Az Európai Parlament,

–  tekintettel az antimikrobiális rezisztenciának a humán- és állat-egészségügyi ágazatban kifejtett hatásáról, valamint az „egy egészségügy” megközelítésről szóló 2012. június 22-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a „Cselekvési terv az antimikrobiális rezisztenciából származó növekvő kockázatok megakadályozására” című, 2011. november 15-i európai bizottsági közleményre (COM(2011)0748),

–  tekintettel a „Mikrobiális kihívás – Az emberi egészséget fenyegető veszély” elnevezésű közös kutatási programozási kezdeményezésről szóló 2011. október 27-i bizottsági ajánlásra (C(2011)7660),

–  tekintettel a közegészséget fenyegető antimikrobiális rezisztenciáról szóló 2011. október 27-i európai parlamenti állásfoglalásra(1),

–  tekintettel az antibiotikum-rezisztenciáról szóló 2011. május 12-i európai parlamenti állásfoglalásra(2),

–  tekintettel a Bizottság szolgálatai által az antimikrobiális rezisztenciáról készített, 2009. november 18-i munkadokumentumra (SANCO/6876/2009r6),

–  tekintettel az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) és az Európai Gyógyszerügynökség 2009. szeptember 17-i, „Bakteriális kihívás: ideje reagálni” című közös technikai jelentésére(3), amely felhívást tartalmaz az Európai Unióban a multirezisztens baktériumok és az új antibakteriális szerek kifejlesztése közötti szakadék áthidalására,

–  tekintettel az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ 2012. március 14-i második közös jelentésére az emberi szervezetre, állatokra és élelmiszerekre hatással lévő zoonotikus baktériumok antimikrobiális rezisztenciájáról(4),

–  tekintettel a Tanács 2008. június 10-i 2876. ülésén elfogadott, az antimikrobiális rezisztenciáról szóló következtetésekre,

–  tekintettel a Tanács 2009. december 1-jei 2980. ülésén elfogadott, a hatékony antibakteriális szerekre irányuló innovatív ösztönző intézkedésekről szóló következtetésekre,

–  tekintettel az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzését és leküzdését is magában foglaló betegbiztonságról szóló 2009. június 9-i tanácsi ajánlásra(5),

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezet által a humán gyógyászatban alkalmazott kritikus fontosságú antimikrobiális szerekről készített harmadik felülvizsgált jegyzékre (a WHO antimikrobiális rezisztencia átfogó felügyeletével foglalkozó tanácsadó csoportjának 2011. június 14–17-i, Oslóban, Norvégiában tartott harmadik ülésén készült jelentés), valamint az Állat-egészségügyi Világszervezet Health (OIE) állat-egészségügyi jelentőségű antimikrobiális szerekről szóló jegyzékére (OIE-jegyzék, 2007. május) és e lista későbbi módosításaira,

–  tekintettel a Bizottságnak az antimikrobiális hatóanyagoknak a humán orvostudományban való körültekintő alkalmazásáról szóló 2002/77/EK tanácsi ajánlás végrehajtásáról szóló tagállami jelentések alapján készített 2010. április 9-i második, Tanácshoz intézett jelentésére (COM(2010)0141), valamint a jelentést kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2010)0399),

–  tekintettel a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1831/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6), amely tiltja az antibiotikumok növekedésserkentő szerként történő használatát,

–  tekintettel az antimikrobiális hatóanyagoknak a humán orvostudományban való körültekintő alkalmazásáról szóló, 2001. november 15-i 2002/77/EK tanácsi ajánlásra(7), valamint az Európai Parlament 2001. október 23-i, a fent említett tanácsi ajánlásra vonatkozó javaslatról szóló állásfoglalására(8),

–  tekintettel a Bizottság „Közösségi stratégia az antimikrobiális rezisztenciával szemben” című, 2001. június 20-i közleményére (COM(2001)0333),

–  tekintettel az Európai Parlamentnek a 2006–2010-es időszakra szóló állatjóléti cselekvési terv értékeléséről és elemzéséről szóló 2010. május 5-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az antimikrobiális rezisztencia kérdéseivel foglalkozó transzatlanti munkacsoport (TATFAR) keretében az Egyesült Államok és az Európai Unió között megvalósuló jövőbeli együttműködésre vonatkozó ajánlásokra(10),

–  tekintettel a CODEX Alimentarius Bizottságnak az élelmiszer-eredetű antimikrobiális rezisztencia kockázatának értékelésére vonatkozó iránymutatásaira(11),

–  tekintettel a „Gyakorlati útmutató az antimikrobiális rezisztencia csökkentéséhez és megfékezéséhez” című dokumentumra (CAC/RCP 61-2005),

–  tekintettel a Parlament által az EU 2012. pénzügyi évre vonatkozó költségvetése keretében elfogadott, „Antimikrobiális szerekkel szembeni rezisztencia: a nagyfokú és nem megfelelő antibiotikum-használat okainak kutatása” elnevezésű előkészítő intézkedésre, amelynek célja az antimikrobiális szerek orvosi rendelvény alapján vagy anélkül történő, nem megfelelő alkalmazása és értékesítése kérdésének tanulmányozása a lánc egészében – az orvostól és a gyógyszerésztől kezdve a betegekig, az összes érintett szereplő magatartása szempontjából,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A7–0373/2012),

