Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsa Maliról/Száhil övről szóló, 2012. április 23-i következtetéseire,(1)

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsa Száhil övről szóló, 2012. március 23-i következtetéseire(2), amely jóváhagyja a Száhil övben tanácsadással, segítségnyújtással és képzéssel foglalkozó polgári KBVP-misszió válságkezelési koncepcióját,

–  tekintettel a Száhil öv biztonságával és fejlesztésével kapcsolatos stratégia tekintetében elért előrehaladásról szóló, 2012. márciusi EKSZ-jelentésre,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a líbiai válság Száhil övben érezhető hatását értékelő misszióról szóló 2012. évi jelentésére(3), valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának Maliról szóló, 2012. március 22-i(4), március 26-i,(5) április 4-i(6) és április 9-i(7) nyilatkozataira,

–  tekintettel a Tanács Száhil öv biztonságával és fejlesztésével kapcsolatos európai uniós stratégiáról szóló, 2011. március 21-i következtetéseire (a Külügyek Tanácsának 3076. ülése),

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés „Demokratikus lázadások Észak-Afrikában és a Közel-Keleten: következmények az AKCS-országokra, Európára és a világra nézve” című, 2011. május 18-i,(8) valamint „Az arab tavasz és annak a szomszédos szubszaharai államokra gyakorolt hatása” című, 2011. november 23-i(9) állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának 2011. december 1-jei következtetéseire, amelyekben a Tanács arra ösztönözte a főképviselőt, hogy az Afrikai Unióval szoros együttműködésben mozdítsa elő a KBVP-szerepvállalásra irányuló előkészítő munkát a regionális biztonsági képességek megerősítésére a Száhil övben,

–  tekintettel a Tanács Líbiáról szóló, 2011. március 21-i, május 23-i, július 18-i és 2012. március 23-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsa Száhil övre vonatkozó biztonsági és fejlesztési kezdeményezésről szóló, 2010. október 1-jei végleges jelentésére,(10)

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) további vonatkozó rendelkezéseire, és különösen annak 3., 6., 21. és 39. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) további vonatkozó rendelkezéseire, és különösen annak 205., 208., 214. és 222. cikkére,

–  tekintettel az AKCS–EU partnerségi megállapodásra (Cotonoui Megállapodás), és különösen annak 1., 8., 25. és 28. cikkére,

–  tekintettel az EU–Afrika béke- és biztonsági partnerségre, és különösen a 2010. november 29–30-án Tripoliban tartott Afrika–EU csúcstalálkozón elfogadott, 2011–2013-ra szóló cselekvési terv 2., 7. és 8. kezdeményezésére,

–  tekintettel az Afrikai Uniónak a terrorizmus megelőzéséről és leküzdéséről szóló egyezményéhez csatolt jegyzőkönyvre, amelyet 2004. július 8-án, az Afrikai Unió Konferenciájának 3. rendes ülésszakán fogadtak el Addisz-Abebában,

–  tekintettel Ban Ki Mun luxembourgi parlamentben elmondott 2012. április 17-i beszédére, amelyben felszólította a nemzetközi közösséget, hogy ne hagyják válasz nélkül azt, hogy a Száhil övben egyre erősödik a konfliktus és a feszültség, súlyos szárazság tombol, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek száma egyre nő, az élelmiszer- és üzemanyagárak pedig emelkednek,

–  tekintettel a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) által a togói Loméban tartott magas szintű találkozójukat követően a nemzetközi közösséghez intézett 2012. június 5-i segélyhívásra, amely a régió élelmezésbiztonságára kívánta felhívni a figyelmet, különös tekintettel Szenegálra, Mauritániára, Malira, Burkina Fasóra és Csádra,

–  tekintettel „A Száhil övben és a környező országokban kialakuló élelmiszer- és táplálkozási válságra való felkészülés” című, az Action Against Hunger, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Irodája (OCHA), az ENSZ Gyermekalap (Unicef) és az Élelmezési Világprogram (WFP) által az Ügynökségközi Állandó Bizottság regionális élelmezésbiztonsággal és táplálkozással foglalkozó munkacsoportja nevében kidolgozott stratégiai dokumentumra, amelyet 2012 februárjában tettek naprakésszé és indítottak el stratégiaként, annak érdekében, hogy 2012-ben megfelelőbb választ adjanak a Száhil övben esetlegesen kialakuló újabb élelmiszer- és táplálkozási válságra,

