Az Európai Parlament,

–  tekintettel a bissau-guineai elnökválasztások 2012. március 18-i első fordulójára és a 2012. április 29-ére tervezett második fordulóra,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2012. március 31-i, április 13-i és 21-i és május 8-i nyilatkozatára, valamint 2012. május 18-i 2048. számú határozatára,

–  tekintettel a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) bizottságának elnöke 2012. április 6-i, 12-i és 19-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az alelnök/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2012. április 12-i és 14-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának 2012. április 13-i és 16-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Bizottság elnökének 2012. április 13-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Portugál Nyelvű Országok Közössége (CPLP) elnökségének 2012. április 13-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a CPLP Miniszterek Tanácsa 2012. április 14-i és május 5-i nyolcadik és kilencedik rendkívüli ülésén elfogadott állásfoglalásokra,

–  tekintettel a Frankofónia Nemzetközi Szervezete főtitkárának 2012. április 16-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Afrikai Unió (AU) Béke és Biztonsági Tanácsának 2012. április 17-i és 24-i határozatára,

–  tekintettel a Frankofónia Nemzetközi Szervezete Állandó Tanácsának 2012. április 18-i határozatára,

–  tekintettel az Afrikai Fejlesztési Bank Csoport és a Világbank-csoport 2012. április 19-i együttes nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsa 2012. április 23-i és május 3-jei következtetéseire,

–  tekintettel az ECOWAS állam-, illetve kormányfőinek rendkívüli csúcsértekezletén 2012. április 26-án és május 3-án kiadott záróközleményre,

–  tekintettel az ECOWAS által 2012. április 29-én és május 31-én Bissau-Guineára kirótt diplomáciai, gazdasági és pénzügyi szankciókra,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának 2012. április 30-i különjelentésére,

–  tekintettel a Bissau-guineai Köztársaság békéjét, biztonságát és stabilitását veszélyeztető egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2012. május 3-i 377/2012/EU tanácsi rendeletre és a 377/2012/EU rendelet 11. cikke (1) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2012. május 31-i 458/2012/EU tanácsi végrehajtási rendeletre,

–  tekintettel az Elnökség által az Európai Unió nevében 2012. május 18-án kiadott nyilatkozatra,

–  tekintettel Bissau-Guineáról szóló 2009. március 12-i(1), az európai biztonsági stratégia és a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló 2010. március 10-i(2), valamint a közös kül- és biztonságpolitika fő szempontjairól és alapvető választási lehetőségeiről szóló, az Európai Parlamenthez intézett 2009-es éves tanácsi jelentésről szóló 2011. május 11-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodásra és különösen annak 1., 8., 9., 10., 11., 20. és 33. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel 2012. április 12-én a fegyveres erők tagjai erőszakkal magukhoz ragadták a hatalmat Bissau-Guineában, és foglyul ejtették Raimundo Pereira ideiglenes elnököt és Carlos Gomes Júnior miniszterelnököt;

B.  mivel ez a törvénytelen cselekedet egy nappal a bissau-guineai elnökválasztások második fordulója előtti választási kampány kezdete előtt történt;

C.  mivel a bissau-guineai választási folyamat átláthatóságát – amely választások első fordulójában Gomes Júnior miniszterelnök 48,7%-os eredményét ért el – országosan és nemzetközileg is elismerték;

D.  mivel a katonai puccsot a nemzetközi közösség széles körben elítélte;

E.  mivel a katonai vezetők és bizonyos ellenzéki pártok az ECOWAS égisze alatt, az ország legitim politikai intézményeinek szabad akaratból tett hozzájárulása nélkül megállapodtak egy Nemzeti Átmeneti Tanács és egy átmeneti kormány létrehozásában;

F.  mivel Bissau-Guinea több évtizede tartó politikai instabilitása mély politikai, kormányzati és humanitárius válságba vezette az országot;

G.  mivel a bissau-guineai katonai vezetés ismétlődően és megengedhetetlen módon beleavatkozott az ország politikai életébe, és ezek a beavatkozások rendkívül negatívan hatottak a demokrácia intézményesítésének és a jogállamiság megteremtésének folyamatára, valamint a lakosság biztonságára és a gazdaság fejlődésére;

H.  mivel a bissau-guineai instabilitás amellett, hogy megakadályozza a kábítószer-csempészettel szembeni hatékony fellépést, veszélyezteti az ország békéjének megszilárdítását és a nyugat-afrikai régió stabilitását is;

I.  mivel az Európai Unió által a tizedik Európai Fejlesztési Alap (2008–2013) keretében Bissau-Guinea számára előirányzott teljes összeg 102,8 millió euró;

J.  mivel a bissau-guineai gazdaság az egész nyugat-afrikai régió egyik legszegényebb és leginkább függésben lévő gazdasága, és az állami költségvetés mintegy 80%-át a nemzetközi segélyek teszik ki;

K.  mivel az ország jelenlegi politikai helyzete eltereli a figyelmet a lakosság szükségleteiről és a humanitárius válság súlyosbodásáról;

