Choisissez la langue de votre document :
- bg - български
- es - español
- cs - čeština
- da - dansk
- de - Deutsch
- et - eesti keel
- el - ελληνικά
- en - English
- fr - français
- ga - Gaeilge
- hr - hrvatski
- it - italiano
- lv - latviešu valoda
- lt - lietuvių kalba
- hu - magyar
- mt - Malti
- nl - Nederlands
- pl - polski
- pt - português
- ro - română
- sk - slovenčina
- sl - slovenščina
- fi - suomi
- sv - svenska
|
 Az Európai Halászati Alap ***I |
| ||||||||||
| |||||||||||
(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat) Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0484), – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0219/2011), – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére, – tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. október 27-i véleményére(1), – tekintettel a Tanács képviselőjének 2012. február 3-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja a Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban, – tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére, – tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A7-0447/2011), 1. elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot; 2. felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni; 3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek. Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. március 14-én került elfogadásra az Európai Halászati Alapról szóló 1198/2006/EK tanácsi rendeletnek a pénzügyi stabilitás vonatkozásában súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségekkel fenyegetett bizonyos tagállamok esetében a pénzügyi irányításra vonatkozó egyes rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló .../2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 387/2012/EU rendelet.)
| |||||||||||
| A kiváló minőségű marhahús behozatalára vonatkozó autonóm vámkontingens ***I |
| |||||||
| ||||||||
(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat) Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0384), – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0170/2011), – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére, – tekintettel a Tanács képviselőjének 2012. február 13-i levelében tett azon kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja a Parlament álláspontját az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban, – tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére, – tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A7-0025/2012), 1. elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot; 2. felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni; 3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek. Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. március 14-én került elfogadásra a kiváló minőségű marhahús behozatalára vonatkozó autonóm vámkontingens megnyitásáról szóló 617/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló .../2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 464/2012/EU rendelet.) | ||||||||
| A közös kereskedelempolitika ***I |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat) Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0082), – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0069/2011), – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére, – tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére, – tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A7-0028/2012), 1. elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot; 2. felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni; 3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek. Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. március 14-én került elfogadásra a közös kereskedelempolitikára vonatkozó egyes rendeletek bizonyos intézkedések elfogadási eljárásai tekintetében történő módosításáról szóló .../2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 207. cikkére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogi aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően, rendes jogalkotási eljárás keretében(1), mivel: (1) A közös kereskedelempolitikához kapcsolódó számos alaprendelet úgy rendelkezik, hogy a közös kereskedelempolitikát végrehajtó jogi aktusokat a különféle érintett jogi aktusokban meghatározott eljárások keretében a Tanács, vagy egyedi eljárások keretében és a Tanács ellenőrzése mellett a Bizottság fogadja el. Ezek az eljárások nem tartoznak a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i, 1999/468/EK tanácsi határozat hatálya alá(2). (2) A Lisszaboni Szerződéssel bevezetett rendelkezésekkel való összhang biztosítása érdekében indokolt módosítani ezeket az alaprendeleteket. Erre adott esetben a Bizottság felhatalmazása, valamint a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmus szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben(3) foglalt egyes eljárások alkalmazása révén kell sort keríteni. (3) A következő rendeleteket ezért megfelelően módosítani kell:
(4) A jogbiztonság biztosítása érdekében ez a rendelet nem érinti a hatálybalépése előtt megkezdett, de még nem végrehajtott intézkedések elfogadására irányuló eljárásokat, ELFOGADTA EZT A RENDELETET: 1. cikk Az e rendelet mellékletében felsorolt rendeleteket a melléklettel összhangban, a Szerződés 290. cikkének vagy a 182/2011/EU rendelet alkalmazandó szabályainak megfelelően ki kell igazítani. 2. cikk A mellékletben szereplő jogi aktusok rendelkezéseire való hivatkozásokat az e rendelet által kiigazítottak szerinti rendelkezésekre való hivatkozásokként kell érteni. A bizottságok korábbi neveire való hivatkozásokat az e rendelet szerinti új nevekre való hivatkozásokként kell érteni. A mellékletben felsorolt rendeletekben található „európai közösség”, „közösség” „európai közösségek” vagy „közösségek” kifejezésekre való hivatkozások az Európai Unióra vagy az Unióra való hivatkozásnak tekintendők; a „közös piac” kifejezésre való hivatkozások a belső piacra való hivatkozásnak tekintendők; „a 113. cikkben meghatározott bizottság”, „a 133. cikkben meghatározott bizottság”, „a 113. cikkben említett bizottság” és „a 133. cikkben említett bizottság” kifejezésekre való hivatkozások a 207. cikkben meghatározott bizottságra való hivatkozásnak tekintendők; „a Szerződés 113. cikk” vagy „a Szerződés 133. cikke” kifejezésekre való hivatkozások a Szerződés 207. cikkére való hivatkozásnak tekintendők. [Mód. 4] 3. cikk
4. cikk Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmincadik napon lép hatályba. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt . az Európai Parlament részéről az elnök a Tanács részéről az elnök MELLÉKLET A közös kereskedelempolitika területére tartozó és a Szerződés 290. cikkének vagy a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmus szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(30) alkalmazandó rendelkezéseinek megfelelően kiigazított rendeletek listája 1. A Tanács 2841/72/EGK rendelete (1972. december 19.) az Európai Gazdasági Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött megállapodásban előírt védintézkedésekről(31) A 2841/72/EGK rendelet tekintetében végrehajtási hatásköröket kell ruházni a Bizottságra, hogy a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően a rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket fogadjon el. Ennek megfelelően a 2841/72/EGK rendelet a következőképpen módosul:
2. A Tanács 2843/72/EGK rendelete (1972. december 19.) az Európai Gazdasági Közösség és az Izlandi Köztársaság között létrejött megállapodásban előírt védintézkedésekről(32) A 2843/72/EGK rendelet tekintetében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, hogy a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően a rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket fogadjon el. Ennek megfelelően a 2843/72/EGK rendelet a következőképpen módosul:
3. A Tanács 1692/73/EGK rendelete (1973. június 25.) az Európai Gazdasági Közösség és a Norvég Királyság között létrejött megállapodásban előírt védintézkedésekről(33) Az 1692/73/EGK rendelet tekintetében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, hogy a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően a rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket fogadjon el. Ennek megfelelően az 1692/73/EGK rendelet a következőképpen módosul:
3a. A Tanács 1993. december 6-i 3448/93/EK rendelete a mezőgazdasági termékek feldolgozásával előállított egyes árucikkekre alkalmazandó kereskedelmi szabályokról(34)[Mód. 29] A 3448/93/EK rendelet tekintetében részletes szabályok elfogadása és a rendelet B. mellékletének módosítása céljából fel kell hatalmazni a Bizottságot, hogy a Szerződés 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el. Továbbá végrehajtási hatásköröket kell ruházni a Bizottságra, hogy a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően elfogadja a rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Ennek megfelelően a 3448/93/EK rendelet a következőképpen módosul: [Mód. 30]
4. A Tanács 3286/94/EK rendelete (1994. december 22.) a nemzetközi kereskedelmi szabályok, különösen a Kereskedelmi Világszervezet égisze alatt kialakított kereskedelmi szabályok alapján a Közösséget megillető jogok gyakorlásának biztosítása érdekében a közös kereskedelmi politika területén követendő közösségi eljárások megállapításáról(36) A 3286/94/EK rendelet tekintetében végrehajtási hatásköröket kell ruházni a Bizottságra, hogy a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően a rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket fogadjon el. Ennek megfelelően a 3286/94/EK rendelet a következőképpen módosul:
5. A Tanács 385/96/EK rendelete (1996. január 29.) a vízi járművekre vonatkozó káros árképzés elleni védekezésről(37) A 385/96/EK rendelet tekintetében végrehajtási hatásköröket kell ruházni a Bizottságra, hogy a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően a rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket fogadjon el. Ennek megfelelően a 385/96/EK rendelet a következőképpen módosul:
6. A Tanács 2271/96/EK rendelete (1996. november 22.) harmadik ország által elfogadott jogszabályoknak az ország területén kívüli alkalmazásának hatása és az ilyen jogszabályon alapuló vagy abból eredő intézkedések elleni védelemről(38) A 2271/96/EK rendelet tekintetében a rendelet mellékletének módosítása céljából fel kell hatalmazni a Bizottságot, hogy a Szerződés 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el. Továbbá az említett rendeletnek a 182/2011/EU rendelettel összhangban való végrehajtásához szükséges intézkedések elfogadása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ennek megfelelően a 2271/96/EK rendelet a következőképpen módosul:
11c. cikk (1) Az Európai Parlament és a Tanács az értesítés napját követő két hónapos határidőn belül kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére e határidő egy hónappal meghosszabbodik. (2) Ha az említett határidő leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást, a felhatalmazáson alapuló jogi aktust ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az a benne megállapított napon hatályba lép. Ha az Európai Parlament és a Tanács egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást, a felhatalmazáson alapuló jogi aktust a határidő letelte előtt ki lehet hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az a határidő letelte előtt hatályba léphet. (4) Ha az Európai Parlament vagy a Tanács kifogást emel a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, az nem lép hatályba. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen kifogást emelő intézmény a kifogást megindokolja. [Mód. 69] 7. A Tanács 1515/2001/EK rendelete (2001. július 23.) a WTO Vitarendező Testülete által dömping- és szubvencióellenes ügyekkel kapcsolatban elfogadott jelentés után a Közösség által hozható intézkedésekről(40) Az 1515/2001/EK rendelet tekintetében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, hogy a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően a rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket fogadjon el. Ennek megfelelően az 1515/2001/EK rendelet a következőképpen módosul:
8. A Tanács 2248/2001/EK rendelete (2001. november 19.) egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Horvát Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodás, valamint az Európai Közösség és a Horvát Köztársaság közötti ideiglenes megállapodás alkalmazására vonatkozó egyes eljárásokról(41) A 2248/2001/EK rendelet tekintetében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, hogy a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően a rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket fogadjon el. Ennek megfelelően a 2248/2001/EK rendelet a következőképpen módosul:
a) a cikk szövege a következő (3a) és (3b) bekezdéssel egészül ki:" (3a) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén a/az [xxxx/2011]/EU rendelet [5]. cikkét kell alkalmazni. (3b) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén a/az [xxxx/2011]/EU rendelet [8]. cikkét kell alkalmazni, az [5]. cikkével összefüggésben.»;
[Mód. 88]
3. A 7e. cikkben az (1) bekezdés második mondata helyébe a következő szöveg lép:" Amennyiben szükséges, a Bizottság védintézkedéseket fogad el a 7a. cikk (3a)7fa. cikk (5) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően; az olyan támogatások esetében azonban, amelyekre az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. június 11-i 597/2009/EK tanácsi rendeletet* kell alkalmazni, az említett rendeletben meghatározott eljárások keretében kell az intézkedéseket meghozni. [Mód. 90] * HL L 188., 2009.7.18., 93. o. "
9. A Tanács 153/2002/EK rendelete (2002. január 21.) az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság között létrejött stabilizációs és társulási megállapodás, valamint az Európai Közösség és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság között létrejött ideiglenes megállapodás alkalmazására vonatkozó egyes eljárásokról(42) A 153/2002/EK rendelet tekintetében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, hogy a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően a rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket fogadjon el. Ennek megfelelően a 153/2002/EK rendelet a következőképpen módosul:
a) a cikk szövege a következő (3a) és (3b) bekezdéssel egészül ki:" (3a) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén a/az [xxxx/2011]/EU rendelet [5]. cikkét kell alkalmazni. (3b) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén a/az [xxxx/2011]/EU rendelet [8]. cikkét kell alkalmazni, az [5]. cikkével összefüggésben.»; "
10. A Tanács 427/2003/EK rendelete (2003. március 3.) a Kínai Népköztársaságból származó behozatalra vonatkozó, átmeneti termékspecifikus védelmi mechanizmusról, valamint az egyes harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó közös szabályokról szóló 519/94/EK rendelet módosításáról(43) A 427/2003/EK rendelet tekintetében a 625/2009/EK rendelet I. mellékletének módosítása céljából fel kell hatalmazni a Bizottságot, hogy a Szerződés 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el. Továbbá végrehajtási hatásköröket kell ruházni a Bizottságra, hogy a 427/2003/EK rendeletnek a 182/2011/EU rendeletnek megfelelő végrehajtásához szükséges intézkedéseket fogadjon el. [Mód. 108] Ennek megfelelően a 427/2003/EK rendelet a következőképpen módosul:
11. A Tanács 452/2003/EK rendelete (2003. március 6.) a dömpingellenes, illetve szubvencióellenes intézkedések és védintézkedések együttes alkalmazása esetén a Közösség által hozható intézkedésekről(45) A 452/2003/EK rendelet tekintetében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően a rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket fogadjon el. Ennek megfelelően a 452/2003/EK rendelet a következőképpen módosul:
12. A Tanács 673/2005/EK rendelete (2005. április 25.) az Amerikai Egyesült Államokból származó egyes termékekre vonatkozóan kiegészítő behozatali vámok megállapításáról(46) A 673/2005/EK rendelet tekintetében a Tanácsnak joga van a rendelet hatályon kívül helyezésére. A Tanácsnak ezt a jogát vissza kell vonni, és a rendelet hatályon kívül helyezésére a Szerződés 207. cikkét kell alkalmazni. Ennek megfelelően a 673/2005/EK a következőképpen módosul: A rendelet 7. cikkét el kell hagyni. 12A. A Tanács 1236/2005/EK rendelete (27 június 2005) egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről(47)[Mód. 129] Az 1236/2005/EK rendelet tekintetében a rendelet mellékleteinek módosítása céljából fel kell hatalmazni a Bizottságot, hogy a Szerződés 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el. Ennek megfelelően az 1236/2005/EK rendelet a következőképpen módosul: [Mód. 130]
13. A Tanács 1616/2006/EK rendelete (2006. október 23.) az Európai Közösségek és azok tagállamai, valamint az Albán Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodás, valamint az Európai Közösség és az Albán Köztársaság közötti ideiglenes megállapodás alkalmazására vonatkozó egyes eljárásokról(49) Az 1616/2006/EK rendelet tekintetében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően a rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket fogadjon el. Ennek megfelelően az 1616/2006/EK rendelet a következőképpen módosul:
14. A Tanács 1528/2007/EK rendelete (2007. december 20.) a gazdasági partnerségi megállapodásokat létrehozó vagy azok létrehozásához vezető megállapodásokban meghatározott, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS-államok) csoportjának egyes tagjaiból származó termékekre vonatkozó szabályozások alkalmazásáról(50) Az 1528/2007/EK rendelet tekintetében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően a rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket fogadjon el. Ennek megfelelően az 1528/2007/EK rendelet a következőképpen módosul:
a) a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:" (2) A Bizottság a 24a., 24b. és 24c cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján módosítja az I. mellékletet az AKCS-államok csoportjába tartozó azon régiók vagy államok felvétele érdekében, amelyek lezárták tárgyalásaikat egy, az Unió és az adott régió vagy állam közötti, legalább a GATT 1994 XXIV. cikkében meghatározott követelményeknek megfelelő megállapodásról.»; "b) a (3) bekezdésben a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:" »(3) Az ilyen régió vagy állam az I. melléklet listáján marad, amíg a Bizottság a 24a., 24b. és 24c. cikknek megfelelően el nem fogadja az I. mellékletet módosító, felhatalmazáson alapuló jogi aktust, amely az adott államot vagy régiót eltávolítja a mellékletből, különösen a következő esetekben: "[Mód. 155]
15. A Tanács 140/2008/EK rendelete (2007. november 19.) az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Montenegrói Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodás és az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a Montenegrói Köztársaság közötti ideiglenes megállapodás alkalmazására vonatkozó egyes eljárásokról(51) A 140/2008/EK rendelet tekintetében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően a rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket fogadjon el. Ennek megfelelően a 140/2008/EK rendelet a következőképpen módosul:
16. A Tanács 55/2008/EK rendelete (2008. január 21.) a Moldovai Köztársaságnak szánt autonóm kereskedelmi kedvezmények bevezetéséről, valamint a 980/2005/EK rendelet és a 2005/924/EK bizottsági határozat módosításáról(53) Az 55/2008/EK rendelet tekintetében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően a rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket fogadjon el. Ennek megfelelően az 55/2008/EK rendelet a következőképpen módosul:
17. A Tanács 594/2008/EK rendelete (2008. június 16.) az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről Bosznia és Hercegovina közötti stabilizációs és társulási megállapodás, valamint az Európai Közösség és Bosznia és Hercegovina közötti, a kereskedelemről és a kereskedelemmel kapcsolatos ügyekről szóló, ideiglenes megállapodás alkalmazására vonatkozó egyes eljárásokról(54) Az 594/2008/EK rendelet tekintetében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően a rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket fogadjon el. Ennek megfelelően az 594/2008/EK rendelet a következőképpen módosul:
18. A Tanács 732/2008/EK rendelete (2008. július 22.) az általános tarifális preferenciák rendszerének 2009. január 1-jétől történő alkalmazásáról, illetve az 552/97/EK és az 1933/2006/EK rendelet, valamint az 1100/2006/EK és a 964/2007/EK bizottsági rendelet módosításáról(55) A 732/2008/EK rendelet tekintetébenAz 732/2008/EK rendelet tekintetében a rendelet I. mellékletének módosítása céljából fel kell hatalmazni a Bizottságot, hogy a Szerződés 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el. Továbbá a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően a rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket fogadjon el. [Mód. 229] Ennek megfelelően a 732/2008/EK rendelet a következőképpen módosul:
a) a (3) bekezdés második mondata helyébe a következő szöveg lép:" (3) Amennyiben a Bizottság úgy találja, hogy a megállapítások a 15. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett ok miatt indokolják az ideiglenes visszavonást, úgy – a 27. cikk (5) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárásnak megfelelően – határoz arról, hogy hat hónapon keresztül nyomon követi és értékeli a helyzetet az érintett kedvezményezett országban. A Bizottság értesíti az érintett kedvezményezett országot erről a határozatáról, és értesítést tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában, amelyben bejelenti, hogy ideiglenesen vissza kívánja vonni a kedvezményes előírásokat a valamely kedvezményezett országból származó valamennyi termék vagy egyes termékek tekintetében, kivéve, ha a határidő vége előtt az érintett kedvezményezett ország kötelezettséget vállal arra, hogy meghozza a III. melléklet A részében említett egyezményeknek ésszerű időn belül való megfeleléshez szükséges intézkedéseket. "[Mód. 239]
Az 597/2009/EK rendelet tekintetében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően a rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket fogadjon el. Ennek megfelelően az 597/2009/EK rendelet a következőképpen módosul: A (16) preambulumbekezdés helyébe a következő szöveg lép:
20. A Tanács 260/2009/EK rendelete (2009. február 26.) a behozatalra vonatkozó közös szabályokról(58) A 260/2009/EK rendelet tekintetében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően a rendelet végrehajtásához szükséges intézkedések fogadjon el. Ennek megfelelően a 260/2009/EK rendelet a következőképpen módosul:
21. A Tanács 625/2009/EK rendelete (2009. július 7.) az egyes harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó közös szabályokról(59) A 625/2009/EK rendelet tekintetében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően a rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket fogadjon el. Ennek megfelelően a 625/2009/EK rendelet a következőképpen módosul:
22. A Tanács 1061/2009/EK rendelete (2009. október 19.) a kivitelre vonatkozó közös szabályokról(60) Az 1061/2009/EK rendelet tekintetében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően a rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket fogadjon el. Ennek megfelelően az 1061/2009/EK rendelet a következőképpen módosul:
(5) Amennyiben a Bizottság az e cikk (1) bekezdésének megfelelően járt el, legkésőbb az általa elfogadott intézkedés hatálybalépésétől számított tizenkettedik munkanapon határoz a 7. cikk szerinti megfelelő intézkedések elfogadásáról. Ha az intézkedés hatálybalépését követő hat hét elteltével nem fogadnak el intézkedéseket, az érintett intézkedést visszavontnak kell tekinteni.
