Az Európai Parlament 2011. november 17-i állásfoglalása a Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott uniós támogatásról: a kihívásokkal való szembenézésről és a nehézségek leküzdéséről (2011/2109(INI))

P7_TA(2011)0507 A7-0368/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) 2002. július 1-jén hatályba lépett Római Statútumára,

–  tekintettel a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló egyezményre, amely 1951. január 12-én lépett hatályba,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az 1998. november 19-i(1), a 2001. január 18-i(2), a 2002. február 28-i(3), a 2002. szeptember 26-i(4) és a 2010. május 19-i(5) állásfoglalására,

–  tekintettel „az emberi jogok helyzete a világban” tárgyú éves jelentéseire, köztük a legutóbbi, 2010. december 16-i jelentésre(6),

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló, 2003. június 16-i 2003/444/KKBP tanácsi közös álláspontra(7),

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló, 2011. március 21-i 2011/168/KKBP tanácsi határozatra(8),

–  tekintettel a 2004. február 4-i cselekvési tervre és a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló, 2011. július 12-i határozat nyomon követéséről szóló cselekvési tervre,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság és az Európai Unió közötti együttműködésről és segítségnyújtásról szóló megállapodásra(9),

–  tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én „Egy biztonságos Európa egy jobb világban” címmel elfogadott, 2003-as európai biztonsági stratégiára,

–  tekintettel „A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa” című, a 2010 és 2014 közötti időre szóló, 2009. decemberben elfogadott stockholmi programra(10) és a stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési tervre (2010. április, COM(2011)0171),

–  tekintettel a népirtásért, az emberiesség elleni bűncselekményekért és a háborús bűncselekményekért felelős személyek tekintetében a kapcsolattartó pontok európai hálózatának létrehozásáról szóló, 2002. június 13-i 2002/494/IB tanácsi határozatra(11), valamint a népirtással, az emberiség elleni bűncselekményekkel és a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozásról és büntetőeljárásról szóló, 2003. május 8-i 2003/335/IB tanácsi határozatra(12),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Szudánról/Dárfúrról szóló, 1593(2005) számú és a Líbiáról szóló, 1970(2011) számú határozataira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7–0368/2011),

A.  mivel az igazságszolgáltatás, a jogállamiság és a büntetlenség elleni küzdelem a fenntartható béke alappillérei abban az értelemben, hogy emberi jogokat és alapvető szabadságjogokat biztosítanak;

B.  mivel 2011 szeptemberére 117 állam ratifikálta a Római Statútumot; mivel mindazonáltal egyetemes ratifikálásának továbbra is elsődleges célkitűzésnek kell maradnia;

C.  mivel az igazságszolgáltatás egyetemessége magában foglalja annak következetes, kivételektől és kettős mércéktől mentes alkalmazását; mivel sehol sem szabad menedéket nyújtani azoknak, akik népirtást, emberiesség elleni bűncselekményeket, bírósági ítélet nélküli kivégzéseket, háborús bűntetteket, kínzást, tömeges nemi erőszakot követtek el, illetve erőszakkal tüntettek el másokat;

D.  mivel az igazságszolgáltatást a békére és a konfliktusrendezésre irányuló erőfeszítések nélkülözhetetlen elemének kellene tekinteni;

E.  mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság függetlenségének fenntartása nemcsak teljes mértékű hatékonyságának biztosításához, hanem a Római Statútum egyetemességének előmozdításához is alapvetően fontos;

F.  mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság az első állandó nemzetközi igazságszolgáltatási szerv, amely képes arra, hogy magánszemélyekkel szemben népirtás, emberiesség elleni bűncselekmények és háborús bűntettek miatt eljárást folytasson, jelentős mértékben járulva hozzá az emberi jogok és a nemzetközi jog érvényesítéséhez a büntetlenség elleni küzdelem révén, valamint létfontosságú elrettentő szerepet játszva és egyértelmű jelzést adva arra vonatkozóan, hogy ezek a bűncselekmények nem maradhatnak büntetlenül;

G.  mivel az igazságszolgáltatás – politikai megfontolásoktól független – érdekei (a Római Statútum 53. cikke) a Bíróság egyik alapelvét képezik, mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság kulcsfontosságú szerepet játszik a nemzetközi igazságszolgáltatás előmozdításában, ekként pedig hozzájárul a biztonsághoz, az igazsághoz és a jogállamisághoz, valamint a béke fenntartásához és a nemzetközi biztonság megerősítéséhez;

H.  mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság a Római Statútum 2002. július 1-jén történt hatálybalépése után elkövetett bűncselekmények felett rendelkezik joghatósággal;

I.  mivel a Római Statútum preambulumával és a komplementaritás elvével összhangban a Nemzetközi Büntetőbíróság csak olyan esetekben jár el, amikor a nemzeti bíróságok nem képesek vagy nem hajlandóak hitelt érdemlő eljárásokat lefolytatni, így a háborús bűntettek, az emberiesség elleni bűntettek és a népirtás elkövetőinek felelősségre vonása elsődlegesen a részes államok feladata; mivel a Római Statútum részes államai közötti és a regionális szervezetekkel folytatott együttműködés elsődleges fontosságú, különösen az olyan helyzetekben, amikor a Bíróság joghatóságát kétségbe vonják;

J.  mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság „pozitív komplementaritásra” vonatkozó politikája támogatja a nemzeti bíróságoknak a háborús bűntettek kivizsgálására és az azokkal kapcsolatos eljárások lefolytatására irányuló képességét;

K.  mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság jelenleg hét országban (Ugandában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Szudán dárfúri régiójában, a Közép-Afrikai Köztársaságban, Kenyában, Líbiában és Elefántcsontparton) folytat vizsgálatokat, és nyilvánosan bejelentette, hogy számos más helyzetben elkövetett állítólagos bűncselekményekre vonatkozó információk elemzését is végzi; mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsa két esetet (Dárfúr és Líbia), maguk a részes államok három esetet (Uganda, Kongói Demokratikus Köztársaság és Közép-afrikai Köztársaság), az ügyész saját indítványára pedig két ügyet (Kenya és Elefántcsontpart) terjesztett a Bíróság elé;

L.  mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság által kiadott 17 elfogatóparancs többségét még nem hajtották végre, ideértve az észak-ugandai helyzet tekintetében Joseph Kony és az Úr Ellenállási Hadseregének más vezetői ellen, a KDK-ban Bosco Ntaganda ellen, Szudánban Ahmed Mohamed Hárún, Ali Mohamed Ali Abdurahmán és Omar Haszan Ahmed al-Basír elnök ellen, Líbiában pedig Szejf al-Iszlám Kadhafi és Abdullah Asz-Szenúszi ellen kiadott elfogatóparancsot is;

M.  mivel a tisztességes és szabályszerű eljárás és az áldozatok jogai a Római Statútumon alapuló rendszer alapvetői elvei;

N.  mivel a Bíróság célja átfogó és javító jellegű igazságszolgáltatás az áldozatok és az érintett közösségek számára, többek között részvételi, védelmi, jogi képviselettel összefüggő és információs tevékenységek révén;

O.  mivel a Bíróság az áldozatoknak részvételi jogot kínál, amelyet a tanúvédelmi mechanizmusok támogatnak;

P.  mivel a Bíróság hatáskörébe tartozó bűncselekmények áldozatai számára biztosított jóvátételi rendszerek nemzetközi szinten egyedülálló igazságszolgáltatási intézménnyé teszik a Nemzetközi Büntetőbíróságot;

Q.  mivel a 2011-ben induló jóvátételi eljárások sikere az adományozók általi önkéntes hozzájárulástól, valamint a bírságok beszedésétől és az elítéltek esetében kiszabott vagyonelkobzástól függ;

R.  mivel a Bíróságot jelenleg arra kérik, hogy gyorsan emelkedő számú vizsgálattal, üggyel és előzetes vizsgálattal foglalkozzon, miközben a Római Statútum néhány részes állama arra törekszik, hogy a Bíróság azonos vagy akár csökkentett költségvetés mellett működjön;

S.  mivel az EU és tagállamai születésétől fogva a Bíróság kitartó szövetségesei, amelyek folyamatos politikai, diplomáciai, pénzügyi és logisztikai támogatást nyújtanak, ideértve az egyetemesség elősegítését és a Római Statútum egységének védelmét a Bíróság függetlenségének védelme és fokozása érdekében;

T.  mivel a büntetlenség elleni küzdelem csak akkor lehet sikeres, ha minden részes állam teljes mértékben együttműködik a Nemzetközi Büntetőbírósággal, a nem részes államok pedig szintén segítséget nyújtanak az igazságszolgáltatási intézménynek;

A Bíróságnak nyújtott támogatás politikai és diplomáciai fellépés révén való bővítésének szükségessége

1.  ismételten teljes körű támogatásáról biztosítja a Nemzetközi Büntetőbíróságot, a Római Statútumot és a nemzetközi büntető igazságszolgáltatási rendszert, amelynek elsődleges célja a népirtás, a háborús és az emberiesség ellen bűncselekmények büntetlensége elleni küzdelem;

2.  ismételten teljes körű támogatásáról biztosítja az ügyész hivatalát, az ügyész hivatalbóli eljárásra vonatkozó hatáskörét, valamint az új vizsgálatok megindításával kapcsolatban elért előrehaladást;

3.  sürgeti a Római Statútum részes és nem részes feleit, hogy tartózkodjanak attól, hogy politikai nyomást gyakoroljanak a Bíróságra, annak érdekében, hogy megőrizzék és garantálják pártatlanságát, valamint hogy lehetővé váljon a politikai megfontolások helyett a jogra épülő igazságszolgáltatás;

4.  hangsúlyozza az egyetemesség elvének fontosságát, és felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), az uniós tagállamokat és a Bizottságot, hogy továbbra is tegyenek nyomatékos erőfeszítéseket a Római Statútum és a Nemzetközi Büntetőbíróság előjogairól és mentességeiről szóló megállapodás (APIC) egyetemes ratifikálásának, valamint a nemzeti végrehajtási jogszabályoknak az előmozdítására;

5.  üdvözli, hogy az EU és a legtöbb tagállam kifejezett kötelezettségeket vállalt a kampalai konferencián, és javasolja, hogy e kötelezettségeknek időben tegyenek eleget, és erről számoljanak be a részes államok soron következő, 2011. december 12–21. között, New Yorkban megrendezendő közgyűlésén;

6.  üdvözli a Római Statútum – többek között az agresszió bűntettével kapcsolatos – módosításainak elfogadását, és felszólítja valamennyi uniós tagállamot, hogy ezeket ratifikálja és építse be nemzeti jogszabályaiba;

7.  üdvözli az Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló közös uniós álláspont 2011. március 21-i határozat elfogadása általi felülvizsgálatát, és megállapítja, hogy ezen új határozat figyelembe veszi a Bíróság által tapasztalt kihívásokat, továbbá hangsúlyozza, hogy a határozat megfelelő alapul szolgál az EU és tagállamai számára ahhoz, hogy segítse a Bíróságot azok leküzdésében;

8.  üdvözli továbbá a 2011. július 12-én elfogadott, a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló határozat nyomon követésére vonatkozó felülvizsgált uniós cselekvési tervet, amely körvonalazza az EU által meghozandó, hathatós és konkrét intézkedéseket a Bíróságnak nyújtott támogatás jövőbeli elmélyítése érdekében, és arra ösztönzi a Tanács elnökségét, hogy a Bizottsággal, az EKSZ-szel és a tagállamokkal egyetemben a cselekvési terv végrehajtását kezeljék kiemelten;

9.  hangsúlyozza, hogy a részes államok – köztük az uniós tagállamok – és a Bíróság közötti teljes körű és azonnali együttműködés továbbra is alapvető fontosságú a nemzetközi büntető igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságához és sikeréhez;

10.  felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy tegyenek eleget a Bíróságnak az időben nyújtandó segítségre és együttműködésre irányuló valamennyi kérésének, többek között a még függőben lévő elfogatóparancsok végrehajtása és az információnyújtás – beleértve a gyanúsítottak pénzügyi eszközei azonosításának, befagyasztásának és lefoglalásának elősegítésére irányuló kéréseket is – biztosítása érdekében;

11.  felhívja emellett az Unió valamennyi tagállamát, hogy amennyiben még nem tették meg, fogadjanak el nemzeti jogszabályokat a Nemzetközi Büntetőbírósággal való együttműködésről, és kössenek vele keretmegállapodásokat a Bíróság ítéleteinek érvényre juttatására, valamint a vizsgálati kérdésekre, a bizonyítékok gyűjtésére, a tanúk felkutatására, védelmére és áthelyezésére, a letartóztatásokra, a kiadatásokra, az őrizetben tartásra és a megvádolt és óvadék ellenében szabadlábra helyezett személyek elhelyezésére, valamint az elítéltek bebörtönzésére vonatkozóan; felszólítja a tagállamokat, hogy kölcsönösen működjenek együtt rendőrségi, igazságszolgáltatási és más megfelelő mechanizmusaikon keresztül a Nemzetközi Büntetőbíróság számára a megfelelő támogatás biztosítása érdekében;

12.  ösztönzi az uniós tagállamokat, hogy módosítsák az Európai Unió működéséről szóló szerződés 83. cikkét annak érdekében, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága alá tartozó bűncselekményeket felvegyék azon bűncselekmények listájára, amelyek tekintetében az EU hatáskörökkel rendelkezik; konkrétabban arra sürgeti az uniós tagállamokat, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság által vád alá helyezett személyek vagyonának feltárása és elkobzása területén ruházzanak hatásköröket az EU-ra, annak ellenére, hogy a bírósági eljárásokat a Nemzetközi Büntetőbíróság indította; felszólítja az uniós tagállamokat, hogy működjenek együtt a releváns információknak a már meglévő vagyon-visszaszerzési hivatalokon és a Camden Asset Recovery Inter-Agency Networkön (Camden vagyon-visszaszerzési ügynökségközi hálózat, CARIN) keresztüli cseréjében;

13.  sürgeti az uniós tagállamokat, hogy teljes mértékben építsék be nemzeti jogszabályaikba a Római Statútum és a Bíróság előjogairól és mentességeiről szóló megállapodás (APIC) rendelkezéseit;

14.  üdvözli, hogy a kampalai felülvizsgálati konferencián elfogadták a Római Statútumnak az agresszióra mint bűncselekményre vonatkozó módosítását, és felhívja valamennyi uniós tagállamot azok ratifikálására és nemzeti jogszabályaikba való beillesztésére; javasolja, hogy a Római Statútum egyetemességének biztosítása és erősítése érdekében tegyenek erőfeszítéseket az érintett bűncselekmények meghatározásának egyetértésen alapuló, további pontosítása mellett, ezzel kidolgozva a nemzetközi jogot sértő agresszió bűncselekményként való meghatározását;

15.  megállapítja, hogy a Bíróság – a kampalai konferencia eredményei értelmében – egészen 2017 januárjáig nem gyakorolhatja joghatóságát az agresszió bűntettével kapcsolatban, amikor is a részes tagállamoknak határozniuk kell e joghatóság működésbe lépéséről;

16.  üdvözli, hogy némely uniós tagállam az egyetemes joghatóság alkalmazásán keresztül hozzájárult az emberiség előtt ismert legsúlyosabb bűncselekményeket illetően a büntetlenség elleni küzdelemhez; ösztönzi, hogy minden tagállam cselekedjen ugyanígy; javasolja, hogy erősítsék tovább a népirtásért, az emberiesség elleni bűncselekményekért és a háborús bűncselekményekért felelős személyekkel foglalkozó kapcsolattartó pontok európai hálózatának az uniós bűnüldöző hatóságok közötti, a súlyos bűncselekmények elkövetőinek bíróság elé állítását célzó együttműködés megkönnyítésében betöltött szerepét;

17.  hangsúlyozza a nemzetközi büntető igazságszolgáltatás által a büntetlenség leküzdésében és a gyermekkatonák illegális bevetésére és toborzására vonatkozó nemzetközi jog releváns megsértésének kezelésében betöltött alapvető szerepet; határozottan ellenzi a tizennyolc év alatti gyermekek fegyveres erők soraiba való behívását és besorozását, illetve a katonai fellépésekben való bárminemű részvételüket; rámutat arra, hogy meg kell védeni a nyugodt gyermekkorhoz, az oktatáshoz, a testi épséghez, a biztonsághoz és a szexuális önrendelkezéshez való jogaikat;

18.  felszólít hatékony politikák és javító mechanizmusok kidolgozására, amelyek célja annak biztosítása, hogy az áldozatok részvétele a Nemzetközi Büntetőbíróság tárgyalásain lényegi hatást gyakoroljon, ideértve a könnyebben hozzáférhető pszichológiai, orvosi és jogi tanácsadást, valamint a tanúvédelmi programok könnyű elérhetőségét; hangsúlyozza, hogy a konfliktusövezetekben a jogszabályokat ismertető programokkal, a fegyveres konfliktusok során elkövetett nemi alapú bűncselekmények dokumentálásával, valamint a jogászok, a bírák és az aktivisták Római Statútumról és a nők és gyermekek elleni nemi alapú erőszakkal kapcsolatos nemzetközi ítélkezési gyakorlatról szóló képzésével fel kell hívni a figyelmet a szexuális erőszakra;

19.  sürgeti az Európai Uniót és tagállamait, hogy biztosítsanak a többek között a rendőrnyomozókra, ügyészekre, bírákra, katonatisztekre irányuló képzési programokat, amelyek elsősorban a Római Statútum rendelkezéseire és a vonatkozó nemzeti jogi rendelkezésekre, másodsorban pedig az ezen elvek megsértésének megelőzésére, felderítésére, kivizsgálására és üldözésére összpontosítanak;

20.  tudomásul veszi a Nemzetközi Büntetőbíróság és az Európai Unió közötti együttműködési és segítségnyújtási megállapodást; felszólítja az uniós tagállamokat, hogy a büntetlenség elleni küzdelemben, valamint az emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények esetében alkalmazzák az egyetemes joghatóság elvét, emlékeztet továbbá arra, hogy mennyire fontos ez a nemzetközi büntető igazságszolgáltatás hatékonyságának és sikerének szempontjából;

21.  határozottan arra ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy használjanak fel minden diplomáciai lehetőséget és eszközt arra, hogy nyomást gyakoroljanak a Nemzetközi Büntetőbírósággal való hatékony együttműködés érdekében, különösen a még érvényre nem juttatott elfogatóparancsok végrehajtása tekintetében;

22.  határozottan arra ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy az EKSZ segítségével az ENSZ és a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészi hivatal által követett meglévő iránymutatásainak mintájára fogadjanak el szigorú belső iránymutatásokat, amelyek meghatározzák az uniós és a tagállami tisztviselők, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság által körözött – különösen a még hivatalos állást betöltő – személyek közötti kapcsolattartásra vonatkozó magatartási kódexet, függetlenül jogállásuktól és attól, hogy a Római Statútum részes vagy nem részes államainak állampolgárai-e;

23.  arra kéri az EU-t és tagállamait, hogy amennyiben valamely partnerország olyan személyt hív meg, vagy kifejezi készségét annak lehetővé tételére, hogy területére olyan személy látogasson, aki ellen a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki, haladéktalanul gyakoroljon erőteljes nyomást az adott országra e személy letartóztatása vagy valamely letartóztatási művelet támogatása, illetve legalábbis utazásának megakadályozása érdekében; megállapítja, hogy a közelmúltban többek között Csád, Kína, Dzsibuti, Kenya és Malajzia ilyen meghívót állított ki a szudáni elnök, Omar al-Basír részére;

24.  elismeri a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyésze által nemrégiben hozott azon döntést, hogy elfogatóparancsokat ad ki a líbiai Szejf al-Iszlám Kahdafi és Abdullah asz-Szenúszi, a líbiai hírszerzés vezetője ellen az általuk a felkelés kezdete óta állítólagosan elkövetett emberiesség elleni bűncselekményekkel kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy sikeres elfogásuk és az ellenük később a Nemzetközi Büntetőbíróság által folytatott eljárás döntően hozzájárul majd a térségben a büntetlenség elleni küzdelemhez;

25.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság egyes részes államai, például Csád, Dzsibuti és Kenya a közelmúltban kifejezésre juttatták, hogy szívesen fogadják területükön al-Basír szudáni elnököt – anélkül, hogy letartóztatnák és átadnák a Bíróságnak –, annak ellenére, hogy a Római Statútum értelmében jogilag egyértelműen kötelesek őt letartóztatni és átadni;

26.  hangsúlyozza az együttműködés hiányának előrejelzésére, valamint elkerülésére és elítélésére irányuló erőteljes uniós fellépés fontosságát; ismételten hangsúlyozza, hogy az EU-nak (és a tagállamoknak) olyan konkrét és állandó intézkedésekkel járó belső eljárást kell kidolgoznia, amely lehetővé teszi a Bírósággal folytatott együttműködés hiányára való időbeni és következetes reagálást, adott esetben más vonatkozó intézmények – köztük a Részes Államok Közgyűlésének – mechanizmusaival összehangolva;

27.  megállapítja, hogy az afrikai államok fontos szerepet játszottak a Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozásában, és úgy véli, hogy támogatásuk és aktív együttműködésük elengedhetetlen a Bíróság hatékony működéséhez és függetlenségéhez;

28.  felhívja a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának részes afrikai államait, hogy teljesítsék a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma szerinti kötelezettségeiket, és az Afrikai Unió alapító okiratával összhangban tevékenyen támogassák a világ legsúlyosabb bűncselekményeit elkövető személyek felelősségre vonását azáltal, hogy határozottan támogatják a Bíróságot az Afrikai Unió ülésein, továbbá arra sürgeti az Afrikai Uniót, hogy vessen véget a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőire vonatkozó büntetlenségnek, és segítse a rémtettek áldozatait; támogatja a Bíróságnak az Afrikai Unióval való kapcsolattartást biztosító addisz-abebai összekötő iroda megnyitására vonatkozó kérését;

29.  sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy a jogállamiság megerősítésére irányuló programjaikban érvényesítsék a Nemzetközi Büntetőbíróság munkáját és a Római Statútum rendelkezéseit; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy biztosítsák a szükséges technikai, logisztikai és pénzügyi támogatást és szakértelmet azon fejlődő országok számára, amelyek korlátozott erőforrásokkal rendelkeznek arra, hogy nemzeti jogszabályaikat a Római Statútum elveihez igazítsák és együttműködjenek a Nemzetközi Büntetőbírósággal – függetlenül attól, hogy ezek az országok ratifikálták-e a Statútumot vagy sem; arra ösztönzi továbbá az EU-t és tagállamait, hogy támogassák a fejlődő országok rendőri, igazságszolgáltatási, katonai és közigazgatási hatóságaira irányuló képzési programokat, amelyek keretében megismerkednek a Római Statútum rendelkezéseivel;

30.  arra ösztönzi az AKCS–EU következő Közös Parlamenti Közgyűlését, hogy vitassa meg a büntetlenség elleni küzdelmet a nemzetközi fejlesztési együttműködés és a vonatkozó politikai párbeszéd keretében, amint azt jó néhány határozatban és a felülvizsgált Cotonoui Megállapodás 11. cikkének (6) bekezdésében javasolták, azzal a céllal, hogy a büntetlenség elleni küzdelem és a jogállamiság megerősítése érvényesüljön a meglévő fejlesztési együttműködési programokban és intézkedésekben;

31.  arra bátorítja az EKSZ-t és az uniós tagállamok diplomáciai szolgálatait, hogy módszeresen és célzottan alkalmazzák az általuk a Nemzetközi Büntetőbíróság támogatásának növelésére és a Római Statútum szélesebb körű ratifikálásának és végrehajtásának elősegítésére alkalmazott diplomáciai módszereket; megállapítja, hogy ezen eszközök közé tartoznak a diplomáciai lépések, politikai nyilatkozatok, szándéknyilatkozatok és a harmadik országokkal kötött megállapodásokba foglalt, a Nemzetközi Büntetőbíróságra vonatkozó záradékok, valamint a politikai és emberi jogi párbeszédek; javasolja, hogy az eredmények értékelése alapján megfelelő lépésekre kerüljön sor;

32.  hangsúlyozza, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságnak a fegyveres konfliktusokon túlra is ki kell terjesztenie látókörét, és proaktívabban kell kivizsgálnia azokat az emberi jogi szempontból sürgős helyzeteket, amelyek az emberiesség elleni bűncselekmények szintjéig fokozódnak, és azon helyzeteket, amelyekben ahol a belföldi hatóságok nyilvánvalóan nem hajlandóak vizsgálatot folytatni az állítólagos bűnelkövetőkkel szemben, valamint nem hajlandók üldözni és megbüntetni őket;