L.  mivel a Bissau-guineai Köztársaság biztonsági ágazatának reformját támogató, 2008 júniusában indított és a közös kül- és biztonságpolitika keretében végrehajtott uniós misszió (SSR) 2010. szeptember 30-án befejezettnek tekintette mandátumát, és elhagyta az országot;

1.  a leghatározottabban elítéli a bissau-guineai fegyveres erők általi, 2012. április 12-i alkotmányellenes hatalomátvételt;

2.  tudomásul veszi az ideiglenes elnök és a miniszterelnök 2012. április 27-i szabadon bocsátását és az ország elhagyására való kényszerítését, és követeli, hogy mindkettőjük számára tegyék lehetővé, hogy ismét szabadon éljenek valamennyi állampolgári és politikai jogukkal;

3.  követeli a katonai lázadók fogságában lévő összes köztisztviselő és más polgár testi épségének teljes körű tiszteletben tartását, és felszólít ezen személyek feltétel nélküli szabadon bocsátására és az erőszak, a fosztogatás és a megfélemlítés beszüntetésére;

4.  elítéli a jogállamiság visszaállítását követelő békés tüntetések, különösen a 2012. május 25-i bissaui tüntetés erőszakos leverését;

5.  sürgeti az összes érintettet, hogy azonnal hagyjanak fel erőszakos és törvénytelen cselekedeteikkel, és emlékeztet a hadsereg azon ígéretére, hogy aláveti magát Bissau-Guinea alkotmányának;

6.  felhívja a nemzetközi közösséget, hogy legyen kellő befolyással, és adjon meg minden szükséges támogatást annak biztosítása érdekében, hogy ezeket a törvénytelen cselekedeteket alaposan kivizsgálják és a felelősöket bíróság elé állítsák;

7.  elutasítja az önjelölt „katonai parancsnokság”, a „Nemzeti Átmeneti Tanács” és az „átmeneti kormány” létrehozását; hangsúlyozza, hogy nem ismer el önjelölt katonai és átmeneti intézményeket, és sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy járjon el hasonlóképpen;

8.  emlékeztet az ECOWAS azon támogatandó elvére, amely szerint zéró toleranciát kell alkalmazni az alkotmányellenes és antidemokratikus eszközökkel megszerzett, illetve fenntartott hatalommal szemben, és úgy véli, hogy a bissau-guineai átmenetről szóló megállapodás nyilvánvalóan ellentmond ennek az elvnek, sérti az ország alkotmányát és legitimizálja a puccsot;

9.  követeli az alkotmányos rend és a jogállamiság azonnali helyreállítását és a választási folyamat – és azon belül a parlamenti választások – lezárását annak lehetővé tétele érdekében, hogy a bissau-guineai lakosság szabad és tisztességes választásokon dönthessen a jövőjéről;

10.  elutasítja a jelenlegi helyzet kihasználására irányuló külső kísérleteket, amelyek megkérdőjeleznék Bissau-Guinea népének szuverenitását és az ország területi integritását és függetlenségét;

11.  követeli, hogy állítsák vissza teljes körűen és garantálják az alapvető szabadságokat, ideértve a szólás- és sajtószabadságot, a gyülekezési és egyesülési szabadságot, valamint a szabad mozgást;

12.  felszólít a viták Bissau-Guinea legitim intézményeinek keretei közötti, politikai úton és békés eszközökkel való rendezésére;

13.  felszólítja a politikai pártokat, hogy a politikai stabilitás irányába tett első lépésként jussanak konszenzusra egy, a hadsereget, a rendőrséget, a biztonsági ágazatot és az igazságügyi rendszert érintő átfogó reformfolyamattal kapcsolatban;

14.  támogatja a politikai szereplők, a katonai és biztonsági erők, valamint a civil társadalom közötti bizalom helyreállítását célzó, az ország alkotmányos rendhez való visszatérésére irányuló nemzeti és nemzetközi erőfeszítéseket;

15.  ismételten hangot ad azzal kapcsolatos határozott meggyőződésének, hogy fennáll annak veszélye, hogy Bissau-Guinea továbbra is katonailag instabil marad, és mindaddig, amíg intézményei strukturálisan gyengék, képtelen lesz megküzdeni a burjánzó korrupcióval, illetve változtatni azon a helyzeten, hogy a kábítószer-csempészet egyik legfontosabb tranzitországaként tartják számon;

16.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Afrikai Unió, az ECOWAS és a CPLP képviselőivel és az ENSZ koordinációja mellett létrejöjjön egy „válsággal foglalkozó kapcsolattartó csoport” Bissau-Guineára vonatkozóan, amint azt az ENSZ főtitkárának a bissau-guineai helyzetről szóló 2012. április 30-i különjelentése is megemlítette, és kéri az Európai Uniónak a csoportba való bevonását;

17.  támogatja az EU nyugat-afrikai államokkal és regionális, illetve nemzetközi partnereivel – köztük az ENSZ-szel, az Afrikai Unióval, a CPLP-vel és a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségével – való szoros együttműködés iránti készségét egy olyan eredményes partnerség kialakítása érdekében, amely hozzájárulhat a béketeremtéshez és Bissau-Guinea hosszú távú stabilizálásához;

