Index 
Elfogadott szövegek
2012. március 13., Kedd - Strasbourg
Megállapodás az EU, valamint Izland és Norvégia között a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezmény egyes rendelkezéseinek alkalmazásáról***
 Morvai Krisztina mentelmi jogának felfüggesztése
 Az öröklési ügyekre irányadó joghatóság, alkalmazandó jog, az öröklési ügyekben hozott határozatok és közokiratok elismerése és végrehajtása, valamint az európai öröklési tanúsítvány bevezetése ***I
 A nők és férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2011
 A nők részvétele a politikai döntéshozatalban
 Az európai szövetkezet statútumának a munkavállalói részvétel tekintetében
 A bolognai folyamat
 Az európai statisztikák

Megállapodás az EU, valamint Izland és Norvégia között a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezmény egyes rendelkezéseinek alkalmazásáról***
PDF 195kWORD 32k
Az Európai Parlament 2012. március 13-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, az Európai Unió tagállamai között 2000. május 29-én létrejött kölcsönös bűnügyi jogsegélyegyezmény és az ahhoz csatolt 2001. évi jegyzőkönyv bizonyos rendelkezéseinek alkalmazásáról szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (05306/2010 – C7-0030/2010 – 2009/0189(NLE))
P7_TA(2012)0066A7-0020/2012

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (05306/2010),

–  tekintettel az Európai Unió, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, az Európai Unió tagállamai között 2000. május 29-én létrejött kölcsönös bűnügyi jogsegélyegyezmény és az ahhoz csatolt 2001. évi jegyzőkönyv bizonyos rendelkezéseinek alkalmazásáról szóló megállapodás tervezetére (14938/2003),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 82. cikke (1) bekezdésének d) pontjával és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0030/2010),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A7-0020/2012),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság kormányának és parlamentjének.


Morvai Krisztina mentelmi jogának felfüggesztése
PDF 199kWORD 34k
Az Európai Parlament 2012. március 13-i határozata a Morvai Krisztina mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2010/2285(IMM))
P7_TA(2012)0067A7-0050/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Pesti Központi Kerületi Bíróság részéről 2010. október 13-án eljuttatott, és a 2010. november 24-i plenáris ülésen bejelentett kérelemre, amelynek tárgya Morvai Krisztina mentelmi jogának felfüggesztése a nevezett bíróság előtt folyamatban lévő eljárásokkal kapcsolatban,

–  miután eljárási szabályzata 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően meghallgatta Morvai Krisztinát,

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak az eljárási szabályzat 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban tett, további tájékoztatást és magyarázatokat igénylő kérelmére válaszolva a Pesti Központi Kerületi Bíróság által 2011. december 19-én benyújtott írásos dokumentációra,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. sz. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága 1964. május 12-i, 1986. július 10-i, 2008. október 15-i és 21-i, 2010. március 19-i és 2011. szeptember 6-i ítéleteire(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 6. cikkének (2) bekezdésére és 7. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7–0050/2012),

A.  mivel a Pesti Központi Kerületi Bíróság az előtte folyamatban lévő eljárásokkal kapcsolatban kérte az Európai Parlament egyik képviselője, Morvai Krisztina mentelmi jogának felfüggesztését;

B.  mivel a nevezett bíróság kérelmének háttere nyilvános rágalmazás bűncselekményével kapcsolatos büntetőeljárás, Morvai Krisztina Magyarországon, egy magánszemélyre tett nyilatkozataival összefüggésben;

C.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 8. cikke értelmében a feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament képviselői ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe, és nem vonhatók bírósági eljárás alá;

D.  mivel a jelen ügyben a bíróság által a Jogi Bizottság elé terjesztett tények azt mutatják, hogy a nyilatkozat megtételének időpontjában Morvai Krisztina nem volt az Európai Parlament képviselője;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Morvai Krisztina mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa e határozatot és az Európai Parlament illetékes bizottságának jelentését Magyarország illetékes hatóságainak és Morvai Krisztinának.

(1) 101/63. sz. ügy: Wagner kontra Fohrmann és Krier [1964] EBHT 195, 149/85. sz. ügy: Wybot kontra Faure és mások [1986] EBHT 2391, T-345/05. sz. ügy: Mote kontra Parlament [2008] EBHT II-2849, C-200/07. sz. és C-201/07 sz. egyesített ügyek: Marra kontra De Gregorio és Clemente [2008] EBHT I-7929, T-42/06. sz. ügy: Gollnisch kontra Parlament (az EBHT-ben még nem hozták nyilvánosságra) és C-163/10. sz. ügy Patriciello (az EBHT-ben még nem hozták nyilvánosságra).


Az öröklési ügyekre irányadó joghatóság, alkalmazandó jog, az öröklési ügyekben hozott határozatok és közokiratok elismerése és végrehajtása, valamint az európai öröklési tanúsítvány bevezetése ***I
PDF 203kWORD 47k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2012. március 13-i jogalkotási állásfoglalása az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok és közokiratok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési tanúsítvány bevezetéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2009)0154 – C7-0236/2009 – 2009/0157(COD))
P7_TA(2012)0068A7-0045/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2009)0154),

–  tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, 61. cikkének c) pontjára és 67. cikke (5) bekezdésének második franciabekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0236/2009),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól” című közleményére (COM(2009)0665),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére és 81. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. július 14-i véleményére(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7-0045/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. március 13-án került elfogadásra az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló .../2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P7_TC1-COD(2009)0157


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal,650/2012/EU rendelet.)

(1) HL C 44., 2011.2.11., 148. o.


A nők és férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2011
PDF 363kWORD 131k
Az Európai Parlament 2012. március 13-i állásfoglalása a nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2011 (2011/2244(INI))
P7_TA(2012)0069A7-0041/2012

Az Európai Parlament,

–   tekintettel Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére,

–  tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel az ENSZ 1949-es, az emberkereskedelem, illetve mások prostitúciója kizsákmányolásának megszüntetéséről szóló egyezményére,

–  tekintettel a negyedik Nőügyi Világkonferencián 1995. szeptember 15-én elfogadott pekingi nyilatkozatra és cselekvési platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5 (2000), Peking+10 (2005) és Peking+15 (2010) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2011 márciusában elfogadott, a férfiak és a nők közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020)(2),

–  tekintettel a Bizottság 2010. március 5-i, „A nők és a férfiak közötti egyenlőség iránti fokozott elkötelezettség – A nők chartája” című közleményére (COM(2010)0078),

–   tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőség terén elért haladás – 2010. évi jelentés” című, 2011. február 11-i bizottsági munkadokumentumra (SEC(2011)0193),

–  tekintettel a Bizottság 2010. szeptember 21-i, „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia – 2010–2015” című közleményére (COM(2010)0491),

–  tekintettel az Alapjogi Ügynökségnek a homofóbiáról, a transzfóbiáról, valamint a szexuális irányultság és a nemi identitás alapján történő megkülönböztetésről szóló jelentésére (2010),

–   tekintettel a sértettek védelmére vonatkozó intézkedéscsomagra, amely a következőket foglalja magában: a Bizottság 2011. május 18-i, „A sértettek jogainak megerősítése az EU-ban” című közleménye (COM(2011)0274); a bűncselekmények sértettjeinek támogatására, védelmére, és jogaira vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM(2011)0275); valamint a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2011)0276),

–   tekintettel a Bizottság „Európa 2020: az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című közleményére (COM(2010)2020),

–   tekintettel „A barcelonai célkitűzések megvalósítása az iskoláskor alatti gyermekek gondozására létrehozott rendszerek tekintetében” című, 2008. október 3-i bizottsági jelentésre (COM(2008)0638),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004/113/EK irányelvre és az Európai Unió Bírósága által 2011. március 1-jén a Test-Achats-ügyben (C-236/09. sz. ügy) hozott kapcsolódó ítéletre(3),

–  tekintettel „A nők és a szegénység az Európai Unióban” című, 2005. október 13-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a nemek közötti megkülönböztetésmentességről és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló, 2009. február 3-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel 2010. február 10-i állásfoglalására(6) a nők és férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2009, valamint 2011. március 8-i állásfoglalására(7) a nők és férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2010,

–   tekintettel a nőkről és a vállalkozásvezetésről szóló, 2011. július 6-i állásfoglalására(8),

–   tekintettel a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól szóló, 2011. április 5-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel „A nőket sújtó szegénység megjelenési formáiról az Európai Unióban” című, 2011. március 8-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a gazdasági hanyatlás és a pénzügyi válság nemi szempontjairól szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7-0041/2012),

A.   mivel a nemek közötti egyenlőség az Európai Unió egyik alapelve, amelyet az Európai Unióról szóló szerződés is rögzít, és mivel az Unió minden tevékenységét illetően elkötelezte magát a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése mellett, és mivel az e területen elért fokozatos előrelépés ellenére továbbra is sok az egyenlőtlenség a nők és a férfiak között;

B.   mivel a gazdasági válság idején a nők munkaerő-piaci helyzetének és gazdasági függetlenségének megerősítése nem pusztán morális kötelesség, hanem gazdasági kényszerűség is; mivel az EU 2020 stratégia magában foglalja azt a kiemelt célt, hogy a foglalkoztatási rátát a 20 és 64 év közötti nők és férfiak esetében 75%-ra emeljék;

C.   mivel Európa jövőbeni gazdasági versenyképessége és jóléte alapvetően függ attól, hogy képes-e teljes mértékben kihasználni munkaerőforrásait, ideértve a nők munkaerő-piaci részvételének növekedését is; mivel az Európa 2020 stratégia egyik elsődleges célja, hogy több nőt állítson munkába annak érdekében, hogy 2020-ig elérjék a nők foglalkoztatása terén a 75%-os arányt; mivel összehasonlítva a férfiakhoz képest több nő dolgozik részmunkaidős állásban vagy ideiglenes szerződés alapján, és ezért válsághelyzetben őket bocsátják el könnyebben, és mivel fennáll annak a veszélye, hogy a jelenlegi recesszió késleltetni fogja a nemek közötti egyenlőség felé tett előrelépéseket, sőt, akár visszalépéshez is vezethet; mivel a részmunkaidős lehetőségek egyes esetekben és bizonyos időszakokban kedvező hatással lehetnek abból a szempontból, hogy a nők és férfiak össze tudják egyeztetni a munkát, a családot és a magánéletet;

D.   mivel a nemek közötti egyenlőség céljának megvalósításához a nők erőteljesebb politikai képviseletére van szükség; mivel a nők politikai döntéshozatalban való képviselete nem javult lineárisan az elmúlt években – az EU nemzeti parlamentjeiben változatlanul 24% a nők és 76% a férfiak aránya, a női képviselők aránya egyes tagállamokban nem haladja meg a 15%-ot és az összes miniszter csupán 23%-a nő; mivel az Európai Parlament női alelnökeinek száma a 2009–2014-es parlamenti ciklus második felében csökkent;

E.   mivel kezdetben a gazdasági válság főként a férfiak foglalkoztatását sújtotta, az állami kiadások csökkentése azonban várhatóan aránytalan mértékben kihat majd a nők foglalkoztatására és a bérkülönbségre is, tekintve, hogy a közszférában a férfiakhoz képest magasabb a női munkavállalók száma; mivel a nők által dominált különösen kritikus ágazatok az egészségügyi ágazat, az oktatás és a szociális ellátás; mivel fontos, hogy ne csak a foglalkoztatási rátákra fordítsunk figyelmet, hanem az egyenlő foglalkoztatási feltételekre és a minőségre is, ideértve a karrierlehetőségeket és a béreket;

F.   mivel a nők elleni − többek között lelki − erőszak a nők és férfiak közötti egyenlőség egyik fő akadálya és a politikai vezetők annak leküzdésére irányuló intézkedései ellenére egyben az emberi jogok megsértésének egyik leggyakoribb formája az EU-ban; mivel a gazdasági recesszió olyan feltételeket teremt, amelyekhez az intim kapcsolatokon belüli fokozott erőszak társul, és a támogató szolgáltatásokat sújtó megszorító intézkedések miatt az erőszak női áldozatai még a szokásosnál is kiszolgáltatottabbak;

G.   mivel a közgazdászok és a demográfusok (Világbank, OECD, IMF) gazdasági és matematikai modelleket használnak, hogy felhívják a figyelmet a – főként nők által végzett – háztartási termelés gazdasági értékére, valamint arra, hogy a nők GDP-hez való hozzájárulása még nagyobb lenne, ha abba a nem fizetett munkájukat is beszámítanák, ami bizonyítja a nők munkájával szembeni diszkriminációt;

H.  mivel a szociális szolgáltatások, így például a gyermekgondozás területén végrehajtott költségvetési megszorítások még inkább gátolják a nők munkaerő-piaci részvételét;

I.   mivel a gyermek- és idősgondozási szolgáltatásokhoz, valamint az egyéb eltartottak gondozási szolgáltatásaihoz való hozzáférés létfontosságú a nők és férfiak egyenlő munkaerő-piaci, illetve az oktatásban és a szakképzésben való részvétele szempontjából; mivel az otthoni gondozást végzőkkel szemben továbbra is megkülönböztetést alkalmaznak, mivel a nyugdíjba és egyéb jogosultságaikba nem számítják bele munkaéveiket;

J.   mivel 2012 az aktív idősödés és a generációk közötti szolidaritás európai éve, és fontos hangsúlyozni, hogy a magasabb várható életkor miatt több nő él idős korban egyszemélyes háztartásban, mint férfi;

K.   mivel az Európai Parlament 2011 októberében állásfoglalást fogadott el a szülési szabadságról szóló új irányelvre irányuló javaslatról, amely a szülési szabadságot teljes fizetés mellett 20 hétre hosszabbítja meg, és legalább 2 hetes fizetett apasági szabadságot is megállapít;

L.  mivel a tőkéhez való hozzáférés rendkívül korlátozott a banki ágazat válsága miatt, és ez a probléma várhatóan aránytalanul súlyosan érinti majd a női vállalkozókat, mivel a nők egyre gyakrabban folytatnak önálló vállalkozói tevékenységet a munkavégzés és a családi élet hatékonyabb összeegyeztetése érdekében;

M.   mivel a nemek szerinti bontásban megvalósuló adatgyűjtés és -elemzés elengedhetetlen az Európai Unióban a nők és a férfiak közötti egyenlőség megvalósításához;

N.  mivel rendkívül lassú előrelépés figyelhető meg a nemek közötti egyenlőség és különösen a gazdasági egyenlőség elérése terén; mivel a politikai vezetők részéről nemcsak a kérdés elméleti megvitatására van szükség, hanem arra is, hogy az gazdasági stratégiáikban kiemelt helyen szerepeljen;

O.   mivel a nők és a férfiak fizetésében továbbra is nagy az eltérés (egyes esetekben meghaladja a 25%-ot), és e bérszakadék az erőfeszítések és az elért előrelépések ellenére nem csökken, hanem inkább állandósul;

P.  mivel a foglalkoztatás alacsonyabb a vidéki területeken; mivel emellett a nők nagy része nem vesz részt a hivatalos munkaerőpiacon, ezért pedig nincsenek munkanélküliként nyilvántartva, illetve nem szerepelnek a munkanélküliségre vonatkozó statisztikákban sem, ami sajátos pénzügyi és jogi problémákat vet fel a szülési és betegszabadság, a nyugdíjjogosultság megszerzése és a szociális biztonsághoz való hozzáférés terén, továbbá problémákat idéz elő a házasság felbontása esetén; mivel a vidéki térségek hátrányos helyzetben vannak a jó minőségű munkalehetőségek hiánya miatt;

Q.   mivel az Európai Unióban átlagosan 10 háztartásból 3 egyszemélyes háztartás7, amelyek többségében – elsősorban idős – nők élnek egyedül, ez az arány pedig növekvő tendenciát mutat; mivel ezek a háztartások kiszolgáltatottabbak, és esetükben fokozottan fennáll a szegénység kockázata, különösen a nehéz gazdasági időkben; mivel az egyszemélyes vagy egy jövedelemből élő háztartások a tagállamok többségében – abszolút és relatív értelemben is – kedvezőtlen elbánásban részesülnek, ami az adózást, a szociális biztonságot, a lakhatást, az egészségügyi ellátást, a biztosítást és a nyugdíjakat illeti; mivel a közpolitikáknak nem szabadna büntetniük az egyéneket azért, mert – önszántukból vagy önkéntelenül – egyedül élnek;

R.   mivel a nők szexuális és reproduktív egészsége és jogai emberi jogok, amelyeket minden nő számára garantálni kell szociális körülményeiktől, életkoruktól, nemi irányultságuktól vagy etnikai származásuktól függetlenül;

S.   mivel sok nőt sújt többszörös és interszekcionális megkülönböztetés, így például a fogyatékossággal élő nőket, a gyermekeket, időseket és fogyatékossággal élőket gondozó nőket, az etnikai kisebbségekhez tartozó, különösen roma nőket és a bevándorló nőket, akiket így jobban fenyeget a társadalmi kirekesztés, a szegénység és az emberi jogok szélsőséges megsértése;

T.   mivel a családok az Európai Unióban változatosak, és házasságban élő, nem házas és élettársi kapcsolatban élő szülőkből, különböző nemű szülőkből és azonos nemű szülőkből, egyedülálló szülőkből és nevelőszülőkből állnak, akik a nemzeti és az európai uniós jog alapján egyenlő védelmet érdemelnek;

U.   mivel az Európai Unió Bíróságának a Test-Achats-ügyben hozott ítélete alátámasztja, hogy a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó jogszabályokban pontos, világos és egyértelmű rendelkezésekre van szükség;

V.   mivel a nemek közötti szakadék a családalapítás előtt kisebb, és növekszik, amikor az egyének párt alkotnak; mivel a nők foglalkoztatási rátája először az első gyermekszüléskor csökken, és a munkaerő-piaci hátrányok életük korábbi szakaszaiban halmozódnak fel a gyermekgondozáshoz kapcsolódóan, amely egy későbbi szakaszban átvált az idősek ápolásába, ami gyakran munka mellett is szegénységhez vezet;

W.   mivel a nők irányában tett kedvező intézkedések létfontosságúnak bizonyultak a nők teljes körű munkaerő-piaci és általánosságban társadalmi beilleszkedése szempontjából;

X.   mivel a városi területeken élő nőkhöz képest a vidéki térségekben élő nők még nagyobb megkülönböztetéssel és erőteljesebb nemi sztereotípiákkal küzdenek, és e nők foglalkoztatási rátája sokkal alacsonyabb, mint a városokban élőké;

Y.   mivel az emberkereskedelem áldozatai többnyire nők és lányok;

Egyenlő mértékű gazdasági függetlenség

1.   felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy házassági, válási és házassági vagyonjogi törvényeik közvetlen vagy közvetett módon ne képezzenek pénzügyi „csapdát” a házastársak és különösen a nők számára, valamint felkéri őket annak garantálására, hogy a fiatal párok teljes mértékben tudatában legyenek a házasság és a válás jogi és anyagi vonzatainak, illetve arról megfelelő időn belül tájékoztatást kapjanak;

2.   felszólítja a tagállamokat, hogy ruházzanak be megfizethető, minőségi szolgáltatást nyújtó gyermekgondozási intézményekbe, továbbá a betegek, a fogyatékkal élők, az idősek és más eltartottak gondozását végző intézményekbe, gondoskodva arról, hogy ezek a munka és a magánélet összeegyeztetése érdekében a lehető legtöbb ember számára nyújtsanak rugalmas időbeosztású szolgáltatásokat; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a gyermekeket vagy időseket gondozó férfiak és nők munkája egyéni egészség- és nyugdíjbiztosítási jogok révén elismerésben részesüljön; felkéri a szociális partnereket, hogy terjesszenek elő konkrét kezdeményezéseket a gondozással kapcsolatos szabadság ideje alatt szerzett ismeretek hitelesítésére;