33.  sürgeti a főképviselőt/alelnököt és az uniós tagállamokat, hogy tegyenek diplomáciai erőfeszítéseket az ENSZ Biztonsági Tanácsa tagjainak arra való ösztönzésére, hogy továbbra is terjesszenek ügyeket a Nemzetközi Büntetőbíróság elé, és kezdjék el az olyan ügyek kivizsgálását, amelyekben a Statútumot alá nem író államok tisztviselői állítólagosan emberiesség elleni bűncselekményekben vettek részt, de továbbra is folyamatos büntetlenséget élveznek, ideértve a közelmúltbeli iráni, szíriai, bahreini és jemeni helyzeteket;

34.  elismeri az EU-nak a Római Statútum, valamint a Bíróság előjogairól és mentességeiről szóló megállapodás (APIC) globális ratifikálásának elősegítésében betöltött szerepét, és üdvözli, hogy a közelmúltban Tunézia, a Fülöp-szigetek, a Maldív-szigetek, Grenada, Moldova, St. Lucia és a Seychelle-szigetek is csatlakozott a Római Statútumhoz/ratifikálta azt, amelynek révén a részes államok száma 118-re nőtt; kéri, hogy további ázsiai, észak-afrikai, közel-keleti és fekete-afrikai országok is váljanak a Római Statútum részes államává;

35.  sürgeti az EU-t, különösen az EKSZ-t, hogy továbbra is mozdítsa elő a Római Statútum és az APIC egyetemességét és a büntetlenség elleni küzdelmet, valamint a Bíróság elismerését, harmadik országokkal meglévő kapcsolataiban a vele való együttműködést és a részére történő segítségnyújtást, többek között a Cotonoui Megállapodás, valamint az EU és regionális szervezetek – mint például az Afrikai Unió, az Arab Liga, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) – közötti párbeszéd keretében; hangsúlyozza továbbá a Bíróság számára annak fontosságát, hogy az Unió a harmadik országokkal az emberi jogokról folytatott kétoldalú párbeszédei során mozdítsa elő a Római Statútum ratifikációját és alkalmazását;

36.  felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy módszeresebben törekedjen arra, hogy a tárgyalási mandátumokba és a harmadik országokkal kötött megállapodásokba vegyenek fel egy, a Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatos záradékot;

37.  felhívja az Unió vezetőit, hogy ösztönözzék valamennyi, a Római Statútumhoz eddig még nem csatlakozó államot, hogy váljon részes állammá; ennek során a hangsúlyt különösen az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó és nem állandó tagjaira kell helyezni;

38.  üdvözli, hogy az Egyesült Államok megfigyelőként vesz részt a Nemzetközi Büntetőbíróság részes államainak közgyűlésén, és abbéli reményét fejezi ki, hogy az ország hamarosan részes állammá válik;

39.  üdvözli, hogy Tunézia a közelmúltban csatlakozott a Római Statútumhoz, és reméli, hogy ez pozitív jelzés a többi észak-afrikai és közel-keleti ország számára, amelyek követhetik a példáját; üdvözli továbbá a Római Statútumnak a Fülöp-szigetek általi, nemrégiben történt ratifikálását, amelynek révén nőtt a Bíróság rendszerében részt vevő ázsiai államok száma, és amely fontos jelzés arra nézve, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság ázsiai tagjainak száma emelkedik, valamint üdvözli a Római Statútum Maldív-szigetek általi, közelmúltbeli ratifikálását és a Zöldfoki-szigetek nemzetgyűlésének legutóbbi törvénytervezetét, amely engedélyezi a Római Statútum ratifikálását, valamint reméli, hogy az ország kormánya haladéktalanul ennek megfelelően jár el; abbéli reményét fejezi ki, hogy valamennyi latin-amerikai ország csatlakozik a Nemzetközi Büntetőbírósághoz;

40.  felhívja Törökországot, hogy mihamarabb váljon a Római Statútum és a Bíróság előjogairól és mentességeiről szóló megállapodás (APIC) részes államává, mint az egyetlen olyan uniós tagjelölt ország, amely eddig ezt nem tette meg, továbbá hangsúlyozza, hogy ezt valamennyi jövőbeli tagjelölt országnak és potenciális tagjelölt országnak, valamint az Európai Szomszédságpolitika alá tartozó partnerországoknak is meg kell tennie;

41.  felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy támogassák harmadik országok – különösen a Nemzetközi Büntetőbíróság által kezelt „helyzetek” szerinti, illetve a Nemzetközi Büntetőbíróság ideiglenes vizsgálata alatt álló országok – képességeit és politikai hajlandóságát az iránt, hogy folytassanak nemzeti eljárást a népirtással, háborús bűntettekkel és emberiesség elleni bűncselekményekkel kapcsolatban; ezzel összefüggésben felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy támogassák a független bírói kar, bűnüldözési szektor és a büntetés-végrehajtási rendszer megerősítésére irányuló reformfolyamatokat és nemzeti kapacitásépítési erőfeszítéseket a súlyos nemzetközi bűncselekmények állítólagos elkövetésében közvetlenül érintett valamennyi országban;

42.  hangsúlyozza, hogy a Bíróság komplementaritása elvének hatékonysága a részes tagállamok azon elsődleges kötelezettségében rejlik, hogy vizsgálják ki a háborús bűntetteket, népirtást és emberiesség elleni bűncselekményeket, és folytassanak eljárást azokkal kapcsolatban; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nem minden uniós tagállam rendelkezik olyan jogszabályokkal, amelyek tartalmaznák e bűncselekmények azon nemzeti jog szerinti fogalommeghatározását, amely jog alapján bíróságaik gyakorolhatnák joghatóságukat;

43.  sürgeti azokat az államokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy – a civil társadalommal folytatott átlátható konzultáció mellett – léptessenek életbe teljes körű és hatékony végrehajtási jogszabályokat, valamint biztosítsák nemzeti bírói karuk számára az e bűncselekmények kivizsgálásához és az azzal kapcsolatos eljárások lefolytatásához szükséges eszközöket;

44.  ismételten hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak fokozniuk kell diplomáciai erőfeszítéseiket a Római Statútumnak nem részes államai és a regionális szervezetek (pl. az Afrikai Unió, az ASEAN és az Arab Liga) körében annak érdekében, hogy elősegítsék a Nemzetközi Büntetőbíróság megbízatásának – azaz a háborús és emberiesség elleni bűncselekmények és a népirtások elkövetőinek bíróság elé állításának – jobb megértését, többek között az erre irányuló különleges kommunikációs stratégia kidolgozása révén, továbbá hogy előmozdítsák a nagyobb mértékű támogatást a Bíróság és annak megbízatása számára, különösen az ENSZ fórumain, így például az ENSZ Biztonsági Tanácsában is;

45.  megerősíti, hogy az uniós tagállamok által a Nemzetközi Büntetőbíróság megbízatásához és az ENSZ-fórumokon – többek között az ENSZ Közgyűlésében és az ENSZ Biztonsági Tanácsában – kifejtett tevékenységeihez nyújtott diplomáciai támogatás döntő fontosságú;

46.  hangsúlyozza, hogy további diplomáciai erőfeszítések szükségesek annak biztosításához, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai az ügyeket időben a Bírósághoz utalják – amint azt a Római Statútum 13. cikkének b) pontja kimondja –, mint ahogy legutóbb az ENSZ Biztonsági Tanácsa a líbiai helyzet kapcsán egyhangúlag a Nemzetközi Büntetőbírósághoz fordult; kifejezi továbbá abbéli reményét, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa tartózkodni fog attól, hogy felfüggessze a Bíróság nyomozásait és büntetőeljárásait, amint az a Római Statútum 16. cikkében szerepel;

47.  felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjait és az ENSZ Közgyűlésének tagjait, hogy találjanak megfelelő módokat és eszközöket arra, hogy az ENSZ pénzügyi forrásokat biztosítson a Bíróság számára, az ENSZ Biztonsági Tanácsa által a Római Statútum 115. cikkében foglaltaknak megfelelően a Bírósághoz utalt ügyekben indult vizsgálatok és eljárások költségeinek fedezése céljából;

48.  felhívja az uniós tagállamokat annak biztosítására, hogy a Nemzetközi Büntetőbírósággal való koordináció és együttműködés szerepeljen az EU érintett regionális különleges képviselőinek megbízásában, felszólítja a főképviselőt, hogy nevezzen ki egy „nemzetközi humanitárius jogért és nemzetközi igazságszolgáltatásért felelős uniós különleges képviselőt”, azzal a feladattal, hogy az EU valamennyi külpolitikájában előmozdítsa, érvényesítse és képviselje az EU-nak a büntetlenség elleni küzdelem és a Nemzetközi Büntetőbíróság iránti kötelezettségvállalását;

49.  felszólítja az EKSZ-t, hogy biztosítsa a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyének a valamennyi uniós külpolitikai prioritás körében történő érvényre juttatását, és különösen hogy módszeresen vegye figyelembe a büntetlenség elleni küzdelmet és a komplementaritás elvét a fejlesztéssel és a jogállamisággal kapcsolatos segítségnyújtás tágabb összefüggésében, valamint hogy ösztönözze a földközi-tengeri térség átalakulóban lévő déli államait, hogy írják alá és ratifikálják a Római Statútumot;

50.  megerősíti, hogy az EU-nak biztosítania kell, hogy az EKSZ rendelkezzen az ahhoz szükséges szakértelemmel és tényleges magas szintű kapacitással, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságot valódi prioritássá tegye; ajánlja, hogy az EKSZ mind a nemzetközi büntetőügyekkel foglalkozó tisztviselők tekintetében mind Brüsszelben, mind a küldöttségeken biztosítsa a megfelelő személyzeti létszámot, valamint hogy az EKSZ és az Európai Bizottság fejlessze tovább a nemzetközi igazságszolgáltatás és a Nemzetközi Büntetőbíróság kérdésével foglalkozó személyzeti képzéseket, az NBB-vel közös személyzeti csereprogram kialakítása révén az intézményekkel kapcsolatos ismeretek kölcsönös fejlesztése és a további együttműködés megkönnyítése érdekében;

51.  sürgeti a Nemzetközi Büntetőbíróság valamennyi részes államát, az EU-t és magát a Nemzetközi Büntetőbíróságot – ideértve az ügyész hivatalát is –, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést az emberiesség elleni bűntettek különös kategóriáját képező és a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága alá tartozó (a Római Statútum 7. cikke), az emberiesség elleni szexuális bűntettek – köztük a erőszakos közösülés, nemi rabszolgaságban tartás, prostitúcióra kényszerítés, kényszerterhesség, kényszer-sterilizálás, vagy a nemi erőszak bármely más, hasonlóan súlyos formája – elkövetőinek üldözéséért és megbüntetéséért; megállapítja, hogy az ilyen jellegű szexuális bűncselekmények különösen elítélendők, amennyiben azokat gyakran nagy léptékben követik el, valamint háborús bűntetteket és emberiesség elleni bűntetteket is képeznek (a Római Statútum 8. cikke), és amelyek a legkiszolgáltatottabb csoportokra – nők, gyermekek és polgári lakosság – irányulnak olyan országokban, amelyeket a konfliktusok és/vagy az élelmiszerhiány vagy az éhínség már meggyengített;

52.  a hat új bíró és egy új ügyész közelgő, a részes államok 2011. decemberi közgyűlésén esedékes megválasztása kapcsán arra sürgeti az Unió tagállamait, hogy tisztességes, átlátható és az érdemeken alapuló eljárás nyomán válasszák meg a legmagasabban képzett jelölteket, biztosítva a földrajzi és nemi egyensúlyt, továbbá hogy ösztönözzék a minimális szavazati követelményekkel felruházott régiók államait (mint amilyen például a latin-amerikai és karibi-térségi országok csoportja [GRULAC]) arra, hogy ezt használják ki és jelöljenek elegendő számú jelöltet, ekként biztosítva a Bíróságban a kiegyensúlyozott képviseletet; megállapítja, hogy az új ügyész megválasztása rendkívüli jelentőséggel bír a Bíróság hatékonysága és legitimitása szempontjából, és elismerését fejezi ki a Részes Államok Közgyűlésének elnöksége által létrehozott keresőbizottság munkája iránt;

53.  üdvözli az új bírák valamennyi kijelölését fogadó és felülvizsgáló, a Római Statútum 36. cikk (4) bekezdésének c) pontja szerinti tanácsadó bizottság, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészét segítő keresőbizottság létrehozására irányuló javaslatokat, kifejti továbbá abbéli véleményét, hogy a keresőbizottság munkáját nem befolyásolhatják politikai megfontolások;

A Bíróságnak nyújtandó további pénzügyi és logisztikai támogatás biztosításának szükségessége

54.  üdvözli az EU és annak egyes tagállamai által ez idáig a Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott pénzügyi és logisztikai támogatást, és javasolja, hogy tartsák fenn és bővítsék a támogatás jelenlegi formáit – akár a Nemzetközi Büntetőbíróságnak a részes államok hozzájárulásai által finanszírozott rendes költségvetésén keresztül, akár az uniós költségvetésből finanszírozott európai finanszírozási eszköz a demokráciáért és az emberi jogokért (EIDHR) keretében –, különösen az alábbi területeken: az áldozatok és az érintett közösségek megsegítését célzó információs tevékenységek; jogi képviselet; tanúáttelepítés; áldozatok/tanúk részvétele és védelme, a nők és fiatalkorú/gyermek áldozatok szükségleteinek különös figyelembevételével; támogatás nyújtása a Bíróság új vizsgálatokból eredő sürgős operatív szükségleteinek kielégítése érdekében; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy támogassák a Bíróság helyszíni jelenlétének fokozására irányuló erőfeszítéseit, elismerve, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság helyszíni jelenlétének fontosságát megbízatása megértésének és támogatásának előmozdítása, valamint a Bíróság joghatósága alá tartozó bűncselekmények által érintett közösségek bevonása és segítése szempontjából; abbéli aggodalmának ad hangot, hogy a források hiánya továbbra is akadályozza a Bíróság megfelelő működését;

55.  hangsúlyozza a Római Statútum rendszere által az áldozatokra, valamint a Bíróság joghatósága alá tartozó bűncselekményekkel érintett magánszemélyekre és közösségekre gyakorolt jelentős hatást; úgy véli, hogy a Bíróság információs erőfeszítései kulcsfontosságúak megbízatása megértésének és támogatásának előmozdításához, az elvárások kezeléséhez, valamint az áldozatok és más érintett közösségek számára annak lehetővé tételéhez, hogy betartsák és megértsék a nemzetközi büntető igazságszolgáltatási folyamatot és a Bíróság munkáját;

56.  javasolja, hogy az EU tagállamai továbbra is biztosítsanak megfelelő finanszírozást a Nemzetközi Büntetőbíróság áldozatok megsegítését szolgáló segélyalapjához (annak érdekében, hogy kiegészítsék a potenciális jövőbeli jóvátétel odaítélését, miközben továbbra is folytatják a jelenlegi támogatási tevékenységeket), valamint hogy járuljanak hozzá a Nemzetközi Büntetőbíróság nemrégiben létrehozott áttelepítési különalapjához és a Bíróság hágai székhelyén fogva tartott személyek családi látogatásainak alapjához, a jogsegélyprogramhoz és a Nemzetközi Büntetőbíróság helyszíni jelenlétének fenntartásával és fokozásával járó költségekhez;

57.  határozottan támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróság helyszíni jelenlétének kiterjesztésére és megerősítésére irányuló erőfeszítéseit, mivel ez kulcsfontosságú funkcióinak – köztük a vizsgálatok, az áldozatok és az érintett közösségek informálása, a tanúvédelem, az áldozatok részvételhez és jogorvoslathoz való jogainak elősegítése – ellátásához, mindemellett pedig ahhoz, hogy a Bíróság által gyakorolt hatás és a szilárd és pozitív örökség hátrahagyására irányuló képessége fokozódjon;

58.  arra ösztönzi az EU-t, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszközén belül (EIDHR) biztosítson megfelelő és állandó finanszírozást a Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatos ügyekkel foglalkozó civil társadalmi szereplők számára, és arra ösztönzi az uniós tagállamokat és a meglévő európai alapítványokat, hogy tartsák fenn az e szereplőknek juttatott támogatást;

59.  arra ösztönzi az EU tagállamait és az EKSZ-t, hogy kezdjenek tárgyalásokat a jelenlegi uniós pénzügyi eszközök – különösen az Európai Fejlesztési Alap – felülvizsgálatáról annak felmérése érdekében, hogy a továbbiakban miként járulhatnak hozzá a kedvezményezett országokban folytatott kiegészítő tevékenységek támogatásához annak érdekében, hogy fokozzák ezekben az országokban a büntetlenség elleni küzdelmet;

60.  elismeri a Bizottságnak egy „kiegészítő uniós eszköztár” létrehozására irányuló jelenlegi erőfeszítéseit, amelynek célja az állítólagos nemzetközi bűncselekmények kivizsgálására és az elkövetők bíróság elé állítására szolgáló nemzeti képességek fejlesztése, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy biztosítsa annak végrehajtását a kiegészítő jelleggel kapcsolatos tevékenységek segélyprogramokba való beépítése, valamint a különböző uniós eszközök közötti összhang javítása érdekében;

61.  felhívja a Nemzetközi Büntetőbíróság részes államait, hogy támogassák a legsúlyosabb bűncselekményekkel, többek között a háborús és emberiesség elleni bűncselekményekkel, valamint a népirtásokkal kapcsolatos nemzeti szintű eljárások javítását célzó közös erőfeszítéseket;

62.  üdvözli a Bizottság azon kezdeményezését, hogy az európai és afrikai civil társadalom számára 2011 áprilisában Pretoriában szemináriumot szervez azzal a céllal, hogy megvitassák a nemzetközi igazságszolgáltatást; tudomásul veszi az erről a találkozón született ajánlásokat, és felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a hasonló alkalmakat;

63.  emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament az elsők között támogatta szavakban a Bíróságot, és megállapítja, hogy alapvető szerepet játszik az e kérdésben tett uniós fellépés nyomon követésében; kéri, hogy az EP emberi jogokról szóló éves jelentésébe foglaljanak bele egy, a büntetlenség elleni küzdelemről és a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló szakaszt, továbbá javasolja, hogy az Európai Parlament vállaljon proaktívabb szerepet azáltal, hogy a büntetlenség elleni küzdelmet és a Nemzetközi Büntetőbíróságot valamennyi uniós politikában és intézményben – köztük a bizottságokban, munkacsoportokban és harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokkal foglalkozó küldöttségekben – előmozdítja és érvényesíti;

o
o   o

64.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 379., 1998.12.7., 265. o. (2) HL C 262., 2001.9.18., 262. o. (3) HL C 293. E, 2002.11.28, 88. o. (4) HL C 273. E, 2003.11.14, 291. o. (5) HL C 161. E, 2011.5.31., 78. o. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0489. (7) HL L 150., 2003.6.18., 67. o. (8) HL L 76., 2011.3.22., 56. o. (9) HL L 115., 2006.4.28., 1. o. (10) HL C 115., 2010.5.4., 1. o. (11) HL L 167., 2002.6.26., 1. o. (12) HL L 118., 2003.5.14., 12. o.

Az Európai Parlament 2011. november 17-i jogalkotási állásfoglalása az integrált tengerpolitika továbbfejlesztését támogató program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0494 – C7-0292/2010 – 2010/0257(COD))

P7_TA(2011)0508 A7-0163/2011

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0494),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére, 74. cikkére és 77. cikkének (2) bekezdésére, 91. cikkének (1) bekezdésére és 100. cikkének (2) bekezdésére, 173. cikkének (3) bekezdésére, 175. cikkére, 188. cikkére, 192. cikkének (1) bekezdésére, 194. cikkének (2) bekezdésére és 195. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0292/2010),

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. február 16-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2011. január 27-i véleményére(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2011. október 6-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. és 37. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Halászati Bizottság, a Költségvetési Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0163/2011),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  jóváhagyja a Parlament, a Tanács és a Bizottság jelen állásfoglaláshoz csatolt közös nyilatkozatát;

3.  jóváhagyja a Parlament és a Tanács jelen állásfoglaláshoz csatolt közös nyilatkozatát;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2011. november 17-én került elfogadásra az integrált tengerpolitika továbbfejlesztését támogató program létrehozásáról szóló .../2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 1255/2011/EU rendelet.)

Melléklet a jogalkotási állásfoglaláshoz

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata

Az integrált tengerpolitika továbbfejlesztését támogató program végrehajtására rendelkezésre álló pénzügyi keret összege a 2011 és 2013 közötti időszakra a X. cikkben foglaltaknak megfelelően 40 millió EUR. Ez a pénzügyi keretösszeg a következőkből áll össze: a 2011. évi költségvetésből a többéves pénzügyi keret 2. fejezete alatt rendelkezésre álló tartaléksáv igénybevétele nélkül lehívott 23,14 millió EUR-ból, továbbá egy, a 2012. évi költségvetés-tervezetbe beillesztett 16,66 millió EUR-s összegből, amely egy technikai segítségnyújtás céljára elkülönített részt is magában foglal, és amelyet a Tanács a 2012. évi költségvetés olvasata során már elfogadott, valamint egy technikai segítségnyújtás céljára fordítandó további 200000 EUR-s összegből, amelyet a 2013. évi költségvetésbe kell beállítani.

E célból a 2011. évi költségvetést módosítani kellene a szükséges nómenklatúra létrehozása és az előirányzatoknak a tartalékalapba történő beállítása érdekében. A 2012. és a 2013. évre elfogadott költségvetésnek tartalmaznia kellene az adott évre vonatkozó megfelelő összegeket.

Az Európai Parlament és a Tanács együttes nyilatkozata

Az Európai Parlament és a Tanács nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a megfelelő bizottsági javaslatok alapján a jövőbeli programokban 2013 után felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról rendelkezzen.

(1) HL C 107., 2011.4.6., 64. o. (2) HL C 104., 2011.4.2., 47. o.