A.  mivel a gyógyszerekkel szembeni rezisztencia kialakulása az antimikrobiális kezelés természetes velejárója és elkerülhetetlen következménye; mivel e folyamatot a humán- és állatgyógyászatban való mértéktelen és válogatás nélküli alkalmazás felgyorsíthatja, amely pedig – elégtelen higiénés és infekciókontrollal párosulva – veszélyeztetheti az amúgy is kis számú, jelenleg rendelkezésre álló antimikrobiális szer hatékony használatát,

B.  mivel egyes baktériumfajok antibiotikumokkal szembeni rezisztenciája több tagállamban is eléri vagy meghaladja a 25%-ot,

C.  mivel az antimikrobiális rezisztencia problémájának jó része az antibiotikumok nem rendeltetésszerű használatából, különösen a túlzott használatból ered;

D.  mivel sok tagállam nem rendelkezik szilárd jogi és szabályozási kerettel a gyógyszerek ésszerű használatának előírásához és támogatásához;

E.  mivel az EU-ban, Izlandon és Norvégiában együttvéve éves szinten mintegy 400 000 fertőzés és 25 000 haláleset írható az antibiotikumokkal szemben rezisztens baktériumok számlájára, amelynek következtében legalább 1,5 milliárd euróra tehető az ezzel összefüggő egészségügyi kiadások, valamint termeléskiesés miatti többletkiadás összege,

F.  mivel az antimikrobiális rezisztencia térnyerése olyan határokon átnyúló, komplex kérdés, mely számos szorosan összefüggő tényező eredője; mivel különböző szinteken több olyan intervenciós intézkedést kell meghozni, amelyhez az országok és ágazatok közötti szilárd együttműködésre van szükség;

G.  mivel az antimikrobiális rezisztencia egyre nő, ugyanakkor az új antimikrobiális szerek kifejlesztése nem tart lépést ennek ütemével; mivel a hetvenes évek óta mindössze három új, a Gram-pozitív multirezisztens(12) baktériumokra általánosan adható antibiotikum kifejlesztésére került sor; mivel az Európai Unióban az antimikrobiális rezisztenciából fakadó halálesetek kétharmadát Gram-negatív baktériumok okozzák, miközben a közeljövőben nincs kilátás új szerek megjelenésére a piacon,

H.  mivel – mert új antibakteriális szerek kifejlesztése jelenleg nincs folyamatban – rendkívül fontos megőrizni a meglévő antimikrobiális szerek hatékony alkalmazhatóságát olyan hosszan, ameddig csak lehetséges, mégpedig körültekintő alkalmazás, a fertőzések terjedését megelőző intézkedések, védőoltások, alternatív kezelések, valamint ellenőrzött antimikrobiális adagolás révén;

I.  mivel a tuberkulózis (TBC) ellen jelenleg rendelkezésre álló egyetlen vakcinát (BCG) több mint 90 éve fejlesztették ki, és mivel a TBC leggyakoribb formája, a tüdő TBC ellen nem nyújt védelmet;

J.  mivel a tuberkulózis kezelése évtizedekkel ezelőtt kifejlesztett antibiotikumokra támaszkodik, amelyek közül sok súlyos toxikus mellékhatásokat okoz;

K.  mivel az antimikrobiális rezisztencia az emberek és az állatok egészségére egyaránt veszélyes következményekkel jár; mivel összefüggés mutatható ki az antimikrobiális szerek állatokon történő alkalmazása, illetve a humán rezisztencia terjedése között, s erre vonatkozóan további kutatásokra, illetve az antimikrobiális rezisztencia kezelésére összehangolt, több ágazatra kiterjedő szakpolitikai megközelítésre van szükség, az egyes szektorokon belül az orvosokat és a felhasználókat egyaránt megcélzó „egy egészségügy” elv alapján;

L.  mivel mindmáig hiányoznak azok a kellő részletességű és európai szinten összehasonlítható adatok, melyek lehetővé tennék az átfogó, országokon átnyúló felügyeletet, valamint az antibiotikumok használata és a rezisztencia közötti kapcsolatot feltáró elemzést,

M.  mivel a mezőgazdasági termelők arra irányuló elsődleges célkitűzése ellenére, hogy állatállományukat a helyes mezőgazdasági gyakorlat (higiénia, megfelelő takarmány, megfelelő tartási körülmények és az állatokkal való megfelelő bánásmód) révén egészségesen és termelékenyen tartsák, az állatok mégis megbetegedhetnek, és a betegség kezeléséhez megfelelő terápiának és állatgyógyászati készítményeknek kell rendelkezésre állniuk;

N.  mivel a „megelőző kezelés” fogalmának mostanáig nem létezik egységes fogalommeghatározása, és annak eltérő értelmezései állandóan véleménykülönbséghez vezetnek;

O.  mivel az antimikrobiális szerek használatában érintettek – többek között a döntéshozók, az egészségügyi szakemberek és a lakosság – körében nevelésre és a tudatosság növelésére van szükség, hogy a készítményeket felíró és kiadó személyek és a polgárok magatartásában bekövetkezzenek a szükséges változások;