3.   felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket az egyénre szabott szociális biztonsági rendszerek irányába annak érdekében, hogy növeljék a nők egyéni önállóságát és erősítsék a nők társadalmi pozícióját;

4.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy kidolgozzák a megosztott felelősségvállalás jogi fogalmát a nők jogainak mezőgazdasági ágazaton belüli teljes körű elismerése, valamint a szociális biztonság terén a megfelelő védelem és munkájuk elismerésének biztosítása érdekében, továbbá hangsúlyozza annak szükségességét, hogy módosítsák az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapról (EMVA) szóló rendeletet annak érdekében, hogy az Európai Szociális Alaphoz (ESZA) hasonlóan tevőleges intézkedést lehessen tenni a nőkért a 2014–2020-as következő programozási időszakban, ami lehetséges volt a korábbi időszakokban, a jelenlegiben azonban nem, mivel ezek az intézkedések rendkívül jótékony hatással lesznek a vidéki területeken élő nők foglalkoztatására;

5.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki javaslatokat a bejegyzett élettársi kapcsolat és az azonos neműek közötti házasság Európa-szerte történő kölcsönös elismerésére vonatkozóan azon országok között, amelyek már bevezették a vonatkozó jogszabályokat, ezáltal biztosítva az egyenlő bánásmódot a munkavégzés, a szabad mozgás, az adózás és a szociális biztonság terén, egyúttal oltalmazva a családok jövedelmét és a gyermekeket;

6.   üdvözli az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2010/41/EU irányelv elfogadását, és felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák annak teljes körű és időben történő végrehajtását;

7.   sajnálja, hogy egyes tagállamok a „család” tekintetében korlátozó fogalommeghatározást vezettek be annak érdekében, hogy megtagadják a jogi védelmet az azonos nemű pároktól és gyermekeiktől; emlékeztet arra, hogy az uniós jogot az Európai Unió Alapjogi Chartájával összhangban a nemen vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni;

8.   hangsúlyozza, hogy a költségvetéseknek a nemek közötti egyenlőség figyelembe vétele nélküli konszolidálása azzal a kockázattal jár, hogy a munkaerőpiacon fokozódik a nemek közötti szegregáció, a nők körében gyakoribbá válik a bizonytalan munka, nő a nemek közötti bérszakadék, a szegénység egyre inkább elnőiesedik, a gondozás és a munkavégzés összeegyeztetése pedig egyre nehezebbé válik;

9.   felszólítja a Tanácsot, hogy a szülési szabadságról szóló irányelv módosításával kapcsolatos európai parlamenti álláspont alapján lépjen tovább, különös tekintettel a nemrégiben szült nők fizetésére, ezen időszak alatt is biztosítva a nők folyamatos gazdasági függetlenségét;

10.   felszólítja a tagállamokat, hogy aktívan mozdítsák elő és szorosan kövessék figyelemmel a szociális partnerek szülői szabadságról szóló keretmegállapodásának végrehajtását, különösen az át nem ruházható időszak tekintetében, továbbá biztosítsák, hogy minden akadály elháruljon a férfiak általi igénybevétel arányának növelése elől;

11.   hangsúlyozza, hogy a jövedelem, valamint a fizetett, minőségi foglalkoztatás jelenti a kulcsot a nők a gazdasági függetlenségéhez, valamint a társadalom egészét tekintve a férfiak és a nők közötti nagyobb egyenlőséghez;

12.   felszólítja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy különösen a női munkavállalókat vonják be az Európai Bizottsága által az európai munkaerőpiac kiemelt növekedési szegmensének tekintett zöld munkahelyekhez kapcsolódó képzésbe és szakképzésbe;

13.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy elemezzék és számolják fel azokat az akadályokat, amelyek a roma nők munkaerőpiacra való (újbóli) belépése, valamint önálló vállalkozói tevékenysége előtt állnak, és helyezzenek kellő hangsúlyt a nők szerepére a perifériára került romák társadalmi szerepének erősítésében és a vállalkozások indításában;

14.   a nők vállalkozókészségének támogatására irányuló nemzeti és európai szintű fellépéseket szorgalmaz, amely kiterjed a képzési lehetőségek megteremtésére, a szakmai és jogi tanácsadás kiépítésére, valamint a köz- és magánfinanszírozáshoz való hozzáférés megkönnyítésére;

15.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nemi szempontú hatásvizsgálatok keretében értékeljék a gazdasági és pénzügyi válság nemi vonatkozású hatásait és a későbbi, nemi kérdésekre érzékeny költségvetési intézkedéseket;

16.   felszólítja a tagállamokat, hogy a 2007–2013-as időszakra szóló strukturális alapok jelenlegi kiadásait a gondozási szolgáltatások kialakításába fektessék, hogy a nők és a férfiak számára egyaránt lehetővé tegyék a munka és a magánélet összeegyeztetését;

Egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás

17.   megjegyzi, hogy az elmúlt évek számtalan kampánya, célkitűzése és intézkedése ellenére a nemek közötti tág bérszakadék továbbra is konokul tartja magát, a nők Unió-szerte átlagosan 17,5%-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak, és az elmúlt néhány évben csupán elenyésző mértékben sikerült csökkenteni a nemek közötti bérszakadékot; felszólítja a tagállamokat, hogy e szakadék csökkentése érdekében tegyenek további erőfeszítéseket a hatályos uniós rendelkezések végrehajtására;

18.   többrétű stratégiát kér az uniós intézményektől, a tagállamoktól és a szociális partnerektől a nemek közötti tartós bérszakadék problémájának kezelésére, amely az azonos munkáért, azonos képzettség mellett a nőknek és a férfiaknak járó azonos díjazás tekintetében az egyenlő bérre és a bérszakadék minden tagállamban 10 százalékponttal való csökkentésére irányuló célt foglal magában, és üdvözli az Európai Bizottságnak az egyenlő díjazás európai napja elindítására irányuló kezdeményezését; sajnálja, hogy a 2008. november 18-i európai parlamenti állásfoglalás és annak ajánlásai elfogadása óta a Bizottság nem terjesztett elő jogalkotási javaslatot;

19.   felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy foglalkozzanak a nemek közötti bérszakadék közvetlen következményeként kialakuló nemek közötti nyugdíjszakadékkal, és vizsgálják meg az új nyugdíjrendszernek a nők különböző csoportjaira gyakorolt hatását, különös tekintettel a részmunkaidős és a nem szabványos szerződésekre;

20.   felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak célzott intézkedéseket a szociális foglalkozások helyzetének javítása és igazságosabb pénzügyi értékelése érdekében; úgy véli, hogy a nevelési és a gondozási tevékenységeknek pénzügyileg egyenrangúnak kell lenniük más szakmai tevékenységekkel, és hogy nem jelenthet pénzügyi hátrányt, ha a férfiak és a nők szociális tevékenységek végzése mellett döntenek;

21.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a gazdasági válság és a költségvetési megszorítások elmélyítik a problémát, mivel ezekben a nők aránytalanul súlyosan érintettek, ezért felszólítja a tagállamok kormányait és a szociális partnereket egy cselekvési terv, valamint konkrét, ambiciózus célok kidolgozására;

22.   felszólítja a tagállamokat, hogy használják ki jobban a magas képzettségű női migránsok ismereteit, és hogy a képességvesztés megelőzése érdekében valamennyi női munkavállaló számára biztosítsanak hozzáférést oktatáshoz és képzéshez, ezen belül a nyelvtanfolyamokhoz is, valamint biztosítsanak egyenlő munkaköri körülményeket és segítsék elő a migránsok beilleszkedését; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak figyelmet a migráns nőknek szóló intézkedések elfogadására, és ösztönzi a nem kormányzati szervezetekkel és a migráns nők szervezeteivel a társadalmi beilleszkedésüket célzó politikákról és intézkedésekről folytatott konzultációt;

23.   aggodalmát fejezi ki az egyes tagállamokban meglévő jogszabályok miatt, amelyek női munkaerő felvételekor nem tiltják meg kifejezetten a munkáltatóknak azt, hogy előre aláírt felmondóleveleket kérjenek, ami az anyaság védelméről szóló törvényeket próbálja megkerülni;

Egyenlő arányú részvétel a döntéshozatalban

24.   úgy véli, hogy a nők európai munkaerő-piacon való aktív részvétele és teljes körű beilleszkedése nemcsak az üzleti tevékenységre van kedvező hatással, hanem összességében a gazdaság és a társadalom számára is előnyös, továbbá az alapvető jogokat és a demokráciát érintő kérdés: a frissen végzett egyetemi diplomások 60%-a nő, jóllehet a nők továbbra is alulreprezentáltak a gazdasági döntéshozatali pozíciókban;

25.   sajnálja, hogy a gazdasági fellendítés projektjei elsősorban a túlnyomórészt férfiakat alkalmazó munkahelyekre vonatkoznak; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az Európa 2020 stratégia és a nemzeti reformprogramok végrehajtása során következetesen foglalkozzanak a nemek egyenlőségének kérdésével és kezeljék kiemelt prioritásként a nők munkaerő-piaci részvétele előtt álló akadályok felszámolását, külön hangsúlyt helyezve a fogyatékossággal élő nőkre, a bevándorló és etnikai kisebbséghez tartozó nőkre, az 54 és 65 év közötti nőkre, illetve a roma nőkre; felhívja a figyelmet arra, hogy a munka és a családi élet közötti helyes egyensúly megtalálása és a pénzügyi függetlenség elérése érdekében a nőknek hozzá kell férniük a foglalkoztatás rugalmas formáihoz, többek között a távmunkához; megjegyzi, hogy a nők nincsenek eléggé képviselve a várhatóan növekedésnek induló ágazatokban, mint például a a megújulóenergia-ágazat, a tudományos és technológiaintenzív munkahelyek, ezért kéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan foglalkoztatási politikát, amely figyelmet fordít a férfiak és nők ezen új ágazatokban való kiegyensúlyozott képviseletére;

26.   kéri, hogy támogassák azokat a kezdeményezéseket és kampányokat, amelyek a női munkavállalók gyenge hatékonyságával és vezetői készségeik hiányával kapcsolatos sztereotípiák felszámolására irányulnak; azt is kéri, hogy támogassák a nőket a karrierfejlesztésben és a vezetői beosztások elérésére irányuló erőfeszítéseikben;

27.   sajnálja, hogy a nők gazdasági döntéshozatalban való részvételéről szóló, 2012. évi európai bizottsági jelentésben ismertetettek szerint a nők vállalati testületeken belüli létszámára vonatkozóan továbbra sem történt előrelépés; megállapítja, hogy az EU-ban a legfontosabb tőzsdén jegyzett vállalatok vezetői közül átlagosan csupán 13% nő, és csak 3%-os a női vállalati elnökök aránya;

28.  felszólítja a Bizottságot, hogy minél hamarabb ismertessen átfogó és naprakész adatokat a nők képviseleti arányáról az Unió minden vállalattípusában, valamint az üzleti szektor által hozott, illetve a tagállamok által a nők képviseleti arányának növelése érdekében nemrégiben elfogadott kötelező és nem kötelező jellegű intézkedésekről; megjegyzi, hogy a nők gazdasági döntéshozatalban való részvételéről szóló bizottsági jelentés szerint nem megfelelőek; üdvözli a gazdasági döntéshozatalban a nemek közötti egyensúly fokozására irányuló intézkedésekről szóló konzultáció bejelentését; csalódottságát fejezi ki azonban, hogy a Bizottság tartózkodik az azonnali jogalkotási intézkedések megtételétől, amire kötelezettséget vállalt, ha a célkitűzések nem teljesülnek, úgy ítéli meg, hogy a 2011-ben elért csekély haladás az egyszerű konzultációnál sokkal konkrétabb intézkedéseket tesz szükségessé; ezért megismétli 2011-ben tett felhívását, miszerint 2012-ig javaslatot kell tenni olyan jogszabályokra – többek között kvótákra –, amelyek célja, hogy 2015-re 30%-kal, 2020-ra pedig 40%-kal növeljék a nők részvételi arányát a vállalatirányítási testületekben, mindeközben figyelembe véve a tagállamok feladatait, valamint gazdasági, strukturális (azaz a vállalatok méretéhez kapcsolódó), jogi és regionális sajátosságait;

29.   hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak – elsősorban jogalkotás útján – kötelező célokat megállapító intézkedéseket kell elfogadniuk, amelyek biztosítják a nők és férfiak kiegyensúlyozott arányát a vállalkozásokon, a közigazgatáson és a politikai szervezeteken belüli felelős beosztások tekintetében; utal Norvégia, Spanyolország, Németország, Olaszország és Franciaország sikeres példájára;

30.   emlékeztet arra, hogy a 2014-es európai választások, amelyeket a következő Európai Bizottság kinevezése és az európai intézményeken belüli vezető igazgatási posztokra tett jelölések követnek, uniós szinten esélyt jelentenek a paritásos demokrácia irányába történő elmozdulásra;

31.   felszólítja a tagállamokat az egyenlőség támogatására azáltal, hogy egy női és egy férfi jelöltet is állítanak az európai biztosi tisztségre; felszólítja a Bizottság jelölt elnökét, hogy a Bizottság megalakításakor törekedjen az egyenlőségre; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa nyilvánosan ezt az eljárást;

32.   rámutat, hogy a választási kvóták használata kedvező hatással van a nők képviseletére, és üdvözli a Franciaországban, Spanyolországban, Belgiumban, Szlovéniában, Portugáliában és Lengyelországban bevezetett, jogszabályba iktatott paritásos rendszereket és nemi kvótákat; felszólítja azokat a tagállamokat, ahol a nők különösen alulreprezentáltak a politikai pártokban, hogy mérlegeljék ezekkel egyenértékű intézkedések bevezetését;

33.   üdvözli a női parlamenti bizottsági elnökök számának és a női európai parlamenti képviselők számának jelentős emelkedését a 2009–2014-es jogalkotási ciklusban, azonban sajnálja, hogy a női európai parlamenti alelnökök száma csökkent a ciklus második felében; ezért az alelnöki tisztségek tekintetében a nemek közötti tökéletes egyensúly megteremtését célzó intézkedéseket javasol;

34.   felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék a nők vállalkozókészségét, és biztosítsanak pénzügyi támogatást, szakmai iránymutatást és képzést, saját vállalkozás létrehozására biztatva ezzel a nőket;

Méltóság, sérthetetlenség és a nemi alapú erőszak megszüntetése

35.   sürgeti a Bizottságot, hogy a nemi alapú erőszak elleni cselekvési programjaiba foglalja bele a homofób és transzfób erőszakot és zaklatást;

36.   üdvözli a nők, férfiak és gyermekek elleni erőszak leküzdésére irányuló uniós és nemzeti szintű erőfeszítéseket, mint például az európai védelmi határozat, az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló irányelv, valamint a sértettek jogainak Unión belüli megszilárdítására irányuló jogalkotási csomag, de hangsúlyozza, hogy ez a jelenség továbbra is jelentős, megoldatlan problémát jelent; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el és hajtsanak végre a nők elleni erőszak minden válfajának (ideértve a nemi erőszakot, a testi és lelki bántalmazást, a családon belüli erőszakot, a zaklatást) megelőzését szolgáló politikákat, és kiemeli, hogy a nemi erőszak elleni küzdelmet be kell építeni az Európai Unió kül- és fejlesztési együttműködési politikájába; hangsúlyozza, hogy fel kell mérni az EU-ban elkövetett, nemi erőszakkal járó bűncselekmények problémájának valódi kiterjedését; rámutat az ezen a területen a nemi erőszak európai megfigyelőközpontja által végzett fontos munkára, és ennél fogva kéri, hogy a megfigyelőközpont mielőbb kezdje el működését;

37.   megismétli, hogy a Bizottságnak egy, az egész Unióra kiterjedő stratégiát kell előterjesztenie a nők elleni erőszak felszámolása érdekében, ideértve egy a nemi alapú erőszak elleni büntetőjogi jogalkotási eszközt, ahogyan ezt a Parlament több állásfoglalásában is kérte; felszólítja a Bizottságot, hogy 2015-öt nyilvánítsa a nők elleni erőszak felszámolásának európai uniós évévé,

38.   arra biztatja a tagállamokat, hogy hozzanak létre a munkahelyi zaklatással és pszichoterrorral (mobbing) kapcsolatos tájékoztató programokat, hogy azok a nők, akik ilyen bánásmóddal szembesülnek, hatékony ellenintézkedést hozhassanak;

39.   a családon belüli erőszak kiterjed a szexuális, fizikai és pszichológiai erőszakra is; rámutat arra, hogy a nemi erőszak minden évben számos halálos áldozatot követel Unió-szerte, ezért megfelelő intézkedéseket kér, hogy ezt közbiztonságot érintő kérdésként kezeljék, ne pedig családon belüli magánügyként és az emberi jogok megsértéseként, azáltal, hogy biztosítják többek között a megelőzés, a jogi védelem és a segítségnyújtás különböző formáihoz való hozzáférést – a zaklatás esetében is;

40.   elégedettségét fejezi ki az európai védelmi határozatról szóló irányelv nemrégiben történt elfogadásával kapcsolatban, amelynek célja például a nemi erőszak áldozatainak védelme, és felkéri a tagállamokat, hogy azt a határidő előtt ültessék át nemzeti jogukba, hogy az európai védelmi rendelet megfelelően működhessen;

41.   ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet a sértettek védelmére vonatkozó intézkedéscsomagra; felszólítja a tagállamokat, hogy e csomag részeként célzott intézkedésekkel és erőforrásokkal lépjenek fel a nők elleni erőszak valamennyi formájával szemben, ideértve a családon belüli erőszakot, a nemi erőszakot, a zaklatást, az úgynevezett becsületgyilkosságokat, a női nemi szervek megcsonkítását, a kényszerházasságokat és az erőszak egyéb formáit, valamint az egyéni jogok megsértését;

42.   felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be rehabilitációs és pszichológiai programokat a testi bántalmazást elkövetők számára, ami csökkentené az ilyenfajta bántalmazás gyakoriságát; felhívja továbbá a figyelmet az agresszív magatartás terjedésére a lányok körében;

43.   felszólítja az Európai Bizottságot, hogy hajtsa végre a nemek közötti egyenlőségnek a Közös Európai Menekültügyi Rendszerben történő általános érvényesítésére vonatkozó kötelezettségvállalását;

44.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok, valamint a regionális és helyi hatóságok az ESZA-hoz vagy a PROGRESS programhoz hasonló eszközök alkalmazásával tegyenek intézkedéseket a nemi erőszak áldozatává vált nők ismételt munkaerő-piaci beilleszkedésének elősegítése érdekében;

45.   rámutat arra, hogy a társadalmi és gazdasági függetlenség, valamint a szexuális és reproduktív egészséghez fűződő autonómia és a partnerválasztási szabadság növelése fontos előfeltétele az erőszak elleni küzdelemnek;

46.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az egészségügyben az uniós egészségügyi politikák alapvető részeként ismerjék el a nemi dimenziót, valamint a nemek és a különböző életkorúak közötti egyenlőség általános érvényesítésével, valamint az uniós és a nemzeti egészségügyi politikák keretében hozott konkrét nemi vonatkozású intézkedésekkel még inkább fokozzák erőfeszítéseiket egy kettős stratégia elfogadása érdekében;

