Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Iránról szóló, és különösen az emberi jogokra vonatkozó korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Európai Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által tíz közelmúltbeli iráni kivégzésről tett, 2012. október 23-i nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének szóvivője által az előzetes letartóztatásban lévő iráni blogszerző, Szattár Behesti haláláról tett, 2012. november 11-i nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ különleges előadójának az iráni emberi jogi helyzetről szóló, 2012. szeptember 13-i jelentésére,

–  tekintettel Júszef Nadarháni lelkész börtönből való, 2012. szeptemberi szabadon bocsátására,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2007. december 18-i 62/149. sz. és 2008. december 18-i 63/168. sz. határozatára a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a faji diszkrimináció valamennyi formájának felszámolásáról szóló nemzetközi egyezményre, valamint az ENSZ gyermekjogi egyezményére, amelyek mindegyikét aláírta Irán is,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az Iránban jelenleg tapasztalható emberi jogi helyzetet az alapvető jogok szisztematikus és folyamatos megsértése jellemzi; mivel az emberi jogi jogvédők (különösen a nők, a gyermekek és a kisebbségek jogaiért harcoló aktivisták), az újságírók, a bloggerek, a művészek, a diákvezetők, az ügyvédek, valamint a szakszervezeti és környezetvédelmi aktivisták továbbra is nagy nyomás alatt élnek, és a letartóztatás folyamatos veszélyével kell szembenézniük;

B.  mivel a számítógépes bűnözésre szakosodott, FATA néven ismert különleges rendőrségi egység 2012. október 30-án állítólagos számítógépes bűnök elkövetése miatt letartóztatta Szattár Behesti blogszerzőt, aki az interneten kritizálta az iráni rezsimet, és az előzetes letartóztatás ideje alatt elhunyt; mivel halálának pontos körülményei még nem ismertek, és mivel számos jelentés arra utal, hogy egy iráni fogdában alkalmazott kínzás következtében hunyt el;

C.  mivel Szattár Behesti iráni családtagjait letartóztatással fenyegették, amennyiben haláláról beszélnek a médiának, vagy feljelentik az állítólagos kínzás elkövetőit;

D.  mivel Szattár Behesti halála újabb tragikus példa Iránban a szisztematikus és folyamatos kínzásokra, a rossz bánásmódra és az alapvető jogok megtagadására, melyekkel az iráni lelkiismereti foglyok rendszerint szembesülnek, miközben a biztonsági és hírszerző ügynökök teljes büntetlenséget élveznek;

E.  mivel a Szattár Behesti halálát követő több napi csend után az iráni igazságszolgáltatás emberi jogi tanácsa kötelezettséget vállalt arra, hogy felülvizsgálja az ügy valamennyi aspektusát és határozottan lép fel és eljárást indít valamennyi, az ügyben érintett személy ellen;

F.  mivel az iráni parlament elnökhelyettese, Mohamed Haszan Abú-Turábi Fard 2012. november 11-én azt nyilatkozta, hogy az iráni parlament nemzetbiztonsági és külpolitikai bizottsága ki fogja vizsgálni az ügyet;

G.  mivel az ENSZ iráni emberi jogi helyzettel, a gyors kivégzésekkel, a kínzással és a véleménynyilvánítás szabadságával foglalkozó különleges előadói üdvözölték az iráni parlament és igazságszolgáltatás azon döntését, hogy kivizsgálják Szattár Behesti halálát, ugyanakkor megjegyezték, hogy több olyan esetet is jelentettek Iránban, ahol a fogva tartottak az előzetes letartóztatás ideje alatt állítólag a rossz bánásmód vagy kínzás, az orvosi ellátás hiánya vagy gondatlanság miatt haltak meg;

H.  mivel 2012. október 22-én kábítószerrel való visszaélés miatt kivégezték Szaíd Szedigit és kilenc másik embert; mivel e személyek többsége nem részesült tisztességes bírósági eljárásban, és fogva tartásuk alatt kínozták őket;

I.  mivel Szaíd Szedigi kivégzését követően a hatóságok figyelmeztették családtagjaikat, hogy ne beszéljenek a médiával és megakadályozták, hogy temetését követően nyilvános temetési szertartást tartsanak;

