Az Európai Parlament,

–  tekintettel „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című bizottsági közleményre (COM(2011)0112), és az azt kísérő munkadokumentumokra (SEC(2011)0288) és (SEC(2011)0289),

–  tekintettel „Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 20%-ot meghaladó mérséklésére irányuló lehetőségek elemzése és a kibocsátásáthelyezés kockázatának vizsgálata” című bizottsági közleményre (COM(2010)0265) és annak kísérő dokumentumára (SEC(2010)0650),

–  tekintettel a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelvnek (MiFID) (COM(2011)0652) és a piaci visszaélésről szóló irányelvnek (MAD) (COM(2011)0651) az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere szerinti kibocsátási egységek tekintetében történő átdolgozására (COM(2011)0656) és módosítására irányuló javaslatokra,

–  tekintettel az Európai Tanács 2011. október 23-i ülésének következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Unió éghajlat-változási és energiaügyi csomagjára,

–  tekintettel az EUMSZ 9. cikkére (szociális záradék),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, valamint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A7-0033/2012),

A.  mivel az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezményének mintegy 90 részes fele, beleértve feltörekvő gazdaságokat is, akik együttesen a globális kibocsátások több mint 80%-áért felelősek, egyoldalú nyilatkozatokat tettek a gazdaság teljes vertikumában történő, számszerűsített kibocsátáscsökkentési célkitűzésekkel kapcsolatban, jóllehet ezek nem kötelező érvényűek;

B.  mivel az Európai Parlament és az Európai Tanács bejelentette azon törekvését, hogy 2050-ig biztosítani kívánja az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 80–95%-kal történő csökkentését;

C.  mivel az Európai Uniónak konkrét kibocsátáscsökkentési célokban kell megállapodnia, hogy alapot és keretet biztosítson a szükséges jogalkotási aktusokhoz és egyéb intézkedésekhez;

D.  mivel az ütemtervben bemutatottak alapján a 2020-ra előirányzott, az éghajlatra vonatkozó jelenlegi 20%-os cél – amelynek több mint a felét el lehetne érni a nem hazai kibocsátáskompenzációval – nem költséghatékony pályán halad afelé, hogy 1990-hez képest 2050-re 80%-kal csökkentsék a kibocsátást; mivel a 80% az IPCC által az iparosodott országok számára szükségesnek ítélt és az Európai Tanács által az EU 2050-re elérendő céljául kitűzött 80–95%-os tartomány alsó határát jelenti;

E.  mivel az iparnak – a hosszú távú beruházások végrehajtása érdekében – tisztában kell lennie a szabályozói biztonság, a nagyratörő célértékek és a jól megtervezett finanszírozási mechanizmusok által is támogatott alacsony szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó uniós stratégiával;

F.  mivel a tagállamok érdeke a külföldi, főként politikailag problematikus országokból történő energiaellátástól való függőség csökkentése;

G.  mivel a Nemzetközi Energiaügynökség számításai szerint a 450 ppm-es forgatókönyv alapján a 2035-ig engedélyezett, energiához kapcsolódó teljes szén-dioxid-kibocsátások négyötödét már a meglévő tőkeállomány leköti;

H.  mivel értékelésre és ellenintézkedésekre van szükség az abból eredő kockázatok tekintetében, hogy elégséges globális erőfeszítés hiányában a hazai fellépés a piaci részesedés máshol található, kevéssé jövedelmező létesítmények felé történő eltolódását eredményezi, ami világszerte növekvő kibocsátást, azaz CO2-kibocsátás-áthelyezést eredményez;

I.  mivel a Stern-jelentés becslése szerint az éghajlatvédelmi intézkedések elmaradásának költségei évente a globális GDP legalább 5%-ának megfelelő veszteséget jelentenek;

J.  mivel a biomassza energiaforrásként történő előállítása és fogyasztása jellegéből adódóan nem szénsemleges;

K.  mivel a „társadalmi hatásvizsgálati” eszköz felhasználásával figyelembe kell venni a társadalmi szempontokat;

1.  elismeri, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság megvalósítása előnyöket jelent a tagállamok és adott esetben a régiók számára; ezért támogatja a Bizottságnak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósítására vonatkozó ütemtervét, valamint annak irányát, a 2030-ra, 2040-re, illetve 2050-re elérendő 40, 60, illetve 80%-os belföldi kibocsátáscsökkentési célkitűzéseket, továbbá a gazdaság- és éghajlat-politikára vonatkozó jogalkotási és egyéb kezdeményezések alapjául szolgáló ágazatspecifikus mérföldkövek egész sorát; elismeri, hogy az irány és a mérföldkövek a PRIMES modellezésen alapulnak, és céljuk a szükséges jogalkotási és szabályozási eszközök előkészítése;

2.  felszólítja a Bizottságot, hogy állapítsa meg az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését 2030-ra és 2040-re, amelyek valamennyi ágazat,vonatkozásában konkrét célkitűzéseket és ambiciózus ütemtervet tartalmaznak;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy a következő két éven belül terjessze be a 2030-as célkitűzésekhez szükséges intézkedéseket, figyelembe véve a sajátos nemzeti kapacitásokat és lehetőségeket, valamint az éghajlat-politika terén elért nemzetközi előrelépést;

4.  úgy véli, hogy az intézkedéseket összehangolt, költséghatékony és eredményes módon kell végrehajtani, teret hagyva a tagállamok egyéni sajátosságainak;

5.  felszólít arra, hogy az útiterv célkitűzéseinek megvalósítása érdekében, valamint annak biztosítására, hogy prioritásai teljes mértékben érvényesülnek a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretben, törekedjenek a programok és a közösségi politikák közötti nagyobb koherencia megvalósítására; elismeri, hogy a 20%-os energiahatékonysági cél teljesítése lehetővé tenné az EU számára, hogy az Unión belül 2020-ra 25%-kal vagy ennél is nagyobb mértékben csökkentse CO2-kibocsátását, és hogy ez a csökkentés még mindig költséghatékony pálya lenne azon hosszú távú cél felé, hogy 2050-ig az 1990-es szinthez képest 80–95%-kal csökkentse az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását; megjegyzi, hogy az ütemterv szerint a kevésbé ambiciózus megközelítés lényegesen magasabb költségeket eredményezne az egész időtartam alatt; emlékeztet azonban arra, hogy a befektetések költséghatékonyságát mindig a tagállamok költségvetésének fényében kell értékelni;

6.  emlékeztet rá, hogy a durbani klímakonferencia előkészítése során az Európai Parlament sürgette a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó célérték 20% fölé történő emelését 2020-ig;

7.  hangsúlyozza, hogy a kibocsátásra vonatkozó konkrét célkitűzések ösztönzőleg fognak hatni az alacsony kibocsátású technológiák kutatásához és fejlesztéséhez, demonstrációjához és alkalmazásához szükséges korai beruházásokra, és hogy a hosszú távú stratégia meghatározása elsőrendű szerepet játszik annak biztosításában, hogy az Unió jó úton járjon a kibocsátás 2050-re történő csökkentésére irányuló deklarált céljának eléréshez;

8.  sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson be a javasolt pálya tagállami szintű megvalósulásával kapcsolatos költség-haszon elemzést, figyelembe véve az eltérő technológiai fejlettségből adódó nemzeti körülményeket, a szükséges beruházásokat (és társadalmi elfogadottságukat), valamint a lehetséges globális körülmények szélesebb skáláját;

9.  hangsúlyozza, hogy a szénszegény gazdaság irányába történő elmozdulás igen jelentős munkahely-teremtési potenciállal rendelkezne, ugyanakkor szavatolná a gazdasági növekedést és versenyelőnyt biztosítana az európai ipar számára;

10.  emlékeztet rá, hogy a tiszta technológiákra történő áttérés drasztikusan csökkentené a légszennyezettséget, ezért jelentős egészségügyi és környezeti előnyökkel járna;

