Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67. cikkének (2) bekezdésére, 78. és 80. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a menekültüggyel kapcsolatos, Unión belüli szolidaritás fokozásáról – a jobb felelősségmegosztás és a kölcsönös bizalom javításának uniós ütemtervéről szóló 2011. december 2-i bizottsági közleményre (COM(2011)0835),

–  tekintettel „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség a polgárok szolgálatában – a stockholmi program” című, Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett bizottsági közleményről szóló 2009. november 25-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, a 2007–2013 közötti időszakra a Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása keretprogram létrehozásáról szóló 2005. április 6-i bizottsági közleményre (COM(2005)0123),

–  tekintettel a Bel- és Igazságügyi Tanács 3151. ülésén elfogadott, a menekültügyi rendszerükre többek között a vegyes összetételű migránscsoportok áramlása miatt nehezedő különösen nagy nyomásnak kitett tagállamok iránti valódi és kézzelfogható szolidaritás közös keretéről szóló 2012. március 8-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a nemzetközi és európai emberi jogi eszközökre, különösen az ENSZ menekültek helyzetére vonatkozó egyezményére, az emberi jogok európai egyezményére (EJEE) és az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a jövőbeni Közös Európai Menekültügyi Rendszerről szóló 2007. június 6-i bizottsági zöld könyvre (COM(2007)0301),

–  tekintettel a „Politikai terv a menekültügyről: Az Unió országaiban biztosított védelem összehangolt megközelítése” című, 2008. június 17-i bizottsági közleményre (COM(2008)0360),

–  tekintettel a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről szóló 2001. július 20-i 2001/55/EK tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a lengyel–dán–ciprusi elnökség 18 hónapra szóló 2011. június 17-i tanácsi programjára,

–  tekintettel a Menekültügyi és Migrációs Alap létrehozásáról szóló 2011. november 15-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0751),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A7-0248/2012),

A.  mivel az Európai Unió elkötelezett a közös európai menekültügyi rendszer 2012 során történő bevezetése mellett;

B.  mivel a szolidaritást már a kezdetek óta elismerik a közös európai menekültügyi rendszer lényeges elemeként, valamint a közös európai menekültügyi rendszer irányadó elveként, illetőleg az uniós jog azon alapelveként, mely szerint a tagállamoknak egyenlően és méltányosan kellene osztozniuk az előnyökben és a terhekben;

C.  mivel a szolidaritásnak felelősséggel kell párosulnia, és a tagállamoknak ügyelniük kell arra, hogy menekültügyi rendszereik képesek legyenek megfelelni a nemzetközi és az európai jog előírásainak, különösen a menekültekről szóló 1951-es genfi egyezménynek és annak 1967. évi kiegészítő jegyzőkönyvének, az emberi jogok európai egyezményének, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának;

D.  mivel a szolidaritás és a megosztott felelősség jegyében a menekültügyi eljárások lefolytatásához nyújtott segítséget olyan eszköznek kell tekinteni, amely segíti a tagállamokat azon kötelezettségük teljesítésében, hogy védelmet nyújtsanak a védelemre szorulók – a menedékkérők és a nemzetközi védelemben részesülő személyek – számára, valamint segítséget nyújtsanak a legtöbb menekültet fogadó harmadik országok számára a közös védelmi terület egészének megerősítése céljából;

E.  mivel – a menedékjog iránti egyes kérelmek eseti alapon történő megvizsgálására vonatkozó kötelezettség ellenére –, ha a közös feldolgozás célja a közös határozathozatal, kellően tiszteletben kell tartani a biztonságos harmadik országokra és a biztonságos származási országokra vonatkozó uniós koncepciókat, valamint a Parlamentnek a felülvizsgált menekültügyi eljárásokról szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslattal kapcsolatos 2011. április 6-i első olvasatbeli álláspontjában megfogalmazott feltételeket és biztosítékokat;

Bevezetés

1.  üdvözli a Bizottság közleményét a menekültüggyel kapcsolatos, Unión belüli szolidaritás fokozásáról, amely a szolidaritás és a felelősségmegosztás konkrét intézkedésekbe való átültetésére szólít fel, illetve a tagállamokat annak biztosítására fennálló feladatuk teljesítésére, hogy saját menekültügyi rendszereik egyaránt megfeleljenek a nemzetközi és az európai normáknak;

2.  hangsúlyozza a szolidaritás és felelősség-megosztás közös európai menekültügyi rendszer létrehozásában betöltött központi szerepét és horizontális hatását; megismétli, hogy a magas szintű védelem biztosítása céljából biztosítani kell az uniós menekültügyi vívmányok hatékony és egységes alkalmazását és a jogszabályok végrehajtását;

3.  emlékeztet arra, hogy a nemzetközi védelemhez való jog a nemzetközi és az uniós jogban egyaránt rögzített alapvető jog, amelyet számos további jog és alapelv egészít ki, például a visszaküldés tilalmának elve, a méltósághoz való jog, a kínzás és az embertelen vagy lealacsonyító bánásmód tilalma, a nők erőszaktól és a diszkrimináció minden formájától való védelme, a hatékony jogorvoslathoz való jog, valamint a családi és magánélethez való jog;

4.  hangsúlyozza, hogy a szolidaritás és felelősség-megosztás elve a Szerződésekben került rögzítésre, és hogy egy hathatós szolidaritási keretnek része legalább az uniós intézmények és ügynökségek, illetve a tagállamok részéről az elv érvényre juttatása módjainak megtalálását célzó együttműködés; kijelenti, hogy a szolidaritás nemcsak a tagállamok egymással való kapcsolataira vonatkozik, hanem a menedékkérőkre és a nemzetközi védelemben részesülő személyekre is kiterjed;