–  tekintettel az ENSZ különböző ügynökségei – az Unicef, az UNHCR és a WHO – 2012. április 10-i felhívására, hogy biztosítsanak kiegészítő finanszírozást az élelmezésbiztonság Száhil övben tapasztaltható hiánya által érintett több millió személy számára,

–  tekintettel az Unicef felhívására, hogy bocsássanak Mali rendelkezésére 26 millió dollárt annak érdekében, hogy az év végéig kielégíthesse a gyermekek egészségügyi és táplálkozási szükségleteit,

–  tekintettel a Nyugat-Afrikáról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a Maliról szóló, 2012. április 20-i állásfoglalására,(11)

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés által 2012. május 30-án Horstensben (Dánia) elfogadott, „A líbiai konfliktus politikai hatása a szomszédos uniós és AKCS-államokra” című állásfoglalásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a szárazság, az áradások, a talajromlás, az alacsony terméshozam, a magas élelmiszerárak, a lakosság lakhelyelhagyásra kényszerítése, a menekültválság, a tartós szegénység, a gyenge kormányzás, valamint a konfliktusok következtében egyre gyengülő biztonsági és emberi jogi helyzet, együttesen emberek millióit érinti a Száhil övben;

B.  mivel a politikai és az élelmezési válság által érintett lakosság rendkívüli szegénységben él, és nem tudja alapvető emberi szükségleteit kielégíteni, a társadalmi feszültség pedig egyre nő; mivel az érintett személyek többsége nő, akik mindennemű védelmet nélkülöznek, ezért a lakosság különösen kiszolgáltatott csoportját képezik;

C.  mivel az ECOWAS tagállamaiban 2012-ben az előző évhez képest 9%-kal csökkent a gabonatermesztés, ezen belül a Száhil övezetben 26%-kal, Csádban és Gambiában pedig 50%-kal kevesebb gabona termett;

D.  mivel az ENSZ szerint 18 millió embert érint a szárazsággal és a konfliktussal összefüggő válság a Száhil öv nyugat-afrikai részében, ahol tavaly több mint 200 000 gyermek halt meg alultápláltságban, és további egy milliót fenyeget súlyos akut alultápláltság;

E.  mivel az államok törékenysége, a rossz kormányzás és a korrupció a Száhil öv országaiban a gazdaságok tartós szegénységet eredményező fejletlenségével kiegészítve tökéletes környezetet teremt a terrorista csoportok, a kábítószer- és embercsempészek, a kalózkodással, fegyverkereskedelemmel és pénzmosással foglalkozó csoportok, az illegális bevándorlás és a szervezett bűnözői hálózatok számára, ami destabilizálja a régiót és negatív hatással van a szomszédos államokra;

F.  mivel a régióban ijesztő mértékben megerősödtek a latin-amerikai és nyugat- és közép-afrikai kábítószercsempész csoportok közötti kapcsolatok, és mivel ez a régió immár – a világ kokainfogyasztásának 25%-áért felelős – Európa felé áramló kábítószer-kereskedelemben is lényeges tranzitállomás; mivel ezek a trendek az Európai Unió erőteljesebb fellépését követelik meg;

G.  mivel a Líbiában és Maliban uralkodó konfliktus, amely a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek százezreit kényszerítette Burkina Fasóba, Nigerbe és Mauritániába, negatívan befolyásolta az élelmezésbiztonság akut hiányával, vízhiánnyal, növekvő bűnözéssel és súlyos instabilitással sújtott régió biztonságát;

H.  mivel a líbiai konfliktus következtében drasztikus módon megemelkedett a száhil-szaharai régióban található fegyverek száma és oda beáramló nehézfegyverzet mennyisége, ami komolyan veszélyezteti az egész szubrégió biztonságát és stabilitását, amennyiben a fegyverek a régióban nagy számban megtalálható különféle terrorista, bűnözői és kábítószercsempész csoportok kezébe kerülnek;