A nemzetközi dimenzió

11.  megjegyzi, hogy gyorsan terjed az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák világméretű kifejlesztése és alkalmazása, és hogy Európa jövőbeni versenyképessége számára alapvető fontosságú e technológiák kutatásába, fejlesztésébe és alkalmazásába történő beruházások mértékének növelése;

12.  megjegyzi, hogy a fenntartható tudományos és technológiai innováció Európából a világ más részeire tevődik át, ami ahhoz vezethet, hogy az EU elveszíti technológiai vezető szerepét ezen a területen, és e technológiák és a kapcsolódó késztermékek nettó importőrévé válik; kiemeli ezért az európai hozzáadott érték jelentőségét különösen az energiahatékonysági és megújulóenergia-termékek és technológiák fejlődése és belföldi termelése szempontjából;

13.  hangsúlyozza, hogy Kína világelső a telepített szélerőműpark-kapacitást illetően, valamint a kínai és indiai gyártók az első tíz szélturbinagyártó között vannak, és jelenleg Kína és Tajvan gyártja a világ fotovoltaikus paneljeinek többségét; felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő e technológiák és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló ambiciózus célkitűzések eléréséhez szükséges új és innovatív technológiák Unión belüli ökohatékony fejlesztését és termelését;

14.  sürgeti az EU-t, hogy továbbra is játsszon aktív szerepet a nemzetközi tárgyalásokban egy nagyratörő, átfogó és jogilag kötelező érvényű megállapodás véglegesítése érdekében; megjegyzi annak fontosságát, hogy az Unió tegyen tanúbizonyságot elkötelezettsége mellett és szolgáljon követendő modellként a szénszegény gazdaság előnyeinek és életképességének bemutatásában; üdvözli a durbani konferencia kimenetelét, ahol egyrészt egyértelmű ütemtervet fogadtak el egy 2012 utáni nemzetközi megállapodás kidolgozására, másrészt azt, hogy a nagy kibocsátóknak – legyenek akár fejlett, akár fejlődő gazdaságok – az üvegházhatású gázok kibocsátása csökkentésének tekintetében nagyratörő és megfelelő mértékű célértékeket kell elfogadniuk;

15.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak továbbra is konstruktívan kell fellépnie az éghajlatról folytatott globális tárgyalásokon, és hogy az EKSZ keretében európai éghajlati diplomáciát kell kialakítani;

16.  rámutat arra, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású fenntartható gazdaság számára a legnagyobb kihívást annak biztosítása jelenti, hogy az éghajlat-változási politikát beépítsék az energiával, közlekedéssel, mezőgazdasággal, oktatással, innovációval stb. kapcsolatos valamennyi kulcsfontosságú tevékenységi területbe;

17.  hangsúlyozza, hogy a globális és európai szintű éghajlat-politikai intézkedések késleltetése nemcsak a 2050-es célkitűzések elérése vonatkozásában eredményezne magasabb költségeket a nagy szén-dioxid-kibocsátású technológiákba való további beruházások elmaradása és a lassabb technológiai ismeretszerzés miatt, hanem azért is, mert az EU elveszítené innovatív vezető szerepét a kutatásban, a munkahelyteremtésben és a környezetkímélőbb fenntartható gazdaság eléréséhez nyújtott iránymutatásban;rámutat továbbá arra, hogy ha 2020 tekintetében késedelem lesz a fellépések terén, akkor az 2030 és az azt követő évek tekintetében a mérséklési potenciál csökkenését eredményezi;

18.  megismétli, hogy a halmozott kibocsátások meghatározóak az éghajlati rendszerre nézve; megjegyzi, hogy még a 2020-ig 30%-os, 2030-ig 55%-os, 2040-ig 75%-os és 2050-ig 90%-os csökkentési pálya mellett is az EU még mindig a 2°C-nak megfelelő globális szénköltségvetés egy főre jutó hányadának kétszereséért lenne felelős, és a kibocsátáscsökkentés terén a késlekedés jelentősen növeli a kumulatív arányt;

19.  emlékeztet rá, hogy a világ hőmérsékleti növekedésének átlagosan 2°C-ra történő korlátozása nem garantálja a kedvezőtlen éghajlati hatások elkerülését;

A kibocsátáskereskedelmi rendszer

20.  elismeri, hogy az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere az ipari kibocsátások csökkentésének és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákkal kapcsolatos beruházások ösztönzésének legfőbb, ám nem egyedüli eszköze; megjegyzi, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer további fejlesztésére van szükség; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerét egészítsék ki technológiai és innovációs alapú megközelítéssel a szükséges jelentős csökkentések megvalósítása érdekében;

21.  megjegyzi, hogy az Unió kibocsátáskereskedelmi rendszere a tervezettnek megfelelően működik, továbbá hogy az alacsonyabb szén-dioxid-ár a csökkent gazdasági tevékenység, valamint a keresletet nagyban meghaladó kibocsátási egységek rendelkezésre állásának eredménye; aggasztónak tartja, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákkal kapcsolatos beruházások és a nagyobb energiahatékonyság ösztönzésének a hiánya azzal fenyeget, hogy az Unió hátrányba kerül ipari versenytársaival szemben; tudomásul veszi azon jelentéseket, amelyek szerint a jóval nagyobb ütemű növekedés vagy a kibocsátáskereskedelmi rendszer kiigazításának hiányában nem várható a szén-dioxid árának növekedése;

22.  elismeri, hogy a szén-dioxid jelenlegi ára nem ösztönzi a szénszegény technológiákba történő beruházásokat, ezért igen korlátozott szerepet játszik majd a kibocsátások csökkentésében, ugyanakkor fennáll annak a kockázata, hogy az EU-t évtizedekre az intenzív szénfelhasználású infrastruktúrák közé szorítja;

23.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás enyhítésére és az ahhoz való alkalmazkodásra vonatkozó politikák nem támaszkodhat pusztán piaci alapú mechanizmusokra;

24.  elismeri, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer eredetileg előre nem látható problémákkal szembesül, és hogy a felhalmozódó kibocsátásiegység-többlet több évre előre visszaszorítja az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő befektetések előmozdításának ösztönzését; megjegyzi, hogy ez oly módon veszélyezteti a kibocsátáskereskedelmi rendszer – mint az EU fő kibocsátáscsökkentési mechanizmusa – hatékonyságát, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremt versengő technológiáknak, rugalmasságot biztosít a vállalatoknak saját enyhítési stratégiák kidolgozásához és konkrét intézkedéseket határoz meg a kibocsátásáthelyezés leküzdésére;
felhívja a Bizottságot, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer hibáinak korrekciója, valamint annak érdekében, hogy az eredetileg tervezettek szerint működhessen, fogadjon el intézkedéseket. Ezen intézkedések magukban foglalhatják:

25.  megjegyzi, hogy ezek az intézkedések növelni fogják a tagállamok árverésekből származó bevételeit, emlékezteti a kormányokat rá, hogy nincsen korlátozva, hogy az így szerzett jövedelem mekkora része költhető éghajlattal kapcsolatos célokra, és azt javasolja, hogy az érintett összegeket az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő befektetések ösztönzésére vagy a munkahelyteremtés egyéb módjainak (pl. a munka adóterhei csökkentése) előmozdítására fordítsák;

26.  felhívja a Bizottságot, hogy 2013 végéig terjesszen elő javaslatokat a kibocsátási egységek árverésen történő megvételére vonatkozó előírásnak az olyan energiaigényes iparágakra való kiterjesztésére, amelyeknek csak minimális tengerentúli versennyel kell szembenézniük;

27.  elismeri, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó ütemterv célkitűzéseinek megvalósítása érdekében a vállaláselosztási határozatot (az Európai Parlament és a Tanács 406/2009/EK határozata) is módosítani kell;

CO2-kibocsátás-áthelyezés

28.  felhívja a Bizottságot, hogy tegye közzé a globális szén-dioxid-kibocsátáshoz az EU által 1990 óta teljesített tényleges hozzájárulással kapcsolatos adatokat, figyelembe véve a most már máshol gyártott termékek fogyasztását;

