A lengyel, litván, lett, észt, szlovén, szlovák, cseh és magyar állampolgárságú személyeknek adott tartózkodási engedélyek számára vonatkozó svájci kvóták
Az Európai Parlament 2012.május 24-i állásfoglalása a lengyel, litván, lett, észt, szlovén, szlovák, cseh és magyar állampolgárságú személyeknek adott tartózkodási engedélyek számára vonatkozó svájci kvóták ((2012/2661(RSP))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Gazdasági Közösség és a Svájci Államszövetség között 1972. július 22-én létrejött szabadkereskedelmi megállapodásra(1),
– tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló 1999. június 21-i megállapodásra, és különösen annak a személyek szabad mozgásáról szóló I. mellékletére és a szakmai képesítések elismeréséről szóló III. mellékletére(2),
– tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség között létrejött, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodáshoz csatolt, a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása következtében a megállapodásban szerződő félként való részvételéről szóló 2004. október 26-i jegyzőkönyvre(3),
– tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség között létrejött, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodáshoz csatolt, a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozása következtében a megállapodásban szerződő félként való részvételéről szóló 2008. május 27-i jegyzőkönyvre(4),
– tekintettel az Európai Parlament „EGT-Svájc: akadályok a belső piac teljes körű megvalósítása előtt” című 2010. szeptember 7-i állásfoglalására(5),
– tekintettel a Tanácsnak az EU EFTA-országokkal fenntartott kapcsolatairól szóló 2010. december 14-i következtetéseire,
– tekintettel a Svájci Szövetségi Tanács nyolc uniós tagállam vonatkozásában a védzáradékra hivatkozó 2012. május 18-i határozatára,
– tekintettel a Bizottsághoz intézett, a lengyel, litván, lett, észt, szlovén, szlovák, cseh és magyar állampolgárságú személyeknek adott tartózkodási engedélyek számára vonatkozó svájci kvótákról szóló, 2012. május 14-i és 2012. május 16-i, szóbeli választ igénylő kérdésekre (O-000113/2012 – B7-0115/2012 és O-000115/2012 – B7-0116/2012),
A. mivel a Svájci Szövetségi Tanács úgy határozott, hogy a lengyel, litván, lett, észt, szlovén, szlovák, cseh és magyar állampolgárságú személyek vonatkozásában 2012. május 1-i hatállyal mennyiségi korlátozást vezet be a B. kategóriájú, legfeljebb öt évre szóló tartózkodási engedélyekre;
B. mivel ezzel a határozattal a svájci hatóságok emlékeztettek az 1999-es megállapodás 10. cikkében megfogalmazott védzáradékra, mely lehetővé teszi számukra, hogy ilyen ideiglenes korlátozó intézkedéseket hozzanak, amennyiben egy adott évben a megadott tartózkodási engedélyek száma legalább 10%-al meghaladja az előző három évben megadottak átlagát; mivel a svájci hatóságok kijelentették, hogy ez a helyzet az Európai Unió (EU) nyolc tagállamának állampolgárai tekintetében bekövetkezett;
C. mivel a svájci hatóságok által említett védzáradék az 1999-es megállapodás 10. cikkében meghatározott formájában nem ír elő semmiféle nemzeti alapon történő megkülönböztetést a tartózkodási engedélyek felső határa vagy a számukra vonatkozó kvóták meghatározása esetére és csak a következő utalást teszi: „az Európai Közösség munkavállalói és önálló vállalkozói”;
D. mivel az EU-hoz 2004-ben csatlakozott nyolc tagállam állampolgárai tekintetében Svájc 2011. április 30-án a 2004-es jegyzőkönyvben biztosítottak szerint mennyiségi korlátozásokat alkalmazott; mivel az átmeneti időszak végén az 1999-es megállapodás 10. cikkének (4) bekezdése alkalmazandó;
E. mivel erre a helyzetre tágabb összefüggésben kell tekinteni, hiszen a svájci hatóságok hoztak néhány olyan intézkedést, amelyek veszélyeztetik a kétoldalú megállapodások végrehajtásával már elért eredményeket, és amelyekkel kapcsolatban a Parlament 2010 szeptemberében már kifejezte aggodalmát;
F. mivel Svájc elfogadott néhány úgynevezett kísérő intézkedést a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodáshoz, amelyek akadályozhatják, hogy az uniós vállalkozások – elsősorban a kis- és középvállalkozások (kkv) – Svájcban szolgáltatást nyújtsanak, és mivel az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint e támogató intézkedések egy része csak akkor elfogadható, ha arányos módon védenek olyan általános érdeket, amely a szolgáltatást nyújtók származási országában még nem áll védelem alatt;
G. mivel néhány ilyen kísérő intézkedés nem arányos az elérni kívánt célokkal, ilyen például az előzetes bejelentési kötelezettség nyolc napos várakozási idővel, a háromoldalú bizottságok végrehajtási költségeihez való hozzájárulás követelménye, valamint a határokon átnyúló szolgáltatást nyújtó külföldi vállalkozások abbéli kötelezettsége, hogy pénzügyi feddhetetlenségükről biztosítékot helyezzenek el; mivel ezek az intézkedések különösen megterhelik a Svájcban szolgáltatást nyújtani kívánó kis- és középvállalkozásokat;
H. mivel a svájci hatóságok a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás megsértése mellett úgy határoztak, hogy a svájci repülőtereken megtiltják a német és osztrák taxik számára az utasok felvételét;
