Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Belaruszról szóló 2009. december 17-i állásfoglalására(1) és egyéb, ebben a témában elfogadott állásfoglalásaira, különös tekintettel a 2011. szeptember 15-i(2), 2011. május 12-i(3), 2011. március 10-i(4) és 2011. január 20-i(5) állásfoglalására,

–  tekintettel a halálbüntetés elleni világnapról szóló 2010. október 7-i állásfoglalására(6) és a halálbüntetés eltörléséről szóló más korábbi állásfoglalásaira, különös tekintettel a halálbüntetésre vonatkozó egyetemes moratóriumról szóló 2007. április 26-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetésre vonatkozó moratóriumot sürgető 65/206 számú 2010. december 21-i határozatára és a halálbüntetésről szóló 2007-es és 2008-as korábbi határozataira,

–  tekintettel az EBESZ Parlamenti Közgyűlésének a halálbüntetésről szóló 2010. július 6–10-i állásfoglalására,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a fehéroroszországi helyzetről szóló 2012. január 25-i 1857 (2012) sz. állásfoglalására,

–  tekintettel Catherine Ashton, az EU főképviselője 2011. december 1-jei nyilatkozatára a halálbüntetésekről Fehéroroszországban,

–  tekintettel Martin Schulznak, az Európai Parlament elnökének Dzmitrij Kanavalau és Uladziszlau Kavaljeu esetében kiszabott halálbüntetést elítélő 2012. január 24-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az uniós Külügyek Tanácsának a Fehéroroszország elleni korlátozó intézkedésekről szóló 2011. január 23-i határozatára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2. cikkére,

–  tekintettel a keleti partnerség 2009. május 7–9-én Prágában tartott csúcstalálkozóján elfogadott nyilatkozatra és a keleti partnerség 2011. szeptember 30-i varsói csúcstalálkozója alkalmából elfogadott, a fehéroroszországi helyzetről szóló nyilatkozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel Fehéroroszország az egyetlen európai ország, amely továbbra is alkalmazza a halálbüntetést és a kivégzéseket végre is hajtja;

B.  mivel 2011 júliusában kivégezték Aleh Hriskaucout és Andrej Burdikát, miközben ügyük még folyamatban volt az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága előtt, és mivel emberjogi aktivisták szerint 1991 óta mintegy 400 embert végeztek ki Fehéroroszországban;

C.  mivel a legutóbbi halálos ítéleteket a Belarusz Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 2011. november 30-án hozta meg Dzmitrij Kanavalau és Uladziszlau Kavaljeu ellen állítólagosan 2005-ben Vityebszkben, 2008-ban Minszkben és 2011 áprilisában a minszki metróban elkövetett terrortámadások miatt;

D.  mivel szavahihető jelentések (Emberi Jogi Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (FIDH), Human Rights Watch) szerint érvekkel alátámasztható, hogy az ügyészség és a fehérorosz legfelsőbb bíróság tisztességtelen tárgyalást tartott, és hogy a nyomozást súlyos emberjogi jogsértések kísérték, és figyelmen kívül hagytak olyan fontos bizonyítékokat, amelyek a két ember ártatlanságát bizonyítják, és mivel a tárgyaláson részt vevő megfigyelők szerint súlyos eljárásjogi szabálysértések történtek az előzetes nyomozás és az ügy bírósági vizsgálata során;

E.  mivel Dzmitrij Kanavalautól és Uladziszlau Kavaljeutól megtagadták annak lehetőségét, hogy ügyvédhez fordulhassanak; mivel szavahihető jelentések szerint a vallatások során kínzást alkalmaztak a vallomások kicsikarására; mivel nincsenek olyan igazságügyi bizonyítékok, amelyek kapcsolatba hoznák a két embert a robbantásokkal, és mivel a férfiak ruháin és testén nem találták robbanószer nyomait;

F.  mivel a legfelsőbb bíróság határozatát követően azonnal megsemmisítették az összes olyan fontos bizonyítékot, amelyekre az ügyészség a tárgyalás során hivatkozott;

G.  mivel a Fehéroroszország által is ratifikált polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya 14. cikkének 1. szakasza értelmében „mindenkinek joga van illetékes, független és pártatlan bíróság előtti tisztességes és nyilvános meghallgatáshoz”;

H.  mivel Dzmitrij Kanavalau szüleit a titkosszolgálat emberei megfélemlítették és megfigyelés alá helyezték, és házuk közelében folyamatosan civil ruhás ügynökök posztoltak, így a család hónapokig képtelen volt kapcsolatba lépni a külvilággal;

I.  mivel a halálbüntetés továbbra is „államtitoknak” minősül Fehéroroszországban és a fehérorosz bűnügyi végrehajtási törvény értelmében a kivégzés időpontját nem közlik az elítéltekkel, az elítélt családtagjaival és a nyilvánossággal; mivel a halálbüntetés nem nyilvánosan, golyó által történik, a kivégzett személy holttestét nem adják ki temetésre a hozzátartozóknak és a temetés helyszínét sem közlik;

J.  mivel lehetséges, hogy Dzmitrij Kanavalau és Uladziszlau Kavaljeu kivégzésére igen hamar sor kerül;

K.  whereas the decision of the Supreme Court on the case is final, without appeal; mivel a fehérorosz jog értelmében kegyelmi kérvényt csak az ország elnökének van joga elbírálni; mivel Uladziszlau Kavaljeu kegyelmi kérvényt nyújtott be Aljakszandr Lukasenkához, amelyben tagadja az ellene felhozott összes vádat és követeli, hogy mentsék fel a büntetőjogi felelősség alól, ám ez idáig nem kapott választ;