29.  ragaszkodik ahhoz, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságba történő átmenetet ésszerű és megfontolt szabályozási megközelítés támogassa; megerősíti, hogy a környezetvédelmi előírásoknak való, adminisztratív és pénzügyi szempontból megterhelő megfelelés jelentős negatív hatással van a foglalkoztatásra és az energiaigényes ágazatokra, valamint növeli a kibocsátásáthelyezés kockázatát, miközben a vállalkozásokat, és ennélfogva a munkahelyeket kiszorítja az Unióból;

30.  egyetért a Bizottságnak azzal az álláspontjával, hogy a határokon hozott kiigazító intézkedéseket vagy a behozatalnak az ETS-be való felvételét az érintett ágazatok részére való teljes körű árverezéssel kellene kombinálni;sürgeti a Bizottságot, hogy készítsen elemzést azokról az ágazatokról, amelyek esetében a kibocsátási egységek ingyenes kiosztása nem képes megakadályozni a CO2-kibocsátás-áthelyezést;

31.  felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb adjon a tagállamoknak útmutatást bármely olyan intézkedés elfogadásával kapcsolatban, amelynek célja az üvegházhatásúgáz-kibocsátással kapcsolatos közvetlen költségek miatt a kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentősen kitett iparágaknak a lehető leghamarabb nyújtott ellentételezés, amint azt az irányelv előírja;

32.  sürgeti a Bizottságot, hogy készítsen elemzést a földrajzi kritérium hiányáról a CO2-kibocsátás-áthelyezés értékelése tekintetében, a délkelet-európai villamosenergia-piacokra vonatkozóan;

33.  megjegyzi az ütemterv azon következtetését, hogy a villamosenergia-ágazatnak 2050-ig szinte teljesen szén-dioxid-mentessé kell válnia (93–99%-os kibocsátáscsökkentés); elismeri, hogy az uniós ipar szempontjából az alacsony kibocsátású technológiák terén elsőként lépők versenyelőnyre tesznek szert napjaink és a jövő alacsony szén-dioxid-kibocsátású világában; megjegyzi, hogy a kibocsátáscsökkentést ezért oly módon kell elérni, amely nem veszélyezteti az EU versenyképességét, és amely figyelembe veszi a kibocsátásáthelyezés kockázatát, különösen az energiaintenzív ágazatokban;

Energiahatékonyság

34.  emlékeztet az eddigi értékelésekre, amelyek azt jelzik, hogy az energiahatékonyság javítása és az energiafogyasztás 20%-os csökkentése a 2020-ig szóló előrejelzésekhez viszonyítva jelenleg nem tűnik teljesíthetőnek; gyorsabb fellépésre, ambiciózusabb és határozottabb politikai kötelezettségvállalásra szólít fel a 2020-as célok elérése érdekében, valamint arra, hogy 2020-on túlra kell tekinteni, ezáltal serkentve a megfelelő beruházásokat; támogatja a Bizottság ütemtervének következtetéseit, miszerint az energiahatékonysági politikák kulcsfontosságúak a szén-dioxid-kibocsátás további csökkentéséhez; úgy véli ezért, hogy kötelező célokat meg kell tartani; hangsúlyozza, hogy az energiahatékonysági intézkedések munkahelyeket teremtenek, gazdasági megtakarítást érnek el, valamint nagyobb ellátásbiztonsághoz és versenyképességhez vezetnek; üdvözli e tekintetben a javasolt energiahatékonysági irányelvben rögzített prioritásokat, amelyek az energiahatékonyság növelésére irányulnak minden ágazatban, és különösen az épületek terén a meglévő épületek felújításán keresztül és a középületek felújításával kapcsolatos célkitűzésre összpontosítva; felszólít a források és intézkedések növelésére új finanszírozási források európai és nemzeti szintű mobilizálása érdekében, többek között finanszírozási eszközök révén; kiemeli a magánbefektetések fontosságát abban, hogy áthidalják a közszektor jelenlegi költségvetési korlátozásait;

35.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy hiányoznak az üvegházhatást okozó gázkibocsátás csökkentésének az energia- és erőforrás-hatékonyságban rejlő, negatív költségű potenciáljának kiaknázására irányuló intézkedések, és felhív a környezetbarát tervezésről szóló irányelv (2009/125/EK) szerinti munka felgyorsítására, a legalacsonyabb élettartamköltség elvének szigorú alkalmazására, illetve a legjobban teljesítők szintjéhez igazodó végrehajtási intézkedésekre, valamint minimumkövetelmények meghatározására a nem elektromos termékek vonatkozásában is;

36.  szorgalmazza, hogy a környezetbarát tervezésről szóló irányelv keretében folyó munka terjedjen ki az energiamegtakarítást és a forrásfelhasználást megkönnyíteni képes fűtőberendezésekre, kazánokra és szigetelőanyagokra is, lehetővé téve egyúttal a hatékonyabb újrafeldolgozást, valamint kéri olyan címkézési előírások terjesztését és kidolgozását, amelyek segítséget nyújthatnak a fogyasztók számára a tájékozott döntéshozatalhoz;

37.  hangsúlyozza, hogy az energiahatékonysági tervet frissíteni kell, olyan kötelező célkitűzésekkel kiegészítve, amelyek tényleges, számszerűsített intézkedések teljes körét foglalják magukba, az energiaellátási lánc valamennyi szakaszát átfogva;

38.  úgy véli, hogy az energiahatékonyság az ipari technológiai innováció legcélravezetőbb eszköze, amely gazdaságilag hatékony módon hozzájárul az általános kibocsátáscsökkentéshez, és egyúttal ösztönzi a munkahelyteremtést; kéri ezért a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamok által az energiahatékonyság fokozása érdekében tett erőfeszítéseket, megbízható, hosszú távú ösztönző rendszereket léptetve életbe a költség-haszon arány szempontjából leghatékonyabb technológiák előmozdítására; úgy véli, hogy a 2020-ra vonatkozó energiahatékonysági célkitűzésének megvalósítása érdekében biztosítani kell az európai energiahatékonysági szabványok megfelelő fokú összehangolását;

39.  megismétli annak fontosságát, hogy ösztönzőket nyújtsanak a könnyen lemásolható technológiák tervezésére és fejlesztésére irányuló állami és magánbefektetések számára az energiamegtakarítás és energiahatékonyság minőségének javítása érdekében;

40.  kéri a Bizottságot, hogy az energiahatékonyság előmozdítása során hozzon különleges intézkedéseket a fogyasztók és az energiaszolgáltatók között előforduló negatív ösztönzők kezelésére;

41.  sürgeti a Bizottságot, hogy vezessen be hosszú távú célkitűzést az EU ingatlanállománya által fogyasztott energia csökkentése érdekében 2050-ig;

42.  felhívja a figyelmet arra, hogy az EU és a tagállamok az építőipar és a közlekedés terén nem fektetettek be eleget a CO2-kibocsátás csökkentésére vagy az energiahatékonyság növelésére irányuló intézkedésekbe; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy rendeljenek több forrást az épületek és a városi központi fűtési és hűtési hálózatok energiahatékonyságának növelésére irányuló intézkedésekhez, mind a jelenlegi pénzügyi terv felülvizsgálata során, mind pedig a jövőbeli többéves pénzügyi keretben;

Megújuló energia

43.  sürgeti a Bizottságot, hogy a fenntartható biomassza-termelés és -felhasználás ösztönzése érdekében dolgozzon ki politikát a biomassza-ellátásra vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy ennek a különböző biomasszára vonatkozó fenntarthatósági kritériumokat kellene tartalmaznia, amelyek figyelembe veszik a különböző források életciklusára vonatkozó szén-dioxid-kibocsátási jellemzőket, és energiatermelésre történő felhasználásuk helyett elsőbbséget biztosítanak a biomassza-nyersanyagok elsődleges értékének kinyerésére; ismételten hangsúlyozza, hogy a bioüzemanyagokra vonatkozó uniós célok nem lehetnek kedvezőtlen hatással az élelmiszer- és takarmánytermelésre, illetve nem eredményezhetik a biológiai sokszínűség elvesztését;