P.  mivel néhány tagállamban továbbra is lehet orvosi rendelvény nélkül antibiotikumokat kapni, és mivel ez a gyakorlat súlyosbítja az antimikrobiális rezisztencia problémáját;

Q.  mivel az alapvető egészségügyi előírásoknak az emberi környezetben – akár az otthonokban, nemcsak a kórházakban – való hiányos betartása az antimikrobiális kórokozók további terjedéséhez vezethet;

R.  mivel a diagnosztika a kezelés célzottabb megközelítéseinek ösztönzése révén alapvető szerepet játszik az antimikrobiális rezisztencia leküzdésében;

1.  úgy véli, hogy – noha a legtöbb tagállam az antimikrobiális szereknek a humán orvostudományban való körültekintő alkalmazásáról szóló tanácsi ajánlással összhangban kialakította saját nemzeti stratégiáját az antimikrobiális rezisztencia ellen („AMR-stratégia”) – a kitűzött célok elérése terén tett előrelépés lassú és egyenetlen; maradéktalan és időben történő nemzeti szintű végrehajtás iránti kormányzati elkötelezettségre szólít fel;

2.  üdvözli az antimikrobiális rezisztencia kezelésére irányuló, ötéves bizottsági cselekvési tervet, de aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a cselekvési pontok jó része az antimikrobiális szereknek a humán orvostudományban való körültekintő alkalmazásáról szóló, 2001. november 15-i tanácsi ajánlásban több mint egy évtizede megfogalmazott intézkedéseket ismétli meg;

3.  megjegyzi, hogy annak ellenére, hogy a Bizottság cselekvési terve helyes irányba mutat, nem eléggé messzemenő ahhoz, hogy magában foglalja az antimikrobiális rezisztenciából származó növekvő globális kockázatokat; úgy véli, hogy a cselekvési tervben javasolt intézkedéseket a lehető leghamarabb végre kell hajtani; ezért felszólítja a Bizottságot egy, a megfelelő politikai válaszokat – köztük a lehetséges jogalkotási lépéseket – felvázoló integrált ütemterv elkészítésére;

4.  hangsúlyozza, hogy az EU állatjóléti stratégiája értelmében e cselekvési tervnek minden állatra, közöttük például a kedvtelésből tartott állatokra és a sportállatokra is ki kell terjednie, és hangsúlyoznia kell egyrészt az állatok egészsége és az antimikrobiális készítmények használata közötti logikai összefüggést, másrészt az állatok egészsége és az emberi egészség közötti kapcsolatot;

Az antimikrobiális szerek körültekintő alkalmazása a humán és az állatgyógyászatban

5.  hangsúlyozza, hogy az AMR-stratégiák legfontosabb célkitűzése a jelenleg rendelkezésre álló antimikrobiális szerek hatékonyságának megőrzése oly módon, hogy használatukra felelősségteljesen, a megfelelő terápiás mennyiségben, és kizárólag olyan esetben kerüljön sor, amikor az meghatározott időtartamra és kellő adagolásban orvosilag szükséges és indokolt, továbbá az antimikrobiális szerek alkalmazásának általános csökkentése révén, különös tekintettel a kritikus fontosságú antimikrobiális szerek(13) humán- és állatgyógyászatban történő használatának a visszaszorítására, ezáltal figyelembe véve az OIE-jegyzéket; hangsúlyozza az „egy egészségügy” koncepción alapuló, a humán egészségügyi ágazat és az állat-egészségügyi ágazat közötti jobb és hatékonyabb koordinációt megvalósító aktív, holisztikus megközelítés feltétlen szükségességét; felszólít az antimikrobiális szerek csecsemőknél és kisgyermekeknél, valamint klinikai kezelésben történő alkalmazásának fokozottabb felügyeletére, amely területen az antimikrobiális szerek használatának szabályozására és mérésére van szükség;

6.  rámutat, hogy az antimikrobiális készítmények szubterápiás szinteken történő alkalmazása az EU-ban tilos;

7.  rámutat, hogy fokozottabb erőfeszítésekre van szükség az antimikrobiális szerek humán és állatgyógyászatban való alkalmazásának az ellenőrzésére; erősen helyteleníti az antimikrobiális szerek megelőző célzatú, rendszeres felhasználását az állattenyésztésben; jóváhagyja a Tanács 2012. június 22-i következtetéseit, amelyek felhívják a tagállamokat, hogy az antimikrobiális szerek megelőző alkalmazását korlátozzák a meghatározott klinikai igényű esetekre, és korlátozzák az antimikrobiális szerek állatállományok kezelése céljából történő felírását és használatát olyan esetekre, amikor egy állatorvos felmérte, hogy klinikai és – adott esetben – járványtani szempontból egyértelműen indokolt az összes állat kezelése; hangsúlyozza, hogy az állattenyésztés és az akvakultúra középpontjába a fertőző betegségek megelőzését kell helyezni a megfelelő higiénia, elhelyezés és állattartási körülmények biztosítása révén, valamint szigorú bio-biztonsági intézkedéseket alkalmazva az antimikrobiális szerek megelőző célzatú felhasználása helyett; véleménye szerint szigorítani kell az élelmiszerek harmadik országokból történő behozatalára vonatkozó ellenőrzéseket, különösen annak a kockázata fényében, hogy az ilyen behozatalok nyomokban antimikrobiális szereket tartalmazhatnak;