Az Európai Parlament 2011. november 17-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Atomenergia-közösség nukleáris kutatási és képzési tevékenységekre vonatkozó keretprogramjáról (2012–2013) szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2011)0072) – C7-0077/2011 – 2011/0046(NLE))

P7_TA(2011)0509 A7-0360/2011

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0072),

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 7. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0077/2011),

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A7-0360/2011),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.  úgy véli, hogy a jogalkotási javaslatban előterjesztett elsődleges referenciaösszeg nem egyeztethető össze a jelenlegi 2007–2013-as többéves pénzügyi keret (MFF) 1a. alfejezetében meghatározott felső határértékkel; tudomásul veszi az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás(1) 21–23. pontja alapján az MFF felülvizsgálatára vonatkozó bizottsági javaslatot(2), amelynek célja, hogy az ITER számára a 2012 és 2013 közötti időszakban pótlólagos, előre nem tervezett finanszírozást biztosítsanak; az intézményközi megállapodás által biztosított valamennyi eszköz alapján tárgyalni kíván a költségvetési hatóság másik ágával annak érdekében, hogy 2011 végére gyors megállapodás szülessen az Euratom kutatási program finanszírozásáról; emlékeztet arra, hogy ellenez az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramja (2007-2013)(3) terhére történő, a fent említett bizottsági javaslatban szereplő bármilyen átcsoportosítást;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikkének (2) bekezdésének és az Euratom-Szerződés 106a. cikkének megfelelően;

4.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

5.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás Módosítás 1 Határozatra irányuló javaslat 4 a preambulumbekezdés (új) (4a)  A keretprogram (2012–2013) kialakításának és végrehajtásának az egyszerűség, a stabilitás, az átláthatóság, a jogbiztonság, a következetesség, a kiválóság és a bizalom elvén kell alapulnia az Európai Parlament kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítéséről szóló, 2010. november 11-i állásfoglalásában1 megfogalmazott ajánlásoknak megfelelően. 1Elfogadott szövegek:P7_TA(2010)0401. Módosítás 2 Határozatra irányuló javaslat 5 a preambulumbekezdés (új) (5a)  A nukleáris biztonság fokozását és adott esetben a védelmi szempontokat a nukleáris balesetek határokon átnyúló hatásai miatt prioritásként kell kezelni. Módosítás 3 Határozatra irányuló javaslat 6 a preambulumbekezdés (új) (6a)  Az európai fenntartható atomipari kezdeményezés (ESNII) célja, hogy hozzájáruljon a negyedik generációs, zárt üzemanyag-ciklusú gyorsneutronos reaktorok 2035 és 2040 között történő üzembe helyezéséhez. Ez három technológiafejlesztési irányt követ, és négy jelentős projektet foglal magában: a (nátriumhűtéses) ASTRID prototípust , a (gázhűtéses) ALLEGRO kísérleti modellt, az (ólomhűtéses) ALFRED demonstrátort, valamint az utóbbi technológia támogató infrastruktúrájaként szolgáló (ólom-bizmut hűtéses) MYRRHA gyors neutronbesugárzó létesítményt. Módosítás 4 Határozatra irányuló javaslat 6 b preambulumbekezdés (új) (6b)  A hetedik Euratom-keretprogramban (2007–2011) három jelentős európai együttműködési kezdeményezés indult útjára a nukleáris tudomány és technológia területén: az atomenergia fenntartható hasznosításával foglalkozó technológiai platform (Sustainable Nuclear Energy Technology Platform – SNETP), a geológiai hulladékelhelyezés gyakorlati megvalósításával foglalkozó technológiai platform (Implementing Geological Disposal Technology Platform – IGDTP) és az alacsony sugárdózisokra vonatkozó európai multidiszciplináris kezdeményezés (Multidisciplinary European Low-Dose Initiative – MELODI). Az SNETP és az IGDTP is összhangban áll a SET-terv célkitűzéseivel. Módosítás 5 Határozatra irányuló javaslat 6 c preambulumbekezdés (új) (6c)  A Japánban a fukusimai nukleáris erőműben a 2011. március 11-i földrengés és szökőár miatt bekövetkezett balesetre tekintettel további kutatásokra van szükség az atommaghasadás biztonságossága tekintetében annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az uniós polgárokat arról, hogy az Unióban található nukleáris létesítmények biztonságossága megfelel a legszigorúbb nemzetközi normáknak. Ez a kiegészítő munka szükségessé teszi az atommaghasadással kapcsolatos tevékenységekre szánt költségvetés növelését. Módosítás 6 Határozatra irányuló javaslat 9 a preambulumbekezdés (új) (9a)  Az ITER további – kizárólag a többéves pénzügyi keret 2011-ben fel nem használt tartalékainak átcsoportosításával történő és a hetedik uniós keretprogramból (2007–2013) származó pénzeszközöknek a (2012–2013) keretprogram kutatásaihoz történő átcsoportosítása nélküli – finanszírozásáról szóló megállapodás lehetővé tenné a program 2011-es gyors elfogadását. Módosítás 7 Határozatra irányuló javaslat 11 preambulumbekezdés (11)  A Tanács 2008. december 1–2-i ülésén a nukleáris területhez tartozó készségek szükségességéről elfogadott tanácsi következtetések elismerik annak alapvető fontosságát, hogy az atomenergia területén a Közösség magas szintű képzést tartson fenn. (11)  A nukleáris területhez tartozó készségek szükségességéről szóló, 2008. december 1–2-i következtetéseiben a Tanács elismerte annak alapvető fontosságát, hogy a Közösség magas szintű képzést tartson fenn és megfelelő munkakörülményeket biztosítson az atomenergia területén. Módosítás 8 Határozatra irányuló javaslat 14 a preambulumbekezdés (új) (14a)  A Bizottság, az Európai Tanács, a Tanács és a tagállamok lépéseket tesznek az Euratom-Szerződés módosítása céljából, megerősítve annak a Parlament információs és társjogalkotási jogaira, valamint az Euratom kutatási és környezetvédelmi kérdéseire vonatkozó rendelkezéseit, többek között a jövőbeni költségvetési eljárások megkönnyítése érdekében. Módosítás 9 Határozatra irányuló javaslat 16 preambulumbekezdés (16)  Ennek a határozatnak a keretprogram (2012–2013) teljes időtartamára vonatkozóan meg kell határoznia azt a pénzügyi keretösszeget, amely az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 37. pontja értelmében a költségvetési hatóság számára az elsődleges hivatkozási alapot képezi. (16)  Ennek a határozatnak a keretprogram (2012–2013) teljes időtartamára vonatkozóan meg kell határoznia azt a pénzügyi keretösszeget, amely az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás (IIA) 37. pontja értelmében az elsődleges hivatkozási alapot képezi a költségvetési hatóság számára az éves költségvetési eljárás során. Annak érdekében, hogy a keretprogramot (2012–2013) a 2012-es és 2013-as évben is hozzá lehessen igazítani a többéves pénzügyi kerethez, ez utóbbit az 1a. alfejezet felső összeghatárának növelésével kell módosítani. Amennyiben nincs mód a többéves pénzügyi keret 2011-es tartalékaiból 2012-ben és 2013-ban átcsoportosítani az 1a. alfejezethez, az intézményközi megállapodás 27. pontjában előírtaknak megfelelően a rugalmassági eszközt kell mobilizálni. Módosítás 10 Határozatra irányuló javaslat 16 a preambulumbekezdés (új) (16a)  A 2014–2020-ra vonatkozó többéves pénzügyi keret esetében az ITER projektre szánt pénzügyi forrásokat a teljes programozási időszakra rögzíteni kell annak érdekében, hogy az ITER – jelenleg 2020-ra véglegesíteni tervezett – építési szakaszában az EU-ra háruló 6 600 000 000 eurón kívüli esetleges költségtúllépést a többéves pénzügyi keret felső összeghatárain túlmenően finanszírozzák. Módosítás 11 Határozatra irányuló javaslat 18 preambulumbekezdés (18)  A kölcsönös előnyhöz jutás érdekében a nemzetközi és a globális dimenziónak fontos szerepe van az európai kutatásban. A keretprogramnak (2012–2013) nyitva kell állnia egyfelől azon országok részvétele előtt, amelyek megkötötték az ehhez szükséges megállapodásokat, másfelől – projektszinten és a kölcsönös előny elve alapján – a harmadik országok jogalanyai és a tudományos együttműködés területén működő nemzetközi szervezetek részvétele előtt. (18)  A kölcsönös előnyhöz jutás érdekében a nemzetközi és a globális dimenziónak fontos szerepe van az európai kutatásban. a A keretprogramban (2012–2013) való részvétel lehetőségétezért egyfelől biztosítani kell azon országok számára, amelyek megkötötték az ehhez szükséges megállapodásokat, valamint – projektszinten és a kölcsönös előny elve alapján – a harmadik országok szervezetei és a tudományos együttműködés területén működő nemzetközi szervezetek számára. Másfelől ez azt is jelenti különösen az ITER-projekt tekintetében, hogy a nemzetközi partnereknek maradéktalanul tiszteletben kell tartaniuk pénzügyi kötelezettségvállalásaikat. Módosítás 12 Határozatra irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés (1)  A keretprogram (2012–2013) törekszik a Szerződés 1. cikkében és 2. cikkének a) pontjában meghatározott általános célkitűzések megvalósítására, és hozzájárul az innovatív Unió létrehozásához és az európai kutatási térség kiépítéséhez. (1)  A keretprogram (2012–2013) célja, hogy előmozdítsa a Szerződés 1. cikkében és 2. cikkének a) pontjában meghatározott általános célkitűzések megvalósítását, különös hangsúlyt helyezve a nukleáris biztonságra és védelemre, valamint a sugárvédelemre, és az Európai Kutatási Térségre építve hozzájáruljon az Innovatív Unió létrehozásához. Módosítás 13 Határozatra irányuló javaslat 2 cikk – 2 a bekezdés (új) 2a.  A keretprogramnak (2012–2013) hozzá kell járulnia a SET-terv megvalósításához. Tevékenységei során figyelembe kell vennie a nukleáris energiával foglalkozó három európai technológiai platform, az SNETP, az IGDTP és a MELODI stratégiai kutatási menetrendjét. Módosítás 14 Határozatra irányuló javaslat 3 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész A hetedik keretprogram (2012–2013) végrehajtására legfeljebb 2 560 270 000 EUR összeg áll rendelkezésre. Ez az összeg a következőképpen oszlik meg (EUR): A hetedik keretprogram (2012–2013) végrehajtására legfeljebb 2 100 270 000 EUR összeg áll rendelkezésre. Ez az összeg a következőképpen oszlik meg (EUR): Módosítás 30 Határozatra irányuló javaslat 3 cikk – 1 bekezdés – a pont – 1 francia bekezdés – a fúziós energia kutatására: 2 208 809 000; – a fúziós energia kutatására: 1 748 809 000; ez az összeg magában foglalja a culhami JET-program folytatásához szükséges pénzeszközöket; Módosítás 16 Határozatra irányuló javaslat 3 cikk – 1 bekezdés – a pont – 2 francia bekezdés – az atommaghasadás és a sugárvédelem területére: 118 245 000, – az atommaghasadásra, különösen a biztonságra, a nukleáris hulladék jobb kezelésére és a sugárvédelem területére: 118 245 000; Módosítás 17 Határozatra irányuló javaslat 3 cikk – 1 bekezdés – b pont – 1 francia bekezdés – a JRC nukleáris tevékenységeire: 233 216 000. – a JRC nukleáris biztonsággal, környezetvédelemmel és leszereléssel kapcsolatos nukleáris tevékenységeire: 233 216 000. Módosítás 18 Határozatra irányuló javaslat 4 cikk – 1 a bekezdés (új) Külön figyelmet kell fordítani az olyan szerződéses megállapodások kialakítására, amelyek csökkentik a nemteljesítés kockázatát és a kockázatok és költségek idővel történő átcsoportosítását. Módosítás 19 Határozatra irányuló javaslat 6 cikk – 1 a bekezdés (új) (1a)  Külön figyelmet kell fordítani az alapvető nukleáris kutatásokat kiegészítő kezdeményezésekre, különösen a humán tőkébe történő befektetések, a megfelelő munkakörülmények, valamint az elkövetkező években várhatóan jelentkező munkaerőhiány kezelésére irányuló cselekvések tekintetében. Módosítás 20 Határozatra irányuló javaslat 6 cikk – 2 a bekezdés (új) (2a)  A tagállamok és a Bizottság létrehozzák a nukleáris területtel kapcsolatos uniós készségek, képzettségek és szakmai képesítések felülvizsgálatát, amely átfogó képet ad a helyzetről, valamint lehetővé teszi a megfelelő megoldások meghatározását és alkalmazását. Módosítás 21 Határozatra irányuló javaslat I melléklet – I.A rész – 3. szakasz– 2 pont Egy célirányos, a fizika és a technológia területére összpontosító program foglalkozik a Közös Európai Tórusz (JET) és az ITER szempontjából releváns más mágneses plazmaösszetartó megoldások hasznosításával. A program értékeli az ITER alaptechnológiáit, véglegesíti az ITER kapcsán meghozott döntéseket, és előkészíti az ITER üzemét. Egy célirányos, a fizika és a technológia területére összpontosító program foglalkozik a Közös Európai Tórusz (JET) és az ITER szempontjából releváns más mágneses plazmaösszetartó megoldások hasznosításával (adott esetben akár az ITER-rel párhuzamosan végrehajtandó és elvégzendő új kísérlek révén). A program értékeli az ITER alaptechnológiáit, véglegesíti az ITER kapcsán meghozott döntéseket, és előkészíti az ITER üzemét. Módosítás 22 Határozatra irányuló javaslat I melléklet – I.B rész – 1.szakasz– Célkitűzés Szilárd tudományos és műszaki alapokat teremteni a hosszú felezési idejű radioaktív hulladék biztonságosabb kezelésére vonatkozó gyakorlat fejlődésének felgyorsítása érdekében, ösztönözni különösen a nukleáris energia biztonságos, erőforrás- és költséghatékony hasznosítását, és megbízható és társadalmilag elfogadott rendszert biztosítani az embernek és a környezetnek az ionizáló sugárzással szembeni védelmére. Szilárd tudományos és műszaki alapokat teremteni a hosszú felezési idejű radioaktív hulladék biztonságosabb kezelésére vonatkozó gyakorlat fejlődésének felgyorsítása érdekében, ösztönözni különösen a nukleáris energia biztonságos, erőforrás- és költséghatékony hasznosítását, és megbízható és társadalmilag elfogadott rendszert biztosítani az embernek és a környezetnek az ionizáló sugárzással szembeni védelmére. Az elavult rendszerek leállításakor különös figyelmet kell fordítani a hosszú felezési idejű hulladékokra. Módosítás 23 Határozatra irányuló javaslat I melléklet – I.B rész – 3 szakasz – 5 pont A tudományos szakértelem és munkaerő-kapacitás megtartásának és további fejlesztésének támogatása annak biztosítása érdekében, hogy a nukleáris ágazatban hosszú távon megfelelően képzett kutatók, mérnökök és más alkalmazottak álljanak rendelkezésre. Az Unió nukleáris függetlenségének fenntartása érdekében folyamatosan támogatni kell a képzett munkaerő megtartását és fejlesztését, továbbá következetesen fenn kell tartani és fokozni kell a nukleáris biztonság szintjét. Alapvető fontosságú az Unióban a sugárvédelemben és nukleáris létesítmények leszerelésében jártas szakemberek megtartása, mivel a nukleáris energia kulcsszerepet játszik majd az Unió energiamixében, ideértve a leállítási és a hosszú felezési idejű radioaktív hulladékok kezelésére irányuló tevékenységeket is. Módosítás 24 Határozatra irányuló javaslat I melléklet – II rész – 2 szakasz – 2 bekezdés Mindehhez egyértelműen szükség van a tudás, a készségek és a képességek olyan irányú fejlesztésére, amely lehetővé teszi az atomreaktorok és az üzemanyagciklusok biztonságára, a nukleáris biztosítéki rendszerre és a nukleáris védelemre vonatkozó uniós szakpolitikai törekvések támogatásához szükséges, a tudomány mindenkori színvonalának megfelelő, független és megbízható szakértői bázis fenntartását. Amellett, hogy – a küldetési nyilatkozatában hangsúlyos helyet elfoglaló elvet követve – ügyfélközpontú szemléletet érvényesít az Unió szakpolitikai törekvéseinek támogatásában, a JRC proaktív szerepet is be fog tölteni az európai kutatási térségen belül azáltal, hogy az iparral és más szervezetekkel szoros együttműködésben magas színvonalú kutatási tevékenységeket vállal, és tagállami köz- és magánszektorbeli intézmények részvételével hálózatokat alakít ki. Mindehhez egyértelműen szükség van a tudás, a készségek és a képességek olyan irányú fejlesztésére, amely lehetővé teszi a nukleáris biztosítéki rendszerre és a nukleáris védelemre vonatkozó uniós szakpolitikai törekvések támogatásához szükséges, a tudomány mindenkori színvonalának megfelelő, független és megbízható szakértői bázis fenntartását. A JRC feladata lesz az is, hogy proaktív szerepet töltsön be az európai kutatási térségen belül azáltal, hogy az iparral és más szervezetekkel szoros együttműködésben magas színvonalú kutatási tevékenységeket vállal, és tagállami köz- és magánszektorbeli intézmények részvételével hálózatokat alakít ki. Külön hangsúlyt kap majd az a szerepköre, amelynek keretében információkkal látja el a nyilvánosságot. Módosítás 25 Határozatra irányuló javaslat I melléklet – II rész – 3 szakasz – 3 pont 3.  Nukleáris védelem: a Közösség által vállalt kötelezettségek teljesítésének további támogatása különösen az üzemanyagciklushoz kapcsolódó berendezések ellenőrzési módszereinek fejlesztése, a kiegészítő jegyzőkönyv végrehajtása (ideértve a környezeti mintavételezést is), az integrált biztosítéki rendszer alkalmazása, valamint a nukleáris és a radioaktív anyagoknak az illegális kereskedelemmel összefüggő eltérítésével kapcsolatos megelőző tevékenység (ideértve a nukleáris kriminalisztikát is) területén. 3.  Nukleáris védelem: a Közösség által vállalt kötelezettségek teljesítésének további támogatása különösen az üzemanyagciklushoz kapcsolódó berendezések ellenőrzési módszereinek fejlesztése, a kiegészítő jegyzőkönyv végrehajtása (ideértve a környezeti mintavételezést is), az integrált biztosítéki rendszer alkalmazása, valamint a nukleáris és a radioaktív anyagoknak az illegális kereskedelemmel összefüggő eltérítésével kapcsolatos megelőző tevékenység (ideértve a nukleáris kriminalisztikát is) területén. Olyan nyomon követési eszközöket kell alkalmazni, amelyek képesek valamennyi polgári célú nukleáris tevékenység nyomon követésére, ideértve a radioaktív anyagok szállítási műveleteinek vagy tárolási helyének ellenőrzését. Módosítás 28 Határozatra irányuló javaslat II melléklet – bevezetés – 1 a bekezdés (új) Az európai kutatásfinanszírozás irányításának a projektek valamennyi fázisában bizalomalapúnak és kockázattűrőbbnek kellene lennie, biztosítva ugyanakkor az elszámoltathatóságot, olyan rugalmas uniós szabályok mellett, amelyek a különböző meglévő nemzeti szabályozásokkal, valamint az elismert számviteli gyakorlatokkal lehetőség szerint nagyobb összhangban alkalmazhatók. Módosítás 29 Határozatra irányuló javaslat II melléklet – bevezetés – 1 b bekezdés (új) Az uniós kutatásfinanszírozás eredményes pénzgazdálkodásának biztosítása során egyensúlyt kell teremteni a bizalom és az ellenőrzés, vagyis a kockázatvállalás és az adott kockázat jelentette veszélyek között. Módosítás 26 Határozatra irányuló javaslat II melléklet – 2 pont – a pont – 1 pont Különböző országok résztvevőiből álló konzorciumok által végrehajtott olyan kutatási projektek támogatása, amelyek új tudás, új technológia, termékek vagy közös kutatási célú erőforrások létrehozására irányulnak. A projektek mérete, tárgya és belső szervezete kutatási területtől és témától függően változhat. A projektek a kis- és közepes méretű, célzott kutatási cselekvésektől a nagyobb, egy adott célkitűzés elérése érdekében jelentős mennyiségű forrást mozgósító integráló jellegű projektekig változhatnak. A projektek munkaterveiben szerepelnie kell a kutatók képzéséhez és pályafutásának fejlesztéséhez szükséges támogatásnak is. Különböző országok résztvevőiből álló konzorciumok által végrehajtott olyan kutatási projektek támogatása, amelyek új tudás, új technológia, termékek vagy közös kutatási célú erőforrások létrehozására irányulnak. A projektek mérete, tárgya és belső szervezete kutatási területtől és témától függően változhat. A projektek a kis- és közepes méretű, célzott kutatási cselekvésektől a nagyobb, egy adott célkitűzés elérése érdekében jelentős mennyiségű forrást mozgósító integráló jellegű projektekig változhatnak. A projektek munkaterveiben szerepelnie kell a kutatók képzéséhez és pályafutásának fejlesztéséhez szükséges támogatásnak is. A szabványosítási tevékenységeket a projektek munkaprogramja tartalmazza majd. Módosítás 27 Határozatra irányuló javaslat II melléklet – 2 pont – a pont – 3 pont Kutatáskoordináló és kutatástámogató tevékenységek (hálózatba szervezés, cserék, transznacionális hozzáférés biztosítása kutatási infrastruktúrához, tanulmányok, konferenciák, új infrastruktúra kiépítéséhez nyújtott hozzájárulás stb.), valamint a humánerőforrás fejlesztése céljából végrehajtott tevékenységek (hálózatba szervezés, képzési rendszerek felállítása stb.) támogatása. Ilyen cselekvések pályázati felhívás közzététele nélkül is végrehajthatók. Kutatáskoordináló és kutatástámogató tevékenységek (hálózatba szervezés, cserék, transznacionális hozzáférés biztosítása kutatási infrastruktúrához, tanulmányok, konferenciák, részvétel a szabványügyi testületekben, új infrastruktúra kiépítéséhez nyújtott hozzájárulás stb.), valamint a humánerőforrás fejlesztése céljából végrehajtott tevékenységek (hálózatba szervezés, képzési rendszerek felállítása stb.) támogatása. Ilyen cselekvések pályázati felhívás közzététele nélkül is végrehajthatók.

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (2) COM(2011)0226. (3) HL L 412., 2006.12.30., 1. o.

Az Európai Parlament 2011. november 17-i állásfoglalása a 2011. november 28-én rendezendő EU–USA csúcstalálkozóról

P7_TA(2011)0510 RC-B7-0577/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a transzatlanti kapcsolatokról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel ugyan számos külpolitikai, biztonsági, fejlesztési és környezetvédelmi kihívás terén van szükség közös fellépésre és transzatlanti együttműködésre, mára az első helyre a jelenlegi gazdasági válság támasztotta kihívás leküzdése került;

B.  mivel az EU és az USA együtt a világgazdaság felét teszi ki, és 4,28 billió dolláros partnerségükkel a világon a legnagyobb, legintegráltabb és legrégebb óta fennálló gazdasági kapcsolatokat és a globális gazdasági fejlődés fő mozgatórugóját testesítik meg;

C.  mivel az Európában és az Egyesült Államokban is tartó pénzügyi és gazdasági válságok veszélyeztetik gazdaságaink stabilitását és virágzását, illetve polgáraink jólétét, és mivel e válságok leküzdéséhez minden eddiginél sürgetőbb az Európa és az Egyesült Államok közötti szorosabb gazdasági együttműködés;

D.  mivel a belföldi szabadság és biztonság feltétlenül szükséges megőrzése nem történhet a polgári szabadságjogokkal kapcsolatos alapvető elvek és az emberi jogi normák fenntartása iránti igény feláldozása árán;

E.  mivel a transzatlanti partnerség olyan közös alapértékeken nyugszik, mint a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság, valamint olyan közös célokon, mint a társadalmi fejlődés és befogadás, a nyitott és integrált gazdaság, a fenntartható fejlődés és a konfliktusok békés megoldása, és mivel alapköve az euro-atlanti térség biztonságának és stabilitásának;

Foglalkoztatás és növekedés

1.  üdvözli a 2011. november 3–4-én Cannes-ban tartott G20 csúcstalálkozó eredményeit, különös tekintettel a növekedésre és foglalkoztatásra vonatkozó cselekvési tervre, a nemzetközi monetáris rendszer megerősítésére irányuló reformra, a pénzügyi szabályozás javítása és a többoldalú kereskedelem ösztönzésére irányuló elkötelezettségek és a protekcionizmus megakadályozása terén végzett további erőfeszítésekre; szükségesnek tartja, hogy az EU–USA csúcstalálkozón mindkét partner vállaljon vezető szerepet a G20-ak kötelezettségvállalásainak végrehajtásában; tudomásul veszi a G20-ak eszmecseréjét az innovatív finanszírozás lehetőségeiről, és hogy az EU továbbra foglalkozik egy pénzügyi tranzakciós adó ötletének kidolgozásával;

2.   felhívja az EU és az USA vezetését, hogy dolgozzanak ki és indítsanak el egy, a munkahelyteremtést és növekedést célzó közös transzatlanti kezdeményezést, amely a kereskedelem és a befektetések ösztönzésére vonatkozó ütemtervet is magában foglal;

3.   kéri az EU-t és az Egyesült Államokat, hogy léptessenek életbe egy korai előrejelző mechanizmust a kétoldalú kapcsolatokban megjelenő protekcionizmus feltárására és megakadályozására; emlékeztet arra, hogy a nyitott közbeszerzési piacok – amelyek a szolgáltatók, különösen a kis- év középvállalkozások számára egyenlő hozzáférést biztosítanak – jelentős szerepet töltenek be a transzatlanti kereskedelem szempontjából, ezért felszólítja az USA-t, hogy tartózkodjon az amerikai termékek vásárlására felszólító („Buy American”) követelmények bevezetésétől; hangsúlyozza a WTO Kormányzati Közbeszerzési Megállapodásának fontosságát a mindkét piachoz való nyitott és kiegyensúlyozott hozzáférés vonatkozásában;

4.   hangsúlyozza, hogy ezen célok elérése – különösen a szabályozást igénylő új területeken, így a nanotechnológiában, illetve a kibontakozó gazdasági ágazatokban, például az elektromos járműtechnológia területén közös szabványok kidolgozása – érdekében meg kell erősíteni a Transzatlanti Gazdasági Tanács (TGT) folyamatát; sürgeti az EU-t és az USA-t, hogy szorosan vonják be a transzatlanti jogalkotói párbeszéd képviselőit a TGT tevékenységébe, mivel a jogalkotók végrehajtó szerveikkel közösen felelősek a TGT számos határozatának végrehajtásáért és felügyeletéért;

5.   ösztönzi az EU és az USA közötti tapasztalatcserét és a bevált gyakorlatok megosztását arra vonatkozóan, hogy miként ösztönözhető a vállalkozási kedv, többek között az induló vállalkozások támogatása és a csődök kezelése révén;