44.  felszólítja ezért a Bizottságot, hogy a közvetett földhasználat-változás (ILUC) kérdésében kövessen szélesebb megközelítést, valamint két- és többoldalú fellépésekkel ösztönözze a megfelelő környezetvédelmet a földhasználat-változás által érintett harmadik országokban annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni a földhasználat szerkezetében okozott változásoknak betudható üvegházhatásúgáz-kibocsátásokat; ez a harmadik országokból behozott bioüzemanyagok bizonyos kategóriáira vonatkozó kiegészítő fenntarthatósági követelmények bevezetése által valósítható meg;

45.  rámutat az új technológiáknak a megújuló energiák fejlesztésében és a bioenergia-termelésben betöltött szerepére, és hangsúlyozza, hogy a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére vonatkozó célkitűzések megvalósítása érdekében az EU használjon fel minden rendelkezésre álló innovációt;

46.  hangsúlyozza a megújuló és innovatív energiák fontos szerepét, és megállapítja, hogy az eddiginél hatékonyabb megoldást kell sürgősen találni ezek tárolására, teljesítményük növelésére és a hatékony energiaszállítás biztosítására, beleértve a megfelelő infrastrukturális intézkedéseket is; elismeri, hogy a tagállamok jelentős előrelépést értek el a megújuló energiaforrások fejlesztése terén, amióta 2020-ra vonatkozóan kötelező célokat állapítottak meg; felhívja a figyelmet arra, hogy igen fontos e hozzáállás folytatása és a megújuló energiákra vonatkozó további kötelező célok meghatározása 2030-ra, figyelembe véve ennek lehetőségét és makrogazdasági hatását; rámutat, hogy ezek a fellépések támogatják a 2050-es célok elérését, biztosítják az ipar számára a szükséges befektetési biztonságot, jelentősen csökkentik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, munkahelyeket teremtenek, előmozdítják az EU energiafüggetlenségét, valamint ösztönzik a technológiai vezető szerepet és az ipari innovációt; hangsúlyozza, hogy a megújuló energiára vonatkozó nemzeti cselekvési tervekben meghatározott célok elérése döntő fontosságú a 2050-re szóló átfogó uniós célok megvalósításában; úgy véli, hogy a Bizottságnak intézkedéseket kell hoznia, ha a nemzeti célokat nem érik el;

47.   hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak biztosítania kell azt, hogy ezek a célkitűzések ne csökkentsék az alacsony szénfelhasználású villamosenergia-termelés egyéb formáira irányuló beruházások ösztönzőit;

48.  kéri a Bizottságot, hogy abban a jelentésében, amelyet 2012 végéig kell közzétennie arról, hogy a tagállamok milyen előrehaladást értek el a megújuló energia termelésére vonatkozó jogszabályi kötelezettségeik teljesítése terén – annak értékelésével együtt, hogy a 2020-ra előirányzott célkitűzések teljesülnek-e majd –, javasoljon cselekvési programokat, amelyeket annak érdekében fog végrehajtani, hogy előmozdítsa a tagállamok megfelelését a jelen pillanatban általuk még teljesítetlen követelményeknek;

49.  emlékeztet arra, hogy a villamosenergia-hálózatokat korszerűsíteni és fejleszteni kell, különösen a nagy potenciállal rendelkező területeken előállított megújuló energia – mint az északi-tengeri tengeri szélenergia és a dél-európai napenergia – szállítása céljából, továbbá azzal a céllal, hogy helyet biztosítsanak a megújuló energia decentralizált előállításának;

50.  hangsúlyozza, hogy az erőforrás-hatékonyság növelése – például a hulladék-újrahasznosításon, a jobb hulladékgazdálkodáson és a magatartás megváltoztatásán keresztül – nagyon fontos szerepet játszik a CO2-kibocsátás csökkentésére irányuló uniós stratégiai célkitűzések végrehajtásában;

51.  rámutat arra, hogy a tudomány és a technika jelenleg is rendelkezésre álló vívmányainak alkalmazásával a mezőgazdasági üzemek a szerves hulladékból kinyerhető bioenergia helyi előállítása révén már ma is önfenntartóvá válhatnának, ugyanakkor fokozhatnák nyereségüket és jobban kímélhetnék a környezetet;

52.  megállapítja, hogy az erőforrás-hatékonyság érdekében a gazdálkodókat ösztönözni kell arra, hogy aknázzák ki eredményesebben a biogázban és melléktermékeiben rejlő potenciált a műtrágyák kiváltására;

53.  hangsúlyozza ebből a célból a trágya feldolgozásának fontosságát, mivel annak révén nem csak megújuló energiához lehet jutni, hanem a környezetre nehezedő nyomást is csökkenteni lehet, és mivel a szerves trágya mint ásványianyag-koncentrátum a műtrágyát helyettesíti; ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy amennyiben a trágyát energiaforrásnak tekintjük, alapvetően fontos, hogy a nitrátokról szóló irányelv a feldolgozott trágyát a műtrágya helyettesítőjének ismerje el;

54.  hangsúlyozza, hogy a megújuló energia helyben történő előállítását – például a szélturbinák, napelemek és biofermentációs technológiák használatát – ösztönző intézkedések révén fokozni kell a gazdaságok energetikai önellátó képességét, ami a termelési költségeket csökkentő és gazdasági életképességüket javító alternatív bevételi forráshoz juttatná a mezőgazdasági termelőket;

Kutatás

55.  felhívja a Bizottságot, hogy az EU versenyképességének előmozdítása, a környezetbarát álláslehetőségek elősegítése és a fogyasztói magatartás megváltoztatása érdekében biztosítsa, hogy a „Horizont 2020” program és az Innovációs Unió égisze alatt működő európai innovációs partnerségek helyezzék előtérbe az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák valamennyi fajtája fejlesztésének szükségességét;

56.  hangsúlyozza, hogy az éghajlati szempontból hatékony mezőgazdasági gyakorlat, a kevésbé energiaintenzív és szennyező mezőgazdasági módszerek, valamint a hatékonyabb energiatermelés kidolgozásához és elterjesztéséhez fokozott erőfeszítésekre van sürgősen szükség a kutatás és annak finanszírozása terén; megállapítja továbbá, hogy már léteznek kevéssé szennyező és igen energiahatékony alternatívák; úgy véli, hogy a kutatás és a fejlesztés szerves részét képezi a stratégiai energiatechnológiai terv maradéktalan végrehajtásának, és ez további beruházásokat tesz szükségessé; hangsúlyozza, hogy e tekintetben gondoskodni kell arról, hogy a kutatási eredményeket a mezőgazdasági üzemek szintjén át lehessen ültetni a gyakorlatba; üdvözli a „Horizont 2020” elnevezésű új kutatási keret létrehozására irányuló bizottsági javaslatot;

57.  kéri, hogy a költségvetési támogatás álljon összhangban a SET-terv maradéktalan végrehajtásához az állami és magánforrásokból szükséges 50 milliárd euróval;

58.  hangsúlyozza a K+F fontosságát az alacsony kibocsátású és energiahatékony technológiák kifejlesztése tekintetében; felszólítja az EU-t, hogy vállaljon vezető szerepet az éghajlattal és az energiahatékony technológiákkal kapcsolatos kutatásokban, valamint alakítson ki szoros tudományos együttműködést nemzetközi partnereivel, különös hangsúlyt fektetve a tiszta és fenntartható technológiákra, amelyek a SET-tervnek megfelelően (az EU alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákra vonatkozó kiemelt kezdeményezése) 2020-ra eredményt hoznak; hangsúlyozza, hogy emelni kell a „Horizont 2020” kezdeményezésen belül az energiával, különösen a megújuló energiával kapcsolatos kutatás valamennyi típusára szánt összegeket; emlékeztet arra, hogy az energiához rendelt források az EU 2007–2013-as költségvetésének mindössze 0,5%-át teszik ki, ami nincs összhangban az EU politikai prioritásaival;

