Az Európai Parlament,

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,

–  tekintettel arra, hogy 1981. április 25-én Líbia ratifikálta az Afrikai Uniónak az afrikai menekültprobléma sajátos szempontjainak szabályozásáról szóló egyezményét,

–  tekintettel az Emberek és Népek Jogainak Afrikai Chartájára és az ahhoz csatolt, az Emberek és Népek Jogai Afrikai Bíróságának létrehozásáról szóló jegyzőkönyvre, amelyeket Líbia 1987. március 26-án, illetve 2003. november 19-én ratifikált,

–  tekintettel Líbiáról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen 2011. szeptember 15-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika 2012. május 15-i, Líbiára vonatkozó csomagjára,

–  a Száhel-övezetben kialakult emberi jogi és biztonsági helyzetről szóló 2012. június 14-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Külügyi Tanács 2012. július 23-i következtetéseire,

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitika tekintetében a Tanács által az Európai Parlamenthez intézett éves jelentésről szóló 2012. szeptember 12-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Líbiáról szóló, 2012. július 19-i és 2012. november 3-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a főtitkárnak az ENSZ líbiai támogató missziójáról szóló, 2012. augusztus 30-án elfogadott jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Líbiában 2012. júliusában tartották az első demokratikus és szabad választásokat, amelyek figyelemreméltóan békés és rendezett módon zajlottak; mivel az ország 2012. augusztus 9-én élte át történelme első békés hatalomátadását, amely során az a nemzeti átmeneti kormánytól az általános nemzeti kongresszushoz került, amelynek feladata alkotmány elfogadása és egyéb alapvető fontosságú jogalkotási reformok végrehajtása;

B.  mivel ötven éve az első alkalommal, 2012. november 14-én iktatták be a demokratikus választásokat követően felállt líbiai kormányt;

C.  mivel Líbia forradalom utáni helyzetet él át, amely számos kihívást jelent, a biztonságtól (lefegyverzés, a forradalmi milíciák leszerelése és újraintegrálása, valamint a nemzeti hadsereg, a rendőrség és a határvédelmi és egyéb nemzetbiztonsági erők reformja) a nemzeti megbékélésen, az átmeneti igazságszolgáltatáson, a jog érvényesítésén, az emberi jogok tiszteletben tartásán át a számos egyéb, a demokratikus intézmények és a demokratikus állam felépítéséhez kiemelt fontosságú reformok megkezdésének fontosságáig;

D.  mivel történelmileg Líbia korábban is a migráns munkavállalókra épített – többek között az egészségügy, az oktatás, a mezőgazdaság, a vendéglátás és a takarítási szolgáltatások ágazata terén; mivel Líbia továbbra is fontos központot jelent a menedékkérők és menekültek számára, akik az afrikai, ázsiai és közel-keleti konfliktusok elől menekülnek,

E.  mivel a hatóságok rendkívül korlátozott kapacitásokkal rendelkeznek arra, hogy ellenőrizzék a személyek beáramlását Líbia 4378 km-es szárazföldi határán;

F.  mivel Kadhafi ezredes uralma idején 1,5 és 2,5 millió közötti külföldi dolgozott Líbiában; mivel a 2011. február 17-i felszabadítás kezdete óta számos migránst kényszerítettek a Kadhafi irányítása alatt álló zsoldos csapatokba, és jelentős részük jelenleg tárgyalás nélküli fogva tartás alatt áll vagy elmenekült az országból; mivel a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) szerint mintegy 800 000 migráns már 2011. november vége előtt elmenekült az országból a szomszédos országokba, de sokan visszatértek vagy azóta érkeztek;

G.  mivel Líbiában rendszeres a migránsok, a menedékkérők és a menekültek emberi jogainak megsértése, és mivel a nem regisztrált külföldieket továbbra is a kihasználás, a rasszizmus, az önkényes letartóztatás, a verések és kínzások kockázata fenyegeti, többek között a fogva tartás során is;

H.  mivel Líbiában a külföldiek továbbra is ki vannak szolgáltatva a visszaéléseknek a biztonság hiánya, a fegyverek elterjedtsége, a menedékjogra és a migráns munkavállalókra vonatkozó nemzeti jogi szabályozás hiánya, az elégtelen igazságszolgáltatási rendszer és a gyenge irányítás miatt; mivel a külföldi állampolgárokat – beleértve a terhes nőket, a kisgyermekes anyákat és a felnőttekkel együtt tartott, kíséret nélküli gyermekeket – olyan fogva tartási intézmények tömegében tarják, amelyeket kifejezetten az illegális migránsok számára alakítottak ki, illetve amelyet közvetlenül a milícia tart kézben;

I.  mivel az Emberi Jogok Nemzetközi Szövetsége, a Migreurop, az Amnesty International és a Justice Without Borders for Migrants (Igazságot a migránsoknak határok nélkül) (JWBM) által a közelmúltban kiadott jelentések, amelyek alapját a Líbiában 2012 júniusában végzett számos vizsgálat jelenti, kiemelik a Kufrában, Tripoliban, Bengáziban és a Nafusza hegy térségében található nyolc fogva tartási központban a migránsok ellen több ízben elkövetett bántalmazásokat;

J.  mivel Líbia még nem ratifikálta a menekültek jogállásáról szóló 1951. évi ENSZ-egyezményt,

K.  mivel az UNHCR továbbra sem rendelkezik jogi státusszal Líbiában;

L.  mivel néhány tagállam újrakezdte a migráció ellenőrzéséről szóló tárgyalásokat Líbiával;

M.  mivel Líbiában a teljes mértékben működőképes és demokratikus kormány megléte előfeltételt jelent a Líbiával kötendő együttműködési megállapodásokról szóló, az EU-val, az ENSZ-szel és egyéb nemzetközi partnerekkel való tárgyalásokhoz;

