírozására irányuló globális alapoknak – integrálnia és alkalmaznia kell a párizsi nyilatkozat elveit,

K.  mivel a fejlesztésre vonatkozó afrikai napirend kidolgozásáról szóló tuniszi konszenzus azt kéri, hogy a figyelem ezentúl ne kizárólag a segélyhatékonyságra összpontosuljon, hanem szélesebb körben a fejlesztés hatékonyságára vonatkozó napirendre; mivel a fejlesztés hatékonysága szempontjából Afrika számára a legfontosabb hat tényezőként a következőket azonosították: működőképes államok kiépítése, a demokratikus elszámoltathatóság kialakítása, a dél–dél irányú együttműködés előmozdítása, a regionális szinten megvalósuló gondolkodás és cselekvés, új fejlesztési partnerek elfogadása, valamint a segélyektől való függőség elhagyása,

1.  hangsúlyozza, hogy a negyedik magas szintű fórumon az Európai Uniónak ambiciózusan kell fellépnie, amely jelentékenyen hozzájárulhat a segélyhatékonyság terén tett vállalások elmélyítéséhez és teljes körű végrehajtásához; reményét fejezi ki, hogy az Európai Unió magas szinten képviselteti magát Busanban, tekintettel arra, hogy a segélyhatékonyságnak igen fontos szerepe van az életminőség javításában és a szegénység visszaszorításában a kedvezményezett országokban, valamint a millenniumi fejlesztési célok megvalósításában;

2.   emlékeztet arra, hogy a segélyhatékonysági menetrend teljesítésének egyik alapvető feltétele a demokratikus felelősségvállalás elvének teljes körű elfogadása, ami azt jelenti, hogy a fejlesztési stratégiát az ország határozza meg, és az valamennyi nemzeti érdekelt fél kötelezettségvállalását tükrözi;

3.  megállapítja, hogy a fejlődő országok kormányai nem biztosították a hatékony felelősségvállaláshoz szükséges mozgásteret parlamentjük és civil társadalmuk számára; sürgeti az EU-t, hogy erősítse meg a párizsi és accrai kötelezettségvállalásokat a fejlesztési politikák, a tervezés és az intézkedések iránti demokratikus felelősségvállalás előmozdításával, az összes fejlesztésben érdekelt fél teljes körű bevonása és a velük szembeni elszámoltathatóság révén;

4.  azon a véleményen van, hogy a negyedik magas szintű fórum akkor lesz sikeres, ha a segélyhatékonyság érdekében komoly vállalásokat fogalmaz meg: világos és mérhető célokat jelöl ki, és pontos menetrendet ír elő a megvalósításra; a párizsi nyilatkozat és az accrai cselekvési menetrend végrehajtási deficitjének tudatában hangsúlyozza annak fontosságát, hogy kialakuljon egy alulról felfelé építkező megközelítést követő, fejlesztés iránti „felelősségvállalás”, szűnjön meg a támogatások széttöredezettsége, valamint erőteljes, hatékony és független nyomon követési végrehajtási mechanizmusok jöjjenek létre, amelyekbe mind nemzeti, mind nemzetközi szinten bevonják a parlamenteket és a civil társadalmat; az a véleménye, ahhoz hogy a segélyek hatékonyan működjenek, azokat a fejlesztési célok elérése irányába tett konkrét hozzájárulásuk alapján kell mérlegelni és értékelni, nem pedig csak a ráfordítások alapján;

5.  emlékeztet arra, hogy a hatékony segélyezéshez az is hozzátartozik, hogy lehetővé teszik a szegény országok számára a belföldi bevételek mozgósítását; ennek megfelelően ismét arra sürgeti az EU-t, hogy tegye legfontosabb prioritásává az adóparadicsomok és az adócsalás elleni küzdelmet, mindeközben előmozdítva a fejlesztésfinanszírozás alternatív forrásait, például egy pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetése révén; hasonlóképpen sürgeti az EU-t, hogy biztosítson fokozott támogatást a fejlődő országok számára az adóreformok terén nyújtott segítséghez, azzal a céllal, hogy támogassák a hatékony, eredményes, igazságos és fenntartható adórendszereket, aminek a szegénység és a segélyektől való függőség csökkenéséhez kell vezetnie;