Szén-dioxid-leválasztás és -tárolás

59.  elismeri a szén-dioxid-leválasztási és geológiai tárolási technológia alkalmazásának fontosságát – amennyiben az megvalósítható, ha a szén-dioxid-kibocsátások csökkentését a lehető legkisebb költséggel akarjuk megvalósítani, és elfogadja, hogy az eljárási késedelmek, a finanszírozási hiányosságok, valamint bizonyos tagállamok elkötelezettségének hiánya valószínűleg késleltek az Európai Tanács azon céljának elérését, hogy 2015-re 12 CCS demonstrációs projekt működjön; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé cselekvési tervet a szén-dioxid leválasztása és geológiai tárolása vonatkozásában; elismeri, hogy a szén-dioxid-leválasztási és geológiai tárolási technológiát nem lehet minden körülmények között alkalmazni – még 2050-ig sem –, hanem lehetséges, hogy csak a nagy létesítményekre, valamint az ipari folyamatokból származó kibocsátások elkerülésére fogják korlátozni; felszólít az áttörő technológiák támogatására más területeken is az energiahatékonyság növelése, az energiafogyasztás csökkentése, valamint a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási technológián kívüli megoldások rendelkezésre bocsátása érdekében;

60.  kéri a Bizottságot, tegyen javaslatot arra vonatkozóan, hogy a szén-dioxid-leválasztási és geológiai tárolási technológiával kapcsolatos projektekre az európai gazdaságélénkítő program keretében el nem költött alapokat az e technológiával foglalkozó alternatív demonstrációs projektekre irányítsák át;

Nemzeti és ágazatspecifikus ütemtervek

61.  megjegyzi, hogy a cancúni megállapodás rendelkezik arról, hogy valamennyi fejlett ország dolgozzon ki alacsony szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó stratégiákat;

62.  örvendetesnek tartja, hogy egyes uniós tagállamok alacsony szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó stratégiákat dolgoztak ki, ugyanakkor felhívja az összes tagállamot, hogy legkésőbb 2013 júliusáig állítson össze ilyen stratégiát; hangsúlyozza, hogy amennyiben 2012 végéig nem tesz valamennyi tagállam ilyen kötelezettségvállalást, a Bizottságnak jogalkotási javaslatokat kell előterjesztenie a stratégiák elkészítésének előírása érdekében;

63.  felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje e tervek megfelelőségét abból a szempontból, hogy azok hozzájárulnak-e a cancúni célkitűzéshez, amely szerint a globális hőmérséklet-emelkedés legfeljebb 2°-kal haladhatja meg az iparosodás előtti értéket;

64.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a nemzeti és ágazatspecifikus ütemterveket független vizsgálatnak vessék alá annak értékelése szempontjából, hogy azok teljes mértékben figyelembe vették-e az elérhető legjobb technológiák lehetséges alkalmazását, és hogy a javasolt költségek megegyeznek-e az elfogadott gyakorlattal;

65.  elvárja, hogy szakpolitikai kezdeményezések készítésekor a Bizottság teljes mértékben vegye figyelembe az ütemterveket, és emelje ki azokat az eseteket, amikor az ipari ágazatok nem készítettek ilyen cselekvési terveket;

66.  felhívja az érintett iparági csoportokat, hogy készítsenek ágazatspecifikus ütemterveket, amelyek meghatározzák, hogy hogyan valósíthatók meg az EU alacsony szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó célkitűzései, beleértve a szükséges beruházások mértékét és a felhasználandó finanszírozási forrásokat;

67.  elvárja, hogy a Bizottság és a tagállamok támogassák azokat az ágazatokat, amelyek ütemterveket készítettek az ezekből kiinduló kezdeményezések és partnerségek továbbfejlesztésére olyan áttörő technológiák kialakítása érdekében, amelyek szén-dioxid-mentessé teszik az érintett energiaigényes iparágakat;

68.  sürgeti a Bizottságot, hogy 3–5 évenként frissítse a 2050-re szóló ütemtervet és előrejelzést, és hogy saját frissített ütemterveibe foglalja bele az ágazati, regionális és tagállami ütemterveket, és az e célból használt modellek és módszerek legyenek teljes körűem átláthatóak;

69.  hangsúlyozza, hogy az erőforrások sokkal hatékonyabb felhasználása alapvető fontosságú az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság eléréséhez; sürgeti ezért a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki az erőforrás-hatékonyságra vonatkozóan stratégiákat, illetve erősítsék meg meglévő stratégiáikat, és 2013-ig építsék be azokat a növekedésre és a munkahelyteremtésre irányuló nemzeti politikákba;

Villamosenergia-termelés

70.  emlékeztet arra, hogy a világ primerenergia-szükséglete 2035-ig több mint 30%-kal fog nőni, ezzel fokozva az energiaforrások iránti globális versenyt;

71.  fenntartja, hogy a tagállamoknak a lehető legtöbb eszközzel kell rendelkezniük az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiatermelés eléréséhez (beleértve a megújuló energiaforrásokat, az atomenergiát, a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási technológia alkalmazását, valamint a fenntarthatóan előállított biomasszát is), és hogy e követelmény teljesítéséhez egyiket sem szabad kizárni a rendelkezésre álló opciók sorából;

72.  felkéri a Bizottságot, hogy tanúsítson különös éberséget az energiatermelésnek az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerén kívülre történő áthelyezésére, figyelmet fordítva azokra a tagállamokra, amelyek az EU-n kívüli országokkal összeköttetésben állnak;

73.  kéri a Bizottságot, hogy értékelje azon mechanizmusok hatékonyságát, amelyek lehetővé teszik az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság villamosenergia-piacának megbízható működését, és ha szükséges, terjesszen elő jogalkotási javaslatokat a határokon átnyúló villamosenergia-piacok jobb integrálása, valamint más intézkedések érdekében, amelyek a termelési kapacitás egyensúlyának és elérhetőségének meghatározására irányulnak;

74.  felszólítja az Európai Uniót, hogy kötelezze el magát az energiaágazat 2050-ig történő szén-dioxid-mentesítése mellett;

75.  kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fektessenek be többet a fenntartható energián alapuló gazdasággá való átalakuláshoz szükséges energiainfrastruktúrákba; hangsúlyozza, hogy Európának élen kell járnia az előírások és az energiával kapcsolatos interoperábilis internetes technológiák, valamint az energiahatékony IKT-alkalmazások fejlesztésében, különösen az intelligens hálózatokat, az intelligens otthoni rendszereket, mint a fogyasztók számára előnyösen kialakított intelligens mérőberendezések teljes körű és időben történő alkalmazását, illetve egy összekapcsolt európai villamosenergia-szuperhálózat és LNG-infrastruktúrák modernizálását és fejlesztését illetően; hangsúlyozza a regionális rendszerösszekötők tekintetében, hogy el kell indítani egy, az EU energiainfrastruktúra-csomagján alapuló beruházási tervet, hogy biztosítsák az energiaellátási források diverzifikációját; kéri a Bizottságot, hogy javasoljon gyakorlati megoldásokat a nagy mennyiségű megújuló energia hatékony integrációjára olyan piaci szabályok elősegítése révén, amelyek lehetővé teszik a hatékony és átlátható nemzetközi villamosenergia-cserét; kéri ezért a határokon átnyúló villamosenergia-piacok gyors integrálását és bevonását; elismeri, hogy mivel a hosszú élettartamú energiainfrastruktúra kiépítése sok évet vesz igénybe, hosszú távú szemléletre van sürgősen szükség; üdvözli, hogy a javasolt európai összekapcsolódási eszköz az energiainfrastruktúrára fog összpontosítani;