47.   megismétli a szexuális és reproduktív egészséghez fűződő jogokra vonatkozó álláspontját, az Európai Unióban 2009 és 2010 viszonylatában a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló, 2010. február 10-i és 2011. március 8-i állásfoglalásokban kimondottaknak megfelelően; e tekintetben aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a közelmúltban egyes tagállamokban csökkentették a családtervezésre és szexuális nevelésre szánt pénzeket, valamint korlátozták a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést, különösen ami a várandósság és az anyaság védelmét, valamint a biztonságos és legális abortuszt illeti; hangsúlyozza, hogy minden nőnek szabadon kell rendelkeznie saját szexuális és reproduktív jogaival, ideértve a megfizethető, jó minőségű fogamzásgátláshoz való hozzáférést is;

48.   aggodalmát fejezi ki a HIV/AIDS és egyéb szexuális úton terjedő betegségek egyre növekvő előfordulása miatt, különösen a nők körében; rámutat, hogy az új HIV-fertőzöttek 45%-a 15 és 24 év közötti fiatal nő és lány; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy a HIV/AIDS leküzdését célzó stratégiájában helyezzen fokozott hangsúlyt a megelőzésre, és a szexuális felvilágosítás, valamint az óvszerekhez és a HIV-tesztekhez való ingyenes hozzáférés beépítése révén hívja fel a figyelmet a szexuális úton terjedő betegségek veszélyére és csökkentse a jövőben a HIV-fertőzések számát;

49.   kéri, hogy indítsanak európai és tagállami szintű eszmecserét a női és férfi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiák felszámolása érdekében; e tekintetben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy előmozdítsuk a női méltóságot tiszteletben tartó nőábrázolást/nőképet, és hogy küzdjünk a kitartó nemi sztereotípiák ellen, különösen ami a lealacsonyító ábrázolások túltengését illeti, teljes mértékben tiszteletben tartva egyúttal a sajtószabadságot és az önkifejezés szabadságát;

50.   felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére vonatkozó követelmény részeként minden szakpolitikájukban fordítsanak külön figyelmet a különleges szükségletekkel rendelkező nőkre;

51.   felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fordítsanak különös figyelmet a nők leginkább kiszolgáltatott csoportjaira; a fogyatékossággal élő nők, az idősebb nők, az alacsony képzettségű vagy képzetlen nők, az eltartottakért felelős nők, a kisebbségekhez tartozó és a bevándorló nők sajátos csoportokat alkotnak, amelyeknek a körülményeikhez igazodó intézkedésekre van szükségük;

52.   felkéri az esélyegyenlőségért felelős nemzeti, regionális és helyi szerveket, hogy fogadjanak el egy olyan integrált megközelítést, amelyek javítják az általuk a többszörös megkülönböztetéssel összefüggő esetekre adott válaszokat és azok kezelését; hangsúlyozza továbbá, hogy e szerveknek képzést kellene kínálniuk a bírák, az ügyvédek és a személyzet számára, hogy felismerhessék, előre jelezhessék és kezelhessék a többszörös megkülönböztetéssel összefüggő eseteket;

Nemek közötti egyenlőség az Unió határain kívül

53.   kéri, hogy a nőket megillető emberi jogokat és ezek tényleges gyakorlásának lehetőségét sorolják a legfontosabb kérdések körébe az EU külső politikáiban; kéri továbbá az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelv végrehajtását;

54.   aggódik – mindamellett, hogy üdvözli a dél-mediterrán országok körében a nagyobb demokrácia és szabadság irányába tett lépéseket – amiatt, hogy a nők jogai az arab tavasz nyomán a gyakorlatban tovább gyengülnek majd; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyedi támogatási intézkedéseket ezekben az országokban a nemek közötti egyenlőség érdekében;

55.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a világ egyes részein még mindig háborús fegyverként alkalmazzák a nemi erőszakot; felszólítja az Európai Uniót, hogy e jelenséget az Európai Külügyi Szolgálaton keresztül vegye fel politikai programjának prioritásai közé;

56.   megjegyzi, hogy idén a világ népessége elérte a 7 milliárd főt; meggyőződése, hogy a nemek közötti egyenlőségnek és a családtervezésnek a politikai programok legfontosabb kérdései között kell szerepelnie;

57.   aggodalmát fejezi ki a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása terén tapasztalt lassú előrelépés miatt – különös tekintettel az anyák egészségének javítására irányuló ötödik célra –, továbbá amiatt, hogy az anyák halandósági rátájának háromnegyed résszel való csökkentése érdekében tett előrelépések a várakozásoktól messze elmaradnak, azon cél megvalósítása pedig, miszerint 2015-re elérhetővé válik a reproduktív egészséghez való egyetemes hozzáférés, továbbra is igen távoli; megjegyzi, hogy naponta még mindig mintegy 1000 nő hal bele olyan terhességi vagy szülési komplikációkba, amelyek teljes mértékben elkerülhetők lettek volna;

58.   sürgeti a politikai és vallási vezetőket, hogy nyilvánosan is vessék latba befolyásukat az ötödik millenniumi fejlesztési cél érdekében, valamint támogassák a modern szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokat;

59.   felhívja a tagállamokat, hogy tartsák fenn a millenniumi fejlesztési célokra irányuló politikai és pénzügyi támogatásukat, sőt a gazdasági hanyatlás ellenére is fokozzák az ötödik cél elérésére tett erőfeszítéseiket;

60.   üdvözli az ENSZ nemrégiben hozott döntését, amellyel október 11-ét a leánygyermekek nemzetközi napjává nyilvánítja, ami hatékony módszere annak, hogy felhívják a figyelmet a lányok különleges szükségleteire és jogaira, és szót emeljenek amellett, hogy határozottabb fellépéssel és befektetéssel lehetővé tegyék a lányok számára, hogy a nemzetközi emberi jogi normákkal és kötelezettségekkel – többek között a millenniumi fejlesztési célokkal – összhangban teljes mértékben kibontakozhassanak;

61.   emlékezteti az Európai Bizottságot és a tagállamokat az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elfogadott, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. sz. határozat végrehajtására vonatkozó kötelezettségvállalásukra, és sürgeti, hogy az uniós humanitárius segély biztosítását ténylegesen függetlenítsék az USA által a humanitárius segély tekintetében megszabott korlátozásoktól, különösen a fegyveres konfliktusokban nemi erőszak áldozatává váló nők és lányok számára az abortuszhoz való hozzáférés biztosítása révén;

Irányítás

62.   felszólítja a hivatalba lépő Tanácsot, hogy engedjen szabad utat a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvnek, hogy annak elfogadására sor kerülhessen a dán soros elnökség idején;

63.   kéri az Európai Bizottságot, hogy mutasson fel eredményeket az Európai Parlament stockholmi cselekvési tervre vonatkozó állásfoglalásával kapcsolatban;

64.   felszólítja a Bizottságot, hogy a jogbiztonság javítása érdekében a jövőbeni jogszabályokban vegye figyelembe a Test-Achats-ügy következményeit, különösen és sürgősen a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK irányelvvel kapcsolatban;

65.   felszólítja a Tanácsot, hogy az EU 2014–2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi keretéről folyó tárgyalások keretében az uniós költségvetési folyamatba építse be a nemi szempontokra érzékeny költségvetés-készítést, és a bel- és külpolitikák tekintetében egyaránt garantálja a nők jogaival és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos tevékenységekre – többek között a nők elleni erőszak leküzdésére – fordított uniós források kiszámíthatóságát és ezek szintjének megőrzését;

66.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok részéről nem történt előrelépés a szülési és apasági szabadságra vonatkozó jogszabályok aktualizálása terén, és felszólít egy kiegyensúlyozott kompromisszumra az EU jövőbeli dán soros elnökségével azzal a céllal, hogy 2012 első felében sor kerülhessen annak elfogadására, válaszolva az európai családok és az európai gazdaság igényeire; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat az idős vagy beteg családtagok ellátásához szükséges ápolási szabadság megoldásaira vonatkozóan;

67.   felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő átfogó közleményt az egyszemélyes háztartások helyzetéről az EU-ban, amelyben szakpolitikai javaslatokat fogalmaz meg a tisztességes bánásmód elérésére vonatkozóan olyan területeken, mint az adózás, a szociális biztonság, a lakhatás, az egészségügyi ellátás és a nyugdíjak, a szakpolitikai semlegesség elvére alapozva a háztartások összetételét illetően;

68.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nemek szerinti bontásban gyűjtsenek, elemezzenek és tegyenek közzé megbízható statisztikai adatokat, hogy megfelelően el lehessen végezni a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó bizottsági stratégia (2010–2015) értékelését és napra késszé tételét, illetve hogy nyomon lehessen követni a nemek közötti egyenlőség valamennyi politikában való érvényesülését;

69.   megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, miszerint a nemek közötti egyenlőségről szóló ütemterv mintájára dolgozzák ki az LMBTI-személyek egyenlőségére vonatkozó ütemtervet;

70.   mélységesen aggasztónak találja az arról érkező médiatudósításokat, hogy az emberkereskedelem áldozatait segítségnyújtás helyett bűnözőként kezelik, és felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja ki az emberkereskedelem, a szexuális rabszolgaság és a kényszerprostitúció áldozataival szemben tanúsított bánásmódot a tagállamokban;

71.   felhívja a figyelmet a tagállamok nemek közötti egyenlőséget érintő intézményi mechanizmusainak helyzetére, hogy a gazdasági visszaesés, a folyamatban lévő reformok és más szerkezetátalakítások ne gyakoroljanak különösen kedvezőtlen hatást ezekre a mechanizmusokra, amelyek nélkül nem valószínű, hogy a férfiak és a nők közötti egyenlőség horizontális prioritása annak irányítási sajátosságaival együtt eredményes lehet;

72.   rámutat, hogy javítani kell a nemi szempontok figyelembe vételére irányuló folyamatokban való együttműködés lehetőségeit és a női szervezetek bevonását a résztvevők közé, valamint még inkább be kell vonni általánosságban a civil társadalmat;

o
o   o

73.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 101., 2011.4.15., 1. o.
(2) A 2011. március 7-i tanácsi következtetések melléklete.
(3) HL C 130., 2011.4.30., 4. o.
(4) HL C 233. E, 2006.9.28., 130. o.
(5) HL C 67. E, 2010.3.18., 31. o.
(6) HL C 341. E, 2010.12.16., 35. o.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0085.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0330.
(9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0127.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0086.
(11) HL C 236. E, 2011.8.12., 79. o.


A nők részvétele a politikai döntéshozatalban
PDF 317kWORD 93k
Az Európai Parlament 2012. március 13-i állásfoglalása a nők részvétele a politikai döntéshozatalban – minőség és egyenlőség (2011/2295(INI))
P7_TA(2012)0070A7-0029/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, különösen annak 2. cikkére és 3. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 21. és 23. cikkére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948),

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979-ben elfogadott ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel a negyedik Nőügyi Világkonferencián1995. szeptember 15-én elfogadott pekingi nyilatkozatra és cselekvési platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5 (2000), Peking+10 (2005) és Peking+15 (2010) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra,

–  tekintettel a Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottság 2006-ban elfogadott, „A nők és férfiak egyenlő részvétele a döntéshozatal minden szintjén” című következtetéseire,

–  tekintettel az 1996–1999-es pekingi cselekvési platform kritikusan aggályos területeivel kapcsolatban a nők helyzetére vonatkozóan 1997 februárjában elfogadott, 1997/2. számú közös bizottsági következtetésekre,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a nőkről és a politikai részvételről szóló A/RES/58/142. sz. határozatára, valamint az ENSZ Közgyűlés harmadik bizottságának a nőkről és a politikai részvételről szóló, 2011. november 18-án elfogadott határozatára; A/C.3/66/L.20/Rev.1.,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2011 márciusában elfogadott, a férfiak és a nők közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020)(1),

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015” című bizottsági közleményre (COM(2010)0491),

–  tekintettel a Bizottság által létrehozott bizottságokban és szakértői csoportokban a nemek egyensúlyáról szóló, 2000. június 19-i bizottsági határozatra(2),

–  tekintettel a nőknek és a férfiaknak a döntéshozatali eljárásban való kiegyensúlyozott részvételéről szóló, 1996. december 2-i 96/694/EK tanácsi ajánlásra(3),

–  tekintettel a nőknek és férfiaknak a politikai és nyilvános döntéshozatalban való kiegyensúlyozott részvételéről szóló, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 2003. március 12-én elfogadott, Rec (2003)3. sz. ajánlásra, valamint az említett Rec (2003)3. sz. ajánlás végrehajtása tekintetében elért előrehaladás 2005-ben, illetve 2008-ban elvégzett kétfordulós nyomon követésének eredményeire, amely a politikai és közéleti döntéshozatalban a nők és férfiak részvételére vonatkozó, nemi bontás szerinti adatokat tartalmazó kérdőíven alapult,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a nők Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében való fokozott képviseletéről szóló, 1079 (1996) sz. határozatára, a politikai életben az egyenlő képviseletről szóló, 1413 (1999) sz. ajánlására, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében a nemi szempontból kiegyensúlyozott képviseletről szóló, 1348 (2003) sz. határozatára, a nők választásokon való részvételéről szóló, 1665 (2004) sz. ajánlására, valamint a helyi és regionális politikai életben a nemek közötti fenntartható egyenlőség megvalósításáról szóló, 303 (2010) sz. határozatára,

–  tekintettel az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának 85 (1999) sz. határozatára, a régiók Európájában a nők politikai életben való részvételéről szóló, 68 (1999) sz. ajánlására, valamint a nők egyéni szavazati jogairól és demokratikus követelményeiről szóló, 111 (2002) sz. ajánlására,

–  tekintettel a Joggal a Demokráciáért Európai Bizottság („Velencei Bizottság”) által elfogadott, a nők választásokon való részvételéről szóló nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európa Tanács Jogi és Emberi Jogi Főigazgatóságának a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés gyakorlati végrehajtásáról szóló kézikönyvére (2009. április),

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a nők politikai részvételének a választási rendszeren keresztül történő növeléséről szóló, 2010. január 27-i 1899(2010). sz. ajánlására,

–  tekintettel a nőknek a döntéshozatalban elfoglalt szerepéről szóló, 2000. március 2-i ajánlására(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7–0029/2012),

A.  mivel a nők és a férfiak politikai és közéleti döntéshozatalbeli részvétele nem kiegyensúlyozott, és a nők egyértelműen alulreprezentáltak a választott és jelölt politikai pozíciókban, az Európai Unió szintjén és a tagállamokban; mivel az Európai Parlament félidős választásán a nők riasztóan alulreprezentáltak;

B.  mivel a nők politikai döntéshozatalban való részvétele, valamint az EU-ban és a tagállamai, a politikai pártok és a szociális partnerek körében az ellentmondásokkal szembeni küzdelemmel kapcsolatos módszerek, stratégiák és kulturális hozzáállás nemzeti szinten igencsak eltérőek;

C.  mivel a nők európai parlamenti képviselete 35%-ra emelkedett, de még nem érte el az egyensúlyi helyzetet; mivel a nők a bizottsági és képviselőcsoportbeli vezető pozíciókban még inkább alulreprezentáltak; mivel a nők képviselete az Európai Bizottságban egyharmadon stagnál, a Bizottságnak pedig még soha nem volt női elnöke;

D.  mivel a statisztikák szerint és a számos megtett intézkedés ellenére az egyenlőtlenség a jellemző, és a nőknek a politikai döntéshozatalban való képviselete az elmúlt években stagnált, ahelyett hogy egyenes javulást mutatott volna, továbbá a nemzeti parlamentekben a nemek megoszlása EU-szerte változatlan, azaz 24% a nők és 76% a férfiak aránya, és az összes miniszter mindössze 23%-a nő(5);

E.  mivel ma gyakorlatilag a kvóták informális rendszerét alkalmazzák, amelynek keretében a férfiakat részesítik előnyben a nőkkel szemben, a férfiak pedig férfiakat választanak a döntéshozatali pozíciókba, ami nem formalizált rendszer, mindazonáltal szisztematikus és igencsak mélyen gyökerezik a férfiakkal szembeni kedvező bánásmód kultúrájában;

F.  mivel a nők és a férfiak politikai döntéshozatalban való egyenlő képviselete az emberi jogok és a társadalmi igazságosság kérdése, valamint a demokratikus társadalom működésének létfontosságú követelménye; mivel a nők tartós alulreprezentáltsága demokratikus deficitet képez, amely mind uniós, mind pedig nemzeti szinten aláássa a döntéshozatal legitimitását;

G.  mivel a döntéshozatal adminisztratív előkészületeken alapul, ekként pedig az adminisztratív pozíciókat betöltő nők létszáma – főként a vezetésben – az egyenlőség kérdéskörébe tartozik, és biztosítja, hogy a nemi szempontokat valamennyi politika előkészítésével összefüggésben figyelembe vegyék;

H.  mivel a 2014-ben sorra kerülő európai választások – amelyeket a következő Európai Bizottság kijelölése és az uniós „csúcsállásokba” való kinevezések követnek – lehetőséget biztosítanak az egyenlő alapokon működő demokrácia irányába való elmozdulásra uniós szinten, és arra, hogy az EU mintává válhasson ezen a területen;

I.  mivel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény többek között kijelenti, hogy a részes államoknak meg kell tenniük minden megfelelő intézkedést – ideértve a pozitív intézkedéseket is – a nőkkel szemben a politikai életben és a közéletben megnyilvánuló megkülönböztetés felszámolása érdekében;

J.  mivel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése a következőkre bátorít:

   a választási rendszerek reformja azzal a céllal, hogy azok a nők képviselete tekintetében kedvezőbbé váljanak,
   nemi alapú, megkülönböztetésmentességre vonatkozó rendelkezések az alkotmányokban és a választójogi törvényekben, amelyek tartalmazzák a szükséges kivételeket az alulreprezentált nem tekintetében pozitív megkülönböztetést alkalmazó intézkedések megengedése érdekében,
   a nemi szempontokra fogékony állampolgári oktatás, valamint a női jelöltekkel szembeni a nemi sztereotípiák és a „beépült” előítéletek felszámolása, főként a párokban, de a médiában is;

K.   mivel a hatalmi pozícióban lévő nőkről és a nők döntéshozatalban való részvételéről szóló pekingi nyilatkozat és cselekvési program hangsúlyozza, hogy az egyenlő részvétel feltétele annak, hogy figyelembe vegyék a nők érdekeit, továbbá szükséges a demokrácia megerősítéséhez és megfelelő működésének előmozdításához; mivel azt is újra megerősíti, hogy a döntéshozatal valamennyi szintjén a nőknek a férfiakra vonatkozókkal azonos feltételek melletti, aktív részvétele létfontosságú az egyenlőség, a fenntartható fejlődés, a béke és a demokrácia megvalósításához;

L.  mivel a tartós nemi sztereotípiák miatt még mindig éles a megosztottság a legfontosabb politikai döntéshozatali pozíciókban, ugyanis a nőket inkább a gondoskodással és elosztással, például az egészségüggyel, szociális jóléttel és környezettel kapcsolatos feladatokkal bízzák meg, míg a férfiak az erőforrásokkal összefüggő erőteljes feladatokat kapnak, például gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi, költségvetési, honvédelmi és külügyi területen, ami torzítja a hatalmi struktúrát és az erőforrások elosztását;

