Az Európai Parlament,

–  tekintettel a felelős vállalatirányítás uniós kereteiről szóló 2011. április 5-i bizottsági zöld könyvre (COM(2011)0164),

–  tekintettel a vállalatirányítással kapcsolatos deontológiai kérdésekről szóló 2010. május 18-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7-0051/2012),

Általános megközelítés

1.  üdvözli a felelős vállalatirányítás uniós kereteinek zöld könyvvel kezdeményezett bizottsági felülvizsgálatát;

2.  sajnálja azonban, hogy a zöld könyvből kimaradtak olyan fontos vállalatirányítási kérdések, mint a testületi döntéshozatal, az igazgatói felelősség, az igazgatók függetlensége, az összeférhetetlenség vagy az érdekeltek bevonása,

3.  sajnálja, hogy a zöld könyv a monista rendszerhez igazodik, és elhanyagolja a dualista rendszert, amely Európában éppúgy széles körben elterjedt; nyomatékosan rámutat arra, hogy a Bizottságnak az európai vállalatirányítási keret átdolgozása során figyelembe kell vennie a nemzeti jogrendszerekben a mindenkori társasági szervekre ruházott jogokat és kötelességeket, különösen a monista és a dualista rendszer közötti különbségeket; a továbbiakban az „igazgatótanács” kifejezés alapvetően az igazgatók felügyeleti szerepére vonatkozik, amelyet a duális rendszerben rendszerint a felügyelőbizottság lát el;

4.  hangsúlyozza az átláthatóbb, stabil, megbízható, elszámoltatható és magasabb szintű irányítással rendelkező uniós vállalati szektor létrehozásának fontosságát; véleménye szerint a vállalati szektornak képesnek kell lennie arra, hogy működése során tekintettel legyen a szociális, etikai és környezeti megfontolásokra, felelősségteljes magatartást tanúsítva mind a munkavállalók, mind a részvényesek, mind általában véve a társadalom iránt, emellett gazdaságilag nagyobb fokú eredményességet elérve és tisztességes munkahelyeket teremtve;

5.  álláspontja azonban az, hogy a felelősségteljes irányítás önmagában nem tudja megakadályozni a túlzott kockázatvállalást; felszólít ezért a független ellenőrzésre és az EU-ban létező eltérő vállalati kultúrákat tiszteletben tartó rugalmas szabályokra;

6.  hangsúlyozza, hogy egy megfelelően irányított vállalat esetében elengedhetetlen feltétel, hogy elszámoltatható és átlátható legyen az alkalmazottai, részvényesei és adott esetben az egyéb érdekelt felek felé;

7.  úgy véli, hogy át kell venni a vállalatirányítás fogalmának az OECD 2004. évi alapelveiben szereplő meghatározását, amely a cég vezetősége, igazgatósága, részvényesei és egyéb érdekeltek között fennálló teljes kapcsolatrendszerre vonatkozik;

8.   úgy véli, hogy a pénzügyi válságot követően le lehet vonni az üzleti világ által elkövetett legnagyobb hibákból a tanulságokat;

9.  ebben az értelemben hangsúlyozza, hogy figyelmet kell szentelni annak a fontos szerepnek, amelyet a különböző bizottságok (az ellenőrzéssel foglalkozó bizottságok és a javadalmazással és a kinevezésekkel foglalkozó bizottságok, ha vannak ilyenek a tagállamokban) játszanak a vállalatok megfelelő irányításában, és felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg ezek szerepét;

10.  úgy véli, hogy az alapvető uniós vállalatirányítási intézkedéseket minden jegyzett vállalatra alkalmazni kell; hozzáteszi, hogy a fenti intézkedéseknek az adott vállalat méretével, összetettségével és típusával arányosnak kell lenniük;

11.  úgy véli, hogy a vállalatirányítással kapcsolatos kezdeményezéseknek együtt kell járniuk a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó, szintén a Bizottság által javasolt kezdeményezésekkel; azon a véleményen van, hogy a vállalati társadalmi felelősség – különösen a mai társadalmi és gazdasági körülmények között – a vállalatirányítással együttesen elősegítheti a vállalatok és azon szociális környezet közötti szorosabb kapcsolatok kiépítését, amelyben növekednek és működnek;

12.   hangsúlyozza, hogy a felelős vállalatirányítási gyakorlat példája a sportban a Financial Fair Play kezdeményezés; felhívja a többi ágazatot és a hatóságokat, hogy vizsgálják tovább ezeket az intézkedéseket egyes alapelveik megvalósítása céljából;

13.  felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő a vállalatirányítással és a költség-haszon elemzéssel kapcsolatosan vizsgált minden olyan jogalkotási javaslatot, amelyek a társaságok versenyképessége megőrzésének szükségességére összpontosítanak;