6.   hangsúlyozza, hogy a kutatási és innovációs partnerség keretében fokozni kell az együttműködésre irányuló erőfeszítéseket;

7.   hangsúlyozza, hogy szükség van egy 2020-ig szóló EU–USA nyersanyag-politikai útiterv elfogadására és végrehajtására, különös hangsúlyt helyezve a ritka földfémekre, ami elősegíti az erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos együttműködést, a nyersanyagok kinyerésére és újrahasznosítására szolgáló technológiákkal kapcsolatos innovációt és a helyettesíthető anyagok területén végzett kutatást; a nyersanyagokra vonatkozó globális irányítás megerősítésére transzatlanti stratégiát szorgalmaz olyan együttműködési törekvések révén, mint amilyen a Nemzetközi Energiafórumhoz hasonló Nemzetközi Nyersanyagfórum;

8.   hangsúlyozza az együttműködés fontosságát az energiahatékonyság, a megújuló energiaforrások és a magas szintű nukleáris biztonsági normák előmozdítása terén, továbbá üdvözli az irodafelszerelésekre vonatkozó energiahatékonysági címkézési programok összehangolásának folytatását és az energiatechnológiák fejlesztése területén való együttműködést;

9.   felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az Egyesült Államokkal a termékbiztonság területén folytatott tárgyalásokat, továbbá üdvözli egy olyan jogalapot bevezetését, amely lehetővé teszi az Egyesült Államok Fogyasztóitermék-biztonsági Bizottsága számára, hogy az EU-val tárgyalásokat folytasson egy, a veszélyes termékekkel, sérülésekkel, illetve az uniós tagállamok és az Egyesült Államok által meghozott korrekciós intézkedésekkel kapcsolatos információk cseréjének javítására irányuló megállapodás megkötéséről;

Globális irányítás, külpolitika és fejlesztés

10.  emlékeztet arra, hogy a szabad és nyitott demokráciák elősegítik a békét és stabilitást, illetve a globális biztonság legjobb garanciái, és ezért felhívja az EU-t és az Egyesült Államokat, hogy fokozzák az együttműködésüket a – különösen a közel-keleti – béke előmozdítása, és a kialakulóban lévő észak-afrikai demokráciák támogatása érdekében;

11.  sürgeti az EU-t és az Egyesült Államokat, hogy szorgalmazzák az Izrael és a palesztinok közötti közvetlen tárgyalások újrafelvételét a nemzetközi joggal teljes összhangban, hogy azok elvezessenek a két állam elvén alapuló megoldáshoz, amely az 1967-es határokon nyugszik, és amelynek értelmében mindkét ország fővárosa Jeruzsálem, és amely szerint a biztonságos Izrael Állam és egy független, demokratikus és életképes Palesztin Állam békében és biztonságban él egymás mellett; felszólítja a tagállamokat és az Egyesült Államokat, hogy foglalkozzanak a palesztin nép ama jogos törekvésével, hogy az ENSZ keretében folyó tárgyalások eredményeképpen az ENSZ-ben államként képviseltethesse magát;

12.  különösen kéri, hogy hozzanak létre egy közös EU–USA kezdeményezést annak érdekében, hogy meggyőzzék az izraeli kormányt, hogy vonja vissza döntését, miszerint Ciszjordániában felgyorsítja 2000 egység telepítését, valamint hogy visszatartja a Palesztin Nemzeti Hatóságot megillető vámbevételeket, mintegy válaszként Palesztina UNESCO-ba való felvételére;

13.  határozottan elítéli, hogy Szíriában egyre inkább elharapózik az erőszak, és támogatja az Egyesült Államok és az uniós tagállamok ENSZ Biztonsági Tanácsán belüli azon törekvését, hogy határozatban ítéljék el, hogy a szíriai rezsim gyilkos erőszakot alkalmaz, és követeljék ennek azonnali beszüntetését, ennek elmaradása esetén pedig szankciókat vezessenek be; üdvözli, hogy az Arab Liga felfüggesztette Szíria tagságát, illetve hogy Abdullah jordániai király lemondásra szólította fel Bassár el-Aszad elnököt;

14.  felhívja az EU-t és az Egyesült Államokat, hogy továbbra is támogassák a líbiai átmeneti hatóságokat minden olyan törekvésükben, amelynek célja egy befogadó és demokratikus társadalom kiépítése; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy e támogatást az emberi jogok, a jogállamiság és valamennyi polgár, különösen a nők politikai részvételének tiszteletben tartásától kell függővé tenni;

15.  komoly aggodalmát fejezi ki a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) legutóbbi jelentésében szereplő állítások miatt, miszerint Irán előrelépéseket tett azon a téren, hogy megszerezze az atomfegyver megtervezéséhez és megépítéséhez szükséges know-how-t;sajnálatának ad hangot amiatt, hogy Irán – annak dacára, hogy rendre azt állítja, hogy atomprogramja kizárólag békés, polgári, energiatermelés célú felhasználást szolgál – nem működik teljes mértékben együtt a NAÜ-vel; úgy véli, hogy az EU-nak és az Egyesült Államoknak továbbra is szorosan együtt kell működnie, és a P5+1 keretében minden politikai és diplomáciai eszközt – köztük szankciókat is – bevetve továbbra is erőteljes nyomást kell gyakorolnia Iránra, hogy meggyőzze a fegyverek elterjedésének megakadályozására vonatkozó nemzetközi kötelezettségeinek betartásáról, illetve elrettentse és visszatartsa a nemzetközi biztonság veszélyeztetésétől;

16.  hangsúlyozza, hogy az EU és az Egyesült Államok együttesen az egészségügyi területre vonatkozó globális fejlesztési segélyek 90%-át, az összes segélynek pedig 80%-át igazgatják; üdvözli az EU–USA fejlesztési párbeszéd 2011. szeptemberi újraindítását, mivel a millenniumi fejlesztési célok elérésére már csak öt év maradt hátra;

17.  felszólítja az EU-t és az Egyesült Államokat, hogy fokozzák a tisztességtelen élelmiszerár-spekulációval és a globális élelmiszerárak túlzott ingadozásával foglalkozó globális együttműködést; hangsúlyozza, hogy a G20-aknak a G20-on kívüli országokat is be kell vonniuk a globális együttműködés biztosítása érdekében;

18.  hangsúlyozza, hogy a csúcstalálkozó alkalmat szolgálhat harmadik országokkal, különösen a BRIC-országokkal folytatott eszmecserékre és a koordináció megerősítésére is;

19.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás globális probléma, és felhívja a Bizottságot, hogy törekedjen arra, hogy az Egyesült Államok komoly kötelezettséget vállaljon a soron következő durbani konferencia eredményessége mellett a tekintetben, hogy részletes megbízatást dolgozzanak ki az átfogó éghajlat-változási megállapodásról szóló tárgyalások 2015-ig történő lezárása érdekében; ezzel kapcsolatosan aggodalmának ad hangot az USA képviselőháza által nemrégiben elfogadott 2594. számú törvény miatt, amely felszólít az egyesült államokbeli légitársaságok uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszerben való részvételének megtiltására; felkéri az Egyesült Államok szenátusát, hogy ne fogadja el ezt a törvényt, és kéri, hogy folytassanak konstruktív párbeszédet erről a kérdésről;

20.  felhívja az EU-USA csúcstalálkozó résztvevőit, hogy a gazdaságról folytatott viták során fordítsanak figyelmet olyan kérdésekre, mint az éghajlatvédelem, az erőforrások szűkössége és hatékonysága, az energiabiztonság, az innováció és a versenyképesség; megismétli, hogy a nemzetközi szinten összehangolt fellépés elősegíti az érintett – elsősorban a nagy energiaigényű – ágazatoknak a szénátszivárogtatás miatti aggodalmai megválaszolását;

Szabadság és biztonság

21.  elismeri, hogy a transzatlanti térségben valamennyi utas- és árumozgást megfelelő és arányos biztonsági intézkedéssel kell biztosítani;

22.  ebben a tekintetben felhívja az Egyesült Államokat, hogy az általános korlátozások – mint például a konténerek 100%-ának átvilágítása és a folyadékok repülőgépek fedélzetére való felvitelének tilalma – helyett az olyan célzottabb és kockázatalapú megközelítések alkalmazására térjen át, mint például a „megbízható vállalatok” rendszere és a folyadékok átvilágítása;

23.  ebben az összefüggésben üdvözli, hogy 2011 márciusában megkezdődtek a tárgyalások a személyes adatok védelméről szóló EU–USA megállapodásról; tudomásul veszi a Bizottság bejelentését az utas-nyilvántartási adatállományról (PNR) szóló EU–USA megállapodásról szóló tárgyalások lezárásáról, amely megállapodást az Európai Parlament a 2010. május 5-i(1) és 2010. november 11-i(2) állásfoglalásában meghatározott követelmények fényében meg fog vizsgálni;

24.  hangsúlyozza a kiadatásról és a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló EU–USA megállapodások és a vonatkozó kétoldalú eszközök megfelelő végrehajtásának jelentőségét;

25.  megismétli azon álláspontját, hogy az Európai Uniónak politikai és technikai szinten egyaránt továbbra is hangsúlyoznia kell az Egyesült Államok számára, hogy az EU igen fontosnak tartja, hogy a kimaradt négy tagállamra a lehető leghamarabb kiterjesszék a vízummentességi programot;

26.  hangsúlyozza, hogy az IP-címek vagy domainnevek visszavonására irányuló egyoldalú intézkedések elkerülése révén biztosítani kell a globális internet és a kommunikációs szabadság integritásának védelmét;

27.  Figyelembe veszi a különböző európai parlamenti bizottságok konkrét javaslatait, és kéri az Európai Parlament transzatlanti jogalkotói párbeszédben résztvevő küldöttségét, hogy hasznosítsa az általuk nyújtott információkat;

o
o   o

28.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Amerikai Egyesült Államok kongresszusának, a Transzatlanti Jogalkotók Párbeszéde társelnökeinek, továbbá a Transzatlanti Gazdasági Tanács társelnökeinek és titkárságának.

(1) HL C 81 E., 2011.3.15., 70. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0397.

Az Európai Parlament 2011. november 17-i állásfoglalása a nyílt internetről és a hálózatsemlegességről Európában

P7_TA(2011)0511 B7-0572/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, Nyílt internet és hálózatsemlegesség Európában című, 2011. április 19-i bizottsági közleményre (COM(2011)0222),

–  tekintettel a Tanácshoz intézett 2011. október 12-i és október 14-i kérdésekre az Európai Bizottság az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának szóló, „Nyílt internet és hálózatsemlegesség Európában” című közleményéről (O-000243/2011 – B7-0641/2011 és O-000261/2011 - B7-0653/2011),

–  tekintettel a hálózatsemlegességről szóló, 2009. december 18-i bizottsági nyilatkozatra(1),

–  tekintettel az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelv, az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló 2002/19/EK irányelv és az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló 2002/20/EK irányelv módosításáról szóló, 2009. november 25-i 2009/140/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1 cikke (8) bekezdésének g) pontjára,

–  tekintettel a 2009/136/EK irányelvvel módosított, az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 20. cikke (1) bekezdésének b) pontjára, 21. cikke (3) bekezdésének c) és d) pontjára, valamint 22. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületének (BEREC) és Hivatalának létrehozásáról szóló, 2009. november 25-i 1211/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel „A széles sávú hozzáférés Európában: beruházás a digitális technológia által vezérelt növekedésbe” című 2011. július 6-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az európai digitális menetrendről szóló, 2010. május 19-i bizottsági közleményre (COM(2010)0245),

–  tekintettel az európai digitális menetrendről szóló, 2010. május 31-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az „Egységes piaci intézkedéscsomag. Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez. Együtt egy újfajta növekedésért” című, 2011. április 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0206),

–  tekintettel a „Nyílt internet és hálózatsemlegesség Európában” címmel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közös szervezésében 2010. november 11-én, Brüsszelben tartott csúcstalálkozóra,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság „Hálózatsemlegesség: kihívások és megoldások az EU-ban és az USA-ban” című, 2011. májusi tanulmányára (IP/A/IMCO/ST/2011-02),

–  tekintettel az európai adatvédelmi biztos 2011. október 7-i véleményére a hálózatsemlegességéről, az adatforgalom irányításáról és a magánélet és a személyes adatok védelméről,

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Tanács a „Nyílt internet és hálózatsemlegesség Európában” témában következtetések elfogadását tervezi a 2011. december 13-i Közlekedési, Távközlési és Energiaügyi Tanácson,

B.  mivel az uniós tagállamoknak 2011. május 25-re teljesíteniük kellett volna a 2009-es uniós távközlési reformcsomagot, és a Bizottság már megtette a szükséges lépéseket az EU-szerződésben és a közösségi vívmányokban szereplő elvek betartásának biztosítására,

C.  mivel az Európai Parlament felszólította a Bizottságot, hogy óvja az internet semlegességének és nyitottságának elvét, valamint hogy mozdítsa elő a végfelhasználók azon képességét, hogy információkhoz férjenek hozzá és információt terjesszenek, valamint saját választásuk szerinti alkalmazásokat futtassanak és szolgáltatásokat vegyenek igénybe;

D.  mivel a Bizottság kérte az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületét (BEREC), hogy vizsgálja meg a szolgáltatóváltást akadályozó tényezőket, az internetes adatforgalom blokkolásával vagy akadályozásával kapcsolatos problémákat, valamint a tagállamokban nyújtott szolgáltatások átláthatóságát és minőségét,

E.  mivel az internet nyitott jellege a versenyképesség, a gazdasági növekedés, a társadalmi fejlődés és az innováció kulcsfontosságú mozgatójává vált, amely az online alkalmazások, tartalmak és szolgáltatások látványos fejlődését, és ezáltal az alkalmazások, tartalmak és szolgáltatások kínálata és az irántuk megnyilvánuló kereslet számottevő növekedését eredményezte; és mivel az internet így az ismeretek, ötletek és információk szabad áramlásának létfontosságú katalizátorává vált olyan országokban is, ahol a független híradás hozzáférhetősége korlátozott;

F.  mivel egyes harmadik országok megakadályozták, hogy mobil szélessávú szolgáltatást nyújtó vállalkozások letiltsanak olyan jogszerű webhelyeket és internetprotokoll-alapú (VoIP) vagy videotelefonos alkalmazásokat, melyek a saját beszédalapú vagy videotelefonos szolgáltatásaikkal állnak versenyhelyzetben,

G.  mivel az internetes szolgáltatásokat határokon átnyúló jelleggel nyújtják és az internet a világgazdaság egyik központi tényezője,

H.  mivel, amint azt az európai digitális menetrend is hangsúlyozza, a széles sávú szolgáltatások és az internet különösen előmozdítják a növekedést és Európa világszintű versenyképességét,

I.  mivel Európa csak akkor tudja teljes mértékben kiaknázni a digitális gazdaság adta lehetőségeket, ha ösztönzi egy jól működő belső digitális piac kiépülését;

1.  üdvözli a Bizottság közleményét, és egyetért az abban nyújtott elemzéssel, különösen ami az internet nyitott és semleges jellegének megőrzését illeti, mivel ez az innováció és a fogyasztói kereslet alapvető mozgatója, ugyanakkor biztosítani kell, hogy az internet az alapvető jogokat előmozdító és tiszteletben tartó keretben továbbra is magas színvonalú szolgáltatásokat tudjon nyújtani;

2.  megjegyzi, hogy a Bizottság közleményének következtetései azt jelzik, hogy a hálózatsemlegesség biztosítása érdekében egyelőre nincs egyértelmű szükség további európai szintű szabályozási intézkedésekre;

3.  ugyanakkor rámutat, hogy az adatforgalom irányítása – különösen a vertikálisan integrált vállalatok esetében – felveti a versenyellenes és diszkriminatív magatartás lehetőségét; üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy közzéteszi a BEREC vizsgálatai során a tagállamokban a hálózatsemlegességet potenciálisan befolyásoló gyakorlatokról felszínre került bizonyítékokat;

4.  kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa az uniós távközlési szabályozási keret következetes alkalmazását és végrehajtását, és a BEREC vizsgálati eredményeinek közzétételétől számított hat hónapon belül mérje fel, hogy szükség van-e további szabályozási intézkedésekre a véleménynyilvánítás szabadsága, az információkhoz való hozzáférés szabadsága, a fogyasztók szabad választása és a médiapluralizmus biztosítása, a tényleges verseny és az innováció elérése és a polgárok, a vállalkozások és a közigazgatás általi internethasználat nyújtotta széles körű előnyök előmozdítása érdekében, és hangsúlyozza, hogy a hálózatsemlegesség területét érintő valamennyi európai szabályozási javaslatot hatásvizsgálatnak kell alávetni;

5.  üdvözli a BEREC e területen végzett munkáját, és kéri a tagállamokat, és különösen a nemzeti szabályozó hatóságokat, hogy szorosan működjenek együtt e testülettel;

6.  sürgeti a Bizottságot, az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületét és a tagállamokat, hogy az EU távközlés-szabályozási keretének megfelelően egymással együttműködve szorosan kövessék nyomon az internetes szolgáltatók forgalomirányítási gyakorlatainak fejlődését és az összekapcsolódási megállapodásokat, különösen a fájlmegosztási és VoIP-szolgáltatások letiltása és akadályozása, valamint túlzott áron történő nyújtása tekintetében, továbbá a versenyellenes magatartást és a minőség túlzott romlását, és ennek megfelelően kéri az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy az internetes szolgáltatók letiltás, diszkrimináció, akadályozás vagy minőségrontás révén ne korlátozzanak senkit abban, hogy a szolgáltatást igénybe véve, a forrástól vagy a céltól függetlenül hozzáférjen valamely tartalomhoz, alkalmazáshoz vagy szolgáltatáshoz, illetve ilyet küldjön, feltöltsön, kapjon vagy kínáljon;

7.  kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa az Európai Parlamentet a jelenlegi adatforgalom-irányítási gyakorlatokról, az összekapcsolási piacról és a hálózati telítettségről, továbbá a beruházások hiányából adódó összefüggésekről; felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa a „készüléksemlegesség” elemzését;

8.  kéri a Bizottságot, a tagállamokat és a BEREC-et, hogy biztosítsák az internet semlegességével kapcsolatos stratégiáik összhangját, valamint az EU távközlés-szabályozási keretének hatékony végrehajtását;

9.  hangsúlyozza, hogy a hálózatsemlegességgel kapcsolatos megoldási javaslatok csak egy következetes európai megközelítés révén hozhatnak eredményt; ennélfogva kéri a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a hálózatsemlegességhez kapcsolódó nemzeti szabályozásokat azoknak az adott nemzeti piacra és az uniós belső piacra gyakorolt hatása tekintetében; véleménye szerint valamennyi érintettre jótékony hatással volna, ha a Bizottság uniós szintű iránymutatásokat adna ki – a mobilpiacra vonatkozóan is – a távközlési csomag hálózatsemlegességre vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő, valamint következetesen alkalmazott és érvényesített végrehajtásának biztosítása érdekében;

10.  hangsúlyozza a tagállamok, és különösen a nemzeti szabályozó hatóságok, valamint a Bizottság közötti együttműködés és koordináció fontosságát, hogy az EU teljes mértékben kiaknázhassa az internet adta lehetőségeket;

11.  felhívja a figyelmet a hálózatsemlegesség feladásával járó súlyos kockázatokra, ideértve a versenyellenes magatartást, az innováció akadályozását, a véleményszabadság és a médiapluralizmus korlátozását, a fogyasztók tájékoztatásának hiányát és a magánszféra megsértését, melyek hátrányosan érintik a vállalkozásokat, a fogyasztókat és a demokratikus társadalom egészét, és emlékeztet az európai adatvédelmi biztosnak az adatforgalom-irányítási gyakorlatoknak a kommunikáció titkosságára gyakorolt hatásairól szóló véleményére;

12.  emlékeztet rá, hogy az uniós távközlés-szabályozási keret célja a véleménynyilvánítás szabadsága, a tartalmakhoz, alkalmazásokhoz és szolgáltatásokhoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés és a tényleges verseny előmozdítása, ezért a hálózat semlegességével kapcsolatos intézkedéseknek – a versenyjogi rendelkezéseken túl – az esetlegesen megjelenő versenyellenes gyakorlatok kezelését kell célozniuk és az online gazdaság innovatív üzleti modelljeinek elősegítéséhez és az ezekbe való beruházásokhoz kell vezetniük;

13.  úgy véli, hogy a hálózatsemlegesség jelentős előfeltétele az innovatív internetes ökoszisztéma megvalósulásának, valamint az európai polgárokat és vállalkozókat szolgáló egyenlő versenyfeltételek biztosításának;

14.  véleménye szerint az elektronikus hírközlési szolgáltatások terén való tényleges verseny, az adatforgalom-irányítás és a szolgáltatás minőségének átláthatósága és a szolgáltatók közötti könnyű váltás – egyebek mellett – a hálózatsemlegesség minimális feltételei, mivel a szabad választás jogát biztosítják a végfelhasználóknak;

15.  elismeri, hogy ésszerű mértékű forgalomirányításra szükség van annak biztosítása érdekében, hogy a hálózat telítettsége ne idézhessen elő zavart a végfelhasználó internetkapcsolatában; ebben az összefüggésben az üzemeltetők a nemzeti szabályozó hatóságok ellenőrzése mellett eljárásokat alkalmazhatnak az internetes forgalom mérésére és alakítására, hogy fenntartsák a hálózatok működőképességét és stabilitását, továbbá teljesítsék a szolgáltatás minőségével kapcsolatos követelményeket; sürgeti az illetékes nemzeti hatóságokat, hogy teljes körűen használják fel az egyetemes szolgáltatási irányelv alapján rájuk ruházott hatáskört annak érdekében, hogy a szolgáltatások minőségére vonatkozó minimumkövetelményeket írjanak elő, és úgy véli, hogy az időzítés szempontjából kritikus szolgáltatások nyújtása során a minőségbiztonság nem szolgálhat érvként a „best effort” elvének megkerüléséhez;

16.  sürgeti az illetékes nemzeti hatóságokat, hogy biztosítsák, hogy a forgalomirányítási műveletek során ne történjen versenyellenes vagy káros diszkrimináció; véleménye szerint a szakosított [vagy kihelyezett] szolgáltatások nem érinthetik hátrányosan az interneteléréshez kapcsolódó legnagyobb erőfeszítés biztosítását, így ösztönözve az innovációt és a véleménynyilvánítás szabadságát, biztosítva a versenyt és elkerülve az újabb digitális szakadékot;

Fogyasztóvédelem

17.  felszólít a forgalomirányítás átláthatóságának biztosítására, ideértve a végfelhasználók hatékonyabb tájékoztatását, és hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a fogyasztók számára lehetővé váljon a tájékoztatás alapján történő választás, és hogy ténylegesen olyan új szolgáltatóra tudjanak váltani, amely legjobban kielégíti igényeiket és preferenciáikat, ideértve a letöltés sebességét, mennyiségét és a szolgáltatásokat is, és e tekintetben emlékeztet annak fontosságára, hogy a fogyasztókat egyértelműen, hatékonyan és értelemszerűen összehasonlítható információkkal lássák el valamennyi egyenértékű érintett kereskedelmi gyakorlatról, különösen a mobil internet tekintetében;

18.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen közzé további iránymutatást a szolgáltatóváltás jogáról, hogy eleget tegyen az átláthatóság követelményeinek és előmozdítsa a fogyasztók Európai Unión belüli egyenlő jogait;

19.  megjegyzi, hogy a fogyasztók részéről aggodalmak merülnek fel az internetkapcsolat meghirdetett és valós sebessége közötti eltérés miatt; e tekintetben felhívja a tagállamokat, hogy következetesen érvényesítsék a félrevezető reklámozás tilalmát;

20.  elismeri, hogy módot kell találni a polgárok online környezet iránti bizalmának fokozására; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesszenek ki olyan oktatási programokat, amelyek célja a fogyasztók ikt-ismereteinek növelése és a digitális kirekesztés csökkentése;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy kérje fel a fogyasztók képviselőit és a civil társadalmat, hogy az ipar képviselőivel egyenlő mértékben és aktívan vegyenek részt az internet európai unióbeli jövőjéről szóló vitákban;

o
o   o

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 308., 2009.12.18., 2. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0322.