I. mivel ezekről a kérdésekről a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodásban létrehozott vegyes bizottságban már többször tárgyaltak Svájccal; mivel a vegyes bizottság nem talált ezekre megoldást;
J. mivel csak korlátozott mértékben engedélyezett a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás módosítása annak érdekében, hogy hozzáigazítsák a személyek szabad mozgása területén hozott uniós jogszabályok fejlődéséhez; mivel a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodásnak nincs az EU-ban és az EGT-ben használatoshoz hasonló hatékony felügyeleti és igazságügyi ellenőrzési mechanizmusa;
Az uniós állampolgároknak adott tartózkodási engedélyek számára vonatkozó svájci kvóták
1. mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a svájci hatóságok az EU-hoz 2004-ben csatlakozott nyolc tagállam állampolgárainak adott hosszú távú tartózkodási engedélyek mennyiségi korlátozásának visszaállítása mellett határoztak, korlátozva ezáltal a személyek szabad mozgását, melyet az EU-val 1999-ben kötött megállapodás előír;
2. úgy véli, hogy ez a határozat megkülönböztető és jogsértő, mivel ilyen nemzeti alapon történő megkülönböztetésnek a Svájc és az EU közötti szerződésekben nincsen jogalapja; sürgeti a svájci hatóságokat, hogy vizsgálják felül a határozatukat és tartózkodjanak a védzáradék alkalmazásától;
3. megjegyzi, hogy a 2004-es jegyzőkönyvvel kiegészített 1999-es megállapodás 10. cikke (4) bekezdése rendelkezéseinek alkalmazási feltételei nem valósultak meg;
4. üdvözli a az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének az időszerű és kritikai nyilatkozatát, amelyben sürgeti szolgálatait, hogy tegyenek meg minden olyan lépést, mely a svájci hatóságok határozata hatályon kívül helyezésének kérelmezéséhez szükséges;
5. megjegyzi, hogy Svájc a 2008-as II. jegyzőkönyvben a szabad mozgással kapcsolatos jogokat kiterjesztette Bulgáriára és Romániára is; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a megállapodás előirányozza a legfeljebb hét évig tartó átmeneti időszakot; sajnálja, hogy 2011 májusában a svájci kormány úgy határozott, hogy az átmeneti időszakot a bolgár és a román személyek tekintetében 2014. május 31-ig meghosszabbítja;
6. úgy véli, hogy a jelenlegi keretben korlátozó intézkedések bevezetése helyett a két félnek törekednie kell arra, hogy kialakítsanak egy megfelelőbb, hatékonyabb és rugalmasabb együttműködési rendszert, hogy még jobban megkönnyítsék a személyek szabad mozgását; felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb vesse fel ezt a kérdést a svájci hatóságoknak és az ügyet vegye fel a megállapodás által létrehozott vegyes bizottság következő ülésének napirendjére;
Az egységes piac teljes körű végrehajtásának akadályai
7. kéri a Bizottságot, hogy jelezze, milyen fellépésekre került sor a 2010. szeptember 7-i parlamenti állásfoglalás elfogadása óta annak érdekében, hogy megoldják a kísérő intézkedésekkel kapcsolatos problémákat, amelyek megnehezítik az uniós kis- és középvállalkozások számára, hogy Svájcban nyújtsanak szolgáltatást, valamint hogy győzze meg a svájci hatóságokat arról, hogy helyezzék hatályon kívül azokat a rendeleteket, melyek a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó külföldi vállalkozásoktól megkövetelik a pénzügyi feddhetetlenségre vonatkozó biztosíték elhelyezését;
8. aggodalmát fejezi ki a Svájci Szövetségi Tanács arra irányuló határozatával kapcsolatban, hogy megvizsgálja a további kísérő intézkedések lehetőségét;
9. ismételten kifejezi aggodalmát a svájci repülőtereken tapasztalható helyzet miatt, ahol a svájci hatóságok határozata nyomán a német és osztrák taxik nem vehetnek fel utasokat, és sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg e határozat összeegyeztethetőségét a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodással;
10. sajnálja, hogy a megállapodás nem veszi figyelembe az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelvet; felszólít arra, hogy a megállapodást a belső piachoz kapcsolódó területeken dinamikusabban igazítsák az uniós vívmányok fejlődéséhez;
11. úgy véli, hogy Svájc egységes piacon való részvételének további fejlődése érdekében elengedhetetlen, hogy a szabályok mindkét fél gazdasági szereplői számára átláthatóbb és kiszámíthatóbb környezetet biztosítsanak;
12. felszólít arra, hogy új előrelépést kell tenni a horizontális megoldások keresése irányában azokkal az ügyekkel kapcsolatban, amelyek összefüggenek azzal, hogy a fejlődő uniós vívmányokkal kapcsolatos megállapodásokat dinamikusan kell igazítani, a megállapodásokat egységesen kell értelmezni, független felügyeleti és bírósági végrehajtási mechanizmusokra és a töredezettségtől mentes vitarendezési mechanizmusra, valamint a döntéshozatali rendszer átláthatóságára és a vegyes bizottságok közötti kommunikációra van szükség;
13. hangsúlyozza, hogy a megfelelést ellenőrző, pusztán nemzeti eszközökön túlmutató mechanizmusok fontosak a belső piac megfelelő működése érdekében;
14. kifejezi arra irányuló készségét, hogy a két fél előtt álló kihívások leküzdése érdekében támogassa az EU és Svájc közötti kapcsolatok elmélyítését;
o o o
15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Svájc kormányának és parlamentjének.