76.  felhívja a figyelmet arra, hogy a jelenlegi 20%-os cél számos tagállamban azon alapul, hogy az atomenergia hozzájárul az energiaszerkezethez; megjegyzi, hogy az IEA 2011. évi World Energy Outlook kiadványa tartalmaz egy alacsonyabb atomenergia-felhasználással számoló forgatókönyvet, amely szerint a villamosenergia-ágazat globális CO2-kibocsátásának prognosztizált növekedése középtávon lényegesen magasabb lesz a fosszilis tüzelőanyagok növekvő felhasználása miatt; megismétli, hogy néhány tagállamnak az egyes meglévő atomerőművek leállításáról hozott döntése nem indokolhatja, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos politikáikban csökkentsék célkitűzési törekvéseiket; rámutat arra, hogy az IEA szerint a 2 Celsius-fokos cél elérése a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási technológiák fejlesztésének és alkalmazásának felgyorsítását követelné meg mind a szén-, mind pedig a földgáztüzelésű erőművekben; megjegyzi azonban, hogy a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási technológia még mindig tesztelési és kereskedelmi hasznosítás előtti szakaszban van, ezért olyan alternatív forgatókönyveket kell fontolóra venni, mint például a nagymértékben megújuló energiaforrásokkal és az energiahatékonysággal kapcsolatos forgatókönyvek; ezért felszólít arra, hogy az energiahatékonyság növelése és a gazdasági növekedésnek az energiafogyasztásról való leválasztása érdekében biztosítsanak megnövelt támogatást az áttörő technológiák kifejlesztésére és alkalmazására;

77.  úgy véli, hogy e célkitűzések 2050 előtti teljesítése révén – anélkül, hogy a tagállamok saját energiaszerkezete sérülne – az EU elérheti az energiafogyasztás csökkentését, energiaellátásának nagyobb biztonságát és megbízhatóságát, valamint az energiaárak ingadozásának visszafogását, így biztosítva a fogyasztók és a vállalkozások számára a tisztességes és versenyképes energiaárakat, valamint javítva az EU versenyképességét és a foglalkoztatás növekedését;

Ipar

78.  ragaszkodik ahhoz, hogy a „zöld gazdaság” számára nyújtandó uniós támogatás ismerje el az erőforrás-felhasználás hatékonyságának jelentős javítására és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének előmozdítására, illetve az EU 2020 stratégia környezetbarát munkahelyek létrehozására irányuló célkitűzéseinek elérésére szolgáló, meglévő iparágak által történő beruházások fontosságát; hangsúlyozza, hogy egy zöldebb gazdaságnak valamennyi ágazatban támogatnia kell a versenyképességet és az innovációt azáltal, hogy olyan területekre összpontosít, ahol a fejlesztések gazdaságilag hatékonyabbak, környezeti szempontból pedig hatásosabbak;

79.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgáljon meg innovatív pénzügyi eszközöket az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságba való beruházásokra;

80.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy regionális és nemzeti megoldások kifejlesztése érdekében támogassák az innovációs csoportosulások kialakulását;

Közlekedés

81.  helyesli az egységes európai közlekedési térségre vonatkozó bizottsági ütemterv azon követelményét, hogy az 1990-es szinthez képest 2050-re 60%-kal csökkentsék a közlekedésből származó üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az EU-ban; továbbá kéri a Bizottságot, hogy az ágazat számára állapítson meg ideiglenes kibocsátáscsökkentési célokat annak biztosítása érdekében, hogy már kellő időben megfelelő fellépés történjen;

82.  örvendetesnek tartja, hogy a gépjárműgyártók 2007 óta előrehaladást értek el a személygépkocsik szén-dioxid-kibocsátásának csökkentése terén, és hangsúlyozza a további tüzelőanyag-hatékonysági javulás fontosságát; megerősíti, hogy a Bizottságnak a közelgő felülvizsgálatának előkészítése során javaslatokat kell tennie arra vonatkozóan, hogy miként biztosítható, hogy az új személygépkocsik átlagos szén-dioxid-kibocsátása megfeleljen az elfogadott 2020-as célnak, azaz hogy a kibocsátás 2020-ra ne haladja meg a 95 g/km-t; felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza a párbeszédet és az együttműködést a Nemzetközi Tengerészeti Szervezettel (IMO) annak biztosítása érdekében, hogy a hajózási ágazat bekerüljön a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése tekintetében vállalt kötelezettségekbe;

83.  emlékeztet rá, hogy a 2009/29/EK irányelv értelmében a Bizottság 2011. december 31-ig kellett értékelnie az IMO által a hajózásból származó kibocsátások csökkentése terén tett előrelépést; sürgeti a Bizottságot, hogy ütemtervébe foglalja bele a tengeri szállítást, és a hajózásból származó kibocsátások csökkentésére vonatkozó nemzetközi megállapodás hiányában terjesszen elő jogszabályjavaslatot annak érdekében, hogy az ilyen kibocsátások bekerüljenek a közösségi kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásba azért, hogy a javasolt jogszabály 2013-ban hatályba léphessen;

84.  kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a nehéz-tehergépjárművek üzemanyag-hatékonyságának javítására, és a könnyű haszongépjárművek kibocsátására vonatkozó jogszabályok 2013. évi felülvizsgálatában fordítson nagyobb figyelmet a tüzelőanyag-hatékonyság javításának szükségességére a vállalkozások üzemanyagár-emelkedésből adódó költségeinek csökkentése érdekében;

85.  kéri a Bizottságot, hogy valamennyi típusú utas- és teherszállító jármű vásárlója számára szolgáltasson világosabb tudnivalókat az adott jármű üzemanyag-hatékonyságáról, és terjesszen elő a címkézési irányelv megreformálására vonatkozóan olyan, régóta várt javaslatokat, amelyek az eladásösztönzés valamennyi formájára kiterjednek;

86.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen azonnali lépéseket annak biztosítására, hogy az új személygépkocsik kibocsátásának értékelésére használt vizsgálati ciklusok pontosan tükrözzék az adott gépjármű használatának valós adatait rendes vezetési körülmények között;

87.  elismeri néhány tagállam arra irányuló erőfeszítését, hogy újratöltési infrastruktúrát építsen ki az elektromos és az ultraalacsony szén-dioxid-kibocsátású járművek használatának ösztönzése céljából, és felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat minimumkövetelmények minden egyes tagállamban való meghatározására egy Európa egészére kiterjedő hálózat létrehozása érdekében;

88.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a közlekedés szennyezőanyag-kibocsátásának csökkentése céljából tekintsék prioritásnak a páneurópai intelligens energiahálózatok fejlesztésére irányuló befektetést, amelyek hasznosítják a helyi és regionális szinten, többek között megújuló forrásokból előállított energiát, és elősegítik az elektromos járművek használatához szükséges infrastruktúra fejlesztését;

89.  úgy véli, hogy kulturális váltásra van szükség a fenntarthatóbb közlekedési módokra való átállás érdekében; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék az olyan új beruházási formákat, amelyek célja mind a környezetbarátabb közlekedési módokra való átállás elősegítése, mind a közlekedés szükségességének csökkentése, többek között az informatika és a területfejlesztés alkalmazása révén;

90.  hangsúlyozza, hogy a közlekedés külső költségeinek a közlekedési árakba való, a szennyezési szinttől függő beépítése kulcsfontosságú feladat az energiamegtakarítások és energiahatékonyság ösztönzése érdekében, és hogy a teljesítménynövekedés eredményeképpen a környezetbarát közlekedési módok kerülnek majd előtérbe;

91.  kéri a tervezett új közlekedési infrastrukturális beruházások ütemtervben meghatározott prioritásainak tiszteletben tartását, mivel fennáll annak a veszélye, hogy a Bizottság által a 2010–2030 közötti időszakra kért 1,5 trillió eurót nem az alacsony szén-dioxid-kibocsátást célzó megfelelő prioritásokra fordítják; ezért hangsúlyozza, hogy környezetbaráttá kell tenni az Unió infrastrukturális költségvetését, különös tekintettel a strukturális alapokra és a Kohéziós Alapra;

