Az Európai Parlament,

–  tekintettel az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 2010. évi 28. éves jelentésre (COM(2011)0588),

–  tekintettel „Az EU Pilot értékelő jelentése” című bizottsági dokumentumra (COM(2010)0070),

–  tekintettel „Az EU Pilot második értékelő jelentése” című bizottsági dokumentumra (COM(2011)0930),

–  tekintettel „Az eredmények Európája – a közösségi jog alkalmazása” című, 2007. szeptember 5-i bizottsági közleményre (COM(2007)0502),

–  tekintettel „A panaszossal való kapcsolattartás a közösségi jog megsértése tekintetében” című, 2002. március 20-i bizottsági közleményre (COM(2002)0141),

–  tekintettel „Az uniós jog alkalmazása tárgyában a panaszosokkal való kapcsolattartás korszerűsítése” című, 2012. április 2-i bizottsági közleményre (COM(2012)0154),

–  tekintettel az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló huszonhetedik éves jelentésről (2009) szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az európai uniós jog alkalmazásának nyomon követéséről szóló 26. éves jelentésről (2008) szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a SEC(2011)0193, a SEC(2011)0194 és a SEC(2011)1626 bizottsági szolgálati munkadokumentumokra,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság 2010-ben folytatott tanácskozásairól szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére és 119. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és az Alkotmányügyi Bizottság, valamint a Petíciós Bizottság véleményére (A7-0330/2012),

A.  mivel a Lisszaboni Szerződés az uniós jog végrehajtásának, alkalmazásának és érvényesítésének megkönnyítését célzó számos új jogalapot vezetett be;

B.  mivel az EUMSZ 298. cikkében foglaltak értelmében feladataik ellátása során az Unió intézményei, szervei és hivatalai egy nyitott, hatékony és független európai igazgatásra támaszkodnak;

C.  mivel a kötelezettségszegések által leginkább érintett három szakpolitikai terület (környezetvédelem, belső piac és adózás) az összes kötelezettségszegési ügy 52%-át teszi ki;

1.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 17. cikkében foglaltak értelmében a Bizottság alapvető szerepe, hogy „a Szerződések őreként” járjon el; megjegyzi ezzel összefüggésben, hogy a Szerződésekből(4) fakadó kötelezettségét nem teljesítő tagállam elleni kötelezettségszegési eljárás indításával kapcsolatos bizottsági hatáskör és feladat az Unió jogrendjének sarkalatos pontja, és egybevág a jogállamiságon alapuló Unió koncepciójával;

2.  hangsúlyozza a jogállamiság alapvető jelentőségét, mivel az nemcsak a demokratikus kormányzás valamennyi formája törvényességének feltétele, hanem azt is biztosítja, hogy a polgárok teljes mértékben élvezhessék jogszabályokban foglalt jogaikat;

3.  támogatja a Bizottság „intelligens szabályozás” megközelítését, amely az uniós jog alkalmazása nyomon követésének szélesebb politikai ciklusba való integrálására összpontosít, amit a bizottság kulcsfontosságú megelőző intézkedésnek tart;

4.  megjegyzi, hogy a kötelezettségszegési eljárás két szakaszból áll: az adminisztratív (vizsgálati) szakaszból és a Bíróság előtti bírósági szakaszból; véleménye szerint az uniós jognak való gyakorlati megfelelés biztosítása tekintetében panaszosokként a polgárok is alapvető szerepet játszanak az adminisztratív szakaszban;

5.  üdvözli, hogy a Bizottság számos eszközt (átültetésre vonatkozó ellenőrzőlisták, kézikönyvek és értelmező feljegyzések) felhasznál az átültetési folyamat zökkenőmentessé tétele érdekében, és arra bátorítja a Bizottságot, hogy a gyors beavatkozás érdekében – különösen a korábban hiányosságokat mutató tagállamok esetében – kövesse még szorosabban figyelemmel az irányelvek átültetési határidő előtti átültetését;

6.  felhívja a figyelmet az irányelvek rendelkezéseinek – ha azok kellően pontosak és feltétel nélküliek – közvetlen alkalmazhatóságára („közvetlen hatály”), összhangban az Európai Unió Bíróságának bevett ítélkezési gyakorlatával;

7.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a túlszabályozás problémájának megoldása érdekében együttesen és következetesen járjanak el;