8.  rámutat, hogy az állatok esetében az antimikrobiális készítményekkel szembeni rezisztencia a különböző fajták és az állattenyésztés különféle formái szerint eltérő;

9.  felszólítja az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóságot (EFSA), hogy szenteljen különös figyelmet az EU-ban tartott haszonállatok antimikrobiális rezisztenciájával kapcsolatos helyzet nyomon követésének és elemzésének;

10.  kéri, hogy az antimikrobiális készítményeket mértéktartó és felelősségteljes módon alkalmazzák az állatokon, valamint jobban tájékoztassák az állatorvosokat és a gazdálkodókat az antimikrobiális rezisztencia kialakulásának minimálisra csökkentése érdekében; felszólít az antimikrobiális rezisztencia kialakulása elleni küzdelem során bevált gyakorlatok – például az antimikrobiális készítmények körültekintő alkalmazására vonatkozó iránymutatások – cseréjére;

11.  felszólítja a tagállamokat elektronikus nyilvántartó rendszerek használatára annak biztosítása érdekében, hogy megfelelő legyen az egyes gazdaságokban a használat módja, és ezáltal biztosítva legyen a felelős és minimális felhasználás;

12.  hangsúlyozza, hogy az állatgyógyászati készítmények csökkent mértékű alkalmazása érdekében felül kell vizsgálni a haszonállatok tartására vonatkozóan az állategészség javítására irányuló előírásokat; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje újra az állattartásban a maximális egyedsűrűségre vonatkozó jelenlegi rendelkezéseket, mivel az állatállomány mérete jelenleg elég gyakran akadályt jelent az egyes állatok vagy kisebb állatcsoportok kezelése előtt, és ez ösztönzőleg hat az antimikrobiális szerek megelőző célzatú felhasználására; úgy véli, hogy az állatállományban a betegségekkel szemben ellenálló törzsekre való összpontosítás hozzájárulhat annak biztosításához, hogy a tenyésztés során kevesebb állatgyógyászati készítmény alkalmazására legyen szükség, ugyanakkor ez nem helyettesítheti a helyes gazdaságigazgatási és állattartó rendszereket;

13.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az állatgyógyászati készítményekre és a gyógyszeres takarmányra vonatkozó keretszabályozást szigorítani kell, és következetességet kér az uniós szabályok és alkalmazásuk terén;

14.  megbízható megközelítések alkalmazására szólít fel az állattartás során az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia jelentős mértékű csökkentése érdekében; megjegyzi, hogy különös figyelmet kell szentelni a fiatal állatok tartásának, amelyek gyakran különböző tenyésztőktől származnak, és emiatt egy helyre kerülésüket követően ki vannak téve a fertőzés veszélyének;

15.  felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki jogalkotási javaslatokat az állat-egészségügyre vonatkozóan annak érdekében, hogy a harmadik, illetve negyedik generációs kritikus fontosságú antimikrobiális szerek alkalmazása az emberi használatra korlátozódjon; kiemeli, hogy e javaslatokat az antimikrobiális szereknek az állatgyógyászatban való körültekintő használatára vonatkozó, tényeken alapuló európai iránymutatásokra kell alapozni;

16.  úgy véli, hogy a 2001/82/EK irányelv folyamatban levő felülvizsgálata fontos lehetőséget teremt az antimikrobiális rezisztencia csökkentését szolgáló eredményes intézkedések meghozatalára, az állatgyógyászati készítményekre vonatkozó alábbi intézkedések megerősítésén keresztül:

17.  felkéri a Bizottságot, hogy a 12 cselekvés végrehajtására irányuló konkrét kezdeményezésekkel kövesse nyomon az antimikrobiális rezisztencia elleni cselekvési tervét, illetve 2013 végéig tegyen közzé jelentést az antimikrobiális rezisztencia elleni cselekvési terv végrehajtása terén elért eredményekről, hangsúlyozva, hogy a jelentésnek áttekintést kell tartalmaznia arról, hogy az egyes tagállamokban milyen csökkenést értek el az állatgyógyászati antimikrobiális szerek felhasználásában;

18.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok között lényeges különbségek mutatkoznak az antibiotikumok felhasználásának és forgalmazásának módjában; felkéri a Bizottságot, hogy értékelje és kövesse nyomon azt a folyamatot, ahogyan a tagállamok az antimikrobiális szerekre vonatkozó uniós jogszabályokat végrehajtják, különös tekintettel az antibiotikumok kizárólag rendelvényre történő használatára a humán és az állat-egészségügyi ágazatokban, valamint az antimikrobiális szereknek a takarmányban való, növekedésserkentő céllal történő használatának a betiltására;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az antimikrobiális szerek orvosi rendelésének és értékesítésének feltételeit, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a humán- és állat-egészségügyi ellátás gyakorlatai az antimikrobiális szerek túlságosan gyakori orvosi rendelését, valamint túlzott és helytelen használatát eredményezik-e;

