Az Európai Parlament 2012. március 29-i jogalkotási állásfoglalása a Nemzetközi Gumiágazati Tanulmányozó Csoport módosított alapszabályának és eljárási szabályzatának az Európai Unió általi aláírásáról szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (13123/2011 – C7-0332/2011 – 2011/0116(NLE))

P7_TA(2012)0098 A7-0060/2012

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozatra irányuló tervezetre (13123/2011),

–  tekintettel a Nemzetközi Gumiágazati Tanulmányozó Csoport módosított alapszabályára és eljárási szabályzatára (13350/2011),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (3) és (4) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0332/2011),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikke (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A7-0060/2012),

1.  egyetért a Nemzetközi Gumiágazati Tanulmányozó Csoport módosított alapszabályának és eljárási szabályzatának aláírásával;

2.  felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon a Nemzetközi Gumiágazati Tanulmányozó Csoport tagságának kibővítésén különösen úgy, hogy párbeszédbe kezd a legfontosabb gumigyártó és -fogyasztó országokkal, továbbá hogy szorosan kövesse nyomon a csoport munkáját és tegyen jelentést a Parlamentnek a csoport módosított alapszabálya és eljárási szabályzata hatálybalépésének napját követő két éven belül bekövetkező bármilyen jelentős fejleményről;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Nemzetközi Gumiágazati Tanulmányozó Csoportnak.

Az Európai Parlament 2012. március 29-i állásfoglalása a légi utasok szerzett jogairól és azok érvényesüléséről (2011/2150(INI))

P7_TA(2012)0099 A7-0053/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról szóló 261/2004/EK rendelet alkalmazásáról szóló bizottsági közleményre (COM(2011)0174),

–  tekintettel a légi járműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogairól szóló, 2006. július 5-i 1107/2006/EK rendelet működéséről és hatásairól szóló bizottsági jelentésre (COM(2011)0166),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. október 27-i véleményére(1),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek mobilitásáról és befogadásáról, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására, és különösen annak 42., 43., 46., 82. és 97. bekezdésére(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7-0053/2012),

A.   mivel a 261/2004/EK és 1107/2006/EK rendeletek (a továbbiakban: a rendeletek) ugyan pozitív előrelépést jelentenek az utasok jogainak védelme szempontjából, fokozott jogbiztonságra, világosabb értelmezésre és a rendeletek egységes alkalmazására van szükség Unió-szerte;

B.   mivel bár a 261/2004/EK rendelet szilárd biztosítékokat nyújt az utasok számára, és bevezetése óta hatékonyan működik, a vulkáni hamu okozta válság rámutatott, hogy a rendelet bizonyos vonatkozásait pontosítani kell és felül kell vizsgálni arra az esetre, ha a jövőben újra ilyen rendkívüli körülmények merülnének fel;

C.  mivel a szabad mozgáshoz való alapvető jog és a jegyeladáskor vállalt szerződéses kötelezettségek alapján az utasok legfontosabb joga a menetrendnek megfelelően nyújtott szolgáltatásokhoz való jog; mivel rendkívül fontos, hogy az utasokat érthető, pontos és időszerű, mindenki számára hozzáférhető információkkal lássák el;

D.  mivel megfelelő szolgáltatásnyújtás hiányában vagy az utasoknak biztosított egyéb jogok megsértése esetén az utasok számára hatékony panasztételi rendszernek kell rendelkezésre állnia, különösen mivel az utasok már a szolgáltatásnyújtás előtt kifizetik a jegy árát;

E.  mivel az utasok jogainak védelmére szolgáló jogi keretnek olyan fogyasztóvédelmi minimumnormákat kell garantálnia, amelyek állják a légitársaságok változó kereskedelmi gyakorlatai jelentette kihívást;

F.  mivel az utasok átvilágítására szolgáló módszerek fejlődése a biztonsági szkennerekhez és a magatartási profilalkotáshoz hasonló módszerek egyre szélesebb körben való alkalmazásához vezet, újabb kérdéseket vetve fel az utasok védelmével kapcsolatban a magánéletet, a megkülönböztetésmentességet és a közegészségügyet illetően;

G.   mivel a csökkent mozgásképességű, illetve fogyatékossággal élő személyeket jogaikról utazásuk előtt és mindenki számára hozzáférhető formában tájékoztatni kell; mivel a repülőterek és a légitársaságok személyzetét megfelelően ki kell képezni a fogyatékossággal élő, illetve csökkentett mozgásképességű személyek kiszolgálására annak érdekében, hogy számukra a design for all / universal design követelményeinek megfelelően légi utazás során akadálymentességet és egyenlő hozzáférést lehessen biztosítani;

Általános keret

1.  üdvözli a Bizottság arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy az utasok helyzetének javítása érdekében elemzi és felülvizsgálja a légi utasok jogairól szóló hatályos szabályokat, különösen azokat, amelyek a járatok hosszú késésére vagy törlésére vonatkoznak; úgy véli, hogy az utasok bizalmának visszaszerzéséhez vezető legfontosabb lépéseknek a meglévő szabályok tagállamok és légi fuvarozók általi megfelelő alkalmazásának, a megfelelő és egyszerű jogorvoslati eszközök alkalmazásának, illetve az utasok részére a jogaikkal kapcsolatban nyújtott pontos tájékoztatásnak kell lenniük;

2.   sajnálattal veszi tudomásul, hogy a tagállamok által létrehozott végrehajtó szervek a légi utasok rovására nem biztosítják minden esetben az utasok jogainak tényleges védelmét; felhívja ezért a tagállamokat, hogy különösképpen a panaszkezelés és a szankciók területén úgy alakítsák ki a végrehajtó szervek működését, hogy az utasok jogainak érvényesítése jogbiztonságot nyújtson az utasok számára;

3.   hangsúlyozza, hogy a légi utasoknak nemcsak jogaik, hanem kötelességeik is vannak, amelyek betartásával hozzájárulnak a repülőút – annak megkezdése előtt, az alatt és azt követően is – biztonságos és zökkenőmentes lebonyolításához, önmaguk és más utasok érdekében egyaránt;

4.  hangsúlyozza, hogy a panaszok tagállamok általi egységes kezelése elengedhetetlen az egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében, és kéri a Bizottságot, hogy segítse elő a rendeletek egységes értelmezését és alkalmazását, és alakítson ki jobb együttműködést a végrehajtó szervek között, például a bevált gyakorlatok és az információk cseréje révén, valamint adatbázisaik további összehangolására törekedve;

5.   felszólítja a Bizottságot, hogy az együttműködés fokozása, valamint a közös érdekeltségű határozatok elfogadási folyamatának elősegítése érdekében alakítsa ki a független végrehajtó szervek európai hálózatát, egyértelmű megbízatás, valamint a belső munkaszabályzat létrehozása révén;

6.   úgy véli, hogy jobban meg kell határozni a végrehajtó szervek feladatkörét, hogy a végrehajtó szerveknek függetlennek kell lenniük a légi fuvarozóktól vagy repülőterektől, hogy esetükben nem állhat fenn összeférhetetlenség, hogy a végrehajtó szerveknek saját kezdeményezésükre képesnek kell lenniük a cselekvésre, és hogy hatékonyabbá kell tenni az uniós szabályokat megsértő légi fuvarozókra alkalmazandó nemzeti szankciókat; hangsúlyozza a megfelelő statisztikák fontosságát, amelyek alapul szolgálnak az európai utasjogok hatásának rendszeres időközönként végzett alapos elemzéséhez, és ezért úgy véli, hogy a végrehajtó szerveket kötelezni kellene arra, hogy minden évben közzétegyék a hozzájuk beérkezett panaszokkal – ideértve a tisztességtelen feltételekre vonatkozó panaszokat is – kapcsolatos részleteket és a légi fuvarozókra általuk kiszabott szankciókat, valamint a légi fuvarozókat és/vagy a repülőtereket kötelezni kellene arra, hogy összegyűjtsék a késések számára, illetve azok időtartamára vonatkozó adatokat mind az utasok, mind a csomagok tekintetében; úgy gondolja, hogy a Bizottságnak elemeznie kellene és nyilvánosságra kellene hoznia ezeket a statisztikákat;

7.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt állapítsa meg és számolja fel a nemzeti panaszkezelő szervek és eljárások hiányosságait, és biztosítsa a légi utasok jogairól szóló jogszabályok megfelelő összehangolását az alternatív vitarendezési mechanizmusok vonatkozásában várható uniós intézkedésekkel;

8.   úgy véli, hogy a légitársaságok és üzemeltetők által a független végrehajtó szervek részére készített, a vonatkozó adatokkal kapcsolatban a rendeletek alkalmazásáról szóló jelentések közzététele fokozná a független végrehajtó szervek hatékonyságát és ösztönözné a versenyt;

9.  hangsúlyozza a légi utasok jogaival foglalkozó egyeztető csoport által betöltendő hasznos szerepet, amely csoport számára az érdekeltek információkat nyújthatnak a rendeletek felülvizsgálatát illetően, és hangsúlyozza az egyeztető csoport fontosságát az európai vállalkozások, fogyasztói szövetségek és légitársaságok közötti, a légi utasok jogaira vonatkozó jogszabályok alkalmazása területén meglévő legjobb gyakorlatok kialakítása és terjesztése – ideértve a megfelelő és pontos időkeret meghatározását az utasok panaszainak kezelése tekintetében – céljából zajló megbeszélések és együttműködés előmozdításában;

10.  hangsúlyozza, hogy a légitársaságok és az utazásszervezők kötelesek az utasok jogait minden részletében bemutató információkat a jegy vásárlásakor használt nyelven, mindenki számára könnyen érthető és hozzáférhető formában közzétenni az utazás minden fontosabb fázisában attól kezdve, hogy az utas jegyet szándékozik foglalni; javasolja, hogy ezek az információk tartalmazzák az érintett légitársaság ügyfélkapcsolati részlegének és a tagállam megfelelő végrehajtási szervének elérhetőségét; üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy létrehozza az utasok jogait ismertető központi internetes oldalt, amely a összes hivatalos uniós nyelven elérhető, és hozzáférhető a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára is;

11.   sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa a 2010-ben megindított tájékoztatási kampányt, amelynek célja az utasok jogaikkal kapcsolatos tudatosságának növelése, valamint a fogyasztóvédelmi hálózatok – a független végrehajtó szervekkel együttműködésben – ebben való részvételének ösztönzése;

12.   kéri a Bizottságot, hogy a Bíróság legutóbbi határozatainak figyelembevételével tegyen naprakésszé minden olyan információforrást (például a Bizottság érintett honlapját, dokumentumokat és brosúrákat), amelyek a légi járműveken utazó utasok jogait ismertetik;

13.   hangsúlyozza, hogy a légitársaságoknak minden olyan a repülőtéren, ahol működnek, biztosítaniuk kell összekötő személyzet vagy azt biztosító szolgáltatás jelenlétét, amely személyzet zavar esetén azonnali döntést tud hozni, különösen a segítségnyújtást, a jegyár-visszatérítést, az átirányítást, az átfoglalást és az elveszett vagy késő poggyászt érintő kérdésekben, illetve akiknél panaszt lehet tenni; felkéri a Bizottságot, hogy a fogyasztók megfelelő tájékoztatása érdekében tegyen arra irányuló javaslatot, hogy kötelezzék a légitársaságokat, hogy az érintett légi utasok számára biztosítsanak egy központi információs pontot és elsősorban egy honlapot, valamint egy alacsony költségű telefonszámot és e-mail címet;

14.   úgy véli, hogy az utazás lefoglalását követően minden légitársaságnak az összes utas számára elérhető és hatékony telefonos segítségnyújtást biztosítania; fennakadás esetén e segítségnyújtás keretében információkat és alternatív javaslatokat kell szolgáltatni, és ennek költsége nem haladhatja meg egy helyi beszélgetés költségét;

15.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg azokat az intézkedéseket, amelyek védelmet nyújtanának az érkező és az induló utasok számára egyaránt annak biztosítása tekintetében, hogy a poggyászuk elveszése vagy elfogadhatatlanul hosszú késése esetén az utasok megfelelő kártérítésben részesüljenek;

16.   hangsúlyozza, hogy a nehézkes panaszeljárások még a jogaikat ismerő utasokat is elrettenthetik attól, hogy jogorvoslatot igényeljenek; úgy véli, hogy – az alapvető információk és közvetítési szolgáltatások nyújtása érdekében – a független végrehajtó szerveknek rendelkezniük kell az Unió nagyobb repülőterein a látható jelenlétük fenntartásához szükséges forrásokkal;

17.   úgy véli, hogy a légitársaságoknak minden utas számára biztosítaniuk kell a lehetőséget, hogy haladéktalanul, egyszerűen, könnyen és költségmentesen írásbeli panaszt tehessenek; felkéri a Bizottságot, hogy 261/2004/EK rendelet felülvizsgálatába illessze bele azt a jogot, hogy minden utas már a repülőtéren vagy a repülőgépen írásban panaszt tehessen, amelyről másolatot kap a légitársaság és a végrehajtó szerv, valamint más, elektronikus formában történő panasztétel lehetőségét is vegye bele a felülvizsgálatba; felszólítja a Bizottságot, hogy az esetleges nyelvi nehézségek csökkentése, valamint a panasztételi eljárások egységesítése érdekében dolgozzon ki az Unió valamennyi nyelvére lefordított formanyomtatványt;

18.   megítélése szerint ahhoz, hogy az utasok érvényesíteni tudják jogaikat és panaszt tehessenek, minden esetben tudniuk kell azonosítani a légitársaságok, a repülőjáratok alkalmazottait, a biztonsági és a repülőtéri személyzetet;

19.  hangsúlyozza, hogy az utasoknak teljes körűen hozzá kell férniük a saját utas-nyilvántartási adatállományukkal (PNR) kapcsolatos információkhoz, és tájékoztatást kell kapniuk arról, hogyan használják fel és kivel osztják meg PNR-adataikat. úgy véli továbbá, hogy az utasok magánélethez való jogának biztosítására tekintettel a légi fuvarozó csak akkor kérheti az utasoktól PNR-adataikat, ha az jegyfoglalásukkal kapcsolatban szükséges és arányos, valamint hangsúlyozza, hogy az utasoktól csak akkor lehet megtagadni az utazáshoz való jogot, ha indokolt esetben a közbiztonság érdekében az illetékes hatóság kéri az a beszállás elutasítását, és ha az illetékes hatóság mindezt elmagyarázza az utasnak és írásban megerősíti;

20.   hangsúlyozza, hogy abban az esetben, ha az utas már beszállt és a PNR-je miatt a repülőgép elhagyására kérik, a leszállítást az illetékes hatóságoknak, nem pedig a személyzet tagjainak kell elvégezniük.

21.  emlékezteti a tagállamokat a légitársaságok pénzügyi helyzetének nyomon követésére irányuló kötelezettségükre, valamint – pénzügyi helyzetük bizonytalansága esetén – működési engedélyük felfüggesztésének lehetőségére; sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a nemzeti hatóságok betartsák e kötelezettségeket, valamint hogy haza tudják szállítani a külföldön ragadt utasokat fizetésképtelenség, csőd, leállt működés vagy működési engedély megszüntetése esetén;

22.  kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa az árak átláthatóságára és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra irányuló meglévő jogszabályok hatékony végrehajtását és alkalmazását annak biztosítása érdekében, hogy a meghirdetett ár valóban a pontosan tükrözze a végső árat, és hogy a nem választható jellegű működési költségeket, valamint minden adminisztratív és a fizetés módjával kapcsolatos költséget beépítsenek a díjakba, és azt az előírt információkon keresztül feltüntetik és rendelkezésre bocsátják; felszólítja a légitársaságokat, hogy az új fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelvnek megfelelően, a különböző fizetési módok – különösen hitelkártya-használat – esetén csak a ténylegesen felmerülő költséget számítsák fel;

23.  felhívja a figyelmet arra, hogy a légi fuvarozási szerződésekben széles körben elterjedtek a tisztességtelen szerződési feltételek, valamint hogy a nemzeti ítélkezési gyakorlatban nő azon esetek száma, amikor betiltanak a légitársaságok által rendszeresen alkalmazott egyes feltételeket; ezért nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel azáltal, hogy tiltólistára tesz a légi közlekedési ágazatban alkalmazott egyes tisztességtelen feltételeket; hangsúlyozza, hogy olyan intézkedéseket kell elfogadni, amelyek védik az utasokat a légitársaságok olyan tisztességtelen gyakorlataival szemben, mint a következőkhöz kapcsolódó szerződéses feltételek: a poggyász helytelen kezelése/késése/sérülése, a jegyek átruházhatósága, vis maior körülmények, a járatok egyoldalú átszervezése, a menettérti jegyek esetében a visszaútra szóló jegy külön történő felhasználásának tilalma, kivéve igen szűken meghatározott és objektív „no show” (jegykezelésre való nem jelentkezés) kritériumok alapján;

24.   hangsúlyozza, hogy az utasokkal szemben a lakóhelyük szerinti ország alapján az árakat illetően alkalmazott megkülönböztetést alaposabban ki kell vizsgálni, és – ha bebizonyosodik – fel kell számolni;

25.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan intézkedésekre, amelyek lehetővé tennék az utasoknak, hogy kisebb foglalási hibáikat könnyen és díjmentesen helyesbítsék, vagy lemondják online foglalásaikat az eredeti foglalástól számított 2 órán belül;

26.   kéri a Bizottságot, hogy javasoljon intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a kézipoggyászokkal kapcsolatos kereskedelmi gyakorlat harmonizációját annak érdekében, hogy az utasok védelmet kapjanak a túlzottan korlátozó gyakorlatok ellen, és hogy – a reptéri boltokban eszközölt vásárlásokat is beleértve – ésszerű mennyiségű kézipoggyászt vihessenek fel magukkal a fedélzetre;

27.  hangsúlyozza az utasok azon jogát, hogy könnyen hozzáférhessenek az utazásuk környezeti hatását és energiahatékonyságát részletesen ismertető pontos és objektív információkhoz, amelyeket jól láthatóan fel kell tüntetni mind a légitársaság honlapján, mind magukon a jegyeken; kéri a Bizottságot és a légitársaságokat, hogy mindaddig támogassák az ezirányú, folyamatban lévő törekvéseket, amíg a megtett intézkedések – az azokkal járó költségeket illetően – ésszerűek;

28.   hangsúlyozza, hogy valamennyi utast, ideszámítva a 2 évesnél fiatalabb gyermekeket is, biztonságosan kell szállítani; felszólítja a légi fuvarozókat annak biztosítására, hogy a gyermekekkel utazók könnyen beszállhassanak a babakocsikkal, elismerve, hogy a felnőttel utazó kisgyermekek csökkent mozgásképességű személyeknek tekinthetők; felszólítja a légi fuvarozókat, hogy a gyermekek, köztük a két évnél idősebbek számára nyújtsanak árengedményeket, ahogy az más közlekedési eszközökön már elfogadott gyakorlat; kéri a Bizottságot, hogy a gyermekekkel utazó utasoknak biztosítsa az elsőbbségi beszálláshoz való jogot, továbbá, hogy a babakocsikat egészen a repülőgép beszállóajtajáig használhassák, majd azt a kijáratnál visszakapják;

29.  át kell tekinteni azt az általánosan elterjedt gyakorlatot, hogy a repülőterek megközelítését biztosító személyfuvarozók nem tartják be a gyermekülés használatának kötelezettségét, korlátozva ezáltal a szülők közlekedési lehetőségét;

30.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a biztonsági szkennerekhez, motozásokhoz és az utasokra vonatkozó profilalkotáshoz hasonló új átvilágítási módszerekkel kapcsolatos utasvédelmi kérdéseket; úgy véli, hogy az utasjogokra vonatkozóan meglévő rendelkezések és a végrehajtó szervek szerepet játszhatnának az esetlegesen felmerülő problémák kezelésében;

31.  felszólít a következetesség biztosítására a légi utasok jogairól szóló jogszabályok és a kollektív jogorvoslatra vonatkozó, várható uniós intézkedések között annak érdekében, hogy hatékonyan biztosítsák az utasok jogait és reagálásra kényszerítsék azokat a vállalatokat, amelyek módszeresen figyelmen kívül hagyják e jogokat.

32.  a leginkább fogyasztóbarát légitársaságnak évenként odaítélendő európai díj bevezetését javasolja;

33.  javasolja, hogy az utasjogok különböző területein meglévő széttagoltság csökkentése és az ellentmondások megszüntetése érdekében további kutatásokat lehetne folytatni abból a célból, hogy megvizsgálják egy olyan egységes jogalkotási eszköz létrehozásának lehetőségét, amely a polgári repülésben a fogyasztói jogokra vonatkozó összes rendelkezést és elvet magában foglalja;

34.  nagyra értékeli a különböző – vízi, szárazföldi vagy légi – közlekedési módok esetében meglévő utasjogok sokféleségét; ugyanakkor úgy véli, holisztikus megközelítésre van szükség az összes utasjog – például a kártérítéshez, a jegyár-visszatérítéshez, a tájékoztatáshoz való jog stb. – egyetlen átfogó, egységes jogalkotási keretbe történő integrálása érdekében;

A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról szóló 261/2004/EK rendelet

35.   felszólítja a Bizottságot, hogy a rendelet bármelyik soron következő felülvizsgálatakor fogadja el a „rendkívüli körülmények” fogalmának tisztázását, valamint a „járattörlés” meghatározását, továbbá a segítségnyújtásra, valamint a jogorvoslathoz és kártérítéshez fűződő jogra vonatkozó szabályokat; bármilyen ilyen jellegű felülvizsgálatnak figyelembe kellene vennie az utasvédelem Európai Bíróság döntéseiből következő szintjét, valamint azt, ahogyan a Bíróság a „rendkívüli körülmények” fogalmát értelmezi; fontosnak tekinti ezeket az intézkedéseket, tekintettel a jelenleg meglévő lehetőségekre, hogy a kártérítési szabályokat figyelmen kívül hagyják, továbbá a nemzeti végrehajtásokban tapasztalható eltérésekre és az olyan incidensekre, mint a vulkáni hamu okozta 2010-es válság;

36.   felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a légitársaságok által a „rendkívüli körülmények” fennállásának alátámasztására előterjesztett bizonyítékok bizonyító erejének értékelésére szolgáló egységes, teljes és részletes rendszert;

37.  felszólítja a Bizottságot annak egyértelművé tételére, hogy abban az esetben, ha több, egymást váltó járat közül az egyik rendkívüli körülmények miatt késik vagy törlésre kerül, a légitársaság az ugyanazon viszonylatban repülő, azt követő első járattal kapcsolatban is hivatkozhat a rendkívüli körülményre;

38.   úgy véli, hogy nagy szükség van világos szabályok megállapítására a légi utasoknak szóló információk tartalmát, elérhetőségét, időzítését és pontosságát illetően, és ezeknek az információknak tartalmazniuk kell minden késés vagy járattörlés okát, az útmegszakítás várható időtartamát, illetve azt, hogy túlfoglalás esetén mi a teendő, valamint az utasok számára rendelkezésre álló alternatív utazási lehetőségeket;

39.   hangsúlyozza, hogy a rendelet jövőbeli felülvizsgálata során meg kell határozni azt a szervet, amelynek feladata a szervezett utazás keretében utazók kellő időben történő tájékoztatása a szolgáltatás esetleges módosulásáról, a szerződés ugyanis az utas és az utazásszervező között áll fenn, nem pedig közvetlenül egy légitársasággal;

40.  hangsúlyozza, hogy útmegszakítás esetén az utasok három választási lehetősége, azaz a jegyár-visszatérítés, az átirányítás és az átfoglalás alapvető jog, és ezeket a lehetőségeket haladéktalanul fel kell kínálni valamennyi várakozni kényszerülő utasnak;

41.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogasson az alternatív közlekedési módok jobb és hatékonyabb használatát biztosító intézkedéseket, különösen rendkívüli körülmények fennállásakor;

42.   úgy véli, hogy azokat az utasokat, akiknek elvesztett vagy késve érkezik a poggyászuk, a Montreali Egyezmény és a 889/2002/EK rendelet alapján azonnali hatállyal tájékoztatni kell jogaikról, illetve európai szintű jogalkotási és tudatosságnövelő fellépésre van szükség a közvélemény tájékozottságának növelése érdekében az utasok jogairól és az elveszett és a késve érkező poggyásszal kapcsolatos panaszeljárásokról; úgy véli, hogy ha a poggyász késedelme meghaladja a 6 órát, az utas részére a szükségleteivel arányos kártérítést kell biztosítani, hogy poggyásza megérkezéséig gondoskodni tudjon szükségleteiről; hangsúlyozza, hogy a poggyászok kezelésével kapcsolatos szolgáltatások általános minőségének és teljesítésének kérdésével a földi kiszolgálásáról szóló 96/67/EK irányelv felülvizsgálata során kell foglalkozni;

43.   úgy véli, hogy egy poggyász elvesztése, késve érkezése vagy megrongálódása esetén a légitársaságoknak első lépésben az utasokat kell kártalanítaniuk, akikkel szerződést kötöttek, később azonban a légitársaságok számára jogot kell biztosítani arra, hogy keresetet indítsanak a repülőterek vagy a szolgáltatók ellen, amennyiben nem felelősek az utasnak okozott károkért;

44.   felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon az ágazat számára két hónapos, a végrehajtó szervek számára szintén két hónapos maximális időkeretet az utasok panaszainak kezelésére; úgy véli, hogy a panaszok átvételi elismervényét 48 órán belül el kell küldeni az utasoknak; a foglalásaikat elektronikusan – például az interneten – végző utasoknak is jogosultaknak kell lenniük arra, hogy ingyenesen és ugyanezekkel az eszközökkel, valamint azok egyértelműen feltüntetett címén kapcsolatba lépjenek a légitársasággal, azért, hogy a fogyasztó – bármely probléma megoldása érdekében – gyorsan és könnyen kapcsolatba léphessen a légitársaság illetékes személyzetével. megítélése szerint telefonos és internetes ügyfélszolgálatot kell létrehozni, ahol az utasok tájékozódhatnak a panaszaikkal kapcsolatos ügymenet állásáról;

45.   az utasok felé történő teljes körű elszámoltathatóság megteremtése érdekében úgy véli, hogy fokozni kell a különböző felek, például a légitársaságok, a repülőterek és a kapcsolódó szolgáltatók közötti együttműködést és koordinációt, különösen rendkívüli körülmények fennállásakor;

46.   szorgalmazza, hogy a légitársaságoknál a rendelet alapján felmerülő többletkiadásokat ne lehessen magasabb viteldíjak formájában az utasokra áthárítani;

47.  megjegyzi, hogy járatkésések esetén az utasok kártérítésre való jogosultságával kapcsolatban az Európai Bíróság által hozott közelmúltbéli ítéletek megerősítik, hogy méltányos bánásmódot biztosító intézkedésekre van szükség, amelyek hosszú késés esetén – a késedelem okától függetlenül – az elszenvedett károknak megfelelő kárpótlást biztosítanak; ennélfogva sürgeti a Bizottságot, hogy javasoljon ilyen értelmű intézkedéseket az utasok azon jogának érvénytelenítése nélkül, hogy felszállhassanak a következő induló járatra;

48.   hangsúlyozza, hogy a légi járatok hosszú késésének és törlésének azonos kezelése arra ösztönzi a légitársaságokat, hogy töröljék azokat a késésben lévő járatokat, amelyek adott esetben még elindulhattak volna.

49.   úgy véli, hogy a légitársaságoknak az 261/2004/EK rendelet szerinti kötelezettségük sérelme nélkül, valamint az utasok jogainak garantálása érdekében a rendeletnek egyértelművé kell tennie azokat a rendelkezéseket, amelyek alapján az utasok számára engedélyezett – és ha igen, milyen feltételek mellett –, hogy saját maguk vegyenek frissítőt vagy foglaljanak szállást, illetve másik repülőjegyet, ezt követően pedig a légitársaságtól ésszerű összegű költségtérítést kérjenek; a rendeletnek ugyanakkor tartalmaznia kell az utasok általi visszaélésekkel szemben védő mechanizmusokat;

A légi járműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogairól szóló 1107/2006/EK rendelet

50.  hangsúlyozza, hogy a légi közlekedés tekintetében esélyegyenlőséget, a szolgáltatások tekintetében pedig akadálymentes hozzáférést kell biztosítani a csökkent mozgásképességű és a fogyatékkal élő személyek számára;

51.  hangsúlyozza, hogy speciális védelmet kell biztosítani a kiszolgáltatott fogyasztói csoportoknak, különösen a csökkent mozgásképességűeknek és a fogyatékkal élőknek; rámutat, hogy e kiszolgáltatott csoportoknak további garanciákra van szükségük utasjogaik gyakorlásakor, és felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a légi fuvarozókat e jogok biztosítására;

52.   kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a légiközlekedési szolgáltatások igénybevétele tekintetében segítsék elő az akadálymentességet a csökkent mozgásképességű, illetve fogyatékkal élő személyek számára; kiemeli e vonatkozásban, hogy a mozgást elősegítő eszközök használatához vagy elismert vezető, illetve segítő kutya igénybevételéhez való jogot elő kell segíteni; kéri a Bizottságot, hogy javasoljon olyan jogszabályokat, amelyek a repülőterek fizikai megközelíthetőségére irányulnak annak biztosítása érdekében, hogy infrastrukturális akadályok ne korlátozzák a fogyatékkal élő és csökkent mozgásképességű személyek utazási lehetőségeit;

53.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat az 1107/2006/EK rendelet, és különösen annak a biztonságra és a kísérő személyekre vonatkozó rendelkezései értelmezésével kapcsolatban;

54.   ösztönzi a Bizottságot, hogy hajtson végre a nemzeti hatóságok által tett valamennyi intézkedést tartalmazó, az EU egészére kiterjedő cselekvési tervet, valamint kéri a Bizottságot, hogy e rendelet jobb végrehajtása érdekében működjön együtt a végrehajtó szervekkel és a vonatkozó képviseleti szervezetekkel;

55.   egyetért a Bizottsággal abban, hogy a csökkent mozgásképességű személyek jelenlegi meghatározását nem szabad szűkíteni;

56.   hangsúlyozza, hogy a tájékoztatási formákhoz és a foglalási folyamathoz, valamint a panasztételi eljárásokhoz teljes mértékű hozzáférést kell biztosítani, hogy a csökkent mozgásképességű, illetve fogyatékkal élő személyek a jegyfoglaláskor tudathassák segítségnyújtásra vonatkozó igényeiket, és hogy a segítségnyújtás megerősítéséről tájékoztatni kell az utast; hangsúlyozza, hogy a csecsemőket és kisgyermekeket – életkoruk miatt – csökkent mozgásképességű személyként kell elismerni.

57.   hangsúlyozza, hogy jóllehet a repülésbiztonság jelentős közérdeknek minősül, egy légitársaság nem tagadhatja meg egy fogyatékkal élő vagy csökkent mozgásképességű utas beszállását azzal az indokkal, hogy nincs kísérője; hangsúlyozza, hogy a légitársaság nem követelheti meg módszeresen az ilyen utasoktól a kísérő jelenlétét;

58.  hangsúlyozza, hogy a légi személyzet és egyéb légitársaságok, repülőterek és a végrehajtó szervek személyzetének képzése kulcsfontosságú, és megfelelően ki kell terjednie a csökkent mozgásképességű, illetve fogyatékossággal élő személyek különböző és egyéni igényeire, különös tekintettel a be- és kiszállásra, valamint a mozgást segítő eszközök kezelésére; hangsúlyozza, hogy a képzésnek a csökkent mozgásképességű, illetve fogyatékkal élő személyek képviseleti szervezeteivel együttműködésben kell történnie;

59.   kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot annak biztosítására, hogy a csökkent mozgásképességű, illetve fogyatékkal élő személyek minden körülmények között használhassanak ingyenes és biztonsági szempontból jóváhagyott légzőkészülékeket a fedélzeten; úgy véli, hogy – a biztonsági követelmények megfelelő figyelembevétele mellett – jegyzéket kell készíteni az elfogadott orvosioxigén-berendezésekről az iparággal és a csökkent mozgásképességű, illetve fogyatékkal élő személyek képviseleti szervezeteivel együttműködésben;

60.  úgy véli, hogy valamennyi uniós repülőtérre alkalmazandó minimumszabályok megállapítására van szükség a csökkent mozgásképességű személyek támogatására szolgáló eszközök és használatuk vonatkozásában ahhoz, hogy összehangolt megközelítést lehessen biztosítani Európa csökkent mozgásképességű személyeinek földi kiszolgálását és számukra magas színvonalú szolgáltatások nyújtását illetően;

61.  úgy véli, hogy valamennyi uniós repülőtérre alkalmazandó minimumszabályok megállapítására van szükség a csökkent mozgásképességű és a fogyatékkal élő személyek hozzáférhető formában történő informálását illetően, különös tekintettel a rendkívüli helyzetekre; felhívja a Bizottság figyelmét a már rendelkezésre álló új technológiákra, mint például a videotechnológiát alkalmazó jelnyelvi, vagy a szövegalapú szolgáltatások;

62.   felszólít a néhány légitársaság által alkalmazott olyan visszaélésszerű és/vagy megkülönböztető jellegű gyakorlatok felszámolására, amelyek keretében arra kötelezik a csökkent mozgásképességű személyeket, hogy a beszállás előtt nyilatkozatot írjanak alá, amely a légitársaságokat a mozgást segítő berendezésekben okozott károkért fennálló felelősség alól mentesíti;

63.   felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen erőfeszítéseket a Montreali Egyezmény esetleges módosítása céljából, hogy biztosítsa azt, hogy a csökkent mozgásképességű személyek mozgását elősegítő eszközök bárminemű károsodásáért nyújtsanak teljes kárpótlást, mivel ezek az eszközök e személyek integritása, méltósága és függetlensége szempontjából nagyon fontosak, ebből következően egy útipoggyásszal össze sem hasonlíthatóak, és hogy az utasnak jogában kell állnia, hogy amikor csak lehet, saját kerekes székét használja egészen a repülőgép ajtajáig, illetve érkezéskor rögtön a gép ajtajánál visszakapja; mindeközben ragaszkodik ahhoz, hogy a csökkent mozgásképességű személyeket tájékoztatni kell a mozgásukat elősegítő eszközeikben okozott kár megtérítésének igényléséhez való, valamint azon jogukról, hogy a Montreali Egyezménnyel összhangban külön érdekeltségi nyilatkozatot tegyenek;

64.  kitart amellett, hogy a fedélzeti ellátást is biztosító, teljes körű szolgáltatásokat nyújtó légitársaság nem alkalmazhat megkülönböztetést a korábban meglévő betegségek (pl. lisztérzékenység vagy diabétesz) miatt különleges ételt igénylő utasokkal szemben, valamint hogy az ilyen különleges ételeket többletköltség nélkül kell biztosítani minden utazás esetén.

o
o   o

65.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 24., 2012.1.28., 125. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0453.

Az Európai Parlament 2012. március 29-i határozata a Luigi de Magistris mentelmi jogának és kiváltságainak fenntartására irányuló kérelemről (2011/2064(IMM))

P7_TA(2012)0100 A7-0070/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Luigi de Magistris 2011. március 15-i és április 1-i, a 2011. március 24-i és április 6-i plenáris ülésen bejelentett, saját mentelmi jogának a catanzarói bíróság (Olaszország) előtt folyamatban lévő eljárással összefüggésben való fenntartására irányuló kérelmére,

–  miután eljárási szabályzata 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően meghallgatta Luigi de Magistrist,

–  tekintettel a Luigi de Magistris által az eljárási szabályzat 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően előterjesztett írásbeli beadványokra,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának 1964. május 12-i, 1986. július 10-i, 2008. október 15-i és 21-i, 2010. március 19-i és 2011. szeptember 6-i ítéleteire(1),

–  tekintettel az Olasz Köztársaság Alkotmányának 68. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 6. cikkének (3) bekezdésére és 7. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7-0070/2012);

A.  mivel Luigi de Magistris, európai parlamenti képviselő, mentelmi jogának fenntartását kérelmezte egy olaszországi bíróság előtt folyamatban lévő ügye kapcsán;

B.  mivel Luigi De Magistris kérelme a 2011 elején honlapján közzétett két cikkel kapcsolatban Maurizio Mottola di Amato kezdeményezésére a catanzarói bíróság által ellene kiadott idézéssel függ össze;

C.  mivel az idézés szerint az említett az említett cikkekben tett kijelentések kimerítik a becsületsértés fogalmát, ami miatt kártérítési igényt, valamint bírósági meghagyás iránt kérelmet nyújtottak be a cikkek eltávolítása céljából;

D.  mivel a cikkek honlapon való közzététele idején Luigi de Magistris – a 2009-es európai parlamenti választások során történő megválasztását követően – az Európai Parlament képviselője volt;

E.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 8. cikke értelmében az Európai Parlament képviselőit hivatali tisztségük gyakorlása során leadott szavazataik, illetve kinyilvánított véleményük miatt nem vethetik alá vizsgálatnak, őrizetnek, illetve peres eljárásnak, és mivel az említett jegyzőkönyv 9. cikke szerint a képviselők saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik;

F.  mivel bár Luigi de Magistris a jegyzőkönyv 8. és a 9. cikkére is utal, az olasz alkotmány 68. cikkére tekintettel a 9. cikk nem releváns, és ezért Luigi de Magistris nyilvánvalóan kizárólag a 8. cikkre támaszkodhat;

G.  mivel a Parlament szokásos gyakorlata szerint az a tény, hogy a peres eljárás polgári vagy közigazgatási jogi természetű, vagy egyes vonatkozásai a polgári vagy közigazgatási jog hatálya alá tartoznak, önmagában még nem jelenti az ezen cikk alapján a képviselőket megillető mentelmi jog felfüggesztését;

H.  mivel az idézés és Luigi de Magistris Jogi Bizottsághoz beterjesztett írásos beadványai alapján az ügy tényállása arra utal, hogy a kijelentések közvetlenül és nyilvánvalóan összefüggnek Luigi de Magistris európai parlamenti képviselői feladatainak ellátásával;

I.  mivel ennél fogva Luigi de Magistris európai parlamenti képviselői feladatait látta el, amikor megjelentette a szóban forgó cikkeket;

1.  úgy határoz, hogy fenntartja Luigi de Magistris mentelmi jogát és kiváltságait;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését az Olasz Köztársaság illetékes hatóságának és Luigi de Magistrisnek.

(1) 101/63. sz. Wagner kontra Fohrmann és Krier ügy (EBHT 1964., 195. o.); 149/85. sz. Wybot kontra Faure és mások ügy (EBHT 1986., 2391. o.); T-345/05. sz. Mote kontra Parlament ügy (EBHT 2008., II-2849. o.); C-200/07. és C-201/07. sz. egyesített ügyek, Marra kontra De Gregorio és Clemente (EBHT 2008., I-7929. o.); T-42/06. sz. Gollnisch kontra Parlament ügy (EBHT 2010., II-1135. o.) és C-163/10. sz. Patriciello ügy (az EBHT-ben még nem tették közzé).

Az Európai Parlament 2012. március 29-i határozata a Luigi de Magistris mentelmi jogának és kiváltságainak fenntartására irányuló kérelemről (2011/2097(IMM))

P7_TA(2012)0101 A7-0073/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Luigi de Magistris 2011. április 11-i, a 2011. május 9-i plenáris ülésen bejelentett, saját mentelmi jogának a cosenzai bíróság (Olaszország) előtt folyamatban lévő eljárással összefüggésben való fenntartására irányuló kérelmére,

–  miután eljárási szabályzata 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően meghallgatta Luigi de Magistrist,

–  tekintettel a Luigi de Magistris által az eljárási szabályzat 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően előterjesztett írásbeli beadványokra,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának 1964. május 12-i, 1986. július 10-i, 2008. október 15-i és 21-i, 2010. március 19-i és 2011. szeptember 6-i ítéleteire(1),

–  tekintettel az Olasz Köztársaság Alkotmányának 68. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 6. cikkének (3) bekezdésére és 7. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7-0073/2012),

A.  mivel Luigi de Magistris, az Európai Parlament képviselője mentelmi jogának fenntartását kérelmezte egy olaszországi bíróság előtt folyamatban lévő ügyére való tekintettel;

B.  mivel Luigi de Magistris kérelme az Assalto al PM, storia di un cattivo magistrato („Támadás az ügyészség ellen – egy rossz bíró története”) című, 2010 áprilisában megjelent könyvében olvasható kijelentésekkel kapcsolatban Dr. Vincenza Bruno Bossio kezdeményezésére a cosenzai bíróság által ellene kiadott idézéssel függ össze;

C.  mivel az idézés szerint a könyvben tett kijelentések kimerítik becsületsértés fogalmát, ami miatt kártérítési igényt nyújtottak be;

D.  mivel a könyv megjelenésekor Luigi de Magistris – a 2009-es európai parlamenti választások során történő megválasztását követően – az Európai Parlament képviselője volt;

E.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 8. cikke értelmében az Európai Parlament képviselőit hivatali tisztségük gyakorlása során leadott szavazataik, illetve kinyilvánított véleményük miatt nem vethetik alá vizsgálatnak, őrizetnek, illetve peres eljárásnak, és mivel az említett jegyzőkönyv 9. cikke szerint a képviselők saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik;

F.  mivel bár Luigi de Magistris a jegyzőkönyv 8. és a 9. cikkére is utal, az olasz alkotmány 68. cikkére tekintettel a 9. cikk nem releváns, és ezért Luigi de Magistris nyilvánvalóan kizárólag a 8. cikkre támaszkodhat;

G.  mivel a Parlament szokásos gyakorlata szerint amennyiben a peres eljárás polgári vagy közigazgatási jogi természetű, vagy egyes vonatkozásai a polgári vagy közigazgatási jog hatálya alá tartoznak, az önmagában még nem jelenti az ezen cikk alapján a képviselőket megillető mentelmi jog felfüggesztését;

H.  mivel az idézésből és Luigi de Magistris Jogi Bizottsághoz beterjesztett írásos beadványaiból kirajzolódó tényállás arra enged következtetni, hogy a kijelentések nem függnek össze közvetlenül és nyilvánvalóan Luigi de Magistris európai parlamenti képviselői feladatainak ellátásával;

I.  mivel tehát Luigi de Magistris nem európai parlamenti képviselői feladatait látta el, amikor megjelentette a szóban forgó könyvet;

1.  úgy határoz, hogy nem tartja fenn Luigi de Magistris mentelmi jogát és kiváltságait;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését az Olasz Köztársaság illetékes hatóságának és Luigi de Magistrisnek.

(1) 101/63. sz. Wagner kontra Fohrmann és Krier ügy, EBHT, 1964., 195. o.; 149/85. sz. Wybot kontra Faure és mások ügy, EBHT, 1986., 2391. o.; T-345/05. sz. Mote kontra Parlament ügy, EBHT 2008, II-2849. o.; C-200/07. és C-201/07. sz. egyesített ügyek, Marra kontra De Gregorio és Clemente, EBHT 2008, I-7929. o.; T-42/06. sz. Gollnisch kontra Parlament ügy (EBHT 2010., II-1135. o.) és C-163/10. sz. Patriciello ügy (az EBHT-ben még nem tették közzé).

Az Európai Parlament 2012. március 29-i határozata a Luigi de Magistris mentelmi jogának és kiváltságainak fenntartására irányuló kérelemről (2011/2098(IMM))

P7_TA(2012)0102 A7-0074/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Luigi de Magistris 2011. május 3-i, a 2011. május 9-i plenáris ülésen bejelentett, saját mentelmi jogának a milánói bíróság (Olaszország) előtt folyamatban lévő eljárással összefüggésben való fenntartására irányuló kérelmére,

–  miután eljárási szabályzata 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően meghallgatta Luigi de Magistrist,

–  tekintettel a Luigi de Magistris által az eljárási szabályzat 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően előterjesztett írásbeli beadványokra,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának 1964. május 12-i, 1986. július 10-i, 2008. október 15-i és 21-i, 2010. március 19-i és 2011. szeptember 6-i ítéleteire(1),

–  tekintettel az Olasz Köztársaság Alkotmányának 68. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 6. cikkének (3) bekezdésére és 7. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7-0074/2012),

A.  mivel Luigi de Magistris, az Európai Parlament képviselője mentelmi jogának fenntartását kérelmezte egy olaszországi bíróság előtt folyamatban lévő ügyére való tekintettel;

B.  mivel Luigi de Magistris kérelme az Assalto al PM, storia di un cattivo magistrato („Támadás az ügyészség ellen – egy rossz bíró története”) című, 2010 áprilisában megjelent könyvében olvasható kijelentésekkel kapcsolatban Giancarlo Pittelli kezdeményezésére a milánói bíróság által ellene kiadott idézéssel függ össze;

C.  mivel az idézés szerint a könyvben tett kijelentések kimerítik a becsületsértés fogalmát, ami miatt kártérítési igényt nyújtottak be;

D.  mivel a könyv megjelenésekor Luigi de Magistris – a 2009-es európai parlamenti választások során történő megválasztását követően – az Európai Parlament képviselője volt;

E.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 8. cikke értelmében az Európai Parlament képviselőit hivatali tisztségük gyakorlása során leadott szavazataik, illetve kinyilvánított véleményük miatt nem vethetik alá vizsgálatnak, őrizetnek, illetve peres eljárásnak, és mivel az említett jegyzőkönyv 9. cikke szerint a képviselők saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik;

F.  mivel bár Luigi de Magistris a jegyzőkönyv 8. és a 9. cikkére is utal, az olasz alkotmány 68. cikkére tekintettel a 9. cikk nem releváns, és ezért Luigi de Magistris nyilvánvalóan kizárólag a 8. cikkre támaszkodhat;

G.  mivel a Parlament szokásos gyakorlata szerint amennyiben a peres eljárás polgári vagy közigazgatási jogi természetű, vagy egyes vonatkozásai a polgári vagy közigazgatási jog hatálya alá tartoznak, az önmagában még nem jelenti az ezen cikk alapján a képviselőket megillető mentelmi jog felfüggesztését;

H.  mivel az idézésből és Luigi de Magistris Jogi Bizottsághoz beterjesztett írásos beadványaiból kirajzolódó tényállása arra enged következtetni, hogy a kijelentések nem függnek össze közvetlenül és nyilvánvalóan Luigi de Magistris európai parlamenti képviselői feladatainak ellátásával;

I.  mivel tehát Luigi de Magistris nem európai parlamenti képviselői feladatait látta el, amikor megjelentette a szóban forgó könyvet;

1.  úgy határoz, hogy nem tartja fenn Luigi de Magistris mentelmi jogát és kiváltságait;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését az Olasz Köztársaság illetékes hatóságának és Luigi de Magistrisnek.

(1) 101/63. sz. Wagner kontra Fohrmann és Krier ügy (EBHT 1964., 195. o.); 149/85. sz. Wybot kontra Faure és mások ügy (EBHT 1986., 2391. o.); T-345/05. sz. Mote kontra Parlament ügy (EBHT 2008., II-2849. o.); C-200/07. és C-201/07. sz. egyesített ügyek, Marra kontra De Gregorio és Clemente (EBHT 2008., I-7929. o.); T-42/06. sz. Gollnisch kontra Parlament ügy (EBHT 2010., II-1135. o.) és C-163/10. sz. Patriciello ügy (az EBHT-ben még nem tették közzé).

Az Európai Parlament 2012. március 29-i határozata a Luigi de Magistris mentelmi jogának és kiváltságainak fenntartására irányuló kérelemről (2011/2189(IMM))

P7_TA(2012)0103 A7-0075/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Luigi de Magistris 2011. július 20-i, a 2011. szeptember 12-i plenáris ülésen bejelentett, saját mentelmi jogának a lameziai bíróság (Olaszország) előtt folyamatban lévő eljárással összefüggésben való fenntartására irányuló kérelmére,

–  miután eljárási szabályzata 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően meghallgatta Luigi de Magistrist,

–  tekintettel a Luigi de Magistris által az eljárási szabályzat 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően előterjesztett írásbeli beadványokra,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának 1964. május 12-i, 1986. július 10-i, 2008. október 15-i és 21-i, 2010. március 19-i és 2011. szeptember 6-i ítéleteire(1),

–  tekintettel az Olasz Köztársaság Alkotmányának 68. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 6. cikkének (3) bekezdésére és 7. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7-0075/2012),

A.  mivel Luigi de Magistris, az Európai Parlament képviselője mentelmi jogának fenntartását kérelmezte egy olaszországi bíróság előtt folyamatban lévő ügyére való tekintettel;

B.  mivel Luigi De Magistris kérelme az Il Fatto Quotidiano című olasz újságban 2011. március 9-én megjelent interjúban tett kijelentéseivel kapcsolatban Antonio Saladino kezdeményezésére a lameziai bíróság által ellene kiadott idézéssel függ össze;

C.  mivel az idézés szerint az interjúban tett kijelentések kimerítik a becsületsértés fogalmát, ami miatt kártérítési igényt nyújtottak be;

D.  mivel a kijelentések és az interjú megjelenésekor Luigi de Magistris – a 2009-es európai parlamenti választások során történő megválasztását követően – az Európai Parlament képviselője volt;

E.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 8. cikke értelmében az Európai Parlament képviselőit hivatali tisztségük gyakorlása során leadott szavazataik, illetve kinyilvánított véleményük miatt nem vethetik alá vizsgálatnak, őrizetnek, illetve peres eljárásnak, és mivel az említett jegyzőkönyv 9. cikke szerint a képviselők saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik;

F.  mivel bár Luigi de Magistris a jegyzőkönyv 8. és a 9. cikkére is utal, az olasz alkotmány 68. cikkére tekintettel a 9. cikk nem releváns, és ezért Luigi de Magistris nyilvánvalóan kizárólag a 8. cikkre támaszkodhat;

G.  mivel a Parlament szokásos gyakorlata szerint amennyiben a peres eljárás polgári vagy közigazgatási jogi természetű, vagy egyes vonatkozásai a polgári vagy közigazgatási jog hatálya alá tartoznak, az önmagában még nem jelenti a fent említett cikk alapján a képviselőket megillető mentelmi jog felfüggesztését;

H.  mivel az idézésből és Luigi de Magistris Jogi Bizottsághoz beterjesztett írásos beadványaiból kirajzolódó tényállás arra enged következtetni, hogy a kijelentések nem függnek össze közvetlenül és nyilvánvalóan Luigi de Magistris európai parlamenti képviselői feladatainak ellátásával;

I.  mivel tehát Luigi de Magistris nem európai parlamenti képviselői feladatait látta el, amikor a szóban forgó kijelentéseket tette;

1.  úgy határoz, hogy nem tartja fenn Luigi de Magistris mentelmi jogát és kiváltságait;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését az Olasz Köztársaság illetékes hatóságának és Luigi de Magistrisnek.

(1) 101/63. sz. Wagner kontra Fohrmann és Krier ügy (EBHT 1964., 195. o.); 149/85. sz. Wybot kontra Faure és mások ügy (EBHT 1986., 2391. o.); T-345/05. sz. Mote kontra Parlament ügy (EBHT 2008., II-2849. o.); C-200/07. és C-201/07. sz. egyesített ügyek, Marra kontra De Gregorio és Clemente (EBHT 2008., I-7929. o.); T-42/06. sz. Gollnisch kontra Parlament ügy (EBHT 2010., II-1135. o.) és C-163/10. sz. Patriciello ügy (az EBHT-ben még nem tették közzé).

Az Európai Parlament 2012. március 29-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács első olvasatbeli álláspontjáról a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” általános program keretében a 2008–2013-as időszakra az Európai Menekültügyi Alap létrehozásáról szóló 573/2007/EK határozat módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadása tekintetében (06444/2/2012 – C7-0072/2012 – 2009/0127(COD))

P7_TA(2012)0104 A7-0063/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (06444/2/2012 – C7-0072/2012),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2009)0456) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére, valamint 78. cikke (2) bekezdésének (g) pontjára,

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 72. és 37. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A7-0063/2012),

1.  jóváhagyja a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontját;

2.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

3.  tudomásul veszi a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

4.  megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

5.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

6.  utasítja főtitkárát, hogy – annak ellenőrzése után, hogy valamennyi eljárás rendben lezajlott – írja alá a jogalkotási aktust, továbbá a Tanács főtitkárával egyetértésben intézkedjék az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételéről;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Melléklet a jogalkotási állásfoglaláshoz

Az Európai Parlament nyilatkozata

Az Európai Parlament megállapítja, hogy a jelen határozat rendelkező része konkrétan megfogalmazza a szolidaritás elvét, mégpedig olyan új pénzügyi ösztönzők formájában, amelyek célja, hogy serkentsék a letelepítést a tagállamokban. A haladéktalan elfogadás biztosítása érdekében és a kompromisszum jegyében az Európai Parlament jóváhagyta a határozat szövegét annak jelenlegi formájában, amelyben az EUMSZ 80. cikkére történő kifejezett utalás a határozat egyetlen preambulum-bekezdésére korlátozódik. Az Európai Parlament megerősíti, hogy jelen határozat elfogadása nem sérti a rendelkezésre álló jogalapokat, különösen az EUMSZ 80. cikkének jövőbeli alkalmazása tekintetében.

A Tanács nyilatkozata

Ez a határozat nem érinti a 2014–2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos tárgyalásokat és ebből következően a 2014–2020-as időszakra a Menekültügyi és Migrációs Alap létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslattal (COM(2011)0751) kapcsolatos tárgyalásokat sem, ideértve azt is, hogy többek között földrajzi szempontok alapján megállapítanak-e majd konkrét közös uniós áttelepítési prioritásokat a 2014–2020-as időszakra vonatkozó Menekültügyi és Migrációs Alapról szóló rendeletben.

A Bizottság nyilatkozata

A Bizottság a kompromisszum jegyében és a javaslat haladéktalan elfogadásának biztosítása érdekében támogatja a végleges szöveget; megjegyzi ugyanakkor, hogy ez nem sérti kezdeményezési jogát a jogalap megválasztása tekintetében, különösen hivatkozással az EUMSZ 80. cikkének jövőbeni alkalmazására.