5.  hangsúlyozza azt a tényt, hogy noha a menedékkérők száma 2011-ben növekedett, a menedékjog iránti kérelmek száma az Európai Unióban az elmúlt évtizedben általánosságban jelentősen csökkent; hangsúlyozza, hogy különböző okokból kifolyólag, többek között földrajzi elhelyezkedésük folytán, egyes tagállamok aránytalan számú menedékjog iránti kérelmet kapnak a többi államhoz képest, valamint hogy a menedékjog iránti kérelmek nem egyenletesen oszlanak el az Európai Unió területén; emlékeztet arra, hogy 2011-ben tíz tagállamra jutott a menedékjog iránti kérelmek több mint 90%-a, hogy 2011 nyaráig csak 227 nemzetközi védelemre jogosult személyt telepítettek át az EU-ban Máltáról hat másik tagállamba, valamint hogy 2011-ben az egész EU-ban mindössze 4 125 menekültet telepítettek át alig 10 tagállamba, ami az abban az évben áttelepített összes személyek számának mintegy 6,6%-át teszi ki; hangsúlyozza annak alapvető fontosságát, hogy felderítsék ezeket az egyenlőtlenségeket, többek között az abszolút számok és a kapacitásmutatók összehasonlításával, és hogy a nagy számú menedékjog iránti kérelmet kapó tagállamoknak több segítséget kell kapniuk az EU-tól adminisztratív és pénzügyi tekintetben egyaránt;

6.  hangsúlyozza, hogy a menedékkérők és a nemzetközi védelemben részesülő személyek magas szintű védelme nem biztosítható, és megalapozott menekültügyi határozatokat sem lehet hozni, ha a menedékjog iránti kérelmek egyes tagállamok felvételi képességéhez viszonyított arányában és az egyes tagállamok technikai és adminisztratív képességeiben mutatkozó eltérésekre nem találnak megoldást, és ha a tagállamokban meglévő támogató intézkedések nem alkalmazkodnak megfelelően az eltérő menekültáramlások megoldásához;

7.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy igazságos és hatékony menekültügyi rendszereket működtessenek az eltérő menekültáramlások megoldása érdekében; azon a véleményen van, hogy bár a menedékjog iránti kérelmek száma nem állandó, az EU külső határain egyes belépési helyek bizonyítottan kritikus helyek, ahol ésszerűen előre jelezhető, hogy nagyszámú menedékkérő érkezhet; felhívást intéz a fő uniós belépési pontokon található tagállamok menekültügyi rendszerei felkészültségének a gyakorlati szolidaritás jeleként történő fokozására;

8.  hangsúlyozza, hogy valamennyi tagállamnak kötelessége az uniós jog és nemzetközi menekültügyi kötelezettségeik teljes körű végrehajtása és alkalmazása; megállapítja, hogy az Unió külső határain fekvő tagállamok a közös európai menekültügyi rendszer keretében a külső határokkal nem rendelkező tagállamoktól eltérő kihívásokkal szembesülnek, és ennélfogva a vonatkozó intézkedések és a kérdéses feladatok megfelelő elvégzéséhez másféle támogatási formát igényelnek; rámutat arra, hogy az EUMSZ 80. cikke megköveteli a meglévő intézkedések visszaállítását, valamint adott esetben új intézkedések kidolgozását a kérdéses tagállamok támogatása érdekében;

9.  felhív a meglévő intézkedések használatának optimalizálására, illetve új, célzott intézkedések és eszközök kidolgozására a folyton változó igényekre rugalmas, mégis eredményes módon történő reagálás érdekében; ez az optimalizálás különösen időszerű, tekintve az EU-t érintő, akut pénzügyi válságot, mely további terheli a menekültügyi eljárásokkal való megbirkózást célzó tagállami erőfeszítéseket, különösen a azon tagállamok esetében, melyekbe aránytalan létszámban érkeznek a menedékkérők;

10.  megjegyzi, hogy a menekültek tekintetében világszerte növekvő igényekre figyelemmel a harmadik országokkal a környezetvédelmi és fejlesztési szakpolitikákkal összefüggésben folytatott együttműködés létfontosságú szerepet tölthet be a szolidaritás vezérelte kapcsolatok felépítésében;

11.  hangsúlyozza a megbízható, átfogó, összehasonlítható és aktuális mennyiségi és minőségi információk gyűjtésének, elemzésének és megfelelő nézőpontba helyezésének fontosságát az intézkedések megfigyelése és kiértékelése, valamint a menekültüggyel kapcsolatos problémák alapos megértése érdekében; ösztönzi a tagállamokat, hogy a migrációs statisztikai adatokról szóló rendelet az EMTH-rendelet szerinti adatok mellett szolgáltassanak adatokat az EMTH-nak és a Bizottságnak a menekültekről is; lehetőség szerint az összes statisztikai adatot nemekre lebontva kell közölni;

12.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Unióban a társadalmi és gazdasági bizonytalanság kapcsán az idegengyűlölet és a rasszizmus növekedése, valamint a menedékkérőkkel kapcsolatos, téves információkon alapuló negatív megítélés térnyerése tapasztalható, figyelembe véve a közös európai menekültügyi rendszer működésében a közvélemény és a társadalom kulcsfontosságú szerepét; azt javasolja, hogy a tagállamok indítsanak figyelemfelhívó kampányokat a menedékkérők és a nemzetközi védelemben részesülő személyek valós helyzetével kapcsolatban, a nemzetközi védelem fontosságának hangsúlyozása mellett;