I.  mivel fennáll a veszélye annak, hogy a Líbiából, Nigerből, Csádból, Maliból és Mauritániából nagy mennyiségű fegyverrel és munícióval visszatérő egykori harcosok beállnak az al-Kaida az Iszlám Maghreb Földjén szervezettel kapcsolatban álló lázadó csoportokba és mozgalmakba, illetve bűnözői bandákba, és így hozzájárulnak az egész régió destabilizálásához;

J.  tekintettel a tolerancia, a szolidaritás és az emberek tiszteletének hagyományaira, amihez az iszlám e régióban gyakorolt formája ragaszkodik;

K.  mivel a tényleges társadalmi-gazdasági fejlődés hiánya, az erőforrások igazságtalan elosztása, a fiatalok körében tapasztalható nagyarányú munkanélküliség, a tartós szegénység, a munkahelyi biztonság hiánya, valamint a reménytelen társadalmi nélkülözés jelentős szerepet játszanak abban, hogy fiatalok terrorista csoportokhoz csatlakoznak;

L.  mivel a lázadó csoportok számának növekedése (pl. a Boko Haram Csádban és Nigériában) a Száhil öv egészének biztonságát fenyegeti;

M.  mivel ez a fejlemény – a tuareg irredentizmus újbóli fellángolásával olyan államokban, mint Mali és Niger – veszélyezteti a száhil-szaharai régió országainak stabilitását és területi integritását, különös tekintettel Mauritániára és Burkina Fasóra;

N.  mivel a száhil-szaharai régióban terrorista csoportok, valamint kábítószer-, fegyver-, cigaretta- és emberkereskedelemmel foglalkozó bandák nem titkoltan kapcsolatban állnak egymással; mivel különösen az elmúlt években számos európait raboltak el és ejtettek fogságba;

O.  mivel a Száhel-övezetben a terrorizmus ellen vívott küzdelem egyik elemeként a fejlesztés, a társadalmi igazságosság, a jogállamiság és az integráció előmozdítására irányuló aktív politikát kell folytatni; mivel a lakosság helyi csoportjai számára olyan gazdasági lehetőségeket kell kilátásba helyezni, amelyek alternatívát biztosítanak az illegális gazdasággal szemben;

P.  mivel a Száhel-öv döntő fontosságú terület a szubszaharai Afrika és Európa között, és mivel a száhil-szaharai övezetben fennálló helyzet ezért Afrika és Európa számára egyaránt kulcsfontosságú biztonsági kérdés;

Q.  mivel minden nemzetközi, regionális és nemzeti érdekelt felet mozgósítani kell a terrorizmus elleni küzdelem fokozása és a régió biztonságának megerősítése érdekében, többek között strukturált párbeszéd révén;

R.  mivel az uniós stratégia a Száhil öv kulcsfontosságú államaként kezeli Mauritániát, Malit és Nigert, és kitart amellett, hogy a kormányzati kapacitás hiánya és a rendszerszintű szegénység kölcsönösen erősítik egymást;

S.  mivel a bizonytalanság súlyos következményekkel jár a régió gazdaságára – ezen belül különösen a bányászatra és az idegenforgalmi ágazatra –, fejlődésére és a munkahelyteremtésre; mivel a biztonsági helyzet romlása következtében a szubrégió számos országában álltak le fejlesztési projektek, fiatalok sokaságát kényszerítve munkanélküliségre, miközben az ő helyzetük bizonytalanná válásából a terrorista vagy bűnözői csoportok profitálhatnak;