(1) HL C 161. E, 2011.5.31., 161. o.

Az Európai Parlament 2012. március 29-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács első olvasatbeli álláspontjáról a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló 428/2009/EK rendeletet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából (18144/1/2011 – C7-0070/2012 – 2010/0262(COD))

P7_TA(2012)0105 A7-0078/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (18144/1/2011 – C7-0070/2012),

–  tekintettel a portugál parlament jogszabálytervezetről szóló észrevételeire,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2010)0509) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 72. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A7-0078/2012),

1.  jóváhagyja a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontját;

2.  megállapítja, hogy a jogalkotási aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

3.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

4.  utasítja főtitkárát, hogy – annak ellenőrzése után, hogy valamennyi eljárás rendben lezajlott – írja alá a jogalkotási aktust, továbbá a Tanács főtitkárával egyetértésben intézkedjék az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételéről;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) Elfogadott szövegek, 2011.9.13., P7_TA(2011)0345.

Az Európai Parlament 2012. március 29-i jogalkotási állásfoglalása a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0484 – C7-0265/2010 – 2010/0250(COD))

P7_TA(2012)0106 A7-0223/2011

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0484),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0265/2010),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. december 8-i véleményére(1),

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2011. január 13-i véleményére(2),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2012. március 21-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A7-0223/2011),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(3);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. március 29-én került elfogadásra a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló .../2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 648/2012/EU rendelet.)

(1) HL C 54., 2011.2.19., 44.o. (2) HL C 57., 2011.2.23., 1.o. (3) Ez az álláspont lép a 2011. július 5-én elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0310).

Az Európai Parlament 2012. március 29-i jogalkotási állásfoglalása a munkavállalók fizikai tényezők (elektromágneses terek) hatásából keletkező kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről szóló 2004/40/EK irányelv (18. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2012)0015 – C7-0020/2012 – 2012/0003(COD))

P7_TA(2012)0107 A7-0042/2012

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 153. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0020/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. február 22-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2012. március 7-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A7-0042/2012),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. március 29-én került elfogadásra a munkavállalók fizikai tényezők (elektromágneses terek) hatásából keletkező kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről szóló 2004/40/EK irányelv (18. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) módosításáról szóló 2012/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2012/11/EU irányelv.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Az Európai Parlament 2012. március 29-i jogalkotási állásfoglalása a jövedéki adók területén való közigazgatási együttműködésről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0730 – C7-0447/2011 – 2011/0330(CNS))

P7_TA(2012)0108 A7-0044/2012

(Különleges jogalkotási eljárás – konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0730),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0447/2011),

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0044/2012),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

3.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás Módosítás 1 Rendeletre irányuló javaslat 2 a preambulumbekezdés (új) (2a)  Az adóelkerülés elleni küzdelem javítása érdekében az európai költségvetési unió létrehozásának a tagállamok közötti kiterjedt, gyors, hatékony, felhasználóbarát és lehetőség szerint automatikus információcserét kell magában foglalnia. Módosítás 2 Rendeletre irányuló javaslat 11 preambulumbekezdés (11)  A visszajelzés megfelelő eszköz a cserélt információk minőségének folyamatos fejlesztésére, ezért meg kell teremteni a visszajelzés kereteit. (11)  A visszajelzés megfelelő eszköz a cserélt információk minőségének folyamatos fejlesztésére és a bürokratikus eljárások egyszerűsítésére, ezért meg kell teremteni a visszajelzés kereteit. Módosítás 3 Rendeletre irányuló javaslat 14 a preambulumbekezdés (új) (14a)  Az e rendelet értelmében feldolgozott személyes adatokat az alkalmazandó nemzeti és uniós jogszabályokkal összhangban nem szabad a szükségesnél hosszabb ideig megőrizni. Módosítás 4 Rendeletre irányuló javaslat 19 preambulumbekezdés (19)  E rendelet hatékony alkalmazása érdekében szükséges lehet korlátozni a 95/46/EK irányelvben foglalt egyes jogok és kötelezettségek alkalmazási körét, különös tekintettel az irányelv 10. cikkében, 11. cikkének (1) bekezdésében, 12. és 21. cikkében meghatározott jogokra, az irányelv 13. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett érdekek védelme céljából, tekintettel a tagállamok esetlegesen elmaradó bevételeire, valamint az e rendeletben szabályozott információknak a csalás elleni küzdelem hatékonyságában betöltött fontos szerepére. A tagállamok kötelesek az említett korlátozásokat azok szükséges és arányos mértékéig alkalmazni. (19)  E rendelet hatékony alkalmazása érdekében szükséges lehet korlátozni a 95/46/EK irányelvben foglalt egyes jogok és kötelezettségek alkalmazási körét, különös tekintettel az irányelv 10. cikkében, 11. cikkének (1) bekezdésében, 12. és 21. cikkében meghatározott jogokra, az irányelv 13. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett érdekek védelme céljából, tekintettel a tagállamok esetlegesen elmaradó bevételeire, valamint az e rendeletben szabályozott információknak a csalás elleni küzdelem hatékonyságában betöltött fontos szerepére. A tagállamok kötelesek az említett korlátozásokat azok szükséges és arányos mértékéig alkalmazni. Mivel a bizonyítékokat meg kell őrizni az adófizetést illető szabálytalanságok és csalások gyanújának felmerülése esetén, továbbá meg kell előzni a jövedéki jogszabályoknak való megfelelés pontos ellenőrzésének akadályozását, a személyes adatok e rendelettel összhangban megvalósuló cseréje során az információszolgáltatás, az adatokhoz való hozzáférés és az adatfeldolgozó tevékenységek nyilvánosságra hozatala tekintetében szükséges esetben lehetővé kell tenni az adatkezelő kötelezettségeinek és az érintettek jogainak korlátozását. Módosítás 5 Rendeletre irányuló javaslat 20 preambulumbekezdés (20)  E rendelet 8., 16., 19., 20., 21. és 34. cikke egységes végrehajtási feltételeinek biztosítása érdekében végrehajtási hatáskört kell a Bizottságra ruházni. Az említett hatáskört a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően kell gyakorolni. (20)  Az e rendelet végrehajtására vonatkozó egységes feltételek biztosítása, valamint az e rendelet értelmében a tagállamok által kicserélhető adatok főbb kategóriáinak meghatározása érdekében végrehajtási hatáskört kell a Bizottságra ruházni. Az említett hatáskört a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően kell gyakorolni. Módosítás 6 Rendeletre irányuló javaslat 20 a preambulumbekezdés (új) (20a)  A bűncselekményekkel, büntetőítéletekkel vagy biztonsági intézkedésekkel kapcsolatos személyes adatok feldolgozásának a 95/46/EK irányelv 8. cikke (5) bekezdésének vagy a 45/2001/EK rendelet 10. cikke (5) bekezdésének megfelelően kell történnie. Módosítás 7 Rendeletre irányuló javaslat 22 preambulumbekezdés (22)  Indokolt e rendelet alkalmazásának nyomon követése és értékelése. Ennek megfelelően rendelkezni kell arról, hogy a tagállamok statisztikai adatokat és egyéb információkat gyűjtsenek, valamint arról, hogy a Bizottság rendszeres jelentéseket készítsen. (22)  Indokolt e rendelet alkalmazásának nyomon követése és értékelése. Ennek megfelelően rendelkezni kell arról, hogy a tagállamok statisztikai adatokat és egyéb információkat gyűjtsenek, valamint arról, hogy a Bizottság rendszeres jelentéseket készítsen. A tagállamok által gyűjtött adatokat és a Bizottság jelentéseit évente be kell nyújtani, és az Európai Parlament és a Tanács rendelkezésére kell bocsátani. Módosítás 8 Rendeletre irányuló javaslat 25 a preambulumbekezdés (új) (25a)  A Bizottságnak az EU közös transzferár-képzési fórumához hasonló új fórumot kell kialakítania a héa és a jövedéki adók tekintetében, amelynek keretében a társaságok felvethetik a héával kapcsolatos vállalati problémákat és a tagállamok közötti vitákat. Módosítás 9 Rendeletre irányuló javaslat 8 cikk – 3 bekezdés (3)  Az (1) bekezdésben említett megkeresés tartalmazhat egyedi közigazgatási vizsgálat iránti indokolt megkeresést. Ha a megkeresett hatóság úgy dönt, hogy nincs szükség közigazgatási vizsgálatra, döntésének indokait haladéktalanul közli a megkereső hatósággal. (3)  Az (1) bekezdésben említett megkeresés tartalmazhat egyedi közigazgatási vizsgálat iránti indokolt megkeresést. Módosítás 10 Rendeletre irányuló javaslat 8 cikk – 5 bekezdés (5)  A megkeresett hatóság felkérheti a megkereső hatóságot, hogy készítsen jelentést a megkereső tagállam által a kapott információk alapján tett nyomonkövetési intézkedésekről. Ilyenkor a megkereső hatóság a kért jelentést a saját tagállamában alkalmazandó titoktartási és adatvédelmi szabályok sérelme nélkül a lehető legkorábbi időpontban megküldi, ha ez nem terheli aránytalan mértékben. (5)  A megkeresett hatóság felkérheti a megkereső hatóságot, hogy készítsen jelentést a megkereső tagállam által a kapott információk alapján tett nyomonkövetési intézkedésekről. Ilyenkor a megkereső hatóság a kért jelentést a saját tagállamában alkalmazandó titoktartási és adatvédelmi szabályok sérelme nélkül a lehető legkorábbi időpontban megküldi. Módosítás 11 Rendeletre irányuló javaslat 9 cikk – 4 bekezdés (4)  Ha a kölcsönös közigazgatási segítségnyújtási okmány használata nem célszerű, az üzenetek cseréje részben vagy egészben más úton is bonyolítható. Ilyen rendkívüli esetekben az üzenethez indokolást kell csatolni arról, hogy a kölcsönös közigazgatási segítségnyújtási okmány használata miért nem volt célszerű. (4)  Ha a kölcsönös közigazgatási segítségnyújtási okmány használata nem célszerű, az üzenetek cseréje részben vagy egészben más úton is bonyolítható. Ilyen rendkívüli esetekben – amennyiben a megkeresett hatóság ezt szükségesnek tartja – az üzenethez indokolást kell csatolni arról, hogy a kölcsönös közigazgatási segítségnyújtási okmány használata miért nem volt célszerű. Módosítás 13 Rendeletre irányuló javaslat 13 cikk – 1 bekezdés (1)  A jövedéki jogszabályok helyes alkalmazásához szükséges információk cseréje céljából két vagy több, közös vagy egymást kiegészítő érdekű tagállam kockázatelemzés alapján megállapodhat abban, hogy saját területükön egyidejű ellenőrzésnek vetik alá egy vagy több gazdasági szereplő vagy egyéb személy jövedéki adózási helyzetét, feltéve, hogy az ilyen ellenőrzés várhatóan hatékonyabb, mintha csak egyetlen tagállamban kerülne sor ellenőrzésre. (1)  A jövedéki jogszabályok helyes alkalmazása céljából két vagy több tagállam kockázatelemzés alapján és adott esetben megállapodhat abban, hogy saját területükön egyidejű ellenőrzésnek vetik alá egy vagy több – az érintett tagállamok szempontjából közös vagy egymást kiegészítő érdekeltségekkel rendelkező – gazdasági szereplő vagy egyéb személy jövedéki adózási helyzetét, amennyiben az egyidejű ellenőrzés hatékonyabbnak tűnik, mint ha csak egyetlen tagállamban kerülne sor ellenőrzésre. Módosítás 15 Rendeletre irányuló javaslat 15 cikk – 4 bekezdés – 1 albekezdés – a pont a) a 15. cikk (1) bekezdése szerint kicserélendő információk pontos kategóriái; a) a 15. cikk (1) bekezdése szerint kicserélendő információk pontos kategóriái, átfogó információjegyzék elkészítése érdekében, amelyet évente kétszer aktualizálnak az információcserére vonatkozó új igényekhez való hozzáigazítás céljából; Módosítás 16 Rendeletre irányuló javaslat 16 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés E célból használhatják a számítógépes rendszert akkor, ha az az ilyen információk feldolgozására alkalmas. E célból kívánatos, hogy a számítógépes rendszert használják akkor, ha az az ilyen információk feldolgozására alkalmas. Módosítás 17 Rendeletre irányuló javaslat 16 cikk – 2 bekezdés (2)  A másik hatósághoz az (1) bekezdés alapján információt továbbító hatóság felkérheti a másik hatóságot, hogy készítsen jelentést a megkereső tagállam által a kapott információk alapján tett nyomonkövetési intézkedésekről. Ilyenkor a másik hatóság a kért jelentést a saját tagállamában alkalmazandó titoktartási és adatvédelmi szabályok sérelme nélkül a lehető legkorábbi időpontban megküldi, ha ez nem jelent számára aránytalan adminisztratív terhet. (2)  A másik hatósághoz az (1) bekezdés alapján információt továbbító hatóság felkérheti a másik hatóságot, hogy készítsen jelentést a megkereső tagállam által a kapott információk alapján tett nyomonkövetési intézkedésekről. Amennyiben a hatóság egy szokatlan, ám gazdaságilag jelentős szabálytalanság felfedezését követően továbbította az információt, jelentést kér a nyomonkövetési intézkedésekről. Ilyenkor a másik hatóság a kért jelentést a saját tagállamában alkalmazandó titoktartási és adatvédelmi szabályok sérelme nélkül a lehető legkorábbi időpontban megküldi, ha ez nem jelent számára aránytalan adminisztratív terhet. Módosítás 18 Rendeletre irányuló javaslat 19 cikk – 2 bekezdés – b pont b) a gazdasági szereplő, illetve a telephely neve és címe; b) a gazdasági szereplő, illetve a telephely neve és címe, vagy az (1) bekezdés a) pontjának ii. alpontjában említett bejegyzett címzettek esetén a bejegyzés szerinti tagállam illetékes hatóságai által jóváhagyott kézbesítési cím; Módosítás 19 és 20 Rendeletre irányuló javaslat 23 cikk A segítségnyújtás iránti megkeresések, az értesítésre irányuló megkereséseket is beleértve, és az azokhoz csatolt dokumentumok a megkereső és a megkeresett hatóság között egyeztetett bármely nyelven készülhetnek. E megkereséseket csak akkor kell a megkeresett hatóság székhelye szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek valamelyikén készült fordításban is csatolni, ha a megkeresett hatóság a fordítás szükségességét megindokolja. A segítségnyújtás iránti megkeresések, az értesítésre irányuló megkereséseket is beleértve, és az azokhoz csatolt dokumentumok a megkereső és a megkeresett hatóság között előre egyeztetett bármely nyelven készülhetnek. E megkereséseket csak akkor kell a megkeresett hatóság székhelye szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek valamelyikén készült fordításban is csatolni, ha a megkeresett hatóság a fordítás szükségességét ésszerűen megindokolja. Módosítás 21 Rendeletre irányuló javaslat 25 cikk – 3 bekezdés (3)  Egy tagállam illetékes hatósága megtagadhatja az információ továbbítását, ha a megkereső tagállam jogi okokból nem szolgáltathat hasonló jellegű információt. törölve Módosítás 22 Rendeletre irányuló javaslat 25 cikk – 4 bekezdés (4)  Az információ átadása megtagadható, ha az üzleti, ipari vagy szakmai titok vagy üzleti folyamat nyilvánosságra kerüléséhez vezetne, vagy ha az információ nyilvánosságra kerülése sértené a közérdeket. A tagállamok azonban nem tagadhatják meg valamely gazdasági szereplőre vonatkozó információk átadását kizárólag azért, mert az információk bank, más pénzügyi intézmény, meghatalmazott vagy ügynökként, illetve vagyonkezelőként fellépő személy birtokában vannak, vagy mert jogi személy tulajdoni érdekeltségével kapcsolatosak. (4)  Az információ átadása megtagadható, ha az bizonyíthatóan üzleti, ipari vagy szakmai titok vagy üzleti folyamat nyilvánosságra kerüléséhez vezetne, vagy ha az információ nyilvánosságra kerülése sértené a közérdeket. A tagállamok azonban nem tagadhatják meg valamely gazdasági szereplőre vonatkozó információk átadását kizárólag azért, mert az információk bank, más pénzügyi intézmény, meghatalmazott vagy ügynökként, illetve vagyonkezelőként fellépő személy birtokában vannak, vagy mert jogi személy tulajdoni érdekeltségével kapcsolatosak. Módosítás 23 Rendeletre irányuló javaslat 28 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés A információt szolgáltató tagállam illetékes hatósága azonban engedélyezi annak más célokra történő felhasználását a megkereső hatóság tagállamában, ha a megkeresett hatóság tagállamának joga szerint az információt ott hasonló célokra fel lehet használni. A információt szolgáltató tagállam illetékes hatósága azonban engedélyezheti annak más célokra történő felhasználását a megkereső hatóság tagállamában, ha a megkeresett hatóság tagállamának joga szerint az információt ott hasonló célokra fel lehet használni. Módosítás 24 Rendeletre irányuló javaslat 28 cikk – 4 bekezdés – 1 albekezdés (4)  Az információ e rendeletben említett mindennemű tárolásáraés tagállamok közötti cseréjére a 95/46/EK irányelvet végrehajtó nemzeti rendelkezések vonatkoznak. (4)  A személyes adatoktagállamok általi, e rendeletben említett feldolgozására a 95/46/EK irányelvet végrehajtó nemzeti rendelkezések vonatkoznak. Módosítás 25 Rendeletre irányuló javaslat 32 cikk – 2 bekezdés (2)  Feltéve, hogy az érintett harmadik ország jogi kötelezettséget vállalt arra, hogy segítséget nyújt a jövedéki jogszabályoknak feltehetően meg nem felelő ügyletek szabálytalanságára vonatkozó bizonyítékok gyűjtéséhez, az e rendelet alkalmazásában megszerzett információt – az információt szolgáltató illetékes hatóságok beleegyezésével, nemzeti jogukkal összhangban – az információ nyújtásával azonos célból, a 95/46/EK irányelv, különösen annak a személyes adatok harmadik országok részére történő átadására vonatkozó rendelkezései és az irányelvet végrehajtó nemzeti jogszabályok értelmében közölni lehet az érintett harmadik országgal. (2)  Feltéve, hogy az érintett harmadik ország jogi kötelezettséget vállalt arra, hogy segítséget nyújt a jövedéki jogszabályoknak feltehetően meg nem felelő ügyletek szabálytalanságára vonatkozó bizonyítékok gyűjtéséhez, az e rendelet alkalmazásában megszerzett információt – az információt szolgáltató illetékes hatóságok beleegyezésével, nemzeti jogukkal összhangban – az információ nyújtásával azonos célból, a 95/46/EK irányelv, beleértve annak a személyes adatok harmadik országok részére történő átadására vonatkozó rendelkezései és az irányelvet végrehajtó nemzeti jogszabályok értelmében a tagállam illetékes hatósága közölheti az érintett harmadik országgal. Módosítás 26 Rendeletre irányuló javaslat 34 cikk – 1 bekezdés (1)  A Bizottság és a tagállamok megvizsgálják és értékelik e rendelet alkalmazását. E célból a Bizottság rendszeresen összefoglalja a tagállamok tapasztalatait annak érdekében, hogy az e rendelettel létrehozott rendszer működését javítsa. (1)  A Bizottság és a tagállamok megvizsgálják és értékelik e rendelet alkalmazását. E célból a Bizottság rendszeresen összehasonlítja és elemzi a tagállamok tapasztalatait annak érdekében, hogy az e rendelettel létrehozott rendszer működését javítsa. Módosítás 27 Rendeletre irányuló javaslat 34 cikk – 1 a bekezdés (új) (1a)  A Bizottság 2012. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács részére a jövedéki adók területén elkövetett csalásokról, szükség esetén kiegészítve az e rendelet módosítására irányuló javaslatokkal. Módosítás 28 Rendeletre irányuló javaslat 34 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés Annak értékelése céljából, hogy a közigazgatási együttműködés e rendszere mennyire hatékony a jövedéki jogszabályok alkalmazásának érvényesítésében és a jövedéki adókat érintő adóelkerülés és csalás elleni küzdelemben, a tagállamok az első albekezdésben említettek mellett minden egyéb rendelkezésükre álló információt közölhetnek a Bizottsággal. Annak értékelése céljából, hogy a közigazgatási együttműködés e rendszere mennyire hatékony a jövedéki jogszabályok alkalmazásának érvényesítésében és a jövedéki adókat érintő adóelkerülés és csalás elleni küzdelemben, a tagállamok az első albekezdésben említettek mellett minden egyéb rendelkezésükre álló információt közölnek a Bizottsággal. Módosítás 29 Rendeletre irányuló javaslat 37 cikk E rendelet hatálybalépésétől kezdve és különösen a tagállamok által közölt információk alapján, e rendelet alkalmazásáról a Bizottság ötévente jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács részére. E rendelet hatálybalépésétől kezdve és különösen a tagállamok által közölt információk alapján, e rendelet alkalmazásáról a Bizottság háromévente jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács részére.

Az Európai Parlament 2012. március 29-i állásfoglalása az Európai Parlament 2013-as pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól (2012/2006(BUD))

P7_TA(2012)0109 A7-0062/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 31. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel a 2013-as költségvetési eljárásra – I., II., IV., V., VI., VII., VIII., IX. és X. szakasz – vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2012. február 16-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Parlament 2013-as pénzügyi évre vonatkozó előzetes költségvetési javaslattervezetének kidolgozása céljából a főtitkár által az Elnökséghez továbbított jelentésre,

–  tekintettel az Elnökség által 2012. március 12-én, az eljárási szabályzat 23. cikkének (7) bekezdése és 79. cikkének (1) bekezdése értelmében elkészített, előzetes költségvetési javaslattervezetre,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság által az eljárási szabályzat 79. cikkének (2) bekezdése értelmében elkészített költségvetési javaslattervezetre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 79. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0062/2012),

A.  mivel a többéves pénzügyi keret 5. fejezetének felső korlátja az Unió 2013. évi költségvetése esetében folyó áron 9181 millió euró(4);

B.  mivel Horvátország csatlakozása hatással lesz a Parlament 2013. évi költségvetésére, különösen ami az új képviselőkre és a személyzet felvételére vonatkozó forrásokat illeti;

C.  mivel a magas államadósság-terhek és a jelenlegi nemzeti költségvetési konszolidációs erőfeszítések keretében alkalmazott megszorítások jellemezte időszakban a Parlamentnek felelős költségvetési magatartást és önmérsékletet kellene tanúsítania, figyelembe véve Janusz Lewandowski biztosnak az uniós intézmények elnökeihez írt 2012. január 23-i levelét;

D.  mivel különösen fontos, hogy a Költségvetési Bizottság és az Elnökség az éves költségvetési eljárás során folytassa a megerősített együttműködést a Parlament eljárási szabályzatának 23. és 79. cikke értelmében;

E.  mivel a Szerződéssel és az eljárási szabályzattal összhangban a plenáris ülésnek a becslések és a végleges költségvetés elfogadásával kapcsolatos előjogai sértetlenül fennmaradnak;

F.  mivel 2012. március 6-án és március 13-án az Elnökség és a Költségvetési Bizottság küldöttségei között előzetes egyeztetésre és egyeztető ülésre került sor;

Általános keret és átfogó költségvetés

1.  üdvözli az Elnökség és a Költségvetési Bizottság között a jelenlegi költségvetési eljárás során folytatott jó együttműködést és a 2012. március 13-án tartott egyeztető ülésen elért megállapodást;

2.  úgy véli, hogy a Parlament munkahelyeit a képviselők és tisztviselők számára kialakított egységes helyre kellene összevonni; sürgeti a Tanácsot, hogy vegye figyelembe a Parlament és az uniós polgárok által már több ízben megfogalmazott kérést a képviselők és tisztviselők számára kialakítandó egységes munkahellyel kapcsolatban, amelyet a 2013-as költségvetési eljárásra vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2012. február 16-i állásfoglalásának (a Bizottságon kívüli egyéb szakaszok) 7. bekezdése is nyomatékosít;

3.  megjegyzi, hogy a főtitkár által az Elnökséghez benyújtott jelentés szerint a 2013-as költségvetésre vonatkozó előzetes költségvetési javaslattervezet összege 1 768 731 441 euró; megállapítja, hogy a 2012-es költségvetéshez képest javasolt növekedési arány 2,96%;

4.  üdvözli a realisztikus költségvetési javaslat benyújtására tett erőfeszítéseket, és elismeri, hogy a főtitkár jelentésében javasolt eredeti szinthez képest az Elnökség kész további megtakarításokat jóváhagyni; hangsúlyozza, hogy a költségvetési tárgyalások céljának mindig is a maximális hatékonyság elérésének kell lennie; az Elnökség és a Költségvetési Bizottság között a 2012. március 13-i egyeztető ülésen létrejött megállapodás értelmében a 2013-ra vonatkozó költségvetési javaslat összegét 1 759 391 671 euróban állapítja meg, amely a 2012-es költségvetéshez képest 1,9%-os növekedési arányt jelent, nem számítva Horvátország csatlakozásának költségeit; továbbra is sürgeti a szigorú költségvetési ellenőrzés, a Költségvetési Bizottsággal folytatott szoros együttműködés és a jelenlegi költségvetési eljárás során a további lehetséges megtakarítások feltárásának szükségességét;

Konkrét kérdések

5.  üdvözli a személyzet utazásával és a létszámtervbeli áthelyezésekkel kapcsolatban javasolt megtakarításokat;

6.  üdvözli a főtitkárnak a Parlament 2013-as pénzügyi évre vonatkozó előzetes költségvetési javaslattervezetéről szóló, az Elnökség tagjai számára készült jelentésében javasolt mintegy 3,5 millió eurós megtakarítást a parlamenti asszisztensi juttatások tekintetében; megjegyzi, hogy ezek a megtakarítások figyelembe veszik e költségvetési tétel kiadásainak 2011-es teljesítését;

7.  tudomásul veszi a 2014-es választásokra vonatkozó tájékoztatási kampánnyal kapcsolatos terveket; megfelelő időben további tájékoztatást vár a témában;

8.  üdvözli a főtitkár 2011-es kezdeményezését, amelyben javasolta a fordítási és tolmácsolási tevékenységek átszervezését; úgy véli, hogy egy ilyen kezdeményezés jelentős megtakarításokat eredményez majd a 2012-es költségvetésben, és sürgeti a kezdeményezés folytatását 2013-ban; védelmezi azonban a többnyelvűség elvét, és kiemeli a Parlament egyedi jellegét a tolmácsolási és fordítási szükségletek tekintetében; kiemeli továbbá az e tekintetben folytatott intézményközi együttműködés fontosságát;

9.  sürgeti az igazgatást, hogy nyújtson be független értékelést a Parlament költségvetéséről az összes költségvetési tételt érintő, átfogó megtakarítások feltárása érdekében, és legkésőbb 2012 szeptemberéig terjessze az értékelést a Költségvetési Bizottság elé; ennek érdekében emlékezteti a főtitkárt és az Elnökséget a főtitkárnak a három munkahely fenntartási költségeiről szóló, az Elnökséghez intézett 2002-es jelentésének frissítéséről szóló kérésére; emlékezteti továbbá a főtitkárt és az Elnökséget egy munkacsoport mielőbbi létrehozásáról szóló kérésére; úgy véli, hogy a munkacsoportnak meg kellene vitatnia többek között a képviselők utazásainak vizsgálatával kapcsolatban kért, 2012. március 31-ig elkészülő jelentés eredményeit, a tagállami parlamentek reprezentatív mintájának költségvetéseivel végzett összehasonlító vizsgálat eredményeit és az ingatlanpolitika finanszírozását; emlékeztet rá, hogy a munkacsoport következtetéseit haladéktalanul meg kell valósítani;

10.  jelentést kér a 2012. évi költségvetés végrehajtása során megvalósított megtakarításokról „az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre vonatkozó, a Tanács által módosított általános költségvetésének tervezetéről – valamennyi szakasz” című 2011. október 26-i állásfoglalásában(5) foglalt megtakarításokkal kapcsolatos kéréseinek megfelelően; azt várja, hogy a jelentést 2013. augusztus 31-i benyújtják a Költségvetési Bizottságnak;

11.  kijelenti, hogy kész aktívan hozzájárulni a költségvetési fegyelem betartásához azáltal, hogy befagyasztja az összes utazásra vonatkozó költségvetési tételt és nem teszi inflációkövetővé a képviselők egyéni juttatásait a jogalkotási időszak végéig;

12.  tudomásul veszi a képviselők nem jogalkotási munkákban való fokozottabb részvételét az eljárási szabályzatnak megfelelően, ami jelentős összegeket köt le a Parlament és más uniós intézmények forrásaiból; felkéri az Elnökséget és a főtitkárt, hogy a Parlament 2013-as költségvetésének elfogadása előtt készítsen elemzést erről a gyakorlatról, és terjesszen elő alternatívákat ezen megnövekedett teher korlátozására;

13.  álláspontja szerint meg kellene vizsgálni a Parlament munkamódszereinek további átszervezését; megismétli, hogy jelentős megtakarításokat lehetne elérni a Parlament számára történő egyetlen székhely kialakításával; hangsúlyozza, hogy a Parlamentet fel kellene jogosítani arra, hogy önmaga dönthessen munkakörülményeiről; sürgeti a főtitkárt, hogy végezze el a bizottsági ülések és küldöttségi utazások naptárának lehetséges felülvizsgálatát; ezenkívül sürgeti a főtitkárt, hogy vizsgálja meg a küldöttségekkel kapcsolatos további megtakarítások lehetőségét; amennyiben 2012-ben megvalósíthatók ilyen változtatások, kéri, hogy az igazgatás bocsássa a Költségvetési Bizottság rendelkezésére a 2012-ben ezeken a területeken megvalósult megtakarítások jegyzékét;

14.  rámutat a többéves IKT-stratégia folytatására javasolt előirányzatok magas szintjére; tudomása szerint több évbe telhet a jelenleg zajló projektek befejezése; üdvözli az e-bizottság program beindítását; tudomása szerint jelenleg zajlik az e-ülések program kísérleti szakasza; további tájékoztatást kér e program lehetséges költségeiről és arról, hogy mikor kerül teljes körűen végrehajtásra; sürgeti a papírmentes ülésekkel kapcsolatos projekt költség-haszon elemzésének Költségvetési Bizottság számára történő benyújtását; sürgeti az igazgatást, hogy olyan politikákat folytasson, amelyek lehetővé teszik a képviselők számára, hogy az új technológiákon alapuló hatékony eszközöket használjanak és hatékonyabban tudják támogatni a jogalkotási folyamatot, különösen a tudásmenedzsment-rendszer megvalósítása révén; ugyanezen az alapon a videokonferenciák fokozottabb alkalmazását sürgeti, ami hozzájárulhat mind a képviselők, mind a tisztviselők utazási költségeinek további csökkentéséhez;

15.  megjegyzi, hogy a Demokráciatámogatási Igazgatóság létrehozásának célja a demokráciához kapcsolódó kérdésekkel foglalkozó különböző házon belüli szolgálatok közötti szorosabb együttműködés fokozása; azt várja, hogy a meghozandó döntés átláthatóbbá, egységesebbé és hatékonyabbá teszi majd a szolgálatok megszervezését; ismételten hangsúlyozza, hogy a szolgálatok átszervezésének költségvetés-semlegesnek kell lenni;

16.  felhívja a figyelmet a politikai pártok finanszírozásáról szóló rendeletben(6) foglalt feltételekre; aggasztónak tartja, hogy nem tartják maradéktalanul tiszteletben „azon elveket, amelyeken az Európai Unió alapul, azaz a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának, valamint a jogállamiság elvét”; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy parlamenti támogatás csak olyan pártoknak ítélhető meg, amelyek szigorúan betartják az Unió elveit és az Alapjogi Chartát; ezért sürgeti a szabályok ennek megfelelően történő felülvizsgálatát;

17.  figyelembe véve a 2011-es és 2012-es teljesítési szintet és a válság idején érvényesülő szükséges költségvetési korlátozásokat, úgy véli, hogy a reprezentációs kiadásokra elkülönített valamennyi előirányzatot a 2013-as költségvetésben be kell fagyasztani és szigorú ellenőrzés alatt kell tartani;

18.  megjegyzi, hogy az Elnökség és a Költségvetési Bizottság közötti, 2012. március 13-i egyeztető ülésen létrejött megállapodás értelmében a 10 6. alcím (Tartalék fejlesztés alatt álló prioritási projektek számára) alatti 3 millió eurós tartalékot visszavonták a költségvetési javaslatból;

19.  megjegyzi, hogy az előzetes költségvetési javaslattervezetben az EMAS-tartalék esetében javasolt előirányzatok a 2012-es szinthez képest jelentős mértékben nőttek; 2012 augusztusáig részletes magyarázatot kér a növekedés okairól;

Ingatlanok

20.  tudatában van annak, hogy a KAD-projekt a Parlament egyik jelentős vállalkozása, amelynek célja a Parlament luxembourgi igazgatási tevékenységeinek ésszerűsítése szinergiák megvalósítása érdekében; aggasztónak tartja, hogy a projekt további késedelme jelentős többletköltségeket eredményezhet; ezért kéri, hogy időben bocsássanak a Költségvetési Bizottság rendelkezésére naprakész információkat a projekt ütemtervéről annak (legkésőbb 2017-re tervezett) befejezéséig, a KAD I és KAD II projekt becsült költségeinek 2008 óta történt alakulásáról az eredeti becslésekkel összehasonlításban, a projekt munkálatainak előrehaladásáról és a nem várt új fejleményekről; úgy véli, hogy új álláshelyek kifejezetten a projekt számára történő létrehozása során megfelelő egyensúlyt kell teremteni a projekt időtartamára korlátozott és az állandó álláshelyek között; kiemeli továbbá, hogy figyelembe kell venni a változásokat és nyomatékosan hangsúlyozza a Parlamenttel folytatandó konzultáció szükségességét a projekt finanszírozásának növeléséről és újabb álláshelyek létrehozásáról szóló döntések meghozatala előtt;

21.  üdvözli az Európai Történelem Háza becsült működési költségeinek felülvizsgálatát; megjegyzi, hogy a 2013-as költségvetésben a projekt finanszírozása jelentősen nőni fog, mivel a ház megnyitását 2014-re tervezik; aggasztónak tartja a becsült kivitelezési költségeket, ezért kéri, hogy szigorúan ragaszkodjanak a minimális költségekhez és ne lépjék túl a költségbecslésben szereplő összegeket; úgy véli, hogy a Parlamentnek saját költségvetésén kívül egyéb lehetséges finanszírozási forrásokat kellene keresnie; ezenkívül az Európai Bizottság elnökének 2011. szeptember 28-i levelére hivatkozva arra számít, hogy a fenntartási költségek társfinanszírozásáról szóló konkrét megállapodást 2013 augusztusáig aláírják;

22.  megjegyzi, hogy a költségvetési javaslat 2012-höz képest 22%-os növelést tartalmaz a „fokozott karbantartási politika” végrehajtására; további részleteket vár a főtitkártól erről a politikáról és a javasolt előirányzatok felhasználásának módjáról; értesülései szerint bizonyos épületek tatarozásra szorulnak; ennek ellenére részletesebb tájékoztatást kér a tatarozási politika ütemezéséről és költségeiről;

o
o   o

23.  elfogadja a 2013-as pénzügyi évre vonatkozó költségvetési javaslatot;

24.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a költségvetési javaslatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 248., 2002.9.16., 1. o. (2) HL C 139., 2006.6.14., 1. o (3) E napon elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0050. (4) Az 5. fejezet felső korlátja magában foglalja a személyzet nyugdíjrendszerhez való hozzájárulását is. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0461. (6) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/2003/EK rendelete (2003. november 4.) az európai szintű politikai pártokra irányadó előírásokról és finanszírozásuk szabályairól (HL L 297., 2003.11.15., 1. o.).

Az Európai Parlament 2012. március 29-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Spanyolország „EGF/2011/006 ES/Comunidad Valenciana Construction of buildings” referenciaszámú kérelme) (COM(2012)0053 – C7-0044/2012 – 2012/2023(BUD))

P7_TA(2012)0110 A7-0066/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0053 – C7-0044/2012),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(1) (2006. május 17-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 28. pontjára,

–  tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjában előírt háromoldalú egyeztetésre,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0066/2012),

A.  mivel az Európai Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket,

B.  mivel az EGAA hatályát a 2009. május 1-jétől benyújtott kérelmek tekintetében kiterjesztették az olyan munkavállalók támogatására, akik közvetlenül a pénzügyi és gazdasági világválság miatt veszítették el állásukat,

C.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2006. május 17-i intézményközi megállapodást az EGAA igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében,

D.  mivel Spanyolország támogatást igényelt a Comunidad Valenciana (ES52) NUTS II szintű régióban a NACE Rev. 2. rendszer szerinti 41. ágazatban („Épületek építése”)(3) működő 513 vállalatnál történt 1138 elbocsátásra tekintettel (amelyek közül valamennyi támogatásban részesítendő),

E.  mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak,

1.  kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az eljárási és költségvetési intézkedések javítására az EGAA igénybevételének felgyorsítása érdekében; nagyra értékeli a Parlamentnek a támogatások kiutalásának felgyorsítására irányuló kérelme nyomán a Bizottság által bevezetett továbbfejlesztett eljárást, amelynek célja, hogy a költségvetési hatóság számára az EGAA-kérelem támogathatóságáról szóló bizottsági értékelést az EGAA igénybevételére irányuló javaslattal együtt nyújtsák be; reméli, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (2014–2020) szóló új rendeletben tovább tökéletesítik majd az eljárást, és elérik, hogy az EGAA hatékonyabb, átláthatóbb és láthatóbb legyen;

2.  emlékeztet az intézmények azon kötelezettségvállalására, hogy zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak az EGAA igénybevételére vonatkozó döntések elfogadására, egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul; kiemeli az EGAA potenciális szerepét az elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci visszailleszkedésében;

3.  hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 6. cikkével összhangban biztosítani kell, hogy az EGAA segítse az elbocsátott munkavállalók újbóli hosszú távú munkába állását; megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében a vállalatok felelősségi körébe tartozó, sem pedig a vállalatok vagy ágazatok szerkezetváltására irányuló intézkedéseket;

4.  megállapítja, hogy az EGAA-ból finanszírozandó, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjával kapcsolatos tájékoztatás információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy e szolgáltatások milyen módon egészítik ki a strukturális alapokból finanszírozott tevékenységeket; megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy az éves jelentések is tartalmazzák ezen adatok összehasonlító értékelését;

5.  üdvözli, hogy a Parlament többszöri kérését követően a 2012-es költségvetésben 50 000 000 EUR összegű kifizetési előirányzat szerepel a 04 05 01. jogcímcsoport (Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap) alatt; emlékeztet arra, hogy az EGAA-t külön speciális eszközként hozták létre saját célkitűzésekkel és határidőkkel, és hogy ezért olyan elkülönített előirányzatra van szüksége, amellyel elkerülhetőek a más költségvetési sorokból a múltban történtekhez hasonló átcsoportosítások, amelyek károsak lehetnek az EGAA szakpolitikai célkitűzéseinek megvalósítására nézve;

6.   üdvözli, hogy az összehangolt intézkedéscsomagban „esélyegyenlőségi felügyelő” meghatározására került sor annak biztosítása érdekében, hogy személyes vagy családi természetű akadályok ne gátolják azt, hogy az érintett munkavállalók részesüljenek ezen intézkedésekből;

7.  sajnálja a Tanács azon döntését, hogy elutasítja a programok költségei uniós társfinanszírozási arányának 65%-ra való növelését lehetővé tevő „válság miatti eltérés” kiterjesztését a 2011. december 31-e után beadott kérelmekre, és felhívja a Tanácsot, hogy haladéktalanul vezesse be újra ezt az intézkedést;

8.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

9.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Spanyolország „EGF/2011/006 ES/Comunidad Valenciana Construction of buildings” referenciaszámú kérelme)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, 2012/261/EU határozat.)

(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (2) HL L 406., 2006.12.30., 1. o. (3) Az Európai Parlament és a Tanács 1893/2006/EK rendelete (2006. december 20.) a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról és a 3037/90/EGK tanácsi rendelet, valamint egyes meghatározott statisztikai területekre vonatkozó EK-rendeletek módosításáról (HL L 393., 2006.12.30., 1. o.).

Az Európai Parlament 2012. március 29-i határozata az eljárási szabályzat módosításáról az Európai Parlament és a nemzeti kormányokat képviselő intézmények közötti kapcsolatok Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő alakulására tekintettel (2011/2266(REG))

P7_TA(2012)0111 A7-0039/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel elnöke 2011. március 4-i levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 211. és 212. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A7-0039/2012),

1.  úgy határoz, hogy az alábbi módon módosítja eljárási szabályzatát;

2.  emlékeztet arra, hogy e módosítások a következő ülés első napján lépnek hatályba;

3.  utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Hatályos szöveg   Módosítás Módosítás 1 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 116 cikk – 1 bekezdés 1.  Minden ülésen a Parlament által – az Elnökök Értekezletének javaslata alapján – meghatározott időpontban lehetőséget biztosítanak a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdések feltevésére. 1.  Minden ülésen a Parlament által – az Elnökök Értekezletének javaslata alapján – meghatározott időpontban lehetőséget biztosítanak a Bizottsághoz intézett kérdések feltevésére. Módosítás 2 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 116 cikk – 2 bekezdés 2.  Egy adott ülés során egy képviselő legfeljebb egy kérdést intézhet a Tanácshoz és egy kérdést a Bizottsághoz. 2.  Egy adott ülés során egy képviselő legfeljebb egy kérdést intézhet a Bizottsághoz. Módosítás 3 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 116 cikk – 5 bekezdés 5.  Az Elnökök Értekezlete által megállapított iránymutatásoknak megfelelően külön időkeretet lehet biztosítani a Bizottság elnökéhez, a Bizottság alelnökéhez/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez és az eurocsoport elnökéhez intézett kérdésekre. 5.  Az Elnökök Értekezlete által megállapított iránymutatásoknak megfelelően külön időkeretet lehet biztosítani a Tanácshoz, a Bizottság elnökéhez, a Bizottság alelnökéhez/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez és az eurocsoport elnökéhez intézett kérdésekre. Módosítás 4 Az Európai Parlament eljárási szabályzata II melléklet – A rész – 1 bekezdés – 2 francia bekezdés – a Bizottság és a Tanács hatáskörébe és felelősségi körébe tartozik, és közérdekű; – a címzettjük hatáskörébe és felelősségi körébe tartozik, és közérdekű; Módosítás 5 Az Európai Parlament eljárási szabályzata II melléklet – A rész – 1 bekezdés – 2 a francia bekezdés (új) – kifejezetten a Tanács hatáskörébe tartozó kérdésekre – különösen az uniós politikák meghatározására, összehangolására vagy végrehajtására vonatkozó feladatai gyakorlására, hatáskörének a kinevezési eljárások keretében történő gyakorlására, az uniós intézmények, szervek vagy szervezetek működésére, vagy a Szerződés felülvizsgálatára – vonatkozik; Módosítás 6 Az Európai Parlament eljárási szabályzata II melléklet – A rész – 2 bekezdés 2.  A kérdés nem fogadható el, ha a tárgynak az érintett intézmény részvételével történő megvitatását már napirendre tűzték. 2.  A kérdés nem fogadható el, ha a tárgynak az érintett intézmény részvételével történő megvitatását már napirendre tűzték, vagy ha a kérdés a Tanács – az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikke (1) bekezdésének első mondatában meghatározott – jogalkotási és költségvetési feladataira vonatkozik.

Az Európai Parlament 2012. március 29-i állásfoglalása a belarusz helyzetről (2012/2581(RSP))

P7_TA(2012)0112 RC-B7-0178/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Belaruszról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2012. február 16-i(1), a 2011. szeptember 15-i(2), a 2011. május 12-i(3), a 2011. március 10-i(4), a 2011. január 20-i(5), a 2010. március 10-i(6) és a 2009. december 17-i(7) állásfoglalására,

–  tekintettel a belarusz rezsimmel szembeni korlátozó intézkedések megszigorításáról szóló, 2012. március 23-i európai tanácsi határozatra,

–  tekintettel az Európai Tanács 2012. március 1–2-i következtetéseire, amelyben mély aggodalmának ad hangot a belarusz helyzet további romlása miatt,

–  tekintettel a Fehéroroszországgal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/639/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2012. február 28-i 2012/126/KKBP tanácsi végrehajtási határozatra(8),

–  tekintettel Catherine Ashton főképviselő 2012. február 28-i nyilatkozatása, amely saját és a lengyel kormány azon határozatára vonatkozik, miszerint visszahívják a minszki uniós küldöttség vezetőjét, illetve Lengyelország Belaruszba akkreditált nagykövetét,

–  tekintettel a Fehéroroszországgal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/639/KKBP határozat módosításáról szóló, 2012. január 23-i 2012/36/KKBP tanácsi határozatra(9),

–  tekintettel az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 2012. január 25-i, a belarusz helyzettel kapcsolatos 1857(2012) állásfoglalására, amely elítéli a demokratikus ellenzék tagjainak folyamatos üldözését, továbbá a civil társadalmi aktivisták, a független média és az emberi jogi jogvédők zaklatását Belaruszban;

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2011. június 17-i, a belarusz emberi jogi helyzetről szóló 17/24. határozatára, amely elítéli a belarusz elnökválasztások előtti, közbeni és utáni emberi jogi visszaéléseket, és felhívja a belarusz kormányt, hogy vessen véget az ellenzéki vezetők „üldözésének”,

–  tekintettel a keleti partnerség 2009. május 7–9-én Prágában tartott csúcstalálkozóján elfogadott nyilatkozatra és a keleti partnerség 2011. szeptember 30-i varsói csúcstalálkozója alkalmából elfogadott, a belarusz helyzetről szóló nyilatkozatra,

–  tekintettel a Visegrádi Csoport, Észtország, Lettország és Litvánia külügyminisztereinek 2012. március 5-i, Prágában tett közös nyilatkozatára,

–  tekintettel a Keleti Partnerség Civil Társadalmi Fórumának Belarusz Nemzeti Platformja által 2012. március 2-án, Minszkben tett nyilatkozatra,

–  tekintettel a Nemzetközi Jégkorongszövetség 2009 májusában, Bernben megrendezett éves kongresszusán elfogadott határozatra, amelynek értelmében – Aljakszandr Lukasenka politikai ellenzékének üldöztetése és az emberi jogok széleskörű megsértése ellenére – 2014-ben Belaruszban rendezi meg a jégkorong világbajnokságot,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a keleti partnerséget elindító csúcstalálkozón kiadott Prágai Nyilatkozat ismételten megerősíti a partnerek, köztük Belarusz elkötelezettségét a nemzetközi jog elvei és az alapvető értékek – többek között a demokrácia, a jogállamiság, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása – mellett,

B.  mivel Belaruszban a 2010. december 19-i elnökválasztások óta nagymértékben romlott a politikai helyzet azáltal, hogy megtorló intézkedéseket vezettek be a demokratikus ellenzék és a szabad média képviselőivel, a civil társadalmi aktivistákkal és az emberi jogok védelmezőivel szemben annak ellenére, hogy a nemzetközi közösség többször is felszólított ezen intézkedések azonnali felfüggesztésére;

C.  mivel Uladziszlau Kavaljeut és Dzmitrij Kanavalaut – akiket a Belarusz Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 2011 novemberében halálra ítélt – 2012 márciusában kivégezték; mivel Belaruszban – a Lukasenka rezsim alatt – nem bíznak kellőképpen a jogállamiságban, az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségében, és mivel a bírósági eljárások nem felelnek meg a nemzetközileg elismert előírásoknak; mivel a halálbüntetés embertelen, hatástalan és visszafordíthatatlan büntetési mód;

D.  mivel 2012. február 28-án az Unió külügyminiszterei a belarusz helyzet további romlását hangsúlyozva úgy határoztak, hogy további 21, a civil társadalommal és a demokratikus ellenzékkel szembeni elnyomásért felelős belarusz tisztségviselőt vesznek fel a vagyoni eszközök befagyasztásával és vízumtilalommal szankcionált személyek listájára;

E.  mivel az EU és Belarusz között korábban nem tapasztalt mértékű diplomáciai konfliktusra került sor, miután a belarusz hatóságok az Európai Tanács 2012. február 28-i határozatára válaszul az Európai Unió, illetve Lengyelország nagykövetét az ország elhagyására szólították fel, saját brüsszeli és varsói nagykövetüket pedig visszahívták;

F.  mivel ennek kapcsán Aljakszandr Lukasenka mindenféle diplomáciai protokollt felrúgva személyes támadást intézett Németország külügyminisztere ellen;

G.  mivel az uniós tagállamok Minszkbe akkreditált nagyköveteit kivétel nélkül konzultációra hívták vissza országaik fővárosaiba, és mivel az uniós tagállamok a belarusz nagyköveteket külügyminisztériumaikba kérették;

H.  mivel valamennyi uniós tagállam és más demokratikus ország az iránti határozott elkötelezettsége, hogy szükség esetén egységesen lép fel, elősegítheti az egyetemes értékek sikeres elterjedését a Belaruszhoz hasonló országokban, és közelebb hozhatja őket a demokratikus átalakulás felé vezető úthoz;

I.  mivel az Európai Unióval való kétoldalú kapcsolatok javítása a belarusz kormánynak abban az irányban tett lépésein is múlik, hogy szabadon engedi-e az összes politikai foglyot, illetve hogyan teljesíti az EBESZ-szel szemben vállalt kötelezettségeit, valamint, hogy tiszteletben tartja-e az alapvető emberi jogokat, a jogállamiságot és a demokratikus alapelveket;

J.  mivel a belarusz demokratikus ellenzék képviselői és civil társadalmi aktivisták, köztük volt elnökjelöltek és jeles emberi jogi jogvédők továbbra is nagy számban, politikai okok miatt börtönben vannak;

K.  mivel fiatal aktivistákat és ifjúsági szervezetek tagjait folyamatosan és többféle módon nyomás alatt tartottak, vagy zaklatásnak tettek ki, mint például Ivan Silát, az Ifjúsági Front tagját, aki 22 napot töltött börtönben, mert tavaly szolidaritási kampányt folytatott Zmicer Daskevics mellett;

L.  mivel 2012. február 24-én egy vicebszki kerületi bíró Szjarhej Kavalenka ellenzéki aktivistát a feltételes szabadlábra helyezés szabályainak megsértésének vádjával két év és egy hónap, alacsony biztonsági fokozatú büntetés-végrehajtási intézetben letöltendő börtönbüntetésre ítélte; mivel Kavalenkát 2011. december 19-én, a vitatott elnökválasztás évfordulóján tartóztatták le; mivel Szjarhej Kavalenka immár 86. napja folytat éhségsztrájkot az igazságtalan ítélet ellen és egészségi állapota válságos;

M.  mivel a belarusz hatóságok megszegik a belarusz alkotmány 30. cikkét és korlátozzák polgáraik szabad mozgáshoz fűződő jogát; mivel 2012. március 1-jén a belarusz Főállamügyészi Hivatal bejelentette, hogy a Belarusz elleni új külföldi szankciókat támogató személyeket eltilthatják a külföldre utazástól; mivel három ellenzéki vezető és aktivista – Anatol Ljabedzka, Aljakszandr Dabravolszki, és Viktar Karnyajenka – valamint az emberi jogi jogvédő Valjancin Sztefanovics számára megtiltották, hogy 2012. március 7. és 11. között átlépjék a belarusz-litván határt;

N.  mivel a belarusz igazságügyi minisztérium 2012. február 14-én negyedik alkalommal, mindenféle jogi indokolás nélkül elutasító határozatot hozott a Belorusz Kereszténydemokrata Párt bejegyzésére vonatkozóan; mivel a jelentések szerint az említett párt tagjait most első alkalommal fizikai bántalmazással is megfenyegették, ha nem vonják vissza pártalapítói aláírásukat;

O.  mivel több ezren vettek részt a 2012. március 25-én Minszkben tartott szabadság napja elnevezésű, a Belarusz Nemzeti Köztársaság 1918. évi kikiáltásának 94. évfordulóját ünneplő békés tüntetésen, és mivel ezzel megmutatták abbéli hajlandóságukat, hogy bátran megvédjék belarusz állampolgári helyzetüket és kifejezésre jutassák európai törekvéseiket;

P.  mivel a belorusz demokráciára és az emberi jogokra vonatkozó 2011. évi, az Egyesült Államok szenátusa által egyhangúan elfogadott és Barack Obama elnök által 2012. január 3-án törvényerőre emelt jogi aktusban az Egyesült Államok felszólítja a Nemzetközi Jégkorongszövetséget, hogy mindaddig, amíg a belarusz kormány nem engedi szabadon az összes politikai foglyot, hagyjon fel azon szándékával, hogy a 2014. évi bajnokságot Belaruszban tartsák meg;

1.  továbbra is határozottan elítéli az emberi jogok és az alapvető szabadságok helyzetének rosszabbodását, valamint a mélyreható demokratikus és gazdasági reformok hiányát Belaruszban, és továbbra is fel fog lépni a rezsim ellenzékét sújtó minszki represszió ellen;

2.  határozottan helyteleníti Uladziszlau Kavaljeu és Dzmitrij Kanavalau folyamatos hazai és nemzetközi tiltakozás ellenére történő kivégzését, valamint felszólítja a belarusz hatóságokat, hogy adják ki a két férfi holttestét családjaiknak, hogy azok eltemethessék őket; felszólítja a belarusz hatóságokat, hogy haladéktalanul vezessenek be moratóriumot a halálbüntetésre;

3.  elítéli az emberi jogi jogvédők és a demokratikus ellenzék tagjainak folyamatos üldöztetését, továbbá a civil társadalmi aktivisták és a független média politikai indítékból történő zaklatását Belaruszban;

4.  követeli valamennyi politikai fogoly feltétel nélküli és haladéktalan szabadon bocsátását; ismét megerősíti, hogy addig nem történhet előrelépés az EU és Belarusz közötti párbeszédben, amíg Belarusz nem tesz lépéseket a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásának irányába, és amíg minden politikai fogoly – köztük Alesz Bjaljacki, a „Vjaszna” emberi jogi központ és az Emberi Jogi Szervezetek Nemzetközi Szövetségének elnöke, Mikalaj Sztatkevics és Andrej Szannyikau, két korábbi elnökjelölt, Pavel Szevjarinyec és Dzmitrij Bandarenka, a demokratikus ellenzék jelöltjeinek kampányfőnökei, valamint Szjarhej Kavalenka, akit a házi őrizet állítólagos megsértése miatt politikai fogolyként tartanak fogva, és akinek egészségi állapota a hosszas éhségsztrájk miatt súlyosan megromlott és közvetlen életveszélybe került – feltétel nélküli szabadon bocsátását el nem rendelik, és polgári jogaikat teljes mértékben vissza nem állítják;

5.  hangsúlyozza, hogy a határozat, amelynek értelmében valamennyi uniós tagállam visszahívja nagykövetét Belaruszból, azt bizonyítja, hogy elbukott a belarusz hatóságok azon kísérlete, hogy megosszák az Európai Uniót a szankciókról hozott határozatok kapcsán;

6.  hangsúlyozza, hogy valamennyi uniós tagállam és más demokratikus ország azon határozott kiállása, hogy szükség esetén egységes fellépésre van szükség, elősegítheti az egyetemes értékek elterjedését a Belaruszhoz hasonló országokban, és közelebb hozhatja őket a demokratikus átalakulás felé vezető úthoz;

7.  elítéli az Aljakszandr Lukasenka által Németország külügyminisztere ellen használt támadó hangnemet;

8.  helyteleníti a belarusz kormány által összeállított kiutazási listát, amely számos ellenzéki és emberi jogi aktivista számára megtiltja az ország elhagyását; együttérzését fejezi ki a listán szereplő összes személlyel, valamint felszólítja a minszki hatóságokat, hogy hagyjanak fel a belarusz állampolgárok alapvető jogait sértő gyakorlatokkal;

9.  hangsúlyozza, hogy Minszknek a fokozódó elszigetelődés helyett a lakosság érdekében hozott megfelelő döntést kellene választania, és a demokrácia felé kellene nyitnia;

10.  felkéri az EU tagállamainak és minden egyéb demokratikus országok nemzeti jégkorong szövetségét, hogy arra ösztönözze a Nemzetközi Jégkorongszövetséget, hogy – többek között a finnországi Helsinkiben májusban megrendezésre kerülő következő kongresszusi ülése során – tárgyalja újra korábbi döntését és helyezze kilátásba a 2014-es belarusz jégkorong világbajnokságát másik országba történő áthelyezését mindaddig, amíg az összes politikai foglyot – akiket a nemzetközi emberjogi szervezetek „lelkiismereti okokból” fogvatartottnak tekintenek – szabadon nem bocsátják, és amíg a rezsim egyértelmű jelét nem mutatja annak, hogy kötelezettséget vállal az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása mellett;

11.  üdvözli a Tanács 2012. február 28-i határozatát, amely megerősíti a korlátozó intézkedéseket, és 21, a civil társadalommal és a demokratikus ellenzékkel szembeni elnyomásért felelős személy nevével bővíti az utazási tilalommal és a vagyoni eszközök befagyasztásával szankcionált személyek listáját;

12.  üdvözli a Tanács 2012. március 23-i határozatát, amely megerősíti a belarusz rezsim elleni korlátozó intézkedéseket, és 12, a belarusz rezsim által nyújtott előnyöket élvező és a rezsimet támogató személy, valamint a belarusz civil társadalommal és demokratikus ellenzékkel szembeni elnyomásért felelős személyek nevével bővíti az utazási tilalommal és a vagyoni eszközök befagyasztásával szankcionált személyek listáját, valamint befagyasztja 29, a belarusz rezsimet támogató jogi személy vagyoni eszközeit;

13.  felszólítja a Tanácsot, hogy tekintse át az EU–Belarusz közötti diplomáciai kapcsolatok legfrissebb fejleményeit, valamint az országban az emberi jogok és az alapvető szabadságok terén bekövetkezett további romlást, és ennek alapján további korlátozó intézkedésekkel – többek között célzott szankciók kivetésével – kapcsolatos határozat elfogadására kéri fel;

14.  hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak és Belarusznak jó szomszédi viszonyt kellene ápolnia egymással, illetve hogy ezt fokozottan támogatja az EU által a belarusz civil társadalommal és a demokratikus ellenzékkel folytatott szoros együttműködés és a belarusz nép demokratikus törekvéseinek EU általi elősegítése;

15.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy pénzügyi és politikai eszközzel támogassa a belarusz civil társadalom, a független média (a TV Belsat, az Európai Rádió, a Radio Racja és más orgánumok) és a belarusz nem kormányzati szervezetek arra irányuló erőfeszítéseit, hogy előmozdítsák a demokráciát;

16.  hangsúlyozza, hogy az EU és keleti szomszédjai közötti, a keleti partnerség keretében folytatott fokozott együttműködésre van szükség, ideértve annak parlamentáris vetületét – az Euronest parlamenti közgyűlést – is, amelynek közös célja a valós demokratizálódási folyamat elindítása Belaruszban;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az Egyesült Nemzetek Szövetsége főtitkárának, az EBESZ és az Európa Tanács parlamenti közgyűléseinek, a Független Államok Közössége titkárságának, valamint a belarusz parlamentnek és kormánynak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0063. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0392. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0244. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0099. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0022. (6) HL C 349. E, 2010.12.22., 37. o. (7) HL C 286. E, 2010.10.22., 16. o. (8) HL L 55., 2012.2.29., 19. o. (9) HL L 19., 2012.1.24., 31. o.