Gyakorlati együttműködés és technikai segítségnyújtás

13.  hangsúlyozza, hogy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EMTH) létrehozása elősegítheti a tagállamok közötti szorosabb gyakorlati együttműködést annak érdekében, hogy csökkentsék a menekültügyi gyakorlatok közötti jelentős eltéréseket, valamint hogy jobb és igazságosabb menekültügyi rendszerek jöjjenek létre az Európai Unióban; úgy véli, hogy ennek az aktív gyakorlati együttműködésnek ki kell egészülnie az európai menekültügyi szakpolitikák jogalkotási harmonizálásával;

14.  emlékeztet arra, hogy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalnak technikai segítséget és szakmai támogatást kell nyújtania a tagállamok számára a menekültügyi jogszabályok végrehajtásához, együttműködésben a civil társadalommal és az UNCHR-rel; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság felhasználja a Menekültügyi Támogatási Hivatalok által összegyűjtött információkat a tagállamok menekültügyi rendszereiben meglévő hiányosságok felderítéséhez; a Támogatási Hivatal által a 439/2010/EU rendelet szerint gyűjtött ilyen információk egyben jelentősek a korai figyelmeztetési, felkészültségi és válságkezelési mechanizmus keretében, mely a módosított Dublini Rendelet része lesz; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy rendszeres jelentéseket nyújtsanak be és a célzott megoldások előmozdítása érdekében cselekvési terveket készítsenek, illetve ajánlásokat fogalmazzanak meg a közös európai menekültügyi rendszer javítása és az esetleges hiányosságok orvoslása érdekében; megjegyzi különösen az ügynökség által a közös fellépés koordinálásában és támogatásában azon tagállamok támogatása érdekében betöltött szerepet, melyek menekültügyi rendszerére és fogadó infrastruktúrájára különös nyomás nehezedik, olyan intézkedések révén, amelyek magukban foglalják tisztviselők kiküldését az adott tagállamokba, és olyan menekültügyekben járatos szakértői csoportok, szociális munkások és tolmácsok készenlétbe állítását, akik vészhelyzetben gyorsan mobilizálhatók; emlékeztet, hogy az EMTH hatása attól függ, hogy tagállamoknak szándékukban áll-e teljes mértékben kihasználni a benne rejlő lehetőségeket;

15.  felkéri a Támogatási Hivatalt arra – figyelembe véve annak kötelezettségeit, valamint korlátozott költségvetését, erőforrásait és tapasztalatait –, hogy a nemzetközi szervezetekkel és a civil társadalommal való párbeszéd és szoros együttműködés révén optimalizálja az elérhető erőforrásait a menekültüggyel kapcsolatos információk cseréje, valamint a menekültüggyel kapcsolatos ismeretek megosztása, az adatok összegyűjtése, a bevált gyakorlatok átvétele, a menekültügy nemi vonatkozású kérdéseire vonatkozó átfogó iránymutatások kidolgozása, képzések kidolgozása, továbbá a segítségnyújtáshoz gyorsan mozgósítható, szakértőkből, ügyintézőkből és tolmácsokból álló csapatok létrehozása céljából; javasolja továbbá, hogy a Támogatási Hivatal biztosítson széles körű képviseletet a konzultációs fórumban részt vevő szervezetek számára;

16.  hangsúlyozza, hogy a Támogatási Hivatal tevékenységeinek – a különféle helyzetekre való megfelelő reagálás érdekében – egyaránt kell összpontosítaniuk a hosszú távú megelőző célkitűzésekre és a rövidtávú válaszintézkedésekre; ennélfogva úgy véli, hogy miközben a Támogatási Hivatalnak támogatnia kell az alulfejlett vagy nem megfelelően működő menekültügyi rendszerek tekintetében a kapacitásépítő intézkedéseket, elsőbbséget kell biztosítania a vészhelyzeteknek, illetve a különleges vagy aránytalan nyomással szembesülő tagállamoknak; hangsúlyozza e tekintetben a menekültügyi szakértői csoportok kulcsfontosságú szerepét a jelentős ügyteher és ügyhátralék esetében történő segítségnyújtásban, a képzésben, a projektirányítás felvállalásában, a konkrét intézkedésekre vonatkozó tanácsadásban és ajánlásokban, valamint az utánkövető intézkedések figyelemmel kísérésében és végrehajtásában;

17.  tudomásul veszi a görög menekültügyi rendszer támogatására, valamint a görögországi menedékkérők és nemzetközi védelemre jogosultak helyzetének javítására bevezetett operatív tervet; hangsúlyozza, hogy az elért előrelépések ellenére további erőfeszítések szükségesek mind az EU, mind a görög hatóságok részéről a menekültügyi rendszer javítására és annak biztosítására, hogy a menedékkérők jogait teljes mértékben tiszteletben tartsák; emlékeztet, hogy a költségvetési hiány csökkentését szolgáló intézkedések eleve kizárják nemzeti pénzeszközöknek a további tisztviselők felvételére való átcsoportosítását, és ajánlja, hogy e problémára találjanak megoldást, mivel egy jól működő menekültügyi hatóság szükséges ahhoz, hogy Görögország képes legyen a nemzetközi jog és az uniós jog alapján fennálló kötelezettségeinek teljesítésére;