1.  mély aggodalmát fejezi ki a Száhil övben uralkodó biztonsági helyzet romlása miatt, és felhívja az EU-t, hogy működjön szorosan együtt a régió országainak hatóságaival és parlamentjeivel, a civil társadalommal, valamint a regionális és nemzetközi szervekkel, beleértve az Afrikai Uniót és az ECOWAS-t annak érdekében, hogy átfogóan kezeljék a szegénység politikai, gazdasági, társadalmi és környezeti meghatározó kiváltó okait, támogassák a gazdasági fejlődést, a jó kormányzást és a helyi lakosság számára biztosított kulcsfontosságú infrastruktúrához és szolgáltatásokhoz történő jobb hozzáférést, segítsék az állami intézmények, az igazságszolgáltatás, a rendőrség és a vámügyi szervek konszolidációját a biztonság és a jogállamiság régióban történő megerősítése céljából;

2.  feltétel nélkül elítél a hatalom erőszakos megragadására irányuló valamennyi kísérletet, valamint a minden terrorista cselekményt, a kórházak, iskolák, segélyszervezetek és állami épületek megtámadását, a saria jogot alkalmazó kegyetlen és embertelen büntetéseket, a háborús bűntetteket, az emberrablásokat és a Mali lakossága ellen elkövetett súlyos emberi jogi jogsértéseket, különösen a lázadók ellenőrzése alatt tartott északi területeken, valamint felhívja a mali hatóságokat és a tuareg felszabadítási mozgalmat, hogy konstruktív párbeszéd útján alakítson ki békés és tartós megoldást;

3.  elítéli különösen a civil lakosság elleni atrocitásokat, amelyek főként nők és gyermekek ellen irányultak, és mindenekelőtt elítéli az emberrablás és nemi erőszak háborús eszközként való alkalmazását

4.  sürgeti a főképviselőt/alelnököt, hogy gyorsítsa meg a Száhil-övezetre vonatkozó uniós biztonsági és fejlesztési stratégia különböző elemeinek végrehajtását; támogatja a Tanács azirányú elkötelezettségét, hogy járuljon hozzá olyan békés, stabil régió kialakításához, ahol biztosított az élelmiszer önellátás;

5.  emlékeztet arra, hogy a biztonság és fejlődés szorosan összefügg egymással, és ezért a biztonsági helyzet szerves része a gazdasági növekedésnek, valamint a szegénység csökkentésének a régióban; ezért felhívja az EU-t, hogy alkosson eszközöket annak érdekében, hogy javuljon a régió biztonsága, koncentrálva különösen az érintett országok kapacitásépítésére, valamint a fő regionális szereplők közötti átfogó párbeszédre;

6.  felhívja a Bizottságot és az EEAS-t, hogy az uniós biztonsági és fejlesztési stratégia Száhilben történő végrehajtása során fogadja el azt a mindenek felett álló elvet, mely a biztonságot a fejlesztési szükségletekkel, különösen az élelmiszerbiztonsággal köti össze, az alábbi négy fajta cselekvéscsoportra koncentrálva: fejlesztés, jó kormányzás és belső konfliktus kezelés; politikai és diplomáciai cselekvés; biztonságra és jogállamiság; az erőszakos szélsőségesség és radikalizálódás elleni harc;

7.  üdvözli a terrorizmus ellenes Száhil programot, a nyugat-afrikai információs rendszert, az ECOWS béke és biztonsági projektet, valamint az ECOWAS drog és bűnüldözési cselekvési tervet, amelyet az uniós biztonsági és fejlesztési stratégia keretében vállaltak a Száhilban, valamint az olyan regionális kezdeményezéseket, mint amelyeket az afrikai terrorizmussal foglalkozó tanulmányok és kutatások központja (ACSRT) szervezett a nemzeti jogrendszerek terrorizmusra adott válaszadási képességéről;

8.  az a véleménye, hogy az uniós biztonsági és fejlesztési stratégiának a Száhilban, miközben pozitív eredményeket hoz, foglalkoznia kell a széttagolódás kockázatával, és javítania kell az EU által a Száhillal kapcsolatos kérdéseket kezelő különböző eszközökön belül vállalt cselekvések összehangolását;

9.  felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy mobilizálják a rendelkezésükre álló valamennyi eszközt azért, hogy elősegítsék a biztonságot és fejlesztést a Száhil-Szahara régióban a régió országaival, az Egyesült Nemzetekkel és más nemzetközi partnerekkel való együttműködésben;

