Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Észak-Koreával (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság – KNDK) kapcsolatos korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2010. július 8-án elfogadott állásfoglalásra(1),

–  tekintettel a 2012. február 14-i EU-Kína csúcstalálkozóra és a 2010. június 29-én Madridban tartott 29. EU–Kína emberi jogi párbeszédre, ahol az észak-koreai menekültek ügyét tárgyalták,

–  tekintettel a KNDK-ról szóló jelentésre, amelyet az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa egyetemes időszakos felülvizsgálattal foglalkozó munkacsoportjának 6. ülésén (2009. november 30. – december 11.) ismertettek,

–  tekintettel az emberi jogok koreai népi demokratikus köztársaságbeli helyzetével foglalkozó különleges előadó által 2011. február 21-én ismertetett jelentésre, amelyben aggodalmának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy „a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nem tett semmiféle kötelezettségvállalást az egyetemes időszakos felülvizsgálat ajánlásainak és következtetéseinek végrehajtására”,

–  tekintettel a 2012. március 19-én az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által konszenzussal elfogadott A/HRC/19/L.29. sz. határozatra, amelyben igen komoly aggodalmát fejezi ki az emberi jogoknak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban tapasztalható folyamatos súlyos, széles körű és rendszeres megsértésével kapcsolatban, valamint az ENSZ Közgyűlése által 2012. március 29-én elfogadott A/RES/66/174. sz. határozatra,

–  tekintettel az emberi jogok Észak-Koreában tapasztalható megsértéséről szóló, a Dél-Koreai Nemzeti Emberi Jogi Bizottság által 2012 májusában benyújtott jelentésre, amely közel 800 menekülttel – köztük több száz, a börtöntáborokat túlélő disszidenssel – folytatott interjún alapul,

–  tekintettel a 2010. évi KNDK közbiztonsági minisztériumi rendeletre, amely a disszidálást a „nemzet elleni árulás” bűncselekményévé teszi,

–  tekintettel a KNDK hatóságainak 2011. decemberi közleményére, amely bejelenti abbéli szándékukat, hogy „megsemmisítik” az olyan családok akár három felmenő generációját is, amelynek egyik családtagja elmenekült az országból a Kim Dzsong-il halálát követő 100 napos gyászidőszak alatt,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának korábban említett határozata elítéli az emberi jogokkal való súlyos, széles körű és rendszeres visszaéléseket Észak-Koreában, különös tekintettel a politikai foglyok és a KNDK-ba visszatoloncolt állampolgárok megkínzására és munkatáborba kényszerítésére; mivel a KNDK állami hatóságai rendszeresen követnek el bírósági eljárás nélküli kivégzéseket, valamint polgárokat önkényesen letartóztatnak és erőszakosan eltűntetnek;

B.  mivel a lakosság nagy része éhségtől szenved, és mivel az Élelmezési Világprogram 2009. szeptemberi jelentésében arról számol be, hogy Észak-Koreában a nők és a gyermekek harmada alultáplált,

C.  mivel a KNDK kormányzati politikájának közvetlen eredményeképpen és az ezzel járó veszélyek ellenére a becslések szerint az utóbbi években közel 400 000 észak-koreai hagyta el az országot, akik közül sokan a szomszédos Kínában élnek „illegális bevándorlóként”,

D.  mivel a KNDK-ból érkező menekülteknek nem áll szándékukban Kínában maradni, hanem csak át kell haladniuk az országon, hogy eljuthassanak Dél-Koreába vagy a világ más részére,

E.  mivel a visszafogadásra vonatkozó, Észak-Koreával kötött 1986. évi megállapodás alapján Kína megakadályozza, hogy az észak-koreai állampolgárok hozzáférjenek az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága menekültügyi eljárásaihoz, ezáltal megsértve az ENSZ menekültekről szóló 1951. évi egyezményét és annak 1967. évi jegyzőkönyvét, amelyhez a Kínai Népköztársaság is csatlakozott, mivel nem kormányzati becslések szerint a Kínai Népköztársaság minden évben közel 5000 észak-koreai menekültet tartóztat le és toloncol vissza a KNDK-ba,

F.  mivel a Kínában tartózkodó észak-koreai menekültek nagy része nő, akik embercsempészet, szexuális rabszolgaság és kényszerített házasság áldozataivá válnak, és mivel az ilyen visszaélések során fogant gyermekeket Kínában hontalannak tekintik és magukra hagyják őket, vagy anyjukkal megegyező sorsra kényszerítik őket,

G.  mivel 2012. március 29-én Kim Jong-van és az Észak-Koreai Demokrácia és Emberi Jogok Szöuli Hálózatának három másik aktivistáját letartóztatták a kínai Dalian városban (Liaoning tartomány), az ellenük felhozott vád szerint „fenyegetést jelentenek Kína nemzetbiztonságára”, mivel a beszámolók szerint észak-koreai disszidenseket segítettek,