M.  mivel vezető pozíciókra jelölteket választó, rangsoroló és nevező politikai pártok valóban központi szerepet játszanak a nők és a férfiak egyenlő politikai képviseletében, ennélfogva az önkéntes választási pártkvótákhoz hasonló helyes gyakorlatokat kell kialakítaniuk, amint azokat 13 uniós tagállamban néhány párt már be is vezette;

N.  mivel a Világbank által 1999-ben, „A korrupció és nők a kormányzásban” címmel készített felmérés megállapítja, hogy a nők magas részvételi aránya mellett kisebb a kormányzati korrupció, mivel – a kutatás következtetései szerint – a nők szigorúbb viselkedésbeli és erkölcsi normákat követnek, és többet foglalkoznak a „közjóval”;

O.  mivel átfogó, sokrétű stratégiákra van szükség, amelyek célokhoz és önkéntes pártkvótákhoz hasonló, nem kötelező érvényű intézkedésekből, a nemi szempontú oktatáshoz, a mentoráláshoz és a tudatosság felkeltésére irányuló kampányokhoz hasonló, a cselekvést lehetővé tévő intézkedésekből és a választási nemi kvótákhoz hasonló, jogilag kötelező érvényű intézkedésekből állnak, figyelembe véve, hogy eddig a politikában a nemek közötti egyensúly megvalósításában azok a jogilag kötelező érvényű intézkedések bizonyultak a leghatékonyabbnak, amelyek összeegyeztethetők az intézményi és választási rendszerrel, és amelyek rangsorolási szabályokat, nyomon követést, valamint a be nem tartás esetére hatékony szankciókat vonnak maguk után;

P.  mivel a nők választási kampányok finanszírozásához való hozzáférése gyakran korlátozottabb, a pártokon belüli megkülönböztetés, a nők pénzcsatornákból való kirekesztése, valamint alacsonyabb jövedelmük és megtakarításaik miatt;

Q.  mivel a választási rendszerek keretében folyó eljárásokban a politikai intézmények és pártok döntő szerepet játszanak, és komoly hatással vannak az alkalmazott stratégiák hatékonyságára, valamint arra, hogy milyen mértékben valósul meg a politikában a nemek közötti egyensúly;

R.  mivel a nők politikai döntéshozatalban való részvételét és vezető szerepét még mindig olyan különféle akadályok befolyásolják, mint például a kedvező és támogató környezet hiánya a politikai intézményekben és a társadalom jóléti struktúráiban, a nemi alapú sztereotípiák tartós fennállása, valamint a közelmúltbeli gazdasági válság következményei és annak a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekre gyakorolt negatív utóhatásai;

S.  mivel a nők döntéshozatalban és kormányzásban való részvételének alacsony szintje főként a munka és a családi élet összeegyeztetésével kapcsolatos problémáknak, a családi feladatok – amelyek elsősorban a nők vállára nehezednek – egyenlőtlen megosztásának, valamint a munkahelyen és szakképzés területén tartósan fennálló megkülönböztetésnek tudható be;

A nők választott pozíciókban való képviselete

1.  felkéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre a nemek közötti egyenlőségre vonatkozóan hatékony politikákat és sokrétű stratégiákat annak érdekében, hogy a politikai döntéshozatalban és vezetésben való részvétel tekintetében valamennyi szinten egyenlőséget valósítsanak meg, különösen a makrogazdasági politika, a kereskedelem, a munkaügy, a költségvetés, a honvédelem és a külügy terén, értékeljék a hatásokat, és megfelelő egyenlőségi mutatók alkalmazásával azt bocsássák a nyilvánosság rendelkezésére, biztosítsanak számszerűsített célokat, egyértelmű cselekvési terveket és rendszeres ellenőrzési mechanizmusokat, amelyeket jogilag kötelező erejű korrekciós intézkedések és azok felülvizsgálata követ, ha a meghatározott célok határidőre nem teljesülnek;

2.  üdvözli a néhány tagállamban jogszabályokkal bevezetett egyenlőségi rendszereket és nemi kvótákat; felszólítja a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra olyan jogalkotási intézkedések, mint a pozitív cselekvési intézkedések bevezetését, amelyek célja az egyenlőség irányába tett előrehaladás, valamint – amennyiben ez összeegyeztethető a választási rendszerrel és amennyiben a politikai pártok feladata a választási listák összeállítása – a „cipzár elvvel”, nyomon követéssel és hatékony szankciókkal biztosítsák ezen intézkedések hatékonyságát annak érdekében, hogy megkönnyítsék a nőknek és férfiaknak a politikai döntéshozatalban való kiegyensúlyozott részvételét;

3.  felkéri továbbá a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy érvényesítsék az egyenlőséget minden szinten azáltal, hogy a megkülönböztetésmentességgel kapcsolatban egyértelmű üzeneteket küldenek, megfelelő forrásokat biztosítanak, egyedi eszközöket alkalmaznak, valamint előmozdítják a költségvetés-készítésért felelős köztisztviselőknek a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezéssel kapcsolatban szükséges képzését;

4.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fordítsanak különös figyelmet a nemekkel kapcsolatos oktatási programokra, amelyek a civil társadalmat és – különösen – a fiatalokat célozzák meg már korai életkorban, elismerve azt, hogy a nők jogai emberi jogok, valamint hogy az egyenlőség alapvető fontosságú a politikai életben;

5.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vállaljanak kötelezettséget arra, hogy valamennyi európai, nemzeti és regionális szintű politikai párt intézkedéseket tesz a nők aktív részvételének, valamint a politikai életben és a választásokon való szerepvállalásának ösztönzésére, a valódi egyenlőség kvóták bevezetésével történő megteremtésére belső döntéshozatali eljárásaikban, a választott tisztségekre és a választási pártlistákra való jelöléseikben, valamint – amennyiben összeegyeztethető a választási rendszerrel és amennyiben a politikai pártok feladata a választási listák összeállítása – a női jelöltek e listákon elfoglalt pozíciójának figyelembevételére;

6.  elismeri, hogy a politikai pártok kulcsfontosságú szerepet töltenek be a nemek közötti egyenlőség előmozdításában; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy – amennyiben ez összeegyeztethető a választási rendszerrel és amennyiben a politikai pártok feladata a választási listák összeállítása – írják elő a nemzeti pártok számára kvótarendszerek, valamint más típusú pozitív cselekvési intézkedéstípusok megállapítását és végrehajtását, sorrendszabályok alkalmazását a jelöltlisták esetében a regionális, nemzeti és az uniós választásokon, valamint hogy határozzanak meg és hajtsanak végre megfelelő szankciókat a megfelelés elmulasztása esetén; felszólítja a tagállamokat, hogy a pártok számára határozzanak meg a nemek közötti egyenlőségen alapuló célokat a finanszírozás előfeltételeként és a finanszírozást kössék azokhoz;

7.  Európa-szerte felszólítja a pártokat, hogy – amennyiben ez összeegyeztethető a választási rendszerrel és amennyiben a politikai pártok feladata a választási listák összeállítása –vezessenek be kvótarendszert a pártszervek és választások jelöltlistái, különösen pedig a 2014. évi európai választások listái tekintetében; nők politikában való részvétele javításának az olyan választási listák létrehozására irányuló eljárást tekinti, amelyeken a női jelöltek és a férfi jelöltek egymást váltva szerepelnek a lista elején;

8.  hangsúlyozza, hogy konkrét lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy egyenlőséget valósítsanak meg a választott tisztségek terén a nemzeti parlamentekben és az Európai Parlamentben (például az elnöki, az alelnöki, a bizottsági elnöki és alelnöki tisztségek esetében), például egy olyan cél meghatározásával, hogy a nők és a férfiak 50–50%-ban tölthessék be ezeket a hivatalokat;

9.  üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy az „Alapvető jogok és polgárság” és az „Európa a polgárokért” pénzügyi programok révén ösztönözi kívánja a nők részvételét a következő európai parlamenti választásokon; felszólítja a Bizottságot, hogy vonatkozó éves munkaprogramjában biztosítsa, hogy 2013–2014 között elegendő támogatás álljon rendelkezésre többek között a médiában a nők megválasztását ösztönző megfelelő tudatosító kampányok finanszírozására és annak biztosítására, hogy ez a finanszírozás könnyen hozzáférhető legyen a nemzeti pártok és a civil társadalmi szervezetek számára a nők döntéshozatalban való részvételének növelésére irányuló projektkezdeményezésekhez;

10.  felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze és pénzügyileg támogassa a döntéshozói pozíciók és a politikai tevékenységek terén az egyenlőség előmozdításához kapcsolódó tevékenységeket a következő finanszírozási időszak (2014–2020) programozásakor, a fent említett programok vagy az azokat követő programok tekintetében, valamint a tervezett, a polgárok európai évével (2013) kapcsolatos cselekvések megtervezésekor;

11.  felszólítja a Bizottságot, hogy legalább két évvel a választások kiírása előtt indítson az európai parlamenti választási listákon való egyenlőség előmozdítását célzó kampányokat, valamint ösztönözze a tagállamokat arra, hogy hajtsanak végre hasonló kezdeményezéseket a helyi és regionális választásokon;

A nők jelölés által megszerezhető pozíciókban való képviselete

12.  felszólítja a tagállamokat az egyenlőség támogatására azáltal, hogy egy női és egy férfi jelöltet is állítanak az európai biztosi tisztségre; felszólítja a Bizottság elnökét, hogy biztosítsa az egyenlőséget a biztosi testület létrehozásakor; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa nyilvánosan ezt az eljárást; emlékeztet arra, hogy ennek az eljárásnak a során az Európai Parlamentnek különösen figyelembe kell vennie a nemek közötti egyensúlyt, és újólag megismétli a nők és a férfiak egyenlő képviselete figyelembevételének fontosságát, amikor az eljárási szabályzat 106. cikkével összhangban hozzájárulását adja az új Bizottsághoz;

13.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy kötelezze el magát, hogy valamennyi döntéshozó szervében a magas beosztású tisztviselők felvételekor, kvótarendszerek és más pozitív cselekvési intézkedéstípusok megállapításával és végrehajtásával teljesíti az egyenlőségi célokat; felszólítja a nemzeti kormányokat, hogy nőket és férfiakat is jelöljenek a magas szintű uniós pozíciókba;

14.  tudomásul veszi a Bizottság által a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiájában (2010–2015) tett azon kötelezettségvállalást, hogy figyelemmel kíséri, milyen előrelépések történnek azon cél elérése érdekében, hogy bizottságaiban és szakértői csoportjaiban a tagok legalább 40%-át az egyik nem képviselje, és felszólítja az uniós intézményeket, szerveket és ügynökségeket, hogy tegyenek konkrét intézkedéseket és hozzanak létre stratégiákat annak érdekében, hogy kiegyensúlyozott részvétel valósuljon meg a döntéshozatali eljárásokban;

15.  felszólítja a tagállamokat a pozitív cselekvési intézkedések előmozdítására – ideértve a kötelező érvényű jogalkotási intézkedéseket – az egyenlőség megvalósítása érdekében, valamennyi irányító szerv és közszolgálati kinevezés esetében, ezenkívül arra, hogy dolgozzanak ki eszközöket a jelöléseknek és a választásoknak a nemek közötti egyenlőség szempontjai szerinti nyomon követésére;

A nők politikai életben való részvételének előmozdítását célzó intézkedések

16.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat pozitív cselekvési intézkedések – például preferenciális bánásmód – végrehajtására az egyik nem alulreprezentáltsága esetén;

17.  felhívja a tagállamokat, hogy tegyék átláthatóvá a férfi és női jelöltek döntéshozói pozíciókba való kiválasztására irányuló eljárást azáltal is, hogy nyilvánossá teszik a jelöltek életútját, valamint bevezetik az érdemeken, kompetenciákon és a reprezentativitáson alapuló kiválasztást;

18.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a női szervezeteket támogató intézkedéseket, többek között azáltal, hogy megfelelő finanszírozást biztosítanak számukra, és együttműködési és a nemek közötti egyenlőség szempontjait hangsúlyozó platformokat hoznak létre a választásokon;

19.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék a női hálózatokat, és mozdítsák elő a mentori tevékenységet, a megfelelő képzési programokat, a helyes gyakorlatok cseréjét és csereprogramokat, különös hangsúlyt fektetve a pályájuk korai szakaszában lévő női döntéshozókra;

20.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nők – szükség esetén kedvezményes elbánásban részesülve – karriertámogatás keretében részt vehessenek vezetői képzéseken és betölthessenek vezető pozíciókat, a nők vezetői készségeinek javítása és vezetői tapasztalatának növelése érdekében;

21.  a többi szereplőt a tágabb értelemben vett demokratikus folyamat fontos részeként ismeri el, ennélfogva kéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő és üdvözöljék a munkáltatói szervezetek és a szakszervezetek, a magánszektor és a nem kormányzati szervezetek, továbbá a közigazgatással párbeszédet folytató tanácsadó testületekbe integrálódó valamennyi szervezet arra irányuló erőfeszítéseit, hogy beosztásaikban elérjék a nők és a férfiak egyenlőségét, beleértve a döntéshozatalban való egyenlő részvételt is;

22.  felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a családi élet és a munka összeegyeztetésével és az azok közötti egyensúly előmozdításával tegyék lehetővé a nők és a férfiak számára a politikai döntéshozatalban való aktív részvételt, olyan eszközök alkalmazásával, mint például a szülőkre háruló költségek egyenlő megosztása a két szülő munkáltatói között, vagy hozzáférhető és megfelelő szolgáltatások biztosítása, pl. a gyermek- és idősgondozás területén, és felszólítja a Bizottságot, hogy – irányelvek formájában – megfelelő jogalkotási javaslatokkal támogassa a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést, a minimumjövedelmet és a nemi alapú erőszaktól való mentességet;

23.  emlékeztet a kedvezményes elbánás és a különleges intézkedések fontosságára a különböző hátterű személyek és a hátrányos helyzetű csoportok tagjai döntéshozói pozíciókban való képviseletének előmozdítása terén, például a fogyatékkal élők, a migráns nők, valamint az etnikai és nemi kisebbségek tagjai esetében;

24.  tudomásul veszi, hogy a média és az oktatás fontos szerepet játszik a nők politikában és a társadalmi hozzáállás reformjában való részvételének előmozdításában; hangsúlyozza, hogy fontos a média, különösen a közszolgálati műsorszolgáltatás terén a tudatosság növelése, a tisztességes és kiegyensúlyozott műsoridő biztosítása a férfi és női jelöltek számára a választások idején, valamint a média nyomon követése a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés és a kezelésére szolgáló eszközök azonosítása érdekében, továbbá azzal a céllal, hogy ezzel támogassák a sztereotípiák felszámolására irányuló erőfeszítéseket, és ösztönözzék a nőkről mint vezetői szereppel rendelkező személyekről, többek között a példaképül szolgáló politikusnőkről ábrázolt pozitív képet nemzeti, regionális és európai szinten;

25.  sürgeti a tagállamokat, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy – a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) szerepének és erőforrásainak növelésével, valamint a női nem kormányzati szervezetekkel való együttműködés elősegítésével – támogassák, illetve cseréljék ki azokat a bevált gyakorlatokat, amelyek hozzájárulnak a nemek közötti egyenlőség megvalósításához a döntéshozói pozíciók betöltése terén;

26.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy – különösen az EIGE bevonásával – valamennyi szektorban (az állami és magánszektorban), továbbá a hierarchia valamennyi szintjén a nemek közötti egyenlőség döntéshozatalban való nyomon követése vagy a kijelölt célok nem teljesülése esetében további intézkedések alapjául történő felhasználás céljából végezzenek adatgyűjtést, illetve nemek szerinti bontásban elemezzék és terjesszék ezeket az adatokat; felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa az összehasonlítható adatok gyűjtését és terjesztését az EU szintjén, a döntéshozói pozíciók nők és férfiak általi betöltésével kapcsolatos adatokat tartalmazó adatbázisának felhasználásával; arra kéri továbbá, hogy az adatgyűjtést fejlessze tovább a nemek közötti egyensúly európai feltérképezésévé, amely közös mutatók alapján összegyűjti a nemek közötti egyensúly terén uniós, tagállami és regionális szinten tapasztalt éves változásokat; úgy véli, hogy e térképnek az alábbiakat kell tartalmaznia:

   a nemek közötti egyensúlyt elősegítő, a részvételi arány százalékában kifejezett, a tagállamok és a jogalkotói hatáskörrel rendelkező régiók jogszabályaiban a választási eljárások szabályozása érdekében beépített célkitűzéseket;
   a nemek százalékos részvételi arányát az európai, nemzeti és regionális parlamentekben, valamint a helyi intézményekben;
   a nemek százalékos részvételi arányát az említett jogalkotási intézmények által választott vagy felügyelt végrehajtó szervekben;

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy évente nyújtson be jelentést az Európai Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsága számára a döntéshozatalban a nemek közötti egyenlőség terén az Európai Unióban tett előrehaladásról;

28.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, hogy a különböző nemzeti, helyi és európai szintű választási rendszerek, valamint a különböző szinten megvalósított intézkedések és bevált gyakorlatok milyen hatással vannak a nők részvételének egyensúlyára;

A nemek szempontjából kiegyensúlyozott politikai képviselet előmozdítása a külkapcsolatokban

29.  emlékeztet az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) valamennyi szinten tevékenykedő személyzetének kinevezésével kapcsolatban a nemek közötti egyenlőségre irányuló követelésére; felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy mozdítsa elő a nők döntéshozatalban való részvételét az Európai Unió külkapcsolataiban, valamint hogy biztosítsa azt, hogy az EU-t képviselő valamennyi küldöttség összetétele tekintetében tartsa tiszteletben a nemek közötti egyenlőség elvét és azt, hogy a nők és a férfiak beszédideje kiegyensúlyozott legyen; hangsúlyozza, hogy fokozni kell a női mediátorok és tárgyalásvezetők számát az emberi jogok helyzetének megfigyelésével, a korrupció megelőzésével, béketeremtéssel kapcsolatos folyamatokban és más tárgyalásokon, például a nemzetközi kereskedelmi és környezetvédelmi tárgyalásokon;

30.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy megfelelő pénzügyi és technikai segítségnyújtás álljon rendelkezésre a nők választási folyamatokban való részvételének – képzés, állampolgári ismeretek oktatása, a média mobilizálása és a helyi nem kormányzati szervezetek bevonása révén történő – fokozását célzó különleges programok tekintetében, a nemi szempontra fogékony polgári tudatosságot előmozdító, a nemi sztereotípiákat és a nőkkel szembeni „beépült” előítéletet felszámoló általános oktatási programok finanszírozásán túlmenően;

31.  felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy tegyenek intézkedéseket a nőknek az ENSZ-hez hasonló multinacionális szervezetek politikai életének valamennyi szintjén, a kormányokban és a nemzeti parlamentekben, valamint regionális és helyi szinten és a helyi önkormányzatokban való kiegyensúlyozott képviseletének előmozdítása céljából, valamint e célok elérésének előmozdítása érdekében a többi nemzetközi szintű szereplővel – mint például az ENSZ Nőkkel és az Interparlamentáris Unióval – folytatott együttműködés fokozása céljából;

32.  felszólítja az Európai Parlament tematikus főosztályait annak biztosítására, hogy a küldöttségekhez címzett tájékoztatók mindenkor tartalmazzák a nemi szempontokat, és kiemeljék a nemek közötti egyenlőség tekintetében lényeges kérdéseket;

o
o   o

33.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

(1) A 2011. március 7-i tanácsi következtetések melléklete.
(2) HL L 154., 2000.6.27., 34. o.
(3) HL L319.,1996.12.10., 11. o.
(4) HL C 346., 2000.12.4., 82. o.
(5) Lásd az Európai Bizottságnak a nők és férfiak döntéshozatalban való részvételével kapcsolatos adatbázisa negyedéves frissítését.