Az Európai Parlament 2012. március 29-i ajánlása a Tanácshoz az Európai Demokrácia Alapítvány (EDA) esetleges létrehozásának módozatairól (2011/2245(INI))

P7_TA(2012)0113 A7-0061/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Alexander Graf által az ALDE képviselőcsoportja nevében a Tanácshoz intézett, az Európai Demokrácia Alapítvány esetleges létrehozásának módozataira vonatkozó ajánlásra irányuló javaslatra (B7-0391/2011),

–  tekintettel a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló 2011. július 7-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2., 6., 8. és 21. cikkére,

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló 2011. december 14-i állásfoglalására(2), és különösen annak 10. bekezdésére,

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika keleti dimenziójának felülvizsgálatáról(3) és az európai szomszédságpolitika déli dimenziójának felülvizsgálatáról szóló(4) 2011. április 7-i állásfoglalásaira,

–  tekintettel az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló 2009-es éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2010. december 16-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Uniónak az emberi jogok és a demokratizálódás ügyének harmadik országokban történő előmozdításában betöltött szerepéről szóló, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett bizottsági közleményről szóló 2002. április 25-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének (EIDHR) létrehozásáról szóló 2006. december 20-i 1889/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel az EU és harmadik országok közötti megállapodásokra, valamint az e megállapodásokban szereplő emberi jogi és demokráciával kapcsolatos záradékokra,

–  tekintettel a Tanácsnak „A demokratikus kormányzás támogatása – A megerősített uniós keret felé” című, 2009. május 18-i következtetéseire,

–  tekintettel a Tanácsnak „A demokráciának az EU külkapcsolatai keretében való támogatása” című, 2009. október 22-i, illetve a 2010. évi jelentést és a kísérleti országok listáját tartalmazó, 2010. december 13-i következtetéseire, valamint az európai szomszédságpolitikáról szóló, 2011. június 20-i következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című, 2011. május 25-i közös közleményére (COM(2011)0303),

–  tekintettel a Bizottság a „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című közös közleményére (COM(2011)0200)),

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa 3101. ülésén az európai szomszédságpolitikáról szóló 2011. június 20-án elfogadott következtetésekre,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa 3130. ülésén az Európai Demokrácia Alapítványról szóló 2011. december 1-jén elfogadott következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottság demokratizálódással és emberi jogokkal kapcsolatos tematikus és földrajzi pénzügyi eszközeire (például a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR), valamint az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (ENPI) stb.),

–  tekintettel a Jerzy Buzeknek, az EP elnökének és Catherine Ashton főképviselőnek/alelnöknek címzett, az EDA felállítását támogató 2011. november 25-én kelt levélre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 121. cikkének (3) bekezdésére és 97. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0061/2012),

A.  mivel az uniós szerződések az egyetemes emberi jogokat és a demokráciát az Unió alapértékei és az Unió külső fellépésének elvei és célkitűzései közé sorolják;

B.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikke kimondja, hogy az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására, és ezzel lefekteti a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése elvének alapjait;

C.  mivel a Tanács a demokráciának az EU külkapcsolatai keretében történő támogatásáról szóló cselekvési programjában kinyilvánította, hogy fokozni kívánja a támogatás hatékonyságát és koherenciáját, és mivel e tekintetben kevés előrelépés történt;

D.  mivel a Parlament üdvözölte a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló 2011. július 7-i állásfoglalásában az Európai Demokrácia Alapítvány felállításával kapcsolatos kezdeményezést;

E.  mivel az EDA felállítását az emberi jogok számos jelentős védelmezője, többek között a Szaharov-díjjal kitüntetett Aung San Suu Kyi és Alaksandr Milinkievic is támogatta a Jerzy Buzeknek, az EP elnökének és Catherine Ashton főképviselőnek/alelnöknek címzett levélben;

F.  mivel az Unió és tagállamai még ültették át a gyakorlatba azt a demokratizálódási kérdésekkel kapcsolatos, valóban következetes és stratégiai megközelítést, amely saját jogú kérdésként ismeri el a demokrácia támogatását;

G.  mivel az „arab tavasz” és a keleti szomszédság eseményei bebizonyították, hogy az Unió részéről sürgős stratégiai elkötelezettség szükséges az autokratikus és a demokratikus reformokért küzdő országok mellett, és ezen elkötelezettségnek a hitelesség helyreállítása és a demokratikus átalakulás folyamatának kellő időben történő megsegítése érdekében új és eltérő megközelítésen kell alapulnia; mivel az Európai Demokrácia Alapítvány felállítása az Unió egyik legkézzelfoghatóbb válasza lehetne a szomszédságunkban és azon túl zajlódó demokratizálódás által jelentett kihívásokra;

H.  mivel a nők kulcsfontosságú szerepet töltenek be a demokratizálódási folyamatok és a sikeres társadalmi mozgalmak terén;

I.  mivel a közelmúltban az Észak-Afrikában és a Közel-Keleten lezajlott események bebizonyították, hogy a nők a demokratikus változások tekintetében meghatározó szerepet játszanak, valamint azt, hogy a nők jogai gyakran sérülnek, ezért a szegénység a nőket jobban veszélyezteti, illetve hazájuk politikai, társadalmi és gazdasági életében jobban a perifériára szorulnak;

J.  mivel az Észak-Afrikában és a Közel-Keleten zajló felkelések révén bebizonyosodott, hogy azonnali szükség van az instabilitás és az Unió szomszédságában található nem demokratikus rendszerek kezelésére, mivel ez Európa saját biztonsága és stabilitása szempontjából is fontos;

K.  mivel a demokrácia és az emberi jogok támogatására irányuló, az EU szomszédságpolitikája és az EU változási programja keretében kialakított, határozottabb megközelítésnek a demokráciával és a jogállamisággal kapcsolatos fejleményekre való gyors és következetes reagáló képességgel kell párosulnia;

L.  mivel a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) az emberi jogok veszélynek kitett védelmezőivel – többek között az újságírókkal és az ellenzékiekkel – kapcsolatos sürgős intézkedésekre és a meglévő uniós földrajzi eszközöket kiegészítő, hosszú távú fellépésekre helyezi a hangsúlyt;

M.  mivel a politikai pártok, neves politikai személyiségek (például másként gondolkodók, ellenzékiek, ifjúsági szervezetek vezetői), társadalmi mozgalmak, a civil társadalom, a kulturális élet és a média egyértelmű programmal rendelkező, és a demokrácia megerősítésére törekvő képviselői (például újságírók, blogírók, a közösségi médiában tevékenykedő aktivisták és művészek stb.) továbbra is központi szerepet töltenek be minden demokráciában és demokratizálódási folyamatban; mivel a forráshiány és az EIDHR korlátozott mandátuma, valamint elhúzódó eljárásai miatt ezen szereplők támogatása korlátozott volt a múltban

N.  mivel a Külügyek Tanácsa támogatta az Európai Demokrácia Alapítvány (EDA) létrehozatalára irányuló kezdeményezést; mivel a munka gyorsan halad ennek megvalósítása felé, sürgősen szükség van a részletes működési kérdésekkel foglalkozó megállapodás megkötésére;

1.  a következő ajánlást intézi a Tanácshoz, valamint sürgeti a Tanácsot, hogy:

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, valamint tájékoztatás céljából a Bizottságnak és a tagállamoknak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0334. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0576. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0153. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0154. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0489. (6) HL C 131. E, 2003.6.5., 147. o. (7) HL L 386., 2006.12.29., 1. o.

Az Európai Parlament 2012. március 29-i állásfoglalása Szerbia európai integrációs folyamatáról (2011/2886(RSP))

P7_TA(2012)0114 B7-0188/2012

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Tanács 2012. március 2-i következtetéseire;

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről a Szerb Köztársaság között létrejött stabilizációs és társulási megállapodásra, amelyhez az Európai Parlament 2011. január 19-én adta egyetértését, és amelynek a tagállamok általi ratifikációja utolsó fázisában tart, valamint az Európai Közösség és a Szerb Köztársaság között létrejött, a kereskedelemről és a kereskedelemmel kapcsolatos ügyekről szóló, 2010. február 1-jén hatályba lépett ideiglenes megállapodásra,

–  tekintettel a Szerbiával létrejött Európai Partnerségben szereplő elvekről, prioritásokról és feltételekről, valamint a 2006/56/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. február 18-i 2008/213/EK tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsának az európai szomszédságpolitikáról szóló 2012. február 28-i következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács 2010. október 25-i következtetéseire, melyben felkéri a Bizottságot, hogy készítse el véleményét Szerbia európai uniós tagság iránti kérelméről, valamint tekintettel a Tanács 2011. december 5-i következtetéseire és az Európai Tanács 2011. december 9-i következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság 2011. október 12-i véleményére Szerbia európai uniós tagság iránti kérelméről (SEC(2011)1208) és a Bizottság „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2011–2012” című, 2011. október 12-i közleményére (COM(2011)0666),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es számú határozatára (1999), a Nemzetközi Bíróság 2010. július 22-i tanácsadó véleményére Koszovó függetlensége egyoldalú kinyilvánításának a nemzetközi joggal való összhangjáról, és az ENSZ Közgyűlésének 2010. szeptember 9-i határozatára, amely elismerte a vélemény tartalmát és üdvözölte az Unió készségét a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd elősegítésére(2),

–  tekintettel az ötödik EU–Szerbia Parlamentközi Közgyűlés 2011. április 18–19-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az EU és Szerbia között létrejött, 2007. november 8-i visszafogadási megállapodásra(3) és a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2009. november 30-i 1244/2009/EK tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az Európai Unió és a Szerb Köztársaság közötti, a Szerb Köztársaságnak az Európai Unió válságkezelési műveleteiben való részvétele kereteinek létrehozásáról szóló megállapodás aláírásáról és megkötéséről szóló, 2010. december 20-i 2011/361/KKBP tanácsi határozatra(5),

–  tekintettel a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék főügyészének 2011. december 7-i jelentésére,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i, szaloniki ülése után kiadott elnökségi következtetésekben egyértelmű kötelezettséget vállaltak arra, hogy az összes nyugat-balkáni ország csatlakozhat az Európai Unióhoz, miután teljesíti a meghatározott feltételeket, és ezt a kötelezettségvállalást az Európai Tanács által 2006. december 14–15-én jóváhagyott megújított bővítési konszenzusban és a Tanács 2010. október 25-i következtetéseiben, valamint a 2010. június 2-án megrendezett EU–Nyugat-Balkán miniszteri találkozón is megismételték;

B.  mivel Szerbia európai uniós tagság iránti kérelméről szóló, 2011. október 12-i véleményében a Bizottság azt ajánlotta, hogy az Európai Tanács adja meg a tagjelölti státuszt Szerbia számára,

C.  mivel a regionális együttműködés és a jószomszédi viszony konstruktív megközelítése a stabilizációs és társulási folyamat kulcsfontosságú eleme;

D.  mivel Szerbia – helyzetéből adódóan – a későbbiekben fontos szerepet tölthet be a térség biztonságának és stabilitásának garantálásában;

E.  mivel a kétoldalú kérdések nem képezhetnek akadályt és nem lehet azokat akadályként felhasználni a csatlakozási folyamatban, hanem az általános uniós érdekek és értékek figyelembevételével minél hamarabb konstruktívan kezelni kell azokat,

1.  üdvözli a Tanács határozatát, amellyel Szerbiát 2012. március 1-jén tagjelölt országgá nyilvánította; üdvözli a Szerbia által elért haladást és a Belgrád és Pristina közötti, az inkluzív regionális együttműködésről szóló, 2012. február 24-i megállapodást; kiemeli a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd folytatásának, valamint a megállapodások jóhiszemű végrehajtásának fontosságát;

2.  véleménye szerint, amennyiben a Bizottság véleményében felvázolt kiemelt prioritásokat megfelelően követik és amennyiben a reformfolyamat folytatódik, a csatlakozási tárgyalásokat mielőbb meg kell nyitni Szerbiával, ezáltal bizonyítva az EU elkötelezettségét az ország uniós kilátásai mellett; üdvözli Szerbia által a koppenhágai politikai kritériumok teljesítése terén elért jelentős – az Európai Tanács által is elismert – előrehaladást, és emlékeztet arra, hogy Szerbia európai integrációs folyamatban történő további előrelépése az e téren történő előrelépéstől, és különösen a demokrácia és a demokratikus intézmények működésének biztosításától, a jogállamiság fenntartásától, az emberi jogok tiszteletben tartásától, Szerbia valamennyi kisebbségének az európai előírásoknak megfelelő, egyenlő és elkötelezett védelmétől, a jószomszédi kapcsolatok fenntartásától, a regionális együttműködéstől – a bilaterális kérdések békés rendezését is ideértve –, valamint a piacgazdaság működésének javításától függ; különösen felszólítja a szerb hatóságokat, hogy ne tartsanak helyhatósági választásokat Észak-Koszovó önkormányzataiban, mivel ez ellentétes lenne a nemzetközi jogszabályokkal és az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244. számú határozatával; felkéri a szerb hatóságokat, hogy segítsék elő ezen önkormányzatok Koszovó egészébe történő integrációját;

3.  üdvözli a stabilizációs és társulási megállapodás ratifikációja terén történő előrehaladást, és felszólítja a többi fennmaradó uniós tagállamokat, hogy haladéktalanul fejezzék be a ratifikációs eljárást;

4.  hangsúlyozza a 2012. május 6-án tartandó parlamenti és helyhatósági választások tisztességes és átlátható lebonyolításának fontosságát, kiemeli a szavazásra jogosultak végleges jegyzéke mihamarabbi elkészítésének fontosságát,

5.  üdvözli, hogy a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék által keresett utolsó két menekült, Ratko Mladić és Goran Hadžić feladta magát az igazságügyi hatóságoknak, ami révén a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel való együttműködés teljesen kielégítően lezajlott; kiemeli, hogy elfogásuk nemcsak Szerbia EU felé történő további közeledésének volt feltétele, hanem mindenekelőtt egy lépés afelé, hogy igazságot szolgáltassanak a volt Jugoszlávia területén az 1990-es években bekövetkezett konfliktus áldozatainak, és a régióban megbékélésre kerüljön sor; a Törvényszékkel folytatott teljes mértékű és állandó együttműködésre szólít fel, valamint azon támogató hálózatokban szerepet vállaló személyek alapos kivizsgálására és büntetőeljárás alá vonására – különösen a katonaságon és a civil biztonsági szolgálatokon belül –, amelyek segítségével a menekültek ilyen sokáig rejtőzködhettek;

6.  komolyan aggódik a 2011 második felében Észak-Koszovóban bekövetkezett fejlemények és különösen a júliusi incidenseket követő erőszak, valamint a későbbiekben a KFOR nemzetközi erőit érő támadások miatt; elítéli az ilyen fellépéseket; emlékezteti a szerb kormányt arra irányuló kötelezettségére, hogy minden tőle telhetőt tegyen meg az európai biztonsági erőket érő támadások megakadályozása érdekében; megismétli, hogy csak a Prištinával folytatott párbeszéd keretében születő tárgyalásos megoldásokkal szüntethetők meg véglegesen a feszültségek a régióban, valamint emlékeztet a többség és a kisebbség közötti, a kölcsönös tiszteleten alapuló, kiegyensúlyozott kapcsolat elengedhetetlen fontosságára; e tekintetben üdvözli a szabad mozgásról és Koszovónak a regionális szervezetekben való részvételéről kötött megállapodást, valamint felszólítja a szerb kormányt, hogy késlekedés nélkül lépjen előre ezek teljes körű végrehajtása felé; üdvözli a rendszeres áruáramlást, amelyet a vámbélyegzők elfogadása tett lehetővé, az integrált határellenőrzésről szóló megállapodás végrehajtásának technikai jegyzőkönyvét, a szerb hatóságok által Koszovóból eltávolított anyakönyvi kivonatok EULEX-nek történő átadásának és a szabad mozgásról szóló 2011. december 26-i megállapodás végrehajtásának megkezdését mint a megállapodások végrehajtásának első pozitív lépéseit; üdvözli Tadić elnök nyilatkozatait arról, hogy az útakadályokat – részleges felszámolásukat követően – teljesen meg kell szüntetni; felhívja a politikai vezetőket, hogy tegyenek építő jellegű megnyilatkozásokat annak érdekében, hogy ne veszélyeztessék az elért megállapodások végrehajtását, valamint a Szerbia és Koszovó között zajló tárgyalásokat; emlékeztet arra, hogy a személyek, áruk, ötletek, szolgáltatások és tőke szabad áramlása az EU egyik alapvető értéke, és felszólítja a szerb hatóságokat a fennmaradó útakadályok maradéktalan felszámolásának előmozdítására, lehetővé téve ezáltal az átkelőhelyek szabad megközelítését és elősegítve az EULEX és a koszovói szerbek közötti együttműködést annak érdekében, hogy lehetővé váljon az EULEX és a KFOR számára megbízatásuk maradéktalan végrehajtása; e tekintetben üdvözli a határ szerb oldalán megmaradt két úttorlasz megszüntetését, illetve a 2011. júliusi incidensek elkövetőire vonatkozó bűnügyi vizsgálatokat;

7.  üdvözli a Belgrád és Pristina közötti, Szerbia és Koszovó lakói életkörülményeinek javítását célzó párbeszéd folyamatossága szükségességének újbóli megerősítését, és kiemeli e folyamat jelentőségét az átfogóbb regionális együttműködés, a stabilitás és a csatlakozási folyamat dinamizmusának szempontjából; felhív az erőszakos esetek megfelelő kivizsgálására, különös tekintettel azokra, amelyek a KFOR nemzetközi erőit érintik; ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a koszovói párhuzamos struktúrák felszámolása állna mindennemű együttműködés középpontjában;

8.  üdvözli, hogy a szerb állampolgárok 2009 decembere óta vízum nélkül utazhatnak a schengeni térségbe, ami mellett a Parlament is határozottan kiállt; maradéktalanul támogatja a vízummentesség kiterjesztését, ugyanakkor aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamokban megnőtt a menedékkérők száma; felszólítja a hatóságokat, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy megértessék az állampolgárokkal az ilyen kérelmek elfogadhatatlanságát, valamint hogy azonosítsák és vonják büntetőeljárás alá a „menedékkérő utazások” szervezőit; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a vízummentes utazási rendszerrel való visszaélés megakadályozására irányuló intézkedéseknek a jogállamiságon kell alapulniuk, és azok nem sérthetik indokolatlanul az alapvető jogokat, például önkényesen megtagadva az egyénektől a saját országuk elhagyásához való jogot; felszólítja az uniós tagállamokat, hogy támogassák Szerbiát a szervezett bűnözés elleni küzdelemben a hamis menedékkérelmekkel való üzérkedés tekintetében; megjegyzi továbbá, hogy Szerbia egyre inkább a menedékkérők befogadó országává válik, ezért pedig a menedékjogi kérelmek hatékonyabb kezelésére van szükség az országban;

9.  rámutat arra, hogy az Európai Unióban menedéket kérő szerb állampolgárok nagy része az etnikai kisebbségekhez tartozik; felkéri a szerb hatóságokat, hogy aktívan foglalkozzanak problémáikkal – amelyeket súlyosbít a jelenlegi gazdasági helyzet és a magas munkanélküliség – azáltal, hogy elősegítik társadalmi integrációjukat és javítják életkörülményeiket; úgy véli, e lépések csökkenteni fogják és – végső soron – felszámolják a menedékjogi kérelmek nagy számának kiváltó okait; ezenkívül felkéri a tagállamokat, hogy – a Bizottsággal és az európai uniós bűnüldöző szervekkel együttműködve – fokozzák erőfeszítéseiket az emberkereskedelemmel foglalkozó szervezett bűnözés elleni harcban;

10.  továbbá emlékeztet rá, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeinek fontos eleme a kisebbségek tiszteletben tartása és védelme; egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a kisebbségek védelmét célzó jogi és intézményi keret Szerbia általi végrehajtásán javítani kell; ezért üdvözli a Bizottságnak a 2012. február 28-i tanácsi ülés jegyzőkönyvében rögzítettek szerinti, arra irányuló szándékát, hogy szorosan figyelemmel kíséri Szerbia e tekintetben tett erőfeszítéseit, és várakozással tekint a Bizottság jelentése elé;

11.  kiemeli a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem kiemelkedő jelentőségét az ország jogállamiságának biztosítása szempontjából; üdvözli a korrupció elleni küzdelemre vonatkozó számos jogszabály közelmúltbeli elfogadását, és arra ösztönzi a szerb hatóságokat, hogy összpontosítsanak azok hatékony végrehajtására; azonban aggodalmát fejezi ki a végrehajtás hiánya, valamint a végrehajtó hatalmi ágnak a független intézményekre és a médiára gyakorolt egyre jelentősebb befolyása miatt; e tekintetben rámutat arra, hogy Szerbia korrupcióérzékelési indexe az elmúlt három évben nem javult; hangsúlyozza, hogy nem csupán kinyilvánított, hanem tényleges politikai akaratra van szükség a korrupció leküzdéséhez; arra ösztönzi a kormányt, hogy jelöljön ki erős vezetőket a korrupció elleni folyamatok élére; hasonlóképpen üdvözli az alkotmánybíróság azon határozatát, hogy az állami szféra fokozottabb átláthatóságának biztosítása felé tett lépésként alkotmányellenesnek minősítette számos állami funkció egyetlen személy általi betöltését, ezáltal csökkentve az érdekütközés kockázatát; kiemeli ugyanakkor, hogy a politikai pártok és a magánérdekek közötti összefonódások fenntartják a rendszerszintű korrupciót, ami általános probléma a régióban és továbbra is igen elterjedt, valamint felszólít a magas szintű esetek büntetőeljárás alá vonásának hiteles rögzítésére és az ilyen feljelentéseket tevő személyeket megfelelően védő rendszer kiépítésére; hasonlóképpen hangsúlyozza, hogy az egészségügyi ágazatban fennálló korrupció különös aggodalomra ad okot; felszólítja a kormányt, hogy kövesse nyomon a korrupcióellenes tanács és a korrupcióellenes ügynökség által azonosított, magas szinten jelentkező és rendszerszintű korrupcióra utaló eredményeket és biztosítsa, hogy ezek az ügynökségek megfelelő pénzügyi és adminisztratív erőforrással rendelkeznek munkájuk elvégzéséhez és ahhoz, hogy magasabb szintű támogatást nyújtsanak a korrupció elleni stratégiához;

12.  aggasztja a közbeszerzési törvény módosításáról szóló törvénytervezet, amely nem áll összhangban a szerb kormány saját közbeszerzés-fejlesztési stratégiájával; felszólítja a szerb kormányt, hogy tegye lehetővé a törvénytervezetről folytatott megfelelő nyilvános konzultációt, és hozza azt összhangba a kormány hivatalos közbeszerzési stratégiájával és a nemzetközi normákkal; hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési törvény módosításainak nem szabad gyengíteniük a közbeszerzési eljárásokat felügyelő szervet, mivel ezt a területet az országban fennálló rendszerszintű korrupció egyik legfontosabb forrásaként határozták meg;

13.  felhívja a figyelmet a különösen a privatizációs folyamatok és a közbeszerzés területén jelentett számos szabálytalanságra, és a bűnüldöző szervek részéről aktívabb szerepvállalásra szólít fel az ilyen esetek alapos kivizsgálása és az elkövetők igazságszolgáltatás elé állítása érdekében; e tekintetben felhívja a figyelmet annak kiemelkedő fontosságára, hogy a biztonságos és kiszámítható üzleti környezet biztosítása érdekében elkészítsék az állami tulajdon alapos és teljes leltárát, biztosítsák a magántulajdon visszaszolgáltatásának folyamatosságát – mindennemű és különösen etnikai alapon történő megkülönböztetés nélkül –, megelőzzék a magánvállalatok felszámolásával és csődjével kapcsolatos, a helytelenül megemelt és visszamenőlegesen alkalmazott adók miatt bekövetkező eljárásokat, kivizsgálják az ilyen eseteket és méltányos kártérítést biztosítsanak az érintetteknek, valamint és megelőzzék a köztulajdon magánfelek általi illegális kisajátítását; üdvözli, hogy az elfogadott rehabilitációs törvény rendezi a kollektív bűnösséghez kapcsolódó vitás kérdéseket, illetve hogy e törvényben az egyéni felelősség kap nagyobb hangsúlyt; felszólítja a kormányt, hogy garantálja az eredeti állapot helyreállításáról és a rehabilitációról szóló törvény végrehajtási folyamatának hatékonyságát és megkülönböztetéstől való mentességét;

14.  üdvözli a politikai tevékenységek finanszírozásáról szóló jogszabály elfogadását mint a politikai rendszer átláthatósága felé tett jelentős lépést és annak megfelelő végrehajtására szólít fel, különösen a tranzakciók nyomon követése hatékony rendszerének és a hatékony szankciók kialakítása céljából;

15.  emlékeztet a szerb parlament munkájának jelentőségére, üdvözli jogalkotói tevékenységének és a kormány tevékenységeinek felügyeletére irányuló szerepének megerősítésére hozott intézkedéseket és további erőfeszítésekre szólít fel a feladatai hatékony végrehajtásához szükséges további kapacitások kiépítése céljából, különösen annak érdekében, hogy a parlament hatékonyan tudja felügyelni a biztonsági szolgálatokat; ebben az összefüggésben üdvözli azt a határozatot, hogy átszervezik a parlament szolgálatait, aminek célja a racionalizálás és a munkavégzés hatékonyságának növelése;

16.  tudomásul veszi az igazságszolgáltatás és az ügyészség reformját, valamint az ezek hatékonyságának javítását és a hátralékos esetek felszámolását célzó rendszer átszervezését, a Velencei Bizottság ajánlásaival összhangban; felkéri azonban a szerb kormányt, hogy fokozza e két – mélyreható és széles körű reformokat igénylő – ágazat függetlenségének és szakmai színvonalának biztosítására irányuló erőfeszítéseit; hangsúlyozza, hogy a politikától mentes igazságügyi rendszer és a hatalmi ágak szétválasztása elengedhetetlen az igazságszolgáltatás reformjához;

17.  sajnálatát fejezi ki az újból ki nem nevezett bírák és ügyészekre vonatkozó felülvizsgálati és fellebbezési eljárásokban fennmaradó átláthatatlanság és hiányosságok miatt, ideértve az eljárásrend megsértését és a szabálysértéseket is, valamint amiatt is, hogy e hiányosságok milyen hatást gyakorolhatnak az igazságszolgáltatás függetlenségére, a hatalmi ágak szétválasztására és a jogállamiságra, továbbá a pártatlan eljáráshoz való, az igazságszolgáltatás minden tagjára – a hivatalukból elmozdítottakra is – vonatkozó jog; felszólítja a hatóságokat annak biztosítására, hogy a Bírói Főtanács átlátható módon, teljes hatáskörét gyakorolva, törvényben rögzített következetes és szigorú kritériumokat alkalmazva és mindennemű külső nyomástól mentesen járjon el rámutat a bírák teljesítményének értékelésére szolgáló állandó rendszer bevezetésének szükségességére, annak érdekében, hogy biztosítsák a kiépített igazságszolgáltatási rendszer minőségének fenntartását;

18.  komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a büntető törvénykönyv hivatali visszaélésről szóló 359. cikkével állítólag ismételten visszaélnek, amit a vállalati és magánvagyon állítólagos, széles körű indokolatlan befagyasztása kísért; hangsúlyozza, hogy e vádak aláásták a jogállamiságba vetett bizalmat az országban; felszólítja a hatóságokat, hogy folytassák a büntető törvénykönyv európai normáknak való megfelelésére irányuló felülvizsgálatát és azonnal vessenek véget a magántársaságoknál vagy többségi magántulajdonban lévő társaságoknál elkövetett hivatali visszaélés vádjában tett vádemeléseknek és függesszék fel a már folyamatban lévő büntetőjogi eljárásokat; hangsúlyozza, hogy mindazon személyek, akik ellen a 359. cikk alapján emeltek vádat és akik esetében felmerül a gyanú, hogy fogva tartásuk időtartama vagy befagyasztott vagyontárgyaik mértéke feltételezett bűncselekményükhöz képest méltánytalan volt, jogosultak az ellenük folytatott eljárás azonnali felülvizsgálatára, továbbá megilleti őket a magántulajdon visszaszerzéséhez és a méltányos kártérítéshez való jog;

19.  felszólítja a szerb hatóságokat, hogy haladéktalanul vizsgálják felül 24 társaság – köztük a Sartid, a Jugoremedija, a Mobtel, a C-market és az ATP Vojvodina– vitatott privatizációját és eladását, tekintve, hogy az Európai Bizottság komolyan kétségbe vonta azok jogszerűségét, valamint azonnali hatállyal oldják fel az említett társaságok privatizációját és eladását érintő, államtitoknak minősített dokumentumok titkosítását, mivel ez ellentétes az európai előírásokkal; e tekintetben felhívja a figyelmet annak kiemelkedő fontosságára, hogy a biztonságos és kiszámítható üzleti környezet biztosítása érdekében elkészítsék az állami tulajdon alapos és teljes leltárát, biztosítsák a magántulajdon visszaszolgáltatását és megelőzzék a köztulajdon magánfelek általi illegális megszerzését;

20.  felhívja a figyelmet a háborús bűnökhöz kapcsolódó tanúvédelmi program működésének komoly hiányosságaira, amelyek miatt számos tanú a szisztematikus megfélemlítés miatt önként lemondott a programban való részvételről; felszólítja a belügyminisztériumot és a háborús bűnökkel foglalkozó ügyészi hivatalt, hogy tegyen konkrét erőfeszítéseket a tanúvédelmi programban részt vevő valamennyi tanú biztonságának és jólétének biztosításáért; kiemeli, hogy a működőképes tanúvédelmi program kiemelkedő fontosságú az országban a jogállamiság biztosításához, valamint annak bizonyításához, hogy megvan a politikai akarat az ICTY által a nemzeti bíróságokra hagyott háborús bűnök tényleges kezelésére;

21.  arra sürgeti a szerb hatóságokat, hogy kezdeményezzék és garantálják a politikai, etnikai, illetve vallási okokból korábban üldözött személyek jogi rehabilitációját és a részükre nyújtandó kártérítést, ideértve azon személyeket is, akik a kollektív bűnösség elvének alkalmazása miatt szenvedtek;

22.  felszólítja a hatóságokat, hogy folytassák az egykori kommunista titkosszolgálatok és ügynökeik hagyatékának felszámolására irányuló erőfeszítéseiket Szerbia demokratizálásának egyik elemeként; emlékeztet annak fontosságára, hogy folytassák a biztonsági ágazat reformját, növelve a biztonsági szolgálatok feletti parlamenti felügyelet és ellenőrzést, illetve megnyitva a Nemzeti Levéltárat, különösen az egykori hírszerzési ügynökség, az UDBA dokumentumait a nyilvánosság előtt; arra ösztönzi a hatóságokat, hogy segítsék elő az azon archívumokhoz való hozzáférést, amelyek a volt jugoszláv tagköztársaságokat érintik, és kérésre juttassák vissza azokat az adott kormányzatokhoz;

23.  üdvözli a közigazgatás reformja terén tett előrehaladást, ugyanakkor kiemeli, hogy további erőfeszítések szükségesek a kizárólag érdemeken alapuló kinevezések és karrierrendszer kiépítésén keresztül megvalósuló, teljes mértékben szakmai szempontokon alapuló és politikai befolyástól független közigazgatás biztosításához; a közigazgatási reform stratégiájának és a helyi adminisztráció jogalkotói keretbe történő bevonása stratégiájának végrehajtása során fokozott koordinációra szólít fel; felhívja a figyelmet a nemzeti kisebbségek alulreprezentáltságára a közigazgatásban és a bíróságokon, valamint az állami tulajdonú vállalatokban;

24.  üdvözli az országgyűlési és helyhatósági választási törvények módosítását, különösen pedig hogy felszámolják a politikai pártok által a képviselők munkája felett gyakorolt ellenőrzés nem demokratikus gyakorlását, amelyek során a parlamenti képviselők kinevezése politikai pártok által, a szavazólistákat figyelembe nem vevő módon történt, illetve a képviselőknek biankó lemondást kellett pártjuk rendelkezésére bocsátani; felkér állami választási bizottságról szóló jogszabály elfogadására közvetlenül a választások után, hogy független testület jöjjön létre, amely ellenőrzi a választás folyamatát;

25.  üdvözli a független szabályozó szervek szerepét az országban működő intézmények hatékonyságának és átláthatóságának növelésében; különös elismeréssel nyugtázza az ombudsman, valamint a lakosság szempontjából fontos információkért és a személyes adatok védelméért felelős biztos által végzett munkát; arra sürgeti a hatóságokat, hogy az Állami Számvevőszék, a Versenyvédelmi Bizottság, a Közbeszerzési Hivatal és az ajánlattevők jogainak védelméért felelős bizottság számára biztosítson megfelelő pénzügyi, adminisztratív és hivatali kapacitásokat feladataik ellátásához; ismételten megjegyzi, hogy a független szabályozó szervek elengedhetetlenek a rendszerszintű korrupció elleni küzdelemhez és a kormány hatékony felügyeletéhez;

26.  emlékeztet, hogy az erős, professzionális és független média és internetszolgáltatás a demokratikus rendszer nélkülözhetetlen eleme; ezért üdvözli a nyilvános információs rendszer fejlesztési stratégiájának elfogadását és az ehhez kapcsolódó cselekvési tervet, valamint az állam tervezett kivonulását minden média-tulajdonviszonyból; üdvözli, hogy a stratégia tiszteletben tartja a kisebbségi nyelvű médiához fűződő alkotmányos jogokat; azonban aggodalmát fejezi ki a médiaszektor ellenőrzésének és befolyásolásának kísérletei miatt, és felszólítja a hatóságokat, hogy biztosítsák a média politikai nyomástól és más befolyástól való függetlenségét; felszólítja a szerb kormányt, hogy az uniós normákkal összhangban biztosítsa a média szabadságát és függetlenségét; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy olyan büntető törvényt vezettek be, amely tiltja az igazságügyi eljárásokhoz és ítéletekhez kapcsolódó nyilvános médiakommentárokat; aggodalmát fejezi ki a szerb újságírók ellen irányuló fenyegetések miatt, és alapos kivizsgálást sürget annak érdekében, hogy az újságírók biztonságos környezetben, hatékonyan és öncenzúra kényszere nélkül végezhessék munkájukat; hangsúlyozza, hogy lépéseket kell tenni a médiatulajdon koncentrációja és a média terén az átláthatóság hiánya ellen, valamint biztosítani kell a reklámpiachoz, illetve a hirdetésekre és promócióra költött közpénzek folyósításához való egyenlő hozzáférést; felkér az újságírókat az etikai kódex tiszteletben tartására; megjegyzi, hogy továbbra is alacsony szintű az internethozzáférés, elismeri az internet médiaszabadság szempontjából fennálló jelentőségét, valamint arra sürgeti a hatóságokat, hogy növeljék maximálisra az e téren tett erőfeszítéseiket;

27.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az állami hatóságok eredményesen kényszerítettek hallgatást a szerb médiára a 2011. júliusi észak-koszovói incidensekkel kapcsolatosan és hamis tájékoztatást adtak a KFOR-nak az eseményekben játszott szerepét illetően; hangsúlyozza a szabad és független média fontosságát a demokrácia és a jól tájékozott nyilvánosság szempontjából;

28.  üdvözli a demokratikus úton megválasztott nemzeti kisebbségi tanácsok működését, amelyek az oktatás, a kultúra, a média és a hivatalos nyelvhasználat terén képviselik a nemzeti kisebbségeket; ugyanakkor felhívja a figyelmet e kisebbségi önkormányzati testületekre ruházott hatáskörök teljes körű végrehajtásának fontosságára, valamint a nemzeti kisebbségi tanácsokról szóló törvényben garantált elégséges költségvetési források szükségességére; aggodalommal veszi tudomásul az előkészítési folyamat során felmerülő szabálytalanságokkal kapcsolatos panaszokat és a tanácsok létrehozására vonatkozó jogi követelményeket, valamint az ahhoz fűződő panaszokat, hogy a nemzeti tanácsok számára garantált hatásköröket egyes minisztériumok és helyi önkormányzatok megsértették, és felszólítja a hatóságokat, hogy reagáljanak e panaszokra; egyúttal üdvözli azon szerb közigazgatási bíróság döntéseit, amely helyt adott a magyar nemzeti kisebbséget képviselő Magyar Nemzeti Tanács kereseteinek, amelyekre a nemzeti tanács hatásköreinek a helyi hatóságok által történő megsértése adott okot;

29.  elégedettségének ad hangot a nemzetiségek közötti összességében kedvező viszony miatt, valamint amiatt, hogy az országban előforduló etnikai alapú incidensek száma és intenzitása csökkent, de ösztönzi Szerbia további erőfeszítéseit a kisebbségvédelem terén az elfogadott jogszabályok következetes végrehajtása révén; aggodalmát fejezi ki az albán kisebbség hátrányos megkülönböztetés elleni tiltakozása és a Szandzsákban kialakult feszült helyzet miatt, és felkéri a kormányt, hogy a politikai prioritások között emelje ki a kisebbségek alapvető jogainak javítását, többek között az oktatáshoz saját nyelvükön való hozzáférésük, a munkaerőpiachoz történő egyenlő hozzáférésük és a helyi intézményekben való méltányos képviseletük terén; egyúttal felhívja a szerb hatóságokat, hogy foglalkozzanak az országban fennálló regionális különbségek kérdésével azáltal, hogy támogatják Szandzsák és a délkeleti régió – benne a Presevo-völgy – társadalmi és gazdasági fejlődését, valamint dolgozzanak ki stratégiákat a munkanélküliségi arány csökkentésére e régiókban; üdvözli a 2011. októberben Bujanovac városában elért megállapodást, amely lépéseket helyez kilátásba a szerb kisebbség közigazgatásba történő integrációjára, és szorgalmazza a megállapodás gyors végrehajtását;

30.  megjegyzi, hogy két évvel a kisebbségi tanácsok megválasztását követően még mindig nem állították fel a bosnyák nemzeti tanácsot a választási folyamat állítólagos eljárási hiányosságai miatt, és felkér e tanács gyors, szabályoknak megfelelő megalakítására; felkéri a politikai és vallási vezetőket, hogy tartózkodjanak a lázító hangvételű nyilatkozatoktól, amelyek növelhetik a feszültséget; felszólítja a szerb kormányt, hogy őrizze meg semlegességét a szandzsáki vallási közösséget érintő feszültségeket illetően, és tegyen intézkedéseket e közösséggel fenntartott jó kapcsolatok garantálása érdekében, egyúttal biztosítva számára a vallásszabadságot;

31.  hangsúlyozza a statisztikai adatok gyűjtése terén a népszámlálás fontosságát Szerbia fejlődésének szempontjából, különösen a kevéssé fejlett régiókban; üdvözli, hogy a szerbiai népszámlás nagyjából sikeresen lezajlott 2011 októberében; mély sajnálatát fejezi ki, hogy albán kisebbségi származású politikusok a népszámlálás bojkottjára szólítottak fel, mivel példájukat követték helyi népszámlálási bizottsági tagok, illetve Presevo és Bujanovac számos polgára; megjegyzi, hogy a hatóságok még nem bocsátottak rendelkezésre statisztikai adatokat az etnikai hovatartozásra vonatkozóan;

32.  felkér a diszkriminációellenes intézkedésekről szóló jogalkotási keret maradéktalan végrehajtását biztosító további lépések megtételére; komoly aggodalommal tölti el az arra irányuló politikai akarat hiánya, hogy aktívan elősegítsék a tolerancia politikáját és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását, valamint biztosítsák a 2011. október 2-ra tervezett büszkeségfelvonulás résztvevőinek biztonságát, ami megmutatkozott az előkészületek során és végül a szervezés betiltásához vezetett; határozottan elítéli egyes politikusok és ortodox papok e témában tett lázító és hátrányosan megkülönböztető megjegyzéseit; emlékezeteti a kormányt, hogy a kifejezés és az egyesülés szabadsága alapvető emberi jog és az EU alapvető értéke, amelyet minden, európai uniós tagságra készülő országnak tiszteletben kell tartania; üdvözli az Alkotmánybíróság 2011. december 22-én ezen ügyben hozott ítéletét; üdvözli az ombudsman és az esélyegyenlőségi biztos által ezen értékeknek a szerb társadalomban történő támogatása céljából végrehajtott pozitív lépéseket;

33.  felkér a felvonulás betiltásában okként megjelölt, szélsőséges csoportok általi fenyegetések kivizsgálására; hangsúlyozza a szerbiai melegekkel szembeni megkülönböztetés ügyében született első ítéleteket, ideértve a belgrádi felsőbb bíróság döntését is, amelyben két év fegyházbüntetésre ítélt egy szélsőjobboldali vezetőt a 2010-es büszkeségfelvonulás során elkövetett erőszakra való felbujtás miatt, de megjegyzi, hogy a 2010-es büszkeségfelvonulás során elkövetett erőszak kivizsgálása lassú ütemben halad és mindeddig csupán néhány, enyhe ítélet született; üdvözli ugyanakkor az ügyészség és a bíróságok által a szélsőséges szervezetek működésének betiltása érdekében tett lépéseket; felkéri az állami és városi hatóságokat, hogy kitartóan dolgozzanak a tolerancia légkörének megteremtésén – többek között a homofóbia elleni figyelemfelkeltő kampányok segítségével –, az európai normákkal összhangban;

34.  üdvözli a gyermekvédelem terén, valamint a gyermekek jogainak fokozott tiszteletben tartására és a gyermekjóléti rendszer reformjára vonatkozó szilárd jogalap és hathatós stratégiák megteremtése terén elért haladást; ugyanakkor aggodalmát fejezi ki az elfogadott jogszabályok végrehajtásának lassú üteme miatt, különös tekintettel a fogyatékkal élő gyermekekre – akik közül sokan a társadalomból ténylegesen kirekesztve élnek –, valamint a gyermekvédelmi szolgálatok helyi szintű kialakítására; különösen aggasztónak találja a fiatalkori erőszak növekedését; e tekintetben felszólítja a hatóságokat, hogy körültekintően járjanak el a megelőző intézkedések végrehajtásban, valamint tegyenek meg minden szükséges lépést az iskolai erőszak felszámolása érdekében;

35.  üdvözli a választási törvény a jogalkotásban részt vevő nők arányát növelő módosításait; felszólítja a hatóságokat, hogy mihamarabb hajtsanak végre diszkriminációellenes politikákat, amelyek többek között csökkentik a nőkkel szembeni közvetett megkülönböztetést a munkaerőpiacon és a társadalom más szegleteiben, valamint ösztönözzenek fokozott részvételre az ország politikai életében, beleértve a kormányzati pozíciókat; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bár a megkülönböztetés elleni fellépés és a nemek közötti egyenlőség terén jogalkotási és végrehajtási szervek is rendelkezésre állnak, a hatályos jogszabályok hatékony végrehajtása és az adminisztratív kapacitás további erősítése még mindig komoly kihívást jelent, sürgeti a hatóságokat, hogy fokozzák erre irányuló erőfeszítéseiket; a családon belüli erőszak megelőzését és jelentését szolgáló hatékonyabb erőfeszítésekre kér fel, illetve a családon belüli erőszak áldozatainak történő segítségnyújtásra; ezzel összefüggésben üdvözli az első átmeneti otthon megnyitását Dél-Szerbiában;

36.  hangsúlyozza a roma közösség nehéz helyzetét, amely továbbra is szenved a munkaerő-piaci hátrányos megkülönböztetéstől, illetve a megfelelő lakhatáshoz, oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés hiányától; üdvözli a hatóságok számos kezdeményezését, amelyek különösen a roma népesség egészségi állapota, oktatáshoz való hozzáférése és nyilvántartása kérdéseivel foglalkozik; felhívja a roma közösség képviselőit, hogy tevékenyen vegyenek részt e folyamatokban; felszólítja a szerb kormányt, hogy teljes körűen hajtsa végre a romák helyzetének javítására irányuló nemzeti stratégiát és az ehhez kapcsolódó, a romák társadalmi és gazdasági helyzetének javítását célzó cselekvési tervet, a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerével összhangban; aggodalommal tölti el a roma gyermekek és különösen a lányok alacsony iskolázottsági aránya; felszólítja a szerb kormányt annak garantálására, hogy minden roma számára biztosítanak személyazonosító okmányokat, mivel ezek hiánya meggátolja az alapvető állampolgári jogok gyakorlását; hangsúlyozza, hogy a szerbiai roma közösség azon tagjai, akik a háború nyomán elmenekültek Koszovóból, különösen nehéz helyzetben vannak; elítéli a romák – köztük gyerekek és idősek – megfelelő konzultáció és értesítés, illetve alternatív lakhatás biztosítása nélküli kényszerkilakoltatását; felszólítja a hatóságokat, hogy azonnal vessenek véget e gyakorlatnak;

37.  felkéri a szerb hatóságokat, hogy dolgozzák ki a szociális szolgáltatásokat nyújtó szervezetek intézményi és jogi keretét, továbbá koordinálják hatékonyabban a szolgáltatásnyújtást és a jogosultságokat, a helyi igényekhez igazítva azokat, illetve a potenciális és tényleges kedvezményezetteknek a rendszer megtervezésébe, ellenőrzésébe és értékelésébe történő bevonásával, szoros együttműködést folytatva a helyi hatóságokkal; kiemeli az önkormányzatok e célból történő kapacitásfejlesztésének szükségességét;

38.  kiemeli a civil társadalmi szervezetek fontosságát a nemzetiségek közötti viszony javítása, a tolerancia elősegítése és a hatóságok tevékenységének ellenőrzése terén; felkéri a kormányt és a parlamentet, hogy hozzon létre egységes keretrendszert – és koordinálja annak megvalósítását –, amely megfelelő konzultációt tesz lehetővé a szociális politikák kidolgozása során; arra sürgeti a kormányt, hogy végezze el az etnikai kisebbségek elleni valamennyi incidens teljes körű vizsgálatát; aggodalmát fejezi ki az aktivisták, az emberi jogok védelmezői, az újságírók és a médiaszervezetek elleni fenyegetések miatt, különösen a háborús bűnök, a szervezett bűnözés, a korrupció, a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek jogai és a Koszovóval fenntartott kapcsolatok terén munkálkodókat illetően, és felszólítja a hatóságokat, hogy biztosítsák e fenyegetések kivizsgálását és az elkövetők bíróság elé állítását, megszüntetve a büntetlenség jelenlegi magas fokát;

39.  támogatását fejezi ki a RECOM kezdeményezés iránt (a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket és az emberi jogok megsértésének más súlyos eseteit vizsgáló regionális tényfeltáró bizottság), annak érdekében, hogy még inkább előmozdítsák a megbékélés folyamatát szerte a Nyugat-Balkánon;

40.  hangsúlyozza, hogy Szerbia ratifikálta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) legfontosabb munkajogi egyezményeit, valamint az átdolgozott Európai Szociális Chartát; rámutat, hogy a munkaügyi és szakszervezeti jogok az alkotmányos garanciák ellenére továbbra is korlátozottak, ezért felszólítja Szerbiát e jogok megszilárdítására; aggodalmát fejezi ki a társadalmi párbeszéd gyengesége és a társadalmi partnerekkel való rendszertelen konzultáció miatt; további lépésekre szólít fel a Szociális és Gazdasági Tanács megerősítése érdekében, hogy az aktív szerepet vállalhasson a társadalmi párbeszéd megerősítésében, és aktív konzultációs szerepet tölthessen be a jogalkotás során;

41.  felhívja Szerbiát és a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós tagság irányába tett előrelépések keretében végrehajtott strukturális reformok és liberalizáció ne vezessenek a munkafeltételek romlásához, valamint a munkaügyi és szakszervezeti jogok gyengüléséhez;

42.  megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) jól működik Macedóniában; arra ösztönzi mind a kormányt, mind az Európai Uniót, hogy tegyék egyszerűbbé az IPA-finanszírozáshoz kapcsolódó adminisztratív eljárásokat azzal a céllal, hogy kisebb és nem központosított kedvezményezettek is könnyebben hozzáférhessenek; hangsúlyozza, hogy az EU pénzügyi keretének esedékes felülvizsgálatakor az előcsatlakozási támogatás megfelelő szintjét meg kell tartani;