10.  üdvözli a 80 millió dolláros nyugat-afrikai közösségi csomagot, amelyet a Száhil övben uralkodó válságra adott válaszként különítettek el, valamint azt, hogy az EU Száhil övnek nyújtott humanitárius segélyét 45 millió euróról több mint 120 millió euróra emelték 2012 kezdete óta, valamint minden oldalt arra sürget, hogy biztosítsa, hogy ez a segély az arra rászorulókat segíti; ugyanakkor felhívja a nemzetközi közösséget, hogy tegyen pénzügyi erőfeszítéseket a régióban uralkodó élelmiszerválság és a biztonság hiánya kérdésének kezelésére;

11.  rámutat, hogy a Száhil egyike azon régióknak, amelyeket a leginkább érint az éghajlatváltozás, valamint a biodiverzitás eltűnése, aminek jelentős hatása van a mezőgazdaságra, a gazdálkodókra és a helyiek életére, illetve ami növeli a szegénységet és az egyenlőtlenségeket; üdvözli a FAO által hozott intézkedést a száhili aszályellenőrzésért felelős állandó államközi bizottsággal (CILSS), az éhezés korai előrejelző rendszereinek hálózatával (FEWSNET), a WFP-vel és a kormányokkal való együttműködésben;

12.  sürgeti az EU-t, hogy a többi adományozóval való együttműködés során mutasson markáns vezetői erényeket és hozzon gyors intézkedést annak érdekében, hogy meg lehessen előzni, hogy a Száhil övben a válság katasztrófába torkolljon, mivel a régióban a humanitárius helyzet a várakozások szerint kritikus marad legalábbis az idei év őszi fő betakarítási szezonjáig;

13.  meggyőződése, hogy elengedhetetlen a nemzetközi közösség számára, hogy közép- és hosszú távon intézkedéseit az érintett lakosságok azon képességének megerősítésére koncentrálják, hogy megbirkózzanak a jövőbeli szárazságokkal és más sokkokkal a sürgősségi támogatásoktól való függőség csökkentése és az éhezésre adott válaszokkal összefüggő stratégiák javítása, illetve a strukturális sérülékenységek elleni harc, illetve ennek során a probléma elleni hatékony küzdelem érdekében;

14.  sürgeti az EU-t és a nemzetközi közösséget, hogy tevékenységeit koncentrálja azon erőfeszítésekre, melyek célja, hogy védelmezzék a leginkább védelemre szoruló háztartások megélhetését, erősítsék a szarvasmarhatartók, a mezőgazdasági dolgozók és gazdálkodók alkalmazkodó képességét, támogassák az olyan természeti erőforrások kezelését és megőrzését, mint a víz, a fák és a talaj, biztosítsanak integrált sürgősségi tápanyag ellátást a leginkább rászoruló családoknak, különösen a nőknek, erősítsék meg a katasztrófa kockázatcsökkentést és kezelést helyi, nemzeti és regionális szinten, valamint támogassák az élelmiszerbiztonsági információ kezelés és a korai előrejelző rendszerek koordinációját és megerősítését;

15.  úgy véli, hogy sürgősen szükség van a párbeszéd megerősítését célzó és a helyi közösségek azon képességét növelő kezdeményezések támogatására, hogy ellenálljanak a terrorizmus csábításának és szembeszálljanak vele, illetve elriasszanak a fiatalok terroristák és más bűnözői csoportok általi toborzásától, beleértve a fiatalok foglalkoztatásának és képzésének támogatását is;

16.  sürgeti a Száhil-Szahara régió államait, az új líbiai hatóságokat és az illetékes multilaterális ügynökségeket, hogy hozzanak meg minden szükséges intézkedést, hogy megállítsák a fegyverek elterjedését a régióban, illetve hozzanak létre megfelelő mechanizmusokat a nemzeti határok régiókon átívelő ellenőrzésére és biztosítására, beleértve a kézi fegyverek és könnyűfegyverek szállítását, illetve hajtsanak végre programokat az illegális kézi fegyverek és könnyűfegyverek begyűjtésére és megsemmisítésére, valamint kezdeményezzenek intézkedéseket az információcserére és a közös biztonsági műveletek indítására a régióban;