J.  mivel az utóbbi években Iránban a kivégzések, köztük a fiatalkorúak kivégzésének száma jelentősen megnőtt, és ez év eleje óta több mint 300 kivégzésre került sor; mivel rendszeresen alkalmazzák a halálbüntetést olyan esetekben, amikor megtagadják a gyanúsított tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, illetve olyan bűntények esetén, amelyek a nemzetközi normák értelmében nem tartoznak a „legsúlyosabb bűncselekmény” kategóriába;

K.  mivel az iráni hatóságok továbbra is egy úgynevezett „helál-internet” kiépítésére törekednek, amely valójában elzárja Iránt a világhálótól, és informatikai és kommunikációs technológiákkal törekednek az olyan alapvető szabadságok, mint a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési szabadság letörésére; mivel Irán a sávszélesség korlátozásával korlátozza az internet szabadságát, az állam által üzemeltetett kiszolgálókat, egyedi internetprotokollokat, internetszolgáltatókat és keresőmotorokat kidolgozva, és blokkolva a nemzetközi és hazai közösségi oldalakat;

L.  mivel a 2012. évi, a gondolat szabadságáért adományozott Szaharov-díjat két iráni aktivista, Naszrín Sotúdeh ügyvéd és Dzsaafar Panáhi filmrendező kapta; mivel Naszrín Sotúdeh börtönbüntetését tölti az iráni emberi jogi visszaéléseket kiemelő munkája miatt és éhségsztrájkot kezdett, miután megtagadták tőle családtagjai látogatását; mivel Dzsaafar Panáhi fellebbezett a rá kirótt hatéves börtönbüntetés, a filmkészítéstől való 20 évi eltiltás és az utazási tilalom ellen;

1.  súlyos aggodalmának ad hangot az iráni emberi jogi helyzet folyamatos romlása, a politikai foglyok és a lelkiismereti okokból fogva tartottak számának emelkedése, a – fiatalkorúak esetében is alkalmazott – kivégzések folyamatosan nagy száma, a széles körben elterjedt kínzások, a tisztességtelen bírósági eljárások, az óvadékként kért hatalmas összegek, valamint a tájékozódás és a véleménynyilvánítás szabadságát, a gyülekezési és vallásszabadságot és az oktatás és a szabad mozgás jogát érintő súlyos korlátozások miatt;

2.  komoly aggodalmának ad hangot Szattár Behesti börtönben bekövetkezett halála miatt; sürgeti az iráni hatóságokat, hogy alaposan vizsgálják ki az ügyet, hogy megállapíthassák Szattár Behesti halálának pontos körülményeit;

3.  komoly aggodalmának ad hangot azon jelentések miatt, melyek arra utalnak, hogy Szattár Behestit a börtönben megkínozták; sürgeti az iráni hatóságokat annak biztosítására, hogy kivizsgálják az állítólagos kínzások, és kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód valamennyi börtönökben elkövetett esetét, és az elkövetőek vonják felelősségre tetteikért; emlékeztet arra, hogy a – kínzással felérő – testi fenyítés alkalmazása összeegyeztethetetlen a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 7. cikkével;

4.  határozottan elítéli a halálbüntetés iráni alkalmazását, és kéri az iráni hatóságokat, hogy az ENSZ Közgyűlése 62/149. és 63/168. számú határozatainak megfelelően vezessenek be a kivégzésekre vonatkozó moratóriumot a halálbüntetés eltörléséig; sürgeti az iráni kormányt a fiatalkorúak kivégzésének megtiltására, és hogy vegye fontolóra a jelenleg halálbüntetés elé néző fiatalkorúak büntetésének megváltoztatását; sürgeti az iráni kormányt, hogy tegye közzé a statisztikai adatokat a halálbüntetésekről és a halálos ítéleteket övező igazságszolgáltatási adminisztrációval kapcsolatos tényekről;

5.  mélyen elítéli a bírósági eljárás méltányosságának és átláthatóságának hiányát és a szabályszerű eljáráshoz való jog megtagadását Iránban; felszólítja az iráni hatóságokat, hogy biztosítsák a tisztességes és a szabályszerű eljáráshoz való jog valamennyi fogva tartott számára történő szigorú biztosítását a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának megfelelően;

6.  sürgeti az iráni hatóságokat, hogy bocsássanak szabadon minden politikai foglyot és lelkiismereti okokból fogva tartott személyt, többek között a megosztott Szaharov-díjjal kitüntetett Naszrín Sotúdeh ügyvédet és Dzsaafar Panáhit, és tegyék lehetővé számukra, hogy 2012 decemberében ellátogassanak az Európai Parlamentbe a díjátadásra; aggodalmának ad hangot Naszrín Sotúdeh romló egészségi állapota miatt; felszólítja az iráni igazságszolgáltatást és a börtönhatóságokat, hogy vessenek véget a Naszrín Sotúdehhel szembeni rossz bánásmódnak; együttérzését és szolidaritását fejezi ki Naszrín Sotúdeh kéréseivel kapcsolatban; felszólítja az iráni hatóságokat, hogy valamennyi fogoly számára tegyék lehetővé az általuk választott ügyvéddel való kapcsolatot, a szükséges orvosi ellátást és a családtagok látogatását, amihez a nemzetközi emberi jogok értelmében joguk van, és bánjanak velük méltósággal és tisztelettel;

7.  felhívja az iráni hatóságokat, hogy fogadják el a békés tiltakozást, és kezeljék az iráni lakosság előtt álló számos problémát;

8.  felszólítja az iráni hatóságokat, hogy az iráni alkotmánnyal és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával összhangban biztosítsák a vallásszabadságot;

9.  felhívja az iráni hatóságokat annak bizonyítására, hogy teljes mértékben elkötelezettek az iráni emberi jogi helyzet javítása érdekében a nemzetközi közösséggel való együttműködés iránt, és felhívja az iráni kormányt, hogy teljesítse valamennyi – mind a nemzetközi jogból, mind az általa aláírt nemzetközi egyezményekből fakadó – kötelezettségét;

10.  véleménye szerint az ENSZ-különmegbízott látogatása segíthet megalapozni az iráni emberi jogi helyzet felülvizsgálatát; aggodalommal állapítja meg, hogy Irán 2005 óta nem fogadta el az ENSZ-különmegbízottak vagy az emberi jogi főbiztos látogatását; felszólítja Iránt, hogy tartsa tiszteletben azon kinyilvánított szándékát, hogy 2012-ben engedélyezi az iráni emberi jogi helyzettel foglalkozó ENSZ-különmegbízott, Dr. Ahmed Sahíd látogatását;

11.  felszólítja a Bizottságot, hogy az Európai Parlamenttel szorosan együttműködve használja fel hatékonyan a demokrácia és az emberi jogok új európai eszközét a demokrácia és az emberi jogok – köztük az online szólásszabadság – iráni tiszteletben tartásának támogatása érdekében;

12.  felszólítja az Unió képviselőit és az alelnököt/főképviselőt, hogy ösztönözze arra az iráni hatóságokat, hogy kezdjék újra az emberi jogi párbeszédet; ismételten megerősíti, hogy kész valamennyi szinten – az ENSZ Alapokmányában és a nemzetközi egyezményekben lefektetett egyetemes értékek mentén – emberi jogi párbeszédet folytatni Iránnal;

13.  támogatja az EU Iránnal szembeni kétpályás megközelítését (a szankciók diplomáciával ötvözését), ugyanakkor viszont aggódik az Iránnal szembeni széles körű szankcióknak az iráni lakosságra gyakorolt negatív hatásai, többek között az infláció fokozódása és a szükséges cikkek, különösen a gyógyszerek hiánya miatt;

14.  felszólítja a Tanácsot, hogy fokozza az olyan iráni személyek és szervezetek – beleértve az állami intézményeket – ellen irányuló célzott intézkedéseit, amelyek felelősek vagy érintettek az emberi jogok súlyos megsértéseiben és az alapvető szabadságok korlátozásában, különösen az IKT-val és az internettel való visszaélés és a média cenzúrája révén; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a korlátozó intézkedések alá eső irániak tulajdonát képező, de az EU területén található valamennyi vagyontárgyat, beleértve az ingatlanokat, kobozzanak el és fagyasszanak be;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, az Iráni Iszlám Köztársaság kormányának és parlamentjének, és hogy ezt az állásfoglalást fordíttassa le fárszi nyelvre.