43.  üdvözli az ombudsman munkáját és felszólítja a hatóságokat, hogy nyújtsanak teljes politikai támogatást számára, illetve biztosítsák ajánlásainak nyomon követését és lássák el hivatalát megfelelő pénzügyi, adminisztratív és irodai kapacitásokkal tevékenysége végzésének céljából;

44.  üdvözli Belgrád városi hatóságait, amelyek elindították a Belgrád Európa kulturális fővárosa 2020 kampányt és ösztönzi az ehhez kapcsolódó projekteket, amelyek kulturálisan közelebb hozzák Belgrádot és Szerbiát az EU-hoz, különös tekintettel a nemzetiségek egymás mellett élésére, a multikulturális megértésre és a vallások közötti párbeszédre; felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy támogassák Belgrád pályázatát; e tekintetben felszólítja a szerb parlamentet, hogy fogadjon el és hajtson végre a kulturális tevékenységek szabályozásához szükséges egyedi jogszabályokat, valamint fogadjon el kulturális fejlesztési stratégiát a kultúráról szóló jogszabály hatékonyabb végrehajtása érdekében;

45.  megismétli, hogy fontos a Nyugat-Balkánon teljes körű regionális együttműködést megvalósítani és üdvözli Szerbia aktív részvételét a regionális kezdeményezésekben és a jószomszédi viszonyt elősegítő kétoldalú találkozókon, valamint a térség megbékélésének elősegítésében vállalt egyre aktívabb szerepét; üdvözli Tadić elnök hivatalos látogatását Bosznia-Hercegovinában és az ország területi integritásának és szuverenitásának támogatását; felszólítja a szerb kormányt annak biztosítására, hogy a Republika Srpska hatóságaival fenntartott közvetlen kapcsolatai összhangban álljanak e kinyilvánított támogatással, és ne ássák alá Bosznia-Hercegovina területi integritását, szuverenitását, hatásköreit, valamint az állam intézményeinek hatékony működését; továbbá sürgeti a szerb hatóságokat, hogy támogassák a Bosznia-Hercegovinában végrehajtandó, az EU-hoz kapcsolódó reformok céljából az ország intézményeit megerősítő és korszerűsítő reformokat; felkéri mindkét kormányt, hogy tartsanak rendkívüli együttes ülést az EU-hoz kapcsolódó reformok jobb koordinációja érdekében; üdvözli a Josipović és Tadić elnökök által Horvátország és Szerbia politikai kapcsolatainak javítása terén indított kezdeményezéseket és elért eredményeket; megismétli, hogy az ilyen pozitív kétoldalú kapcsolatok jó alapot szolgáltatnak a függőben lévő határkérdések rendezéséhez és reméli, hogy a népirtással kapcsolatos eljárások, amelyeket a két ország egymással szemben indított, nem gátolják majd a további előrelépést e területen; arra ösztönzi a szerb hatóságokat, hogy folytassanak szoros együttműködést a volt jugoszláv tagköztársaságokkal és egyéb szomszédos országokkal, a jogutódlás összes fennálló problémájának megoldása érdekében; ösztönzi a szomszédos uniós tagállamokkal, azaz Bulgáriával, Magyarországgal és Romániával folytatott határokon átnyúló együttműködést, többek között a dunai régióra vonatkozó uniós stratégia keretében;

46.  üdvözli Szerbia aktív részvételét a szarajevói folyamat előmozdításában, és hogy 2011. november 7-én Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Montenegró miniszteri nyilatkozatot írtak alá, amelyben vállalják, hogy véget vetnek az emberek lakóhelyük elhagyására való kényszerítésének és hogy hosszú távú megoldást keresnek a menekültek és lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek számára; várakozással tekint a regionális adományozói konferencia elé, amelyre várhatóan 2012. április 24-én kerül sor Szarajevóban, és reméli, hogy valamennyi országban számottevő támogatást sikerül biztosítani a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek számára, Szerbia esetében egyúttal az arányosságról is gondoskodva, mivel itt található a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek európai viszonylatban egyik legnagyobb csoportja;

47.  üdvözli a Montenegró és Szerbia kapcsolatában bekövetkezett javulást; szorosabb együttműködésre szólít fel kormányaik között az EU-val kapcsolatos reformok tekintetében és a jogállamiság – különösen a szervezett bűnözés elleni harc – terén fennálló problémák közös megoldására tett erőfeszítések tekintetében; mindkét kormányzatot arra ösztönzi, hogy fokozzák a fennmaradó határkérdések rendezésére irányuló erőfeszítéseiket;

48.  üdvözli a Szerbia és Macedónia által az állampolgárok szabad mozgásának kérdésében elért megállapodást, azon megállapodásokon túlmenően, amelyeket Szerbia a korábbiakban már aláírt Montenegróval és Bosznia-Hercegovinával, valamint reméli, hogy e megállapodásokat – amelyek javítják a kétoldalú kapcsolatokat és fokozzák az érintett személyek lehetőségeit – a térség valamennyi országára ki lehet majd terjeszteni;

49.  hangsúlyozza a Történelmi Megbékélés Bizottsága által végzett tevékenységek fontosságát, és megismétli, hogy a folyamatos párbeszéd jobb kapcsolatokat eredményezhet; ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a történelmi levéltár nagyobb része – és különösen az egykori titkosrendőrség, az UDBA dokumentumai – továbbra sem hozzáférhetőek; továbbra is sürgeti az 1944–1945 közötti időszakban elkövetett mészárlások teljes körű és alapos kivizsgálását;

50.  felkéri a hatóságokat, hogy népszerűsítsék a viszonylag sikeres Vajdaság példáját Szerbia kevésbé fejlett régióiban; felkéri a hatóságokat, hogy két évvel a Vajdaság statútumának elfogadását követően haladéktalanul fogadja el a tartomány finanszírozásáról szóló kapcsolódó törvényt;

51.  azt ajánlja, hogy az európai forrásokat tegyék közvetlenül hozzáférhetővé a nemzeti kisebbségi tanácsok és a civil társadalmi szervezetek számára Szerbiában, az ország reformfolyamatához nyújtott uniós támogatás összefüggésében;

52.  arra ösztönzi a hatóságokat, hogy kezdeményezzenek további lépéseket és nyissák meg a határ menti régiókat a szomszédos országok előtt a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok elősegítése érdekében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a helyi gazdasági fejlődés javítása érdekében a ribarci-oltomantsi határátkelőnél terminált kell megnyitni a kereskedelmi forgalmat bonyolító tehergépjárművek részére;

53.  kiemeli, hogy Szerbia további szociális és gazdasági fejlődéséhez, valamint a – különösen a fiatalok körében – nagymértékű munkanélküliség csökkentéséhez elengedhetetlenül fontos a magas színvonalú oktatás; felkéri a hatóságokat, hogy aktívan népszerűsítsék az oktatás értékét a fiatalok körében, valamint nagyobb mértékben ruházzanak be a felsőoktatásba; hangsúlyozza, hogy friss diplomások toborzása tekintetében állami beruházásra van szükség annak érdekében, hogy hatékonyabbá tegyék a közszférát és megakadályozzák a további agyelszívást, amely súlyosan hátráltatná az ország hosszú távú fejlődését;

54.  nagyobb erőfeszítésekre szólít fel az etnikai és kulturális identitás megőrzéséhez szükséges, a kisebbségi nyelveken folyó korlátlan minőségi oktatás állami és tartományi szintű biztosítása érdekében; e jogot az alkotmányban, valamint a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló 2002. évi szövetségi törvényben is garantálják már, illetve összhangban áll a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményben foglalt iránymutatásokkal; biztosítani kell továbbá minden szükséges tankönyvet és egyéb oktatási anyagot; e célból üdvözli a bujanovaci kétnyelvű egyetemi kar megnyitását, amely albán és szerb származású diákokat is fogad; arra ösztönzi Szerbiát, hogy ezt a modellt adott esetben más olyan kisebbségekre irányuló szakpolitikákban is kövesse; arra ösztönöz, hogy a kisebbségi és a többségi szerbiai lakosság sajátítsa el egymás nyelvét egymás jobb megértése érdekében; hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani az etnikai kisebbségek kulturális sokszínűségét, mégpedig azáltal, hogy engedélyezik a kulturális központok, az elektronikus és nyomtatott média, valamint a könyvtárak akadálymentes terjedését, amelyek megfelelően kielégítik e közösségek kulturális igényeit;

55.  felszólítja a szerb kormányt, hogy rendezze a szandzsáki Novi Pazar Nemzetközi Egyetem akkreditációjának kérdését, és hangsúlyozza, hogy fontos az Akkreditációs és Minőségbiztosítási Bizottság függetlenségének és pártatlanságának biztosítása;

56.  üdvözli a működőképes piacgazdaság kialakításának irányába tett fontos lépéseket, valamint a kormány tevékenységét, mely javította Szerbia pénzügyi és makroökonómiai helyzetét; tudomásul veszi az IMF-fel kötött készenléti megállapodásnak az új kormány megválasztásáig történő befagyasztásáról szóló határozatot; hangsúlyozza, hogy Szerbiának strukturális reformokat kell végrehajtania annak érdekében, hogy javítsa gazdaságának termelési kapacitását, illetve csökkentenie kell költségvetési hiányát; emlékeztet arra, hogy a globális pénzügyi és gazdasági válság negatív hatással van a társadalomra, különösen a legkiszolgáltatottabb csoportokra; felkéri a hatóságokat, tegyenek meg mindent a negatív hatások – a szegénység, munkanélküliség, társadalmi kirekesztés – minimalizálására, egyúttal pedig kezeljék és számolják fel azok kiváltó okait a szükséges szociális és gazdasági politikák kidolgozása révén;

57.  hangsúlyozza, hogy valódi jogállamiságnak kell létrejönnie az országban a külföldi beruházások vonzása, a nyílt piac felé való gyorsabb gazdasági átmenet céljából a feltételek javítása és a kedvezőbb üzleti környezet kialakítása érdekében; ezért emlékeztet, hogy a monopóliumok megléte súlyosan hátráltatja ezt az átmenetet és felkéri a kormányt, folytassa ezek felszámolását célzó intézkedéseit; hangsúlyozza a bürokratikus akadályok felszámolásának, a verseny fokozásának és a magánszféra szerepének fontosságát;

58.  dicséretesnek tartja a kormány arra irányuló erőfeszítéseit, hogy dinamikusan fejlődő kkv-ágazatot hozzon létre a vonatkozó jogszabályok elfogadása és végrehajtása, valamint a kkv-kat támogató igazgatási szervek létrehozása révén; ugyanakkor nagyobb erőfeszítésekre szólít fel a kkv-k elterjedésének megkönnyítésére oly módon, hogy csökkentik az adminisztratív terheket és a munkaerőpiac merevségét, illetve növelik a finanszírozáshoz való hozzáférést; arra sürgeti a kormányt, hogy a kkv-k olyan fogalommeghatározását alkalmazza, amely teljes mértékben összhangban áll az uniós ajánlásokkal;

59.  felkéri a szerb kormányt, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a szomszédos régiók kis- és középvállalkozásaival való együttműködés fokozása érdekében; hangsúlyozza, hogy ez a szemlélet elengedhetetlen a szerb gazdaságnak a közösségi kereskedelmi rendszerben való eredményesebb részvétele szempontjából;

60.  üdvözli, hogy Szerbia a környezetvédelem terén jelentősen előrehaladt jogszabályainak a közösségi vívmányokhoz igazításában; további komoly erőfeszítésekre szólít fel e téren, különösen a jogszabályok végrehajtása tekintetében; arra sürgeti a hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket elsősorban a vízminőséget és a hulladék elhelyezését illetően; arra ösztönzi Szerbiát, hogy fogadjon el olyan éghajlat-változási célokat, amelyek összhangban állnak az Európai Unióéval;

61.  üdvözli az EU és Szerbia között létrejött megállapodást, amely létrehozza Szerbia részéről az uniós válságkezelési műveletekben való részvétel keretét, és dicsérettel illeti az országot, amiért hajlandóságot mutat két uniós KBVP- műveletben – nevezetesen az EUTM és az EU NAVFOR szomáliai műveleteiben – való részvételre;

62.  további erőfeszítésekre szólít fel egy fenntartható szerbiai tömegközlekedési hálózat létrehozása céljából, különösen a vasúthálózat javítása és a belvízi közlekedés (VII. folyosó), illetve a közúti infrastruktúra javítása és egyben az X. közlekedési folyosó gyors befejezése céljából; hangsúlyozza a szomszédos országok hálózataihoz való kapcsolódás javításának fontosságát a polgárok utazásának és mobilitásának megkönnyítésére;

63.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint Szerbia kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 80., 2008.3.19., 46. o. (2) A/RES/64/298 (3) HL L 334., 2007.12.19., 46. o. (4) HL L 336., 2009.12.18., 1. o. (5) HL L 163., 2011.6.23., 1. o.

Az Európai Parlament 2012. március 29-i állásfoglalása Koszovó európai integrációjáról (2011/2885(RSP))

P7_TA(2012)0115 B7-0187/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2011–2012” című, 2011. október 12-i bizottsági közleményre (COM(2011)0666), valamint az azt kísérő, Koszovóról szóló 2011. évi bizottsági országjelentésre (SEC(2011)1207),

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsa 2009. december 7-i, 2010. december 14-i és 2011. december 5-i ülésének következtetéseire, melyek hangsúlyozzák és megerősítik, hogy – a tagállamok által az ország státusza vonatkozásában kialakított álláspont sérelme nélkül – Koszovó számára is kilátásba kell helyezni az esetleges vízumliberalizációt, amint valamennyi feltétel teljesül, üdvözlik a Bizottság azon szándékát, hogy az év vége felé vízumpárbeszédet kezdeményez, valamint felkérik a Bizottságot, hogy javasoljon strukturális megközelítést arra nézve, hogyan lehetne Koszovó állampolgárait közelebb hozni az EU-hoz,

–  tekintettel a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK tanácsi rendeletet módosító, 2009. november 30-i 1244/2009/EK tanácsi rendeletre(1), különösen annak I. sz. mellékletére, amely a koszovói lakosokra vonatkozó hivatkozást tartalmaz a jogi egyértelműség és a jogbiztonság érdekében,

–  tekintettel a bővítésről, valamint a stabilizációs és társulási folyamatról szóló 2012. február 28-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Unió koszovói jogállamiság-missziójáról (EULEX KOSOVO) szóló, a 2009. június 9-i 2009/445/KKBP tanácsi együttes fellépéssel és a 2010. június 8-i 2010/322/KKBP tanácsi határozattal módosított, 2008. február 4-i 2008/124/KKBP tanácsi együttes fellépésre,

–  tekintettel az Európai Unió koszovói különleges képviselőjének kinevezéséről szóló, 2008. február 4-i 2008/123/KKBP tanácsi együttes fellépésre és az Európai Unió koszovói különleges képviselője megbízatásának meghosszabbításáról szóló, 2011. július 28-i 2011/478/KKBP tanácsi határozatra,

–  tekintettel az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének a koszovói helyzetről szóló, 2011. július 27-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsának az uniós közvetítéssel folyó párbeszédről szóló sajtóközleményeire,

–  tekintettel a 2008. május 28–29-i, 2009. április 6–7-i, 2010. június 22–23-i és 2011. május 20-i EP–Koszovó parlamentközi ülések közös nyilatkozataira,

–  tekintettel az Európai Unió Koszovóba delegált választásmegfigyelő szakértői missziójának 2011. január 25-i zárójelentésére,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244 (1999) sz. határozatára,

–  tekintettel a 2010. szeptember 9-i ENSZ Közgyűlés Belgrád és Pristina közötti párbeszédről szóló konszenzusos határozatára (A/RES/64/298), amelyet Szerbia és a 27 uniós tagállam közösen terjesztett elő, és amely megállapítja, hogy a párbeszéd célja „az együttműködés előmozdítása, az európai uniós csatlakozás előmozdítása és általában az emberek életének jobbá tétele”, és amely üdvözli az EU készségét ennek elősegítésére,

–  tekintettel az ENSZ-különmegbízott Koszovó jövőbeli jogállásáról szóló végleges jelentésére, és a Koszovó jogállásának rendezésére vonatkozó 2007. március 26-i átfogó rendezési javaslatra, különösen annak a közösségek és tagjaik emberi jogaira és alapvető szabadságaira, a vallási és kulturális örökségre és a decentralizációra vonatkozó rendelkezéseire,

–  tekintettel a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói önkormányzat ideiglenes intézményei által egyoldalúan kikiáltott függetlenség nemzetközi jogszabályoknak való megfeleléséről szóló, 2010. július 22-i tanácsadói véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i szaloniki ülésén minden nyugat-balkáni állam ígéretet kapott arra, hogy csatlakozhat az Európai Unióhoz, és ezt az ígéretet a Nyugat-Balkánról szóló, 2010. június 2-án Szarajevóban tartott magas szintű találkozón megismételték;

B.  mivel az Európai Unió a demokrácia, a tolerancia és a multikulturalizmus értékei alapján mindig is védelmezte a többnemzetiségű és többvallású nyugat-balkáni államok fenntarthatóságát;

C.  mivel a regionális együttműködés és a jó szomszédsági kapcsolatok elengedhetetlenek az európai integrációs folyamathoz, valamint a térség biztonságának és stabilitásának biztosításához;

D.  mivel az Ahtisaari-terv továbbra is jó keretet kínál az északon kialakult konfliktus rendezésére és Koszovó területi és politikai integritásának fenntartására;

E.  mivel a jogállamiság tartós gyengesége késlelteti a demokrácia beérését és árt a gazdaságnak, aláásva ezzel a hosszú távú fejlődést;

F.  mivel az EULEX-misszió kiemelt prioritásai között szerepel a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, valamint a háborús bűnök felderítése és a bűnösök büntetőjogi felelősségrevonása;

1.  tudomásul veszi, hogy Koszovó függetlenségi nyilatkozatát immár 88 ország, köztük az EU 22 tagállama is elismerte; üdvözölné, ha az EU fennmaradó öt tagállama is megtenné ezt a lépést; szintén üdvözölné aktívabb részvételüket a Szerbia és Koszovó közötti közvetítésben; ismételten hangsúlyozza, milyen fontos az EU számára, hogy kapcsolatokat építsen ki Koszovóval, és ezt az elkötelezettséget létfontosságúnak tartja a stabilitás és biztonság megőrzése érdekében az EU közvetlen szomszédságában; sajnálatosnak tartja, hogy Szerbia diplomáciai nyomást fejt ki annak megakadályozása érdekében, hogy bizonyos országok Koszovó állam létét elismerjék;

2.  hangsúlyozza Koszovó – és az egész nyugat-balkáni régió – európai perspektíváját, amely erőteljes ösztönző erő a szükséges reformok végrehajtásához; kiemeli, hogy az EU arra irányuló stratégiája, hogy e perspektívát a koszovói polgárok számára kézzelfoghatóvá tegye, eddig nem vezetett eredményre, és e téren kevés eredményt lehet felmutatni; üdvözli a két tisztséget viselő EU különleges képviselő/uniós kirendeltségvezető kinevezését;

3.  üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy az Általános Ügyek Tanácsának 2012. február 28-i következtetései értelmében megvalósíthatósági felmérést folytasson a Koszovó és az Európai Unió közötti stabilizációs és társulási megállapodásra vonatkozóan, és külön üdvözli, hogy Füle biztos a felmérést 2012. március 27-én, Koszovó európai integrációs országos tanácsának első ülésén indítja hivatalosan el, és reméli, hogy az legkésőbb 2012 őszén le is zárul;

4.  hangsúlyozza, hogy jobb együttműködésre van szükség a Koszovóban jelen lévő uniós és más nemzetközi missziók között annak érdekében, hogy elkerüljék a tevékenységek közötti átfedéseket, és biztosítsák a hatékony erőforrás-gazdálkodást;

5.  ismételten hangsúlyozza 2007. március 29-i(2), 2009. február 5-i(3) és 2010. július 8-i(4) állásfoglalásában is kifejtett azon véleményét, mely szerint vissza kell utasítani Koszovó felosztásának lehetőségét;

6.  aggasztónak tartja a 2010. decemberi parlamenti választásokon történt súlyos szabálytalanságokat; felszólít a választási csalások megfelelő kivizsgálására, amely leleplezi a szabálytalanságokért politikai felelősséggel tartozó személyeket, és felszólít a csalások elkövetőinek – többek között a helyi választási bizottságok tisztviselőinek – mielőbbi és megfelelő módon történő megbüntetésére, véget vetve ezzel a büntetlenség kultúrájának, amely aláássa az állami intézmények iránt táplált társadalmi bizalmat és azok legitimitását; sürgeti, hogy a választási ügyek megoldását kezeljék elsőbbségi feladatként, és ezért kéri a koszovói állami intézményeket (az államügyészt, a Legfelső Bíróságot és a Koszovói Igazságügyi Tanácsot), hogy javítsák munkájuk koordinációját; hangsúlyozza, hogy a jól működő választási keret létfontosságú a demokratikus intézmények működéséhez;

7.  felszólítja valamennyi felet, akár kormányoldali, akár ellenzéki, hogy a választóknak tett ígéreteikhez híven tegyenek gyors előrelépéseket az alkotmányos és választási reformok terén annak érdekében, hogy a választási rendszer átláthatóbbá váljon, és összhangba kerüljön a nemzetközi szabványokkal, különösen az Európa Tanács követelményeivel;

8.  ebben az összefüggésben tudomást vesz a koszovói kormány azon szándékáról, hogy a nemzetközi polgári misszió fokozatos felszámolásával párhuzamosan még ez évben lezárja a függetlenség nemzetközi megfigyelésére irányuló folyamatot; felhívja a koszovói nemzetgyűlést, hogy az új alkotmányban rögzítse és ezáltal tartsa fenn a Koszovó függetlenségének alapjául szolgáló Ahtisaari-tervben említett elveket;

9.  megállapítja, hogy a koszovói intézmények 2011 elején sikeresen kezelték az elnökség körül kialakult válságot; elismerően nyilatkozik Koszovóról, hogy megválasztotta első női államfőjét, és megjegyzi, hogy Jahjaga elnök asszony egyben a legfiatalabb demokratikusan megválasztott államfő Európában;

10.  üdvözlivízummal kapcsolatos párbeszéd beindítását összhangban a Nyugat-Balkán európai perspektívájának érvényesítésére vonatkozó korábbi kötelezettségvállalásaival és függetlenül a tagállamok Koszovó státusza kapcsán elfoglalt álláspontjától, a koszovói lakosság növekvő elszigetelődésének ellensúlyozása érdekében, amely kedvezőtlen hatást gyakorol elsősorban a legkiszolgáltatottabb csoportokra és a fiatalok helyzetére; és várja, hogy a Bizottság a tavasz folyamán benyújtsa a vízummentességre vonatkozó, a többi nyugat-balkáni országra is alkalmazott megközelítésen – nevezetesen a négy problémakört megkülönböztető, végső soron a teljes vízummentességet megcélzó terven – alapuló útitervet; üdvözli a 2011. december 5-i tanácsi következtetéseket, melyek megerősítik, hogy valamennyi feltétel teljesülése esetén Koszovó számára megadható a vízumliberalizáció; hangsúlyozza, hogy az emberek közötti jobb kapcsolatok erőteljes ösztönzői a demokratizálódásnak, és fellendítik a további reformokat a térségben;

11.  hangsúlyozza, hogy a menekültek és a lakóhelyük elhagyására kényszerült személyek visszatérése továbbra is kihívást jelent Koszovó számára; üdvözli a koszovói hatóságok e téren tett erőfeszítéseit, és további központi és helyi szintű erőfeszítések megtételére buzdít a visszaérkezők társadalmi-gazdasági integrációjának biztosítása érdekében, különösen figyelembe véve a visszatérő szerbek, romák, askálik és egyiptomiak sajátos szükségleteit;

12.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az összes érdekelt minisztérium közötti hatékony együttműködést és koordinációt, és a nemzetközi érdekelt felekkel együttműködésben további képzési lehetőségeket kell nyújtani a helyi intézményeknek és koordinációs szerveknek, fejleszteni kell kapacitásaikat és technikai segítséget kell biztosítani számukra; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megoldást találjanak a visszatérőktől eltulajdonított javak visszaszolgáltatásával kapcsolatos problémákra, és biztosítsák a koszovói szerbeket megillető tulajdonjogok helyreállítását;

13.  hangsúlyozza, hogy jelentős előrelépést kell tenni a megállapodás elérése érdekében a jogutódlás és a tulajdonjogok kérdésében Koszovó és a szomszédos országok között;

14.  hangsúlyozza a 2010. szeptemberi ENSZ Közgyűlésen uniós közvetítéssel Szerbia és Koszovó között létrejött megállapodást követően Belgráddal folytatott párbeszéd jelentőségét a regionális együttműködés és a két ország európai perspektívái szempontjából; üdvözli, hogy eddig már kilenc tárgyalási kör zajlott le, melyek számos előzetes megállapodást eredményeztek; az egyik megállapodás 2011. december 2-án született az ország északi részén található határátkelőhelyek integrált igazgatásáról, amely egy közös, integrált nyomon követési rendszer bevezetését foglalja magában; e megállapodás jóhiszemű végrehajtására szólít fel;

15.  ugyanakkor aggasztónak találja, hogy egyes – a két ország polgárai mindennapi életének megkönnyítése szempontjából fontos, pl. népesség-nyilvántartásnak a koszovói hatóságok részére történő átadását, valamint a a vámbélyegzőket érintő – korábbi megállapodásokat a szerb fél nem hajtott maradéktalanul végre, és hogy az utóbbi megállapodás végrehajtásának elmaradása miatt a koszovói kormány 2011 júliusában válaszintézkedésekre szánta el magát; felszólítja a szerb kormányt, hogy mutasson hajlandóságot a párbeszéd céljainak megvalósítására; e tekintetben üdvözli az inkluzív regionális együttműködésről, valamint a határátkelőhelyek integrált igazgatásáról Belgrád és Pristina között 2012. február 24-én létrejött megállapodásokat, és hangsúlyozza e megállapodások jóhiszemű végrehajtásának kiemelkedő fontosságát; e tekintetben sajnálatosnak tartja, hogy a felek között nemrégiben nézeteltérésekre került sor a tekintetben, hogy a koszovói delegáció hogyan értelmezi a lábjegyzetet;

16.  hangsúlyozza, hogy mindkét félnek gyakorlatias megközelítést kell alkalmaznia, amely elkötelezettséget, kitartást és megoldáskeresés iránti felelősségérzetet követel; reméli, hogy hamarosan megállapodás születik a még hátralévő valamennyi kérdésben a régió tényleges stabilitása és a jószomszédi kapcsolatok lehetővé tétele érdekében, továbbá azért, hogy Koszovó szerződéses megállapodásokat köthessen az EU-val;

17.  kiemeli annak fontosságát, hogy a két fél parlamentjét és lakosságát megfelelően tájékoztassák a párbeszéd eredményeiről a folyamat átláthatóságának és legitimációjának biztosítása érdekében; rámutat, hogy az EU-nak is szerepet kellene vállalnia e tájékoztatásban, valamint abban, hogy a felek közeledjenek egymáshoz, és javuljanak az emberek közötti kapcsolatok;

18.  sürgeti az Európai Unió Tanácsát és Bizottságát, hogy a lehető leghamarabb tárgyaljanak Koszovóval egy kereskedelmi megállapodásról, mivel ez döntő fontosságú az ország fejlődése és a munkanélküliség sikeres leküzdése érdekében;

19.  súlyos aggodalmának ad hangot az északon kialakult instabil és feszült helyzet miatt, és határozottan elítéli a térségben zajló, emberéleteket követelő és sérüléseket okozó elfogadhatatlan erőszakot a KFOR-ral és a koszovói hatóságokkal szemben; erőfeszítések megtételére szólít fel a térségben a jogállamiság helyreállítása érdekében, a szervezett bűnözés és a hatóságok ellenőrzésén kívül működő, a térséget biztonságos menedékként használó bűnszervezetek elleni küzdelem fokozása révén; felszólít az úttorlaszok gyors és hiánytalan eltávolítására és a személyek és áruk szabad mozgásának biztosítására, beleértve a határátkelőhelyek nemzetközi közösség és koszovói vámtisztek számára történő hozzáférhetővé tételét, és üdvözli Szerbia elnökének erre vonatkozó nyilatkozatát; felszólítja a szerb kormányt, hogy szüntesse meg a koszovói területen működtetett párhuzamos intézményeit;

20.  hangsúlyozza, hogy az Ahtisaari-terv végrehajtása északon széles körű autonómiát biztosítana a koszovói szerbek számára, biztosítva jogaikat és alapvető szabadságaikat; megismétli, hogy kizárólag a párbeszéd keretében folytatott tárgyalás útján létrejött megállapodás hozhat tartós megoldást, és felszólítja a koszovói kormányt, hogy tegyen meg mindent az északi területen élő polgárai segítését célzó hatékony stratégia kidolgozására és végrehajtására e megállapodás előmozdítása érdekében; sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy továbbra is támogassa a koszovói kormányt az északi helyzet tartós, békés megoldásának megtalálásában;

21.  figyelmezteti a szerb hatóságokat, hogy helyi választások szervezése Koszovóban ellentétes lenne a nemzetközi joggal, és elsősorban az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244. számú határozatával, mivel az aláásná a térség stabilitását és a Koszovóval jelenleg folytatott kétoldalú párbeszédet; rámutat, hogy a szerb állampolgárságú, Koszovóban élő koszovóiak a közelgő szerb országos választásokon való esetleges részvételének feltételeiről a koszovói hatóságokkal az Egyesült Nemzetek Ideiglenes Koszovói Missziója és az EBESZ bevonásával kell megállapodni;

22.  hangsúlyozza, hogy a koszovói hatóságoknak – különösen északon – további lépéseket kell tenniük a szerb kisebbség megsegítése érdekében, hogy teljes mértékben integrálják e kisebbséget a koszovói társadalomba; ennek érdekében üdvözli a koszovói szerbek képviseletének megerősítését a helyi és nemzeti közigazgatásban, ami szükséges ahhoz, hogy jobban előtérbe helyezzék a szerb kisebbség érdekeit és fokozzák képességét a döntéshozatali folyamatban való részvételre, ami hozzájárul Koszovó egységéhez;

23.  üdvözli az Ibar folyótól délre élő szerb közösség Koszovó intézményi keretei iránti fokozott elkötelezettségét, mely a választásokon és a népszámlálásban való jelentős részvételükben is megmutatkozott; hangsúlyozza az e célt szolgáló decentralizációs folyamat alapvető fontosságát, és folyamatos erőfeszítést kér ennek sikerre vitele, és különösen a közigazgatás összes szintje közötti jó együttműködés biztosítása érdekében; kéri a helyi közigazgatás kapacitásának és költségvetésének növelését; reméli, hogy ezt az együttműködési modellt az Ahtisaari-tervben foglaltaknak megfelelően mielőbb ki tudják terjeszteni az északi területre, és felszólít egy hatékony decentralizációs folyamat északon történő végrehajtására is az etnikai feszültségek mérséklése és a stabilitás erősítése érdekében;

24.  hangsúlyozza az EULEX jogállamiság-missziójának fontosságát, mivel érzékelhető bizonyítékát adja annak az elkötelezettségnek, melyet a jogállamiság koszovói előmozdítása iránt az EU egésze és 27 tagállama tanúsít, és uniós kezdeményezéseket sürget e fontos misszió Koszovó egész területén való hatékony végrehajtásának és elfogadottságának megerősítése érdekében; felszólítja a koszovói hatóságokat, hogy erősítsék az EULEX-szel folytatott együttműködésüket, és biztosítsák az EULEX munkájának támogatását a megbízatása által érintett valamennyi területen; tudomásul veszi az EULEX északi területeken kifejtett tevékenységét, és kéri a missziót, hogy fokozza a megbízatása teljesítésére irányuló erőfeszítéseit e térségben; megállapítja, hogy a misszió megbízatását, különösen a tervezést, a műveleteket, az irányítást és a felügyeletet érintő mandátumot a helyi viszonyokhoz való hozzáigazítása céljából jelenleg felülvizsgálják;

25.  elismeri, hogy néhány területen, így például rendőrségi és vámügyi területen jelentős előrehaladás történt, de úgy véli, hogy az e területeken a korrupciós ügyekkel, a szervezett bűnözéssel és a háborús bűnökkel kapcsolatban folytatott fő tevékenységeket meg kell erősíteni annak érdekében, hogy a misszió kézzelfogható eredményeket hozzon; ezzel összefüggésben aggodalmát fejezi ki a hátralékos ügyek nagy mennyisége miatt, melynek hátterében az ENSZ Ideiglenes Koszovói Igazgatási Missziója által az EULEX-nek átadott esetek állnak; hangsúlyozza az EULEX felelősségét végrehajtó hatáskörei, valamint megfigyelésre, útmutatásra és tanácsadásra vonatkozó megbízatása tekintetében; e tekintetben ösztönzi az EULEX-et, hogy tegyen konkrét intézkedéseket a magas szintű korrupciós ügyek előmozdítása érdekében; ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet az ügyészek és bírók munkájának alapvető fontosságára, és kéri az EU tagállamait, hogy biztosítsák e szakemberek kellő számát a megfelelő személyzet kiküldése és – szükség esetén – szerződési eljárások igénybevétele révén a létszámhiány megszüntetése érdekében;

26.  kéri az EU-t és tagállamait, hogy biztosítsanak megfelelő logisztikai hátteret, amely lehetővé teszi, hogy az EULEX személyzete olyan válsághelyzetekben is teljesítse a missziós megbízatást, mint a mitrovicai régióban az északi kapuknál kialakult jelenlegi helyzet; a misszió munkája tekintetében felhívja a figyelmet a folyamatosság biztosításának fontosságára; aggasztja számos tagállam azon bejelentése, miszerint visszavonják a térségből a különleges rendőri egységeket képező kontingenseiket, és a folyamatos helyszíni szükségletekre tekintettel felszólítja őket e döntésük felülvizsgálatára;

27.  hangsúlyozza az EULEX keretében folytatott hatékony belső irányítás, koordináció és együttműködés fontosságát; hangsúlyozza az átláthatóság és az elszámoltathatóság szükségességét az EULEX munkájával kapcsolatban, valamint annak fontosságát, hogy mutasson érzékenységet tevékenységeinek politikai háttere iránt annak érdekében, hogy az állampolgárok szemében megerősítse legitimitását; továbbá hangsúlyozza, hogy fontos szoros kapcsolatban állni a koszovói kormánnyal, valamint a koszovói állampolgárokkal és médiával; sürgeti az EULEX-et, hogy tájékoztassa a koszovói polgárokat küldetésének eredményeiről és törekedjen arra, hogy növelje a misszió iránti bizalmat, és figyeljen oda a polgárok elvárásaira;

28.  úgy véli, hogy az EULEX-nek sürgősen kezelnie kell bizonyos strukturális hiányosságokat, mint például a gyenge belső elszámoltathatóságot és a gyenge külső felügyeletet;

29.  üdvözli, hogy a kulturális és vallási helyek védelmével kapcsolatos felelősséget fokozatosan a helyi rendőrségre ruházzák át, ami a helyi hatóságok működőképességét bizonyítja;

30.  bátorítja a Koszovói Nemzetgyűlést, hogy erősítse szerepét Koszovó demokratikus és jogalkotási folyamataiban; hangsúlyozza, hogy erősíteni kell a Nemzetgyűlésnek a kormányzati tevékenység, és különösen a költségvetési kiadások ellenőrzésében betöltött funkcióját; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Nemzetgyűlés eljárási szabályzata nem egyértelmű, és a testület nem tartja magát a benne foglalt szabályokhoz; hangsúlyozza, hogy feladatai hatékony ellátása érdekében az intézménynek egyértelmű eljárási szabályok mentén és megfelelő kapacitásokkal kell működnie; üdvözli a tervezett csereprogramot, és fokozottabb támogatásra szólít fel a Nemzetgyűlés működési kapacitásának fejlesztése és a testületen belüli szakértelem kialakítása érdekében;

31.  úgy véli, hogy a közelmúltban a média figyelmének középpontjába kerülő csalási ügyeket megfelelően ki kell vizsgálni, tekintet nélkül arra, hogy azokat a parlamentben, a kormányban vagy bármely más intézményben követték el, és szükség esetén a mentelmi jogokat meg kell vonni; felhívja a koszovói parlamentet és intézményeket, hogy egyértelműen határolják el magukat az ilyen magatartástól, és léptessenek életbe olyan intézkedéseket, amelyek az ilyen eseteket a közalkalmazotti tisztségviseléssel összeférhetetlenné nyilvánítják;

32.  hangsúlyozza az Európai Integrációs Bizottság és az Európai Integrációs Minisztérium fontos szerepét, és üdvözli a két intézmény közötti kapcsolatok javulását; felszólítja azonban a koszovói kormányt, hogy erősítse tovább e szerveket és javítsa együttműködésüket;

33.  üdvözli az embertelen bánásmód és illegális szervkereskedelem állítólagos eseteinek vizsgálatával foglalkozó különleges vizsgálótestület EULEX keretében történt létrehozását, amint arra az Európa Tanács 2011. január 25-i állásfoglalásában felszólított; az esetek alapos kivizsgálását kéri; kéri az érintett szereplőket, köztük a koszovói és az albán hatóságokat, hogy tanúsítsanak teljes együttműködést a vizsgálatok során, és kéri valamennyi szomszédos országot, hogy nyújtsanak teljes körű támogatást a vizsgálótestület munkájához;

34.  hangsúlyozza az 1998–1999-es konfliktus során és azt követően eltűnt személyek felkutatására tett további erőfeszítések szükségességét; kiemeli, hogy a családoknak alapvető emberi joga, hogy megtudják, mi lett rokonaik sorsa, és hogy ezek az információk nélkülözhetetlen előfeltételei a közösségek közötti megbékélésnek és a térség békés jövőjének; ezért teljes mértékben támogatja az eltűnt személyekkel foglalkozó munkacsoportnak és az EULEX-munkacsoportnak a kriminalisztikai orvostan koszovói modernizálása érdekében tett erőfeszítéseit; további erőfeszítéseket kér a 2004. márciusi eseményekkel kapcsolatos ügyek kivizsgálása érdekében, mivel ebben az ügyben a bűnügyek kezelését továbbra is akadályozza az együttműködési készség és a hatékonyság hiánya;

35.  hangsúlyozza, hogy a széleskörű és rendszerszintű korrupció továbbra is súlyos problémát okoz az országban, csakúgy, mint a nyugat-balkáni térség többi részében, és ez aláássa a polgárok jogállamiságba vetett bizalmát, továbbá hátrányosan érinti a szolgáltatásokhoz való hozzáférésüket; üdvözli a jogalkotási keret bejelentett, előremutató módosításait, és felszólít ezek gyors és megfelelő végrehajtására, valamint arra, hogy − különösen a bűnüldöző szervek és az igazságszolgáltatás ez irányú kapacitásainak fejlesztése, valamint a közbeszerzési és pályázati eljárások átláthatóságának biztosítása révén − proaktívabb szemlélettel kezeljék ezt a kihívást; hangsúlyozza, hogy proaktív szemléletmódra és fokozottabb együttműködésre van szükség a korrupcióellenes ügynökség, a rendőrség és az ügyészség között; hangsúlyozza, hogy a büntetlenség megszokott légköre és a korrupció hatékony szankcionálásának hiánya ma az egyik legnagyobb probléma Koszovóban, és sürgeti a koszovói hatóságokat, hogy − többek között a legfelső politikai és gazdasági szinten előforduló − korrupciós ügyeket szisztematikusan vigyék bíróság elé;

36.  úgy véli, hogy a jogállamiság kérdése Koszovóban továbbra is súlyos aggályokat támaszt, és sürgős figyelmet igényel; sürgeti a hatóságokat, hogy minél előbb hajtsák végre a Koszovó európai perspektíváját előmozdító és végső soron a lakosság javát szolgáló reformokat;

37.  mélységes aggodalommal tölti el a koszovói szervezett bűnözés által a térségben folyó különböző bűnszervezeti tevékenységekben, többek között a kábítószer- és emberkereskedelemben betöltött szerep; rámutat, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatási szervek még nem rendelkeznek elegendő kapacitással ahhoz, hogy fellépjenek a szervezett bűnözés ellen, és felhívja a koszovói hatóságokat, hogy hozzanak azonnali intézkedéseket e kapacitások bővítése érdekében; felszólítja a koszovói hatóságokat arra is, hogy javítsák a jogalkotási folyamat minőségét és átláthatóságát annak érdekében, hogy szilárd jogi keretet biztosítsanak Koszovó számára és fokozzák a jogrendbe vetett bizalmat;

38.  hangsúlyozza a nemzetközi együttműködés fontosságát a szervezett bűnözés elleni küzdelem érdekében; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a nemzetközi közösség egyes tagjai nem hajlandóak Koszovót mint államot elismerni, és ezért Koszovó nem tudott közvetlen együttműködést kiépíteni az Europollal és az Interpollal; sajnálja azt is, hogy az EULEX-en és az UNMIK-en keresztül folyó információcsere eddig nem működött megfelelően; felszólítja az Europolt és az Interpolt, hogy alakítsanak ki hatékony információáramlást Koszovóval, mégpedig együttműködési megállapodások keretében vagy oly módon, hogy Koszovónak megfigyelői státuszt biztosítanak; hangsúlyozza a FRONTEX és Koszovó közötti információcsere fontosságát;

39.  üdvözli az igazságügyi reformot, ugyanakkor további erőfeszítések megtételére szólít fel a bírák és ügyészek professzionalizmusának és politikai befolyásoktól való függetlenségének biztosítására és körükben a korrupció leküzdésére; ennek megfelelően üdvözli az alkotmánybíróság aktív szerepvállalását a parlamenti folyamatok alkotmányosságának biztosítása, valamint a hivatali mentelmi jog kérdésének tisztázása terén; megjegyzi, hogy a néhány területen elért előrelépés ellenére a koszovói igazságszolgáltatási rendszer továbbra is gyenge, és továbbra is jelentős elmaradás van a bírósági ügyekben; e tekintetben rámutat a reformok szükségességére; hangsúlyozza a jól működő és hatékony tanúvédelmi és tanúáttelepítési programok alapvető jelentőségét az igazságszolgáltatási rendszer megfelelő működése szempontjából, és felszólít a tanúvédelmi törvény azonnali végrehajtására, valamint a koszovói rendőrségen és igazságügyi hatóságon belül tanúvédelmi egységek létrehozására; kéri továbbá az uniós tagállamokat és az EULEX-ben részt vevő többi országot, hogy kötelezzék el magukat a tanúáttelepítési programokban való részvétel mellett; sajnálatosnak tartja, hogy a mitrovicai bíróság még ma sem működik teljes kapacitással, és kéri a koszovói és szerb hatóságokat, hogy az északi térségben élő polgárok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének javítása érdekében oldják meg ezt a problémát;

40.  hangsúlyozza a professzionális, független, elszámoltatható és hozzáférhető köztisztviselői kar fontosságát az állami intézmények megfelelő működése szempontjából; ennek érdekében felszólít a közigazgatási stratégiában foglalt reformok végrehajtásáról szóló cselekvési terv gyors elfogadására; hangsúlyozza, hogy a közigazgatásnak nemi és etnikai megoszlás tekintetében tükröznie kell a koszovói társadalmat, és összetételéről szakmai érdemek alapján, politikai befolyásoktól mentesen működő kinevezési rendszer keretében kell dönteni;

41.  hangsúlyozza, hogy a szabad, pártatlan, erős és független – a szólásszabadságot és az információs szabadságot garantáló nemzetközi médianormákkal összhangban lévő – média a demokrácia sarokköve; ezért felszólítja a kormányt, hogy hozzon létre megfelelő jogi kereteket és biztosítsa ezek tényleges végrehajtását, ideértve a hírnévrontás bűncselekményi mivoltának eltörlését; aggodalommal észrevételezi a média munkájában megfigyelhető folyamatos politikai befolyást, és sürgeti a hatóságokat, hogy haladéktalanul tegyenek lépéseket az újságírók fenyegetésekkel és a nyomásgyakorlás egyéb megnyilvánulásaival – többek között az állami hirdetésekre juttatott finanszírozás szelektív elosztásával – szembeni védelme érdekében, hogy előmozdítsák a független és plurális médiát, biztosítva a koszovói polgárok számára az információkhoz való hozzáférést; felszólít az újságírók védelmére, valamint a rájuk vonatkozó minimális munkavállalói jogok és munkakörülmények lefektetésére; felszólít a média-tulajdonviszonyok átláthatóságának biztosítását célzó intézkedések életbe léptetésére, valamint a közszolgálati műsorszolgáltató pénzügyi és szerkesztői függetlenségének biztosítására, és ennek részeként annak biztosítására, hogy műsoraik – köztük az aktuális kérdésekkel foglalkozó műsoraik – megfelelő hányadát (pl. 20%-át) független producerektől rendeljék meg;

42.  aggasztónak tartja, hogy a diszkrimináció továbbra is súlyos problémákat vet fel az országban, és felszólítja a kormányt egy átfogó, a nemzetközi előírásokkal összhangban álló, diszkrimináció elleni stratégia végrehajtására, amely etnikai származástól, nemtől, kortól, vallástól, szexuális irányultságtól, nemi identitástól vagy fogyatékosságtól függetlenül garantálja a polgárok közötti egyenlőséget annak érdekében, hogy előmozdítsa a toleranciát, mások tiszteletben tartását és megértését, törekedve az emberi jogok tudatosításának növelésére központi és helyi szinten; hangsúlyozza, hogy többet kell tenni az emberi jogi jogsértésekkel szembeni jogorvoslatot célzó jogi és közigazgatási eljárások hatékonyabb végrehajtása érdekében; felhívja a figyelmet különösen a nők, valamint a roma, askáli és egyiptomi közösségek helyzetére, valamint arra, hogy az anyanyelvi oktatás lehetővé tételén keresztül az összes gyermeket be kell vonni az oktatásba; Koszovó etnikai sokszínűségét figyelembe véve sürgeti a hatóságokat, hogy a nemzetközi és európai jogszabályokkal összhangban biztosítsák a hatékony többnyelvű közszolgáltatásokhoz való hozzáférést;

43.  hangsúlyozza az ombudsman intézményének fontosságát a polgárok jogainak és szabadságainak védelme szempontjából, és ösztönzi a kormányt és a Koszovói Nemzetgyűlést, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az ombudsman ajánlásainak végrehajtása érdekében; kéri, hogy az ombudsman intézményére fordítsanak több politikai, adminisztratív és pénzügyi támogatást, mivel az kulcsfontosságú szerepet tölt be az emberi jogok védelme terén; úgy véli, hogy az elégtelen emberi és pénzügyi erőforrások, valamint a megfelelő irodák hiánya továbbra is hátráltatják az ombudsman működését;

44.  sürgeti Koszovó kormányát annak biztosítására, hogy a gyakorlatban is garantálják a kisebbségek tiszteletben tartására és védelmére irányuló alkotmányos rendelkezéseket;

45.  rámutat arra, hogy Koszovó jogi kerete megteremti az alapját a nemek közötti egyenlőség intézményesítésének, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325. számú, a „Nők, béke és biztonság” című határozata végrehajtásának; hangsúlyozza azonban, hogy a szociális normák, a hagyomány, a rossz gazdasági feltételek és a gyenge intézmények – különösen az igazságszolgáltatás – továbbra is lehetővé teszik a meglévő jogszabályok alkalmazása alóli rendszeres kivételeket, ami abban nyilvánul meg például, hogy a nők korlátozottan férnek hozzá vagyonhoz, haboznak pert indítani öröklési jogaik érvényesítésére, illetve nem tudnak szülői felügyeleti jogért folyamodni; rámutat, hogy a nők nem részesülnek kellő védelemben a családon belüli erőszakkal szemben, nincs lehetőségük bírósághoz folyamodni az elkövetett bűncselekmények miatt, a lányok nem férnek hozzá egyenlő módon az oktatáshoz, gazdasági egyenlőtlenség van a férfiak és nők között, és a nők valamennyi szinten továbbra is alulreprezentáltak a politikai döntéshozatalban; mindezek azt bizonyítják, hogy az 1325. határozatot távolról sem tartják be; e tekintetben felszólítja a koszovói hatóságokat, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést e határozat végrehajtása érdekében;

46.  üdvözli a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség terén elért eredményeket, amelyekre példa a 9 hónapig terjedő fizetett szülési szabadság bevezetése; aggodalmának ad hangot azonban amiatt, hogy a lányok körében magas az iskolából való kimaradás aránya, és hogy a nők alulreprezentáltak a munkaerőpiacon, valamint a társadalom meghatározó szegmenseiben; felszólítja a koszovói hatóságokat, hogy aktívabban támogassák a nők munkaerő-piaci részvételét és munkaerő-piaci helyzetük erősítését;

47.  emlékeztet rá, hogy az interkulturális oktatás alapvető szerepet tölt be Koszovóban a nemzetek, etnikai és vallási csoportok közötti tisztelet, elfogadás és tolerancia szellemének erősítésében, amely biztosítja az egyes csoportok identitásának megőrzését és a többi csoport identitásának elismerését; sürgeti a koszovói hatóságokat, hogy biztosítsanak olyan tantervet, amely felöleli a Koszovóban hagyományosan jelen lévő összes közösség történelmét, kultúráját és egyéb sajátosságait, és ezzel erősíti a tolerancia szellemét;

48.  ösztönzi Koszovó kormányát és parlamentjét, hogy dolgozzák ki az állami és magániskolák modern oktatási rendszerét, amely tiszteletben tartja a vallási közösségek és az állam szétválasztását, és a koszovói társadalomban jelen lévő kulturális és vallási sokszínűségen, valamint a tolerancia régóta meglévő hagyományán alapul;

49.  nagyobb erőfeszítések megtételére szólít fel a koszovói kulturális és vallási örökség, különösen a szerb ortodox templomok és kolostorok, valamint egyéb műemlékek védelmére, mivel ezek egyetemes és európai kulturális örökséget képviselnek; ebből a célból a különleges védelmi övezetek hatékony megvalósítására szólít fel, például az e területek mellett vagy ezeken belül folyó illegális építkezések felszámolása, valamint annak biztosítása révén, hogy ezek a területek fenntartható módon integrálódjanak a helyi közösségekbe; felhívja a figyelmet arra, hogy el kell fogadni az Unesco által a Világörökség részének nyilvánított középkori szerb ortodox kolostorok védelméről, valamint a prizreni történelmi központról és a Velika Hoča-ról (Hoça e Madhe) szóló törvényeket; kéri a kulturális örökségként védelemre jogosult helyszíneket tartalmazó átfogó lista elfogadását a jogbiztonság megvalósítása és a félreérthetőség elkerülése érdekében;

50.  e tekintetben hangsúlyozza, hogy javítani kell Koszovó kapcsolatait és képviseltségét a kultúrával és a kulturális örökséggel foglalkozó nemzetközi intézményekben, valamint a nemzetközi sportszervezetekben, különös tekintettel a Nemzetközi Olimpiai Bizottságra, abban a reményben, hogy a koszovói sportolók részt vehetnek a közelgő londoni olimpiai játékokon;

51.  további erőfeszítéseket kér a jelenleg megosztott pristinai egyetem egyesítésére, és felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat arra vonatkozóan, hogy az Európai Unió milyen kezdeményezéseket tehetne a mitrovicai és pristinai karok egyesítése érdekében;

52.  felszólítja a Tanácsot, hogy haladéktalanul engedélyezze a Bizottságnak tárgyalások kezdeményezését egy Koszovóval kötendő keretmegállapodásról, amely Koszovó közösségi programokban való részvételét érinti; tudomásul veszi a Bizottság ajánlását, miszerint a „Kultúra” és az „Európa a polgárokért” programokkal kell kezdeni, azonban hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a lehető leghamarabb kiterjesszék Koszovó részvételét más programokra is;

53.  ismét hangsúlyozza, hogy támogatja a civil társadalom fellépéseit, és kéri a kormányt és a nemzetgyűlést, hogy hozzon létre struktúrákat és platformokat a civil társadalmi szervezetekkel folytatandó párbeszéd számára; ezzel egyidejűleg bátorítja az intézményeket, hogy vegyék figyelembe a civil társadalom üzenetét szociális és gazdaságpolitikáik kidolgozásakor; kiemeli a nem kormányzati szervezetek szerepét a hatóságok – különösen a korrupció elleni küzdelem területén végzett – munkájának nyomon követése, valamint az etnikumok közötti bizalomépítés terén; ösztönzi a párbeszédet a civil társadalom képviselői között azzal a céllal, hogy közös prioritásokat határozzanak meg, és összevonják erőfeszítéseiket a közpolitikák befolyásolása terén;

54.  elismeri, hogy a törvény ugyan garantálja a szakszervezethez való szabad csatlakozás jogát, azonban az alapvető munkajog és a szakszervezeti jogok terén további előrelépésre van szükség; ösztönzi Koszovót, hogy erősítse a szociális párbeszédet a döntéshozatali folyamatban, a szakpolitika kialakításában és a szociális partnerek kapacitásépítésében;

55.  aggasztónak tartja Koszovó gazdasági helyzetét; kiemeli a költségvetési fegyelem és a fenntartható makrogazdasági politikák fontosságát az ország fejlődése szempontjából, és hangsúlyozza, hogy a privatizációt teljes átláthatóság mellett kell lefolytatni; üdvözli a vállalkozásindításra vonatkozó eljárások egyszerűsítését, mivel ezáltal is növelhetők a költségvetés bevételei, és csökkenthető az országban – különösen a fiatalok körében megfigyelhető – kiterjedt munkanélküliség; e tekintetben sajnálatosnak tartja az autonóm kereskedelmi intézkedések meghosszabbításában bekövetkezett késedelmeket;

56.  üdvözli a kkv-k fejlesztéséről szóló 2012–2016-os stratégiát, és felszólítja a kereskedelmi és ipari minisztérium kkv-támogatási hivatalát, hogy hajtsa végre a stratégiát; sürgeti a hivatalt, hogy fokozza erőfeszítéseit a kkv-k elterjedésének elősegítése érdekében azzal, hogy biztosítja a hozzáférést a finanszírozáshoz, csökkenti az adminisztratív terheket és ösztönzi a kkv-k közötti együttműködést Koszovóban, a régióban és az EU-ban;

57.  felszólítja az Európai Unió Tanácsát és Bizottságát, hogy a koszovói helyi, regionális és nemzeti hatóságokkal szoros együttműködésben támogassák a modern, környezetbarát és fenntartható mezőgazdaság és a kkv-k fejlődését a megújuló energia előállítása érdekében;

58.  emlékeztet arra, hogy Koszovó hosszú távú gazdasági fejlődésének fenntarthatóságához csak az nyújthat érdemi perspektívát, ha kereskedelmi megállapodás jön létre az Európai Unió és Koszovó között; üdvözli a Tanács Bizottsághoz intézett azon felkérését, hogy amint elégséges előrelépés történt, tegyen javaslatot a kereskedelmi megállapodás felé vezető útra, és sürgeti a Bizottságot, hogy mielőbb küldje Koszovóba első szakértői misszióját, hogy értékelje az ország előrelépését ezen a területen;

59.  üdvözli a környezetvédelmi célú intézkedéseket; sajnálja, hogy a koszovói hatóságok nem végeztek megfelelő kutatásokat annak felmérésére, hogy egy új széntüzelésű erőmű építése helyett milyen más módokon lehetne kiváltani a Koszovó A és B erőműben termelt energiát; lévén, hogy a szén a rendelkezésre álló fő energiaforrás, elismeri, hogy Koszovó növekvő energiaszükségletét rövid távon szénalapú energiatermeléssel kell lefedni, ugyanakkor felszólít az alternatív, tisztább technológiákba és az áramellátó rendszer energiahatékonyságának – az uniós célokkal összhangban történő – javításába való befektetésre; felszólít annak biztosítására, hogy a megtermelt energia nagyobb arányban származzon megújuló forrásokból, tekintettel arra, hogy a Koszovó A és a Koszovó B erőművet is mielőbb be kell zárni;

60.  figyelembe véve, hogy a megbízható infrastruktúra a fenntartható fejlődés alapvető előfeltétele, hangsúlyozza a közlekedési hálózat fejlesztésének és a szomszédos országok hálózataival való összekötésének fontosságát a személyek és áruk szabad mozgásának biztosítása érdekében; úgy véli, hogy a tömegközlekedés és különösen a vasút költséghatékony és fenntartható alternatívája a közúti közlekedésnek, és kéri a kormányt és a nemzetközi adományozókat, hogy beruházási terveikben részesítsék előnyben ezek fejlesztését és korszerűsítését;

61.  üdvözli, hogy Koszovó megerősíti kapcsolatait a szomszédos országok többségével, és felszólít Koszovó regionális együttműködésbe való teljes körű bevonására; megállapítja, hogy a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) 2011-es koszovói elnöksége rendben lezajlott; ugyanakkor aggasztónak tartja, hogy feszült kapcsolata Szerbiával korlátozza a személyek és áruk szabad mozgását és akadályozza a CEFTÁ-n belüli általános együttműködést;

62.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint Koszovó kormányának, elnökének és parlamentjének.