23. A Tanács 1215/2009/EK rendelete (2009. november 30.) az Európai Unió stabilizációs és társulási folyamatában részt vevő vagy ahhoz kapcsolódó országokra és területekre vonatkozóan kivételes kereskedelmi intézkedések bevezetéséről(61) Az 1215/2009/EK rendelet tekintetében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmus szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, [2011. xx. yy]-i [xxxx/2011]/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(62) megfelelően a rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket fogadjon el. Ennek megfelelően az 1215/2009/EK rendelet a következőképpen módosul:
a) a (2) bekezdés második albekezdését el kell hagyni; b) a cikk a következő (3) bekezdéssel egészül ki:" (3) Az (1) vagy (2) bekezdésre vonatkozó megfelelés hiányában az e rendelet alapján az országnak biztosított kedvezményeket a 8a. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően teljesen vagy részben fel lehet függeszteni. "
a) az (1) bekezdés a következőképpen módosul: (1) az a) pont helyébe a következő szöveg lép:"
(2) a szöveg a következő második albekezdéssel egészül ki:" Az első albekezdésben említett intézkedéseket a 8a. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kell elfogadni. "b) a (2) bekezdést el kell hagyni; c) a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: " 'A felfüggesztés időtartamának lejártakor a Bizottság határoz az ideiglenes felfüggesztés megszüntetéséről vagy a felfüggesztés (1) bekezdés szerinti meghosszabbításáról.» "[Mód. 297] 24. A Tanács 1225/2009/EK rendelete (30 november 2009) az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről(63) Az 1225/2009/EK rendelet tekintetében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően a rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket fogadjon el. Ennek megfelelően az 1225/2009/EK rendelet a következőképpen módosul:
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| A 2013. évi költségvetésre vonatkozó általános iránymutatások – III. szakasz – Bizottság |
| |||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 313. és 314. cikkére, – tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1), – tekintettel a Bizottság által a fent említett, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 46. pontjának értelmében benyújtott, a 2007–2013-as időszakra vonatkozó aktualizált pénzügyi programozásra, – tekintettel az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére(2), – tekintettel a 2013. évi költségvetési iránymutatásokról szóló, 2012. február 21-i tanácsi következtetésekre, – tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0040/2012), Az uniós költségvetés szerepe a gazdasági és pénzügyi válság leküzdésében 1. elismeri a tagállamok többsége által a pénzügyi és gazdasági válság miatt a költségvetésük megszilárdítására tett erőfeszítéseket; hangsúlyozza azonban, hogy az EU további politikai integráció, közös eszközök – mint az automatikus szankciók, a Bizottság azon joga, hogy jogi lépéshez folyamodjon a túlzott hiány esetén követendő eljárásban, valamint az uniós finanszírozású közös programok – és az azok működését biztosító források nélkül soha nem lesz képes megfelelő választ adni a jelenlegi gazdasági és szociális válságra, sem pedig megelőzni a jövőbeli válságokat; kitart amellett, hogy a gazdasági fellendülés a szolidaritás megerősítését, illetve a fenntartható fejlődés és a foglalkoztatás fokozását célzó intézkedéseket tesz szükségessé; üdvözli, hogy az Európai Tanács elismeri ezt 2012. január 30-i nyilatkozatában és 2012. március 1-jén és 2-án tartott csúcstalálkozójának következtetéseiben, de ragaszkodik ahhoz, hogy konkrét intézkedésekre van szükség, nevezetesen az EU költségvetésének közös eszközként történő felhasználása által; hangsúlyozza, hogy a fent említett nyilatkozatokban kijelölt prioritásokat az Európai Parlament a korábbi költségvetési eljárások során szorgalmazta; 2. továbbra is aggasztja a világot sújtó, példa nélküli átfogó válság, amely súlyos károkat okozott a gazdasági növekedés és a pénzügyi stabilitás terén, továbbá erősen rontotta a tagállamok pozícióját az államháztartási hiány és az államadósság tekintetében; megérti a Tanács nemzeti szintű gazdasági és költségvetési korlátokkal kapcsolatos aggályait, és kitart amellett, hogy 2013 a gazdasági fellendülés szempontjából kulcsfontosságú év lesz; 3. emlékeztet arra, hogy az Európai Unió költségvetése a tagállamok és a nemzedékek közötti szolidaritás kifejezésének egyik legjelentősebb eszköze, és hogy a költségvetés egyértelműen hozzáadott értékkel bír, hiszen rendkívüli hatást gyakorol a reálgazdaságra és az európai polgárok mindennapi életére; emlékeztet arra, hogy amennyiben az uniós politikákat kizárólag a tagállamok finanszíroznák, költségeik az egekbe szöknének, és ebben a tekintetben, illetve szinergikus módon történő felhasználása esetén az uniós költségvetés valójában egyértelműen közös megtakarítást jelent mindannyiunk jóléte érdekében; véleménye szerint a nemzeti szintű megszorító intézkedések nem vezethetnek hasonló szintű csökkenéshez uniós szinten, mivel az ezen a szinten elköltött minden euró megtakarításokat eredményezhet a 27 tagállamban; 4. kiemeli, hogy válság idején minden eddiginél erőteljesebben fokozni kell az uniós szinten megtett közös erőfeszítéseket annak biztosítása érdekében, hogy tevékenységeink sikerrel járjanak; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió éves költségvetésének − annak serkentő hatásával együtt −, a nemzeti költségvetések prioritásainak és az összes többi európai eszköznek a tagállamok gazdaságélénkítési politikáját kell támogatniuk, és azokat hozzá kell igazítani az Európa 2020 növekedési és foglalkoztatási stratégiához, és hogy ez elengedhetetlen a stratégia sikeréhez, valamint az uniós politikákba vetett bizalom – különösen a polgárok körében történő – fenntartásához; hangsúlyozza, hogy minthogy az uniós költségvetés a beruházások katalizátora, csökkentése kedvezőtlen hatást gyakorolna a növekedés és a munkahelyteremtés biztosítására; 5. véleménye szerint a növekedés és a munkahelyteremtés előmozdításához a fenntartható és hosszú távú iparpolitika, a versenyképesség, az innováció és a kis-és középvállalkozások (kkv-k) támogatását célzó konkrét fellépésekre és fokozott költségvetési erőfeszítésekre van szükség, mivel az EU gazdasági potenciálja nagyrészt a kkv-któl függ, amelyek – a közelmúltban készült tanulmányok szerint – 2002 és 2010 között a tényleges új munkahelyek 85%-át teremtették az EU-ban, és gazdasági növekedésünk motorjaként működnek; ezért kulcsfontosságú a vállalkozói mentalitás és az induló üzleti vállalkozások konkrét fellépések révén történő támogatása, és ennek érdekében megfelelő forrásokat kell rendelkezésre bocsátani; ezért elismeri, hogy erőfeszítéseket kell tenni a növekedés támogatását célzó európai uniós finanszírozás további megerősítése érdekében; 6. hangsúlyozza, hogy ez a támogatás nagy szerepet játszana annak megelőzésében, hogy a kkv-k csökkentsék beruházásaikat – különösen a kutatás és fejlesztés területén –, emellett elősegítené a foglalkoztatást és a szakmai képzést, különösen fiatalok számára, és biztosítaná a készségek megőrzését; úgy véli, hogy az EBB által a kkv-k és az infrastruktúrák számára nyújtott támogatás fokozását kulcsfontosságúnak kell tekinteni, ekképpen hozzájárulva a kkv-k innovációs potenciáljának felszabadításához, ami elengedhetetlen az EU fellendülése és egy tudásalapú társadalom kialakítása szempontjából; ennek kapcsán továbbra is hangsúlyozza, hogy tovább kell egyszerűsíteni az uniós finanszírozású programokkal kapcsolatos pályázati eljárást; 7. úgy véli, hogy az uniós költségvetésen keresztül a fenntartható gazdaságba történő beruházások növelése a jelenlegi költségvetéshez képest több munkahely létrejöttét eredményezheti; az ilyen beruházások ezért jelentős mértékben hozzájárulnának ahhoz, hogy az Uniót ismét növekedési pályára állítsák; 8. hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia sikeres megvalósítása nagymértékben függ a mai fiataloktól, akik a valaha legmagasabb végzettségűek, technikailag a legképzettebbek és leginkább mobilisak, ezért a legnagyobb erőforrást jelentik és fogják jelenteni a növekedés és foglalkoztatás számára az EU-ban; aggasztónak tartja, hogy a tagállamokban a fiatalok között magas a munkanélküliség aránya; következésképpen hangsúlyozza, hogy a lehető legnagyobb erőfeszítést kell tenni uniós és nemzeti szinten annak biztosítására, hogy a növekedés és a foglalkoztatás ténylegesen megvalósul, különösen a fiatalok számára, akik az EU közös jövőjét jelentik, hasonlóképpen hangsúlyozza, hogy sürgősen napirendre kell tűzni az Európai Unión belüli munkanélküliség és az egyre növekvő szegénység jelentette kihívásokat az „Európai platform a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen” kiemelt kezdeményezés szellemében; 9. tudomásul veszi a Bizottság azon javaslatát, amely a kkv-k támogatására és a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemre irányítaná át az összes uniós strukturális alap (Európai Regionális Fejlesztési Alap és Európai Szociális Alap) keretében még betervezendő 82 milliárd eurós összeget; megfelelő tájékoztatást kér a kezdeményezéssel, annak megvalósításával és a 2013-as költségvetésre gyakorolt végső hatásaival kapcsolatban; Jól összehangolt, felelősségteljes költségvetés 2013-ra 10. hangsúlyozza, hogy a válság leküzdése érdekében eddig megtett összes intézkedésnek hozzá kell járulnia a növekedés útjára való visszatéréshez; ebben az összefüggésben kiemeli, hogy a testre szabott megszorító intézkedéseket fenntartható gazdasági fejlődést eredményező célzott beruházásoknak kell kísérniük; hangsúlyozza, hogy ebben a tekintetben az uniós költségvetés meghatározó szerepet tölt be, mivel olyan eszközként szolgál, amely valamennyi területen gyors és jól összehangolt fellépést biztosít a válság reálgazdaságra gyakorolt hatásainak csökkentése érdekében, valamint katalizátorként szolgál a beruházások, a növekedés és a foglalkoztatás Európán belüli fellendítéséhez; 11. hangsúlyozza, hogy a nemzeti és uniós szinten közös politikai kötelezettségvállalások és prioritások jól összehangolt, következetes és időben történő megvalósítása érdekében a nemzeti és az európai intézményeknek együtt kell működniük, és a közkiadásokat elsősorban a növekedési területekre kell összpontosítaniuk, a tervezett fellépések következményeit előzetesen fel kell mérniük, és fokozniuk kell az ezen fellépések közötti szinergiákat, valamint biztosítaniuk kell, hogy a fellépések az akadályok elmozdítása és a kihasználatlan képességek feltárása révén pozitív következményekkel járjanak; ennek kapcsán kiemeli annak jelentőségét, hogy továbbra is szervezzenek parlamentközi vitákat − még a tavaszi csúcstalálkozó, a Bizottság költségvetés-tervezetének benyújtása és a tagállamok nemzeti költségvetési eljárásainak kezdete előtt − a tagállamok és az Unió közös költségvetési irányvonalairól annak biztosítása érdekében, hogy a Parlament európai szemeszter alatti fokozottabb tevékenységeinek keretében összehangolják az uniós és a nemzeti költségvetéseket a demokratikus legitimitás növelése érdekében, amint azt a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről szóló 2011. december 1-jei állásfoglalás is kérte; 12. felszólít arra, hogy felelősségteljes, eredményorientált, magas színvonalú költekezésen, valamint a rendelkezésre álló uniós pénzeszközök optimális és időben történő felhasználásán alapuló költségvetést fogadjanak el; az Európai Tanács tagjainak 2012. január 30-i nyilatkozatának szellemében hangsúlyozza a növekedésbe és a foglalkoztatatásba való beruházások szükségességét, különösen, ami a kkv-kat és a fiatalokat illeti; hangsúlyozza, hogy a parlamenti szakbizottságokkal együtt nem csak azon konkrét területek meghatározásában szándékozik részt venni, amelyeken belül meg kell erősíteni a fellépéseket, hanem a lehetséges negatív prioritások beazonosításában is; 13. hangsúlyozza, hogy az EU költségvetése kizárólag olyan szakpolitikákba és fellépésekbe való beruházásra szolgál, amelyek uniós szintű hozzáadott értékkel bírnak; felhívja a figyelmet arra, hogy az uniós költségvetés – amely nem fordulhat hiányba – sokkal ösztönzőbben hat a növekedésre és a foglalkoztatásra, mint a nemzeti kiadások, továbbá jobban felgyorsítja a befektetéseket, hamarabb megteremti a stabilitást Európában és fokozottabban hozzájárul ahhoz, hogy az EU kilábaljon a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságból; hangsúlyozza azonban, hogy további beruházások ösztönzésére van szükség annak érdekében, hogy ne kerüljenek veszélybe a gazdasági fellendüléssel és a versenyképességgel kapcsolatos kulcsfontosságú projektek; ebben az összefüggésben rámutat arra, hogy az új és fejlettebb finanszírozási eszközök kidolgozása a magánberuházások bevonzása, a nemzeti szintű megszorítások ellensúlyozása és a közkiadások optimalizálása révén tovább fokozhatja az uniós kiadások növekedésserkentő erejét; 14. emlékeztet arra, hogy 2000 és 2011 között az Unióban a nemzeti költségvetések átlagosan 62%-kal nőttek, míg az uniós költségvetési kifizetések kicsit kevesebb mint 42%-kal emelkedtek, miközben az Unió 15-ről 27 tagúvá bővült; 15. különleges figyelmet fog fordítani a 2013. évi költségvetési eljárás során az EP előző évek költségvetéseire vonatkozó prioritásainak végrehajtására, és a versenyképesség és a foglalkoztatás előmozdítása, valamint egyéb ágazati prioritásainak tekintetében szorosan nyomon követi a tagállamok által teljes mértékben támogatott Európa 2020 stratégia finanszírozását és végrehajtását; 16. örömmel látja, hogy a 2012–2013-ra vonatkozó pénzügyi programozás utolsó változatának benyújtásakor az Európai Bizottság − 2011-hez hasonlóan − tiszteletben tartotta az EP 2012-es költségvetési prioritásait, és nem ellensúlyozta a múltbeli emelkedéseket; kéri, hogy a 2013-as költségvetési tervezet esetében ugyanígy járjanak el; 17. emlékeztet arra, hogy a jelenlegi pénzügyi kereten belül számos fejezet − különösen az 1a. alfejezet („Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért”) és a 4. fejezet („Az EU mint globális szereplő”) − nem elegendő a Parlament, a Tanács és a Bizottság által prioritásként jóváhagyott politikák megvalósításához; emlékeztet továbbá arra, hogy egyes politikák esetében többször is felül kell vizsgálni az előirányzatokat az új célkitűzéseknek és feladatoknak való megfelelés érdekében, ezáltal is kihasználva a rugalmassági eszközt majdnem az összes éves költségvetésben; hangsúlyozza, hogy nem fogadja el a régóta fennálló uniós politikai kötelezettségvállalások veszélyeztetését; emlékeztet különösen arra, hogy a nemzetközi megállapodásokban és/vagy az EU és nemzetközi szervezetek közötti megállapodásokban tett pénzügyi kötelezettségvállalásokat tiszteletben kell tartani, és megfelelően bele kell foglalni a költségvetés-tervezetbe; Az Unió programjainak és prioritásainak végrehajtását célzó 2013. évi költségvetés 18. emlékeztet arra, hogy a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret a polgárok jólétének és életminőségének javítását, valamint a bővítésből adódó lehetőségek teljes mértékű kihasználását célozta, ennek ellenére az EU 2008 óta példa nélküli válsággal néz szembe, amely minden egyes éves költségvetésre hatást gyakorolt; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a 2007–2013-as pénzügyi keretet nem vizsgálták felül a gazdasági és pénzügyi válságból eredő további pénzügyi szükségletek figyelembevétele céljából, ezzel szemben 2007 óta valamennyi éves költségvetés esetén összességében jelentős tartalékkeretek maradtak meg a felső határérték alatt, és hogy ebben a tekintetben az összes éves költségvetés korlátozott és szigorú volt; hangsúlyozza, hogy a kapcsolódó kifizetéseket ezért legalábbis a rendes költségvetési ciklusnak megfelelően kell teljesíteni; emlékeztet arra, hogy a kifizetések csak a pénzeszközök tényleges kifizetését megelőzően fennálló időbeli eltolódás miatt vannak elválasztva a kötelezettségvállalási előirányzatoktól a többéves programok esetében; 19. hangsúlyozza, hogy mivel 2013 a jelenlegi programozási időszak utolsó éve, a kifizetések terén be kell pótolni a lemaradást, mint mindig, amikor egy pénzügyi keret lezárul, mivel megkezdődik a 2007–2013-as programok lezárásának folyamata, a kötelezettségvállalások tekintetében pedig tiszteletben kell tartani a pénzügyi tervben szereplő − 2013-ra vonatkozóan a 152 milliárd eurót megközelítő − összegeket; emlékeztet arra, hogy a kifizetések szintjének mesterséges csökkentése késleltetni fogja a szerződéses kötelezettségek és a korábbi uniós kötelezettségvállalások végrehajtását, emellett késedelmi kamatot eredményezhet, és az európai politikákba vetett bizalom, valamint az uniós intézmények hitelességének gyengülését idézheti elő; ezért hangsúlyozza, hogy a szerződések szerinti tartozásokat a költségvetési fegyelem elvét követve a lehető leghamarabb ki kell fizetni; 20. megállapítja, hogy a Tanácsban az utóbbi néhány költségvetési eljárás során fő politikai kérdéssé vált a kifizetések szintje, melyet technikai követelmények, úgymint végrehajtási adatok, a felvevőképességre vonatkozó előrejelzések vagy a fennálló kötelezettségvállalások szintje alapján kellene meghatározni, tekintettel arra, hogy tulajdonképpen a korábbi kötelezettségvállalások eredményeként írható le; felhívja a figyelmet a 2011 végén fennálló kötelezettségvállalások növekvő arányára, amikor is az ilyen kötelezettségvállalások összege elérte a 207 milliárd eurót, azaz majdnem 7%-kal meghaladta a 2010 végén rögzített szintet; tekintettel a kötelezettségvállalási és a kifizetési előirányzatok közötti különbséggel foglalkozó, közelgő intézményközi találkozóra, párbeszédet kezdeményez a Bizottsággal annak egyértelmű tisztázására, hogy a fennálló kötelezettségvállalások miből állnak; ragaszkodik ahhoz, hogy a Tanács tartózkodjon a kifizetési szintek tényleges igények és jogi kötelezettségek figyelembevétele nélkül történő, előzetes meghatározásától; megállapítja továbbá, hogy a fennálló kötelezettségvállalások időbeli elhatárolása valójában akadályozza azt, hogy az uniós költségvetés átlátható legyen, és egyértelműen bemutassa, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a kötelezettségvállalási és a kifizetési előirányzatok egy adott költségvetési évben; 21. hangsúlyozza, hogy az „uniós költségvetésben nettó befizető/az uniós költségvetésben nettó haszonélvező” megközelítés önmagában nem veszi kellően figyelembe az uniós költségvetés tagállamokat érintő, a közös uniós szakpolitikai célokat támogató pozitív tovagyűrűző hatásait; komoly aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az utolsó két költségvetésben csak nagyon csekély, a 2012-es költségvetés esetében például az infláció szintje alatti mértékben emelkedtek a kifizetések, egy olyan kritikus időszakban, amikor az összes beruházási program esetében már el kellett volna érni azt, hogy a programok teljes iramban haladjanak előre és teljes mértékben kiaknázzák a bennük rejlő lehetőségeket; 22. hangsúlyozza, hogy a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét követve el kell kerülni a költségvetés alulméretezését, és hogy az előirányzatokat a felvevőképesség reális becsléseihez kell igazítani; hangsúlyozza, hogy az előirányzatok szintjének a reális bizottsági becslésekkel szembeni mesterséges csökkentése akadályozhatja a költségvetés lehetséges legmagasabb végrehajtási szintjének elérését; emlékeztet arra, hogy a Bizottság költségvetési tervezetében javasolt kifizetési előirányzatok szintjét főként a tagállamok saját előrejelzései és végrehajtási kapacitásuk határozza meg, mivel a tagállamok gazdálkodnak – a Bizottsággal közösen – az uniós finanszírozás több mint 80%-ával; 23. sajnálja, hogy miközben a Tanács 2011 decemberében elutasította egyes meghatározott többletszükségletek finanszírozását, 2011 végén több mint 10 milliárd eurós kifizetési kérelmet nem sikerült teljesíteni, ami most közvetlenül kihat a 2012-ben rendelkezésre álló kifizetési előirányzatokra; aggódik amiatt, hogy az elutasítást az idézte elő, hogy a Tanács megkérdőjelezte a Bizottság végrehajtási adatait és szükségletekre vonatkozó felmérését, anélkül, hogy alternatív adatokat vagy forrásokat nevezett volna meg; 24. következésképpen komoly aggodalmát fejezi ki a 2012-es kifizetések helyzete miatt, és javaslat előterjesztésére szólítja fel a Bizottságot annak érdekében, hogy ebben az évben a lehető leghamarabb megoldást találhassanak a problémára, és ne halasszák el azt újra, ezúttal 2013-ra; úgy gondolja továbbá, hogy a következő év előirányzatainak jelenlegi szükségletek finanszírozására történő felhasználása rossz pénzgazdálkodásról tanúskodik, és sérti az évenkéntiség elvét; komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy ez a gyakorlat aláássa az Unió „zéró adósság” politikáját; 25. ismételten felszólítja a Tanácsot, hogy a költségvetési eljárás alatt ne csökkentse mesterségesen a kifizetéseket, és hangsúlyozza, hogy a jelek szerint e gyakorlat következtében a kifizetések szintje fenntarthatatlanná válik; ilyen javaslatok esetén kéri, hogy a Tanács nyilvánosan indokolja és egyértelműen jelölje meg, véleménye szerint mely uniós programok vagy projektek halaszthatók el vagy törölhetőek teljes egészében; 26. ezzel összefüggésben arra kéri a Tanácsot, hogy álláspontját realista és felelősségteljes költségvetés-tervezés alapján alakítsa ki, továbbá továbbra is folyamatosan ellenőrizni kívánja a 2012-es előirányzatok, és különösen a kifizetések végrehajtását; kéri a Tanácsot, hogy kövesse példáját, annak érdekében, hogy a költségvetési hatóság közös, aktualizált végrehajtási adatok alapján tudjon dolgozni, és megbízhatóan meg tudja becsülni a kiadásokat; ebből a célból egy megfelelő szintű intézményközi találkozóra hívja a Tanácsot és a Bizottságot 2012 első félévében, annak érdekében, hogy a felek tisztázzák és lezárják a végrehajtási adatokkal és a becsült kifizetési igényekkel kapcsolatos lehetséges félreértéseket, továbbá közösen értékeljék a kifizetések helyzetét a 2012-es és 2013-as költségvetési években; 27. hangsúlyozza az európai felügyeleti hatóságok (az EBH, az EBFH és az EÉPH) finanszírozásának fontosságát, hogy a jövőbeni válságok elkerülése érdekében átfogóan meg lehessen valósítania a pénzügyi szabályozási menetrendet és a felügyeleti struktúrákat; kiemeli, hogy az európai felügyeleti hatóságok és a számukra nyújtott független jogi szolgáltatások finanszírozását a költségvetésen belül prioritásnak kell tekinteni; 28. örömmel látja, hogy 2011 decemberében megállapodás született az ITER többletköltségeinek finanszírozásáról; sürgeti a Bizottságot, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben a megállapodásban elért közös következtetéseket, és a 2013-as költségvetési tervezetben tegyen konkrét javaslatokat a 360 millió euró felhasználására, élve a költségvetési rendeletben és a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban lefektetett rendelkezések által biztosított összes lehetőséggel, elkerülve azt, hogy a többéves pénzügyi keretet az ITER miatt újra felül kelljen vizsgálni; ismételten hangot ad azon szilárd meggyőződésének, amely szerint a 360 millió euró 2013-as költségvetésben való biztosítása nem hátráltathatja más uniós politikák sikeres megvalósítását a programozási időszak utolsó évében, különös tekintettel azon politikákra, amelyek hozzájárulnak az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához, és kifejezetten ellenez bármilyen olyan átcsoportosítást, amely sérti e költségvetési prioritásokat; hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság pénzügyi programozásában 47 millió eurós tartalékkeretet irányoz elő az 1a. alfejezetben, ami részben fedezi az ITER szükségleteit; 29. elvárja, hogy a 2013. július 1-jén soron következő horvát csatlakozás fényében a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata gyorsan elfogadásra kerüljön, összhangban az intézményközi megállapodás 29. pontjával („A többéves pénzügyi keret kiigazítása a bővítésre való tekintettel”), és kéri a Bizottságot, hogy a vonatkozó kiegészítő előirányzatokkal kapcsolatos javaslatát nyújtsa be, amint az összes tagállam jóváhagyta a csatlakozási okmányt; ismételten kijelenti, hogy a horvát csatlakozással egy időben – 2013 második felében végrehajtott átcsoportosítások helyett inkább új pénzeszközökkel – biztosítani kell a megfelelő többletfinanszírozást; Igazgatási kiadások 30. tudomásul veszi a költségvetésekért és a pénzügyi programozásért felelős biztos 2012. január 23-i levelét, amelyben a biztos kijelenti: a Bizottság már 2013-tól kezdődően hajlandó 1%-kal csökkenteni a létszámtervében szereplő álláshelyek számát, gondosan figyelembe véve a nagy, a közepes és a kisméretű főigazgatóságokra gyakorolt eltérő hatásokat; közelről meg kívánja vizsgálni a Bizottság azon szándékát, hogy 2013-hoz képest 2018-ra 5%-kal csökkenti az uniós intézmények és szervek személyzetének létszámát, valamint arra, hogy ezt általános célnak kell tekinteni; emlékeztet arra, hogy a létszámterv minden változása közvetlen hatást gyakorol a költségvetésre, és hogy a változásoknak semmi esetre sem szabad a Költségvetési Bizottság és az Európai Parlament költségvetési előjogait veszélyeztetniük; úgy véli, hogy a személyzet létszámának rövid- vagy hosszú távú csökkentésekor minden esetben előzetes hatásvizsgálatra kell építeni, és figyelemmel kell lenni többek között az Unió jogi kötelezettségeire, valamint az intézmények szerződésekből eredő új hatásköreire és megnövekedett számú feladataira; 31. emlékeztet az intézmények között az eljárás során folytatott szoros és építő jellegű együttműködés fontosságára, és újból megerősíti, hogy készen áll arra, hogy az EUMSZ rendelkezéseinek megfelelően teljes mértékben hozzájáruljon ehhez az együttműködéshez; elvárja, hogy ezen iránymutatásokat teljes mértékben vegyék figyelembe a költségvetési eljárás lefolytatása és a költségvetési tervezet elkészítése során; o 32. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek.