L.  mivel a fehérorosz hatóságok aláírták a keleti partnerségi csúcstalálkozó prágai nyilatkozatát, amelyben kötelezettséget vállaltak „a nemzetközi jog elvei és az alapvető értékek – többek között a demokrácia, a jogállamiság, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok – tiszteletben tartása” iránt;

1.  emlékeztet rá, hogy az Európai Unió és más nemzetközi intézmények többször is sürgették a fehérorosz hatóságokat, hogy töröljék el a halálbüntetést;

2.  hangsúlyozza, hogy ez a visszavonhatatlan, kegyetlen, embertelen és megalázó büntetés, amely sérti az élethez való jogot, elfogadhatatlan; sajnálja, hogy a fehérorosz hatóságok továbbra sem hajlandók bármiféle érzékelhető lépést tenni a halálbüntetés eltörlése vagy rá vonatkozó azonnali moratórium bevezetése érdekében;

3.  elítéli az Uladziszlau Kavaljeu és Dzmitrij Kanavalau esetében kimondott halálos ítéletet, és sürgeti, hogy Aljakszandr Lukasenka mindkét személynek adjon kegyelmet, valamint hirdessen moratóriumot valamennyi halálos ítéletre és végrehajtásukra, a halálos ítéletek büntetőjogi rendszerből való kiiktatása céljával, a polgári és politikai jogok nemzetközi egységokmányához csatolt, a halálbüntetés eltörlésére irányuló második fakultatív jegyzőkönyvének a nemzetközi elvárásokkal összhangban történő ratifikálása útján;

4.  felhívja az illetékes fehérorosz hatóságokat, hogy mindenre kiterjedő, tisztességes és pártatlan módon vizsgálják meg az e tekintetben elhangzott állításokat és szolgáltassanak teljes igazságot a szóban forgó szörnyű terrorista cselekmények áldozatainak;

5.  sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a diplomácia és az együttműködési segítségnyújtás terén rendelkezésére álló valamennyi eszközzel munkálkodjanak a halálbüntetés fehéroroszországi megszüntetésén;

6.  felszólítja a keleti partnerség országait és Oroszországot, hogy követeljék Fehéroroszországtól a halálbüntetésre vonatkozó moratórium bevezetését;

7.  erőteljesen bátorítja a fehéroroszországi civil társadalmat és nem kormányzati szervezeteket, hogy törekedjenek a halálbüntetés eltörlésének elérésére;

8.  felszólítja Fehéroroszország hatóságait, hogy folytassák a halálbüntetés kérdésével foglalkozó parlamenti munkacsoport 2010-ben megkezdett tevékenységét, az ország jogszolgáltatását hozzák összhangba az ország nemzetközi emberi jogi egyezményekben vállalt kötelezettségeivel, valamint biztosítsák a tisztességes tárgyalás tekintetében nemzetközileg elismert standardok hiánytalan érvényesülését;

9.  ösztönzi a fehéroroszországi hatóságokat, hogy erősítsék az igazságszolgáltatás szerepét és tevékenységét Fehéroroszországban, hogy az ne kapcsolódjék a végrehajtó hatalmi ághoz, illetve az utóbbi ne gyakorolhasson rá nyomást; alkalmazzák az ENSZ bírák és ügyvédek függetlenségével foglalkozó különmegbízottjának ajánlásait; megfelelő mértékben biztosítsák a bírósági eljárások nyilvánosságát, valamint teremtsék meg az összhangot – különösen a jogállamiság vonatkozásában – az EBESZ emberi dimenzióval kapcsolatos kötelezettségvállalásaival;

10.  elítéli az emberi jogok védelmezőinek és a demokratikus ellenzék tagjainak folyamatos üldöztetését, továbbá a civil társadalom aktivistáinak és a független médiának politikai indítékból történő zaklatását Fehéroroszországban; követeli valamennyi politikai okokból fogva tartott – bebörtönzött vagy más formában büntetést elszenvedő személy, köztük Alesz Bjaljacki, a „Vjaszna” Emberi Jogi Központ elnöke és a FIDH alelnöke– azonnali szabadon bocsátását;

11.  követeli valamennyi politikai fogoly feltétel nélküli és haladéktalan szabadon bocsátását; üdvözli az uniós Külügyek Tanácsának 2012. január 23-i határozatát a szankciók kritériumainak bővítéséről, ami megnyitja az utat afelé, hogy a jövőben megnevezhetők legyenek az emberi jogok súlyos megsértéséért vagy a civil társadalom és a demokratikus ellenzék elnyomásáért felelős fehéroroszországi személyek; megismétli, hogy az EU és Fehéroroszország közötti párbeszéd mindaddig nem léphet előbbre, amíg Fehéroroszország nem ér el előrehaladást a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság terén, és amíg feltétel nélkül nem bocsátják szabadon és nem helyezik vissza polgárjogaikba valamennyi politikai foglyot, köztük a két korábbi elnökjelöltet, Mikalaj Sztatkevicset és Andrej Szannyikaut, a demokratikus ellenzék kampányának elnökjelöltjeit, Pavel Szevjarinyecet és Dzmitrij Bandarenkát, továbbá a politikai fogoly Szjarhej Kavalenkát, akit házi őrizete állítólagos megsértéséért börtönöztek be, és akinek egészsége az általa folytatott hosszas éhségsztrájk következtében kritikus mértékben, életét közvetlenül veszélyeztető módon károsodott;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Fehérorosz Köztársaság kormányának és parlamentjének, az Európa Tanácsnak, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

(1) HL C 286. E, 2010.10.22., 16. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0392. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0244. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0099. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0022. (6) HL C 371. E, 2011.12.20., 5. o. (7) HL C 74. E, 2008.3.20., 775. o.