Az európai szövetkezet statútumának a munkavállalói részvétel tekintetében
PDF 327kWORD 98k
Az Európai Parlament 2012. március 13-i állásfoglalása az európai szövetkezet statútumának a munkavállalói részvétel tekintetében történő kiegészítéséről (2011/2116(INI))
P7_TA(2012)0071A7-0432/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4., 54. és 151–154. cikkére,

–  tekintettel a szövetkezetek támogatásáról szóló 2002. június 3-i, 193. ILO-ajánlásra;

–  tekintettel az európai részvénytársaság statútumáról szóló, 2001. október 8-i 2157/2001/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az európai szövetkezet (SCE) statútumáról szóló, 2003. július 22-i 1435/2003/EK tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az európai részvénytársaság statútumának a munkavállalói részvételre vonatkozó kiegészítéséről szóló, 2001. október 8-i 2001/86/EK tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel az európai szövetkezet statútumának a munkavállalói részvétel tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2003. július 22-i 2003/72/EK tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel az európai szövetkezetek támogatásáról szóló 2004. február 23-i bizottsági közleményre (COM(2004)0018),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé – A magas szinten versenyképes szociális piacgazdaságért – 50 javaslat az együttes munka, vállalkozás és a cserekapcsolatok javítása érdekében” című 2010. október 27-i bizottsági közleményre (COM(2010)0608),

–  tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja: A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című 2010. december 16-i bizottsági közleményre (COM(2010)0758),

–  tekintettel az „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – ”Együtt egy újfajta növekedésért'' című, 2011. április 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0206),

–  tekintettel az európai szövetkezet statútumának a munkavállalói részvétel tekintetében történő kiegészítéséről szóló 2003/72/EK tanácsi irányelvre vonatkozó összefoglaló jelentésre(5),

–  tekintettel az európai szövetkezet (SCE) statútumáról szóló 1435/2003/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó tanulmányra(6),

–  tekintettel a szövetkezetek ENSZ által meghirdetett nemzetközi évére (2012)(7),

–  tekintettel „A szövetkezeti üzleti modell ellenálló képessége válság idején” című ILO-jelentésre(8),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a különböző vállalati formákról szóló véleményére(9),

–  tekintettel a szociális gazdaságról szóló, 2009. február 19-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló 2002/14/EK irányelvről szóló 2009. február 19-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a munkavállalók pénzügyi részvétele előmozdításának keretéről szóló 2003. június 5-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel az európai szövetkezet statútumának a munkavállalói részvétel tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2003. július 22-i 2003/72/EK tanácsi irányelvről szóló, 2010. szeptember 16-i bizottsági jelentésre (COM(2010)0481),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Jogi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7–0432/2011),

A.  mivel a szövetkezeti vállalkozások tagjaik és vásárlóik érdekeit, illetve a társadalmi kihívásokra vonatkozó megoldásokat védik, és céljuk egyrészt az, hogy hosszú távú és fenntartható üzletpolitika révén a tagok nyereségeit maximalizálják és megélhetésüket biztosítsák, másrészt az, hogy ügyfeleik, alkalmazottaik és tagjaik jólétét az egész régióban az üzleti stratégia középpontjába helyezzék,

B.  mivel a szövetkezeti vállalkozások természetüknél fogva szerkezetileg kapcsolódnak ahhoz a területhez, ahol a székhelyük van, és ezért fontos szerepet játszanak a helyi fejlődés felgyorsításában, amely döntő tényező a valódi társadalmi, gazdasági és területi kohézió előmozdítása szempontjából; mivel a szövetkezetekben alapvető fontosságú a folyamatos képzés finanszírozása a társadalmi felelősségvállalás és a vállalkozás terén, amely két területre csak részben vonatkoznak a társadalmi részvételt elősegítő eszközök,

C.  mivel a szövetkezeti vállalkozásokban a vállalkozás tagjai részvételének elsőbbséget kell élveznie, és tükröződnie kell a szövetkezet irányítási és tulajdonosi szerkezetében,

D.  mivel a szövetkezetek az európai gazdaság fontos pillérei és a szociális innováció kulcstényezői, és így különösen megőrzik az infrastruktúrát és a helyi szolgáltatásokat elsősorban a vidéki területeken és az elvárosiasodott peremtelepüléseken, és mivel Európában 160 000 szövetkezet működik, melyek az európaiak több mint negyedének tulajdonában állnak és nagyjából 5,4 millió alkalmazottat foglalkoztatnak,

E.  mivel a szövetkezetek számos gazdasági területen a befektetőktől függő vállalatokkal versenyeznek, mivel a szövetkezeti vállalkozások jelentős gazdasági hatalommal rendelkeznek a globális piacokon, és még a multinacionális szövetkezetek is gyakran kapcsolatban maradnak a helyi szükségletekkel,

F.  mivel a pénzügyi válság idején a szövetkezeti bankok szövetkezeti üzleti modelljüknek köszönhetően magas szintű fenntarthatóságról és ellenálló képességről tettek tanúbizonyságot; mivel szövetkezeti üzleti modelljüknek köszönhetően a válság során is bővült a forgalmuk, és folytatódott növekedésük, kevesebb csőd és veszteség érte őket; mivel a szövetkezeti vállalkozások magas színvonalú, integrált és a válságnak ellenálló foglalkoztatást nyújtanak, gyakran nagy százalékban alkalmaznak nőket és migráns munkavállalókat, és hozzájárulnak egy adott terület fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődéséhez helyi, át nem helyezhető munkahelyek teremtésével; mivel a szövetkezetek a szociális gazdaság sikeres és korszerű megközelítésének tekinthetők, valamint – különösen a vidéki területeken lévő szövetkezetek – biztos munkahelyekkel hozzájárulhatnak a foglalkoztatási lehetőségek biztosításához, és lehetővé tehetik alkalmazottaik számára, hogy életüket rugalmasan tervezzék ott, ahonnan származnak,

G.  mivel a pénzügyi és gazdasági válság rámutatott, hogy valamely jogi forma vonzerejének kérdését nem lehet kizárólag a részvényesek szempontja alapján megválaszolni; mivel tudomásul kell venni, hogy egy vállalkozás társadalmi szervezetként felelősséggel tartozik a részvényesek, alkalmazottak, hitelezők és a társadalom felé, és ezt a tényt az ilyen értékelések során figyelembe kell venni,

H.  mivel a szövetkezetekre és a munkavállalói részvételre vonatkozó jogszabályok EU-szerte jelentősen eltérőek,

I.  mivel a mai napig az európai szövetkezet (SCE) statútuma a szociális gazdaság egyetlen jogi formája, amely európai uniós szinten létezik, miután 2003-ban a Bizottság visszavonta az európai szövetség statútumára, illetve az európai kölcsönös társaság statútumára vonatkozó javaslatait, illetve mivel az európai alapítvány statútuma még nem készült el,

J.  mivel az európai szövetkezet statútuma létrehozatalának célja a belső piac fejlődésének elősegítése az ilyen típusú vállalat tevékenységének uniós szintű megkönnyítésével,

K.  mivel az európai szövetkezet statútumának bevezetése a szövetkezeti üzleti modell európai uniós elismerésének mérföldköve, azokban a tagállamokban is, ahol a szövetkezetekre vonatkozó elképzelés történelmi okok miatt hitelét vesztette,

L.  mivel az európai szövetkezetekben értéket képvisel az alkalmazottak transznacionális bevonása, ideértve jogukat az irányító testületekben való részvételhez,

M.  mivel az EU 2020 stratégia magas szintű foglalkoztatásra épülő gazdaság megteremtésére szólít fel, amely gazdasági, társadalmi és területi kohéziót eredményez, mivel ennek az erős szociális gazdaság is részét képezi,

N.  mivel a szövetkezetek ENSZ által 2012-re meghirdetett nemzetközi éve kiváló lehetőséget biztosít a szövetkezeti üzleti modell terjesztésére,

Szövetkezetek az EU keretében

1.  emlékeztet arra, hogy a szövetkezetek és más szociális gazdasági vállalkozások az európai szociális modell és a közös piac részei, ezért határozott elismerést és támogatást érdemelnek egyes tagállamok alkotmányaiban foglaltaknak és különféle európai uniós alapdokumentumoknak megfelelően;

2.  emlékeztet arra, hogy a szövetkezetek újabb lépést jelenthetnek az uniós belső piac kiteljesítésében, és a határokon átnyúló, fennálló akadályok csökkentését szolgálhatják, valamint növelhetik a belső piac versenyképességét;

3.  rámutat, hogy az európai szövetkezet (SCE) statútumáról (a továbbiakban: a statútumról) szóló, 2003. július 22-i 1435/2003/EK tanácsi rendelet és az európai szövetkezet statútumának a munkavállalói részvétel tekintetében történő kiegészítéséről szóló 2003/72/EK irányelv szorosan összekapcsolódik;

4.  Üdvözli a Bizottság COM(2012)0072 számú közleményét; üdvözli az Európai Bizottságnak az európai szövetkezetekre vonatkozó szabályozás egyszerűsítésére és a szövetkezetspecifikus elemek megerősítésére irányuló szándékát, és hogy ezt az érdekelt felekkel folytatott konzultáció fogja kísérni; kéri, hogy a folyamat során vegyék figyelembe az Európai Parlament SCE-vel kapcsolatos álláspontját;

5.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy gyér alkalmazása miatt az SCE még nem tekinthető sikernek – 2010-ig csupán 17 európai szövetkezetet hoztak létre, összesen 32 alkalmazottal(13) –; hangsúlyozza, hogy ezek a kemény adatok arra utalnak, hogy a statútum kevéssé felel meg az Európában működő szövetkezetek egyedi körülményeinek, noha számos vállalkozó mutatott érdeklődést SCE alapítása iránt; üdvözli, hogy elvégezték a statútum alapos értékelését annak kiderítésére, hogy miért bizonyult kevéssé vonzónak, miért gyakorolt olyan kis hatást és hogyan lehetne túljutni a végrehajtás terén a tapasztalat hiányán és egyéb akadályokon;

6.  tudomásul veszi, hogy az európai szövetkezetek használata sokszor csak jogi személyekből álló másodlagos szövetkezetekre korlátozódik, kölcsönös önsegélyező társaságok használják, amelyek nem rendelkeznek európai statútummal, de a szociális gazdasággal összefüggő jogállást kívánnak szerezni, valamint nagyvállalatok; tudomásul veszi, hogy kis szövetkezeti vállalkozások számára – amelyek Európában többségben vannak – az SCE-hez való hozzáférés nehezen megvalósítható;

A munkavállalók részvétele az európai szövetkezetekben

7.  üdvözli, hogy a munkavállalók részvételére vonatkozó intézkedések az európai szövetkezetek központi elemét képezik; ugyanakkor rámutat, hogy meg kellene felelniük a szövetkezetek sajátos természetéhez kapcsolódó követelményeknek;

8.  rámutat, hogy számos tagállam nem ültette át az irányelv alkalmazottak jogaira vonatkozó bizonyos cikkeit, többek között a nemekre vonatkozó rendelkezéseket, és ez számos hiányossághoz vezetett a munkavállalói részvétellel kapcsolatos eljárások nyomon követése és végrehajtása tekintetében, hangsúlyozza továbbá, hogy e hiányosságokat orvosolni kell az európai szövetkezeti megállapodásokkal való visszaélések elkerülése érdekében; sajnálattal veszi tudomásul, hogy a munkavállalók adminisztratív testületekben való részvételéről szóló alapvető szabályok nem teszik kötelezővé a munkavállalói részvételt;

9.  elégedettségének ad hangot azonban amiatt, hogy egyes tagállamok azon túlmenően, hogy megfelelően átültették az irányelvet, az abban lefektetett előírásokat még meg is haladták;

10.  felszólítja ugyanakkor a Bizottságot, hogy kövesse szorosan figyelemmel a 2003/72/EK irányelv alkalmazását annak érdekében, hogy azzal a munkavállalókat jogaiktól megfosztva ne lehessen visszaélni; sürgeti a Bizottságot, hogy hozza meg a szükséges intézkedéseket az irányelv 13. cikke megfelelő átültetésének biztosítása érdekében;

11.  megjegyzi, hogy az irányelv 17. cikke megszabja, hogy a Bizottságnak értékelnie kell az irányelv végrehajtását, és szükség esetén felül kell vizsgálnia a jogszabályt; hangsúlyozza, hogy a statútum szűk körű alkalmazása megakadályozza az irányelv megfelelő értékelését;

12.  megjegyzi, hogy az irányelvet nem szabad a statútum előtt felülvizsgálni, kéri annak megfontolását, hogy az egyszerűsítés és a megfelelőbb szabályozás kedvéért a munkavállalói részvételről szóló rendelkezéseket közvetlenül a statútumba illesszék be;

13.  hangsúlyozza, hogy az irányelv felülvizsgálatának a szövetkezet munkavállalói sajátos igényeire kell irányulnia, többek között arra a lehetőségre, hogy ugyanaz a személy egyszerre a vállalkozás tulajdonosa és alkalmazottja; felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki eszközöket a szövetkezetek munkavállalói és felhasználói tulajdonlása megkönnyítésére; el kívánja érni, hogy az Európai Unió valamennyi tagállamában magától értetődőnek tartsák az alkalmazottak vállalkozásokban való részvételét; támogatja az alkalmazottak fokozottabb részvételét a vállalkozások határokon átnyúló formáiban ahelyett, hogy e részvétel minimális szinten maradjon;

14.  üdvözli az európai szövetkezet (SCE) statútumáról szóló 1435/2003/EK rendelet(14) végrehajtását vizsgáló tanulmány következtetéseit, különösen ami azokat a javasolt intézkedéseket illeti, melyek célja az európai szövetkezet támogatása egyrészt az azzal kapcsolatos tájékozottság növelése révén – amit a szövetkezeti jogi tanácsadóknak és a szociális partnereknek biztosított oktatási programokkal lehet megvalósítani –, másrészt a szövetkezetek közötti határokon átnyúló együttműködés előmozdítása révén;

15.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a szövetkezeteket a nők különleges tárgyaló testületbeli részvételének növelésére, és alakítsanak ki sokszínűségi politikákat a nemek közötti, családi és szakmai életben megvalósuló egyenlőség biztosítása, különösen pedig a vezetői beosztásban lévő nők arányának növelése érdekében; felkéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a nemi szempontokat az irányelv megfelelő végrehajtásának ellenőrzése során, illetve a szövetkezetekre vonatkozó szabályozás jövőbeni felülvizsgálata során.

16.  kéri a Bizottságot, hogy foglalja bele az európai szövetkezeteket egy lehetséges európai szabályozásba annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a nők nagyobb részvételét az igazgatói helyeken, illetve a közvállalkozások vagy tőzsdék igazgatói testületeiben abban az esetben, ha a vállalkozások önszántukból nem tudják elérni a 2015-re kitűzött 30%-os és a 2040-re kitűzött 40%-os célkitűzést;

A statútum jövője

17.  hangsúlyozza, hogy összetettsége miatt a statútum csak részben felel meg a szövetkezetek igényeinek, ezért egyszerűsíteni kell és mindenki számára érthetővé kell tenni, hogy felhasználóbarátabbá, könnyen értelmezhetővé és jobban alkalmazhatóvá váljon, így biztosítva valamennyi alkalmazott jogát a tájékoztatáshoz, a konzultációhoz és a részvételhez;

18.  felhívja a figyelmet a szövetkezetekre vonatkozó hagyományok és jogszabályok EU-szerte létező sokféleségére; hangsúlyozza, hogy a statútumnak autonóm jogi keretet kell biztosítania az európai szövetkezetek számára a szövetkezetekről szóló hatályos nemzeti joggal együtt, és hogy ezért nem kerül sor közvetlen harmonizációra;

19.  hangsúlyozza, hogy az európai szövetkezet statútumát nem az előírások csökkentésével kell vonzóbbá tenni; véleménye szerint a statútum felülvizsgálatának meg kell könnyítenie az ilyen jellegű társaságok elismerésének előmozdítását az EU-ban; hangsúlyozza, hogy a szövetkezetek gazdasági súlya, a válsággal szembeni ellenálló képessége és az értékek, amelyeken alapulnak, egyértelműen igazolják fontos szerepüket korunk Európai Uniójában és igazolják a statútum felülvizsgálatának szükségességét; hangsúlyozza, hogy az európai szövetkezettel kapcsolatos jövőbeni kezdeményezéseket és intézkedéseket az átláthatóságra, az érdekeltek jogainak védelmére, valamint a nemzeti szokások és hagyományok tiszteletben tartására kell alapozni; rámutat, hogy egyes nemzeti szövetkezetek számára holdingszerkezetük miatt csak kevéssé vonzó a statútum használata; hangsúlyozza, hogy meg kell szilárdítani a különböző tagállamokban működő nemzeti szövetkezetek egyesülésének lehetőségét;

20.  ragaszkodik valamennyi érdekelt fél, különösen a szövetkezeti és szakszervezeti mozgalomban részt vevő társadalmi szereplők a felülvizsgálati folyamatba való bevonásához, egyúttal hangsúlyozza, hogy a folyamatot időben véghez kell vinni;

A szövetkezetekben és az európai szövetkezetekben (SCE) történő foglalkoztatás növelése és a szövetkezetek megerősítése mint a szociális gazdaság alapvető elemei

21.  elvárja, hogy a Bizottság meghozza a megfelelő intézkedéseket az irányelv maradéktalan végrehajtásának biztosítása érdekében;

22.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Bizottság jobbára figyelmen kívül hagyta a Parlament szövetkezetekre vonatkozó ajánlásait; emlékeztet, hogy az állásfoglalás(15) felkért:

   a szociális gazdasági vállalkozások sajátosságainak elismerésére és az európai politikákban való figyelembevételére,
   lépések megtételére annak biztosítására, hogy a Kkv-k Európai Megfigyelőközpontja felméréseibe belefoglalja a szociális gazdasági vállalkozásokat,
   a szociális vállalkozásokkal folytatott párbeszéd felgyorsítására,
   az ilyen vállalkozásokra vonatkozó tagállami jogi keret javítására;

23.  emlékeztet arra, hogy a COM(2004)0018 dokumentumban a Bizottság maga kötelezte el magát tizenkét lépésre, többek között:

   az érintett felek támogatására és szervezett információcsere megszervezésére,
   a bevált gyakorlatok megosztására a nemzeti jogszabályok javítása érdekében,
   a szövetkezetekre vonatkozó európai statisztikai adatok gyűjtésére,
   a szövetkezetekre vonatkozó európai jogszabályok egyszerűsítésére és felülvizsgálatára,
   célzott oktatási programok kezdeményezésére és az európai szövetkezetekre való utalásoknak az Európai Beruházási Alap pénzügyi eszközeibe való belefoglalásra;

24.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy a kötelezettségek listájáról csupán három intézkedést váltottak valóra, jelentősebb eredmények nélkül; hangsúlyozza, hogy e hiányosságok korlátozzák a szövetkezetek fejlesztési potenciálját;