6.  felhívja a donor országok és a kedvezményezett országok figyelmét, hogy hozzanak azonnali intézkedéseket a párizsi nyilatkozat és az accrai cselekvési menetrend vállalásainak betartására, amelyek megvalósulását csak a politikai akarat és a bürokrácia, valamint a magas tranzakciós költségek gátolják, például a segélyek függetlenítésével és kiszámíthatóságával, valamint a feltételrendszerrel és az átláthatósággal összefüggésben; és különösen hangsúlyozza annak szükségességét, hogy átültessék a gyakorlatba azt az accrai kötelezettségvállalást, miszerint a kormányok közötti kétoldalú együttműködésben a donorok első választási lehetőségként az országok rendszereit veszik igénybe, és hogy kezeljék a segélyek áramlásának kiszámíthatatlanságát; egyúttal arra sürgeti a donor országokat, hogy részesítsék előnyben a helyi és regionális beszerzést;

7.  emlékeztet arra, hogy a segély olyan eszköz, amely a szegénység és a segélyektől való függőség csökkentése érdekében serkenti az inkluzív és fenntartható növekedést, fokozza a munkahelyteremtést és figyelembe veszi az egyes országok sajátosságait, egyúttal biztosítja a segélyhatékonyság javítását azokban az országokban, amelyeknek erre a legnagyobb szükségük van; azt is megállapítja, hogy a segélyt átmeneti intézkedésnek, nem pedig hosszú távú megoldásnak kell tekinteni, amelynek célja az önfenntartó növekedés elősegítése a fejlődő országokban, ;

8 hangsúlyozza, hogy ezt a növekedést akadályozzák a donorok helyi gazdaságot figyelmen kívül hagyó beszerzési gyakorlatai; ezért sürgeti a donorokat, hogy részesítsék előnyben a helyi és regionális beszerzést, erősítve a helyi gazdasági kapacitásokat;

9.  rámutat arra, hogy a fejlesztési segély önmagában nem elegendő a szegénység felszámolásához, és annak inkább a szegénység okaira, nem pedig a tüneteire kellene irányulnia; hangsúlyozza, hogy hatékonyabb segélyezésre van szükség egy olyan fejlesztési folyamat részeként, amely a kedvezményezett országokban erős és környezetbarát gazdaságokat kíván létrehozni, ahol az alapvető szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés mindenki számára biztosított, és ahol végül csökkenthető a segélyektől való függőség; ezzel összefüggésben hangsúlyozza egy olyan környezet megteremtésének fontosságát, amely a kedvezményezett országokban ösztönzi a tisztességes munka megteremtését, a vállalkozói kedvet és az innovációt; arra biztatja a donorokat, hogy elsősorban a helyi gazdasági kapacitásokkal éljenek és aktívan törekedjenek azok megerősítésére;

10.  felszólít a segélyek országok közötti elosztásának hatékonyabb nemzetközi összehangolására a segélyek „kedvencei” („aid darlings”) és a „mellőzött” országok problémájának megoldása érdekében; hangsúlyozza, hogy a segély hatásának növelésére, valamint a több eredmény/jobb ár-érték arány elérésére irányuló cél nem vezethet olyan kockázatkerülő fejlesztési politikához, amely csak a „könnyű országokra” összpontosít; kitart amellett, hogy az uniós fejlesztési segély elosztásakor továbbra is a szegénység felszámolását és a szükségleteket kell a legfontosabb szempontként figyelembe venni;