(1) HL L 336., 2009.12.18., 1. o. (2) HL C 27. E, 2008.1.31., 207. o. (3) HL C 67. E, 2010.3.18., 126. o. (4) HL C 351. E, 2011.12.2., 78. o.

Az Európai Parlament 2012. március 29-i állásfoglalása a Törökország által elért haladásról szóló 2011. évi jelentésről (2011/2889(RSP))

P7_TA(2012)0116 B7-0189/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Törökország által elért haladásról szóló 2011. évi jelentésére (SEC(2011)1201),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, a bővítési stratégiáról és a 2011-2012-re vonatkozó legfontosabb kihívásokról szóló közleményére (COM(2011)0666),

–  tekintettel a Törökország csatlakozás felé tett előrehaladásáról szóló 2006. szeptember 27-i(1), az EU és Törökország közötti kapcsolatokról szóló 2007. október 24-i(2), a Törökország által elért haladásról szóló 2007. évi jelentésről szóló 2008. május 21-i(3), a Törökország által elért haladásról szóló 2008. évi jelentésről szóló 2009. március 12-i(4), a Törökország által elért haladásról szóló 2009. évi jelentésről szóló 2010. február 10-i(5), a Törökország által elért haladásról szóló 2010. évi jelentésről szóló 2011. március 9-i(6), és a nők a török társadalmi, gazdasági és politikai életben betöltött szerepéről szóló 2005. július 6-i(7) és 2007. február 13-i(8) állásfoglalására,

–  tekintettel a Törökországgal kapcsolatos, 2005. október 3-i tárgyalási keretre,

–  tekintettel a Török Köztársasággal létrejött csatlakozási partnerség elveiről, prioritásairól és feltételeiről szóló, 2008. február 18-i 2008/157/EK tanácsi határozatra(9) („csatlakozási partnerség”), valamint a csatlakozási partnerségről szóló korábbi, 2001., 2003. és 2006. évi tanácsi határozatokra,

–  tekintettel a 2010. december 14-i és 2011. december 5-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel 2005. október 3-án, a tárgyalási keret Tanács által történő jóváhagyását követően megkezdődtek a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások, és mivel e tárgyalások megnyitása egy hosszú és nyitott kimenetelű, szigorú feltételességen és a reformok iránti elkötelezettségen alapuló folyamat kezdete,

B.  mivel Törökország elkötelezte magát a reformok, a jószomszédi kapcsolatok és az Unióhoz való fokozatos közeledés mellett, és mivel ezekre az erőfeszítésekre olyan lehetőségként kell tekinteni, amely lehetővé teszi Törökország számára a modernizálódást és demokratikus intézményeinek, a jogállamiságnak, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának a megerősítését és további fejlesztését,

C.  mivel az EU-hoz mint közös értékeken, lojális együttműködésen és kölcsönös szolidaritáson nyugvó közösséghez való csatlakozás előfeltétele a 2006. decemberi Európai Tanács következtetéseivel összhangban továbbra is a koppenhágai kritériumoknak és az EU integrációs kapacitásának történő teljes körű megfelelés,

D.  mivel a Bizottság a 2011. évben elért haladásról szóló jelentésében megállapította, hogy Törökországnak kiemelt szerepe van az Európai Unió biztonsága és jóléte szempontjából, hogy a Törökország által az Európai Unió számára jelentett előnyöket több döntő fontosságú területen előremutató menetrend és a tárgyalási folyamat hiteles megközelítése mellett lehet maradéktalanul kiaknázni, és hogy továbbra is alapvetően fontos, hogy Törökország folytassa a politikai kritériumokkal kapcsolatos reformokat, melyek terén további jelentős erőfeszítéseket kell tennie az alapvető jogok biztosítása érdekében,

E.  mivel a Bizottság egy megújított pozitív menetrendet vezetett be az EU és Törökország között annak érdekében, hogy közösen, proaktívan alakítsák a jövőt; mivel ez a pozitív menetrend az EU és Törökország közötti kapcsolatok szilárd alapjaira épül, és továbbviszi a reformfolyamatot; mivel ez az új kezdeményezés nem helyettesíti a csatlakozási tárgyalásokat, hanem a reformok támogatása és a török polgárok jogainak és szabadságainak bővítése érdekében kiegészíti azokat,

F.  mivel Törökország – immár hatodik éve – nem hajtja végre az EK és Törökország közötti társulási szerződésben és annak kiegészítő jegyzőkönyvében szereplő rendelkezéseket,

G.  mivel saját érdekében és a stabilitás javítása, a jószomszédi kapcsolatok és az előremutató politikai és gazdasági partnerségek előmozdítása céljából az ENSZ Chartájának rendelkezéseivel és a nemzetközi joggal összhangban Törökországnak fokoznia kell a nyitott bilaterális kérdések megoldására irányuló erőfeszítéseit, ideértve a rendezetlen jogi kötelezettségeket, valamint a szomszédos országokkal meglévő szárazföldi és tengeri határokkal, valamint légtérrel kapcsolatos vitákat is,

H.  mivel Törökország gazdasága az elmúlt évtizedben háromszorosára nőtt, az elmúlt évben pedig majdnem 10%-kal növekedett, és a világ leggyorsabban növekvő gazdaságainak és hét legnagyobb feltörekvő gazdaságának egyikeként tartják számon; mivel az Európai Unió és Törökország közötti kereskedelem értéke 2010-ben összesen 103 milliárd euróra rúgott, ezzel Törökország az Unió hetedik legfontosabb, az Unió pedig Törökország első számú kereskedelmi partnere lett, továbbá a törökországi közvetlen külföldi tőkebefektetések 80%-a az Európai Unióból érkezett; mivel az uniós vállalkozások több mint 13 000 céget hoztak létre Törökországban; mivel azonban Törökország egy főre jutó GDP-je a legtöbb tagországhoz, különösen pedig a legversenyképesebbekhez viszonyítva továbbra is alacsony; mivel egy viszonylag alacsony egy főre jutó GDP-vel rendelkező nagy tagjelölt ország különleges kihívásokat támaszt a jelenlegi uniós tagállamokhoz való gazdasági és társadalmi közelítés területén; mivel a gazdasági növekedésnek a környezeti fenntarthatóság elvét is tiszteletben kell tartania; mivel Törökország és az EU egyaránt nyerhet a folytatódó gazdasági integrációval,

I.  mivel a stabilitásról, a demokráciáról és a biztonságról szóló EU–Törökország közötti párbeszéd és együttműködés stratégiai fontossággal bír a tágabb értelemben vett Közel-Kelet szempontjából; mivel a szilárd világi államra épülő Törökország egy hatékony reformfolyamat keretében ösztönzőleg hathat a demokratizálódó, társadalmi-gazdasági reformok és a demokratikus átmenet megvalósításán munkálkodó arab államokra; mivel a kül- és szomszédságpolitikáik fokozatos összehangolásáról folytatott EU–Törökország közötti strukturált párbeszéd egyedülálló szinergiákat hozna létre, amelyek támogatnák különösen a teljes földközi-tengeri térség és általánosan a Közel-Kelet demokratizálódását és társadalmi-gazdasági reformját, többek között az Irán jelentette kihívások kapcsán;

J.  mivel Törökország az Uniónak a kaukázusi és Kaszpi-tengeri kőolaj- és földgázforrások felé vezető egyik fő energiafolyosója, és Irak és annak fejlődő nyersolaj- és földgázpiacai stratégiai közelségében fekszik; mivel a tervezett Nabucco földgázvezeték az Unió energiabiztonsága szempontjából továbbra is kiemelt jelentőséggel bír; mivel Törökország és Azerbajdzsán 2011. október 25-én megállapodást kötött az azeri földgáz Törökország területén történő szállításáról, ennek révén pedig megnyílik a Déli Gázfolyosó, erősödik a tervezett Nabucco csővezeték és a török–görög–olasz rendszerösszekötő gázellátása, ezáltal pedig fokozódik az Unió energiabiztonsága; mivel Törökország a megújuló energia terén figyelemreméltó nap-, szél- és geotermikusenergia-forrásainak köszönhetően jelentős lehetőségekkel rendelkezik;

K.  mivel a Balkán tartós békéje, stabilitása és jóléte stratégiailag egyaránt fontos az EU és Törökország számára;

Kölcsönös függőség és kötelezettségvállalás

1.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió, tagállamai és Törökország kölcsönösen függenek egymástól; elismeri Törökország gazdasági és növekedési potenciálját, valamint az energiabiztonság és a régió stabilitása terén betöltött fontos szerepét; hangsúlyozza, hogy e kölcsönös függőséget kiegészíti az Unió és Törökország kül- és biztonság-, valamint szomszédságpolitikája közötti lehetséges szinergiák képviselte érték, amely mindkét fél számára előnyöket és fokozottabb ösztönzést jelent; mindazonáltal úgy véli, hogy e kölcsönös függőség csak akkor vezethet pozitív eredményekhez, ha keretet kap, melynek formája a kölcsönös kötelezettségvállalás, a stratégiai párbeszéd és hatékony együttműködés, a reformfolyamat és a reformok sikeres végrehajtása terén mutatott teljesítmény, Törökország szomszédos uniós államokkal ápolt jószomszédi kapcsolatai;

2.  üdvözli és támogatásáról biztosítja a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy egy új, a közös érdeklődésre számot tartó területek széles skálájára kiterjedő pozitív menetrendet dolgozzon ki, amelynek célja, hogy új dinamizmust vigyen az EU–Törökország közötti kapcsolatokba, mindkét fél számára kézzelfogható eredményekkel és előnyökkel járjon, és megteremtse annak lehetőségét, hogy az EU továbbra is hivatkozási alapul szolgáljon a folyamatos törökországi reformok számára és közelebb vigye Törökországot a csatlakozáshoz szükséges kritériumok teljesítéséhez; támogatja az EU által aláírt szabadkereskedelmi megállapodásokról folyó párbeszédet Törökországgal, amely a vámunió keretében potenciális hatással van Törökországra; álláspontja szerint újult erőfeszítéseket kell tenni a jogérvényesülés és alapvető jogok fejezeteinek megnyitására vonatkozó feltételek megteremtésére; ismételten hangsúlyozza, hogy a Törökország és a szomszédos tagállamok közötti kapcsolatok kulcsfontosságú tényezőt képeznek a tárgyalások és a párbeszéd felújításához;

3.  megállapítja, hogy Törökország az egyetlen tagjelölt ország, amelyre nem terjed ki a vízumliberalizáció; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megkönnyítsék az üzletemberek, egyetemi oktatók, diákok és a civilszervezetek képviselőinek Európai Unióba való beutazását; támogatja a Bizottságnak és a tagállamoknak a vízumkódex végrehajtására, a vízumkövetelmények összehangolására és egyszerűsítésére, valamint a vízumkiadást segítő új törökországi központok létrehozására irányuló erőfeszítéseit; arra ösztönzi Törökországot, hogy további késedelem nélkül írja alá és hajtsa végre az EU és Törökország közötti visszafogadási megállapodást, és gondoskodjon arról, hogy a megállapodás hatálybalépéséig a meglévő kétoldalú megállapodások maradéktalanul végre legyenek hajtva; hangsúlyozza az Unió és Törökország között a migrációs ügyekben, valamint az emberkereskedelem elleni küzdelem és a határellenőrzés tekintetében folytatott együttműködés fokozásának jelentőségét, ami azért is fontos, mert az illegális bevándorlók nagy százaléka Törökországon keresztül lép be az Unió területére; kéri Törökország és az EU vízumpolitikáinak fokozatos közelítését a harmadik országok állampolgárai tekintetében; úgy véli, hogy a visszafogadási megállapodás aláírását követően a Tanácsnak fel kell hatalmaznia a Bizottságot, hogy párbeszédet kezdeményezzen a vízumok tekintetében, és megállapítsa a vízumliberalizációra vonatkozó ütemtervet;

A koppenhágai kritériumok teljesülése

4.  elismerését fejezi ki a választási folyamatot illetően a 2011 júniusában rendezett általános választások alkalmából, amelyeken magas volt a részvételi arány, és a nemzetközi megfigyelők dicsérettel nyilatkoztak róla, mert demokratikusnak találták, és élénk civil társadalmi tevékenység alakította; újból hangsúlyozza, hogy a választási törvényt és a politikai pártokra vonatkozó törvényt át kell alakítani a parlamenti képviselethez szükséges 10%-os küszöb lejjebb vitelével, amely a legmagasabb küszöb az Európa Tanács tagállamai körében, és nem jeleníti meg kellőképpen a török társadalom sokszínűségét; felszólít a török nagy nemzetgyűlésben a politikai pártok megalakítása előtt álló valamennyi akadály elmozdítására;

5.  elismeréssel veszi tudomásul, hogy a Török Köztársaság új kormánya uniós ügyekért felelős külön minisztérium létrehozásáról döntött, ami arról tanúskodik, hogy tudatában van a megújított erőfeszítések, kötelezettségvállalás és párbeszéd rendkívüli fontosságának;

6.  emlékeztet a török nagy nemzetgyűlés Törökország demokratikus rendszerének középpontjaként betöltött alapvető szerepére, ezért hangsúlyozza, hogy a nemzetgyűlésnek nagyobb szerepet kell adni, hogy valamennyi politikai párt számára – a fékeken és ellensúlyokon alapuló – platformot biztosítson a demokratikus párbeszédben való részvételhez és a nyílt reformfolyamat előmozdításához;

7.  emlékeztet arra, hogy folytatni kell a 2010. évi alkotmányos reformcsomag végrehajtását, és felszólítja a Bizottságot, hogy a haladásról szóló 2012. évi jelentésbe foglaljon bele részletes elemzést a végrehajtási folyamat előrehaladásáról;

8.  teljes támogatásáról biztosítja Törökországot új, polgári alkotmánya kidolgozásában, amely az Európai Unió Alapjogi Chartájának teljes mértékben megfelelve a demokráciát, a jogállamiságot, az alapvető jogok és szabadságjogok (különösen a véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság) garanciáit, a pluralizmust, az integrációt, a jó kormányzást, az elszámoltathatóságot és a török társadalom egységét előmozdító valódi alkotmányos reformra nyújt egyedülálló lehetőséget; felszólítja valamennyi politikai pártot és érintett szereplőt, hogy fejezze ki támogatását és tanúsítson pozitív és építő hozzáállást az új alkotmány konszenzuson és konstruktív kompromisszumon alapuló megtárgyalása iránt; hangsúlyozza, hogy folytatni kell az alkotmány kidolgozásának előkészületi munkáit, és e tekintetben örömmel veszi tudomásul egyrészt az arra vonatkozó döntést, hogy az alkotmányügyi egyeztetőbizottságban egyenlően képviseltesse magát minden politikai erő, másrészt az arra vonatkozó vállalást, hogy az alkotmány kidolgozását a lehető legszélesebb körű, a társadalom minden rétegére kiterjedő konzultációra alapozzák, a török civil társadalmat valóban megmozgató folyamat részeként; hangsúlyozza, hogy az új alkotmánynak minden törökországi csoport és egyén jogait védenie kell, garantálnia kell a hatalmi ágak szétválasztását, biztosítania kell az igazságszolgáltatás függetlenségét semlegességét és a katonaság teljes körű polgári felügyeletét, valamint elő kell mozdítania egy befogadó török polgárságot;

9.  arra ösztönzi Törökországot, hogy használja fel az alkotmány kidolgozásának folyamatát mint alkalmat arra, hogy realisztikusabb és demokratikusabb identitást alakítson ki, amely lehetővé teszi a török többség mellett valamennyi etnikai és vallási közösség – köztük a kurdok, a lázok, a cserkeszek, a romák, az alevik, a szírek, az arabok, a görögök, az örmények, a zsidók és mások – teljes elismerését; arra ösztönzi Törökországot, hogy vegye fontolóra a decentralizációs folyamat elindítását és valódi helyi önkormányzatok kialakítását a lakosság különféle rétegei által támasztott igények kielégítése érdekében, továbbá ismerje fel, hogy a modern állampolgárság nem etnikai alapokon nyugszik, és tegye az új polgári alkotmány részévé az anyanyelvvel kapcsolatos jogok védelmét;

10.  hangsúlyozza a kormány és az ellenzék közötti derűs és építő jellegű kapcsolatoknak mint a hatékony reformfolyamat előfeltételének fontosságát; emlékeztet arra, hogy egy valóban demokratikus és plurális társadalomnak mindenkor a kormány és az ellenzék alkotta két pilléren, valamint a kettő közötti folyamatos párbeszéden és együttműködésen kell nyugodnia; ezzel összefüggésben aggodalmának ad hangot a török nagy nemzetgyűlés tagjait érintő folyamatban lévő perek és előzetes letartóztatások hosszú időtartama miatt, valamint a fő ellenzéki párt vezetője, Kemal Kılıçdaroğlu parlamenti mentességének megszüntetése céljából elindított bírósági vizsgálattal kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy amennyiben a parlamenti képviselőknek úgy kell ellátniuk feladataikat, hogy közben bűnvádi eljárás fenyegeti őket, nem lehet garantálni a demokráciát és a véleménynyilvánítás szabadságát;

11.  üdvözli a hadsereg civil ellenőrzésének javítására tett folyamatos erőfeszítéseket, különösen a 2010 decemberében elfogadott számvevőszéki törvényt, melynek célja a katonai kiadások civil ellenőrzésének biztosítása; a katonai kiadások feletti teljes mértékű számvevőszéki felügyelet végrehajtását szorgalmazza; felszólít arra, hogy a csendőrséget és a fegyveres erőket vonják a polgári ítélkezés hatálya alá és a csendőrséget az ombudsman ellenőrzése alá; hangsúlyozza azonban annak szükségességét, hogy biztosítsák a fegyveres erők operatív kapacitását, tekintettel Törökország NATO-tagságának fontosságára;

12.  hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatási rendszer reformja nélkülözhetetlen előfeltétele annak, hogy Törökország modernizálási törekvései sikerre vezessenek, és hogy e reformnak korszerű, hatékony, teljesen független és pártatlan igazságszolgáltatási rendszert kell eredményeznie, amely minden polgár számára garantálja a megfelelő törvényes eljárást; üdvözli e tekintetben, hogy jogszabályt fogadtak el a bírói és ügyészi főtanácsról, valamint az alkotmánybíróságról, a Velencei Bizottsággal folytatott szoros konzultáció mellett; ösztönzi a török kormányt, hogy hajtsa végre a Velencei Bizottság 2011. évi ajánlásait, különös tekintettel a bírói és ügyészi főtanácsba való beválasztás módjára, az igazságügyi miniszternek a szervben betöltött szerepére, valamint a bírák és ügyészek kinevezésének módjára; felszólít a bírói és ügyészi főtanács döntéseivel kapcsolatos átláthatóság és igazságügyi ellenőrzés biztosítására; rámutat, hogy további intézkedésekre van szükség a főtanács első fokon hozott, előléptetéseket, más helyre történő áthelyezéseket és fegyelmi szankciókat érintő határozatainak bírósági felülvizsgálata lehetőségének megteremtése érdekében; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy döntés született külön emberi jogi főigazgatóság létrehozásáról az igazságügy-minisztériumon belül, amely felelős azért, hogy Törökország teljes mértékben, hatékonyan és időben végrehajtsa az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteit; ezzel összefüggésben sajnálatosnak tartja az Emberi Jogok Európai Bíróságához érkező új beadványok növekvő számát; a helyes irányba tett első lépésként értékeli az igazságszolgáltatási rendszer reformjára, különös tekintettel a letartóztatási kritériumokra irányuló új javaslatokat;

13.  úgy véli, hogy az alkotmánybíróságról szóló új jogszabálynak biztosítania kell, hogy ezen igazságszolgáltatási szint hatásköre kiterjedjen a török jog Törökország által ratifikált nemzetközi megállapodásokkal – például az emberi jogokról szóló európai egyezménnyel – való összeegyeztethetőségének értékelésére és felülvizsgálatára;

14.  aggodalmának ad hangot a Dink-ügyben hozott legutóbbi ítélet miatt; hangsúlyozza annak alapvető fontosságát, hogy Hrant Dink meggyilkolását teljes mértékben kivizsgálják és a felelősöket bíróság elé állítsák, ezzel összefüggésben hangsúlyozza az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2010-es ítéletét, amely szerint Törökország nem folytatott tényleges vizsgálatot Dink meggyilkolásának ügyében; ezt a pert Törökországban a jogállamiság és az igazságszolgáltatás függetlenségének próbájaként értékeli;

15.  ismételten hangsúlyozza aggályait azzal kapcsolatban, hogy az igazságszolgáltatási eljárásokat máig nem fejlesztették arra a szintre, hogy hatékonyságuk és szabályaik biztosítsák a tisztességes és gyors eljáráshoz való jogot, többek között az eljárás korai szakaszában a terhelő bizonyítékokhoz és a tárgyalási dokumentumokhoz való hozzáférést és valamennyi gyanúsított számára az elégséges garanciákat biztosítsák; mélységes aggodalmának ad hangot az előzetes letartóztatások túlságosan hosszú időtartama miatt, amely jelenleg akár tíz év is lehet, és amely tényleges büntetést jelent eljárás lefolytatása nélkül; ösztönzi a török nagy nemzetgyűlést, hogy az emberi jogokról szóló európai egyezménnyel és az Európa Tanács más normáival összhangban változtassa meg az előzetes letartóztatásról szóló törvényt, és az Európai Unióban alkalmazott előzetes letartóztatási időtartamok átlagával összhangban szabja meg az előzetes letartóztatás időtartamának felső határát; kéri a kormányt, hogy folytassa reformjait és vizsgálja felül a terrorizmus elleni törvényt és a török büntető törvénykönyvet; felszólít, hogy a Parlament törökországi újságírók pereinek megfigyelésével foglalkozó eseti küldöttsége továbbra is kísérje figyelemmel a fejleményeket; riasztónak tartja a fiatalkorú fogvatartottak magas számát, amely a 12 és 18 év közöttiek korcsoportjában 2500 főt tesz ki;

16.  annak biztosítására kéri a török kormányt, hogy az ügyekkel kapcsolatos állandó elmaradások kezelése érdekében a regionális fellebbviteli bíróságok mielőbb kezdjék meg működésüket, amire jogilag 2007 júniusáig kellett volna sor kerülnie, és e célból a bírák képzésére összpontosítsanak;

17.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden polgárnak joga van a megfelelő védelemhez a bírósági ügyekben, és emlékeztet az államnak a jogi védelemhez való hozzáférés garantálásával kapcsolatos felelősségére; arra is emlékeztet, hogy az ügyvédek polgári és büntetőjogi mentességet élveznek a bíróság, törvényszék vagy más jogi vagy közigazgatási hatóság előtti szakmai megjelenéseik során írásbeli beadványok vagy szóbeli előterjesztések formájában jóhiszeműen tett kijelentéseik tekintetében; Törökországtól annak biztosítását kéri, hogy az ügyvédek megfélemlítés, akadályozás, zaklatás és visszaélésszerű beavatkozás nélkül tudják ellátni szakmai feladataikat;

18.  hangsúlyozza, hogy az állítólagos puccstervekkel – mint például az Ergenekon és a Sledgehammer – kapcsolatos nyomozásoknak bizonyítaniuk kell a török demokratikus intézmények és igazságszolgáltatás erejét és megfelelő, független, pártatlan és átlátható működését, valamint az alapvető jogok iránti szilárd és feltétlen elkötelezettségét; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy ezekben az ügyekben a vádlottakkal szemben állítólag nem következetes bizonyítékokat használtak fel; felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse szorosan figyelemmel a fent említett ügyeket, és a 2012. évben elért haladásról szóló jelentésnek kiegészítésében tegye közzé részletesebb megállapításait;

19.  megnyugvását fejezi ki Ahmet Şik, Nedim Şener, Muhammet Sait Çakir és Coşkun Musluk újságírók tárgyalásig való szabadlábra helyezése miatt, amit az alapvető jogok tiszteletben tartásához való visszatérés fontos lépéseként értékel Törökország részéről; hangsúlyozza azonban, hogy szabadlábra helyezésük nem feledtetheti el azt a tényt, hogy több tucat újságírót továbbra is fogva tartanak;

20.  ismételten hangsúlyozza aggályait amiatt, hogy büntetőeljárást indítanak az emberi jogok védelmezői, aktivisták és olyan újságírók ellen, akik bizonyítékokat hoznak nyilvánosságra az emberi jogok megsértéséről, vagy szót emelnek egyéb közérdekű kérdésekben, hozzájárulva a plurális társadalmi vitához; hangsúlyozza, hogy az ilyen eljárások kihatnak az igazságügyi rendszer nyilvánosság által érzékelt függetlenségére és pártatlanságára; úgy véli, hogy a vélemények kriminalizálása a legnagyobb akadálya az emberi jogok teljes körű védelmének Törökországban, és elítéli a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és az egyesülés szabadságának aránytalan korlátozását;

21.  aggályosnak tartja a török terrorizmus elleni törvény és a török büntető törvénykönyv által biztosított tág értelmezési és alkalmazási lehetőséget, különösen azokban az esetekben, amikor a terrorista szervezetbeli tagság nem bizonyított, és amikor egy cselekményt vagy kijelentést egy terrorista szervezet céljaival egybeesőnek minősítenek; aggodalmának ad hangot a rendőrségeken és a börtönökben tapasztalható kínzásról és rossz bánásmódról szóló folytatódó beszámolók, a tüntetések alatt a rendőrtisztek általi túlzott erőalkalmazás és az állami tisztviselők állítólagos emberi jogi visszaélések miatti bíróság elé állítását illetően elért előrelépés hiánya miatt; sürgeti Törökországot, hogy kezelje prioritásként a terrorizmus elleni törvény felülvizsgálatát, és a vonatkozó jogszabályok módosítása révén maradéktalanul tegyen eleget nemzetközi emberi jogi kötelezettségeinek; üdvözli, hogy döntés született a bírák és ügyészek munkahelyi képzéséről a véleménynyilvánítás szabadsága, a sajtószabadság és az Emberi Jogok Európai Bírósága alapvető szerepének témakörében; sürgeti a török kormányt, hogy rendőrségi állományának biztosítson rendszeres és megfelelő képzést az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatáról; hangsúlyozza egy hatékony rendőrségi jogorvoslati mechanizmus létrehozásának szükségességét; jogaik védelme során az egyes állampolgárok török bíróságokhoz való hozzáférésének javítására irányuló további intézkedéseket tartana örvendetesnek, hogy csökkenjen a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához benyújtott ügyek száma;

22.  kitart amellett, hogy az újságírók ellen folyamatban lévő pereket átláthatóan kell lebonyolítani, a jogállamiság tiszteletben tartása és megfelelő feltételek biztosítása mellett, így például a megtartott meghallgatás típusához igazodva megfelelő helyszíneket kell biztosítani, pontos átiratokat kell kiosztani a letartóztatottaknak, valamint tájékoztatni kell az újságírókat az ellenük felhozott vádakról, így biztosítva, hogy a per körülményei ne legyenek kedvezőtlen hatással az ítéletre; mélységes aggodalommal töltik el azok a körülmények, amelyek között a letartóztatott újságírókat tartják; sajnálatosnak tartja a letartóztatott újságírók számára és az újságírók ellen jelenleg indított ügyek számára vonatkozó pontos adatok hiányát; felszólítja a török hatóságokat, hogy hozzák nyilvánosságra ezeket az információkat;

23.  emlékeztet arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság a legfontosabb európai értékek körébe tartozik, és hogy egy valóban demokratikus, szabad és plurális társadalomban biztosítani kell a véleménynyilvánítás tényleges szabadságát; emlékeztet arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nemcsak az elfogadott vagy az ártalmatlannak tekintett információkra vagy eszmékre terjed ki, hanem az emberi jogokról szóló európai egyezmény értelmében az olyan információkra és eszmékre is, amelyek „az államot vagy a lakosság bármely részét sértik, megbotránkoztatják vagy zavarják”; sajnálja, hogy számos jogszabály, így például a büntető törvénykönyv 301. és 318. cikke, 220. cikkének (6) bekezdése, együtt olvasva a 314. cikk (2) bekezdésével, a büntető törvénykönyv 285. és 288. cikke, a terrorizmus elleni törvény 6. cikke és 7. cikkének (2) bekezdése továbbra is korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát; hangsúlyozza, hogy sürgős jelleggel intézkedéseket kell hozni azoknak a jogszabályoknak az eltörlésére, amelyek lehetővé teszik a médiát érintő aránytalanul magas bírságok kiszabását – ami egyes esetekben megszűnésükhöz vagy az újságírók vagy szerkesztőik öncenzúrájához vezet –, és az internetről szóló 5651/2007. számú törvény megreformálására, amely korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát és a polgárok információhoz való hozzáférését, valamint lehetővé teszi internetes oldalak aránytalan mértékű és időtartamú betiltását; megismétli ezért korábbi felhívásait, hogy véglegesítsék a véleménynyilvánítási szabadságra vonatkozó jogi keret felülvizsgálatát, és azt késedelem nélkül hozzák összhangba az emberi jogokról szóló európai egyezménnyel és az EJEB ítélkezési gyakorlatával;

24.  támogatja a Bizottság új megközelítését, miszerint az igazságszolgáltatási, alapjogi, valamint a bel- és igazságügyi kérdésekkel a tárgyalások korai szakaszában kíván foglalkozni, a vonatkozó fejezetek egyértelmű és részletes cselekvési tervek alapján történő megnyitásával, és ugyanezen fejezetek legutolsók közötti, teljes mértékben meggyőző, jó eredmények alapján történő lezárásával; úgy véli, hogy mivel a törökországi igazságszolgáltatási rendszer folyamatos reformja és az emberi jogok és alapvető szabadságjogok rendkívüli fontossággal bírnak, újult erőfeszítéseket kell tenni az igazságszolgáltatásról és alapvető jogokról szóló 23. fejezetre vonatkozó átvilágítási jelentés elkészítése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy a pozitív menetrenddel összhangban mérlegelje a bel- és igazságügyekre vonatkozó 24. fejezet megnyitásához vezető lépéseket is;

25.  sürgeti Törökországot, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága által az Erçep kontra Törökország ügyben hozott ítélettel összhangban ismerje el a kötelező katonai szolgálat lelkiismereti okokra hivatkozva történő megtagadásához való jogot; aggodalommal veszi tudomásul, hogy nem hajtották végre az Emberi Jogok Európai Bírósága által az Ulke kontra Törökország ügyben hozott 2006-os ítéletet, amely jogszabály elfogadását írta elő a katonai szolgálatot lelkiismereti okokra hivatkozva megtagadók ismételt üldözésének megelőzése érdekében;

26.  üdvözli az előrelépést az Európa Tanács Korrupcióellenes államok csoportja (GRECO) által 2005-ös értékelő jelentéseiben tett csaknem összes ajánlás végrehajtása terén; hangsúlyozza, hogy további előrelépésre van szükség a korrupció elleni jogalkotás és általános intézkedések terén, és kéri, hogy növeljék a korrupció elleni küzdelemben részt vevő intézmények erejét és függetlenségét; felszólítja a kormányt, hogy hajtsa végre a GRECO fennmaradó ajánlásait;

27.  sürgeti azon alkotmányos rendelkezések teljes körű alkalmazását, amelyek biztosítják a tüntetések szervezéséhez való jogot, és kéri a belügyminisztériumot, hogy végezze el a gyülekezésről és tüntetésekről szóló törvény felülvizsgálatát;

28.  örömmel veszi tudomásul az alapítványokról szóló 2008. februári törvény 2011 augusztusában elfogadott módosítását és a nem muzulmán közösségek ingatlanainak visszaszolgáltatását érintő hatály kibővítését, és hangsúlyozza annak maradéktalan végrehajtását; emlékeztet azonban arra, hogy sürgősen folytatni kell a rendkívüli fontosságú és alapvető reformokat a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság terén, többek között lehetővé kell tenni, hogy a vallási közösségek jogi személyiséget szerezhessenek, meg kell szüntetni a papok képzésére, kijelölésére és jogutódlására vonatkozó korlátozásokat, el kell ismerni az alevi kultuszhelyeket, az Emberi Jogok Európai Bírósága vonatkozó esetjogával összhangban lévő és a Velencei Bizottság véleményét tükröző jogi szabályozást kell kialakítani, valamint teljes körűen el kell ismerni valamennyi vallási közösség jogait; felszólítja a török kormányt annak biztosítására, hogy az i.e. 397-ben alapított Szent Gábriel kolostort ne fosszák meg annak földterületeitől, és hogy azt teljes egészében megóvják;

29.  emlékeztet arra, hogy az oktatás központi szerepet játszik a befogadó és sokszínű, a vallási közösségek és kisebbségek tiszteletén alapuló társadalom építésében; arra ösztönzi a török kormányt, hogy szenteljen különös figyelmet az iskolákban használt oktatási anyagoknak, amelyeknek tükrözniük kell a török társadalom etnikai és vallási pluralizmusát, meg kell szüntetniük a megkülönböztetést és az előítéleteket és elő kell mozdítaniuk a vallási és kisebbségi közösségek teljes körű elfogadását, és hangsúlyozza, hogy tárgyilagos oktatási anyagokra van szükség; üdvözli a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó bizottság létrehozását az oktatási minisztériumon belül; megkönnyebbülve állapítja meg, hogy szabadon engedték azokat a diákokat, akiket 18 hónapig tartottak jogellenesen fogva azután, hogy az ingyenes oktatásra szólítottak fel;

30.  megismétli, hogy erősíteni kell a kohéziót a török régiók körében, valamint a vidéki és városi térségek között; ebben az összefüggésben kiemeli az oktatás különleges szerepét, valamint azt, hogy meg kell szüntetni az oktatás minőségében és az oktatásban való részvételi arányban tapasztalható állandósult regionális különbségeket;

31.  felszólítja Törökország kormányát, hogy tartsa tiszteletben a magas iskolázottsági arányra vonatkozó kötelezettségvállalását, és biztosítsa, hogy az új oktatási reform tükrözze annak szükségességét, hogy a gyermekek, különösen a vidéki régiókban élő leánygyermekek a minimális iskolaköteles koron túl is az iskolarendszeren belül maradjanak, és hogy a gyermekek lehetőséget kapjanak a továbbtanulásukkal kapcsolatos döntések meghozatalára, ha elérik azt a kort, amikor már képesek tájékozott döntéseket hozni;

32.  arra ösztönzi a kormányt, hogy a nemek közötti egyenlőséget kezelje kiemelt fontosságúként a nők körében fennálló szegénység elleni fellépésre, valamint a nők társadalmi integrációjának és munkaerő-piaci részvételének növelésére irányuló reform-erőfeszítések terén; megismétli azon javaslatát, hogy vezessenek be kvótarendszert annak biztosítására, hogy a nők érdemi arányban legyenek jelen az üzleti élet, az állami szektor és a politikai élet valamennyi szintjén; üdvözli a török kormánynak a lányok beiskolázásának fokozására irányuló erőfeszítéseit, aminek eredményeként csaknem megszűnt a nemek között az alapfokú oktatásban meglévő különbség, és felszólítja a török kormányt, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést ahhoz, hogy a középfokú oktatásban is csökkenjen a nemek közötti különbség; üdvözli, hogy a 2011. júniusi választásokat követően a török nagy nemzetgyűlésben nőtt a nők száma, és felszólítja a politikai pártokat, hogy erősítsék meg még jobban a nők politika iránti aktív elköteleződését és politikai életben való részvételét;

33.  örömmel veszi tudomásul, hogy Törökország 2011. november 24-én aláírta és ratifikálta az Európa Tanács nőkkel szembeni, illetve a családon belüli erőszak megelőzéséről és leküzdéséről szóló egyezményét; sürgeti a kormányt, hogy alkalmazza a zéró tolerancia politikáját a nőkkel szembeni erőszakkal kapcsolatban, és továbbra is fokozza megelőző intézkedéseit a becsületgyilkosságok, a családon belüli erőszak és a kényszerházasságok, valamint a gyereklányok férjhez adása elleni fellépés terén minden szinten, különösen a nők jogaival foglalkozó csoportokkal folytatott, széles körű konszenzuson alapuló együttműködéssel, a 4320. számú családvédelmi törvény olyan irányú módosításával, hogy biztosítsa annak tág alkalmazási körét, függetlenül a családi állapottól, valamint az áldozat és az agresszor közötti kapcsolat jellegétől, a 4320. számú törvény rendőrség általi végrehajtásának szigorú nyomon követésével, annak tényleges ellenőrzésével, hogy az önkormányzatok maradéktalanul eleget tesznek-e azon kötelezettségüknek, hogy a veszélyben lévő nők és kiskorúak számára elegendő menedékhelyet biztosítsanak, és a menedékhelyeket elhagyó nőket és kiskorúakat segítő rendszer létrehozásával, amely pszichológiai támogatással, jogi segítségnyújtással és egészséggondozással segíti a társadalomba való újbóli szociális és gazdasági beilleszkedésüket; üdvözli a családügyi és szociálpolitikai minisztérium arra irányuló erőfeszítéseit, hogy növelje a menedékhelyek számát és javítsa minőségüket, valamint azt a minisztériumi határozatot, amely magánintézmények számára is engedélyezi, hogy menedékhelyeket hozzanak létre, további lehetőséget biztosítva a veszélyben lévő nők és kiskorúak számára; üdvözli a bírák és ügyészek főtanácsának közelmúltbeli 18. körlevelét, amely kimondja, hogy a családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügyekben megteendő védőintézkedések végrehajtásával már nem fognak a bírósági ítélet jogerőssé válásáig várni; üdvözli Törökország kormányának a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatban az állami hatóságok közötti együttműködés fokozására irányuló erőfeszítéseit;

34.  aggályát fejezi ki a gyermekek körében tapasztalható aránytalanul magas szegénységi arány miatt; felszólítja Törökországot, hogy dolgozzon ki átfogó stratégiát a gyermekszegénység és a gyermekmunka elleni fellépés érdekében; üdvözli az Európa Tanács gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaélésekkel szembeni védelméről szóló egyezményének ratifikálását; sürgeti Törökországot, hogy fokozza a gyermekekkel szembeni, családon belüli erőszak elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseit;

35.  sürgeti a kormányt, hogy jogszabályokkal és azok hatékony végrehajtásával – többek között ezeknek a rendőrség általi tiszteletben tartása révén – biztosítsa a nemre, nemi identitásra, faji vagy etnikai származásra, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, korra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmódot; felhívja a török kormányt, hogy igazítsa a török jogszabályokat a közösségi vívmányokhoz, és fogadjon el jogszabályt egy hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemmel és egyenlőséggel foglalkozó testület létrehozásáról; megállapítja, hogy további intézkedések meghozatalára van szükség a homofóbia és a szexuális irányultságon, illetve nemi identitáson alapuló mindenfajta megkülönböztetés, zaklatás vagy erőszak ellen, különösen a diszkrimináció ezen okainak a megkülönböztetés tilalmáról szóló jogszabályba történő belefoglalása révén; mély aggodalmát fejezi ki a leszbikus, homoszexuális, biszexuális és transznemű személyekkel szembeni rendszeres, a szabálysértési törvényen és az „erkölcstelen magatartásra” vonatkozó rendelkezéseken alapuló büntetőjogi fellépés miatt; ismételten felhívja Törökország kormányát, hogy utasítsa a török fegyveres erőket, hogy szüntessék meg a homoszexualitás „pszichoszexuális” betegségként történő besorolását;

36.  felhívja Törökországot, hogy tanúsítson rugalmasságot, és fokozza a kurd kérdés politikai megoldására irányuló erőfeszítéseit, továbbá kéri valamennyi politikai erőt, hogy közösen munkálkodjanak a megerősített politikai párbeszéd céljainak teljesítésén és a kurd származású állampolgárok további politikai, kulturális és társadalmi-gazdasági integrációjához és részvételéhez vezető folyamat elindításán a véleménynyilvánítási, a gyülekezési és az egyesülési szabadsághoz való jogok garantálása érdekében; ezzel kapcsolatban alapvető fontosságúnak tartja az anyanyelvi oktatáshoz való jogot; felhívja a török kormányt, hogy fokozza az ország dél-keleti részének további társadalmi-gazdasági fejlesztésére tett erőfeszítéseit; úgy véli, hogy az alkotmány reformja nagyon jól használható keretet kínál a demokratikus nyitás előmozdításához; emlékeztet arra, hogy a kurd kérdés politikai megoldása csak nyílt és valóban demokratikus vita alapján jöhet létre, és aggodalmának ad hangot a kurd kérdéssel foglalkozó írók és újságírók ellen nagy számban indított eljárások, valamint számos kurd politikus – helyi választásokon megválasztott polgármesterek, önkormányzati képviselőtestületi tagok, jogászok, tüntetők és emberi jogi aktivisták – KCK-perrel és más rendőrségi műveletekkel összefüggésben történt letartóztatása miatt; felszólítja Törökország kormányát, hogy teremtse meg a kurd származású politikai szereplők számára a szabad és pluralista vita békés alapját; hangsúlyozza a kurd kérdésről a demokratikus intézményeken – és különösen a török nagy nemzetgyűlésen – belül folytatott vita előmozdításának fontosságát;

37.  határozottan elítéli a török újságok európai irodái ellen indított közelmúltbeli támadásokat, és kéri, hogy folytassanak összehangolt nyomozást e támadások ügyében;

38.  üdvözli Törökország kormányának nemrégiben tett nyilatkozatát, amelyben Gökçeada (Imbrosz) szigetén újból megnyitják a görög kisebbségi iskolát, ami pozitív lépést jelent a Törökországhoz tartozó két sziget, Gökçeada (Imbrosz) és Bozcaada (Tenedosz) kettős kulturális jellegének megőrzése felé, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (2008. évi) 1625. sz. határozatával összhangban, és elvárja a nyilatkozat gyors végrehajtását; megállapítja azonban, hogy további lépésekre van szükség a görög kisebbség tagjai által különösen a tulajdonjogaik tekintetében tapasztalt problémák kezelése érdekében;

39.  hangsúlyozza, hogy a munka- és szakszervezeti jogokat sürgősen össze kell hangolni az uniós normákkal, az Európa Tanács eszközeivel és az ILO-egyezményekkel, és azokat teljes körűen alkalmazni kell a gyakorlatban, mivel e jogok teljes körű gyakorlása előtt álló akadályok megszüntetése biztosítani fogja, hogy a jelenlegi gyors gazdasági növekedéssel együtt a növekedés termelte javak szélesebb körben kerüljenek elosztásra, ezáltal pedig tovább erősödjön a növekedési potenciál; bátorítja ezért a Gazdasági és Szociális Tanácsban részt vevő felek mindegyikét, hogy fokozzák elkötelezettségüket és együttműködésüket annak érdekében, hogy elérjék a szociálpolitikáról és foglalkoztatásról szóló 19. fejezet megnyitásához szükséges mércét;

40.  aggodalmát fejezi ki azon gyakorlat miatt, hogy büntetőeljárásokat indítanak különösen az oktatási szektorban tevékenykedő szakszervezeti tagok ellen, akik jobb munkakörülmények, oktatási feltételek és életkörülmények elérésén munkálkodnak, és akik a munkavállalók és a köz érdekében, valamint a pluralista társadalomhoz való hozzájárulásként jelentést tesznek az emberi jogok megsértésének eseteiről;

41.  felhívja Törökország kormányát, hogy mozdítsa elő a fogyasztóvédelmi szervezetek teljes körű és aktív részvételét a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos jogalkotási és konzultációs folyamatban, és tegye meg a szükséges intézkedéseket a fogyasztói mozgalom támogatására és erősítésére; bátorítja a fogyasztóvédelmi szervezeteket, hogy képviseleti erejük növelése érdekében fogjanak össze;

42.  üdvözli Törökország energiapiacának diverzifikálását, de arra ösztönzi Törökország kormányát, hogy vizsgálja meg megfelelően az akkuyuihoz hasonló, jelenlegi atomerőmű-tervekkel kapcsolatos kockázatot és felelősséget; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az európai normákat maradéktalanul betartva meg kell őrizni a természeti, kulturális és régészeti örökséget;

Jószomszédi kapcsolatok építése

43.  határozottan támogatja a Ciprus újraegyesítéséről szóló, az ENSZ főtitkárának védnöksége alatt jelenleg folyó tárgyalásokat; hangsúlyozza, hogy sürgősen el kell érni a ciprusi kérdés méltányos és tartós rendezését, és felszólítja Törökországot és az összes érintett felet, hogy tevékenyen és jó szándékkal vegyenek részt az átfogó megállapodás kidolgozásában; felhívja a török kormányt, hogy kezdje meg fegyveres erőinek kivonását Ciprusról és adja át Famagustát az ENSZ-nek az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1984. évi 550. számú határozatának megfelelően; ezzel egyidejűleg felhívja a Ciprusi Köztársaságot, hogy uniós vámfelügyelet alatt nyissa meg a famagustai kikötőt annak érdekében, hogy kedvező légkör megteremtésével segítse az újraegyesítésről folyó tárgyalások sikeres lezárását, és hogy a ciprusi törököknek módjukban álljon törvényes, mindenki számára elfogadható módon közvetlenül kereskedni;

44.  arra ösztönzi Törökországot, hogy fokozottabban támogassa a Cipruson eltűnt személyekkel foglalkozó bizottságot;

45.  felszólítja Törökországot, hogy tartózkodjon újabb török állampolgárok ciprusi letelepítésétől, mivel ezzel tovább torzulna a demográfiai egyensúly, és csökkenne a szigeten élő polgárainak a közös múltra épülő közös jövő iránti elkötelezettsége;

46.  sajnálattal veszi tudomásul Törökország kijelentéseit, miszerint 2012 második felében befagyasztja a kapcsolatot az Európai Unió elnökségével, ha addig nem születik megoldás a ciprusi kérdésben; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió alapelve a valamennyi tagállam közötti lojális együttműködés és kölcsönös szolidaritás, és hogy Törökországnak tagjelöltként el kell köteleznie magát az Európai Unióval és tagállamaival ápolt kiegyensúlyozott kapcsolatok iránt; továbbá emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Tanácsának elnökségéről az Európai Unióról szóló szerződés rendelkezik;

47.  felszólítja Törökországot, hogy tegye lehetővé az Unió és a NATO közötti párbeszédet azzal, hogy visszavonja a Ciprusra is kiterjedő EU–NATO-együttműködés ellen emelt vétóját, ebből következően pedig felszólítja a Ciprusi Köztársaságot, hogy vonja vissza Törökország Európai Védelmi Ügynökségben való részvétele ellen emelt vétóját;

48.  tudomásul veszi, hogy Törökország és Görögország továbbra is fokozott erőfeszítéseket tesz kétoldalú kapcsolataik javítása érdekében; sajnálatosnak tartja azonban, hogy a török nagy nemzetgyűlés által bejelentett casus bellit még mindig nem vonták vissza, és úgy véli, hogy a két ország közötti kétoldalú kapcsolatok fejlődésének e fenyegetés visszavonásához kell vezetnie; sürgeti Törökország kormányát, hogy hagyjon fel a görög légtér ismétlődő megsértésével és a török katonai repülőgépek görög szigetek feletti átrepülésével;

49.  hangsúlyozza, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének az EU, a 27 tagállam és az összes többi tagjelölt ország által aláírt tengerjogi egyezménye (UNCLOS) része a közösségi vívmányoknak; ezért felszólítja Törökország kormányát, hogy további késlekedés nélkül írja alá és ratifikálja az egyezményt; emlékeztet arra, hogy a Ciprusi Köztársaság kizárólagos gazdasági övezete a tengerjogi egyezmény értelmében teljes mértékben törvényes;

50.  arra ösztönzi Törökországot és Örményországot, hogy rendezzék kapcsolataikat a jegyzőkönyvek feltételek nélküli ratifikálásával és a határ megnyitásával;

51.  úgy véli, hogy Törökország az EU fontos partnere a fekete-tengeri térségben, amely stratégiai jelentőségű az EU számára; felszólítja Törökországot, hogy támogassa a térségben az uniós politikák és programok végrehajtását, és tevékenyen járuljon hozzá ahhoz;

Az EU és Törökország közötti együttműködés előmozdítása

52.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy Törökország nem teljesíti az EK és Törökország közötti társulási szerződés kiegészítő jegyzőkönyvének teljes mértékű, megkülönböztetéstől mentes végrehajtásának kötelezettségét minden tagállammal szemben; emlékeztet arra, hogy ez az elutasítás jelentős kihatással van a tárgyalások folyamatára, és felszólítja Törökország kormányát, hogy további késedelem nélkül teljes mértékben hajtsa végre a jegyzőkönyvet;

53.  hangsúlyozza, hogy az EU–Törökország vámunió lehetővé tette Törökország számára, hogy magas szintű hozzáigazodást érjen el az áruk szabad mozgása terén, és továbbra is lendületet ad az EU és Törökország közötti kétoldalú kereskedelemnek, amely 2010-ben összesen 103 milliárd EUR-t tett ki; megállapítja ugyanakkor, hogy Törökország nem hajtja végre teljes körűen a vámuniót, és olyan jogszabályokat tart fenn, amelyek sértik a kereskedelem technikai akadályainak – mint például a behozatali engedélyek, az EU-ban szabad forgalomban lévő, harmadik országokból származó áruk behozatalára vonatkozó korlátozások, az állami támogatás, a szellemi tulajdonjogok érvényesítése, az új gyógyszeripari termékek nyilvántartásba vételére vonatkozó követelmények és a hátrányos adóügyi megkülönböztetés – felszámolására vonatkozó kötelezettségvállalásait;

54.  ismételten hangsúlyozza, hogy határozottan elítéli az EU terrorista szervezetekről összeállított listáján szereplő PKK által továbbra is elkövetett erőszakos terrorista cselekményeket, és teljes szolidaritásáról biztosítja Törökországot; felhívja az uniós tagállamokat, hogy a terrorizmus elleni küzdelem uniós koordinátorával szoros együttműködésben és az emberi jogok, alapvető szabadságjogok és a nemzetközi jog kellő figyelembevétele mellett fokozzák az együttműködést Törökországgal a terrorizmus elleni küzdelem terén, valamint a terrorizmus finanszírozásának forrásául szolgáló szervezett bűnözés terén; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő a megfelelő tájékoztató párbeszédet és információcserét Törökországgal a Törökország által benyújtott, jogi vagy eljárásjogi alapon nem támogatható kiadatási kérelmekről;

55.  sajnálatát fejezi ki a török nagy nemzetgyűlés által a menekültek és menedékkérők jogainak védelmére vonatkozóan megállapított jogszabályok hatálybaléptetésével kapcsolatos késlekedés miatt; aggályát fejezi ki az arról szóló folyamatos beszámolók miatt, hogy olyan országokba küldenek vissza embereket, ahol azok a kínzás vagy más emberi jogi visszaélések kockázatának lehetnek kitéve a menekültügyi eljáráshoz való hozzáférés önkényes megtagadását követően;

56.  üdvözli a Törökország által a megújuló energia terén elért előrehaladást, és támogatja a valamennyi szektorban a megújuló energiaforrások alkalmazásának növelésére irányuló további erőfeszítéseket; kiemeli Törökország megújuló energiapotenciálját, jelentős nap-, szél- és geotermikusenergia-forrásait, valamint az EU lehetőségét arra, hogy nagy távolságú magasfeszültségű vezetékeken keresztül megújuló villamos energiát importáljon Törökországból, miáltal nem csupán az EU energiabiztonságához, hanem az EU megújuló energiával kapcsolatos célkitűzéseihez is hozzájárul;

57.  emlékeztet arra, hogy Törökország fontos szerepet tölt be az Unió kaukázusi és Kaszpi-tengeri kőolaj- és földgázforrások felé vezető energiafolyosójaként, valamint Irak és annak fejlődő nyersolajpiaca stratégiai közelségében fekszik; hangsúlyozza a tervezett Nabucco és más földgázvezetékek, mint például a török–görög–olasz rendszerösszekötő stratégiai szerepét az Európai Unió energiabiztonsága szempontjából; meggyőződése, hogy tekintettel Törökország stratégiai szerepére és az uniós beruházásokhoz és az Unióval folytatott további együttműködéshez is kínált lehetőségre, kezdeti megfontolás tárgyává kellene tenni az energiával kapcsolatos 15. fejezetről szóló tárgyalások megnyitását az Unió és Törökország közötti, az energiáról folytatott stratégiai párbeszéd támogatása céljából;

58.  hangsúlyozza, hogy Törökország politikai és földrajzi értelemben is stratégiai szerepet tölt be az Európai Unió külpolitikája és szomszédságpolitikája szempontjából; hangsúlyozza, hogy Törökország fontos regionális szerepet játszik a Közel-Keleten, a Nyugat-Balkánon, Afganisztánban és Pakisztánban, a Dél-Kaukázusban, Közép-Ázsiában és Északkelet-Afrikában, továbbá fontos szerepet játszik a politikai és gazdasági reformra és az intézményépítésre kiterjedő jelentős politikai területeken, valamint ösztönző erőként szolgál a demokratizálódó arab államok számára; támogatását fejezi ki Törökországnak az Afganisztán és Pakisztán közötti magas szintű párbeszéd és együttműködés előmozdításához való hozzájárulását célzó erőfeszítéseit, és üdvözli az Afganisztán és szomszédai közötti regionális együttműködés fokozása céljából megindult isztambuli folyamatot; támogatja Törökország határozott kiállását és elkötelezettségét a szíriai demokratikus erők mellett, és emlékeztet arra, hogy fontos szerepe van a szíriai menekültek védelmében; kéri a Bizottságot, a tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy támogassák Törökország azon erőfeszítéseit, hogy megbirkózzon a szíriai válság egyre növekvő humanitárius dimenziójával; felhívja az Uniót és Törökországot, hogy erősítsék meg a fennálló, külpolitikai döntésekről és kölcsönös érdeket szolgáló célokról folytatott politikai párbeszédet; arra ösztönzi Törökországot, hogy fejlessze külpolitikáját az Európai Unióval folytatott párbeszéd és egyeztetés keretében, és fokozatosan igazítsa külpolitikáját az Unióéhoz, hogy ezáltal értékes szinergiák és előnyös hatás jöjjön létre;

59.  emlékeztet az iráni nukleáris proliferáció kérdésében Törökország és az EU között folytatott szoros koordináció és együttműködés fontosságára, és úgy véli, hogy Törökország fontos és konstruktív szerepet játszhat az Iránnal folytatott, azonnali megoldásra irányuló párbeszéd elősegítésében és előmozdításában, valamint az Iránnal szembeni szankciók iránti teljes körű támogatás biztosításában;

60.  emlékeztet Törökország azon törekvésére, hogy ösztönözze és segítse a demokratikus átmenetet és a társadalmi-gazdasági reformokat a déli szomszédságban; megjegyzi, hogy a török intézmények és nem kormányzati szervezetek ENP-eszközökben való részvétele egyedülálló szinergiahatásokat hozna létre, különösen olyan területeken mint az intézményépítés, a társadalmi-gazdasági fejlődés és a civil társadalom fejlesztése; véleménye szerint a gyakorlati együttműködést ki kell egészíteni az EU és Törökország közötti strukturált párbeszéddel, szomszédságpolitikáik összehangolása érdekében;

61.  örömmel veszi tudomásul, hogy 2011. szeptember 27-én Törökország ratifikálta az ENSZ kínzás elleni egyezménye fakultatív jegyzőkönyvét, és felkéri Törökországot, hogy annak követelményeit mielőbb alkalmazza nemzeti jogszabályaiban; továbbá szorgalmazza egy hazai végrehajtási mechanizmus haladéktalan elfogadását; kéri Törökországot, hogy biztosítsa a nemzetközi megfigyelők számára a börtöneibe való bejutást;

62.  ismételten felszólítja a török kormányt a Nemzetközi Büntetőbíróság alapokmányának aláírására és ratifikációra való benyújtására, ami tovább növelné Törökország globális multilaterális rendszerhez való hozzájárulását és e rendszer iránti elkötelezettségét;

o
o   o

63.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európa Tanács főtitkárának, az Emberi Jogok Európai Bírósága elnökének, valamint a tagállamok és a Török Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 306. E, 2006.12.15., 284. o. (2) HL C 263. E, 2008.10.16., 452. o. (3) HL C 279. E, 2009.11.19., 57. o. (4) HL C 87. E, 2010.4.1., 139. o. (5) HL C 341. E, 2010.12.16., 59. o. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0090. (7) HL C 157. E, 2006.7.6., 385. o. (8) HL C 287. E, 2007.11.29., 174. o. (9) HL L 51., 2008.2.26., 4. o.