Az Európai Parlament 2011. november 17-i állásfoglalása a kazettás lőszerek betiltásáról

P7_TA(2011)0512 RC-B7-0588/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a 2010. augusztus 1-jén hatályba lépett és 2011. november 8-án 111 ország (108 aláíró ország, köztük 3 uniós tagállam és 63 ratifikáló ország, köztük 19 uniós tagállam és 3 tagjelölt ország) által jóváhagyott, kazettás lőszerekről szóló egyezményre,

–  tekintettel a mértéktelen sérülést okozónak vagy megkülönböztetés nélkül hatónak tekinthető egyes hagyományos fegyverek alkalmazásának betiltásáról, illetőleg korlátozásáról szóló egyezményhez (CCW-egyezmény) csatolandó, a kazettás lőszerekről szóló 2011. augusztus 26-i VI. jegyzőkönyvtervezetre,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2008. december 2-án elfogadott határozatra a kazettás lőszerekről szóló egyezményről,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a kazettás lőszerekről szóló egyezmény részes államainak második találkozójához intézett és Sergio Duarte, leszerelési ügyekért felelős főképviselő által 2011. szeptember 13-án Bejrútban átadott üzenetére,

–  tekintettel Catherine Ashtonnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének nyilatkozataira, különösen a kazettás lőszerekről szóló egyezményről szóló 2010. augusztus 1-jei és a kazettás lőszerek – jelentések szerinti – líbiai bevetéséről szóló 2011. április 29-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a kazettás bombákról szóló, 2008. november 20-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a kazettás bombákról szóló egyezmény (CCM) hatálybalépéséről és az EU szerepéről szóló 2010. július 8-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az aknamentesítés terén történő előrehaladásról szóló 2011. július 7-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a kazettás lőszerek – minthogy nagy számban szednek halálos áldozatokat – súlyos kockázatot jelentenek a polgári lakosság számára, és mivel a konfliktusokat követő helyzetekben e lőszerek számos tragikus civil sérülést és halálesetet okoztak, mert a fel nem robbant robbanótölteteket gyakran gyermekek vagy más gyanútlan, ártatlan személyek találják meg;

B.  mivel a legtöbb európai uniós tagállam és parlamenti kezdeményezés támogatása és a civil társadalmi szervezetek munkája döntő jelentőségűnek bizonyult a kazettás lőszerekről szóló egyezmény (CCM) hatálybalépéséhez vezető oslói folyamat sikeres lezárásában; mivel a kazettás lőszerekről szóló egyezménynek 22 EU-tagállam részes állama, öt uniós tagállam pedig nem írta alá és nem is ratifikálta;

C.  mivel az egyezmény a részes államoknak megtiltja a kazettás lőszerek alkalmazását, fejlesztését, gyártását, egyéb módon történő beszerzését, tartalékolását, megtartását vagy bárkinek történő közvetlen vagy közvetett módon történő átadását, továbbá az egyezmény által a részes államok számára tiltott bármilyen tevékenység támogatását, ösztönzését vagy bárki számára abban történő részvételre buzdítást;

D.  mivel a CCM-egyezmény új humanitárius normákat állapít meg az áldozatok – úgymint a kazettás lőszerek által közvetlenül érintett személyek, illetve érintett családtagjaik és közösségeik – támogatására;

E.  mivel a CCW-egyezmény negyedik felülvizsgálati konferenciáján megvitatandó VI. jegyzőkönyv tervezett szövege jogi szempontból összeegyeztethetetlen a kazettás lőszerekről szóló egyezménnyel, és nem is egészíti ki azt; mivel a kazettás lőszerekről szóló egyezmény részes államainak jogi kötelezettsége valamennyi lőszer megsemmisítése, a jegyzőkönyvtervezet viszont csak az 1980 előtti kazettás lőszereket tiltaná be, hosszú átmeneti időszakot állapít meg, ami lehetővé tenné a teljesítés elhalasztását legalább 12 évvel, engedélyezné a csak önmegsemmisítő mechanizmussal rendelkező kazettás lőszerek használatát, és megengedné az államoknak az 1%-os vagy kisebb úgynevezett hibaszázalékkal rendelkező kazettás lőszerek használatát;

F.  mivel beszámolók szerint Kambodzsában, Thaiföldön és Líbiában a közelmúltban kazettás lőszereket vetettek be a polgári lakosság ellen a CCM aláírása óta, és mivel most sürgős lépésekre van szükség a fel nem robbant kazettás robbanótöltetek eltakarítása a további halálesetek és sérülések megelőzése érdekében;

1.  felhívja a tagállamokat, hogy ne fogadják el, ne támogassák és következésképpen ne ratifikálják a CCW-egyezmény bármely olyan jegyzőkönyvét, amely engedélyezi a CCM-egyezmény által tiltott kazettás lőszerek használatát, és felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy ennek megfelelően lépjenek fel a CCW negyedik felülvizsgálatáról szóló, 2011. november 14. és 25. között Genfben megrendezésre kerülő konferencián;

2.  mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a konferencián megvitatandó VI. jegyzőkönyv tervezett szövege a kazettás lőszereket átfogóan betiltó CCM által meghatározott világos és erőteljes humanitárius jogi normák aláásásával fenyeget, valamint a civilek védelmét is gyengítené;

3.  sürgeti az államokat, hogy ismerjék el e javasolt, kivételekkel és joghézagokkal teli, a kazettás lőszerek használatát lehetővé tévő szövegtervezet támogatásának emberekre gyakorolt következményeit és nagy politikai árát;

4.  felhívja azon tagállamokat és tagjelölt országokat, amelyek még nem részes felei a CCM-egyezménynek, hogy csatlakozzanak ahhoz, a CCM aláírói országait pedig sürgeti, hogy mihamarabb ratifikálják azt;

5.  véleménye szerint a CCW VI. jegyzőkönyve összeegyeztethetetlen a CCM-egyezménnyel, és a CCM-et aláíró tagállamok jogi kötelezettsége, hogy határozottan ellenezzék és elutasítsák a jegyzőkönyv bevezetését;

6.  határozottan sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy emlékeztesse a tagállamokat a kazettás lőszerekről szóló egyezmény értelmében fennálló jogi kötelezettségükre; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy fektessen külön hangsúlyt a kazettás lőszerek jelentette fenyegetés mérséklésének tematikus célkitűzésére, és valósítsa meg az Európai Uniónak a CCM-egyezményhez való csatlakozását, amire a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően ma már lehetőség van;

7.  üdvözli, hogy 15 részes állam és aláíró fél már végrehajtotta és további 12 határidőre befejezi a készletek megsemmisítését, valamint azt, hogy a lőszer-mentesítési műveletek pedig 18 országban és három másik területen folyamatban vannak;

8.  felhívja azon tagállamokat, amelyek még nem részes felei a CCM-nek, ám csökkenteni kívánják a kazettás lőszerek emberre gyakorolt negatív hatásait, hogy az egyezményhez való csatlakozásig hozzanak határozott és átlátható nemzeti intézkedéseket, többek között vezessenek be moratóriumot a kazettás lőszerek használatára, gyártására és átadására vonatkozóan, továbbá sürgősen kezdjék meg kazettáslőszer-készleteik megsemmisítését;

9.  felhívja a CCM-egyezményt aláíró tagállamokat, hogy fogadjanak el az annak végrehajtását célzó nemzeti szintű jogszabályokat; sürgeti a tagállamokat, hogy az ezen állásfoglalás keretében vállalt erőfeszítések tekintetében átláthatóan járjanak el, és a CCM szerinti tevékenységeikről rendszeresen tegyenek jelentést, például parlamentjeiknek;

10.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a harmadik országokkal – különösen az EU szomszédjaival fennálló kapcsolataival összefüggésben – kötött megállapodásokba a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozására vonatkozó egységes záradék mellett egységes záradékként illesszék be a kazettás lőszerek tilalmára vonatkozó hivatkozást is;

11.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a kazettás lőszerek elleni küzdelmet tegyék a közösségi külső segítségnyújtási programok szerves elemévé annak érdekében, hogy a harmadik országokat támogassák a készletek megsemmisítésében és a humanitárius segítségnyújtásban;

12.  felhívja a tagállamokat, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy eltérítsék az államokat attól, hogy nem állami szereplőket kazettás lőszerekkel lássanak el;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának és a Kazettáslőszer-ellenes Koalíciónak.

(1) HL C 16 E., 2010.1.22., 61. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0285. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0339.

Az Európai Parlament 2011. november 17-i állásfoglalása a héa-jogszabályoknak az egységes digitális piac fellendítése érdekében történő korszerűsítéséről

P7_TA(2011)0513 RC-B7-0608/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a héajogszabályoknak az egységes digitális piac fellendítése érdekében történő korszerűsítéséről a Bizottsághoz intézett 2011. szeptember 30-i kérdésre (O–000226/2011 – B7–0648/2011),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. és 167. cikkére,

–  tekintettel a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a 2006/112/EK irányelvnek a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye tekintetében történő módosításáról szóló, 2008. február 12-i 2008/8/EK tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel a Bizottság „Az európai digitális menetrend” című közleményére (COM (2010)0245),

–  tekintettel a Bizottságnak a héa jövőjéről szóló zöld könyvére (COM(2010)0695),

–  tekintettel a kulturális és kreatív iparágak potenciáljának felszabadításáról szóló 2011. május 12-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a héa jövőjéről szóló 2011. október 13-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel a héa semlegességéről szóló OECD-iránymutatásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az Európa 2020 stratégia egyik kiemelt kezdeményezésének része az egységes digitális piac megteremtése;

B.  mivel az egységes uniós digitális piac továbbra is széttöredezett;

C.  mivel a gazdasági válság súlyos károkat okozott a gazdasági növekedés kilátásait tekintve, és mivel a digitális gazdaság az elkövetkező években jelentős mértékben hozzá tudna járulni Európa jólétéhez;

D.  mivel az internet adómentességéről szóló, 1998-ban hatályba lépett és azóta kiterjesztett egyesült államokbeli törvény („Internet Tax Freedom Act”), amely megtiltja a szövetségi és helyi kormányoknak, hogy megkülönböztető forgalmiadókulcsot alkalmazzanak az online értékesítésekre, jelentős hatással volt az e-kereskedelemre, és hozzájárult a piacot világszerte uraló vállalatok létrejöttéhez;

E.  mivel az Európai Uniónak a tagállamok közötti online és határokon átnyúló kereskedelem megkönnyítése révén érvényre kell juttatnia az egységes piacban rejlő lehetőségeket;

F.  mivel a Bizottságban jelenleg zajlik a héa jövőjének áttekintése, és mivel ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni az Európa 2020 stratégiát;

1.  rámutat, hogy a jelenlegi jogi keret és különösen a 2006/112/EK irányelv 3. melléklete akadályozza az új digitális szolgáltatások fejlődését, és következésképpen nem áll összhangban a digitális menetrendben kitűzött célokkal;

2.  úgy véli, hogy a könyvekre alkalmazandó héakulcsok jól mutatják a jelenlegi jogi szabályozás hiányosságait, tekintettel arra, hogy miközben a tagállamok a könyvek bármiféle fizikai eszközön történő forgalmazására csökkentett kulcsokat alkalmazhatnak, az e-könyvek legalább 15%-os normál adókulcs alá esnek; úgy véli, hogy ez a megkülönböztetés tarthatatlan, tekintettel az e piaci szegmensben rejlő növekedési lehetőségekre;

3.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak ambiciózusan túl kell mennie a jelenlegi jogi keret következetlenségeinek egyszerű orvoslásán; úgy véli, hogy a héaszabályok felülvizsgálatakor prioritásként kell kezelni a vállalatok arra való ösztönzését, hogy új páneurópai online szolgáltatásokat fejlesszenek ki és biztosítsanak;

4.  rámutat ugyanakkor arra, hogy az Uniónak saját szükségleteinek megfelelő, testreszabott megoldásokat kell kidolgoznia; úgy véli, hogy a valóban egységes piac kialakítása érdekében az uniós jogi szabályozás lehetővé tehetné a tagállamok számára, hogy átmeneti jelleggel csökkentett héakulcsot alkalmazzanak az elektronikus úton forgalmazott kulturális tartalmakra;

5.  úgy véli, hogy ez az új kategória – amely bekerülne a 2006/112/EK irányelv jelenlegi 3. mellékletébe – magában foglalhatná az EU-ban székhellyel rendelkező szolgáltató által az Unió területén lakóhellyel rendelkező fogyasztók számára nyújtott olyan online szolgáltatásokat, mint a televízió, a zene, a könyv vagy a napilapok és magazinok;

6.  rámutat arra, hogy a kulturális, média- és kreatív tartalmak digitális terjesztése lehetővé teszi, hogy a szerzők és a tartalomszolgáltatók új, szélesebb közönséget érjenek el; úgy véli, hogy az Uniónak elő kell mozdítani a digitális tartalmak (minden platformon történő) létrehozását, előállítását és terjesztését, valamint hogy amennyiben az online kulturális tartalmakra csökkentett héakulcsot alkalmaznak, az minden bizonnyal fellendíti a növekedést;

7.  felhívja a figyelmet az OECD által az e-kereskedelem adóztatására vonatkozóan az 1998. évi ottawai konferencián megállapított alapelvekre, amelyek értelmében a fogyasztási adókra – köztük a héára – vonatkozó szabályok alapján a fogyasztás helye szerinti joghatóság területén való adózást kell bevezetni; rámutat arra, hogy a 2008/8/EK irányelv szerint az OECD alapelveit 2015. január 1-jétől alkalmazzák az Európai Unióra;

8.  úgy véli, hogy a héajogszabályok felülvizsgálatának – amely nagyobb rugalmasságot biztosít a tagállamok számára a csökkentett héakulcsok tekintetében – együtt kell járnia a 2008/8/EK irányelvben rögzített elvek alkalmazásával; ugyanakkor rámutat arra, hogy ahhoz, hogy az összes tagállam egyenlően élvezhesse az egységes digitális piac előnyeit, a lehető leghamarabb alkalmazni kell a fogyasztás helyszínéül szolgáló tagállam szerinti adóztatás elvét; hangsúlyozza, hogy bármely felülvizsgálatnak a héarendszer egyszerűsödéséhez – például egyablakos héarendszerhez és a kettős adóztatás megszüntetéséhez – kell vezetnie;

9.  felhívja ezért a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a 2008/8/EK irányelv felülvizsgálatának lehetőségét annak biztosítása érdekében, hogy a héa már 2015. január 1-je előtt a rendeltetési hely elve szerint kerüljön megfizetésre;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 347., 2006.12.11., 1. o. (2) HL L 44., 2008.2.20., 11. o. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0240. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0436.

Az Európai Parlament 2011. november 17-i állásfoglalása az Európai Parlamentnek a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az EKSZ-hez intézett ajánlásaival az EU és Grúzia közötti társulási megállapodásról folytatott tárgyalásokhoz (2011/2133(INI))

P7_TA(2011)0514 A7-0374/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az EU és Grúzia közötti társulási megállapodás megkötéséről szóló jelenlegi tárgyalásokra,

–  tekintettel a 2008. szeptember 1-jei rendkívüli európai tanácsi ülés következtetéseire és az Európai Unió Külkapcsolatok Tanácsa 2008. szeptember 15-i ülésének következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács Grúziáról szóló, a tárgyalási irányelveket tartalmazó 2010. május 10-i következtetéseire,

–  tekintettel a Grúzia és az Európai Unió közötti partnerségi és együttműködési megállapodásra, amely 1999. július 1-jén lépett hatályba,

–  tekintettel a 2008. augusztus 12-i tűzszüneti megállapodásra, mely az EU közvetítésével jött létre Grúzia és az Orosz Föderáció között, és tekintettel a 2008. szeptember 8-i végrehajtási megállapodásra,

–  tekintettel a grúz elnök, Miheil Szaakasvili Európai Parlamenthez intézett, 2010. november 23-i beszédére,

–  tekintettel a keleti partnerséggel foglalkozó 2009. május 7-i prágai csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozatra,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának 2010. október 25-i, a keleti partnerségről szóló következtetéseire,

–  tekintettel az átalakuló szomszédság új megközelítéséről szóló, 2011. május 25-i közös közleményre,

–  tekintettel a 2006. november 14-én az EU–Grúzia Együttműködési Tanács által támogatott, az EU és Grúzia közötti, az európai szomszédságpolitika részét képező közös cselekvési tervre, amely a közös értékek és a politikai, gazdasági és intézményi reformok hatékony megvalósítása melletti elkötelezettség alapján jelöli ki a stratégiai és egyedi célokat,

–  tekintettel az Európai Bizottságnak a Grúzia által elért eredményekről szóló, 2011. május 25-én elfogadott jelentésére,

–  tekintettel az EU és Grúzia között 2011. március 1-jén hatályba lépett vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodásokra,

–  tekintettel az Európai Unió és Grúzia közötti, 2009. november 30-i mobilitási partnerségről szóló közös nyilatkozatra,

–  tekintettel a Bizottság által 2009-ben kiadott, Grúziának a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásról (DCFTA) szóló tárgyalások megnyitására való felkészültségére vonatkozó kulcsfontosságú ajánlásokra,

–  tekintettel az Európai Unió és Grúzia közötti, a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi árujelzőinek oltalmáról szóló megállapodás 2011. július 14-i aláírására,

–  tekintettel az EU és tagállamai, valamint Grúzia közötti, az Európai Közös Légtérre vonatkozó, 2010. december 2-i megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Számvevőszék 13/2010. sz. különjelentésére az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz keretében a dél-kaukázusi térségben elért eredményekről,

–  tekintettel Grúziáról szóló, 2008. szeptember 3-i állásfoglalására(1), a Dél-Kaukázusra vonatkozó uniós stratégia szükségességéről szóló, 2010. május 20-i állásfoglalására(2) és az európai szomszédságpolitika keleti dimenziójának felülvizsgálatáról szóló, 2011. április 7-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 90. cikkének (4) bekezdésére és 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A7-0374/2011),

A.  mivel a politikai és társadalmi-gazdasági reformok támogatása és az EU-hoz való közeledés megkönnyítése révén a keleti partnerség fontos politikai keretet teremtett a kapcsolatok elmélyítéséhez, a politikai társulások ösztönzéséhez és az EU és Grúzia közötti gazdasági integráció fejlesztéséhez;

B.  mivel a keleti partnerség a kétoldalú kapcsolatok erősítése céljából új társulási megállapodásokat hoz létre, tekintetbe véve az egyes partnerországok sajátos helyzetét és törekvéseit, valamint arra való képességét, hogy eleget tegyen az ezekből eredő kötelezettségeknek;

C.  mivel Grúzia aktív kötelezettségvállalása és a közös értékek és alapelvek – így a demokrácia, a jogállamiság, a felelősségteljes kormányzás és az emberi jogok tiszteletben tartása – melletti elkötelezettsége elengedhetetlen feltétele a folyamat továbbvitelének, valamint a társulási megállapodásról folytatott tárgyalások és a jövőbeni végrehajtás sikerességének, amelynek tartós hatása lesz az ország fejlődésére;

D.  mivel a jogszabályok közelítése az EU és Grúzia közötti együttműködés elősegítésének fontos eszköze;

E.  mivel Grúzia a keleti partnerség egyik legjobban teljesítő partnere a reformok elfogadása tekintetében, noha még problémák mutatkoznak azok végrehajtása terén; mivel az igazságszolgáltatás, a munkajog, a nők jogai és a kisebbségek integrálása terén további reformok szükségesek;

F.  mivel a megoldatlan orosz–grúz ellentét akadályozza Grúzia stabilitását és fejlődését; mivel Oroszország továbbra is megszállás alatt tartja Grúzia Abházia és Csinvali/Dél-Oszétia régióját, megsértve ezzel a nemzetközi jog alapvető normáit és elveit; mivel a megszálló erők tényleges ellenőrzése alatt álló területeken etnikai tisztogatásokra és erőszakkal foganatosított demográfiai változásokra került sor, és mivel a megszálló erők tehetők felelőssé az emberi jogok e területeken történő megsértéséért;

G.  mivel „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című közös közleményben az EU kinyilvánította, hogy proaktívabban kíván fellépni a konfliktusok megoldásában; mivel az európai uniós megfigyelő misszió jelentős szerepet tölt be a helyszínen, és az Európai Unió dél-kaukázusi, valamint a grúziai válság ügyével megbízott különleges képviselője a genfi tárgyalások társelnöke; mivel a tárgyalások eddig kevés eredménnyel jártak;

H.  mivel az EU hangsúlyozza, hogy a nemzetközi jog tiszteletben tartása mellett Grúziának jogában áll bármilyen nemzetközi szervezethez vagy szövetséghez csatlakozni, és megismételve, hogy szilárdan hisz abban az elvben, miszerint egyetlen harmadik ország sem vétózhatja meg egy másik ország azon szuverén döntését, hogy csatlakozik egy nemzetközi szervezethez vagy szövetséghez, illetve nem áll jogában destabilizálni egy demokratikus úton megválasztott kormányt;

I.  mivel a társulási megállapodásról Grúziával folytatott tárgyalások akadálytalanul haladnak, azonban a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásról (DCFTA) szóló tárgyalások még nem kezdődtek el;

1.  a társulási megállapodásról jelenleg folytatott tárgyalások összefüggésében a következő ajánlásokat intézi a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az EKSZ-hez:

o
o   o

2.  utasítja elnökét, hogy az Európai Parlament ajánlásait tartalmazó ezen állásfoglalást továbbítsa a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EKSZ-nek, valamint tájékoztatásul Grúziának.

(1) HL C 295. E, 2009.12.4., 26. o. (2) HL C 161. E, 2011.5.31, 136. o. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0153.