20.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék az annak biztosítására irányuló erőfeszítéseket, hogy valamennyi kórházban alkalmazzanak kórházi epidemiológust;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel a nanoezüst alkalmazását a fogyasztási cikkekben, mivel ez a mikroorganizmusok ezüsttel, ezen belül a nanoezüsttel és ezüstalapú vegyületekkel szembeni rezisztenciájának növekedését eredményezheti, ami orvostechnikai eszközökben és más gyógyászati alkalmazásokban korlátozhatja a nanoezüst hasznosságát;

22.  hangsúlyozza, hogy az antimikrobiális szerek használatának csökkentése érdekében javítani kell a diagnózisok pontosságát, s ezáltal fokozni kell a diagnosztika alkalmazását;

23.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erőfeszítésekre ösztönözzenek a kórházi halmozott megjelenések, valamint e megjelenések során a gyógyszerrezisztens klónok elterjedése lehetséges szerepének rutinjellegű tanulmányozására;

Megelőzés

24.  az antimikrobiális hatóanyagok nem megfelelő alkalmazásának és ellenőrizetlen hozzáférhetőségének, többek között az interneten egyre növekvő illegális értékesítéseknek a korlátozása céljából üdvözli a tagállamok arra irányuló kezdeményezését, hogy felülvizsgálják a továbbra is orvosi rendelvény nélkül hozzáférhető, szájon át alkalmazandó, belélegzendő, illetve parenterális antimikrobiális szerek (ezen belül a malária elleni, vírusellenes és gombaölő szerek) jogi státuszát; hangsúlyozza, hogy nem lenne szabad orvosi rendelvény nélkül, szabadon antimikrobiális szereket kapni, mivel ez az embereket önmaguk kezelésére ösztönzi, gyakran pontatlan feltételezések alapján; felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a tudatosságot antimikrobiális szerek orvosi rendelvény nélküli és illegális értékesítésével szemben, a humán egészségügyi és az állat-egészségügyi ágazatban egyaránt;

25.  elismeri a vakcináknak az antimikrobiális rezisztencia kialakulásának megakadályozásában játszott szerepét, mivel annak köszönhetően az emberi és állati fertőzések kezeléséhez kevesebb antimikrobiális hatóanyag is elegendő, de úgy véli, hogy az állat-egészségügyi ágazatban ez nem helyettesítheti a helyes gazdaságigazgatási és állattartó rendszereket; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen további, megelőzését szolgáló intézkedéseket lehetne meghozni az állattartásban a fertőzések és betegségek terjedésének visszaszorítása érdekében;

26.  javasolja, hogy hozzanak intézkedéseket a fenntartható állattenyésztési rendszerek támogatására olyan bevált irányítási gyakorlatok alapján, amelyek maximalizálják az erőforrások hatékony felhasználását, valamint csökkentik a mezőgazdasági termelők függését a költséges és nem fenntartható, a környezetre és a közegészségre nézve magas kockázattal járó ráfordítástól;

27.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az illetékes uniós ügynökségekkel együttműködve, a humán- és állatgyógyászatra, az állattenyésztésre, a mezőgazdaságra, az akvakultúrára, valamint a kertészetre irányuló holisztikus megközelítés részeként dolgozzanak ki és népszerűsítsenek iránymutatásokat az antimikrobiális szerek körültekintő alkalmazására vonatkozóan;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy az állatgyógyászati készítményekről szóló európai jog soron következő felülvizsgálata során a gyógyszeres takarmányt a „gyógyszerkészítmények” és ne a „takarmányok” alá sorolja be annak biztosítása érdekében, hogy a jövőben a gyógyszeres takarmány kényes területét továbbra is a gyógyszerkészítményekre vonatkozó jogszabályok kritériumai alapján ellenőrizzék és vizsgálják hivatalosan felül, valamint hogy a gyógyszeres takarmány továbbra is orvosi rendelvényhez legyen kötve;

29.  hangsúlyozza, hogy a fertőzések megelőzése és az ellenük való védekezés az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem központi eleme; felhívja a tagállamokat, hogy a fertőzések terjedésének megelőzése és az antibiotikumok szükségességének csökkentése érdekében javítsák a fertőzések elleni védekezést és népszerűsítsék a higiénés normákat , különösen a kézhigiéniát illetően és érzékeny környezetekben, mint az egészségügyi intézmények; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzésével és visszaszorításával kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjét, illetve szélesítsék ki a kutatást az egészségügyi ellátással összefüggő, MRSA és a Clostridium difficile, valamint más, újonnan megjelenő, multirezisztens szervezetek okozta fertőzések epidemiológiájára;

Új antimikrobiális szerek vagy kezelési alternatívák kifejlesztése

30.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a köz- és magánszféra partnerségével összefüggő olyan új és innovatív üzleti modellek kialakítására irányuló erőfeszítéseket, melyek elválasztják az új antibiotikumok, illetve diagnosztikai eszközök kutatás-fejlesztését a szokványos értékesítési ügyletektől annak érdekében, hogy az antibiotikumok felesleges alkalmazásának visszaszorítása mellett elő lehessen segíteni azok jobb hozzáférhetőségét és megfizethetőségét;