25.  rámutat, hogy a forráshiány eredményhiányhoz vezet; hangsúlyozza, hogy a Bizottságon belül a szervezés és a szociális gazdaságokra szánt források sürgős javításra szorulnak, mivel jelenleg egyenetlenségek mutatkoznak a kompetenciák terén és a szociális gazdasággal foglalkozó bizottsági személyzeti erőforrásokban;

26.  hangsúlyozza, hogy az EU politikáiban minden területen el kell ismerni a szociális gazdasági vállalkozások sajátosságait és hozzáadott értékeit, beleértve a szövetkezeti vállalkozásokat is, a közbeszerzési eljárásra, állami segélyre és a pénzügyi szabályozásra vonatkozó megfelelő jogszabályoknak a szociális vállalkozásokra szabásával;

27.  felszólítja a tagállamokat, hogy a szövetkezetek számára segítsék elő kedvezőbb feltételek kialakulását, például a hitelekhez és adókedvezményekhez való hozzáférést;

28.  felkéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a szövetkezetek pénzügyi szerkezetét a tőkekövetelményekre, valamint a könyvelési és jelentéstételi szabványokra vonatkozó jogszabályok tekintetében; rámutat, hogy minden szövetkezetet, különösen a szövetkezeti bankokat érinti a szövetkezeti üzletrészek visszavásárlására és a fel nem osztható tartalékokra vonatkozó jogszabályok;

29.  rámutat a digitális forradalom sajátos kihívásaira, amelyekkel a médiaágazat és különösen a szövetkezetként működő kiadók szembesülnek;

30.  sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a szociális gazdaságra – köztük az ebben a szektorban kulcsszerepet játszó szövetkezeti vállalkozásokra – vonatkozó nyitott koordinációs módszert a tagállamok és az érintett felek bevonásával, ösztönzendő a bevált gyakorlatok megosztását, illetve azt elérendő, hogy a tagállamok egyre inkább vegyék figyelembe a szövetkezetek jellegét, különösen az adózás, a hitelek, az adminisztratív terhek és a vállalkozástámogatási intézkedések terén;

31.  üdvözli, hogy az egységes piaci intézkedéscsomag elismeri, hogy támogatni kell a szociális gazdaságot, és sürgeti a Bizottságot, hogy indítsa el a már sokszor beharangozott „társadalomtudatos vállalkozás” kezdeményezést, amely szövetkezeti elveken alapszik(16);

32.  felszólítja a Bizottságot a szociális gazdaság európai éve kezdeményezésének megfontolására;

33.  támogatja a szövetkezetek számára elérhető vállalkozástámogatási intézkedéseket, különösen az üzleti konzultáció és a munkavállalók képzése terén, valamint a finanszírozáshoz való hozzáférés lehetővé tételét a szövetkezetek számára, különösen a munkavállalói vagy a fogyasztói kivásárlás érdekében – hiszen ez nem eléggé méltányolt eszköz vállalkozások megmentésére válság idején –, illetve a családi vállalkozások átadását;

34.  hangsúlyozza a szövetkezetek növekvő jelentőségét a szociális szolgáltatások és a közjavak területén; hangsúlyozza, hogy a munkaadó jogállásától függetlenül tisztességes munkakörülményeket kell biztosítani, és kezelni kell az e szektorban jelentkező egészségügyi és biztonsági problémákat;

35.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a szövetkezetek részvételét az uniós szintű szociális párbeszédben;

36.  kiemeli az európai szövetkezetben rejlő ama lehetőséget, hogy támogatja a nemek közötti egyenlőséget politikák és programok különböző szinteken történő megvalósítása révén, különös figyelmet szentelve az oktatásnak, a szakmai továbbképzésnek, a vállalkozás népszerűsítésének és a folyamatos képzés programjainak; megjegyzi, hogy a nemek közötti egyenlőség a különböző szinteken történő döntéshozatalban gazdaságilag jótékony hatású és egyben kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy a tehetségesek és a szakismerettel rendelkezők irányítási és felügyeleti feladatokat gyakorolhassanak; hangsúlyozza továbbá, hogy az együttműködésen alapuló munka bizonyos aspektusai a családi és a szakmai élet összeegyeztetését elősegítő rugalmasságot tesz lehetővé; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan mechanizmust, amely a nemek közötti egyenlőség terén legjobban bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztását szolgálja;

37.  hangsúlyozza, hogy az európai szövetkezet meg tud felelni a nők igényeinek és javítani tudja életszínvonalukat azáltal, hogy hozzáférést biztosít számukra a tisztességes munka nyújtotta lehetőségekhez, a takarék- és hitelintézetekhez, a lakáshoz és szociális szolgáltatásokhoz, az oktatáshoz és képzéshez;

o
o   o

38.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 294., 2001.11.10., 1. o.
(2) HL L 207., 2003.8.18., 1. o.
(3) HL L 294., 2001.11.10., 22. o.
(4) HL L 207., 2003.8.18., 25. o.
(5) Készítette: Fernando Valdés Dal-Ré, munkajogi professzor, Labour Asociados Consultores, 2008.
(6) Végezte: Cooperatives Europe, European Research Institute on Cooperative and Social Enterprises, EKAI Center, 2010.
(7) ENSZ, A/RES/64/136.
(8) Johnston Birchall és Lou Hammond Ketilson, International Labour Organisation, 2009.
(9) HL C 318., 2009.12.23., 22. o.
(10) HL C 76. E, 2010.3.25., 16. o.
(11) HL C 76. E, 2010.3.25., 11. o.
(12) HL C 68., 2004.3.18., 429. o.
(13) COM(2010)0481.
(14) SI2.ACPROCE029211200 számú szerződés, 2009. október 8.
(15) HL C 76. E, 2010.3.25., 16. o.
(16) http://www.ica.coop/coop/principles.html.


A bolognai folyamat
PDF 339kWORD 113k
Az Európai Parlament 2012. március 13-i állásfoglalása az uniós intézményeknek a bolognai folyamat megszilárdításához és előrelépéséhez való hozzájárulásáról (2011/2180(INI))
P7_TA(2012)0072A7-0035/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 165. cikkére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és annak 26. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és annak 14. cikkére,

–  tekintettel az 1998. május 25-én Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság részéről a négy illetékes miniszter által Párizsban aláírt, az európai felsőoktatási rendszer struktúrájának harmonizációjáról szóló sorbonne-i együttes nyilatkozatra (Sorbonne-i Nyilatkozat)(1),

–  tekintettel az 1999. június 19-én 29 európai ország oktatási miniszterei által Bolognában aláírt együttes nyilatkozatra (Bolognai Nyilatkozat)(2),

–  tekintettel a felsőoktatásért felelős európai miniszterek konferenciája által 2009. április 28–29-én Leuvenben és Louvain-la-Neuve-ben kiadott közleményre(3),

–  tekintettel a 47 ország oktatási miniszterei által 2010. március 12-én elfogadott Budapest–Bécs Nyilatkozatra, amely hivatalosan elindította az európai felsőoktatási térséget (EHEA)(4),

–  tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a rövid távú tartózkodásra jogosító egységes vízumok kiadásának a Közösségbe tudományos kutatás céljával harmadik országokból érkező kutatók esetében történő megkönnyítéséről szóló, 2005. szeptember 28-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(6),

–  tekintettel a felsőoktatás terén a minőségbiztosítással kapcsolatos további európai együttműködésről szóló, 2006. február 15-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(7),

–  tekintettel az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszerének létrehozásáról szóló, 2008. április 23-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(8) (EQF-LLL),

–  tekintettel a Tanács 2009. május 12-i következtetéseire az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”)(9),

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében 2009. november 26-án ülésező képviselői által elfogadott következtetésekre az oktatás szerepének a teljes körűen működő tudásháromszög keretében való fejlesztéséről(10),

–  tekintettel a Tanács 2010. május 11-i, a felsőoktatás nemzetközivé válásáról szóló következtetéseire(11),

–  tekintettel az iskolai lemorzsolódás csökkentéséről szóló, 2011. június 28-i tanácsi ajánlásra(12),

–  tekintettel a „Mozgásban az ifjúság – a fiatalok tanulási célú mobilitásának ösztönzése” című, 2011. június 28-i tanácsi ajánlásra(13),

–  tekintettel „Az egyetemek korszerűsítési programjának megvalósítása: oktatás, kutatás és innováció” című, 2006. május 10-i bizottsági közleményre (COM(2006)0208),

–  tekintettel a Bizottság „EURÓPA 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i közleményére (COM(2010) 2020),

–  tekintettel az „Európai digitális menetrend ” című, 2010. augusztus 26-i bizottsági közleményre (COM(2010)0245),

–  tekintettel az európai felsőoktatási rendszerek által az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés terén tett hozzájárulás növeléséről szóló, 2011. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0567),

–  tekintettel a „Felsőoktatás Európában 2009-ben: fejlemények a bolognai folyamatban” című jelentésre (Eurydice, Európai Bizottság, 2009)(14),

–  tekintettel a „2010-ben középpontban az európai felsőoktatás: a bolognai folyamat hatása” című jelentésre (Eurydice, Európai Bizottság, 2010)(15),

–  tekintettel a felsőoktatási reform tárgyában a pedagógusok körében végzett 2007. évi Eurobarométer- felmérésre(16),

–  tekintettel a felsőoktatási reform tárgyában a hallgatók körében végzett 2009. évi Eurobarométer- felmérésre(17),

–  tekintettel az Eurostat 2009. április 16-i, „A bolognai folyamat az európai felsőoktatásban – a társadalmi dimenzióval és mobilitással kapcsolatos legfontosabb mutatók” című kiadványára(18),

–  tekintettel a 2011. szeptember 8–9-én az örményországi Jerevánban megtartott, a felsőoktatás támogatásáról szóló nemzetközi konferencia zárójelentésére(19),

–  tekintettel a bolognai folyamatról és a diákok mobilitásáról szóló 2008. szeptember 23-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7–0035/2012),

A.  mivel a bolognai folyamat céljai – azaz a kompatibilis európai felsőoktatási rendszerek működésének lehetővé tétele, továbbá a külföldön folytatott tanulmányok vagy munkavégzés útjában álló akadályok felszámolása, valamint az európai felsőoktatás vonzóvá tétele számos, részben harmadik országból származó hallgató számára – továbbra is érvényben vannak, és a folyamat folytatása az oktatási rendszer különböző szintjei közötti párbeszéd révén az egyes megelőző szintekre épülő tantervek kidolgozása érdekében az Európa 2020 stratégia tudáson és innováción alapuló növekedéssel kapcsolatos céljait szolgálja, különösen a jelenlegi gazdasági válságban; mivel értékelést kell végezni a folyamat alakulásának meghatározása érdekében és azért, hogy számba vegyék a sikereket, a problémákat, az értetlenséget és az ellenállást;

B.  mivel a felsőoktatásnak az a szerepe, hogy az önállóságot, a kreativitást, a minőségi oktatáshoz való hozzáférést és az ismeretek szélesítését támogató, mindenki számára hozzáférhető, megkülönböztetésmentes tanulási környezetet kínáljon, és ennek érdekében be kell vonni az egyetemi közösség egészét – különösen a hallgatókat, az oktatókat és a kutatókat – az egyetemi képzési rendszer szakaszainak kidolgozásába;

C.  mivel hármas feladatuk (oktatás, kutatás és innováció) következtében az egyetemek rendkívül fontos szerepet játszanak az Unió jövője és polgárai oktatása szempontjából;

D.  mivel az egyetem fontos, közel ezeréves múlttal rendelkező európai vívmány, amelynek a társadalom fejlődésében játszott jelentős szerepe nem korlátozódhat pusztán a gazdasági fejlődésben játszott hatására, és amelynek fejlődése nem függhet csupán a gazdasági szükségletektől;

E.  mivel a tapasztalható nehézségek ellenére a bolognai folyamatban részt vevő országok többségében – bizonyos esetekben sikeresen – a három fokozatból álló struktúrát alkalmazzák;

F.  mivel a reform előmozdítására vonatkozó kötelezettségvállalás nem teljesíthető széttagolt fellépéssel és elegendő pénzügyi támogatás nélkül; mivel az oktatásra fordított állami kiadások csökkentése – amely bizonyos tagállamokban megfigyelhető – nem szolgálja a szükséges reformok előmozdítását;

G.  mivel a mobilitásnak mindenki számára elérhetőnek kell lennie, és az a felsőoktatási reform alapját képezi; mivel a hallgatói mobilitás idővel hozzájárulhat a foglalkoztatási célú mobilitás előmozdításához; mivel azonban az egész folyamat során szem előtt kell tartani, hogy az mindenki számára hozzáférhető legyen;

H.  mivel a tagállamoknak további erőfeszítéseket kell tenniük az oklevelek kölcsönös elismerésének biztosítása érdekében, amely kulcsfontosságú a folyamat sikeréhez;

I.  mivel a bolognai folyamat megvalósításának nélkülözhetetlen feltételeként erősíteni kell a társadalmi dimenziót az oktatáshoz való jog – különösen a kiszolgáltatott csoportok számára – megfizethető árakon való biztosítása érdekében, hogy tisztességes hozzáférés és jobb munkalehetőségek álljanak mindenki rendelkezésére;

J.  mivel az egyetemeknek, a közigazgatásoknak és a vállalkozásoknak határozottan el kell kötelezniük magukat a foglalkoztathatóság ügye mellett; mivel az egyetemnek mindenki számára biztosítania kell azokat az eszközöket és készségeket, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a bennük rejlő lehetőségek teljes kibontakoztatásához; mivel az egyetemi képzésnek a munkaerőpiac szükségleteit is tekintetbe kell vennie annak érdekében, hogy a diákok számára biztosítsa azokat a készségeket, amelyekre szükségük lesz, hogy biztos és jól fizetett munkát találjanak;

K.  mivel az oktatáshoz való hozzáférés, amely alapvető uniós érték, a tagállamok, az uniós intézmények és más kulcsszereplők felelőssége, és az Európai Unió fontos szerepet játszik az európai felsőoktatási térség kialakításában a tagállamok ezzel kapcsolatos erőfeszítései és a közöttük zajló együttműködés támogatása révén; mivel az oktatás és a diplomák fokozott koordinációja – a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett – az európai foglalkoztatást és növekedést megvalósító célok elérésének előfeltétele;

L.  mivel a bolognai folyamat nem lehet visszamenő hatályú azokra a diákokra nézve, akik a bolognai folyamat előtti tervet követően kezdték meg egyetemi tanulmányaikat;

A folyamat jelentősége

1.  hangsúlyozza a tagállamok közötti együttműködés kulcsfontosságú területeként az oktatásügy fontos szerepét az Európa 2020 stratégia alapvető foglalkoztatási és növekedési célkitűzéseinek elérése és az olyannyira szükséges gazdaságélénkítés szempontjából;

2.  felszólít a bolognai folyamat támogatásának uniós szintű növelésére, különösen ami a tudományos képesítések kölcsönös elismerését, az egyetemi követelmények harmonizációját, a mobilitás elősegítését, a szociális dimenziót és a foglalkoztathatóságot, az aktív demokratikus részvételt és a bolognai elvek végrehajtásának vizsgálatát, valamint az adminisztratív akadályok felszámolását illeti; felszólítja a tagállamokat, hogy újítsák meg a folyamat iránti elkötelezettségüket a finanszírozási rendszer megerősítése révén annak érdekében, hogy teljesüljenek az Európa 2020 stratégiában kitűzött növekedési célok;

3.  megállapítja, hogy az európai felsőoktatási térség (EHEA) létrehozása jelentős eredmény a valódi európai polgárság kialakítása és előmozdítása szempontjából; úgy véli, hogy ennek az EHEA megfelelő eszközök és eljárások alkalmazása révén történő megerősítésében kell megmutatkoznia;

4.  kiemeli a bolognai folyamat és az EHEA kulcsfontosságú szerepét az Európa 2020 stratégián belül, valamint – az európai felsőoktatás megkülönböztető jellemzőjeként – ismételten hangsúlyozza az oktatás és a kutatás összefonódásának kulcsfontosságú szerepét;

5.  kiemeli, hogy a bolognai folyamaton belül meghatározott prioritások – mobilitás, elismerés, foglalkoztathatóság – alkotják az annak biztosításához szükséges feltételeket, hogy minden, európai egyetemre beiratkozott hallgató jogosult legyen a minőségi oktatásra, a diplomaszerzésre és képesítésének bármely uniós országban való elismertetésére;

Irányítás

6.  felhív egy hatékony, alulról felfelé építkező megközelítés kialakítására, amely teljes körűen bevonja az összes kulcsfontosságú szereplőt, így például az egyetemeket, a szakszervezeteket, a szakmai szervezeteket, a kutatóintézeteket, az üzleti szférát, mindenekelőtt pedig a tanárokat, a hallgatókat, a diákszervezeteket és az egyetemi személyzetet;

7.  megállapítja, hogy néhány európai egyetem vonakodik megtenni a szilárd európai felsőoktatási térség megteremtéséhez szükséges erőfeszítéseket, ugyanakkor néhányuknak az európai felsőoktatási térség részeként ez jelenti az egyetlen lehetőséget a nagyobb versenyképesség eléréséhez és az általuk létrehozott tudás minőségének javításához;

8.  felhívja az egyetemeket, hogy – optimálisan kihasználva az új technológiákat és elismerve a kiegészítő képzések, például az iskolarendszeren kívüli oktatás jelentőségét – kötelezzék el magukat az olyan új oktatási és új szakmai és egész életen át tartó képzési stratégiák mellett, amelyek a tanulásközpontú, hallgatóközpontú és kutatásközpontú egyetemi rendszer tartóoszlopaira összpontosítnak, amely rendszer képes a kritikai gondolkodás, a kreatív készségek és a folyamatos szakmai fejlődés, továbbá olyan elméleti és gyakorlati tudás biztosítására, amelyre a diákoknak életük munkával eltöltött szakaszában szükségük lesz; felszólítja a tagállamokat és az EU-t, hogy nyújtsanak pénzügyi támogatást az egyetemek azon erőfeszítéseihez, hogy megváltoztassák és fejlesszék oktatási gyakorlatukat;

9.  felszólít a tanárok képzésére irányuló programok megerősítésére és kibővítésére, az egész életen át tartó tanulásban és az új technológiákban rejlő lehetőségek figyelembevételével;

10.  hangsúlyozza, hogy az európai egyetemeknek a globális gazdaság igényei és az európai felsőoktatási térség további megszilárdítása felé fordulását az európai egyetemek arra irányuló erőfeszítésének kell tekinteni, hogy segítsék Európát, hogy felülkerekedjen az általános gazdasági bizonytalanság időszakán és visszatérjen a fenntartható fejlődés és növekedés útjára;

11.  felhív az egyetemek társadalomra irányuló „harmadik küldetésének” kidolgozására, amelyet figyelembe kell venni a többdimenziós osztályozási kritériumok megalkotása és a kiválóság elismerése terén is;