Az Európai Parlament 2011. november 17-i állásfoglalása a nemek közötti egyenlőségnek az Európai Parlament munkájában történő általános érvényesítéséről (2011/2151(INI))

P7_TA(2011)0515 A7-0351/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az 1995 szeptemberében Pekingben tartott 4. Nőügyi Világkonferenciára, a Pekingben elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra, valamint az azokat követő záródokumentumokra,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére, amely olyan, a tagállamok számára közös értékeket hangsúlyoz, mint a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség,

–  tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára, különösen annak 1., 2., 3., 4., 5., 21. és 23. cikkére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948),

–  tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló, 1979-ben elfogadott ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel az Európai Tanács által 2011 márciusában elfogadott, a férfiak és a nők közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020)(1),

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015” című bizottsági közleményre (COM(2010)0491),

–  tekintettel az Európai Unió 2009-es svéd elnöksége által készített átfogó, „Peking +15: a cselekvési platform és az Európai Unió” című jelentésre, amely a nemek közötti egyenlőség teljes mértékű megvalósítását jelenleg gátló akadályokra mutat rá,

–  tekintettel a Tanács 2005. június 2–3-i következtetéseire, amelyekben felhívják a tagállamokat és a Bizottságot arra, hogy erősítsék meg a nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányuló intézményi mechanizmusokat, valamint hogy hozzanak létre keretet a pekingi cselekvési platform végrehajtásának értékelésére a folyamat következetesebb és szisztematikusabb ellenőrzése érdekében,

–  tekintettel az „Egyenlőség, fejlődés és béke” címmel Pekingben tartott 4. Nőügyi Világkonferenciáról szóló 1995. június 15-i(2), a 4. Nőügyi Világkonferencia cselekvési platformjának (Peking +10) nyomon követéséről szóló 2005. március 10-i(3), valamint a Peking +15-ről (az ENSZ cselekvési platformja a nemek közötti egyenlőségért) szóló 2010. február 25-i(4) állásfoglalásaira,

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségnek az Európai Parlamenten belüli általános érvényesítéséről szóló 2003. március 13-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségnek a bizottságok munkája keretében történő integrált megközelítéséről szóló 2007. január 18-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségnek a bizottságok és küldöttségek munkája keretében történő integrált megközelítéséről szóló 2009. április 22-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a nemek közötti esélyegyenlőségnek az EU külkapcsolataiban történő általános érvényesítéséről szóló 2009. május 7-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az Európa Tanács által a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése terén végzett úttörő munkára, különösen a Miniszteri Bizottság 119. ülését követően kihirdetett, „A nemek közötti esélyegyenlőség megvalósítása” című nyilatkozatra(9),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7–0351/2011),

A.  mivel a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése nem csupán abból áll, hogy a nők – vagy egyes esetekben az alulreprezentált nem – támogatására irányuló konkrét intézkedések megvalósítása révén előmozdítjuk az egyenlőséget, hanem abból is, hogy a nemek közötti egyenlőség elérésének konkrét célja érdekében mozgósítjuk valamennyi általános politikát és intézkedést;

B.  mivel az ENSZ létrehozta az „UN Women” elnevezésű nőjogi szervezetet, amely 2011. január 1-jétől kezdődően erősíti az ENSZ szervezetének intézményi felépítését a nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése szempontjából, és amely ehhez a tevékenységéhez a Pekingben elfogadott nyilatkozatot és cselekvési platformot(10) veszi alapul;

C.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikke kimondja, hogy az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására, és ezzel lefekteti a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése elvének alapjait;

D.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke rögzíti a nemek közötti egyenlőség elvét, mivel kimondja, hogy az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul, valamint hogy ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában;

E.  mivel a nemek közötti egyenlőség dimenziójának a Parlament jogalkotási és szakpolitikai munkájába történő beépítését egyes esetekben a jelentéstervezetekhez fűzött, az illetékes bizottság számára benyújtott, konkrétan a nemek közötti egyenlőség kérdésére összpontosító módosítások révén lehet a leghatékonyabban megvalósítani, és ezt a stratégiát a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság 2009 óta aktívan alkalmazza;

F.  mivel ezt az eljárást sikeresen alkalmazták a közelmúltban a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére a 2010. május 18-i „Kulcskompetenciák a változó világban: az ”Oktatás és képzés 2010' munkaprogram végrehajtása' című határozat(11), valamint a 2011. június 8-i az Európai Unió kutatási, technológiafejlesztési és képzési tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról szóló időközi felülvizsgálatról szóló határozat(12) kapcsán;

G.  mivel a tagállamok a nemek közötti egyenlőségről és a nők jogairól szóló valamennyi jelentős nemzetközi keretegyezményben részes felek, és számos szakpolitikai dokumentum létezik uniós szinten is; mivel ugyanakkor a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése iránti gyakorlati elkötelezettséget meg kell erősíteni, ugyanis a meglévő szakpolitikai dokumentumok végrehajtásával kapcsolatos haladás szerény mértékű, és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos problémákra szánt költségvetési források pedig elégtelenek;

H.  mivel a Bizottság a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó (2010 és 2015 közötti időszakra vonatkozó) stratégia mellett meghatározta azokat a kulcsfontosságú feladatokat, amelyeket az egyes bizottsági főigazgatóságoknak teljesíteniük kell, ami azt jelzi, hogy az Unió holisztikusabb és következetesebb hozzáállásra törekszik a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése terén(13);

I.  mivel a Bizottság a „nők chartája”(14) keretében elkötelezte magát amellett, hogy hivatali ideje alatt valamennyi politikájában erősíti a nemek közötti egyenlőség szempontját;

J.  mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) feladata olyan módszertani eszközök kifejlesztése, elemzése, értékelése és terjesztése, amelyek segítik a nemek közötti egyenlőség valamennyi közösségi politikába és az abból eredő nemzeti politikákba való integrálását, valamint támogatják a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését valamennyi közösségi intézménynél és szervnél(15);

K.  mivel a pontos módszertani eszközök terjesztésében játszott szerepe miatt, valamint annak jobb felmérése érdekében, hogy mennyiben épült be a Parlament munkájába a nemek közötti egyenlőség érvényesítése, szoros együttműködésre van szükség az EIGE-vel;

L.  mivel a Bizottság arra törekszik, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését politikai döntéshozatala szerves részévé tegye, többek között nemi szempontú hatásvizsgálatok és értékelési folyamatok révén, és e célból kidolgozta a nemi szempontú hatásvizsgálatokra vonatkozó bizottsági útmutatót(16);

M.  mivel a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének politikája a nemek közötti egyenlőség céljának megvalósításához vezető kettős megközelítés részeként nem helyettesíti, csupán kiegészíti a konkrét egyenlőségi politikákat és pozitív fellépéseket;

N.  mivel a nemi alapú megkülönböztetés hátrányosan érinti a transznemű személyeket, és mivel az Európai Parlament, a Bizottság és több tagállam által a nemek közötti egyenlőség terén folytatott politikák és tevékenységek egyre inkább magukban foglalják a nemi identitást;

O.  mivel a parlamenti bizottságok többsége általában fontosnak tartja a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését (például jogalkotási tevékenységük során, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsággal fenntartott hivatalos kapcsolataikban vagy az egyenlőség tárgyában kidolgozott cselekvési terveikben), ugyanakkor a bizottságok kisebb hányada sosem vagy csak ritkán érdeklődik e kérdés iránt;

1.  elkötelezi magát amellett, hogy a nemek közötti egyenlőség Parlamentben történő általános érvényesítésére vonatkozóan rendszeres jelleggel politikai tervet fogad el és hajt végre, melynek átfogó célja a nők és a férfiak közötti egyenlőség előmozdítása a nemi dimenziónak az összes szakpolitikába és tevékenységbe történő valódi és tényleges beépítése révén, oly módon, hogy az intézkedéseknek a nőkre és a férfiakra gyakorolt eltérő hatását felmérik, a létező kezdeményezéseket összehangolják, továbbá meghatározzák a célkitűzéseket és a prioritásokat, valamint ezek elérésének módjait;

2.  megerősíti, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére vonatkozó, az elkövetkezendő három évet felölelő politikai terv legfőbb céljaként azt kell kitűzni, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése a Parlament valamennyi tevékenysége során következetesebben és hatékonyabban valósuljon meg, a következő prioritások mentén:

3.  felkéri illetékes bizottságát annak vizsgálatára, hogy miként lehetne a legjobban belefoglalni az eljárási szabályzatba azt az eljárást, melynek során a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság – az érintett bizottság által meghatározott határidőket és eljárásokat betartva – módosításokat fogad el egyes konkrét jelentésekkel kapcsolatban, melyek az adott szakpolitikai terület nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos vonatkozásait tárják fel;

4.  felszólítja a többéves pénzügyi keretért és a strukturális alapokért felelős európai parlamenti bizottságokat, hogy még a többéves pénzügyi keret elfogadása előtt értékeljék a javasolt kiadási prioritások, a bevételi források, valamint a kormányzási eszközök nemi szempontú hatásait annak biztosítása érdekében, hogy a 2013 utáni többéves pénzügyi keret figyelembe vegye a nemi szempontokat, egyúttal garantálva, hogy alapszabályzataiban valamennyi uniós finanszírozási program rendelkezzen a nemek közötti egyenlőségre irányuló célokkal, és biztosítson külön finanszírozást e célok elérésére;

5.  elismerését fejezi ki a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó európai parlamenti hálózatnak és azon parlamenti bizottságoknak, amelyek munkájukban átültették a gyakorlatba a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését, és kéri a többi bizottságot annak biztosítására, hogy legyenek elkötelezettek a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére irányuló stratégia iránt, és azt munkájuk során a gyakorlatban is alkalmazzák;

6.  hangsúlyozza, hogy a parlamenti bizottságok számára megfelelő eszközöket – például mutatókat, nemi alapú bontásban szereplő adatokat és statisztikákat – kell biztosítani, melyek lehetővé teszik, hogy alaposabban megértsék a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését, a költségvetési forrásokat pedig a nemek közötti egyenlőség szempontjából kell szétosztani oly módon, hogy arra ösztönözzék a bizottságokat, hogy használják ki a házon belül (az adott bizottság titkárságán, a tematikus osztályon, a könyvtárban stb.) rendelkezésre álló szakmai tudást, valamint a más helyi, regionális, nemzeti és nemzetek feletti intézményeknél – a nemek közötti egyenlőség területén működő állami vagy magán, kis-, közép- vagy nagyvállalatoknál és egyetemeken – elérhető külső szakértelmet;

7.  üdvözli a több parlamenti bizottság által e téren tett egyedi kezdeményezéseket, így többek között a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről a nők mezőgazdaságban és vidéki területeken betöltött szerepéről szóló saját kezdeményezésű jelentés kidolgozását, valamint a Halászati Bizottság részéről egy nyilvános meghallgatás megrendezését a nők szerepéről a halászati övezetek fenntartható fejlődésében;

8.  a parlamenti bizottságoknak a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséért felelős elnökei és alelnökei számára benyújtott kérdőívek alapján arra a következtetésre jut, hogy a parlamenti bizottságoknak a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére irányuló munkája nagymértékben eltér egymástól, és önkéntes alapon szerveződik, egyes területeken erőteljesen összpontosítva a nemi szempontokra, más területeken pedig kevés vagy elhanyagolható ilyen irányú tevékenységgel;

9.  üdvözli a parlamentközi küldöttségek és választási megfigyelő missziók munkáját, valamint ezeknek a harmadik országok parlamentjeivel fenntartott kapcsolatokban kifejtett erőfeszítéseit, melyek célja, hogy kezelje a nemek közötti egyenlőséggel és a nők társadalmi szerepvállalásának növelésével kapcsolatos problémákat olyan kérdések szisztematikusabb nyomon követése és felgöngyölítése révén, mint például a női nemi szervek megcsonkítása vagy az anyai halálozás, valamint oly módon, hogy szorosabban együttműködnek a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsággal a témával kapcsolatos együttes ülések szervezése és információk megosztása területén;

10.  felkéri a Bizottságot, hogy a szakpolitikák programozása és végrehajtása során következetesebb és szisztematikusabb módon közelítse meg és helyezze előtérbe a nemek közötti egyenlőtlenségeket, és kitart amellett, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos célok elérése érdekében valamennyi szakpolitikában javítani kell a nemekkel kapcsolatos kérdések általános figyelembe vételét;

11.  ismételten hangsúlyozza, hogy összpontosítani kell a férfiak és nők közötti azon kapcsolatokra is, amelyek a nemi egyenlőtlenségeket okozzák és állandósítják;

12.  úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére irányuló parlamenti munkának a nemi identitás kérdésére is ki kell terjednie, és meg kell vizsgálnia, hogy az egyes szakpolitikák és tevékenységek hogyan érintik a transznemű személyeket; felszólítja a Bizottságot, hogy a nemek közötti egyenlőség területén folytatott valamennyi tevékenységében és szakpolitikájában vegye figyelembe a nemi identitás kérdését;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európa Tanácsnak.

(1) A Tanács 2011. március 7-i következtetéseinek melléklete. (2) HL C 166., 1995.7.3., 92. o. (3) HL C 320. E, 2005.12.15., 247. o. (4) HL C 348. E, 2010.12.21., 11. o. (5) HL C 61. E, 2004.3.10., 384. o. (6) HL C 244. E, 2007.10.18., 225. o. (7) HL C 184. E, 2010.7.8., 18. o. (8) HL C 212. E, 2010.8.5., 32. o. (9) A Miniszterek Bizottságának 119. ülése, 2009. május 12., Madrid (10) Az ENSZ Közgyűlésének 2010. július 21-i, 64/289. sz.. határozata a rendszerszintű koherenciáról (11) HL C 161 E., 2011.5.31., 8. o.. (12) Elfogadott szövegek: P7_TA(2011)0256. (13) „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó, 2010 és 2015 közötti időszakra vonatkozó stratégia végrehajtását célzó lépések ” című bizottsági szolgálati munkadokumentum (SEC(2010)1079/2) (14) „A nők és a férfiak közötti egyenlőség iránti fokozott elkötelezettség – A nők chartája” című közlemény (COM(2010)0078). (15) A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének létrehozásáról szóló 2006. december 20-i 1922/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, HL L 403., 2006.12.30., 9. o. (16) http://ec.europa.eu/social/BlobServlet?docId=5599&langId=en

Az Európai Parlament 2011. november 17-i állásfoglalása az illegális halászattal szembeni globális szintű küzdelemről – az EU szerepe (2010/2210(INI))

P7_TA(2011)0516 A7-0362/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ 1982. december 10-i tengerjogi egyezményére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete környezetről és fejlesztésről szóló, 1992. júniusi konferenciáján elfogadott, biológiai sokféleségről szóló egyezményre és a környezetről és a fejlődésről szóló riói nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló, a FAO 1993. novemberi konferenciáján elfogadott megállapodásra („betartási megállapodás”),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i tengerjogi egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló, 1995. évi megállapodásra („az ENSZ halállomány-megállapodása” – az ENSZ 1995. augusztusi halállomány-megállapodása),

–  tekintettel a felelősségteljes halászatra vonatkozó, az 1995. októberi FAO-konferencia által elfogadott FAO magatartási kódexre,

–  tekintettel a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998 júniusában elfogadott egyezményre („Aarhusi Egyezmény”),

–  tekintettel a FAO jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló nemzetközi cselekvési tervére (IPOA-IUU), amelyet a FAO Tanácsa 2001 júniusában hagyott jóvá,

–  tekintettel a Bizottságnak „A jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat felszámolására irányuló közösségi cselekvési terv” című, 2002. májusi közleményére (COM(2002)0180),

–  tekintettel a fenntartható fejlődésről szóló, 2002. augusztus 26. és szeptember 4. között Johannesburgban tartott világ-csúcstalálkozón tett nyilatkozatra,

–  tekintettel a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni európai uniós cselekvési terv végrehajtásáról szóló, 2007. február 15-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló, 2008. szeptember 29-i 1005/2008/EK tanácsi rendeletre (az „IUU-rendelet”)(2), a közösségi halászhajók közösségi vizeken kívül folytatott halászati tevékenységeinek engedélyezéséről és a harmadik országok hajóinak közösségi vizekhez való hozzáféréséről szóló, 2008. szeptember 29-i 1006/2008/EK tanácsi rendeletre („halászati engedélyekről szóló rendelet”)(3) és a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló, 2009. november 20-i 1224/2009/EK tanácsi rendeletre („ellenőrzési rendelet”)(4),

–  tekintettel a kikötő szerinti államoknak a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedéseiről szóló, a FAO keretében megkötött és a FAO-konferencia 2009 novemberében, Rómában tartott 36. ülésszakán jóváhagyott megállapodásra,

–  tekintettel az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának (UNODC) „A nemzetközi szervezett bűnözés a halászati ágazatban” című 2011-es jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság Közös Kutatóközpontjának (JRC) „A jogellenes tevékenységektől való visszatartás a halászati ágazatban – Genetika, genomika, kémia és kriminalisztika az IUU-halászat elleni küzdelem és a haltermékek nyomon követhetőségének szolgálatában” címmel, 2011-ben közzétett referenciajelentésére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek fenntartható fejlődésről szóló, közelgő konferenciájára (UNCSD), amelyre 2012 júniusában, Brazíliában fog sor kerülni,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0362/2011),

A.  mivel a Föld felületének 71%-át óceánok borítják, melyek a szárazföldnél tizenhatszor több széndioxidot tárolnak, valamint alapvető fontosságú szerepet töltenek be a bolygó egészének éghajlati és életmentő rendszereiben, valamint a világ népességének jelentős része számára biztosítják az élelmiszert, megélhetést, energiát és szállítási útvonalakat,

B.  mivel a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan (IUU) halászat a jelentések szerint évi 11-26 millió tonnát tesz ki, ami a globális fogás legalább 15%-ának felel meg, ellehetetlenítve a világ tengeri erőforrásai kiaknázásának gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból fenntartható irányítását,

C.  mivel a biológiai sokféleségről szóló egyezmény 2010 októberében, Nagoyában tartott 10. konferenciáján jóváhagyott megállapodás előírta ama nemzetközi kötelezettséget, hogy 2020-ra a biológiai sokféleség csökkenését legalább felére kell mérsékelni,

D.  mivel a világ óceánjai a földi élet 90%-ának élőhelyét alkotják,

E.  mivel a világ óceánjainak kétharmada nemzeti joghatóságon kívül fekszik, a nemzetközi vizek (nyílt tenger) vonatkozásában nincsenek átfogó politikák, és a jelenlegi szórványos jogszabályok főként a tengerek szabadságának 17. századbeli elvein nyugszanak, figyelmen kívül hagyva számos, a földre és a légkörre már régóta alkalmazott környezeti elvet,

F.  mivel a kikötő szerinti államoknak a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és beszüntetésére irányuló intézkedéseiről szóló FAO-megállapodás célkitűzései között szerepel az „olcsó kikötők” felszámolása, amelyek biztonságos menedékül szolgálnak a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászatot folytató hajók számára, valamint ezek szolgálnak az illegális fogást forgalomba hozó kikötőként,

G.  mivel az új uniós ellenőrzési intézkedési csomag – amely az IUU-rendeletből, az ellenőrzési rendeletből és a halászati engedélyekről szóló rendeletből áll – az óceánok e kizsákmányolása elleni küzdelemben átfogó eszközkészletet alkot, mivel meghatározza a lobogó szerinti államok, a parti államok, a kikötő vagy piac szerint illetékes államok felelősségét, az uniós és harmadik országok tekintetében egyaránt,

H.  mivel az EU a halászati termékek legnagyobb importőre a világban és egyike a világ legjelentősebb halászati hatalmainak, és ezért komoly felelőssége kulcsszerepet játszania a nemzetközi közösség IUU-halászat elleni küzdelemben való mozgósításában;

1.  meggyőződése, hogy az IUU-halászat a világ óceánjai biológiai sokféleségére leselkedő legsúlyosabb fenyegetések egyike;

2.  meggyőződése, hogy az IUU-halászat világszerte óriási környezeti és gazdasági problémát jelent az édesvízi és tengeri halászatban egyaránt, aláássa a halászati gazdálkodás terén tett erőfeszítéseket, veszélybe sodorja a halállomány fenntarthatóságát és az élelmiszerbiztonságot, valamint torzítja a piacot, illetve társadalmi és gazdasági szempontból beláthatatlan következményekkel jár a társadalom egészére nézve, többek között a fejlődő országokban is;

3.  hangsúlyozza, hogy az IUU-halászat, és a hozzá kapcsolódó kereskedelmi tevékenységek tisztességtelen versenyhelyzetet keltenek a halászok és mindazok számára, akik tevékenységüket törvénytisztelően gyakorolják, valamint gazdasági nehézségeket okoznak a halászközösségeknek, a fogyasztóknak és az ágazat egészének;

4.  kiemeli az IUU-rendeletből, az ellenőrzési rendeletből és a halászati engedélyekről szóló rendeletből álló új uniós ellenőrzési intézkedési csomaggal az EU által világszinten felvállalt vezető szerepet; álláspontja szerint mindez az óceánok e kizsákmányolása elleni küzdelemben széles körű és átfogó eszközkészletet alkot, mivel meghatározza a lobogó szerinti államok, a parti államok, a kikötő vagy piac szerint illetékes államok felelősségét, az uniós és harmadik országok tekintetében egyaránt, valamint állampolgáraik tevékenységeivel kapcsolatos kötelezettségeiket; sürgeti ezen eszközök következetes alkalmazását;

5.  hangsúlyozza, hogy az információgyűjtés és -csere javítása, illetve az uniós halászati jogszabályok szigorú és átlátható alkalmazásának elősegítése érdekében fokozni kell a Bizottság, a Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal és a tagállamok közötti koordinációt;

6.  megítélése szerint a hajók vonatkozó irányítási és egyéb szabályoknak való megfelelése biztosításával, a fogási és halászati erőkifejtési adatok összegyűjtésével és bejelentésével, valamint a nyomon követhetőség – többek között a fogási tanúsítványok hitelesítésén keresztüli – biztosításával kapcsolatos felelősségnek továbbra is a lobogó szerinti államot kell terhelnie, mivel a másik államra történő feladatátruházás aláásná az IUU-halászat elleni küzdelmet;

7.  ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság és a tagállami ellenőrző hatóságok megfelelő (emberi, pénzügyi és technológiai) erőforrásokat kapjanak, amelyek lehetővé teszik számukra e rendeletek teljes körű végrehajtását;

8.  hangsúlyozza, hogy az EU hitelessége érdekében a Bizottságnak és a tagállamoknak azonosítaniuk és szankcionálniuk kell az uniós jogszabályokat megsértő uniós gazdasági szereplőket, és ezzel összefüggésben úgy véli, hogy még mindig van tennivaló ahhoz, hogy az EU megfelelő küzdelmet folytasson a saját területén, illetve az uniós gazdasági szereplők által bárhol a világon folytatott IUU-halászat ellen;

9.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy garantálják a jogellenes halászat elleni küzdelmet a tengereken és a belvizeken, és hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni az ellenőrzési mechanizmusok és végrehajtásuk kielégítő voltát;

10.  szorgalmazza, hogy a közös halászati politika felülvizsgálatát használják fel arra, hogy ösztönzőket teremtenek a jogszerű halászat számára a halállomány, a környezet, valamint az EU fogyasztóinak és termelőinek érdekében;

11.  felszólítja a Bizottságot, hogy még 2012 vége előtt vizsgálja ki, hogy az EU-ban olyan nagyságrendű-e a szabadidős horgászat, hogy az valóban IUU-halászatként sorolható be;

12.  kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok működjenek együtt egy „európai parti őrség” létrehozása érdekében, hogy növelni lehessen a közös ellenőrzési és felügyeleti kapacitást, valamint eredményes küzdelmet lehessen folytatni a jelenlegi vagy jövőbeli tengeri veszélyek, úgy mint a terrorizmus, a kalózkodás, az IUU-halászat, az illegális kereskedelem vagy a akár a tengeri környezetszennyezés ellen;

13.  szorgalmazza, hogy a Bizottság – a tengerfelügyelet integrációja érdekében – folytassa az információcsere elősegítésére irányuló erőfeszítéseit, és különösen azokat, amelyek célja, hogy a parti őrség szolgálatait európai szinten harmonizálják;

14.  meggyőződése, hogy az IUU-halászat elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós célkitűzésekhez hozzá kellene rendelni a megvalósításukhoz szükséges – elsősorban pénzügyi – forrásokat, a tagállamok rendelkezésére bocsátva a meglévő szabályok végrehajtásához szükséges forrásokat; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy új módszerek (például elektronikus nyomkövető rendszerek) esetleges jövőbeli bevezetéséhez biztosítani kell, hogy az EU költségvetésében rendelkezésre álljanak a megvalósításukhoz szükséges pénzügyi eszközök;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé éves értékeléseket a közös halászati politika szabályainak végrehajtásában elért tagállami teljesítményekről, feltárva a korrekciót igénylő esetleges hiányosságokat, valamint a teljes körű megfelelés biztosításához használjon fel minden lehetséges eszközt – beleértve azon tagállamok megnevezését is, amelyek elmulasztják kötelezettségeik teljesítését – egy megbízható és átlátható ellenőrző rendszer létrehozása céljából;

16.  üdvözli a Bizottság határozatát egy pontalapú halászati engedély bevezetéséről, amely egy újabb olyan eszköz, amelyet a tagállamok arra használhatnak majd, hogy az értékesítési lánc minden egyes szakaszában be tudják azonosítani a szabálytalanságokat, és jogsértés esetén szigorú büntetéseket szabjanak ki;

17.  megítélése szerint a halállományok, halászflották és a flották mögött meghúzódó tőke jelentős mozgására és a hal piacának globális jellegére tekintettel az IUU-halászat elleni küzdelem csak két- vagy többoldalú nemzetközi együttműködéssel, illetve a halászhajókra, tevékenységükre, a fogásra és egyéb idevágó területre vonatkozó részletes, pontos és időszerű adatok cseréjével lehet eredményes;

18.  felhívja az EU-t, hogy határozottan ragaszkodjon ahhoz, hogy a harmadik országok eredményesen lépjenek fel az IUU-halászattal szemben, többek között a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló FAO-megállapodás, az ENSZ halállomány-megállapodása, a FAO betartatási megállapodása és az ENSZ tengerjogi egyezménye, illetve a regionális halászati gazdálkodási szervezetek által a kereskedelmi megállapodásokkal, a halászati partnerségi megállapodásokkal és az EU fejlesztéspolitikájával összefüggésben már elfogadott fogási dokumentációs rendszerek aláírásának, ratifikálásának és végrehajtásának szorgalmazásán keresztül;

19.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy minden olyan harmadik országgal, amellyel az EU halászati partnerségi megállapodást írt alá, végre kell hajtatni a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) az alapvető munkajogokra, különösen pedig az IUU-halászattal okozott szociális dömpingre vonatkozó szabályait;

20.  hangsúlyozza, hogy a halászati tevékenységek megfigyelésének, ellenőrzésének és felügyeletének múltbeli korlátait a technikai fejlődés – például az űr- és műholdas technológia – jórészt megoldotta, és az IUU-halászat elleni küzdelem kulcsa jelenleg leginkább az eredményes és felelősségteljes kormányzati fellépésre való politikai hajlandóság;

21.  felszólítja a tagállamokat, hogy az IUU-halászattal kapcsolatos tevékenységekben – köztük a jogszerűen kifogott uniós hallal való összekeverésében – részt vevő hajókat, tulajdonosokat, vállalatokat vagy magánszemélyeket ugyanúgy üldözzék és büntessék meg, ahogyan a környezeti vagy gazdasági bűncselekmények elkövetőit is, ítélethozatalkor súlyos szankciókat kiszabva, ideértve súlyos vagy többszörös elkövetés esetén a halászati engedélyek végleges visszavonását és a kikötői létesítményekhez való hozzáférés megtagadását;