| ||||||||||||
| A Szervezett Bűnözés, a Korrupció és a Pénzmosás Problémájával Foglalkozó Különbizottság megbízatása |
| ||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Elnökök Értekezletének 2012. február 16-i határozatára, melyben javasolja a Szervezett Bűnözés, a Korrupció és a Pénzmosás Problémájával Foglalkozó Különbizottság felállítását, és meghatározza annak hatáskörét és összetételét, – tekintettel az Európai Unióban zajló szervezett bűnözésről szóló 2011. október 25-i állásfoglalására(1), amelyben kifejezte azon szándékát, hogy különbizottságot kíván létrehozni, – tekintettel az EU korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló 2011. szeptember 15-i állásfoglalására(2), – tekintettel eljárási szabályzata 184. cikkére, 1. úgy határoz, hogy egy, a szervezett bűnözéssel, a korrupcióval és a pénzmosással foglalkozó különbizottságot állít fel, melynek feladatai az alábbiak lesznek:
2. úgy határoz, hogy mivel az érintett területtel kapcsolatos uniós jogszabályok elfogadásával, nyomon követésével és végrehajtásával kapcsolatos ügyekért felelős állandó parlamenti bizottságok jogosítványai nem változnak, a különbizottság az állandó bizottságokkal szoros együttműködésben ajánlásokat adhat ki a meghozandó intézkedésekkel és kezdeményezésekkel kapcsolatban; 3. úgy határoz, hogy a különbizottság 45 tagú lesz; 4. úgy határoz, hogy a különbizottság megbízatása 12 hónapra szól 2012. április 1-jétől kezdődően, amely időtartam meghosszabbítható; úgy határoz, hogy a bizottság félidős és zárójelentést nyújt be a Parlamentnek, amely tartalmazza a meghozandó intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló ajánlásokat.
| |||||||||||||||||||||||||||||
| Igazságügyi képzés |
| |||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. és 82. cikkére, amely a rendes jogalkotási eljárás keretében lehetővé teszi „a bírák, ügyészek és az igazságszolgáltatási alkalmazottak képzésének támogatásával” kapcsolatos intézkedések meghozatalát, – tekintettel az Európai Jogi Akadémia létrehozásáról szóló 1991. szeptember 10-i állásfoglalására(1), az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat létrehozására irányuló tanácsi határozat elfogadásáról szóló 2002. szeptember 24-i álláspontjára(2), a nemzeti bírák európai igazságügyi rendszerben betöltött szerepéről szóló 2008. július 9-i állásfoglalására(3), valamint az európai uniós büntetőjogi térség kialakítására vonatkozó 2009. május 7-i, a Tanácshoz intézett ajánlására(4), – tekintettel a Bizottság közleményére a Stockholmi Program végrehajtására vonatkozó cselekvési tervről (COM(2010)0171), – tekintettel a Stockholmi Programról szóló 2009. november 25-i állásfoglalására(5), – tekintettel az igazságügyi képzésről szóló 2010. június 17-i állásfoglalására(6), – tekintettel a Bizottság 2011. szeptember 13-i „Az uniós jogérvényesülésbe vetett bizalom kiépítése – az európai igazságügyi képzés új dimenziója” című közleményére (COM(2011)0551), – tekintettel az igazságügyi képzéssel kapcsolatban a Parlament által 2011-ben javasolt kísérleti projektre, – tekintettel az Európai Jogi Akadémia és az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat által az Európai Parlament megbízásából készített, a tagállamok igazságügyi képzését összehasonlító tanulmányra(7), – tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére, A. mivel a fent említett tanulmány feltérképezte, hogy az egyes nemzeti iskolák milyen igazságügyi képzéseket nyújtanak a bírák és az ügyészek számára – ideértve a képzések típusát, a kapcsolódó feltételeket, a költségvetési forrásokat – azért, hogy meghatározzák az igényeket, valamint javaslatokat fogalmazzanak meg a jobbításra és a bevált gyakorlatokra vonatkozóan; a tanulmányban szerepelnek a több mint 6000 tagállami bírával és ügyésszel készült felmérés eredményei is, amelynek során az uniós jogi képzésről és a képzés javításával kapcsolatos javaslataikról kérdezték őket; B. mivel az igazságügyi képzést valójában „igazságügyi tanulmányoknak” kellene hívni, hogy tükröződjön a bírák és az ügyészek folyamatos intellektuális fejlődésének speciális jellege, valamint az, hogy igazságügyi tanulmányokat legjobban maguknál a bíráknál lehet folytatni; C. mivel a képzések jelenleg nem teljesítik a Bizottság által kitűzött azon célt, hogy a képzéseknek az uniós jogi szakértők fele számára elérhetővé kell válniuk; D. mivel a tanulmány szerint a nyelvi akadályok, a meglévő programokkal kapcsolatos (idejében rendelkezésre álló) tájékoztatás hiánya, az, hogy a programok nem mindig idomulnak a bírák igényeihez, a bírák által elvégzendő rengeteg munka mennyisége, valamint az ezzel kapcsolatos finanszírozás mind azon okok közé sorolandók, amelyek miatt a válaszadók körében viszonylag alacsony volt az uniós jogi képzésben részesülők száma (53%, és az utóbbi három év során csak egyharmaduk); E. mivel bölcs dolognak tűnik, hogy a jelenlegi pénzügyi megszorítások között a meglévő intézményekre – elsősorban az igazságügyi képzés nemzeti szerveire, de az egyetemekre és a szakmai szervekre is – hagyatkozzunk az európai igazságügyi kultúra építésének „nemzeti jogi” aspektusai tekintetében; mivel ezáltal a tagállamokban meg lehet határozni a bevált gyakorlatokat, amelyeket Unió-szerte elő lehet segíteni és terjeszteni lehet.; mivel az uniós jogi képzés vonatkozásában az Európai Jogi Akadémiának kellene ezt a szerepet továbbra is betöltenie; F. mivel amint azt az Európai Parlament kihangsúlyozta az európai igazságszolgáltatási térségnek a gyakorló jogászok, a bíróságok és az ügyészek körében kialakult közös igazságügyi kultúrára kell épülnie, amely nemcsak az uniós jogon alapul, hanem a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek kölcsönös ismeretén és megértésén, valamint az egyetemi tantervek gyökeres átalakításán, csereprogramokon, tanulmányi látogatásokon és közös képzéseken is, az Európai Jogi Akadémia, az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat és az Európai Jogi Intézet aktív támogatásával; G. mivel az igazságügyi képzést a bírák és az ügyészek által betöltött hagyományos szerepről és annak korszerűsítéséről, valamint az arról szóló vitával kellene összekapcsolni, hogy hogyan lehetne szerepüket tágítani és látókörüket bővíteni; mivel ez maga után vonja a nyelvi képzést, illetve az összehasonlító és a nemzetközi jogi tanulmányok folytatásának előmozdítását; H. mivel az Alapjogi Charta, az Európa Tanács Velencei Bizottsága által végzett munka stb. alkalmazásával közös igazságügyi kultúrát kell kialakítani a bírák és az ügyészek között az igazságügyi szakma alapvető értékeinek előmozdítása érdekében a közös szakmai etikáról, a jogállamiságról, valamint a bírák kinevezésének és kiválasztásának elveiről folytatott vitával és ezek propagálásával, illetve a bírák és az ügyészek politizálódásának elkerülése céljából, ezáltal a közös igazságügyi térség megvalósításához szükséges kölcsönös bizalom előmozdításával; I. mivel a „koherens körök” kialakítása érdekében az eltérő kultúrával rendelkező bírák közötti hálózatok létrehozatalára van szükség, valamint a meglévő hálózatok közötti koordináció javítására; mivel ehhez az elektronikus kommunikáció nem elegendő, és szükség van olyan fórumokra, ahol a bírák találkozhatnak egymással, illetve rendkívül fontos a luxemburgi és a strasbourgi bíróságok bíráit is ebbe bevonni; J. mivel az igazságügyi tanulmányok nem szorítkozhatnak csak az anyagi és az eljárásjogra, és mivel a bíráknak szükségük van a saját munkájukkal és a „bírói mesterséggel” kapcsolatos képzésre; 1. úgy véli, hogy – miközben elismeri, hogy a közvetlen kapcsolatok jelentik a legjobb megoldást – tekintettel a költségvetési megszorításokra, valamint a bírák tanulmányban szereplő válaszaira, ilyen képzésre és tanácsadásra az interneten keresztül (videókonferencia, online kurzusok és internetes közvetítés keretében) és tapasztalatcsere révén is sor kerülhet; megállapítja, hogy a bírák a képzési programok további értékelését és igényeikhez történő kiigazítását sürgetik, ugyanakkor láthatóan az olyan interaktív képzést jobban kedvelik, amelynek során a klasszikus (fentről lefelé irányuló) képzési formák helyett mód nyílik a tapasztalatcserére és esettanulmányok megvitatására; 2. úgy véli, hogy további célkitűzés lehetne az igazságügyi képzést végző meglévő iskolák által nyújtott képzés koordinálása, valamint a párbeszéd és a szakmai kapcsolatok elősegítése és támogatása; 3. megállapítja, hogy fontos a többnyelvű képzés, mivel a tanulmány szerint a bírák viszonylag kis része beszél idegen nyelveket olyan szinten, hogy az elég legyen egy másik tagállamban megrendezett igazságügyi képzésen történő aktív részvételhez; 4. úgy véli, hogy a problémák (költségek, nyelvi képzés, költséghatékonyság) megoldásának egyik módja lehet a modern technológia alkalmazása, valamint az Apple ITunes U-n alkalmazások kifejlesztésének finanszírozása; a nemzeti iskolák, az Európai Jogi Akadémia, az egyetemek és más képzési szervek által kifejlesztett képzési programokat, videóanyagokat, köztük a (jogi terminológiát előtérbe helyező) nyelvi képzést, valamint a nemzeti jogi rendszerekről, az egyes jogi eljárásokról stb. szóló ismeretanyagot is tartalmazó alkalmazások ingyenesek lennének a bírák és az ügyészek számára; 5. úgy véli, hogy az ilyen tanfolyamokon való sikeres részvétel lehetne a feltétele a bírák Erasmus programján, valamint a külföldi tanfolyamokon való részvételnek; 6. javasolja, hogy az ilyen alkalmazások a gyakorló jogászok, a szakmai szervek, a tudósok és a jogi hallgatók számára is legyenek szerény díj ellenében elérhetőek, valamint úgy gondolja, hogy ezek fejlesztése és gyártása viszonylag kis ráfordítással szerény mértékben élénkíti a gazdaságot és a foglalkoztatást; 7. úgy véli, hogy a Luigi Berlinguer és Erminia Mazzoni által ismertetett, a tervek szerint 2012-ben induló kísérleti projekt elsődleges célja az uniós joghoz való hozzáférés és a nemzeti igazságügyi rendszereken és képzési intézményeken belül ehhez kapcsolódó képzések megszervezése terén bevált gyakorlatok meghatározásának és terjesztésének kellene lennie; úgy véli, hogy például az Uniónak ösztönöznie kellene a tagállamokat, hogy kövessék a sikeres intézmények, például az Olaszországban és Hollandiában a nemzeti bíróságok rendszerén belül létező uniós jogi koordinátorok példáját, bátorítsák az ilyen koordinátorok képzését és uniós szinten segítsék munkájukat; 8. úgy véli, hogy a kísérleti projekt keretében a nemzeti és európai igazságügyi képzési szervek, valamint az igazságügyön kívüli szereplők részvételével munkacsoportot kellene létrehozni, amely az igazságszolgáltatás mindennapi gyakorlata szempontjából leginkább fontos uniós jogi kérdések tematikus csoportosításával foglalkozna mind gyakorlati kérdéseket (hogyan kell előzetes döntéshozatal iránti kérelmet benyújtani, hogyan lehet az uniós jogi adatbázisokhoz hozzáférni stb.), mind pedig tartalmi kérdéseket tárgyalva; 9. javasolja, hogy a kísérleti projekt révén koordinálni lehetne a) a meglévő hálózatokra és erőforrásokra építve az egyes jogi rendszerekkel kapcsolatos tanácsok és ismeretek cseréjét egy-egy igazságügyi képző szerv között, valamint b) a hivatalos képzést és a külföldi jogrendszerekkel történő ismerkedést; 10. végül javasolja, hogy a Bizottság rendezzen évente fórumot, amelyen olyan jogi területeken tevékenykedő bírók, ahol gyakoriak a belföldi és a határokon átnyúló ügyek, szenioritásuktól függetlenül eszmecseréket folytathatnának a közelmúlt vitás jogi kérdéseiről és problémáiról, ösztönözve az eszmecseréket, a kapcsolatépítést, kommunikációs és együttműködési csatornákat építve, valamint erősítve egymás megértését és a kölcsönös bizalmat; úgy véli, hogy egy ilyen fórum az illetékes hatóságok, a képzési szervek és szakemberek – többek között az egyetemek és a szakmai szervezetek – számára is lehetőséget biztosíthatna arra, hogy megvitassák az igazságügyi képzéssel kapcsolatos politikát és az európai jogi képzés jövőjét; 11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak.
| ||||||||||||||||||||||
| Gyermekmunka a kakaóágazatban |
| |||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3., 6. és 21. cikkére, – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 206. és 207. cikkére, – tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és a felszámolására irányuló azonnali lépésekről szóló 182. számú egyezményére, a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 138. egyezményére, valamint a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, – tekintettel a kakaóról szóló, 2010-ben megkötött nemzetközi megállapodásra, különösen annak 42. és 43. cikkére, – tekintettel a gyermekkereskedelemről, valamint a gyermekek fejlődő országokban tapasztalható kizsákmányolásáról szóló korábbi állásfoglalásaira, – tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról szóló(1), valamint a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló(2) 2010. november 25-i állásfoglalásaira, – tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére, A. mivel az ILO becslései szerint világszerte több mint 215 millió gyermek vesz részt gyermekmunkában, olyan tevékenységeket végezve, amelyeknek véget kellene vetni; mivel e gyermekek közül 152 millió 15 év alatti, 115 millió pedig veszélyes tevékenységet végez; B. mivel ezen állásfoglalás alkalmazásában a gyermekmunka a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 138. ILO-egyezményben, valamint a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és a felszámolására irányuló azonnali lépésekről szóló 182. számú ILO-egyezményben meghatározott gyermekmunkának felel meg; C. mivel a Parlamentnek hozzájárulását kell adnia a 2010. évi nemzetközi kakaómegállapodás megkötéséhez; mivel az érintettek komoly aggodalmuknak adtak hangot a kakaóbab termesztése és szüretelése során alkalmazott gyermekmunkával kapcsolatban; D. mivel a világ kakaótermelésének 70%-a Nyugat-Afrikából származik, és ez az ágazat ebben a régióban körülbelül 7,5 millió főt foglalkoztat, majdnem kizárólag kis családi gazdaságok keretében, melyek száma Nyugat-Afrikában 1,5 és 2 millió között lehet; mivel a kakaótermesztés a szüretelés öt hónapig tartó időszakában nagy munkaigényű ágazat, és a termelőkre nagy nyomás nehezedik a nemzeti és a nemzetközi piaci szereplők részéről, hogy a munkaerőköltségeket alacsonyan tartsák; mivel a csúcsidőszakokban valamennyi családtag, így a gyermekek is részt vesznek a munkában; mivel a gyermekmunka elfogadhatatlan kockázatokkal jár; E. mivel az ILO szerint nem minden, gyermekek által végzett munkát kell olyan gyermekmunkának tekinteni, amelyet meg kell szüntetni, és világosan meg kell különböztetni ezt a két formát; mivel a gyermekek vagy kamaszok részvétele az olyan munkavégzésben, amely nincs káros hatással egészségükre és személyes fejlődésükre, és amely nem akadályozza iskoláztatásukat, általában pozitív tevékenységnek tekinthető, kivéve, ha a feladat veszélyes, vagy távol tartja a gyermeket az iskolától; F. mivel a Ghánában és Elefántcsontparton végzett felmérések arra engednek következtetni, hogy a kakaóültetvényeken dolgozó gyermekek több különböző veszélynek vannak kitéve; mivel ezenkívül előfordulhat, hogy egyes gyermekeket az ország más régióiból vagy szomszédos országokból hurcoltak oda; mivel további kutatásokra van szükség a régióban előforduló gyermekmunka és a gyermekkereskedelem elterjedtségének megállapítására, ugyanis ellenőrzött adatok nem állnak rendelkezésre; G. mivel elfogadhatatlan, hogy a kakaótermesztésben és -szüretelésben a gyermekmunka legrosszabb formáit alkalmazzák; H. mivel az elmúlt években jelentős előrelépés történt a gyermekmunkának a nyugat-afrikai kakaóültetvényeken alkalmazott legrosszabb formái elleni küzdelemre irányuló programok és kezdeményezések terén, ugyanakkor az ágazat hatalmas méretei miatt még sok a tennivaló; mivel a régióban – és elsősorban Elefántcsontparton – a kiújult konfliktushelyzetek miatt ismét romlott a gyermekek helyzete; I. mivel a szegénység, a jövedelemszerzés alternatíváinak hiánya, a fiatalok iskolán kívüli lehetőségeinek szűkössége vagy teljes hiánya, a merev közösségi struktúrák és uralkodó viselkedésformák, a gyermekjogok megfelelő védelmének hiánya, a nemtől függetlenül valamennyi gyermek számára kötelező közoktatás megszervezésének hiánya, valamint a korrupció és a rossz kormányzás mind olyan társadalmi-gazdasági és politikai tényező, amely a világ egyes részein hozzájárulhat a gyermekek rendszeres kizsákmányolásához; J. mivel valamennyi érintett ország kormányának kiemelt felelőssége a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény, a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 138. ILO-egyezmény, valamint a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és a felszámolására irányuló azonnali lépésekről szóló 182. számú ILO-egyezmény teljes körű végrehajtása; K. mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó (2011–2014-es) uniós stratégia, az ENSZ Globális Megállapodása, különösen annak a gyermekmunka eltörléséről szóló 5. cikke, valamint a Harkin–Engel jegyzőkönyv hasznos keretet biztosít a vállalati társadalmi felelősségvállalás számára a kakaóágazaton belül; 1. sürgeti azokat az államokat, amelyek még nem ratifikálták a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményt és a 138. és a 182. számú ILO-egyezményeket azok mihamarabbi ratifikálására; továbbá úgy véli, hogy az országoknak minden olyan politikát végre kell hajtaniuk, amely növeli a tudatosságot a gyermekek munkaerőpiacon történő kizsákmányolásával és azzal kapcsolatban, hogy be kell tartani a hatályos nemzeti és nemzetközi szabályokat; 2. határozottan elítéli a gyermekmunka alkalmazását a kakaóültetvényeken; 3. felszólítja a kakaótermesztésben, valamint a kakaóbab és az abból származó termékek feldolgozásában érintett valamennyi felet, nevezetesen a kormányokat, a globális ágazatot, a kakaótermelőket, a munkavállalói szervezeteket, a nem kormányzati szervezeteket és a fogyasztókat, hogy tegyenek eleget kötelezettségeiknek a gyermekmunka és a gyermekkereskedelem valamennyi formája elleni harcban, hogy osszák meg szakértelmüket, és működjenek együtt a gyermekmunkamentes, fenntartható kakaóellátási lánc kialakítása érdekében; 4. úgy véli, hogy jelentős változást csak egy holisztikus és összehangolt megközelítés hozhat, amely a gyermekmunka alapvető okait kívánja kezelni, és amelyet a kormányok, az ipar, a kereskedők, a termelők és a civil társadalom, hosszú távon alkalmaznak; 5. felszólítja az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa a szakpolitikai következetességet valamennyi kezdeményezésében, nevezetesen azokban, amelyek a kereskedelemmel, a fejlesztéssel (különösen a gyermekek oktatáshoz való hozzáférésével), az emberi jogokkal, a közbeszerzéssel és a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatosak, továbbá ösztönözze a bevált gyakorlatok megosztását azon különböző gazdasági ágazatok között, amelyekben a gyermekmunka előfordul; 6. sürgeti az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy valamennyi kereskedelmi megállapodás tartalmazzon a szegénység csökkentésével, valamint a tisztességes munkahelyek és a biztonságos munkafeltételek előmozdításával kapcsolatos, hatékony rendelkezéseket, továbbá jogilag kötelező érvényű záradékokat a nemzetközi megállapodásokban szereplő emberi jogokkal, valamint társadalmi és környezetvédelmi normákkal és azok végrehajtásával kapcsolatban, és szabja meg a szerződésszegés esetén alkalmazandó intézkedéseket is; 7. emlékeztet arra, hogy az EU Általános Preferenciarendszere (GSP), amely az Unió legfőbb, az alapvető munkaügyi előírások előmozdítására szolgáló kereskedelempolitikai eszköze, jelenleg felülvizsgálat alatt áll, és hogy a rendszer keretében a kedvezményezett országoknak biztosított kereskedelmi preferenciákat meghatározott körülmények között vissza lehet vonni, nevezetesen az egyes alapvető ILO-egyezményekben (például a 138. és 182. számú egyezményben) lefektetett elvek súlyos és rendszeres megsértése esetén; 8. emlékeztet arra, hogy a Parlament 2011. december 15-én úgy határozott, hogy az üzbegisztáni gyapotmezőkön alkalmazott gyermekkényszermunkával kapcsolatos aggályok miatt nem adja meg belelegyezését az Unió és Üzbegisztán közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt textiljegyzőkönyvhöz, és azt javasolta, hogy az Unió vizsgálja meg az Üzbegisztánnak nyújtott GSP-kedvezmények átmeneti visszavonásának lehetőségét, amennyiben az ILO felügyeleti szervei úgy találják, hogy Üzbegisztán valóban súlyosan és rendszeresen megszegi kötelezettségeit(3); 9. üdvözli a gyermekmunka felszámolására, a kakaóültetvényeken dolgozó gyermekek és felnőttek életkörülményeinek javítására, valamint a felelősségteljes kakaótermesztés biztosítására irányuló, a kormányokat, az ágazatot, a termelőket és a civil társadalmat is magában foglaló, több érintett együttműködésével megvalósuló kezdeményezéseket, például az OECD, a „Száhel és Nyugat-Afrika Klub” titkársága, valamint a Nemzetközi Kakaóügyi Kezdeményezés által nemrégiben indított regionális kezdeményezést, melynek célja a gyermekmunka nyugat-afrikai kakaóültetvényeken alkalmazott legrosszabb formái elleni küzdelemmel kapcsolatos bevált gyakorlatok előmozdítása; rámutat arra, hogy a valódi előrelépés biztosításához e kezdeményezéseket megfelelő módon nyomon kell követni; arra bátorítja a kormányokat, hogy fokozzák a kakaóágazatban működő „fair trade” hálózatoknak és a vidéki szövetkezeteknek nyújtott támogatást, valamint tegyék számukra lehetővé, hogy termékeiket közvetlenül a nemzeti és nemzetközi piacokra juttassák, és így kikerüljék a közvetítőket, továbbá méltányos árakat kapjanak; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az erre irányuló intézkedéseket; 10. támogatja a kakaótermesztésre, valamint a kakaóbab és az abból származó termékek feldolgozására irányuló jegyzőkönyv (az úgynevezett „Harkin–Engel jegyzőkönyv”) célkitűzéseit, melyek megfelelnek a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és a felszámolására irányuló azonnali lépésekről szóló 182. számú ILO-egyezménynek, és felszólít annak teljes körű végrehajtására; 11. emlékeztet arra, hogy a CEN (az Európai Szabványügyi Bizottság) a közelmúltban úgy határozott, hogy új projektbizottságot hoz létre, hogy két részből álló európai szabványt dolgozzon ki a nyomon követhető és fenntartható kakaótermelés vonatkozásában; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a gyermekkényszermunka alkalmazásával előállított termékek hatékony nyomon követését elősegítő mechanizmus lehetőségét, és erről adott esetben nyújtson be jogalkotási javaslatot; felszólítja a nemzetközi kakaómegállapodás részes feleit, hogy a kakaóellátási lánc nyomon követhetőségének lehetővé tétele érdekében támogassák az ellátási lánc fejlesztését és a gazdálkodók jobb szervezését; 12. felszólítja a kakaóról szóló nemzetközi megállapodás részes feleit, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy a kakaóellátási lánc nyomon követhetőségét akkreditált harmadik fél vizsgálja; 13. felszólítja a Bizottságot, az ILO-IPEC-et (a gyermekmunka felszámolására irányuló nemzetközi program) és a többi partnert, hogy folytassák a gazdálkodó közösségekben felmerülő összetett gazdasági, társadalmi és kulturális kérdések alaposabb megértése érdekében tett erőfeszítéseiket; 14. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az UNICEF-nek, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek, az Afrikai Uniónak és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek.