H.  mivel szemtanúk beszámolója szerint az Észak-Koreába erőszakkal visszatoloncolt menekülteket rendszeresen kínzásoknak vetik alá, koncentrációs táborokba zárják és akár ki is végzik, a terhes nőket állítólag erőszakkal abortuszra kényszerítik, illetve a kínai apától származó gyermekeket a gyilkosság veszélye fenyegeti, mivel a bűnrészesség állami gyakorlata révén teljes családok (gyermekek és nagyszülők is) kerülnek börtönbe;

I.  mivel műholdas felvételek és észak-koreai disszidensek beszámolói támasztják alá azokat az állításokat, miszerint a KNDK legalább hat koncentrációs tábort és számos „újranevelő” tábort üzemeltet, amelyekben vélhetőleg közel 200 000 – többségük politikai – fogoly található,

1.  ismételten felszólítja a KNDK-t, hogy késedelem nélkül hagyjon fel a súlyos, széles körű és rendszeres emberi jogi visszaélésekkel, amelyeket saját népe ellen követ el és amelyek nyomán az észak-koreai polgárok elhagyják országukat,

2.  felszólítja a KNDK hatóságait, hogy kövessék az Emberi Jogi Tanács által végzett egyetemes időszakos felülvizsgálattal foglalkozó munkacsoport jelentésének ajánlásait, és első lépéséként engedélyezzék, hogy független nemzetközi szakértők vizsgálódhassanak a fogva tartási létesítmények valamennyi típusában,

3.  sürgeti a tagállamokat, hogy alakítsanak ki szisztematikusabb megközelítést az észak-koreai menekültek európai és nemzetközi védelmének megszervezésére, továbbá felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a azon civil társadalmi szervezetek támogatását, amelyek észak-koreai menekülteket segítenek,

4.  igen sajnálatosnak tartja, hogy Kim Jong-van és aktivistatársai esetében a kínai hatóságok a jelentések szerint első ízben alkalmazták a „nemzetbiztonsági fenyegetés” vádját, amely halálbüntetéssel sújtható; sürgeti a kínai hatóságokat, hogy biztosítsanak teljes körű konzuli hozzáférést a dél-koreai hatóságokhoz és jogi képviseletet a négy letartóztatott aktivistának, továbbá hogy haladéktalanul engedjék őket szabadon;

5.  sürgeti a Kínai Népköztársaságot, hogy tegyen eleget a nemzetközi jog szerinti kötelezettségeinek, különös tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi genfi egyezményre és az ahhoz csatolt 1967-es jegyzőkönyvre, valamint a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni 1984-es egyezményre, továbbá hogy szüntesse be az észak-koreai állampolgárok KNDK-ba történő visszatoloncolását, mivel az ilyen személyek és családjaik visszaéléseknek vannak kitéve, és akár ki is végezhetik őket;

6.  ezért sürgeti a Kínai Népköztársaságot, hogy mondja fel a menekültek visszatoloncolásáról szóló, Észak-Koreával kötött 1986-os megállapodást, és üdvözli azon közelmúltbeli jelentéseket, amelyek szerint Kína változtathat politikáján; emlékeztet rá, hogy az észak-koreai állampolgárok a Koreai Köztársaság teljes jogú állampolgárainak minősülnek, és sürgeti a Kínai Népköztársaságot, hogy biztosítson számukra biztos eljutási lehetőséget Dél-Koreába vagy más harmadik országokba;

7.  kéri a kínai hatóságokat, hogy az észak-koreai disszidenseket tekintsék utóbb menekültté váló személyeknek, biztosítsanak bejutást az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának, hogy meghatározhassa státuszukat és segítséget nyújthasson nekik a biztonságos újbóli letelepedésben, engedjék szabadon az összes jelenleg fogva tartott disszidenst, szüntessék meg azon személyek büntethetőségét, akik humanitárius alapon próbálnak meg segíteni a menekülteknek, és biztosítson legális „tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást azoknak az észak-koreai nőknek, akik a Kínai Népköztársaság állampolgáraival létesítettek házastársi kapcsolatot;

8.  felhívja ezenkívül Kínát, hogy szüntesse meg az észak-koreai titkos ügynökökkel az észak-koreai menekültek letartóztatás céljából történő felkutatása érdekében folytatott együttműködést; sürgeti a Kínai Népköztársaságot, hogy biztosítson humanitárius hozzáférést nem kormányzati szervezetek és közösségi szolgálatot teljesítők számára a Kínában tartózkodó észak-koreai menekültekhez és menedékkérőkhöz, beleértve az élelmiszerek, orvosi ellátás és oktatás biztosítását, valamint jogi és egyéb szolgáltatásokat;

9.  felhívja az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot, hogy foglalkozzanak a KNDK-ban tapasztalható emberi jogi helyzettel és a Kínai Népköztársaságban lévő észak-koreai menekültek kérdésével valamennyi EU–Kína magas szintű megbeszélésen és EU-Kína emberi jogi párbeszéd keretében,

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamoknak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Koreai Köztársaság , a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársaság kormányainak, az ENSZ menekültügyi főbiztosának, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, az ENSZ emberi jogok koreai népi demokratikus köztársaságbeli helyzetével foglalkozó különleges előadójának és az ENSZ főtitkárának.

(1) HL C 351E., 2011.12.2., 132. o.