Az Európai Parlament 2012. március 29-i állásfoglalása a Montenegró által elért haladásról szóló 2011. évi jelentésről (2011/2890(RSP))

P7_TA(2012)0117 B7-0190/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Montenegrói Köztársaság közötti, 2010. március 29-i stabilizációs és társulási megállapodásra(1),

–  tekintettel a 2003. június 19–20-i Európai Tanács következtetéseire, valamint „Thesszaloniki Cselekvési Program a Nyugat-Balkánért: az európai integráció útján” című mellékletre,

–  tekintettel az Európai Tanács 2011. december 9-i határozatára a Montenegró által a csatlakozási folyamatban elért haladásról(2),

–  tekintettel az Európai Tanács 2010. december 17-i határozatára, amelyben megadta Montenegrónak az európai uniós tagjelölt ország státuszt(3),

–  tekintettel a Montenegró által elért haladásról szóló 2011. évi jelentést tartalmazó, 2011. október 12-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)1204),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, a bővítési stratégiáról és a 2011-2012-re vonatkozó legfontosabb kihívásokról szóló, 2011. október 12-i közleményére (COM(2011)0666),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, Montenegró európai uniós tagság iránti kérelméről alkotott véleményéről szóló, 2010. november 9-i közleményére (COM(2010)0670),

–  tekintettel az Európai Unió és a Montenegróval foglalkozó stabilizációs és társulási parlamenti bizottság 2011. október 4-i 3. találkozóján született nyilatkozatra és ajánlásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az uniós tagállamoknak az a céljuk, hogy a Montenegróval történő csatlakozási tárgyalásokat 2012 júniusában megkezdjék, és mivel az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a Montenegróval folytatandó tárgyalások keretére,

B.  mivel az Európai Tanács azzal bízta meg a Tanácsot, hogy a bizottsági jelentés alapján vizsgálja meg a Montenegró által elért haladást,

C.  mivel az EU-vonatkozású ügyekben továbbra is nagy a politikai konszenzus Montenegróban, valamint az ország uniós és NATO-csatlakozása felé történő előrehaladás külpolitikájának alapvető célja; mivel a reformot szolgáló erőfeszítések erős politikai akaratot és elsőrendű elkötelezettséget követelnek meg a csatlakozási folyamatban felmerülő kihívások leküzdésére;

D.  mivel Montenegró jelentős haladást ért el a Bizottság által 2010-ben meghatározott hét kulcsfontosságú prioritás – nevezetesen a parlamenti munka és a választási rendszer javítása, a közigazgatás szakmai jellege, az igazságszolgáltatás függetlensége, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, a médiaszabadság biztosítása és a civil társadalommal való együttműködés megerősítése – megvalósítása terén;

E.  mivel Montenegró az alacsony inflációs ráta és a jelentős mértékű közvetlen külföldi beruházás mellett mérsékelt gazdasági fellendülést ért el, a munkanélküliségi ráta pedig enyhén csökkent; mivel Montenegró végrehajtotta az EU-val kötött stabilizációs és társulási megállapodás kereskedelemmel összefüggő rendelkezéseit;

F.  mivel Montenegrónak további reformtörekvésekre van szüksége a kormány kulcsfontosságú prioritásokra vonatkozó cselekvési tervének hatékony végrehajtása, a gazdasági válságból történő kilábalás érdekében, biztosítva egyszersmind a közkiadások és a 2011. évi adatok szerint az előző év óta növekedett külföldi adósság megfelelő ellenőrzését; és mivel Montenegrónak fenn kell tartania például a költségvetési stabilitást, valamint meg kell erősítenie és ki kell építenie a jövőbeli uniós tagságból eredő kötelezettségekhez szükséges igazgatási és intézményi kapacitásokat;

Általános megjegyzések

1.  üdvözli az Európai Tanács döntését, amely szerint 2012 júniusában szeretné megkezdeni a csatlakozási tárgyalásokat Montenegróval; felhívja az uniós tagállamokat, hogy alaptalanul és indokolatlanul ne hátráltassák a megbeszéléseket, mivel Montenegró ezidáig jelentős haladást ért el a szükséges kitűzött célok teljesítésében;

2.  hangsúlyozza, hogy pozitív jelzést kell küldeni Montenegró és a csatlakozási kritériumok teljesítésén keményen dolgozó többi ország felé; szilárd meggyőződése, hogy a tagjelölt és a lehetséges tagjelölt országokat kizárólag az általuk elért eredmények és a célok teljesítése alapján kell értékelni, illetve csatlakozási folyamatukat semmilyen módon sem lehet szomszédos vagy más tagjelölt országban elért haladáshoz kötni a bővítési folyamat hitelességének fenntartása érdekében;

3.  megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az előcsatlakozási eszközből (IPA) történő támogatás jól működik Montenegróban; az IPA által nyújtott finanszírozási eljárás egyszerűsítésére ösztönzi mind a montenegrói kormányt, mind a Bizottságot annak érdekében, hogy a kisebb szervezetek, a civil szervezetek, a szakszervezetek, valamint más kedvezményezettek részére is elérhetővé váljanak a támogatások;

4.  elismerését fejezi ki Montenegrónak a csatlakozási kritériumoknak való magas fokú megfelelés eléréséért a kulcsfontosságú prioritások kielégítő eredményekkel történt megvalósítása által;

5.  hangsúlyozza az átfogó és minőségi erőfeszítések szükségességét és fontosságát a reformok végrehajtása terén, különös figyelmet fordítva a jogállamiság és az alapvető jogok területére; hangsúlyozza, hogy az erőfeszítések legfontosabb célja, hogy megfelelő intézkedések szülessenek a korrupcióval és a szervezett bűnözéssel szemben, és ezek a csatlakozási folyamat során mindvégig alapvető fontosságúak maradnak; felhívja a montenegrói hatóságokat, hogy folytassák a stabilizációs és társulási megállapodás szerinti kötelezettségeik zökkenőmentes teljesítését; úgy véli, hogy a csatlakozási tárgyalások 23. fejezetének megnyitása után az uniós intézmények a legalkalmasabbak az igazságügyi reform nyomon követésére és előmozdítására;

6.  üdvözli a Bizottság új csatlakozási tárgyalási stratégiáját, mely a 23-as és a 24-es fejezet megnyitását szorgalmazza a tárgyalások megkezdéseként, és bízik abban, hogy e két fejezet a montenegrói jogalkotási reformok felgyorsítása érdekében a lehető legkorábbi időpontban megnyitásra kerül;

7.  emlékeztet rá, hogy az EU a tolerancia és a mindenkinek egyenlő jogokat biztosító társadalom értékein alapul; ösztönzi Montenegrót, hogy folytassa a politikai erők közötti konstruktív párbeszédet, melynek célja az ország többnemzetiségű jellege kohéziójának megőrzése, és amely biztosítja a meglévő kulturális és nemzeti megosztottság felszámolását, valamint megelőzi a megkülönböztetést;

Politikai kritériumok

8.  üdvözli a nemzeti parlament munkájának javítására hozott jogalkotási intézkedéseket; javasolja azonban az erőfeszítések folytatását annak érdekében, hogy a törvényhozási folyamat átláthatóbbá váljon, a civil társadalommal való még szorosabb konzultáció révén fokozódjon a nyilvánosság részvétele az új jogszabályok kidolgozása során, erősödjenek a parlament azon igazgatási kapacitásai, amelyek célja a parlamenti teljesítmény – mind a törvényalkotásban, mind a politikai felügyeletben –, illetve a végrehajtás demokratikus ellenőrzésének javítása, gyakrabban és hatékonyabban használják a konzultációs és ellenőrző meghallgatások eszközét, és módszeresen kövessék figyelemmel a parlamenti kérdéseket és a kormányhoz intézett beadványokat; különösképpen ajánlja, hogy növeljék az illetékes bizottság feladatait és hatáskörét annak érdekében, hogy a parlament megfelelő és hatékony felügyelettel rendelkezzen az európai integrációs folyamat felett;

9.  üdvözli az önkormányzati képviselők és a parlamenti képviselők megválasztásáról szóló törvény módosításainak elfogadását, ami a hét kulcsfontosságú prioritás egyik fennmaradó feltétele volt; felhívja azonban a montenegrói hatóságokat, hogy ezt a jogalkotási eredményt egészítsék ki új, a nemek közötti egyenlőség megerősítéséről szóló fellépésekkel, mivel ez még a gyakorlatban nem garantált;

10.  hangsúlyozza, hogy a nők továbbra is kifejezetten alacsony arányban vannak jelen a parlamentben, a vezető kormányzati pozíciókban, valamint a közszféra és a magánszféra döntéshozó pozícióiban; üdvözli azt az új rendelkezést, mely biztosítja a női pályázók 30%-os arányát a jelölő listán, de aggodalmát fejezi abban a tekintetben, hogy a nemek arányának egyenlősége a gyakorlatban nem garantált; aggódik továbbá a nők foglalkoztatási jogainak gyakori megsértése miatt, beleértve az egyenlő munkabérhez való jogot; ösztönzi a montenegrói hatóságokat, hogy erősítsék a nemek egyenlőségét célzó irányvonalat, és vezessék be az egyenlő bérezés elvét;

11.  elismerését fejezi ki az oktatási törvény módosításainak elfogadása miatt, ami a szerb nyelvnek a montenegrói oktatási rendszerben betöltött helyéről szóló hosszú politikai vitáknak vet véget; az a véleménye, hogy ez a pozitív kompromisszum rámutat a politikai erők közötti széles konszenzusra az ország koherens, de ugyanakkor etnikai és vallási szempontból sokszínű jellegét illetően;

12.  úgy véli, hogy a 2011–2016-ra vonatkozó új közigazgatási reformstratégia pozitív lépés, amelynek célja a felvételről és előmenetelről szóló európai standardok, illetve az államigazgatás hatékonyságát növelő intézkedések bevezetése; sürgeti a montenegrói kormányt, hogy a politikamentes és szakképzett, hatékonyan és pártatlanul tevékenykedő közszolgálat megteremtése érdekében kezelje az államigazgatási rendszer döntéshozatalt és kormányzati munkaszervezést illető, gyenge teljesítményt nyújtó vetületeit, ideértve a hatáskör-átruházási és decentralizálási rendszert; felhívja a hatóságokat, hogy biztosítsanak prioritást a jó kormányzásnak, járuljanak hozzá a jogi-igazgatási kultúra fokozatos kibontakozásához, illetve kezeljék a túlterhelt és túlfeszített igazgatási struktúrákat;

13.  tudomásul veszi a bírósági reform során elért előrehaladást, többek között az elmaradások csökkentését a bírósági ügyekben, a bírák és ügyészek függetlenségét, elszámoltathatóságát, pártatlanságát és hatékonyságát erősítő intézkedések elfogadását, mint a kulcsfontosságú prioritások egyikét, valamint a gyanúsított bírákkal és ügyészekkel szembeni fegyelmi eljárások – Bírói és Ügyészi Tanács általi – rendszeresebb alkalmazásában elért eredményeket; felkéri a montenegrói parlamentet, hogy fogadjon el alkotmányos rendelkezéseket, amelyek erősítenék a bíróságok jogi függetlenségét és elszámoltathatóságát, fokoznák az igazságszolgáltatás függetlenségét, valamint az Bírói és Ügyészi Tanács szakmai önállóságát; hangsúlyozza a korrupció és az összeférhetetlenségi szabályok hatékonyabb nyomon követésének szükségességét; felszólít a bírósági rendszer egyszerűsítésére az igazságszolgáltatás hatékonyságának fokozása érdekében, tekintve, hogy Montenegró továbbra is az egyik olyan ország, ahol a legmagasabb az egy főre eső bíróságok, bírák, ügyészek és igazgatási személyzet száma Európában;

14.  felhívja a montenegrói hatóságokat, hogy összpontosítsanak a bírák és az ügyészek kiválasztására, pénzügyi függetlenségükre és az előírások be nem tartása esetén a bírákkal és ügyészekkel szembeni fegyelmi szabályok szigorú végrehajtására; továbbá felhívja a hatóságokat, hogy növeljék az igazságszolgáltatás átláthatóságát; ismét felhív az igazságszolgáltatás kiszámíthatóságának és a nyilvánosság bizalmának biztosítására; kéri, hogy az igazságszolgáltatásra fordított költségvetésben különítsenek el elegendő pénzeszközöket az infrastruktúrára, a berendezésekre és a képzésre az igazságszolgáltatás hatékonyságának fokozása érdekében; fontosnak tartja az igazságügyi képzésnek az Igazságügyi Oktatóközpont által alkalmazandó közös követelmények megállapítását;

15.  üdvözli továbbá a korrupcióellenes jogszabályok – különösen az új közbeszerzési törvény, a politikai pártok finanszírozásáról szóló törvény és az összeférhetetlenségről szóló törvény módosításai – elfogadásában elért előrelépést; megállapítja azonban, hogy az új közbeszerzési törvény a korábbinál korlátozóbb jellegűnek tűnik, ezért eltántoríthat a korrupciós esetek bejelentésétől; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a politikai pártok igen erős szerepet kapnak az Összeférhetetlenségi Bizottságban, amely az összeférhetetlenségről szóló törvény új módosításainak végrehajtásáért felelős; véleménye szerint az információhoz való szabad hozzáférésről szóló jelenlegi törvénytervezet korlátozhatja az információhoz való hozzáférést, és így csökkentheti a civil társadalmi szervezetek és a média azon képességét, hogy felfedjék a korrupciós eseteket; megjegyzi, hogy a korrupció számos területen még mindig gyakori és továbbra is különös aggodalomra okot adó kérdés, amely jelentős költségekkel terhelheti az állami költségvetést;

16.  arra ösztönzi a kormányt, hogy következetesen hajtsa végre a korrupcióellenes jogszabályokat, valamint a politikai pártok és a választási kampányok finanszírozásáról szóló törvényeket; felkéri az illetékes bűnüldöző szerveket, hogy tegyenek átfogó korrupcióellenes erőfeszítéseket, és kövessék nyomon a büntetőítéletekhez vezető korrupciós ügyeket, beleértve a magas szinten elkövetett korrupciós eseteket is; felhívja a montenegrói hatóságokat, hogy vezessenek be pontosabb mechanizmusokat a korrupcióellenes kezdeményezések és projektek eredményes végrehajtására és nyomon követésére, valamint fokozzák az ügynökségek – különösen a rendőrség és az ügyészek – közötti együttműködést és információcserét; ösztönzi a montenegrói parlamentet, hogy erősítse a korrupcióellenes hatóságok feletti felügyeletét; felhívja a hatóságokat, hogy vizsgálják ki a korrupciós vádakat, különösen a privatizációs esetekkel kapcsolatban; kéri a Bizottságot, hogy értékelje az igazságszolgáltatás reformjára és a korrupcióellenes küzdelemre szolgáló uniós támogatások kiutalása révén elért hatásokat és eredményeket;

17.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell a szervezett bűnözés elleni küzdelmet, különös tekintettel a rendőrség és az ügyészség igazgatási és vizsgálati kapacitásainak erősítésére, e testületek hatékonyságának növelése érdekében; fontosnak tartja a bűnügyi hírszerzési információk hatékony feldolgozását célzó erőfeszítések fokozását, valamint a nemzetközi és a regionális együttműködés további szélesítését a szervezett bűnözés – mindenekelőtt a pénzmosás és a csempészet – elleni küzdelemben;

18.  miközben elismeri a médiabeli véleménynyilvánítás szabadságának biztosításában elért jogalkotási haladást, ugyanakkor megállapítja, hogy még mindig előfordulnak újságírók megfélemlítéséről és ellenük irányuló fizikai erőszakról szóló állítólagos esetek, valamint a médiaszabadság korlátozásáról szóló jelentések; aggodalmát fejezi ki a média és az újságírók ellen a bíróságok előtt indított becsületsértési és rágalmazási ügyek terén jellemző lemaradások miatt;

19.  felhívja a montenegrói hatóságokat, hogy alaposan vizsgálják ki az újságírók fizikai bántalmazásával és megfélemlítésével kapcsolatos eseteket, valamint demonstrálják a politikai beavatkozásoktól mentes média iránti elkötelezettségüket; sürgeti a hatóságokat, hogy alaposan vizsgálják ki az újságírók ellen elkövetett gyilkosságokat és támadásokat, valamint a Vijesti nevű újság járművei elleni gyújtogatásokat, és emeljenek vádat a TV Vijesti alkalmazottai ellen 2011 novemberében a Nikšić melletti Humciban elkövetett támadás felelősei ellen; kéri a hatóságokat, hogy biztosítsák a szabályozó testületek függetlenségét, és gondoskodjanak minden szükséges feltételről, hogy az önszabályozó médiatestület a legjobb európai normákra alapozva kezdhesse meg működését; felkéri a montenegrói kormányt, hogy javasoljon módosításokat az információszabadságról szóló meglévő jogszabályokhoz oly módon, hogy azok ne vezessenek az információhoz való hozzáférés és az átláthatóság korlátozásához; felhívja az újságírókat, hogy tegyenek eleget a magánélet és a méltóság tiszteletben tartására vonatkozó szakmai etikai szabályoknak és standardoknak a médiában;

20.  üdvözli a nem kormányzati szervezetekkel való együttműködés javítására tett kormányzati erőfeszítéseket, és felszólít a civil társadalommal való folyamatos konzultációkra a politikai döntéshozatal és a jogalkotás során; pozitívumnak tartja azt, hogy az állami intézmények kapcsolattartó személyeket nevezetek ki a nem kormányzati szervezetekre, és hogy ezen intézmények közül sok lefektette a civil társadalmi képviselőknek a kormány által létrehozott illetékes munkacsoportokba történő kiválasztására vonatkozó kritériumokat és eljárást; hangsúlyozza azonban, hogy meg kell erősíteni a szakszervezetekkel, illetve a legkiszolgáltatottabb csoportokat és a nemek közötti egyenlőség ügyét felkaroló civil társadalmi szervezetekkel folytatott párbeszédet is;

21.  üdvözli az etnikumok közötti általánosan jó kapcsolatot, beleértve az olyan érzékeny kérdések kezelését is, mint a nemzetiségi hovatartozás és nyelv a népszámlálás során; elégedetten veszi tudomásul, hogy a diszkriminációellenes politikákra és a kisebbségek védelmére vonatkozó jogi keret nagy részben elkészült, valamint kinevezték a miniszterelnök emberi jogi és diszkriminációellenes tanácsadóját; hangsúlyozza, hogy végrehajtásához további erőfeszítésekre van szükség; felhívja a montenegrói hatóságokat, hogy hozzanak kiegészítő intézkedéseket a kisebbségek jobb képviseletének biztosítására a közintézményekben nemzeti és helyi szinten, tekintve, hogy a kisebbségek alulreprezentáltak a közintézményekben; felhívja a hatóságokat, hogy küzdjenek a roma, askali és egyiptomi közösségek diszkriminációja ellen, és javítsák ezek életkörülményeit, a társadalombiztosítási, egészségügyi, oktatási, lakhatási és foglalkoztatási szolgáltatásokhoz való hozzáférését; sürgeti továbbá a kormányt és a helyi hatóságokat, hogy vegyenek részt a romák társadalmi integrációjára irányuló nemzeti stratégiák európai keretében, a jelenlegi 2008–2012-es stratégia lejárta után elindítva és benyújtva egy olyan, tíz évre szóló nemzeti integrációs stratégiát, amelynek segítségével javítható a roma, askali és egyiptomi népesség helyzete;

22.  üdvözli a diszkrimináció tilalmát kimondó, a szexuális irányultságra és a nemi identitásra külön kitérő törvény közelmúltbeli elfogadását, és felszólít a hatályos megkülönböztetés-ellenes jogi keret megfelelő végrehajtására; felkéri a montenegrói hatóságokat, hogy erősítsék meg az LMBT személyek jogairól szóló jogi és intézményi keret végrehajtását célzó intézkedéseket; arra ösztönzi a hatóságokat, hogy hozzanak intézkedéseket, amelyek célja a leszbikus, meleg, biszexuális és transzszexuális (LMBT) szervezetek és személyek megfélemlítésétől való tartózkodás, és tegyék meg a tőlük telhetőt az LMBT-közösség elleni támadások megelőzésére;

23.  hangsúlyozza, hogy Montenegró ratifikálta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet nyolc legfontosabb munkajogi egyezményét, illetve a felülvizsgált Európai Szociális Chartát; kiemeli, hogy bár a munkajogi törvénykönyv biztosítja az alapvető munkavállalói és szakszervezeti jogokat, bizonyos korlátozások máig fennállnak; arra ösztönzi Montenegrót, hogy erősítse tovább a munkajogokat és a szakszervezetek jogait; hangsúlyozza a szociális párbeszéd szerepének fontosságát, és ösztönzi a montenegrói kormányt, hogy tűzzön ki ambiciózusabb célokat a Szociális Tanácsban és erősítse meg ezt az intézményt; hangsúlyozza, hogy fokozni kell a Szociális Tanács átláthatóságát és hatékonyságát;

24.  hangsúlyozza, hogy minden politikai pártnak – tekintet nélkül az általuk képviselt közösségre – a konstruktív és érett politikai légkör fenntartására kell törekednie, és arra, hogy tartózkodjanak a harmadik országoktól kapott politikai utasítások elfogadásától;

25.  ösztönzi Montenegrót, hogy erősítse a fogyatékkal élő személyek jogait szabályozó jogi keretet és javítsa a foglalkoztatáshoz való hozzáférésüket a közintézményekben is; felhívja a hatóságokat, hogy a közterületeket alakítsák e személyek igényeihez és folytassák a fogyatékkal élők társadalmi beilleszkedéséről szóló figyelemkeltő kampányokat;

26.  megjegyezve, hogy Montenegróban jelenleg körülbelül 15 000 menekült, az országon belüli vagy kívüli lakóhelyét elhagyni kényszerült személy tartózkodik, akik Horvátországból, Bosznia-Hercegovinából és Koszovóból származnak, és felkéri a montenegrói kormányt, hogy találjon hosszú távú és fenntartható megoldást e kérdésre, egyrészt végrehajtva vonatkozó stratégiáját, másrészt folytatva a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek jogi státuszának kialakítását célzó erőfeszítéseket; fontosnak tartja e személyek származási országukba történő visszatérését, valamint a régió országai között fennálló akadályok felszámolását és visszatérésük megkönnyítését; ezzel összefüggésben elégedetten veszi tudomásul Montenegró proaktív szerepét a „Belgrádi kezdeményezés” elnevezésű regionális programban, illetve az országon belül lakhelyüket elhagyni kényszerült személyek kérdésével kapcsolatos állandó megoldás megtalálására irányuló stratégia végrehajtását célzó cselekvési terv elfogadását;

Gazdasági kritériumok

27.   elismerését fejezi ki Montenegrónak makroökonómiai stabilitása fenntartásáért, ugyanakkor tudomásul veszi a gazdasági növekedés előre jelzett lassulását és a folyamatosan magas munkanélküliséget; arra ösztönzi a kormányt, hogy gyorsítsa a 2009-es súlyos gazdasági visszaesésből való kilábalást, körültekintőbb költségvetési politikák folyatatásával fenntartva a költségvetési stabilitást, valamint csökkentve az államadósságot olyan szilárd gazdasági haladás elérése érdekében, amelynek célja az életszínvonal növelése;

28.  üdvözli az olyan fontos strukturális reformok elfogadását, mint az állami nyugdíjrendszer reformja, a közszolgálati foglalkoztatottság ésszerűsítése és a helyi kormányzás új finanszírozási rendszere; ösztönzi Montenegrót, hogy folytassa a strukturális reformokat, különösen a jogállamiság, a fizikai infrastruktúra és az emberi erőforrások erősítése által, illetve hozzon további intézkedéseket az üzleti akadályok felszámolására és az üzleti környezet javítására, valamint növelje a munkaerőpiac rugalmasságát és lendítse fel az export versenyképességét; továbbra is aggódik az informális foglalkoztatás jelentős szintje és az informális gazdaság mértéke miatt, amely jelentős kihívásokat jelent a montenegrói gazdaság és társadalom számára;

29.  üdvözli a kis- és középvállalkozások fejlesztésével kapcsolatos, a 2011–2015-ös időszakra szóló stratégia, valamint a mikroszintű versenyképesség fokozását célzó, szintén a 2011–2015-ös időszakra szóló stratégia elfogadását; ösztönzi a kormányt, hogy fokozza az e témakörben tevékenykedő különféle intézmények közötti összhangot, tegyen szert jobb adatokra a kkv-król, illetve erősítse meg a vállalkozások nyilvántartásba vételére szolgáló egységes rendszert annak érdekében, hogy e stratégiákat hatékonyan végre lehessen hajtani;

Képesség a tagsággal járó kötelezettségek teljesítésére

30.  felkéri a montenegrói kormányt, hogy lényegesen növelje az intézményi és igazgatási kapacitásokat, valamint az illetékes állami intézmények közötti, a csatlakozással összefüggő együttműködést és koordinációt; ezzel összefüggésben felkéri a hatóságokat, hogy erősítsék meg a Külügyi és Európai Integrációs Minisztérium adminisztratív kapacitásait és a közösségi joganyag kulcsfontosságú területeivel foglalkozó minisztériumok képességeit; felhívja a hatóságokat, hogy kezeljék az igazgatási rendszer töredezettségét és a hatásköri átfedéseket, fejlesszék a politikai döntéshozatal kapacitásait a szakminisztériumokban a jogalkotás minőségének javítása érdekében, végül pedig erősítsék meg a jogállamiságot;

31.  üdvözli a Montenegró 2030-ig tartó energiapolitikáját körvonalazó kormányterv elfogadását, és megjegyzi, hogy az energiaszektor reformja rendkívül fontos kihívás az ország számára; sürgeti a hatóságokat, hogy gyorsítsák az előrelépést az energiaellátás és az energiahatékonyság biztosítása terén, és tegyenek további erőfeszítéseket egy olyan szabályozási környezet felállítására, amely előmozdítaná a megújuló energiaforrások használatának növekedését valamennyi ágazatban, amint azt a megújuló energiáról szóló vonatkozó uniós vívmányok is előírják;

32.  felhívja Montenegrót, hogy érjen el haladást a nemzeti jogszabályoknak a vívmányokhoz történő igazítása terén a környezetvédelmi információkhoz és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, a környezetvédelmi felelősség, illetve a határokon átnyúló aspektusokra vonatkozó stratégiai környezeti értékelési rendelkezések tekintetében; sürgeti a hatóságokat, hogy integrálják rendszeresebben a környezetvédelmi és éghajlat-változási kérdéseket az egyéb ágazati politikákba; különösen fontosnak tartja a szilárd hulladék, a szennyvíz és a nem megfelelően szabályozott hulladékgazdálkodási rendszer problémáinak kezelését, szigorúbb szankciók bevezetését a vonatkozó szabályokat megszegőkre, valamint hatékony ellenőrzési-nyomon követési rendszer kialakítását; általánosságban megismétli, hogy tisztázni kell a hatóságok közötti, nem egyértelmű felelősségmegosztást, és kezelni kell a koherencia hiányát fellépéseikben, mivel ez súlyosan akadályozza a haladást a környezetvédelem terén;

33.  emlékeztet rá, hogy az európai biodiverzitás több mint 25%-a a nyugat-balkáni régióban található; emlékeztet arra is, hogy a sok kisebb-nagyobb folyó és tó – közülük a legnagyobb a Moraca folyó és a Skadar tó – sok ritka fajnak ad otthont; felszólítja a montenegrói hatóságokat, hogy fontolják meg újra azt a tervet, amely szerint nagy vízerőműveket építenének, és elsősorban az ilyen forrásokból származó villamos energiára támaszkodnának; emlékeztet rá, hogy olyan nemzeti energiastratégiát kell kialakítani, amely tekintetbe veszi a rendelkezésre álló sokféle megújuló energiaforrást, köztük a kisméretű vízerőműveket is; emlékeztet arra, hogy tiszteletben kell tartani az alkotmányban szereplő természeti örökséget is, hiszen az alkotmány a környezetet védő államként említi Montenegrót, valamint tekintetbe kell venni, hogy a természeti örökség és az idegenforgalom a montenegrói gazdaság két fontos oszlopa; sürgeti a montenegrói hatóságokat, hogy az uniós és nemzetközi normákkal, például az Aarhusi és az Espooi Egyezménnyel összhangban minden erőműépítéssel kapcsolatos döntés előtt folytassanak környezeti és szociális hatásvizsgálatot; sürgeti továbbá a montenegrói hatóságokat, hogy kezdeményezzenek kiterjedt és átlátható nyilvános konzultációt az érintett civil társadalmi szervezetek bevonásával minden olyan esetben, amikor vízerőmű építésére irányuló projektről születik döntés, és hozzák nyilvánosságra a vonatkozó határozatokat, szakértői véleményeket és egyéb dokumentumokat;

34.  elismerését fejezi ki Montenegrónak, hogy jelentős fejlődési lehetőségeket rejtő, világszerte ismert idegenforgalmi célponttá vált; rámutat azonban a turizmus környezetre gyakorolt esetleges kockázataira, és felhívja a kormányt, hogy tegyen további lépéseket a természet védelmére az Adriai-tenger partvidékén is;

35.  felkéri a montenegrói kormányt, hogy gyorsítsa fel a közös agrárpolitika irányításához szükséges struktúrák – mint a kifizető ügynökségek és egy integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer – kialakítását; előrelépésre szólít fel a mezőgazdasági és vidékfejlesztési politika előmozdítása érdekében, többek között az erőfeszítések folytatása révén a politikafejlesztés és a rendelkezésre álló pénzügyi támogatás felhasználása terén;

36.  elismerését fejezi ki Montenegrónak a WTO 2011. december 17-i miniszteri konferenciáján megtörtént WTO-csatlakozása miatt; úgy véli, hogy a WTO-tagság átláthatóbb, előreláthatóbb és vonzóbb környezetet fog teremteni a kereskedelem és a külföldi beruházások számára;

37.  felhívja a montenegrói hatóságokat, hogy hajtsák végre a központi bank függetlenségére, a monetáris finanszírozásra, a közszféra pénzügyi intézményeihez való kiváltságos hozzáférésre és az euró védelmére vonatkozó jogszabályokat; megjegyzi, hogy a jövőbeni csatlakozási tárgyalások során részletesen meg kell határozni és kezelni kell a montenegrói monetáris rendszerre hatással lévő tényezőket;

38.  elismerését fejezi ki Montenegrónak a schengeni térséggel szembeni vízummentesség eddig zökkenőmentes végrehajtásáért, amely 2009. december 19-én lépett hatályba; azonban sürgeti a hatóságokat, hogy növeljék a Külügyi és Európai Integrációs Minisztérium igazgatási kapacitásait, illetve diplomáciai és konzuli hálózatát, például online kapcsolat létrehozásával a minisztérium nemzeti vízumrendszere, valamint a diplomáciai és konzuli képviseletek között és biztonsági elemeket tartalmazó vízumbélyegek bevezetésével;

Regionális együttműködés

39.  elismerését fejezi ki Montenegrónak elköteleződéséért és konstruktív szerepéért a regionális stabilitáshoz való hozzájárulásában és a többi nyugat-balkáni országgal kialakított jó szomszédi viszony megerősítésében; elégedetten veszi tudomásul Montenegró proaktív részvételét számos dél-kelet európai regionális kezdeményezésben; kiemeli különösen Montenegró elköteleződését a Horvátországgal, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal és Szerbiával való kiadatási szerződések aláírása iránt együttműködési megállapodások megkötése révén más országok pénzügyi hírszerzési szolgálataival, valamint a Szerbia, Montenegró, Horvátország és Bosznia-Hercegovina külügyminisztereinek azon nyilatkozatához 2011. november 7-én történt csatlakozása révén, amelynek célja, hogy megoldásokat keressen a menekültügyi kérdésre a régióban;

40.  üdvözli mind Montenegró, mind Szerbia elkötelezettségét a kétoldalú kapcsolatok szilárdabb alapokra helyezése érdekében; ösztönzi mindkét ország politikai és vallási vezetőit, hogy javítsák a nemzetiségek és a vallások közötti párbeszéd légkörét a szerb ortodox egyház montenegrói helyzetét szabályozó megállapodás elérése érdekében; felkéri a Bizottságot, hogy a csatlakozási tárgyalásokkal párhuzamosan figyeljen oda a montenegrói ortodox egyház és a szerb ortodox egyház közötti kapcsolatokra, mivel az országban tevékenykedő e két egyház és a két vallási közösség viszonyának javulása pozitív irányba mozdíthatja el a montenegrói politikai légkört;

41.  elégedetten veszi tudomásul a Montenegró és Horvátország közötti jószomszédi viszonyokat; üdvözli a montenegrói és horvát bűnüldözési szervek közötti együttműködési megállapodást, amely keretet biztosít a közös tevékenységekre a rendőri munka különböző területein, mint a bűnmegelőzés, a határrendészet, illetve a regionális és nemzetközi szervezett bűnözés összetett formáinak leküzdése; üdvözli a Montenegró és Horvátország által létrehozott vegyes bizottság felállítását, és elégedetten nyugtázza, hogy a két fél megállapodása értelmében tartják magukat a Nemzetközi Bíróság ítéletéhez a Prevlaka-félszigettel kapcsolatos területi vitájuk ezidáig megoldatlan kérdésében;

o
o   o

42.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint Montenegró kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 108., 2010.04.29., 3. o. (2) Lásd a 2011. december 9-i Európai Tanács következtetéseit (00139/1/2011) (3) Lásd a 2010. december 16–17-i Európai Tanács következtetéseit (00030/1/2010)

Az Európai Parlament 2012. március 29-i állásfoglalása a felelős vállalatirányítás uniós kereteiről (2011/2181(INI))

P7_TA(2012)0118 A7-0051/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a felelős vállalatirányítás uniós kereteiről szóló 2011. április 5-i bizottsági zöld könyvre (COM(2011)0164),

–  tekintettel a vállalatirányítással kapcsolatos deontológiai kérdésekről szóló 2010. május 18-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7-0051/2012),

Általános megközelítés

1.  üdvözli a felelős vállalatirányítás uniós kereteinek zöld könyvvel kezdeményezett bizottsági felülvizsgálatát;

2.  sajnálja azonban, hogy a zöld könyvből kimaradtak olyan fontos vállalatirányítási kérdések, mint a testületi döntéshozatal, az igazgatói felelősség, az igazgatók függetlensége, az összeférhetetlenség vagy az érdekeltek bevonása,

3.  sajnálja, hogy a zöld könyv a monista rendszerhez igazodik, és elhanyagolja a dualista rendszert, amely Európában éppúgy széles körben elterjedt; nyomatékosan rámutat arra, hogy a Bizottságnak az európai vállalatirányítási keret átdolgozása során figyelembe kell vennie a nemzeti jogrendszerekben a mindenkori társasági szervekre ruházott jogokat és kötelességeket, különösen a monista és a dualista rendszer közötti különbségeket; a továbbiakban az „igazgatótanács” kifejezés alapvetően az igazgatók felügyeleti szerepére vonatkozik, amelyet a duális rendszerben rendszerint a felügyelőbizottság lát el;

4.  hangsúlyozza az átláthatóbb, stabil, megbízható, elszámoltatható és magasabb szintű irányítással rendelkező uniós vállalati szektor létrehozásának fontosságát; véleménye szerint a vállalati szektornak képesnek kell lennie arra, hogy működése során tekintettel legyen a szociális, etikai és környezeti megfontolásokra, felelősségteljes magatartást tanúsítva mind a munkavállalók, mind a részvényesek, mind általában véve a társadalom iránt, emellett gazdaságilag nagyobb fokú eredményességet elérve és tisztességes munkahelyeket teremtve;

5.  álláspontja azonban az, hogy a felelősségteljes irányítás önmagában nem tudja megakadályozni a túlzott kockázatvállalást; felszólít ezért a független ellenőrzésre és az EU-ban létező eltérő vállalati kultúrákat tiszteletben tartó rugalmas szabályokra;

6.  hangsúlyozza, hogy egy megfelelően irányított vállalat esetében elengedhetetlen feltétel, hogy elszámoltatható és átlátható legyen az alkalmazottai, részvényesei és adott esetben az egyéb érdekelt felek felé;

7.  úgy véli, hogy át kell venni a vállalatirányítás fogalmának az OECD 2004. évi alapelveiben szereplő meghatározását, amely a cég vezetősége, igazgatósága, részvényesei és egyéb érdekeltek között fennálló teljes kapcsolatrendszerre vonatkozik;

8.   úgy véli, hogy a pénzügyi válságot követően le lehet vonni az üzleti világ által elkövetett legnagyobb hibákból a tanulságokat;

9.  ebben az értelemben hangsúlyozza, hogy figyelmet kell szentelni annak a fontos szerepnek, amelyet a különböző bizottságok (az ellenőrzéssel foglalkozó bizottságok és a javadalmazással és a kinevezésekkel foglalkozó bizottságok, ha vannak ilyenek a tagállamokban) játszanak a vállalatok megfelelő irányításában, és felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg ezek szerepét;

10.  úgy véli, hogy az alapvető uniós vállalatirányítási intézkedéseket minden jegyzett vállalatra alkalmazni kell; hozzáteszi, hogy a fenti intézkedéseknek az adott vállalat méretével, összetettségével és típusával arányosnak kell lenniük;

11.  úgy véli, hogy a vállalatirányítással kapcsolatos kezdeményezéseknek együtt kell járniuk a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó, szintén a Bizottság által javasolt kezdeményezésekkel; azon a véleményen van, hogy a vállalati társadalmi felelősség – különösen a mai társadalmi és gazdasági körülmények között – a vállalatirányítással együttesen elősegítheti a vállalatok és azon szociális környezet közötti szorosabb kapcsolatok kiépítését, amelyben növekednek és működnek;

12.   hangsúlyozza, hogy a felelős vállalatirányítási gyakorlat példája a sportban a Financial Fair Play kezdeményezés; felhívja a többi ágazatot és a hatóságokat, hogy vizsgálják tovább ezeket az intézkedéseket egyes alapelveik megvalósítása céljából;

13.  felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő a vállalatirányítással és a költség-haszon elemzéssel kapcsolatosan vizsgált minden olyan jogalkotási javaslatot, amelyek a társaságok versenyképessége megőrzésének szükségességére összpontosítanak;

Igazgatótanácsok

14.  hangsúlyozza, hogy a monista rendszerekben világosan ketté kell választani az igazgatótanács elnökének és a vezérigazgatónak a feladatait; megjegyzi ugyanakkor, hogy ennek a szabálynak arányosnak kell lennie a vállalat méretével és sajátosságaival kell;

15.  hangsúlyozza, hogy az igazgatótanácsokban különböző képzettségű, tapasztalatú és hátterű egyéneknek is részt kell venniük, továbbá hogy a tanácsok összetételének ezt az aspektusát a vállalat tevékenységeinek összetettségéhez kell igazítani, valamint hogy a részvényesek feladata a testületen belüli szakmai egyensúly biztosítása;

16.  úgy véli, hogy a személyzet felvételével kapcsolatos politikáknak – amennyiben ilyen politikákat alkalmaznak – egyedieknek kell lenniük, és e politikákra a „betart vagy indokol” rendszernek kell vonatkoznia; hangsúlyozza, hogy az ilyen jellegű politikai dokumentumok elkészítése és jóváhagyása kizárólag a részvényesek hatáskörébe tartozik;

17.  felszólítja a vállalatokat, hogy vezessenek be átlátható és meritokratikus módszereket az emberi erőforrások területén, és eredményesen fejlesszék és mozdítsák elő a férfiak és nők tehetségeit és készségeit; hangsúlyozza, hogy a vállalatok kötelesek a munkahelyen a férfiak és a nők számára egyenlő bánásmódot és esélyegyenlőséget biztosítani, valamint hozzájárulni a férfiak és nők esetében is a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúlyhoz;

18.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a vállalatok igazgatótanácsában a készségek és kompetenciák széles és változatos palettája képviseltesse magát;

19.   felszólítja a Bizottságot, hogy minél hamarabb ismertessen átfogó és naprakész adatokat a nők képviseleti arányáról az Unió minden vállalattípusában, ezt követően pedig az üzleti szektor által hozott, illetve a tagállamok által a nők képviseleti arányának növelése érdekében nemrégiben elfogadott kötelező és nem kötelező jellegű intézkedésekről, és amennyiben a vállalatok és a tagállamok által tett lépésekről bebizonyosodik, hogy azok nem megfelelőek, 2012 során tegyenek javaslatot olyan jogszabályokra – többek között kvótákra –, amelyek célja, hogy 2015-re 30%-kal, 2020-ra pedig 40%-kal növeljék a nők részvételi arányát a vállalatirányítási testületekben, mindeközben figyelembe véve a tagállamok feladatait, valamint gazdasági, strukturális (azaz a vállalatok méretével kapcsolatos), jogi és regionális sajátosságait;

20.  hangsúlyozza, hogy az igazgatóknak megfelelő mennyiségű időt kell szánniuk feladataik elvégzésére; úgy véli azonban, hogy nem tanácsos egyenszabályokat alkalmazni; véleménye szerint bátorítani kell a tagállamokat arra, hogy meghatározzák, hogy az igazgatók legfeljebb hány testületben vállalhassanak szerepet; rámutat arra, hogy ez hozzájárulna az ülések gyakoriságának növekedéséhez, és javítaná a vállalaton belüli felügyeleti szervek minőségét; felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy az igazgatótanácsi tagok egyéb megbízatásaikat illetően teljes mértékben átláthatóak és nyitottak legyenek;

21.  egyetért azzal, hogy a rendszeres értékelések hasznos eszköznek bizonyulnak a vállalatirányítási gyakorlatok eredményességének értékelése szempontjából; ugyanakkor úgy gondolja, hogy kötelezővé tételük nem lenne indokolt;

22.  úgy véli, hogy a vezető testületek és felügyelőbizottságok tagjainak saját felelőssége a feladatuk ellátásához szükséges képzési és továbbképzési programok elvégzése, szükség szerint megfelelő vállalati támogatás mellett;

23.  ösztönzi a vállalati javadalmazási politikáknak és a javadalmazásról szóló éves jelentéseknek a részvényesek közgyűlésének jóváhagyásával történő nyilvánosságra hozatalát; hangsúlyozza azonban, hogy a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy ennél is továbbmenjenek, és az ügyvezető, illetve nem ügyvezető igazgatók egyéni javadalmazásának közzétételére vonatkozóan követelményeket szabjanak meg, ami hozzájárulhat az átláthatóság növeléséhez;

24.   meggyőződése, hogy erőteljes felügyeletet és új szabályokat kell létrehozni az akár a pénzügyi, akár a nem pénzügyi vállalati szektorba tartozó olyan vállalatok ügyvezetőinek fizetésével, bónuszaival és díjazásával kapcsolatos jogellenes gyakorlatok betiltása érdekében, amelyeknek egy tagállami kormány dobott mentőövet; úgy véli, hogy szükség esetén jogi lépéseket kell tenni a megmentésre nyújtott állami források helytelen felhasználásának megelőzése érdekében;

25.  felhív az egyén és a vállalat hosszú távú működésén alapuló, hosszú távon fenntartható javadalmazási rendszerek kialakítására;

26.   úgy véli, hogy az igazgatók fizetésemelésének összeegyeztethetőnek kell lennie vállalatuk hosszú távú életképességével;

27.  támogatja a hosszú távú fenntarthatóság elemeinek a vezetők javadalmazásának változó összetevői közé történő bevezetését, például azt, hogy a változó összetevő egy bizonyos hányada kötődjön a vállalatok szociális felelősségével – a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal és a munkavállalók munkahelyi elégedettségével – kapcsolatos célok eléréséhez;

28.  megjegyzi, hogy az igazgatótanács feladata, hogy felülvizsgálja és jóváhagyja a vállalat stratégiáját – beleértve a vállalat kockázattal kapcsolatos koncepcióját is –, valamint hogy a részvényesek számára érthetően ismertesse e stratégiát, amennyiben lehetséges anélkül, hogy olyan információkat hoznának nyilvánosságra, amelyek kárt okozhatnak a vállalatnak, például a versenytársakkal kapcsolatban; úgy véli, hogy a stratégiába bele kell foglalni a környezeti és társadalmi kockázatokat is, amennyiben jelentős hatással vannak a vállalatra, ahogy azt az uniós jog már előírja;

Részvényesek

29.  úgy véli, hogy szerepük növelésével ösztönözni kell a részvényesek részvételét a vállalat ügyeiben, de e részvételnek önálló döntésen kell alapulnia, nem lehet kötelezettség;

30.  mindazonáltal úgy gondolja, hogy mérlegelni kell a hosszú távú befektetéseket ösztönző intézkedéseket, valamint a bemutatóra szóló befektetési jegyek kivételével a kölcsönzött részvények alapján történő szavazás teljes átláthatóságára vonatkozó követelményt is; úgy véli, hogy újra kell gondolni azt az intézményi befektetői magatartást, amelynek célja a likviditás megteremtése és a jó minősítés megőrzése, mivel mindez kizárólag az ilyen befektetők rövid távú részesedésszerzését ösztönzi;

31.  megjegyzi, hogy a részvényesek jogairól szóló irányelv(2) kimondja azt az elvet, hogy a részvényeseket egyenlő bánásmód illeti meg, és ezért minden (intézményi vagy nem intézményi) részvényes részesedésétől függetlenül jogosult arra, hogy a vállalattól ugyanazt a tájékoztatást megkapja;

32.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő a vállalatok éves beszámolóiban a részvényesek számára nyújtandó tájékoztatás jellegére vonatkozó uniós szintű iránymutatásra irányuló, arányos javaslatokat; úgy véli, hogy e tájékoztatásnak jó minőségűnek és informatívnak kell lennie;

33.  megállapítja, hogy a piacon nem léteznek hosszú távú célkitűzések, és sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az összes vonatkozó jogszabályt annak értékelése céljából, hogy valamely követelmény nem erősítette-e véletlenül a rövid távú szemléletmódot; különösen üdvözli a Bizottság javaslatát az átláthatósági irányelvben előírt negyedéves jelentésekkel kapcsolatos követelmény megszüntetésére, mely alig növeli a részvényesek ismereteit, és pusztán rövid távú kereskedelmi lehetőségeket teremt;

34.  üdvözli, hogy Unió-szerte intézményi befektetői kódexeket dolgoznak ki az intézményi befektetők számára; véleménye szerint az intézményi befektetők európai kódexét a már létező modellek alapján és a nemzeti hatóságokkal együttműködve lehetne kidolgozni;

35.  hangsúlyozza, hogy az intézményi befektetők alapvető feladata befektetéseik védelme, és kötelességük az általuk kijelölt eszközkezelő ellenőrzése a stratégiák, a költségek, a kereskedelem tekintetében, valamint a befektetés tárgyát képező vállalatokban vállalt szerepükre vonatkozóan, továbbá ebből következően kötelességük a vagyonkezelői feladatok ellátásával kapcsolatos megfelelő átláthatóság elvárása is;

36.  ebben az összefüggésben úgy gondolja, hogy az intézményi befektetőknek szabad kezet kell kapniuk ahhoz, hogy kidolgozzák az eszközkezelőkkel fenntartott szakmai kapcsolatukban alkalmazandó ösztönző struktúrákat;

37.  megjegyzi, hogy az összeférhetetlenségeket, a potenciális összeférhetetlenségeket is mindig nyilvánosságra kell hozni, és megfelelő uniós szintű fellépés szükséges;

38.  felszólítja a Bizottságot, hogy úgy módosítsa a részvényesek jogairól szóló irányelvet, hogy vizsgálja, milyen eszközökkel lehetne tovább fokozni a részvényesek részvételét; ezzel kapcsolatban úgy gondolja, hogy a Bizottságnak egy hatásvizsgálat segítségével meg kellene vizsgálnia a tőzsdén jegyzett társaságok közgyűlésein alkalmazandó elektronikus szavazás szerepét a részvényesek, különösen a határokon átnyúló részvényesek részvételének ösztönzése érdekében;

39.  emlékezteti a Bizottságot az összehangolt eljárás egyértelmű meghatározásának fontosságára, mivel az egységes szabályok hiánya jelenti az egyik legfőbb akadályt a részvényesek együttműködése tekintetében;

40.  úgy véli, hogy a részvényesi képviseleti tanácsadók nagyon fontos szerepet játszanak, de tevékenységük gyakran összeférhetetlenség tárgyát képezi; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon további rendelkezéseket a részvényesi képviseleti tanácsadókra vonatkozóan, külön figyelmet fordítva az átláthatóság és az összeférhetetlenség kérdésére; véleménye szerint a részvényesi képviseleti tanácsadók számára meg kell tiltani, hogy a befektetés tárgyát képező vállalatnak tanácsadói szolgáltatást nyújtsanak;

41.  úgy véli, hogy a vállalatok számára biztosítani kell a jogot, hogy választhassanak a névre szóló vagy a bemutatóra szóló befektetési jegyek rendszere között; úgy véli, hogy ha a vállalatok névre szóló befektetési jegyek mellett döntenek, biztosítani kell számukra a jogot arra, hogy ismerjék tulajdonosaik kilétét, valamint hogy uniós szinten harmonizációs minimumkövetelményeket kell megállapítani az anyagi részesedések közzétételével kapcsolatban; úgy gondolja, hogy mindez nem sértheti a bemutatóra szóló befektetési jegyek tulajdonosainak ahhoz fűződő jogát, hogy ne fedjék fel személyazonosságukat;

42.  hozzáteszi, hogy noha a kisebbségi részvényesek védelmével a nemzeti szintű társasági jog rendelkezései foglalkoznak, az uniós fellépés a képviselő útján történő szavazás előmozdítása terén bizonyulhat hasznosnak;

43.  támogatja az Európai Vállalatirányítási Fórumnak a jegyzett gazdálkodó egységek esetében a kapcsolt felekkel folytatott ügyletekről szóló 2011. március 10-i nyilatkozatában szereplő iránymutatásokat; bátorítja a Bizottságot, hogy tegyen uniós szintű lépéseket kötelező erővel nem bíró jogi intézkedések, például ajánlások formájában;

44.  úgy véli, hogy a munkavállalói részvénytulajdonlási rendszerek kérdését tagállami szinten kell szabályozni, és e rendszerekről a munkaadók és alkalmazottak közötti tárgyalásokon kell dönteni: az ilyen rendszerben való részvétel lehetőségének mindig önkéntesnek kell lennie;

A „betart vagy indokol” keret

45.   úgy véli, hogy a „betart vagy indokol” rendszer a vállalatirányítás hasznos eszköze; támogatja egy nemzeti vállalatirányítási kódex vagy a vállalat által választott magatartási kódex kötelező betartását; úgy gondolja, hogy a magatartási kódextől való bármilyen eltérést értelmes magyarázattal kell indokolni, és a magyarázaton túl ismertetni és tisztázni kell a meghozott alternatív vállalatirányítási intézkedést;

46.   inkább a rendelkezésre álló vállalatirányítási szabályok és ajánlások megfelelőbb működésének és követésének elérésére helyezi a hangsúlyt, mintsem a vállalatirányításra vonatkozó kötelező uniós szabályok bevezetésére;

47.  véleménye szerint a gyakorlati szabályzatok magatartásbeli változásokat idézhetnek elő, és az általuk biztosított rugalmasság lehetővé teszi az innovációt, amely az egész EU-ban bevált gyakorlatokra építhet; úgy véli, hogy a bevált gyakorlatok megosztása javítaná a vállalatirányítást az EU-ban;

o
o   o

48.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 161. E, 2011.5.31., 16. o.. (2) Az Európai Parlament és a Tanács 2007. július 11-i 2007/36/EK irányelve az egyes részvényesi jogok gyakorlásáról a tőzsdén jegyzett társaságokban (HL L 184., 2007.7.14., 17. o.).