1.  üdvözli az első olyan líbiai kormány beiktatását, amely legitimitását demokratikus választásoknak köszönheti, és arra biztatja a kormány tagjait, hogy lépjenek fel határozottan annak érdekében, hogy demokratikus, elszámoltatható és működő állami struktúrát hozzanak létre Líbiában; minden nemzetközi szereplőt arra szólít fel – különös tekintettel az EU-ra – hogy álljanak készen a líbiai kormány támogatására e hatalmas feladat során;

2.  felszólítja Líbiát, hogy a jogszabályok elfogadását és hatálybaléptetését nemzetközi kötelezettségeivel összhangban végezze, különös tekintettel az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartására; elismeri azonban, hogy ezen erőfeszítésekhez időre lesz szükség, figyelembe véve, hogy az újonnan megválasztott kormányt még csak most iktatták be; elismeri, hogy határozott fellépésre és megfelelő képzésekre lesz szükség ahhoz, hogy túllépjenek Kadhafi elnyomó rezsimjének szörnyű hagyatékán, és teljes mértékben elszámoltatható, jogokon alapuló jogi, igazságszolgáltatási és biztonsági rendszert alakítsanak ki;

3.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Líbiában a külföldiek helyzete jelenleg biztonsági és emberi jogi szempontból rendkívül sérülékeny, különösen azok számára, akik a szubszaharai és kelet-afrikai régióból érkeznek munkakeresés vagy politikai menedékkérelem céljából, illetve akik továbbra is börtönben vannak; különösen aggasztják a migráns fogva tartottak életkörülményei és a velük való bánásmód a fogva tartási központokban, különösen Kufrában, Tripoliban, Bengáziban és a Nafusza hegy térségében;

4.  komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a külföldi személyek, többek között nők és gyermekek szélsőséges fogva tartási körülményekkel szembesülnek, közülük számosan szexuális és nemi alapú erőszak áldozatává válnak és nem áll rendelkezésükre megfelelő jogi keret és védelem, ami határozatlan idejű fogva tartáshoz vezet, és megfosztja őket a deportálás elleni fellebbezés lehetőségétől;

5.  sürgeti a líbiai hatóságokat, hogy bevándorlási státuszuktól függetlenül védjenek meg minden külföldi állampolgárt az erőszaktól, a kihasználástól, a fenyegetéstől és a visszaélésektől;

6.  felszólítja a líbiai kormányt és az általános nemzeti kongresszust, hogy fogadjanak el jogszabályokat és juttassanak el valamennyi nemzeti és helyi struktúrákhoz utasításokat a tisztességes bánásmód, a megkülönböztetésmentesség és valamennyi menekült, menedékkérő és migráns szükséges védelmének biztosítása érdekében, különös tekintettel a nők és a gyermekek biztonságára és jogaira;

7.  elvárja, hogy az új líbiai hatóságok haladéktalanul ratifikálják a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményt és az ahhoz kapcsolódó 1967. évi jegyzőkönyvet, és fogadjanak el a nemzetközi jogszabályoknak és normáknak megfelelő menekültügyi jogszabályokat;

8.  felszólítja az új líbiai hatóságokat, hogy azonnal biztosítsanak jogi státuszt a UNHCR számára és segítsék elő a munkáját; az EU, az UNHCR és a konfliktus utáni helyzettel foglalkozó egyéb ENSZ-ügynökségek közötti szoros együttműködésre biztat;

9.  felszólítja a líbiai hatóságokat, hogy segítsék elő minden olyan szervezet munkáját, amely segítséget jelenthet a menedékkérők, a menekültek és a migránsok védelme terén;

10.  felkéri Líbiát, hogy léptessen hatályba olyan jogszabályokat, amelyek szabályozzák a külföldi állampolgároknak az országba való belépését és ott tartózkodását, beleértve a működőképes menekültügyi rendszert is; kéri az EU-t, hogy szomszédja, Líbia számára biztosítson technikai és politikai segítségnyújtást e feladathoz, többek között a jelenlegi fogva tartási intézmények javítására irányuló intézkedésekhez is;

11.  felkéri Líbiát, hogy léptessen hatályba a líbiai migráns munkavállalókra vonatkozó jogi státuszt, teljes védelmet biztosítva számukra emberi jogaik vonatkozóan, a munkajogokat is beleértve, az ILO normáinak megfelelően;

12.  kéri az EU-t és tagállamait, hogy járjanak el körültekintően az új líbiai hatóságokkal folytatott jövőbeli együttműködésről és a migráció ellenőrzéséről szóló tárgyalások során, biztosítva, hogy e megállapodások hatékony ellenőrzési mechanizmusokat foglaljanak magukban a migránsok, a menekültek és a menedékkérők emberi jogainak tiszteletben tartására vonatkozóan;

13.  kéri a Líbiában működő külföldi – különösen az európai – vállalatokat, hogy biztosítsák a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának való teljes körű megfelelést, és az legyen fő stratégiai elv tevékenységeik során, biztosítva a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának teljes körű érvényre juttatását, különösen a migráns munkavállalók vonatkozásában;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a líbiai kormánynak és az általános nemzeti kongresszusnak, az ENSZ főtitkárának, az Arab Ligának, valamint az Afrikai Uniónak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0386. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA (2012)0263. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0334.