11.  hangsúlyozza a segélyhatékonyság differenciált megközelítésének fontosságát, amely figyelembe veszi a támogatásban részesülő országok (legkevésbé fejlett, sérülékeny és közepes jövedelmű országok) fejlettségi szintjét és sajátos igényeit; kiemeli, hogy tekintettel a sérülékeny államok magas számára, valamint arra, hogy ők állnak legtávolabb a millenniumi fejlesztési célok (MDG-k) megvalósításától és a hiány 75%-áért felelősek, fontos, hogy ez a probléma külön figyelmet kapjon;

12.  hangsúlyozza, hogy a helyi hatóságok és a civil társadalmi szervezetek bevonása a fejlesztési politikákba elengedhetetlen az MDG-k eléréséhez és a felelősségteljes kormányzás biztosításához; aggodalommal állapítja meg, hogy annak ellenére, hogy Accrában „teljes értékű fejlesztési szereplőknek” ismerték el őket, sok civil társadalmi szervezet mégis olyan politikákkal és gyakorlatokkal szembesül, amelyek aláássák fejlesztési szereplőként betöltött szerepüket; tágabb értelemben véve felszólítja a donorokat és a partnerországokat, hogy biztosítsanak nagyobb teret a parlamentek, a helyi hatóságok és a civil társadalom részvételének, valamint tegyék átláthatóbbá a nemzeti rendszerek alkalmazását;

13.  rámutat arra, hogy a pénzügyi támogatás önmagában nem elegendő a fenntartható fejlődés biztosításához, a helyi önkormányzatoknak és a hazai magánszférának pedig fontos szerepet kell vállalniuk a millenniumi fejlesztési célokhoz kapcsolódó projektek megvalósításában; hangsúlyozza a magánvállalkozások, mint kkv-k szerepét a javak megteremtésében, valamint az állam felelősségét a stabilitás és a jogállamiság garantálásában; e tekintetben hangsúlyozza a felelősségteljes kormányzás fontosságát a kedvezményezett országokban;

14.  hangsúlyozza, hogy a jó kormányzás mutatóit, amelyek közül néhány erősen vitatott, szintén megbeszélés tárgyává kell tenni, tekintettel arra, hogy azok igen hasznosak annak megítélésében, hogy a segélyek demokratikus tulajdonba vételéhez szükséges részvételi szempontok milyen szintűek;

15.  felszólítja a partnerországok kormányait, hogy tartsák tiszteletben és fokozzák a (politikai, közigazgatási és adóügyi) decentralizációra irányuló erőfeszítéseket, és – a komplementaritás és a szakstratégiák támogatása, továbbá a helyi önrendelkezés tiszteletben tartása mellett – erősítsék a helyi és nemzeti fejlesztési tervek közötti koordinációt;

16.  felszólítja a donor országokat, hogy jobban hangolják össze tevékenységüket, valamint egyszerűsítsék eljárásaikat, és fűzzék szorosabbra a magán donorokkal folytatott együttműködést;

17.  sürgeti, hogy ösztönözzék és mozdítsák elő a dél–dél irányú és a háromoldalú együttműködést olyan támogatási formákként, amelyek elősegítik a minőség és a hatékonyság, a tudáscsere és a kapacitásépítés javítását;

18.  emlékeztet arra, hogy minden kormányt – a donorokat és a kedvezményezetteket egyaránt – kötik az emberi jogi kötelezettségek; hangsúlyozza, hogy ezen kötelezettségvállalások és a nemzetközi emberi jogi jogszabályok szerinti felelősségre vonhatóság központi szerepet játszanak a fejlesztés hatékonyságának elérésében; ennek megfelelően sürgeti az EU-t, hogy Busanban vállalja, hogy kötelező erejű intézkedéseket vezet be annak biztosítására, hogy a segélyezésben tiszteletben tartják az emberi jogi megállapodásokat;

19.  hangsúlyozza, hogy fontos megtalálni az egyensúlyt az egyes politikai és adóügyi feltételek teljesülése és a teljesítménymutatók előtérbe helyezése között, hogy a szigorú politikai és teljesítmény-követelmények ne tántorítsák el a partnerországok kormányait attól, hogy végrehajtsák saját politikáikat vagy akár új, kockázatosabb megközelítéseket próbáljanak ki, a donorok követelményeinek követését részesítve előnyben;