Az Európai Parlament 2012. március 29-i állásfoglalása az Európai Beruházási Bank (EBB) 2010. évi éves jelentéséről (2011/2186(INI))

P7_TA(2012)0119 A7-0058/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Beruházási Bank (EBB) 2010. évi éves jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 15., 126., 175., 208–209., 271. és 308–309. cikkére, valamint az EBB alapokmányáról szóló 5. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a Számvevőszék szerepével kapcsolatos 287. cikkére,

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel az Unión kívüli projektekhez adott hitelek és hitelgaranciák veszteségeinek fedezésére az Európai Beruházási Banknak nyújtott uniós garanciáról és a 633/2009/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25-i 1080/2011/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra,

–  tekintettel a nyolcadik, kilencedik és tizedik Európai Fejlesztési Alap 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló, 2011. május 10-i határozatára,(1)

–  tekintettel az Európai Beruházási Bank 2009. évi éves jelentéséről szóló, 2011. április 7-i állásfoglalására,(2)

–  tekintettel az Európai Beruházási Bank 2011–2013-as időszakra vonatkozó, az Igazgatótanácsa által 2010. december 14-én jóváhagyott ügyviteli tervére,

–  tekintettel az Európai Beruházási Bank Ellenőrző Bizottsága által a bank Kormányzótanácsának írt, 2011. április 6-i 2010. évi éves jelentésre,

–  tekintettel a „Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (MFF) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért” című, 2011. június 8-i állásfoglalására,(3)

–  tekintettel az „A pénzügyi, gazdasági és szociális válság: a szükséges intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló ajánlások” című, 2011. július 6-i állásfoglalására,(4)

–  tekintettel az „EU 2020” stratégiáról szóló, 2010. március 10-i állásfoglalására,(5)

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére és 119. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0058/2012),

A.  mivel az EBB-t a Római Szerződés hozta létre és fő célja, hogy hozzájáruljon az egységes piac fejlődéséhez és a különböző régiók fejlődése közötti különbségek csökkentéséhez,

B.  mivel az EBB Európai Unión belüli finanszírozási tevékenysége hat, stratégiai szempontból kiemelt területre helyez hangsúlyt, úgymint: a gazdasági és társadalmi kohézió, valamint a konvergencia biztosítása; a tudásalapú gazdaság megvalósítása; a transzeurópai közlekedési és hozzáférési hálózatok fejlesztése; a kis- és középvállalkozások (kkv-k) támogatása; a környezet védelme és állapotának javítása, és a fenntartható közösségek támogatása; valamint a fenntartható, versenyképes és biztonságos energiaellátás támogatása,

C.  mivel az EBB továbbra is az „európai bank” és az EU céljainak megvalósítására szolgáló szervezet,

D.  mivel az EBB-csoport uniós hitelfolyósítása 2010-ben elérte az 52 milliárd eurót,

E.  mivel az EBB Európai Unión kívüli műveletei elsősorban az Európai Unió külső fellépéseivel kapcsolatos politikáját hivatottak támogatni,

F.  mivel az EBB-csoport EU-n kívüli hitelfolyósítása 2010-ben elérte a 6 milliárd eurót,

G.  mivel alapokmánya szerint a Lisszaboni Szerződés ratifikálását követően az EBB által nyújtott kölcsönök és garanciák összege nem haladhatja meg jegyzett tőkéje, a tartalékok, a máshová nem sorolt céltartalék és az eredménykimutatási többlet összegének két és félszeresét,

H.  mivel a pénzügyi, gazdasági és államadósság-válság 2010 utáni elhúzódása és az ezzel kapcsolatos hitelszűke megnövelte a finanszírozási igényeket,

I.  mivel az EBB feladata, hogy mind a tőkepiacok, mind saját tőkéjének felhasználásával segítséget nyújtson Európa gazdaságának,

J.  mivel az EBB AAA hitelminősítése alapvető fontosságú a bank működéséhez,

K.  mivel az Ellenőrző Bizottságot az EBB alapokmánya független bizottságként hozta létre, amelynek feladata, hogy az EBB elszámolásait ellenőrizze, valamint megvizsgálja, hogy annak tevékenységei megfelelnek-e a legjobb banki gyakorlatoknak; továbbá mivel a 2011. április 6-i jelentésében az Ellenőrző Bizottság megállapítja, hogy „2010-ben az Ellenőrző Bizottság megkapta a Banktól azt a támogatást, amely elvárható ahhoz, hogy a felelősségi körébe tartozó feladatoknak megfelelően eleget tegyen”,

L.  mivel az Európa 2020 stratégia céljai, például az infrastrukturális beruházások, a zöld technológiák, az innováció és a kkv-k, megfelelő finanszírozás nélkül nem valósíthatók meg,

M.  mivel az Unió fenntartható növekedését a fel nem használt uniós költségvetési kifizetési előirányzatok növekedést, versenyképességet és foglalkoztatást célzó közös programokra való átcsoportosításával, az EBB által nyújtott kölcsönök növelésével, valamint egy hatékony projektkötvény-piac létrehozásával kell biztosítani;

A 2010. évi éves jelentés kerete

1.  üdvözli a 2010. évi éves jelentést, és arra ösztönzi az EBB-t, hogy folytassa az európai gazdaság fejlődését, a növekedés ösztönzését, a foglalkoztatás előmozdítását, valamint a társadalmi és területi kohézió elmélyítését támogató tevékenységét, különleges hangsúlyt helyezve a kevésbé fejlett régiók számára kialakított projektekre; támogatja a bankot abban a szándékában, hogy műveleteivel olyan területeket céloz meg, ahol a finanszírozás valószínűleg a legnagyobb hatással lehet a gazdasági növekedésre; rámutat arra, hogy az EBB-nek a lehető legjobb módon kell felhasználnia forrásait és eszközeit a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság leküzdése érdekében;

2.  úgy véli, hogy az EBB-csoportnak(6) továbbra is évente jelentést kell benyújtania a Parlamentnek mind az EU-n belüli, az EU célkitűzéseinek és az Európa 2020 stratégia céljainak előmozdítását célzó, mind pedig az EU-n kívüli, megbízatásával és az EU külső tevékenységének politikai egységességével összefüggő hitelezési tevékenységéről; úgy véli, hogy az EBB-nek és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak (EBRD) a harmadik országokban folytatott koordinációra és együttműködésre is hangsúlyt kell fektetnie annak érdekében, hogy saját komparatív előnyeiket kiemeljék és a munkájukban jelentkező átfedéseket elkerüljék(7), megvalósítva forrásaik fokozottabb kihasználását; emlékeztet arra is, hogy a Tanács és a Parlament egyetértett abban, hogy elérkezett az idő az európai állami pénzügyi intézmények rendszere ésszerűsítésének vizsgálatára, és egyetlen lehetőséget sem szabad kizárni;

3.  rámutat arra, hogy az EBB-csoportnak a továbbiakban is évente jelentést kellene készítenie az Európai Parlament számára az EU költségvetésével kapcsolatos finanszírozási tevékenységeiről, különös tekintettel az uniós finanszírozásra és a külső finanszírozásra; felhívja a bank figyelmét arra, hogy éves jelentését tegye a szélesebb nyilvánosság számára is könnyen hozzáférhetővé és érthetővé;

4.  üdvözli a 2011–2013-as időszakra vonatkozó, jóváhagyott ügyviteli tervet, amely három fő területet határoz meg a bank következő évekbeli tevékenységei tekintetében: az Európa 2020 stratégia végrehajtása, az éghajlatváltozás ellni küzdelem és az EU külső politikájának a támogatása;

5.  támogatja a bankot abbéli elkötelezettségében, hogy az oktatást, a kutatást és fejlesztést, valamint az innovációt összekapcsoló „tudásháromszögre” összpontosít;

6.  javasolja, hogy az EBB – saját jelentéseivel együtt – honlapján tegye közzé az Európai Parlamentnek az EBB éves jelentéseiről szóló állásfoglalásait, valamint az európai parlamenti képviselők írásbeli választ igénylő kérdéseit és az EBB azokra adott válaszait;

Az EBB uniós finanszírozási tevékenységei

7.  elismeri a strukturális programokra nyújtott kölcsönök (SPK) volumenének növekedését a gazdasági és pénzügyi válság fényében; kiemeli e kölcsönöknek az egyes tagállamokban az állami szektorban végrehajtott beruházások támogatásán keresztül a fellendülésben és a növekedésben betöltött fontos szerepét; ösztönzi az EBB-t, hogy továbbra is kínáljon hasonló eszközöket nem csak a pénzügyi nehézségekkel küzdő országok számára, hanem a jó pénzügyi fegyelemmel rendelkező országok és konvergenciarégiók ösztönzésére is;

8.  rámutat arra, hogy a hitelnyújtás volumenét tekintve a köz-magán társulással (PPP) megvalósuló projektek 2010-ben az EBB által finanszírozott transzeurópai közlekedési hitelezés 32%-át tették ki; üdvözli az Európai PPP Szakértői Központ létrehozását, amelynek taghálózatához az EBB-n és az Európai Bizottságon kívül ma 30 uniós tagállam és társult ország, valamint számos régió tartozik;

9.  felhívja az EBB-t, hogy a finanszírozásban részesülő PPP-projektek esetében ösztönözze a köz-magán társulásokkal kapcsolatos halmozódó állami fizetési kötelezettségek nyilvánosságra hozatalát a jövőbeni kifizetések forrására vonatkozó információval együtt;

10.  sürgeti az EBB-t, hogy a Bizottsághoz hasonlóan – amely szintúgy köteles nyilvánosságra hozni az uniós alapok végső kedvezményezettjeinek listáját – tegye közzé a hitelek és egyéb finanszírozási eszközök valamennyi végső kedvezményezettjének éves listáját;

11.  sürgeti az EBB-t, hogy az új tagállamokban növelje az infrastrukturális hálózatok számára nyújtott támogatását, amely az EU 15-höz képest még mindig viszonylag alacsony; kéri, hogy az infrastrukturális hálózatok finanszírozásában való részvétel a tagállamok határain lévő összeköttetések esetében nagyobb legyen;

12.  széles körűen támogatja az EBB és az Európai Bizottság között az Európa 2020 stratégia céljainak támogatása, a válság sújtotta gazdaság gyors fellendítése, valamint az éghajlat-politika terén szükséges lépések megtétele érdekében az innovatív finanszírozási eszközök kifejlesztése terén folytatott együttműködést; elismeri az ilyen eszközök használatával szerzett korábbi pozitív tapasztalatokat, beleértve a támogatások és a kölcsönök összekapcsolását és a kockázatmegosztási mechanizmusokat;

13.  támogatja különösen az Európai Bizottság és az EBB közös kezdeményezését, a kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmust, amely az átlagosnál nagyobb kockázattal, de magasabb nyereséggel is járó projekteket finanszírozza; a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram megvalósításával összefüggésben csodálkozik azon, hogy a kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmus keretében aláírt kölcsönök 2010-ben csak 1,8 milliárd eurót értek el, ami 2009-hez képest 1 milliárd eurós visszaesést jelent; úgy érzi, hogy a magyarázat, amelyet az EBB a 2010. évi jelentésében adott e visszaeséssel kapcsolatban – amely szerint a hitelmegszorítás kevésbé érezhető azon vállalkozások tekintetében, amelyek a válság tetőfokán fordultak az EBB-hez – elégtelen, és további magyarázatokat kér az EBB-től és az Európai Bizottságtól;

14.  aggodalmát fejezi ki az EBB belső ellenőrzési és pénzügyi ellenőrzési rendszerei miatt, és ösztönzi az Európai Bizottságot és az EBB-t, hogy 2012 novemberéig véglegesítsenek egy átfogó pénzügyi és igazgatási keretmegállapodást, többek között az EBB-csoport által kezelt innovatív pénzügyi eszközök várható bővülésére is tekintettel; elvárja, hogy az EBB beszámoljon a Parlamentnek a 2012 decemberéig elért eredményekről;

EBB-támogatás az európai kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára

15.  üdvözli a 2008. decemberi Ecofin Tanácsban a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára való hitelnyújtás terén kitűzött 30 milliárd eurós célnak teljes egy évvel az ütemterv előtti megvalósulását; támogatja a közepes tőkével rendelkező vállalkozások számára nyújtott új hitelterméket, és kiemeli annak fontosságát az európai gazdasági fellendülés serkentésében; felkéri az EBB-t, hogy a projektek minőségének és hatékonyságának biztosítása érdekében szükség esetén nyújtson tanácsadást a kkv-knak és az egyéb kedvezményezetteknek;

16.  ismételten hangsúlyozza az Európai Parlament által korábban több ízben megfogalmazott, arra irányuló ajánlásokat, hogy fokozzák az átláthatóságot a pénzügyi közvetítők EBB általi kiválasztása és a „globális kölcsönök” felosztásának módja tekintetében, és kitart amellett, hogy lépéseket kell tenni az ajánlások megvalósítása érdekében; hangsúlyozza a tisztább feltételek és a hitelezési hatékonyság szigorúbb kritériumainak szükségességét; ösztönzi az EBB-t, hogy haladéktalanul dolgozzon ki új, koherens és hatékony eszközöket az EBB-vel még 2012 vége előtt az Európában a kkv-k támogatásában együttműködő pénzügyi közvetítők jobb felügyeletére;

17.  ismételten felhívja az EBB-t, hogy készítsen rendszeresen jelentést az elért eredményekről, melynek keretében többek között szolgáltasson átfogó adatokat a végső kedvezményezettekről, készítsen összefoglaló jelentéseket a belső eljárásainak nyomon követéséről és végrehajtásáról, valamint számoljon be a célkitűzések elérésének előrehaladásáról; felhív a céloktól való eltérések feltüntetésére és megindokolására, valamint az eltérések tekintetében fennálló felelősség részletes ismertetésére; aggodalommal tölti el a világos viszonyítási pontok és elterjedtségi ráták hiánya, aminek a következtében a kölcsönök hatékonysága továbbra sem egyértelmű;

18.  nyugtázza, hogy az EBB-csoporttól 115 000 kkv kapott támogatást és az EBB 10,0 milliárd euró hitelkeretet biztosított a kkv-nak történő hitelezéshez, míg az Európai Beruházási Alap (EBA) 2010-ben összesen 2,8 milliárd eurónyi garanciát és kockázati tőkét biztosított a kkv-knak; bátorítja az EBB arra irányuló erőfeszítéseit, hogy nagyobb támogatást biztosítson a kkv-knak;

19.  üdvözli az EBB döntését, melynek értelmében az EBRD és a Világbank-csoport mellett csatlakozott ahhoz a nemzetközi intézmények által elindított közös cselekvési tervhez, amelynek célja, hogy a 2009–2010. közötti időszakban fokozzák a közép- és kelet-európai kkv-knak nyújtott támogatást; megjegyzi, hogy a terv szerinti kötelezettségvállalások teljesítésével (a régióban a kkv-k számára általában rendelkezésre bocsátott források megkétszerezése) az EBB a tervezettnél jóval korábban teljesítette a céljait, melynek eredményeképpen 2010 végéig 25%-os – azaz 14 milliárd euró összegű – növekedést rögzítettek az EBB hitelnyújtási tevékenységében; felszólítja az EBB-t, hogy folytassa a bankokkal fennálló szoros együttműködést ebben a régióban a kkv-k támogatása érdekében;

20.  üdvözli a Bizottság és az EBB által 2010-ben létrehozott európai Progress mikrofinanszírozási eszközt; hangsúlyozza az eszköz eredményei naprakész közzétételének szükségességét; felszólít a kezdeményezésben részt vevő közvetítők kiválasztására vonatkozó világos kritériumok lehető legkorábban történő meghatározására és közzétételére;

21.  üdvözli az Európai Számvevőszék 4/2011. sz. különjelentését a kkv-garanciakeret ellenőrzéséről, és elismeri a kkv-garanciakeret fontos szerepét; aggodalommal töltik el a Számvevőszék megállapításai, melyek szerint a garanciakeret nem dokumentálja megfelelően az EBA és a pénzügyi közvetítők közötti megállapodás paramétereinek alátámasztását, a teljesítménymutatók pedig nem egyértelműek, és nincsenek célértékekhez rendelve; felszólítja az EBB-t, hogy a Számvevőszék ajánlásaival összhangban orvosolja ezeket a hiányosságokat;

22.  felhívja az EBB-t, hogy számoljon be az Európai Parlamentnek az Európai Számvevőszék ajánlásai végrehajtásával kapcsolatos előrehaladásról;

23.  kiemeli az EBA szerepének fontosságát a kkv-k támogatásában; hangsúlyozza, hogy az EBA-nak folytatnia kell a finanszírozással és a kkv-k tranzakciói tekintetében nyújtott garanciákkal kapcsolatos tevékenységeit; ösztönzi az EBA-t, hogy tegyen továbbra is erőfeszítéseket a kkv-k értékpapírosítási piacának fellendítésére, mivel az még mindig gyenge;

Az EBB tevékenységei az EU-n kívül

24.  üdvözli, hogy az EU által az EBB számára a 2007–2013. közötti időszakban az EU-n kívüli projektekhez nyújtott hitelek és hitelgaranciák veszteségeinek fedezésére nyújtott garancia kétség kívül az Európai Számvevőszék ellenőrzése alá tartozik(8);

25.  felhívja az Európai Számvevőszéket, hogy nyújtson be különjelentést az Európai Parlamentnek a határozat alapján végrehajtott finanszírozási műveletekről projektek, ágazatok, országok és régiók szerinti hatásvizsgálattal, amely bemutatja, mennyire hatékonyan járul hozzá az EBB az EU külső politikai célkitűzéseinek megvalósításához;

26.  úgy véli, hogy a külső mandátum alapján nyújtott uniós garanciaeszköz nagy hozzáadott értékkel és sokszorozó hatással rendelkezik; ettől függetlenül arra ösztönzi az EBB-t, hogy amikor csak lehetséges, saját kockázatú eszközöket alkalmazzon, megőrizve a bank AAA hitelminősítését, és biztosítva az Európai Bizottság, az EBB és az egyéb nemzetközi és helyi partnerek által vállalt támogatási tevékenységek hatékony összehangolását a tevékenységek következetességének és egymást kiegészítő voltának növelése érdekében;

27.  úgy véli, hogy az EBB-nek és az EBRD-nek hangsúlyt kell fektetnie a harmadik országokban folytatott együttműködésük és koordináció megerősítésére, annak érdekében, hogy saját komparatív előnyeiket kiemeljék és a tevékenységeik közötti átfedéseket elkerüljék;(9)

28.  felhívja az EBB-t, hogy tájékoztassa az Európai Parlamentet külső hitelezési mandátuma alapján a földközi-tengeri térségben végzett finanszírozási tevékenységeiről, mutassa be a kölcsöneinek a fejlődésre gyakorolt hatását és 2012 vége előtt nyújtson be jelentést az Európai Parlamentnek;

29.  kiemeli az EBB szerepét a köz-magán társulással (PPP) megvalósuló projektek finanszírozásában elsősorban az EU-ban, és nyugtázza az EBB azon szándékát, hogy feltárja a PPP-projektek lehetőségét a földközi-tengeri térség országaiban;

30.  felkéri az EBB-t, hogy a Bizottsággal karöltve és a kedvezményezett országokkal szoros együttműködésben sürgősen javasoljanak az Euromediterrán Beruházási és Partnerségi Pénzügyi Eszköznél (FEMIP) hatékonyabb banki eszközt, amely biztosítani tudja az EBB-nek a mediterrán térség országaiban a kis-és középvállalkozásokkal, mikrohitelekkel, stb. kapcsolatos tevékenysége hatékonyságát;

31.  aggodalmát fejezi ki a PPP-programok kockázatai miatt, például amiatt, hogy gyenge ár-érték arányt képviselhetnek, és részben mérlegen kívüli államadósságot eredményezhetnek; ösztönzi az EBB-t, hogy vegye figyelembe „Az EBB által finanszírozott, megvalósult PPP-projektek tanulságainak áttekintése” című belső jelentésének ajánlásait, különösen a következők révén:

32.  ösztönzi az EBB-t, hogy az EU-n kívül a pénzügyi közvetítők támogatását csak olyan helyi intézményekre korlátozza, amelyek nem offshore pénzügyi központokban működnek, jelentős helyi tulajdonnal rendelkeznek és fel vannak készülve az egyes országokban a helyi kkv-k sajátosságait támogató, fejlődést elősegítő megközelítés követésére; felkéri az EBB-t, hogy 2012-ben számoljon be ennek az ajánlásnak a végrehajtásáról;

33.  üdvözli az EBB 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó külső mandátumának 2010. februári, „A bölcsek irányítóbizottságának jelentése és ajánlásai” című félidei felülvizsgálatát;

34.  üdvözli az Unión kívüli projektekhez adott hitelek és hitelgaranciák veszteségeinek fedezésére az Európai Beruházási Banknak nyújtott uniós garanciáról szóló 1080/2011/EU határozat végrehajtását; hangsúlyozza, hogy az EBB külső mandátumának összeegyeztethetőnek kell lennie az EUMSZ 208. cikkével, amely kimondja, hogy az uniós fejlesztési együttműködési politika elsődleges célja a szegénység csökkentése és felszámolása;

35.  aggodalommal tölti el a külső politikai intézkedések eredményeire vonatkozó megfelelő információ hiánya; kiemeli, hogy a pénzügyi közvetítőktől nem követelik meg, hogy az egyes műveletek eredményeiről utólag beszámoljanak; ezért felszólítja a bankot, hogy tegye kötelezővé az ilyen utólagos jelentéstételt; üdvözli azonban az 1080/2011/EU határozat értelmében a jelentéstételre vonatkozó új rendelkezéseket;

36.  mivel az EBB EU-n kívüli tevékenysége elsősorban a közepes jövedelmű országokban vált jelentőssé, elsősorban az alulról felfelé építkező munkát végző és a projektek nyomon követésével foglalkozó korlátozott személyzeti erőforrás, valamint az EU-n kívüli finanszírozási tevékenységek mértékéhez és bonyolultságához képest korlátozott helyi jelenlét mellett;

37.  javasolja a projektek nyomon követésének megerősítését a végrehajtás, valamint a befejezés során;

38.  megállapítja, hogy az EBB által 2010-ben nyújtott összesen 72 milliárd euró kölcsönből a bank 8,511 milliárd euró kölcsönt adott a fejlődő országoknak (1,2 milliárd eurót Ázsia és Latin-Amerika számára, 1 milliárd eurót az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportja (AKCS-csoport) [973 millió] és Dél-Afrika [50 millió] számára, 2,55 milliárd eurót a földközi-tengeri országok számára, valamint 328 millió eurót a közép-ázsiai országok számára), ebből 657 millió euró irányult a vízzel, higiéniával, egészséggel és oktatással kapcsolatos projektekre;

39.  megállapítja, hogy az EBB külső mandátumának független értékelése azt mutatja, hogy az EBB projektek végrehajtásának ellenőrzésére, a helyi jelenlét biztosítására és a környezeti és szociális szempontok nyomon követésére irányuló erőfeszítései még mindig elégtelenek, és az EBB-nek a mandátum fejlesztési szempontjainak teljesítésére való képessége is csak közvetett;

40.  emlékeztet arra, hogy a GDP vezérelte növekedésre irányuló szűk látókörű figyelem nem eredményez automatikusan inkluzív és fenntartható fejlődést, valamint nem csökkenti az egyenlőtlenséget; ezzel összefüggésben ezért azon a véleményen van, hogy megfelelő koncessziós finanszírozásra és személyzeti erőforrásra van szükség ahhoz, hogy az EBB számára lehetővé váljon az uniós fejlesztési együttműködési célkitűzések hatékonyabb támogatása;

41.  felszólítja az EBB-t, hogy aktívan támogassa a pénzügyi integrációra irányuló projekteket, azaz – például a mikrofinanszírozással foglalkozó intézmények támogatása révén – segítse elő az olyan pénzügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést, mint például a kölcsönök és megtakarítások, valamint biztosítási rendszerek;

42.  „teljesítménymutatók” meghatározására szólít fel annak érdekében, hogy jobban nyomon lehessen követni az EBB-műveletek hozzáadott értékét és hatását, továbbá arra, hogy erősítsék meg a megfelelő személyzeti szaktudást a fenntartható fejlődés, az emberi jogok és a szociális/nemi vonatkozású kérdések területén;

43.  üdvözli az EBB-nek az együttműködést nem tanúsító országok tekintetében tett kötelezettségvállalásait és kialakított politikáját; aggályát fejezi ki azonban az adóügyi kormányzást illetően a „globális kölcsönök” kiosztásának és nyomon követésének módja körüli átláthatóság hiánya miatt; emlékeztet arra, hogy az EBB-nek gondoskodnia kell arról, hogy a hitelek kedvezményezettjei ne használják ki az adóparadicsomok nyújtotta lehetőségeket, vagy alkalmazzanak egyéb olyan, adóelkerülést eredményező gyakorlatot, mint például a túl magas transzferárképzés; ezzel összefüggésben felszólítja az EBB-t, hogy kérje azt, hogy a pénzügyi közvetítők hozzák nyilvánosságra az általuk kapott globális kölcsönök bármely felhasználását, ideértve az egyes működési országaikban végzett tevékenységeiket tartalmazó jelentést;

44.  sajnálja, hogy az EBB nem részesíti előnyben az AKCS-országokbeli helyi társaságokba történő befektetéseket; véleménye szerint javítani kell a globális és a kkv-knak nyújtott kölcsönök nyomon követését, annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyi közvetítők megfelelően hajtják végre az EBB követelményeit, ekképpen is garantálva a helyi kkv-knak nyújtott források felhasználása során az elszámoltathatóságot, az átláthatóságot és a környezeti fenntarthatóságot; álláspontja szerint a kkv-k egyes külső régiókban alkalmazott fogalommeghatározását – a helyi gazdasági szerkezet figyelembevétele mellett – egyértelművé kell tenni;

45.  kéri, hogy az EU által a környezetvédelmi és szociális politikákra vonatkozóan elfogadott nemzetközi előírásoknak való megfelelés állandó feltétele legyen az EBB általi finanszírozásnak, míg az ezeket az elveket megszegő és/vagy adóparadicsomokban bejegyzett társaságokat és vállalkozásokat gyakorlatilag zárják ki.

46.  üdvözli az Európai Parlament és az EBB közötti együttműködésről szóló egyetértési megállapodás megkötésére irányuló kezdeményezést; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a Parlamentet szorosan be kell vonni a „külső együttműködésre és fejlesztésre vonatkozó uniós platform” létrehozásával kapcsolatos vita folyamatába, valamint hogy garantálni kell a folyamat átláthatóságát.

47.  rámutat az EU és a tagállamok pénzügyi műveletei továbbfejlesztésének és optimalizálásának fontosságára a külső együttműködés támogatása érdekében; támogatja a bölcsek az összes külső tevékenység egyetlen szervezetbe való összevonására vonatkozó javaslatát, annak érdekében, hogy összefogottabb vezetés valósuljon meg; megismétli az EP arra vonatkozó javaslatát, hogy tanulmányozzák a „fejlesztési együttműködés uniós platformja” létrehozásának lehetőségeit;

48.  javasolja az EBB tevékenységeinek oly módon történő egyszerűsítését, hogy a bank továbbra is elsősorban „az európai bank” maradjon;

49.  felhívja a bankot, hogy az Unión kívül csak akkor folytasson hitelezést, ha megbizonyosodott arról, hogy a hitelezés szerinti ország és az Unió közötti kereskedelmi szabályok a szociális, környezeti és egészségügyi normák alkalmazása tekintetében magukban foglalják a kölcsönösség elvét;

Az EBB irányítási és kontrollmechanizmusai

50.  emlékeztet az európai prudenciális felügyeleti rendszer szükségességére, melynek keretében az EBB-re ugyanazok a prudenciális szabályoknak kell vonatkozniuk, mint a hitelintézetekre; az ilyen prudenciális felügyeletnek ellenőriznie kell az EBB pénzügyi helyzetének minőségét, valamint biztosítania kell az eredmények pontos mérését és a szakma jó magatartási szabályainak betartását; megismétli az EP felhívását, hogy az EBB kerüljön prudenciális szabályozási felügyelet alá;

51.  megismétli az Európai Bizottsághoz intézett arra irányuló felhívását, hogy készítse el a Parlament számára az EBB prudenciális felügyelete lehetőségeinek jogi elemzését; elismeri, hogy intézményi nehézségek állnak fenn az Európai Központi Banknak az EBB prudenciális felügyeletében betöltött lehetséges szerepét illetően; felszólítja a Bizottságot, hogy az euróövezethez tartozó tagállamokkal szoros együttműködésben tárja fel az EBB prudenciális felügyeletének valamennyi lehetőségét;

52.  javasolja, hogy ezt a szabályozási felügyeletet:

53.  ettől függetlenül sürgeti az EBB-csoportot, hogy autonóm módon továbbra is a bevált prudenciális banki gyakorlatot alkalmazza szilárd tőkehelyzetének megőrzése, és a reálgazdaság növekedéséhez való hozzájárulás érdekében; ezért kéri, hogy az EBB-t vessék alá stressztesztnek portfóliója stressztűrő képességének ellenőrzésére;

54.  üdvözli, hogy az EBB önként eleget tesz a jelenlegi Bázel II. egyezmény szerinti tőkekövetelményeknek, és felszólítja az EBB-t, hogy a jövőbeli Bázel III. egyezmény szerinti kötelezettségeknek is tegyen eleget;

55.  súlyos aggodalmának ad hangot az EBB hitelminősítésével kapcsolatos legújabb fejlemények miatt; sürgeti az EBB-t, hogy dolgozzon ki és hajtson végre egy stratégiát AAA hitelminősítésének megőrzése érdekében, ami a bank tevékenységének sarokköve és a bank műveletei szempontjából elengedhetetlen; megjegyzi, hogy amennyiben a bank nem őrzi meg az AAA hitelminősítést, egyes befektetői kategóriák kizárnák köreikből;

56.  tekintettel az EU-nak és tagállamainak beruházási szükségleteire és a piacok által biztosított tőke elégtelenségére, felhívja az EBB kormányzótanácsának tagjait, hogy állapodjanak meg az EBB tőkéjének jelentős megemelésében;

57.  rámutat, hogy a bank hitelezési portfóliójának általános hitelkockázati szintje megnőtt, részben azért, mert a gazdasági válság elhúzódó hatásai következtében egyre nagyobb nyomás nehezedik a többi meglévő bank hitelképességére, részben pedig az új műveletekben rejlő magasabb hitelkockázat miatt; ajánlja, hogy az EBB tegye meg a szükséges intézkedéseket hitelportfóliója romlásának elkerülése érdekében;

58.  rámutat, hogy az Európai Uniónak gazdasági növekedésre van szüksége, mely hatásosan fellendíthető a kutatásba és fejlesztésbe való beruházással és a transzeurópai hálózatok kiépítésének támogatásával, és hogy ebben az összefüggésben az EBB tevékenysége hozzájárulhat a jelenlegi gazdasági kilátások javításához;

59.  úgy véli, hogy az EBB-nek mechanizmusokat kellene bevezetnie annak biztosítására, hogy az Unió környezetvédelmi, szociális és emberi jogi értékeit, valamint átláthatósági és közbeszerzési normáit valamennyi pénzügyi művelete során szigorúan tiszteletben tartják. felszólítja az EBB-t, hogy növelje tovább a pénzügyi közvetítők útján történő hitelkihelyezéseinek átláthatóságát és akadályozza meg az adóparadicsomok igénybevételét, a transzferárakat és az adóelkerülést;

60.  felhívja az EBB-t, hogy hivatalos és átlátható módon nyújtson be éves jelentést a Parlamentnek, amely tartalmazza a tőkemegfelelésre, a függő kötelezettségekre, a pénzügyi közvetítőkön keresztül végzett műveletekre, a kockázatvállalásra, a magánszektorbeli finanszírozás multiplikátorhatására és az EBB–EBA együttműködésre vonatkozó lényeges adatokat;

61.  felhívja az EBB-csoportot, hogy banki tevékenysége során továbbra is a lehető legnagyobb körültekintéssel járjon el annak érdekében, hogy megőrizze igen erős tőkepozícióját, és hozzájáruljon a reálgazdaság növekedéséhez; ezért kéri, hogy az EBB-t vessék szigorú prudenciális szabályozási felügyelet alá hitelképességének felmérése érdekében, továbbá hogy nyomon lehessen követni az EBB pénzügyi helyzetének minőségét, és biztosítani lehessen eredményeinek pontos mérését és a szakma által megkövetelt helyes magatartás szabályainak betartását; úgy véli, hogy hitelképességének értékelése érdekében az EBB-t is alá lehetne vetni stressztesztnek;

62.  felhívja az EBB-csoportot, hogy honlapján adott esetben és a projekt jóváhagyása előtt tegye közzé a lényeges információkat a hosszú távú kölcsönök és garanciák kedvezményezettjeiről, pénzügyi közvetítőiről, a projektek támogathatósági feltételeiről és a kkv-knek nyújtott kockázatitőke-hitelekről, kitérve különösen a folyósított összegek nagyságára, a kölcsönök számára, valamint az érintett régióra és iparágra; azt ajánlja, hogy az EBB szerepe legyen célzottabb, szelektívebb, hatékonyabb és eredményközpontúbb; kéri továbbá a támogatott projektek környezeti, társadalmi és makrogazdasági hatásának értékelését;

63.  úgy véli, ahhoz, hogy az EBB a kis- és közepes vállalkozásokat elérje, főként a helyi gazdasághoz kötődő, átláthatóan és elszámoltathatóan működő pénzügyi közvetítőkkel kell az eddigieknél magasabb szintű partneri viszonyt kialakítania;

64.  felhívja az EBB-t, hogy tartsa fenn az annak biztosítását szolgáló erőfeszítéseit, hogy a pénzügyi közvetítők ténylegesen kkv-knak továbbítsák a hiteleket;

65.  felhívja az EBB-t, hogy tegye egyértelművé álláspontját az úgynevezett uniós projektkötvényekre és egyéb, az EU és az EBB költségvetése által biztosított társfinanszírozáson alapuló innovatív pénzügyi eszközökre vonatkozóan; úgy véli, hogy a Bizottságnak a lehető leghamarabb – lehetőleg a 2014–2020-as költségvetési időszak előtt – be kell vezetnie az uniós projektkötvényeket; felhívja az EBB-t, hogy vállaljon tevékeny szerepet e kezdeményezések megvalósításában; úgy véli, hogy a Bizottság EU 2020-as projektkötvényekről készülő javaslatának végrehajtása tagállami, valamint uniós szinten hozzájárulhatna a fenntartható iparágak és infrastruktúra fejlődéséhez; hangsúlyozza, hogy az e célra létrehozott eljárásokat kifejezetten meg kell állapítani a rendes jogalkotási eljárás alá tartozó projekttámogathatósági keretrendszerben; úgy véli, hogy valamennyi innovatív finanszírozási eszköz keretében ugyanilyen szigorú környezetvédelmi, társadalmi, állampolgári jogi és átláthatósági normákat kell betartani;

66.  úgy véli, hogy az EBB-nek figyelembe kell vennie a tagállamok pénzügyi helyzetét annak meghatározása során, hogy a projektkötvények kísérleti fázisát mely infrastruktúrákban hajtsák végre; e kísérleti fázisnak elsőbbséget kell biztosítania az alacsony szintű növekedéstől és a pénzpiacokon likviditási problémáktól szenvedő tagállamokban megvalósítandó projekteknek;

67.  felhívja az EBB-t, hogy értékelje, és adott esetben vizsgálja felül vagy fokozza tevékenységét a Földközi-tenger déli térségében a műveletei által érintett államokban a kulcsfontosságú témákban a gazdasági fejlődést célzó beruházások, a piaci műveletek, a versenyképesség, a munkahelyteremtés elősegítése érdekében, és vegye tekintetbe ezen országok demokratikus folyamatát és a jogállamiságot; megállapítja, hogy az EBB-nek a Földközi-tenger déli részén fekvő országokra vonatkozó hitelezési mandátumát a közelmúltban 1 milliárd euróval megemelték, és úgy véli, hogy az EBB-nek közzé kellene tennie a régióban folytatott jelenlegi műveleteinek fejlesztésre gyakorolt hatását;

68.  üdvözli az EBB strukturálisprogram-hiteleinek a tagállamoknak az uniós strukturális alapok által támogatott programokhoz való hozzájárulásuk finanszírozásának segítésében betöltött megnövekedett szerepét; felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt az EBB-vel annak biztosítása érdekében, hogy az infrastruktúra-beruházási projekteket a tagállamok előtt álló gazdasági nehézségek miatt ne halasszák el;

69.  úgy véli, hogy az EBB-nek saját független értékelést kellene végeznie a működési helye szerinti országokról az illegális tőkeáramlás elleni küzdelem és annak biztosítása érdekében, hogy ne legyen érdekeltsége offshore pénzügyi központokban;

70.  szorgalmazza, hogy az EBB fokozza tevékenységeit a jelentős és tartós folyófizetésimérleg-hiánnyal küzdő uniós tagországokban a társadalmi és gazdasági konvergencia támogatása, valamint a monetáris unió pénzügyi és politikai fenntarthatóságának fokozása érdekében;

71.  kéri az EBB-t, hogy tisztázza és indokolja véleményét a FEMIP euromediterrán bankká való átalakulásával kapcsolatban.

72.  kéri az EBB 2007-es energiapolitikai dokumentumának felülvizsgálatát, annak érdekében, hogy az összhangba kerüljön az EU 2050-es célkitűzésekkel és ütemtervekkel;

73.  megjegyzi, hogy 2010-ben az EBB 25,9 milliárd eurót nyújtott az EU gazdasági válság által legsúlyosabban érintett régióinak;

74.  úgy véli, hogy a kkv-k hitelhez való hozzájutásával kapcsolatos nehézségekkel összefüggésben az EBB-nek átlátható és elszámoltatható, a helyi gazdasághoz kötődő pénzügyi közvetítőkkel kell partnerségre lépnie, és rendszeresen információkat kell közzétennie a folyósított összegekről, ezen összegek kedvezményezettjeiről, valamint azokról a régiókról és ágazatokról, amelyeknek azokat folyósították;

75.  hangsúlyozza a JASPERS, JESSICA, JEREMIE és JASMINE programok jelentőségét mind az európai régiók közötti konvergencia és kohézió, mind pedig a kis- és középvállalkozások támogatása területén, és hangsúlyozza kielégítő mértékű finanszírozásuk szükségességét az új, 2014 és 2020 közötti programozási időszakban; üdvözli, hogy az EBB részt vesz az európai Progress mikrofinanszírozási eszközben; kiemeli a regionális konvergenciára a strukturális programok finanszírozásán keresztül juttatott EBB-hitelek jelentőségét;

76.  tudomásul veszi, hogy az EBB által nyújtott hitelek mennyisége az új 2012–2014-es operatív program keretében, az igazgatótanács által jóváhagyott éves program szerint 2012-ben 60 milliárd euróra csökken a 2011-es 75 milliárd euróhoz képest;.

77.  üdvözli, hogy az EBB – az uniós strukturális alapokkal együttműködve– segítséget nyújt a pénzügyi nehézségekkel küzdő országokban, többek között olyan kölcsönök nyújtása révén, amelyekből az ezen alapokból közösen finanszírozott projektekben a nemzeti hozzájárulásként fizetett rész finanszírozható; üdvözli, hogy Görögországban a nemzeti stratégiai referenciakeret (NSRK) költségvetéséből az EBB részvételével és támogatásával garanciaalapot hoztak létre, amely várhatóan elősegíti majd az állami beruházások megvalósítását;

78.  üdvözli az EBB új panaszkezelési mechanizmusát; megjegyzi azonban, hogy ez a mechanizmus 2010-ben nem teljesen működőképes; nyugtázza a panaszok számának jelentős növekedését elsősorban a finanszírozott projektek beszerzési, környezeti, szociális és fejlesztési aspektusainak területén; kéri az EBB-t, hogy 2012. szeptember végéig adja át a vonatkozó információkat az EP-nek a benyújtott panaszok nyomon követésével kapcsolatban; üdvözli a bank irányítóbizottsága által 2011 novemberében jóváhagyott, a panaszkezelési mechanizmussal kapcsolatos működési eljárások elfogadását;

79.  felszólítja az EBB-t, hogy projektciklusokon alapuló munkájában mind előzetes elemzések, mind különösen a projekt végrehajtása során és befejezésekor történő nyomon követés révén erősítse meg a szociális szempontok (ideértve az emberi jogok tiszteletben tartását is) kellő figyelembe vételét;

80.  kéri, hogy az EU környezetvédelmi és szociális politikai normáinak való megfelelés állandó feltétele legyen az EBB általi finanszírozásnak, míg az ezeket az elveket megszegő és a normákat be nem tartó országokban bejegyzett társaságokat és vállalkozásokat gyakorlatilag zárják ki;

81.  felhívja az EBB-t világos „teljesítménymutatók” meghatározására, hogy jobban nyomon lehessen követni finanszírozási műveleteinek hozzáadott értékét, és arra, hogy erősítsék meg a megfelelő személyzeti szaktudást a fenntartható fejlődés, az emberi jogok és a szociális/nemi vonatkozású kérdések területén;

82.  kéri, hogy az Unió által az EBB-nek nyújtott pénzügyi garanciákat a pénzügyi piacon a hasonló garanciák esetében érvényesülő átlagkamat mellett fizessék vissza; az így kiszámított visszafizetést az EU a magánszektorral fennálló verseny torzulásának megelőzése érdekében a rendes eljárásoknak megfelelően az EBB-re vonatkozó támogatási határozathoz kötheti, ha a garancia visszafizetésének hiánya az Unió – különösen az Unión kívüli tevékenységekre vonatkozó – célkitűzéseihez, valamint a belső piac működésével kapcsolatos szabályokhoz illeszkedő gazdasági modell részét képezi;

83.  felkéri az EBB-t és a Bizottságot, hogy a kontroll-, ellenőrzési és felügyeleti rendszerek hatékonyságának és eredményességének, valamint az eszközök és mechanizmusok bevezetésének és működésének javítása érdekében dolgozzák ki a bevált gyakorlatok kézikönyvét, amely egyúttal megállapítja és feltünteti az esetlegesen előforduló hibás gyakorlatokat is, annak érdekében, hogy le lehessen vonni a tanulságot a múltbeli hibákból;

84.  az átláthatóság szempontjából sajnálja, hogy az EBB 2010. évi jelentésének „Az EBB tőkéje és hitelezési műveletek 2010-ben” című fejezete nem mutatja be és értékeli a magával az EBB-mechanizmussal összefüggő kockázatot, amely abban áll, hogy az egyedüli részvényesek, azaz a tagállamok – melyek hitelminősítése a válság 2008. őszi kirobbanása óta fokozatosan romlik – nem bocsátanak rendelkezésre tekintélyes mértékű jegyzett tőkét;

85.  javasolja, hogy az EBB-ben részvényes tagállamok fogadjanak el egy tervet – például az Európa 2020 stratégia időszakára vonatkozóan – a be nem fizetett jegyzett tőke befizetésére, amelynek összege 2010. december 31-én mintegy 190 milliárd euró volt;

Az EBB feladatai és jövőbeni szerepe

86.  felhívja a figyelmet az európai gazdaságok között a versenyképesség és innováció tekintetében fennálló, aggasztó eltérésekre;

87.  örömmel látja, hogy az EBB az energiahatékonyságot, a megújuló energiát, a közlekedést, az erdőgazdálkodást, az innovációt és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást érintő, az éghajlattal kapcsolatos projektek finanszírozására előirányzott összegeket az előző évi 16 milliárd euróról 2010-ben 19 milliárd euróra (az EU-n belül jóváhagyott összes kölcsön 30%-a) növelte;

88.  üdvözli, hogy az EBB az éghajlatváltozásra, és különösen a megújuló energiára összpontosít; felszólítja az EBB-t, hogy energiaágazatbeli tevékenységét irányítsa az energiához való hozzáférés egyetemessé tételére, támogatva a decentralizált, kisméretű és hálózaton kívüli projekteket, különösen a vidéki területeken; felszólítja az EBB-t, hogy fokozatosan szüntesse meg az olyan projekteket, amelyek valószínűleg nagy hatást gyakorolnak a környezetre, mint például a nagy duzzasztógátak, a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, valamint a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló technológiák, nehogy a fejlődő országokat ezen energiafajták keretei közé zárják;

89.  úgy véli, hogy az EBB-nek olyan projekteket kellene finanszíroznia, amelyek megfelelnek a szigorú környezeti előírásoknak, ezáltal is ösztönözve a fenntartható növekedést és a környezetre nézve ártalmas tevékenységek támogatásának fokozatos megszüntetését;

90.  kéri az EBB ambiciózusabb hozzájárulását a közlekedési ágazat szén-dioxid-mentesítéséhez; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az EBB-nek azokat a projekteket kellene előnyben részesítenie, amelyek csökkentik a szállítás iránti keresletet, és fejlesztik a tömegközlekedést és a kombinált fuvarozást;

91.  felszólítja az EBB-t, hogy tanulmányozási célra állítson össze szürkelistát az olyan projektekről, amelyek olyan technológiákat alkalmaznak, amelyek bár megfelelhetnek az európai minimumszabályoknak, nem érik el az átlagos európai környezetvédelmi referenciaértékeket;

92.  értékeli, hogy az EBB támogatja a megújulóenergia-ágazatot (ami stratégiai fontosságú az EU éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzései szempontjából), és hogy az elmúlt évek során jelentősen emelkedett a támogatások összege (6 milliárd euró 2010-ben, míg 2006-ban 500 millió euró);

93.  értékeli, hogy az EBB javította technikai és belső felépítését is 40%-ról (2007) 64%-ra (2011) növelve azon projektszakértők számát, akik elsősorban az energiahatékonyságra és a megújuló energiára irányuló projekteken dolgoznak;

94.  kéri az EBB-t, hogy továbbra is állítson még szigorúbb feltételeket a fosszilis üzemanyagot használó projektek tekintetében, amelyek sajnálatos módon még mindig 10%-ot tesznek ki az EBB finanszírozásából; hangsúlyozza, hogy ezen kritériumok alkalmazása rendkívül fontos az EBB által a magas szén-dioxid-kibocsátású energiatermelésre nyújtott támogatás mihamarabbi megszüntetésében;

95.  kéri az EBB-t annak biztosítására, hogy a fejlődő országokban az általa finanszírozott projektekből származó haszon a helyi közösségek javára is váljon, amelyekkel adott esetben konzultálni kell a területükre minden valószínűség szerint kiható beruházási projektekkel kapcsolatosan; úgy véli, hogy a projekteket a környezeti integritás szempontjából ellenőrizni kell, és azoknak összhangban kell állniuk az EU szén-dioxid-kibocsátási célkitűzéseivel;

96.  a biodiverzitásra való hivatkozással kéri az EBB-t, hogy fellépéseit alapozza a nettó veszteség elkerülésének elvére; ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet a vállalkozások és a biológiai sokféleség közötti egyensúly biztosítását célzó programban (Business and Biodiversity Offsets Programme) normáira;

97.  sürgeti az EBB-t, hogy növelje a vízkészlet-gazdálkodással kapcsolatos projektek finanszírozását, elsősorban a dél-mediterrán régió országai vonatkozásában, különös figyelmet fordítva az ellátás fenntarthatóságára;

98.  felhívja az EBB figyelmét a nyersanyagok egyre növekvő hiányára; kéri az EBB-t annak megvizsgálására, hogy hogyan tudna hozzájárulni a nyersanyagok hatékonyabb felhasználásához az EU-ban;

99.  felszólítja a Bizottságot és az EBB-csoportot, hogy dolgozzanak ki innovatív és közös költségvetésű finanszírozási eszközöket a biológiai sokféleséget támogató beruházások számára, valamint kéri az EBB-csoportot, hogy ehhez kapcsolódóan nyújtson technikai és pénzügyi tanácsadói szolgáltatásokat a bank környezetvédelmi teljesítményre vonatkozó normáival összhangban;

100.  kéri az EBB-t, hogy olyan projekteket finanszírozzon, amelyek előmozdítják a biológiai sokféleséget és a vízkészlet-gazdálkodást, és ne finanszírozzon olyan projekteket, amelyek fontos természetes élőhelyeket változtatnak meg jelentősen, tiltott anyagok előállítását eredményezik, olyan nagy gátak építésére irányulnak, amelyek nem tartják tiszteletben a Gátügyi Világbizottság ajánlásait, valamint ne támogassa olyan kitermelési projekteket (kőolaj, gáz és ásványok), amelyek pusztító környezeti és szociális hatással járnak, és nem tartják tiszteletben a Világbank nyersanyag-kitermelő iparágakról készített áttekintő jelentésében foglalt ajánlásait;

101.  kéri az EBB-t, hogy továbbra is állítson szigorú feltételeket a szén- és barnaszénalapú energiatermelésre irányuló projektek tekintetében – amelyek még mindig részesülhetnek az EBB támogatásában –, az uniós ellátási politika biztonsági célkitűzéseinek megfelelően, és úgy véli, hogy ezen kritériumok alkalmazása rendkívül fontos az EBB által a magas szén-dioxid-kibocsátású energiatermelésre nyújtott támogatás mihamarabbi megszüntetésében;

102.  újból megismétli felhívását, hogy az EBB a műveleteit hozza teljes mértékben összhangba a karbonszegény gazdaságra való gyors áttérés uniós célkitűzésével, és fogadjon el tervet a fosszilis üzemanyagokkal kapcsolatos – többek között a széntüzelésű erőművekhez nyújtott – hitelezés fokozatos megszüntetésére, valamint kétszerezze meg a megújuló energiákkal kapcsolatos és energiahatékony technológiák átadásának fokozását célzó erőfeszítéseit;

103.  sürgeti az EBB-t, hogy javítsa projektértékelő és kiválasztási rendszerét és kerülje el az éghajlatra negatív hatást gyakorló projektek támogatását, miközben erősítse meg a projektek végrehajtásának figyelemmel kísérését; a bank beruházásai révén az éghajlatváltozás megelőzése terén elért eredményekről évente be kell számolni;

104.  javasolja, hogy a Bizottság az EBB-vel együttműködésben – az EBB emberi erőforrásainak minőségét és a nagy infrastrukturális projektek finanszírozásában szerzett tapasztalatát figyelembe véve – stratégiai szempontból elemezze a beruházások finanszírozását, nem zárva ki egyetlen lehetséges forgatókönyvet sem: támogatások, az EBB tagállamok által jegyzett tőkéjének befizetése, hitelek, innovatív eszközök, a nem azonnal jövedelmező, hosszú távú projektekre alkalmazott pénzügyi tervezés, a garanciarendszerek fejlesztése, egy beruházási szakasz létrehozása az EU költségvetésén belül, európai, nemzeti és helyi hatóságok pénzügyi konzorciuma, köz-magán társulások stb.;

105.  emlékeztet továbbá arra, hogy az Európa 2020 stratégia csak akkor lesz hiteles, ha azt megfelelő pénzügyi forrásokkal támogatják, ezért támogatja, hogy az EBB nagyobb szerepet töltsön be a strukturális alapok ösztönző szerepének és sokszorozó funkciójának előmozdításában és az innovatív finanszírozási eszközök továbbfejlesztésének és optimális használatának elősegítésében, nevezetesen az EBB, az EBA, valamint egyéb nemzetközi pénzintézetek a kölcsönösség elve alapján történő bevonásával (pl. a támogatások és kölcsönök, a kockázatitőke-eszközök, a kockázatmegosztás és a garanciák új formáinak elegyítésével);

106.  felszólítja az EBB irányító testületeit, hogy fontolják meg annak lehetőségét, hogy a tagállamokon kívül az Európai Unió is rendelkezzen részesedéssel a bankban, ami véleménye szerint fokozottabb együttműködést eredményezne az EBB és a Bizottság között;

107.  felkéri az EBB-t az euróövezet azon tagállamaiban történő bizalomépítés támogatására, amelyek pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségeket tapasztalnak vagy amelyeket ilyenek fenyegetnek, az ezekben az országokban folyó beruházási projektekben való részvétellel és olyan garanciák nyújtásával, amelyek mérséklik a megnövekedett országkockázatot;

108.  véleménye szerint a Lisszaboni Szerződésben bevezetett változásokat és az EBB belső piac kiegyensúlyozott és egyenletes fejlődésében betöltött szerepének megnövekedését követően az EBB-nek elszámoltathatóbbá kell válnia az EU polgáraival szemben, nevezetesen azzal, hogy az EU költségvetéséből vagy az Európai Fejlesztési Alapból származó, az EBB által kezelt közpénzek felhasználása tekintetében az Európai Parlament mentesítési eljárása vonatkozzon rá;

109.  örömmel látja, hogy az EBB vállalta, hogy új keretet (eredménymérési keret, REM) dolgoz ki a projektek fejlődésre gyakorolt hatásának mérésére mind az előzetes, mint pedig az utólagos értékelések tekintetében 2012 januárjától, és ösztönzi az EBB-t, hogy fokozza az átláthatóságot e keret alkalmazása terén a mutatók teljes listájának nyilvánosságra hozatalával, és az ellenőrzési jelentések és a megtett intézkedések közzétételével; kéri, hogy tájékoztassák az új eredménymérési keret (REM) révén az eredmények nyomon követése terén elért előrehaladásról;

110.  üdvözli, hogy egy új nyomon követési munkacsoport létrehozásával megerősítették a projektek pénzügyi és szerződéses nyomon követését; kéri, hogy tájékoztassák az új nyomon követési munkacsoport által elért eredményekről és előrehaladásról;

111.  felszólítja az EBB-t, hogy vegyen részt az olyan országokban és régiókban folytatott kutatást, fejlesztést és innovációt támogató beruházási projektek finanszírozásában, amelyeket külső, aszimmetrikus gazdasági sokkhatások aránytalanul súlyosan érintenének;

112.  felszólítja az EBB-t, hogy az 1080/2011/EU európai parlamenti és tanácsi határozat végrehajtása révén a projektfinanszírozást kösse össze a szegénység csökkentéséhez és a millenniumi fejlesztési célok, az emberi jogok, a vállalati társadalmi felelősségvállalás, a tisztességes munka, a környezetvédelmi elvek és a jó kormányzás megvalósításához hozzájáruló erőfeszítésekkel;

113.  üdvözli az Európa 2020 projektkötvény-kezdeményezést mint az EB és az EBB közötti kockázatmegosztási mechanizmust, amely maximált támogatást biztosít az EU költségvetéséből, hogy megsokszorozza az uniós alapokat és további finanszírozást vonzzon a magánszektorból az egyes infrastrukturális projektekhez az Európa 2020 stratégia céljaival összhangban; ösztönzi az EBB-t, hogy a rendszer hatékonyságának értékelése érdekében a 2007–2013-as programozási időszak vége előtt hajtsa végre a kezdeményezés kísérleti szakaszát;

114.  elismeri az EBB által a normákat be nem tartó országokkal szembeni világos eljárások felállítása terén elért előrehaladást; támogatja a bankot abbéli politikájában, hogy nem vesz részt semmilyen, nem együttműködő országban végrehajtott műveletben; felszólítja az EBB-t, hogy értékelje a gyengén szabályozott, nem átlátható és nem együttműködő országokkal szembeni politikájának végrehajtását és működését, és erről 2012 végéig számoljon be az Európai Parlamentnek; ösztönzi az EBB-t, hogy rendszeresen vizsgálja felül és tegye naprakésszé fent említett politikáját annak biztosítása érdekében, hogy az EBB finanszírozási műveletei ne segítsék elő az adóelkerülés, a pénzmosás, illetve a terrorizmus finanszírozásának semmilyen formáját;

o
o   o

115.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Beruházási Banknak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 250., 2011.9.27., 111. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0156. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0266. (4) . Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0331. (5) . HL C 349. E, 2010.12.22., 30 o. (6) Az EBB-csoport az EBB-ből és az EBA-ból áll. (7) A Parlament ezt az EBB és az EBRD 2007. évi jelentéséről szóló, 2009. március 25-i állásfoglalásában szorgalmazta. A Parlament ezenfelül az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank tőkéjében további részvények jegyzéséről szóló Bowles-jelentésről (***I) tartott szavazás során is kinyilvánította álláspontját. (8) . Az 1080/2011/EU határozat 15. cikke (9) . A Parlament ezt az EBB és az EBRD 2007. évi jelentéséről szóló, 2009. március 25-i állásfoglalásában szorgalmazta. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) tőkeemeléséről hozott döntés nyomán kibocsátott további részvényeknek az Európai Unió általi lejegyzéséről szóló határozatban a Parlament és a Tanács azt is kérte az EBRD uniós kormányzójától, hogy évente készítsen jelentést a Parlament számára az EBB és az EBRD közötti, az Unión kívüli együttműködésről.

