Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Burmáról/Mianmarról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2012. április 20-i(1) és a 2012. szeptember 13-i(2) állásfoglalására,

–  tekintettel az ENSZ különmegbízottjának a burmai/mianmari emberi jogi helyzetről szóló, 2012. augusztus 24-i jelentésére,

–  tekintettel a 2012. április 26-i 2012/225/KKBP tanácsi határozatra,

–  tekintettel Thein Szein elnök az Arakan államban kialakult helyzetről szóló, 2012. augusztus 17-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a burmai/mianmari Arakan államban kialakult helyzetről szóló, 2012. október 25-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Catherine Ashton főképviselő szóvivőjének a burmai/mianmari Arakan államban bekövetkezett új erőszakhullámról szóló, 2012. október 26-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke és Aung Min, a mianmari elnöki hivatal minisztere által 2012. november 3-án Yangonban, a Burma/Mianmar Béke Hivatalában tett közös nyilatkozatára,

–  tekintettel Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi különmegbízottja által a burmai/myanmari kormányhoz intézett, 2012. november 9-i felhívására, amelyben kéri, hogy a kormány tegye meg a szükséges lépéseket a rohingja kisebbséghez tartozó polgárok jogainak érvényesítése és a velük szembeni egyenlő bánásmód biztosítása érdekében,

–  tekintettel Thein Szein elnök Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárhoz intézett 2012. november 16-i levelére, amelyben Burma/Mianmar elnöke megígérte, hogy fontolóra veszi az állampolgárság hontalan muzulmán rohingják számára történő megadását,

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,

–  tekintettel az 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18-21. cikkére,

–  tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 25. cikkére,

–  tekintettel a burmai kormány és ellenzék különböző képviselői – közöttük Ang Szán Szu Csí – által tett nyilatkozatokra, amelyekben tagadják a rohingja etnikai kisebbséghez tartozók jogait és jelentéktelennek tüntetik fel az állami hatóságok felelősségét a nemrég bekövetkezett erőszakos összecsapásokban,

–  tekintettel a burmai/mianmari Nemzeti Emberi Jogi Bizottság 2012. augusztusi nyilatkozatára, amely azt állítja. hogy a rohingják üldöztetése és az Arakan államban bekövetkezett események nem tartoznak a felelősségi körébe,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a burmai kormány 2011 elejétől jelentős lépéseket tett a polgári szabadságjogok visszaállítására, de az Arakan államban nemrég bekövetkezett forrongások határozottan rámutatnak, hogy hatalmas nehézségeket kell még leküzdeni;

B.  mivel az Arakan állambeli helyzet továbbra is feszült, 110 000 ember kényszerült elmenekülni lakóhelyéről június óta, és 89 embert öltek meg, valamint több mint 5 300 lakást és menekültépületet romboltak le októberben, amikor az erőszak újra fellángolt;

C.  mivel a lakóhelye elhagyására kényszerített személyek zöme rohingja, akik menekülttáborokban, elfogadhatatlan körülmények között élnek: a táborok rendkívül zsúfoltak, a gyermekek alultápláltsága aggasztó, a vízellátás és a csatornázási viszonyok egyáltalán nem megfelelők, iskola gyakorlatilag nincsen és a humanitárius segélyek nem jutnak el hozzájuk;

D.  mivel Arakan államban a hadbíróság bevezetését lehetővé tevő szükségállapot lépett érvénybe 2012 júniusa, a közösségek közötti összecsapások kezdete óta, október végén a kormány kijárási tilalmat rendelt el az érintett területeken és további biztonsági erőket vezényelt ki, ezek az intézkedések azonban mindeddig nem voltak képesek az erőszak megfékezésére;

E.  mivel a rohingja kisebbség hátrányos megkülönböztetése továbbra is fennáll; mivel helyi hatóságok beszámolók szerint részt vettek a rohingják elleni támadásokban és olyan politikát folytatnak, amely az országból való távozásukat kívánja elérni; mivel a nemzetközi közösség nyomatékosan felszólította a burmai kormányt, hogy a rohingják hontalan státuszának megszüntetése érdekében vizsgálja felül az 1982-es állampolgársági törvényt, és foglalkozzon a rohingja lakossággal szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés régóta fennálló problémájának gyökereivel;

F.  mivel Arakan állam Burma/Mianmar második legszegényebb állama, maga Burma/Mianmar pedig egyike a legkevésbé fejlett országoknak a világon, és a szegénység és az elnyomás tovább szította a közösségek közötti erőszakot, hiszen története során mindkét közösségnek keserű tapasztalatokat kellett szereznie;

G.  mivel 2012. október 31-én az ENSZ három szakértője mély aggodalmát fejezte ki az Arakan államban a közösségek közötti szakadatlan összecsapások miatt, és felszólította a kormányt, hogy sürgősen kezelje a feszültségek gyökereit, valamint a buddhisták és a muzulmánok közötti konfliktust a térségben;

H.  mivel a burmai/mianmari kormány 2012 augusztusában vizsgálóbizottságot állított fel azzal a feladattal, hogy tárja fel a szekták közötti erőszak kirobbanásának okait, és tegyen javaslatokat az erőszak megfékezésére, de ebben a rohingja közösség képviselői nem vehettek részt, és a bizottság munkája mindeddig hajtástalan maradt;

I.  mivel a folyamatos erőszak miatt becslések szerint az utóbbi években egymillió rohingja menekült a szomszédos országokba, mintegy 300 000 keres Bangladesben és 92 000 Thaiföldön menedéket, valamint becslések szerint 54 000 nyilvántartásba nem vett menedékjog-kérő tartózkodik kilenc menekülttáborban a thaiföldi-mianmari határ mentén;

J.  mivel legalább 4000 ember menekült hajón Sittwébe, Arakan állam fővárosába, ahol a kormány a muzulmánokat, közöttük a rohingjákat is elkülönítette a lakosság többi részétől és táborokban helyezte el őket; mivel vélelmezések szerint legalább 3000 rohingja menekült tengeri úton a burmai-bangladesi határra, ahol a bangladesi biztonsági erők júniustól kezdve azt a parancsot kapják, hogy a határra érkező valamennyi személyt toloncoljanak vissza;

K.  mivel Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke a burmai fővárosban, Nay Pyi Taw-ban tett látogatása alkalmával 78 millió eurót ajánlott fel Burma számára az EU fejlesztési támogatásának keretéből, és hangsúlyozta, hogy további 4 millió euró mozgósítására kész közvetlen humanitárius segélyként azzal a feltétellel, hogy biztosítják az érintett területekre való belépést;

1.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Arakan államban fellángoló erőszak miatt számos ember életét veszítette vagy megsebesült és a helyi lakosság sok tagja lakóhelyének szétrombolása miatt menekülni kényszerült, továbbá hangot ad félelmének, hogy ezek a közösségek közötti összecsapások veszélybe sodorhatják az ország demokráciájához vezető átmenetet és az egész régióban széles körben elharapózhatnak;

2.  elismeri a Burmában útjukra indított politikai és polgári jogi reformok folyamatosságát, ugyanakkor nyomatékosan kéri a hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket – többek között a politikai foglyok szabadon bocsátása révén –, és sürgősen keressenek megoldást a közösségek közötti összecsapások és azok következményei tekintetében;

3.  úgy véli, hogy a közösségek közötti összecsapások fellángolása Arakan államban a rohingja kisebbséggel szemben már régóta alkalmazott diszkriminatív politika következménye; hangsúlyozza, hogy mindeddig nem sok történt a közösségek közötti feszültségek és az etnikai diszkrimináció gyökeres okainak sem megelőzése, sem pedig azok megoldása tekintetében;

4.  tudomásul veszi a kormány bejelentését, amely szerint teljes körű és független vizsgálatot folytat majd le az események kapcsán és intézkedni fog az erőszakra felbujtó személyekkel szemben; kéri a burmai/mianmari kormányt, hogy haladéktalanul tegyen lépéseket az etnikai erőszak és a diszkrimináció megállítása, valamint az Arakan államban lezajlott erőszakos összecsapások és egyéb visszaélések elkövetőinek bíróság elé állítása érdekében;

5.  felszólítja valamennyi felet, hogy találjanak fenntartható megoldást a közösségek közötti problémákra, és felhívja a politikai erőket a hely közösségekkel folytatott befogadó párbeszéden alapuló, pluralista társadalom melletti egyértelmű állásfoglalásra;

6.  kéri a burmai/mianmari kormányt, hogy vessen véget a rohingja kisebbséggel szemben alkalmazott megkülönböztető gyakorlatoknak; megismétli korábbi felhívását, amely szerint módosítsák vagy helyezzék hatályon kívül az 1982-es állampolgársági törvényt annak érdekében, hogy a rohingják egyenlő hozzáféréssel rendelkezzenek a burmai állampolgársághoz;

7.  nyomatékosan kéri a burmai hatóságokat, hogy lépjenek fel határozottan a polgárok jogainak ügyében, többek között a rohingja kisebbség tagjainak az oktatáshoz való hozzáférése, a munkavállalási engedélyek és a mozgásszabadság kérdésében;

8.  felszólítja a burmai/mianmari kormányt, hogy biztosítson akadálymentes hozzáférést Arakan állam összes területéhez az ENSZ-ügynökségek és a humanitárius nem kormányzati szervezetek, valamint az újságírók és diplomaták számára, korlátozások nélküli hozzáférést biztosítva a humanitárius segélyhez a lakosság valamennyi érintett tagja számára; ismételten felhívja a burmai hatóságokat, hogy sürgősen gondoskodjanak a rohingja menekülttáborokban tapasztalható körülményeik javításáról;

9.  felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy nyújtsanak humanitárius segítséget és támogatást a burmai kormánynak a helyzet stabilizálására és a reformprogramok gyors végrehajtására irányuló erőfeszítéseiben, hozzájárulva a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása és a politikai szabadság szellemének kialakulásához;

10.  üdvözli a burmai parlament jogállamisággal foglalkozó bizottsága által tett javaslatokat, és sürgeti a kormányt a jogalkotási, intézményes és politikai reformok mihamarabbi végrehajtására annak érdekében, hogy véget érjen az emberi jogok súlyos megsértése az etnikai és egyéb fegyveres konfliktusok által érintett térségekben, továbbá lépjen fel az emberi jogok megsértésének jelenleg tapasztalható büntetlenségével szemben, különösen, ha a jogsértő cselekményeket az állami hadsereg tagjai követték el;

11.  üdvözli, hogy 2012. szeptember 17-én 514 rabot – közöttük 90 politikai foglyot – szabadon bocsátottak, valamint hogy 2012. november 19-én további 66 rabot – közöttük legalább 44 politikai foglyot – szabadon bocsátottak egy olyan amnesztia keretében, amely egybeesett az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama Burmában/Mianmarban tett látogatásával; kéri a burmai kormányt, hogy bocsássa szabadon a lelkiismereti okokból még bebörtönzött valamennyi személyt, világosan ismertesse, hányan vannak még börtönben és tegyen lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy a szabadon bocsátott személyek ismét beilleszkedhessenek a társadalomba;

12.  üdvözli az ENSZ Burmáról/Mianmarról szóló 2012. április 23-i következtetéseit, amelyek – a fegyverembargó kivételével – a kormánnyal szemben foganatosított megszorító intézkedések felfüggesztését is magukba foglalják, valamint üdvözli, hogy az EU továbbra is támogatni kívánja az átmenetet az országban; mivel az EU legfőbb törekvése az emberi jogok érvényesülése: a reformfolyamat támogatása, a gazdasági, politikai és társadalmi fejlődéshez való hozzájárulás, a jogállamiság és az alapvető szabadságok, különösen a véleménynyilvánítási és a gyülekezési szabadság megteremtése; üdvözli ezzel összefüggésben az Európai Bizottság elnökének közelmúltbeli látogatását és a Bizottság 2012-ben felhasználható humanitárius alapjának haladéktalan megnövelését az Arakan államban élő embereknek nyújtandó segítség érdekében;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Burma/Mianmar kormányának és parlamentjének, az EU főképviselőjének, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ASEAN főtitkárának, az ASEAN Emberi Jogi Kormányközi Bizottságának, a Brit Nemzetközösség főtitkárának, az ENSZ mianmari emberi jogi különmegbízottjának, az ENSZ menekültügyi főbiztosának, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0142. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0355.