Igazgatótanácsok

14.  hangsúlyozza, hogy a monista rendszerekben világosan ketté kell választani az igazgatótanács elnökének és a vezérigazgatónak a feladatait; megjegyzi ugyanakkor, hogy ennek a szabálynak arányosnak kell lennie a vállalat méretével és sajátosságaival kell;

15.  hangsúlyozza, hogy az igazgatótanácsokban különböző képzettségű, tapasztalatú és hátterű egyéneknek is részt kell venniük, továbbá hogy a tanácsok összetételének ezt az aspektusát a vállalat tevékenységeinek összetettségéhez kell igazítani, valamint hogy a részvényesek feladata a testületen belüli szakmai egyensúly biztosítása;

16.  úgy véli, hogy a személyzet felvételével kapcsolatos politikáknak – amennyiben ilyen politikákat alkalmaznak – egyedieknek kell lenniük, és e politikákra a „betart vagy indokol” rendszernek kell vonatkoznia; hangsúlyozza, hogy az ilyen jellegű politikai dokumentumok elkészítése és jóváhagyása kizárólag a részvényesek hatáskörébe tartozik;

17.  felszólítja a vállalatokat, hogy vezessenek be átlátható és meritokratikus módszereket az emberi erőforrások területén, és eredményesen fejlesszék és mozdítsák elő a férfiak és nők tehetségeit és készségeit; hangsúlyozza, hogy a vállalatok kötelesek a munkahelyen a férfiak és a nők számára egyenlő bánásmódot és esélyegyenlőséget biztosítani, valamint hozzájárulni a férfiak és nők esetében is a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúlyhoz;

18.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a vállalatok igazgatótanácsában a készségek és kompetenciák széles és változatos palettája képviseltesse magát;

19.   felszólítja a Bizottságot, hogy minél hamarabb ismertessen átfogó és naprakész adatokat a nők képviseleti arányáról az Unió minden vállalattípusában, ezt követően pedig az üzleti szektor által hozott, illetve a tagállamok által a nők képviseleti arányának növelése érdekében nemrégiben elfogadott kötelező és nem kötelező jellegű intézkedésekről, és amennyiben a vállalatok és a tagállamok által tett lépésekről bebizonyosodik, hogy azok nem megfelelőek, 2012 során tegyenek javaslatot olyan jogszabályokra – többek között kvótákra –, amelyek célja, hogy 2015-re 30%-kal, 2020-ra pedig 40%-kal növeljék a nők részvételi arányát a vállalatirányítási testületekben, mindeközben figyelembe véve a tagállamok feladatait, valamint gazdasági, strukturális (azaz a vállalatok méretével kapcsolatos), jogi és regionális sajátosságait;

20.  hangsúlyozza, hogy az igazgatóknak megfelelő mennyiségű időt kell szánniuk feladataik elvégzésére; úgy véli azonban, hogy nem tanácsos egyenszabályokat alkalmazni; véleménye szerint bátorítani kell a tagállamokat arra, hogy meghatározzák, hogy az igazgatók legfeljebb hány testületben vállalhassanak szerepet; rámutat arra, hogy ez hozzájárulna az ülések gyakoriságának növekedéséhez, és javítaná a vállalaton belüli felügyeleti szervek minőségét; felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy az igazgatótanácsi tagok egyéb megbízatásaikat illetően teljes mértékben átláthatóak és nyitottak legyenek;

21.  egyetért azzal, hogy a rendszeres értékelések hasznos eszköznek bizonyulnak a vállalatirányítási gyakorlatok eredményességének értékelése szempontjából; ugyanakkor úgy gondolja, hogy kötelezővé tételük nem lenne indokolt;

22.  úgy véli, hogy a vezető testületek és felügyelőbizottságok tagjainak saját felelőssége a feladatuk ellátásához szükséges képzési és továbbképzési programok elvégzése, szükség szerint megfelelő vállalati támogatás mellett;

23.  ösztönzi a vállalati javadalmazási politikáknak és a javadalmazásról szóló éves jelentéseknek a részvényesek közgyűlésének jóváhagyásával történő nyilvánosságra hozatalát; hangsúlyozza azonban, hogy a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy ennél is továbbmenjenek, és az ügyvezető, illetve nem ügyvezető igazgatók egyéni javadalmazásának közzétételére vonatkozóan követelményeket szabjanak meg, ami hozzájárulhat az átláthatóság növeléséhez;