31.  több és jobban koordinált kutatást szorgalmaz az új antimikrobiális készítmények, valamint azok alternatívái (oltás, biobiztonság, az ellenálló képességet növelő táplálás) terén, valamint az állatok körében terjedő járványos betegségek elkerülése és ellenőrzése érdekében kéri bizonyítékokra épülő stratégiák alkalmazását;

32.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tuberkulózis és a gyógyszerrezisztens tuberkulózis elleni küzdelmet szolgáló új eszközök biztosítása érdekében gyorsítsák fel a kutatási és fejlesztési tevékenységeket;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy a mezőgazdasági termelékenységgel és fenntarthatósággal kapcsolatos jövőbeli európai innovációs partnerség céljaival összhangban ruházzon be az állattenyésztés terén az antimikrobiális szerek használatának alternatíváira irányuló kutatásba és fejlesztésbe, és támogassa a mezőgazdasági gyakorlatokra irányuló innovációt;

34.  aláhúzza annak szükségességét, hogy a kritikus fontosságú antimikrobiális szerek, az újonnan kifejlesztett antimikrobiális hatóanyagok, valamint technológiák humán-, illetve állatgyógyászatban való alkalmazására korlátozottan kerüljön sor; hangsúlyozza annak sarkalatos voltát, hogy a kritikus fontosságú antimikrobiális szerek használata kizárólag speciális esetekben, célzottan és kellő módon történjék;

35.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra új szabályozási keretek bevezetését – ideértve a szellemi tulajdonjogok átruházhatóságát és az oltalmi idő meghosszabbítását – annak érdekében, hogy ez ösztönözze a magánszektornak az antimikrobiális szerek kifejlesztésébe eszközölt befektetéseit;

36.  megállapítja a gyors, megbízható és megfizethető diagnosztikai eszközök hozzáférhetőségének fontosságát az új kezelési stratégiák kialakítása terén;

37.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgáljanak meg új szabályozási megközelítéseket az új antimikrobiális szerek kifejlesztését célzó kutatás támogatásával kapcsolatban, amelyek fiskális tekintetben az állami és a magánszektorra nézve egyaránt kedvező hatást gyakorolhatnak;

38.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék az állami és a magánszektor között az antimikrobiális szerekkel kapcsolatos kutatás és fejlesztés ismételt fellendítését szolgáló együttműködésre irányuló ösztönzőket; úgy gondolja, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségek (PPP-k) révén megvalósuló ismeretmegosztás és forrásegyesítés döntő fontosságú lesz a meglevő antimikrobiális szerek klinikai hatásosságának és rendelkezésre állásának biztosítása szempontjából;

39.  felhívja a Bizottságot, hogy az EU 2020 stratégia részeként biztosítsa, hogy a mezőgazdasági termelők valamennyi uniós tagállamban intelligens, eredményes és alternatív eszközökhöz férhessenek hozzá állataik gyógyítása érdekében, beleértve a ritkább alkalmazásokat és ritkább fajokat is, amelyek esetében jelenleg az állatgyógyászati készítmények számottevő hiánya tapasztalható;

40.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa több olyan eszköz kifejlesztését és elérhetőségét, amely a betegségek korai, gyors diagnosztizálását és a betegségek elleni védekezést szolgálja, és a mezőgazdasági üzemekben a helyszínen alkalmazható, valamint tagállami szinten gondoskodjon kiterjedt és hatékony diagnosztikai rendszerről, amely bakteriológiai vizsgálatok elvégzése esetén biztosítani tudja az eredmények időben történő közlését;

Nyomon követés és jelentéstétel

41.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy törekedjenek fokozott együttműködésre és koordinációra az emberi szervezetben, az állatokban, a halakban és az élelmiszerekben megjelenő, az antibiotikumokkal szemben rezisztens kórokozó baktériumokkal kapcsolatos korai felismerési, riasztási és összehangolt válaszadási eljárások terén, az antimikrobiális rezisztencia mértékének és alakulásának folyamatos nyomon követése érdekében; e tekintetben sürgeti a tagállamokat, hogy egységes kritériumoknak megfelelően hozzanak létre nemzeti adatbankokat, amelyekben a kereskedőknek, állatorvosoknak és mezőgazdasági termelőknek dokumentálniuk kell az antibiotikumok beadását és alkalmazását;

42.  hangsúlyozza, hogy egyes tagállamokban továbbra sem nem áll rendelkezésre megbízható információ az antimikrobiális szerek alkalmazásáról; hangsúlyozza, hogy valamennyi tagállamra nézve egységes normák alapján a nemzeti felügyeleti rendszerek hatékony európai hálózatát kell létrehozni a humán-, illetve állategészségügyi ágazatban, az antimikrobiális szerek alkalmazására vonatkozóan egyértelmű, összehasonlítható, átlátható és naprakész referenciaadatok összegyűjtése érdekében; úgy véli, hogy e hálózatnak az EFSA, az ECDC antimikrobiális szerek felhasználását felügyelő európai hálózata (ESAC-net), az ECDC antimikrobiális rezisztenciát felügyelő európai hálózata (EARS-net), az ECDC élelmiszer és víz útján terjedő betegségekkel foglalkozó hálózata (FWD-Net), valamint az EMA európai állat-egészségügyi antibiotikum-felhasználási felügyelete (ESVAC) által működtetett rendszereken kell alapulnia;

43.  véleménye szerint az antibiotikumok használatával kapcsolatban összegyűjtött adatokat kizárólag a szakértők, a hatóságok és az illetékes döntéshozók számára szabad elérhetővé tenni.