8.  megjegyzi, hogy a Bizottság a közelmúltban új közleményt tett közzé az uniós jog alkalmazása tárgyában a panaszosokkal való kapcsolattartásról (COM(2012)0154), amelyben felülvizsgálja a panasz nyilvántartásba vételének feltételeit, ezért a közlemény a kötelezettségszegési eljárás egészére hatást gyakorol; sürgeti a Bizottságot, hogy a kötelezettségszegési eljárásban való fellépés során ne a „puha jogot” alkalmazza, hanem tegyen rendeletre irányuló javaslatot(5) annak érdekében, hogy társjogalkotóként a Parlament is teljes mértékben részt vehessen az uniós jogrend ezen alapvető elemének kidolgozásában;

9.  sajnálatosnak tartja azonban a bejelentés elmulasztásával kapcsolatos ügyek magas számát (470 folyamatban lévő ügy 2010-ben);

10.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a fent említett új közlemény nem utal az EU Pilotra, amely a Bizottság meghatározása szerint is „elismert munkamódszerré vált”(6), és amely a panaszok Bizottság általi intézésének első lépése a kötelezettségszegési eljárás során, amennyiben sor kerül ezen eljárás alkalmazására(7); megjegyzi, hogy a közlemény meg sem említi az EU Pilotot, és nem utal az EU Pilot keretében a panaszos számára biztosított jogokra vagy védelemre; megállapítja ezért, hogy a kötelezettségszegési eljárást megelőző vagy kizáró bizottsági határozatok ebben az esetben ellentétesek az átláthatóság és az elszámoltathatóság elvével, és teljes mértékben a Bizottság mérlegelésén alapulnak;

11.  felszólítja a Bizottságot, hogy tisztázza az EU Pilot rendszer helyzetét, és határozza meg egyértelműen és az állampolgárok számára érthető módon alkalmazásának keretét és szabályait;

12.  rámutat az EU Pilot projektben részt vevő tagállamok számára (2010 végén 18) és azon ügyek magas számára, amelyeket a tagállam elfogadhatónak értékelt válaszát követően lezártak (az ügyek 81%-a); hangsúlyozza, hogy ezen értékeléseknek alaposaknak kell lenniük, mind az érvényes és ellenőrzött információk tekintetében, mind a közigazgatási jog Bíróság által elismert általános elveinek betartása tekintetében;

13.  megismétli, hogy véleménye szerint a kötelezettségszegési eljárásban való fellépés tekintetében a Szerződések által a Bizottságra ruházott mérlegelési jogkörnek tiszteletben kell tartania a jogállamiság és a jogi egyértelműség elvét, az átláthatóság és a nyitottság követelményét, valamint az arányosság elvét, és semmilyen körülmények között sem veszélyeztetheti e jogkör alapvető célját, azaz az uniós jog kellő időben történő és helyes alkalmazását(8);

14.  említést tesz azokról a biztató számadatokról, melyek szerint a 2010-ben lezárt jogsértési ügyek 88%-a „nem került a Bíróság elé, mert a tagállamok még azt megelőzően korrigálták a Bizottság által jelzett jogi problémákat, hogy szükség lett volna a jogsértési eljárások következő szakaszának elindítására”; véleménye szerint ugyanakkor alapvető fontosságú a tagállami fellépések gondos nyomon követése, mivel egyes petíciók olyan kérdésekkel foglalkoznak, amelyek az ügyek lezárását követően is megoldatlanok maradnak (lásd például a 0808/2006., 1322/2007., 0492/2010., 1060/2010. és a 0947/2011. számú petíciókat);

15.  összességében hangsúlyozza, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a Parlament és a Bizottság közötti kommunikáció átláthatóságának és kölcsönösségének fokozása érdekében; példaként megjegyzi, hogy – a vizsgálatok céljának veszélyeztetése nélkül – növelni kell a panaszokkal, a jogsértési ügyekkel és más jogérvényesítési mechanizmusokkal kapcsolatos információk hozzáférhetőségét; megjegyzi továbbá, hogy nyomós közérdek is indokolhatja az említett információkhoz való hozzáférést, különösen amikor az emberi egészség veszélyeztetése vagy a környezet visszafordíthatatlan károsodása forog kockán;