92.  üdvözli a transzeurópai közlekedési hálózatok vonatkozásában javasolt új iránymutatásokat és az utas- és teherszállítást célzó vasúti folyosók fejlesztésének hangsúlyozását; kéri a Bizottságot, hogy amint lehetséges, terjesszen elő stratégiát az alternatív üzemanyagok és új technológiák közlekedésben való felhasználására; ösztönzi a tagállamokat, hogy sürgősen hajtsák végre az Egységes Európai Égbolt csomag intézkedéseit, és ezáltal javítsák a légi forgalom és a közlekedés irányítási műveleteinek hatékonyságát;

93.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre a kibocsátáskereskedelmi rendszer légi közlekedésre vonatkozó jogszabályait;

Mezőgazdaság

94.  felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon konkrét intézkedéseket az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére és a mezőgazdasági földterületek használatából származó hatékonyságjavulás népszerűsítésére, továbbá a fosszilistüzelőanyag-alapú műtrágyák felhasználásának csökkentésére, különösen figyelembe véve a mezőgazdaságnak az élelmiszerek (nem pedig üzemanyagok) előállításában játszott szerepét; úgy véli továbbá, hogy a mezőgazdasági kistermelőknek képzésre és technikai segítségnyújtásra lehet szükségük ezen a téren; ezenkívül sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza a mezőgazdaság különböző formáinak működésével és a hatékony agrár-környezetvédelmi gyakorlatokkal kapcsolatos kutatásokat megfelelően figyelembe véve az érvényesülő éghajlati viszonyokat;

95.  úgy véli, hogy a környezetbarát növekedés révén a mezőgazdaságnak módjában áll jelentősen hozzájárulni az éghajlatváltozás elleni fellépéshez és új foglalkoztatási lehetőségek megteremtéséhez; megállapítja, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkenései a mezőgazdasági ágazatban mindenki számára olyan előnyös helyzetet teremtenek, amely képes növeli a termelők hosszú távú gazdasági és agronómiai életképességét; felszólít arra, hogy a közös agrárpolitika tartalmazzon a fenntartható energiák használatára vonatkozó célkitűzéseket;

96.  hangsúlyozza, hogy ezt a hozzájárulást a 2013 utáni KAP várhatóan tovább erősíti; elismeri, hogy a termelékenység javításán keresztül a mezőgazdaság már jelentős eredményeket ért el a kibocsátáscsökkentés terén; megállapítja azonban, hogy a mezőgazdaság kibocsátáscsökkentési potenciálja hosszú távon ugyan jelentős (2050-re a mezőgazdasági ágazat az 1990-es évekhez képest 42–49%-kal lesz képes csökkenteni a szén-dioxidtól eltérő gázok kibocsátását), de más ágazatokhoz képest korlátozottnak tekinthető; hangsúlyozza, hogy az összes főbb kibocsátó országnak hozzá kell járulnia az éghajlatváltozás hatásainak enyhítéséhez;

97.  támogatja, hogy a környezetbarátabbá válását ösztönző összetevőt olyan, uniós szintű ösztönző rendszerként alkalmazzák, amely a tápanyag-, az energia- és az éghajlati hatékonyság fokozását célozza a szénmegkötés, az ÜHG-kibocsátás további csökkentése és a tápanyag-gazdálkodás révén; e rendszer célja az lenne, hogy a gazdaságok versenyképességét és a hosszú távú élelmezésbiztonságot a korlátozott természeti erőforrásokkal való hatékonyabb gazdálkodás révén biztosítsa;

98.  szorgalmazza, hogy többek között a kutatásfinanszírozással, oktatással, a beruházások támogatásával és más, ösztönzőkön alapuló kezdeményezésekkel kapcsolatos szükséges intézkedések KAP-on belüli végrehajtását a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási hulladék fenntartható energiatermelésben történő felhasználásának támogatására és előmozdítására;

99.  emlékeztet arra, hogy a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási módszerek javulása segít az ágazatnak abban, hogy megőrizze és gyarapítsa a talajban és az erdőkben felhalmozódott kötöttszén-készleteket; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a legtöbb erdőtulajdonos egyben mezőgazdasági termelő is; hangsúlyozza továbbá, hogy az EU célkitűzése, hogy megfékezze a világszerte – elsősorban a fejlődő országokban – történő erdőirtást, és legkésőbb 2030-ra megállítsa a Föld erdővel borított területeinek visszaszorulását;

100.  hangsúlyozza a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás által a szénmegkötésben betöltött szerep valós, anyagi elismerését lehetővé tévő megfelelő intézkedések és/vagy mechanizmusok kidolgozásának jelentőségét;

101.  hangsúlyozza, hogy az erdők fenntartható használata hozzájárul a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez, és hogy ezért az agrárpolitika második pillérén belül intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy még a kedvezőtlen fekvésű erdők esetében is lehetővé váljon az erdőgazdálkodás;

102.  hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani az erdők telepítésére, mivel ez a szénlekötés és a bioenergiához szükséges fatermelés természetes növelésének egyetlen módja;

103.  felszólít az EU földhasználattal, földhasználat-változással és erdészettel (LULUCF) kapcsolatos stratégiájának kialakítására, amelyek az ágazat kibocsátáscsökkentéshez való hozzájárulása tekintetében állandóságot és környezeti integritást, biztosít; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy dolgozzák ki nemzeti politikáikat annak érdekében, hogy kibontakoztassák az egyes LULUCF-ágazataikban rejlő hatásmérséklő potenciált, tekintetbe véve a szubszidiaritás elvét, mivel ezáltal értékes tapasztalatokhoz juthatnak; hangsúlyozza, hogy befektetésekre van szükség a tárolókapacitásról és a LULUCF-tevékenységekből származó kibocsátásokról szóló tudományos kutatásban;

104.  úgy véli, hogy a versenyképességet hosszú távon csak az éghajlatváltozásnak ellenálló, egészséges és biológiai szempontból sokrétű mezőgazdasági ökoszisztémákon, valamint a korlátozott és behatárolt mennyiségben rendelkezésre álló természeti erőforrások – talaj, víz és föld – körültekintő felhasználásán keresztül lehet fenntartani;

105.  hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások védelme, megbecsülése és helyreállítása kulcsfontosságú az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság elérése szempontjából;

106.  hangsúlyozza, hogy többek között az iparral, kutatással, energiával, biológiai sokféleséggel, kereskedelemmel, fejlesztéssel, mezőgazdasággal, innovációval, közlekedéssel, állatjóléttel és az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos szakpolitikák közötti koherencia megteremtése érdekében a Bizottságnak hangsúlyt kell fektetnie az éghajlati szempontok érvényesítésére; úgy véli, hogy a mezőgazdaságban rejlő lehetőségek felelősségteljes stratégiai kezelése mindenképpen elősegítené az Unió számára, hogy a jövő alacsony szén-dioxid-kibocsátású világgazdaságának versenyképes szereplőjévé váljon;

107.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termelés szállításhoz kapcsolódó kibocsátásainak csökkentése érdekében az élelmiszerláncot rövidebbé és átláthatóbbá kell tenni, és – többek között a helyi és regionális piacoknak nyújtott támogatással – ösztönözni kell a helyben termelt élelmiszerek fogyasztását; hangsúlyozza, hogy a többfunkciós uniós termelés és feldolgozás Unión kívüli országokba történő áthelyezése negatívan befolyásolná az uniós hozzáadott értéket és az éghajlattal kapcsolatos célkitűzéseket;

108.  úgy véli, hogy a gazdaságok saját takarmánytermelésének növelését szolgáló jobb takarmánygazdálkodás – úgymint fehérjenövények ültetése vetésforgóban és a fehérjenövények skálájának szélesítése a legelőkön – csökkenthetné a nagy szénlábnyomú takarmányimporttól való függőséget; véleménye szerint így a takarmány költsége is csökkenne a termelők számára, és a talaj vízmegtartó képességének fokozása és a károkozóknak való kitettség csökkentése révén javulna a talajkezelés;