| ||||||||||||||
| A 2010. évi nemzetközi kakaómegállapodás *** |
| ||||||
(Egyetértés) Az Európai Parlament, – tekintettel a tanácsi határozatra irányuló tervezetre (09771/2011), – tekintettel a kakaóról szóló 2010. évi nemzetközi megállapodás tervezetére (08134/2011), – tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (3) és (4) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0206/2011), – tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (7) bekezdésére, – tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A7-0024/2012), 1. egyetért a megállapodás megkötésével; 2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének. | |||||||
| A cukorbetegség járványszerű terjedése elleni fellépés az Unióban |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 168. cikkére, – tekintettel a Saint Vincent-i diabétesz cselekvési program 1989. október 10. és 12. között Saint Vincent-ben tartott első ülésén elfogadott, az európai cukorbeteg-ellátásról és a cukorbetegség kutatásáról szóló Saint Vincent-i nyilatkozatra(1), – tekintettel az étrenddel, testmozgással és egészséggel kapcsolatos uniós cselekvési platform(2) 2005. március 15-i, Bizottság általi létrehozására, – tekintettel a 2005. december 8-án elfogadott, „Az egészséges táplálkozás és a fizikai tevékenység promóciója: a túlsúly, az elhízottság és a krónikus betegségek megelőzésének európai dimenziója” című bizottsági zöld könyvre, amely a 2-es típusú diabétesz kialakulását meghatározó tényezőket vizsgálja (COM(2005)0637), – tekintettel az osztrák elnökség által 2006. február 15–16-án, Bécsben megrendezett, „A 2-es típusú diabétesz megelőzése” című konferencia következtetéseire(3), – tekintettel a cukorbetegségről szóló, 2006. április 27-i nyilatkozatára(4), – tekintettel az egészséges életmód előmozdításáról és a 2-es típusú diabétesz megelőzéséről szóló tanácsi következtetésekre(5), – tekintettel az Egészségügyi Világszervezet Európai Regionális Bizottságának „A nem fertőző betegségek megelőzése és visszaszorítása a WHO európai régiójában” című, 2006. szeptember 11-i állásfoglalására(6), – tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a cukorbetegség világnapjáról szóló 2006. december 20-i, 61/225. sz. határozatára, – tekintettel az egészségügyre vonatkozó második közösségi cselekvési program (2008–2013) létrehozásáról szóló 2007. október 23-i, 1350/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(7), valamint az ezt követő, az egészségügyre vonatkozó második közösségi cselekvési program (2008–2013) keretében a 2011. évi finanszírozási határozat elfogadásáról, valamint a program fellépéseivel kapcsolatos pénzügyi hozzájárulásokra vonatkozó kiválasztási, odaítélési és egyéb kritériumokról szóló 2011. február 22-i bizottsági határozatra(8), – tekintettel az „Együtt az egészségért: Stratégiai megközelítés az EU számára 2008–2013” című 2007. október 23-i bizottsági fehér könyvre (COM(2007)0630), – tekintettel a hetedik kutatási keretprogramra (2007–2013)(9), valamint a kutatási és innovációs keretprogramra (COM(2011)0808), – tekintettel a „Szolidaritás az egészségügyben: az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése az Európai Unióban” című 2009. október 20-i bizottsági közleményre (COM(2009)0567), – tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a nem fertőző betegségek megelőzéséről és visszaszorításáról szóló 2010. május 20-i, 64/265. sz. határozatára, – tekintettel az FP7-HEALTH-200701 számú projektnek a „DIAMAP – Az európai diabéteszkutatás menetrendje” című dokumentumban(10) ismertetett főbb eredményeire és ajánlásaira, – tekintettel „Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: Innovatív Unió” című 2010. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2010)0546), valamint az ahhoz kapcsolódó, az aktív és egészséges időskorra vonatkozó kísérleti partnerségre, – tekintettel „A krónikus betegségek innovatív megközelítései a közegészségügyben és az egészségügyi ellátási rendszerekben” című 2010. december 7-i tanácsi következtetésekre, – tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a Közgyűlés nem fertőző betegségek megelőzéséről és visszaszorításáról tartott magas szintű találkozójának hatóköréről, feltételeiről, formátumáról és szervezéséről szóló 2010. december 24-i, 65/238. sz. határozatára, – tekintettel az Egyesült Nemzetek 2011. április 28-án és 29-én Moszkvában megrendezett első globális miniszteri konferenciáján elfogadott, az egészséges életmódról és a nem fertőző betegségek visszaszorításáról szóló moszkvai nyilatkozatra(11), – tekintettel az Európai Unió a nem fertőző betegségek megelőzése és ellenőrzése tárgyában megtartandó, magas szintű ENSZ-találkozóra vonatkozó álláspontjáról és kötelezettségvállalásáról szóló 2011. szeptember 15-i állásfoglalására(12), – tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére, A. mivel a cukorbetegség az egyik leggyakoribb nem fertőző betegség, amely a becslések szerint több mint 32 millió uniós polgárt érint, azaz a teljes uniós népesség közel 10%-át, és mivel rajtuk kívül még 32 millió polgár szenved csökkent glükóztoleranciában, amely nagy valószínűséggel klinikailag kimutatható diabétesszé alakul majd(13); B. mivel Európában a cukorbetegek száma az elhízás járványszerű terjedésének, az európai népesség elöregedésének és egyéb, még meghatározásra váró tényezőknek köszönhetően 2030-ra várhatóan 16,6%-kal nő; C. mivel a 2-es típusú diabétesz 5–10 évvel(14), az 1-es típusú diabétesz pedig körülbelül 20 évvel csökkenti a várható élettartamot(15), és mivel az Unióban évente 325 000 halálesetet tulajdonítanak a cukorbetegségnek(16), azaz minden második percben egy uniós polgár hal meg e betegség miatt; D. mivel egyre inkább felismerik, hogy a már azonosított, leginkább az életmódhoz köthető kockázati tényezők csökkentése az egyik legalapvetőbb megelőzési stratégia, melynek révén csökkenthető mind az 1-es, mind a 2-es típusú cukorbetegség előfordulásának gyakorisága, elterjedtsége és szövődményei; E. mivel az 1-es típusú diabétesz esetében a genetikai hajlam szerepének folyamatban lévő vizsgálatán kívül további kutatásokra van szükség a kockázati tényezők megállapításához, ugyanis az 1-es típusú diabétesz egyre fiatalabb korban jelenik meg; F. mivel a 2-es típusú diabétesz megelőzhető betegség, melynek kockázati tényezőit – ezek a helytelen és egyoldalú táplálkozás, a túlsúly, a testmozgás hiánya és az alkoholfogyasztás – már egyértelműen meghatározták, és ezeket már hatékony megelőzési stratégiák alkalmazása révén kezelni lehet; G. mivel a cukorbetegség jelenleg nem gyógyítható; H. mivel a 2-es típusú diabétesz szövődményei az egészséges életmód és a korai diagnózis előmozdításával megelőzhetők; mivel azonban a cukorbetegséget gyakran túl későn diagnosztizálják, így az érintettek csaknem 50%-a jelenleg nem is tud a betegségéről(17); I. mivel egy közelmúltban kiadott tanulmány(18) szerint a diabéteszben szenvedők közel 75%-a nem tudja megfelelően kezelni betegségét, ami a szövődmények kockázatának fokozódásához és csökkent termelékenységhez vezet, illetve tetemes többletköltséget ró a társadalomra(19); J. mivel a diabétesz a legtöbb tagállamban az egészségügyi kiadások több mint 10%-áért felelős, és ez a szám egyes esetekben eléri a 18,5%-ot is(20), továbbá a diabétesszel élő uniós polgárok általános egészségügyi kiadásai átlagban évi 2100 eurót tesznek ki(21), mivel a cukorbetegek növekvő számára, a népesség elöregedésére és az ennek következtében felmerülő társbetegségek egész sorára való tekintettel elkerülhetetlen e költségek emelkedése; K. mivel a nem megfelelően kezelt, vagy időben fel nem ismert cukorbetegség a szívroham, a szélütés, a vakság, amputációt igénylő állapotok, valamint a veseelégtelenség egyik fő okozója; L. mivel az egészséges életmód népszerűsítése és a négy fő egészségkárosító tényező – a dohányzás, a helytelen táplálkozás, a testmozgás hiánya és az alkoholfogyasztás – valamennyi szakpolitikai terület segítségével történő kezelése nagymértékben hozzájárulhat a cukorbetegség, annak szövődményei, valamint gazdasági és társadalmi költségei megelőzéséhez; M. mivel a cukorbetegeknek maguknak kell biztosítaniuk saját ellátásuk 95%-át(22), és mivel a diabétesz nemcsak pénzügyi tekintetben ró terhet az egyénre és családjára, hanem lelki és szociális kérdéseket is felvet, továbbá csökkent életminőséggel is jár; N. mivel a 27 tagállam közül csak 16-ban működik nemzeti keret vagy program a cukorbetegség jelentette probléma megoldására, továbbá nem világos, hogy mitől jó egy program, illetve, hogy mely országok gyakorlata vált be leginkább(23); mivel jelentős eltérések és egyenlőtlenségek láthatók az EU-ban a diabétesz kezelésének minősége terén; O. mivel nem létezik uniós szintű jogi keret a cukorbetegeket vagy más krónikus betegségben szenvedőket sújtó hátrányos megkülönböztetés tekintetében, és a velük szemben fennálló előítéletek még mindig igen elterjedtek Unió-szerte az iskolákban, a munkaerő-felvétel során, a munkahelyen, biztosításkötéskor, és a jogosítványokhoz szükséges vizsgálatok során; P. mivel az Unióban hiány mutatkozik a diabéteszkutatás koordinálásához szükséges finanszírozás és infrastruktúra terén, ami negatívan hat az uniós diabéteszkutatás versenyképességére, továbbá akadályozza, hogy a cukorbetegek teljes mértékben élvezzék az európai kutatás kínálta előnyöket; Q. mivel a jelenleg az osztrák soros elnökség vezette Tanács „Az egészséges életmód népszerűsítése és a 2-es típusú diabétesz megelőzése” című következtetései(24), az ENSZ-határozatok hosszú sora és az Európai Parlament cukorbetegségről szóló írásbeli nyilatkozata ellenére sincs a diabéteszre vonatkozó európai stratégia; 1. üdvözli a Tanácsnak „A krónikus betegségek innovatív megközelítései a népegészségügyben és az egészségügyi ellátási rendszerekben” című 2010. december 7-i következtetéseit(25), valamint a tagállamokhoz és a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy ' kezdeményezzenek a krónikus betegségek okozta kihívásokra adott válasz optimalizálási lehetőségeinek meghatározását célzó gondolkodási folyamatot„; 2. tudomásul veszi az Európai Unió a nem fertőző betegségek megelőzése és ellenőrzése tárgyában megtartandó, magas szintű ENSZ-találkozóra vonatkozó álláspontjáról és kötelezettségvállalásáról szóló, fent említett 2011. szeptember 15-i állásfoglalását, amely kiemelten foglalkozik a diabétesszel mint a négy legfontosabb nem fertőző betegség egyikével; 3. kéri, hogy a Bizottság a diabétesz megelőzéséről, diagnosztizálásáról, kezeléséről és a betegséggel kapcsolatos oktatásról és kutatásról szóló tanácsi ajánlás formájában dolgozzon ki és hajtson végre a diabéteszre irányuló célzott uniós stratégiát; 4. kéri, hogy a Bizottság dolgozzon ki közös, szabványosított kritériumokat és módszereket a diabétesszel kapcsolatos adatok gyűjtésére, és a tagállamokkal együttműködésben koordinálja, gyűjtse, regisztrálja, kövesse nyomon és kezelje a diabétesz terjedésére vonatkozó átfogó adatokat, valamint a diabétesz megelőzésének és kezelésének közvetlen és közvetett költségeivel kapcsolatos gazdasági adatokat; 5. kéri, hogy a tagállamok dolgozzanak ki az egészség elősegítését, a kockázati tényezők csökkentését, valamint a diabétesz előrejelzését, megelőzését, korai felismerését és kezelését célzó nemzeti diabétesz programot, amely egyrészt általában a teljes lakosságot, másrészt külön a veszélyeztetett csoportokat célozza, és amelynek célja az egyenlőtlenségek csökkentése, valamint az egészségügyi erőforrások optimalizálása, továbbá gondoskodjanak e program végrehajtásáról és nyomon követéséről; 6. kéri a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a 2. típusú diabétesz és az elhízás megelőzését (javasolva, hogy a stratégiák már fiatal kortól vegyék célba a gyermekeket az egészséges étkezéssel és testmozgással kapcsolatos szokások iskolai oktatásán keresztül), valamint az egészséges életmód kialakítására irányuló stratégiákat, beleértve a testmozgással és az étkezéssel kapcsolatos megközelítéseket; e tekintetben hangsúlyozza, hogy nemzeti diabétesz programjaik legfontosabb fellépéseiként az élelmiszerekkel kapcsolatos politikákat egyrészt – lehetővé téve a fogyasztók számára, hogy tájékozott és egészségtudatos döntéseket hozzanak – az egészséges táplálkozás, másrészt a korai felismerés előmozdításának célkitűzéseihez kell igazítani; 7. kéri a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat a jól működő nemzeti diabétesz programokkal kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjének előmozdítása révén; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak folyamatosan nyomon kell követnie a nemzeti diabétesz programok tagállami végrehajtása terén elért előrelépéseket, és ennek eredményeit bizottsági jelentés formájában rendszeresen közzé kell tennie; 8. kéri, hogy a tagállamok alakítsanak ki a bevált gyakorlatokon és kutatási eredményekre épülő kezelési iránymutatásokon alapuló, a diabétesz kezelésére irányuló programokat; 9. kéri, hogy a tagállamok biztosítsák a betegek alap- és másodlagos ellátásában a minőségi interdiszciplináris csapatokhoz, a diabétesz-kezelésekhez és -technológiákhoz – köztük az e-egészségügyi technológiákhoz – való folyamatos hozzáférését, valamint azt, hogy segítsék a betegeket az egész életen át tartó megfelelő önkezeléshez szükséges készségek és ismeretek elsajátításában és fenntartásában; 10. kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok javítsák a diabétesz európai kutatásának koordinációját a kutatási területek közötti együttműködés ösztönzésével, és a diabéteszkutatással kapcsolatos európai erőfeszítéseket megkönnyítő általános, közös infrastruktúra kialakításával, többek között a kockázati tényezők azonosítása és a megelőzés területén; 11. kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok biztosítsák a cukorbetegség elleni fellépés folyamatos finanszírozását a jelenlegi és az elkövetkezendő uniós kutatási keretprogramok keretében, és kezeljék külön betegségként az 1-es és a 2-es típusú diabéteszt; 12. kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok biztosítsák a nem fertőző betegségekkel foglalkozó 2011. szeptemberi ENSZ-csúcstalálkozó eredményeinek tényleges és kellő mértékű nyomon követését; 13. újra hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU és az uniós tagállamok a nem fertőző betegségekkel kapcsolatos célkitűzések végrehajtása és a közegészségügyi, társadalmi és gazdasági kihívások megoldása érdekében még inkább beépítsék a megelőzést és a kockázati tényezők csökkentését az érintett jogalkotási és politikai területekbe és különösen környezeti, fogyasztóvédelmi és élelmiszerpolitikáikba; 14. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Bővítési jelentés Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról |
| ||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Tanács 2005. december 16-i határozatára, amely megadta az országnak az uniós tagjelölt státuszt, és tekintettel az Európai Tanács 2006. június 15–16-i és 2006. december 14–15-i üléseit követő elnökségi következtetésekre, – tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 845 (1993) és 817 (1993) számú határozataira, az ENSZ Közgyűlésének 47/225 (1993) számú határozatára, valamint az 1995-ös ideiglenes megállapodásra, – tekintettel a Nemzetközi Bíróságnak az 1995. szeptember 13-i ideiglenes megállapodás alkalmazásáról szóló ítéletére (Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság kontra Görögország), – tekintettel az elért eredményekről szóló 2011-es bizottsági jelentésre (SEC(2011)1203) és a „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2011–2012” című, 2011. október 12-i bizottsági közleményre (COM(2011)0666), – tekintettel korábbi állásfoglalásaira, – tekintettel a parlamenti vegyesbizottság 2011. november 4-i ajánlásaira, – tekintettel az EBESZ/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) választási megfigyelői küldöttségének a 2011. június 5-i előrehozott parlamenti választásokról szóló végleges jelentésére, – tekintettel a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal a csatlakozási partnerségben létrehozott elvekről, prioritásokról és feltételekről szóló 2008. február 18-i 2008/212/EK tanácsi határozatra, – tekintettel az Általános Ügyek Tanácsa és a Külügyek Tanácsa 2010. december 13–14-i és 2011. december 5-i következtetéseire, – tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére, A. mivel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i szaloniki ülésén kötelezettségvállalás született arra, hogy minden nyugat-balkáni állam csatlakozni fog az Európai Unióhoz, és ezt a kötelezettségvállalást a Nyugat-Balkánról szóló, 2010. június 2-án Szarajevóban tartott magas szintű találkozón megismételték; B. mivel az elért eredményekről szóló 2011-es jelentésében a Bizottság fenntartotta 2009-es ajánlását, amelynek értelmében megkezdi az uniós csatlakozási tárgyalásokat az országgal; C. mivel a Bizottság a 2011-es bővítési stratégiájában megerősítette, hogy „a bővítési politika a társadalmi átalakulások erőteljes eszközének bizonyult”, illetve hogy „a csatlakozási folyamat és annak sikere szempontjából központi jelentőséggel bírt az elkötelezettség, a feltételesség és a hitelesség”; D. mivel a társulási partnerség felszólított az arra irányuló erőfeszítések fokozására, hogy konstruktív megközelítést követve – az ENSZ Biztonsági Tanácsa 817 (1993) és 845 (1993) sz. határozatának keretében – tárgyalásokon alapuló és kölcsönösen elfogadható megoldást találjanak a Görögországgal fennálló névkérdés problémájára, továbbá felhívott ez ezen erőfeszítéseket esetlegesen negatívan befolyásoló lépések elkerülésére; mivel a Bizottság és a Tanács többször is hangsúlyozta a jószomszédi kapcsolatok fenntartásának nélkülözhetetlenségét, ideértve az ország elnevezésével kapcsolatos problémának az ENSZ égisze alatt történő, tárgyalásokon alapuló és kölcsönösen elfogadott megoldására való törekvést; E. mivel a bilaterális kérdéseket nem szabad akadályként feltüntetni vagy alkalmazni a csatlakozási folyamatban, hanem azokat az általános uniós érdekek és értékek figyelembevételével minél hamarabb konstruktívan kell kezelni; F. mivel a regionális együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok továbbra is a bővítési folyamat lényegi részét alkotják, és mivel a vitatott kérdésekben kompromisszumok kidolgozása a regionális együttműködés fokozásának a legjobb módja a nyugat-balkáni béke és jószomszédi viszony fenntartása érdekében; mivel a csatlakozási folyamat folytatása hozzájárulna az ország stabilitásához és tovább erősítené a különböző etnikai csoportok közötti kapcsolatokat; G. mivel valamennyi tagjelölt ország saját fejlődési szinttel és dinamikával rendelkezik; mivel az EU felelőssége, hogy egyik országot se hagyja magára, és mivel az uniós csatlakozási folyamat hitelességét alááshatja a csatlakozási tárgyalások megkezdésének folyamatos csúszása; H. mivel az ország egyike volt az első országoknak a térségben, amelyek tagjelölt státust kaptak, az országban a legnagyobb az uniós csatlakozás támogatottsága a hazai lakosság körében, és három egymást követő évben pozitív ajánlást kapott a Bizottságtól az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdése időpontjának meghatározása tekintetében; I. mivel az integrációs folyamat során valamennyi tagjelölt és potenciálisan tagjelölt országgal saját érdemeik alapján kell foglalkozni; 1. ismételten sürgeti a Tanácsot, hogy további késedelem nélkül nevezze meg az országgal folytatandó csatlakozási tárgyalások megkezdésének időpontját; 2. egyetért az elért eredményekről szóló 2011. évi bizottsági jelentésnek azon megállapításával, miszerint az ország folyamatosan eleget tesz a politikai feltételeknek; sajnálja, hogy a Tanács már a harmadik egymást követő évben nem követte a Bizottság ajánlását, és 2011. december 9-i ülésén úgy határozott, hogy nem kezdi meg a csatlakozási tárgyalásokat az országgal; 3. hangsúlyozza az ország európai integrációs folyamatának fontosságát, és az e célt szolgáló valamennyi erőfeszítés jelentőségét, különös tekintettel a közösségi joganyaggal történő harmonizáció előzetes átvilágítására és a stabilizációs és társulási megállapodás második szakaszának végrehajtására; 4. bár nem kívánja visszatartani más nyugat-balkáni országok által az uniós csatlakozás irányába tett örömteli előrelépéseket, aggasztónak tartja, hogy az a nézet, mely szerint az ország által elért előrehaladást mások meghaladták, kedvezőtlenül hathat az országban lévő etnikai csoportok közötti viszonyok további javulására, továbbá hogy a térség bármely országában az uniós csatlakozás felé történő egyenletes előrelépés elmaradása végső soron kockázatot jelent valamennyi ország stabilitására és biztonságára nézve; 5. rámutat, hogy ugyan valamennyi tagjelölt ország saját fejlődési szinttel és dinamikával rendelkezik, az EU felelőssége, hogy az országot ne hagyja magára; 6. megjegyzi a bővítésért és az európai szomszédságpolitikáért felelős biztos 2011. szeptember 5-i megjegyzését, amely szerint „az Európai Bizottság pozitív ajánlása nincs kőbe vésve”; rámutat ugyanakkor arra, hogy a Tanács határozata a Bizottság ajánlásainak figyelmen kívül hagyásáról a közvélemény jogos frusztráltságát és elégedetlenségét váltotta ki az országban, és megjegyzi, hogy az Európai Uniónak és tagjainak soha sem szabad biztosra venniük egy tagjelölt ország európai kilátásait, és azonos mértékű erőfeszítéseket kell tenniük a csatlakozási folyamat felgyorsítására a valódi partnerség szellemében; 7. üdvözli az Európai Unió képviselete új vezetőjének kinevezését és reméli, hogy e kinevezés meg fogja erősíteni az EU és az ország közötti kapcsolatokat; 8. üdvözli a 2012. március 15-én kezdődő, az uniós csatlakozási folyamatban előrelépést jelentő magas szintű csatlakozási párbeszédet az Európai Bizottsággal, melynek célja a reformtervek előmozdítása érdemi véleménycsere és rendszeres szakmai konzultáció által öt kulcsfontosságú szakpolitikai területen: szólásszabadság, jogállamiság, közigazgatási reform, választási reform, és gazdasági feltételek; osztja a Bizottság és a kormányhatóságok nézetét, mely szerint a 23. fejezetre – igazságszolgáltatás és alapvető jogok – és a 24. fejezetre – jogérvényesülés, szabadság, és biztonság – kell koncentrálni, mely tovább fogja segíteni az uniós csatlakozási feltételeknek és normáknak való megfelelést; hasonlóan magas szintű párbeszédre számít az uniós csatlakozási folyamat egyéb döntő