17.  üdvözli a közös személyzeti műveleti bizottság (CEMOC) 2010-es létrehozását Algéria, Mali, Mauritánia és Niger által a terrorizmus, a szervezett bűnözés és a drogkereskedelem Száhil-Szahara régióban történő koordinációja érdekében;

18.  felhívja általában a nemzetközi közösséget, és különösen az EU-t, hogy mélyítsék el együttműködésüket a Száhil-Szahara régió országaival és az ECOWAS-szal a terrorizmus és a szervezett bűnözé elleni harcban az alrégióban, különösen a CEMOC részére rendelkezésére álló erőforrások növelésével;

19.  felszólít arra, hogy a terrorizmus ellen hozott minden intézkedés feleljen meg a nemzetközi emberi jogi egyezményeknek és jegyzőkönyveknek;

20.  hangsúlyozza, hogy hatékony intézkedéseket kellene tenni, hogy elvágják a terroristák és bűntársai finanszírozásának forrásait, és felhívja a régió államait, hogy hozzák meg az Egyesült Nemzetek drog és bűnüldözésre szakosodott irodája által támogatott intézkedéseket, mégpedig a büntetőjogi igazságszolgálatás rendszerének reformja, a korrupció ellenes jogszabályok, a könnyű fegyverek kereskedelmének jobb figyelemmel kísérése valamint a gyanúsítottak bankszámláinak befagyasztása terén;

21.  emlékeztet és elítéli, hogy 2011. november 24–25-én két francia, egy svéd, egy holland és egy brit útlevéllel rendelkező dél-afrikai állampolgárt elraboltak, az emberrablóknak ellenszegülő német állampolgárt pedig megölték; megállapítja, hogy ezzel a Száhel-övezetben fogva tartott európai túszok száma tizenkettőre emelkedett, mivel az al-Káida Maghreb-országokban működő szervezete 2011 októberében további két spanyol és egy olasz állampolgárt rabolt el Nyugat-Algériában, 2010 szeptemberében pedig négy francia állampolgárt Nigerben, 2012. április 15-én pedig egy svájci misszionáriust Timbuktuban;

22.  reménnyel tölti el, hogy a Mali kormánya által hivatalosan kért európai biztonságvédelmi politika (ESDP) missziója segíteni fogja az alrégió országait, hogy hatékonyabban ellenőrizzék határaikat, és különösen hogy küzdjenek a fegyver-, drog- és emberkereskedelemmel szemben;

23.  elismerését fejezi ki az ECOWAS, az Afrikai Unió és az ENSZ, valamint a szomszédos országok által foganatosított intézkedések miatt, amelyek célja Mali alkotmányos rendjének gyors helyreállítása és konkrét lépések kezdeményezése az ország függetlenségének, egységének és területi integritásának megőrzése érdekében; tudomásul veszi a 2012. április 14–15-én Ouagadougou-ban Blaise Compaoré, Burkina Faso elnöke, az ECOWAS által kinevezett közvetítő védnöksége alatt rendezett konferencia eredményeit, és abbéli reményének ad hangot, hogy az átmenetre vonatkozóan előírt ütemtervet és részletes rendelkezéseket mielőbb pontosítani lehet;

24.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy fordítsanak különös figyelmet a Száhel-övezetben élő nők és lányok helyzetére, és tegyenek meg minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy megóvják őket az erőszak minden formájától és emberi jogaik megsértésétől;

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ-nek és az Afrikai Unió főtitkárának, az ECOWAS-nak és az EU tagállamainak.

(1) 09009/2012 sz. dokumentum. (2) 08067/2012 sz. dokumentum. (3) S/2012/42. (4) SC/10590. (5) SC/10592. (6) SC/10600. (7) SC/10603. (8) HL C 327, 2011.11.10., 38. o. (9) HL C 145., 2012.5.23., 34. o.. (10) 14361/2010 sz. dokumentum. (11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0141.