44.  emlékeztet arra, hogy az antibiotikum-rezisztenciáról szóló 2011. május 12-i állásfoglalásában a Parlament hangsúlyozta annak szükségességét, hogy teljes képet kapjon arról, hogy mikor, hol, hogyan és mely állatokon alkalmaznak jelenleg antimikrobiális szereket; úgy véli, hogy az erre vonatkozó adatokat a Bizottságnak haladéktalanul össze kell gyűjtenie, elemeznie kell és közzé kell tennie, továbbá az antimikrobiális rezisztencia elleni uniós és tagállami szintű küzdelem érdekében a megfelelő elemzéshez, illetve a hatékony, koordinált, a különböző állattenyésztési típusokhoz igazított, fajspecifikus fellépéshez az adatgyűjtést össze kell hangolni és az adatokat összehasonlíthatóvá kell tenni;

45.  felkéri a Bizottságot, hogy az antimikrobiális rezisztencia elleni cselekvési terv végrehajtása során elért eredményekről szóló jelentésébe foglaljon bele egy áttekintést az egyes tagállamok által az állatgyógyászati célú antimikrobiális szerek használatának csökkentése tekintetében elért eredményekről;

46.  felszólítja a Bizottságot, hogy kötelezze a tagállamokat az antibiotikumok állattenyésztésben való felhasználásának hatékonyabb és integráltabb – adatbázisokkal történő – nyomon követésére; rámutat, hogy a gazdaságokban kötelező az antibiotikumok használatának nyilvántartása;

47.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a haszonállatok, a háziállatok, a versenyállatok stb. ellenálló képességére vonatkozó nyomon követés és ellenőrzés szétválasztását, anélkül hogy az további pénzügyi vagy adminisztrációs terheket róna a mezőgazdasági termelőkre, tenyésztőkre vagy állatorvosokra;

48.  felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsa elő a szorosabb ágazatközi együttműködést az érintett hatóságok és ágazatok között, integráltabb állat- és humán egészségügyi megközelítés ösztönzése és az antimikrobiális rezisztenciával foglalkozó nemzeti stratégiák végrehajtásának nyomon követése érdekében;

49.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható élelmiszertermelő rendszerek támogatására van szükség, amelyek a „nagyüzemi mezőgazdasági termeléssel” ellentétben potenciálisan kevésbé vannak kitéve az antimikrobiális rezisztenciának;

50.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy mind a humán, mind az állatgyógyászati ágazatban felhasznált antimikrobiális szerek későbbi mérését és jelentését kiszélesítsék, hogy ne csak a felhasznált antimikrobiális szerek teljes mennyiségét tüntessék fel, hanem az antimikrobiális szerek típusait, a kezelések időtartamát stb. is;

Kommunikáció, oktatás és képzés

51.  megállapítja, hogy az antimikrobiális szerek megfelelő használatának ösztönzése a betegek, a gazdálkodók, a gyógyszerészek, az orvosok, az állatorvosok, valamint a humán és állatgyógyászat terén tevékenykedő egyéb szakemberek attitűdjének, gyakorlatának és oktatásának megváltozásától függ; úgy véli, hogy mind nemzeti, mind európai szinten hatékonyabb és folyamatos jellegű oktatási és képzési intézkedésekre, valamint az iskolákban – általában kisgyermekkortól kezdve – átfogó tájékoztatásra van szükség az antimikrobiális szerek nem megfelelő fogyasztásának következményeivel kapcsolatos tudatosság növelése érdekében;

52.  megállapítja, hogy az antibiotikumok egyik leggyakoribb felhasználása az egyszerű nátha kezelése, és komoly előrelépést lehetne elérni, ha a lakosság tisztában lenne azzal, hogy az egyszerű nátha vírusos fertőzés, ám az antibiotikumok kizárólag a baktériumok okozta fertőzések ellen nyújtanak védelmet;

53.  üdvözli a Tudatos Antibiotikum-alkalmazás Európai Napját (melyet évente, november 18-án tartanak), melynek célja az antimikrobiális szerek felelősségteljes alkalmazásának az ösztönzése; mindazonáltal úgy véli, hogy a kezdeményezés láthatóságát és potenciálját nagymértékben emelné a nemzeti és európai szintű fokozott szakpolitikai támogatás, az állatokra is kiterjedő, tágabb megközelítés, valamint a sikeres európai és nemzetközi példák tapasztalatain alapuló összehangolt, innovatív és nagy hatású kampányok; felhívja a Bizottságot, hogy a felírt antibiotikumok helyes adagolásáról egész évben nyújtson tájékoztatást;