Az Európai Parlament 2012. március 29-i állásfoglalása az uniós polgárságról szóló 2010. évi jelentésről: Az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok lebontása (2011/2182(INI))

P7_TA(2012)0120 A7-0047/2012

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság tanácskozásairól szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 227. cikkében foglalt petíciós jogra,

–  tekintettel az EUMSZ 20. cikkére, amely meghatározza az uniós polgárság fogalmát,

–  tekintettel az EUMSZ második, A megkülönböztetés tilalma és az uniós polgárság című részére és az Alapjogi Charta III. és V. címére,

–  tekintettel az EUMSZ 45. cikkére, amely szerint a munkavállalók szabad mozgása magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3., 10.és 11. cikkére, valamint az EUMSZ 8. cikkére,

–  tekintettel a „2010. évi jelentés az uniós polgárságról – Az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok lebontása” című 2010. október 27-i bizottsági közleményre (COM(2010)0603),

–  tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé – A magas szinten versenyképes szociális piacgazdaságért” című 2010. október 27-i bizottsági közleményre (COM(2010)0608),

–  tekintettel a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, 1968. október 15-i 1612/68/EGK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2) (a továbbiakban: a szabad mozgásról szóló irányelv),

–  tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) (a továbbiakban: a képesítések elismeréséről szóló irányelv),

–  tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az európai polgársággal kapcsolatos problémákról és lehetőségekről szóló 2009. április 2-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az aktív időskor európai évéről (2013) szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló 2011. augusztus 11-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0489),

–  tekintettel a Stockholmi Programra, amely a polgárt állítja a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése terén folytatott fellépései középpontjába, a sokféleség és a legkiszolgáltatottabb helyzetűek védelmének biztosítása mellett,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A7-0047/2012),

A.  mivel az uniós polgárok – esetleges fogyatékosságukra is tekintet nélkül – többek között jogosultak arra, hogy a tagállamok területén szabadon mozogjanak és tartózkodjanak, választásra jogosultak és választhatók a lakóhelyük szerinti tagállam európai parlamenti és helyhatósági választásain, jogosultak bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni harmadik ország területén, továbbá jogosultak petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez, az európai ombudsmanhoz folyamodni, valamint arra is, hogy a Szerződések nyelveinek valamelyikén az Unió bármely intézményéhez vagy tanácsadó szervéhez folyamodjanak(6);

B.  mivel a Lisszaboni Szerződés kibővítette és részletezte az először a Maastrichti Szerződés által 1992-ben bevezetett uniós polgárság fogalmát és az abból eredő jogokat – amelyeket az ítélkezési gyakorlat is előmozdít – azáltal, hogy megerősítette az Európai Unió polgárok jogainak védőjeként betöltött szerepét, illetve az Európai Unióról e tekintetben kialakult képet, jogalkotási eszközökkel szolgál az uniós polgárok aktív szerepvállalásának ösztönzésére, és új jogokat alakít ki vagy erősít meg, mint az európai polgári kezdeményezést és az Alapjogi Chartában rögzített személyes jogokat; mivel a polgárságból jogok és kötelességek egyaránt fakadnak;

C.  mivel ez az EU azon igyekezetét tükrözi, hogy a fellépései középpontjában a polgárok álljanak, valamint az összes uniós polgár érdekében előmozdítsa a szabadságon, a jog érvényesülésén és a jogok tiszteletben tartásán alapuló térség létrehozását;

D.  üdvözli az Európai Bíróságnak az Alapjogi Charta 51. cikkének értelmezésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát, amely az ERT-ügyben hozott ítéletben hangsúlyozza, hogy a tagállami szerveket akkor is kötik az elsődleges uniós alapvető jogok, ha azok az EUMSZ által garantált alapvető szabadságjogokat nemzeti intézkedésekkel kívánják korlátozni;

E.  mivel a szabad mozgás elválaszthatatlan az emberi jogok és az uniós polgárság fogalmától, és egyike az alapjogoknak és alapvető szabadságoknak, amelyeket polgáraik számára az Unió Szerződései elismernek;

F.  mivel a szabad mozgásról szóló irányelv hatálybalépése után hét évvel még mindig túl sok a probléma az irányelv végrehajtásával; mivel a legtöbb panasz az uniós polgárokkal, a beutazáshoz való jogukkal, a három hónapon túli tartózkodáshoz való jogukkal, a tartózkodási engedélyek érvényességével, a tartózkodási jog és a huzamos tartózkodási jog fenntartásával és a családtagok jogaival foglalkozik;

G.  mivel sok polgár nincs birtokában a szabad mozgásról szóló irányelv által biztosított jogokkal kapcsolatos összes információnak, különösen, amikor olyan családtagok számára próbál jogokat szerezni, akik harmadik országok állampolgárai;;

H.   mivel azok az uniós polgárok, akik életvitelszerűen az Egyesült Királyságban tartózkodnak és bizonyos szociális biztonsági ellátásokat igényelnek, kötelesek alávetni magukat a tartózkodáshoz való jog tesztjének („Right to Reside Test”), amely a nem egyesült királyságbeli állampolgárokra további feltételeket szab ki;

I.  mivel a romák 2010-es franciaországi kitoloncolásának esete nemcsak alapjogi szempontból volt ellentmondásos, hanem a szabad mozgáshoz való jog, valamint az állampolgárság, illetve a faji és etnikai hovatartozás alapján történő megkülönböztetés szempontjából is;

J.  mivel az Európai Parlament 2011. december 15-én állásfoglalást(7) fogadott el a munkavállalók Európai Unión belüli szabad mozgásáról, amelyben hangsúlyozta a román és bolgár munkavállalók jogait az egységes piacon; mivel több tagállam úgy határozott, hogy a román és bolgár állampolgárok munkaerő-piaci hozzáférését korlátozó átmeneti intézkedéseket vezet be vagy fenntartja azok alkalmazását; mivel az ilyen intézkedések a munkavállalók kizsákmányolásához, illegális munkavégzéshez és a szociális biztonsági ellátásokhoz való hozzáférés elmaradásához vezethetnek;

K.  mivel az Unió jogszabályaiban a polgárokra ruházott jogok széles palettájának gyakorlását a munkavállalók szabad mozgása, illetve önkéntes mobilitása feltételezi vagy ösztönz;i mivel ennek megfelelően a szabad mozgás megkönnyítése elősegíti a polgárok számára, hogy teljes mértékben kihasználják az egységes piac előnyeit, ami a növekedés alapvető mozgatórugója;

L.  mivel a tagállamok területén való szabad mozgás és tartózkodás joga csak abban az esetben teszi lehetővé az európai integráció értékeinek jobb megértését, ha az az Unió és a tagállamok által meghozott konkrét intézkedésekkel párosul a tájékoztatás, a képzés, a képesítések elismerése és a munkavállalók (szezonális, ingázó, kiküldött, a székhely áthelyezése miatt áthelyezett munkavállalók stb.) mobilitása terén;

M.  mivel sok petíció hívta fel a figyelmet a szociális biztonsági ellátások igénybevétele terén jelentkező problémákra, amelyek elsősorban a nemzeti hatóságok együttműködésének hiányát, a több tagállamban járó juttatások összesítése elvének helytelen alkalmazását (különösen a nyugdíjjogosultság hordozhatóságára vonatkozóan), az alkalmazandó szabályokról szóló megfelelő tájékoztatás elmulasztását vagy az ügyek nehézkes kezelését érintik; mivel az Európai Bíróság 2011. július 21-i ítélete(8) megerősíti az uniós polgároknak egy másik uniós tagállamba költözéshez és a társadalombiztosítási fedezethez való jogát;

N.  mivel a bolognai folyamat az egyetemi tanulmányokat lezáró diplomák általánossá tételével a diplomák könnyebb elismerése felé tesz lépést;

O.  tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv helytelen végrehajtásához kapcsolódó problémákra (kompenzációs intézkedések, kiegészítő dokumentumok bekérése, megalapozatlan elutasító döntések a fogadó tagállam részéről, a kérelmek feldolgozása terén jelentkező indokolatlan késedelmek, speciális nyelvi tesztek módszeres bevezetése), amelyek az EU egész területén komolyan akadályozzák a polgárok jogainak gyakorlását, és ezáltal megfosztják a polgárokat a társadalmi kohézióból fakadó előnyöktől;

P.  mivel a petíció benyújtói kifogásolják, hogy a Német Ifjúságvédelmi Hivatal (Jugendamt) a vegyes házasságokban megkülönböztetést alkalmaznak a nem német állampolgárságú házastársakkal szemben; mivel működési autonómiája folytán a Jugendamt egyes esetekben hozzájárul a német területet gyermekeikkel elhagyni kívánó, elvált külföldi szülők előtt álló nehézségekhez;

Q.  mivel a Parlament 2011 októberében állásfoglalást(9) fogadott el a fogyatékossággal élő emberek mobilitásáról és befogadásáról; mivel jelentős számú petíció érkezik fogyatékossággal élő személyektől, akik mindennap számos olyan akadályba ütköznek, amelyek meggátolják őket, hogy gyakorolják az uniós polgárokat megillető jogokat, mint az oktatási rendszer normális igénybevételét és a biztosításhoz vagy tömegközlekedési eszközökhöz való hozzáférést; mivel a fogyatékosság fokát meghatározó szilárd uniós rendszerre van szükség, és mivel ennek hiánya igazságtalansághoz, sőt társadalmi kirekesztéshez vezethet;

R.  mivel valamennyi európai polgárnak, aki valamely tagállam bírósága elé kerül, joga van a védelme érdekében az anyanyelvére lefordított dokumentumokhoz hozzáférni a nyelven alapuló megkülönböztetések elkerülése végett, és főként azért, hogy valamennyi polgár jogilag elfogadható határidőn belül tájékoztatást kapjon minden ellene indult bírósági eljárásról;

S.  mivel az aktív uniós polgárság gyakorlása előtt álló legnagyobb akadály abban keresendő, hogy az uniós polgárok nem ismerik az őket megillető jogokat, valamint hiányoznak a jól strukturált és széles körben terjesztett információs szolgálatok; mivel a Parlamentnek és a Bizottságnak az uniós polgárság megerősítésére irányuló fellépéseikben a polgárokkal és a tagállamokkal való jobb és megfelelően finanszírozott kommunikációra kell összpontosítaniuk helyi és nemzeti szinten egyaránt, felszámolva egyúttal az uniós polgárokat jogaik gyakorlásában gátló fennmaradó törvényi és közigazgatási akadályokat, és biztosítva az egyértelmű és pontos tanácsokhoz való könnyű hozzáférést;

1.  üdvözli az uniós polgárságról szóló 2010. évi jelentést, amely az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok felszámolását tűzi ki célul, és az a véleménye, hogy az abban megfogalmazott javaslatok olyan konkrét intézkedéseket mutatnak be, amelyek lehetővé teszik a szükségtelen kiadások csökkentését, ekként pedig hozzájárulnak az európai polgárok vásárlóerejéhez, ami válság idején rendkívül fontos szempont; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jelentésben kilátásba helyezetett jogalkotási és nem jogalkotási intézkedések előterjesztésére és jóváhagyására minél előbb sor kerüljön annak érdekében, hogy az uniós polgárok jogai érvényesülhessenek, a tagállamok pedig felszámolhassák a fent említett akadályokat és ezzel párhuzamosan az említett jogok gyakorlásának megkönnyítését célzó adminisztratív intézkedéseket vezethessenek be;

2.  megjegyzi, hogy bár a Szerződések kifejezetten rendelkeznek az Európai Parlamenthez benyújtható petícióhoz való jogról, azt nem ismerik vagy alkalmazzák elegen, ezért kéri, hogy a polgárok az Európai Unió egyik hivatalos nyelvén kapjanak jobb és aktívabb – indoklással és magyarázattal ellátott – tájékoztatást a petíciós jogról; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy a petíciós jog tekintetében a lehető legtöbb polgár elérése és a bevált gyakorlatok megosztása érdekében adjon fokozott tájékoztatást a tagállamokban működő irodáin, a tagállamok decentralizált információs hálózatain és a nemzeti ombudsmanok hálózatán keresztül;

3.  úgy véli, hogy a 2012. április 1-jétől érvénybe lépő európai polgári kezdeményezés jelenti a transznacionális részvételi demokrácia első eszközét, a polgároknak pedig lehetőséget ad arra, hogy aktívan részt vegyenek az európai szakpolitikák és jogszabályok kialakításában; felhív az európai polgári kezdeményezésről szóló rendelet hatékony, átlátható és elszámoltatható végrehajtására, és különösen kéri az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy kellő időben tegyék meg a szükséges adminisztratív és gyakorlati előkészületeket, hogy vállaljanak aktív szerepet és eredményesen vegyenek részt a polgárok ezen új eszközről való tájékoztatásában oly módon, hogy azt valamennyi uniós polgár teljes mértékben élvezhesse, és különösen használják ki a „polgárok európai éve” által kínált alkalmat a tudatosságnövelésre; úgy véli továbbá, hogy a polgárokkal tartott közvetlen kapcsolat tekintetében szerzett gyakorlata folytán a Petíciós Bizottság feladata kell legyen, hogy nyilvános meghallgatásokat szervezzen a sikeres európai polgári kezdeményezések szervezői számára, ahogyan az az európai polgári kezdeményezésről szóló rendelet 11. cikkében szerepel; javasolja, hogy a Bizottság rendszeresen nyújtson be jelentést a Petíciós Bizottságnak az európai polgári kezdeményezés végrehajtásáról;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy amikor kidolgozza az EU Alapjogi Chartájának alkalmazásáról szóló éves jelentését, ne csak a Charta alkalmazására összpontosítson, hanem az uniós Szerződések alapvető jogokra vonatkozó valamennyi cikkének alkalmazására és az alapvető jogok európai uniós helyzetére is; kéri a Bizottságot, hogy az említett jelentésben adjon részletesebb tájékoztatást a Charta végrehajtásáról az európai jogot alkalmazó tagállamokban, valamint azon kérdésekről, amelyekkel a polgárok hozzá fordulnak, illetve arról is, hogy azokat miként kezelte és milyen konkrét nyomon követő intézkedéseket hozott;

5.  felhívja az Unió összes intézményét, szervét és hivatalát annak biztosítására, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés 1049/2001/EK rendeletben(10) előírt joga – az uniós polgárok egyik fontos joga – garantált legyen azáltal, hogy javítják az átláthatóságot, valamint megkönnyítik, felhasználóbaráttá – beleértve az akadálymentes technológiák biztosítását – és érthetővé teszik a dokumentumokhoz és információkhoz való hozzáférést, hogy a polgárok közvetlenebbül részt tudjanak venni a döntéshozatali folyamatban; ezzel összefüggésben rámutat, hogy az európai ombudsman munkája központi jelentőséggel bír az uniós intézmények dokumentumaihoz való hozzáféréshez való jog érvényesítése tekintetében;

6.   bár elismeri, hogy az információkhoz való hozzáféréshez való jog a demokrácia egyik sarokköve, hangsúlyozza, hogy az információkhoz való hozzáférés nem vezethet az alapvető jogok – többek között a magánélethez és az adatvédelemhez való jog – megsértéséhez; kiemeli, hogy az uniós intézmények információihoz való hozzáférés a döntések mögötti politikai és gazdasági megfontolásokat megérteni kívánó polgárok elsődleges érdeke; úgy véli, hogy a Bizottság szélesebb körű hozzáférést biztosíthatna a vizsgálatokról és a jogsértési ügyekről szóló információkhoz anélkül, hogy veszélyeztetné a vizsgálatok célját, és hogy a nyomós közérdek kellőképpen indokolhatja az említett iratokhoz való hozzáférést, különösen olyan esetekben, amikor az alapvető jogok, az emberi és állati egészség vagy a környezet visszafordíthatatlan károkkal szembeni védelme foroghat kockán, vagy amikor egy kisebbséget érintő diszkrimináció vagy az emberi méltóság megsértése tárgyában folyik eljárás, feltéve, hogy biztosítják az üzleti titkok, valamint a bírósági ügyekhez, a versenyügyekhez és a személyes iratokhoz kapcsolódó kényes információk védelmét;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy folytassa annak biztosítására irányuló jelenlegi erőfeszítéseit, hogy a tagállamok helyesen és teljesen átültetik és végrehajtják a szabad mozgásról szóló irányelvet, és hogy teljes mértékben éljen a jogsértési eljárás indításához való jogával; felszólítja a tagállamokat, hogy számolják fel a polgárok szabad mozgásának útjában álló meglévő jogi és gyakorlati akadályokat, és ne vezessenek be nehézkes, indokolatlan adminisztratív eljárásokat vagy tűrjenek meg elfogadhatatlan gyakorlatokat, amelyekkel korlátozzák az említett jog érvényesülését; továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy fokozott erőfeszítésekkel törekedjen arra, hogy felhívja a polgárok figyelmét a szabad mozgáshoz való jogra, és segítse őket annak gyakorlásában, különösen ha azt tőlük megtagadják vagy esetükben korlátozzák, vagy ha olyan gyakorlatot folytatnak, amely közvetlen vagy közvetett diszkriminációt okoz; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós polgárságról szóló következő jelentésben nyújtson be értékelést a szabad mozgással összefüggő politikákról, és javasoljon konkrét lépéseket és eszközöket a szabad mozgás támogatására; rámutat arra, hogy jóllehet az uniós polgárság fogalma szorosan összekapcsolódik a szabad mozgáshoz való joggal, minden olyan polgár is hasznot húz az uniós polgári jogokból, akik nem hagyják el származási országukat;

8.   megismétli a tagállamokhoz intézett korábbi felhívásait, hogy szexuális irányultság vagy állampolgárság alapján történő megkülönböztetés nélkül, minden uniós polgár és családja számára biztosítsák a szabad mozgást; megismétli a tagállamokhoz intézett felhívását, hogy a kölcsönös elismerés, az egyenlőség, a megkülönböztetésmentesség, a méltóság, valamint a családi és magánélet tiszteletben tartásának elve alapján teljes körűen érvényesítsék a 2004/38/EK irányelv(11)1 2. és 3. cikkében garantált jogokat, nemcsak a különnemű házastársakra, hanem a bejegyzett élettársakra, azonos háztartásban élő személyekre vagy élettársakra vonatkozóan is, akikkel egy uniós polgár kellőképpen igazolt, szilárd kapcsolatban él, az azonos nemű párok tagjait is beleértve; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon az irányelv szigorú alkalmazásáról;

9.  felszólítja a tagállamokat, hogy számolják fel a polgárok szabad mozgásának útjában álló akadályokat, adjanak iránymutatást és tanácsokat az utazó munkavállalóknak a foglalkoztatási lehetőségekről, valamint az élet- és munkakörülményekről az EU-ban, miközben a már meglévő eszközökkel (EURES) hívják fel a polgárok figyelmét az illegális munka veszélyeire, és a legális munka megszerzésének előnyeire (adózási, szociális előnyök, a szakképzéshez való jog, az állampolgársághoz, a lakhatáshoz, a családegyesítéshez való jog, a gyermekek hozzáférése az oktatáshoz, a tanuláshoz);

10.  felszólít a tagállamok közötti jobb koordinációra olyan problémák vonatkozásában, mint kettős adóztatás, uniós polgárok nyugdíjainak megadóztatásával kapcsolatos összehangolás hiánya, és ezért felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg és frissítsék kétoldalú együttműködési megállapodásaikat; támogatja az adózási akadályok leküzdésére irányuló új jogszabályra vonatkozó bizottsági javaslatot, és úgy véli, hogy különleges figyelmet kell szentelni a korábban másik tagállamban nyilvántartásba vett gépjárművek nyilvántartásba vételének,

11.  felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek Románia és Bulgária uniós csatlakozásáról szóló szerződések értelmében úgy döntöttek, hogy 2014. január 1-jéig tartó, hétéves moratóriumot vezetnek be e két ország munkavállalóinak a szabad mozgáshoz való jogára, illetve hogy fenntartják a román és bolgár állampolgárok munkaerő-piaci hozzáférését korlátozó átmeneti intézkedéseket(12), hogy a lehető leghamarabb vizsgálják felül döntésüket, figyelembe véve az egyenlőség elvét, a diszkrimináció tilalmát, ezen döntések indokolatlanságát, a szolidaritás elvét oly módon, hogy az uniós polgársághoz fűződő foglalkoztatási jogokat ne korlátozzák többé a román és bolgár polgárok számára;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy fordítson több figyelmet és adjon pontosabb választ az anyakönyvi okmányok mozgásával, elismerésével és hatásával foglalkozó nagyszámú petícióra(13); kiemeli annak fontosságát, hogy minél előbb előrehaladás történjen az anyakönyvi okmányok kölcsönös elismerése és szabad mozgásuk biztosítása terén az Alapjogi Charta 21. cikke alapján diszkriminációmentesen;

13.  kiemeli, hogy a tömeges kiutasítás a szabad mozgásról szóló irányelv megsértésének minősül, továbbá ellentétes azokkal az alapvető értékekkel és elvekkel, amelyeken az Európai Unió alapul; emlékeztet arra, hogy a szabad mozgásról szóló irányelv értelmében a szabad mozgás és tartózkodás közrendi vagy közbiztonsági okokból való korlátozásait kizárólag a személy magatartása alapján lehet bevezetni, mindenfajta, például fogyatékosságon alapuló, etnikai vagy nemzeti hovatartozás tekintetében történő megkülönböztetés nélkül, és az uniós polgárok automatikus kiutasítása nem indokolható a gazdasági javak hiányával vagy bármely más, kártalanításhoz, büntetéshez vagy szavazati jogtól való megfosztáshoz kapcsolódó okokkal ((16) preambulumbekezdés, 14. cikk);

14.  sürgeti, hogy a tagállamok szüntessék meg az olyan politikákat, illetve érvénytelenítsék és helyezzék hatályon kívül az olyan törvényeket, amelyek közvetlenül vagy közvetve faji és etnikai hovatartozáson alapuló megkülönböztetést alkalmaznak a romákkal és más kisebbségi csoportokkal szemben, és felszólítja őket arra, hogy vessenek véget bármely kisebbségi csoport mindenfajta üldöztetésének, kilakoltatásának és kitoloncolásának, illetve vagyontárgyaik elkobzásának; felhívja valamennyi tagállamot és az EU-t, hogy vállaljanak közös felelősséget a roma közösségek integrációjának előmozdítására és elősegítésére, ugyanolyan jogokat és kötelességeket ruházva rájuk, mint más uniós polgárokra, összhangban a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló 2011. március 9-i európai parlamenti állásfoglalással(14) és „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című bizottsági közleménnyel (COM(2011)0173), valamint támogassák és oltalmazzák a romák alapvető jogait;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy a társadalmi integrációs prioritásokat kapcsolja össze egy sor világosan megfogalmazott célkitűzéssel, amelyek magukban foglalják a polgárok megkülönböztetéssel szembeni védelmét az élet minden területén, valamint a romák és nem romák közötti társadalmi párbeszéd előmozdítását a rasszizmus és az idegengyűlölet leküzdése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy a Szerződések őreként biztosítsa a vonatkozó jogszabályok teljes körű végrehajtását, valamint megfelelő szankciók kiszabását rasszista indítékú bűncselekmények esetén(15);

16.  aggodalmának ad hangot, hogy noha a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog erősen bevésődött az Unió elsődleges jogába, és elmélyítetten szerepel a másodlagos jogban, a jogszabályok alkalmazása továbbra sem kielégítő; rámutat, hogy a tagállamoknak közösen kell dolgozniuk a fennmaradó közigazgatási és jogi akadály felszámolásán, amelyekről az uniós testületek vagy a Petíciós Bizottság tájékoztatta őket; felhívja a Bizottságot, hogy körültekintően mérje fel, hogy a tagállamok törvényei és gyakorlatai nem sértik-e az uniós polgároknak a Szerződések és a szabad mozgásról szóló irányelv biztosította jogait, és nem rónak-e indokolatlan terheket az uniós polgárokra és családtagjaikra a szabad mozgáshoz való joguk közvetett korlátozásával;

17.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unióban közel 80 millió fogyatékossággal élő ember él, akik a szabad mozgás terén továbbra is gyakran leküzdhetetlen akadályokba ütköznek az uniós polgári jogaik különböző módon történő gyakorlása során; felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy azonosítsák és számolják fel azokat az akadályokat és korlátokat, amelyek gátolják a fogyatékossággal élőknek az uniós polgárokat megillető jogokban való részesedését, és az „Európai fogyatékosságügyi stratégia 2010–2020” című közleménnyel (COM(2010)0636) és az Európai Parlament fent említett, 2011. október 25-i jelentésével összhangban haladéktalanul és többletköltségek nélkül mihamarabb könnyítsék meg a fogyatékossággal élők számára minden közlekedési eszközhöz, illetve infrastruktúrához, az állami oktatáshoz és a tájékoztatáshoz való hozzáférést; rámutat a korlátozott mozgásképességű idős emberek aránytalanul magas számára is; felszólít egy Erasmushoz hasonló program létrehozására a fogyatékossággal élők számára;

18.  sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsanak a büntetőeljárás során a hallássérült gyanúsítottak és vádlottak, valamint a bűncselekmények sértettjei számára – amennyiben ők erre igényt tartanak – megfelelő jelnyelvi tolmácsolást jogaik és méltóságuk védelme érdekében, és felhívja a Bizottság figyelmét ezen szolgáltatások szükségességére;

19.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – tekintettel a határokon átnyúló egészségügyi szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférés elősegítésére irányuló bizottsági javaslatokra, valamint arra, hogy a betegek tájékoztatáshoz való joga alapvető fontosságú – nyújtsanak átfogóbb tájékoztatást az uniós polgároknak jogaikról és az érvényesítésükhöz szükséges eszközökről, többek között olyan gyakorlati kérdésekről, mint az európai betegbiztosítási kártyának köszönhető költség-visszatérítés; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai adatvédelmi előírások teljes körű tiszteletben tartása mellett 2020-ig bezárólag maximálisan használják ki a távorvoslás és az e-egészségügy kínálta lehetőségeket; örömmel üdvözli a társadalombiztosítási adatok elektronikus cseréjét végző új rendszer kidolgozására irányuló bizottsági kezdeményezést, ezért kéri, hogy szorosabb együttműködés valósuljon meg a nemzeti társadalombiztosítási rendszerek között; támogatja továbbá az uniós polgárok saját betegadataikhoz való biztonságos internetes hozzáférésének biztosítására és a betegnyilvántartások átjárhatóságának biztosítására irányuló kísérleti projekteket;

20.  megállapítja, hogy a polgárok számára abban a tekintetben, hogy az egységes piacon élvezhessék a széles termékkínálatból és a versenyképes árakból fakadó előnyöket, a legnagyobb akadályt a többi uniós országban alkalmazott fogyasztói jogokkal kapcsolatos ismeretek hiánya, illetve egy másik tagállamban történő online vásárlások esetén a fogyasztók tájékoztatásának hiánya jelenti; úgy véli, hogy a fogyasztóknak szánt tájékoztatás esetenként összetett, és egyszerűsítés szükséges, például a címkézés terén;

21.  emlékeztet a fogyasztók jogainak megerősítéséről és a 20 fő aggályról szóló, közelmúltbeli bizottsági kiadványokra, amelyek kiemelik az egységes piacon továbbra is fennálló tájékoztatásbeli, jogalkotási és végrehajtási hiányosságokat, például bizonyos tudakozószolgálatok tisztességtelen gyakorlatait; felszólítja a Bizottságot, hogy tekintse prioritásnak az egységes digitális piac kiépítését; üdvözli a Bizottság munkáját és elkötelezettségét az egységes piaci intézkedéscsomag végrehajtása érdekében; kéri, hogy a tagállamok a Bizottsággal együttműködve tegyenek további lépéseket azon akadályok felszámolása érdekében, amelyek gátolják a polgárok internetes szolgáltatásokhoz való hozzáférését; e tekintetben tudomásul veszi a Bizottság javaslatát az európai szerződési jog tárgyában;

22.  úgy véli, hogy még inkább meg kell könnyíteni azon uniós polgárok bankszolgáltatásokhoz való hozzáférését, akik egy másik uniós tagállamban rendelkeznek állandó lakóhellyel; sürgeti a Bizottságot, hogy hozza meg a szükséges jogalkotási intézkedéseket annak biztosítására, hogy valamennyi uniós polgár hozzáférjen egy alapszintű fizetési számlához; hangsúlyozza, hogy javítani kell a banki díjak átláthatóságát;

23.  megállapítja, hogy eltérések vannak a tagállamok között a mobiltelefonálás és az internet-előfizetés terén; hangsúlyozza, hogy a barangolási díjak csökkentése kizárólag az uniós jogszabályoknak köszönhető; kéri ezért, hogy tegyék közzé minden egyes tagállam esetében az sms, az mms, a perc alapú hívás és az internetes csatlakozás önköltségeit, hogy elő lehessen mozdítani olyan európai átalánydíjak létrehozását, amelyekkel csökkenthetők a mobilitás költségei;

24.  elítéli a kapcsolt üzletek gyakorlatát; kéri, hogy a polgárok európai éve keretében is hívják fel a polgárok figyelmét azokra az intézkedésekre, amelyek a válság idején őket fogyasztóként védelmezték, és segítették vásárlóerejük megőrzését;

25.  felhívja a Bizottságot, hogy ellenőrizze a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendeletek helyes alkalmazását a tagállamok részéről, megkülönböztetett figyelmet szentelve a 2010. május 1-jén hatályba lépett 883/2004/EK és 987/2009/EK rendeletben bevezetett új vonatkozásoknak;

26.  aggódik amiatt, hogy számos petíció benyújtóját az Egyesült Királyság hatóságai a tartózkodáshoz való jog ellenőrzése alá vetették, ha szociális lakhatáshoz vagy más ellátáshoz, például álláskeresési támogatáshoz kívántak hozzáférni(16); különösen felhívja a figyelmet arra, hogy ez a követelmény állampolgárságon alapuló közvetett megkülönböztetést vezet be, ami ellentétes a 883/2004/EK rendelet 4. cikkével; nyomatékosan kéri, hogy az Egyesült Királyság hozza összhangba jogszabályozását az uniós joggal;

27.  nyomatékosan kéri, hogy az Egyesült Királyság tartsa tiszteletben az Európai Unió Bíróságának ítéleteit a pénzbeli betegségbiztosítási ellátások exportálhatóságáról(17), és ne alkalmazza a korábbi tartózkodásra vonatkozó feltételt („Past Presence Test”), amikor más reprezentatív elemek segítségével is megállapítható az Egyesült Királyság szociális biztonsági rendszerével fennálló tényleges kapcsolat;

28.  úgy véli, hogy a képesítések elismeréséről szóló frissített irányelvnek arra kellene összpontosítania, hogy – különös figyelmet szentelve a fiataloknak – felszámolja az oktatási mobilitás előtt álló akadályokat, és ezzel párhuzamosan összehangolja a szakemberek számára jelenleg hozzáférhető információforrásokat és biztosítsa a koordinációt az „Európa Önökért” portállal; sürgeti a Bizottságot, hogy egyablakos rendszer felállításával egyszerűsítse az információszolgáltatást az uniós diákok, oktatók és kutatók mobilitásáról; egyetért azzal, hogy egy önkéntes európai szakmai kártya az európaiak mobilitását megkönnyítő eszköz lehet, és mintául szolgálhat „a polgárok Európája” számára;

29.  felhívja azokat a tagállamokat, amelyek az általános rendszer keretében még nem hozták létre a képesítések elismeréséről szóló irányelv 10. cikkében előírt kompenzációs intézkedések rendszerét, hogy tegyék ezt meg, ennek elmulasztása ugyanis az állampolgárság alapján történő megkülönböztetésnek tekinthető; rámutat ezzel összefüggésben arra, hogy az EU-hoz 2004-ben, illetve 2007-ben csatlakozott tagállamok polgárai, különösen az egészségügyi szakemberek (orvosok, szülésznők, ápolók) képesítéseik vagy szerzett jogaik másik tagállamban való elismerésével kapcsolatban problémákat tapasztaltak(18);

30.  emlékeztet arra, hogy a leghosszabb ideje függőben lévő petíciók egyikének tárgyát az idegen nyelvi lektorokkal („lettori”) szemben több olasz egyetemen is alkalmazott megkülönböztető bánásmód képezi(19); felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja tovább a jelenlegi úgynevezett „Gelmini-reformot”, amely 2010 decemberében lépett hatályba; felszólítja az olasz hatóságokat és az érintett egyetemeket, hogy sürgősen rendezzék ezt az ügyet; úgy véli azonban, hogy nem egyedi esetről van szó, és hogy a tagállamok ombudsmanjai ezért találkozhatnának egymással, hogy eszmecserét folytassanak az Európában bevezetendő megoldásokról;

31.  javasolja egy egyedi és sűrű időközönként frissített internetes honlap létrehozását, amelynek segítségével a nemzeti, regionális és helyi hatóságok tájékoztathatják a munkavállalókat kereső gazdasági ágazatokat, az önkéntes mobilitás megkönnyítése érdekében;

32.  emlékeztet a 2201/2003/EK rendelet(20) által előírt elvre, amely szerint a gyermekeknek a szülők válása után meg kell hagyni a lehetőséget arra, hogy mindkét szülővel kapcsolatban maradjanak, még akkor is, ha nem ugyanabban a tagállamban élnek; rámutat arra, hogy bár a láthatási jogra vonatkozó érdemi jogszabályok bevezetése és alkalmazása jelenleg a tagállamok hatáskörébe tartozik, a tagállamoknak hatásköreik gyakorlása során tiszteletben kell tartaniuk az uniós jogot, különösen a Szerződés arra vonatkozó rendelkezéseit, hogy minden uniós polgárnak jogában áll egy másik tagállamba utazni és ott tartózkodni(21), valamint a szülőknek a gyermekeikkel a nagyszülőknek az unokáikkal, a testvéreknek egymással kapcsolatot tartani;; megjegyzi továbbá, hogy a származási országukba egy vagy több gyermekükkel visszatérni kívánó szülőknek esetenként hosszadalmas határidőkkel és számos kötelező eljárással kell számolniuk, ami gátolja az európai polgárok szabad mozgását; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a vegyes házasságban élő nem német állampolgárságú házastársakkal szemben állítólag a német ifjúságvédelmi hivatal (Jugendamt) által alkalmazott megkülönböztetést;

33.  rámutat a közigazgatási együttműködés fontosságára az anyakönyvi okmányokkal kapcsolatos ügyekben; megjegyzi például, hogy bármely tagállamnak, amely módosítani kívánja egy gyermeknek egy másik tagállamban elismert anyakönyvi okmányait, erről a szándékáról tájékoztatnia kell az érintett tagállamot annak érdekében, hogy az okmányokat – például a születési bizonyítványokat – ne módosíthassák oly módon, amely eltörli a gyermek eredeti személyazonosságát;

34.  rámutat, hogy minden uniós polgárt, akit egy házasságban vagy azon kívül született gyermek szülőjeként elismernek, válás esetén tájékoztatni kell a láthatási jogok érvényesítése tekintetében őt megillető jogorvoslati lehetőségekről, kivéve azokat az eseteket, amelyekben a szülők és a gyermek országainak hatóságai közös megegyezéssel megállapították, hogy ez a gyermeket tényleges kockázatnak tenné ki;

35.  kéri, hogy minden tagállamban nevezzenek ki ombudsmant, vagy legalább gyermekügyi ombudsmant, aki elegendő hatáskörrel rendelkezik ahhoz, hogy hozzáférjen minden dokumentumhoz, valamint felülvizsgáljon bírósági határozatokat a különváló szülők jogi nehézségeinek és panaszainak kezelése céljából, megelőzve, hogy az őket és gyermekeiket vélelmezésük szerint megillető jogok érvényesítésének szándékával törvényellenes magatartásformákkal éljenek; megjegyzi továbbá, hogy bármely polgár, aki úgy véli, hogy nem tartották tiszteletben a jogait, a saját országában vagy a jogsértés országában működő ombudsman elé viheti ügyét;

36.  kéri azon tagállamokat, amelyek nem erősítették meg a házasság felbontására és a vagyonmegosztásra vonatkozó törvények terén megerősített együttműködés engedélyezéséről szóló, 2010. július 12-i tanácsi határozatot, hogy a házasság felbontására vonatkozó jogszabályok megválasztása tekintetében az európai polgárok közötti egyenlőség biztosítása érdekében tegyék ezt meg; kéri továbbá a Bizottságot, hogy a polgárok európai éve folyamán mozdítsa elő ezt az új eszközt, tekintettel arra, hogy a transznacionális házasságok számának emelkedésével elkerülhetetlenül megnő majd a transznacionális házasságbontások száma is;

37.  úgy véli, hogy legalább helyi, nemzeti vagy európai szintű jogorvoslati lehetőséget kell a jogai megsértését vélelmező minden polgár rendelkezésére bocsátani, ekképpen biztosítva e jogok védelmét;

38.  ismételten felhívja a figyelmet azon uniós polgárok problémáira, akik az EUMSZ 49. cikke szerinti tartózkodási jogukat gyakorolva ingatlanokat vásároltak Spanyolországban, de e törvényesen vásárolt ingatlanokat később jogellenes tulajdonnak minősítették; szorgalmazza, hogy a spanyol hatóságok alaposan vizsgálják felül a Ley de Costas (partvédelmi törvény) végrehajtásának módját annak érdekében, hogy elkerülhetővé váljon az egyéni ingatlantulajdonosok jogainak megsértése, tekintettel arra, hogy a tulajdonhoz való jog nem az Európai Unió hatáskörébe tartozik, hanem a Szerződésekbe foglalt szubszidiaritás elve vonatkozik rá;

39.  ismételten hangsúlyozza a Petíciós Bizottság fő prioritását, miszerint megoldást kell találni az ingatlanügyekkel kapcsolatos, hosszú ideje fennálló aggodalmakra; rámutat arra, hogy az uniós polgároknak – a tagállamok állampolgárainak és a külföldieknek egyaránt – több komoly problémájuk is adódott az ingatlanügyletek, a banki garanciák és a tulajdonjogok megsértése terén, ami hozzájárult a határokon átnyúló ingatlanpiacon jelentkező bizalomhiányhoz és Európa gazdasági problémáihoz; kéri, hogy a fogyasztók védelmére és a szabad mozgásra vonatkozó uniós elveket terjesszék ki a tulajdonra is, és megismétli azt a felhívását, hogy a törvényes úton szerzett tulajdonhoz való jogot maradéktalanul tiszteletben kell tartani;

40.  elismeri, hogy számos akadály gátolja az uniós polgárokat választójoguk teljes körű gyakorlásában, amennyiben a sajátjuktól eltérő országban rendelkeznek lakóhellyel, ugyanakkor ez a jog az uniós polgárok legkézzelfoghatóbb joga, ezért a gyakorlása tekintetében minden hátrányosan megkülönböztető és gátló formaságot fel kell számolni; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a polgárok körében az e joggal kapcsolatos általános ismereteket a mindenkori választások előtt célzott tájékoztató kampányok keretében erőteljesebben terjesszék; üdvözli, hogy a Bizottság kész annak az eljárásnak az egyszerűsítésére, amely lehetővé teszi az európai polgárok számára az európai választásokon való részvételt a lakóhelyük szerinti tagállamban, és bátorítja olyan technikai alapok megteremtésére, amelyekkel javíthatók a kettős szavazás, illetve a szavazati jog elvesztésének megelőzését célzó mechanizmusok; javasolja ennek megfelelően, hogy az európai választásokra hozzanak létre európai választói névjegyzéket; támogatja a Bizottság azon fellépését, amelynek célja az európai parlamenti választások eredményeinek egyidejű közzététele valamennyi tagállamban; felszólítja a tagállamokat, hogy találjanak jobb megoldásokat a választásokra vonatkozó szabályok javítására és mozdítsák elő a legjobb gyakorlatokat; hangsúlyozza, hogy – többek között – a polgárok európai politikai pártokon keresztül történő, közvetlenebb részvétele meghatározó lépés az „európaibb” Európa megvalósítása, és egy autentikusabb demokrácia felé,

41.  javasolja, hogy egy európai politikai pártban való tagságot – mint a polgárok európai politikába való bevonásának egyik módját – gyakrabban ajánlják fel valamely nemzeti pártba való belépéskor;

42.  úgy véli, hogy a polgárokat kiszolgáló gyakorlati és online egyablakos ügyintézés, az „Európa Önökért” létrehozása rendkívül fontos a tanácsot vagy jogorvoslatot kereső egyének számára, akár régi, akár új lakosok; elismeri ugyanakkor, hogy a Bizottság által kialakított információs és problémamegoldó hálózatok (Europe Direct, „SOLVIT”, az európai fogyasztóvédelmi központok stb.) fontos partnerek a belső piac helytelen működésével vagy az uniós polgárok jogainak korlátozásával kapcsolatos panaszok rendezésében; felhívja a Bizottságot, hogy aktívabban mozdítsa elő ezen on-line és hozzáférhető szolgáltatásokat, ne csak a meglévő uniós szintű segítségnyújtó és problémamegoldó szolgálatok bevonásával, hanem különösen átfogóbb és tevékenyebb megközelítést követve a polgárokkal való megismertetésük tekintetében;

43.  úgy véli, hogy a határt átlépő ingázó munkavállalókat – akiknek az életét a bürokrácia jócskán megnehezíti a tagállamokban – jobban és célzottabban kell tájékoztatni szociális és szakmai jogaikról; bátorítja a Bizottságot, hogy állítson össze tájékoztató anyagot, világos és egyszerű módon körvonalazva azokat a jogokat, amelyek minden polgárt megilletnek, aki határokat átlépve dolgozik, tanul, vásárol, utazik és gyakorolja politikai jogait; véleménye szerint egy, a meglévő tanácsadó szerveken és igazgatási struktúrákon alapuló új, polgárközpontú alternatív vitarendezési rendszer lehetővé tenné, hogy a fogyasztók számára megfizethető, célravezető és elérhető peren kívüli vitarendezési eljárások álljanak rendelkezésre;

44.  javasolja a Bizottságnak, hogy a polgárok elvárásainak közvetlenebb teljesítése érdekében folytasson vizsgálatot annak feltárására, hogy az uniós polgárok milyen tájékoztatást szeretnének kapni az Unió tevékenységeiről;

45.  felhívja a Bizottságot, hogy a helyi információs források számának gyarapítása révén az EU-ban mindenütt javítsa az Unió tevékenységeire vonatkozó tájékoztatást;

46.  kéri, hogy a hiteles fordítást igénylő dokumentumok mennyiségét csökkentsék a lehető legkisebbre, hogy ez ne késleltesse a polgárok védelmét, és el lehessen kerülni a magas igazságszolgáltatási költségeket;

47.  kéri, hogy minden európai polgár, akit egy másik tagállam közigazgatási vagy rendőri hatóságainak részéről hatalmi túlkapás vagy visszaélés ért, panaszával könnyen fordulhasson e szervek ellen a nemzeti vagy helyi hatósághoz;

48.  kéri a Bizottságot, hogy az európai városok és nagyvárosok testvérvárosi kapcsolatainak támogatása során ne kizárólag az új tagállamokat vagy nem uniós országokat bevonó „testvérvárosi” szerkezetekhez nyújtson támogatást, hanem a már régóta ápolt testvérkapcsolatok is részesüljenek továbbra is uniós támogatásban, ezáltal biztosítva jelenleg fenyegetett létük hosszú távú fennmaradását;

49.  úgy véli, hogy minden európai polgárnak joga van a semleges és magas minőségű tájékoztatáshoz való szabad hozzáféréshez; a legmélyebb aggodalommal szemléli a kormányhoz túlságosan is közel álló médiafelügyeleti hatóságok felállítását;

50.  úgy véli, hogy az Uniót rendszeresebben kellene a televízión keresztül kommunikálni, mert az információszolgáltatásnak ez fontos eszköze; üdvözli ezért ez Euronews számára biztosított kiegészítő költségvetési forrásokat;

51.  üdvözli a Bizottság közelmúltban tett javaslatát, amelynek célja az uniós polgárok egy másik tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságai általi védelmének megerősítése, nevezetesen annak tisztázása révén, hogy mikor lehet úgy tekintetni, hogy egy polgárt nem kell képviselni, valamint annak részletezése révén, hogy általában milyen típusú támogatást nyújtanak a tagállamok, amennyiben arra szükség van;

52.  üdvözli, hogy a Bizottság létrehozta az ejustice portált, amely az egyes tagállamok jogi eljárásainak és megállapodásainak hasznos gyűjteményét bocsátja rendelkezésre;

53.  szorgalmazza, hogy a Bizottság működjön együtt a Petíciós Bizottsággal az uniós polgárságról szóló új jelentés 2013. évi kidolgozásakor; leszögezi ezzel összefüggésben, hogy a Petíciós Bizottság – főként a hozzá beérkező petíciók alapján – kritikusan meg fogja vizsgálni az uniós polgárság erősítése terén elért eredményeket (a legközelebbi jelentés közzétételéig), és adott esetben felkéri majd a Bizottságot további intézkedések meghozatalára;

54.  üdvözli a Bizottság javaslatát, amely szerint 2013 legyen a „polgárok európai éve”, ami felkeltené és fokozná a tudatosságot az uniós polgárságból fakadó jogok és előnyök tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy – a helyi, regionális és nemzeti hatóságokkal, valamint a civil társadalom képviselőivel együttműködve – használja fel ezt az alkalmat a polgárok jogainak védelmére és előmozdítására irányuló erőfeszítéseinek fokozására, ezáltal megerősítve az e jogok védelmezőjeként és előmozdítójaként az EU által játszott szerepet és az erről kialakult képet; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy kiaknázzák a 2013-as év potenciális stratégiai lehetőségeit a gazdasági válság során elmélyült bizalomhiány feloldásához szükséges társadalmi-politikai változások felgyorsítása érdekében; szorgalmazza az uniós állampolgárság bevezetését, amely az Európai Unió Tanácsa hivatalban lévő elnökségének egyik prioritása; kifejezi reményét, hogy a polgárok európai éve (2013) sikeresen kezeli majd az EU társadalmi-gazdasági problémáit, és a polgárok hasznát szolgáló piac irányába lép tovább, jelentősen megnövelve egyúttal az uniós polgári jogállással kapcsolatos általános tudatosságot;

55.  javasolja a Bizottságnak, hogy 2012-ben indítson uniós szintű pályázatot a polgárok európai éve logójának elkészítésére;

56.  kéri a Parlamentet és a Tanácsot, gondoskodjanak arról, hogy a tagállamok számára elegendő költségvetési eszköz álljon rendelkezésre a polgárok európai éve (2013) és az ahhoz kapcsolódó kezdeményezések zökkenőmentes – elsősorban a média bevonásával történő – lebonyolításának biztosításához, annak érdekében, hogy a kitűzött célok megvalósulhassanak;

57.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 257., 1968.10.19., 2. o. (2) HL L 158., 2004.4.30., 77. o. (3) HL L 255., 2005.9.30., 22. o. (4) HL L 284., 2009.10.30., 1. o. (5) HL C 137 E., 2010.5.27., 14. o. (6) EUMSZ 20. cikk, (2) bekezdés. (7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0587. (8) Lásd a C-503/09. sz., Lucy Stewart kontra Secretary of State for Work and Pensions ügyet. (9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0453. (10) Az Európai Parlament és a Tanács 2001. május 30-i 1049/2001/EK rendelete az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről (HL L 145., 2001.5.31., 43. o.) (11) HL L 158., 2004.4.30., 77. o. (12) Lásd többek között a 0810/2011. és 0900/2011. számú petíciót (13) Lásd többek között a 0632/2008. számú petíciót (14) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0092. (15) Lásd többek között az 1351/2008., 0945/2010. és 1300/2010. számú petíciót (16) Lásd többek között a 0401/2009. és 1119/2009. számú petíciót (17) A 2007. október 18-i C-299/05. sz. ügy és újabban a 2011. július 21-i C-503/09. sz. ügy (18) Lásd többek között a 0112/2009. számú petíciót (19) Lásd többek között az 0511/1998. és 0689/1998. számú petíciót (20) A Tanács 2003. november 27-i 2201/2003/EK rendelete a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről, HL L 338., 2003.12.23., 1. o. (21) Lásd többek között az 1614/2009. számú petíciót