18.  üdvözli az ECOWAS által Bissau-Guineával szemben kirótt sajnálatos, de szükséges diplomáciai, gazdasági és pénzügyi szankciókat, a Bissau-guineai Köztársaság békéjét, biztonságát és stabilitását veszélyeztető egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben az Európai Unió Tanácsa által elfogadott korlátozó intézkedéseket, valamint a bizonyos személyekre az ENSZ Biztonsági Tanácsa által kirótt utazási tilalmat;

19.  felszólít arra, hogy az összes nemzetközi partner kövesse nyomon folyamatosan és szorosan a bissau-guineai helyzetet, és legyenek készek az elfogadott intézkedések megfelelőségének felülvizsgálatára, ideértve azok szigorítását is, ugyanakkor tegyenek meg minden tőlük telhetőt a lakosságot érintő negatív hatások megelőzése érdekében;

20.  tudomásul veszi az ECOWAS határozatát, amely szerint az angolai katonai technikai támogató misszió (MISSANG) kivonásának biztosítására beveti tartalékhaderejét, és nyugtázza az első kontingens Bissau-Guineába érkezését;

21.  üdvözli a CPLP arra irányuló javaslatát, hogy az ENSZ keretén belül és az ENSZ Biztonsági Tanácsa által – a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségével, az Afrikai Unióval és az Európai Unióval együttműködve, a MISSANG tapasztalatainak figyelembevételével – meghatározott mandátummal létrejöjjön egy Bissau-Guineára irányuló stabilizációs erő;

22.  felhívja a Tanácsot, hogy biztosítson tanácsadást és segítséget a bissau-guineai védelmi és biztonsági ágazat sürgető reformjának támogatása érdekében, és mérlegelje egy nemzetközi stabilizációs művelet elindításának a KKBP keretén belüli tényleges támogatását;

23.  kéri az Európai Uniót, az ENSZ-t, az Afrikai Uniót, az ECOWAS-t és a CPLP-t, hogy koordinálják közösen a szomszédos országok – nevezetesen Angola, Nigéria, Szenegál és Burkina Faso – már jelen lévő különféle katonai erőit;

24.  felhívja az Uniót, hogy kérje fel ezen katonai és biztonsági erőket küldő országok hatóságait – amelyek mindegyike AKCS-partner – annak biztosítására, hogy az említett erőket használják fel a puccsisták és az önjelölt átmeneti hatóságok által szorgalmazott illegitim rend támogatására, illetve a bissau-guineai lakossággal szembeni emberi jogi jogsértések elkövetésére;

25.  sajnálja, hogy 2010-ben befejeződött a bissau-guineai biztonsági ágazat reformját támogató (SSR) misszió;

26.  felkéri az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy mérlegelje annak lehetőségét, hogy egy új, megerősített mandátummal rendelkező SSR-misszió induljon Bissau-Guineába a biztonsági és a védelmi ágazat reformjának segítése, a kapacitásépítés előmozdítása, a közigazgatás megreformálása és a jogállamiság támogatása érdekében, amint a legitim hatóságok teljes körűen visszavették a közhatalom gyakorlását Bissau-Guineában, és kérték egy ilyen misszió indítását;

27.  ismételten sürgeti a Tanácsot és az alelnököt/főképviselőt, hogy vegye fontolóra, milyen újabb módszerekkel lehetne segíteni a legitim bissau-guineai kormányt a kábítószer-csempészettel és a szervezett bűnözéssel szembeni harcban, megakadályozva, hogy az ország újabb összeomlott „kábítószerállammá” váljon;

28.  emlékeztet rá, hogy a bissau-guineai kábítószercsempészek az európai piac irányában működnek, és kapcsolatban állnak a régióban működő más bűnözői hálózatokkal, így például a Száhel-övezetben és különösen Nigériában működő terroristákkal;

29.  felhív a demokratikus és stabil Bissau-Guinea megteremtésére irányuló uniós és nemzetközi kötelezettségvállalás megerősítésére;

30.  felhívja a figyelmet a bissau-guineai humanitárius helyzetre, különösen az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek és a menekültek helyzetére, a járványveszélyre, valamint az élelmezésbiztonságot és az egészségügyi ellátást fenyegető veszélyre, és kéri az Európai Uniót és a nemzetközi közösséget, hogy haladéktalanul hozzanak konkrét és megfelelő támogatási intézkedéseket;

31.  kéri a Bizottságot, hogy folytassa a humanitárius segély és a lakosságnak nyújtott közvetlen támogatás folyósítását;

32.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, az ENSZ és az ECOWAS főtitkárának, az Afrikai Unió intézményeinek, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésének, a CPLP titkárságának, valamint Bissau-Guinea kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 87 E ., 2010.4.1., 178. o. (2) HL C 349 E., 2010.12.22., 63. o. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0227.