fontosságú területein is; úgy véli, hogy e párbeszéd a reformok iránti új elkötelezettséget fog teremteni és évente kétszer zajló politikai szintű megbeszélések által erősíti a kapcsolatunkat; 9. elismeri, hogy az ország által követett euroatlanti megközelítés szempontjából mind a NATO-, mind pedig az európai uniós tagság elengedhetetlen, és megjegyzi, hogy a 2012 májusában, Chicagóban megrendezésre kerülő NATO csúcstalálkozó, illetve a a magas szintű csatlakozási párbeszéd elindítása és a 2012. júniusi Európai Tanács fontos esélyeket jelent a további előrelépésre; emlékeztet a NATO főtitkárának közelmúltbeli nyilatkozatára, mely szerint az országra is ki fogják terjeszteni a NATO-meghívást, amint kölcsönösen elfogadható megoldás születik az országnévvel kapcsolatos kérdésben; 10. ismételten felszólítja a hatóságokat és a médiát, hogy pozitív légkör megteremtésén dolgozzanak, amely előmozdítja a szomszédos országokkal való kapcsolatokat és nem ösztönzi a gyűlöletbeszédet; 11. tudomásul veszi a 2011 júliusában alakult kormány ama döntését, hogy az amnesztiatörvényt alkalmazzák abban a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos négy ügyben, amelyeket 2008-ban a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszéktől visszautaltak a nemzeti joghatóságba; felkéri a kormányt, hogy vizsgáljon meg alternatív lehetőségeket az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés és e bűncselekmények áldozatainak és családtagjaiknak nyújtott jóvátétel biztosításához, a nemzetközi humanitárius jog előírásainak megfelelően; Az elnevezéssel kapcsolatos vita 12. tudomásul veszi a Nemzetközi Bíróságnak az ország nevével kapcsolatos vitában hozott 2011. december 5-i ítéletét; véleménye szerint az ítéletnek új lendületet kell adnia annak biztosításához, hogy minden lehetséges erőfeszítést megtegyenek a névvita ENSZ égisze alatt történő megoldására, és felszólítja a feleket az ítélet jóhiszemű betartására és a párbeszéd elmélyítését célzó felhasználására, ugyanakkor kiemeli, hogy kölcsönösen elfogadott kompromisszumot kell találni; ezzel összefüggésben üdvözli az ENSZ által kijelölt közvetítő nyilatkozatát, és azon felhívását, hogy a felek az ítéletet az egymáshoz fűződő kapcsolatukról való konstruktív gondolkodás, valamint a probléma végleges megoldásának megtalálására irányuló újbóli kezdeményezés lehetőségeként értékeljék; 13. igen sajnálatosnak tartja, hogy az elnevezéssel kapcsolatos vita továbbra is akadályt jelent az ország uniós csatlakozása előtt, és így gátolja magát a bővítési folyamatot is; hangsúlyozza, hogy a jószomszédi viszony az uniós bővítési folyamat egyik alapvető kritériuma, és felszólítja az érintett kormányokat, hogy kerüljék az olyan vitatható gesztusokat, vitatható lépéseket és kijelentéseket, amelyek negatív hatással lehetnek e viszonyokra; 14. ismételten felhívja az alelnököt/főképviselőt és a bővítésért felelős biztost, hogy mozdítsák elő a névvel kapcsolatos megállapodást és nyújtsanak politikai iránymutatást; úgy véli továbbá, hogy az ország vezetésének és az Európai Uniónak a kérdésről szóló népszavazás előtt következetesen el kell magyarázniuk a lakosság számára a létrejött megoldás előnyeit; 15. sajnálja, hogy a „macedón” kifejezést az elért eredményekről szóló 2011-es jelentésben, illetve 2009 óta elhagyják, annak ellenére, hogy az Egyesült Nemzetek dokumentumaiban az ország nyelvére, kultúrájára és identitására főszabályként ezzel a kifejezéssel utalnak; felhívja a figyelmet az idén a közvélemény körében e kérdés nyomán kialakult negatív reakciókra, és felhívja a Bizottságot, hogy vegye ezt figyelembe a jövőbeli jelentések elkészítésekor; emlékeztet, hogy az ohridi keretmegállapodás azon az elven alapul, hogy valamennyi közösség etnikai identitását tiszteletben tartják; 16. hangsúlyozza a csatlakozási folyamat „lendülete” fenntartásának fontosságát; ebben az összefüggésben üdvözli az ország kormányának azon ajánlatát, hogy a névvel kapcsolatos vita sikeres rendezésének határideje legkésőbb a Bizottság által elvégzendő átvilágítási folyamat vége előtt legyen, amint a tárgyalások megkezdődnek; úgy véli, hogy a kormány tényleges erőfeszítései és a vonatkozó kérdések teljes vertikumában végrehajtott uniós reformok hozzájárulhatnak olyan politikai környezet megteremtéséhez, amely – amint az más bővítési folyamatok során is tapasztalható volt – elvezet a kétoldalú kérdések megoldásához; hangsúlyozza, az ország és az EU számára is hasznos lesz, ha – a szlovén-horvát modellel azonos alapon – párhuzamosan zajlik a kétoldalú kérdés megoldásának folyamata és a csatlakozási tárgyalások folytatása; 17. ismételten sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az EU-Szerződéseknek megfelelően kezdjék meg egy általánosan alkalmazandó választottbírósági eljárás kidolgozását, melynek célja a csatlakozni kívánó országok és tagállamok közötti kétoldalú kérdések rendezése; Parlamenti együttműködés 18. üdvözli az új parlament megválasztását és az előrehozott parlamenti választások nyomán a koalíciós kormány gyors megalakulását; szorgalmazza a politikai párbeszéd fokozását, felhívva a figyelmet a Parlamentre, amely a politikai ellentétekből eredő problémák megtárgyalására és megoldására alkalmas kulcsfontosságú demokratikus intézmény; megjegyzi, hogy a nemzetgyűlés konszenzussal elfogadott határozata üdvözölte az elért eredményekről szóló idei jelentés ajánlásait; sürgeti az ország politikai szereplőit, hogy kétszerezzék meg a szükséges reformok beindítására irányuló erőfeszítéseiket, beleértve a Bizottság ajánlásainak eredményes végrehajtását és nyomon követését; 19. gratulál az országnak a 2011. június 5-re kiírt előrehozott parlamenti választások lebonyolításához, és üdvözli az EBESZ/ODHIR értékelését, amely szerint a választások során érvényesült a verseny és az átláthatóság, továbbá azok országszerte igen jól szervezettek voltak; felhívja azonban a figyelmet néhány hiányosságra, és felszólítja a hatóságokat, hogy tegyenek lépéseket a nemzetközi közösség ajánlásai nyomán, különös tekintettel az EBESZ/ODIHR választási megfigyelő missziója, valamint a Most nevű szövetség hazai megfigyelői által megfogalmazott következtetésekre és ajánlásokra, így például frissítsék a választói névjegyzéket, garantálják a sajtóban – beleértve a közszolgálati műsorszolgáltatót – mind a kormánnyal, mind az ellenzési pártokkal kapcsolatos kiegyensúlyozott tájékoztatást, védjék meg a köztisztviselőket a politikai nyomástól, biztosítsák a pártfinanszírozás hatékony felügyeletét, az átlátható közfinanszírozást és az ország területén kívüli szavazásra vonatkozó rendelkezéseket, valamint teljes mértékben tartsák tiszteletben az állam és a pártstruktúrák szétválasztását; felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy a közeljövőben foglalkozzanak e kérdésekkel; 20. üdvözli, hogy véget ért a parlamenti bojkott, és úgy véli, hogy az országban a demokrácia további megszilárdulása csak a valamennyi politikai pártot magában foglaló, demokratikus intézményi keretek közt zajló, fokozottabb politikai párbeszéd szellemében valósulhat meg; sürgeti, hogy erősítsék meg a kormány és ügynökségei feletti parlamenti felügyeletet; sürgeti, hogy bocsássák rendelkezésre a szükséges forrásokat és a szükséges további, kinevezendő alkalmazottakat a parlamenti intézet teljes körű létrehozásához; bátorítja a parlamenti felügyeleti meghallgatások bevezetése révén tett előrelépéseket és támogatja az Európai Unió további erőfeszítéseit, melyek célja a nemzetgyűlésnek történő technikai segítségnyújtás annak érdekében, hogy kialakíthassa a gyakorlatokat; szorgalmazza az Európai Parlamenttel közös parlamenti vegyesbizottság munkájának folytatását; Gazdasági fejlődés 21. elismerését fejezi ki az országnak jó gazdasági teljesítményéért és a makrogazdasági stabilitás fenntartásáért; gratulál a kormánynak, amiért a szabályozói reformok végrehajtása terén az ország az elmúlt öt évben a világon a harmadik legsikeresebb állam volt a Világbank „Doing Business” című jelentése alapján; nyugtázza, hogy a globális gazdasági visszaesés hatására a közvetlen külföldi befektetések szintje továbbra is nagyon alacsony; úgy véli, hogy továbbra is a befektetési, kereskedelmi és gazdasági fejlődésben rejlő lehetőségek jelentik az ország uniós csatlakozása melletti döntő érvet; 22. megállapítja, hogy a jogi kiszámíthatóság és a jogszabályok hatékony érvényesítése alapvetően fontos az üzleti környezet külföldi befektetők és hazai vállalatok számára történő további javítása szempontjából; ezért felszólítja a kormányt, hogy fokozza erőfeszítéseit a hatékony és független igazságszolgáltatás, valamint a szakmai, hozzáértő és pártatlan közigazgatás biztosítására, és többek között tegyen lépéseket a szabályozási és felügyeleti ügynökségek függetlenségének és kapacitásának megerősítésére; 23. elismeri a nagyarányú munkanélküliség és a szegénység támasztotta kihívásokat, amelyek továbbra is jelentős terhet jelentenek az ország számára; örömmel látja, hogy a parlamentben vita folyik a minimálbérről; emlékeztet arra, hogy az országnak az ENSZ Humán Fejlettségi Mutatója szerint rossz a helyzete, és üdvözli a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni stratégia elfogadását; sürgeti a kormányt, hogy tegyen több erőfeszítést a strukturális munkanélküliség elleni fellépés és a kiszolgáltatott csoportok védelme érdekében, ugyanakkor aláhúzza, hogy kizárólag a vállalkozásokat még inkább a befektetésre ösztönző környezet kialakításán keresztül megvalósított fenntartható gazdasági növekedés nyújthat megoldást az országban tapasztalható huzamosan magas arányú munkanélküliség súlyos problémájára; ebből a célból sürgeti a kormányt, hogy a finanszírozáshoz való hozzáférés elősegítésével támogassa a kis- és középvállalkozásokat, és ösztönzi, hogy folytassa az üzleti közösség képviselőivel folytatott konzultáció bevált gyakorlatát; 24. üdvözli, hogy az elmúlt öt év során az ország negyven helyet javított a Transparency International korrupcióérzékelési indexén; elismerését fejezi ki a korrupcióellenes politikára vonatkozó jogi keretben a GRECO által tett ajánlásoknak megfelelően véghezvitt módosításokért; mindazonáltal osztja a Bizottság véleményét, amely szerint a korrupció továbbra is „igen aggasztó” mértékű; további erőfeszítéseket sürget annak érdekében, hogy a korrupciós ügyekben, különös tekintettel a magas szinten és kulcsfontosságú területeken – pl. közbeszerzés – elkövetett esetekre, a jövőben rendszeresen a büntetőjogi felelősséget megállapító, pártatlan ítéletek szülessenek; hangsúlyozza, hogy a közkiadások és a politikai pártok finanszírozása terén nagyobb átláthatóságra van szükség; sürgeti az uniós befektetőket és az országgal kereskedő vállalkozásokat, hogy fokozottabb mértékben játsszanak partneri vezető szerepet azáltal, hogy helyi partnereikkel folytatott kapcsolataikban szót emelnek a korrupció ellen; 25. felhívja a figyelmet az elért eredményekről szóló jelentés azon megjegyzésére, hogy az Állami Korrupcióelleni Bizottság függetlensége és pártatlansága továbbra sem áll szilárd alapokon; felszólít a visszaélések bejelentőinek fokozottabb jogi és intézményi védelmére; üdvözli a büntetőeljárásról szóló új törvényt, amelyet a büntető igazságszolgáltatás szélesebb reformjának keretében fogadtak el, és amelynek javítania kell a szervezett bűnözéssel és a korrupcióval kapcsolatos bonyolult ügyekre vonatkozó vizsgálati eljárásokon; üdvözli a közvetlenül a főügyésznek dolgozó nyomozati csoport jövő évi kinevezését, és reméli, hogy ezáltal lehetővé válik, hogy a Bizottság által hivatkozott több eset nyomán tényleges elmarasztaló ítéletek születnek majd; kéri, hogy a kormány biztosítson megfelelő finanszírozást és személyzetet a korrupció megelőzéséért felelős állami bizottság számára; hangsúlyozza, hogy a rendszerszintű korrupció kezeléséhez alapvetően fontos a politikai akarat; 26. tudomásul veszi egy széles körű jogi csomag elfogadását, amelynek célja az igazságszolgáltatás hatékonyságának és függetlenségének további erősítése; e tekintetben üdvözli a bírói és ügyészi akadémia eredményes munkáját, valamint az ügyek véletlenszerű kiosztásának bevezetését; arra ösztönzi az illetékes hatóságokat, hogy folytassák a korrupció leküzdésére irányuló jogszabályok végrehajtását, valamint növeljék az igazságszolgáltatás függetlenségét, hatékonyságát és forrásait; felhívja a figyelmet a politikai beavatkozástól mentesen működő bírósági rendszer fontosságára; üdvözli a bírósági rendszer hatékonyságának és átláthatóságának növelésére irányuló erőfeszítéseket; hangsúlyozza, hogy végrehajtási nyilvántartást kell létrehozni a büntetőeljárásokról és büntetőítéletekről, amelyhez képest az előrelépés mérhető; az igazságszolgáltatás egyesítésére szólít fel az igazságügyi rendszer kiszámíthatóságának és a nyilvánosság bizalmának szavatolása érdekében; Az ohridi keretmegállapodás (OKM) 27. gratulál az országnak függetlensége 20. évfordulója, valamint az ohridi keretmegállapodás 2010-ben bekövetkezett 10. évfordulója alkalmából; hangsúlyozza, hogy a megállapodás példaként szolgál arra, hogyan kell az etnikai csoportok közötti konfliktusokat úgy megoldani, hogy közben ne sérüljön a területi integritás és az állami struktúrákat is megreformálják; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy további és még hatékonyabb erőfeszítésekre van szükség a felek közötti teljes megbékélés, valamint a pártatlan és etnikumközi demokratikus intézmények megerősítéséhez szükséges alapok lefektetése érdekében; 28. üdvözli a miniszterelnök 2011. szeptember 5-i beszédét, amelyben a multikulturalizmust az ország által követendő szociális és politikai modellként köszöntötte, hangsúlyozta az OKM végrehajtásának szükségességét, és célul tűzte ki az „integráció asszimiláció nélküli” megvalósítását; támogatja az ohridi keretmegállapodás végrehajtásának második évtizedére irányuló kötelezettségvállalásokat; 29. tudomásul veszi számos törvény közelmúltbeli elfogadását, különös tekintettel a nyelvekről és a szimbólumok használatáról szóló törvény módosítására; felszólít a közösségek közötti kapcsolatokkal foglalkozó bizottságok hathatós támogatására valamennyi településen; 30. aggodalommal állapítja meg, hogy a jelenlegi vitában történelmi érvek hangoznak el, ideértve az ókori gyökerekre való hivatkozás jelenségét is, ami a szomszédos országokkal való feszültségek növekedéséhez és új belső megosztottsághoz vezethet; 31. hangsúlyozza, hogy szükség van a törvényeknek és az EUROSTAT normáinak teljes mértékben megfelelő népszámlálás megfelelő előkészítésére és működőképes megszervezésére; kéri, hogy a kormány dolgozzon ki hiteles tervet a folyamat végrehajtására; hangsúlyozza a 20%-os határ jelentőségét egyes jogok érvényesítése szempontjából az OKM szerint, azonban ragaszkodik ahhoz, hogy az albánokkal vagy más etnikai kisebbségekkel szembeni bármilyen diszkriminációt semmilyen esetben sem lehet a lakosságban betöltött arányukkal indokolni; 32. felszólít arra, hogy lényegesen nagyobb erőfeszítéseket tegyenek a különböző etnikai csoportokhoz tartozó gyermekek oktatási rendszerben való elkülönítése elleni küzdelem terén, ugyanakkor támogatja, hogy mindenkinek joga van az anyanyelvi oktatáshoz; ebből a célból hangsúlyozza az egymás kölcsönös megértését ösztönző új tankönyvek kidolgozásának fontosságát, valamint annak jelentőségét, hogy szüntessék meg az egyes iskolákban még előforduló „etnikai műszakok” alkalmazásának gyakorlatát; tekintettel arra, hogy az oktatás rendkívül fontos szerepet tölt be az országban, kéri, hogy az előcsatlakozási támogatási eszközből több támogatást biztosítsanak ennek a területnek, feltéve, hogy eredményesen kezelik a szegregációt az oktatásban; Decentralizáció 33. támogatja a politikai decentralizációra irányuló határozott lépéseket az országban, melyet a kormány az OKM „fő pilléreként” határozott meg, és amely a jó közigazgatást is szolgálja; üdvözli az ennek megvalósítására irányuló cselekvési tervek elfogadását; 34. támogatja a Bizottság ajánlását, mely szerint határozottabban kell ösztönözni a decentralizációs folyamatot; a decentralizáció elérése érdekében felhív a központi és a helyi költségvetések jelentős mértékű kiegyensúlyozására, hangsúlyozza az átláthatóság, az objektivitás és a pártatlanság szükségességét a támogatások önkormányzatok közötti elosztása során; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes önkormányzatok pénzgazdálkodási kapacitásaik hiánya miatt pénzügyi nehézségeket tapasztalnak, és sürgeti a kormányt, hogy szükség esetén a Bizottság támogatásával nyújtson számukra megfelelő technikai segítséget; 35. elismerését fejezi ki az önkormányzatok közötti sikeres, az UNDP segítségével megvalósuló együttműködési programért, és felhívja az EU-t e program támogatásának fokozására; Alapvető jogok 36. mély aggodalmát fejezi ki a média terén bekövetkezett közelmúltbeli fejlemények miatt, valamint amiatt, hogy a médián belüli tulajdonviszonyokat továbbra is átláthatatlanság és erőteljes tulajdonosi koncentráció jellemzi; sürgeti az országot, hogy tegyen tanúbizonyságot a média szabadsága és a médiapluralizmus, így többek között az elért eredményekről szóló jelentésben meghatározott reformokról tartott, megfelelő tájékoztatáson alapuló és pluralista vita iránti feltétlen elkötelezettségéről; üdvözli az EBESZ médiaszabadsággal foglalkozó képviselőjének meghívását a médiaszabadsággal foglalkozó, újonnan felállított kerekasztalban való részvételre, és támogatja az érintett képviselő azon kijelentését, miszerint jóllehet a működésük érdekében az összes médiumnak be kell tartania a jogi és pénzügyi szabályozást, a jogi rendszernek nem szabad különösen azon médiumokat céloznia, amelyek egy pártot kritikával illetnek; sürgeti a hatóságokat, hogy biztosítsák a jogállamiságot és a média szabadságát az országban, és ezáltal biztosítsák, hogy a Bizottság értékelése a jövőben is kedvező legyen; 37. felszólít a kormányzati reklámbevételek valamennyi nemzeti műsorszolgáltató közötti méltányos és átlátható, a szerkesztői tartalomtól, illetve politikai irányultságtól teljes mértékben független elosztására; támogatja a Bizottság ajánlását, mely szerint intézkedéseket kell tenni annak biztosítására, hogy az állami televíziós csatorna megvalósítsa a célkitűzéseket, és betöltse a pártatlan közszolgálati műsorszolgáltató szerepét; felhívja a hatóságokat, hogy fogadják el a műsorszolgáltatásról szóló törvény szükséges módosításait azok uniós jogszabályokhoz való hozzáigazítása érdekében; 38. felszólít arra, hogy tegyenek erőfeszítéseket az újságírók ellen politikai okokból indított becsületsértési perek elkerülésére; üdvözli a kormány minapi bejelentését, mely szerint a jó hírnév megsértésére vonatkozó jogszabályt törölni fogják a büntetőtörvénykönyvből és az újságírók ellen folyamatban lévő peres eljárásokat felfüggesztik; hangsúlyozza, hogy a médiaszabadság a demokrácia sarokköve, és alapvető feltétel minden olyan ország számára, amely az EU tagjává szeretne válni; egyetért azzal, hogy a médiaágazatnak az újságírók tekintetében magas szakmai színvonalú normákat kell kidolgoznia és megvalósítania, továbbá be kell tartania az újságírói etika szabályait; felhívja a hatóságokat a média területét érintő trösztellenes jogszabályok és a médiaágazatra gyakorolt politikai befolyás megakadályozását szolgáló intézkedések kidolgozására; 39. örömmel látja, hogy a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadságot általában tiszteletben tartják; ösztönzi a kormányt, hogy fokozza a megkülönböztetés elleni politikák megerősítésére irányuló erőfeszítéseit, és hangsúlyozza az etnikai alapú megkülönböztetés megelőzésének fontosságát, beleértve a bolgár identitásukat és/vagy etnikai hátterüket nyíltan vállaló állampolgárok elleni megkülönböztetést; 40. örömmel látja, hogy ebben az évben létrehozták a megkülönböztetés elleni küzdelemmel foglalkozó bizottságot, és felhívja az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét és a megkülönböztetés elleni küzdelemmel foglalkozó európai független ügynökségek hálózatát (Equinet), hogy teljes mértékben támogassa ezt a bizottságot, és működjön együtt vele; üdvözli, hogy a Bizottság jelenleg szexuális irányultság alapján történő állítólagos megkülönböztetés miatt vizsgál három, a szexuális és egészségügyi jogokkal foglalkozó koalíció által előterjesztett panaszt; 41. felszólít a megkülönböztetés elleni politikák megerősítésére és hatékony végrehajtására, és arra, hogy fokozzák a nők, a gyermekek, valamint a fogyatékkal élők jogainak védelmét; üdvözli a női parlamenti képviselők csoportjának aktív és hathatós szerepvállalását, azonban aggódik amiatt, hogy a nők részvétele a politikai életben helyi szinten továbbra is alacsony, és véleménye szerint szükség van a nők civil és politikai életbe való bevonását célzó oktatási programok megerősítésére és végrehajtására; további erőfeszítésekre szólít fel a fogyatékkal élők intézményektől való függetlenítése tekintetében; üdvözli a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 2011. december 7-i parlamenti ratifikálását; 42. aggodalommal szemléli, hogy a nemek egyenjogúsága és a nőjogok tekintetében csak korlátozott előrelépés tapasztalható; bátorítja a kormányt, hogy a nemek közötti egyenlőség ügyét tegye politikai prioritássá, és fokozza a nők alapvető jogait veszélyeztető diszkriminatív szokások, hagyományok és sztereotípiák leküzdésére irányuló tevékenységek és kezdeményezések támogatását; 43. ismételten hangsúlyozza, hogy a megkülönböztetés megelőzésével és a megkülönböztetés elleni védelemmel foglalkozó törvényt módosítani kell úgy, hogy tiltsa megkülönböztetés Európai Unió működéséről szóló szerződés 19. cikke által lefedett összes típusát, és kiemeli, hogy ez a csatlakozás elengedhetetlen előfeltétele; aggodalmát fejezi ki a homoszexualitást betegségként leíró egyetemi és iskolai tankönyvek miatt, és felszólít ezek azonnali módosítására; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a civil társadalom – többek között az LMBT-közösség – erősítését célzó kapacitásépítő programokat; 44. örömmel látja, hogy jelenleg az ország látja el a roma integráció évtizede elnökségét, és reméli, hogy ez további előrehaladást ösztönöz a romák politikai, társadalmi és gazdasági életbe való integrálása terén; üdvözli a romák oktatásba való integrálása terén elért előrelépést, aminek köszönhetően nőtt a közép- és felsőfokú oktatásba bekerülő romák száma, üdvözli továbbá, hogy nőtt a romák