18.  tudomásul veszi a Bizottságnak és a Tanácsnak a Támogatási Hivatal és a Frontex közötti együttműködésre vonatkozó ajánlását, és hangsúlyozza, hogy a Frontex alapjogi stratégiájának teljes mértékű és gyors végrehajtása elengedhetetlen feltétele bármely ilyen együttműködésnek a nemzetközi védelem terén, beleértve az emberi jogi tisztviselő kinevezését, a civil társadalommal egyeztető fórum létrehozását, és a nemzetközi szervezeteknek a tevékenységében emberi jogi megfigyelőként való részvételére vonatkozó felkérését; hangsúlyozza, hogy bármely együttműködés során figyelembe kell venni az európai és nemzetközi jog előírásainak betartását, így növelve a gyakorlatban a menedékkérőkre vonatkozó védelmi szintet; felszólítja ezért a Támogatási Hivatalt, hogy támogassa a Frontexet a nemzetközi védelem biztosításával, különösen pedig a visszaküldés tilalmának elvével kapcsolatos kötelezettségeire vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy a határrendészeti intézkedéseket a védelemre szorulók igényeire érzékeny módon kell alkalmazni;

19.  elismeri, hogy a Támogatási Hivatalok mandátumát rendszeresen felül kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy a menekültügyi rendszerek előtt álló különféle kihívásokra megfelelő reagáló képességük legyen; szem előtt tartva, hogy a Támogatási Hivatal minden intézkedésén a tagállamok jó híre múlik, javasolja a Támogatási Hivatalok mandátumán belül a strukturális garanciák bevezetése lehetőségének megvizsgálását annak biztosítása végett, hogy szükség esetén megvalósuljon az együttműködés és a technikai segítségnyújtás;

Pénzügyi szolidaritás

20.  szorgalmazza, hogy a tagállamok teljes körűen használják ki az Európai Menekültügyi Alap (EMA) keretében rendelkezésre álló lehetőségeket a menekültügyi rendszerek javítást szolgáló célzott intézkedések tekintetében; ajánlja, hogy a tagállamok a pénzeszközök eredményes és gyors elosztásának biztosítására tegyenek intézkedéseket az olyan problémák megoldására, mint a megterhelő bürokratikus eljárások, abszorpciós késedelmek és likviditási problémák;

21.  emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak arra kell törekedniük, hogy teljes mértékben kihasználják az Európai Menekültügyi Alap kínálta lehetőségeket és biztosítaniuk kell az összes jóváhagyott előirányzatot folyósítani lehessen annak érdekében, hogy a projektek kezdeményezői ne találják szemben magukat nehézségekkel a finanszírozott projektek megvalósítása során;

22.  üdvözli az egyszerűbb és rugalmasabb Menekültügyi és Migrációs Alap 2014-re tervezett létrehozását – mely az Európai Menekültügyi Alapot, a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alapot és az Európai Visszatérési Alapot fogja felváltani – és kiemeli, hogy elegendő forrásra van szükség a nemzetközi védelemben részesülő személyek és a menedékkérők védelmének támogatásához; e tekintetben hangsúlyozza a Menekültügyi és Migrációs Alap garanciáinak fontosságát, amelyek révén megelőzhető, hogy a közös európai menekültügyi rendszer egészének kárára túl sok finanszírozást osszanak ki egy adott szakpolitikai terület számára; szükségesnek tartja azt is – a 2014-2020-as többéves pénzügyi keretben a belügyi terület forrás-előirányzati reformjával összefüggésben – elegendő forrást irányozzanak elő a határvédelemre a növekvő szolidaritás e területen történő megvalósulása érdekében; emlékeztet arra, hogy mindig elegendő erőforrásnak kell rendelkezésre állnia a tagállami nemzetközi védelmi és szolidaritási intézkedések finanszírozására;

23.  hangsúlyozza, hogy a Menekültügyi és Migrációs Alapnak kellően rugalmasnak, könnyen mozgósíthatónak és gyorsan hozzáférhetőnek kell lennie, hogy gyorsan és megfelelő módon reagálhassanak a váratlan nyomásokra, illetve az egy vagy több tagállamot is érintő vészhelyzetekre; javasolja e tekintetben szükség szerint az EMA-összeg félidős felülvizsgálat keretében meghatározott bizonyos százalékának tartalékolását azon intézkedésekre, melyek célja a tagállamok megsegítése a hatályos európai menekültügyi vívmányok teljes körű alkalmazásában, és e területen az összes nemzetközi kötelezettség betartásában;

24.  üdvözli az egyes tagállamokkal folytatott, a többéves programozást megelőző belpolitikai párbeszédeket a finanszírozások felhasználásával kapcsolatban; hangsúlyozza a részvételen alapuló megközelítés fontosságát az optimális eredmény eléréséhez, és javasolja a partnerségi elv megerősítését a civil társadalom, a nemzetközi szervezetek, valamint a helyi és regionális hatóságok és az érdekeltek bevonása révén, mivel ezek helyi tapasztalata alapvető fontosságú a reális prioritások kitűzéséhez és a fenntartható programok kialakításához; ebből következően hozzájárulásuk a célkitűzések és programok fejlesztéséhez, végrehajtásához, ellenőrzéséhez és értékeléséhez rendkívül fontos, amelyet a tagállamoknak figyelembe kell venniük;