12.  a felsőoktatásba irányuló állami befektetések növelését szorgalmazza, különös tekintettel azokra, amelyek célja, hogy a készségek és a tudás fejlesztésén alapuló növekedés révén leküzdjék a gazdasági válságot, és amelyek jobb minőségű oktatással és szolgáltatásokkal, különösen ösztöndíjakkal, valamint az ezekhez való jobb hozzáféréssel válaszolnak a diákok fokozott igényeire; úgy véli, hogy a költségvetés csökkentése kedvezőtlenül befolyásolja a bolognai folyamat alapjául szolgáló elv, azaz az oktatás szociális dimenziójának megerősítésére irányuló próbálkozásokat; felszólítja ezért a tagállamokat és az uniós intézményeket új, célzott és rugalmas finanszírozási mechanizmusok kidolgozására – és egész Európára kiterjedő ösztöndíjak előmozdítására – az egyetemek növekedése, a kiválósága, valamint egyedi és eltérő szakmai küldetéseinek támogatása céljából; hangsúlyozza egy olyan, több alapot felölelő megközelítés kidolgozásának szükségességét, amelyre egyértelmű és hatékony szabályok vonatkoznak, és amelynek célja, hogy megbirkózzon a jövőbeni uniós finanszírozási modellel, és biztosítsa az egyetemek függetlenségét;

Konszolidálás

13.  hangsúlyozza, hogy a bolognai folyamat és az Erasmus program fellendítette a hallgatói mobilitást, és hozzájárulhat a munkaerő mobilitásának fokozódásához; sajnálatosnak tartja azonban, hogy a mobilitás mértéke még mindig viszonylag csekély;

14.  felhívja az EU-t, a tagállamokat és az egyetemeket, hogy a strukturált mobilitás elősegítése érdekében hozzanak létre tájékoztatási, valamint pénzügyi és adminisztratív támogatási mechanizmusokat valamennyi hallgató, egyetemi tanár és munkatárs számára; üdvözli, hogy az Erasmus programot a posztgraduális hallgatók számára is bevezetik, és felhív az Erasmus keretében kínált szolgáltatások összességének és az oktatási programok új generációjának megerősítésére szociális kritériumokon alapuló, megnövelt támogatás révén, továbbá úgy, hogy több diák számára teszik lehetővé a programban való részvételt, valós és hatékony kreditelismerés révén, több lehetőség biztosításával arra, hogy a külföldi féléveket a képzés részének tekintsék, valamint a megengedett időkerettel kapcsolatos nagyobb rugalmasság révén; mindazonáltal kitart amellett, hogy a mobilitás semmiképpen sem eredményezheti a rosszabb anyagi helyzetben lévő hallgatók megkülönböztetését;

15.  úgy véli, hogy a felsőfokú oktatásban dolgozó tanárok mobilitása nem csak maguknak a tanároknak biztosít új ismereteket és tapasztalatokat, hanem közvetett módon diákjaiknak is, és egyúttal lehetővé teszi, hogy részt vegyenek az oktatási anyagok elkészítésében;

16.  felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek eleget a kölcsönök és támogatások teljes hordozhatóságára irányuló kötelezettségüknek, és jelentősen javítsák a meggyarapodott új uniós programok keretében mobilizált diákok pénzügyi támogatását; a hatályos jogszabályok azzal kapcsolatos megvizsgálására kéri az EU-t, hogy a mozgás szabadságához való jogok miként mozdíthatók elő a kölcsönök és támogatások hordozhatóságának garantálásával;

17.  felkéri az Európai Uniót, hogy a származási országokban szerzett iskolai képesítések elismerésére irányuló jogszabályok megalkotása céljából fokozottabban vegye figyelembe az Afrikából, Ázsiából és Latin-Amerikából érkező bevándorlást;

18.  felkéri az EU-t, hogy a kölcsönös bizalom garantálása és az egyetemi képesítések elismerésének megkönnyítése érdekében az EKKR minden tagállamban megvalósuló végrehajtása révén európai és tagállami szinten egyaránt állandósítson egy minőségbiztosítási rendszert; felkéri a tagállamokat, hogy nemzeti minőségbiztosítási rendszereiket az európai minőségbiztosítási szabványokkal és útmutatásokkal (European Standards and Guidelines on Quality Assurance) összhangban valósítsák meg, tiszteletben tartva az egyetemi kurzusok és megközelítések sokféleségét, ami a tartalmat és az oktatási módszereket illeti; a minőségbiztosítási ügynökségeket az európai felsőoktatási minőségbiztosítási nyilvántartás alkalmazására ösztönzi, valamint európai szintű együttműködésük előmozdítására és a legjobb gyakorlatok cseréjére a Felsőoktatási Minőségbiztosítás Európai Szövetségén (ENQA) keresztül is;

19.  felhívja a figyelmet az egyes tagállamokban alkalmazott különböző osztályozási skálákra és az ECTS-pontok osztályzatokká való megfelelő átszámításának szükségességére;

20.  ösztönzi a bolognai folyamatban részt vevő valamennyi országot, hogy alkalmazzák az európai felsőoktatási térség képesítési keretrendszeréhez kapcsolódó nemzeti képesítési keretrendszereket, valamint alakítsák ki és pénzügyileg támogassák a kölcsönös elismerést;

21.  felhív a közös képzési alaptantervekről szóló megállapodások határozott pénzügyi támogatására, amelyek jól meghatározott tanulmányi eredményeket garantálnak, többek között a Tuning által és a „Tuning Academy” tapasztalatai alapján kifejlesztett módszertani megközelítés vizsgálata révén; kéri, hogy az egyetemi képzéssel kapcsolatos egyedi ismeretek és készségek meghatározása érdekében fordítsanak külön figyelmet a humán tárgyak tanterveinek mint a demokrácia bástyáinak és az európai kohézió megvalósítása eszközeinek sajátos jellegére, elősegítve ezáltal a mérhető általános (az ismeretek alkalmazásának képességében tükröződő) készségeket, illetve az oktatást és a kutatást mint eredeti kritikai elemzést összekapcsoló képzési struktúrákat; hangsúlyozza, hogy az adott tudományterület ismeretei mellett minden terület minden képzési programjának olyan transzverzális kulcskompetenciákat is nyújtania kell, mint a kritikus gondolkodás, a kommunikáció és a vállalkozási ismeretek;

22.  kéri, hogy biztosítsanak további támogatást olyan nemzeti és európai intézkedésekhez, amelyek az oktatás terén igazságos részvételt és méltányos hozzáférést, valamint sikeres előmenetelt és fenntartható támogató rendszert (például a lakhatás, a közlekedési kiadások stb. támogatása) garantálnak valamennyi hallgató számára, továbbá célzott támogatást kér különösen az alulreprezentált csoportokhoz, a szociálisan hátrányos háttérből érkezőkhöz és az anyagi nehézségekkel küzdőkhöz tartozók számára, hogy csökkenjen a képzésből kimaradók száma, és hogy garantálják, hogy az oktatás és képzés független a hátrányokat okozó társadalmi-gazdasági tényezőktől, valamint hogy az oktatás figyelembe vegye az egyéni tanulási szükségleteket; ajánlja a hallgatók részére ingyenes szolgáltatásokat nyújtó tanácsadó és karrierközpontok létrehozásának felgyorsítását;

23.  kiemeli a 2007. évi londoni közlemény(21) jelentőségét, amely a bolognai folyamat egyik céljaként az oktatás társadalmi dimenzióját jelölte meg, az oktatáshoz való igazságos, az egyéni háttértől független hozzáférés biztosítása céljából; sajnálatosnak tartja, hogy nem történt megfelelő előrelépés e cél elérése érdekében, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy segítse elő ezt a folyamatot;

24.  felszóltja a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy ösztönözzék a kölcsönös elismerést az előtte álló adminisztratív akadályok felszámolása révén;

25.  felhívja a figyelmet az alapdiplomával, valamint annak tanterveivel, az alapdiplomára épülő mesterképzési programokkal és az alapdiploma alkalmazhatóságával kapcsolatos sajátos igényekre; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a majdani diplomások képzettségi szintjüknek megfelelő, biztos és jól fizető munkahelyeken való elhelyezkedési esélyeinek javítása érdekében egyedi intézkedésekre, például elméleti és gyakorlati tantervek kidolgozására, valamint az egyetemek, a tagállamok és a gazdasági és társadalmi szereplők közötti hatékonyabb együttműködésre van szükség; e tekintetben felhívja a felsőoktatási intézményeket, hogy fejlesszék képzési kínálataikat, valamint javítsák a szakmai gyakorlatok egyetemi képzésbe történő beillesztését;

26.  kiemeli, hogy a foglalkoztathatóság előmozdítására irányuló intézkedések, például az egész életen át tartó tanulás, és a munkaerőpiac számára megfelelő készségek szélesebb skálájának fejlesztése első számú prioritást kell hogy képezzen a fenntartható növekedés és a jóléti célkitűzések elérése érdekében; ezzel kapcsolatban erősen támogatja e tekintetben az egyetemi oktatók és hallgatók cseréjét, az egyetemek és vállalkozások közötti párbeszédet, a gyakorlati képzéseket és a készségútlevelet;

27.  úgy véli, hogy a szakmai képesítésekről szóló 2005/36/EK irányelv korszerűsítése elő fogja segíteni Európában a szakmai mobilitást és a diákok mobilitását, mivel EU-szerte garantálni fogja a más tagállamokban szerzett képesítések elismerését;

28.  arra kéri a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy támogassák a tudománynak – az európai egyetemeken még mindig elterjedt – „monodiszciplináris” módszertani megközelítéséről az „interdiszciplináris” és „transzdiszciplináris” megközelítésre való átmenetét;

29.  felszólítja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy a megszilárdult európai felsőoktatási térség közös célkitűzéseként mozdítsák elő az egyetemek és az üzleti szféra közötti párbeszédet és együttműködést annak érdekében, hogy fokozzák az európai egyetemeken végzett diákok foglalkoztathatóságát;

30.  e tekintetben hangsúlyozza, hogy a relevánsabb tantervek kidolgozása, az oktatás egységesebbé tétele és a foglalkoztathatóság növelése érdekében egyedi intézkedésekre, valamint az egyetemek és a munkaerőpiac közötti hatékonyabb együttműködésre van szükség, azonos feltételeket teremtve ezáltal az egyes szakmákba való bejutáshoz;

31.  hangsúlyozza a megfelelő gyakorlati óraszám hallgatók számára annak érdekében történő biztosításának fontosságát, hogy elősegítsék a későbbi munkaerő piaci integrációjukat;

32.  felszólítja a nemzeti kormányokat és a Bizottságot, hogy alakítsák ki a strukturált együttműködés rendszerét annak érdekében, hogy az egyes tantárgycsoportokon belül közös okleveleket adjanak ki, amelyeket EU-szerte elismernek, mindezt pedig az Erasmus Mundus, valamint a jövőbeni oktatási és képzési program teljesítményének javítása és pénzügyi támogatásának növelése, illetve a közös programok európai akkreditációs rendszere megteremtésének előmozdítása révén;

33.  üdvözli a Bizottság javaslatát, amely hivatkozik az Erasmus mesterképzési mobilitási rendszerre;

34.  úgy véli, hogy a tudományos doktori fokozat – beleértve a vállalatokkal folytatott együttműködés keretében megszerzetteket is – fontos kapocs a felsőoktatás és a kutatás között, és emlékeztet arra, hogy az akár kulcsfontosságú összetevője is lehet a tudásalapú innováció megteremtésének és a gazdasági növekedésnek; elismeri a vállalatok keretében végzett doktori képzés kiemelkedő szerepét a legmagasabb szintű végzettséggel rendelkezők munkaerő-piaci integrációjában; üdvözli a Bizottság arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy a Marie Curie fellépések keretében egy európai ipari PhD-rendszert fog kidolgozni;

35.  úgy véli, hogy az európai felsőoktatási térség és az európai kutatási térség közötti megfelelőbb együttműködés az európai innováció és fejlődés megerősítésének egyik lehetséges forrása;

36.  hangsúlyozza, hogy az EU 7. kutatási keretprogramja, a versenyképességi és innovációs keretprogram, valamint az Európai Kutatási Térség hozzájárulnak az uniós kutatók mobilitásának megkönnyítéséhez és az innováció és a versenyképesség terén az uniós potenciál mobilizálásához;

37.  felhív az európai élethosszig tartó tanulási programok, valamint az intézmények tevékenységébe teljes egészében beépülő és az élethosszig tartó tanulási kultúrát előmozdító fenntartható kezdeményezések támogatására vonatkozó hatékony stratégia kialakítására; felhív továbbá az egész életen át tartó tanulás ösztönzésére a vállalatoknál, hogy a munkavállalóknak lehetősége nyíljon képzettségük és készségeik bővítésére; a felsőoktatási intézményektől és az egyetemektől nagyobb rugalmasságot kér a tanulási eredményeken, a nem formális és informális tanulás és szolgáltatások elismerésén alapuló programok terén, hogy az egyetemek, a vállalkozások, a felsőfokú szakképzési intézmények közötti partnerségek előmozdítása révén támogassák az általuk kínált tanulási formákat annak érdekében, hogy pótolják a tudományos, humán és műszaki készségek terén meglévő hiányosságokat;

38.  felhívja a figyelmet a bolognai folyamat előtti hallgatók státusa szabályozásának szükségességére azokban az országokban, amelyekben ezek hátrányt szenvednek a mesterképzési programokba való beiratkozásnál;

39.  megállapítja, hogy az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszernek (ECTS) átláthatóbbnak kell lennie, valamint biztosítani kell a képesítések és a diplomák pontosabb összehasonlíthatóságát; arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbfejlesztett európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszert használjanak annak érdekében, hogy elősegítsék a diákok és a szakemberek mobilitását;

Európai fellépés

40.  üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy jelentős mértékben növeli az európai oktatási és képzési programokra szánt forrásokat; felkéri a Bizottságot, hogy e pénzösszegek jelentős hányadát fordítsa a felsőoktatás és az egyetemi infrastruktúra korszerűsítésének támogatására, a bolognai folyamat és az EU korszerűsítési programjának célkitűzéseivel összhangban; ösztönzi a Bizottságot, hogy keressen megoldásokat arra, hogy az anyagi nehézségekkel küzdő hallgatók számára is biztosítsa a hozzáférést ezekhez a programokhoz;

41.  felhívja a tagállamokat és az EU-t, hogy mérjék fel annak előmozdíthatóságát, hogy a hallgatóknak a képzésük részeként egy időszakot kötelezően egy, a származási országuktól eltérő tagállam egyetemén kell eltölteniük;

42.  felhívja a figyelmet a bolognai folyamat és a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv közötti szoros kapcsolatra, és hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a bolognai folyamattal teljes mértékben összeegyeztethető módon kell a koordinációt végeznie; úgy véli, hogy ezt a kapcsolatot tovább lehet erősíteni azáltal, hogy a hallgatókat ellátják a külföldön szerzett diplomák elismerésével, valamint a külföldi képzés eredményeképpen feltáruló munkalehetőségekkel kapcsolatos összes lényeges gyakorlati információval;

43.  a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv felülvizsgálata keretében, valamint egy valódi európai felsőoktatási térség kialakításának előmozdítása érdekében felszólít a képzésre vonatkozó nemzeti minimumkövetelmények összehasonlítására, valamint a tagállamok, az illetékes hatóságok és a szakmai szervezetek közötti rendszeresebb cserekapcsolatok kialakítására;

44.  indítványozza, hogy a partner egyetemek által az Erasmus program keretében megszerzett kreditek elismerése legyen kötelező elem az uniós forrásokból támogatott valamennyi diákcserében részt vevő intézmény esetében annak érdekében, hogy erősödjön az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszer (ECTS);

45.  felhívja a figyelmet az ECTS következetes bevezetésének fontosságára; felszóltja a Bizottságot, a tagállamokat és a felsőoktatási intézményeket, hogy a következetesség fokozása és a hallgatói és a foglalkoztatási célú mobilitás elősegítése érdekében dolgozzanak ki összehasonlító táblázatot, amely feltünteti a képzésekre adott ECTS-kreditpontok számát; felhívja a figyelmet azokra az akadályokra, amelyekkel a hallgatók néznek szembe, amikor kreditet visznek át egyik egyetemről a másikra, és úgy véli, hogy ezek az akadályok elvehetik a hallgatók kedvét attól, hogy egyetemi cserelehetőségekben vegyenek részt;

46.  egy hatékony stratégia kidolgozását kéri, amely az Európai Unió egész területén a tudományos címek teljes harmonizációjára irányul, lehetőség szerint a bolognai folyamat elindításától kezdődően visszamenőleges hatályú elismeréssel egybekötve (a régebbi tudományos címeket is beleértve);

47.  felszólítja az uniós tagállamokat, hogy hozzanak végleges és egyértelmű döntést a képesítések és a diplomák teljes kölcsönös elismeréséről, vagy dolgozzanak ki ütemtervet arra vonatkozóan, hogy mikor lesz végre lehetséges ez a döntés;

48.  a hallgatók és a személyzet javát szolgálva, a felsőoktatási intézményekre és rendszerekre gyakorolt hatás növelése érdekében felszólít az egyetemek közötti együttműködés szervezettebbé tételére és megerősítésére;

49.  javasolja az Európai Bizottság által támogatott mobilitási programok keretében szerzett szakmai gyakorlatnak az aláíró tagállamok egyetemei általi elismerését;

50.  felszólít egy adott cserelehetőséget megelőzően a megszerezhető kreditpontok számára vonatkozóan a hallgatók részére nyújtott tájékoztatás átláthatóságának fokozására, és felkéri a tagállamokat és a felsőoktatási intézményeket, hogy működjenek együtt egymással a képzésekért adott kreditpontok számának meghatározása során; a szakemberek és a felsőoktatási intézmények által meghatározott kulcsfontosságú ismeretek és készségek biztosítása céljából a szakmai képesítések automatikus elismerése EU-n belül működő rendszerének(22) példájára ösztönzi közös platformok kialakítását, amelyek eredményeképpen a nemzeti sajátosságok megőrzése mellett lehetne bizonyos diplomákat egymáshoz közelíteni;

51.  kéri, hogy az új diplomák elismerésének felgyorsítása, a kreditátvitel előmozdítása, a különböző oktatási és képzési rendszerekkel kapcsolatos ismeretek fokozása, valamint az európai programok sokféleségével kapcsolatos hallgatói ismeretek elmélyítése érdekében javítsák az uniós egyetemek közötti hálózatépítést, koordinációt és kommunikációt;

52.  felszólítja az Európai Bizottságot, hogy az új oktatási és képzési program keretében többek között pénzügyi ösztönzők segítségével mozdítsa elő a nemzetközi tantervekkel, közös oklevelekkel és kölcsönös elismeréssel kapcsolatos együttműködést; ösztönzi a szakmai gyakorlatra vonatkozó ERASMUS partnerségek számának növelését;

53.  felhívja a figyelmet számos olyan intézmény létezésére, amely az európai felsőoktatással és kutatással foglalkozik; felszólítja az Európai Uniót, hogy mozdítsa elő azokat a formákat, amelyek keretében ezeket az intézményeket egyazon szervezet égisze alatt koordinálják;

54.  meggyőződése, hogy kezdeményezéseket kell tenni annak elősegítése érdekében, hogy a diákok diplomájuk megszerzése során elért eredményeiket az egyik egyetemről átvihessék egy másik egyetemre;

55.  felszólítja a tagállamokat és az EU-t, hogy többek között a kiszolgáltatott helyzetű csoportok képviseleti arányáról szolgáltasson naprakész és összehasonlítható adatokat, amelyek alapján nyomon követhető az európai felsőoktatási térség megvalósítása, mindezt pedig a bolognai folyamat megvalósítása kapcsán fennálló akadályok felszámolása és a problémák megoldása érdekében, valamint hogy azon intézmények se kerüljenek hátrányos helyzetbe, amelyek még nem láttak hozzá a tervezett reformok megvalósításához; meggyőződése, hogy ezeket az adatokat országonkénti és egyetemenkénti bontásban minden évben nyilvánosságra kell hozni, ami megkönnyíti annak megértését, hogy hol van szükség előrelépésre;