aránya a közszolgálatban; felhívja azonban a figyelmet a Bizottság következtetésére, miszerint további erőfeszítésekre van szükség a bizalom erősítéséhez, különösen az oktatás, a kultúra és a nyelv területén; ismételten hangot ad amiatti aggodalmának, hogy a roma közösség rendkívül nehéz életkörülmények között él, és továbbra is megkülönböztetéssel néz szembe az oktatáshoz, munkaerőpiachoz, egészségügyi ellátáshoz és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén; felhívja a figyelmet a szegénységi küszöb alatt élő roma nők és gyermekek különösen nehéz helyzetére, és felszólítja a hatóságokat, hogy haladéktalanul tegyenek lépéseket e probléma kezelésére; 45. üdvözli, hogy a kormány elfogadta a romák társadalmi integrációjára vonatkozó, 2012–2014 közötti időszakra szóló stratégiát; mindazonáltal rámutat arra, hogy 2012-re nem rendeltek állami finanszírozást a vonatkozó cselekvési terv megvalósítására, és e tekintetben felszólítja a hatóságokat, hogy találják meg a megfelelő forrásokat; 46. felszólít minden érdekelt felet egy független, pluralista, interetnikus, interkulturális, pártatlan civil társadalom kialakításának előmozdítására és támogatására az országban; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy e szerep betöltése érdekében a civil szervezeteknek jelentős mértékben meg kell erősödniük, és függetlenné kell válniuk a külső hatásoktól, különös tekintettel a politikai érdekekre, ami az országban általában még nem valósult meg; felszólít a nem kormányzati szervek hazai támogatásának biztosítására, annak érdekében, hogy ne függjenek túlságosan külföldi adományozóktól; 47. ennek ellenére úgy véli, hogy az EU civil társadalmi eszköze lehetőséget nyújt a nem kormányzati szervezetek, a vállalkozások és a szakszervezetek uniós államokban működő partnerekkel folytatott, mindkét fél számára előnyös párbeszédének drámai mértékű megerősítésére, azzal a közvetlen céllal, hogy ösztönözze az Unióhoz való csatlakozás folyamatát; ebből a célból felkéri a Bizottságot, hogy elsősorban a nem kormányzati szervezetek fejlődésének elősegítése céljából terjessze ki az előcsatlakozási támogatási eszközből biztosított finanszírozást; 48. hangsúlyozza, hogy az ország ratifikálta az ILO 8 fő munkajogi egyezményét; aggasztónak találja, hogy a munkajogok és a szakszervezetek terén csupán szerény előrelépés történt; felhívja a hatóságokat, hogy erősítsék tovább a munkajogokat és a szakszervezeti jogokat; ezzel összefüggésben arra is ösztönzi a kormányt, hogy biztosítson elegendő igazgatási kapacitást a munkajogi szabályozás megfelelő végrehajtásának és érvényesítésének szavatolása érdekében; rámutat a szociális párbeszéd fontos szerepére, és ösztönzi a kormányt, hogy fokozottabban törekedjék arra, hogy az érintett partnerek bevonásával mindenre kiterjedő szociális párbeszédet alakítson ki; Bel- és igazságügy 49. tudomásul veszi az igazságszolgáltatás terén elért előrehaladást; gratulál a bírók és ügyészek képzésével foglalkozó, immár öt éve működő akadémia munkájához; aggodalmát fejezi ki a bírókról szóló törvény hiányosságai miatt, amelyek az elbocsátási eljárásokon keresztül nyitva hagyják a politikai befolyásolás lehetőségét, ugyanakkor elismeri, hogy konszenzus alakult ki azzal kapcsolatban, hogy ezzel összefüggésben objektívabb kritériumokra van szükség; üdvözli, hogy a közelmúltban előtérbe került a bírók teljesítményének vizsgálata, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy jó teljesítményt csak úgy lehet elérni, ha az ítéletek minősége, ezen belül a folyamatos továbbképzés és az érdemen alapuló felvétel melletti elkötelezettség és az igazságszolgáltatás függetlensége tekintetében ugyanilyen elkötelezettséget mutatnak; 50. aggodalmát fejezi ki a rendőrség általi bántalmazásokkal kapcsolatos jelentések miatt, és felszólít az ilyen esetek részletes kivizsgálására, különös tekintettel a választás éjszakáján bekövetkezett tragikus incidensre, és azon állításokra, melyek szerint nem történt teljes körű helyszíni szemle; hangsúlyozza a rendőrségi ellenőrzési mechanizmusok függetlensége biztosításának jelentőségét, különös tekintettel a belügyminisztérium belső ellenőrzéssel és szakmai normákkal foglalkozó részlegére; 51. bátorítja a börtönökben uralkodó helyzet javítására irányuló lépéseket – például új képzési és szakmai továbbképzési tanfolyamokat börtönszemélyzet számára, valamint több új börtön felépítését a régiek felváltására –, továbbá a próbaidőre bocsátásról szóló, a börtönök túltelítettségének kezelését szolgáló erőfeszítésként született új törvénytervezetre irányuló kezdeményezést; ösztönzi a börtönkörülmények további javítását, és felszólít arra, hogy fordítsanak különleges figyelmet a fiatalkorúak javítóintézeteinek, és az elért eredményekről szóló jelentés azon megállapításának, hogy a bántalmazás elleni küzdelemmel foglalkozó egység nem képes ellátni a feladatát; 52. gratulál , a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelem terén az Európai Unióval folytatott együttműködéshez, és üdvözli a szomszédos országokkal kötött, igazságügyi és rendőri együttműködésről szóló megállapodásokat; üdvözli az ország és az Europol között az analitikus adatok cseréjének jelentős megkönnyítése, valamint a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelem érdekében született operatív megállapodás megkötését; tudomásul veszi a rendszerezésről szóló törvényt és azokat a változásokat, amelyeket e törvény hoz a Belügyminisztérium szervezett bűnözéssel foglalkozó osztályán az osztály működése, valamint a nemzeti és nemzetközi bűnüldöző és hírszerző rendszerekbe való integráció javítása céljából; üdvözli a büntető eljárásról szóló új törvénykönyvet, amely feltehetően javítja a szervezett bűnözéssel és korrupcióval összefüggő összetett ügyek vizsgálatára irányuló eljárásokat; hangsúlyozza azt, hogy a felügyelet mértékét a közbiztonságot érintő valódi fenyegetettség mértékéhez kell igazítani, fokozott igazságügyi kontroll, valamint a hírszerzési és kémelhárítási szolgálatok feletti megerősített parlamenti felügyelet mellett; 53. ösztönzi a hatóságokat, hogy a régi kommunista rendszerrel való szakítás felé tett lépésként vigyék végig az egykori jugoszláv titkosszolgálatnál dolgozó ügynökök teljes listájának régóta esedékes közzétételét; bátorítja az Adatellenőrző Bizottság megbízatásának, elsősorban függetlenségének megerősítését, hogy megállapításaikról közvetlenül tájékoztathassák a közvéleményt, és minden szükséges dokumentumot tartósan helyezzenek át a Bizottság épületébe; 54. nyugtázza a migrációs áramlások hatékonyabb kezelése érdekében tett lépéseket, különös tekintettel a hamis menedékkérőkkel kapcsolatos aggályok kezelésére; aggodalmának ad azonban hangot a profilalkotás gyakorlata miatt, és a megkülönböztetésmentesség elve szigorú alkalmazására szólít fel ezen intézkedések során; felszólít arra, hogy fokozzák a menekülteknek minősülő személyek állampolgári jogai végrehajtására irányuló erőfeszítéseket, valamint arra, hogy időben, a nemzetközi emberi jogi előírások teljes körű betartása mellett bírálják el a menedékjog iránti kérelmeket; 55. örömmel látja, hogy az ország állampolgáraira 2009 decembere óta vonatkozik a vízumliberalizáció; elkötelezetten kiáll a vízummentes rendszer mellett, amelyet az ország és az Európai Unió közötti kapcsolatok sarokkövének és a személyes kapcsolatok további előmozdítására és megerősítésére irányuló jelentős intézkedésnek tekint; Közigazgatás 56. üdvözli az új, a 2015-ig tartó időszakra vonatkozó közigazgatásireform-stratégia elfogadását és a köztisztviselőkről szóló törvény 2011. áprilisi hatálybalépését; sürgeti a kormányt, hogy többek között a vonatkozó jogszabályok módosításával folytassa a köztisztviselőkre és a közalkalmazottakra vonatkozó jogi keretrendszer további harmonizálását; hangsúlyozza, hogy további lépéseket kell tenni a – többek között önkormányzati szinten is – szakértő, pártatlan közszolgálatok kialakítása érdekében; üdvözli a legfelsőbb közigazgatási bíróság létrehozását, és bátorítja a közigazgatási reformért felelős intézményeket, hogy járuljanak hozzá a reformfolyamat felgyorsításához; ragaszkodik ahhoz, hogy az arányos képviselet kialakítására irányuló erőfeszítések mellett el kell érni azt, hogy a kinevezések érdem, nem pedig politikai hovatartozás alapján történjenek; 57. gratulál a kormánynak a regionális fejlesztés és az előcsatlakozási támogatási eszköz keretében folyósított támogatások irányítása átadásának előkészítése terén elért előrehaladásért; elégedetten veszi tudomásul a nemzeti hatóságok akkreditálását az előcsatlakozási támogatási eszköz átmeneti támogatási és intézményfejlesztési, területfejlesztési, humánerőforrás-fejlesztési valamint vidékfejlesztési alkotóelemének vonatkozásában; felszólítja a kormányt és a Bizottságot, hogy gyorsítsák fel az előcsatlakozási támogatási eszköz fennmaradó alkotóeleme, a határokon átnyúló együttműködési alkotóelem irányításának átadásához szükséges munkát; ismételten hangsúlyozza az előcsatlakozási támogatási eszköz – mint az ország jövőbeni uniós tagságának előkészítését támogató fontos eszköz – alapvető fontosságát, és bátorítja a kormányt, hogy fokozza a minisztériumok közötti koordinációt annak érdekében, hogy az ország maradéktalanul kihasználhassa a rendelkezésre álló forrásokat; Egyéb reformok 58. üdvözli az energiahatékonysággal kapcsolatos kampányt, és az ország lehetőségeinek megfelelő, eredményesebb intézkedéseket vár a megújuló energiaforrások használatának előmozdítása érdekében; hangsúlyozza a környezettel kapcsolatos jogszabályok hatékony végrehajtásának jelentségét, a természeti források, és különösen a víz védelme érdekében; megállapítja, hogy az ország még nem tett ígéretet az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, és hogy nemzeti vitát kell indítani az éghajlatváltozás negatív következményeiről; további erőfeszítésekre szólít fel a nemzeti jogszabályok és az uniós vívmányok egymáshoz közelítésére e téren; 59. üdvözli a közlekedési, az energia- és a távközlési hálózatok modernizálása terén elért előrehaladást, és különösen az Európai Korridor X befejezésére tett erőfeszítéseket; tekintettel a vasúti összeköttetések mint a közúti közlekedés alternatívái jelentőségére, üdvözli, hogy a kormány modernizálni szeretné, illetve ki szeretné építeni a vasúti összeköttetést Szkopje és a szomszédos államok fővárosai között, és felszólít a Korridor VIII-on belüli vasúti összeköttetések kiépítésének befejezésére; 60. csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy nem sikerült előrelépést elérni a közös történelmi események és alakok szomszédos uniós tagállamokkal való, a történelem jobb megértését és a jószomszédi viszonyt elősegítő, közös megünneplése terén; ösztönzi, hogy Bulgária és Görögország részvételével állítsanak fel a történelemmel és oktatással foglalkozó közös szakértői bizottságokat, amelyek a tudományos együttműködést megerősítve és a fiatal generációk szomszédos népek iránti pozitív hozzáállását előmozdítva hozzájárulnának a történelem objektív, tényeken alapuló értelmezéséhez; 61. a felsőoktatás terén ösztönzi a bolognai folyamat végrehajtására irányuló további erőfeszítéseket, valamint a régió országaival való együttműködést az egyetemi oktatás minőségének javítása érdekében; emlékeztet a tudományos élet szabadsága elvének fontosságára; 62. gratulál az országnak a válogatottja 2011-es Kosárlabda Európa-bajnokságon nyújtott kimagasló teljesítményéhez; 63. örömmel látja, hogy a külpolitika terén az ország és az EU közös álláspontjai nagyon közel állnak egymáshoz; bátorítja az ország azon erőfeszítéseit, hogy jó kapcsolatot alakítson ki szomszédaival; örömmel látja, hogy a koszovói határ 2009-es kijelölése szorosabb kapcsolatok kialakulásához vezetett, és hogy 2011. szeptemberében megállapodás született a közös határellenőrzésről; arra számít, hogy ez a megállapodás a közeljövőben teljes mértékben megvalósításra kerül; gratulál a hatóságoknak a nyugat-balkáni országok európai integrációval foglalkozó miniszterei szkopjei találkozójának közelmúltbeli sikeres megszervezéséhez; 64. hangsúlyozza a regionális együttműködés fontosságát, amely az Európai Unió felé vezető folyamat alapvető részét képezi; üdvözli a régióbeli mozgás szabadságának megkönnyítése felé tett lépéseket, amelyek az Albániával és Montenegróval kötött szerződésben öltenek testet, lehetővé téve állampolgáraik számára, hogy e három ország között csupán személyi igazolvánnyal átlépjék a határokat és szabadon utazhassanak; bátorítja e kezdeményezés kiterjesztését a régió más országaira is; 65. üdvözli az ország nemzetközi szerepvállalását számos olyan fontos tevékenységben, amilyen például az EUFOR/Althea misszióban való részvétele, a délkelet-európai együttműködési folyamat elnöksége 2012–2013 között, illetve a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel való teljes együttműködése; o 66. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az ország kormányának és parlamentjének. | |||||||
| Bővítési jelentés Izlandról |
| |||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az Európai Tanács 2010. június 17-i határozatára az Izlanddal folytatandó csatlakozási tárgyalások megnyitásáról, – tekintettel az Izlanddal 2010. június 27-én és 2011. június 27-én és 2011. december 12-én miniszteri szinten tartott csatlakozási konferencia eredményeire, illetve a 2011. október 19-én tartott helyettesi szintű csatlakozási konferencia eredményeire, – tekintettel a Bizottság „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2011–2012” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közleményére (COM(2011)0666) és a 2011. október 12-én elfogadott, az Izland által elért eredményekről szóló 2011. évi jelentésre (SEC(2011)1202), – tekintettel az átvilágítási folyamat eredményeire, – tekintettel a 2011 októberében 12 millió eurós költségvetéssel elfogadott, Izlandnak szóló nemzeti IPA-programra, – tekintettel 2010. július 7-i állásfoglalására Izland európai uniós tagság iránti kérelméről(1) és 2011. április 7-i állásfoglalására az Izland által elért eredményekről szóló 2010. évi jelentésről(2), – tekintettel az EU–Izland Parlamenti Vegyes Bizottság üléseire, – tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére, A. mivel Izland teljesíti a koppenhágai kritériumokat, és a Tanács jóváhagyását követően 2010. július 27-én megkezdődtek az országgal a csatlakozási tárgyalások; B. mivel az uniós vívmányok átvilágítása már majdnem befejeződött; C. mivel a csatlakozási tárgyalások során eddig nyolc fejezetet nyitottak meg és zártak le ideiglenesen (2. fejezet – A munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgása, 6. fejezet – Társasági jog, 7. fejezet – Szellemi tulajdonjogra vonatkozó jogszabályok, 20. fejezet – Vállalkozás- és iparpolitika, 21. fejezet – Transzeurópai hálózatok, 23. fejezet – Igazságszolgáltatás és alapvető jogok, 25. fejezet – Tudomány és kutatás, 26. fejezet – Oktatás és kultúra), illetve három másikat nyitottak meg (5. fejezet – Közbeszerzés, 10. fejezet – Információs társadalom és média és 33. fejezet – Pénzügyi és költségvetési rendelkezések); D. mivel, ahogyan azt a bővítésre vonatkozó megújított konszenzus is kiemeli, minden ország európai uniós tagság felé tett előrelépése az érdemeken alapul; E. mivel Izland már szorosan együttműködik az EU-val az Európai Gazdasági Térség (EGT), a schengeni megállapodás és a dublini rendelet aláírójaként, és már sikeresen átültette a közösségi vívmányok jelentős részét; F. mivel Izland csatlakozási folyamatának az európai uniós alapelvek és vívmányok maradéktalan fenntartása mellett kell zajlania; G. mivel Izland az Európai Gazdasági Térség pénzügyi mechanizmusán keresztül hozzájárul az európai kohézióhoz és szolidaritáshoz, és együttműködik az Unióval békefenntartó és válságkezelési műveletek során; H. mivel a gazdasági és költségvetési konszolidáció jó úton halad, az izlandi gazdaság mérsékelt javulásnak indult, és a várakozások szerint a GDP lassan rendeződik; Általános megjegyzések 1. emlékeztet arra, hogy az EU-hoz való csatlakozás általános alapját a koppenhágai kritériumok és az Európai Unió befogadóképessége adják; 2. támogatja Izland előrehaladását a csatlakozási folyamatban; üdvözli a tizenegy tárgyalási fejezet megnyitását és ezek közül nyolc ideiglenes lezárását a csatlakozási tárgyalások keretében; fontosnak tartja az Izland csatlakozási folyamatának lezárásához szükséges feltételek megteremtését és az ország sikeres csatlakozásának biztosítását; Politikai kritériumok 3. üdvözli annak lehetőségét, hogy olyan ország legyen új EU-tagállam, amely régi és történelmileg erős demokratikus hagyományokkal és polgári kultúrával rendelkezik; 4. tudomásul veszi Izland Észak-Európához fűződő szoros történelmi kapcsolatait és az immár több mint 60 éve sikeres euro-atlanti együttműködést; 5. elégedetten veszi tudomásul az alkotmánytanács létrehozását és az izlandi alkotmány folyamatban lévő felülvizsgálatát, amelynek célja a demokratikus biztosítékok növelése, a fékek és ellensúlyok megerősítése, az állami intézmények működésének javítása, illetve szerepeik és hatáskörük pontosabb meghatározása; üdvözli az izlandi parlament szerepének és hatékonyságának a parlament felügyeleti szerepének megerősítése és a jogalkotási folyamat átláthatóságának fokozása révén történő növelésére irányuló erőfeszítéseket; 6. tudomásul veszi az izlandi kormány 2011. december 31-i átszervezését; bízik benne, hogy az új kormány még határozottabb és kitartóbb elkötelezettséggel folytatja a csatlakozás felé vezető tárgyalásokat; 7. elismerését fejezi ki Izlandnak az emberi jogok védelme területén elért eredményeiért, valamint eredményességéért az emberi jogok védelmét célzó nemzetközi mechanizmusokkal való magas szintű együttműködés során; kiemeli, hogy Izland uniós csatlakozása tovább fogja erősíteni az EU-nak az emberi jogok és alapvető szabadságok globális előmozdítójaként és védelmezőjeként betöltött szerepét; 8. üdvözli az igazságszolgáltatás függetlensége és hatékonysága, illetve a korrupcióellenes politikai keretrendszer megerősítése terén tett előrehaladást, ami a 23. fejezet ideiglenes lezárásával kerül elismerésre; 9. üdvözli továbbá az izlandi parlament által 2011. április 20-án elfogadott új médiatörvényt; ösztönzi a 2011 nyarán kinevezett illetékes parlamenti bizottságokat, hogy folytassák e terület jogalkotási keretrendszerének kidolgozását, illetve az izlandi médiapiac tulajdonviszonyainak koncentrálódására és az izlandi országos műsorszolgáltatónak a reklámpiacon betöltött szerepére vonatkozó munkát; 10. újólag megerősíti, hogy támogatja az izlandi modern média kezdeményezést, és várakozással tekint annak jogszabályokba és bírói gyakorlatba történő átültetése elé, amely lehetővé teszi mind Izland, mind pedig az Unió számára, hogy határozott álláspontot foglaljanak el a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságának jogi védelme tekintetében; 11. megismétli az izlandi hatóságoknak szóló kérését, hogy harmonizálják az uniós polgárok jogait az izlandi helyi választásokon való szavazáshoz való joguk tekintetében; 12. tudomásul veszi az izlandi kormányban, illetve az izlandi parlamentben és Izland főbb politikai erőinek körében tapasztalható, az európai uniós tagságot illető politikai megosztottságot; ösztönzi az európai uniós csatlakozásra vonatkozó átfogó stratégiák elfogadását egyes területeken, különösen azokon, amelyek nem tartoznak az EGT-hez; 13. örömmel veszi tudomásul, hogy az izlandiak jelentős hányada támogatja a csatlakozási tárgyalások folytatását; üdvözli, hogy a kormány támogatja tájékozott, kiegyensúlyozott vita folytatását a csatlakozási folyamatról és az izlandi társadalom bevonását az európai uniós tagságról szóló nyilvános vitákba; úgy véli, hogy az izlandi európai uniós tájékoztatási központ megnyitása alkalmat ad az EU-nak, hogy megfelelően tájékoztassa az izlandi polgárokat az európai uniós tagságnak Izlandra vonatkozó összes következményéről és magáról az EU-ról; 14. úgy véli, hogy alapvető fontosságú az EU polgárai számára egyértelmű és átfogó, tényeken alapuló tájékoztatást adni Izland csatlakozásának következményeiről; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek erőfeszítéseket e célból, és ugyanilyen fontosnak tartja a polgárok aggodalmainak és kérdéseinek meghallgatását és megválaszolását, valamint a nézeteiknek és érdekeiknek való megfelelést; Gazdasági kritériumok 15. üdvözli, hogy Izland szoros gazdasági kapcsolatokat tart fenn az EU-val és általában véve kielégítő módon hajtja végre az EGT-vel kapcsolatos kötelezettségeit, valamint középtávon megfelelő képességekkel rendelkezik az EU-n belüli versenynyomásnak és a piaci erőknek való ellenálláshoz, feltéve, hogy továbbra is megfelelő makroökonómiai politikákkal és strukturális reformokkal kezeli a meglévő hiányosságokat; emlékeztet azonban, hogy maradéktalanul végre kell hajtani az EGT-vel kapcsolatos, az EFTA Felügyeleti Hatóság által azonosított meglévő kötelezettségeket; 16. felkéri az izlandi hatóságokat, hogy lépjenek fel a banki szektorba történő, továbbra is jelentős állami beavatkozás ellen; ösztönzi az izlandi hatóságokat, hogy fokozatosan hajtsák végre egyes iparágak, például – a külföldi versennyel szemben továbbra is védelmet élvező – energia-, légiközlekedési, közlekedési és halászati iparágak reformját és nyitását, megfelelően figyelembe véve az ország sajátosságait; támogatja ezzel összefüggésben azokat az erőfeszítéseket, melyekkel Izland gazdasági és pénzügyi rendszere összeomlásának okaira kívánnak fényt deríteni; hangsúlyozza, hogy a protekcionizmus felszámolása a fenntartható gazdasági fejlődés egyik előfeltétele; 17. elismerését fejezi ki Izlandnak azért, hogy sikeresen lezárta az IMF-fel folytatott, költségvetési és gazdasági konszolidációra irányuló gazdaságélénkítő programot; 18. örömmel veszi tudomásul a már elért gazdasági előrehaladást és a pénzügyi ágazatban megvalósított szerkezetátalakítást és reformokat; arra ösztönzi az izlandi hatóságokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a munkanélküliség, különösen pedig a fiatalokat érintő munkanélküliség mértékének csökkentésére; 19. örömmel veszi tudomásul az Izland 2020 politikai nyilatkozat elfogadását, és arra ösztönzi a kormányt, hogy élénkítse az ország kis- és középvállalkozásainak (kkv-inek) tevékenységét a nemzetközi piacon való megjelenésük elősegítésével és a pénzügyi forrásokhoz való megfelelő hozzáférésük