Az Európai Parlament 2012. szeptember 13-i állásfoglalása Dél-Afrikáról: sztrájkoló bányászok lemészárlása (2012/2783(RSP))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Dél-Afrika és az EU közötti stratégiai partnerségről – az eddigi egyetlen, az EU és Afrika között létrejött ilyen jellegű partnerségről – szóló cselekvési tervre,
– tekintettel az AKCS–EU partnerségi megállapodásra (a továbbiakban: Cotonoui Megállapodás),
– tekintettel az ILO munkahelyi alapelvekről és jogokról szóló nyilatkozatára és annak nyomon követésére,
– tekintettel az ENSZ Globális Megállapodásra és az OECD multinacionális vállalkozások számára szóló iránymutatásaira,
– tekintettel a Nemzetközi Bányászati és Fémipari Tanács által kidolgozott fenntartható fejlődési keretre,
– tekintettel az Európai Unió és Afrika között 1999-ben aláírt, és 2009-ben politikai és gazdasági együttműködésről szóló előírásokkal kiegészített kereskedelmi, fejlesztési és együttműködési megállapodásra,
– tekintettel Jacob Zuma elnök 2012. augusztus 17-i sajtóközleményére,
– tekintettel Catherine Ashton főképviselőnek a Nkoana-Mashabane külügyminiszterrel folytatott, 11. Dél-Afrika–EU miniszteri szintű politikai párbeszédet követő, 2012. augusztus 23-i és 24-i észrevételeire,
– tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2012. május 30-i, a bányászat AKCS-országokban kifejtett szociális és környezeti hatásairól szóló határozatára,
A. mivel 2012. augusztus 16-án 34 embert agyonlőttek, és legalább 78-an megsebesültek a rendőrség és a sztrájkoló bányászok közötti összecsapásokban a Lonmin által működtetett, Dél-Afrika északnyugati tartományában található Marikana platinabányánál; mivel ezt többnapos erőszakos sztrájk előzte meg, amely során 10 embert, köztük két biztonsági őrt és két rendőrt megöltek;
B. mivel a sztrájkok során 270 embert letartóztattak és vád alá helyeztek egy apartheidkorszakból származó, kollektív bűnösséget kimondó törvény értelmében saját társaik halála miatt;
C. mivel a nyilvánosság felháborodása miatt az ügyészség ejtette a 2012. augusztus 16-án letartóztatott bányászok elleni vádakat, az ellenük nyilvános erőszak vádjával indított ügyet pedig elhalasztották a vizsgálatok lezárásáig;
D. mivel ez a lövöldözés a rendőrség és a tiltakozók között történt legvéresebb incidens az apartheidkorszak vége, 1994 óta;
E. mivel az incidenst azoknak a hatalmas társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeknek a tágabb kontextusában kell látni, amelyekkel az ország szembesül; mivel Dél-Afrika az apartheid rezsim bukása óta, bár sikerrel járt a demokratikus állam kiépítésében, még mindig kritikusan nagy gazdasági és társadalmi kihívásokkal szembesül, és nagyarányú egyenlőtlenség, valamint a szegénység és munkanélküliség magas szintje jellemzi;
F. mivel e véres eseményeket követően Zuma elnök nyilvánosan elítélte ezt a tragikus helyzetet;
G. mivel Zuma elnök igazságügyi vizsgálóbizottságot állított fel az öldöklések kivizsgálására, és Dél-Afrika Független Rendőrnyomozói Igazgatósága (IPID) szintén nyomozást kezdeményezett a mészárlással kapcsolatban; mivel felállítottak egy tárcaközi bizottságot, amelynek feladata, hogy hosszú távú megoldást találjon az öldöklés hátterében álló problémákra;
H. mivel a munkásokkal szembeni vitarendezési mechanizmusok reformjának hiánya jelentős gazdasági költségeket eredményezett Dél-Afrika számára, és elriasztotta a külföldi beruházásokat;
I. mivel a sztrájkoló bányászok bérvitában álltak a bánya tulajdonosával, a Lonmin nevű Londonban jegyzett, a világon a harmadik legnagyobb platinakitermelő céggel;
J. mivel intenzív politikai és szakszervezeti rivalizálás, különösen a Bányászok Országos Szakszervezete (NUM) és a Bányászszövetség és Építőipari Szakszervezet (AMCU) közötti feszültség is hozzájárult a vitához;
K. mivel az Afrikai Nemzeti Kongresszus Ifjúsági Szövetségének (ANCYL) tisztségétől megfosztott egykori elnöke, Julius Malema támogatta a sztrájkoló bányászokat és az AMCU-t;
L. mivel a Dél-Afrikából származó ásványokat és bányászati termékeket exportálják, többek között az Európai Unió országaiba; mivel a bányászati ágazatot nyomott kereslet és megnövekedett működési költségek jellemzik;
M. mivel a Lonmin által működtetett Marikana platinabánya néhány munkása még mindig sztrájkol a jobb fizetésekért;
N. mivel a rendőri erők nagy számban voltak jelen 2012. szeptember 5-én, amikor a 2012. augusztus 16-i lövöldözések óta történt legnagyobb békés tüntetés keretében több mint 3000 sztrájkoló bányász vonult végig a Marikana bánya közelében található utcákon;
O. mivel az események más bányákban is éreztették a hatásukat: 2012. szeptember 5-én négyen sebesültek meg a Gold One Modder East bányánál történt összecsapásban, ahol a biztonsági őrök gumilövedékekkel lőttek a sztrájkoló bányászokra;
1. mélységesen elítéli a sztrájkoló bányászok 2012. augusztus 16-i brutális lemészárlását, valamint az ezt megelőző erőszakot, amely 10 ember, köztük két biztonsági őr és két rendőr életét követelte;
2. őszinte részvétét nyilvánítja ki mindazok családjainak, akik életüket vesztették a Marikana bányával kapcsolatos válsághelyzet kitörése óta;
3. üdvözli mind Zuma elnök vizsgálóbizottság felállításáról szóló döntését, mind az IPID az öldöklések kivizsgálására irányuló kezdeményezését;
4. felszólítja a vizsgálóbizottságot az átláthatóság fenntartására, valamint arra, hogy teljes mértékben függetlenül és pártatlanul járjon el, továbbá hogy biztosítsa, hogy a vizsgálatai kiegészítik az IPID által folytatott nyomozást;
5. sürgeti valamennyi érintett felet, hogy működjenek együtt a vizsgálóbizottsággal annak érdekében, hogy feltárják a Marikana bányánál történtekkel kapcsolatos tényeket;
6. felszólítja a vizsgálóbizottságot, hogy derítse fel a túlzott rendőri erőszak alkalmazásának okát, és mély aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a hatóságok az apartheidkorszakból származó, kollektív bűnösséget kimondó törvényt alkalmazták;
7. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ismert dél-afrikai szociális partnerek elveszítik legitimitásukat a polgárok körében a minden szinten jelenlévő korrupció folyamatos jeleinek következményeként;
8. felszólítja a dél-afrikai hatóságokat és a Lonmint annak biztosítására, hogy az áldozatoknak és családjaiknak igazságot szolgáltassanak, azok kárpótlásban részesüljenek, és gondoskodjanak róluk;
9. felszólít a letartóztatottakkal való tisztességes és a bírósági eljárásokkal összhangban lévő bánásmódra, többek között velük kapcsolatban pártatlan és átlátható rendőri vizsgálatok lefolytatására;
10. sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Lonmin nem kezelte a kijáró kellő érzékenységgel a munkaügyi vitát, és nem vállalt felelősséget, azonban üdvözli a vállalat a korábbiakkal ellentétes azon bejelentését, miszerint nem bocsátják el azokat a dolgozókat, akik nem térnek vissza a munkához;
11. mélységesen aggódik a sztrájkoló munkások által tett erőszakos fenyegetések miatt, különösen az arról szóló jelentések fényében, hogy egyes bányászokat halállal fenyegettek meg amennyiben folytatják a munkát; felszólít minden érintett felet a tiltakozások békés jellege fenntartásának biztosítására;
12. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Gold One Modder East bányánál történt összecsapás azt jelzi, hogy az elégedetlenség kiterjedhet az aranyágazatra is, és ez az erőszak terjedéséhez vezethet;
13. emlékezteti valamennyi felet azon kötelességére, hogy tiszteletben tartsák a nemzetközi jogot, ideértve az ILO alapelveit és prioritásait is, valamint Dél-Afrika alkotmányát, amely biztosítja a gyülekezés, szerveződés, és a szabad véleménynyilvánítás jogát;
14. felszólítja a dél-afrikai hatóságokat, szakszervezeteket és a Lonmint, hogy továbbra is tegyenek meg mindent a konfliktusra és a bérvitára vonatkozó gyors, átfogó és tisztességes megoldás megtalálása érdekében, a béke és stabilitás e területen való megteremtése céljából;
15. felszólít a NUM és az AMCU közötti jelenleg folyó viták és a konfliktusok sürgős rendezésére;
16. ragaszkodik hozzá, hogy intézkedjenek a dél-afrikai bányákban dolgozó bányászok megfelelő bérezésével és a bértábla egyenlőtlenségével kapcsolatos ügyben;
17. elismeri, hogy a dél-afrikai kormány számos lépést tett a bányászatban jellemző munkakörülmények javítására, és sürgeti a hatóságokat, hogy folytassák az erőfeszítéseket;
18. felszólítja a dél-afrikai kormányt, hogy foglalkozzon a készségfejlesztés szükségességének a dél-afrikai rendőrség tekintetében fennálló problémájával, különösen ami az erőszakos tüntetések elfojtását és az éles lövedékek használatát illeti; felszólít az EU és Dél-Afrika közötti együttműködés erősítésére a rendőri kiképzés területén;
19. felkéri a Bizottságot olyan ellenőrzési mechanizmus kidolgozására, amely megakadályozza a társadalmi, foglalkoztatási, biztonsági és környezetvédelmi garanciák nélkül kinyert bányászati termékek Unióba való behozatalát; ösztönzi a Bizottságot, hogy hozzon létre minőségi védjegyet a minimális társadalmi, foglalkoztatási, biztonsági és környezetvédelmi szabványokkal összhangban kinyert bányászati termékek jelölésére;
20. sürgeti a dél-afrikai kormányt, hogy intézkedjen a lezajlott erőszakos események hátterében álló okokkal kapcsolatosan, ideértve a szegények és gazdagok közötti aggasztó szakadékot, a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliséget, valamint a dolgozók élet- és munkakörülményeit, és az ebből következő rendkívüli gazdasági egyenlőtlenséget;
21. hajlandó továbbra is támogatni Dél-Afrikát, és hangsúlyozza a fenntartott és jobban összpontosított partnerség szükségességét annak érdekében, hogy az ország segítséget kapjon azoknak a társadalmi-gazdasági kihívásoknak a kezelésével kapcsolatban, amelyekkel szembesül;
22. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Dél-Afrika parlamentjének és kormányának, az AKCS–EU közös parlamenti közgyűlés társelnökeinek, Pánafrikai Parlamentnek és az Afrikai Uniónak.