24.   meggyőződése, hogy erőteljes felügyeletet és új szabályokat kell létrehozni az akár a pénzügyi, akár a nem pénzügyi vállalati szektorba tartozó olyan vállalatok ügyvezetőinek fizetésével, bónuszaival és díjazásával kapcsolatos jogellenes gyakorlatok betiltása érdekében, amelyeknek egy tagállami kormány dobott mentőövet; úgy véli, hogy szükség esetén jogi lépéseket kell tenni a megmentésre nyújtott állami források helytelen felhasználásának megelőzése érdekében;

25.  felhív az egyén és a vállalat hosszú távú működésén alapuló, hosszú távon fenntartható javadalmazási rendszerek kialakítására;

26.   úgy véli, hogy az igazgatók fizetésemelésének összeegyeztethetőnek kell lennie vállalatuk hosszú távú életképességével;

27.  támogatja a hosszú távú fenntarthatóság elemeinek a vezetők javadalmazásának változó összetevői közé történő bevezetését, például azt, hogy a változó összetevő egy bizonyos hányada kötődjön a vállalatok szociális felelősségével – a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal és a munkavállalók munkahelyi elégedettségével – kapcsolatos célok eléréséhez;

28.  megjegyzi, hogy az igazgatótanács feladata, hogy felülvizsgálja és jóváhagyja a vállalat stratégiáját – beleértve a vállalat kockázattal kapcsolatos koncepcióját is –, valamint hogy a részvényesek számára érthetően ismertesse e stratégiát, amennyiben lehetséges anélkül, hogy olyan információkat hoznának nyilvánosságra, amelyek kárt okozhatnak a vállalatnak, például a versenytársakkal kapcsolatban; úgy véli, hogy a stratégiába bele kell foglalni a környezeti és társadalmi kockázatokat is, amennyiben jelentős hatással vannak a vállalatra, ahogy azt az uniós jog már előírja;

Részvényesek

29.  úgy véli, hogy szerepük növelésével ösztönözni kell a részvényesek részvételét a vállalat ügyeiben, de e részvételnek önálló döntésen kell alapulnia, nem lehet kötelezettség;

30.  mindazonáltal úgy gondolja, hogy mérlegelni kell a hosszú távú befektetéseket ösztönző intézkedéseket, valamint a bemutatóra szóló befektetési jegyek kivételével a kölcsönzött részvények alapján történő szavazás teljes átláthatóságára vonatkozó követelményt is; úgy véli, hogy újra kell gondolni azt az intézményi befektetői magatartást, amelynek célja a likviditás megteremtése és a jó minősítés megőrzése, mivel mindez kizárólag az ilyen befektetők rövid távú részesedésszerzését ösztönzi;

31.  megjegyzi, hogy a részvényesek jogairól szóló irányelv(2) kimondja azt az elvet, hogy a részvényeseket egyenlő bánásmód illeti meg, és ezért minden (intézményi vagy nem intézményi) részvényes részesedésétől függetlenül jogosult arra, hogy a vállalattól ugyanazt a tájékoztatást megkapja;

32.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő a vállalatok éves beszámolóiban a részvényesek számára nyújtandó tájékoztatás jellegére vonatkozó uniós szintű iránymutatásra irányuló, arányos javaslatokat; úgy véli, hogy e tájékoztatásnak jó minőségűnek és informatívnak kell lennie;

33.  megállapítja, hogy a piacon nem léteznek hosszú távú célkitűzések, és sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az összes vonatkozó jogszabályt annak értékelése céljából, hogy valamely követelmény nem erősítette-e véletlenül a rövid távú szemléletmódot; különösen üdvözli a Bizottság javaslatát az átláthatósági irányelvben előírt negyedéves jelentésekkel kapcsolatos követelmény megszüntetésére, mely alig növeli a részvényesek ismereteit, és pusztán rövid távú kereskedelmi lehetőségeket teremt;

34.  üdvözli, hogy Unió-szerte intézményi befektetői kódexeket dolgoznak ki az intézményi befektetők számára; véleménye szerint az intézményi befektetők európai kódexét a már létező modellek alapján és a nemzeti hatóságokkal együttműködve lehetne kidolgozni;

35.  hangsúlyozza, hogy az intézményi befektetők alapvető feladata befektetéseik védelme, és kötelességük az általuk kijelölt eszközkezelő ellenőrzése a stratégiák, a költségek, a kereskedelem tekintetében, valamint a befektetés tárgyát képező vállalatokban vállalt szerepükre vonatkozóan, továbbá ebből következően kötelességük a vagyonkezelői feladatok ellátásával kapcsolatos megfelelő átláthatóság elvárása is;

36.  ebben az összefüggésben úgy gondolja, hogy az intézményi befektetőknek szabad kezet kell kapniuk ahhoz, hogy kidolgozzák az eszközkezelőkkel fenntartott szakmai kapcsolatukban alkalmazandó ösztönző struktúrákat;