25.  hangsúlyozza a pénzügyi felelősségmegosztás fontosságát a menekültügyi kérdésekben, és megfelelően finanszírozott rendszer létrehozását javasolja az abszolút értelemben vagy arányosan nagyobb számú menedékkérő és nemzetközi védelemben részesülő személy befogadása tekintetében, valamint a kevésbé fejlett menekültügyi rendszerrel rendelkezők támogatását; úgy véli, hogy további kutatás szükséges a befogadással és a menedékjog iránti kérelmek feldolgozásával járó valós költségek megállapításához és számszerűsítéséhez; felhívja ezért a Bizottságot, hogy végezzen vizsgálatot azon pénzeszközök felmérése érdekében, melyeket az egyes tagállamok által viselt felelősségnek megfelelően elő kellene irányozni, a következő mutatók alapján: az első menedékjog iránti kérelmek száma, a menekülti jogállás vagy kiegészítő védelem megadására vonatkozó, kedvező döntések száma, az áttelepített menekültek száma, a visszatérési határozatok és műveletek száma, valamint az elfogott illegális bevándorlók száma;

26.  ajánlja, hogy a tagállamok vegyék igénybe az EMA-n keresztül az áthelyezési tevékenységekhez elérhető pénzügyi ösztönzőket, elismerve, hogy az alapon keresztül történő támogatás és a Támogatási Hivatalon keresztül nyújtott technikai segítségnyújtás fontos; javasolja kiemelt területek bevezetését a sürgős helyzetek megoldására és jelentősebb pénzügyi támogatás nyújtására azon tagállamok részére, melyek részt kívánnak venni az áthelyezési kezdeményezésekben, a kapcsolódó pénzügyi költségek enyhítése érdekében;

27.  úgy véli, hogy a pénzügyi ösztönzők átláthatóbb és hatékonyabb rendszerének létrehozása az áthelyezési tevékenységekben részt vevő tagállamok számára, valamint a nemzeti menekültügyi rendszerek infrastruktúrájának javítását célzó megelőző stratégiák hosszú távon kedvező hatással lesznek az uniós szabványok egységesítésére és a közös európai menekültügyi rendszer minőségére;

28.  üdvözli azt a lehetőséget, hogy a bizottsági hozzájárulást az olyan projektek támogatható költségeinek 90%-ára lehet emelni, melyek egyébként nem lennének megvalósíthatóak; megítélése szerint egyértelmű hozzáadott értéknek kell származnia a Bizottság által finanszírozott projektekből; hangsúlyozza, hogy az uniós finanszírozás semmiképpen sem szolgálhat a menekültügyi szakpolitikára szánt nemzeti költségvetés kiegészítésére;

29.  hangsúlyozza a tevékenységek finanszírozásának jelenlegi problémáit a pontos információkhoz és a finanszírozásokhoz való hozzáférést akadályozó tényezők, a reális és egyéni igényekhez szabott célkitűzések meghatározása, valamint a hatékony követő intézkedések végrehajtása tekintetében; javasolja biztosítékok bevezetését a kettősségek megelőzésére, a pénzeszközök egyértelmű elosztására, és a tevékenységek hozzáadott értékének és az elért eredményeknek az alapos vizsgálatára;

30.  hangsúlyozza a konkrét mennyiségi és minőségi mutatókra és feltételekre épülő szigorú felügyelet fontosságát a finanszírozások felhasználása és kezelése terén, amelynek révén elkerülhető az emberi és pénzügyi erőforrások nem megfelelő elosztása és garantálható a kitűzött célok teljesítése; ebben a tekintetben üdvözli a közös értékelési és ellenőrzési rendszer létrehozását;

31.  szorgalmazza, hogy a tagállamok a Bizottság segítségével biztosítsák a többi rendelkezésre álló pénzügyi mechanizmussal – így az Európai Szociális Alappal és más strukturális alapokkal – való, létező kiegészítő jelleg teljes körű kihasználását, a menekültüggyel kapcsolatos szakpolitikák holisztikus finanszírozási felfogásának megvalósítására;

Felelősségmegosztás

32.  üdvözli a Bizottság elkötelezettségét a dublini rendszer 2014-re tervezett átfogó – jogi, gazdasági, társadalmi és emberi jogi, többek között a női menekültek helyzetére gyakorolt hatásokat vizsgáló – értékelésének elvégzése mellett; megítélése szerint tovább kell vizsgálni a méltányos felelősségmegosztási mechanizmus kidolgozását annak meghatározása érdekében, hogy mely tagállamoknak kell felelniük a menedékjog iránti kérelmek feldolgozásért, ami lehetővé tenné a tagállamok gyors és hatékony gyakorlati támogatását vészhelyzetekben és aránytalan terhek kezelésében;

33.  úgy véli, hogy a menedékjog iránti kérelmek felelősségének megosztását szabályozó Dublini Rendelet aránytalanul nagy terhet ró az Európai Unióba való belépés legfontosabb pontjait alkotó tagállamokra, és nem irányozza elő a menekültüggyel kapcsolatos felelősség tagállamok közötti méltányos elosztását; megállapítja, hogy a dublini rendszer az eddig alkalmazott módon – olyan helyzetben, amelyet nagyon eltérő menekültügyi rendszerek és a menekültügyi vívmányok elégtelen végrehajtása jellemez – a menedékkérőkkel való egyenlőtlen bánásmódhoz vezetett, továbbá káros hatással volt a családegyesítésre és az integrációra; hangsúlyozza továbbá a rendszer hatékonyságban és gazdaságosságban mutatkozó hiányosságait, amelyek ahhoz vezettek, hogy a jóváhagyott átadások több mint felére soha nem kerül sor, és a kérelmeket jelentős számban több tagállamban is benyújtják egyszerre; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a Dublin II. Rendelet alapján valamely tagállamba visszaküldött menedékkérők ne részesüljenek kedvezőtlenebb elbánásban pusztán amiatt, hogy a Dublin II. szerinti visszatelepülők;