54.  felkéri a Bizottságot, hogy – felismerve, hogy nemcsak az egészségügyi és állategészségügyi szakemberek, de a polgárok körében is végzett tájékoztatás a nagyobb tudatosság és ezáltal a megelőzés kulcsa – az antimikrobiális rezisztenciára irányuló figyelemfelkeltést célzó hatékony kommunikációs kampányok és szakmai képzési programok végrehajtására vonatkozóan, illetve az ilyen tudatosságnövelő kampányok eredményes végrehajtásának támogatása céljából készítsen listát a bevált gyakorlatokról, amilyen például a több érdekelt felet tömörítő kezdeményezés, a gyógyszertermékek állatokban történő felelősségteljes használatának európai platformja (EPRUMA);

55.  úgy véli, hogy az antimikrobiális kórokozók a kórházakban és lakóházakban való nem szándékos terjedésének veszélyeivel és annak elkerülésével kapcsolatos tudatosság növelése érdekében hatékony tájékoztatási és felvilágosító kampányokat kell kidolgozni;

56.  felhívja a Bizottságot, hogy a betegtájékoztató és a gyógyszerre vonatkozó adattáblázat tökéletesítésének tanulmányozásában vizsgálja meg az antibiotikumok témájában a betegekhez szóló jobb kommunikáció elképzelését, például az alábbi figyelmeztetés feltüntetésének biztosításával: „Kérjük, hogy kizárólag akkor szedjen antibiotikum-tartalmú gyógyszert, ha azt orvos írta fel Önnek, és az útmutatásnak megfelelően szedje. Az antibiotikumok nem megfelelő használata rezisztenciához vezethet, ami Önre és másokra is ártalmas.”

Nemzetközi együttműködés

57.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi utazás gyakorlatának felvirágzása, de kiváltképp az élelmiszerek és takarmányok globális kereskedelme fokozhatja az antimikrobiális rezisztencia határokon átnyúló terjedését; úgy véli, hogy az átfedéseket kiküszöbölő és kritikus tömeget képező, összehangolt és időszerű nemzetközi fellépés az egyetlen lehetséges út a közegészségügyet globálisan fenyegető antimikrobiális rezisztencia minimalizálására;

58.  elismeri a WHO, az OIE, a FAO, valamint más érintett világszervezetek elfogadott nemzetközi kezdeményezéseinek fontosságát; mindazonáltal hangsúlyozza annak lényeges voltát, hogy az elfogadott nemzetközi előírásokat és iránymutatásokat világszerte mindenki kövesse; felkéri a Bizottságot, hogy az antimikrobiális rezisztencia elleni cselekvési terv végrehajtásának értékelésében számoljon be a tagállamok által az antimikrobiális rezisztenciával összefüggő legfontosabb nemzetközi kötelezettségvállalások tekintetében elért eredményekről;

59.  üdvözli a Transzatlanti Antimikrobiális Rezisztencia Munkacsoport (TATFAR) létrehozását, valamint a jövőbeli EU–USA együttműködésre vonatkozó, 2011 szeptemberében elfogadott ajánlásokat; különösen hangsúlyozza az alábbi területeken meghozandó konkrét intézkedések jelentőségét:

60.  felhívja a Bizottságot, hogy építsen a TATFAR munkájára, és segítse az antimikrobiális rezisztencia megelőzését és az ellene való védekezést célzó, más globális partnerekkel kialakított, hasonló többoldalú és kétoldalú kötelezettségvállalásokat;

61.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék és mozdítsák elő a globális kockázatkezelő kezdeményezéseket, mint például az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek terén a WHO kritikus fontosságú antimikrobiális szereket tartalmazó jegyzékét, valamint az OIE állat-egészségügyi jelentőségű antimikrobiális szerekről szóló jegyzékét;

62.  a WHO iránymutatásaival összhangban támogatja a hamisított antimikrobiális szerek ellenőrzésére irányuló nemzetközi megközelítést;

o
o   o

63.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0473. (2) HL C 377. E, 2012.12.7., 131. o. (3) http://www.ema.europa.eu/docs/en_GB/document_library/Report/2009/11/WC500008770.pdf (4) http://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/2598.htm, az EFSA Lapja (2012; 10(3)) 2598., 233. o. (5) HL C 151., 2009.7.3., 1.o. (6) HL L 268, 2003.10.18., 29. o. (7) HL L 34., 2002.2.5., 13. o. (8) HL C 112. E, 2002.5.9., 106. o. (9) HL C 81. E, 2011.3.15., 25. o. (10) http://ecdc.europa.eu/en/activities/diseaseprogrammes/TATFAR/Documents/210911_TATFAR_Report.pdf (11) CAC/GL 77 – 2011. (12) A kifejezés arra utal, hogy a Gram-módszer során a mikroorganizmusok megfestéséhez használt lila színanyag befogja-e az adott organizmust vagy sem; a festés elterjedt eljárás a baktériumok csoportosítására. (13) A WHO antimikrobiális rezisztencia átfogó felügyeletével foglalkozó tanácsadó csoportja 3. ülésének jelentése, 2011. június 14–17., Oslo, Norvégia.