16.  megjegyzi, hogy az EU Pilot megfelelő működése érdekében a Bizottság „bizalmas online adatbázist” hozott létre, amely a szolgálatai és a tagállami hatóságok közötti kommunikáció keretéül szolgál; ismét felhívja a figyelmet arra, hogy az EU Pilot nem átlátható a panaszosok számára, és ismételten felszólít arra, hogy nyújtsanak hozzáférést a valamennyi panaszt tartalmazó adatbázishoz, hogy a Parlament elláthassa ellenőrző szerepét a Bizottság mint a Szerződések őre felett;

17.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy nem követték a Parlament 27. éves jelentésről szóló fent említett állásfoglalását, sem azon felhívását, hogy az EUMSZ 298. cikke alapján elfogadott rendelet formájában szabályozzák az eljárási jogot, amely rendelet meghatározza a kötelezettségszegési, illetve az azt megelőző eljárás egyes szempontjait, beleértve az értesítéseket, a kötelező erejű határidőket, a meghallgatáshoz való jogot, az indokolási kötelezettséget, továbbá valamennyi személy azon jogát, hogy hozzáférjen a rá vonatkozó dokumentumokhoz, ezzel erősítve a polgárok jogait és biztosítva az átláthatóságot;

18.  ismételten felszólítja ezért a Bizottságot arra, hogy tegyen az EUMSZ 298. cikkének új jogalapján nyugvó, az eljárási jogot szabályozó rendeletre irányuló javaslatot;

19.  ezzel összefüggésben említést tesz a Parlament eljárásjogi jogszabályra irányuló kérésére adott bizottsági válaszra, amelyben a Bizottság kételyeinek ad hangot az EUMSZ 298. cikkén alapuló jövőbeli jogszabály elfogadásának lehetőségével kapcsolatban, tekintettel a Szerződések által a Bizottságra ruházott mérlegelési jogkörre, amely szerint „a Bizottság az uniós jog megfelelő alkalmazása érdekében megszervezi a jogsértési eljárások és az azokkal kapcsolatos munka irányításának módját”; meggyőződése szerint egy ilyen eljárásjogi jogszabály semmiképpen nem korlátozná a Bizottság mérlegelési jogkörét, hanem mindössze szavatolná, hogy a Bizottság a hatáskörének gyakorlása során tiszteletben tartsa a „nyitott, hatékony és független európai igazgatás” EUMSZ 298. cikkében említett elvét és a megfelelő ügyintézéshez való jognak az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkében rögzített elvét;

20.  hangsúlyozza a jogsértési eljárások átláthatóságának fontosságát, nem utolsósorban annak érdekében, hogy a Parlament figyelemmel kísérhesse az uniós jog alkalmazását; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a Parlamenttel fenntartott kapcsolatokról szóló felülvizsgált keretmegállapodásban a Bizottság vállalja, hogy „a felszólító levéltől kezdődően (…) összefoglaló információt bocsát a Parlament rendelkezésére valamennyi jogsértési eljárásra vonatkozóan, beleértve esetenként a Parlament kérésére a jogsértési eljáráshoz kapcsolódó kérdéseket”, és elvárja, hogy e záradékot a gyakorlatban is jóhiszeműen alkalmazzák;

21.  rámutat arra, hogy a petíció a polgárok, a civil társadalmi szervezetek és a vállalkozások által alkalmazandó, megfelelő eszközt képez arra, hogy jelentést tegyenek azokról az esetekről, amikor a tagállamok hatóságai különböző szinteken nem tartják be az uniós jogot; felszólítja a Bizottságot ezzel összefüggésben a folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárások átláthatóságának védelmezésére azáltal, hogy időben és megfelelően tájékoztatják a polgárokat a kérésükre válaszul tett lépésekről;

22.  rámutat arra, hogy a polgárok és a civil társadalmi szervezetek továbbra is elsősorban arra használják a petíciós eljárást, hogy beszámoljanak arról, illetve kifogásolják azt, hogy a különböző szintű tagállami hatóságok nem felelnek meg az uniós jognak; mindezek fényében hangsúlyozza a Petíciós Bizottság alapvető szerepét a polgárok, a Parlament és a Bizottság közötti hatékony összeköttetés terén;