22.  sajnálatosnak tartja, hogy olyan hajók részesültek uniós támogatásban, amelyeket korábban illegális halászaton értek;

23.  felhívja a Bizottságot, hogy mindenfajta pénzügyi támogatás vonatkozásában módosítsa akként a követelményeket, hogy az olyan hajók tulajdonosait, amelyekről bebizonyosodott, hogy illegális halászatot folytattak, sújtsák pénzügyi szankciókkal és tagadják meg tőlük a finanszírozási lehetőségeket;

24.  sürgeti a Bizottságot, hogy tartsa vissza az Európai Halászati Alap támogatását az IUU-halászatban érintett valamennyi hajótól;

25.  hangsúlyozza, hogy a tengeri erőforrások fenntartható felhasználásának megvalósulása érdekében biztosítani kell a halászati ágazat nagyobb felelősségét és elszámoltathatóságát; megítélése szerint kulcsfontosságú az átláthatóság erősítése a halászati ágazat és tevékenységei minden vonatkozásában, beleértve a hajók tényleges tulajdonosi viszonyainak, és halászati jogaiknak, illetve ezek közzététele feltételeinek meghatározására, valamint a nemzetközi vizeken halászó hajók ellenőrzésére szolgáló nemzetközi kritériumokról való megállapodást;

26.  meggyőződése, hogy az Európai Uniónak példát kell mutatnia azzal, hogy a halászati irányításban a döntéshozatal során az átláthatóság politikáját alkalmazza és mozdítja elő a nemzetközi szervezetekben és azokban a harmadik országokban, amelyekkel az EU halászati kapcsolatokat ápol;

27.  úgy véli, hogy a nemzetközi, regionális és nemzeti szinten elfogadott intézkedéseket tiszteletben tartó, és a források felelősségteljes és fenntartható használatán alapuló halászat kedvezően hat mind az EU, mind pedig a fejlődő országok gazdasági fejlődésére és a munkahelyteremtésre, ugyanakkor a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat (IUU-halászat) súlyos gazdasági, társadalmi és környezeti következményekkel jár, amelyek a fejlődő országok esetében még nagyobb károkat okoznak, mivel gátolják a millenniumi fejlesztési célok, azon belül az 1., 7., és 8. cél megvalósítását;

28.  hangsúlyozza a halászati tevékenységek határokon átnyúló jellegét, valamint azt, hogy az IUU-halászat elleni küzdelem érdekében két- és sokoldalú együttműködésre van szükség, hogy az IUU-halászat elleni küzdelemre irányuló intézkedéseket mindenki átlátható, megkülönböztetésmentes és méltányos módon alkalmazza, figyelembe véve a fejlődő országok, és főként a kis szigetállamok pénzügyi, műszaki és humán kapacitásait;

29.  kéri, hogy a Bizottság biztosítsa a politikái közötti koherenciát annak érdekében, hogy a szegénység elleni küzdelemre irányuló fejlesztési politika a környezetvédelmi és kereskedelmi kérdések mellett szerves részét képezze az IUU-halászat elleni küzdelmet célzó uniós politikának;

30.  hangsúlyozza, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn az IUU-halászat és egy állam kormányzási szintje között, és felszólít arra, hogy valamennyi külső segítségnyújtási intézkedést a kedvezményezett államnak az IUU-halászat saját vizein való megtiltására és általában a halászati ágazat irányításának javítására irányuló határozott politikai akarata kísérje;

31.  szorgalmazza, hogy a Bizottság és a tagállamok terjesszék ki pénzügyi technológiai és technikai támogatási programjaikat – többek között a hivatalos fejlesztési támogatást és a halászati partnerségi megállapodásokat – a fejlődő országok vizeinek megfigyelési, ellenőrzési és felügyeleti programjaira, a kétoldalú programok helyett a regionális programoknak biztosítva elsőbbséget; ösztönzi továbbá az ilyen programok finanszírozása során az összes – európai és más – adományozó között nagyobb fokú koordinációt;

32.  úgy véli továbbá, hogy az EU-nak aktívan fel kellene használnia a halászati partnerségi megállapodások (FPA-k) keretében folytatott együttműködést annak érdekében, hogy hatékonyabban küzdelmet folytathasson az IUU-halászat ellen;

33.  kéri, hogy a Bizottság a szükséges mértékben növelje a halászati ágazat pénzügyi keretét a fejlődő országokkal kötendő megállapodásokban, hogy ezen országok az IUU-halászat elleni küzdelem vonatkozásában intézményi, humán és műszaki kapacitásaikat megerősítsék és így fokozottan betartsák a globális és regionális halászati gazdálkodási szervezetek által hozott intézkedéseket, illetve az európai jogszabályokat;

34.  hangsúlyozza, hogy szükség van a civil társadalom bevonására és a halászati ágazat vállalatainak felelősségvállalására, hogy biztosítsák a legális halászati módszerek betartását, illetve a vállalatok társadalmi és környezetvédelmi felelősségvállalása keretében együttműködjenek a hatóságokkal az IUU-halászat elleni küzdelemben;

35.  felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy felvegye az országok által a jelenleg felülvizsgálat alatt álló általános preferenciális rendszerre (GSP+) való jogosultság feltételeként végrehajtandó eszközök listájára a FAO kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló egyezményét, az ENSZ halállomány-megállapodását és a FAO betartatási megállapodását; kéri, hogy vonják vissza a kiviteli engedélyeket minden olyan államra vonatkozóan, amely IUU-halászatból származó termékeket forgalmaz; úgy véli, hogy az ilyen termékek forgalmazásának megtiltása érdekében az EU-nak ezekkel az államokkal együttműködést kell kialakítania;

36.  emlékeztet arra, hogy a WTO szabályainak hatálya alá tartozó kereskedelmi kapcsolatokkal összefüggésben az IUU-halászat kérdése nem választható el a gazdasági partnerségi megállapodások kérdésétől; kiemeli, hogy egyes feldolgozott halászati termékek esetében az eredeti szabályoktól való eltérés problémát jelent, különösen Pápua-Új-Guinea esetében, amely megakadályozza az ilyen termékek nyomon követhetőségét és utat enged az IUU-halászatnak;

37.  megítélése szerint az EU-nak a következő célkitűzéseket kellene követnie minden olyan regionális halászati gazdálkodási szervezetben, amelynek tagja:

38.  felhív a regionális halászati gazdálkodási szervezetek hálózatának sürgős, valamennyi nyílt tengeri halászatra és területre történő kibővítésére, akár új regionális halászati gazdálkodási szervezetek létrehozásával, akár a már meglévők megbízatásának kiterjesztésével; meggyőződése, hogy az IUU-halászat globális jellege miatt szükségszerű a regionális halászati gazdálkodási szervezetek közötti, jelentősen fokozott együttműködés, főként az információcsere, a hajókkal és részes felekkel szembeni szankciók terén;

39.  meggyőződése, hogy a nyílt tengeri halászat jogát a nemzetközi jog alapján lehetséges mértékben az állam megfelelő nemzetközi szervezetekben fennálló tagságához és az általuk elfogadott összes irányítási intézkedés maradéktalan végrehajtásának feltételéhez kell kötni;

40.  megállapítja, hogy a halászati és akvakultúrával kapcsolatos globális kérdések vizsgálata terén a FAO a tudományos szakértelem és az ajánlások fő forrása, mivel a halászat fejlődése és irányítása egyre inkább összeforr a biológiai sokféleség megőrzésével és a környezetvédelemmel;

41.  teljes mértékben támogatja a FAO jelenlegi, globális halász-, hűtő- és ellátó-hajólajstrom létrehozására vonatkozó kezdeményezését, amit kötelezővé kell tenni, és amelybe 10 Bt feletti hajókat a lehető legkorábban fel kell venni;

42.  szorgalmazza a lobogó szerinti állam teljesítményének értékelésére szolgáló rendszer – jelenleg a FAO-nál folyamatban lévő –gyors kifejlesztését, a nemzetközi kötelezettségeik teljesítésének mellőzésére hajlamos államokra történő nyomásgyakorlás eszközeként; sürgeti, hogy hathatós rendszert kell találni azon államok szankcionálására, amelyek nem biztosítják, hogy a lobogójuk alatt hajózó nagy hajók ne támogassák az IUU-halászatot, illetve ne folytassanak ilyen halászatot, és betartsák az összes vonatkozó jogszabályt; felszólítja a tagállamokat, hogy a jogellenes halászat leállítása érdekében tisztességesen és átláthatóan érvényesítsék a piaci eszközöket, anélkül hogy más országokkal szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmaznának; támogatja a FAO-nak azt a döntését, hogy nemzetközi konzultációkat indít a lobogó szerinti államok által a nemzetközi jog alapján őket terhelő kötelezettségek tekintetében nyújtott teljesítmény tárgyában;

43.  intézkedések sürgős elfogadását szorgalmazza abból a célból, hogy véget vessenek az „olcsó lobogók” használatának, amely gyakorlat lehetővé teszi a halászhajók számára, hogy büntetlenül jogellenesen tevékenykedjenek, ami jelentős károkat okoz a tengeri ökoszisztémára, a halállományokra, a part menti közösségekre, az élelmezésbiztonságra – különösen a fejlődő országokban –, valamint a legális, törvénytisztelő halászati ágazatra nézve;

44.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a kalózhalászat ilyen formái ne érintsenek uniós érdekeket, és ezért felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy állampolgáraik ne támogassák az IUU-halászatot, és ne folytassanak ilyen halászatot;

45.  támogatja a Bizottság nyilvános jegyzék létrehozására irányuló erőfeszítéseit, amelyben azoknak a hajótulajdonosoknak a személyazonossága szerepelne, akikről bebizonyosodott, hogy IUU-halászatban vettek részt; meggyőződése, hogy a jegyzéknek összhangban kell lennie a vigói Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal által vezetett jegyzékkel;

46.  meggyőződése, hogy egy, az ENSZ rendszerébe integrált szervezetnek kell haladéktalanul elvégeznie a lobogó szerinti államok, illetve a regionális halászati gazdálkodási szervezetek független értékelését;

47.  felismeri, hogy nincsen nemzetközi együttműködés a halászaton kívüli egyéb, tengeri környezetet érintő emberi tevékenységek negatív hatásainak kezelésében, és felhívja a Bizottságot, hogy álljon ki egy globális szervezet létrehozása mellett ezen űr kitöltése érdekében, lehetőleg az ENSZ égisze alatt;

48.  hangsúlyozza, hogy a piac szerint illetékes állam koncepcióját a piacok IUU-halászatból származó halak előtti lezárása eszközeként ki kell teljesíteni; meggyőződése, hogy az EU-nak sürgősen tárgyalásokat kell folytatnia más jelentős, forgalomba hozatal szerinti államokkal – beleértve például az USA-t, Japánt és Kínát –, hogy miként működjenek együtt egymás között, és esetlegesen a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályaival összhangban, az ENSZ keretei között miként alakítsanak ki a lehető leghamarabb egy olyan nemzetközi jogi eszközt, amely leállítja, üldözi és bünteti az IUU-halászatot;

49.  hangsúlyozza, hogy az európai halászati ágazat fenntartása és fejlesztése részben az európai és a világpiacon forgalmazott halászati termékek szigorú IUU-ellenőrzésétől függ; hangsúlyozza, hogy ez az ágazat fontos a regionális tervezés, az élelmiszerbiztonság, a foglalkoztatás fenntartása és a közösségi vizek erőforrásainak megőrzése szempontjából;

50.  az az álláspontja, hogy az Európai Unió már rendelkezik a jogellenes halászattól való elrettentéshez szükséges eszközökkel, továbbá meggyőződése, hogy mivel a világ egyik legnagyobb halászati piaca, ha ezeket megfelelően alkalmazná, visszatartó erejüknek kétségtelenül gyakorlati eredményei lennének; követeli ezért, hogy azoknak az államoknak vagy szerződő feleknek, amelyek megtagadják az együttműködést a regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel olyan intézkedések bevezetésében, mint a fogási dokumentációs rendszerek vagy a kikötő szerinti állam hatóságának hatáskörébe tartozó további intézkedések, ne adjanak ki európai uniós kiviteli bizonyítványokat, vagy vonják vissza tőlük azokat;

51.  hangsúlyozza, hogy az IUU-halászat ellen folytatott küzdelem egyik leghatásosabb fegyvere a kereskedelem; ismételten sajnálkozik a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság és a Kereskedelmi Főigazgatóság közötti koordináció hiánya miatt, tekintettel arra, hogy míg az előbbi egyre több célkitűzést fogalmaz meg az IUU-halászat elleni küzdelemben, úgy tűnik, hogy az utóbbinak az a kizárólagos célja, hogy minél szélesebbre tárja a közösségi piacok kapuit a behozatal előtt, tekintet nélkül a származására és a minőségi garanciáikra, miközben vámkedvezményeket és a származási szabályok alóli felmentéseket osztogat, amelyek csak arra jók, hogy az európai piacokat olyan flották és országok számára tegyék elérhetővé, amelyek az IUU-halászat fölött legalábbis szemet hunynak;

52.  ezzel összefüggésben úgy véli, hogy egyre nagyobb mértékben felelőssé kell tenni tevékenységeiért a piacot – és különösen az importőröket –, mivel talán a piac az IUU-halászat legjelentősebb oka;

53.  hangsúlyozza a fogyasztó azon jogának fontosságát, hogy mindig biztos lehessen abban, hogy a megvásárolt terméket jogszerűen halászták;

54.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat egyaránt, hogy javítsák a különféle címkézési rendszerekről – például a Tengergazdálkodási Tanács (MSC) rendszeréről – a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatást, amelyek átláthatóságot teremtenek, és garantálják a fogyasztó számára, hogy fenntarthatóan, jogszerűen kirakodott halat vásárol;

55.  teljes mértékben támogatja az új iránymutatásokat, amelyet a FAO Halászati Bizottságának (COFI) 2011. februári ülésén fogadtak el, és amelynek célja a halászati termékek címkézésének harmonizációja az illegális halászat elleni küzdelem érdekében; úgy véli, hogy a címkén egyértelműen fel kell tüntetni a hal kereskedelmi és tudományos megnevezését, a halászat típusát és mindenekelőtt azt, hogy mely területről származik;

56.  szorgalmazza, hogy a Bizottság álljon ki a globális fogási dokumentációs rendszer kialakítása mellett;

57.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a halászati termékeknek az ellátási láncon belüli teljes körű és eredményes nyomon követhetőségét biztosító technikák kidolgozását és alkalmazását, köztük a halászhajók és segédhajók műholdas követését, a halállományok helymeghatározására szolgáló elektronikus címkéket, valamint a halászati termékek és földrajzi eredetük meghatározása céljából a halak globális DNS- és egyéb genetikai adatbázisának kialakítását, amint azt a Bizottság Közös Kutatóközpontja által készített, „A jogellenes tevékenységektől való visszatartás a halászati ágazatban – Genetika, genomika, kémia és kriminalisztika az IUU-halászat elleni küzdelem és a haltermékek nyomon követhetőségének szolgálatában” című jelentés is tartalmazza;

58.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy minden szinten növeljék a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harcra fordított forrásokat;

59.  üdvözli az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODC) által a nemzetközi szervezett bűnözésnek a halászati ágazatban betöltött szerepéről készített jelentést, és annak kifejtését, hogy a szervezett bűnözői csoportok miként terjesztik ki befolyásukat a halászati ágazatra, ideértve a halászatot megelőző (hajóval és legénységgel való ellátással, tüzelőanyag-ellátás stb.) és követő fázisokat (forgalmazás, szállítás);

60.  riasztónak tartja az IUU-halászatban résztvevők által elkövetett bűncselekményeket – például emberi kizsákmányolást, embercsempészetet, pénzmosást, korrupciót, csempészetet, adóelkerülést és vámcsalást –, amelyeket a nemzetközi szervezett bűnözés megnyilvánulásának kell tekinteni; hangsúlyozza, hogy átfogóbb és integráltabb megközelítésre van szükség az IUU-halászat elleni küzdelemben, amely többek között kiterjed a kereskedelem és a behozatal ellenőrzésére is;

61.  teljesen egyetért az UNODC-jelentés ajánlásaival, beleértve a nemzetközi együttműködésnek a tengeren végrehajtott bűncselekmények utáni nyomozásra történő kiterjesztését, a halászhajó tulajdonosi viszonyai és tevékenysége átláthatóságának javítását, és a nyomon követhető tényleges tulajdonossal nem rendelkező társaságok által történő halászhajó-értékesítés és egyben az üzemeltetés visszaszorítását;

62.  megállapítja, hogy az ENSZ a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezménye egyike a legszélesebb körben ratifikált egyezményeknek, amely kötelezi a részes feleket az egymással való együttműködésre a nemzetközi szervezett bűnözési esetekben a nyomozási, vádemelési és bírósági eljárások során, ezzel fontos szinergiákat teremtve az IUU-halászat elleni küzdelemben;

63.  meggyőződése, hogy az IUU-halászatot az Interpol egyik kiemelt területévé kellene tenni, a szervezetnek pedig erőforrásokat és nyomozati hatásköröket kell biztosítani az IUU-halászat nemzetközi bűnügyi vonatkozásainak nyomon követése és leküzdése céljára;

64.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az USA Lacey-törvényét, és mérlegelje, hogy egyes elemei – különösen az általa a hal legális eredetével kapcsolatban a kiskereskedőkre háruló felelősség – hasznosak lennének-e európai összefüggésben;

65.  felszólítja a Bizottságot, hogy a fenti elveket adott esetben szerepeltesse kétoldalú halászati megállapodásainak rendelkezéseiben;

66.  kitart amellett, hogy az EU-nak javasolnia kell, hogy az óceánok nemzetközi irányításának kérdését kiemelt témává kell tenni a fenntartható fejlődésről 2012-ben – az ENSZ tengerjogi egyezményének 30. évfordulóján – Brazíliában megrendezésre kerülő világ-csúcstalálkozón;

67.  rámutat, hogy a jogellenes halászat elleni világméretű küzdelem elengedhetetlen a globális fenntartható fejlődés érdekében, és következésképpen annak a halászati partnerségi megállapodások, a kereskedelempolitikai kötelezettségvállalások, a fejlesztési támogatási politikai célkitűzések, valamint az uniós külpolitikai prioritások elválaszthatatlan, kifejezett részét kell képeznie;

68.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, azon regionális halászati gazdálkodási szervezetek titkárságainak, amelyekben az EU szerződő félként részt vesz, valamint a FAO Halászati Bizottságának.

(1) HL C 287. E, 2007.11.29., 502. o. (2) HL L 286., 2008.10.29., 1. o. (3) HL L 286., 2008.10.29., 33. o. (4) HL L 343., 2009.12.22., 1. o.

Az Európai Parlament 2011. november 17-i állásfoglalása az emberi jogok megsértésének legutóbbi eseteiről Iránban

P7_TA(2011)0517 RC-B7-0594/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Iránról, nevezetesen az emberi jogok kérdéséről szóló korábbi állásfoglalásaira, valamint különösen a 2010. szeptember 7-én és 2011. január 20-án elfogadott állásfoglalására,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának az iráni emberi jogi helyzettel foglalkozó ENSZ-különmegbízott megbízatásának létrehozásáról szóló 16/9. számú határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2010. februári egyetemes időszakos felülvizsgálatát követően megállapított 123 ajánlásra,

–  tekintettel arra, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának elnöke 2011. június 17-én kinevezte Ahmed Sahídot az iráni emberi jogi helyzettel foglalkozó ENSZ-különmegbízottnak, valamint tekintettel a különmegbízott által 2011. szeptember 23-án az ENSZ Közgyűlésének 66. ülésére benyújtott, az iráni emberi jogi helyzetről szóló időközi jelentésre,

–  tekintettel az ENSZ főtitkára által 2011. szeptember 15-én az ENSZ Közgyűlésének 66. ülésére benyújtott, az Iráni Iszlám Köztársaságban tapasztalható emberi jogi helyzetről szóló jelentésére,

–  tekintettel az irányi emberi jogi dokumentációs központ 2011. június 10-i jelentésére, mely szerint az iráni börtönhatóságok a kínzás egyik módjaként az erőszakos közösülést alkalmazzák,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által 2011. szeptember 15-én és 26-án tett nyilatkozatokra Naszrín Szotúdeh emberi jogi ügyvéd bebörtönzéséről és hat független filmkészítő letartóztatásáról, valamint a 2011. október 18-án tett nyilatkozatra a Dzsafar Panahi filmrendező és Marzieh Vafamehr színésznő ellen hozott ítéletekről,

–  tekintettel az Unió korlátozó intézkedéseinek az Iránban zajló súlyos emberi jogi jogsértések következtében történő 2011. október 10-i fokozására,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2007. december 18-i 62/149. sz. és 2008. december 18-i 63/168. sz. határozatára a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a faji diszkrimináció valamennyi formájának felszámolásáról szóló nemzetközi egyezményre, valamint az ENSZ gyermekjogi egyezményére, amelyek mindegyikét aláírta Irán is,

–  tekintettel az Iráni Iszlám Köztársaság alkotmányára, nevezetesen annak a véleménynyilvánítás, a gyülekezés, az egyesülés és a vallásgyakorlás szabadságáról, valamint a megvádoltak és fogvatartottak alapvető jogairól szóló 23–27. és 32–35. cikkeire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel az Iránban jelenleg tapasztalható emberi jogi helyzetet az alapvető jogok szisztematikus és folyamatos megsértése jellemzi; mivel az emberi jogi jogvédők (különösen a nők, a gyermekek és a kisebbségek jogaiért harcoló aktivisták), az újságírók, a bloggerek, a művészek, a diákvezetők, az ügyvédek, valamint a szakszervezeti és környezetvédelmi aktivisták továbbra is nagy nyomás alatt élnek, és a letartóztatás folyamatos veszélyével kell szembenézniük;

B.  mivel a legsürgetőbb problémák a következők: az igazságszolgáltatás terén felhalmozódott hiányosságok, a kínzás fogalmát kimerítő gyakorlatok, a fogva tartottakkal szembeni kegyetlen és megalázó bánásmód, ideértve az erőszakos közösülést is, a nőkkel szembeni egyenlőtlen bánásmód, a vallási és etnikai kisebbségek üldözése, valamint a polgári és politikai jogok hiánya, különösen az emberi jogi jogvédők, az ügyvédek és a civil társadalmi szereplők zaklatása és megfélemlítése;

C.  mivel a 2011 első felében lezajlott a kivégzések aránya alapján a világon Iránban a legmagasabb az egy főre jutó halálbüntetések száma, ami szemben áll a halálbüntetés eltörlése felé mutató világtendenciával;

D.  mivel annak ellenére, hogy Irán aláírta a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát és hivatalosan betiltotta a 18 év alattiak kivégzését, számos forrás szerint több fiatalkorú elkövetőt végez ki, mint bármely másik ország;

E.  mivel az iráni hatóságok eddig nem teljesítették az ENSZ keretében vállalt kötelezettségeiket, és nem voltak hajlandóak együttműködni a különmegbízottal; mivel az időközi jelentés „szisztematikus jogsértésekről” és a visszaélések gyakoriságának emelkedésérõl beszél, riasztónak tartja a kisebb bűncselekmények esetén megfelelő eljárás nélkül alkalmazott halálbüntetések növekvő számát, és megállapítja, hogy 2011-ben eddig legalább 200 hivatalos, Meshed kelet-iráni városban pedig 146 titkos kivégzést végeztek; mivel 2010-ben több mint 300 embert végeztek ki titokban Iránban;

F.  mivel a fogva tartott vagy bírói eljárás alatt álló irániak rokonait is letartóztatják, kihallgatják és zaklatják, Iránon kívül és az Unióban is; mivel több ezer iráni menekült el az országból és talált menedékre a szomszédos országokban;

G.  mivel Mir Hosszein Múszavi és Mehdi Karrúbi ellenzéki vezetőket 2011. február 14-e óta illegálisan házi őrizetben és önkényesen börtönben tartják; mivel e vezetőket – politikailag aktív házastársaikkal együtt – hosszabb-rövidebb időre erőszakkal ismeretlen helyre hurcolták, és lehetetlenné tették, hogy kapcsolatba lépjenek barátaikkal és családjukkal, valamint súlyos kínzásnak vetették őket alá;

H.  mivel 2011 februárjában és márciusában több száz főt tartóztattak le és legalább hárman meghaltak, amikor tüntetők ezrei vonultak az utcákra a szomszédos arab országok demokratikus mozgalmait támogatva, valamint Mir Hosszein Múszavi és Mehdi Karrúbi ellenzéki vezetők fogva tartása ellen tiltakozva;