34.  hangsúlyozza, hogy a vonatkozó ítélkezési gyakorlat már most is megkérdőjelezi a dublini rendszer indokoltságát; úgy véli, hogy megoldást kínál ugyan az egyedi esetekre, az ítélkezési gyakorlat nem képes leküzdeni a menekültügyi vívmányok végrehajtásában meglévő hiányosságokat; annak elismerése mellett, hogy a tagállamok biztosítani akarják, hogy menekültügyi rendszerük megfelel az uniós és nemzetközi jog előírásainak, üdvözli azt a törekvést, hogy a Dublin II. Rendeletben a rendszer nem kívánt káros hatásainak enyhítését célzó további feltételeket fogalmazzanak meg; meggyőződése, hogy a felelős tagállam meghatározásáról folyó vitáknak figyelembe kell venniük azt a tényt, hogy egyes tagállamok már most is aránytalan nyomással szembesülnek, és hogy egyes menekültügyi rendszerek részben vagy teljesen működésképtelenek;

A menedékjog iránti kérelmek közös feldolgozása

35.  elengedhetetlennek tartja a további párbeszédet a menedékkérők és a nemzetközi védelemben részesülő személyek iránti felelősség megosztására vonatkozóan, beleértve az olyan eszközök használatáról folytatott párbeszédet is, mint a menedékjog iránti kérelmek közös feldolgozása (a továbbiakban: „közös feldolgozás”) és az áthelyezési rendszerek;

36.  úgy véli, hogy a közös feldolgozás a szolidaritás és felelősségmegosztás hatékony eszköze lehet többféle esetben, különösen, ha a tagállamok a menedékkérők jelentős és hirtelen beáramlásával szembesülnek vagy jelentős ügyhátralékuk van a kérelmek feldolgozásában, ami a menedékjogot kérők kárára késlelteti és gyengíti a menekültügyi eljárást; a közös feldolgozás megelőzhetné vagy megoldhatná a kapacitással kapcsolatos problémákat, csökkentené a menekültügyi eljárásokhoz kapcsolódó terheket és költségeket, felgyorsítaná a kérelmek ügyintézési idejét, továbbá biztosítaná a menedékjog iránti kérelmek feldolgozása terén a felelősségmegosztás igazságosabbá tételét; hangsúlyozza, hogy a közös feldolgozáshoz az érintett tagállamok közötti egyértelmű feladatkiosztás szükséges annak megelőzése érdekében, hogy a felelősséget áthárítsák, és hogy a döntéshozatal tagállami felelősség marad; megjegyzi, hogy ezt a kérelmek feldolgozását követő méltányos felelősségmegosztást biztosító rendszernek kell majd kiegészítenie;

37.  üdvözli a Bizottság által a menedékjog iránti kérelmeknek az Unió területén történő közös feldolgozása jogi és gyakorlati következményeivel kapcsolatos vizsgálat céljából kezdeményezett megvalósíthatósági tanulmányt, mivel számos kérdésben pontosításra van szükség;

38.  megállapítja, hogy a közös feldolgozás nem feltétlenül tükröz egységes véleményt, de a menekültügyi eljárás olyan egyéb vonatkozásaiban nyújthat segítséget vagy járulhat hozzá a közös munkához, mint például az azonosítás, az első fokú eljárások előkészítése, a menekültek kihallgatása, vagy a származási ország politikai helyzetének értékelése;

39.  hangsúlyozza, hogy a közös feldolgozásnak hozzáadott értéket kell kínálnia a döntéshozatali folyamat minőségét illetően, biztosítva és elősegítve a méltányos, hatékony és gyors eljárást; hangsúlyozza azt a tényt, hogy a menekültügyi eljárások kezdetektől való javítása (előbbre hozás) csökkentheti az eljárás hosszát és költségeit, ezáltal szolgálva mind a menedékkérők, mind a tagállamok javát;

40.  hangsúlyozza, hogy a közös feldolgozási rendszernek teljes mértékben tiszteletben kell tartania a menedékkérők jogait, és ennek érdekében szigorú garanciákról kell gondoskodnia; kitart amellett, hogy a közös feldolgozást semmilyen körülmények között nem szabad a menekültügyi eljárás felgyorsítására használni, ha ez a minőség rovására megy; arra az álláspontra helyezkedik, hogy a közös feldolgozás eredményesebb menekültügyi eljárásokat eredményezhet az egyes menedékkérők javára is, mivel a megnövekedett igazgatási kapacitások folytán védelmi igényük gyorsabban elismerhető lehet;

41.  megítélése szerint a Támogatási Hivatalok szerepe hasznos lehet a menekültügyi támogató csoportok összeállításában, képzésében és koordinálásában, mely csoportok segítséget, tanácsokat és ajánlásokat adnának az elsőfokú eljárások tekintetében;

42.  ajánlja, hogy a tervezett közös feldolgozási rendszerek a menedékkérők átadása helyett részesítsék elsőbbségben az illetékes hatóságok bevonását és együttműködését magukban foglaló lehetőségeket;

43.  javasolja, hogy az EMTH ösztönözze, könnyítse meg és koordinálja az információcserét és a közös feldolgozással összefüggő egyéb tevékenységeket

A nemzetközi védelemben részesülő személyek és a menedékkérők áthelyezése

44.  hangsúlyozza, hogy az uniós letelepedési és Unión belüli áthelyezési rendszerek kiegészítő jellegű intézkedések, melyek célja a menedékkérők és a nemzetközi védelemre jogosultak védelmének megerősítése, egyidejűleg jelezve az EU-n belüli és azon kívüli szolidaritást is;

45.  hangsúlyozza, hogy bizonyos körülmények között a szolidaritás egyik legkézzelfoghatóbb formája a nemzetközi védelemben részesülő személyek és a menedékkérők egyik helyről a másikra történő áthelyezése, amely jelentősen hozzájárulhat egy igazságosabb közös európai menekültügyi rendszer megteremtéséhez; hangsúlyozza, hogy noha ez a nemzetközi védelem és az emberi jogok megszilárdítása melletti elkötelezettség határozott kifejeződése, eddig csak túl kevés tagállam vett részt az áttelepítési kezdeményezésekben;

46.  hangsúlyozza az olyan projektek fontosságát, mint amilyen az Eurema (European Union's Relocation Project for Malta), valamint annak meghosszabbítása, amelynek alapján a nemzetközi védelemben részesülő személyeket Máltáról más tagállamokba helyezték és helyezik át, és javasolja további hasonló kezdeményezések kidolgozását; sajnálja, hogy ez a projekt nem volt olyan sikeres, mint azt várták, mivel a tagállamok vonakodva vettek részt benne; felhívja a tagállamokat, hogy a szolidaritás és a felelősségmegosztás jegyében vegyenek részt aktívabban az Eurema projektben; üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy alapos értékelésnek kívánja alávetni az Eurema projektet és állandó uniós áthelyezési mechanizmusról szóló javaslatot kíván benyújtani;

47.  felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe egy állandó és hatásos, Unión belüli áthelyezési mechanizmusra irányuló jogalkotási javaslatában egy uniós eloszlási mutató használatát a nemzetközi védelemben részesülők áthelyezésére, amely a tagállamok befogadó- és integrációs képességéhez kapcsolódó megfelelő mutatókon alapul, úgy mint a tagállamok GDP-je, népessége és területe, valamint a védelemben részesülők mindenek felett álló érdeke és integrációs kilátásai; ezt az uniós eloszlási mutatót az olyan tagállamok tekintetében kell figyelembe venni, melyek nemzeti menekültügyi rendszerükre nehezedő konkrét és aránytalan nyomással szembesülnek vagy vészhelyzetek során; hangsúlyozza, hogy az áthelyezés mindig a nemzetközi védelemben részesülők beleegyezésétől függ, és hogy egy ilyen uniós eloszlási mutató bevezetése nem érintené az egyes tagállamok azon kötelezettségét, hogy végrehajtsák és alkalmazzák a hatályos uniós menekültügyi vívmányokat a védelemre jogosultság, a fogadási körülmények és eljárási garanciák tekintetében, és betartsák az e területen fennálló összes kötelezettséget;

48.  felkéri a Bizottságot, hogy az állandó uniós áthelyezési programra vonatkozó javaslatában szigorú eljárási biztosítékokat és világos követelményeket fogalmazzon meg az esetleg védelemben részesülő személyek mindenek felett álló érdekének szem előtt tartása, illetve a migrációs áramlásnak fokozottan kitett tagállamok migrációs nyomásának enyhítése céljából. javasolja, hogy a befogadó közösség, a civil társadalom és a helyi hatóságok a kezdetektől fogva vegyenek részt az áthelyezési kezdeményezésekben;

49.  hangsúlyozza, hogy bár az áthelyezés tartós megoldást nyújt a nemzetközi védelemben részesülő személyeknek, és enyhíti a tagállamok menekültügyi rendszerére nehezedő nyomást, nem vezethet a felelősség áthárításához; kitart amellett, hogy az áthelyezésben szerepet vállaló tagállamoknak maradéktalanul kötelezettséget kell vállalniuk annak érdekében, hogy a menekültügyi rendszerük védelmi hiányosságait hatékonyan kezeljék, és a fogadási körülmények, menekültügyi eljárások és integráció szempontjából magas szintű védelmet biztosítsanak azoknak a személyeknek, akik az áthelyezést kezdeményező tagállamban maradnak;

50.  üdvözli a Menekültügyi és Migrációs Alapból származó, a menedékkérők áthelyezésére fordítandó finanszírozási lehetőségeket, és önkéntes kezdeményezésekben való részvételre ösztönzi a tagállamokat, miközben teljes mértékben tiszteletben tartja a menedékkérők jogait és az áthelyezéshez szükséges hozzájárulásukat; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy olyan uniós rendszer kifejlesztésének a lehetőségét, amely elősegíti a menedékkérők áthelyezését, megvizsgálva többek között annak lehetőségét, hogy lehetne-e ezt egy olyan uniós eloszlási mutatóra alapozni, mely objektívan ellenőrizhető kritériumokat vesz figyelembe, úgy mint a tagállamok GDP-je, népessége és területe, valamint a védelemben részesülők mindenek felett álló érdeke és integrációs kilátásai; egy ilyen program szolidaritási intézkedésként alkalmazható olyan helyzetekben, melyekben a menedékkérők száma aránytalanul magas a tagállam menekültügyi rendszerének kapacitásához képest, illetve vészhelyzetekben;

51.  emlékeztet a Támogatási Hivatalok nemzetközi védelem jogosultjainak tagállamok közötti áthelyezésével kapcsolatos mandátumára, és felhívja az Ügynökséget, hogy építse ki kapacitásait az áthelyezési programok és tevékenységek UNCHR-rel együttműködésben történő aktív támogatására, az információk és bevált gyakorlatok kicserélése, illetve koordinációs és együttműködési tevékenységek révén;