23.  üdvözli, hogy a 28. éves jelentés a Parlament kérésének megfelelően külön fejezetben foglalkozik a petíciókkal, amely fejezetben a Bizottság külön bontásban szerepelteti az újonnan beérkezett petíciókat; üdvözli a Bizottság jelentését, miszerint az „Európai Parlamenthez benyújtott petíciók kötelezettségszegési eljárásokat eredményeztek” számos területen; hangsúlyozza, hogy a petíciók még akkor is fontos információkkal szolgálnak a Parlament és a Bizottság számára a polgárok aggályairól, ha azok nem kötelezettségszegéssel kapcsolatosak;

24.  rámutat a környezetvédelmi jogszabályokkal és különösen a hulladékgazdálkodási rendelkezésekkel kapcsolatos kérdéseket érintő számos petícióra; emlékeztet a Bizottság 2011. június 15-i, az Unió környezetvédelmi jogszabályainak végrehajtásáról szóló konferenciáján az elnök által kiemelt pontokra, amelyekben rámutatott arra, hogy gyakran elmulasztják a megfelelő környezeti hatástanulmányok elvégzését, figyelmen kívül hagyják a nyilvános konzultációkat, továbbá a hulladékgazdálkodási rendszerek működésével kapcsolatban is különböző hiányosságok tapasztalhatók;

25.  emlékeztet arra, hogy a Charta eredeti feladata az volt, hogy kodifikálja az uniós polgárok által élvezett alapvető jogokat, és hogy az állam- és kormányfők többször is ünnepélyesen kijelentették, hogy a Charta az uniós polgárok jogait állapítja meg; felhívja valamennyi tagállamot, hogy vizsgálják meg újból a Charta 51. cikkének szükségességét, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy egyoldalúan jelentsék ki, hogy e cikk rendelkezései alapján nem korlátozzák saját joghatóságukon belül az egyéni jogokat;

26.  hangsúlyozza, hogy a petíciók Európai Parlamenthez való benyújtásakor a polgárok azt várják, hogy a Charta rendelkezései attól függetlenül nyújtsanak védelmet számukra, hogy mely tagállam területén élnek, illetve hogy az uniós jog végrehajtásának esete forog-e fenn; továbbra is aggodalommal tölti el, hogy a polgárok úgy érzik, megtévesztik őket a Charta tényleges hatályával kapcsolatban; véleménye szerint ezért alapvető fontosságú a szubszidiaritás elvének megfelelő elmagyarázása, és a Charta hatályának tisztázása a Parlament szemszögéből a Charta 51. cikke alapján;

27.  hangsúlyozza, hogy az alapvető jogokkal kapcsolatos petíciók jelentős része a személyek szabad mozgásával foglalkozik, és hogy – ahogyan az az uniós polgárságról szóló 2010. évi jelentésből egyértelműen következik – az uniós polgárságból adódó jogok általánosságban fontos feltételt képeznek a belső piac polgárok általi teljes mértékű kihasználásához; kiemeli, hogy az, hogy a polgárok fokozottabban élnek jogaikkal, felszabadíthatja a belső piacban rejlő jelentős növekedési potenciált, és ezért az Európa előtt álló jelenlegi gazdasági kihívások tükrében ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az uniós jog hiánytalan és kellő időben történő végrehajtása érdekében tegyenek fokozott erőfeszítéseket ezen a területen;

28.  hangsúlyozza ezenfelül, hogy a polgárok a késedelmes átültetés eseteiben is hasonlóan úgy érzik, hogy félrevezetik őket a közösségi jog alkalmazhatóságával kapcsolatban; rámutat arra a nyugtalanító tényre, hogy semmilyen jogorvoslati mechanizmus nem áll azon polgárok rendelkezésére, akiknek az adott tagállamban az átültetés elmaradása miatt nem áll rendelkezésükre alkalmazható közösségi jogszabály;

29.  osztja az Európai Parlament Jogi Szolgálatának a petíciók elfogadhatóságával kapcsolatos azon véleményét, miszerint az Európai Unió tevékenységi köre szélesebb, mint hatáskörei; hangsúlyozza, hogy ennek tükrében kell a petíciókat a Parlamentnek és a Bizottságnak kezelnie;

30.  ismételten megállapítja, hogy a polgárok és vállalkozások személyes panaszait továbbra is fontos forrásként ismerik el az uniós jogszabályok megsértésének felismeréséhez, valamint ezt követően jogsértési eljárások elindításához; kéri ezért hatékonyabb, jogilag kötelező érvényű közigazgatási rendelkezések bevezetését, amelyeknek biztonságosan és megbízhatóan kell meghatározniuk a Bizottság és a panaszosok közötti eljárási viszonyt a kötelezettségszegési eljárások előtt, alatt és után, mindenekelőtt az egyéni panaszos helyzetének erősítésére;

31.  üdvözli az EUMSZ 260. cikkében foglalt új elemet, amely lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy amikor az EUMSZ 258. cikkében foglaltaknak megfelelően a Bírósághoz fordul, pénzügyi szankciók kivetését kérje a Bíróságtól azon tagállam ellen, amely késve ültet át egy irányelvet;

32.  üdvözli a Bizottság arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy elvi kérdésként alkalmazza az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdését az e rendelkezésben megállapított, jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelvek átültetésére vonatkozó kötelezettség teljesítésének elmulasztása eseteiben;

33.  kiemelkedően fontosnak tartja, hogy a Bizottság – minden egyéb lehetséges eszköz mellett – ténylegesen alkalmazza ezt a lehetőséget annak érdekében, hogy a tagállamok kellő időben és megfelelő módon átültessék az uniós jogszabályokat; meg kell nevezni azokat, akik lemaradtak és nem hajtották végre időben a jogszabályokat;

34.  felhívja a figyelmet arra, hogy amióta közzétették a jelentést, a Parlament, a Tanács, a Bizottság és a tagállamok között megállapodás született az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot rögzítő magyarázó dokumentumokkal („megfelelési táblázatok”) kapcsolatban; megjegyzi, hogy a három intézmény és a tagállamok megegyezése értelmében preambulumbekezdést foglaltak bele az irányelvbe arról, hogy az érintett tagállamoknak adott esetben – amennyiben ez az intézkedés szükséges és arányos – megfelelési táblázatot kell benyújtaniuk;

35.  hangsúlyozza, hogy – tekintettel arra, hogy egy adott irányelv és a vonatkozó nemzeti rendelkezések közötti kapcsolat gyakran igen összetett és olykor csaknem visszakövethetetlen – a megfelelési táblázatok olyan felbecsülhetetlen eszközt képeznek, amelynek segítségével a Bizottság és a Parlament ellenőrizheti az uniós jog tagállamok általi helyes átültetését és alkalmazását;

36.  felszólítja a Bizottságot, hogy továbbítson az Európai Parlamentnek egyértelmű iránymutatásokat a megfelelési táblázatok kialakításáról és a közösségi jogszabályokba történő belefoglalásukról, illetve alkalmazásukról, és végezzen átlátható értékelést, amellyel jelentősen hozzá lehet járulni e jogszabály tagállami szintű végrehajtásának értékeléséhez;

37.  megjegyzi, hogy a nemzeti bíróságoknak kulcsfontosságú szerepük van az uniós jog alkalmazásában, és teljes mértékben támogatja az Unió azon törekvéseit, hogy a jogi, igazságügyi és közigazgatási hatóságok, a gyakorló jogászok, a közalkalmazottak és a köztisztviselők, valamint a regionális és helyi hatóságok számára uniós szinten kibővítse és összehangolja az igazságügyi képzéseket;

38.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak, az európai ombudsmannak és a tagállamok parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0377. (2) HL C 99. E, 2012.4.3., 46. o. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0382. (4) Az EUMSZ 258. és 260. cikke rögzíti a Bizottság hatáskörét egy adott tagállam elleni kötelezettségszegési eljárás indítására vonatkozóan. Különösképpen a 258. cikk mondja ki, hogy a Bizottság „indokolással ellátott véleményt ad”, ha megítélése szerint egy tagállam a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét nem teljesítette. (5) Lásd az „eljárásjog” kidolgozására felszólító 7. bekezdést. (6) A Bizottság második értékelő jelentése az EU Pilotról, SEC(2011)1626), 7. o. (7) Lásd a fent említett jelentést, 3. o. Lásd a fent említett, 2010. november 25-i állásfoglalást. (8) A Parlament fent említett, 2010. november 25-i állásfoglalásában kijelentette, hogy meggyőződése szerint „az átláthatóság teljes hiányával párosuló teljes körű mérlegelési jogkör […] alapvetően ellentétes a jogállamisággal”;