56.  ösztönzi az egyetemeket tudományos követelményeiknek az egymás közötti helyes gyakorlatok cseréje általi összehangolására;

57.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a – különösen a konfliktusövezetekben elhelyezkedő – harmadik országok egyetemeivel kölcsönös érdekeken alapuló, meglévő együttműködési és kutatási programokat és hozzanak létre újakat, lehetővé téve az ezekből az országokból származó hallgatók számára a felsőoktatásban való megkülönböztetésmentes részvételt;

58.  úgy véli, hogy a bolognai folyamat által létrehozott európai felsőoktatási térség (EHEA) a haladást szolgálja; felszólít ezért arra, hogy ebbe a meglévő struktúrába építsék be az euromediterrán felsőoktatási térséget, és tűzzék ki a keleti partnerségi együttműködésben részt vevő országok hatékony felsőoktatási térsége létrehozásának, valamint az EU-n belüli egyéb államközi térségek kialakításának célját; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a hallgatók és oktatók szabad mozgása előtti akadályok elhárítása érdekében, támogassa az euromediterrán egyetemek hálózatépítését, illetve ennek részeként az Euromediterrán Egyetemet (EMUNI), valamint folytassa a Tempus és Erasmus Mundus programok bevált gyakorlatait;

59.  kiemeli, hogy az egyetemek vonzerejének az Európai Unió határain kívül és belül történő növelése érdekében hatékony és egész Európára kiterjedő kommunikációs politika révén javítani kell a bolognai folyamattal és az európai felsőoktatási térséggel (EHEA) kapcsolatos tájékoztatást;

60.  arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a mobilitási lehetőségekhez való egyenlő hozzáférés biztosítása érdekében valamennyi európai országban garantálják a kölcsönök és a támogatások hordozhatóságát, különös tekintettel az érdemek és szükségletek alapján biztosított ösztöndíjakra;

61.  ösztönzi az „egységes egyetemi márkák” regionális szintű megteremtését annak érdekében, hogy a bolognai folyamat céljaival összhangban nemzetközi szinten megszilárdítsák az egyetemek hírnevét;

62.  felszólítja az uniós intézményeket, hogy vezessenek be olyan mechanizmusokat, amelyek támogatják a tagállamokat és a felsőoktatási intézményeket a bolognai folyamat céljainak teljesítésében, ami rendszeres jelentéstétellel és az uniós programok, köztük a nem uniós országokkal történő együttműködést az európai felsőoktatási térségbe bevonó programok célzott alkalmazásával valósítható meg;

63.  kéri, hogy az EU támogassa a bolognai folyamattal kapcsolatos kötelezettségvállalásainak végrehajtását az adott nem uniós országokkal történő együttműködési politikájában; felszólítja a Bizottságot és az Európai Parlamentet, hogy játsszon meghatározó szerepet ezen erőfeszítések élére állva;

64.  bízik abban, hogy a jövő évi bukaresti miniszteri találkozón sorra kerülő áttekintés egyértelmű menetrendet eredményez a teljes mértékben működőképes európai felsőoktatási térségnek a 2020-as határidőre történő megvalósítására vonatkozóan; kitart amellett, hogy ágazatközi javaslatokat kell előterjeszteni az ikt-képzés, a szakképzés és az egész életen át tartó tanulás, valamint a szakmai gyakorlatok tekintetében, és hogy ezeknek ténylegesen elő kell mozdítaniuk a befogadást és az intelligens és fenntartható növekedést is, ezáltal is versenyelőnyt teremtve az EU számára a válságot követő világban, a munkahelyteremtés, a humántőke, a kutatás, innováció, a vállalkozói készség és a szélesebb körű tudásalapú gazdaság szempontjából;

65.  felszólítja a Bizottságot és az uniós oktatási minisztereket, hogy teljes mértékben használják ki az európai felsőoktatási térségben való közös részvételükből adódó lehetőségeket, és vállaljanak vezető szerepet a bolognai folyamat céljainak teljesítése terén, továbbá felszólítja a minisztereket, hogy a Tanácson belüli uniós szintű közös kötelezettségvállalásokkal segítsék elő a bolognai folyamattal kapcsolatos kötelezettségek teljesítését annak érdekében,. hogy ez a kölcsönösen támogató folyamat továbbra is kiegyensúlyozottan valósuljon meg;

66.  rámutat arra, hogy a bolognai folyamat tárgyában félévente megrendezett miniszteri találkozók 2012. évi bukaresti fordulóján figyelembe kell venni, hogy az európai felsőoktatási térség létrehozásával az EU és a tagállamok erőteljesen és egységesen hozzájárulhatnak a bolognai folyamathoz a felsőoktatás kérdéskörével kapcsolatos megosztott feladatköreik, a folyamatban való közös részvételük és a cselekvésre irányuló megosztott kötelezettségeik alapján, az uniós intézmények politikai nyilatkozatainak támogatását élvezve;

o
o   o

67.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) http://www.ehea.info/Uploads/Declarations/SORBONNE_DECLARATION1.pdf
(2) http://www.ehea.info/Uploads/Declarations/BOLOGNA_DECLARATION1.pdf
(3) http://www.ehea.info/Uploads/Declarations/Leuven_Louvain-la-Neuve_Communiqu%C3%A9_April_2009.pdf
(4) http://www.ehea.info/Uploads/Declarations/Budapest-Vienna_Declaration.pdf
(5) HL L 255., 2005.9.30., 22. o.
(6) HL L 289., 2005.11.3., 23. o.
(7) HL L 64., 2006.3.4, 60., o.
(8) HL C 111., 2008.5.6., 1. o.
(9) HL C 119., 2009.5.28., 2. o.
(10) HL C 302., 2009.12.12., 3. o.
(11) HL C 135., 2010.5.26., 12. o.
(12) HL C 191., 2011.7.1., 1. o.
(13) HL C 199., 2011.7.7., 1. o.
(14) http://eacea.ec.europa.eu/education/eurydice/documents/thematic_reports/099EN.pdf
(15) http://eacea.ec.europa.eu/education/eurydice/documents/thematic_reports/122EN.pdf
(16) http://ec.europa.eu/public_opinion/flash/fl198_en.pdf
(17) http://ec.europa.eu/public_opinion/flash/fl_260_en.pdf
(18) http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-78-09-653/EN/KS-78-09-653-EN.PDF
(19) http://www.ehea.info/news-details.aspx?ArticleId=253
(20) HL C 8. E, 2010.1.14., 18. o.
(21) http://www.ehea.info/Uploads/Declarations/SORBONNE_DECLARATION1.pdf
(22) A szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv V. melléklete (Elismerés a minimálisan kötelező képzései feltételek összehangolása alapján).


Az európai statisztikák
PDF 211kWORD 53k
Az Európai Parlament 2012. március 13-i állásfoglalása az európai statisztikák minőségirányításáról (2011/2289(INI))
P7_TA(2012)0073A7-0037/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel „Az európai statisztikák szilárd minőségirányítása felé” című bizottsági közleményre (COM(2011)0211),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0037/2012),

A.  mivel az Eurostat 1953 óta áll fenn, és széles körben elismerik, hogy óvni kell függetlenségét;

B.  mivel a megbízható és pontos statisztikák elengedhetetlenek ahhoz, hogy a hatékony gazdasági és költségvetési politikát lehessen folytatni a tagállamokban és uniós szinten is;

C.  mivel a foglalkoztatást és növekedést célzó Európa 2020 stratégia és a gazdasági kormányzási csomag – ideértve az európai szemesztert is – sikeréhez kiváló minőségű független statisztikákra van szükség;

D.  mivel a statisztikák felhasználóinak releváns, időszerű és pontos adatokra van szükségük, amelyeket a nemzeti ügynökségek a pártatlanság, a tárgyilagosság és a szakmai függetlenség elveinek megfelelően gyűjtöttek és állítottak össze;

E.  mivel a statisztikáknak nyilvánosan hozzáférhetőnek, valamint a politikai döntéshozók és a polgárok számára egyaránt könnyen érthetőnek kell lenniük, és lehetővé kell tenniük különböző évek közötti összehasonlítást;

F.  mivel az európai statisztikák minősége a teljes előállítási folyamat integritásától függ; mivel a statisztikai előállítási módszerek folyamatban lévő korszerűsítése létfontosságú közberuházás, amelynek célja a teljes előállítási lánc egyszerűsítése, és uniós és nemzeti szinten folyamatos elkötelezettséget igényel;

G.  mivel az euróövezetet sújtó államadósság-válság rámutatott a statisztikai adatok pontatlansága által jelentett veszélyekre, illetve az upstream állami számviteli adatok gyenge minőségéből és a jelenlegi statisztikairányításban fellelhető hiányosságokból következően az ezekkel kapcsolatos csalásra;

H.  mivel a statisztikai hivataloknak nemcsak jogállásukból következően kell függetleneknek lenniük, hanem olyan beépített mechanizmusokkal és „tűzfalakkal” is rendelkezniük kellene, amelyek biztosítják, hogy a statisztikai hivatalok a politikai folyamatoktól függetlenek legyenek, és így elkerülhetőek legyenek a rendszerhibák; ugyanakkor ki kell hangsúlyozni, hogy a statisztikai adatok valóságtartalmáért és hitelességéért a mindenkori kormányok felelnek

I.  mivel erősíteni kell az Eurostat és a nemzeti számvevőszékek közötti kapcsolatot;

J.  mivel a tagállami nemzeti statisztikai intézeteket meg kell reformálni, hogy mielőbb megfeleljenek az új európai jogszabályoknak;

K.  mivel az összes tagállamra vonatkozó hozzávetőlegesen 350 statisztikai szabály a statisztikai szabályok betartásával kapcsolatosan a kisebb tagállamokra arányosan nagyobb terhet ró;

L.  mivel az Eurostat fogja biztosítani a költségvetési politika ellenőrzéséhez, a makrogazdasági egyensúlytalanságok összesítéséhez és az új érvényesítési mechanizmusokhoz szükséges gazdasági mutatókat; mivel a közelmúltbeli jogszabályi reformok – nevezetesen a gazdaságirányítási hatos csomag – az alapos és megbízható statisztikákat uniós szinten a gazdaságirányítás középpontjába helyezték;

1.  úgy véli, hogy a minőségre vonatkozóan rendszerszerű megközelítésre van szükség, ami szükségessé teheti az európai statisztikák előállítási módszerének reformját és általában az európai statisztikák, de különösen az államháztartási statisztikák minőségirányításában a korrekciós megközelítésről a preventív megközelítésre való fokozatos áttérést; üdvözli az európai statisztikák előállítására, valamint pontosságuk ellenőrzésére vonatkozó szabályok kötelező jellegét; úgy véli, hogy a statisztikai adatok hitelességének fenntartásához alapvető, hogy független statisztikai szervek létezzenek;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy a megfelelés és a jó minőségű adatok szolgáltatásának biztosítása érdekében nyújtson a tagállamok számára segítséget és szakértelmet a kutatással összefüggő és a jelentős módszertani akadályok leküzdésére;

3.  támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy a 223/2009/EK rendeletet (statisztikai rendelet) egy proaktívabb megközelítés meghatározása érdekében módosítsák, amelynek keretében az államháztartási adatokat a fellendülés korai szakaszában nyomon követik és értékelik, a lehető legkorábbi ponton lehetővé téve a korrekciós intézkedést; támogatja a nemzeti statisztikai hatóságok és az Eurostat szakmai függetlenségének megerősítését célzó jogi keret megteremtésére irányuló javaslatot, amely megkövetelné a tagállamoktól a hivatalos kötelezettségvállalást arra, hogy megtesznek minden szükséges intézkedést a statisztikába vetett bizalom fenntartására, és lehetővé teszik az európai statisztika gyakorlati kódexének szigorúbb érvényesítését;

4.  sürgeti, hogy a Bizottság terjesszen elő az Európai Parlament és a Tanács számára európai statisztikákra vonatkozó felülvizsgált magatartási szabályzat egyes elemeinek uniós jogszabályokba történő átemelését célzó jogalkotási javaslatokat annak érdekében, hogy egyértelműen meg lehessen különböztetni, melyek a nemzeti statisztikai ügynökségek és melyek a tagállamok kormányainak kötelezettségei és hatáskörei, továbbá biztosítsa az adatminőséggel kapcsolatos elszámoltathatóság nagyobb átláthatóságát és összehangoltságát;

5.  szorgalmazza az Eurostatnál, hogy a költséghatékonyság fenntartása érdekében folytassa a fő adatszolgáltatók és adatfelhasználók viszonylatában az európai statisztikák előállítási módszereinek korszerűsítésére irányuló erőfeszítéseit;

6.  kéri, hogy az Eurostat biztosítsa, hogy az állami számviteli rendszerek az összes tagállamban szabványosított módon működjenek, valamint ezeket belső és külső auditálási mechanizmusok, többek között a 479/2009/EK rendelet közelmúltban felülvizsgált jogi keretének alkalmazása, illetve további, megfelelőnek ítélt jogalkotási javaslatok erősítsék; üdvözli, hogy az Európai Bizottság az Eurostatot szélesebb nyomozati jogkörrel kívánja felruházni;

7.  hangsúlyozza, hogy minden tagállamnak gondoskodnia kellene arról, hogy a statisztikák minden kormányzati szinten pontosak legyenek; arra biztatja az Eurostatot, hogy tegye közzé a statisztikák valamennyi típusa tekintetében, hogy vannak-e annak pontosságával kapcsolatban kétségei;

8.  megítélése szerint a nemrégiben elfogadott gazdaságirányítási csomag standardokat tesz szükségessé a közszféra garanciákkal és feltételes kötelezettségekkel kapcsolatos – például az állami szektor garanciáiból eredő – kitettségeire, és a köz- és magánszféra közötti partnerségekből eredő kitettségekre vonatkozó, granuláris adatokkal kapcsolatban, amelyeket az Eurostatnak – valamennyi kormányzati szint figyelembevételével – haladéktalanul ki kell dolgoznia és közzé kell tennie;

9.  üdvözli, hogy az európai statisztikairányítási tanácsadó testület (ESGAB) biztosítja az Eurostat és az európai statisztikai rendszer független felügyeletét; kéri, hogy az Eurostat és más statisztikai hivatalok hajtsák végre az ESGAB 2011-es éves jelentésében előterjesztett ajánlásait;

10.  hangsúlyozza, hogy az Eurostatnak biztosítania kell az átláthatóságot saját személyzete vonatkozásában oly módon, hogy közzéteszi a saját tisztviselőire (akik köztisztviselők) és a szerződéses munkatársaira vonatkozó információkat, és tájékoztatást nyújt arról, hogy miképpen hasznosítják a nemzeti szakértők szakértelmét;

11.  hangsúlyozza, hogy a statisztikai szolgálatok esetleges politikai beavatkozások fenyegetésétől való függetlenségét nemzeti és európai szinten egyaránt biztosítani kell;

12.  megállapítja, hogy a minőségirányítási rendszer megköveteli az Eurostat és a befutó államháztartási adatok ellenőrzéséért felelős nemzeti szervek közötti szoros együttműködést; kéri, hogy a Bizottság terjesszen elő javaslatokat, amelyek nagyobb függetlenséget és nagyobb következetességet biztosítanak a nemzeti számvevőszékek hatáskörein belül a a költségvetési hiányra és államadósságra vonatkozó adatokhoz használt források minőségének ellenőrzése terén, és erősítik az Európai Számvevőszék koordinációs szerepét;

13.  hangsúlyozza, hogy az európai szemeszter megfelelő működésének előfeltétele a kormányzati pénzügyi statisztikák és más nemzeti statisztikai adatok minőségirányítása, valamint az adatok pontossága és kellő időben történő jelentése;

14.  elismeri, hogy a pontos statisztikák biztosítása sok esetben számos forrásból származó adat összegyűjtését és egybegyűjtését foglalhatja magában; megállapítja ezért, hogy a statisztikák közzétételére vonatkozó határidők rövidítése egyes esetekben csökkentheti a statisztikák megbízhatóságát vagy pontosságát, vagy növelheti az adatgyűjtés költségét, és azt ajánlja, hogy e terület bevált gyakorlatainak mérlegelésekor gondosan vizsgálják meg a kellő időben történő előállítás, a megbízhatóság és az előállítás költsége közötti egyensúlyt;

15.  sürgeti az Eurostatot, hogy vizsgálja meg, milyen módon tehetné még inkább felhasználóbaráttá – különösen online – kiadványait az átlagos polgárok és a nem szakmabeliek számára, különösen a grafikonok használatát illetően; meggyőződése, hogy az Eurostat honlapjának biztosítania kellene a hosszú távú adatsorokhoz való könnyebb hozzáférést, továbbá intuitív és összehasonlító grafikonokkal kellene szolgálnia, hogy nagyobb hozzáadott értéket nyújtson a polgároknak; hozzáteszi továbbá, hogy a honlap rendszeres frissítéseinek tagállamonként bontott információkkal kellene szolgálniuk, és azoknak éves és havi adatsorokat, illetve – amennyiben az lehetséges és hasznos – hosszú távú adatsorokat kellene tartalmazniuk;

16.  hangsúlyozza, hogy a pontos, releváns és magas színvonalú statisztikák biztosítása kulcsfontosságú a fenntartható és kiegyensúlyozott regionális fejlődés szempontjából; megjegyzi, hogy pontos, egzakt adatok alapján részletes információ szerezhető az egyes területekről – például a demográfiáról, a gazdaságról vagy a környezetről –, ezért azok döntő szerepet játszanak a regionális fejlesztéshez kapcsolódó döntéshozatalban, különösen az Európa 2020 stratégia végrehajtásának kontextusában;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is foglalkozzon a megbízható statisztikai adatok szükségességének kérdésével, mivel az ilyen adatok teszik lehetővé, hogy a területi, társadalmi és gazdasági problémákra az európai szakpolitikák regionális szinten megfelelőbben reagáljanak;

18.  támogatja az Eurostat azon szándékát, hogy létrehozza a „Kötelezettségvállalások a statisztikába vetett bizalomért” című dokumentum jogi kereteit; hangsúlyozza, hogy az uniós statisztikai rendszeren belül az adatbiztonsági szabálynak, valamint a szubszidiaritás elvének betartása segít a statisztikai ügynökségek iránti bizalom növelésében;

19.  megjegyzi, hogy az állami számviteli rendszerek működésének javítása elengedhetetlen; mindazonáltal felkéri a Bizottságot annak tisztázására, hogy szükséges és lehetséges-e az összes tagállam állami számviteli rendszerének szabványosítása; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy dolgozzon ki közös módszertant, és léptessen életbe hatékony, megfelelő és kipróbált megoldásokat;

20.  hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló, valamint az Európai Unió külső határai mentén elhelyezkedő területeken zajló társadalmi-gazdasági folyamatok, valamint a makrorégiók statisztikájának kutatásához koherens rendszer kidolgozására van szükség annak érdekében, hogy megbízható, teljes és pontos képet kapjunk a gazdaságról a regionális és makroregionális fejlődés tekintetében, ideértve mind a városi, mind a vidéki területeket; úgy véli, hogy a fizetési mérleghez kapcsolódó kutatási mechanizmusokat javítani kell; megjegyzi továbbá, hogy a regionális és nemzeti számlákat az európai statisztikák minőségének biztosítására szolgáló stabil rendszer keretében szigorúan ellenőrizni kell.

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat