Az Európai Parlament,

–  tekintettel Luigi de Magistris 2011. május 3-i, a 2011. május 9-i plenáris ülésen bejelentett, saját mentelmi jogának a milánói bíróság (Olaszország) előtt folyamatban lévő eljárással összefüggésben való fenntartására irányuló kérelmére,

–  miután eljárási szabályzata 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően meghallgatta Luigi de Magistrist,

–  tekintettel a Luigi de Magistris által az eljárási szabályzat 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően előterjesztett írásbeli beadványokra,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának 1964. május 12-i, 1986. július 10-i, 2008. október 15-i és 21-i, 2010. március 19-i és 2011. szeptember 6-i ítéleteire(1),

–  tekintettel az Olasz Köztársaság Alkotmányának 68. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 6. cikkének (3) bekezdésére és 7. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7-0074/2012),

A.  mivel Luigi de Magistris, az Európai Parlament képviselője mentelmi jogának fenntartását kérelmezte egy olaszországi bíróság előtt folyamatban lévő ügyére való tekintettel;

B.  mivel Luigi de Magistris kérelme az Assalto al PM, storia di un cattivo magistrato („Támadás az ügyészség ellen – egy rossz bíró története”) című, 2010 áprilisában megjelent könyvében olvasható kijelentésekkel kapcsolatban Giancarlo Pittelli kezdeményezésére a milánói bíróság által ellene kiadott idézéssel függ össze;

C.  mivel az idézés szerint a könyvben tett kijelentések kimerítik a becsületsértés fogalmát, ami miatt kártérítési igényt nyújtottak be;

D.  mivel a könyv megjelenésekor Luigi de Magistris – a 2009-es európai parlamenti választások során történő megválasztását követően – az Európai Parlament képviselője volt;

E.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 8. cikke értelmében az Európai Parlament képviselőit hivatali tisztségük gyakorlása során leadott szavazataik, illetve kinyilvánított véleményük miatt nem vethetik alá vizsgálatnak, őrizetnek, illetve peres eljárásnak, és mivel az említett jegyzőkönyv 9. cikke szerint a képviselők saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik;

F.  mivel bár Luigi de Magistris a jegyzőkönyv 8. és a 9. cikkére is utal, az olasz alkotmány 68. cikkére tekintettel a 9. cikk nem releváns, és ezért Luigi de Magistris nyilvánvalóan kizárólag a 8. cikkre támaszkodhat;

G.  mivel a Parlament szokásos gyakorlata szerint amennyiben a peres eljárás polgári vagy közigazgatási jogi természetű, vagy egyes vonatkozásai a polgári vagy közigazgatási jog hatálya alá tartoznak, az önmagában még nem jelenti az ezen cikk alapján a képviselőket megillető mentelmi jog felfüggesztését;

H.  mivel az idézésből és Luigi de Magistris Jogi Bizottsághoz beterjesztett írásos beadványaiból kirajzolódó tényállása arra enged következtetni, hogy a kijelentések nem függnek össze közvetlenül és nyilvánvalóan Luigi de Magistris európai parlamenti képviselői feladatainak ellátásával;

I.  mivel tehát Luigi de Magistris nem európai parlamenti képviselői feladatait látta el, amikor megjelentette a szóban forgó könyvet;

1.  úgy határoz, hogy nem tartja fenn Luigi de Magistris mentelmi jogát és kiváltságait;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését az Olasz Köztársaság illetékes hatóságának és Luigi de Magistrisnek.

(1) 101/63. sz. Wagner kontra Fohrmann és Krier ügy (EBHT 1964., 195. o.); 149/85. sz. Wybot kontra Faure és mások ügy (EBHT 1986., 2391. o.); T-345/05. sz. Mote kontra Parlament ügy (EBHT 2008., II-2849. o.); C-200/07. és C-201/07. sz. egyesített ügyek, Marra kontra De Gregorio és Clemente (EBHT 2008., I-7929. o.); T-42/06. sz. Gollnisch kontra Parlament ügy (EBHT 2010., II-1135. o.) és C-163/10. sz. Patriciello ügy (az EBHT-ben még nem tették közzé).