20.  üdvözli a fejlesztési politika keretében zajló munkamegosztásra vonatkozó európai uniós magatartási kódex elfogadását, és hangsúlyozza, hogy annak elveit a politikai akarat hiánya miatt eddig nem alkalmazták teljes körűen, ami megakadályozza az európai segélyek optimális felhasználását, valamint azt, hogy az Európai Unió a munkamegosztás tárgyában – a negyedik fórum összefüggésében – vezető szerepet töltsön be;

21.  felszólítja az Európai Uniót, hogy a munkamegosztásra vonatkozó gyorsított („Fast Track”) kezdeményezést – nevezetesen az ágazatok szerinti felosztás végrehajtását – átszervezéssel és közös tervezéssel gyorsítsa fel, valamint segítse elő a nemzeti rendszerek alkalmazását, kitüntetve ezzel a párizsi nyilatkozat keretében vállalt azon kötelezettséget, amely az egyes országok felelősségvállalásán alapuló – költségvetési támogatások révén megvalósuló – segélyezési módok előnyben részesítésére vonatkozik;

22.  üdvözli a Bizottságnak a költségvetési támogatásról szóló zöld könyvben felvázolt kezdeményezését, amely elsősorban a kedvezményezett országok helyi szintű fejlődésének előmozdítására irányul, és kéri a költségvetési támogatásra való jogosultság kritériumainak szigorítását annak érdekében, hogy elkerüljék a megállapodott megközelítésektől való eltávolodást és az ilyen jellegű támogatás rendeltetésellenes felhasználását, kellőképpen figyelembe véve olyan tényezőket, mint az országok korrupciós mutatói;

23.  hangsúlyozza a nemzeti parlamenteknek az új segélyezési rendszerben betöltött kiemelkedő szerepét, és emlékeztet arra, hogy segítséget kell nyújtani számukra jogalkotói képességük megerősítése és a szükséges változások előmozdítása érdekében, hogy képesek legyenek a fejlesztéssel kapcsolatos valamennyi kiadás vizsgálatára;

24.  kéri, hogy a nemzeti parlamentek az országos stratégiai dokumentumok és az éves költségvetés elfogadása során a donorokkal folytatott politikai párbeszéd előtt konzultáljanak a civil társadalommal és a helyi hatóságokkal, hogy minden hatalmukkal hozzájáruljanak a demokratikus ellenőrzéshez;

25.  emlékeztet e célból az Európai Unió Tanácsa segélyhatékonyságra vonatkozó működési keretében foglalt kötelezettségvállalásra(12), amelynek célja, hogy lehetővé tegye, hogy az Unió donorai által nyújtott pénzügyi támogatások a partnerországok demokratikus ellenőrzési folyamatainak tárgyát képezzék;

26.  felhívja a figyelmet a legfőbb állami költségvetési ellenőrzési intézmények abban betöltött fontos szerepére, hogy segítséget nyújtanak a nemzeti parlamenteknek a fejlesztéshez kapcsolódó kiadások felülvizsgálatára irányuló tevékenységükben és előmozdítják a segélyhatékonyságot;

27.  emlékeztet arra a veszélyre, hogy a segélyhatékonyság merő technikai kérdéssé válhat; hangsúlyozza, hogy a hangsúlyt még inkább azokra a mutatókra kell helyezni, amelyek a segélyek fejlődésre gyakorolt hatásával kapcsolatosak, illetve arra a módra, ahogyan a segély ténylegesen hozzájárul a szegénység felszámolásához, a nemek közötti egyenlőség előmozdításához és az egyenlőtlenségek csökkentéséhez és a vagyonteremtéshez; azon a véleményen van, hogy az állami és a magánszféra fejlesztésben tevékenykedő szereplőinek még szorosabb társulása, illetve a tapasztalatok visszacsatolása és becsatornázása a párizsi nyilatkozatban és az accrai cselekvési menetrendben vállalt kötelezettségek végrehajtásába hozzájárulhatnak a segélyhatékonysági program tökéletesítéséhez;