Finanszírozás

109.  támogatja a Bizottság arra irányuló javaslatait, hogy a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret biztosítson célzott finanszírozást a beruházások növelésére, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák fejlesztésének és alkalmazásának előmozdítására; helyesli azt a szándékot, hogy kiemelt helyet kapjon a teljes többéves pénzügyi keret éghajlattal kapcsolatos finanszírozása, és hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) 20%-át megújuló energiával és energiahatékonysággal kapcsolatos befektetésekre különítsék el, ugyanakkor ragaszkodik ahhoz, hogy mindezt hatékony módon kövessék nyomon; javaslata szerint a Bizottságnak gondoskodnia kellene arról, hogy e forrásokat kifejezetten azon tagállamok támogatására használják, amelyek jelentős potenciállal rendelkeznek ahhoz, hogy a kibocsátásokat jóval a jelenlegi célkitűzések szintje alá szorítsák, de nincs kapacitásuk a szükséges beruházások végrehajtásához;

110.  kiemeli, hogy figyelembe kell venni a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságot a megújuló energiaforrások arányának növeléséhez hozzájáruló kezdeti befektetéseket biztosító és támogató politikák kialakítása során annak érdekében, hogy hosszabb távon lényegesen csökkentsék az energiaköltségeket, valamint javítsák az energiahatékonyságot az energiaszolgáltatás és a közlekedés terén;

111.  emlékeztet, hogy az éghajlatváltozás elleni fellépés hiányának hosszú távú gazdasági költségei messze felülmúlják a most megtett erőteljes és határozott intézkedések rövid távú költségeit;

112.  reméli, hogy valamennyi ágazat vonatkozásában mihamarabb konkrét és mérhető célokat határoznak meg a magánbefektetők ösztönzése és a közöttük lévő bizalom és együttműködés megteremtése, ugyanakkor az uniós források jobb felhasználása érdekében; hangsúlyozza, hogy a megújuló energiák, az innováció és az áttörő technológiák fejlesztése és alkalmazása hozzájárulhatnak az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, és ezzel egyidejűleg világszerte segíthetnek meggyőzni az EU partnereit, hogy a kibocsátások csökkentése a versenyképesség elvesztése vagy a munkahelyteremtés kockáztatása nélkül megvalósítható; elengedhetetlennek tartja, hogy az EU és tagállamai példát mutassanak az energiahatékony és alacsony szén-dioxid-kibocsátású új technológiákba történő beruházások rendszerének létrehozásával; az útiterv célkitűzéseinek megvalósítása érdekében kéri a meglévő finanszírozási rendszerek megerősítését, a felhasználandó pénzügyi eszközökről szóló vita mielőbbi megkezdését, valamint a nemzeti és európai finanszírozási rendszerek közötti jobb szinergiák elősegítését; úgy véli, hogy a több forrásra támaszkodó finanszírozási rendszerek hatékony eszközök lehetnek; hangsúlyozza a regionális és kohéziós politikából való finanszírozás kiemelt szerepét, amelyek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttéréshez szükséges regionális intézkedések társfinanszírozásának legfőbb eszközei; úgy véli, hogy a 2014–2020 közötti tervezési időszakban jelentős mértékű finanszírozást kell előirányozni a 2050-re szóló ütemterv célkitűzéseinek megvalósítására;

113.  megjegyzi, hogy a kibocsátási egységek árverése az alacsony szénárak miatt nem fog az előzetes várakozásoknak megfelelő forrásokat mozgósítani az éghajlatváltozással kapcsolatos beruházásokra, emlékeztet rá, hogy az árverés bevételeinek legalább 50%-át az EU-ban és a fejlődő országokban egyaránt az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésekre kell újra befektetni, és sürgeti a Bizottságot, hogy ellenőrizze, mire fordítják az egyes tagállamok e bevételeket, és erről évente terjesszen jelentést a Parlament elé; kéri a tagállamokat, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának hosszú távú csökkentése céljából az árverések bevételeit hatékonyan használják fel kutatásra és fejlesztésre;

114.  kéri a Bizottságot, hogy 2013-tól gyűjtse össze a kibocsátási egységek árveréséből származó bevételek felhasználására vonatkozó adatokat, és éves rendszerességgel tegyen közzé összehasonlító jelentést arról, milyen mértékben használják fel az egyes tagállamok az így befolyt összegeket az alacsony szénfelhasználású technológiák, illetve az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését célzó egyéb eszközök előmozdítására;

115.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot arra, hogy a tagállamok a kibocsátási egységek árveréséből származó bevételek meghatározott százalékát egy kiegészítő uniós finanszírozási eszköz biztosítására fordítsák, amelynek célja az innováció támogatása a stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv) vagy más, azzal egyenrangú kezdeményezések keretében;

116.  kéri a Bizottságot, hogy az alacsony szénfelhasználású technológiák kifejlesztésének és alkalmazásának további előmozdítása érdekében vizsgáljon meg és vegyen tekintetbe kiegészítő és újító jellegű finanszírozási forrásokat, ideértve a regionális fejlesztési alapok lehetséges felhasználását is;

117.  hangsúlyozza, hogy az ütemterv keretében sürgősen felül kell vizsgálni a környezetre káros támogatásokat; felszólít arra, hogy a költségvetés konszolidálásának és a fenntartható gazdaság felé történő átmenet támogatása érdekében összehangolt fellépésre kerüljön sor, amelynek célja az összes, környezeti szempontból káros támogatás azonosítása és felszámolása 2020-ig; kéri a Bizottságot, hogy 2013 végéig tegyen közzé közleményt, ismertetve minden olyan eszközt, amellyel az EU költségvetését – közvetlenül vagy a tagállamokon keresztül – olyan tevékenységek pénzügyi támogatásának igazolására használják fel, amelyek ellentétesek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság megvalósítására vonatkozó ütemtervben rögzített célkitűzésekkel;

118.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy követeljék a fosszilis tüzelőanyagokra irányuló támogatások megszüntetéséről szóló G-20-megállapodás gyorsabb végrehajtását; hangsúlyozza, hogy a kívánt hatás érdekében a végrehajtást nemzetközi szinten kell koordinálni;

Kiegészítő intézkedések

119.  felhívja a Bizottságot, hogy 2012 végéig terjesszen elő ambiciózus javaslatokat a metán, a feketekőszén és a fluortartalmú gázok kibocsátásának csökkentésére;

120.  emlékeztet arra, hogy a fa felválthatná a leginkább szén-dioxid-intenzív anyagokat – többek között az építőiparban –, és felszólít arra, hogy egyértelmű fontossági sorrendet állapítsanak meg a fenntartható módon kitermelt fa hasznosítása tekintetében, összhangot biztosítva mind az éghajlatváltozás, mind pedig a hatékony forrásfelhasználás terén kitűzött célokkal; úgy véli, hogy a hulladékból, bizonyos maradványokból és ipari melléktermékekből fenntartható bioenergia nyerhető, amennyiben megfelelő biztosítékok állnak rendelkezésre a talaj széntartalmának kiürülésével és a biológiai sokszínűség veszteségeivel, valamint az ugyanazon anyagok más felhasználásra történő áthelyezéséből fakadó közvetett kibocsátásokkal szemben;

121.  emlékeztet arra, hogy az építőipar ökológiai „lábnyoma” hatalmas, mivel nagy mennyiségű nem-megújuló természeti erőforrást és energiát fogyaszt, és a szén-dioxid-kibocsátások lényeges részéért felelős; emlékeztet arra, hogy a megújuló építőanyagok használata csökkenti a természetes erőforrások fogyasztását és ezáltal a környezetnek okozott károkat; nyomatékosan kéri ezért a Bizottságot, hogy vegye jobban figyelembe az építőanyagok alacsony károsanyag-kibocsátását és energiahatékonyságát azok teljes élettartama során, és sürgeti a Bizottságot az ökológia szempontból fenntartható, megújuló és alacsony kibocsátású anyagok – például a fa – építőiparban való használatának előmozdítására; emlékeztet arra, hogy a fa növekedése során szén-dioxidot köt meg, így szénsemleges anyag;

o
o   o

122.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.