biztosításával; 20. tudomásul veszi, hogy az izlandi parlament elfogadta a tőkekorlátozás feloldására vonatkozó felülvizsgált stratégiát, melyet az izlandi hatóságok az IMF-fel konzultálva dolgoztak ki, tudomásul veszi továbbá az Izland és az EU közötti építő jellegű párbeszédet e téren; emlékeztet arra, hogy a tőkekorlátozások feloldása az ország európai uniós csatlakozásának fontos előfeltétele; 21. emlékeztet arra, hogy az Icesave-ügy egyelőre megoldatlan; hangsúlyozza, hogy az Icesave-ügyet a csatlakozási tárgyalásoktól függetlenül kell megoldani, és nem jelenthet akadályt Izland csatlakozási folyamatában; tudomásul veszi az EFTA Felügyeleti Hatóságának azon határozatát, amellyel az Icesave-ügyet az EFTA-Bíróság elé utalta és az izlandi legfelsőbb bíróság határozatát, amelyben fenntartja a 2008. október 6-i sürgősségi törvény hatályát; tetszéssel fogadta az izlandi hatóságok arra irányuló lankadatlan törekvését, hogy megoldja ezt az ügyet, és üdvözli az elsőbbségi hitelezők részére történő első részleges kifizetéseket a Landsbanki Íslands hf felszámolásának keretében, amely kifizetések a becslések szerint majdnem elérik az elismert elsőbbségi követelések egyharmadát; A tagsággal járó kötelezettségeknek való megfelelés képessége 22. sürgeti Izlandot, hogy gyorsítsa fel az uniós vívmányokkal való összehangolás előkészületeit, különösen az EGT által nem érintett területeken, továbbá biztosítsa azok végrehajtását és érvényesítését a csatlakozás időpontjáig; 23. tudomásul veszi az átvilágítási folyamat eredményeit; üdvözli Izland arra irányuló határozott törekvését, hogy a dán elnökség alatt megnyissa az összes tárgyalási fejezetet; reméli, hogy a csatlakozási tárgyalások sikeresen folytatódnak a jelenlegi soros elnökség alatt, hangsúlyozza ugyanakkor a 11. fejezetben (Mezőgazdaság és vidékfejlesztés) és a 22. fejezetben (Regionális politika és a strukturális eszközök koordinálása) foglalt nyitókritériumok, illetve az 5. fejezetben (Közbeszerzés), a 10. fejezetben (Információs társadalom és média) és a 33. fejezetben (Pénzügyi és költségvetési rendelkezések) foglalt zárókritériumok teljesítésének szükséges voltát; 24. üdvözli a minisztériumok jelenleg zajló konszolidációját, elismeri az izlandi államigazgatás hatékonyságát és szakmai színvonalát, és támogatja az izlandi minisztériumok adminisztratív kapacitása és koordinációja megerősítésének átfogó célját; 25. üdvözli a pénzügyi ágazat intézményi hiányosságai kezelésére irányuló további erőfeszítéseket és a bankszabályozási és -felügyeleti gyakorlatok megerősítése terén elért haladást; 26. figyelembe véve, hogy a közös halászati politika és az izlandi halászati politika jelenleg felülvizsgálat alatt áll, arra szólítja fel Izlandot és az Uniót, hogy a csatlakozási tárgyalások e fejezetét illetően konstruktív megközelítési módot alkalmazzanak annak érdekében, hogy a halászati erőforrások fenntartható kezelésére és kiaknázására kölcsönösen kielégítő megoldásokat találjanak az akkor hatályos vívmányok keretében; 27. fontosnak tartja, hogy előkészületeket tegyenek arra, hogy a szükséges igazgatási struktúrákat megfelelően kiigazítsák annak érdekében, hogy Izland csatlakozásának első napjától kezdve teljes körűen részt vehessen a KAP-ban, emellett elismeri az izlandi mezőgazdaság sajátosságait – különös tekintettel az ország jelenlegi élelmiszer-önellátására – és a közös mezőgazdasági politika folyamatban lévő reformját; 28. sajnálja, hogy a négy part menti állam, Izland, az EU, Norvégia és a Feröer szigetek közelmúltbeli, az Atlanti-óceán észak-keleti körzetében 2012-ben folyó makrélahalászat közös kezelésével foglalkozó találkozója anélkül ért véget, hogy sikerült volna megállapodásra jutni, és sürgeti az összes part menti államot, hogy tegyenek újabb erőfeszítést a tárgyalások folytatására a makrélával kapcsolatos vita olyan reális, a történelmi jogokkal és a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács iránymutatásával összhangban lévő javaslatokon alapuló rendezése érdekében, amelyek biztosítják az állomány jövőjét, megvédik és fenntartják a nyílt tengeri halászatban meglévő munkahelyeket, és biztosítják a hosszú távú, fenntartható halászatot; tudomásul veszi a Bizottság javaslatát, amely kereskedelmi intézkedéseket irányoz elő a fenntarthatatlan halászati gyakorlatok elleni fellépés érdekében; 29. megjegyzi, hogy Izland – amely a helyi energiaszolgáltatást szinte teljes egészében megújuló forrásokból biztosítja – értékes hozzájárulást biztosíthat az Unió politikáihoz, mivel tapasztalattal rendelkezik a megújuló energiák terén, különös tekintettel a geotermikus energiák felhasználására, a környezet védelmére és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre; meggyőződése továbbá, hogy az e téren folytatott szorosabb együttműködés kedvezően befolyásolhatja a beruházásokat, ekképpen pedig az izlandi és az uniós gazdasági és foglalkoztatási helyzetet; 30. megjegyzi azonban, hogy továbbra is eltérések állnak fenn az Unió és Izland között a tengeri élővilág kezelésével kapcsolatos kérdésekben, különösen a bálnavadászat tekintetében; rámutat arra, hogy a bálnavadászati tilalom az uniós vívmányok része, és szélesebb körű tárgyalásokra szólít fel a bálnavadászat és a bálnából készült termékek kereskedelmének beszüntetése tárgyában; 31. üdvözli Izland folyamatos támogatását a polgári KBVP műveleteket illetően, és azt, hogy egyetért a KKBP területén tett legtöbb nyilatkozattal és határozattal; hangsúlyozza, hogy az előcsatlakozási folyamat részekén Izlandnak össze kell hangolnia álláspontjait az EU-val minden nemzetközi fórumon, így a WTO-ban is; Regionális együttműködés 32. úgy véli, hogy Izland uniós csatlakozása jelentősen javítaná az Unió esélyeit arra, hogy aktívabb és konstruktívabb szerepet játsszon Észak-Európában és az Északi-sarkvidéken, hozzájárulva a régió multilaterális kormányzásához és fenntartható politikai megoldásaihoz, tekintve, hogy a sarkvidéki környezet problémáinak kezelése közös érdekük; úgy véli, hogy Izland stratégiai hídfő szerepét töltheti be a régióban, és európai uniós csatlakozása tovább erősítené az európai jelenlétet az Északi-sarkvidéki Tanácsban; 33. helyesli Izland részvételét az Északi Tanácsban és a Balti-tengeri Államok Tanácsában, valamint az Északi Dimenzió politikájában, a Barents Euro-Sarkvidéki Tanácsban és az Északi-sarkvidéki Tanácsban, továbbá az észak-balti együttműködésben (NB8); úgy véli, hogy az izlandi sarkköri politikáról szóló állásfoglalás, amelyet 2011 márciusában fogadott el az izlandi parlament, megerősítette Izland aziránti elkötelezettségét, hogy általában véve aktív szerepet játsszon a sarkvidéki régióban; 34. hangsúlyozza egy hatékonyabb és összehangoltabb uniós északi-sarki politika szükségességét, és annak a véleményének ad hangot, miszerint Izland uniós csatlakozása megerősítené mind az EU sarkvidéki jelenlétét, mind pedig az Unió külpolitikáinak észak-atlanti dimenzióját; o 35. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az izlandi parlament elnökének és az izlandi kormánynak.
| ||||||||||||
| Bővítési jelentés Boszniáról és Hercegovináról |
| |||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről Bosznia-Hercegovina között 2008. június 16-án aláírt stabilizációs és társulási megállapodásra, amelyet valamennyi uniós tagállam és Bosznia-Hercegovina is ratifikált, – tekintettel a Bosznia és Hercegovina európai partnerségében megfogalmazott elvekről, prioritásokról és feltételekről, valamint a 2006/55/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. február 18-i 2008/211/EK tanácsi határozatra(1), – tekintettel a Tanács 2011/426/KKBP határozatára (2011. július 18.) az Európai Unió bosznia-hercegovinai különleges képviselőjének kinevezéséről(2), – tekintettel a Tanács Bosznia-Hercegovináról szóló 2011. március 21-i, 2011. október 10-i és 2011. december 5-i következtetéseire, – tekintettel a Bizottság „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2011–2012” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közleményére (COM(2011)0666) és a 2011. október 12-én elfogadott, a Bosznia-Hercegovina által elért haladásról szóló 2011. évi jelentésre (SEC(2011)1206), – tekintettel a bosznia-hercegovinai helyzetről szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására(3), – tekintettel az Európai Parlament és Bosznia-Hercegovina parlamenti közgyűlése közötti, 2011. december 19–20-án Brüsszelben tartott 13. parlamentközi ülés együttes nyilatkozatára, – tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére, A. mivel az Európai Unió továbbra is határozottan elköteleződik a szuverén és egységes Bosznia-Hercegovina iránt; mivel az EU egyik alapvető politikai célja az ország európai uniós tagság felé vezető haladásának felgyorsítása és ezáltal az életminőség javításának elősegítése, ami minden polgár érdekét szolgálja; mivel az ilyen előrehaladás minden szinten megkívánja a működőképes intézményeket, valamint az ország politikai vezetőinek elkötelezettségét, B. mivel Bosznia-Hercegovina jövőjét az Európai Unió jelenti, és mivel az uniós tagsággal kapcsolatos kilátás azon tényezők egyike, amelyek leginkább egységbe kovácsolják az ország lakosságát, C. mivel a sikeres európai uniós csatlakozási folyamat sikeréért elsődlegesen az esetleges tagjelölt ország felel és az előkészületeket elsősorban azoknak kell véghezvinniük, akiket a polgárok megválasztottak, és akik a polgároknak felelőséggel tartoznak, mégpedig az ország sürgető politikai, gazdasági és szociális problémáiról alkotott közös elképzelésnek megfelelően; mivel Bosznia-Hercegovinának csak egységes országként van esélye arra, hogy az EU tagállamává váljon, és mivel az állami intézmények veszélyeztetése minden polgárt megfoszt az uniós integráció előnyeinek esélyeitől, D. mivel a politikai pártok vezetői nagyjából tizenöt hónap politikai patthelyzet után elvben sikeresen megállapodtak az új állami kormányzatról, amely azóta létre is jött, E. mivel a politikai és intézményi patthelyzet megakadályozta, hogy végbemenjenek az igencsak szükséges, az országot az EU-hoz közelítő reformok, különösen az államépítés, a kormányzás, a jogállamiság megvalósítása és az európai szabályokhoz való közelítés kulcsfontosságú területein; mivel az állami kormányzat hiánya érintette az egységes gazdasági és költségvetési politikák elfogadására irányuló képességet is, F. mivel továbbra is az alkotmányos reform az a legfontosabb reformlépés, amely lehetővé teheti Bosznia-Hercegovina számára, hogy hatékony és maradéktalanul működőképes állammá váljon, G. mivel egy olyan országban, ahol a kormányzat különböző szinteken zajlik, a különböző szereplők közötti erős koordinációra, valamint őszinte együttműködésre van szükség annak érdekében, hogy sokkal inkább közös álláspontot tudjanak képviselni; mivel azonban semmilyen koordinációs mechanizmus nem helyettesíti a szükséges politikai akaratot; mivel az együttműködés jól megfogható eredményeket hozhat minden állampolgár számára, ahogyan azt a vízumliberalizáció esete is mutatja, sok esetben azonban hiányzik a szükséges koordináció, H. mivel az Európai Unió megerősített különleges képviselőjének és a küldöttségvezetőnek a politikai célja az európai uniós tanácsadás és a politikai folyamatok megkönnyítése, illetve az uniós tevékenységek következetességének és egységességének biztosítása, I. mivel az igazságügyi rendszer bonyolult struktúrája, továbbá az állami szintű legfelsőbb bíróság hiánya, a négy belső joghatóság közötti harmonizáció hiánya, az igazságügyi rendszerre gyakorolt politikai befolyás és az állami szintű igazságszolgáltatási hatóságok hatáskörének kétségbe vonása aláássa az igazságügyi rendszer működését és gátolja a reformtörekvéseket, J. mivel a 2003-ban létrehozott európai uniós rendőri misszió megbízatását 2012. június 30-ig meghosszabbították, tekintettel a jövőbeli tevékenységek közösségi eszközök általi finanszírozásához való átcsoportosítására, valamint egy stratégiai tanácsadó kapacitás létrehozására a bűnüldözés és a büntető igazságszolgáltatás terén, az EUKK hivatalán belül, K. mivel Bosznia-Hercegovina segítséget nyújt a háborús bűnök folyamatban lévő tárgyalásain és fellebbezésein, illetve együttműködik az átadott ügyekkel kapcsolatosan, L. mivel a korrupció továbbra is súlyos csapásokat mér az ország szociális-gazdasági és politikai fejlődésére, M. mivel az emberkereskedelem súlyos bűncselekmény, és az emberi jogok durva megsértése; mivel Bosznia-Hercegovina az emberkereskedelem – különösen a nők és lányok kereskedelmének – származási, tranzit- és célországa, N. mivel az álláslehetőségek hiánya – különösen a fiatalok körében – hátráltatja az ország fejlődését és növeli a politikai elégedetlenséget, O. mivel a régió többi országával folytatott együttműködés a tartós béke és megbékélés előfeltétele Bosznia-Hercegovinában és a Nyugat-Balkánon, Általános megjegyzések 1. üdvözli az új állami kormány megalakulását a politikai pártok vezetői közötti, számos fontos kérdést magában foglaló megállapodást követően; szorgalmazza a megállapodás maradéktalan végrehajtását olyan folyamatban lévő kérdések lezárásával, mint a 2012. évi állami költségvetés elfogadása és az állami hatóságok igazgatóinak kinevezése; felkéri a politikai elitet, hogy építsen e pozitív fejleményekre, amelyek további lendületet adhatnak az uniós csatlakozási folyamatnak, és kezdjen újabb építő jellegű párbeszédet más fontos reformokról is; 2. aggodalommal tölti el, hogy az európai uniós tagságra törekvő Bosznia-Hercegovina lassan halad a stabilizáció és a szociális-gazdasági fejlődés felé vezető úton; azonban úgy véli, hogy lehetséges az európai uniós integráció felé való, a bosznia-hercegovinai polgárok érdekeit szolgáló haladás feltéve, hogy a további lépések vezérelveit elszántság, politikai felelősségvállalás, a kompromisszumkeresés kultúrája és az ország jövőjéről alkotott közös elképzelés alkotják; arra ösztönzi a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy tegyenek további konkrét intézkedéseket annak érdekében, hogy határozottan visszaállítsák az országot az uniós csatlakozáshoz vezető pályára; 3. emlékezteti az ország valamennyi politikai szereplőjét arra, hogy az európai uniós integrációhoz vezető úton végrehajtott reformoknak Bosznia-Hercegovina lakosságának érdekeit kell szolgálniuk, és arra, hogy az ő polgárokkal szembeni felelősségük, hogy kompromisszumokat érjenek el, hatékony koordinációt valósítsanak meg, továbbá megállapodjanak a reformokban és azokat végre is hajtsák; emlékeztet rá, hogy az európai uniós tagsági kérelem elfogadásának feltétele a működő állam, illetve a működő állami kormányzat és közigazgatás; sürget minden politikai szereplőt, hogy hajtsák végre a szükséges alkotmányos változtatásokat és más alapvető reformokat, illetve összpontosítsanak a stabilizációs és társulási megállapodás hatálybalépéséhez szükséges feltételek megteremtésére; hangsúlyozza, hogy bármilyen európai uniós pénzügyi támogatás sikerének előfeltétele a helyi szerepvállalás és politikai elkötelezettség; ennek érdekében felhívja az ország hatóságait, hogy hozzák létre az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) decentralizált irányításához (DIS) szükséges struktúrát; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a jövőbeli uniós pénzügyi támogatások, nevezetesen az IPA-program középtávú tervezésének koordinációs mechanizmusait; 4. szilárd meggyőződése, hogy a központi államigazgatás megerősítése nem a területi egységek gyengítését jelenti, hanem a hatékony központi közigazgatás feltételeinek megteremtését, amely képes felkészíteni az egész országot az EU-ba való belépésre szoros együttműködésben a különböző kormányzati szintekkel; ezért hangsúlyozza, hogy az uniós kérdésekkel foglalkozó valamennyi kormányzati szinten meg kell erősíteni az igazgatási kapacitásokat, valamint az egyes hatóságok közötti együttműködést az uniós pénzügyi támogatás programozása terén, illetve minden, az európai uniós jogalkotás átültetése szempontjából fontos területen; 5. elítéli a lázító hangnem alkalmazását és az ilyen típusú cselekedeteket, amelyek aláássák a nemzetiségek közötti megbékélés folyamatát és az állami struktúrák működését; Megerősített uniós jelenlét 6. elégedett az EU Bosznia-Hercegovinára vonatkozó átfogó stratégiájával, többek között az EU bosznia-hercegovinai jelenlétének az EU megerősített, – az EU különleges képviselőjeként és küldöttségvezetőként – kettős tisztséget betöltő képviselője révén történő további erősítésével; köszönetét fejezi ki a különleges képviselőnek/küldöttségvezetőnek, hogy támogatja Bosznia-Hercegovinát az EU-val kapcsolatos ügyekben és megkönnyíti a helyi szerepvállalást az uniós integráció folyamatában; teljes mértékben támogatja a különleges képviselő/küldöttségvezető arra irányuló törekvéseit, hogy segítse a bosznia-hercegovinai hatóságokat abban, hogy az uniós ütemterv a bosznia-hercegovinai politikai folyamat központi eleme legyen azáltal, hogy gondoskodik az uniós fellépések következetességéről, összehangolásáról és egységességéről; e tekintetben sürgeti az összes politikai szereplőt, hogy szoros partnerségben dolgozzanak együtt az EU különleges képviselőjével; emlékeztet annak szükségességére, hogy a fokozott uniós jelenlétet a különféle problémákkal foglalkozó világos és átfogó stratégiák útján valósítsák meg, egyúttal pedig azáltal, hogy valamennyi tagállam határozott és egységes támogatásban részesíti a különleges képviselőt/küldöttségvezetőt; e tekintetében megállapítja, hogy az Uniónak megfelelő szintű eszközöket, köztük személyzetet kell elkülönítenie, hogy jelen lehessen az egész országban annak érdekében, hogy a különleges képviselő/küldöttségvezető meg tudja valósítani a szükséges célokat; 7. kéri a nemzetközi közösséget, hogy mérlegelje a Békevégrehajtási Tanács Irányítóbizottsága 5+2 menetrendje végrehajtásának szükségességét, illetve lehetséges megoldásait a Főképviselő Hivatala megszüntetésének előkészítése céljából, hogy nagyobb teret kaphasson a helyi szerepvállalás és felelősség Bosznia-Hercegovina saját ügyiben, szem előtt tartva, hogy ezen lépések nem lehetnek negatív hatással az ország stabilitására, illetve a kimondottan szükséges reformok ütemére és eredményeire; emlékeztet rá, hogy a bosznia-hercegovinai hatóságoknak e tekintetben rendezniük kell az állami és védelmi vagyonnal kapcsolatos megoldatlan kérdéseket; 8. elégedetten veszi tudomásul, hogy az Európai Unió Bosznia-Hercegovinában folytatott rendőri missziója (EUPM) és az EUFOR Althea-művelet hozzájárul Bosznia-Hercegovina stabilitásához és biztonságához, és az EU Bosznia-Hercegovinára vonatkozó megerősített stratégiája fontos elemének tekinti ezeket; üdvözli az Európai Unió Rendőri Missziója (EUPM) eredményeit, amelyek hozzájárultak a szervezett bűnözés, valamint a bosznia-hercegovinai bűnüldöző szervek és bírói testületek korrupciója elleni küzdelem terén elért eredményekhez; tudomásul veszi az EUPM 2012. június végéig történő megszüntetéséről szóló megállapodást; emlékeztet annak szükségességére, hogy az EUPM tevékenységét szabályosan ruházzák át az IPA keretében finanszírozott támogatási projektekre, valamint egy stratégiai tanácsadó kapacitásra a bűnüldözés és a büntető igazságszolgáltatás terén, az EUKK hivatalán belül; üdvözli, hogy az Althea – megújított ENSZ-megbízatás keretében – végrehajtó katonai szerepben támogatja Bosznia-Hercegovinának a biztonságos környezet fenntartására irányuló erőfeszítéseit; hangsúlyozza, hogy tovább kell fejleszteni a bosznia-hercegovinai biztonsági erők készségeit és szakértelmét a helyi szerepvállalás és kapacitás megerősítésének céljából; Politikai kritériumok 9. megerősíti álláspontját, mely szerint az államnak megfelelő jogalkotási, költségvetési, végrehajtási és igazságszolgáltatási hatáskörrel kell rendelkeznie ahhoz, hogy meg tudjon felelni az EU csatlakozási feltételeinek; 10. üdvözli az európai uniós integráció különböző kormányzati szinteken jelentkező jogalkotási kérdéseivel foglalkozó parlamenti koordinációs fórumra vonatkozó kezdeményezést, amely hozzájárul az európai ütemterv nemzeti ütemtervvé válásához; noha konkrét alkotmányügyi módosítások tekintetében még nem született megállapodás, fontos előrelépésnek tekinti az ideiglenes vegyes bizottság munkáját, mivel először történt meg, hogy bosznia-hercegovinai politikusok – a nemzetközi közösség jelenléte nélkül – intézményesített módot teremtettek az alkotmány módosításainak megtárgyalására, nyílt és a nyilvánosság számára átlátható módon, valamint bevonva a civil társadalom képviselőit; 11. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szociális párbeszéd továbbra is erőtlen, a szociális partnerekkel folytatott konzultáció pedig esetleges; sürgeti Bosznia-Hercegovina kormányait, mind a területi egységek szintjén, mind állami szinten, hogy erősítsék meg a nem kormányzati szervezetekkel folytatott együttműködésre szolgáló igazgatási kapacitást, valamint biztosítsanak további támogatást a polgári társadalom fejlesztéséhez azáltal, hogy fokozottan törekszik az érintett partnerekkel folytatott szociális párbeszéd kialakítására; hangsúlyozza, hogy tisztázni kell a szociális partnerek elismerésének és nyilvántartásba vételének szabályait, valamint el kell fogadni a szociális partnerek reprezentativitásáról szóló állami szintű törvényt; 12. megjegyzi, hogy az alkotmányos reform továbbra is kulcsfontosságú ahhoz, hogy Bosznia-Hercegovina hatékony és teljes mértékben működőképes állammá válhasson; felszólítja a parlamenti bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrét javaslatokat erre vonatkozóan; 13. ismét felkér megállapodás megkötésére és az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Szejdics-Fincsi ügyben hozott ítéletének, illetve stabilizációs és társulási megállapodás a demokratikus alapelvek és emberi jogok tiszteletben tartásáról szóló 2. cikkének történő megfelelésre; emlékeztet arra, hogy a Szejdics-Fincsi ügyön túl általánosabb szempontból is szükség van az alkotmány olyan jellegű módosítására, ami pluralistább, demokratikus és hatékony kormányzási módot és állami berendezkedést tesz lehetővé; 14. felkéri valamennyi illetékes hatóságot, hogy könnyítsék meg a vonatkozó jogszabályok felülvizsgálatát és biztosítsák független, pártatlan és hatékony igazságszolgáltatási rendszer létrehozását összhangban az európai uniós és nemzetközi szabályokkal, a minden polgár érdekét szolgáló jogállamiság megerősítése érdekében; üdvözli az állami és a területi egységek szintjén lévő igazságszolgáltatási hatáskörök közötti egyensúly megteremtése felé – az igazságszolgáltatásról szóló strukturált párbeszéd révén – tett előrelépést; azonban sürgeti a kormányt, hogy ténylegesen hajtsa végre az igazságszolgáltatási ágazat reformstratégiáját és akadályozza meg az állami szintű igazságügyi szervek, így például az Ügyészi és Bírói Főtanács (HJPC) tevékenységének gyengítésére irányuló törekvéseket; 15. megismétli arra irányuló felhívását, hogy a legfelsőbb bíróság lehetséges létrehozását és a bosznia-hercegovinai négy különböző jogi rendszer harmonizációjával kapcsolatos egyéb stratégiai és strukturális kérdéseket következetesen tűzzék napirendre az igazságszolgáltatásról szóló strukturált párbeszéd keretében zajló viták során; úgy véli, hogy amint azt az igazságszolgáltatási ágazat reformstratégiájában is jelezték, ezeket a stratégiai jelentőségű kérdéseket a teljes felelősség jegyében kellene megvitatni egy alkotmányos reformfolyamat keretében; 16. üdvözli a Brcko körzet nemzetközi felügyeletének megszüntetésére tett előkészületeket; 17. üdvözli a népszámlálási törvény elfogadását a bosznia-hercegovinai parlamenti közgyűlés alsó- és felsőházában egyaránt, a pártok vezetői közötti politikai megállapodást követően; felkéri a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy sürgősen tegyék meg a szükséges technikai előkészületeket, mivel ez nemcsak az európai uniós csatlakozás lehetőségének egyértelmű előfeltétele, hanem az ország szociális és gazdasági fejlődéséhez is elengedhetetlen; 18. e tekintetben megismétli a daytoni békemegállapodás VII. mellékletének végrehajtására irányuló kötelezettséget, hogy biztosítsák a lakóhelyüket országukon belül elhagyni kényszerült személyek, a menekültek és egyéb, konfliktusok által érintett személyek fenntartható visszatérését, valamint helyzetük igazságos, átfogó és tartós rendezését; 19. felkéri a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy ténylegesen vizsgálják ki a korrupciós eseteket és indítsanak eljárást, illetve növeljék az elítélt elkövetők számát; üdvözli a közigazgatásbeli korrupció elleni cselekvési terv elindítására irányuló szándékot; hangsúlyozza, hogy fokozottan fel kell hívni a lakosság figyelmét a korrupció elleni jogszabályokra és gyakorlatokra, valamint kiemeli egy olyan rendszer kialakításának szükségességét, amely lehetővé teszi a polgárok számára a korrupciós esetek bejelentését; egyúttal arra sürgeti a kormányt, hogy – adott esetben akár az EU segítségével – dolgozzon ki és valósítson meg különleges képzési programokat a rendőri erők, az ügyészek, a bírák és egyéb érintett hatóságok számára, amelyek fokozottan felhívják figyelmüket a korrupció elleni jogszabályokra és gyakorlatokra, illetve elmélyítik azokkal kapcsolatos ismereteiket; 20. üdvözli a korrupció megelőzéséért és a korrupció elleni küzdelem koordinálásáért felelős ügynökség igazgatóinak kinevezését, hangsúlyozza egyben a kellő pénzügyi és emberi erőforrások biztosításának sürgető szükségét az ügynökség működőképessé válásának érdekében; ösztönöz minden olyan törekvést, amely egy operatív megállapodás mihamarabbi aláírását szorgalmazza az EUROPOL-lal; 21. aggodalommal tölti el a pénzmosás terén elért csekély előrehaladás; sürgeti a Parlamentet, hogy fogadja el a szükséges jogalkotási módosításokat többek között a gyanús banki ügyletekkel kapcsolatos bejelentések előmozdítása, a bűncselekményekből származó vagyoni eszközök nagyobb arányú lefoglalása, valamint az érintett hatóságok hatékonyságának javítása érdekében; felszólít a pénzügyi hírszerző részleg nyomozati kapacitás növelése révén történő megerősítésére; hangsúlyozza a lefoglalt vagyoni eszközök kezelésére és megőrzésére szolgáló struktúrák kialakításának fontosságát; 22. megjegyzi, hogy a vízumliberalizáció nem eredményezett nagyobb számú menedékkérelmet a bosznia-hercegovinai állampolgárok részéről a schengeni térségben, valamint Bulgáriában és Romániában; dicsérettel illeti a hatóságokat, amiért két- és többoldalú szinteken is mechanizmusokat hoztak létre olyan esetek kezelésére, amikor egyes tagállamok a menedékkérelmek számának átmeneti növekedésével szembesültek; 23. felszólítja a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy aktívan védelmezzék és mozdítsák elő minden olyan csoport és egyén jogait, akiket meg kell védeni a közvetett vagy közvetlen diszkriminációtól és erőszaktól; aggodalommal jegyzi meg, hogy a megkülönböztetés elleni törvény végrehajtása továbbra is gyenge lábakon áll, a jogi rendelkezések pedig nem érik el a kívánt eredményt; arra sürgeti Bosznia-Hercegovina kormányát és parlamentjét, hogy az ország jogi és intézményi keretrendszerét hozza összhangba az LMBT személyek jogaira vonatkozó uniós és nemzetközi normákkal; felszólítja a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy erősítsék meg a civil társadalmat és aktívan vonja be az emberi jogi politikák kidolgozásába és végrehajtásába; 24. tudomásul veszi a roma stratégia, valamint a lakhatási és foglalkoztatási cselekvési tervek végrehajtása területén elért előrehaladást; további erőfeszítésekre szólít fel e területeken, mivel a roma lakosság továbbra is megkülönböztetéssel szembesül és nehéz körülmények között él; 25. hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösséggel együttműködve hatékonyan fel kell lépni az emberkereskedelem ellen, eljárás alá kell vonni az elkövetőket, védelmet és kártérítést kell biztosítani az áldozatok számára, valamint fel kell hívni a közvélemény figyelmét a kérdésre annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a hatóságok és a társadalom általi ismételt viktimizáció; szorosabb együttműködésre szólít fel a különböző szakpolitikai területek illetékes hatóságai, illetve az országban és a régióban működő nem kormányzati szervezetek között; felszólít a bosznia-hercegovinai rendőri erők emberkereskedelemmel kapcsolatos ismereteinek különleges képzések kidolgozása révén történő növelésére; ösztönzi az EU-t, hogy biztosítson folyamatos támogatást az emberkereskedelem elleni küzdelem terén, és szorosabb együttműködést szorgalmaz a kérdésben a Bővítési Főigazgatóság, a Belügyi Főigazgatóság és az emberkereskedelem elleni küzdelem európai uniós koordinátora között; 26. elismeri, hogy a nők jogait és a nemek közötti egyenlőséget garantáló jogi rendelkezések hatályba léptek, azonban aggasztónak találja, hogy e téren csupán korlátozott előrelépést sikerült tenni; sürgeti Bosznia-Hercegovina kormányát, hogy törekedjen a nők nagyobb fokú részvételének elérésére a politikai színtéren és a munkaerőpiacon egyaránt; emellett arra ösztönzi a kormányt, hogy fokozottabban támogassa azon tevékenységeket és kezdeményezéseket, amelyek a nők alapvető jogait gyengítő, megkülönböztető jellegű szokások, hagyományok és sztereotípiák elleni küzdelemre irányulnak; 27. felszólítja a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy a nemzetközi közösséggel szoros együttműködésben lépjen fel a szélsőségességgel, valamint a vallási gyűlölködéssel és erőszakkal szemben; felszólít a Nyugat-Balkánon bárhol megjelenő mindennemű szélsőséges fenyegetés felismerésére, kivizsgálására és felszámolására; 28. felszólítja a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy támogassák a politikai befolyástól mentes, független és sokszínű média fejlődését, és tegyék lehetővé, hogy a média az ország minden szegletéből szabadon tudósíthasson; sajnálatát fejezi ki az ország médiájára nehezedő folyamatos politikai nyomás és az újságírókat érő fenyegetések miatt; sürgeti továbbá, hogy foglalkozzanak a nagymértékű politikai és etnikai széttöredezettség és a média polarizációjának kérdésével; A háborús bűnök kezelése 29. elismerését fejezi ki a bosznia-hercegovinai hatóságoknak – mind állami szinten, mind a területi egységek szintjén – a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék (ICTY) kérelmeire adott gyors és megfelelő válaszaikért; 30. sürgeti az összes illetékes hatóságokat, hogy fokozzák a bosznia-hercegovinai ügyészi hivatalok és bíróságok háborús bűnökre vonatkozó eljárásokhoz szükséges kapacitásait a háborús bűnök terén felgyülemlett ügyek hátralékának csökkentése, a különböző büntetőtörvénykönyvek egyidejű – egyenlőtlen ítéletekhez vezető – alkalmazhatóságának megszüntetése, illetve a tanúvédelem és a háborús bűnökkel kapcsolatos nemzeti stratégia végrehajtása terén történő előrelépés felgyorsítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a háborús bűnökkel kapcsolatos ügyeknek az állami szintű bíróságoktól más illetékes bíróságokhoz történő utalását objektív és átlátható kritériumok alkalmazása révén kell biztosítani; elítéli a bosznia-hercegovinai bíróságok által háborús bűnök ügyében hozott ítéletek politikai indíttatású megtámadását; felkéri a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy gyorsítsák fel a háború alatt elkövetett szexuális bűncselekmények ügyeiben folyó pereket, illetve biztosítsanak megfelelő igazságszolgáltatást és jóvátételt az áldozatok számára; 31. üdvözli egy olyan stratégia kidolgozását, amely a háborús bűnnek minősülő nemi erőszak áldozataira irányul, hogy megfelelő jóvátételt, valamint anyagi, szociális és pszichológiai segítséget nyújtson közvetlenül az áldozatok számára, az elérhető legmagasabb szintű mentális és fizikai egészségügyi támogató szolgáltatásokat is ideértve; felszólítja a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy dolgozzanak ki programokat és irányozzanak elő megfelelő forrásokat a tanúk védelmére; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy javítani kell a különféle igazságügyi szervek közötti koordinációt, valamint fel kell gyorsítani a vádemelési eljárásokat a háború idején elkövetett, szexuális természetű háborús bűnök esetében; sürgeti a Bizottságot és más nemzetközi adományozókat, hogy a szexuális erőszakkal járó háborús bűncselekmények áldozatait célzó pénzügyi erőforrásokkal és szakértelemmel támogassák a bosznia-hercegovinai hatóságok ezen irányú törekvéseit; megjegyzi, hogy az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA) támogatásával a Bosznia-Hercegovinai Emberi Jogi és Menekültügyi Minisztérium feladata a fenti stratégia kidolgozása egy szakértői munkacsoport létrehozása révén; megjegyzi, hogy a boszniai Szerb Köztársaságot felkérték, hogy illetékes minisztériumaiból nevezzen ki képviselőket a folyamatban történő részvételre, ám ez ideig még nem tette meg; sürgeti a boszniai Szerb Köztársaság hatóságait, hogy aktívan vegyenek részt a stratégia elfogadására és végrehajtására irányuló ezen létfontosságú erőfeszítésben; 32. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Bosznia-Hercegovinában továbbra sem működik olyan állami szintű fogva tartási létesítmény, ahol elhelyezhetik a súlyos bűncselekmények miatt elítélteket, a háborús bűnök elkövetőit is ideértve; üdvözli Radovan Stanković elfogását, aki a fočai börtönből szökött meg, miután Bosznia-Hercegovina Állami Bírósága 20 év letöltendő szabadságvesztésre ítélte emberiség ellen elkövetett bűncselekményekért, köztük nemi erőszakért, rabszolgatartásért és kínzásért; 33. felkéri a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy segítsék elő és hajtsák végre a menekültek és az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek fenntartható visszatérését, illetve fogadjanak el erre vonatkozó stratégiát; határozottan ösztönzi a helyi hatóságokat, hogy a sikeres visszatéréshez biztosítsanak kellő infrastruktúrát; ösztönzi a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy az alapvető kérdések megoldása – egyebek közt az egészségügyi ellátás, a foglalkoztatás és a szociális szolgáltatások biztosítása – révén tegyenek további erőfeszítéseket a szarajevói nyilatkozattal kapcsolatos folyamat végrehajtására; 34. ezzel összefüggésben emlékeztet az aknamentesítési stratégia teljes körű végrehajtásának fontosságára; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az aknákkal szembeni fellépésekről szóló jövőbeli törvény kellő mértékben foglalkozzon a forrásgyűjtési feladatokkal, az adminisztratív és irányítási kapacitással, valamint az aknamentesítő intézkedésekkel, amint azt a Bizottság is hangsúlyozta; 35. tudomásul veszi a Bosznia-Hercegovina Alkotmánybírósága által hozott ítéletet, miszerint az állampolgársági törvény sérti az alkotmányt; megismétli az Alkotmánybíróság parlamenti közgyűléshez intézett azon felhívását, hogy fél éven belül módosítsák a törvényt; felszólít a bíróság ítéletének haladéktalan végrehajtására; Oktatás 36. miközben tudomásul veszi az oktatás általános kerete javításában elért előrehaladást, felhívja az új kormányt többek között a 13 oktatási minisztérium, valamint a brčkói körzetben működő oktatásügyi hivatal közötti együttműködés javítására, az oktatási rendszer széttöredezettségének csökkentésére és az iskolák integrativitásának fokozására; 37. figyelembe véve az oktatásnak a toleráns többnemzetiségű társadalom megteremtésében játszott döntő szerepét, sürget minden bosznia-hercegovinai kormányzatot, hogy befogadó jellegű, megkülönböztetésmentes oktatási rendszert támogasson, valamint szüntesse meg a különböző etnikai csoportok szegregációját (két iskola egy épületben) közös oktatási programok és integrált osztályok kialakításával országszerte; felkéri a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy célzott uniós támogatás elősegítheti-e a szegregált oktatási rendszer felszámolását; 38. sürgeti az új kormányt, valamint a területi egységek, kantonok és a brčkói körzet szintjén működő illetékes hatóságokat, hogy javítsanak a romák oktatási igényeiről szóló cselekvési terven és biztosítsanak megfelelő pénzügyi forrásokat annak végrehajtására; felkéri a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy dolgozzák ki az összes roma gyerek születéskori nyilvántartásba vételének módját, hogy mindannyian beiratkozhassanak az iskolába; 39. hangsúlyozza, hogy javítani kell az oktatás általános színvonalát, hogy megfeleljen a munkaerő-piaci igényeknek; felkéri a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy keressenek megoldást a szakmunkásképzés hiányosságaira annak érdekében, hogy külföldi beruházókat vonzzanak az országba, illetve biztosítsák – többek között gazdasági szükségszerűségből –, hogy megkezdődjön az oktatási intézmények akkreditációja, és működésre kész állapotba kerüljenek a képesítések és diplomák elismerésével foglalkozó ügynökségek; 40. sürgeti az új kormányt, hogy tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az érintett bosznia-hercegovinai felek végre megragadják a lehetőséget az európai uniós oktatási mobilitási programokban való részvételre, amelyek 2007 óta elérhetők számukra; 41. felszólítja a hatóságokat, hogy ismertessék a kulturális intézményekre, így például a Nemzeti Múzeumra, a Nemzeti Könyvtárra és a Történeti Múzeumra vonatkozó jogi keretet, valamint gondoskodjanak ezen intézmények fennmaradásáról; Gazdasági és szociális kérdések 42. megállapítja, hogy az életszínvonal romlik és a munkanélküliség nő, különösen a 18–24 éves fiatalok körében; meggyőződése, hogy a gazdasági fejlődés és elsősorban a fiatal bosznia-hercegovinaiak álláskilátásai alapvető fontosságúak az ország további fejlődése szempontjából; felkéri az új kormányt, hogy fokozza a gazdasági növekedést, amelyet gátolt a nehézkes kormányzati szervezet, a túl nagy és drága államapparátus, valamint a szervezett bűnözés és a korrupció tartósan fennálló problémája; 43. ösztönzi az állami és üzleti vezetőket, hogy tegyenek meg mindent a befektetői bizalom helyreállítása és a vállalkozóbarát környezet kialakítása érdekében, mivel Bosznia-Hercegovina utolsó helyen áll a térségben a beruházási klíma tekintetében; 44. üdvözli a kisvállalkozói intézkedéscsomag végrehajtását, valamint a Miniszterek Tanácsa és a területi egységek arra irányuló erőfeszítéseit, hogy pénzügyi támogató intézkedéseket biztosítsanak a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára; egyúttal hangsúlyozza, hogy haladéktalanul létre kell hozni egy állami szintű nyilvántartást az üzleti statisztikák elkészítése céljából, valamint a kkv-k egész országban egységes nyilvántartási rendszerét, ami elősegíti majd a kkv-k számának növekedését; 45. sürgeti az új kormányt és a területi egységek kormányzatát, hogy összehangolt módon foglalkozzanak a gazdasági válság hatásával, tartsanak fenn hatékony és eredményes költségvetési politikát, illetve fogadjanak el a 2012. évre szóló állami költségvetést, valamint általános költségvetési keretet a 2012–2014-es időszakra; fontosnak tartja a gazdasági átszervezés ütemének gyorsítását, különösen a föderációban; felszólítja a kormányt, hogy biztosítson megfelelő költségvetést a küszöbön álló 2012. évi helyhatósági választásokhoz; 46. sürgeti az új kormányt, hogy összpontosítsa erőfeszítéseit a Bosznia-Hercegovina Kereskedelmi Világszervezethez történő csatlakozásához szükséges reformokra, a még kedvezőbb üzleti környezet és a külföldi befektetések előmozdítása érdekében; 47. újból felkéri az összes érintett felet, hogy munkálkodjon az országon belüli egységes gazdasági térség megteremtésén a területi egységek kormányai közötti gazdaságpolitikai koordináció megerősítése, a megfelelő jogi keretrendszer kialakítása előtt álló akadályok megszüntetése és az egész országra kiterjedő versenyhelyzet megteremtése révén; 48. üdvözli az állami támogatásról szóló törvény elfogadását a bosznia-hercegovinai parlamenti közgyűlés alsó- és felsőházában; megjegyzi, hogy ez a törvény egyike azon követelményeknek, amelyek lehetővé teszik a stabilizációs és társulási megállapodás hatálybalépését; felszólítja a hatóságokat, hogy a közösségi vívmányokkal összhangban fogadják el e törvény végrehajtási szabályait; 49. felkéri az új kormányt, hogy dolgozzon ki hatékony és fenntartható szociális védelmi rendszert és javítsa a szociális ellátások célba juttatásának hatékonyságát; felhívja a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy fokozottabban kötelezzék el magukat a foglalkoztatáspolitika, a társadalmi kohézió és a nemek közötti egyenlőség iránt; alapvető fontosságúnak tartja az oktatás és a munkaerőpiac közötti koordináció javítását a munkaerő-piaci igényeknek való jobb megfelelés érdekében; 50. felkéri az állam és a területi egységek kormányait, hogy szüntessék meg a munkaerő alacsony szintű országon belüli mobilitását előidéző akadályokat a területi egységenként és kantononként eltérő munkaügyi törvények, illetve nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszerek rendelkezéseinek harmonizálása révén, előmozdítva az országon belüli mobilitást és az ellátások hordozhatóságát; 51. hangsúlyozza, hogy Bosznia-Hercegovina ratifikálta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) legfontosabb munkajogi egyezményeit, valamint az átdolgozott Európai Szociális Chartát; felhívja a figyelmet arra, hogy a munkaügyi és szakszervezeti jogok továbbra is korlátozottak, ezért felszólítja Bosznia-Hercegovina kormányát, hogy bővítse e jogokat, valamint törekedjen az erre vonatkozó jogi keret harmonizálására országszerte; 52. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy részletes útitervre a diákok, a gyakornokok és a munkavállalók mobilitásának, valamint a munkaerőpiachoz és az Európai Gazdasági Térség oktatási szolgáltatásaihoz való hozzáférésének javítása érdekében, ideértve a munkavállalási célú körkörös migrációra irányuló programokhoz való hozzáférésüket is; Regionális együttműködés 53. elismeréssel adózik Bosznia-Hercegovinának a szarajevói nyilatkozattal kapcsolatos folyamatban, valamint az áttelepítés megszüntetéséről és a kiszolgáltatott menekültek és belső menekültek számára nyújtandó hosszú távú megoldásokról szóló, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Horvátország és Montenegró külügyminiszterei által tett közös nyilatkozat elfogadásában játszott tevékeny szerepéért; 54. üdvözli a Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Horvátország közötti lezáratlan ügyek megoldására tett erőfeszítéseket, és örül annak, hogy ezen erőfeszítéseket az utóbbi néhány hónapban fokozták; ösztönzi az összes érintett felet, köztük a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a kétoldalú és regionális együttműködésre a jogérvényesülés és a biztonság terén; 55. megállapítva, hogy Bosznia-Hercegovina és Szerbia jó szomszédi kapcsolatot teremtettek, felkéri Bosznia-Hercegovinát, hogy ne halassza el a háborús bűnökkel kapcsolatos bírósági eljárások során történő bizonyítékcseréről szóló jegyzőkönyv aláírását, valamint valósítson meg szorosabb együttműködést ezen a kényes területen; üdvözli ugyanakkor a Bosznia-Hercegovina és Szerbia között létrejött kétoldalú megállapodást a szervezett bűnözés, a kábítószer- és szervcsempészet, illetve -kereskedelem, az illegális bevándorlás és a terrorizmus elleni küzdelem keretében folytatott információcseréről; 56. felkéri Bosznia-Hercegovina kormányát és a szomszédos országokat, hogy – kétoldalú megállapodások útján vagy egyéb módokon – tegyenek meg mindent a szomszédos országokkal fennálló határviták rendezésére; hangsúlyozza, hogy a kétoldalú kérdéseket az érintett feleknek kell megoldaniuk, mégpedig kellő elszántsággal, a jószomszédi viszony szellemében, egyúttal figyelembe véve az általános uniós érdekeket; 57. figyelembe véve, hogy Horvátország európai uniós csatlakozása kétoldalú hatásokkal is jár, felkéri a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy tegyenek meg mindent a vonatkozó bosznia-hercegovinai jogszabályok európai uniós jogszabályokhoz való igazítása érdekében a kormányzat megfelelő szintjein az állat- és növény-egészségügy, valamint az élelmiszer-biztonság terén, illetve számos, a horvát határon fekvő átkelőhely korszerűsítése vagy megfelelő infrastruktúrával történő ellátása érdekében az EU által előírt határellenőrzés megkönnyítése céljából; 58. aggodalommal állapítja meg, hogy Bosznia-Hercegovina az egyetlen ország a térségben, amely a koszovói állampolgárokat nem engedi belépni a saját területére; ezért kéri a bosznia-hercegovinai hatóságokat, hogy követve Szerbia és más országok példáját, ismerjék el a koszovói állampolgárok úti okmányait az ország területére való belépésre feljogosító okmányokként; o 59. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/a közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint Bosznia-Hercegovina és területi egységei kormányainak és parlamentjeinek.
| ||||||||||||||
| Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat |