Az Európai Parlament,

–  tekintettel a 2000. június 23-án Cotonouban, egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között aláírt partnerségi megállapodásra (a cotonoui partnerségi megállapodás)(1), amelyet 2005. június 25-én Luxembourgban és 2010. június 22-én Ouagadougouban módosítottak(2),

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés (KPK) 2003. április 3-án elfogadott(3), és legutóbb 2011. május 18-án Budapesten (Magyarország) módosított(4) eljárási szabályzatára,

–  tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a fejlesztésbarát gazdasági partnerségi megállapodásokról (GPM-ek) szóló, a KPK által 2007. november 22-én elfogadott Kigali (Ruanda) Nyilatkozatra(6),

–  tekintettel a KPK által 2009. december 3-án Luandában (Angola) elfogadott, az AKCS–EU partnerségi megállapodás (a cotonoui partnerségi megállapodás) második felülvizsgálatáról szóló nyilatkozatra(7),

–  tekintettel a KPK közép-afrikai regionális ülésének keretében 2011. április 29-én Yaoundéban (Kamerun) elfogadott kiáltványra(8),

–  tekintettel a KPK Budapesten (2011. májusban) elfogadott alábbi állásfoglalásaira: demokratikus lázadások Észak-Afrikában és a Közel-Keleten: következmények az AKCS-országokra, Európára és a világra nézve; az elefántcsontparti helyzet; a demokrácia jövőjével kapcsolatos kihívások és az alkotmányos rend tiszteletben tartása az uniós, illetve AKCS-országokban; a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) költségvetési támogatás útján történő nyújtása az AKCS-országokban; valamint vízszennyezés,

–  tekintettel a KPK Budapesten (2011. májusban) elfogadott alábbi nyilatkozataira: a Puszanban (Dél-Korea) 2011 végén a segélyhatékonyság témájában negyedik alkalommal megrendezendő magas szintű fórum; az AIDS-szel foglalkozó, 2011. júniusi magas szintű ülésre(9) figyelemmel az egyetemes hozzáférés érdekében tett együttes fellépés,

–  tekintettel a KPK Loméban (2011. novemberben) elfogadott alábbi állásfoglalásaira: a Lisszaboni Szerződésnek az AKCS–EU partnerségre gyakorolt hatása; az adósság fejlesztési finanszírozásra gyakorolt hatása az AKCS-országokban; a fogyatékossággal élő személyek társadalmi befogadása a fejlődő országokban; az élelmiszerválság Afrika szarván, különösen Szomáliában; valamint az arab tavasznak a szomszédos szubszaharai államokra gyakorolt hatása(10),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0328/2012),

A.  mivel a főképviselő/alelnök biztosította, hogy az Unió Tanácsának a közgyűlés ülésein miniszteri szinten kell képviseltetnie magát, valamint tisztázta, hogy az, hogy a Kinshasában 2010-ben megrendezett 20. ülésen nem képviseltette magát egyszeri alkalom volt; mivel az Unió Tanácsa 2011-ben mindkét ülésen miniszteri szinten jelen volt;

B.  mivel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés a legnagyobb olyan parlamenti szerv, amely északi és déli országokat egyaránt magában foglal;

C.  tekintettel a magyar elnökség és a különböző helyi hatóságok a szervezethez és a 21. budapesti ülés tartalmához való kiváló hozzájárulására;

D.  mivel 2011-ben két tényfeltáró missziót szerveztek, egyet Kelet-Timorba, egy másikat pedig a Busanban, Dél-Koreában megrendezett negyedik, segélyhatékonysággal foglalkozó magas szintű fórumra;

E.  mivel a cotonoui partnerségi megállapodás 2010. évi felülvizsgálata értékes lehetőséget kínált a KPK szerepének és regionális dimenziójának megerősítésére, valamint a parlamenti ellenőrzés kialakítására az AKCS-régiókban és -országokban; mivel a megállapodás felülvizsgálatának ratifikálása 2011 végére nem fejeződött be;

F.  mivel a cotonoui megállapodásnak megfelelően a 8. cikk szerinti politikai párbeszédet a KPK bevonásával kell folytatni;

G.  mivel a KPK 2011-ben Kamerunban megrendezett regionális ülése igen sikeresnek bizonyult, és a fent említett yaoundéi kiáltvány elfogadásához vezetett, amely különösen felhívja a figyelmet a képviselőknek a nemi erőszak elterjedésével, általánossá válásának kockázataival és széles körű büntetlenségével kapcsolatos felháborodására;

H.  mivel az Európai Parlament által elfogadott, a parlamenti asszisztensek utazására vonatkozó új szabályok miatt lehetetlenné vált, hogy az asszisztensek a missziók során segítsék a képviselőket;

1.  üdvözli, hogy a KPK 2011-ben továbbra is biztosította a keretet egy nyílt, demokratikus és mélyreható párbeszédhez az Európai Unió és az AKCS-országok között a cotonoui partnerségi megállapodásról és annak végrehajtásáról, a gazdasági partnerségi megállapodásokat is ideértve;

2.  hangsúlyozza a KPK ülések uniós tagállamokban, rotációs alapon tartott üléseinek hozzáadott értékét, valamint úgy véli, hogy ezt a 2003 óta működő rotációt a jövőben is folytatni kell;

3.  gratulál a magyar elnökség 21. üléshez – különösen a munkacsoportokhoz – való aktív hozzájárulásához;

4.  hangsúlyozza, hogy jobban oda kell figyelni az AKCS–EU KPK munkájának eredményeire, valamint biztosítani kell a koherenciát a KPK és az EP állásfoglalásai között; aggasztónak találja az európai parlamenti képviselők részvételének visszaesését, különösen a KPK bizottsági üléseinek esetében, és kéri az európai parlamenti képviselők nagyobb arányú bevonását a KPK üléseibe és tevékenységeibe; fokozott rugalmasságra szólít fel a KPK ülésein jelen lévő parlamenti asszisztensek részvételének engedélyezése terén, hogy növelni tudják képviselőik munkájának színvonalát;

5.  emlékeztet a főképviselő/alelnök azon kötelezettségvállalására, hogy az Unió Tanácsának a közgyűlés ülésein miniszteri szinten kell képviseltetnie magát; üdvözli az Unió Tanácsának újbóli részvételét 2011. évi ülésein, és elégedetten veszi tudomásul, hogy a főképviselő gondoskodott az Unió Tanácsa szerepének tisztázásáról; kéri az EKSZ és a Bizottság hatásköreinek egyértelműbb elhatárolását a cotonoui partnerségi megállapodás végrehajtása tekintetében;

6.  hangsúlyozza az AKCS nemzeti parlamentek, a helyi hatóságok és a nem állami szervek kulcsfontosságú szerepét az országos és regionális stratégiai dokumentumok megfogalmazásában és nyomon követésében, illetve az Európai Fejlesztési Alap (EFA) végrehajtásában, egyúttal pedig felhívja a Bizottságot és az AKCS-országok kormányait, hogy garantálják részvételüket; hangsúlyozza továbbá, hogy szigorú parlamenti ellenőrzésre van szükség a GPM-ekről szóló tárgyalások során és a GPM-ek megkötésekor;

7.  aggályainak ad hangot az uniós tagállamok költségvetési megszorításai miatt, amelyek a fejlesztéspolitikai kiadásokat is érintik; felhívja a KPK-t, hogy a továbbiakban is gyakoroljon nyomást az EU tagállamaira, hogy 2015-re teljesítsék a bruttó nemzeti jövedelem 0,7%-ában meghatározott céljukat; felhívja a KPK képviselőit, hogy jobban fontolják meg a támogatás elosztásának differenciált megközelítését, valamint az erőforrások azon területeken való célzott felhasználását, ahol a szegénység csökkentése érdekében a legszükségesebbnek bizonyulnak;

8.  felhívja a figyelmet arra, hogy a parlamenteket be kell vonni a demokratikus folyamatba és a nemzeti fejlesztési stratégiákba; hangsúlyozza kulcsfontosságú szerepüket a fejlesztési politikák kialakításában, nyomon követésében és ellenőrzésében; felhívja a Bizottságot, hogy lássa el az AKCS-országok parlamentjeit minden rendelkezésre álló információval, és nyújtson nekik segítséget a demokratikus ellenőrzés gyakorlásában, különösen a kapacitásépítés révén;

9.  hangsúlyozza, hogy meg kell védeni a sajtó szabadságát és függetlenségét, ez ugyanis létfontosságú a pluralizmus garantálásához, valamint ahhoz, hogy a demokratikus ellenzéki erők és a kisebbségek részt vehessenek a politikai életben;

10.  felhívja az Európai Uniót és az AKCS-országokat, hogy polgáraikat – és különösen a nőket – ösztönözzék a fejlesztési kérdésekben való részvételre, mivel az előrehaladáshoz létfontosságú a társadalom bevonása; elismeri a nők problémamegoldó és konfliktuskezelő képességeit, továbbá arra sürgeti a Bizottságot és a KPK-t, hogy vonjanak be több nőt a különféle munkacsoportokba, és kiemeli a Női Fórum értékes hozzájárulását e téren;

11.  felhívja a parlamenteket, hogy gyakoroljanak szigorú parlamenti ellenőrzést az EFA felett; kiemeli a KPK ezen vitában kialakított kulcsfontosságú álláspontját, és felszólítja a KPK-t, valamint az AKCS-országok parlamentjeit, hogy aktívan vegyenek részt a vitában, különösen ami a felülvizsgált cotonoui partnerségi megállapodás ratifikálását illeti;

12.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassa a KPK-t az Ouagadougouban 2010. június 22-én felülvizsgált cotonoui partnerségi megállapodás ratifikálásának aktuális állásáról;

13.  emlékeztet, hogy a cotonoui partnerségi megállapodásnak megfelelően a 8. cikk szerinti politikai párbeszédet a KPK bevonásával kell folytatni, valamint hogy a KPK-t megfelelően kell tájékoztatni és be kell vonni;

14.  ismételten hangsúlyozza egy, az emberi jogokról szóló fokozott, valódi és átfogóbb politikai párbeszéd fontosságát, ideértve a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetésmentességet is;

15.  üdvözli a KPK egyre inkább parlamenti – és ezáltal politikai – jellegét, valamint a tagjai által játszott egyre aktívabb szerepet és vitáinak egyre magasabb színvonalát, amelyek elősegítik az AKCS–EU-partnerséghez történő létfontosságú hozzájárulását;

16.  aggasztónak találja a homoszexuálisokkal szembeni erőszak és megkülönböztetés néhány országban tapasztalható fokozódását, és felhívja a KPK-t, hogy megvitatás céljából vegye a kérdést napirendre;

17.  felhívja a figyelmet arra, hogy már megkezdődött a vita az AKCS-csoport 2020 utáni jövőjéről, és hangsúlyozza, hogy a KPK-nak fontos szerepet kell játszania ebben a vitában; kiemeli e tekintetben, hogy tisztázni kell a különböző csoportok jövőbeli szerepét és viszonyait (AKCS, AU, legkevésbé fejlett országok, G-77, regionális csoportosulások); hangsúlyozza az átfogó közös parlamenti felügyelet szükségességét, függetlenül attól, hogy mi lesz a végeredmény;

18.  kiemeli, hogy a KPK fontosnak tartja a természeti erőforrások kiaknázásának és kereskedelmének átláthatóságát, és hangsúlyozza, hogy a KPK e tekintetben továbbra is szorgalmazni fogja a megfelelő jogszabályokat;

19.  felhívja a KPK-t, hogy a továbbiakban is kövesse nyomon az Észak-Afrikában, valamint a válság által sújtott AKCS-országokban uralkodó helyzetet, és hogy kövesse szorosabb figyelemmel az instabil helyzeteket;

20.  felhívja a KPK-t, hogy a 2010-ben Burundiba küldött sikeres misszióhoz hasonlóan folytassa saját választási megfigyelő misszióinak megszervezését, amennyiben e missziók a KPK kettős legitimitását juttatják kifejezésre, mindeközben biztosítva a KPK választási misszióinak függetlenségét és folytatva az egyéb regionális megfigyelő szervezetekkel való szoros együttműködést;

21.  üdvözli, hogy 2011-ben további regionális ülést tartottak a cotonoui partnerségi megállapodásban, valamint a KPK eljárási szabályzatában előírtaknak megfelelően; úgy véli, hogy ezeken az üléseken valódi eszmecserére kerülhet sor a regionális kérdésekben, beleértve a konfliktus-megelőzést és konfliktusrendezést, a regionális kohéziót és a GPM-tárgyalásokat is; méltatja a sikeres kameruni ülés szervezőit;

22.  üdvözli a munkamódszerekkel foglalkozó munkacsoport munkájának befejezését és az eljárási szabályzat módosításai első változatának budapesti elfogadását, valamint felhívja a KPK Elnökségét, hogy hajtsa végre a munkacsoport fennmaradó ajánlásait annak érdekében, hogy növelje a KPK hatékonyságát és politikai hatását a cotonoui partnerségi megállapodás végrehajtásában és a nemzetközi színtéren egyaránt;

23.  hangsúlyozza a KPK ülései során szervezett helyszíni látogatások jelentőségét, amelyek kiegészítik az ülésszak keretében folytatott vitákat;

24.  felhívja a KPK-t, hogy mérlegelje tovább találkozói megszervezésének költségeit;

25.  üdvözli az Európai Parlament és a parlamenti közgyűlés képviselőinek részvételét az Európai Unió Tanácsának lengyel elnöksége által szervezett, a fejlesztési együttműködéssel foglalkozó miniszterek informális tanácsában 2011. július 14–15-én Sopotban, és felhívja az Európai Unió Tanácsának jövőbeli elnökségeit, hogy hasonlóan járjanak el;

26.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az AKCS Tanácsának, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a KPK Elnökségének, valamint Magyarország és Togo kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 317., 2000.12.15., 3. o. (2) HL L 287., 2010.11.4., 3. o. (3) HL C 231., 2003.9.26., 68. o. (4) DV\875101. (5) HL L 378., 2006.12.27., 41. o. (6) HL C 58., 2008.3.1., 44. o. (7) HL C 68., 2010.3.18., 43. o. (8) APP 100.945. (9) HL C 327., 2011.11.10., 42. o. (10) HL C 145., 2012.5.23., 21. o.