28.  felszólítja az Uniót, hogy vizsgálja felül a munkamegosztással kapcsolatos politikáit, hogy ne maradjanak figyelmen kívül az olyan átfogó kérdések, mint az emberi jogok, a társadalmi befogadás, a nők és férfiak közötti egyenlőség, a polgárság vagy a klímaváltozás;

29.   hangsúlyozza, hogy a segély átláthatósága elengedhetetlen a felelősségvállalás és a segély hatékonyságának biztosítása érdekében; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a segélyezés átláthatóságával kapcsolatban nagyra törő álláspontot képviseljenek oly módon, hogy előmozdítják e területen a globális szabványok kialakítását szorgalmazó mechanizmusokat nemzetközi szinten, amilyen például a nemzetközi segélyek átláthatóságára irányuló kezdeményezés (IATI); felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy csatlakozzanak az IATI-hez és hajtsák végre a kezdeményezést;

30.  hangsúlyozza, hogy fontos egyértelműen felmérni a magánszféra fokozott bevonásával járó lehetséges kockázatokat, és ezért világos kritériumokat kell meghatározni a magánszférabeli projektek támogatására vonatkozóan, erőteljes hatásvizsgálati mechanizmusok mellett, amelyeket annak biztosítása érdekében kell kidolgozni, hogy a magánszférabeli befektetések a megállapodott nemzetközi fejlesztési célokkal összhangban fenntarthatóak legyenek, valamint ne vezessenek a feltételhez kötött segélyekhez való visszatéréshez;

31.  úgy véli, hogy a fejlesztési politikák kidolgozása során prioritásként kell kezelni a nemek közötti egyenlőséget, ezért kéri, hogy azt teljes körűen integrálják a segélyhatékonysági menetrendbe, valamint hogy a nőjogi szervezetek valamennyi fejlesztési folyamatban részt vehessenek;

32.  hangsúlyozza, hogy a negyedik magas szintű fórumnak egy befogadóbb globális fejlesztési partnerség alapjait is le kell fektetnie, mégpedig az újonnan megjelenő donorok szorosabb bevonása révén – különös tekintettel azon országokra, amelyek megközelítését nem a a segélyhatékonyságra vonatkozó globális szabályok irányítják; felszólítja az EU-t, hogy e tekintetben vállaljon vezető szerepet azt biztosítandó, hogy az ilyen országokból származó segélyek összhangban állnak a hivatalos fejlesztési segélyre vonatkozóan megállapodott nemzetközi elvekkel; azon a véleményen van, hogy ez nem vezethet a segélyhatékonyság és az annak alapjául szolgáló elvek gyengüléséhez;

33.  azon a véleményen van, hogy az Európai Parlamentnek, tekintettel demokratikus ellenőrző szerepére, továbbra is részt kell vállalnia a segélyhatékonyságról szóló program folyamatban lévő újrafogalmazásában, és ennek részeként megfelelő képviselettel kell részt vennie a Busanban megtartandó ülésen;

34.  felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy továbbra is fordítsanak figyelmet a segélyezés minőségére, és olyan nemzetközi menetrendet mozdítsanak elő, amely a fejlesztésre összpontosít;

35.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 46., 2006.2.24., 1. o. (2) 9558/07. számú tanácsi következtetések, 2007.5.15. (3) HL C 306E, 2006.12.15, 373. o. (4) HL C 279E, 2009.11.19., 100. o. (5) 15912/09. sz. dokumentum (6) 11081/10. sz. dokumentum. (7) 17769/10. sz. dokumentum. (8) 18239/10. sz. dokumentum. (9) 2008/170204 sz. projekt – 1. változat. (10) 2010/250763 sz. projekt – 1. változat. (11) HL C 301 E, 2007.12.13., 249. o. (12) Az Európai Unió Tanácsának Főtitkársága, egységes szerkezetbe foglalt szöveg, 18239/10.