37.  megjegyzi, hogy az összeférhetetlenségeket, a potenciális összeférhetetlenségeket is mindig nyilvánosságra kell hozni, és megfelelő uniós szintű fellépés szükséges;

38.  felszólítja a Bizottságot, hogy úgy módosítsa a részvényesek jogairól szóló irányelvet, hogy vizsgálja, milyen eszközökkel lehetne tovább fokozni a részvényesek részvételét; ezzel kapcsolatban úgy gondolja, hogy a Bizottságnak egy hatásvizsgálat segítségével meg kellene vizsgálnia a tőzsdén jegyzett társaságok közgyűlésein alkalmazandó elektronikus szavazás szerepét a részvényesek, különösen a határokon átnyúló részvényesek részvételének ösztönzése érdekében;

39.  emlékezteti a Bizottságot az összehangolt eljárás egyértelmű meghatározásának fontosságára, mivel az egységes szabályok hiánya jelenti az egyik legfőbb akadályt a részvényesek együttműködése tekintetében;

40.  úgy véli, hogy a részvényesi képviseleti tanácsadók nagyon fontos szerepet játszanak, de tevékenységük gyakran összeférhetetlenség tárgyát képezi; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon további rendelkezéseket a részvényesi képviseleti tanácsadókra vonatkozóan, külön figyelmet fordítva az átláthatóság és az összeférhetetlenség kérdésére; véleménye szerint a részvényesi képviseleti tanácsadók számára meg kell tiltani, hogy a befektetés tárgyát képező vállalatnak tanácsadói szolgáltatást nyújtsanak;

41.  úgy véli, hogy a vállalatok számára biztosítani kell a jogot, hogy választhassanak a névre szóló vagy a bemutatóra szóló befektetési jegyek rendszere között; úgy véli, hogy ha a vállalatok névre szóló befektetési jegyek mellett döntenek, biztosítani kell számukra a jogot arra, hogy ismerjék tulajdonosaik kilétét, valamint hogy uniós szinten harmonizációs minimumkövetelményeket kell megállapítani az anyagi részesedések közzétételével kapcsolatban; úgy gondolja, hogy mindez nem sértheti a bemutatóra szóló befektetési jegyek tulajdonosainak ahhoz fűződő jogát, hogy ne fedjék fel személyazonosságukat;

42.  hozzáteszi, hogy noha a kisebbségi részvényesek védelmével a nemzeti szintű társasági jog rendelkezései foglalkoznak, az uniós fellépés a képviselő útján történő szavazás előmozdítása terén bizonyulhat hasznosnak;

43.  támogatja az Európai Vállalatirányítási Fórumnak a jegyzett gazdálkodó egységek esetében a kapcsolt felekkel folytatott ügyletekről szóló 2011. március 10-i nyilatkozatában szereplő iránymutatásokat; bátorítja a Bizottságot, hogy tegyen uniós szintű lépéseket kötelező erővel nem bíró jogi intézkedések, például ajánlások formájában;

44.  úgy véli, hogy a munkavállalói részvénytulajdonlási rendszerek kérdését tagállami szinten kell szabályozni, és e rendszerekről a munkaadók és alkalmazottak közötti tárgyalásokon kell dönteni: az ilyen rendszerben való részvétel lehetőségének mindig önkéntesnek kell lennie;

A „betart vagy indokol” keret

45.   úgy véli, hogy a „betart vagy indokol” rendszer a vállalatirányítás hasznos eszköze; támogatja egy nemzeti vállalatirányítási kódex vagy a vállalat által választott magatartási kódex kötelező betartását; úgy gondolja, hogy a magatartási kódextől való bármilyen eltérést értelmes magyarázattal kell indokolni, és a magyarázaton túl ismertetni és tisztázni kell a meghozott alternatív vállalatirányítási intézkedést;

46.   inkább a rendelkezésre álló vállalatirányítási szabályok és ajánlások megfelelőbb működésének és követésének elérésére helyezi a hangsúlyt, mintsem a vállalatirányításra vonatkozó kötelező uniós szabályok bevezetésére;

47.  véleménye szerint a gyakorlati szabályzatok magatartásbeli változásokat idézhetnek elő, és az általuk biztosított rugalmasság lehetővé teszi az innovációt, amely az egész EU-ban bevált gyakorlatokra építhet; úgy véli, hogy a bevált gyakorlatok megosztása javítaná a vállalatirányítást az EU-ban;

o
o   o

48.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 161. E, 2011.5.31., 16. o.. (2) Az Európai Parlament és a Tanács 2007. július 11-i 2007/36/EK irányelve az egyes részvényesi jogok gyakorlásáról a tőzsdén jegyzett társaságokban (HL L 184., 2007.7.14., 17. o.).