Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 63/168 számú határozatára, amelyben az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetésre és a kivégzésekre vonatkozóan egyetemes moratórium bevezetésére felszólító, 2007. december 18-i 62/149 számú határozatának végrehajtását kéri,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló, 2010. december 21-i 65/206 számú határozatára,

–  tekintettel a halálbüntetésről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a halálbüntetésre vonatkozó egyetemes moratóriumról szóló 2007. szeptember 27-i állásfoglalására(1),

–  tekintetten a halálbüntetés Japánban, Dél-Koreában és Tajvanon való eltörléséről szóló 2002. június 13-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a halálbüntetés elleni világnapról szóló 2010. október 7-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel Catherine Ashtonnak, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és Thorbjørn Jaglandnak, az Európa Tanács Főtitkárának a halálbüntetés elleni európai és világnap, 2011. október 10. alkalmából tett együttes nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Unió által 2011. április 6-án a halálbüntetés eltörléséről tett nyilatkozatra, amelyben az Európa Tanácsban megfigyelőként részt vevő államokat, többek között Japánt, a halálbüntetés eltörlésére bátorítja,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni ENSZ-egyezményre, amelyet Japán 1999-ben ratifikált,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió határozottan elkötelezte magát a halálbüntetés egyetemes eltörlése mellett, és az élethez való jog elvének egyetemes elfogadtatására törekszik;

B.  mivel 1992 óta 2011 volt az első év, amikor Japánban nem hajtottak végre kivégzéseket; mivel azonban a sajtó tudósításai szerint az új igazságügy-miniszter, Tosió Ogava bejelentette, hogy nem kívánja folytatni elődje, Hiraoka Hideo „elővigyázatossági” politikáját, és újra kész kivégzési parancsokat aláírni;

C.  mivel jelentős előrelépések történtek a halálbüntetés egyetemes eltörlése felé, és egyre több ország törli el a halálbüntetést;

D.  mivel az, ha Japán mint Ázsia egyik vezető demokráciája és a nemzetközi közösség kulcsfontosságú tagja hivatalosan kötelezettséget vállalna a halálbüntetés eltörlésére, nemcsak a nemzetközi tendenciával állna összhangban, hanem világszerte azt a határozott üzenetet is közvetítené, hogy az élethez való jogot tiszteletben kell tartani és védeni kell;

E.  mivel Japánban jelenleg mintegy 130 halálra ítélt van siralomházban;

F.  mivel a fogvatartottakat és jogi képviselőjüket csak a kivégzés napján értesítik a kivégzésről, és a családok csak később értesülnek a történtekről, ami a siralomházban töltött hosszú évekre való tekintettel különös kegyetlenségnek minősül;

1.  üdvözli, hogy az EU Japánnal fenntartott kapcsolatai a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok iránti közös elkötelezettségen alapulnak;

2.  üdvözli, hogy Japánban 2010 júliusa óta nem hajtottak végre kivégzéseket, és hogy az igazságügyi minisztériumban 2010-ben a halálbüntetést tanulmányozó munkacsoportot hoztak létre;

3.  nyomatékosan felszólítja Tosió Ogava igazságügy-minisztert, hogy a jövőben ne hagyjon jóvá egyetlen kivégzési parancsot sem, és támogassa a munkacsoport tevékenységét;

4.  felhívja Japánt, hogy tartsa fenn az 1989 novemberétől 1993 márciusáig hatályban lévő de facto moratórium visszaállítására irányuló erőfeszítéseit, és bátorítsa a közhatóságokat, a parlamenti képviselőket, a civil társadalmi szervezeteket és a médiát, hogy kezdeményezzenek nemzeti szintű vitát a halálbüntetés Japánban való alkalmazásáról;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ emberi jogi biztosának, Japán miniszterelnökének és igazságügy-miniszterének, valamint a japán országgyűlésnek.

(1) HL C 219. E, 2008.8.28., 306. o. (2) HL C 261. E, 2003.10.30., 597. o. (3) HL C 371. E, 2011.12.20., 5. o.