52.  megjegyzi, hogy a Bizottság már jelezte, hogy a megfelelő feltételek teljesülése esetében mindig fontolóra fogja venni az átmeneti védelemről szóló irányelv mechanizmusának aktiválását, különösen a származási országukba biztonságos és tartós feltételek mellett visszatérni nem képes, lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása vagy várható tömeges beáramlása esetén; felhívja a Bizottságot, hogy tegye lehetővé ezen irányelv alkalmazásának aktiválását olyan esetekben, amikor az adott beáramlás legalább egy tagállamban tömeges beáramlásnak minősül, és ne csak akkor, ha az az EU egészében minősül annak;

A megújuló irányítási rendszer alapja a kölcsönös bizalom

53.  ragaszkodik ahhoz, hogy a kölcsönös bizalom alapja a felelősségek közös felfogása; hangsúlyozza, hogy az uniós jog betartása a tagállamok közötti bizalom elengedhetetlen eleme;

54.  hangsúlyozza, hogy ha a tagállamok betartják jogi és alapjogi kötelezettségeiket, ez egyaránt erősíti a bizalmat és a szolidaritást;

55.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok együttműködésének kölcsönös bizalomra kell épülnie, hiszen ez szervesen kapcsolódik a közös európai menekültügyi rendszer kifejlesztéséhez és a valódi és gyakorlati szolidaritáshoz;

56.  elismeri, hogy bár a védelemre vonatkozó nemzetközi kötelezettségeknek való megfelelés fokozza a kölcsönös bizalmat, ez nem eredményezi szükségképpen a szabályok egységes alkalmazását, mivel – amint az az Emberi Jogok Európai Bíróságának és az Európai Unió Bíróságának a Dublini Rendelettel kapcsolatos újkeletű ítélkezési gyakorlatából kiderül – a nemzetközi és uniós menekültügyi jogszabályok értelmezése tagállamonként még mindig jelentősen eltér; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi és uniós joggal összhangban az Európai Bizottság és a bíróságok feladata a menekültügyi szabályok alkalmazásának figyelemmel kísérése és értékelése;

57.  meggyőződése, hogy a kialakuló problémák válság kirobbanása előtti azonosítására és megoldására bevezetett, korai figyelmeztető rendszerek értékes eszközt alkothatnak; mindazonáltal úgy véli, hogy kiegészítő megoldásokat is tervbe kell venni az alapjogok sérelmének megelőzésére és a menekültügyi rendszerek megfelelő működésének biztosítására;

58.  hangsúlyozza, hogy a jogsértési eljárások megindításában nagyobb automatizmusra van szükség a tagállamok felelősségeire és a hatályos menekültügyi vívmányok betartásának elmulasztására való figyelemfelhívás érdekében, és ezeket az eredmények javítása érdekében megelőző intézkedéseknek, operatív terveknek és felügyeleti mechanizmusoknak kell kísérniük; hangsúlyozza a rendszeres értékelések, az építő jellegű párbeszéd és a bevált gyakorlatok cseréjének fontosságát olyan elemként, mely nagyobb valószínűséggel képes kedvező változások kiváltására azokban a menekültügyi rendszerekben, melyekben hiányosságokat azonosítottak; a pénzügyi és gyakorlati támogatások különböző formái ily módon bevonhatók a menekültügyekkel kapcsolatos európai jogszabályok teljes mértékű és helyes megvalósításába;

59.  megállapítja, hogy a dublini rendszer a kölcsönös bizalmon alapul, és hogy végrehajtása a tagállamok közötti elutasító határozatok kölcsönös elismerésének minősül, mivel a menedékjog iránti kérelmek csak egy ízben bírálhatók el az Európai Unióban; a Stockholmi Program végrehajtásáról szóló cselekvési tervvel összhangban levő, nemzetközi védelemben részesülő személyek védelmének átruházásáról és menekültügyi határozatok kölcsönös elismerésére vonatkozó keretről szóló közlemény 2014-ig történő benyújtására kéri fel a Bizottságot;

60.  hangsúlyozza, hogy a migrációkezelés csak olyan, a védelemre szorulók jogait tiszteletben tartó megközelítés mellett képes fokozni a kölcsönös bizalmat és a szolidaritási intézkedéseket, amelynek értelmében a határrendészeti intézkedések végrehajtására a nemzetközi védelmet kérő személyek és menekültek sérelme nélkül kerül sor;

61.  hangsúlyozza, hogy a vízumrendszerek számos belépési és kilépési engedélyezésre vonatkoznak , és hogy e belépési és kilépési szabályok nem korlátozzák a menedékjog elérhetőségének biztosítására vonatkozó jogi kötelezettséget;

62.  e tekintetben emlékeztet a Bizottság azon vállalására, hogy elősegíti a védelemre szoruló személyek EU-ba való szabályos érkezését, és felhívja a Bizottságot a menekültügyi eljárások tekintetében új megközelítések felkutatására; e tekintetben üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy a menekültügyi eljárásokhoz való hozzáférésre vonatkozóan – a főbb tranzitországok tekintetében – új megközelítésekről szóló közlemény elfogadását tűzte ki célul 2013-ig;

o
o   o

63.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és az Európa Tanácsnak.

(1) HL C 285 E., 2010.10.21., 12. o. (2) HL L 212., 2001.8.7., 12. o.