I.  mivel 2011 áprilisában a biztonsági erők a délnyugati Huzisztán tartományban több tucat – főként arab származású – tüntetőt öltek meg és tartóztattak le, és mivel Nyugat-Azerbajdzsán tartományban az Urmia-tó kiszáradása elleni környezetvédelmi tüntetésen több tucat embert tartóztattak le, sokan pedig megsérültek;

J.  mivel a vallási kisebbségekre, legfőképpen a bahá'i hitűekre, a más hitre áttérőkre és a szakadár síita tudósokra gyakorolt nyomás egyre nő; mivel annak ellenére, hogy bahá'i hitűek alkotják a legnagyobb nem muzulmán vallási kisebbséget, jelentős mértékű megkülönböztetésnek vannak kitéve – például megtagadják tőlük az oktatáshoz való hozzáférést –, és mivel hét bebörtönzött vezetőjük ellen jogi eljárás folyik, és a közösség több mint 100 tagja van fogságban; mivel bizonyos értesülések szerint 2011 első felében legalább 207 keresztényt tartóztattak le; mivel a szunnita muzulmánok ellen továbbra is jogi és gyakorlati értelemben is megkülönböztetés folyik, és nem élhetnek teljes körűen a szabad vallásgyakorlás jogával; mivel az állam által is támogatott rágalomhadjárat folyik a síita Nematulláhi Szufi rend ellen, amely hadjárat keretében a miszticizmus valamennyi formáját sátánizmusként írják le, és üldözik a híveit, aminek a legkirívóbb példája a 2011. szeptemberi fegyveres támadás Kavarban, melyben egy ember meghalt és számosan súlyosan megsebesültek;

K.  mivel számos, az iszlámról áttért személyt letartóztattak, és mivel a büntető törvénykönyv tervezetének 225. cikke a halálbüntetés kötelezővé tételét kívánja bevezetni az elítélt, hitüket elhagyó férfiak esetében; mivel Júszef Nadarháni protestáns lelkészt hitének elhagyásáért továbbra is kivégzés fenyegeti;

L.  mivel az Iráni Forradalmi Gárda, a titkosszolgálatok és a Baszidzs milícia a súlyos és brutális elnyomás aktív szereplői Iránban;

M.  mivel a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű közösség tagjait zaklatás, üldözés, kegyetlen bánásmód, sőt halálbüntetés fenyegeti; mivel szexuális irányultságuk alapján megkülönböztetésnek vannak kitéve – például ami a foglalkoztatást, a lakhatást, az oktatást és az egészségügyi ellátást illeti –, továbbá társadalmi kirekesztés áldozatai;

N.  mivel az ismert diákaktivistákra, Bahareh Hedájatra, Mahdieh Golroora és Madzsíd Tavakkolira kiszabott börtönbüntetést „a rendszer elleni propaganda” folytatásának vádjával hat-hat hónappal meghosszabbították; mivel 2011. szeptember 15-én Szomajeh Tohidlu politikai aktivista és doktorandusz az Evin börtönben letöltött egyéves büntetését követően 50 korbácsütést kapott; mivel Szomajeh Tohidlu addigra már letöltötte hetvennapos börtönbüntetését; mivel a bebörtönzést és az 50 korbácsütést is blogolásért és egyéb internetes tevékenységért szabták ki rá; mivel 2011. október 9-én Pajman Aref diákaktivista a börtönből való szabadon bocsátása előtt 74 korbácsütést kapott az iráni elnök megsértésének vádjával;

O.  mivel a neves iráni filmrendezőt, Dzsafar Panahit hat év börtönbüntetésre ítélték, amit másodfokon is megerősítettek; mivel a neves színésznőt, Marzieh Vafamehrt egy év börtönre és 90 korbácsütésre ítélték, miután részt vett egy olyan film forgatásán, amely az Iránban dolgozó művészek nehéz körülményeit mutatja be; mivel 2011. szeptember 17-én az iráni hatóságok letartóztatták Mohszen Sahrnazdar, Hádi Afarideh, Katajún Sahabi, Nászer Szafarian, Sahnam Bazdar és Modzstaba Mir Tahmaszeb független dokumentumfilm-készítőket, miután megvádolták őket azzal, hogy a BBC perzsa adásának dolgoznak és a nevükben kémtevékenységet folytatnak;

P.  mivel 2009 óta több tucat ügyvédet tartóztattak le hivatásuk gyakorlása miatt, köztük Naszrín Szotúdehet, Mohammad Szeifzádehet, Hutan Kiant és Abdolfattah Szoltánit; mivel a Nobel-díjas Sirin Ebadit ténylegesen száműzetésbe kényszerítették, miután a hatóságok bezáratták az általa vezetett Emberi Jogi Jogvédők Központját, és mivel a politikai foglyok és a meggyőződésük miatt bebörtönzöttek védelmét vállaló ügyvédek fokozott személyes kockázatnak vannak kitéve;

Q.  mivel az iráni hatóságok bejelentették, hogy dolgoznak a nyílt, globális internettel párhuzamos és esetlegesen annak helyébe lépő internet létrehozásán, amely megfelel az iszlám elveinek, és amelyet „halal” hálózatnak neveznek; mivel a „halal internet” lehetővé tenné az iráni hatóságok számára az internetforgalom és az internetes tartalmak 100%-ának ellenőrzését, ami súlyosan sértené a véleménynyilvánítás szabadságát, valamint korlátozná az információs és kommunikációs hálózatokhoz való hozzáférést;

R.  mivel számos beszámoló szerint uniós (székhelyű) vállalatok műszaki segítséget nyújtanak és egyedi technológiákat biztosítanak az iráni hatóságok számára, amelyeket az emberi jogi jogvédők és aktivisták (online) nyomon követésére és visszakeresésére használnak fel, és amelyek eszközként szolgálnak az emberi jogi jogsértésekhez;

1.  súlyos aggodalmának ad hangot az iráni emberi jogi helyzet folyamatos romlása, a politikai foglyok számának emelkedése, a – fiatalkorúak esetében is alkalmazott – kivégzések folyamatosan nagy száma, a széles körben elterjedt kínzások, a tisztességtelen bírósági eljárások, az óvadékként kért hatalmas összegek, valamint a tájékozódás és a véleménynyilvánítás szabadságát, a gyülekezési és lelkiismereti szabadságot és az oktatás és a szabad mozgás jogát érintő súlyos korlátozások miatt;

2.  tiszteletét fejezi ki mindazon irániak bátorsága iránt, akik az alapvető szabadságok, az emberi jogok és a demokratikus elvek védelméért harcolnak, és akik elnyomás és megfélemlítés nélküli társadalomban kívánnak élni;

3.  határozottan elítéli a halálbüntetés iráni alkalmazását, és kéri az iráni hatóságokat, hogy az ENSZ Közgyűlése 62/149. és 63/138. számú határozatainak megfelelően vezessenek be a kivégzésekre vonatkozó moratóriumot a halálbüntetés eltörléséig;

4.  felszólít az iráni büntető törvénykönyv módosítására a testi fenyítés igazságügyi vagy közigazgatási hatóságok általi kiszabásának megtiltása érdekében; emlékeztet arra, hogy a – kínzással felérő – testi fenyítés alkalmazása összeegyeztethetetlen a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 7. cikkével; határozottan elítéli Szomajeh Tohidlu és Pajman Aref diákaktivisták megkorbácsolását;

5.  készen áll arra, hogy további szankciókat támogasson az emberi jogi jogsértésekért felelős személyeket érintően; felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsában állandó tagsággal rendelkező tagállamokat, hogy vessék fel egy arra irányuló vizsgálat megindítását, hogy az iráni hatóságok által elkövetett bűnök emberiség elleni bűnöknek tekinthetőek-e;

6.  felhívja az iráni hatóságokat, hogy engedjék szabadon az összes politikai foglyot, köztük Mir Hosszein Múszavi és Mehdi Karrúbi politikai vezetőket, Naszrín Szotúdeh és Abdolfattáh Szoltáni emberi jogi ügyvédeket, Bahareh Hedájat, Abdollah Momeni, Mahdieh Golroo és Madzsíd Tavakkoli diákaktivistákat, Abdolreza Tadzsik újságírót, valamint Júszef Nadarháni lelkészt, Dzsafar Panahi és Mohammad Raszulov filmkészítőket és az ENSZ iráni emberi jogi helyzetért felelős különmegbízottja, Ahmed Sahíd által készített jelentésben szereplő valamennyi további személyt;

7.  mélyen elítéli a bírósági eljárás tisztességességének és átláthatóságának, valamint az eljárásokban részt vevők szakmai képzésének hiányát, és felszólítja az iráni hatóságokat, hogy biztosítsák a tisztességes és nyílt eljárást;

8.  sürgeti az iráni kormányt, hogy haladéktalanul tegye lehetővé az ENSZ által kinevezett különmegbízott, Ahmed Sahíd számára az Iránba való belépést a jelenlegi iráni emberi jogi válság kezelése érdekében; megállapítja, hogy az, hogy a kormány egyáltalán nem működik együtt a különmegbízottal, és folyamatosan megtagadja tőle az országba való belépést, arra utal, hogy nem áll szándékában lényegi lépéseket tenni az emberi jogi helyzet javítása érdekében;

9.  felhívja az iráni hatóságokat annak kinyilvánítására, hogy teljes mértékben elkötelezettek az iráni emberi jogi helyzet javítása érdekében a nemzetközi közösséggel való együttműködés iránt, és felhívja az iráni kormányt, hogy teljesítse valamennyi – mind a nemzetközi jogból, mind az általa aláírt nemzetközi egyezményekből fakadó – kötelezettségét; hangsúlyozza a szabad és tisztességes választások fontosságát;

10.  felhívja az iráni hatóságokat, hogy haladéktalanul bocsássák szabadon az iráni művészeti közösség fogva tartott tagjait, és vessen véget e közösség – bebörtönzések vagy a zaklatás más formái általi – üldözésének; megállapítja, hogy az ilyen bánásmód összeegyeztethetetlen azon nemzetközi emberi jogi elvekkel, amelyeket Irán szabad elhatározásából vállalt; rámutat, hogy a művészi formában vagy írásban történő véleménynyilvánítás szabadságát a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 19. cikke tartalmazza, amelyet Irán is aláírt;

11.  felszólítja Iránt, hogy tegyen lépéseket a lelkiismereti és vallásszabadság teljes tiszteletben tartásának biztosítására, többek között annak szavatolása révén, hogy a jogszabályok és a gyakorlat teljes mértékben megfelelnek a Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 18. cikkének, és rámutat, hogy ehhez az is szükséges, hogy mindenkinek feltételek nélkül és teljes mértékben joga legyen saját választása szerint más hitre térni;

12.  felszólítja Iránt, hogy tegyen azonnali lépéseket annak biztosítására, hogy a bahá'i közösség minden tekintetben védve legyen a diszkriminációval szemben, hogy az őket érő jogsértéseket haladéktalanul kivizsgálják, hogy e jogsértések felelősei ellen eljárás induljon, és hogy a közösség tagjai számára biztosított legyen a hatékony jogorvoslat;

13.  elítéli Iránt a BBC perzsa adása és a Deutsche Welle – Hotbird és Eutelsat W3A műholdakról érkező – televíziós jeleinek illegális zavarása miatt, és felhívja az Eutelsatot, hogy mindaddig ne nyújtson szolgáltatásokat az iráni állami televízióállomások számára, amíg Irán az Eutelsat szolgáltatásait független televízióadások blokkolására használja;

14.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy (európai) cenzúrázási, szűrési és felügyeleti technológiákat alkalmaznak a kommunikációs és információáramlás ellenőrzésére és cenzúrázására, illetve a polgárok, különösen az emberi jogi jogvédők felkutatására, amint az a közelmúltban a Creativity Software esetében történt; felhívja az európai vállalatokat, hogy gyakorolják a társadalmi felelősségvállalást azzal, hogy nem látják el Iránt olyan javakkal, technológiákkal és szolgáltatásokkal, amelyek veszélyeztethetik az iráni polgárok polgári és politikai jogait;

15.  hangsúlyozza, hogy az információhoz és a kommunikációs eszközökhöz való szabad hozzáférés, valamint az internethez való cenzúrázatlan hozzáférés (internetszabadság) egyetemes jogok, és nélkülözhetetlenek a demokráciához és a véleménynyilvánítás szabadságához, valamint az átláthatóság és az elszámoltathatóság biztosításához, amint azt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2011. május 6-án kinyilvánította;

16.  felszólítja az iráni hatóságokat, hogy helyezzék hatályon kívül vagy módosítsák mindazon jogszabályokat, amelyek előírják vagy előidézhetik az emberek szexuális irányultsága vagy nemi identitása alapján történő megkülönböztetését, üldözését és büntetését, valamint hogy biztosítsák minden olyan ember haladéktalan és feltételek nélküli szabadon bocsátását, akit kizárólag kölcsönös beleegyezésen alapuló szexuális tevékenységeik vagy szexuális irányultságuk miatt tartanak fogva;

17.  felhívja a tagállamokat, hogy – például a „Menedékváros” kezdeményezés révén – nyújtsanak biztonságos menedéket a hazájukból elmenekült iráni polgárok számára;

18.  felhívja az iráni hatóságokat, hogy fogadják el a békés tiltakozást, és kezeljék az iráni lakosság előtt álló számos problémát; különös aggodalmának ad hangot az Urmia-tó régiójában fenyegető ökológiai katasztrófa miatt, és határozott kormányzati fellépésre szólít fel a régió ökológiai helyzetének stabilizálása érdekében, amelytől több millió iráni sorsa függ;

19.  felhívja az EU képviselőit, valamint a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy ösztönözzék az iráni hatóságokat az emberi jogi párbeszédben való újbóli részvételre;

20.  sürgeti az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy kezelje központi kérdésként az iráni börtönökben lévő uniós polgárokat, és tegyen meg minden lehetőt jólétük és szabadon engedésük biztosítása érdekében;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ főtitkárának, a legfőbb vezető hivatalának, az iráni Legfelsőbb Bíróság elnökének, valamint Irán kormányának és parlamentjének.

Az Európai Parlament 2011. november 17-i állásfoglalása Egyiptomról, különösen Aláa Abdelfattáh blogger ügyéről

P7_TA(2011)0518 RC-B7-0595/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen az egyiptomi helyzetről szóló 2011. február 17-i állásfoglalására(1) és „az egyiptomi és szíriai helyzetről, különös tekintettel a keresztény közösségekre” című, 2011. október 27-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az EU és Egyiptom közötti társulási megállapodásra, és különösen annak 2. cikkére,

–  tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 10., 18. és 19. cikkére,

–  tekintettel az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (PPJE) 14. cikkének (1) bekezdésére és 18. cikkére, amely egyezségokmánynak Egyiptom részes fele,

–  tekintettel az 1950-ben elfogadott Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEB) 6. és 9. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Unió emberi jogok védelmezőiről szóló iránymutatásaira,

–  tekintettel Catherine Ashton, az EU főképviselőjének az Egyiptomban elkövetett erőszakos cselekményekről szóló 2011. október 10-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának 2011. február 21-i következtetéseire, amelyekben arra kérte Catherine Ashton főképviselőt, hogy tegyen jelentést az elfogadott intézkedésekről, illetve a vallás és a meggyőződés szabadsága előmozdításával és védelmével kapcsolatos európai uniós intézkedések további javítására irányuló konkrét javaslatokról;

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa 2011. október 10-i következtetéseire, és az Európai Tanács Egyiptomról szóló 2011. október 23-i következtetéseire;

–  tekintettel az emberi jogok nemzetközi helyzetéről szóló éves jelentéseire és különösen „Az emberi jogok helyzete a világban” című, 2009. évi éves jelentésről szóló 2010. december 16-i állásfoglalására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel 2011. október 30-án a katonai ügyész Aláa Abdelfattáh blogger kihallgatását kérte, majd elrendelte 15 napra terjedő ideiglenes letartóztatását és a kairói Báb el-Halk fogdában őrizetbe vették, a közelmúltban az állami televízió épületénél (a Masperónál) lezajlott összecsapások során elkövetett „fegyveres erők elleni erőszakra való uszítás” és „katonai személy bántalmazása és katonai vagyonban való károkozás” vádjával, amely összecsapások 2011. október 9-én a kopt keresztények jogaiért szervezett békés tüntetéssel indultak Kairóban, legalább 25 egyiptomi halálát okozták és több mint 300 személyt megsebesítettek; mivel ugyane bírósági ügyben 30 más polgári személyt vettek őrizetbe;

B.  mivel 2011. november 3-án a Katonai Fellebbviteli Bíróság jogerősnek nyilvánította Aláa Abdelfattáh 15 napos előzetes letartóztatását, ami után a Tora börtönbe szállították, és letartóztatásának idejét a további vizsgálatok lezárultáig újabb 15 nappal meghosszabbították;

C.  mivel Aláa Abdelfattáh megtagadta a válaszadást a katonai bíróságon az eseményekkel kapcsolatosan feltett kérdésekre arra hivatkozva, hogy azokra csak pártatlan polgári bíróságon válaszol, valamint azzal érvelve, hogy a katonai bíróság nem rendelkezik a polgári személyek kihallgatásához szükséges felhatalmazással és joghatósággal;

D.  mivel mindenkinek joga van az illetékes, független és pártatlan, törvényben meghatározott bíróságon való tisztességes és nyilvános kihallgatáshoz;

E.  mivel Aláa Abdelfattahot korábban, 2006-ban a Mubarak-rezsim 45 napra őrizetbe vette azután, hogy a független igazságszolgáltatást szorgalmazó tiltakozásban vett részt;

F.  mivel a bebörtönzött blogger, Majkel Nabíl Szanad folytatja éhségsztrájkját, és állapota válságos; mivel 2011. október 11-én a Katonai Fellebbviteli Bíróság úgy határozott, hogy a rá vonatkozó, három éves börtönbüntetéssel járó ítéletet megsemmisíti, és perújrafelvételt rendelt el; mivel 2011. november 1-jén, az ezen új eljárásban tartott második meghallgatás során a tárgyalását 2011. november 13-ra, majd e napon 2011. november 27-re halasztották, mivel ismételten megtagadta a katonai bírósággal való együttműködést, tiltakozva az ellen, hogy polgári személyeket katonai bíróság elé állítsanak;

G.  mivel Egyiptom a demokratikus átmenet kritikus időszakát éli, és ebben a folyamatban jelentős kihívásokkal és nehézségekkel szembesül;

H.  mivel a közösségi média fontos szerepet játszott az arab tavasz eseményeiben, többek között Egyiptomban is; mivel bloggerek, újságírók és emberi jogi aktivisták Egyiptomban továbbra is a zaklatás és megfélemlítés célpontjai;

I.  mivel emberi jogi szervezetek beszámolói szerint 2011 márciusa óta Egyiptomban több mint 12 000 polgári személy ügyét tárgyalták katonai bíróságok előtt; mivel a rendkívüli állapotról szóló törvény értelmében letartóztatott polgári személyek ügyét továbbra is katonai bíróságok előtt tárgyalják az országban, és nem tesznek eleget a tisztességes eljárást és a védelemhez való jogot érintő minimumkövetelményeknek sem; mivel az egyiptomi emberi jogi nem kormányzati szervezetek, jogászegyesületek és a különböző politikai csoportokhoz tartozó politikai személyiségek nagy többsége ragaszkodik hozzá, hogy a polgári személyek ügyeit polgári bíróságok előtt tárgyalják a jogszerű eljárás biztosítása érdekében;

J.  mivel az Európai Unió több alkalommal is kifejezte a véleménynyilvánítás szabadsága, a gondolatszabadság, a lelkiismereti szabadság és a vallásszabadság melletti elkötelezettségét, és hangsúlyozta, hogy a kormányok kötelessége e szabadságjogok világszerte történő biztosítása;

1.  sürgeti az egyiptomi hatóságokat, hogy haladéktalanul engedjék szabadon Aláa Abdelfattáhot, akit azért tartanak börtönben, mert megtagadja a válaszadást azokra a kérdésekre, amelyeket a 2011. október 9-i eseményekkel kapcsolatban a katonai bíróság tett fel neki, amely bíróságot nem tartja sem pártatlannak, sem pedig legitimnek; felhívja az egyiptomi hatóságokat annak biztosítására, hogy az országban egyetlen blogger, újságíró vagy emberi jogi aktivista se legyen kitéve közvetlen vagy közvetett zaklatásnak vagy megfélemlítésnek;

2.  határozottan elítéli, hogy a katonai igazságszolgáltatási hatóságok Aláa Abdelfattáhot bírósági zaklatásnak teszik ki; ismételten felszólítja a Fegyveres Erők Legfőbb Tanácsát, hogy haladéktalanul számolja fel a rendkívüli állapotot és a polgári személyek elleni katonai bíráskodást, valamint késedelem nélkül bocsássa szabadon a katonai bíróságok által elítélt valamennyi meggyőződése miatt bebörtönzött személyt és politikai foglyot; hangsúlyozza, hogy polgári személyek nem állíthatók katonai bíróság elé, mert az sérti a jogszerű eljárás alapvető normáit;

3.  felhívja az egyiptomi hatóságokat, hogy az 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 10. cikkében foglaltak szerint biztosítsa pártatlan bíróságok működését: „Minden személynek teljesen egyenlő joga van arra, hogy ügyét független és pártatlan bíróság méltányosan és nyilvánosan tárgyalja, s ez határozzon egyrészt jogai és kőtelezettségei felől, másrészt minden ellene emelt bűnügyi vád megalapozottsága felől”;

4.  ismételten kéri, hogy a Masperónál bekövetkezett, 2011. október 9-én, Kairóban a kopt keresztény jogaiért szervezett békés tüntetésként induló összecsapásokat egy független és pártatlan polgári bírói testületnek független, alapos és átlátható módon kell kivizsgálnia annak érdekében, hogy valamennyi felelőst felelősségre vonják, és ismételten részvétét fejezi ki az áldozatoknak és családjaiknak; sürgeti az egyiptomi hatóságokat, hogy a megfelelő ellenőrzés lehetővé tételével biztosítsák a különböző vizsgálatok függetlenségét és pártatlanságát;

5.  ismét kifejezi szolidaritását az egyiptomi néppel az ország demokratikus átmenetének e kritikus időszakában, és továbbra is támogatja demokratikus törekvéseiket; felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben valamennyi alapvető jogot, beleértve a gondolatszabadságot, a lelkiismereti és vallásszabadságot, a véleménynyilvánítás és az internet szabadságát, a békés gyülekezés szabadságát és az egyesülés szabadságát;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Egyiptomi Arab Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0064. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0471.

Az Európai Parlament 2011. november 17-i nyilatkozata a hozzáférhető 112-es segélyhívó szolgálatok szükségességéről

P7_TA(2011)0519 P7_DCL(2011)0035

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az 1991. július 29-i 91/396/EGK tanácsi határozattal létrehozott és a távbeszélő szolgáltatások területén a nyílt hálózati hozzáférés (ONP) alkalmazásáról és versenykörnyezetben az egyetemes távközlési szolgáltatásokról szóló, 98/10/EK irányelvvel megerősített, egységes, 112-es európai segélyhívó telefonszámra,

–  tekintettel az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelv módosításáról szóló 2009/136/EK irányelvre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkére,

A.  mivel az uniós segélyhívó szolgálatok legtöbbje továbbra is kizárólag hanghívás útján elérhető, ami több millió polgárt, például siket, nagyothalló és beszédsérült felhasználókat zár el az életmentő szolgáltatásoktól, olyan helyzetekben, amelyekben a hívással kapcsolatban diszkrécióra van szükség,

B.  mivel az Európai Unió ratifikálta a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, és elfogadta a 2010–2020 közötti időre szóló fogyatékosságügyi stratégiáját, valamint a digitális menetrendet, amely előmozdítja az egyetemes tervezés elvét,

1.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási és szabványosítási javaslatokat annak érdekében, hogy a 112-es szolgáltatást valamennyi polgár számára teljes mértékben elérhetővé tegye, kiemelten kezelve a videotechnológiát alkalmazó jelnyelvi szolgáltatásokat, illetve a siketek, a nagyothallók és a beszédsérült felhasználók bevonását biztosító szövegalapú szolgáltatásokat;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő a következő generációs, teljes mértékben hozzáférhető és megbízható, a készülékektől és hálózatoktól független, a szimultán kommunikáció koncepcióján alapuló 112-es szolgáltatás kifejlesztését;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a nyilatkozatot az aláírók nevével(1) együtt a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak.

(1) Az aláírók felsorolása a 2011. november 17-i jegyzőkönyv 1. mellékletében kerül kiadásra (P7_PV(2011)11-17(ANN1)).